A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-25 / 284. szám
melléklet a „HON“ 384-ik számához. III. Tárgyalások a pápai udvarral.— Római kérdés. Beust gróf Chotek grófhoz Szentpétervárott. A cs. és kir. kormány a lefolyt időszak alatt a pápai udvar iránti viszonylataira nézve fontos elhatározáshoz jutott. A vatikáni zsinat végzései folytán kinyilatkoztatás hogy a szentszékkel más feltételek között kötött egyezményt magára nézve kötelezőnek többé el nem ismerheti. Az ezen elhatározásra vonatkozó okmányok részben már közzé tétettek, mindazonáltal a jelen gyűjtemény teljessége végett itt sem szabad azoknak hiányozni. A külügyminisztérium az azokban előadott indokokhoz újabb fejtegetéseket csatolni nem tartja szükségesnek. A beltörvényhozás terén a teljesszabadság visszaszerzésének szüsége régóta oly határozott módon nyilvánult, és kivált a zsinatbeli eseményekkel szemben oly sürgősnek mutatkozott, hogy az egyezmény önmagától lett megszűntének kinyilatkoztatása iránt újabb igazolásnak szüksége ez alkalommal fenn nem foroghat. De a közös minisztérium, mely ezen jelentékeny lépést végrehajtotta, egyszersmind abbeli határozott meggyőződését fejezheti ki, hogy a monarchia népeinek vallási érdekei mindamellett is teljes mérvben tisztelve, biztosítva és megóva lesznek. Egy újabb időbeli és nagy következményű más esemény a pápai hatalomnak történeti állását változtatta meg. A pápának világi uralma Rómában és a római állam területén, a franczia helyőrségnek eltávozása után, az olasz nemzeti kivonatok nevében vezérelt királyi haderő által legyőzetett. A tiszt. orsz. bizottságok teljes joggal kérdezhetik, hogy az osztrák-magyar kormány ezen oly fontos érdekeket érintő és következményeiben figyelemre méltó fordulat ellenében mily állást foglalt vala el ? E részben az alább következő okmányok teljes felvilágosítást nyújtanak, és a külügyministérium amidőn itt azokra hivatkozik, csupán azon szempontokat kívánja e helyen újólag röviden előadni, melyek által a kérdéses irányban követett eljárásánál vezéreltetett. A cs. és kir. kormány valamennyi hatalmaknak és az összes pártok mérsékelt részének abbeli óhajtását osztotta, hogy a pápának világi hatalma és az olasz nemzeti törekvések között felmerült viszály az idő hatása és békés eszközök által nyerje engesztelő megoldását. Valahányszor az ily kibékülésnek kedvező esélyei kínálkoztak, kötelességének tartotta azt, hogy a czél érdekében szorgosan közreműködjék. E részbeni eljárását még akkor is folytatta, amidőn kitűnt, hogy Olaszországnak Francziaország irányában elvállalt kötelezettségei minden irányban elvesztették értéküket. Mélyen sajnálta az akaratától teljesen független körülményeket, melyek a jelenkor legnagyobb festményének végre is erőszakos megoldását idézték elő. Sohasem vállalkozhatott a jelen viszonyok közt olyasmire, mit tőle IX. Pius maga sem kért hogy ugyanis a franczia zászlóaljakat osztrákmagyar csapatok által helyettesítse és ekként erőszakkal fentartsa azt, minek erőszakos feldúlástóli megkiméltetését szívesebben látta volna. A pápai kormány csupán azon óhajtását fejezte ki, hogy mondaná ki ő felsége a császár és király kormánya, miszerint a római terület elfoglalását roszalja. De az önmegtagadást ezen óhajtásnak teljesítésére is ki kellett terjesztenie, mert nem érezte magát arra hivatva,hogy egy idegen kormánynak, mely a helyzete szülte kényszerűségeknek vélt csak engedni, eljárását roszalja, s hogy egy előreláthatólag eredménytelen lépés által saját tekintélyét és egyszersmind Olaszországhoz viszonylatainak örvendetes alakulását is veszélyeztesse. A katholikus egyház fejének jövendő állását és fejedelmi jogainak nemzetközi kifejezését illető kérdések, melyek Európát államilag és társadalmilag egyiránt érdeklik, Rómának megszállása által még eldöntve nincsenek. E kérdések rendszeres megoldásra várnak, és ennek eszközléséhez az osztrák-magyar monarchia előkelő erkölcsi közreműködésével fog járulni, melyet mind szavának átalános súlya és a katholika egyház fejlődése iránti különállásánál fogva, mind főleg az olasz kormánynyal háborútlanul megőrzött barátságos viszonyainál fogva, tőle megtagadni nem lehet. Reménye a cs. és kir. kormány, hogy azon politikai irányokra nézve, melyeket Róma megszállásának kérdésénél követett, a tiszt. or. bizottságoknak helyeslését elnyerendi. Öntudatával bir a kormány annak, hogy a monarchia érdekét folytonosan szemei előtt tartotta, és ezáltal az osztrák-magyar monarchia katholikus lakosságának hitfelekezeti érdekeit is lehetőség szerint öszhangzólag képviselte.Minden kitelhető gonddal fog a jövőben is arra törekedni, hogy ezen öszhangzást megóvhassa, s úgy vélekedik, hogy a midőn az osztrák-magyar monarchiának politikai jelentőségénél fogva ötét megillető tekintélyét föntartani eltökéltette, ezen elhatározásában mindenkinél megegyező értelemmel fog találkozni. Toldalék. IV. Oroszország és az 1856-ki március hó 30-án létrejött párisi szerződés. Az orosz ügyre vonatkozó levelezéseknek egybeállítása óta a külpolitikában jelentékeny eseménykép tűnt fel az orosz cs. kormánynak azon nyilatkozata, melynél fogva az 1856-ki március 30-án létrejött államszerződésnek a fekete tenger semlegesítésére vonatkozó határozatát, valamint az ezen szerződéshez kapcsolt és a parti államok által a tengeren ezentúl fentartható hadihajók számát és nagyságát meghatározó, a magas Portával kötött külön egyezményét magára nézve további kötelezőnek nem ismerheti. A cs. és kir. kormány kötelességének ismerte, ezen eljárás megítéléséhez, az ennek horderejét megillető komolysággal, de egyszersmind azon higgadtsággal is járulni, melyet egy ily ügynek kezelése követel. Az ezen kérdés felett folytatott levelezések itt mellékelvék. A „Toldalék“ czim alatt érintett okmányok száma három. Ezek közül Gortschakow october 19-ediki jegyzékét lapunk nov. 16-odiki számában közöltük, a másik kettő pedig itt következik : Bécs, 1870. nov. 16. Oroszország követe nehány napja az ide mellékelt sürgöny másolatát adta át nekem. Siettem azt császár és király ő felsége elé terjeszteni, és ő felsége legkegy. urunk rendelte önt megbíznom, hogy a köv. nézeteket Gortschakow hg. tudomására juttasa. íme az 1856. márt. 30. Párisban kötött szerződés 14-ik czikkének szövege: „Mivel ő felségeik, a minden oroszok czárja és a szultán egy egyezmény értelmében, melyet a parti szolgálatra megkívánható azon könnyebb hajókra nézve kötöttek, melyek fentartását a fekete tengeren maguk részére fentartják ; ezen egyezmény a jelen szerződéshez kapcsoltatik, és épen oly jogerejű és érvényű lesz, mintha annak kiegészítő része volna. Ez tehát, a jelen egyezményt aláíró hatalmak megegyezése nélkül sem változást, sem felfüggesztést nem szenvedhet.“ E czikk utolsó pontja, határozott kifejezéseinél fogva, kiváló súlyt nyer egy oly megállapodásnak világosan és különösen is kifejezése által, mely minden időben, minden nemzetközi egyességben ,önként érthetőnek szokott tekintetni. Nem tudnánk tehát sem megérteni sem megengedni kétséget a kölcsönös kötelezettség absolut ereje fölött, még ha egyik vagy másik szerződő fél azon helyzetbe hinné is magát, hogy a legalaposb tekinteteket kell érvényesítnie egy oly szerződés egy vagy más határozmányának fentartása ellen, melyre nézve előre azon kijelentésben történt megállapodás,hogy valamennyi aláíró hatalmasság beleegyezése nélkül soha meg nem szüntethető vagy meg nem változtatható. Csupán azért tehát, hogy a szt.pétervári kormány iránt köteles tekinteteket meg ne sértsük, bocsátkozunk — ahelyett, hogy ezen egyszerű visszautasítással, mely magában foglalja egész nézetünket az elébünk terjesztett nyilatkozat fölött megelégednénk — azon indokok vizsgálatát, melyeken e közlés nyugszik. Az orosz bíród, cancellár sürgönye azzal kezdi, hogy bizonyos egyenetlenséget vagy igazságtalanságot leplez le a szerződés határozmányaiban, — mely állítólag abban áll, hogy Oroszországnak a Fekete tengeren való védelmi eszközei korlátoltak, míg Törökországnak szabadságában áll, e tengeren és az ahoz tartozó vizeken hadihajókat tetszés szerinti számban tartani. Nem feladatunk egy oly rendezkedés eredetét és becsét kutatni, mely nem köztünk és Oroszország, hanem a többi nagyhatalommal közösen hozatott létre, Gortschakow hget csak arra bátorkodunk figyelmeztetni, hogy ilyen gondolatok egy szerződés aláírását ugyan akadályozhatják, az aláírás megtörténte után is módosítási kívonatok alapjául szolgálhatnak, de soha sem hatalmazhatnak fel erőszakos megoldásra. Még többet mondunk. Azon okok, melyeket az orosz kormány egyoldalú fellépésének igazolására felhoz, nem szállítják alá annak fontosságát, sőt csak fokozzák az ahoz csatolt aggodalmakat. Azon elv, melyet az orosz kormánynak magáévá tenni tetszett e lépése által, nem csak a már fenálló, hanem minden még a jövőben kötendő szerződéseket kompromittálja. Ez elv hatása lehet az, hogy a szerződések könnyebben köttessenek, de ezáltal nem nyernek azok nagyobb állandósságot. Azonban a sz.pétervári kormány utal bizonyos megsértésekre, melyet az 1856-iki szerződés ki nem kerülhetett. Itt azon változásról van szó, mely a Dunafejedelemségekben ment végbe, és amely a szerződés és kiegészítő okmányainak betűje és szellemével teljesen ellenkezőleg a fejedelemségek egyesítésére és egy idegen fejedelem trónra emelésére vezetett. Szabadjon erre nézve egy lényeges pontra utalni. A moldva- és oláhországi fejedelemségek nem vettek részt az 1856 iki szerződésben. Ezek a magas porta fensősége alatt állottak. Ez tehető-e már felelőssé ez országokban történt azon változásokért, melyek az orosz császári kormány szemeiben a szerződés megszegését képezik ? Ő volt-e az, mely kívánta, hogy azokat szentesítsék ? és nem-e ő az, melynek ma az ő jogai és érdekeinek annyira praejudicáló szerződésszegést el kell fogadnia. Hátra van még néhány idegen hadihajónak a fekete tengerbe való bejuthatása. E tények előttünk ismeretlenek, legfeljebb oly leszerelt hadihajók lehetnek szóban, melyek souveraineknek, kíséretül szolgáltak. A sz.-pétervári kabinet igen jól tudja, hogy megjelenésük nagyon is nem bírt támadó jelleggel. Egyébiránt semmi sem akadályozta volna az orosz kormányt azon pillanatban emelni panaszt a fölött, midőn azt a szerződés határozataival össze nem férhetőnek találta. A csász. és apost. kir. felségének kormánya azért csak kínos sajnálattal értesült azon határozatról, melyet Gortshakov hg. sürgönye nekünk jelentett és mely által az orosz kormány súlyos felelősséget vállal. Lehetetlen (a kormánynak) mély megütődését nem nyilvánítani és a császári kabinet komoly figyelmét fel nem hívni oly eljárás következményeire, mely nemcsak egy az összes nagyhatalmak által aláírt nemzetközi tény ellen vét, hanem oly viszonyok közt történik, midőn Európának inkább mint valaha szüksége van azon biztosítékra, melyet a szerződések iránti hűség nyugalmának és jövőjének nyújt. Ön a jelen sürgönyt fel fogja olvasni Gortschakow hgnek és másolatát nála hagyja. Beust gróf Choteck grófhoz Szent-pétervárott. Bécs, 1870. nov. 16. Az october 19 31-ki körirat közlése után, melyre mai napon kelt 1 számú jegyzékem válaszul szolgál, Oroszország követe, kabinetjének egy másik sürgönyéből olvasott fel nehány tételt, mely ugyanezen ügyre vonatkozik, de sokkal őszintébb hangon van tartva. Gortsakoffág ezen iratban az orosz udvar iránt táplált barátságos érzületünkre hivatkozva, azon reményt fejezi ki, hogy azon határozatát, mely által a fekete tenger neutralitásától magát felmenti, annál is inkább kedvezőleg leszünk hajlandók megítélni, mivel a cs. és kir. kotvány 1867. óta maga ragadta meg a kezdeményezést egy oly indítvány tételére, melynek az leendett következménye, hogy Oroszország az ugyaneme határozatokban foglalt megszorítások alól felmentessék. Azt feleltem Nocikoff úrnak, hogy mi valóban tartósan azon élénk törekvést követük, hogy jó viszonyaink a szt. pétervári udvarral megszilárduljanak, s hogy a Gortsakoff hg által emlékezetbe hozott kezdeményezés jóakaratunknak talán legszembeszökőbb kifejezése; de nem küzdhetem le a boszuságnak némi érzületét, midőn visszagondolok azon lépésre, melyről szó van, s midőn visszaidézem emlékezetembe azon nagyon is hideg fogadtatást,melyben szépen azoknál részesült, kiknek a legnagyobb előzékenységet kellett volna tanúsítani. A kanczellár úr nem tudja elfeledni, hogy kezdeményezésünk, ahelyett, hogy lelkületében rokonszenves viszhangot keltett volna, részéről csak bírálatot és ellenvetéseket csalt ki, miket mi ezen oldalról bizonyára legkevésbé sem vártunk. Excellentiád elődje akkor minket semmi egyébről nem értesíthetett, mint arról, hogy az orosz kabinet főnöke a mi eljárásunkat tudhatta, hogy a nézete szerint szükségtelen modor felkelte a franczia kormány bizalmatlanságát, s hogy az általunk előtérbe helyezett conferentia eszméje a keleti kérdések szabályozására nagyon kevéssé alkalmas arra, hogy attól kielégítő eredményt lehessen várni. Valóban ezen felelet az ép oly loyális mint jóakaratú ösztönzésünkre nagyon is olynemű volt, hogy minket meglepjen. Oroszország kétségbe vonható indítványunk opportunitását, mely Francziaország és Anglia helybenhagyását nélkülözte, de a gondolat, mely azt sugalta, ezen Oroszország iránt jóakarata és óhajtásainak kedvező gondolat, csak világos bizonyítékul szolgált azon készségünkről, mely megérdemelte volna, hogy kedvezőbb fogadtatásban részesüljön. Én többi közt azon nevezetes különbségre figyelmeztetem Oroszország követét, mely az általunk 1867-ben czélba vett combinatio és azon nyilatkozat közt létezik, melyet Oroszország most tett. A mi javaslatunkat illeti, mi azon békákat, melyek Oroszország mozgási szabadságát a Feketengeren gátolták, szerződési után, nem pedig egyoldalú intézkedés által akarták eltávolítni. Ha ajánlottuk is a békáknak az aláíró hatalmak által törvényesen kimondandó mellőzését, ebből még nem következik, hogy a szerződésnek az általa kötelezett fél által egyszerű semmibevevését helyeseljük. Az 1856. márt. 30-ai szerződés 14. czikke egyszerűen kimondja, hogy az e napon a Fekete tengerrel határos mindkét állam között létrejött egyességet sem megszüntetni,sem módosítni nem lehet a jótálló hatalmak beleegyezése nélkül, ezért fel nem foghatom, mint képes az orosz kormány, hogy magát azon kötelmek alól kivonni akarja, melyeket reá a szerződés szab, az épen említett szerződési záradékkal homlokegyenest ellenkező utat követni, holott épen a záradék alkalmazása képezte programmunk alapját. Végül, mint én ezt Novikoff úrnak megjegyzem, a cs. k. kabinet által azon időben javaslott lépés korán sem volt alkalmas arra, hogy veszélyes következményeket vonjon maga után, melyektől a sz.pétervári kabinet legújabb lépése következtében okkal félni lehet. Ha Oroszország Európa beleegyezésétől nyerte volna azon tilalom visszavonását, mely tengerészetének fejlesztését a Fekete tengeren gátolja, úgy visszakapta volna azon helyzetet, mely őt ezen vizekben illeti a nélkül, hogy szükséges lett volna a felett nyugtalankodni. Ezen eset ma nem létezik. Az épen megtett lépés lehetetlen, hogy a legkomolyabb aggodalmakat elő ne idézze. Ezek Európa nyugatán oly kedélyizgatottságot eredményeztek, mely a béke ügyére szerfelett káros. Oroszországnak ezen lépése, hogy önmagának elégtételt szerezzen, a Levanteban kétségkívül annak bizonyítékául fog tekintetni, hogy e hatalom megjöttnek hiszi azon pillanatot, melyben kezébe ragadja annak megoldását, amit keleti kérdésnek neveznek. Azon vidékek keresztény népeinek oly gyúlékony fantáziája abban egyikét a leghatékonyabb izgatásoknak fogja találni. Azon államnak frappant példája, melynek prestigeje az ő szemeikben oly nagy, jövőre, tartunk tőle, minden izgatás és erőszakoskodás igazolásául fog nekik feltűnni. Az orosz cancellár nem fogja elvitathatni, hogy itt elfogultság létezik, és ennélfogva nem fog csodálkozni, hogy mi azon meglepetést, melyet ő a politikai világnak fentartott,nagyon komolyan vesszük. Mi a szt.pétervári kabinet magatartásában nem látjuk Európa egyenes fenyegetését, de mindenesetre egy sajnos zavarnak okát, mely Európa nyugalmát és biztonságát veszélyezteti. Soha sem csináltam titkot azon véleményemből, hogy az 1856-os szerződés Oroszországnak a Fekete tengeren egy nagyhatalmassághoz nem nagyon méltó helyzetet teremtett, mert kisebbre vonja azon szerepet, melyet játszani, birodalmát mosó vizeken hivatva van, és mondhatom, semmit sem is mulasztottam el odatörekedni, hogy e meggyőződésemet a többi garantírozó hatalmakkal is elfogadtassam. Annál fájdalmasabban hatott rám, midőn láttam, hogy a császári kormány sérelmei elhárítására oly eszközhöz nyúlt, mely nekem minden tekintetben a legkevésbé látszik szerencsésen választottnak. Ilyen volt a nyilatkozat, melyet én e tárgyra vonatkozólag, Novikoff előtt tettem. Hasznosnak tartottam, azt híven ismételni a jelen sürgönyben, melyet sexcellentiád lesz szives Gortsakov herczeg előtt felolvasni és fel lesz ön hatalmazva ennek másolatát is közölni, ha a hig ezt kivánná. Fogadja stb. Beust figyelmeztette Falcinelli bibornokot, hogy azon pillanattól, midőn a franczia sereg készült elhagyni a pápai területet, átlátta, hogy ő szentsége függetlensége és személyes biztonságáról gondoskodni kell, mert nem elég egyszerűen visszatérni a septemberi conventio betöltéséhez, minthogy az olasz kabinet nem rendelkezik annyi erkölcsi és anyagi erővel, hogy a franczia védelmet pótolhatná. E meggyőződéstől indíttatva, szükségesnek látszott, hogy az olasz kormány oly helyzetbe tétessék, hogy képes, de köteles is legyen a pápa biztonsága felett őrködni. Ez iránt új egyezkedéseknek kellett volna létrejönni. Még aug. 21-én Beust sürgönyt küldött Rómába, mely nem egyébről szól, minthogy bizonyos pápai területeket olasz csapatok szállhatnának meg, de az olasz kormány által vállalanó komoly kötelezettségek feltétele mellett. E sürgönyt félre és odamagyarázták, mintha az osztrák-magyar kormány maga ösztönözte volna a flórenczi kormányt a pápai birtokok elfoglalására. Izgatottság keletkezett Rómában és Párisban, ezért Beust jónak látta magát minden beavatkozástól távol tartani, de fájdalmára esett a dolgok újabb áramlatának meg nem felelő statu quo fentartása. Ha a sept. conventio végrehajtása elégedetlenséget okoz ez érthető, de az az osztrák-magyar kormány részvéte nélkül jövön létre,ennek jogcímén nem emeltethetett tiltakozás a flórenczi kormány fellépése ellen. Fegyveres beavatkozás pedig Ausztria jelen viszonyai közt gondolható sem volt; ezt maga a szentszék is belátta. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint megvizsgálni, hogy a catholicismus érdekei és a szentatya személye iránti rokonszenvünk alapján nem tetszést kell-e kormányunknak nyilvánítani az olasz kormány fellépése felett ? Ezt az osztrák magyar kormány nem teheti, mert az olasz kormánynyal való jó viszonyt, számos barátságos összeköttetést lett volna kénytelen megszakítani. Továbbá ezáltal az olasz nemzet érzelmei csak nagyobb ingerültségig fokozódtak, és így az olasz kormány minden tekintetet félre tett volna a szent lépéstől Beust elállótt, de minden hasznos szolgálatot“ felajánl a az osztrák-magyar kormánynak, egy a hatalmak közös megállapodása által is elintézhető kérdés megoldására mely abban áll, hogy a pápa függetlensége, fönsége és biztonsága biztositassék. E tekintetben — mondja az osztrák-magyar kormánynak az olasz kormánynyal szemben való jó viszonyai igen hatalmas segítségére lesznek a szentszéknek. Különben az olasz kormány is belátja e kérdés fontosságát és természetét, mely nem egy hatalom kizárólagos ügye, hanem a hatalmak közös megállapodása folytán intézendő el. Tehát az osztrák-magyar kormány jelen semleges magatartása nem tulajdonítandó közönynek , mert ő felsége melegen érdeklődik a szent atya és függetlensége iránt, hanem egyszerűen a birodalom politikai viszonyaiból kimagyarázandó. A 146. okmány Beust sürgönyét Kübeck báróhoz tartalmazza. E sürgöny kelt sept. 13. 1870. Beust figyelmezteti az olasz kormányt, hogy azon perezben, midőn csapatai a római területre lépnek, nem feledkezik meg azon tekintetekről, melyekkel a pápa iránt tartozik! E sürgönyben is hivatkozik azon fellépésre, melyet Beust mind a franczia kormánynál, mind a szentszéknél tett a végett, hogy a római kérdés biztos alapra fektettessék, és így végleges megoldást nyerjen. Da a már említett félreértések folytán (lásd a fennebbi sürgönyt) távol tarta magát minden beavatkozástól. Beust kijelenti, hogy az osztrák-magyar monarcha az olasz király iránti barátságos érzelmei daczára, igen nyugtalankodik a szentatya helyzete fölött, annyival inkább, mert alattvalóinak többségét vallásos meggyőződések csatolják e kérdés megoldásához. Ezért Beust az olasz kormány mérsékletétől megvárja, hogy ha a római területet átlépi is csapataival, minden olyan tettet abhorrestál, mely a katholikus népek nyugtalanságait még fokoznák, és óvakodik minden ellenséges szenvedély nyilvánításától a szentszék irányában. Az osztrák-magyar kormány bízik az olasz kormány felelősségérzetében, és a szent atya iránt a legnagyobb tiszteletet ajánlja figyelmébe. Egyszersmind kormánya részéről Beust kifejezi szék irányában. Tehát a pápa érdeke sem kíván azon reményét, hogy Visconti Venosta e kérdéshalta azt, hogy az olasz kormány tettének rv- re vonatkozó nyilatkozatai, melyeknek közlésére szólását mondja ki az osztrák-magyar monar- .................... chia, mely e nyilatkozatát fegyveres erővel támogatni úgy sem akarta és nemakarhatta. Ez okok folytán ily sikertelen és compromittáló fel-Küheck bárót felhívja, az olasz kormány szándékai felől csak teljes megnyugtató dolgokat tartalmaznak. Ausztria magatartása Róma elfoglalásával szemben. Előttünk feküsznek azon okmányok, melyek Ausztriának a római kérdésben követett magatartására vonatkoznak. Első idevonatkozó okmány Beust gróf sürgönye Palomba lovaghoz, mely kelt: Bécsben, sept. 13. 1870. E sürgöny bevezetésül előadja, hogy az apostoli nunciussal, kit a szentszék küldött Bécsbe azon kérdéssel, hogy mily Állást foglal el Ausztria Róma megtámadtatása és elfoglalása esetén, Beust hosszasan értekezett e tárgy iránt. A közös államháztartás költségvetése 1871-re marad nettó szükséglet A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és 89,618,989 10,760,579 100,379.568 országok határvám-jövedék bevétele előirányoztatik 15,664.000, a magyar koronához tartozó országoké pedig 2,885.700 fttal, összesen 18,549.700 fttal. Levonva a kezelési költségek átalányát a monarchia mindkét részében 1,850.000 ft, többlet mutatkozik 16,699.700 ft. Ebből levonva a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok fogyasztási adó visszatérítéseit 3,000.000 fttal, a magyar koronához tartozó országok ebbeli visszatérítéseit pedig 1,500.000 fttal, együtt 4,500.000 fttal, marad vám jövedéki tiszta felesleg 12,199.700 ft. E szerint tehát javadalmazás által fedezendő 77,419.289 10,760.579 88,179.868 Ebből esik a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra 70% azaz a magyar korona országaira pedig 30% azaz 54,193.502.3 0 23,225.786.70 7,532.405.3 3,228.173.7 61,725.907.6 0 26,453.960.46 Közös Pénzügyminisztérium: Központi vezetés: szolgálati dijak 1.248 ft. A közös pénzügyminisztérium és a központi pénztár számosztálya: szolgálati dijak 73 Összesen : 1.321 „ Nyugdijak: Jövedelmi adója a külügyminisztérium azon nyugdíjasainak, kik a külföldön élnek 1.330 ft. Összesen : 2.651 „ Számellenőrség: Közös Főszámszék : szolgálati dijak 836 ft Fedezet: Külügyminiszterium Központi vezetés Diplomatiai kar: Jövedelmi adó Consulságok: Az osztrák Lloyd javadalmazása Összesen : 3.112.000 „ Beust és a német államok. A „Wiener Abendpost“ írja: »Egy itteni reggeli lap olvasóit azzal akarja mulattatni, hogy picans előadását adja Beust gróf állítólagos sokoldalú tevékenységének, melyet kifejt a délnémet udvaroknál. Jóllehet az egész elbeszélés pointeja — a birod.kanczellár állítólagos poroszellenes befolyása legújabb müncheni tartózkodása alkalmá b JA fedezet főösszege . 3.530.987 „ val — már illetékes helyről, t. i. magából Münchenből jött dementi folytán valódi becsére redukálva jön: az említett lap egész elbeszélésének jellemzésére még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy az az állítólagos „közvetítő egyén“, kit a birodalmi kanczellár a württembergi udvarnál használt, és ki Beust gróf „régi politikai és személyes“ barátjának van jellemezve, ezelőtt teljesen ismeretlen, és soha sem volt szerencséje Szükséglet. Külügyminisztérium: Központi vezetés Diplomatiai költségek Consulsági költségek Montenegrói szökevények segélyezése Javadalmazás az osztrák Lloyd részére Hadügyminisztérium: A. Hadsereg B. Tengeri haderő Összesen K i a rendes d á s o k rendkívüli Összesen 722.117 20.380 742.497 962.195 25.725 987.920 583.370 15.000 598.370 15.000 15.000 2.000.000 2,000.000 4,267.682 76.105 4,343.787 78,644.439 8,351.000 6,800.724 3,882.700 85,445.163 12,233.700 Összesen Közös pénzügyminisztérium: Központi vezetés Központi pénztár A közös pénzügyminisztérium és a központi pénztár számosztálya 86,995.439 10,683.424 97,678.863 94.329 20.040 25.641 94.329 20.040 25.641 Nyugdijak: 140.010 A külügyminisztérium nyugpénzei (kerek számban) 263.150 A kincstár részéről fedezendő katonai nyugdijak 1,210.000 A kincstár részéről fedezendő tengerész, nyugdijak 22.500 A katonai központi számvevőség hivatalnokai és szolgáinak nyugpénzei 139.200 A pénzügyminisztérium nyugpénzei 1.100 A közös főszámszék nyugpénzei 6.800 1.050 140.010 264.200 1,210.000 22.500 139.200 1.100 6.800 Összesen Szám ellenőrség: Közös Főszámszék 1,782.760 104.095 1.050 1,783.810 104.095 A szükséglet főösszege 93,149.976 10,760.579 103,910.555 Ebből levonva: a fedezet főösszegét 3,530.987 3,530.987 10.000 ft. 123.500 „ [282.000 „ Összesen 415.500 „ Hadügyminisztrium: A. Hadsereg 2,812.000 ft. B. Tengerészet : 300.000