A Hon, 1870. december (8. évfolyam, 289-313. szám)
1870-12-18 / 303. szám
303. szám. VIII. évfolyam. !■ ii mi»ii.T«^q«aqm.— T«mm.i iMin—«■— ««in'— i ■■ ■■ l f— ■— —............................ ■ i m «-a.-“-». >»-verjsa»ira SÍ Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési díj: Postán Scindvíz,, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....................................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ....................................5 „ 50 „ 6 hónapra .................................k „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hótolsó napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Region kiada. Pest, 1870. Vasárnap, december 18. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyi dij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vetiünk föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 25 kr. Az előfizetési és hirdetményidő a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A „HON“ tisztelt olvasóihoz. Lapunk a jövő évvel kilenczedik évfolyamába lép. Ez idő alatt elég alkalma volt az olvasó közönségnek e lap irányáról és szelleméről, — mely jövőre is t megmarad annak a mi eddig volt — kellő tájékozást szerezni, s igy elég a múltra hivatkoznunk, melyben a magyar közönség oly pártolásával találkozott lapunk, a milyennel magyar politikai napilap még nem találkozott soha. Jövőre is igyekezni fogunk kiérdemelni e támogatást s ezután sem ijedünk viszsza az áldozatoktól, ha lapunknak érdekessé és értékessé tétele áldozatokat fog követelni. Újonnan belépő előfizetőink a lapunk tárczájában folyó regénynek újévig megjelenő részét külön lenyomatban kapják. Az előfizetési feltételek megmaradnak a régiek: Egész évre . . . . 22 ft — kr. Félévre . . . . . 11 ft — kr. 3 hóra............................. 5 ft 50 kr. 1 hóra............................. 1 ft 85 kr. Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés 30 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert sokkal egyszerűbb a pénzt postai utalványnyal küldeni, melynek bérmentesítése csak 5 krba kerül. Az előfizetési pénzek a „Hon“ kiadóhivatalához (Baráttér 7. szám) intézendő. PEST, DECEMBER 17. Pest, decz. 17. A mai országos ülésnek egyik, tárgya volt a pesti sugáros. Megvallom, hogy az egész dolgot másként szerettem volna elintéztetni. Azt a huszonnégy milliót az országgyűlés az egész tervre szavazta meg, mely Pest szépítését, közlekedése tágítását, a Dunaszabályozást s a hidak kérdését foglalja magában, s azért óhajtottam volna, hogy az egész terv foganatosíttassék egyidőben, mert külön megkezdve az egyik vállalat drágítani fogja az utána következőt. Azt is óhajtottam volna, hogy egyidejűleg oldassák meg a magyar nemzeti bank függőben lévő kérdése, mert a nélkül nincs pénzintézetünk, mely az országos segélyen túl a magányosok vállalkozásának olcsó tőkéket szolgáltasson. A tegnapi vita alatt azonban oly sajnálatos összeütközés történt, mely kényszerített az aprólékos ellenvetések félretételére. Az ellenzék egyik része által a másik ellenében úgy lett föltéve a kérdés, hogy akik a pesti sugárútra szavaznak, azok nem jó hazafiak. Ez az argumentatio azután minden ellenvetésemet lefegyverezte, s kénytelen voltam a sugárútra „igen“-nel szavazni, hogy elvtársaimtól (kivált ily mellékes kérdésben) a jó hazafi nevet meg ne tagadjam, s olcsó népszerűséget keresni ne láttassam barátaim rovására. Fontosabb tárgy volt ennél a miniszterelnök által előterjesztett javaslat a honvédelem újabb szükségleteire megadandó póthitel iránt. A minisztérium fél milliót kér az, alább olvasható czélokra. Ha kifogásom van ellene, az csak az, hogy nem kér többet. A honvédség, mint önállóan szervezett hadsereg! Erre a czélra kérheti a kormány az utolsó csizmámat is. Odaadom. S lesznek követőim.Történtek felkiáltások,hogy „hát a honvédtüzérség!“ Erre a delegációk illető előadójától azon választ nyertük, hogy az is meglesz, megkívántató terjedelemben. Elvárjuk. Még egy nevezetes tárgy volt a mai ülésre előjegyezve. Ez az ellenzék 48-as pártja részéről szándékolt interpellátio a minisztériumhoz, vagy épen határozati javaslat a kormány által követendő erélyes külpolitikára nézve. Ezúttal azonban elmaradt. E tárgyról beszéltem a 48-as párt irányadó tagjaival, felvetve azt a kérdést, hogy az indítványozott erélyes külpolitikával szándékoznak-e azután megfelelő belpolitikát is követni? — Mert egészen értelmes és népszerű politika azt kívánni, hogy a kormány a nép terheit idebenn könnyítse, hogy a katonai szolgálat alól az ipar és műveltség osztályai kimaradjanak, — másfelől szintoly népszerű óhajtás az, hogy kifelé a kormány erőteljes politikát folytasson, a birodalom nagyhatalmi tekintélyének érvényt szerezzen; — hanem — ez a két népszerű czél együtt és egy után nem üldözhető; e két politika együtt nem követhető. — Vagy erélyes külpolitikát akarunk: abban az esetben minden eszközt meg kell adnunk a kormánynak, hogy azt érvényesíthesse;— ujonezot, honvédet, pénzt a hadi felszerelésre , amennyit kíván — gyorsan megszavaznunk ; vagy (mint eddig a 48-as párt folytonosan téve) megtagadunk a kormánytól ujonezot, hadiköltséget ; lebeszéljük a fiatalságot a honvédseregbe állástól, védelmezzük a magukat kihúzó hadkötelezetteket, mikor a kormány superrevideáltatja őket, és abban az esetben aztán óvnunk kell a kormányt minden merész külpolitikai lépéstől, mint amelyre nem szándékozunk neki az eszközöket megadni. Vagy az egyiket, vagy a másikat kell választanunk. Ha sem fizetni, sem szolgálni nem akarunk egész felfokozott tehetségünk szerint, akkor óvnunk kell a kormányt minden háborús külpolitikától. Ha pedig tettleges külpolitikát akarunk a kormánynyal követtetni,akkor óvnunk kell a nemzetet, hogy segélyét pénz és vér dolgában a kormánytól legkevésbé is megtagadja. Azoktól, a kikkel a 48-as pártból beszéltem, azt a választ nyertem, hogy az elsőbbre vannak készen. — Tud- TÁRCZA. Ki»l»ur si muove! (És mégis mozog a föld.) Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Első kötet. (Folytatás.) Ez értekezés is fölvétetett a krónikába, de utána lön jegyezve, hogy ezt soha le ne írja, tovább ne adja senki. (Biz azt ki is nyomtatták már azóta) Most következett Barcsay. A himlőhelyes ifjú sokat tartott szavalási tehetsége felől; neki nem volt elég az asztal mellett ülve felolvasni a maga részét; ő szavalni szokta azt könyv nélkül és kiállva a középre, hogy a két kezével szabadon hadonázhasson. Egy felforditott szűrő kád volt a rostrum, onnan mennydörgött alá. Szavalatának tárgya Csokonay Vitéz Mihálynak egyik titokban tartott verse volt, e czimmel: „vallás.“ Hajmeresztő poéma. Megtámadja magát a positív vallást, gúnynyal és komolyan, emberszeretetből, istenismeretből. Nem a pápista vallást, — valamennyit; mindenféle dogmát, religiót; legyen annak papja Érsek, Derwis, Boncz, Rabbi, vagy Superintended ! Megtámadja a tornyokat, templomokat, s azt meri mondani, hogy egy czifra toronynak az ára 61 száz szenvedő embernek lehetne menkázat épit. te______________...______________________ E rettenetes költemény egy sötét, félig világitott földalatti odúban, elszavalva egy hosszú fejkete ruhás papforma alaktól, más nyolcz fekete ruhás papforma alak előtt, a legborzalmasabb conspiratio képét mutatta fel, amit valaha föld alatt forraltak. Az egy szál gyertya úgy lobogott az asztalon, a körülülő arczokat reszkető világításba hozva. A szavaiénak a tekintete pedig egészen fel volt magasztosulva. Elfeledtető, hogy nem szép, hogy ragjai vannak: a lélek ült rajta, csillagfény volt körülte. — Azt mondják az ilyenre az igaz hivők, hogy „az ördög is szereti a magáét !“ Négy társa tapsolt neki és vivátot kiáltott, hatan hallgattak. Egy vén theológus azt a megjegyzést téve rá, hogy ez a költemény igen szép, de egy századdal korán született és ránk nézve még akkor is nagyon korán. A többiek hallgattak. Jenei fölteve a kérdést, hogy behassék-e e költemény a krónikába ? Titkosan szavaztak. Az volt a módja, hogy bezárt öklét mindenki egy lefordított kalpag alá bedugta, s egy fehér, vagy fekete czédulát hagyott alatta. Jenei fölemelte a kalpagot. Csak hat szavazattal öt ellen lett eldöntve, hogy Csokonai ismeretlen verse befogadtassék a krónikába. Következett a második kérdés: „szabad legyen-e e költeményről másolatot venni ?“ fr. Jenői föltette magában, hogy ,,nem“re" fog szavazni. Ha e költemény kimegy innen, veszélyt fog hozni az egész társulatra. Maradjon ez a késő kornak. Aztán mikor másodszor fölemelte a kalapot, hét fehér és csak négy fekete czédula volt alatta. I Egyik a feketék közül a sajátja. ’ * Tehát „kettőnek“az először „nemzet szaró szavazók közül kellett másodszor vazni. i Jenői súgva monda a mellette ülő sántának: j — Nem tetszik nekem az, hogy először hat, azután hét. Vigyáznunk kell egymásra .... A költeményt aztán mindannyian leírták, Borcsay dictandója után. Azzal mindenki kiverte a pennáját, becsavarta a kalamárisa födelét, s elrette azt a tóga zsebébe hátul. Az írásnak e napra vége van. De még valami van hátra. Csuka Feri felleghajtójának hármas gallérja közül előkerült egy sajátságos instrumentum. Olyan mint a klarinét , de rokon a trombitával; fa a fuvolája, a töltőére öblös ; a fúvója hosszú és vékony, mint a tollszár. Ez a „tárogató“. Tiltott , üldözött hangszer. Kiáltó emlék azokból az időkből, amikor még rebellis kuruczok hordták zászlóikat egész Német-Újvárig s harsogtatták a szabadság dalokat. Össze kellett törni minden tárogatót. Nehogy még valaki belefujjon ez ördöngös hangszerbe, s arra ismét előrepüljenek annak üregéből mindazok az alvó daemonok, amik egykor a repkedő zászlókon szerettek lovagolni, nyerste paripák, csattogó szablyák hangjával véres menyegzőben párosodni. Rég kiveszett már az ivadékuk is e harczbűvölő hangoknak.Megégtek a tárogató forgácsaiban. Utolsó riadójuk az volt, mikor a kemenezében pattogott a fájuk. A nótákat is elfeledte mindenki. Utoljára fújták e nótákat a budai országgyűlésen a felgyűlt nemesi bandériumok előtt, mikor a koronát Bécsből hazahozták , akkor hallatta még egyszer a tárogató a„Héj Rákóczy Bercsényi!“ indulót , s aztán azt a másikat: „Őszi harmat után.“ Volt is nagy riadal Budán. Mintha a félvilágot akarta volna vállára venni a magyar! ” Hanem már tizennyolsz év múlva a nemesi felkelő bandériumokat ezzel a marssal vitték a táborba : „hol lakik kend komám asszony? Kereszturban!“ De úgy is vették hasznát. Mert a másik nóta nagy hamar az lett, hogy „Retirálj, retirálj ! Komáromig meg se állj.“ A csittvári krónika ez eltemetett dalok hangjegyeit is őrzi. Csak tárogató kell hozzá, mely azokat kiadja, meg ember,a ki a tárogatót tudja fúni. Mert mesterséges eszköz az. Nehéz kitalálni a fújásmódját; a ki nem ért hozzá,egy sikoltó hangnál egyebet nem tud belőle kihozni,aki pedig tudja nyitját, annak annyiféle hangot ad,a hányat kivan tőle, sír, buzdít, harsog, kesereg, feljajdul, a levegőt hasítja, s megint panaszra fordul, egész a szellősuttogásig. Maga a szóbeli értelme a Rákóczy nótáinak nem valami különös. Annak a nótának a szövege, amit az őrtüzek mellett panaszolt el a tárogató, igy szól: „Hejd a sasnak körme között, Körme között Hervad mint a lép, Szegény magyar nép. Lám a német mily kövér, Bőribe se fér. Mégis mindig többet kér. Szegény magyar vér! Biz ez együgyü versecske , hanem mikor az a tárogató magyarázni kezdi a fiatal diák kezében, mennyi emlékezet van abban. Aki hallja, azt képzeli, hogy élt már akkor, mikor ennek a versnek a történetét játszották, maga is részt vett benne, aztán meghalt, megint újra született, a két élet között elfeledte az elébb történteket, hanem ezeknek a láthatlan lényeknek az érintésére, ezekre a hangokra megint megrendült a lelkében a megelőző élet minden emléke. Még kevesebb jelentőségű a barczi riadója : „Hejh ! Rákóczy, Bercsényi! Vitéz magyarok vezéri : Hová lettél Bezerédy ? Nemzetünknek fényes csillagai! Ocskay ?“ De ennek a nótája már a kétségbeesés rivallása. Az utolsó erőfeszítés balettébresztő felhívása. Tűz van a hideg fában! Lám azok a fiatal diákok hogy hevülnek, hogy ég az arczuk a kürtriadóra. Pedig hát mit nekik Rákóczy ? Bercsényi ? Bezerédy ? Ki volt az az Ocskay ? Tanítja azt valaki ? Tudja azt valaki ? A harmadik nótának a verse pedig épen igénytelen. Pedig az volt legjobban eltiltva , megüldözve, sok ember megheverti miatta a börtönök reves szalmáját! Pedig hát mi van azon hogy „Őszi harmat után Fujdogál a téli szél Fujdogál a téli szél. Zöld erdő árnyékát Piros csizmám nyomát Hóval födi el a tél Hóval födi el a tél.“ Hanem ez volt az a dal, a melylyel a kiűzött fejedelem utolsó csapatjai búcsút vettek a hazai hegyektől. Az ő piros csizmáik nyomát födte el hóval a tél! S olyan jól elfödte, hogy soha sem is tértek e nyomok többé vissza. És még most sem tudja senki, aki e busongó bucsudalt hallja, hogy mi van abban, amitől a miillik megszavazni a kormánynak mindent, ami egy erőteljes külpolitika követésére szükséges. Legközelebb meglátjuk. Előttünk feküsznek a legközelebbi kormányt előterjesztések. Lehet azokat megtagadni-------és azután elhallgatni. Lehet őket megszavazni-------és azután könnyen beszélni. De megtagadni az eszközöket és azután sürgetni az eszközök nélkül elérhetlen czélokat, ez nem lehet többé ; nem lehet először azért, mert veszedelmes, másodszor azért, mert nevetséges. Külpolitikánkat belpolitikánkkal összhangzásba kell hoznunk. Jókai Mór: A baloldali kör tegnap esti (dec. 17.) értekezletén az imdemnityre vonatkozó törvényjavaslat kerülvén tárgyalás alá, az értekezlet e törvényjavaslatot elvileg és általában nem tartja elfogadhatónak, ezen megtagadás által az iránti tiltakozását akarván kifejezni,hogy most ötödizben sem terjesztetik rendes budget az országgyűlés elé. A baloldali kör vasárnap f. h. 18-án délután 4 órakor értekezletet tart. A képviselőháznak pénzügyi bizottsága tegnap esti ülésében az 1871. évi febr. végéig viselendő közterhekről szóló törvényjavaslatot tárgyalta, s az utak fentartására előirányzott 5,161,207 frtot 3,825,707 frtra szállította le ; a többi 1,335,500 frtot (rendkívüli szükséglet) a képviselőház tárgyalására bízva. Ez indemnity javaslat tárgyalása után a p. v. miniszteri javaslat tárgyalása folytattatott- A kormány igényei változatlanul fogadtattak el. A jövedelmek tárgyalásából kiemeljük, hogy az ez évi dohánytermés mennyisége nem felel meg a várakozásnak, miért is a dohánybeváltásra szánt összegből 1 millió forint töröltetett. Maga a dohányból befolyó jövedelem azonban évenként növekszik, így 1868-ban 238 millió szivar készíttetett; 1871-ben már 478 millió fog készülni. 1+4 Interpellatio a m. k. honvédelmi miniszterhez. A „Hon“ múlt szombati számában a Ludoviceumról szólva felemlítettük, hogy az 1868. és 1869. évi országgyűlés jókora összeget engedélyezett a magyarországi táborkari felvételek lemásolására, s hogy e tekintetben mindeddig semmi sem történt. Felkértük akkor a sajtó-bureaut, hogy tudassa velünk ez ügy állását. Azóta egy hét múlt el, s a hivatalos lap, mely máskor oly hamar kész a válaszszal, mindeddig mélyen hallgat a dologról. Nem puszta kíváncsiság, vagy akadékoskodás, hanem a honvédelmi ügy iránti érdeklődésünk, s azon vágy, hogy e téren mennél előbbre haladjunk, késztet arra, miszerint e kérdést újólag ismételjük. A táborkari felvételek nélkül egy sereg vezető tisztsége sem képes megfelelni feladatának, azok lényeges, nélkülözhetlen kelléket képeznek, s azért kívánjuk, követeljük, hogy mennél előbb megszereztessenek honvédségünk számára annál inkább, hogy e czélra, mint említettük, az országgyűlés sem kímélte a pénzáldozatot. Kérjük a honvédelmi miniszter urat, eszközölje Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva, ki, hogy e tárgyban mennél előbb megkaphassuk a felvilágosító választ. A képviselőház 1-ső osztálya vasárnap dec. 18-án déli 12 órakor, Vik és VI ik osztálya pedig d. c. 10 órakor ülést tart. Tárgya : A telepitvényekről és az 1871-ik®évi február végéig viselendő közterhek és kiadásokról szóló törvényjavaslat. Bányaügyek. m. Miután még folytonosan az átalakulás korszakát éljük, hogy a bányászati viszonyok rendezésében is újabb meg újabb combinatiók merülnek föl. Azt hogy nincs bányatörvényünk, még inkább érezzük azáltal, hogy nincs rendes bányatörvénykezésünk. A bányászati perekre nézve az első bíróságot a zalatnai bányakapitányság gyakorolja kis mértékben, különben pedig az Abrudbányán székelő megyei törvényszék. Képzelni lehet, hogy milyen e helyen a törvénykezés, midőn a törvényszéknél bányászati ügyekben egyetlen egy előadó van, ki mint szakember szerepel, a bíróság többi tagjait pedig azon törvényszéki ülnökök képezik, kik magát is bányaüzlettel foglalkoznak s kik ennélfogva legtöbbnyire érdekelt felek is a perben. A kormány még ez ideig nem gondolkozott arról, hogy a bányatörvénykezés hiányain legalább ideiglenesen segítsen oly módon, hogy Erdélyre nézve is egy collegialis bányatörvényszéket állítson fel, — úgy a mint az Magyarországon létezik. languan A legújabb indemnity. Pest, dec. 17. 1870. (Sz.) A magyar pénzügyminiszter a tegnapi gyűlés végén, oly modorban, mintha csak az uj boulevard egy kőkockájáról lenne szó, kőnyomatú iratot nyújtott be a képviselőháznak, és osztatott szét a kapuknál a képviselőknek. Ez a szerény, külsőben is szerény körülmények között megjelent okmány, a legújabb magyar indemnity. Csekélység az egész. Egynéhány millió forintnak látatlanba megszavazása, csak úgy ab invis is. Történik pedig ez legújabb parlamenti felelős alkotmányunkban harmadszor, annak negyedik évére. Ami más, alkotmányos országban a legritkább kivétel, — az minálunk — rendszer. Legklassikusabb pedig a pénzügyminiszter úr indokolása. Két okot mond: hogy a költségvetés elkésett, és hogy ellenben a pénz nem késhetik, kell az az országnak és a közösügyi Astharóthnak. Mindkét ok teljesen igaz, megdönthetetlen , — csakhogy egy kissé humoristikus. Mintha csak azt mondaná valaki , mint hogy nekem pénzem nincsen, a te zsebedben pedig látom hogy van, — tehát kiveszem. Megdönthetsen logica. Hanem talán megengedi a pénzügyminiszter úr, ha egy kissé távolabbi kérdéseket is föl merünk vetni. Mint például azt, hogy miért maradt ily későre a magyar költségvetés tárgyalása? Miért a delegátiók ? E szerint arra van-e Magyarország kárhoztatva, hogy a siami ikrek egyikeként, a másiknak még burutját is megkapja ? Arra-e, hogy valahányszor ádásul egy kis renitentia lesz, melyre elég gyakran lehet számítanunk, Magyarország alkotmányos léte is fölfüggesztést vagy sarkaiból kifordítást szenvedjen ? És mi még az indemnyit másik fényoldala? Az, hogy két hóra a közös kiadásokat is engedélyezzük, miáltal ezen legfontosabb és legtetemesebb kiadási öszszegek nemcsak a magyar országgyűlés, hanem még a delegációk alkotmányszerű tárgyalása alól is kivonatnak. És merjük állítani, hogy nagy részben véglegesen. Mert aki költségvetéseink természetével csak némileg is ismerős, jól tudja, hogy az új organizatiók, újon alkalmazott rendszeres hivatalok, az első két hónapra, bizonyos arányok szerint beái■ firtatván : azon legalább is az év végéig változtatni nem lehet. Akkor aztán beáll egy második, — akarjuk mondani negyedik indemnity. Már most ki szolgáltatja az argumentumokat a delegationális intézmény ellen ? Az ellenzék-e, mely e törvény megtartását a budget törvényre követeli, vagy önök, kik kimutatják, hogy e rendszer mellett a rendszeres budget-tárgyalás ha nem lehetetlen is, legalább mások kegyétől függ. Csak egy vas kar kell oda túl a Lajthán, mely az alkotmányos életet megakaszsza, vagy egy mumus, mely a minisztert megijessze ; egy kis cseh zavar, clericális vagy feudális mozgalom; aztán mi itt csücsülhetünk ugyan az országház padjain s beszélhetünk is a derült időjárásról, meg a boulevardokról, de budget tárgyalásunk azért nem lesz. Az indemnity a budget törvénynek okadatolt rendkivüli körülmények, előre nem láthatott nagy csapások, háborúk stb. által indokolt megszegése. Ezt lehet érteni. De azt, hogy önök a törvényt évről évre, minden előre láthatlan események nélkül megszegik, hogy épen azok, kik a törvények tiszteletét annyiszor hangsúlyozzák, rendszerré teszik a törvénytelenséget, — ez minden alkotmányos fogalmat fölülmúl. ] Azok, kik e kiegyezést létrehozták, kell hogy gondoskodjanak annak minden oldalról tiszteletben tartásáról, hisz azt egy compromissumnak kellett megelőznie mindkét fél részéről. Ha azt nem teszik, — nekünk úgy is jó. Csak egyet aztán ne követeljenek önök: azt, hogy amit önök szereztek, de tiszteletben nem hajlandók tartani, mi támogassuk vagy épen tisztelettel hajoljunk meg előtte!