A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-05 / 29. szám
29. szám, IX. évfolyam. Hezi felállás. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 kr. 8-5 kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 „ (5 hónapra ........................1 1 „ — „ Az esti kiadás postai kültöaküldéséért iV.lülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1871. Hétfő, február 6 Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij» 9 hasábos ilyfáls betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . .0 kr. Terjedelmes hirdető,ek többszöri beigtatás mellett kedvezőbb töltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt téri 5 hasábos petit sorért . . . ‘75 kr. ÜP2T" Az előfizetési és erdetményi dij a sajtkiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, FEBRUÁR 6. Pest, Febr. 6. A béke kérdésével foglalkozik a közvélemény és a sajtó. Egy Berlinből jött távirat megcáfolja mindazt, mit eddig a békefeltételekről közölt a távira. Ugyanis azon feltételek, melyeket mi is közöltünk, a „Schlesinger Zig“ Versailles! tudósítása nyomán terjedtek el, mert ezt vette át a „Times“ és a „Times“ből a többi lap. Tehát most még annyit se tudunk, mint eddig tudunk, mert ezt legalább félhivatalosnak tartottuk, most pedig legalább a német aspirációk czéljává kell azokat redukálnunk. E helyett magán hírek keringenek s így a többek közt az, hogy most már nem , hanem 8 milliárd franc hadi kárpótlást fognak követelni a poroszok és a „Tagblatt“ egyik távirata szerint ennek lefizetésére azt a módozatot találták volna ki, hogy mivel Francziaország e rengeteg sok pénzt egyszerre kifizetni nem képes: csináljanak abból államadósságot) és csak a kamatait fizetné Francziaország, így aztán Francziaország államadóssága 23 milliárdra növekednék. Egy másik hír szerint Favre mostanság mindennap több óra bosszant alkudozik Bismarckkal és egyelőre a fegyverszünetet márczius 1-ig kívánná meghoszabbíttatni, hogy a bordeauxi nemzetgyűlésnek elég ideje legyen a békefeltételeket megvitatni. De ha nem csalódunk, inkább hisszük, hogy Favre a Gambettával való viszonyt igyekszik tisztába hozni, mert az újabb hírek szerint a szakadás e két vezérférfi közt folytonosan nagyobbá válik, úgy hogy a párisi kormány még két tagja ment Simon mellé a delegált kormánynyal az alkudozást folytatni; sőt Bordeauxból jövő tudósítások szerint az alkudozó kormányférfiak közt heves jelenetek fordulnak elő. Lyon és Bordeaux városi hatóságai nyilatkoztak először e kényes kérdésben és hivatalos alakban kijelentett határozataikban határozottan Gambetta mellett nyilatkoztak és felkérték a delegált kormányt, hogy maradjon meg helyén és a háborút egész erélylyel folytassa. Úgy látszik, hogyinnen még sötét felhők tornyosulnak szegény Francziaország egére. Az tagadhatatlan, hogy a Bourbaki és Garibaldi sergérenézve a fegyverszünet vészthozó volt, mert annak határozatlan fogalmazása, de főleg amiatt, hogy ez által a harcrtéren támadt zavart a poroszok felhasználták arra, hogy e két serget végképpen leszorítsák a harcrtérről, ami épen Gambetta terveinek árthat és ebből magyarázhatni ki azt az elkeseredettséget, melylyel Favre ellen kikelt, habár ezzel sokat árthat az ország ügyének. A közösség gyümölcsei. Az ez évi hadügyi költségvetésben több oly tétel fordul elő amelyek a közös hadsereg költségvetési előirányzatába sehogysem illenek, és amelyek e téren csak retrográd irányról tesznek tanúságot. Értjük ez alatt azon tételeket, melyeket a hadügyminiszter részint a rendes, részint a rendkívüli hadibudgetbe vett fel, holott a honvédségre vonatkoznak, és mint ilyenek a közös törvényhozás, közös intézkedések tárgyai nem lehetnek. Igaz, hogy a honvédség, a magyar ép úgy, mint az osztrák, tényezői a veszély peretében Magyarország és Ausztria összes véderejének. De mig a közös hadsereg közös intézkedés és befolyás alatt áll, — addig a honvédségre nézve sértetlenek a törvényhozás jogai, — s a véderő ezen részének lehető kifejtése a törvényhozásra s a nemzeti kormányra van bizva. A honvédség egyes szükségletei tehát nem foglalhatnak helyet a közös hadsereg költségvetésében; a magyar honvédsereg kifejtése a magyar kormány kötelessége; szükségleteinek meg vagy meg nem adása fölött a magyar törvényhozás intézkedik ; épen így az ausztriai honvédségre nézve az ausztriai kormány, s a birodalmi tanács. De a delegátiók fóruma elé ez az ügy teljességgel nem tartozik. Épen azért nem helyeselhetjük, s határozottan kell tiltakoznunk, midőn a közös hadügyminiszter mindenbe beleavatkozni vágyó reform-mániájában saját hatáskörén túl is terjeszkedik s maga részére bitorol oly jogokat, melyek a honvédelmi minisztérium körébe tartoznak, s a delegálok elé visz oly tárgyat, amelyre nézve azok nincsenek felhatalmazva intézkedni. Ami a honvédség felszerelését illeti (akár a magyar honvédségre akár a lajthántúli Landwehrre nézve) az nem tartozhatik a közös hadsereg költségvetési előirányzatába. Pedig az 1871-iki költségvetésbe a közös hadügyminiszter 50,000 irtot előirányzott egésségügyi szereknek nagyobb mérvben való beszerzésére, hogy mint indokolásában mondja — mozgósítás esetén, háború idejében a honvédség is el legyen ilyenekkel látható. Műszaki kellékekre, katonai építészet, és egészségügyre,s hogy a közös hadsereg szekerészet és mérnöki csapatokkal,továbbá az ezeknél megkívántató hadszerekkel oly mérvben legyen ellátva, hogy háború idején a működő hadsereghez beosztott honvédségi csapatok hiányait is pótolhassa, 1,635,692 frtot kér a közös hadügyminiszter. Továbbá előirányoz egyelőre 400 új löveget, hogy legalább 220,000-nyi honvédség, mely háború esetén a közös hadsereg támogatására rendeltetnék ágyukkal felszereltethessék. Ezen tétel 2,835,000 írttal vastagítja a közös hadügy budgetjét. Lőszerek s ehhez szükséges járműveknek a honvédség számára való beszerzésére 2 millió ftot kér a hadügyminiszter, ezt is oly indokolással, hogy a honvédség szükséglete fedeztessék. Nézetünk szerint ezek oly tételek, melyeknek a közös hadsereg előirányzatában nem szabad előfordulniok, hanem, ha a fentebbi tételek csakugyan szükségesek, amit nem akarunk tagadni, h úgy a külön honvédelmi minisztériumok budgeteiben kell kifejezést nyerniük. Megvalljuk, nálunk egyéni szempont irányadó. Mi a közös hadsereg jelenlegi szervezetét nem tekinthetjük olyannak, mely megnyugtathatna biztonságban tételünk és országunk békéje iránt, és úgy vagyunk meggyőződve, hogy sok tinta és papiros elfogyasztásával, meg sok izzadással inaugurált új védrendszerünk a tűzpróbát, tekintve Európának máris tetemesen megváltozott hadi viszonyait, nem fogja kiállani. Nem előítélet, nem elfogultság az, ami minket megerősít e hitben, hanem megerősít ebben hadseregünk szervezetének s a nálunk dívó katonai gazdálkodás és kormányzás ismerete. Valóban aggodalmas szívvel tekintünk a jövőbe, amely reánk nézve a vigasztaló reménynek egy sugarát sem helyezi kilátásba,hanem csak a vesztést,csak a kudarczot. De ha egy perczre leteszünk is ezen meggyőződésről, mely követeli tőlünk azt, hogy törekedjünk véderőnk nemzetiesítésére és honvédségünk, mint nemzeti erőnek lehető kifejtésére; ha ettől eltekintünk teljesen, a háborúk mai modorából vont tapasztalások, a hadi tudományoknak egyszerű abstract, de nem csalékony theóriája is arra utasít, hogy a hadi organisatió terein is a centralisatio csak bizonyos mérvig üdvös, s ami nevezetesen a felszerelést illeti, itt a decentralisatio az, amit a józan ész követel. A közös hadügyminiszer úgy látszik újabban tanult egyet is mást is, így p. ma ő legnagyhangúbb hirdetője a territoriális rendszernek, noha egy két év előtt ellenzője volt, s noha e tekintetben már évek óta sem tett semmit, bár megszavaztatott magának e czélra nevezetes összegeket. Ma a felszerelések decentralisatióját is ajkán hordja le. Kuhn, s dictior mellette fényesen a delegatióban, noha azon idő alatt, amíg minister volt, nem tett egyebet, — minthogya felszerelést is, amennyiben nem volt centralisátva, — a lehető legnagyobb pénzpazarlással centralizálja. A fentebbi két példa is világos bizonyságot tesz a mellett, hogy mennyire lehet megbízni a hadügyminiszter elvhűségében, s hogy mennyire tisztában látszik lenni organisatori feladatával. De az már a nevetségesség határán is túlmegy, midőn halljuk, hogy a hadügyminiszer a felszerelések decentralisatiója mellett szónokol, s ugyanakkor a legmerevebb és legészellenesebb centralisatiónak ad kifejezést a maga budgetében az által, hogy a honvédség legszükségesebb felszereléseit kívánja öszpontosítani. Ami a lőszerek beszerzésére kért 2 millió ftot illeti, tudjuk, hogy azokat az osztrák delegatio nem akarja megszavazni. S ebben mi teljesen correct eljárást észleltünk. Magunk sem kívánjuk megszavazni. A honvédség nem közös, ha valamelyik fél ki akarja fejteni, tegye ezt saját költségére. Ugyanezen szempontból követelnünk kell a honvédségnek műszaki, egészségügyi és tüzércsapatokkal való ellátását. Az ezen czímek alatti több követelések a közös hadügyi budgetben nincsenek helyükön, azok a honvédség budgeteibe valók. Mert ha háború idején a műszaki csapatokat s a tüzérséget a honvédségnek a közös hadseregből kell kölcsönöznie, meg lesz rontva a közös hadsereg taktikai egysége, s a honvédség kiképzése már előre lehetlenítve van, mert béke idején az egyszerű zászlóalji gyakorlatok által tekintve a honvédségi szolgálat úgyis rövid tartamát — nem készíthető elő a háborúra. Hiszen láttuk, hogy honvédségünk úgynevezett dandárokba osztva tartott gyakorlatokat a múlt nyáron, — a műszaki csapatokat stb oda kellett képzelni, — a tüzérséget pedig jelezte egy honvédbaka. Azt, ami a honvédségnek szükséges,megadjuk hazafias örömmel, de ne csodálkozzék senki, ha ezen összegeket nem akarjuk a közös hadügyminiszter kezére bízni. Ismételnünk kell, hogy rosszaljuk azt, ha a közös hadügyminiszter nem a közös hadserget, hanem a honvédséget illető tételeket vesz fel büdgejébe. És helyeseljük az osztrák delegátió azon eljárását, mely szerint a honvédségi lőszerek és szekerek beszerzésére előirányzott 2 millió frtot nemcsak nem hajlandó megszavazni, de hajlandó elhagyni a termet, ha ez közös szavazás alá hozatnék. Hanem aztán kívánjuk azt is, hogy legyen következetes önmagához, és ne szavazza meg azon tételeket sem, melyek közül néhányat fentebb idéztünk s melyek ugyanazon szempont alá esnek. Nevezetesen kívánnunk kell azt, hogy ne szavazza meg azt a 2 millió frtot, melyet a hadügyminiszter honvédségi lövegkészlet czímén kér. S ha ez a delegációk által nem fog megszavaztatni, akkor utóvégre is, e tétel felosztva a magyar és osztrák honvédelmi budgetbe jó ; természetes, hogy e tételt meg fogja szavazni a magyar országgyűlés a magyar honvédségnek. S ha lesz honvédségi ágyú, — jó az isten! — lesz még honvéd tüzér is. Gy. Eötvös József temetése. Hazánk feledhetlen halottjának földi maradványai tegnap délután szenteltettek be. Belátatlan néptömeg lepte el az Erzsébet-sétányteret és a szomszédos utczánat, a főváros nagy része megjelent, megadni a nagy halottnak a végtisztességet. A halottas ház udvarára, mint előre tudni lehetett, csak kevesen tértek be. Ott voltak többen az elhunyt volt hivataltársai közül, országgyűlési képviselők, akadémiai és Kisfaludy-társasági tagok, megyék, testületek, egyletek sőt még vidéki városok s a ttöbbi közt Kecskemét, Szeged) küldöttségei stb. Megjelent azonfelül Beust a külügyér, s a király személyének képviselője, gr. Bellegard, továbbá József főherczeg, Haynald érsek, Pauler váczi püspök. A halotti szertartást Simon, lipótvárosi plebános végzi. Egyébiránt az egész temetkezési szertartás, a halott kívánságához képest, a legnagyobb egyszerűséggel csendben ment végbe, s csak a megjelentek roppant számából lehetett gyanítani,hogy az a veszteség, melyet vesztettünk, anynyira országos, közös, mindnyájunké. A beszentelés után a közönség csendesen eloszlott. Az elhunytnak hűlt tetemeit ma kisérik családi temetkezési helyére Ercsibe. Fiumei állapotok. (Eredeti levél.) Febr. 4. 1871. Mielőtt házi viszonyaink jellemzéséhez fognék, az úgynevezett fiumei „Magyar Lloyd“ gőzhajó társaság mibenlétéről kell pár szóval fölvilágositást adnom, mert a hozzánk sűrűn érkező kérdezősködésekből ítélve — habár a bécs-pesti kormány el is feledte az ügyet, de nem a közönség. Öt éve lesz, hogy e hasznos és szükséges vállalat megfogamzott, az eszme életrevalósága létrehozta a társaságot is; ki hinné azonban, hogy az alapszabályok magyar kormányunk által még mai napig sincsenek megerősítve, ámbár ez iránt a folyamodást még 1869.julius havában Türr István személyesen nyújtá át a ministernek. Hogy mennyi előnyt veszt el ez által, úgyszólván naponként a magyar kereskedelem ügye az adriai, kis-ázsiai, fekete tengeri (Braila Galacz-Odessa-Bosporus) s az egyptomi tartományokban, arra Pesten keveset gondolnak, elég ha a trieszti „Osztrák Lloyd“ segélyezését évrőlévre híven megszavazza a delegáció ! Aztán mondja még valaki, hogy szabad a versenytér?! Igaz, fél év óta van magyar kormányzónk, de azért még mai napig is minden a régi kerékvágásban mozog. Az ígért kereskedelmi törvényszék helyett a horvát tribunál működik, s a felebbezési fórum ma is Zágrábban vagyon. — Elemi iskoláink tannyelve a horvát ! Vasutunkon egy év óta dolgoznak, — de könyörüljön meg rajtunk isten, ha ez igy halad: 25—30 év múlva talán összeköttetésbe jutunk a világgal. Pongrácz famázus válalkozása az ököljog korszakát nyitá meg: falakat dönt le, egész tereket pusztít el, anélkül, hogy még eddig csak egy darabka földet is kisajátított avagy ajánlatokat (Offerte) tett volna, noha a kisajátításokra már egy év óta kapott pénzt. A pártok állása Fiuméban példátlan, mit szintén a boldogtalan emlékű kir. biztos CsehEduárd urnak köszönhetünk, kinek úgy látszik, fő elve volt: a „divide et inapera!“— 1-ször is itt vannak a pénz-aristokraták (gúnynevükön: Pipistrelli) 2-or. A Markovics vagyis Vukovicspilitbéliek. 3-or a mérsékeltek. 4-er az italianissimik. 5-ör a horvát-kormánypártiak. 6-or a russofili k. S mindezen párt ismét két alpártra osztható, külön-külön Cassroval, sőt nemsokára mindannyi külön-külön lappal is. Jellemző nézni a tarka szinü zászlókat melyek itt egy-egy ünnepély alkalmával lengenek. A nép megtartá a magyar nemzeti zászlót; a vagyonos a birtokosság a magyar-osztrák színeket; a horvátok, kik itt a protecio folytán naponként szaporodnak, a horvát zászlót; a hivatalbeliek pedig minden kigondolható szint, így a magistrates régi osztrákot vons-fehér-vöröst, a tribunál pedig a sárga fekeét használja. Ezzel úgy hiszem, eleget mondtan: íme, mi lett a magyar korona legdrágább gyöngyéből! ? S Fiume népe mindazáltal még most is folyvást híven ragaszkodik az anyaországhoz. Jól értesülünk a birnok úr nagyon udvariasan kijelenté a szász királynak, hogy a koronaörökös hgnő mindenkor kihallgatást nyerene a pápától, kivéve ha a kihallgatás politikai jelleget öltene. A „Gaz. Piem“-set azután úgy értesítik Rómából, hogy a hgnő udvari papjának megtiltatott a Quirinai kápolnában misét mondani. Ugyanazon lap szerint az amerikai kormány meghagyta a pápai udvarnál tartózkodó konsulnak, hogy magát ugyanazon minőségben az olasz kormány által elismertesse. A spanyol királyné még mindig városunkban van, mi természetesen több különféle magyarázatra adott alkalmat, a való azonban az, hogy gyermeke a Pugliai herczeg súlyosnak nyilvánult betegsége miatt mindeddig el nem utazhatott, mondják azonban, hogy a kiség jobban van, s hogy a királyné rövid idő mulva°Madrid fele veendi útját. Blanc, Olaszhon volt megbizottja a spanyol kormánynál vissatért Olaszhonba), s állítólag oda nyilatkozott,miként az új királylyal mindeddig a spanyol nép minden osztálya megelégedve látszik. A „Gaz. Piem“ szerint az olasz politikai körökben nagyon elterjedt azon hiedelem, miként a háborús felek közti fegyverszünet nem fog békeszerződéssel végződni, “a franczia követséghez érkezett tudositásokból egyelőre csak a háború folytatására lehet következtetni,hacsak a semlegesek erélyes közbenjárása azt meg nem akadályoztatja. Eredeti külföldi levelezés. (Saját tudósuinktól.) (M.) Turin febr. 2. 187.. A jelenleg tárgyalt egyházi biztosítékok ellen a képviselők több módosítványt nyújtottak fel, de azok egyike sem vétetett figyelembe. A kormánypárt, s a balközép egy“része hosszas viharos ”értekezlet után elhatárza a javaslat két részre osztását követelni, hogy két külön törény alapjául szolgálhasson, s mialatt késznek nyilatkozott az első rész általános tárgyalását emerítettnek tekinteni, a másikat a bizottmány ez akarja visszautasítni ; ezen indítvány is vdószínűleg a beadott módosítványok sorsában fog részesülni, s a sok nézet s véleménykülönbség közt a kormány fog győzni, hanem másért ma csak azért is, hogy a sok párt, s párttöredékre szakadozott ház ezen esemény teli időben inkább megszavazza a törvényt, semhogy az elkezühetlen miniszterválságért felelős maradjon. A szélsőbal a javaslatot,mint a nemzeti függetlenség s az egyenlőség evéjé vel ellenkezőt elvetni indítványozza s óhajti, hogy a bizottmány az elvetett helyett oly javasatot készítsen, mely a római egyház kiváltságai mellőzve a vallások egyenlőségét fogja biztositi, minthogy egy szabad államban csak a vallásegyenlőségben nyerheti megtestesülését a „szabd egyház“ eszméje. Margit hgnő nagyatyja a szász király — mint mondják, — felszállító Anteelli kirnokot szíveskedjék kieszközölni,hogy a hpé eszge kihallgatásán megjelenhessen, mint a Tempo di Roma. A párisi kormány kiáltványa. A franczia központi kormány a párisiaknak a capitulatió tényét, a következő proclamatióban adta tudtára, amint azt a jan. 29. „Liécle“ közli: Polgártársak! Azon egyezmény, mely véget vet Páris ellenállásának, még nincsen aláírva, de ez néhány óra alatt megtörténik. Az alapok tegnap jeleztették: az ellenség a védőket nem lépendi át, a nemzetőrség megtartja szervezetét és fegyvereit, egy 12.000 emberből álló hadosztály érintetlen marad, a többi csapatok Párisban maradnak közöttünk, a tisztek megtartják kardjaikat. A szerződés pontjait közzé fogják tenni, mihelyt az aláírások megtörténtek, ezzel egyidejűleg fontos szemle fog tartatni anyagaink felett. Páris biztos lehet, hogy az ellenállás a lehetőség legszélső fokáig folytattatott, számaink cáfolhatatlan bizonyítékot fognak szolgáltatni, és mindenkit felhívunk azok megcáfolására. Be fogjuk bizonyítani, hogy épen csak annyi kenyerünk maradt még, hogy az élelmezést bevárhassuk, és hogy a küzdelmet nem szabadott folytatnunk, ha két millió férfit, nőt és gyermeket biztos halálra kárhoztatni nem akartunk. Páris ostroma négy hó és 12 napig tartott, a bombázás pedig egy hónapon át. Január 15. óta a kenyér adagja 300, a lóhúsé deczember 15. óta 30 grammra jön alászállitva. A halandóság megháromszorosodott és mindezen bajok közt az elcsüggedésnek egy napja se fordult elő. Az ellenség maga a legmagasabb elismeréssel van a párisi népesség bátorsága és erkölcsi ereje iránt. Páris sokat szenvedett , de a köztársaságnak e hosszú, nemesen viselt szenvedések hasznára fognak válni. Azon küzdelemből, mely ma végződik, teljesen elkészülve mehetünk a jövő események elé. A jelen órák fájdalmainak daczára azokból teljes becsületünkkel, reményeinkkel jövünk ki, inkább bízunk mint valaha a haza sorsában. Páris, 1871. jan. 29. A kormány: Trochntlck, Jules Favre, Emanuel Arago, Jules Ferry, Garnier Pages, Eugene Perrean, Ernest Picard, Jules Simon, Le Flo hadügyér, Corrad, közmunkák minisztere, Maguin, kereskedelmi minister. A Constituante összehívása. A bordeauxi kormány három rendeletben adja az ország tudtára a Constituante összehívását, melyek közül az első kettő érdemli ki figyelmünket , mert az utólsó csak a választási módozatról szól. E rendeletek egy proclamatio kíséretében küldettek meg a praefectek és alpraefecteknek : 1. Rendelet. A nemzeti védelem kormánya Bordeauxban székelő tagjai határozzák . 1. pont. A választógyűlések egybehivatnak, hogy a népképviselőket válaszszák a nemzeti gyűlésbe. 2. pont. Ezek szerdán február 8-án gyűlnek egybe, hogy a választást a törvény értelmében hajtsák végre. 3. pont. Egy ma kiadott rendelet szabályozza a törvényes intézkedéseket; ez ma ki fog hirdettetek 4. pont. A praefectek, alpraefectek és mairek megbizatnak a jelen rendelet végrehajtásával, mely ki fog hirdettetni, falragaszokban közzétértetni, az 1816. nov. 27. rendelet és az 1817. jan. 18. rendelet 4. pontja értelmében. Kelt Bordeauxban, 1871. jan. 31. Aláírva : Cremieux, Gambetta, Glais-Bizoin, Fourichon. 2. Rendelet. A nemzeti védelem kormányának azon tagjai, kik kiküldették őt képviselni és hatalmi körét gyakorolni. — Tekintve, hogy igazságos dolog, miszerint minden bűnrészese azon kormánynak, mely a dec. 2. merénylettel kezdődött, hogy a sedani capitulatióval végződjék; Francziaországnak a romlást és az invasiót hagyván hátra, ugyanazon csapással Bujtassanak mint azon örökké átkos dynastia, melynek vétkes eszközei voltak. Tekintve, hogy ebben szükséges megszentesitése van azon felelősségnek, melyet magokra vettek az által, hogy segítették és az ügy ismerete mellett is előmozdíták a császárt kormánya különböző tetteinek végrehajtásában, melyek a hazát a veszély örvényébe ragadták, határozzák . 1. pont. A nemzetgyűlésbe népképviselőknek nem választhatók azon egyének, kik 1851. december 2. óta 1870. September 4-ig elfogadták a miniszter, senator, államtanácsos és profect tisztjeit. 2. pont. Hasonlóképen kizáratnak a nemzetgyűlésbe való választhatóságból azon egyének, kik az 1851. dec. 2-tól 1870. sept. 4-ig tartott törvényhozóba való választásoknál elfogadták a hivatalos jelöltséget és akiknek nevei előfordulnak a jelöltek lajstromán mint a profectek által a választó szavazataira ajánlott nevek és a Moniteur Officielben ezen megjegyzés mellett tétettek közzé: a kormány jelöltje,közigazgatás jelöltje, hivatalos jelölt. 3. pont. Semmisek és érvénytelenek azon szavazati czédulák, melyeken a felemlitett osztályba sorozott egyének nevei figuráinak. E szavazatok a szavazat számlálásnál nem számítanak. Kelt Bordeauxban, jan. 31. 1871. Ad Cremieux,Leon Gambetta, Glais Bizain, L. Fourichon. A delegált kormány ez intézkedése ellen Bismarck a kövtársürgönyt intézte Gambettához : „A fegyverszünet által stipulált választási szabadság nevében tiltakozom az ön nevében tett intézkedések ellen, melyek a franczia polgárok számos osztályát megfosztják választási szabadságuktól. Az önkényes elnyomás mellett eszközölt választások nem fogják nyújthatni azon jogokat, melyeket a fegyverszüneti egyezmény a szabadon választott képviselőknek biztosít.“ Gambetta e sürgönyt a következő megjegyzésekkel tette közzé Bordeauxban : „Poroszország, hogy becsvágyát kielégítse, oly alkotmányozó gyűlésre számít, melybe az idő rövidsége és az anyagi nehézségek mellett, a bukott dynastia minden fajú szolgái és bűntársai sBismarck szövetségesei résztvehessenek. Az általam jan. 31-dikén kiadott választási rendelet meghiúsítja e reményeket s a porosz miniszter szemtelen vakmerőségét, hogy egy franczia alkotmányozó gyűlés alakításába befolyhasson. Az ebből folyó tanulság nem fog veszendőbe menni azokra nézve, kik a nemzeti becsületről fogalommal bírnak. Gambetta:“ Laurier sürgönye. Douaiben jan. utolsó napján Lauriernek egy Bordeauxban kelt sürgönyét függesztették ki a praefecturán , de úgy látszik csak tévedésből, mert csakhamar ismét levették a nagyszámú kiváncsi olvasók nem kis bosszúságára. A sürgöny, mely nem volt a nyilvánosságának szánva, s inkább bizalmas értesítés volt, következőleg hangzik : „A legutóbbi sürgöny óta, melyben Versaillesból tudósítások kérettek az eddigi egyezkedések részleteiről, semmi újabb hivatalos hír nincs ; nem tudni többet, mint tegnap, a külföldi hírek mégis azt mondják, hogy Versaillesban még a békéről magáról nem volt kötelező szó. A párisi erődök elfoglalása a poroszok által arra mutat, hogy a főváros mint erőd adta meg magát ; a sereg és a mozgóőrség kénytelenek lesznek letenni a fegyvert, csak a nemzetőrség tartja meg azt. „A megtörtént egyezség kizárólag a fegyverszünetre vonatkozik, melynek czélja különösen egy gyűlés összehívása és megalakítása. „A belügyi és hadügyi miniszter politikája nem változott , marad a mi volt: harcz a végletekig, ellentállás a végső kimerültségig. Működjenek tehát teljes erélylyel azon, hogy a lakosság hangulata ne változzék; a fegyverszünet idejét arra fogjuk használni, hogy megerősítsük három seregünket ember, élelem és felszerelésben. „A seregekben a legszigorúbb fegyelmet kell behozni, erre különösen figyelmet fordítsanak a katonai parancsnokokkal együtt; gyakorolják a csapatokat mindennap hosszú ideig, hogy megszokják a háború fáradalmait; a felszerelési s élelmezési működést kétszeres buzgalommal folytassák. Minden áron hasznunkra kell fordítani a fegyverszünetet. „Még a választásokat is czélszerűen lehet felhasználni. Olyan gyűlésre van szükségünk, mely háborút óhajt, s mely mindenre el van szánva. „Holnap egy kiáltványt fognak kapni a polgárok számára, mely a jelen helyzetre vonatkozó újabb rendeleteket és intézkedéseket fog tartalmazni. „Türelem, szilárdság, bátorság, egyetértés és fegyelem ! Éljen a köztársaság ! Clement Laurier.“ Spanyol körjegyzők. Martos, spanyol külügyminister a következő körjegyzéket intézte az európai udvarokhoz : „Minister úr ! Bevégződvén a spanyol forradalom, a kortesek által választott herczeg elfoglalván a trónt, a képviseleti kormány megszilárdulván, Amadeo király miniszeriuma opportunnak tartja értesíteni a Spanyolországgal barátságos lábon álló nemzeteket terveiről, aspiratióiról.“ Hálás szavakban emlékezvén meg Martos ura jelen kormányelnökről és a meggyilkolt Prímről, .így folytatja: „Ő felsége kormányának komoly szándéka fentartani az alkotmányt, biztosítni a közbátorságot. Elérkezett az idő a monarchius törvényesség megállapítására, a nemzeti akarattól