A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-25 / 284. szám
Dániel Márton, Királyi Pál, Szeniczey Ödön és Szögyényi László. A gazdasági bizottság tagjai:báró Ke-mény Gábor, gr. Szapáry Antal és dr. Wodianer Albert. A négy budget-bizottság tagjaivá ugyanazok választottak meg, akiket a tegnapi értekezlet állapított meg, s kiknek névsorát esti lapunkban közöltük. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. A legközelebbi ülés idejét falragaszok fogják tudatni. A vörös könyv. Az új vörös könyv, mely 159 okmánynyal előttünk fekszik, kedvezőbb benyomást gyakorol ránk, mint a tavak, mert több határozottságot és a monarchia érdekeinek inkább megfelelő politikát látunk benne, habár olykor-olykor még több határozottságot és az érdekeinkre fordított figyelemből többet is kívánhattunk volna. De tagadhatlan, hogy az első 44 okmányból, mely a német-franczia ügyekre vonatkozik, egy sincs, mely oly gyanúra szolgáltatna okot, mint amilyen volt a tavai a müncheni udvarnak adott biztatás, és a porosz udvarral folytatott éles polémia, ama hírhedt titkos jegyekkel irott sürgönyök miatt. A következő 75 okmány a keleti ügyekre vonatkozik és az egyptomi Khedive utazása által keltett aggodalmak megnyugtatásával, a suezi csatorna megnyitása miatt a portánál támadt nehézségekkel, a Montenegro és a porta határvillongásaival, Románia jelzavaraival és diplomatiai elismerésével foglalkozik. És habár a montenegrói határvillongásban Beusz politikája nem volt is olyan, mint érdekeink követelték volna (mert ingerültséget szült) sőt eredményre sem vezetett, de a Khedivével és Romániával szemben elég nyilt és őszinte politikát folytatott, mert ezt elösmeré, és azt elég erélylyel támogatá, habár mérsékletre inté, és több önállást mutatott mint taval, mikor keleten „Hand in Hand“ kivánt menni Napóleonnal, mindenben, mint a romániai követnek adott utasításban mondva volt. A római curiával való viszonyra 36 okmány vonatkozik. Egy részök a concordatum illetőleg placetum regium, és egy részük Rómának Victor Emánuel által elfoglalására vonatkozik. Ezekben is haladást tapasztalunk az erély és önállás felé, mert bár a kimélyt oly messze viszi, hogy az erélynek és őszinteségnek árt, politikájának sikerét tanúsítja az, hogy az olasz udvarral jó lábon állunk, mi mindenesetre haladás, és habár több erélyt kívántunk volna a concordatum kérdésében, annyiban, amennyiben mindezt korábban és rövidebb úton meg lehetett volna tenni, és viszont Róma elfoglalásával szemben még nem ismerte el a nép jogainak szentségét a pápa bitorlásával szemben ; de e vádakat enyhíti az, hogy káros következménye kifelé nem volt, de jó részt csak azért, mert az olasz kormány sem bírt elég bátorsággal határozottabban fellépni; azonban a vádat fentartja mégis az, hogy a pápa iránti kimély miatt az egyházi viszonyok nagyon zilált állapotban vannak. De minthogy ezek csak közvetve érdekelnek minket, amennyiben veszélyt hozhatnak, — e vád nem fojtja el bennünk azon elismerést, hogy a külügyminisztérium a római kérdésben is mutat haladást, mert nincsenek olyféle utasítások ez okmányok közt, milyenek a római zsinatra vonatkozó első okmányok voltak. De az újabban felmerült keleti kérdésA külügyekre vonatkozó okmányokat következő áttekintés előzi meg: I.A monarchia állása a jelen háborúval szemben. Ő felsége a császár és király kormánya a komoly európai helyzettel szemben fokozottabb mérvben érezte annak szükségét, hogy az osztrák-magyar monarchiának törvényes képviselőit a trón körül egybegyűjtse. A külügyminisztérium ennélfogva kétszeres kötelességének ismeri azt, hogy tevékenysége irányának megítélhetése végett a tisztelt orsz. bizottságoknak, valamint ezelőtt három izbeni ülésezések alkalmával, úgy jelenleg is hiteles adatokat terjeszszen elő. Működésének különben is jobban van szüksége, mint valaha, azon szilárd alapra, melyet egyedül az összes birodalom ügyeinek és feladatának megóvására közösen hivatott képviselőtestületek e részbeni helyeslése képes nyújtani. A külügyminisztérium tehát az általa meghonosított gyakorlat mellett, mely szerint az osztrák-magyar monarchia politikai ügyeinek vezetéséről a tiszt. orsz. bizottságok előtt nyilvánosan számot adni tartozik, a jelenkor rázkódtató eseményeinek közepette is tétovázás nélkül híven megmarad. A tiszt. orsz. bizottságok mindazonáltal méltányolni fogják azt, hogy a minisztérium e közléseinél azon szorosan gondos tartózkodást tanúsítja, melyet egy, az Európát megrendítő küzdelemnél szerencséjére egyenesen és cselekvőleg nem érdekelt hatalomnak állása és érdekei követelnek. Igyekezni fog tehát oly közlésektől tartózkodni, melyek anélkül hogy határozott gyakorlati értékkel bírnának, csakis a sokáig elfojtott és erre oly hirtelen fellobbant harczi tűznek eredete s az e miatti felelősség iránt felmerült izgató vitát újabban szítanák. A győzteseknek magasztos érzete és a legyőzőtteknek fájdalma egyaránt tekinteteket követel, és a monarchia kebelében nyilvánuló érzelmeknek felel meg az, hogy e tekinteteknek egyike se tévesztessék szem elől. A folyó év közepéig a keleti eseményeken és a Szentszékkel folytatott tárgyalásokon kívül messzebb ható politikai fontosságú ügyek a kül-ügyminisztériumot nem foglalkoztaták. Ekkor támadt az európai békére nézve ama veszély, mely ugyanazon pillanatban, amidőn felismertetett, egyszersmind elháríthatlannak is mutatkozott. Az osztrák-magyar kormány buzgó békeszeretettől vezéreltetve, valamint három évvel ezelőtt a luxemburgi kérdés eligazításánál, úgy a válság e napjaiban is, más hatalmakkal egyetértőleg törekedett ugyan a viszály közvetlen okát elhárítani. De annak mélyebben rejlő okai ez alkalommal minden közvetítő fáradozásoknál erősebbek valának. Így következett be Francziaországnak Poroszország elleni hadüzenete, a déli német államoknak az északnémet hatalomhoz lett csatlakozása, és azon roppant háború, melyben az ellenfele fölött kivívott szakadatlan győzelmek sora által a német nemzetnek túlnyomó ereje bebizonyult. E monarchia a véres nemzeti harcz alatt a béke áldásait élvezte. — Bármily közelről érinthetnek is azon változások, melyeket a háború és annak következményei Európának politikai helyzetében elő fogna idézni, a cs. és kir. kormány abbeli elhatározásában, hogy szigorú semleges magatartást követene, mégsem ingadozhatott. Mindenki mélyen érezte azt, hogy az osztrák-magyar monarchia akár a Porosz- és Németországgal, akár a Francziaországgal való szövetségtől egyaránt döntő okok által van viszszatartva, s ennélfogva a közvélemény a birodalom mindkét felében csaknem osztatlan egyetértéssel a kormányáltal vallott semlegességi politika mellett nyilatkozott. Ha egyrészt az imént tett megjegyzések által leginkább ismert eseményekre való emlékeztetés czéloztatik, úgy másrészt az alább következő adatok a kormánynak magatartását oly irányban fogják felvilágosítani, mely eddig sokféle vélelem és félremagyarázás tárgyát képezte, de a tényállásnak teljesen megfelelő méltánylásra nem talált. A cs. és kir. kormány az utolsó orsz. bizottsági tárgyalások befejezése után kettőzött buzgalommal iparkodott változatlanul szem előtt tartott abbeli feladatát teljesíteni, hogy mindenütt békés viszonylatokat ápoljon, mely igyekezetében a bizottsági tárgyalások alatt tett többféle megemlítések által újabban megerősíttetett. E törekvések nem maradtak siker nélkül. A berlini kabinettel közbenesett kedvetlen levelezés után rövid idő múlva a barátságos viszonylatok helyreállittattak, melyek ö kir. fensége a porosz koronaherczegnek a cs. és kir. udvarnál történt megjelenése, valamint ö cs. fensége Károly Lajos főherczegnek a porosz kir. udvarnál tett viszonlátogatása által még magasabb jelentőségben tüntenek fel. — Oroszország irányában a közös külügyminiszternek az orosz birodalmi kanczellárral történt találkozása, de kivált ő fensége Albrecht főherczegnek ő cs. és ap. kir. felsége legmagasabb elhatározása folytán Varsóba lett kiküldetése és ott az orosz czár részéről nyert tiszteletteljes fogadtatása által szintén nagyobb közeledés fejlődött. Azóta nem is zavartattak meg az ily módon közvetített barátságos érintkezések, melyek a birodalom külviszonyainak békés megalakíthatását czélozzák, a nélkül azonban, hogy ez által a belügyek bármi módon érintve lennének. De más irányban is mi sem mulasztatott el a bizodalmas egyetértés biztosítására. — E részben kivált azon kedvező hatás érdemel említést, melyet a cs. és apost. kir. felségének Konstantinápolyban történt megjelenése tett; másrészt a külügyminiszternek és felsége megbízásából eredt florenczi küldetése is alkalmat nyújtott az Olaszországgal különben is fennálló jó viszonynak megszilárdítására. Miután végre a Franczia- és Angolországgali viszonylatok már azelőtt is a legkielégítőbbek valának, a monarchia azon szerencsés helyzetnek örvendett, hogy mindenfelé teljes megnyugvással lehetett tekintenie. Ekkor merült fel hirtelen, és a békés állapotot megrenditőleg a hohenzollern-féle spanyol trónjelöltségnek kérdése. Hogy a cs. és kir. kormány a hatástól,mit ezen esemény okozott, meg volt lepetve, az komolyan nem fog szemére vettetni, mert bizonyára senki sem tehette fel jogosan, hogy az említett trónjelöltségnek felállítása magában véve azon nagy horderejű következményeket vonhatta volna maga után, melyeket csak a később feltűnt körülményeknek előre nem látott bonyolulása idézett elő. De a cs. és kir. kormány a leghevesebb szemrehányásoktól bizonyára nem leendett megkímélve, ha a kérdéses jelöltségnek igenis már sokkal előbb tudomására jött felállítása következtében, ellenező módon, oly ügybe avatkozik, mely első vonalban egy más és saját érdekkörétől igen messze eső országot illetett. Hogy a cs. és kir. kormány, a mint az említett kérdés által előidézett viszály Franczia- és Poroszország között fellobbant, azonnal igyekezett a vita tárgyának mellőzése végett közvetítő szellemben működni; hogy akkor a midőn a háború kitörte után semleges magatartásra határozá el magát, egyszersmind meg vala arról is győződve, hogy a monarchia érdekében és a birodalom népeinek közegyetértésével cselekszik, mind ez már fentebb érintetett. Mindemellett meg kell említeni, hogy a cs. és kir. kormány, távol attól, hogy a vele barátságos viszonyban állott franczia kormányt azon reá nézve oly veszélyessé vált hadi vállalatra bízta volna, ellenkezőleg, nem késett e kormány előtt intőleg föllépni, nem kecsegtette Francziaországot segélynyújtási reményekkel, és annak irányában elfoglalt saját állásáról kétségben nem hagyta, végre hogy semleges magatartása által elvállalt kötelezettségeihez hűtlen nem lett. Amidőn a háború már kitört, a bécsi kabinetnek állása és feladata csak az lehetett, hogy a többi semleges hatalmakkal lehetőleg teljes egyetértésben a háborúnak további elterjedését meggátolja, és azon pillanatot bevárja, amelyben a semleges hatalmak képesek lehetnének, hogy befolyásuk és erkölcsi tekintélyük által a béke helyreállítását előmozdíthatják. Több semleges hatalom kölcsönösen azon kötelezettség elvállalása által akart magatartásának szilárdabb alapot szerezni, hogy semleges állásukat nem fogják elhagyni anélkül, hogy az illető megállapodásban résztvevő felekkel elhatározásaiknak indokait ne közölnék. — A cs. és kir. kormány ezen egyességhez szívesen csatlakozott.— De e mellett czélszerűnek tartotta azon kikötést is tenni, hogy az esetben, ha tudta és akarata nélkül a többi szövetkező felek egyoldalúkig közvetítő javaslatokkal lépnének fel, ez által a kormány teljes cselekvési szabadságát visszanyerendené. E követelésénél azon jogos óhajtás által vezéreltetett, vajha a kérdéses megállapodás ne maradna a tartózkodás negatív értékére szorítva, hanem a közös békeműködés termékeny jellegével is bírhasson — ez azon aggodalom, hogy ezenfelül az úgynevezett semlegességi liga inkább a háború meghosszabbítását mint annak megrövidítését fogja előmozdítani, az események által nagyon is igazoltatott. Minthogy azonban a netán különváló közvetítési kísérletek ellen irányzott kérdéses toldalékot, az érdeklett hatalmak közül jelesen Anglia és Oroszország nem tartották czélszerűnek, a bécsi kabinet ahhoz nem ragaszkodott, mivel az e tárgyról szóló diplomatiai levelezés a kormányt, a veszélyeztetett érdekek védelmére szükséges szabadságától, e világos kikötés nélkül sem foszthatta meg. Mindazáltal a kormány mindig szem előtt tartotta azon czélt, melynek elérését tekintette a semleges hatalmak feladatának. Kellőleg felismervén azt, hogy egyoldalú működése általa említett czélt elő nem mozdíthatná, mivel attól kellene tartania, hogy ezáltal az egyik félnek békés kiegyezés iránti hajlamát csökkenti és az másik félnek vég nélküli ellenállását növeli, inkább csak oda irányozó törekvéseit, hogy alkalmas időben, amint a békének helyreállítása Európa minden részeiben mélyen és közösen érzett szükségképen nyilvánuland, a nagyhatalmak és kivált az erre első vonalban hivatott londoni és pétervári udvarok közvetítésével, egész Európa oly módon nyilatkozzék, hogy a közvélemény által támogatott jóakarata és tekintetteljes közvetítés folytán a győző mérséklete és a legyőzöttnek a sorssal való kibékülése mégis ennyit tessék. A cs. és kir. kormány azt hiszi, hogy ez irányban nem minden haszon nélkül működött, és ezentúl sem fogja kimérni a fáradságot, hogy igyekezetét hasonló szellemben érvényesíthesse. A cs. és kir. kabinet nagy politikai jogosultságot tulajdonított az angol kormány azon törekvésének, mely szerint határozott kezességet akart szerezni arra nézve, hogy a belga királyságnak Európa által biztosított semlegességét a két szomszéd nagyhatalom között kitört háború ne veszélyeztesse. Az osztrák-magyar kormány, anélkül hogy a monarchiát újabb kötelezettségekkel terhelte volna, azon szerződéseket, melyeket Angolország e végből mindkét hadviselő hatalommal kötött, helyeselte, és az említett czélhoz való hozzájárulását kinyilatkoztatta. II. Keleti ügyek. A keleti politika terén, az itt tárgyalt időszak alatt, a béke fentartása érdekében működő kabinetek figyelmét elsősorban azon félreértések vették igénybe, melyek a Sultán és az egyptomi Khedive közt merültek fel. Az osztrák magyar kormány sikeresen igyekezett ezen nehézségek elhárítására közreműködhetni. Ez iránybani tevékenysége hathatós gyámolitást nyert felséges Urunknak Konstantinápolyban és Egyptomban tett útja, és személyes megjelenésének hatása által. A cattarói kerületben kitört zavarok tartama alatt, melyek ő felsége honatyai szivét mélyen szomoritották, a montenegrói fejedelemnek magatartása, ki határos területét a küzdelemben való minden részvéttől távol tudta tartani, a cs. és kir. kormánynak teljes megnyugvására szolgált, és lehetővé tette azt, hogy a hadi műveletek szigorúan osztrák területre lettek szorítva. A legeltetési jognak élvezete két albániai hegyháton, mely a határos török helységek és a montenegrói szomszéd kerület között számos évek óta vita tárgyát képezte, a múlt évben Miklós fejedelem és a Nagyvezér között ismételt levelezésre adott ugyan alkalmat, de az ezúttal kifejtett jogi érvelések által a vitás feleknek álláspontja közt közeledés létre nem jöhetett. Sőt inkább a hangulat lassanként oly ingerült jelleget öltött magára, hogy tettleges ellenségeskedéseknek veszélyétől lehetett tartani. Az osztrákmagyar monarchia mint szomszéd állam az ozmán birodalom háborítatlan békéjének fentartásában közvetlenül érdekelve lévén, a kormány a legszorgosabban oda törekedett, hogy békés kiegyezést eszközölhessen, és sikerült is, e czélra egyesülve a többi kabinetekkel, a magas portának beleegyezését arra megnyerni, hogy Scutariban egy vegyes bizottmány egybejöjön, mely az európai nagyhatalmak megbizottjainak részvétele mellett hivatva volt, a vitás kérdést beható bírálat tárgyává tenni, s annak legalkalmasabb megoldása iránt véleményes jelentést adni. A bizottság ebbeli feladatát teljesítette is, s a mellé rendelt consulsági képviselők Scutariban oly értelmű szerződést hoztak javaslatba, melynél fogva a montenegrói részről támasztott igények a török kormány által pénzzel váltassanak meg. A magas porta a legengesztelőbb indulattól vezéreltetve e javaslatot jóvá is hagyta, és elvárható, hogy Montenegro szintén kész lesz a hosszas viszálynak az ekkér kijelölt teljesen elfogadható módon leendő befejezésére. Az új országos alkotmány, melynek életbeléptetése múlt évben a szerbiai nemzeti gyűlés által e fejedelemségnek nagyúri fermánok által elismert s a párisi szerződés által biztositott önhatóságánál fogva elhatároztatott, a cs. és kir. kormánynak kedvező alkalmat nyújtott arra, hogy ezen határország irányában,melyhez szomszéd érdekek által szintúgy mint rokonszenv által füzetik, barátságos szolgálatát tanúsíthassa, nyíltan kifejezvén úgy Konstantinápolyban, mint a többi jótálló hatalmak előtt is abbeli nézetét, hogy a fejedelmi kormány az említett beltörvényhozási intézkedésnél jogszerű eljárást követett. Hasonló szellemben igyekeznek Ő felségének országos ministeriumai e fejedelemség ügyeit s azon bölcs férfiak kívánságait, kik annak sorsát intézik, mindenkor a midőn erre a monarchiának Szerbiávali kölcsönös érintkezése folytán alkalom nyílik, minden kitelhető módon előmozdítani. A dolgok állása a havasalföldi egyesült fejedelemségekben a folyó év első havai alatt Európában komoly aggodalmakat ébresztett. Az ország különböző pontjain erős izgalomnak jelei mutatkoztak; több város zavargásoknak színhelyévé lett, s attól lehetett tartani, hogy e jelenetek általánosan el fognak terjedni, és a közbékét súlyos veszélyekkel fogják fenyegetni. Hogy az al-Duna területén a rend fentartása az osztrákmagyar monarchiának inkább érdekében áll mint bármely más hatalmasságnak, azt bővebben fejtegetni szükségtelen. A nyugtalanság ezen jelenségei tehát a cs. és kir. kabinetet kettőzött éberségre indítottak; első vonalban is volt egyébiránt hivatva arra, hogy az egyesült fejedelemségekben támadható válság előrelátható következményeit jó eleve fontolóra vegye, és az 1856. és 1868. évi szerződéseket aláirt többi hatalmakkal azon előintézkedések iránt értekezzék, melyeknek életbeléptetése ily eshetőség következtében szükséges lenne. A kormánynak élénk megelégedésére szolgált az, hogy azon alapelvek, melyeket e tekintetben, az érvényben álló nemzetközi egyezmények értelmében, Európa magatartására nézve irányadóknak ismert fel, minden oldalról helyeslésre találtak. Azóta ezen ország ügyei, hála az ottani kormánynak jelenleg élén álló államférfiak ép oly tapintatos, mint erélyes vezetésének, oly fordulatot vettek, mely a törvényes rend barátainak őszinte örömére szolgálhat. A cs. és kir. kabinet minden kínálkozó alkalmat kész lévén megragadni, hogy Károly fejedelem kormánya iránt állandóan táplált jóakaratú érzelmeit tényleg bebizonyíthassa: az említett kormány egyik sürgős óhajtásának teljesítése érdekében tevékenyen közbenjárt, amennyiben egyrészt a magas portánál és másrészt a többi jótálló udvaroknál oda működött, hogy a fejedelemségeknek elnevezése iránt a diplomatiai érintkezéseknél és szerződésekben eddig dívott kitétel helyett jövőre „Romania“ neve használtassék. A cs. és k. kormánynak ez irányban tett lépései az említett kívánság teljesítése iránt mindenütt kedvező hangulatot ébresztettek,s ha az új elnevező ez ideig nemzetközi megerősítésben még nem részesült, ez azon nehézségeknek tulajdonítható, melyek ez ügy rendezése közben a nagyúri és a fejedelmi kormány között az uj pénzverés iránt felmerült vélemény-különbség folytán keletkeztek. A cs. és kir. kormány továbbá 1867. óta több rendbeli közigazgatási és bírói ügyleteknek elvi rendezését is szándékba vette, melyeknek új alapon eszközlendő megállapítása az egyesült fejedelemségek megváltozott viszonyainál fogva elkerülhetlenné vált. E végből az illető minisztériumok keblében beható értekezletek tartottak, melyeknek rövid idő alatt várható befejezése után, a tanácskozási eredmény alapján, a tárgyalások a fejedelmi kormánynyal azonnal folyamatba fognak létetni. Ennélfogva reményleni lehet, hogy ez irányban röviden mind a két félre nézve kielégítő egyesség fog létre jönni, mely által, az említett országokban tartózkodó államalattvalók érdekében, az illető ügyletek intézése körül, az eddigi körülmények között néha hiányzó egyöntetűség biztosítva leend. Folytatás a mellékleten: az a hosszú orrú majom, mely még eddig egyetlen a múzeumban, a többi mind pisze. Ez mintha farsangi orrt tett volna fel. A repülő kutyák és majmok,a galeopythecus és pteromys, a kis arasznyi páva tökéletes pávafarkával, polyplectrum bicalcaratum, s az óriás, lúdnagyságú koronásgalamb, pompás főkötőjével, a rubinpiros paradicsom madár, a négyféle szarvorrú madár, a mindenféle emlősök, szárnyasok, hüllők, rovarok és puhányok légiója. Ez utóbbiakkal a természettani osztály fog gazdagodni, hanem az előbbiekre nézve mulhatlanul szükséges , hogy azok egy külön ethnographiai osztályban egyesitessenek s azoknak rendezése és az osztály terjesztése külön osztályőrre bizassék, mert épen ez osztálya múzeumunknak lehet az, melyből a közönség nemcsak tudományt és élvezetet, de gyakorlati tanulságokat is meríthet. Óhajtjuk, hogy e kincsek minél előbb átadathassanak a közhasználatnak. Jókai Mór:Hat láda a tengerbe veszett. Azon a hajón jöttek,amelyre a bécsi múzeum számára szerzett gyűjtemény volt feladva. Még ott is!) Oroszország hatalmi állása Ázsiában. (Történeti essay) irta Vámbéry Ármin. IV. (Folytatás.) Azon előnyös állás, melyet az oroszok a persa határnál elfoglaltak, a Kaukázus pacificálását , illetőleg leigázását csak gyorsitá, s az orosz hatalmat e hadászatilag oly fontos ponton még erősebbé tette, mert ma, mikor a kilátásba helyezett vaspályavonal a Fekete tengert a Kaspitengerrel össze fogja kötni, a Kaukázus hegyláncz természetes erőssége fogja képezni s kell is hogy képezze azt az előőrsöt, honnan jobbra és balra az ázsiai szárazföld legtávolabb eső részei ellen is működni lehet. Nem Moskva és Szt. Pétervár, hanem a Kaukázus lesz az a készlettár, hol Oroszország hadierejét összpontosítani fogja abban az esetben, ha India iránt komoly tervei lesznek. Ma még a politikusok nagyobb száma e kérdés tekintetében igen is optimistikus hangulatban s értelemben él, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, minthogy épen az oroszoknak Persiában vívott előnyeiről beszélünk, azt a körülményt sem, hogy mily ügyes sakkozást csináltak a Neva mellől akkor, amikor minden angol befolyást még jóval az összeütközés kritikus pillanata előtt teljesen megsemmisítettek. Az angol parliamenti tag Mr.Eastwick, az előtt a királyné ügynöke Teheránban, úgy vélekedik, amidőn egyszersmind az angol befolyás fontosságát Iránban elismeri, hogy Anglia ott még rehabilitálhatná magát. Meglehet, hogy ez lehetséges, de akkor a legnagyobb áldozatoktól sem szabad visszariadni, mert Oroszország mindenütt erősen előnyben van. Először is Persiának majdnem egész kereskedését magához vonta s ez által Anglia és Törökország kereskedelmi érdekeinek igen sokat ártott. Persia, melynek kivitele nagyobb mint bevitele, gyapotját, selymét, aszalt gyümölcseit, festő szereit, szőnyegeit és drága köveit ma már legtöbbnyire északi Oroszországon át küldi Európába ; egy része Astrakhánon át a Volga mentében megy, egy másik Erivánon, Tiflisen és Potin keresztül; az utóbbi után csakis Törökországot akarják háttérbe szorítani, miközben Örményországot, melynek főéletére korábban a persa kereskedés volt, parlagon hevertetni törekesznek, ami valószínűleg sikerülni is fog, mert jóllehet hogy Georgia Persiának Európávali közlekedésére nézve nagy kerülőt képez, mégis a kereskedő, kinek a török birtokon a rabló kurdok, a kimondhatatlan rész utak és a hivatalnokok önkénye miatt igen sokat kell szenvednie, idővel inkább fogják a Tiflisen, mint az Erzerumon át vivő utat választani. A beviteli kereskedésnél is majdnem kétszerte oly erősen van képviselve, mint a többi Európa. Igaz, hogy Benderen, Bushbon és Bagdadon át még most is elég sok angol áru megy Iránba, mind azáltal Tebris, Resht, Astrabad és Shahrud lassanként csak mégis az orosz kereskedelem fő lerakodó helyeivé lesznek. Az utóbb említett két helyen, hol Oroszország még eddig minden vetélytárs nélkül egyedül áll, a „Kavkáz“ nevű kereskedelmi társulat nagy tevékenységet fejtett ki. Mikor én Persiában utaztam, épen készülőfélben volt a terjedelmes Khorasszánt is meghódítani magának és az ezóta valószínűleg meg is történt. A Kavkaz társaság orosz kereskedelmi ügynökei Mezhedböl most már a Chludoff kereskedő házzal, mely Kelet-Szibériából Tashkenden át egész Bokharáig előnyomult, könnyen egyesülhetnek s ezáltal ismét amaz óriási közlekedési lánczok egyikét állíthatják elő, melyeket csakis Oroszországban találhatunk. Csodálhatjuk-e tehát, hogy a shah kormánya amaz előnyös állással szemben, melyet Oroszország Iránban elfoglalt, a Szt. Péter várból jövő sugalmazásokat meghallgatja , ha ő a czár ellenségeit saját elleneinek is tekinti. Ha I a teheráni udvar nyugoton Törökország elleni orosz eszközül szolgál, nem kevésbbé teszi azt keleten Anglia ellen, hol ő hagyományos ellenségeskedéssel lép fel Nagy-Britanniának afghán öltözetbe burkolt érdekei ellen! Én egy perczig sem kételkedem azon, hogy Irán az Oroszország részéről történő bujtogatás nélkül még Hérát birtokáért is, melyre pedig a persáknak több joguk van, mint az afghanoknak, háborút kezdjen. Mikor az afghánok még egyedül álltak a harcrtéren, Irán úgy szólva előjárt, de most a shah aligha mutatna Angliával szemben annyi állhatatosságot, ha a háttérben orosz ígéretek vagy talán épen tettleges támogatások nem állanának. Láttuk az újabb időben, hogy Nasreddinshah, kinek összes államjövedelme nem nagyobb, mint némely angol magánzóé, Angliával épen Herat birtokáért miként elegyedett egy oly háborúba s miként folytatott egy oly harczot, mely több hónapokon keresztül dühöngött s melyből az 1857-ki párisi békekötéskor még meglehetős ép bőrrel menekült ki. 1857-ben mikor a persa hadsereg Jj Heratot körülkeltte, a teheráni orosz követ, Simonich gróf, a persa hadműveleteknél nemcsak tanácsadó, hanem egyszersmind katonai vezető is volt. Akkor még Szt. Pétervárban a britek iránt elég udvariasak voltak arra, hogy a meghatalmazott követ működéseit defavoyálják; ma már ezt nem tartják érdemesnek a fáradságra . Oroszország nem csinál titkot abból, hogy a herati várfalakon nem afghan, hanem persa katonákat szeretne látni. Optimisták a czár e kívonatában bizonyosan a jóakarat érzelmeit fogják fölfedezni a bére fzére a shah irányában , hanem én az orosz humanitásban igen keveset merek bízni s a szt.-pétervári udvar politikájának törekvései ez irányban kétsébe vonhatatlan bizonyítékok az iránt, hogy Oroszország magának csak utat egyenget s állomáshelyeket épít egy hadmenet számára déli Indiába, melyet ő minden áron közvetlen közelében szeretne leírni. Hogy váljon Irán szövetkezni fog-e vele vagy nem, azt Oroszországnak ma már többé nincs szüksége kérdezni, mert a persa oroszlány kénytelen megengedni, hogy az orosz medve talpait használja, mert a legkisebb ellentállást is igen drágán kellene megfizetnie. Oroszország rövid idő alatt egy egész hadtestet küldhet át az Araxesen a gazdag Azerbaidján tartományba, a shahtól Ghilan tartományt elragadhatja és Ashurada melletti álláspontjánál fogva a turkomán rablóportyázók ezreit zúdíthatja Mazendranra és Khorassianra. Igaz, hogy az orosz ágensek (ügynökök) és konsulok csakis Teheránig hatolhattak be Iránba, de az orosz cs. aranyok,mint leginkább forgalomban lévő idegen pénz, eléggé elhíresztelték, az országban mindenfelé a czár hatalmát és nagyságát. Az orosz felsőség alatt élő shiiták soha se mulasztják el, amikor hitfeleikkel a kerbelai simái összetalálkoznak, a hitetlen urusz rend- és igazságszeretetét a shah kárhozatos és zsarnoki kormánya fölé helyezni, mert a rendszeres despostimu-t könnyebb eltűrni, mint a rendszertelen önkényt. Igen, az urusz név a persa szemében korántsem oly irtózatos mumus, mint a törökök szemében s Oroszország keleten vívott emer előnyeinek teljes tudatával bir. Szükséges e még az itt elmondottak után több bizonyítékot is felhozni arra nézve, hogy Oroszország hatalmi állását Perzsiában megfoghatóvá tegyük ? Felette nehéz, ha nem is épen lehetetlen, annak politikáját Ázsiában megdönteni, kivált ma, midőn vívmányai Közép-Ázsiában az egyes lánczszemeket oly erős lánczolattá kovácsolták össze, melyeket csakis rendkívüli rázkódások zúzhatnak szét. (Folytatjuk.) ben Beusttól van két okmány, melyeket a pétervári követnek küldött, ezekben megrótja Oroszország fellépését; beismeri, hogy az 1856-iki szerződés revisióját ő is szükségesnek tartja, csakhogy békés, rendes utón, és így eltalálta azt a jó középutat, mely van a gyávaság és elhamarkodottság közt. — Ezért csak gratulálhatunk neki.