A Hon, 1870. december (8. évfolyam, 289-313. szám)
1870-12-08 / 295. szám
295. szám. Yvi. évfolyam. Regyeli kiadás: Pest, 1870. Csütörtök, december 8. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Beigtatási dij: Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .................................1 frt. 85 kr. 3 hónapra .................................5 „ 60 „ 6 hónapra ...............................11 , — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Előfizetési felhívás „A HON“December hóra.........................1 frt 85 kr. December—martiusi hóra . . . 7 frt 35 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. KV* Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, DECEMBER 7. A magyar delegatiohoz. (Sz.) Miután a delegatioban a magyar ellenzék nincsen képviselve, és így óvó és ellenőrző szavát a 67-es kiegyezés jóvoltából az országgyűlésen csak „post festa“ hallattatja: az ellenzéki sajtó kötelessége a magyar delegatiót az ellenzék szellemében óvni minden oly lépéstől, melyet — talán akaratlanul is — tehetne a közszabadság érdeke és alkotmányunk fokozatos fejlődése ellen. A delegátiok főtanácskozási tárgyát kétségtelenül a hadügyi reform képezi. Ennek szükségét Kuhn minisztertől az utolsó bakkancsosig, ki nem tudja miért szakadnak le testéről oly könnyen öltönyei, mindenki érezi. Az egész föld szine lázas vigalomtól dobog, nemcsak Beust gróf, de mások szemei elől is „kezd elveszni Európa“, melynek egyik legmiveltebb nemzetét csak most láttuk a harczi dicsőség miatt elvakultában, az emberiség legszentebb érdekeit s a közjogi fogalmak legkezdetlegesebbjeit is megtagadtatni, melynek baljóslatú következményei alig maradhatnak el; egy másik nagyhatalom, mely Európa civilisatiója és szabadsága előmozdítására a legkevesebb garantiát nyújtja, kelet nyugalmát háborítja; mindenfelé harczi riadó és hadi készülődés. Ezenfelül a legközelebbi történelemnek azon tanulsága, hogy győzelemre azon nemzetnek lehet legtöbb kilátása, mely minden polgárát értelmes fegyverfoghatóvá tudja legrövidebb idő alatt s legkevesebb költséggel kiképezni. Mindez nálunk is megtette hatását, s úgy a közös hadsereg, mint a magyar honvédelem körében minden jobb erő szellemi és anyagi működését igénybe vette. Terv tervet ér a hadsereg és honvédség átalakítására nézve, s nagytekintélyű szerzők, hol „ex ungue seonem“ lehet fölismerni, röpiratokkal tisztelik meg a delegatiókat, hivatkozva a reformok szükségére és a delegátusok hazafiságára. És méltán. Az új viszonylatok új intézkedéseket követelnek. De mik és minek legyenek azok, az itt a fő kérdés, melyet bátrak leszünk itt röviden szellőztetni. Az általános hadkötelezettség törvény- szerű kimondásával és a honvédség föl- állításával a magyar törvényhozás megtette mindazt, mit arra nézve tenni lehet,hogy az ország minden polgára katona legyen; most ennek végrehajtásán és czélszerű fölhasználásán kívül, csak annak az eszmének érvényre juttatása van hátra, hogy minden katona az ország érdekeit fölfogó polgár is lehessen. Hitünk szerint ez eszmében fekszik a részletes és czélszerű hadászati intézkedéseken kívül azon a chillesi sark, mely Magyarországot és a monarchiát a legszélsőbb esetekben is — emberileg szólva biztosíthatja. A félelem rész tanácsadó, s delegátusainknak nagyon óvatosaknak kell lenni, hogy midőn a haza védelmére minden áldozatra készeknek mutatkoznak, ne vessék meg alapját egy katonai reactiónak is egyszersmind. A mennyiséget illetőleg Magyarország a netovábbig ment, mert az általános hadkötelezettségen túl ez irányban nincsen semmi; e szerint most már csak a minőségről lehet szó. A mennyiség magában úgy sem menthet meg minket; a hazánkat fenyegethető hatalom a számarányban könnyen felülmúlhat bennünket; e szerint a mélyebben érzett hazafiságra és a kifejtett katonai értelemre kell a súlyt fektetnünk, melyben egy hóditóval szemben a honvédő sereg különben is mindenkor előnyben áll: míg másfelől óvakodnunk kell, hogy az imperialisticus hadseregi rendszer, óriási arányokra emelkedve, financziánkat még egy eshető háború előtt tönkre ne tegye s az alkotmányos szabadságnak kárára ne váljék, tehát épen azt meg ne ölje, ami egyedül szolgálhat talizmánunkul. A delegációnak terv ellenében tervet kell állítania. Semmi kifogásunk az ellen, sőt igen is szükségesnek tartjuk, hogy a véderő már benn az országban egy havi mozdulatra mindenkor kész szervezetet nyerjen, bizonyos központok körül szabályos, minden kellékkel ellátott hadtesteket képezvén; de itt az ideje, hogy maga a honvédség is képessé tétessék minden actióra, s nyerje meg a fölszerelés mindazon eszközeit, melyekkel a hon védelmében szüksége lehet. Ha a törvényszerűleg úgy is berendelendő magyar ezredek a folyton gyakorlandó honvédséghez bajtársi viszonyba hozatván, néha együttes gyakorlatok által, vetélkedve és egymást támogatva tanulják meg védeni a hazát, ez csak emelni fogja véderőnk képességét. De újból is kimondjuk, hogy főczélul nem a sorkatonaság véletlen mennyiségig szaporításának , melyet az ország financziája el nem bír, hanem a honvédség általánosításának és teljes harczképességének kell lenni. Százhúsz ezer honvédünk évenként csak négy millió forintba kerül, míg ugyanenynyi sorkatonánk legalább öt- szer, hatszor annyiba. Ez ujjmutatást ad, mily irányban kell haladnunk. A legközelebbi katonai gyakorlatok azt mutatják, hogy honvédeink nem állanak a sorkatonaságnál hátrább, s ha ehhez hozzávesszük, hogy munkaerejük a közgazdaságtól nem vonatik el, hogy mint polgári jogokat gyakorlók polgáribb érzetűek maradnak,a czél fölött nem lehet kételkednünk. Tudjuk mi azt, hogy jelen viszonyok között a rendes hadcsapatok apasztása nem kivihető, sőt tekintve a fenyegető helyzetet, e percben talán nem is lenne czélszerű, de a szaporításnak sem vagyunk ez irányban barátai. A helyett a rendszert és a közszellemet kellene ott átalakítani. Nem tagadjuk a határvárak, földerődítések és elsánczolt táborhelyek szükségét sem. A néhai osztrák kormány, mely századokon át első gondjának tartóágyúit a haza polgárai felé intézni, a legvétkesebb mulasztást követte el e tekintetben; őseinknek a határokon volt sziklafészkeit porba hagyta omlani s erődöket legfölebb azon városok fölé emelt, melyeknek megfékezésében kereste a „salus reipublicaet.“ Hozzá tesszük, hogy a Kárpátok épen Magyarország fenyegetett oldala felől oly természetes védgátat képeznek, melynek szorosai önként kínálkoznak a könnyű erődítési munkálatokra. De itt újra tiltakoznunk kellene az ellen, hogy ezen erődítések a régi szellem szerint újra legvirágzóbb városaink industriáját fenyegessék s ezeket hozzák első áldozatokul egy lehető háborúnak. Minden földterületnek megvannak e tekintetben önként kínálkozó pontjai, tessék azokat ily czélra fölhasználni. Metz és Strassburg, Páris példája mutatja, mily fontos szerepet játsztanak ez erődített táborok , de Strassburg és lehet még Páris példája fogja megmutatni, mekkora kárt szenvedhet, a körülzárolt nagy városok tönkretétele által a tudomány és industria. TARCZA: Fetörmese egy eddig nem ismert költeménye. E költeményt következő levél kiséretében kaptam. Szerkesztő ur! Nem tudom,nem Kampós uram szerepét vettem-e fel az „Uj földes ur“-ból, de azért ne nevezzen szerkesztő úr rajongónak, mert e tettemre egyedül azon tisztelet indít, melylyel a „Lant és kard“ hősének tartozom. Hogy világosabban szóljak, e szerény soraimhoz mellékelt és Petőfi Sándortól eredetinek látszó levelet azért bátorkodtam szerk úrhoz , mint Petőfi kéziratának ismerőjéhez beküldeni, hogy ön annak eredetiségét ekképen szives leend felderíteni. E levél Petőfi minden munkás kiadásából kimaradt,hihetőleg azért, mert a magánügy jellegét viseli magán. Ha e levél nem is bírna atalán kiváló műbecscsel, elvitázhatlanul sikerült helyei miatt — szerény nézetem szerint — mégis egy kis levélke a halhatatlan író koszorújában. Hogy e levél Petőfitől eredeti legyen,bizonyítja annak kis története. Zilahy K. szerint u. i. Petőfi barátságos viszonyban volt Várady Antallal, kinek halála után került e levél K . .. úrhoz, kinek szívességéből, van szerencsém azt szerkesztő úr szíves figyelmébe ajánlani a végből, hogy ha annak eredetisége kegyed ismeretei mellett kiderülne — szíveskedjék azt a,„Hon“ tárczájában felvenni, stb Esztergom, 1870. dec. 3. T. Futó Ferencz. Bizonyosan mondhatom, hogy aköltemény istőfié, még pedig az eredeti kézirat. A körülményeket is jól ismerem, a mikre ebben vonatkozás történik, miután Várady Antal közös barátunknak Petőfivel együtt voltam nász-tanuja, Esztergomban, ahol nevezetes jeleneteink voltak a tisztelendő atyákkal,kiket meg kellett engesztelnünk , mert vegyes házasságról volt szó. Képzelhetni Petőfit, mint papengesztelőt! Várady Antal barátunk azután boldog családapa lett; derék fiúk és leányok apja, s jelenleg Komárom megyében alkotmányos tisztviselő. Azt tehát félreértette a tisztelt beküldő úr, hogy ki halt meg, s hogyan került az eredeti irat ily körútban hozzám? Várady ezt Kazinczy Gábornak adta, kinek nagybecsű kézirat-gyűjteménye volt, s kivel jó barátságban élt. Kazinczy Gábor halála után kelhetett körútra a kézirat, melynek hozzám küldéséért Futó Ferencz urnak forró köszönetemet nyilvánítom az irodalom nevében. Jelenleg e költemény közrebocsátásának semmi személyes indok sem áll ellen, ez pedig nemcsak mint költői mű, de mint adat Petőfi jellemrajzához is, sok irodalmi becseset bir. Jókai Mór. Levél Várady Antalhoz. Dömsöd, május 22-én 1846. Hát megtörtént a párbaj ? s élsz-e még ? Ha főbe lőttek, tudósíts felőle, írd meg tüstént, hogy Pestre felrohanjak. És bosszút álljak éretted, barátom .. . Szó a mi szó, de nekem igazán Nem tetszik, hogy te minden balgaságért kész vagy kockára tenni éltedet. Azt gondolod: lelked — tested szakáll ? S ha Leborotválnak, újólag kinősz? Csalódol, mert az élet csizmatalp. S ez nem lesz új, ha egyszer elkopott, Azért kíméld a drága csizmatalpat, Amelyet nem szab kétszer senkinek Az ég vargája, a kőszívű sors. — S azt gondolod tán: annyi a barátom Mint fönn az égen a csillag ? ha egy Lehull közülök, észre sem veszem ? Hiszen tudod jól, mily kis számotok van Nektek, kik engem őszintén szerettek, Kik föntartjátok szivem melegét. Mért e kis számot megfogyasztani ? — És Ida, Ida, e kedves leány *) Ha téged elveszt ő, mivé lesz ? — Kinek kívüled nincsen senkije. Te vagy világa .. . Lennél oly kegyetlen, Reá szakadni hagynád a világot ? S van még egy ... a hon! vagy már elfeledted, Feledhető-e a miről beszéltünk A lelkesülés lángóráiban ? Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő, Mely álmainknak legkedvesbike, S akkor hazánknak ránk szüksége lessz. — Látod barátom, élted mily becses, Azt a világhoz menynyi lánc* köti, S te még is könnyelműn kockáztatod. Ha még nem tértél, térj eszedre már, S ne légy, mint, voltál, olyan balgatag, Vagy igazabban: oly kétségbeesett... Kétségbeesni !.. . milyen gyávaság ! ... Kinek van erre több nagyob oka, Mint én nekem ? de én szégyenleném ezt. A szenvedésnek lángjában szivem Szét fog pattanni,mint a porcellán, De, mint a jégcsap, szétolvadni nem ! ... Megáll, ha Pestre ismét fölmegyek, Majd megtanulak én kétségbeesni, Hogy unokád is megemlegeti. Vásárra ott ben termek nálatok, S viszek portékát, de nem holmi gyapjút, Vagy bőrt, vagy posztót sefélét, azért Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete. *) V. A. menyasszonya s később hitre»«. Mert hajh, jó gazda ám a magyar ember ! Amit kutyákon, kártyán s más egyében Eltékozol, meggazdálkodja könyven. A könyvvel úgy van, mint hajdan zsinóros Nadrágjával s prémes mentéivel volt, Mellyet nagyapja s édes apja vett; Az szolgált még az ő fiának is. Hazám, még sem vagy oly boldogtalan, Minőnek első pillanatra látszol, A lelki szükség nem bánt tégedet, Minden szükséged van; de lelki nincs, Ettől az egytől megmentett az Isten .. . -----------A mint mondottam, a vásárra majd Meglátsz barátom: akkor fölmegyek, S te rám sem ismersz, úgy megváltozom; A szép természet megváltoztatott, Beteg kedélyek e hű orvosa, Beteg valók én ott ti nálatok A pesti utczák holt hideg kövén, Hosszú sötét árnyként vonult utánam A csüggedés, az életunalom. — Újjá születtem ! ... a falusi jég, a Sötét erdőknek zugó lombjai, Lombok felett a csattogó madár, A fák alatt a hallgatag virágok Föléleszték elájult lelkemet; Nem gyűlölöm, mint eddig,a világot: Már csak haragszom rája, csak haragszom.... Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált Elzárt, elorzott boldogságáért, hogy Meg nem torolja kincse elrablóin Évezredeknek szenvedéseit. — De hinni kezdem, hogy dicső napoknak Érjük maholnap fényes hajnalát, Midőn a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejeket, S végig menydörgik a föld kerekén : „Legyünk rabokból ismét emberek!“ Ez nagyszerű, de véres kor leszen, És úgy is illik, hogy véres legyen! . .. Már vízözön volt, most egy vérözön kell, Hogy megtisztuljon a világ a szennytől, A mely fölötte meggyülekezék, Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd, A megmosdott föld tiszta szép leend, És lakni fognak emberek fölötte, Hasonlítók az Isten képéhez. Petőfi. Megtartottuk a közlésnél Petőfi orthographiáját, mely az egyszerű „c“ használatában, a „mely“ kettős, s a „több, nagyobb“ v egyes mássalhangzóiban a magunkétól eltér. Szerk. A baloldali kör csütörtökön f. h. 8-án délután öt órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az V-ik osztály a telepítvényekről szóló törvényjavaslatot tárgyalván, érdekes vitára adott alkalmat különösen a 11-ik §, mert míg Kerkapoly miniszter csakis a belbirtokot engedi megváltatni, addig az osztály többsége a külbirtokot is megválthatónak mondá ki. A központi bizottságba előadónak Dezső Szaniszló választatott meg. Az l fő osztály csütörtökön dec. 8-án délelőtti 10 órakor ülést tart, tárgya a telepitvényekről szóló törvényjavaslat. Ugyay Zsigmond hely. osztályjegyző, Beust és Oroszország. Esti lapunkban közöltük a keleti ügyre vonatkozó újabb okmányokat. Ezek Mai számunkhoz egy fél ív melléklet van csatolva. közül a Beusthoz intézett 3 orosz sürgöny érdemel kiváló figyelmet — mert nem csak Oroszország állását, de irántunk való hangulatát is a legfinomabb árnyalatokig híven visszatükrözik. A benyomás, mit e sürgönyök reánk gyakorolnak, kedvező, kedvező abban a tekintetben, hogy kitűnik belőlök, hogy ez idő szerint Oroszország háborúba elegyedni nem akar, és hogy a vitás ügy conferentia útján való elintézésébe belenyugodni kész. Tehát a nyers erőről lemondó „brusque“ fellépése természetes következményei elől kitér. Ez bizalmat gerjeszt nem annyira az orosz békeszeretet és törvénytisztelet, mint az európai solidaritás hatalma és erélye iránt. És főleg reánk megnyugtató ez, kiket e solidaritás elsősorban érdekel, mert védelmével takar el. De sok intő jel is van e sürgönyökben. Európának, a hatalmasságoknak és diplomatiának szükséges volt ez intés, hogy érezzék az egyetértés és éberség szükségét. De főleg Ausztriának és Beustnak van azokban hatalmas és ügyes leczke adva. Bárcsak okulnának rajta és vonnák le abból a tanúságot. Mikor Gortsakoff Ausztria fejére saját szavait és tendentiáit ráolvassa, és figyelmezteti, hogy Werner 1859-ben kijelente Ausztria nevében, hogy a párisi szerződés korlátolja Oroszország befolyását a „Conservativ“ politika kárára, és Beustot figyelmezteti, hogy 1867-ben ő maga akará Oroszországot megszabadítani amanyűgtől, melyet ez most le akar rázni, sőt taval Ouchyban is ily formán nyilatkozott: kitűnik soraiból mindenütt az a finom irónia,melyet érez valaki szellemi felsőbbségének érzetében akkor, midőn valakit saját szavaival fog meg. Ausztria nevében Rechberg 1859-ben és Beust 1867-ben kisérte meg a párisi szerződés reformálását, a keleti kérdés megoldásának bevezetését, és mindkét esetben meghiúsult törekvésük, — ezzel igazolja Beusttal szembe Oroszország legújabb fellépését, melyben a szerződés egy pontját egyszerűen nem kötelezőnek jelenté ki. Beust példája bizonyítja, hogy conferentia útján a czélt elérni nem lehet — tehát Gortsakoff a szerződést megváltoztatja a nélkül. Ez az a pont, melyben eltér Gorcsakoff állása Beusttal szembe a többi hatalmassággal szembe elfoglalt álláspontjától — és ebben az állásában legerősebb,mert ezt az argumentumot Beust szolgáltatta kezébe, és ha kijelenté, hogy Oroszország előtt a hatalmak iránta való rokonszenvének próbaköve lesz az ez ügyben elfoglalandó álláspont — megtett mindent arra, hogy Beust állását megnehezítse, kényessé tegye. Ha Beust következetes — Oroszország követelését épen ő fogja pártolni, mert szava köti, ekkor talán az orosz rokonszenv tekintetében kiállja a próbát még most az egyszer — de a conferentia czélja ellen fog dolgozni. Mert ha Oroszország követelésének eleget tesznek, akkor a sok tiltakozás és az ezek érvényesítésére létrejövendő conferentia czélvesztett, — ha t. i. a többi hatalom is Beusz szavának ad igazat. Ha pedig ez nem történik meg, akkor Beusz a többi hatalmaktól elszakad és Oroszország satellesekén fog feltűnni — mert következetes volt. Ha szavát nem tartja meg — és mostani álláspontja ezt sejteti, a hatalmakkal való egyetértés, és így a monarchia érdeke ezt követeli — akkor a próbakövet nem állja ki, és következetlenségén kívül, Oroszország „rokonszenvét“ is elveszti — mi diplomatiai stylusban annyi, hogy Oroszország ellenségének fogja tekinteni. Gorcsakoff ügyes tolla ily imbrogliába fonta Beustot. Mikép szabaduljunk ebből? Beust meg van fogva, — de nem a monarchia. Ennek politikája nem indulhat sem az 1867-iki sürgöny írójának tervei, sem Ouchyban tett bizalmas fecsegései szerint. De Beusttól sem lehet követelni elvei feladását, annál kevésbé, mert e kérdésben állása szabadelvű volt, habár sem tapintatos, sem időszerű. Mentse meg Beust elvét, és következetességét, de mentse meg a monarchia érdekét is. Mikép ? Mivel ez idő szerint (ez egy esetben) nem Beust álláspontján kell lennünk a conferenciában, ezt a hatalmakkal való solidaritás követeli, ő a monarchiát veszély nélkül ott nem képviselheti, hanem más valaki, ki lekötve nincs, így ő következetes és a monarchia érdeke védve lesz. Hegedűs Sándor.. A huszonötös bizottság dec. 7. délelőtti és utáni ülésében bevégezte az első bíróságok számának és székhelyeinek meghatározását Erdélyben is e képen. 4. Hunyadmegyének ajánltatik egy törvényszék Déván. Járásbíróság két: Maros-Illyén, Rápolton, Déván, Dobrán, Pujon, Vajda-Hunyadon, és Hátszegen, a két utóbbi telekkönyvekkel. 5. Szebenszék törvényszéke Nagy-Szebenben. Járásbíróságok: Szász-Sebes, Szerdahely, Ujegyház telekkönyvekkel. Vizakna, Orlát, Nagyszeben tk. nélkül. 6. Fogarasvidék tszéke Fogaras, az egész vidékre telekkvi hatósággal. Járásbíróságok: Alsó Porumbák, Fogaras, Sárkány, és Zernyesten. 7. Brassóvidék tszéke Brassóban. Járásbíróságai lesznek Földváron (Marienburg) Brassón, és Hosszufaluban, ez utóbbiakvel. 8. Háromszéknek szavaztatott egy törvényszék Szepsi-sz.-Györgyre. Járásbíróságok lesznek Kézdi-Vásárhely, Bereczk, és Bárót,székhelyekkel s telekkönyvekkel,ezeken kívül Szepsi- Sz.-Györgyön és Kovásznán. 9. Csikszéknek szinte csak egy törvényszék szavaztatott Csik Szeredára. Járásbíróság telek könyvvel lessz Gyergyó Szent Miklóson, ok nélkül pedig Csik Szeredán, Csik Szent Márton és Ditróban. 10. Besztercze és Naszód vidékek szavazás utján egyesittettek egy törvényszék alá csupán az Gordiusi csomó. A „Hon“ egy közelebbi számában a női munkakérdésről egy rövid czikkecske jelent meg igénytelen tollamból. Inkább elmefuttatás volt, mint fejtegetés, inkább gyönge érintés, mint bonczolás, inkább suttogás, mint szó. Nem hittem, hogy a legtöbb kérdés iránt annyira elfásult kedélyekben még figyelmet is bírjon ébreszteni. Meg kellett döbbennem az erős viszhangtól, melyre gyönge szavam talált. A felvetett kérdéssel nagymérvben kezdett foglalkozni az b irodalom. Bizony nem azon szerény soroknak kellett tulajdonítanom a felkelt érdekeltséget, hanem annak, hogy az érintett baj sokkal súlyosabb, sokkal nagyobb, mint első pillanatra magam is hittem, s hogy e baj veszélyes voltát nem egyedül én érezem, de érzik sokan a hazában s csak hozzá kellett nyúlnom a sebhez, hogy az ezereknek meg ezereknek fájjon. Az anyag képzelhetlen mód feltorlódott, s elég volt egy halk szárnylebbenés, hogy a lavina meginduljon. Mellőzöm a különböző hírlapokban megjelent