A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-05 / 29. szám

29. szám, IX. évfolyam. Hezi felállás. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 k­r. 8-5 kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 „ (5 hónapra ........................1 1 „ — „ Az esti kiadás postai kültöaküldéséért iV.lülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1871. Hétfő, február 6 Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij» 9 hasábos ilyfáls betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden­ beiktatásért . . .0 kr. Terjedelmes hirdető,­ek többszöri beigtatás m­el­­lett kedvezőbb t­öltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt­ téri 5 hasábos petit sorért . . . ‘75 kr. ÜP2T" Az előfizetési és erdetményi dij a sajt­kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, FEBRUÁR 6. Pest, Febr. 6. A béke kérdésével foglalkozik a közvéle­mény és a sajtó. Egy Berlinből jött távirat meg­­c­áfolja mindazt, mit eddig a békefeltételekről közölt a távir­a. Ugyanis azon feltételek, me­lyeket mi is közöltünk, a „Schlesinger Zig“ Ver­sailles! tudósítása nyomán terjedtek el, mert ezt vette át a „Times“ és a „Times“ből a többi lap. Tehát most még annyit se tudunk, mint eddig tudunk, mert ezt legalább félhivatalosnak tar­tottuk, most pedig legalább a német aspirációk czéljává kell azokat redukálnunk. E helyett ma­gán hírek keringenek s így a többek közt az, hogy most már nem , hanem 8 milliárd franc hadi kárpótlást fognak követelni a poroszok és a „Tagblatt“ egyik távirata szerint ennek lefi­zetésére azt a módozatot találták volna ki, hogy mivel Francziaország e rengeteg sok pénzt egy­szerre kifizetni nem képes: csináljanak abból államadósságot) és csak a kamatait fizetné Franczia­­ország, így aztán Francziaország államadóssága 23 milliárdra növekednék. Egy másik hír szerint Favre mostanság min­dennap több óra bosszant alkudozik Bismarck­kal és egyelőre a fegyverszünetet márczius 1-ig kívánná meghoszabbíttatni, hogy a bordeauxi nemzetgyűlésnek elég ideje legyen a béke­fel­tételeket megvitatni. De ha nem csalódunk, in­­kább hisszük, hogy Favre a Gambettával való viszonyt igyekszik tisztába hozni, mert az újabb hírek szerint a szakadás e két vezérférfi közt folytonosan nagyobbá válik, úgy hogy a párisi kormány még két tagja ment Simon mellé a de­legált kormánynyal az alkudozást folytatni; sőt Bordeauxból jövő tudósítások szerint az alkudo­zó kormányférfiak közt heves jelenetek fordul­nak elő. Lyon és Bordeaux városi hatóságai nyilatkoz­tak először e kényes kérdésben és hivatalos alakban kijelentett határozataikban határozot­tan Gambetta mellett nyilatkoztak és felkérték a delegált kormányt, hogy maradjon meg helyén és a háborút egész erélylyel folytassa. Úgy látszik, hogy­­innen még sötét felhők tor­nyosulnak szegény Francziaország egére. Az tagadhatatlan, hogy a Bourbaki és Ga­ribaldi sergére­­nézve a fegyverszünet vészt­­hozó volt, mert annak határozatlan fogalmazása, de főleg a­miatt, hogy ez által a harcrtéren tá­madt zavart a poroszok felhasználták arra, hogy e két serget végképpen leszorítsák a harcrtérről, a­mi épen Gambetta terveinek árthat és ebből magyarázhatni ki azt az elkeseredettséget, mely­­lyel Favre ellen kikelt, habár ezzel sokat árt­hat az ország ügyének. A közösség gyümölcsei. Az ez évi hadügyi költségvetésben több oly tétel fordul elő a­melyek a közös hadsereg költ­ségvetési előirányzatába sehogysem illenek, é­s a­melyek e téren csak retrográd irányról tesz­nek tanúságot. Értjük ez alatt azon tételeket, melyeket a had­ügyminiszter részint a rendes, részint a rendkí­vüli hadibudgetbe vett fel, holott a honvédségre vonatkoznak, é­s mint ilyenek a közös törvény­­hozás, közös intézkedések tárgyai nem lehetnek. Igaz, hogy a honvédség, a magyar ép úgy, mint az osztrák, tényezői a veszély peretében Magyarország és Ausztria összes véderejének. De mig a közös hadsereg közös intézkedés és befolyás alatt áll, — addig a honvédségre nézve sértetlenek a törvényhozás jogai, — s a véderő ezen részének lehető kifejtése a törvényhozásra s a nemzeti kormányra van bizva. A honvédség egyes szükségletei tehát nem foglalhatnak helyet a közös hadsereg költségve­tésében; a magyar honvédsereg kifejtése a ma­gyar kormány kötelessége; szükségleteinek meg vagy meg nem adása fölött a magyar törvény­hozás intézkedik ; épen így az ausztriai honvéd­ségre nézve az ausztriai kormány, s a birodalmi tanács. De a delegátiók fóruma elé ez az ügy teljességgel nem tartozik. Épen azért nem helyeselhetjük, s határozottan kell tiltakoznunk, midőn a közös hadügyminisz­ter mindenbe beleavatkozni vágyó reform-mániá­­jában saját hatáskörén túl is terjeszkedik s ma­ga részére bitorol oly jogokat, melyek a honvé­delmi minisztérium körébe tartoznak, s a dele­gálok elé visz oly tárgyat, a­melyre nézve azok nincsenek felhatalmazva intézkedni. A­mi a honvédség felszerelését illeti (akár a magyar honvédségre akár a lajthántúli Land­­wehrre nézve) az nem tartozhatik a közös had­sereg költségvetési előirányzatába. Pedig az 1871-iki költségvetésbe a közös had­ügyminiszter 50,000 irtot előirányzott egésség­­ügyi szereknek nagyobb mérvben való beszerzé­sére, hogy mint indokolásában mondja — moz­gósítás esetén, háború idejében a honvédség is el legyen ilyenekkel látható. Műszaki kellékekre, katonai építészet, és egészségügy­re,s hogy a közös hadsereg szekeré­szet és mérnöki csapatokkal,továbbá az ezeknél megkívántató hadszerekkel oly mérvben legyen ellátva, hogy háború idején a működő hadsereg­hez beosztott honvédségi csapatok hiányait is pótolhassa, 1,635,692 frtot kér a közös hadügy­miniszter. Továbbá előirányoz egyelőre 400 új löveget, hogy legalább 220,000-nyi honvédség, mely há­ború esetén a közös hadsereg támogatására ren­deltetnék ágyukkal felszereltethessék. Ezen té­tel 2,835,000 írttal vastagítja a közös hadügy budgetjét. Lőszerek s ehhez szükséges járműveknek a honvédség számára való beszerzésére 2 millió ftot kér a hadügyminiszter, ezt is oly indokolás­sal, hogy a honvédség szükséglete fedeztessék. Nézetünk szerint ezek oly tételek, melyeknek a közös hadsereg előirányzatában nem szabad előfordulniok, hanem, ha a fentebbi tételek csakugyan szükségesek, a­mit nem akarunk tagadni, h úgy a külön honvédelmi minisztéri­umok budgeteiben kell kifejezést nyerniük. Megvalljuk, nálunk egyéni szempont irányadó. Mi a közös hadsereg jelenlegi szervezetét nem tekinthetjük olyannak, mely megnyugtathatna biztonságban tételünk és országunk békéje iránt, és úgy vagyunk meggyőződve, hogy sok tinta és papiros elfogyasztásával, meg sok izzadással inaugurált új védrendszerünk a tűzpróbát, te­kintve Európának már­is tetemesen megváltozott hadi viszonyait, nem fogja kiállani. Nem előíté­let, nem elfogultság az, a­mi minket megerősít e hitben, hanem megerősít ebben hadseregünk szervezetének s a nálunk dívó katonai gazdál­kodás és kormányzás ismerete. Valóban aggo­dalmas szívvel tekintünk a jövőbe, a­mely reánk nézve a vigasztaló reménynek egy sugarát sem helyezi kilátásba,hanem csak a vesztést,csak a ku­­darczot. De ha egy perczre leteszünk is ezen meggyő­ződésről, mely követeli tőlünk azt, hogy töre­kedjünk véderőnk nemzetiesítésére és honvédsé­günk, mint nemzeti erőnek lehető kifejtésére; ha ettől eltekintünk teljesen, a háborúk mai mo­­dorából vont tapasztalások, a hadi tudományok­nak egyszerű abstract, de nem csalékony theó­­riája is arra utasít, hogy a hadi organisatió te­rein is a centralisatio csak bizonyos mérvig üd­vös, s a­mi nevezetesen a felszerelést illeti, itt a decentralisatio az, a­mit a józan ész követel. A közös hadügyminiszer úgy látszik újabban tanult egyet is mást is, így p. ma ő legnagyhan­­gúbb hirdetője a territoriális rendszernek, noha egy két év előtt ellenzője volt, s noha e tekintet­ben már évek óta sem tett semmit, bár megsza­vaztatott magának e czélra nevezetes összege­ket. Ma a felszerelések decentralisatióját is aj­kán hordja le. Kuhn, s dictior mellette fényesen a delegatióban, noha azon idő alatt, a­míg mi­nister volt, nem tett egyebet, — minthogy­­a fel­szerelést is, a­mennyiben nem volt centralisátva, — a lehető legnagyobb pénzpazarlással cen­tralizálja. A fentebbi két példa is világos bizonyságot tesz a mellett, hogy mennyire lehet megbízni a hadügyminiszter elvhűségében, s hogy mennyire tisztában látszik lenni organisatori feladatával. De az már a nevetségesség határán is túlmegy, midőn halljuk, hogy a hadügyminiszer a felsze­relések decentralisatiója mellett szónokol, s ugyanakkor a legmerevebb és legészellenesebb centralisatiónak ad kifejezést a maga budgetében az által, hogy a honvédség legszükségesebb fel­szereléseit kívánja öszpontosítani. A­mi a lőszerek beszerzésére kért 2 millió ftot illeti, tudjuk, hogy azokat az osztrák delegatio nem akarja megszavazni. S ebben mi telje­sen correct eljárást észleltünk. Ma­gunk sem kívánjuk megszavazni. A honvéd­­ség nem közös, ha valamelyik fél ki akarja fejteni, tegye ezt saját költségére. Ugyanezen szempontból követelnünk kell a honvédségnek műszaki, egészségügyi és tüzér­­csapatokkal való ellátását. Az ezen czímek alatti több követelések a közös hadügyi budgetben nincsenek helyükön, azok a honvédség budge­­teibe valók. Mert ha háború idején a műszaki csapatokat s a tüzérséget a honvédségnek a közös hadsereg­ből kell kölcsönöznie,­­ meg lesz rontva a kö­zös hadsereg taktikai egysége, s a honvédség kiképzése már előre lehetlenítve van, mert béke idején az egyszerű zászlóalji gyakorlatok által tekintve a honvédségi szolgálat úgyis rövid tar­tamát — nem készíthető elő a háborúra. Hiszen láttuk, hogy honvédségünk úgyne­vezett dandárokba osztva tartott gyakorlato­kat a múlt nyáron, — a műszaki csapatokat stb oda kellett képzelni, — a tüzérséget pedig jelez­­te egy honvédbaka. Azt, ami a honvédségnek szükséges,megadjuk hazafias örömmel, de ne csodálkozzék senki, ha ezen összegeket nem akarjuk a közös hadügy­miniszter kezére bízni. Ismételnünk kell, hogy rosszaljuk azt, ha a közös hadügyminiszter nem a közös hadser­­get, hanem a honvédséget illető tételeket vesz fel büdgejébe. És helyeseljük az osztrák delegá­­tió azon eljárását, mely szerint a honvédségi lő­szerek és szekerek beszerzésére előirányzott 2 millió frtot nemcsak nem hajlandó megszavazni, de hajlandó elhagyni a termet, ha ez közös sza­­vazás alá hozatnék. Hanem aztán kívánjuk azt is, hogy le­gyen következetes önmagához, és ne szavazza meg azon tételeket sem, melyek közül néhányat fentebb idéztünk s melyek ugyanazon szempont alá esnek. Nevezetesen kí­vánnunk kell azt, hogy ne szavazza meg azt a 2 millió frtot, melyet a hadügyminiszter hon­védségi lövegkészlet czímén kér. S ha ez a de­legációk által nem fog megszavaztatni, akkor utóvégre is, e tétel felosztva a magyar és osztrák honvédelmi budgetbe jó ; természetes, hogy e té­telt meg fogja szavazni a magyar országgyűlés a magyar honvédségnek. S ha lesz honvédségi ágyú, — jó az isten! — lesz még honvéd tü­zér is. Gy. Eötvös József temetése. Hazánk feledhetlen halottjának földi marad­ványai tegnap délután szenteltettek be. Belát­­atlan néptömeg lepte el az Erzsébet-sétányte­­ret és a szomszédos utczánat, a főváros nagy része megjelent, megadni a nagy halottnak a végtisztességet. A halottas ház udvarára, mint előre tudni lehetett, csak­­ kevesen tértek be. Ott voltak többen az elhunyt volt hivataltársai kö­zül, országgyűlési képviselők, akadémiai és Kisfaludy-társasági tagok, megyék, testületek, egyletek sőt még vidéki városok s a ttöbbi közt Kecskemét, Szeged) küldöttségei stb. Megjelent azonfelül Beust a külügyér, s a király személyé­nek képviselője, gr. Bellegard, továbbá József főherczeg, Haynald érsek, Pau­ler váczi püspök. A halotti szertartást Simon, lipótvárosi plebános végzi. Egyébiránt az egész temetkezési szertar­tás, a halott kívánságához képest, a legnagyobb egyszerűséggel csendben ment végbe, s csak a megjelentek roppant számából lehetett gyaníta­­ni,hogy az a veszteség, melyet vesztettünk, any­­nyira országos, közös, mindnyájunké. A beszen­­telés után a közönség csendesen eloszlott. Az el­hunytnak hűlt tetemeit ma kisérik családi temet­kezési helyére Ercsibe. Fiumei állapotok. (Eredeti levél.) Febr. 4. 1871. Mielőtt házi­ viszonyaink jellemzéséhez fognék, az úgynevezett fiumei „Magyar Lloyd“ gőzhajó társaság mibenlétéről kell pár szóval fölvilágositást adnom, mert a hozzánk sűrűn ér­kező kérdezősködésekből ítélve — habár a bécs-pesti kormány el is feledte az ügyet, de nem a közönség. Öt éve lesz, hogy e hasznos és szükséges vál­lalat megfogamzott, az eszme életrevalósága lét­rehozta a társaságot is; ki hinné azonban, hogy az alapszabályok magyar kormányunk által még mai napig sincsenek megerősítve, ámbár ez iránt a folyamodást még 1869.julius havában T­ü­r­r István személyesen nyújtá át a ministernek. Hogy mennyi előnyt veszt el ez által, úgy­szólván naponként a magyar kereskedelem ügye az adriai, kis-ázsiai, fekete tengeri (Braila Ga­­lacz-Odessa-Bosporus) s az egyptomi tartomá­nyokban, arra Pesten keveset gondolnak, elég ha a trieszti „Osztrák Lloyd“ segélyezését évről­­évre híven megszavazza a delegáció ! Aztán mondja még valaki, hogy szabad a versenytér?! Igaz, fél év óta van magyar kormányzónk, de azért még mai napig is minden a régi ke­rékvágásban mozog. Az ígért kereskedelmi tör­vényszék helyett a horvát tribunál működik, s a felebbezési fórum ma is Zágrábban vagyon. — Elemi iskoláink tannyelve a horvát ! Vasutunkon egy év óta dolgoznak, — de kö­nyörüljön meg rajtunk isten, ha ez igy halad: 25—­30 év múlva talán összeköttetésbe jutunk a világgal. Pongrácz famázus válalkozása az ököl­jog korszakát nyitá meg: falakat dönt le, egész tereket pusztít el, anélkül, hogy még eddig csak egy darabka földet is kisajátított avagy ajánlatokat (Offerte) tett volna, noha a kisajá­tításokra már egy év óta kapott pénzt. A pártok állása Fiuméban példátlan, mit szintén a boldogtalan emlékű kir. biztos Cseh­­Eduárd urnak köszönhetünk, kinek úgy látszik, fő­ elve volt: a „divide et inapera!“— 1-ször is itt vannak a pénz-aristokraták (gúny­nevükön: Pi­­pistrelli) 2-or. A Markovics vagyis Vukovics­­pilitbéliek. 3-or a mérsékeltek. 4-er az italianis­­simi­k. 5-ör a horvát-kormánypártiak. 6-or a russofili­ k. S mindezen párt ismét két alpártra osztható, külön-külön Cassroval, sőt nemsokára mindannyi külön-külön lappal is. Jellemző nézni a tarka szinü zászlókat me­lyek itt egy-egy ünnepély alkalmával lengenek. A nép megtartá a magyar nemzeti zászlót; a va­gyonos a birtokosság a magyar-osztrák színeket; a horvátok, kik itt a protecio folytán naponként szaporodnak, a horvát zászlót; a hivatalbeliek pedig minden kigondolható szint, így a magis­trates régi osztrákot vons-fehér-vöröst, a tri­bunál pedig a sárga fekeét használja. Ezzel úgy hiszem, eleget mondtan: íme, mi lett a magyar korona legdrágább gyöngyéből! ? S Fiume népe mindazáltal még most is folyvást híven ragaszkodik az anyaor­szághoz. Jól értesülünk a birnok úr nagyon udvariasan kijelenté a szász királynak, hogy a koronaörö­kös hgnő mindenkor kihallgatást nyerene a pá­pától, kivéve ha a kihallgatás politikai jelleget öltene. A „Gaz. Piem“-set azután úgy értesítik Rómá­ból, hogy a hgnő udvari papjának megtiltatott a Quirinai kápolnában misét mondani. Ugyanazon lap szerint az amerikai kormány meghagyta a pápai udvarnál tartózkodó konsul­­nak, hogy magát ugyanazon minőségben az olasz kormány által elismertesse. A spanyol királyné még mindig városunkban van, mi természetesen több különféle magya­rázatra adott alkalmat, a való azonban az, hogy gyermeke a Pugliai herczeg súlyosnak nyilvá­nult betegsége miatt mindeddig el nem utazha­tott, mondják azonban, hogy a kis­ég jobban van, s hogy a királyné rövid idő mulva°Madrid fele veendi útját. Blanc, Olaszhon volt megbizottja a spanyol kormánynál vissatért Olaszhonba), s állítólag oda nyilatkozott,miként az új királylyal mind­ed­dig a spanyol nép minden osztálya megelégedve látszik. A „Gaz. Piem“ szerint az olasz politikai kö­rökben nagyon elterjedt azon hiedelem, miként a háborús felek közti fegyverszünet nem fog béke­szerződéssel végződni, “a franczia követséghez érkezett tudositásokból egyelőre csak a háború folytatására lehet következtetni,­­hacsak a sem­legesek erélyes közbenjárása azt meg nem aka­dályoztatja. Eredeti külföldi levelezés. (Saját tudósu­inktól.) (M.) Turin febr. 2. 187.. A jelenleg tárgyalt egyházi biztosítékok ellen a képviselők több módosítványt nyújtottak fel, de azok egyike sem vétetett figyelembe. A kormánypárt, s a bal­közép egy“része hosszas­­ viharos ”értekezlet után elhatárza a javaslat két részre osztását kö­vetelni, hogy két külön törény alapjául szolgál­hasson, s mialatt késznek nyilatkozott az első rész általános tárgyalását emerítettnek tekinte­ni, a másikat a bizottmány ez akarja visszauta­­sítni ; ezen indítvány is vdószínű­leg a beadott módosítványok sorsában fog részesülni, s a sok nézet s véleménykülönbség közt a kormány fog győzni, ha­nem másért ma csak azért is, hogy a sok párt, s párttöredékre szakadozott ház ezen esemény teli időben inkább megszavazza a tör­vényt, semhogy az elkezühetlen minisztervál­­ságért felelős maradjon. A szélsőbal a javaslatot­,mint a nemzeti füg­getlenség s az egyenlőség evéjé vel ellenkezőt el­vetni indítványozza s óhaj­ti, hogy a bizottmány az elvetett helyett oly javasatot készítsen, mely a római egyház kiváltságai mellőzve a vallások egyenlőségét fogja biztositi, minthogy egy sza­bad államban csak a vallásegyenlőségben nyer­heti megtestesülését a „szabd egyház“ eszméje. Margit hgnő nagyatyja a szász király — mint mondják, — felszállító Anteelli kirnokot szíves­kedjék kieszközölni,hogy a hpé e­szge kihallgatá­sán megjelenhessen, mint a Tempo di Roma.­ A párisi kormány kiáltványa. A franczia központi kormány a párisiaknak a capitulatió tényét, a következő proclamatióban adta tudtára, a­mint azt a jan. 29. „Liécle“ közli: Polgártársak! Azon egyezmény, mely véget vet Páris ellenállásának, m­ég nincsen aláírva, de ez néhány óra alatt megtörténik. Az alapok tegnap jeleztették: az ellenség a­­ védő­ket nem lépendi át, a nemzetőrség megtartja szervezetét és fegy­vereit, egy 12.000 emberből álló hadosztály érintetlen marad, a többi csapatok Párisban ma­radnak közöttünk, a tisztek megtartják kardjai­kat. A szerződés pontjait közzé fogják tenni, mi­helyt az aláírások megtörténtek, ezzel egy­ide­­jűleg fontos szemle fog tartatni anyagaink fe­lett. Páris biztos lehet, hogy az ellenállás a le­hetőség legszélső fokáig folytattatott, számaink c­áfolhatatlan bizonyítékot fognak szolgáltatni, és mindenkit felhívunk azok megc­áfolására. Be fogjuk bizonyítani, hogy épen csak annyi ke­nyerünk maradt még, hogy az élelmezést bevár­hassuk, és hogy a küzdelmet nem szabadott foly­tatnunk, ha két millió férfit, nőt és gyermeket biztos halálra kárhoztatni nem akartunk. Páris ostroma négy hó és 12 na­pig tartott, a bombázás pedig egy hónapon át. Január 15. óta a kenyér adagja 300, a lóhúsé deczember 15. óta 30 grammra jön alászállitva. A halandóság megháromszorosodott és mindezen bajok közt az elcsüggedésnek egy napja se fordult elő. Az ellenség maga a legma­gasabb elismeréssel van a párisi népesség bá­torsága és erkölcsi ereje iránt. Páris sokat szen­vedett , de a köztársaságnak e hosszú, nemesen viselt szenvedések hasznára fognak válni. Azon küzdelemből, mely ma végződik, teljesen elké­szülve mehetünk a jövő események elé. A jelen órák fájdalmainak daczára azokból teljes becsü­letünkkel, reményeinkkel jövünk ki, inkább bí­zunk mint valaha a haza sorsában. Páris, 1871. jan. 29. A kormány: Trochn­tlck, Jules Favre, Emanuel Arago, Jules Ferry, G­a­r­n­i­e­r­ P­a­g­es, Eugene P­e­rr­e­­­an, Ernest Picard, Jules Simon, Le Flo had­­ügyér, Corrad, közmunkák minisztere, Mag­uin, kereskedelmi minister. A Constituante összehívása. A bordeauxi kormány három rendeletben adja az ország tudtára a Constituante összehívását, melyek közül az első kettő érdemli ki figyel­münket , mert az utólsó csak a választási mó­dozatról szól. E rendeletek egy proclamatio kí­séretében küldettek meg a praefectek­ és alprae­­fecteknek : 1. Rendelet. A nemzeti védelem kormánya Bordeauxban székelő tagjai határozzák . 1. pont. A választógyű­lések egybehivatnak, hogy a népképviselőket válaszszák a nemzeti gyűlésbe. 2. pont. Ezek szerdán február 8-án gyűlnek egybe, hogy a választást a törvény értelmében hajtsák végre. 3. pont. Egy ma kiadott rendelet szabályozza a törvényes intézkedéseket; ez ma ki fog hirdet­tetek 4. pont. A praefectek, alpraefectek és mairek megbizatnak a jelen rendelet végrehajtásával,­­ mely ki fog hirdettetni, falragaszokban közzétér­­­tetni, az 1816. nov. 27. rendelet és az 1817. jan. 18. rendelet 4. pontja értelmében. Kelt Bordeauxban, 1871. jan. 31. Aláírva : Cremieux, Gambetta, Glais-Bizoin, Fourichon. 2. Rendelet. A nemzeti védelem kormányának azon tagjai, kik kiküldették őt képviselni és hatalmi körét gyakorolni. — Tekintve, hogy igazságos dolog, miszerint minden bűnrészese azon kormánynak, mely a dec. 2. merénylettel kezdődött, hogy a sedani capitulatióval végződjék; Francziaországnak a romlást és az invasiót hagyván hátra, ugyanazon csapással Bujtassanak mint azon örökké átkos dynastia, melynek vét­kes eszközei voltak. Tekintve, hogy ebben szükséges megszentesi­­­tése van azon felelősségnek, melyet magokra vettek az által, hogy segítették és az ügy isme­rete mellett is előmozdíták a császárt kormánya különböző tetteinek végrehajtásában, melyek a hazát a veszély örvényébe ragadták, hatá­rozzák . 1. pont. A nemzetgyűlésbe népképviselőknek nem választhatók azon egyének, kik 1851. de­cember 2. óta 1870. September 4-ig elfogadták a miniszter, senator, államtanácsos és profect tisztjeit. 2. pont. Hasonlóképen kizáratnak a nemzet­gyűlésbe való választhatóságból azon egyének, kik az 1851. dec. 2-tól 1870. sept. 4-ig tartott törvényhozóba való választásoknál elfogadták a hivatalos jelöltséget és a­kiknek nevei előfordul­nak a jelöltek lajstromán mint a profectek által a választó szavazataira ajánlott nevek és a Mo­niteur Officielben ezen megjegyzés mellett tétettek közzé: a kormány jelöltje,közigaz­gatás jelöltje, hivatalos jelölt. 3. pont. Semmisek és érvénytelenek azon sza­vazati czédulák, melyeken a felemlitett osztály­ba sorozott egyének nevei figuráinak. E szavazatok a szavazat számlálásnál nem számítanak. Kelt Bordeauxban, jan. 31. 1871. Ad Cremieux,Leon Gambetta, Glais Bizain, L. Fourichon. A delegált kormány ez intézkedése ellen Bis­marck a köv­­társürgönyt intézte Gambettához : „A fegyverszünet által stipulált választási sza­badság nevében tiltakozom az ön nevében tett intézkedések ellen, melyek a franczia polgárok számos osztályát megfosztják választási szabad­ságuktól. Az önkényes elnyomás mellett eszkö­zölt választások nem fogják nyújthatni azon jo­gokat, melyeket a fegyverszüneti egyezmény a szabadon választott képviselőknek biztosít.“ Gambetta e sürgönyt a következő megjegyzé­sekkel tette közzé Bordeauxban : „Poroszország, hogy becsvágyát kielégítse, oly alkotmányozó gyűlésre számít, melybe az idő rövidsége és az anyagi nehézségek mellett, a bukott dynastia minden fajú szolgái és bűntársai s­­Bismarck szövetségesei résztvehessenek. Az általam jan. 31-dikén kiadott választási rendelet meghiúsítja e reményeket s a porosz miniszter szemtelen vakmerőségét, hogy egy franczia alkotmányozó gyűlés alakításába befolyhasson. Az ebből folyó tanulság nem fog veszendőbe menni azokra néz­ve, kik a nemzeti becsületről fogalommal bírnak. Gambetta:“ Laurier sürgönye. Douaiben jan. utolsó napján Lauriernek egy Bordeauxban kelt sürgönyét függesztették ki a praefecturán , de úgy látszik csak tévedésből, mert csakhamar ismét levették a nagyszámú ki­váncsi olvasók nem kis bosszúságára. A sürgöny, mely nem volt a nyilvánosságának szánva, s inkább bizalmas értesítés volt, következőleg hangzik : „A legutóbbi sürgöny óta, melyben Versail­­lesból tudósítások kérettek az eddigi egyezkedé­sek részleteiről, semmi újabb hivatalos hír nincs ; nem tudni többet, mint tegnap, a külföldi hírek mégis azt mondják, hogy Versaillesban még a békéről magáról nem volt kötelező szó. A párisi erődök elfoglalása a poroszok által ar­ra mutat, hogy a főváros mint erőd adta meg ma­gát ; a sereg és a mozgóőrség kénytelenek lesz­nek letenni a fegyvert, csak a nemzetőrség tartja meg azt. „A megtörtént egyezség kizárólag a fegyver­­szünetre vonatkozik, melynek czélja különösen egy gyűlés összehívása és megalakítása. „A belügyi és hadügyi miniszter politikája nem változott , marad a mi volt: harcz a vég­letekig, ellentállás a végső kimerültségig. Mű­ködjenek tehát teljes erélylyel azon, hogy a la­kosság hangulata ne változzék; a fegyverszünet idejét arra fogjuk használni, hogy megerősítsük három seregünket ember, élelem és felszere­lésben. „A seregekben a legszigorúbb fegyelmet kell behozni, erre különösen figyelmet fordítsanak a katonai parancsnokokkal együtt; gyakorolják a csapatokat mindennap hosszú ideig, hogy meg­szokják a háború fáradalmait; a felszerelési s élelmezési működést kétszeres buzgalommal folytassák. Minden áron hasznunkra kell fordíta­ni a fegyverszünetet. „Még a választásokat is czélszerű­en lehet fel­használni. Olyan gyűlésre van szükségünk, mely háborút óhajt, s mely mindenre el van szánva. „Holnap egy kiáltványt fognak kapni a pol­gárok számára, mely a jelen helyzetre vonatko­zó újabb rendeleteket és intézkedéseket fog tar­talmazni. „Türelem, szilárdság, bátorság, egyetértés és fe­gyelem ! Éljen a köztársaság ! Clement Laurier.“ Spanyol körjegyzők. Martos, spanyol külügyminister a következő körjegyzéket intézte az európai udvarokhoz : „Minister úr ! Bevégződvén a spanyol forrada­lom, a kortesek által választott herczeg elfoglal­ván a trónt, a képviseleti kormány megszilár­dulván, Amadeo király miniszeriuma opportun­­nak tartja értesíteni a Spanyolországgal barát­ságos lábon álló nemzeteket terveiről, aspira­­tióiról.“ Hálás szavakban emlékezvén meg Martos ura jelen kormány­elnökről és a meggyilkolt Prím­ről, .így folytatja: „Ő felsége kormányának komoly szándéka fentartani az alkotmányt, biztosítni a közbátor­­ságot. Elérkezett az idő a monarchi­us törvé­nyesség megállapítására, a nemzeti akarattól

Next