A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-15 / 12. szám

k. t. Gitschin, f. Brünnben. 75. Jolliot-Crenneville, k. t. Neuhaus, f. Josefstadtban. 76. John alt, k. t. Sopron, f. Klagenfurtban. 77. Salvator Károly fhg. k. t. Zombor, f. Prágában. 78. Sokcevic tbszn. k. t. Eszék, f. Eszék. 79. Hayn altbn. k. t. Nyíregyháza. 80. Vilmos, Schleswig Holsteini bg. k. t. Zloczow, f. Lembergben. A 80. sor gyalog ezred közül tehát csak kettő van azon kerületben a honnan kiegészíttetik. A többi szét van szórva a monarchia minden zugában, s lehet képzelni azt a bábeli zavart és népvándorlást, mely annak folytán támad, ha elrendeltetik a mozgósítás s az ujonczok az ország egyik határából a másikba, a tartalékosok meg visszafelé vándorolnak. Miután ez a két ezred, mely kivételkép otthon van, nem Kuhn b. intézkedései folytán szállíttatott haza a valóság oda mutat, hogy Kuhn b. a territoriális rendszer érvényesítésére kért ugyan pénzt, kapott is, el is költötte, de nem azon czélra, melyre meg lön szavazva. Épen ilyen bábeli felosztás van a vadászzászlóaljak elhelyezésében is. De a dragonyos és huszárezredek elhelyezése még tanulságosabb. Dragonyos ezred összesen 14 van. Ezek közül egyetlen egy sem egészíttethetik ki Magyarországon , tehát itt egyetlen egy nincs itthon. És mégis 3 dragonyos ezred van elhelyezve Magyarországon. Huszárezred van szinte 14. Ezek közül valamennyi Magyarországból egészíttetik ki, és mégis csak egyetlenegy van itthon, a Lichtenstein huszárok Győrben. A többi szét van szórva Tarnow, Bruck, Brandeis, Klattau, Tarnopol, Klagenfurt, Bécs, Zolkiew, Rzeszow, Brzezan, Marburgban stb. A zsidás ezredek közül kettő kivételével, melyek horvátországiak! — valamennyi Galéziából egészittetik ki. A horvátországi dsidásezredek közül egyik Gyöngyösön van, a másik Brassóban. Tizenegy lengyel dsidásezred közül 6 Magyarországon van szétszórva. De Galicziában,ahol a hazájuk, honnan kiegészíttetnek, nincs egyetlen egy sem. Szomorú állapotok valóban. Az ember kénytelen azt hinni, hogy az akarat hiányzik azon egyénekben, kik a hadsereg reorganisatiójában döntő szereppel bírnak, — nem akarnak e téves rendszeren segíteni. S ha azt kérdjük, hogy hát az eddig ezen czélra megszavazott összegek hova fordíttattak ? — a hadcsapatok jelenlegi felosztása csak arra utal, hogy minden egyébre, de arra nem, amire megszavaztattak. 1870-re 200.000 frt szavaztatott meg ily czélra; a hadügyminiszter azt mondja, hogy ezen összegből 130.000 frtot megtakarított. Nem boszantó e az ilyen megtakarítás,épen ott, ahol a harczképesség veszélyeztetik. A hadügyminiszter ideges lesz, ha a generálisok fizetéséről kezdünk beszélni, — mert ez a hadsereg harczképességét megsemmisíti, — de midőn követeljük a territoriális rendszert, a harczképesség első tényezőjét, akkor süketnek teszi magát. Mi azt hisszük, hogy az a pénz, melyet a csapatok áthelyezésére mézes szavakkal kér a hadügyminiszter,csak lép akar lenni a delegátiónak nagyobb összegek megszavazására, mert Kuhn már megmutató,hogy ő a pénzt arra költi amire akarja, nem arra, amire megszavazták. SS30E5 szétszakíthatná a selymet, a mintfaj könnyebb légnyomás rétegébe ér fel; épen ez okból nincs bezárva az alsó nyílás is, úgy hogy a gondola- élők végig beleláthatnak az üregbe, s minden hangjukat visszakongja e nagy selyemhordó. Síidőn tehát két oly ellentétes erő, mint a déli szél a villanytaszítás, érte léggömbünket, vagy annak kellett volna történni, hogy a megszorutott léggömbből az alsó nyíláson minden gáz kifut, vagy antak, hogy a megszorított léggömb, a gáz rugalmassága által mindaddig magasabbra száll fel, amíg a két ellentétes taszítás tart, egyszerre tapasztaltuk a föld vonzerejét, s a főkeltaszító erejét. Mi voltunk az első halandók, akiknek megadatott, hogy a föld eltaszítja őket magától. Estünk fölfelé. Túl azon a fokon, ahonnan Glasher ájultan jött alá: 12 '000 métrenyire a föld felett, tehát oly gasba, mintha a Csimborasszot megkoronáznák a Mont-Blancal, értük el a nyugton, melyen emelkedésünk megszűnt. Az é szakfény skárlát fénykévéi messze túl ragyogtak fejünk felett; a féleget látszottak azok bekalandozni, néha a „Vega“-ig ellobogtak, de léggömbünk emelkedése megszűnt.nnek is meg kellett nemsokára tudnunk az okát. A két ellentétes taszítás léggömbünknek olyan irányt adott, mely azt a szélfordulóba hozta bele. Ha az egyik félgömbön déli szél fu, akkor a másikon északi szélnek kell funi. Ez a légegyensúly törvénye. Éjfél előtt egy órakor megszűntek hajóköteleink fütyülni, s nem éreztük többé a kínzó szelet, ámbár az északfény még egyre lövelte sugarait szerteszét. Hogy taszító erejét folyvást gyakorolta ránk, azt azon sebességből megítélhettük, melylyel az alattunk levő jéghegyeket, jégtorlaszokat egymás után eltűnni láttuk. Most már két mozderő vitt bennünket: az északfény s az északi szél. Az egész alattunk holt ország túlvilági fényben úszott. A partok jégcsipkéi rózsafüzéreknek látszottak, s a jégcsúcsok, mint égő tűzhegyek lángoltak. Hévmérőnk, a szertelen magasság daczára nem mutatott különbséget. Hogy ez az északfény befolyása volt, arról bizonyossá lettünk nemsokára. Mert, amint éjfél után két órakor az északfény egyszerre lelohadt, oly metsző hideg támadta meg bőrünket, amilyet még eddig nem éreztünk. A hévmérő 35 fokra szállt le 0 alatt. És azzal egyidejűleg sebesen kezdtünk esni lefelé e kényszerített magasságból. Másodpercenkint hatszáz lábnyi gyorsasággal közeledtünk a földhöz. Ki nem bírom fejezni azt a visszás érzést, ami e lefelé hullás perczeiben erőt vett rajtam. Valami volt abban az embergyűlöletből, a világutálatból. Tehát ismét vissza kell esnünk e gyönyörteljes égből, ez isteni magasból a sárba, az emberek közé, kik egymást gyilkolják, kik bálványokat imádnak! Ah, föld ! sár! emberek ! Jöttek aztán hosszú órák, amidőn kétségbeesve imádkoztam, hogy lássak még egyszer ilyen sáros földet, ilyen emberarczokat. A föld sugarai kitaszítottak bennünket az atlanti tengerre. A virradat az ég és az óceán képét mutatta előttünk. Már említem, hogy onnan felülről a föld felszíne nem gömbnek, hanem teknőnek látszik. A tenger fölött még nagyobb lesz e csalódás, miig láttuk magunkat lebegni, mintha két végtelen ..vég’arang közé volnánk kárhozva, miknek szélén a láthatáron egybeforrnak, egyik az ég, másik a tenger. Itt el kell vesznünk. Már három éjszakát teljes álmatlanságban töltöttünk, élelmiszereinket csak pár napi szükségletre számítottuk, s most előttünk egy olyan irányú út, amelyen ha semmi nem történnék is velünk, amíg a legközelebbi partot elérhetjük, beletelik egy hét. Hajónkat irányozni nem tudjuk, a szél hosszában visz bennünket délnek. S a mellett a fagyasztó hideg. És ha testi életműszereink vasból volnának is, de a folytonos izgatottság, mely idegeinket zaklatja, az egymást felváltva követő világtünemények, az elviselhetetlen nagyszerűség, ez mind nem emberi kedélynek való. Három ilyen nap és éjszaka elég arra, hogy az emberi lélek megőrüljön. Elhatároztuk, hogy sorsunk végéről tudósítjuk a külvilágot. Egy kis hártyapapírra felírtuk eddigi élményeinket, a szélesség és hosszúság fokát, mely alatt e perezben vagyunk, hozzá tettünk egy „adieut- s a levelet az utolsó postagalambunk farktollára húzva, útnak eresztettük azt. Ez a galamb edzett amerikai faj volt, különben megfoghatlan lenne, hogy állta ki velünk együtt a jégsark alatti hideget? Ez nem esett le, mint a többiek, hanem inkább felfelé repült a légben s néhányszor körülczirkálva léggömbünket, utoljára leszállt a léggömbre, s ott maradt. — Ah! nézd ! Mondá Dalton, ez a monsieur velünk akar utazni. Valóban, a galamb el nem mozdult délig sem a léggömb tetejéről. Akkor megszántam, felmásztam érte a kötélhálózaton, s megfogtam és újra visszatettem a fészkébe. Nem tudtuk többé, haladunk-e? lassan-e, vagy sebesen ? vagy egy helyben függünk e vigasztalan kettős concar üvegharang közepén. A tengernek ez a része az atlanti hajójáráson kívül esik, s a skandináv partjáró hajók ennyire már ki nem tévednek. Délután a láthatár homályosodni kezdett, az ég sápadt volt felettünk, a nap tányéra elvesztő tündöklését, a láthatár szélén úgy látszott réz gém a tenger, mintha épen ott nagy hullámokat hányna, pedig sima volt mint a tükör. Ez órában 3700 méternyi magasban voltunk. —Aerostatunk a múlt éji küzdelemben mégis sok gázt veszthetett. Délután két órakor már egészen homályos volt az egész mindenség. — Nézd csak — monda ekkor Dalton — egy hajó! És felmutatott az égre. Az égen — egy hajó ? Valóban. Felettünk, mintha tükörből nézne le ránk, látszott a hullámzó tenger, s e tenger habjai közt vitorlázott egy kétárboczos gőrös, árboczhegyeivel lefelé fordulva, oly nagyságban, mintha a természetben egy kilométernyire volna tőlünk. Bámulva néztük e tüneményes fata raorganát, mely sokáig ott libegett fejünk felett, s csak akkor tűnt el, mikor az ég sápadt párázata apró bárányfelhőrétegekké kezdett szakadozni. Akkor láttuk meg az első hajót a láthatáron, távcsöveink meggyőztek bennünket felőle, hogy ugyanazon kétárboczos gőzös az, melynek Fata Morganaja kísértett nem rég a fejünk felett. A hajó útja a mienket látszott keresztül szelni, ő használhatta az ellenkező szelet is, s voltak lapátkerekei. Ah ! ha összetalálkoznánk, ha leszállhatnánk reá! Valószínűleg annak a hajónak az utasai is látnak nem sokára minket a légben repülni, s majd azután jön egy óra, amelyben ők fogják mondani: ah, ha fölmehetnénk hozzájuk, ha ott lehetnénk e léggömbben! Az éjszaka zivatart hoz ! (Vége következik a hétfői esti kiadásban.) Régi dal, a régi baj. (Bz.) Úgy tetszik nekem, mintha az a háromszáz éves forduló, melyen Magyarország tengelye egyet döczczenni szokott,jra elérkezett volna, s némi ismétlődései kezdődnek az új korszak hasonlítvazzal, midőn az ozmán hatalom kezdett előre vergődni a földön. Akkor a magyar nemzet két részre vált s mig a nyugati fél, már helyzeténél fogva is, a háta mögötti Németországra maszkodott. Erdély és a tiszai részek, mint akkor mondták, a felséges szultán köntösébe fogózkodtak. E politika nagy botránykörül szolgált akkor a keresztény Európa szemében, ham e végeredményében megmentette a magyar nemzetet. Most is megvan a fenyegető helyzet, de nincs meg azzal szemben — Istennek hála — a nagy nemzeti szakadás, annál inkább megvannak azok az egykori régiok, melyek a párhuzam eszméjét épen felköltötték. Akkor, mint most, a közös ellenség közsgyet teremtett a magyarok nagy része és a németek között, de most épen úgy, mint akkor, egyik oldalon sem mutatkozik a teljes bizalom. Csakhogy akkor lehetett némi alapja a kölcsönös bizalmatlanságnak, miután Magyarországon is létezett egy külföldi hatalom felé gravitáló párt; az árulások, feladások pro et contra egymást érték , míg ma — ezen körülmény hiányában, bár a bizalmatlanság általában nem helyes, — az csakis egyik — a magyar oldalról lehet természetes és így némileg jogosult. E jogosultságot pedig nemcsak régi történelmi reminiscentiák,nemcsak az osztrák hadfolytatás közelebbi története, hanem a legközelebbi franczia-porosz háború folyama is felkelti, hol a világ által talán soha meg nem ért, legalább a föld írott történetében páratlanul álló óriás-vonásokban tűnnek fel az árulásnak s a hitelen kezeléseknek már-már egy nemzet életébe kerülő jelenetei. Nem is idézzük vissza azt a korszakot, midőn Lippa, Sólymos s az országnak legtöbb határvára árulás és gyávaság miatt sorra került az ellenség hatalmába ; elengedjük az Eynatten-féle szomorú végű nyomozásnak s a königgrätzi ütközet körül fölmerülő nem kevésbbé szomoritó fegyelmi viszonyoknak emlékezetét is, csak Francziaország jelen történetére mutatunk, mely nyilván tanúsítja, hogy egy Metz megtartása, ha meg nem védi is, Francziaországot, az áldozatokat valószínüleg felényire fogta volna leszállítani. Fenyegető események Magyarországon is új hadi organisatiót idéztek elő; millióiba fog kerülni a nemzetnek csak az, hogy az újabb hadfolytatásnak megfelelő csapatelhelyezést nyerjen; s e milliók árába a közös miniszter még nem akarja beleérteni azt, hogy a magyar ezredek Magyarország területét tartsák megszállva; még kevésbbé akar szó lenni arról, hogy a magyar ezredek, magyar parancsnokok vezetése alá helyezve, a honvédséggel együtt egy szerves, és hazafias lelkesedés által vezetett hadserget képezzenek; azt pedig, hogy váraink, védműveink parancsnoksága teljesen megbízható, hazafias kezekbe helyheztessék , még talán négy szem között sem mernék egymásnak emlegetni a delegáció tagjai. Pedig a nemzetet épen az utóbbi felől több régi törvény és királyi ígéret biztosítja , s pedig a túloldali bizalmatlanságnak a jelen politikai viszonyok között, semmi józan értelme nincs többé. Magyarország igényei e tekintetben teljesen jogosultak. E várak az országéi; ő tartotta fenn kezdet óta; ő onta vérét védelmükben; jogai e várakra kétségbevonhatlanok s az ő lételének, szabadságának garantiái azok. Ezenkívül a magyar nemzet nem gravitál semmifelé ; nincsenek külföldi rokonszenvei s e tekintetben — fájdalom — a monarchiában, minden lehető kifogáson kívül csak egymaga áll. Forradalmi tendentiákat sem foghatni józanul reá, mert a „forradalom“ a magyar történelemben — a szó valódi értelmében — ismeretlen fogalom. Ezzel szemben, bár a közös hadsereg tisztei és tábornokai iránt egyenként és összeségben a legnagyobb elismeréssel lehetnének is: a rendszer és közérzület, szellem és történeti múlt nem olyanok, hogy azok a hazafias aggodalmakat teljesen eloszlatnák. Azt hisszük tehát, hogy a nemzet részéről nem épen szerénytelen kívánság, midőn azt igényli, hogy az áldozott milliókért sőt milliárdokért, melyeket honvédelmére költ, legyen meg azon biztonsági érzése is, hogy bekövetkezhető fenyegető esélyek előfordultával, saját erejével legyen megvédve s ne váljék a balsors és a roszabb emberi indulatok lapdajátékává. A közlekedési miniszérium válasza. A közlekedési ministériumról és vasútépítészeti igazgatóságról pár nap előtt hozott czikkünkre egy válasz érkezett nevezett ministerium elnökségétől, melyet készséggel közlünk , s egyúttal köszönetünket fejezzük ki azon figyelemért, melyet a ministerium fentebbi közleményünk iránt tanúsított. De meg kell jegyeznünk, hogy e hivatalos válasz legkevésbé sem cáfolja meg azon általunk felhozott panaszt, hogy a vasútépítészeti igazgatóságban német nyelv és német szokás uralkodik, hogy a vasútépítés életbevágó ügyeinek vezetése tisztán idegenekre ,van bízva, s hogy a véleményes jelentéstétel is kizárólag nem magyarok által adatik. Ami pedig a magyar mérnökök szakképzettségét illeti, ezt az illető németek „kipróbált szakképzettsége“ legkevésbé sem homályosítja el. Különben ez ügy megérdemli, hogy azzal közelebbről megismerkedjünk s ezért is arra vissza fogunk térni. A hozzánk beküldött ministeri válasz igy hangzik: „A „Hon“ pénteki számában egy hosszabb czikk jelent meg, mely a közlekedési minisztérium szervezetével s a vasutépítészeti igazgatóság nem magyar elemeivel foglalkozik. E tárgyban számos közlés és helyreigazítás látott ugyan már napvilágot, a közvélemény azonban, mint az említett czik megjelenéséből következtetni lehet, még most sincs ez ügygyel egészen tisztában, s azért a következő felvilágosítás alig lesz fölösleges. Ami mindenekelőtt a közlekedési ministérium újjászervezését illeti, a minister e részbeni intenziója még ma, a budget megszavazása előtt, nem is lehet ismeretes, s a miniszerek bizonyosan oka van arra, ha e részben szándékát egyelőre nyilvánossá nem teszi, az erre vonatkozó észrevételek tehát legalább is idő előttiek. Annyit azonban már is mondhatunk, hogy a minister említett intenzióját a kérdéses czikk írója határozottan félreérti akkor, midőn azt állítja, hogy a harmadik ministeri tanácsosi állomás valamely korábbi, állítólag megbánt intézkedés corectivumaként vétetett fel a költségvetésbe. A vasútépítészeti igazgatóság némely főbb tisztviselőjének nem magyar volta szintén nem szolgálhat okul a minister ellen alapos megtámadásokra. Aki a Gorove minister urat ismeri, semmit sem vethet szemére kevésbé, mint azt, hogy ne igyekeznék intézményeink megmagyarosításán. Példa erre még kereskedelmi miniszeri működése idejéből a távirda-intézmény megmagyarosítása, s újabban is a hazai lapok helyesléssel emlegették több intézkedését, melyet a vasutaknál magyar személyzet és nyelv behozatala czéljából tett. Mikor a kereskedelmi ministerium vezetését átvette 3—400 távirdai tisztviselő közt alig volt 10—20 magyar ajkú; azért azonban a minister ezen intézmény megmagyarositását nem az idegen tisztviselők elbocsátásával, hanem alkalmas magyar ajkú tisztviselők kiképeztetésével kezdte, s e czért el is érte a nélkül, hogy a távirdai forgalom legkevésbbé is megzavartatott volna. Helyesen járt-e el, vagy nem ? erre nézve nyugodtan várhatja el mindazok ítéletét, kiknek fogalmuk van a megmérhetlen bajokról, melyeket a távirdó intézménynek avatatlanok általi kezelése okozna. Ily avatlanságból a vasutépítésnél még ennél is több baj származhat. A vasút építészeti igazgatóságnál tudvalevőleg oly fontos ügyek tárgyaltatnak, melyeknél milliókról s századokra kiható eredményről van szó; természetes tehát, hogy ily kérdésekben a miniszter nagyobb súlyt kénytelen fektetni az illetők próbált szakképzettségére, mint nemzetiségére. Ezen szakmában oly utónemzedék, mely az elődök helyét méltán elfoglalná, lassabban képződik, mint a távirdánál, azért nem marad egyéb hátra, mint magunknak is türelemmel várni s az illetőket is türelemre inteni. Az osztrák delegatió kik ülése. (Jan. 14) Elnök Hopfen lovag 11 óra után nyitja meg az ülést. Jegyzők Hardegg gróf és Kraezko. A jegyzőkönyv hitelesíttetik. A kormány részéről jelen van Lónyayi Kuhn és Tunk-er ezredes később Früh és Horst. Napirenden van a részletes hadhbudget vita folytatása és a pénzügyi bizottság jelentése a magyar delegáció nunziumára a felfegyverkezési és felszerelési eszközök megvizsgálása czéljából kiküldendő bizottság iránt. Tárgyaltatik a rendkivüli szükséglet első tétele, vagy is az 1866-ban okozott hadi károk pótlására a pénzügyi bizottság által ajánlott 1811 ft. Ellenmondás nélkül megadatik. Megszavaztattak továbbá vita és megjegyzések nélkül : két dunai hadigőzös felszerelésére 25,000 ft, a dalmatiai csapatoknak az egésségtelen állomásokról leendő elszállítására 95,000 ft és így tovább megszavaztattak a tételek a pénzügyi bizottság előterjesztése szerint. Ismétlésekbe kellene bocsátkoznunk, ha ezeket most újból elősorolnék, miután a pénzügyi bizottság jelentése ismertetve volt, hanem megemlítjük a kormány részéről kért azon összegeket, melyeket a had- egyér kért, de meg nem szavaztattak. Éspedig a Cattaroban építendő lőporraktárra 22.000 forintot , Bécs-Ujhelyben egy szénaraktárnak tüzérségi laktanyára leendő átalakítására 12,000 forintot, Josephstadtban építendő lőporraktára 22,600 ft, Komáromban építendő lőporraktárra 25,000 frt, egy prágai technikai gyakorló helyre 6000 frt, az olmützi technikai gyakorló hely nagyobbítására 12500 frt, a birodalmi erődítvényekre vonatkozó javaslatok kidolgozásának folytatására 50,000 frt, szekerészeti és lószerszámokra 20,000 frt, a Gacka folyó szabályozására 60,130 frt, a határőrvidéki fegyenczek ágyneműire 40,000 frt. A hadügyi igazgatásból 1871. évre befolyó összesen 4,679,202 ft 21 kr beczikkelyeztetni határoztatott. Ezzel a hadi budget feletti általános és részletes vita befejeztetvén ,B a n h a n s felolvasá a pénzügyi bizottság ezen határozati javaslatát. A magas delegatió azon óhaját fejezi ki, hogy mindkét delegatióból 66 tagból álló bizottság küldessék ki egy rendes béke-budget megállapítása és az egyes budget-tételek megvizsgálására, mely bizottság a delegációk jövő ülésszakában működéséről jelentést tegyen. Ezen határozati javaslat mellett G is k r a emelt szót, fejtegetvén annak általános hasznosságát és szükségességét a hadibudgetnek eddigi czélszerűtlen és káros kezelésével szemben. Giskra beszéde köztetszéssel és zajos bravúkkal találkozván, a határozati javaslat elfogadtatott. Ezután Giskra olvasá fel a pénzügyi bizottságnak jelentését a magyar delegatiónak 1870. évi dec. 15 én tartott 8-ik üléséből kelt és az osztrák delegatiónak megküldött üzenetére, az összes felfegyverzési és felszerelési készletek megvizsgálására kiküldendő 6 tagú bizottság iránt. A nuntium tudomásul vétetvén, a magyar delegatiónak megfelelő válasz fog adatni. Az ülés vége déli 1 órakor. Legközelebbi ülés hétfőn, jan. 16-án d. e. 11 órakor lesz. Napirendre van tűzve a a pénzügyi bizottság jelentése a külügyminisztérium előirányzatára. Az 1871-ki államköltségvetés előirányzata. (Áss állandó pénzügyi bizottság általános jelentése.) Általában kiemeli a bizottság, hogy az 1871- dik évi állam-költségvetés az eddigi költségvetéseknél s helyesebb, correctebb alakban, egyöntetűbb összeállítással és minden miniszter költségvetése együttesen, egyszerre terjesztetett elő; a költségvetés részleteinek megbírálását és átvizsgálását könnyítette azon körülmény, hogy a ministérium megfelelve a képviselőház ez irányban hozott határozatának, az összes költségvetés előterjesztése után minden egyes miniszer költségvetésére vonatkozólag a múlt évieknél kimerítőbb, részletesebb és teljesebb tájékozást nyújtó indokolásokat nyújtott be. A képviselőház 1870-ik év márt. 20-kán kelt határozatában felhívta a ministeriumot, hogy vizsgálat alá vévén az államhivatalnokok fizetéseit, az egyes állomások és fokozatok közötti viszonyt, adjon a fizetési rendszer végleges szabályozása és megállapítása iránt javaslatot, mely öszhangba hozva a fizetéseket a hivatalok különböző fokozataival, tekintettel legyen egyfelől az államszolgálat igényeire és arra, hogy minden hivatalnok állásának megfelelő oly díjazásban részesüljön, mely anyagi gondoktól mentesítse, másfelől figyelembe vegye államháztartásunk jelen állapotát és iparkodjék a fizetések rendszerének kérdését, az állampénztár túlterheltetése nélkül megoldani. A ministérium a képviselőház e határozata folytán megkísértette a fizetési rendszer megállapítását, de belátva — amint ezt jelentésében is megérinti — azt, hogy ez meg nem történhetik az egész közszolgálat rendszeres szabályozása előtt, az égető szükségen kívánt segíteni azáltal, hogy az 1050 fton aluli fizetéseknek javítását és a lakbéreknek majdnem általános emelését hozta az 1871. évi államköltségvetési előirányzatban javaslatba. A pénzügyministerium költségvetésének indokolása részletesen ismerteti a fizetések és lakbérilletmények felemelésénél alkalmazott elveket és követett eljárást és kimutatja az ennek eredményéül előállott költségtöbbletet. E körülmény felmenti a bizottságot a fizetésfelemelések hosszabb előadásától és ennek folytán a bizottság arra szorítkozik, hogy előterjessze általában a fizetésfelemelés tárgyában folytatott tanácskozásainak eredményét. A bizottság nem bocsátkozott azon elvek tüzetesebb bírálatába, melyekre a minisztérium a fizetések és lakbér illetmények javításánál követett eljárását alapította, azon okból, mert e fizetés felemeléseket nem tekinti a fizetési rendszer szabályozásának és végleges megállapításának] A fizetések végleges szabályozása csak akkor történhetik meg, ha az államszolgálat maga rendszeres szabályozást, a tiszti állomások fokozatainak felosztása törvény által megállapítást nyernek és ezért a bizottság az államszolgálat rendszerének a tiszti állomások fokozatainak törvény általi mielőbbi meghatározását tartja szükségesnek. A bizottság átlátja azonban, hogy a mai viszonyok között a jelenleg fenálló tiszti fizetésekkel az alsóbb fokozatú tisztviselők egy része nem részesül azon díjazásban, mely állásuknak, teljesített szolgálatuknak, az ezzel járó felelősségnek megfelelő jutalmat képezzen, sőt mely azoknak nagy részét a legsúlyosabb anyagi gondoktól is mentesítse; ami pedig az eddig megállapított lakbérilletményeket illeti, tagadhatlan, hogy a mai viszonyok között szemben azon lakbérekkel, melyek országszerte és főleg a fővárosban oly rendkívüli emelkedést mutatnak fel, azoknak bizonyos határokig felemelése e viszonyok által teljesen indokolva van. Ugyanazért a bizottság vizsgálat alá véve az egyes miniszerek költségvetésében előterjesztett fizetés és lakbér felemeléseket, az államszolgálat és fizetési rendszernek végleges szabályozása előtt a fizetés és lakbér összegeknek bizonyos határok közötti felemelésének szükségét átlátja — tekintve azon nagy költséget azonban, mely az indítványozottnál csekélyebb mérvű javítást is eredményez, az állampénztár lehető kímélése czéljából az indítványozott javítást elvben megajánlandónak véli ugyan, de nem azon mérvben, melyben az előirányoztatott, és mindazon állomásoknál, ahol a felemelést szükségesnek nem tartja, az eddigi fizetések megszavazását ajánlja. A bizottság tehát a fizetések felemelésére vonatkozólag azon megállapodásra jutott, miszerint eltérőleg a ministérium előterjesztésétől, az 1050 fton aluli fizetések nem mindegyike emelendő, így általában a fogalmazók fizetése meghagyandó a múlt évi összegben. A többi a központi igazgatásnál alkalmazott tisztviselő fizetésének előirányzott felemelése általában meg volna szavazandó, vannak azonban egyes állomások, melyekre nézve eltérés történik ezen általános megállapodástól, e kivételeket az egyes költségvetésekre vonatkozó jelentésekben a bizottság egyenként meg fogja jelölni. A lakbérek javítását sem ajánlja a bizottság oly mérvben, mint ai indítványozva van és pedig a központon alkalmazott tisztviselőknél . A ministeri tanácsosok és az ezekkel egy napidij - osztályba osztott tisztviselők lakbére nem volna felemelendő, az oszt. tan. és vele egy dijosztályba tartozó tisztviselők lakbére az előirányzattól e térőleg az eddigi lakbérösszegről 409 írtról 500 frtra, a titkárok és velük egy díjsorozatban levő tisztviselők lakbére ez eddigi 300 írtról 400 ftra, a fogalmazó lakbére 200 írtról 300 frtra, a segédfogalmazó 120 írtról 200 frtra, a fordító 200 írtról 300 frtra, a segédhivatal igazgató 200 írtról 300 ftra, az irodatiszteké általában 150 ftra, hivataltiszt 120 írtról 150 írtra, kincstári levéltári igazgató 300 ftról 400-ra, levéltári tisztek 180 és 150 írtról 200 ftra, 120 ftról 150 ftra, a számtanácsos 200 ftról 300 ftra, számtiszt 180 és 150 forintról 200 forintra, számtiszt 120 írtról 150 ftra, szolgák 48 ftról 60 ftra, volna emelendő a többi központi igazgatásnál alkalmazott itt nem említett tisztviselők lakbére a múlt évi összegekben volna megszavazandó. A központon kívül alkalmazott tisztviselők fizetésének és lakbérének tervezett felemelésére vonatkozó véleményét a bizottság az egyes miniszerek költségvetése tárgyában beadott jelentésekben fogja előadnit. A horvát-slavonországi tisztviselőkre nézve, kiknek eddig lakbérilletményük nem volt, a bizottság annyit vél megszavazandónak lakbér fejében, hogy fizetésük és lakbérük együttvéve, oly összeget tegyen ki, amennyire a velük hasonrangú magyarországi tisztviselők összes illetménye rúg. A közoktatási miniszter költségvetésén kívül még a földművelés, ipar és kereskedelmi és a pénzügyi miniszerek költségvetései is tartalmaznak tanintézeteket: az első a felsőbb és alsóbb gazdasági tanintézetek, a pénzügyi a selmeczbányai erdészeti és bányászati akadémia költség előirányzatát. A bizottság elvben nem helyeselheti azt, hogy a közoktatási mint kívül, több miniszter is foglalkozik a közneveléssel, mert azt hiszi, hogy leginkább azon miniszter van hivatva egységes irányban összevágó rendszerben fejleszteni minden tekintetben az ország tanügyét, akinek kezében összepontosul az összes közoktatás; belátja, hogy ez intézetek rögtöni áttétele épen a tanügy érdekében nem lenne czélszerű, jövőre nézve azonban azon nézetet Folytatás a mellékleten.