A Hon, 1871. március (9. évfolyam, 49-75. szám)
1871-03-01 / 49. szám
nézve határozottan ki van jelölve az út. (Helyeslés jobbról.) Tisza László kijelenti, hogy a porosz hadseregről szólván, nem azt mondotta, hogy ott a tüzérség benne foglaltatik a honvédség keretébe, hanem, hogy ott az első és második Ausgebot is tökéletesen képesítve van önálló működésre, és ezen állítását kénytelen most is fentartani, kivévén, hogy ha Hollán kimutatja, hogy Poroszországban is megvan a közös hadsereg és a honvédség közt a nálunk divatozó különbség, és kimutatja azt, hogy a porosz honvédség gyakorlatainál is az ágyuk, póznák, fehér lovak és effélék által szoktak helyettesítetni, mint ez nálunk történik. (Tetszés , balfelöl.) Várady Gábor : A törvény azon szakaszai, melyeket az államtitkár felemlített, benne vannak a kisebbségi javaslatban, és épen azért nem idézte azon szakaszokat, mert benne vannak. Azonban állítását a 40 ik t. ez. 4 ik §-ára és a 15. §-a és g. pontjaira, és a 40. t. ez. 25 ik szakaszára fektette, és miután az államtitkár ezekre nem felelt, készséggel konstatálja, hogy ebből kivont következtetései teljesen érvényben maradnak. P. Tóth Vilmos, minthogy Ürményi és Csernátony a szláv egységről beszéltek, kimondja erre vonatkozólag azon nézetét, miszerint azt nem lehet oly módon megakadályozni, mint ezt az osztrák birodalom az olasz egységgel szemben tette, t. i. absolutismussal. Ez ellen ál con- stitutionalizmussal vagy absolutismussal nem, hanem csak a közszabadsággal lehet küzdeni. Haladjon a kormány azon után, a szláv egység ellen, melyen haladott és halad Schweier az olasz és német egység ellen, és szólónak erős meggyőződése, hogy ebbeli működése nem fog siker nélkül maradni. Kifejezést adván hazánk jövője iránti nézeteinek, a kormányhoz intézi azon római mondatot: Videant consuies ne quid respublika detrimenti capiat.“ Egyébiránt a Győrffy Gyula által beadott különvéleményt pártolja. (Helyeslés balfelől.) Dobsa Lajos tévesnek és veszedelmesnek tartja Kerkapolyi azon szándékát, mely szerint nem úgy akarja megalkotni a honvédséget, hogy önállólag működhessék. E tekintetben hivatkozik Francziaországra,ahol a népi kebeléből rögtönzött sergek a rendes hadsereg leveretése után ha nem is az ország területi épségét, de mindenesetre megmentették az országnak már-már eljátszott becsületét. (Helyeslés balról). Ugyancsak Kerkápoly azon megjegyzésére, hogy a honvédség szolgálati ideje igen rövid arra, hogy ilyen fontos tudományt magukévá tehessenek, felhozza, hogy 48—49-ben az iskolákat alig végzett tanulók és a puszták fiaiból alakult a tüzérség s mégis az ellentáborból azt mondták hogy : „Diese Kerl wissen gar nichts, aber treffen uns fürchterlich“. A p. n. miniszter ajánlotta, hogy az ellenző javítsa meg a hadsereg szellemét, szónok azt szeretné tudni, miként lehetséges ez, miután a rendes katonától még azt is rész néven veszik ,ha civilistával társalkodik. A p. U. minister azt kérdi továbbá, hogy van az, hogy 42% magyar katona nem javítja meg a Borezredek szellemét? Erre szónok egy példával válaszol: Egy embernek egy száz akós hordóban volt egy kevés maradék megsavanyodott bora; gondolkozott tehát, miként javítsa meg, mert sajnálta az eczetágyra tölteni. Úgy okoskodott, hogy ha e finom jó borból beleönt azon száz akós hordóba 97 % t, csak meg fogja javítani azon 3%-t. Dictum factum, teleöntötte a hordót. És mi lett a következése? Az, hogy nem az eczetes bor lett édessé, hanem a 97% édes bor megsavanyodott, megdohosodott. És ez nem lehet máskép, mert penészes a donga, penészes a keret, és inficiálva van decomponáló elemektől (Helyeslés balfelöl.) A ministerelnöknek a népszerűségre tett megjegyzésére, mely szerint azt, mint a pénzt, hasznos czélok elérésére használja, figyelmezteti, hogy óvakodnunk kell attól, amire kiadjuk, nehogy hasznos helyett veszedelmest vásároljunk rajta. Andrássy Gyula gr. miniszterelnök csak azért szólal fel, hogy válaszoljon azokra, mik interpellatioként intéztettek hozzá. Ennek kijelentése után így folytatja: Jókai Már t. képviselő úr azt kérdezte tőlem: mit kívánok tenni a czélra, hogy a honvédség harczképes alakot öltsön ? Ő összesen három kérdést állított föl, melyek közül ez az első. S ez elsőre sajnálattal látom, hogy a 1. képviselő nincs jelent bátor vagyok felelni, hogy eszközölni kívánom azt, miszerint mindenekelőtt úgy a honvéd gyalogság, mint a lovasság elláttassék mindazzal, ami szükséges, hogy a rövid szolgálati idő mellett lehető legjobb legyen, hogy a lovasság és gyalogság száma felhetőleg szaporittassék úgy, hogy mentül előbb elérje a 300 ezerét, végül, hogy mind e haderő kellő és jó kerettel legyen ellátva. Óhajtom tehát, hogy a lovasság száma szaporittassék , ellenkezőleg azon 1. képviselő nézetével, ki ezt téves felfogásnak tartja, mert szerinte bizonyos országokban a lovasság használata már alig lehet gyakorlati. Mi nem szándékozunk elfoglalni Olaszországot, mi nem fogunk Angliába menni, ha mi célunk megvédeni a monarchiát.I hogy pedig itt lovasságra nagy szükségünk van, és hogy constatált tény, miszerint minden fegyvernemek közt ez van viszonylag leggyérebben képviselve úgy a közös hadseregben mint a honvédségben , ezt kifejtenem nem szükséges. (Helyeslés) Kívánom tehát a lovasság szaporítását, le kívánom azon felül a honvédséget elegendő számú és jó tüzérséggel látni el a közös hadsereg részéről. Elmondván így, hogy mit kívánok, bátor vagyok elmondani azt is, hogy mit nem kívánok elérni. Nem kívánom elérni azt, amit elért Francziaország, hogy a papíron volt nagy gyalogság, lovasság és tüzérség, de midőn elérkezett a döntő perez, midőn bejött az ellenség, tényleg nem volt egyéb, mint haos, mely szétbontott az első lövésre. (Igaz, jobbfelől.) De tovább megyek, és még azon esetre sem kívánom, hogy a honvédlovasság és gyalogság a honvédség részéről láttassék el tüzérséggel, ha ezt most már az ország ereje megengedné. Nem kívánom két okból. Először, mert azt hiszem — amit ki is fejtettem, — hogy a honvédségi törvény alapján a szolgálat idő nem elegendő arra, hogy mellette jó tüzérség alakulhasson ; ez esetben csakugyan kitehetnék honvéderőnket azon esélynek, hogy Kanonenfutter váljék belőle, épen azért, mert akkor a jó gyalogságot és a jó lovaszágot — ezek jóságában pedig perczig sem kétkedem — nem támogatná jó tüzérség, hanem olyan, mely a szolgálatidő rövidsége és a kellő tényezők hiánya miatt nem volna képes rendeltetésének megfelelni. (Helyeslés jobbról.) Nem óhajtom másodszor azért, mert kívánatosnak tartom, hogy azon csapatok, melyek a csatatéren együtt vannak hivatva a monarchiát megvédeni, az együttműködést már otthon a béke lábon szokják meg, s nem tartom kívánatosnak azt, hogy egymást idegeneknek tekintsék. (Élénk helyeslés jobbfelöl) És meg vagyok győződve, hogy ha mindez megtörténik, akkor a honvédség egy csataképes erőnek nemcsak külsejét fogja magára ölteni, hanem lírni fogja annak lényegét is, t. i. a valódi harczképességet. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képv. második kérdése az volt: „Mit kíván tenni a magyar kormány arra nézve, hogy Magyarország polgárai, kik a hadseregbe beosztatnak, alkalmat nyerjenek arra, hogy magukat a hadászat technikájában kiképezzék, mert azt, hogy a magyarországi tüzérezredekbe magyarokat is osztanak be, argumentumul egyátalán nem fogadhatja el, minthogy köztudomás szerint azok ett a szekerészetet tanulják ,csak, a kocsiskodást, nem pedig az ágyukkal való technikai bánásmódot. Én a tényt tagadom, megengedem igenis, hogy ha a csikós vagy kocsis oda szegődik, abból nem csinálnak tűzmestert, hanem arról meg vagyok győződve, hogy nagy örömmel fogadtatik mindenki, a ki hivatkozva a törvény azonjára, miszerint mindenki lehetőleg azon hadtestbe osztassék, amelybe beosztatni kíván, s melyre a szükséges készültséget bírja, a tüzérségbe felvétetni óhajt. Azonban annak elérésére, hogy a magyarok minél inkább tanulmányozzák mindazt ami a tüzérséghez és más tudományos fegyvernemekhez szükséges , szükséges az, hogy ne vonják meg magukat a művelt osztályok a hadseregben való szolgálattól; szükséges továbbá, hogy ha valakinek több gyermeke van, ne nevelje mindnyájukat ügyvédeknek, hanem gondoljon arra is, hogy a hazának és az államnak különböző szakokra van szüksége, és adja meg nekik egyszersmind az előképzettséget, amely mindezekre szükséges. A kormány is fog gondoskodni czélirányos katonai intézetekről és részben különösen arról, hogy a Ludoviceum minél előbb újból felállitassék (Helyeslés) és így mindenki a katonai képeztetésben részesülhessen. (Helyeslés.) A t. képviselő úr harmadik kérdése az, hogy miként fog gondoskodni a kormány, hogy szükség esetében Magyarországon egy tartalék-fgyvergyárs általában hadikészlet gyár legyen. Erre bátor vagyok válaszolni — amit egyébiránt. barátom a pénzügyminiszter úr is megemlített — hogy a kormány erejéhez képest már gondoskodott bizonyos mértékben ezen irányban is áll már egy gyár Pesten, és méltóztassanak megengedni, hogy azon nehéz viszonyok között, melyek itt a gyártásra nézve általánosan léteznek, ennek felállítása és életbe léptetése nem épen könnyű feladat volt. Most hetenként — szükség esetében — 1000 puska gyártható; gondoskodott a kormány tölténygyárról; gondoskodik a kormány posztó gyárról, egy szóval gondoskodik mindarról, ami hatáskörébe tartozik. Azonban ha a t. képviselő úr ezen tartalék gyárak alatt azt érti, hogy egyszersmind arsenálok és egyéb oly gyárak legyenek, melyek a sereg szükségletének többi oldalait is fedezzék, én is őszintén megvallom, hogy ezeknek hiányát mi is érezzük, de hogy ezek fölállítassanak, és hogy a monarchia ennek folytán azon szívósságot fejthesse ki,mely csak úgy érhető el,ha a monarchia különböző helyein vannak elhelyezve az ily tartalék gyárak, annak alapja épen a közös védelem szüksége felőli meggyőződés s csak, ha ez minden irányban gyökeret vert s ha nincs többé senki, a ki ezt kétségbe vonhatja,akkor áll elő természetesen azon eset, hogy nem egy helyen, nem centráliséivá — mint azelőtt, — hanem a helyes stratégia elveihez, a védelem igényeihez képest úgy osztatnak el ezen tartalékgyárak, mint azt a monarchia védelme megkívánja. (Helyeslés jobb felől: mozgás.) És erre nézve egy igen egyszerű tény az, amely sokakat, a t. képv. urak közül meggyőzhetne arról, hogy e monarchia védelmének közösségét nem csak a törvény, de a természet is megállapítja. Ha Európa ezen része a keletről támadtatik meg, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy azt nem a Lajtha mellől, hanem Erdélyből, Bukovinából lehet és kell megvédelmezni ; ha északról támadtatik meg a monarchia, kétségtelen, hogy azt nem a Kárpátokon innen, hanem a Kárpátokon túlról, vagy a Kárpátok tetejéről lehet csak czélirányosan megvédeni, ha pedig nyugatról támadtatik meg, senki sem fogja kétségbe vonni, ki a hadi tudományokkal legkevésbé is foglalkozott, hogy nem a magyar sikán hanem a cseh szorosokon lehet csak kellőleg megvédeni a monarchiát. (Helyeslés jobbfelől, mozgás). Tehát már a természet alkotta azt a védelmi közösséget, amelyet némelyek kétségbe vonnak, és épen e védelmi közösség, s ennek elismerése azon alap melyen egyedül lehet a monarchia véderejét és az ahhoz szükséges gyárak elhelyezését czélirányosan eszközölni. Egy másik. képviselő is Horváth János úr ily kérdést intézett hozzám: (Halljuk!) Szándékozom-e még ezen év folyamában arról gondoskodni, hogy a magyar honvédség vagy saját keretéből felállítandó, vagy a közös hadseregből és ugyanannak magyar legénységéből összeállított, a magyar honvéd főparancsnokság rendelkezése alá bocsátandó kellő számú tüzérséggel láttassék el“ ? Azon általános megjegyzésem van erre, hogy nagyon bajos oly kérdésekre válaszolni, amelyekben bizonyos tény végrehajtása bizonyos időhöz van kötve, mert nehéz sokszor arra nézve, aki ígér, ha valamely körülmény nem engedi a végrehajtást, sokszor hamis reményt abban, ki ígéretében netalán bizakodik. Alig lesz a házban valaki, ki ezt nem tapasztalta volna kicsiben vagy nagyban, ha másutt nem, talán saját szabójával szemben , aki mikor pl. hétfőre ígéri az öltönyt, mindig szerencse ha szombatig már elhozta. (Derültség.) Én tehát általában véve nem szeretek felelni a kormány nevében felelősség terhe alatt oly kérdésekre, melyek egy praecis határnapot tűznek ki. Itt azonban azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy bátran felelhetek, mert amit a t. képv. ur kérdezett, azt nem kell majd még ezentúl megtenni, mivel már is megtörtént. Már a múlt évben adatott ki, és fenáll jelenleg is azon rendelet, hogy az őszi gyakorlatoknál a honvédség kellő számú tüzérséggel láttassék el. Mi fog történni a honvédséggel a háború esetében a harctbeosztásra vonatkozólag, azt az államtitkár úr megmondotta. A t. képv. ur ezen óhajának teljesítését tehát máris biztosítottnak merem kijelenteni. Ami azt illeti, hogy kinek parancsnoksága alatt áll a tüzérség, az önmagától következik. A tüzérség kiegészítő része az illető zászlóaljnak, brigadenek vagy hadtestnek, és mindig azon parancsnokság alatt áll, amely alatt az illető hadcsapat. A tüzérség a gyakorlatoknál is azok alatt áll, kik az illető hadtesteket parancsnokolják, valamint más részről a honvédcsapatok, ha beosztatnak a hadsereg valamely részéhez — kisebb vagy nagyobb mértékben azon parancsnokság alatt állanak, mely alatt azon rész áll. Ezzel tehát a parancsnokság kérdése is tisztában van. Ezek után tehát, nem volna szükség többet szólanom, ha egy pár dolog nem mondatott volna itt, amelyeket egészen észrevétel nélkül nem hagyhatok. Hallottuk az. ellenzék részéről azt, hogy igenis óhajtja a külön álló magyar hadsereget, óhajtja ma, óhajtja holnap, és fogja óhajtani mindaddig, míg az nem létesül. Én tehát, sokkal magasabb fogalommal bírok az. ellenzék hazafiasságáról és belátásáról, semhogy higgyem, hogy ezen kijelentését a szó teljes értelmében komolyan kelljen vennem. (Felkiáltások balfelöl : De igen komolyan! Hosszantartó mozgás.) Igen is meg vagyok győződve, hogy óhajtja ma, és óhajtja holnap, de nem fogná óhajtani akkor, ha saját felelőssége alatt meg kellene bontania oly törvényt, melynek fennállásától függ nemcsak Magyarországnak, hanem a monarchiának és Európa ezen részének biztonsága, nem fogná óhajtani akkor, ha egy fennálló és mindennel ellátott szerves hadseregből saját felelősségére kellene kisebb és mindezekkel el nem látott, majdnem tehetetlen és könnyen ellenséges seregeket teremteni. (Mozgás.) Némelyek a túloldalról azt is mondták, hogy nem érzenek bizalmat a közös hadsereg irányában. Erre engedjék azzal felelnem, hogy a kiindulási pont, melyből ezt megítélik, nem helyes, mert, ha valamely sereg a múltban nem volt szerencsés, ebből még nem következik, hogy jövőre sem legyen az. A porosz hadsereg Nagy Frigyes idejében Európa legnagyobb seregei közé tartozott, később pedig mostani ellenfele által teljesen megsemmisíttetett. Ma ismét látjuk azon hallatlan katonai tényeket, melyeket ezen sereg véghez visz , és ebből egyszersmind tanulságul jegyezhetjük meg azt, hogy mindez nem egy perc múlva történt, hanem lassú gondolkodás, kitartó működés, szorgalom, tudomány és műveltség által vitetett véghez. Mondattak itt olyanok is, amik talán a honvédség és hadsereg közti viszonyt lazíthatnák, de azokra sem kívánok bővebben válaszolni, mert meg vagyok győződve, hogy e szándék azok részéről sem létezett, akik az ilyent mondták, de nem válaszolok azért sem, mert habár a honvédség és hadsereg még nem küzdöttek is együtt ellenség előtt, de igenis érzi mindkettő a hivatás közösségét, és máris megtanulták egymást becsülni. Nem látok tehát e tekintetben sem veszélyt. (Élénk helyeslés.) Szóló ezután Keglevich Bélának beszédére tesz észrevételeket. Elismeri, hogy maga is azon nézeten volt, hogy Olaszország és Németország egyesülni, tömörülni fognak. Ez előrelátható volt, de ezen tömörülésben a monarchiára és ránk nézve veszélyt nem látott, sőt ma sem lát. (Általános helyeslés.) Hanem azt, mit Keglevich a tömörülésből következtet, azt nem osztja, mert ő (szóló) ellenkezőleg meg van győződve, hogy e helyen, hol a monarchia és a mi országunk áll, csak közös védelem alapján állhatnak fenn kisebb államok. Egész Európa osztja szóló szerint azon nézetet, hogy most inkább, mint valaha szükséges az osztrák-magyar monarchia fenállása európai tekintetekből is. (Élénk tetszés jobbról.) Várjon — kérdi — ha a századokon át fenállott osztrák-magyar birodalmat bizonyos decomponáló eszmék következtében fentartani nem lehetne, mutatkoznék-e sok kilátás arra, hogy Magyarország egymaga annak helyébe újat alkotni képes legyen? (Élénk helyeslés jobb felől.) Képes-e akkor, midőn hiányzik azon egységes nemzeti öntudat, mely Keglevich szerint ma egyedül képes államokat alkotni s fentartani ? De bármi legyen valaki nézete, szóló nézete az, hogy feladata s mindnyájunk feladata nem oly politikát csinálni, mely akkor jó, ha a monarchia feloszlik, hanem olyat, mely arra jó, hogy azt fentartsa. (Élénk helyeslés jobbról.) Ha azonban bekövetkeznék az, mit Keglevich a feloszlásról mondott, s mitől isten mentsen, akkor Magyarország — s ezt daczára azon szemrehányásnak, hogy a kormány a nemzet önérzetét le szokta hangolni — (úgy van! balfelöl) őszintén kimondja, — mert a legújabb kor nem a mellett tanúskodik , hogy a nyugodt, biztos alapon haladó államok jövője compromittáltatik , hanem , hogy az elbizakodottság idézi elő a rögtöni és súlyos megpróbáltatásokkal járó veszélyeket, őszintén kijelenti azt, hogy ha azon hit teljesülne, akkor szomorú helyzetbe fogna jönni az ország; azon helyzetbe, melybe nem egy-egy örökös jut, aki kapzsi örömmel várja a rokonától reá jövendő örökséget és elfeledi megtapogatni saját éterét, amiből pedig meggyőződhetnék, hogy a kór, mely a rokont megölte, a közös elődről az ő vérébe is átment s hogy közös sors fogja őt érni azzal, kinek örökségét várja. (Úgy van jobb felöl.) De ne tekintsük oly sötétnek a jövendőt és szóló nem is tekinti annak. Szóló ezután ismételve kijelenti, hogy a mi fenforog, az nem közjogi, hanem csupán czélszerűségi kérdés, hogy itt a kormányt egyéb nem vezeti, mint az, hogy az ország erejét nem akarja czélszerűtlen irányban igénybe venni. Csak egyet kíván még hozzá adni. (Halljuk.) Ha előállana azon eset, hogy az összes véderő bármely oknál fogva nem volna elegendő tüzérséggel ellátva, akkor az következnék be, hogy a kormány kötelességének tartaná a ház elé lépni és azt mondani: „íme nincsen elegendő tüzérségünk, gondoskodni kell róla s akkor jobb hiányában, a roszabb is jobb lévén semminél, anynyit amennyi szükséges volna pótolni kellene a tüzérséghez. De míg a dolgok ellenkezőleg állanak, csak azért, mert azok előtt, kik a dolgot nem értik, népszerű volna, a kormánytól lehetetlen azt követelni, hogy a módosítványt elfogadja. (Hosszas élénk helyeslés a jobbon.) Győrffy Gyula párhuzamot von az ellenzék és a kormánypártnak e kérdésben elfoglalt álláspontja között. Az ellenzék ugyanis Magyaror■ szágot a szó teljes értelmében állammá akarja emelni s minden kellékkel ellátni a honvédséget ; a kormánypárt a birodalmi egység kapcsának alárendeli az országos honvédéről. — Az ellenzék a múltból merít erőt és reményt; a kormánypárt azt állítja,hogy Magyarország még csak kezdetén van állami életének, s midőn az ellenzék a haza érdekében a honvédségnek tüzérség és műszaki csapatokkal leendő ellátása iránt módosítványt nyújt be, a miniszterelnök azzal vádolja, hogy ez népszerűség hajhászásából eredt. Erre megjegyzi a szónok, hogy ez mégis ritkán szokott oly hiba lenni, mint aminő azon bizonyos hegyvadászat, mely a népszerűség feláldozásával jár, figyelmezteti egyszersmind a miniszterelnököt, nehogy úgy járjon, mint a merész vállalkozók igen gyakran, hogy nagy kamat kedvéért elvesztik tőkéjüket. A miniszterelnök azt mondotja, hogy a közp.bizottság kisebbsége megfontolás és előzetes tanulmány nélkül terjesztett be külön véleményt; erre szónok elismeri, hogy azon szempontok, melyeket Andrássy financziális és czélszerűségi tekintetből felsorolt,hosszabb megfontolás szüleményei, miután a közp. bizottság jelentése szerint azon alapon fogadta el a tvjavaslatot, hogy a honv. miniszter képviselője kijelentette, miszerint a honvédség minden fegyvernemekkel el lesz látva s igy ágyukkal is; a közp. bizottság többsége tehát ezen nyilatkozatban nyugodott meg, most pedig egészen ellenkezőleg beszél s ez által megdönti a közp. bizottság jelentésének egyetlen argumentumát. Kerkapolynak azon megjegyzésére, hogy ne űzzünk fináncz politikát sympathiából, azt válaszolja, hogy ne űzzön finn politikát antipathiából. A p. U. minister azt mondta, hogy az 1870 ki háborús eshetőségek alkalmából a közös seregnél tett költekezésekből esik reánk 6 millió frts a honvédségre adjunk 5 millió forintot, mit aránylag kevésnek bizonyosan senki sem találhat. A f. évre a közös hadsereg harczképességének emelésére meg lön szavazva vagy 25 millió frt, miből reánk ismét 7 112 millió frt esik, a honvédségre hason czélból a miniszter pótelőirányzata közel 3 millió frtot mutat, tehát aránylag ismét nem keveset. Midőn a pénzügyminiszter ezen arányt kimutató, nagy bölcsen elhallgatta azt, hogy azon összegek, melyek a közös hadsereg számára vannak felhozva, csak pótlékai azon roppant hadügyi költségnek, azon 90 milliónak, melynek mi 30%-át fizetjük, ellenkezőleg azon tételek, melyek a honvédségre vonatkozólag lettek elősorolva, magukban foglalják az egész kiadást. Midőn a tudomány is elismeri a sereg felszerelésénél a decentralisatio elvét, a legfonákabb eljárásnak tartja, honvédségünknek tüzérséget való ellátását idegen kezekben centralizálni, mert háború esetén a honvédséget tüzérséggel gyorsan és kellőleg egy központból ellátni, teljes lehetetlen. A miniszerelnöknek azon állítására vonatkozólag, hogy a tüzérség felállítása 12—15 millióba fogna kerülni, a közös hadügyér előterjesztését olvassa fel, mely azt mondja, hogy a honvédcsapatokat a szükség esetében mint nagyobb hadegységeket fel lehessen használni, és e végre lövegekkel elegendő számban ellátni, szükséges a táborkari tüzéranyagot szaporítani, mely szaporítás 200 négy- és 200 nyolczfontos löveggel és a hozzátartozó lőszerrel, lőszzerkocsikkal és kellékekkel irányoztatik elő, ha a birodalom mindkét részének honvédsége összesen 220,000 emberrel és 1000 emberre közel 2 löveg vétetik számba. Az említett 400 teljesen felszerelt löveg, lőszer és lőszerkocsik, továbbá a szükséges tartaléklőszer (600 lövés lövegenként) és ez utóbbiak számára való járművek beszerzésére 2.835.000 frtnyi összeget igényel, ha az anyagárak és munkabéreknél egy rendkívüli növekedés nem áll elő.A Szónok kimutatja, hogy ha áll a közös hadügyminiszter úr ezen számítása, akkor semmi esetre sem állhat azon számítás, melynek eredményét a miniszterelnök 12—15 millióban említi fel, mert a közös hadügyminiszternek számításai szerint 1000 honvédre körülbelül 2 löveget tesz kilátásba, és így 220 ezerre esnék 400 löveg. Ezen 400 löveg árának kiszámításánál figyelembe venni ezeknek lőszerrel, kocsikkal és más kellékekkel ellátását is és ilyen számítás szerint teszi az igénylett összeget 2835.000 forintra, amelyből ugyan a delegátió csak 2 milliót szavazott meg, de szóló számítása alapjául mégis a miniszter által kért egész összeget veszi fel és pedig azért, hogy azt mindenekben a közös pénzügyminiszter tételeire alapíthassa. Az első felszerelés költségét e szerint a következőleg lehet kiszámítani. A kimutatás szerint 400 lövegnek 220.000 honvéd számára leendő felszerelése 2835000 frtba kerül, ezen kulcs szerint tehát 1400 ezer magyar honvédre esnek 1,804. 191 frt sőt bátran lehet állítani, hogy még ennél is kevesebb, miután ha a honvédek is bírnának tüzérséggel, akkor le kellene az ezen vélt pótló 2 millióból vonni azon 30% -t, melyet most a közös hadügyminiszter számára fizetünk, miután ezen összeg feleslegessé válnék.Tészen pedig ez körülbelül 600.000 forintot,mely összeget az 1.800.000 ftból levonva, marad kerek számban 1.200.000 ft és így körülbelől ennyibe kerülne a jelenlegi magyar honvéd létszámnak megfelelő tüzérségi felszerelés a közös miniszternek számítása szerint,és nem 12 millió illetőleg 15 millió írtba, amint azt a honvédelmi miniszter számította. Szónok ugyancsak a közös hadügyér költségvetése alapján kiszámítja, hogy a fentartási költségekkel együtt a honvédségnek tüzérség és műszaki csapatokkal ellátása évenként legfölebb 1729439 írtba kerülne, ami korántsem akkora összeg, mint a kormány részéről állíttatott. Azon ellenvetésre, hogy nincs tüzér tisztnek való ember, s hogy szerfelett sok ilyenre volna szükség, ha felállíttatnék a tüzérség, következő számítást tesz: Az összes hadsereg tüzérségének száma áll : 16,932 közlegényből, melyből a fennebbi számítási kulcs szerint honvédségünk mostani létszámának megfelelőleg esnek 2963 közlegény. Van továbbá a hadseregnél 816 tüzér tiszt, s így a honvéd tüzérség most 142 tisztet igényelne, 142 tisztnek kiképzése pedig nem oly nagy dolog, hogy az lehetetlenségnek volna mondható. Szaló tehát azt hiszi, nem áll, hogy Magyarország nem bírná el ezen kisebbségi indítvány teljesítését. Éber N. azon állítására, hogy mindig hiba volt, hogy a katonai szempontok helyett politikai szempontok szerepeltek, megjegyzi, hogy e hibában épen a jobboldal szenved. Végül Ürményi és Hollán beszédeire egyes megjegyzést téve, ajánlja a kisebbség módosítványát elfogadás végett. (Élénk helyeslés balról.) Elnök: Holnap a központi előadó úr fog szólani. Azután következik a szavazás. Ülés vége 2 óra 15 perc. A főrendiház ülése febr. 28-kán. Elnök : Cziráky János úr. déli 12 órakor megnyitván az ülést, Bujanovics Sándor átnyújtja a képviselőházban kihirdetett szentesített indemnity törvényt, mire az kihirdettetett. Nyáry Gyula dr. erre a következő interpellátiót terjeszti elő : Jóllehet a vízveszély Budapestre nézve megszűntnek tekinthető, de mivel a Duna mentén lévő községek az árvíz veszélyétől még nem mentesítvék, sőt állítólag Tolna környéke máris víz alatt áll : bátor vagyok a magas kormányt sürgőleg kérdeni, várjon minő előintézkedések mentő és segélyező rendszabályokról jön felsőbbségileg gondoskodva. Az interpellate kiadatik a belügyminiszternek. Egyéb tárgy nem lévén az ülés eloszlik. A Lajthán túl. • Tegnap este a bécsi munkásegylet nagy népgyülést tartott, melyen mintegy 5000 ember vett élénk részt, s melyen lelkes éljenzésekkel fogadták az élveivé vált, s az amnestia folytán szabadon bocsátott munkásokat. A népgyűlés a következő határozatot fogadta el néhány többé-kevésbé heves szónoklat után : „Az osztrák állami szövetség csak úgy erősödhetik meg , népei közt csak úgy lehet béke, ha az eddigi, egyes kiváltságos osztályokon alapuló képviselet az összes nép képviseletévé alakíttatik át. „Csak az általános egyenes választások behozatala, a teljesen szabad egyleti és gyülekezési jog engedélyezése és tökéletes sajtószabadság által lehetséges a népben felébreszteni a szeretetet az állam iránt, csak így lehet szembeszállni a fenyegető külveszélyekkel. „Ausztria socialdemokratái, kik a valódi haladás pártját s az egyedüli valódi néppártot képviselik, a kormány iránti maguk tartását ezen kifejezett elvek figyelembe vételétől teszik függővé.“ A határozat kimondása után az ezerekből álló tömeg az általános választási jogot éltetve és szabadságról szóló dalokat énekelve vonult végig Bécs legnépesebb utczáin mindaddig, mig egy rendőrfelügyelő rendszerezetekre appellálva fel nem szólította, hogy oszoljanak szét, mire a zaj elnémult, s a tömeg lassanként eloszlott. A magyarországi kath. egyház önkormányzatának szervezete. (A huszonhetes bizottsági szövegezése szerint.) Második fejezet. B) Az igazgató tanács. 29. §. Az igazgató tanács élén az ország herczegprimása áll. Akkor, mikor az esztergomi érseki szék betöltve nincs, az elnökség a hivatalra nézve legidősebb érsekit illeti. 30. §. Az igazgató tanács tagjai: a) kilencz igazgató tanácsos, és pedig 3 egyházi, 6 világi állású tag, — továbbá b) három igazgató osztályfőnök. 31 §. Az igazgató tanácsosokat az országos hatd.gyűlés saját kebeléből három évre választja. Ezen igazgató tanácsosok egyharmada a megválasztatás rende szerint évenként kilép, de újra megválasztható. A kilépés sorrendje fölött az első két évben sorshúzást határoz. 32. §. Az igazgató tanács saját világi alelnökét, az igazgató tanácsosok sorából egy évre maga választja. 33. §. Az országos katholikus gyűlés határozatainak pontos végrehajtása fölött őrködik; s ennélfogva: a) Felügyel az igazgató osztályfőnökök által saját felelősségök mellett kezelendő kormányzat minden ágazatára. b) Az igazgató osztályfőnökök minden oly rendeletét, melyet az országos kath. gyűlés határozataival, vagy határozat nem létében az ügy érdekével összeütközőnek tart, felfüggesztheti, és ily alkalommal a halasztást nem szenvedő ügyekben saját felelősségére intézkedik. c) Felmerülő mulasztások esetében azokra az osztályfőnökük figyelmét felhívja, s őket a kellő intézkedések megtételére utasitólag is kötelezi. d) Őrködik az országos katholikus közpénztár szigorú kezeltetése fölött. 34. §. Mindazon javaslatokat, melyek az egyes osztályfőnökök által az országos kath. gyűlés elé terjesztés s ez utáni eldöntés végett előkészíttetnek, — a mennyiben azok előleges bejelentés folytán az országos gyűlés részéről külön bizottságokhoz nem utasíttattak — tárgyalja, s véleményes jelentésével kiséri. Hasonló előterjesztéseket önállóan is kezdeményezhet, de ily esetben az illető osztályfőnök véleményét mindenkor bekivánja s mellékli. 35. §. A magasabb egyházi javadalmak betöltését akkép eszközli,hogy minden megürült helyre három egyént, ezek közöl leendő kinevezés végett, az apostoli királyhoz felterjeszt, úgy azonban hogy: a) az érseki s püspöki székek betöltésénél, valamint a javadalmas apátságok és prépostságok adományozásánál a püspöki kart és az illető egyházmegyei tanácsot meghallgatja; b) a szerzetesrendek apátságaira és prépostságaira nézve azok kijelölését veszi a felterjesztés alapjául; c) a káptalani javadalmakra nézve a hármas kijelölést az illető egyházmegyei tanács meghallgatása mellett az illető megyés püspökkel, széküresedés esetében a káptalannal egyetértőleg állapítja meg. 36. §. Összeállítja az igazgató osztályfőnökök által előkészített költségvetést s ezt saját véleményes jelentésével, valamint a megelőzött évre szóló számadásokat, megállapítás, illetőleg megvizsgálás végett az orsz. kath. gyűlés elé terjeszti. 37. §. A kegyúri viszonyból felmerülő kérdések esetében, azoknak a fennálló törvények és gyakorlat értelmében elintéztetéséről gondoskodik. Oly esetekben pedig, midőn akár valamely kegyúr, akár valamely község részéről a kegyúri terhek megváltása, vagy a kegyúri tér-