A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-26 / 285. szám
285. szám. Vill. évfolyam. Pest, 1870. Szombat, november 26 Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................I frt. 85 kr. 3 hónapra.......................6 „ 60 „ 3 hónapra.......................11 „ — . Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés havon kint ......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H O fsT utolsó évnegyedére. October—decemberi % évre . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai kölönküldéséért felülfizetés havonkint 30 „ jpgsT Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, NOVEMBER 25. Hogy üli ki magát a szeg a vörös könyvből? A vörös könyv első felében lévő okmányokból kitűnik, hogy Ausztria a porosz-franczia háborúban annyira ragaszkodott a semlegességhez, hogy még a békealkudozás iránti kezdeményezéstől is tartózkodott, de annál buzgóbban működött a mellett, hogy Oroszország vagy Anglia tegye meg ezt, és mikor ezek tettek ilyent, akkor meg azt mondá, hogy hiszen szép is, jó is, de csak akkor lenne hatása, ha a hatalmak collective tennék,és e mellett működött, de eredménytelenül. Ez adja meg Ausztria semlegességének azt a speciális jelleget, melyet rendezetlen belviszonyai és nemzetközi kényes, sok oldalról megtámadott állása igazol némileg, habár több következetesség sem ártott volna. De hogy nem kezdeményezett, jól téve, mert ha ő lett volna a kezdeményező, csak Oroszországnak szolgáltatott volna kedvező alkalmat a fellépésre. A toursi kormánynak őszintén kijelenti Beust, hogy rokonszenvez, hogy hivatalos összeköttetésben marad vele, de csak akkor ismerheti el, ha a nét is elismeri. Elég tapintatos, óvatos eljárás és ha felemlítjük még azt, hogy Páris bombáztatását európai érdeknek tekintő, és az ezzel járó felelősségre figyelmeztető Poroszországot, akkor ez utóbbi lépését is elég őszintének, habár nem elég tapintatosnak jellemezhetjük, de általában véve ez ügyben álláspontja jó és érdekeinknek megfelelő volt. Általában a vörös könyv első része — kedvező benyomást tenne reánk, ha nem fordulna benne elő egy okmány, mely a többi jó hatását elrontja. Ez a Nr. 6, mely Galicziára vonatkozik. Az emsi találkozáskor felmerült a féltékeny porosz és orosz között az, hogy Galicziának Ausztria annyi szabadságot ad és nem csak ott, de azonkívül is a lengyel nemzetben oly vágyakat kelt fel, hogy az a szomszéd államokra veszélyes lehet, és e vádnak még az angol kabinet is hitelt adott. Beust Apponyi londoni követhez intézett jegyzékében (1870. jun. 27.) e vád ellenében védi Ausztriát is, midőn határozottan kijelenti, hogy Galiczia neki belüigye és ahoz idegen hatalmasságnak beavatkozási joga nincsen; midőn másfelől erélyesen tiltakozik azon vád ellen, mintha czélja Galiczián kívül is terjedne, és a lengyel nemzet felizgatása lenne, akkor azt teszi, amit egy önálló állam külügyérének tenni kell, de mikor védelmét tovább viszi, és azzal argumentál, hogy hisz Oroszország is adott annyi szabadságot az ő lengyeleinek Wielopolski helytartósága alatt, mint Ausztria Galicziának, akkor következetlenséget és ügyetlenséget követ el. Vagy van joga Oroszországnak Ausztria belreformjai ellen felszólalni, vagy nincs! ha van, akkor ez nem argumentum, hogy Oroszország mit csinál a maga államterületén; ha pedig nincs (amint hogy nincs is), akkor ez argumentum ügyetlenség és történelmi ferdítés ; ügyetlenség más belügyeit felhozni saját belügyei igazolására ugyanakkor, midőn e belügyekbe való elegyedés ellen tiltakozik, és ferdítés, mert bár Galiczia alkotmányossága nem irigylendő, de még sincs oly állapotban, amilyenben volt 1862-ben Lengyelország, és ha Beust a lengyeleknek csak ily kilátásokat tár fel, akkor csak a lengyeleket sérti. Pedig csakugyan így gondolkozik ő, mert sürgönyében az európai hatalmakat biztosítja, hogy: „erélyesen ellenezte (a bécsi kormány) Galicziában egy egyedül a tartományi gyűlésnek felelős kormány felállítását,“ mert ez esetben, csakugyan félni lehetne ,hogy a lengyel speciális érdekek a birodalom általános érdekei fölé lennének rendelve.“ Ez elég világos! Beust Európa előtt ünnepélyes fogadást tesz, hogy Galicziának soha sem adja meg azt, mi a lengyelek jogos követeléseinek minimuma, és igy Ausztria belügyeiben hitvallást tesz le ép azon perezben, melyben visszautasítja az abba való elegyedést,— és e nyilatkozat által még egyfelől visszautasítja a lengyeleket minden követeléstől, másfelől beleelegyedik a hatáskörébe nem eső belügyekbe, sőt ezekben programmot állít fel, és ünnepélyesen kötelezi magát Európa előtt annak megtartatására. Herbst, Giskra, Hasner, Potocki felválthatják egymást, felvehetik, ígérhetik programoméban a kiegyezést, de Beust mindezt meghiúsítja, — mutatja programmja. És ha történetesen a kiegyezésre valaki vállalkozik, majd előáll Oroszország Beust ígéreteivel, és kelti a nyakunk körül egy háborút — a belreformokért, így üti ki magát a szeg a vörös könyvből, és ha az szeget üt az alkotmányos ember fejébe — vérzik az alatt a szív is. Húzza ki a delegatio. Üssön a Beust kezére, hogy máskor ne avassa se magát, se Európát belügyeinkbe. Hegedűs Sándor. — A horvát országgyűlés elé terjesztett horvát-szlavón költségvetés az 1871. évre a következő tételekből áll: Szükséglet I. Beligazgatás: 1409 218 frt rendes, 14,020 frt rendkívüli, összesen 1423,238 frt. — II. Vallás és közokt: 346,875 frt rend., 28,368 frt rk., össz. 375,243 frt. — III. I gazság Ü gy: 528,927 frt r. 30000 rk., össz. 568,927 frt.Főösszeg: 2,295,020 frt rendes, 72,388 frt rk., összesen 2367,408 frt. Fedezet: I. Beng. 12600 frt rendes, össz. 12,600 frt. II. Vall. és közokt. 154, 658 frt r., 150 frt rk., össz. 154,808 frt Főösszeg: 167,258 rk., 150 r., össz. 167,408 frt. Ehhez a magyar-horvát közös állampénztár járul, 2,200,000 írttal, s így az összes fedezet szintén 2,367, 408 frt. A képviselőház VI. osztálya szombaton nov. hó 26-án d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslatnak az erdélyi viszonyokra vonatkozó VIII. fejezete. Hodossy Imre osztályjegyző. A képviselőház I. osztálya f. hó 26-án délelőtti 10 órakor, az udvartelki birtokokról szóló törvényjavaslat tárgyában ülést tart. — Török Sándor osztályjegyző. A III. osztály f. évi november 26 án d. e. 10 órakor ülést tart. — Ordódy Pál, helyettes jegyző. Unalmas dolgok, azaz: telepitvények( Napjaink háborús, és borús, vöröskönyves és delegátiós világában nem mernék felszólalni oly tárgyban, melyet úgy látszik sokan nagyon unalmasnak tartanak, s melylyel csak úgy futólag szándékoznak elbánni, — mint a telepitvények ügyével, — ha épen e tárgy nem képezné jelenleg a képviselőház osztályüléseinek tárgyát.Én azon törvényjavaslatot rosznak tartom, mégpedig azért, mert igazságtalan. A telepitvényesek azon nemére nézve, kik csak bizonyos határidőre kötött, s ennélfogva folyton megváltoztatható vagy megszüntethető szerződések mellett bírják telepítvényeiket, megváltási árul a javaslat az évi haszonbér húszszorosát állapítja meg, s ebben rejlik igazságtalansága. Tekintsük a dolgot bármely oldalról. Vegyük először a földtulajdonosokat. Ezeknek legnagyobb része, daczára annak, hogy a kertészközségeknek majdnem kizárólag a legjobb (dohánytermő) földeket adta bérbe, a régi viszony folytán mégis csak aránylag nagyon csekély haszonbért követel bérlőitől, a telepítvényesektől. Meggyőződhetik erről bárki is, ha megtekinti az alföldi kertészközségek viszonyait. 100—200 frt értékű földek vannak ott a telepitvényesek kezei közt évi 3—4 ftért. Nem igazságtalanság-e tehát, hogy ha már magasabb szempontokból kényszerítjük is a tulajdonost, hogy földjeit akarata ellenére eladja, még azt is követeljük tőle, hogy potom áron adja el, holott a telepítvényesek maguk szívesen megadják a földnek teljes becsértékét, ha ezáltal tulajdonul megszerezhetik azt. De még inkább kitűnik ez igazságtalanság akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy másrészről sok olyan földtulajdonos van, aki a végletekig felcsigázta a haszonbér árát, számítva arra,hogy telepítvényeseinek nincs más megélhetési módja, s hogy ha ez egytől is megfosztja őket, koldusbotra jutnak. A számítás sikerült, sőt ha ajavaslat törvénynyé válik, kétszeresen sikerül, mert akkor ezek a tófalvi urak nagyobb váltságdíjat kapnak földjük bocsáránál, míg amazok, akiket az emberszeretet vezérelt, megelégedhetnek a törvény kegyelméből nekik ítélt csekélységgel, s még csak a „felentúli sérelem“ miatt sem panaszkodhatnak. Hanem, nehogy azt higyje valaki, miszerint én most csak a nagyurak érdekében beszélek, tessék meghallgatni a telepitvényeseket. — A kertészközségek egy kérvényt nyújtottak be a képviselőházhoz, s abban a telepitvényesek következőleg nyilatkoznak e tárgyról: „A telepitvényesek által fizetett évi haszonbér vagy szolgálmány a föld valódi értékének kitudása és megállapítására nézve nem vétethetik alapul, mert a telepitvényesek a tulajdonosokkal időről időre szerződtek a haszonbérre nézve, s miután haszonbérletükön házakat építettek, hol családjaikkal együtt laknak, a haszonbéri idő letelte alkalmával az illető némely magánföldtulajdonos bármily felcsigázott követelését is kénytelenek voltak megígérni, nehogy családjaikkal együtt hajlék nélküli földönfutók maradjanak. E tekintetben sokkal méltányosabb lenne, hogy ha a megváltási tőke a föld-adó cataster, vagy a vidéken divatozó középár szerint állapíttatnék meg.“ Hanem persze az ilyen haszontalanságokat figyelemmel kisérni, az ilyen apró igazságtalanságokat elkerülni s az ügyet tanulmányozni, nagyon unalmas dolog lett volna azokra nézve, akik a törvényjavaslatot készítették. Hiszen ott van az úrbéri és a szőlőváltság, ott is úgy volt. Az igaz, hogy a kertészközségek jellege és természete egészen más, hanem az mindegy! Kibajlódnék azzal, hogy valaki kárt szenved-e vagy sem, csak meglegyen a megváltás és mentve van a szabadés vübi ég! Reménylem azonban, hogy a képviselő urak mégis bajlódni fognak egy kissé a dologgal, ha unalmas is, és helyre fogják ütni azt a hibát, amit ajavaslat készítői elkövettek. Nem szükséges ott nagyon sokat számítgatni s kombinálni; határozzák meg a váltságdíjat a helyi viszonyokhoz mért becsár szerint, s akkor sem egyik, sem másik félnek nem lesz oka igaztalanságról panaszkodni s békesség lesz az égben és a földön, a földtulajdonosok és a telepitvényesek között. A delegátióknak tett előterjesztésekből. Előadás, melylyel a közös hadügyérség a hadseregnek fedezésére ajánlott rendkívüli szükségletét 60.407.833 forintnyi egész összegben indokolja. A hadigazgatóság kénytelen ez idén is,a rendes pénzszükséglet fedezése mellett egy rendkívüli hitel engedményezését is igénybe venni,mi majdnem kiválólag a hadsereg szükségletének fedezése óta beállott politikai események visszhatásának tulajdonítandó. Részt a Dél-Dalmátországbani események, melyek a kormánynak ugyanegy időben előterjesztett emlékiratában fejtegettetnek, kényszerítenek a monarchiának ezen részébeni nagyobb haderők kifejtésére és oly intézkedésekre, melyeknek költsége az 1869 és 1870. engedményezett költségeiben nem jönnek elő,részt az európai nagyhatalmak közti háború kitörése kötelező a kormányt, a szoros semlegesség határai között a monarchia véderejéhez azon erősbítést járultatni, mely annak bátorságát, minden alkalomban biztosítandó valt, mint ez a kormánynak egy időleges előterjesztésében közelebbről említtetik. A fedezésnek további tárgyai még a már az előbbi előterjesztésekben igénybe vett póthitelek, melyek az 1868. és 1869-ben elkerülhetlenné vált költségi áthágásokkal valának fedezendők, és melyek már az 1871-rei rendkívüli szükségletet indokló előadásban (visz tekintet az 1870-iki előirányzat alkotmányos tárgyalásánál a delegatiók által hozott határozatokra) körülményesen megemlítvék, végre egy, kiválólag a határőrvidéket illető póthitel az 1870-iki közigazgatási évre. E kerületben a hadsereg rendkívüli pénzszükségletének egész összege teszen az ide mellékelt főöszveglet szerént 60,407,833 frtot, mely öszszeg az elősoroltak után következő csoportokra oszlik. A bl-ső szükséglet az 1870. év aug. hava óta a legénységi és ló-állományban beállott magasítások számára, 1870. dec. hava végéig kiszámítva, befoglalva az állomány magasítással összefüggésben lévő szállítási kiadásokat és az álladék összegek nagyobbitását, és továbbá befoglalva az idei ujoneztartozék számfeletti tartásának kiadásait az, 1870. okt. hava 1-ével kezdődő 8-heti oktatási időtartam alatt összesen 6.322.524 ft. 2-ik szükséglet az egyszeri kiadások fedezésére, melyek a folyó évben beállott politikai események következtében különös megszerzésekre szükségessé váltak, s melyek megrendelése már megtörtént, ide 12.790.000 frt, tehát egészben 19.112.524 frt. B. Szükséglet a Dél-Dalmátországi zendülés következtébeni többletköltség fedezésére, az 1869. év oct. havától — egész 1870. év aug. haváigi időszakra kiszámítva 4,019.770 frt; C. szükséglet a költségi áthágások fedezésére 1868-ban 2,700.000 frt... 1869-ben 2,679.223 frt; 1870-ben 635.917 frt. Összesen 6,015.140 frt; végre D. szükséglet a véderő fokozbatására való egyszeri kiadások fedezésére 31.260.399 frtnyi öszszegben. Az elősorolt rendkívüli szükségletek a következő kimutatásokban csoport szerint indokoltatnak és a fedezésre igénybe vett összeg szükségessége bebizonyíttatik. Főösszeglete a rendkívüli kiadásoknak, melyek a f. évben beállott politikai események és a Dél-Dalmatiában zendülés következtébeni költség-többlet, továbbá az 1868, 1869 és 1870-ik évi pótítelek fedezésére szükségesek valának, — és végre azon rendkívüli szükségletnek, melynek egyszeri kiadásokra való engedélyezése különösen ajánltatik. Folyó szükséglet a létszám-magasítás számára, 1870. augusztustól egész deczember végéigi időre, 6.322.524 frt. Szükséglet oly egyszeri kiadások fedezésére, melyek a folyó évben beállott politikai események következtében különleges beszerzésekre szükségesek valának és már meg is rendeltettek, 12,790.000 frt. Költség-többlet a Dél Dalmatiábani zendülés következtében 4,019,770. Pótítélek az 1868-, 1869- és 1870-ik évi hiányok fedezésére, 6,015,140. Rendkívüli szükséglete a véderő fokozbatására való egyszeri kiadásoknak, 31,260,309 ft. összesen 60,407,833 forint. Rendelkezési alap. (Beust emlékirata.) A hírhedt „Dispositions fond“ a közös budgetben most is megjelent, de most lejebb van szállítva. Ugyanis e czim alá 3 kiadás van foglalva: 1. A diplomatiai névtelen kiadások (mert csak igy nevezhetjük). 2. A bel- és külföldi kémkedés és a „titkos“ ellenségek ellen való „titkos“ küzdelem, és 3. a sajtóbureau. E költségek 1868- ban felemésztettek 550,000 frtot, 1870-ben 500,000-t, 1871-re kell 350,000 ; mert az utóbbi költséget, a sajtó megvesztegetését kitörlik a rendesből és igy innen az eddigi 150,000 frt elmarad, de azért az ily czímű „elkerülhetlen“ költségek be fognak vezetni a „rendkívüli” kiadások közé. Mindezeket Beust beszéli el con amore az alább ismertetett emlékiratban, melyben az ellenzéki sajtó „rágalmairól“, a „hazugságokból egész nyílt udvariatlansággal beszél. Beismeri, hogy nagy lapokat nem veszteget meg, mert azok nem fogadják el. Azonban elfelejti megmagyarázni, hogy a „kis“ „Wiener Abendpost“, „Wehr Ztg.“, „Warren Corresp.“ „Pester Corresp.“ stb. mire valók? Említugyan „közvélemény felvilágosítást“ és „kifelé“ való védelmet, de aki tudja, hogy e lapok mily ferdítésekkel, mily magyarellenes szenvedélylyel írnak főleg rólunk, az kételkedik, hogy lehessen magyar ember, ki ezekre jó lélekkel a pénzt megszavazni képes legyen. Egész őszintén beszéli el Beust, hogy a bécsi sajtóbureau miképen van szervezve (kár hogy nem ismerteté a budait is,) de az egész szervezésből mi nem azt következtetjük, hogy az „szükséges“, hanem hogy erkölcstelen és veszedelmes intézmény. A közvéleményt felvilágosítani csak tettekkel lehet; ezek cáfolnak, és nem a rosz akaratú communiquék. Közvéleményt és mi pedig egyik kormánynak sem szabad a maga javára az ország pénzén. Tehát „delendam esse censeo.“ Egyébiránt álljon itt,lényegében az emlék az, melynek hangja a legnagyobb mértékben grovandó. Emlékirat a közös külügyminiszteriumnak titkos kiadások cziménengedélyezett által. rendelkezési alap kezelése iránt. Beust gróf emlékirata azon „általánosan elterjedt vélemény megczáfolását“ teszi magának első feladatul, mintha a rendelkezési alap címén engedélyezett bizalmi pénzek „kizárólag vagy túlnyomó részben“ sajtóügyi czélokra és a sajtó sugalmazására fordíttatnának. „Az úgynevezett rendelkezési alapból elsősorban az osztrák-magyar egyes diplomatiai képviseletek részére megkívántai, inkább politikai jellegű javadalmazások fedezendők, melyek szabályszerű különbözőségük miatt a „szolgálati kiadások“ rovatába fel nem vétethetnek. Ezen pénzeszközöknek czélja második sorban az, hogy a kormány az osztrák-magyar monarchia összérdekeit illető fontos politikai jelenségeket, a monarchia nagy kiterjedésű határán és a külföldön is közvetlenül észlelhesse, mi csak az említett pénzeszközök segélyével történhetik.“ Ezt magyarul úgy nevezik, hogy spionirozás. És mivel indokolja az emlékirat e nemes művészet szükségét ? — az alkotmányossággal. „Az eféle befolyásoknak — úgymond — újabb időben valamennyi államkormány által czélba vett fokozottabb s gondosabb ellenőrzése, a napról napra határozottabban érvényre jutó alkotmányos elvnek természetszerű kifolyása. Azon mérvben ugyanis,amint az államkormány korlátozó rendőri hatalmát feladja, és azt az alkotmányos szabadság elvének alárendeli, azon mérvben, amint az állampolgár egyéni szabadsága kiterjesztetik és alkotmányos biztosítékokkal vétetik körül , ugyanazon mérvben minden államhatalomra nézve növekszik a kötelezettség a felett őrködni, hogy állampolgárainak, s a velük egyenlő szabadságot élvező idegeneknek szabad mozgása részakaratu egyének és az állam külellenségei által, oly irányban fel ne használtassák,hogy az állam kül- és belbékéje és biztonsága komolyan veszélyeztetve legyen. A belközlekedés korlátolatlansága s az idegenek ellenőrzésének teljes megszüntetése a kormányt még inkább kötelezik arra, hogy kivált a külföldön és a birodalom határain felmerülő eseményeket éber figyelemmel kisérje, s hogy ezen kötelesség az osztrák-magyar monarchiára nézve kettőztetett fontossággal bír, annak további indoklása a fent előadottak után szükségtelen. Ép oly felesleges volna annak részletes ekadatolása, hogy az államnak hathatós védelme titkos ellenségeinek vétkes merényletei ellenében jelentékeny anyagi segédfoorrások nélkül egyáltalán nem sikeresíthető. Ennélfogva alig lesz szükséges behatóig indokolni azt,hogy a kormány szabad rendelkezésére bizott összegeknek túlnyomó nagy része,tevékenységének két ága által vétetik igénybe.“ „A kormány működésének harmadik ágát, —folytatja az emlékirat, melyet eddig szintén a rendelkezési alap segedelmével kellett ellátnia, a sajtóügy,vagyis a közvéleményre való befolyás képezi, s e tekintetben mindenek előtt ki kell emelni azt, hogy a mint már fentebb is érintetett, az igénybe vett rendelkezési alapból ezen tevékenységi ágazatra aránylag csekély s az e részbeni szükségletnek alig megfelelő rész jutott. A megváltozott körülményeknél fogva eleve kell arról gondoskodni, hogy a közvélemény a kormánynak és a képviselőtestületeknek az öszszes belügyet érdeklő minden cselekvényeir előkészíttessék, másrészt pedig a közvélemény a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalom köréhez tartozó egyes kérdések iránt is tisztán és tartózkodás nélkül nyilatkozzék. Még jelentékenyebb és fontosabbnak tűnik fel a napi sajtó állása az állam külügyeire és viszonylataira nézve. E részben ugyanis feladata az, hogy a diplomata befolyását és tárgyalásait mintegy kiegészítve, azoknak megvilágítása által a közrészvételnek a külügyek terén oly módon adjon kifejezést, amint az a belügyeket illetőleg a törvényhozó testületek közreműködése folytán történik. Mert nem tagadható, hogy a napi sajtó befolyása az egyes államok között felmerülő ellentéteket rendkívül fokozhatja, de másrészt azok barátságos viszonyait is előmozdíthatja. Annálfogva más kormányok tetemes pénzt költenek a sajtóra, s hanyagság volna az osztrák kormánytól, ha azokat nem követné. A nyílt és titkos ellenségek sajtó útján tett megtámadásait ugyanez után vissszautasítni a kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is. „A nyilvános sajtó megvesztegetéséről itt szó sem lehet. A kérdéses pénzeszközök csekélysége ezt lehetlenné is teszi.“ A sajtó által való működés czélszerűségére nézve továbbá a lefolyt évekre utal az emlékirat, melyekben a szellemi vitának idején megindítása véres összeütközéseket akadályozott meg. A rendelkezési alap ez elvi védelmezése után az emlékirat átnézetét közli azon összegeknek, melyek 6 éven át, vagyis 1864.óta sajtó-czélokra engedélyeztettek és fordittattak. Azon bizalmi pénzeken kívül, melyek az állami költségvetésbe a külügyminisztérium részére 80,000 frt, a rendőri minisztérium részére pedig 360,000 forinttal már azelőtt is rendesen felvetettek, a politikai ügyek vezetésével akkor megbízva volt közös államminisztérium által a kül- és belföldi közvélemény megnyerése végett úgynevezett bizalmi pénzek czímén következő összegek vétettek igénybe s lettek engedélyezve: 1864- ik évre: az államköltségvetés szerint 525.000 frt, ebből a fentemlített czélokra kiadatott 416.000 frt. 1865- ik évre: az államköltségvetés szerint 200.000 frt, póthitel által 80.000 frt, tehát a fentebbi czélokra kiadatott 378,000 frt. 1866 ik évre : az államelőirányzat szerint 200.000 frt,póthitel által 70,000 frt, ebből hasonló czélokra kiadatott 282,000 frt. 1867- ik évre : az államelőirányzat szerint 200.000 frt, póthitel által 100,000 frt, ebből a fentebbi czélokra kiadatott 254.000 frt. 1868- tól kezdve a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok közt létrejött kiegyezés alapján, a birodalom közjogi átalakulása folytán feloszlatott közös állam- és rendőr-miniszterium teendői, amennyiben azok az állam külbiztonságát és a közhangulatra gyakorolt befolyást illeték s e szerint az államrendőrség és a nyilvános sajtó ügyére vonatkoztak, a közös külügyminiszter kezeiben összpotosíttattak, s ezen időtől fogva az említett három rendbeli czélra azelőtt külön három tételben engedélyezett összegek egy tételbe foglaltatván, az illető érdekek megóvására 1868-ra összesen 550,000 frt igényeltetett s engedélyeztetett. Ezen összeg, az 1864. évre engedélyezett javadalmazásnál 400,000 írttal, az 1865. évben alkotmányos utón engedélyezett költségnél pedig 140.000 írttal mutatkozott kevesebbnek. A fentebbi összeg az ügyvitelnek említett külön három ágazata között következőképen osztatott fel: a) a külföldi követségek javadalmazására 80.000 frt; b) a fontosabb politikai s államrendőri észleletek s nyomozásokkal megbízott közbiztonsági osztály czéljaira 300,000 frt. c) a kül- és belföldi napisajtó sugalmazására vagyis az úgynevezett sajtó-osztály czéljaira 170 ezer ft. Ez utóbbi czimén 1868-ban valósággal kiadatott 162000 ft. 1869 ben titkos kiadások fejében hasonló öszszeg igényeltetett, s a megszavazott összeg hasonló módon osztatott fel. Az említett évben a sajtó osztály czéljaira tettig 165090 ft költetett el. A folyó 1870. évre a rendelkezési alap javadalmazási összegét maga a külügyminiater 500 ezer írtra szállította le, mely összegből sajtóczélokra csupán 150.000 ft fog fordíttatni és pedig, oly kikötéssel, hogy abból az illető osztály költségeit fedezni tartozik. Továbbá az emlékirat azon állítások cáfolásába bocsátkozik, melyek a kormány és közegeinek publicistikai tevékenysége ellen emeltettek. A kormány bel és kül ellenségei — mondja — gyakran terjesztenek szándékosan álhíreket, melyeket aztán a jó érzelműek is jóhiszeműleg terjesztenek. „Valamennyi párt úgy a kül- mint belföldön egyenesen elv gyanánt tekintette azt, hogy mindaz mi reá nézve a napisajtóban kényelmetlen vagy terveire hátrányos, a kormány befolyásának tulajdonítandó. A túlzó szabadelvű