A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-06 / 30. szám
A harmadik rendkívüli szükségletben az 1. czimnél (a lovasság és szekerészet felemelt létszáménak élelmezésére) 1 924000 ft. szavaztatik meg.— A 2. rész 13. czimének 13. tételére (egészségügyi szerek) kért 50000 ft töröltetik , úgyszintén a 17.czimben(vasutakra) kért 420000 ft. — A 19. sz. (Élelmezés) 18. tétel 250000 ft. 19. tétel 250000 ft. 21. tétel 105000 ft. 22. tétel 992750 ft.— A 22. ezim 16. tételénél (levásárlásra) 5 millió ft. engedélyeztetik, ellenben a 18 tételre (kisebb kiadások) kért 1496 ft. megtagadtatik. Az egyszeri kiadásokban az 1. ezim 1. tételére (várágyuk) 2 millió ft, — 4. tét. (tartalékágyuk) 2 millió ft engedélyeztetik. Az 5. tételre (lőszerek) kért 2 millió töröltetik. A 7. tétel (tölténykészitési szerek) 12,000 ft engedélyeztetik. A 2. czimben a 9. tételre (műszaki csapatok) kért 38,140 ft töröltetik. — A várak s erődök építésére kért valamennyi összeg töröltetik, és csak Olmüczre szavaztatik meg 300,000 ft. — A 4,ezim (felszerelés) 5 millió fttal engedélyeztetik. Ezek után ülés befejezte előtt még Lónyay M. közös pénzügyminiszter felel Wahrmannak interpellatiójára a sóutalványokat illetőleg. A differentiák és kellemetlenségek — úgymond — onnan erednek, hogy a sóutalványok kamatlába alacsonyabb, mint a rendes kamatláb. — Ami az interpelláló második pontját illeti, ő (Lónyay) megtette kötelességét, amennyiben figyelmeztette a két országos minisztert, hogy intézkedjenek, miszerint a jóutalványok kamatlába felemeltessék. Az interpellátióra adott válasz tudomásul vétetvén, elnök az ülést befejezi. Az osztrák delegatiónak ma d. u. 1 órára kitűzött ülése a magyar delegatió hosszas ülése miatt tárgy nélkül maradt. 12 órakor ugyanis Hopfen elnök megnyitotta az ülést, de a magyar delegatiótól nem érkezvén semmi üzenet, a bkv hitelesítése után ismét feloszlatta, illetőleg esti 7 órára halasztotta el azt. Ez esti ülés előtt, 6 órakor az albizottság ül össze a magyar delegatió üzenetének tárgyalása végett. Orosz vélemény hadszervezetünkről. A „Golosz“ jan. 30-án kelt számában nem hiszi, hogy Austria képes volna szerencsés kimenetelű háborút viselni, mivel hiányzik két alapfeltétele. Az újabbkori tapasztalatok mutatják, hogy a hadviselő felek közül az marad a győztes, aki nagyobb gyorsasággal tudja mozgósítani a maga haderejét. De ezen gyorsaság két feltételtől függ : mindenek előtt szükséges, hogy a hadsereg és tartalék azon vidéken alakíttassék ezredekké, ahol ezek ujonczoztatnak; a második sorban pedig elmellőzhetlen követelmény, hogy az illető hadviselő állam jó közlekedési utakkal bírjon. Márpedig Ausztriában a vaspályák, melyek különben sem felelnek meg a stratégiai igényeknek, csak egyszerű finnek, a többi közlekedési utak pedig, nevezetesen Magyarországban és Galicziában, igen nyomorult állapotban léteznek, és az ezredek ujonczozási helyeiktől rendesen igen távol — a második, harmadik tartományban képeztetnek és állomásoznak úgy, hogy például, egy szabadságos lengyel katonának előbb az összes Ausztriát keresztül kasul be kell barangolnia, míg behivatási helyére ér. Következőleg Ausztriában az 1866 iki csapások daczára a hadsereg gyors mozgósításáról mai napig szó sem lehetett. Most azonban a magyarok erélyesen követelik ezen hiányok eltávolítását, s Kuhn a közös hadügyminiszer, bár nem igen örömest, meg is ígérte ezt tenni, de ez Ausztriának 2.817.501 ftba fog kerülni. Garibaldi a fegyverszünetről. A legújabb genuai lapok Garibaldi főhadiszállásáról köv. tudósításokat hoznak: Dijon, jan. 31. A vogeni sereg főparancsnoka Garibaldi, a csapatokhoz a következő napiparancsot intézte : „A véges sereg katonái ! Huszonegy napi fegyverszünetetek lesz, és minthogy a czéljánál fogva nagy missiótok még nincs befejezve, ezt az időt arra kell használnotok, hogy újabb, merész fegyvertényekre készítsétek elő magatokat. Ti eddig vitézségtökről fényes bizonyságot tettetek és a harcztéren, mint bátor harczosok viseltétek magatokat. Nosza ! Legyetek készen, hogy a szabadság ellenségével nagy erővel álljatok szembe és tartsátok fel addig is eddig is híressé vált figyelmeteket, mert ti a köztársaság katonái vagytok és a ti feladatotok az idegent Francziaország földén megsemmisíteni, vagy őt örökre ártalmatlanná tenni , mert a zsarnok betolakodót minden becsületes embernek meg kell vetni és fegyelmezni.“ Egy másik kiáltványában Garibaldi Cote d'Or lakóihoz fordul és felszólítja azokat, hogy a véres sereget erélyesen támogassák, hogy „a szemtelen betolakodó, ki északról jött, és ki Francziaországba szeretné magát megfészkelni, ismét elűzessék, és általa a fenyegetett czivilisatio megmentessék.“ Garibaldi e kiáltványában a legerősebb szavakban kel ki az új német császár és Bismarck ellen és igyekszik bebizonyítani, hogy a horvátok Olaszországban 40 év alatt nem csináltak annyi kárt a magánvagyonban, mint a poroszok néhány hét alatt Francziaországban. Hosszú felhívását a következő szavakkal végzi: „Cote d'Or lakói, ti, kik „vasember“ nevet viseltek, könynyitsétek meg nekünk feladatunkat, hogy az idegent Francziaországból kiűzzük, és akkor érdemeket szerzendetek a haza iránt. G. Garibaldi. Az olasz hős megtett továbbá minden szükséges intézkedést, hogy sergét, a még pontosan meg nem határozott demarcationauis vonal mögé jó rendben vezesse. Bizzoni kapitányt, ki egykor osztrák tiszt volt, és ki a harcz utóbbi napjaiban kitüntette magát, őrnagygyá nevezte és Strochi önkénytes orvost Luccából, ki január 23-án a 61-ik porosz ezred zászlóját elvette, tisztté tette. Továbbá Lyon községéhez köszönő iratot intézett azért, mert ■ e város ruhában és pénzben támogatá a véges serget. Bon rbaki serge. A svájczi szövetségtanács e hó 2-án tartott ülésében közzététetett a szövetség tábornoka Herzog és a franczia, sereg parancsnoka Clínchant tbk. közt a francziáknak a svájczi határon való átkelése iránt kötött egyezmény. Ez egyezmény a következő határozatokat tartalmazza: A határt átkelő sereg a belépésnél kiszolgáltatja fegyvereit, hadiszerét és készletét. A fegyverek, a hadianyag és készlet a békekötés és azon költségek megtérítése után, melyekbe a franczia csapatoknak fentartása Svájcznak kerültek, Francziaországnak visszaadatnak. Ugyan ez áll a tüzérség hadszer és készletéről is. Lovak, fegyverek és a tisztek ingó vagyona ezeknek rendelkezése alatt hagyatnak. A csapatok lovai további intézkedésre tartatnak fen. Az élelmiszert és podgyászt szállító szekerek a lerakodás után azonnal visszatérnek franczia területre. A hadipénztár és a postahivatal egész tartalmukkal a svájczi szövetségnek adatnak át, mely erről a végszámadásnál számolni fog. E határozat végrehajtása az e czélra kijelölt franczia és svájczi tisztek jelenlétében fog megtörténni. A szövetség fentartja magának a tisztek és katonák belebbezési helyeiket kijelölni. A szövetség tanácsára bizatik ezen egyezmény kiegészítésére szükséges egyes határozatok hozatala. A szerződés tudvalevőleg reggel 5 óra tájban köttetett és csakhamar azután megkezdődött a franczia tüzérség és hadiszekerek bevonulása. Ami a legénységet illeti, a szövetségtanács gondot fordítana arra, hogy annak Svájczban való tartózkodását lehetőleg rövidítse. A szövetségtanács a főhadiszállásról a következő közleményt kpta a franczia sereg bevonulása felöl. A határ átkelése e hó 1-én reggel 5 órakor kezdődött, tartalék hadi készlettel, azután ágyukkal, kartácsszórókkal, hegyi ütegekkel, és tartott esti 7 óráig. Délután új támadás intéztetett a poroszok által Joux erődnél, hogy a visszavonulást elvágják. Hogy a még át nem kelt sereg ma utánnyomulhat-e ez bizonytalan. A parkok Travers és Flemnerben állíttatnak fel. A legénység nem igen számos. Több csapatnak Waadtlandon át kellett jönni. A kezelés, elszállásolás stb. iránt a katonai departement a szövetség tanács jóváhagyásával különös szabályzatot adand ki. Az Aug. „All. Ztg.“-nak Bernből írják e hó 3-ról, hogy eddig körülbelül 45000 franczia lépett át teljesen felbomlott állapotban. A szövetség tanács a franczia kormánytól ruhadarabok küldését fogja megkívánni. A lefegyverzés némi ellenzésre talált a franczia csapatok részéről, de a tábornok erélyesen lépett fel, mire engedtek. A Bund egy tudósítása szerint e hó 2kán este 180 ágyú, egy csomó hadijármű és 4000 ló volt svájczi területen. Ami azon benyomást illeti, melyet a Bombard sergének átlépése a svájcziakra tett, ide igtatjuk a berni „Bund“ nyilatkozatát. Mégis megerősödik azon tény, hogy a keleti csatatér kivétetett a fegyvernyugvás alól. Ha e kivétel csak Belfortra szorítkoznék, akkor értenék, mert gróf Bismarck az elsassi erődöket, melyek a Francziaországtól elszakítandó területhez tartoznak, bird akarja, és más felől a párisi kormány vonakodhatott ez erődök átadásától, mert a békefeltételeket nem előlegezhette. A megvert, kiéheztetett és a legszomorubb helyzetben levő Bourbaki sergének folytonos üldözését igen igazolatlan kegyetlenségnek tartjuk, melynek egyéb czélja nem lehetett, mint hogy Sváj ez r a, franczia rokonszenves büntetése ül egy a kis országra nézve aránytalan terhet rójon. E czel már el is éretett. Svajcz e nehéz körülmények közt is tudni fogja kötelességét teljesíteni a szerencsétlen szomszéd nép iránti rokonszenvünk e haszontalan megsúlyosbítása által helyzetünknek, mindenesetre nem fog Poroszország javára hangoltatni. Minden levelező szomorú képet nyújt Bourbaki üldözött seregének állapotáról. Sok katona megvolt sebesülve, a ruha leszakadt róluk. Sok lábára czipő helyett szalmát csavart. A legtöbbnek beteges éhes kinézése van. Mondják, hogy a sereg teljes felbomlásban, vezető nélkül bolyongott. A demoralisatio is igen nagy. A tisztek elhanyagolták katonáikat. Portalier és környékén fekvő helyeken kártyáztak, billiárdoztak, míg katonáik, fázva és rongyosan körülcsatangoltak. Az elhelyezés csaknem mindenütt komoly nehézségekbe ütközött. Mint tudjuk, Svájcz nem élvezi azt a kibeszélhetetlen szerencsét, melyben a többi európai államok részesülnek, hogy jövedelme jelentékeny részét kaszárnyák és várépületek felállítására fordítsa. Ennek következtében a szövetségtanács az egyes cantonokhoz intézett felhívást, hogy tánctermeiket, csűreiket, kocsi színeiket sebesültek befogadására ajánlják fel. A Zürichre jutott 11000 emberből 5000-et Zürich több középületben akar letelepíteni és ezért a zürichi kormánytanács a műszertár és a halterem átengedését kívánja; de a városi tanács oly sok ember elhelyezését ily népes városban lehetetlennek nyilvánító és minden erőfeszítését arra irányozza, hogy a Wolkshofer-Allinendon 5000—6000 ember számára baraque tábort állítson fel. Ily nagy haderő elhelyezése és saját sergének harczképes állapotba való emelése következtében a szövetség tanács szükségesnek tartá elhatározni, hogy 15 millió kölcsönt vesz fel, mely 6700,000 frank az 1870. jul. és aug. folytán kiadott 6 perczentes pénztári utalványok beváltására fordittatnék. Paris élelmezése. Páris élelemmel való ellátásáról a porosz hivatalos “Staatsanzeiger“ Versailesból 30-ról a következő közleményt hozza: „Páris élelemmel való ellátása már holnap kezdődik. A kormány kérelmére egy 3—400 kocsiból álló német hadoszlop a városba bebocsáttatik, hogy a szolgálatot végezzék az élelmiszerek szállítása alkalmával. A város lakosságának 10 Párisba vezető utcza nyittatott meg, melyeket az élelmiszerek beszerzésére használhatnak. Az ebben részt vevő ügynökök, valamint a szolgálati személyzet számára menlevelek állíttatnak ki és ezt a német katonai hatóságok ellenjegyezni fogják. A 10 állomáshely mindegyikén egy törzskari tiszt lesz megbízva az élelemszállítás ellenőrzésével. Külön egyezség ■ szerint azon idő, melyben a francziák használ- t ják a nekik kijelölt szállítási utczákat, reggeli 6-tól esti 6 óráig van kiszabva.“ A havrei kereskedelmi kamara e hó 2-án jelzi hogy Dieppebe egy ügynök érkezett, kinek feladata Páris élelemmel való ellátását megkönnyíteni. A Dieppeből Párisba vezető vonal újra meg van nyitva és az ottani kormány főleg kenyeret, lisztet és kétszersültet kért. A bevásárlás vagy a helyszínen történhet meg, vagy akadály nélkül Párisba küldhető. A „Gironde“ jan. 31-én a következő felhívást közölte: „Francziaország köztársasági bizottságaihoz! Polgárok! A legvégső erőfeszítések órája ütött! .. . Francziaország a köztársaságtól várja üdvét, a világ Francziaországtól. „Minden nép reánk figyel! Ha mi győzedelmeskedünk, buktak a zsarnokok; ha mi bukunk, bukik a czivilisatio, az emberiség! „Francziaország republikánusai! Ti bátor és harczvágyó férfiak! Egyesüljünk s alakítsunk Bordeauxban egy nemzeti congressust, mely a kormány ereje és támaszává váljék. „Válasszatok körötökből rögtön erélyes férfiakat, hogy együtt működhessünk közös kötelességünkön. A franczia köztársaság számit reátok! tettre fel ! Nincs egy pillanatnyi vesztegetni való időnk! — Tréveles. — Picard elnök.“ Jegyzet. A congressus 1871. febr. 4-én nyittatik meg. A Bordeauxban levő elsassiak következő óvást tettek Elsass bekebelezése ellen : „A nemzeti védelem kormányának küldötteihez Bordeauxban! Mi alólkrottak, született elsassiak, ezennel óvást teszünk minden oly egyezkedés, fegyverszünet, béke, vagy szerződési feltételek ellen, vagy Francziaország nevében történő bármi oly hivatalos lépés ellen, mely a mi tartományunkat egészben vagy részben átengedné a poroszoknak vagy németeknek. Hasonlag óvást teszünk minden monarchikus kormány ellen, melyet Poroszország Francziaországra akarna kényszeríteni. Ezeknél fogva a háború folytatását kívánjuk a végletekig, s kinyilatkoztatjuk, hogy készebbek vagyunk vagyonunkat, életünket feláldozni, mint oly gyalázatosságba (infamie) beleegyezni.“ s Eötvös József báró temetése Ercsiben. (Febr. 6-án.) A hazai föld újból drágább lett egy nagy halottunk poraival. Eötvös József földi maradványai ma tétettek örök nyugalomra az Ercsiben (Fehér megyében) levő családi sírboltba. A boldogult hűlt tetemei reggel jókor indíttattak útnak a fővárosból gyászkocsin, melyet Tétényig 6 lovas pestvárosi hajdú kísért. A gyászkocsit nemsokára Promontoroi utolérték a temetésre menők egész karavánt képező fogatai. A gyászmenetet Tétényben, melynek templomán gyászlobogó lengett, a községi elöljáróság harangozással, zenével és zászlókkal fogadta. Itt átvették a test kíséretét a Pest megyei hajdúk Bodiz Ferencz rendőrbiztos vezetése alatt és elkísérték Ercsiig. Útközben reggeli 10 órakor az igen szép számú egyénekből álló gyászmenet, a halottas kocsit előre bocsátva, b. Sina Simonnak érdi jószágán levő „Pelikán“ nevű vendéglőbe szállt, hol az illetőkre a báró költségén kiállított villás reggeli várt. Miután itt a képviselőház, a kormáy, az akadémia és más intézetek képviselői közül kiki utiasan és fesztelenül eledelt vett magához, mintegy fél órai szünetelés után újból útnak indult a menet s déli .A 12 óra tájban Ercsibe ért, melynek tornyáról szintén távolból lehetett észrevenni a gyászlobogót. A testet itt Fehérmegye tisztikara Szűcs és Zuber alispánok vezénylete alatt és a clerus fogadta, egyenesen bekísérvén a kath. templomba, melynek hajójában az oltárhoz közel elhelyeztetvén, Pauer cz. püspök végezte a gyászistentiszteletet. A templom hajója, szentélye és karzata annyira megtelt a részint Pestről jött, részint helybeli és vidéki közönséggel, hogy annak egy nagy része ki is szorult a templomból. A ravatalt hat fehérmegyei hajdú kivont karddal állta körül. Annak közelében az elhunyt családjának gyászoló tagjai- özvegye, két leánya, Návayné és Mariska, Inkey, Návay és fia Loránd. Balról a miniszterek foglaltak helyet: Andrássy gr., Szlávi, Kerkápolyi, Festetics gr. és Horváth B., továbbá azon országgyűlési képviselők, kik a temetésre kimenni vállalkoztak, s kiknek neveit lapunk már hozta Ott láttuk az akadémia részéről Szász Károlyt és Gyulai Pált, az egyetemi tanárok közül Pauler Tivadart és Konek Sándort, a főbb ministeri hivatalnokok közül Keleti Károlyt és Molnár Aladárt; — Tolnay honvéd őrnagyot, ki József főherczeget képviselte, Thaisz főkapitányt ; — a pesti tűzoltó társaságot Széchenyi Ödön gr., Follman, Kranics és Bockelberg képviselték. Úgyszintén megjelentek a nagy halottnak megadni a végtisztességet az ercsi-i szabó, molnár és más egyletek, mindenik saját zászlója alatt. A templomi szertartás végeztével Kovács László, Szende Béla, Morics Pál, Jankovics Miklós, Gromec Dezső, Kürthy István, Bethlen Sándor és Aczél Péter képviselők a koporsót azt elhunytnak családja és a más jelenlevők könnyeitől kisérve a templom előtt levő négy fogatú gyászkocsira vitték és igy a menet 1 óra után indult a helység határának észak-keleti részén levő családi sirbolt felé, hogy örök mugalomra tegye a drága hamvakat. A menet két részre szakadt: az egyik, mely a bérkocsik és vidéki fogatok igen hosszú sorából állott, az országúton haladt, míg a másik része rövidebb úton gyalog közelgett a sírhoz, melyhez a test mintegy 2 órakor érkezett, s Atzél Péter, Bethlen Sándor, Jankovics Miklós, Szende Béla és mások közreműködése mellett a gyászkocsiról levétetvén, a sírboltba tétetett le. A sírbolthoz is roppant számmal összegyűlt közönséget csak nagy nehezen lehetett visszatartani, hogy tömegesen ne nyomuljon a sírboltba. Itt a végtisztességet Radnics fehérvári kanonok — mint mondják Eötvös Loránd báró volt nevelője — tarta, melyet a boldogult fia, Loránd könnyező szemekkel várt végig. Itt térett örök nyugalomra Eötvös saját kívánsága szerint nagyszülei mellé; egy külön szelenczében pedig szivét, mely mint ő mondá egykoron „hazát kívánt, hazáért vert“ koporsója közelében helyezék el. — Nyugodd nemes halott örök álmodat, — a haza földje, — melyért éltedben oly forrón dobogott szived,legyen könynyü poraid felett! — Vigasztaljon az, hogy emléked élni fog ,mig a hazának egy romlatlan fia leszen!“ Az idő a gyászszertartásra igen kedvező volt. Reggel ugyan ködös, borús, de később dél felé és egész estig derült, verőfényes lett az ég, oly éles ellentétet képezve a haza borult egével, melyről egy fényes csillag lehanyatlott. Temetés után a halotti menet egy része viszszatért Pestre, a másik pedig Ercsibe, hol szintén b. Sina Simon jószágán mintegy 60 terítékű ebéd várta az érkezőket. Itt voltak az országgyűlési képviselők sokan pártkülönbség nélkül. A szélsőbaloldali követek közül itt láttuk Simonyi Ernőt és Helfy Ignátzot, a Fehér megyei tiszti kar egy részét és több vidéki és fővárosi vendéget. — Nem sokára megkezdődtek a pohár köszöntések, melyeknek sorát Perczel Béla nyitotta meg, kívánván, hogy Eötvösnek, ki bár mikor, még is igen jókor halt volna meg, nagy szelleme örökké éljen. Kívánságát lelkes éljenzések visszhangoztaták. Utána Kovács László emelt szót, éltetvén b. Sina Simont, ki e szomorú vendégszeretetet teljesité. A harmadik és utolsó szónok Ghicz ey, Sina báró uradalmi ügyésze volt, ki .ezen gyászos eseményből, mely nem csak a hazára, hanem egész Európára kiterjed, mint méregből azon mézet, vigasztalást merítette, hogy az országgyűlés s pártkülönbség nélkül képviselve volt. — Éltette tehát a képviselő házat. A gyászosan komoly alkalom miatti nyomott kedély hangulat következtében több pohár köszöntés nem volt s a vendégek nem sokára távoztak. Különfélék. —■ Báró Eötvös József temetéséhez : A Deákkör helyiségeiben ma reggel volt kitéve aláírásra ama részvétirat, melyet a párt tagjai Eötvös özvegyéhez intéznek. A részvétirat kiemeli, hogy az elhunyt kor- és kortársai, elves nézetrokonai adnak abban kifejezést a közös mély bánatnak, melyet Eötvös elhunyta felett az egész haza érez, s a legmelegebb hangon szól a „vezér, barát és kialudt lángészről.“ A részvétirat szövegét közölni fogjuk, a mint az átnyujtatott. A magyar gazdasszonyok egylete e hó 4 kivál. ülésében Eötvös özvegyéhez a következő részvétiratot intézte: Mély fájdalommal érezzük azon veszteséget, mely családját úgy, mint az egész hazát érte. Elvesztve látjuk a haza, a tudomány egyik főtámaszát, a leggyöngédebb férjet és legjobb atyát. Ha azon általános veszteségi fájdalmat a közös részvét némileg enyhíteni képes, úgy vegye részünkről is snvből fakadt óhajunkat : adja az ég ura, hogy mély fájdalmait enyhítse gyermekeinek szeretete,kiknek boldogságában találja fel földi nyugalmát. A bécsi egyetemi magyar club b. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter gyászos elhunyta alkalmából 4 képviselőt küldött Pestre, kik a club nevében egy babérkoszorút tettek le a nagy halott ravatalára. A temetési szertartás alkalmából a következőket írja a P. N. : A gyászszobába belépésünkkor egy kínos jelenetnek voltunk tanúi. B. Eötvös Dénes, a halott fivérén, ki reszkető lábakkal közelgett a ravatal felé, midőn a fátyolt, mely a halottat egyik oldalról elfödte, félrevonta, hogy még egyszer megpillantsa a fivér ábrázatát, erőt vett rajta a fájdalom. Roskadozva esett össze, s csak közbejött gyámolító segély hozta őt ismét lábaira. De nemcsak családbeli hozzátartozóin látszott meg a gyász, — gyászolt mindenki, és a szomorú látogatók nagy része könybe lábadt szemekkel hagyta el a termet, hol a boldogult munkáin, örök dicsősége alapjain, fáradozott, az emlékezetes kis könyvtárszobát, mely a gyászterembe vezetett. — A király e napokban meglátogatta a pesti honvédzászlóaljat is a város végén fekvő laktanyáknak hivott barakkokban. E látogatás egészen véletlen és váratlan volt, ő felsége a honvédeket napi munkájuk, foglalatosságuk, szórakozásaik közben lepte meg; némelyik szobában olvastak s tanultak, másban fegyvergyakorlás volt, a harmadikban meg vastag pipafüst közti diskursus sok mindenről: burkusról, muszkáról, leányról, borról, amint ez már nem lehet másként. A király sok honvéddel beszédbe elegyedett, kérdezősködött szolgálatjuk iránt és más egyebekről. Mondják azonban, hogy ő felségét igen meglepte a honvédségnek ily egésségtelen helyiségekben való elszállásolása, s kívánatot is fejezte ki az iránt, hogy e tekintetben mielőbb változtatás eszközöltessék. — Nemeshegyi Julia asszony tulajdonát képező aldunasori 47. sz. ház duna utczai részén levő s boltokkal ellátott utálatos kinézésű és a közlekedést gátló mély ut, 40 évi húzás halasztás után, végre valahára be fog temettetni. A tanács ugyanis ráirt Nemeshegyinére, hogy temettesse be boltjait, ő azonban 20000 frtot követelt. A tanács erre a jogügyi bizottmány véleményét kérte ki, mely is azt mondja, hogy Nemeshegyinének,miután házának eredeti tervén a mély ott nem volt megengedve, azt saját költségén, minden kártalanítás nélkül tartozik eltávolítani, miután utczaszabályozások folytán, a háztulajdonosok ilyen kárpótlásra soha sem tarthattak igényt. — Jóváhagyott alapszabályok. A belügyminister a Concordia gőzmalom részvénytársaság alapszabályait jóváhagyta. — Ujonczozás. Magyar sorhadi csapatokhoz és hadtengerészethez 39339 ujoncz és 3934 póttartalékos s igy összesen 43273 főnyi hadjutalék fog az idén kiállíttatni. Ebből a budai főhadparancsnoksági kerületre esik 30645 ujoncz és 3065 póttartalékos a nagyszebenire 6001 ujoncz és 600 póttartalékos és a zágrábira 2693 ujoncz és 269 póttartalékos. Az ujonczozás zárhatárideje ápril 15-ke. Aj, hadjátélék végleges számba vétele augusztus 16-tól hajtatik végre. —Magyarok Garibaldinál. A „Zala- Somogyi Közlöny“ egy garibaldianustól, Dijonból, jan. 26-ról kelt levelet közöl, melyből fölemlítjük a következő adatokat: A levél írója, Schneder Adolf, n.-kanizsai születésű, és zászlóaljánál még három magyar volt. Első hadnagy Szőcs Károly, 2-dik Ajtay István nagyváradi, 3-dik, b. Podmaniczky Elemér (Armin fia.) Mind a négyen 21-dikén ott harczoltak Talaunál. Ajtay István elesett, feje és melle keresztül lövetett. Podmaniczkyt levélíró látta hátravitetni. Mire a poroszok födöző helyét elérték, a zászlóaljból csak 20—-25 ember volt. Másnap aztán megújították a támadást, el is foglalták Dijont, de azóta, mint tudva van, a koczka rosszabbra dőlt. : — A közlekedési miniszteri-uma, Duna jogállásának megvizsgálására küldöttséget nevezett ki, s e küldöttség mind seddig együtt leend, míg a jégállás, vagy torlódás veszélyeket idézhetne elő. A szegedi rablók csoportjához tegnapelőtt éjjel egy pesti háziurat is kiemeltek az ágyból, és Szegedre vitték. Innen lehet képzelni azon bűnügyek roppanthálózatát, melynek pókja ott ült Szeged városának kebelében. — A szegedi bank Tónikához. S. R. h.-m.-vásárhelyi néptanító Ugye febr. 4-én tárgyaltatott a várbeli deleg. törvényszék előtt, rövid szóbeli utón. Eredmény : vádlott zsarolási kísérlet czimén két havi fogságra itéltetett s addig is, mig föllebbezése folytán jogérvényes felsőbb bírói ítélet jön létre, kezesség mellett szabadlábra bocsáttatott. A vele gyanúból behozott N. P. vásárhelyi gazda a vizsgálat folyamán teljesen ártatlannak tűnvén ki, a tárgyalásnál panaszró félnek tekintetett. Ugyancsak tegnap hirdettetett ki a várban azon 2-ed bírósági ítélet, mely a baranyai lopás miatt elitélt f Martin Károly e. b. ítéletét 5 évi börtönről 3 évre szállítja le. Ez ítéletben mind vádlót, ügyész, mind a vádlott megnyugodtak. A fővárosi közmunkatanács tegnapi ülésében a második nagy körút is szóba jött, mely mellett sokan szeretnének építeni házakat, de nem tudják merre lesz a vonal kijelölve. Az ez iránt tett interpellációra az elnök kijelente, hogy a folyó hó vége felé e hiányon is segítve lesz. Egy elvi kérdés is előfordult az ülésen. A tanácsház szabályozása ugyanis ekkér van elhatározva, hogy a zsibárus utczától egyenes vonal húzassék a városház utczáig, mely esetben Várady Károly házának néhány lábbal hátrálnia kellene. Várady határozat ellen felfolyamodott a belügyi minisztériumhoz, ez pedig azon végzést hozta, hogy városszabályozási ügyekben a közmunkatanács véglegesen határoz. A közmunkatanács megmaradt döbbeni határozatánál. — Érdekes vitára adott alkalmat az a kérdés, melyik alap veendő igénybe az egyes kisajátításoknál.Az 1870. X. t.cz. ugyanis azt határozza, hogy azon telkek ára, melyeket magánszemélyek vesznek meg, a fővárosi építkezési alapba foly. Pest városa tehát azon nézet mellett van, hogy miután az ily kisajátítások jövedelme a főv. alapot illeti, a terhek is abból fedezendők. A főv. közmunkatanács ellenben azon véleményben van, hogy miután az ország Budapest szépítésére és felépítésére milliókat"szavazott meg, természetes, hogy a vidék ezentúl is viselni segít azon terheket, melyek e czéllal járnak. Törvénymagyarázat forogván kérdésben, az ügy a belügyminisztériumhoz fellebbezhetik — Árvíz. Füzes-Gyarmatról Írják a„Debreczen“-nek : megyénkben talán csak a mi városunk az, mely még eddig az árvíztől ment maradt. A vidék el van öntve vizektől. Ez alkalommal történt, hogy a megyei mérnök egy másik mérnökkel a játék megszemlélése végett elment D. helységbe, hol a „Körös“ már akkor igen nagyra nőtt; a nép a mérnököket tartá az árviz okozóinak, annyival inkább, mivel ezek nem hagyták a gátat kivágni, s a vizet Békés felé bocsátani; a nép megrémült, midőn már a házakban is fakadozott a viz, s ingerülten kérdék a mérnököktől, hogy mit tegyenek a toluló vizzel ? ezek koszos könnyelműséggel felelek: „igyák meg kendtek.“ Ez idétlen tréfára a bőszült nép „üssétek agyon“-t kezdett kiabálni, mire egyik mérnök egyfelé, másik másfelé menekült, ott hagyva kocsit, lovat, podgyászt, éjnek idején futottak az árvíztől már akkor elöntött utón, hol térdig, hol derékig érő vízben. A nép pedig csakugyan kivágta a gátat; a víz először is egy pusztai telepitvényre tolult, s azt egészen elseprette; több ember, különösen gyermekélet esett áldozatul. — Kapolysomogymegyei faluból írják az „Igazmondónak“ hogy ott egy napon kiment két ember fáért, s egy lőtt rókát találtak. A nagy szerencsének megörvendve hamarjába bele takarták a subába és haza vitték. Tyü ,drága ám a rókabőr/Milyen rókás mente lesz abból! Tanakodtak rajta sokáig, hogy ilyen, meg olyan rókaprémes békést vágatnak belőle. No de le kell venni róla hát a bőrt! Rögtön házhoz hivatják az öreg Andor csordást. Be a drága vadat az első szobába. Andor melléje áll kifent késsel. A subából kitakarják a belegöngyölített rókát. — És mily levertség szállta meg az öreg csordást. A kitakart rókában saját kutyájára ismert. — ígértek neki mindent, hogy ne beszélje el senkinek. Hanem azért most a falusiak minden arra menő nyúl és rókabőr kereskedőt beutasítanak a rókásházhoz. — A Gönyőnél lefoglalt 167 láda Chassepot fegyvert a belügyminiszter a zár alól feloldotta, miután a vizsgálatból kitűnt, hogy azokat Schmiedeberg Adolf newyorki lakos Vogel és Noot bécsi ügynököktől Trieszten át Amerikába szállítás végett kormányengedély mellett vette Herczog M. L. pesti szállítók ellenben, kik a kérdéses fegyvereket hamis czimen, mint „vasneműt“ adták fel, dugárusság és csempészkedés miatt példásan meg fognak büntettetni. Irodalom, színház, művészet. — Toldy Ferencz. A P. N.-ból átveszszük a következő sorokat: Említettük, hogy Toldy 50 éves írói pályájának megünneplését Kolozsvárott Toldy kör van alakulóban, mmely Erdély irodalomtörténetét akarja kidolgozni. Toldy erről értesittetvén, hosszabb levélben felelt, melyet most több lap közöl. A levélből, mely jan. 2- ról kelt, a következő helyek általános érdekűek. Önök — úgymond Toldy — egy nagy és főlő fontosságú terület tanulmányozását vették czélba. Mert Erdély egy nevezetes időszakban, élén állt irodalmi mozgalmainknak, egy,másban lényegesen kiegészítette azokat. Élén állt a XVI. században, midőn Heltai egy uj ma