A Hon, 1871. március (9. évfolyam, 49-75. szám)

1871-03-31 / 75. szám

75. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Péntek, martins­or. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési dijt Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...............................1 írt. 85 kr. 3 hónapra ..............................6 „ 50 „ 6 hónapra ...... 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZ­G­A­ZD­ASZ­ATI NAPILAP: Amaasás Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. BeigtAtdsi díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdeté­sk többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. §JSg~ Az előfizetési és hirdetményidj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A H­O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre.......................... 22 frt — kr Fél évre................................ 11 frt — kr Negyed évre ..................... 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kü­lönkü­ldé­séért felülfizetés havonkint. 30 kr. QHT* Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sent használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, MARTIUS 30. A német birodalmi gyűlés felirata. A Az egyesült Németország első biro­dalmi gyűlésének első nyilatkozata van előttünk — a császárhoz intézendő felirati javaslat ez, melyet olvasóink esti lapunk­ban feltalálhatnak. Hogy Németország nem úgy lett egy­­gyé, a­mint egy demokrata álmodta,­ az bizonyos, mert a háború a demokratá­nak nem útja és a császárság nem czélja. De, hogy az egység megvan, annak csak örülhetünk, mert követelte azt, mint a fel­irat is kifejezi: „Németország megelége­dése és Európa biztonsága.“ De ha az óhajtott gyümölcs zöld, még lehet érett. Ez a német nemzet maga­tartásától függ. Mert ezután fog kitűnni az, hogy a Hohenzollernház vagy a német nem­zet szedi-e a kiállott véres háború gyü­mölcsét? A német egy, mert azzá akart lenni: most Európa követeli tőle, hogy akarjon szabad lenni is. És az egységes német nemzet első tör­vényes nyilatkozata — habár e gyűlésen az egész nemzet nincs is egészen híven képviselve: a diadalmi mámor és az ez által nevelt porosz befolyás folytán — ki­indulásnak elég, habár programmnak kevés. Mert a midőn a felirat kimondja azt, hogy: „a más népek bel életébe való el­egyedés napjai , reméljük , semmi ürügy alatt és sémái alak­ban vissza nem fognak térni,“ elég szép ígéretet tesz Európának épen abban a kérdésben, mely a nemzetközi viszonyok legkényesebb oldala. Ehez a commentar csak annak a meg­tartása lehet. A konkrét esetekben bizo­nyítja be Németország, hogy a be nem avatkozás elvét követi és bizonyítsa be ezt a Hohenzollernekkel szemben is, ha kell — mert akkor csak szavát váltja be, és Európa — főleg Ausztria — nem bán­ja meg a német egységet. Ha a nemzet — mint a felirat mondja — a „császár oltalma“, az „alkotmány és törvények“ uralma alatt akar „a sza­badság és béke“ javaiért versenyezni a többi nemzetekkel és ígéri, hogy ez „leg­­főbb“ vágya, akkor csak azt a correc­­tiot szeretnők kifejezésében tenni, hogy a „szabadság és béke javai“ ne csak leg­főbb, hanem egyetlen vágyát ké­pezzék, melyet ne mellőzzön soha más vágyakért, és bírjon erővel az „alkotmány és törvény uralma“ alatt létesíteni az egyéni és politikai szabadságot még a „császárral“ szemben is. Feliratának ez általános kifejezései in­­terpraetatioját írja meg a nemzet az élet­ben belső szabadelvűséggel és külső bé­keszeretettel. Ezt követeli saját érdeke is, mert máskülönben egysége vészthozó Moloch lesz, mely felemészti szabadságát, fejlődését és átkot hoz Európára, a­he­lyett, hogy annak „biztonságát“ mozdí­taná elé, mint a felirat ígéri. Azonban a feliratban van egy passus, melyet már általánossága sem tüntet fel jót ígérő fogadásnak, hanem egyszerűen veszedelmes tévhitnek vagy tendentiának kell tekintenünk azt, és ez az, hogy az „északnémet alkotmánynak“ a délnémet államokba való behozását helyeslik és azt az egység előmozdítójául tekintik. Mert ez alkotmány a politikai és társadalmi jo­gokat oly szakkorlátok közé szorítja, hogy sem alkotmányos életről, sem egyé­ni szabadságról annak uralma alatt szó nem lehet. És ha a felirat az egyes „or­szágok autonómiáját“ ígéri meghagyni, ha az alkotmányt a „szabadság“ irányá­ban ígérkezik tovább fejteni, akkor vagy semmit se ígért, vagy többet, mint a­mennyi a fenebbi passussal összefér.Mert, hogy az észak-német alkotmánynyal sem az egyes országok autonómiája, sem a polgárok szabadsága meg nem egyezik , az kitűnt ennek 1866 ban keletkezett és mai napig tartó egész életéből. Az egység így lehet a „Blut und Eisen“ egysége, de nem egy szabad nemzeté. E felirat e passusából is ki a porosz be­folyás csak. Lehet, hogy a javaslat­készí­tőket ennek megírásában a diadalmámor, lehet, hogy a Bismarck-félelem vezette, de annyi áll, hogy ha a birodalmi gyűlés is helyesli ezt és ha ez után haladnak to­vább , akkor Németország egy lesz, de egységének gyümölcsét a Hohenzollern ház eszi meg és a nemzet csak nézni­­ja. Azonban ez egy passus ne homályo­­sitsa el a többi ígéretet, vegyük úgy, hogy ezt irták „ad usum Bismarcki,“ ezeket „ad usum nationis.“ És ha meggondol­juk azt, hogy a felirati javaslat mily má­mor után, mily gyűlés számára, kik által és mily időben íratott ? — akkor csak örülhetünk, mert ha már most ily j­ó­za­­n­o­n beszél a német, nincs messzi az idő, mikor még okosabbakat is fog mondani, sőt tenni is. Addig pedig a német egység kedvéért, meghallgathatja­ Európa az ilyen beszédet is , mert sok jó ígéret, sok szép szó van benne, csak aztán a tett feleljen meg a szónak, sőt tegye még jobbá azt. Ismételjük: a feliratban visszaesést nem látunk és józan, higgadt hangulata szép reményekre jogosítja még a szabadságot és demokrátiát is. Pedig ezek most sokat követelnek a némettől, mert elnéztek ele­get neki.­­ A baloldali kör tegnap esti (mért. 30.) értekezletén az úrbéri birtokviszonyok ren­dezéséről folyt a tanácskozás, s a XI. fejezetig pár kisebb módosítás mellett befejeztetett. Ezen­kívül egy határozati javaslat benyújtása is el­határoz­atott az 1848. előtt magokat megváltott urbéreiek kárpótlására nézve. Kedves barátom! Mart. 30. Betegségem után— épen azon napon jelen­tem meg az országos ülésben, midőn uj parókád­dal te is megjelentél— kérdeztelek, adott-e ez óta valaki jótékony czélra gyűjtői kezedhez va­lamit? válaszod után én lettem az első, ki a Hon­­védmenházra 100 ftot kézbesítettem. Ha tehát a „Hon“ mai számában reám vo­natkozik e közlemény — úgy nevem téveszt­ve jön. A név­kiigazítást sem kívánom, mert a latin­nal azt tartom : Munera ne numera — miserig quaecunque dedisti . In coelis numerat nunerat illa deus. Annyit mégis megtehetsz, — hogy Vidacshoz igaz nevem alatt légy szives azt átadni. Hevessy Bertalan. (A roman miniaterium), mely működé­sét azzal kezdé, hogy a kamarát feloszlató, több oly egyénből áll, kiknek jellemzésére szükséges egy pár szót mondani. A kormány élén áll Las­car Cartagiu, ki Cusa letételekor is azon a helyen volt. Merev centralista és bureaucrata. Mellette van a bolgár Teli tábornok, ki heszu­­álló, vérszomjazó. Kezdetben neki szánták a had­ügyi tárczát, de újabb távirat szerint ő a cultus tárczát vette át és a hadügyi tárczát a hozzá ha­sonló Floresco kapta. Costaforu görög az igazságügyi és Meorghen hasonlóan gö­rög a pénzügyi tárczát vették át. Valószínű, hogy Strousberggel, mint eddig, úgy ezentúl is jó lá­bon fognak állani. A ministériumnak sem az országban, sem a kamarában pártja nincs; kér­dés : csinál e később ? A programmot a fejedelem proclamatiója ké­pezi , melyben a budgetnek előleges 2 évres megszavazását és minden minister teljesen szabad választását, míg eddig ő csak a minister­­elnököt nevezte ki és ez — mint ki a kamara előtt felelős — nevezte ki az osztályminiszte­reket. (A p­á­r­i­s­i l­á­z­a­d­ó­k­a­t) jól jellemzi a Bo­naparte Péter perből­­ismeretes Ulric de Fon­­vielle egy a „Times“-hoz intézett levelében. Az egyes vezetőket rendre véve, kiemeli, hogy A­r­­m­and Lévy a „Patriot“ szerkesztője, azzal volt vádolva, hogy Bonaparte zsoldjában állott, az „Italie“la Turinban megjelenő franczia bo­­napartista lapot szerkesztette. Eudes halálra volt ítélve, mert a köztársaság kikiáltása előtt kevéssel, őrállását elhagyta, be volt bizonyítva, hogy Poroszországgal állott összeköttetésben. Jules Vallés, a leglármásabbak egyike, a császári magán­pénztárból hozott fizetést, hogy a republikánus tanokat a szélsőségig vigye. A többi is ilyen schlagi gyerek.“ Fonvielle a sok baj fő okául azt tartja, hogy az oly tekin­télyes egyének, milyen Hugo Victor, Louis Blanc és mások nem bírnak elég jóakarattal és bátorsággal, hogy megmondják, hogy a háború alatt a megsemmisülésig megverettünk és tönkre jutottunk és nem tábornokaink által árultattunk el. Ha megverettünk, azon egyének által történt. Az uj előléptetési szabályzat a hadser­egbeli. II. ^4 Az uj előléptetési szabályzat ellen nem tehetjük azt a kifogást, hogy a­ tudományos képzettség iránt nincs kellő figyelemmel. Ellenkezőleg erre igen nagy súly van fektetve. Csakhogy nincs következetesen keresztül vive az egész szabályzatban, és mit sem túlozunk, csak igaz, egyszerű tényt mondunk ott, midőn konsta­táljuk, hogy a hadapródtól ki tisztjelölt lesz, töb­bet, sokkal többet követel az előléptetési szabályzat, mint az osztálytábornoktól,kiből altá­bornagy lesz. És fájdalom,szintén tényt mondunk el akkor, midőn állítjuk, hogy egy hadapródi vizsga a katonai szaktudományoknak oly nagy mérvű ismeretét feltételezi, hogy a jelenlegi osz­trák tábornokok legnagyobb része megbuknék rajta. S hogy ez a jövőben sem lesz másként, arra nézve nem nyújt semmi kilátást az új előléptetési rendelet. De nemcsak hogy a tiszti jelöltségre aspiráló hadapródtól oly elméleti képzettséget és gya­korlati tapasztalást meg routinet követelnek (legalább elméletileg, a szabályzat szerint) mely­­lyel ma a közös hadseregben talán igen kevés tábornok rendelkezik, hanem e mellett előlépte­tése és előhaladása oly feltételhez van kötve, a­mely nézetünk szerint semmi más, mint a legna­gyobb mérvű corruptiónak egyik leghatalmasabb tényezője. Az előmozdítás feltételét képezi ugyanis az, hogy előbb a tisztikar megképeztessék, váljon méltó-e a hadapród az előmozdításra ? Már a­ki ismeri a közös hadsereg tiszti karát,az ott uralkodó eszméket s divatot, csak méltó megbotránkozást fog érezni ezen intézkedés fölött, mert az a had­apród, a­ki velük együtt képes folytatni a „ke­délyes életet“, vagy a bit valamely törzstiszt, vagy az ezredes — hogy tovább ne menjünk — atyafiságába számít, bizton számíthat a tisztikar támogatására; ellenben az, a­ki komoly törek­vésnek szentelte életét,s a dicom dánom vagy csu- szás-mászás helyett többre becsüli a katonai és hadtudományi ismeretek szerzését, szóval a­ki őket a szakképzettségben nem megközelítené (mert ez vajmi könnyű), de némileg túlszárnyal­ná : ez a legnagyobb valószínűséggel számolhat a tisztikar azon decisiójára, hogy előmozdításra nem alkalmas. Ez a helyzet, tekintve a hadapródokat. Az új előléptetési szabályzat semmi garanciát sem nyújt arra nézve, hogy jövőre a hadapródo­kból a tisz­tikar használható eleme fog válni. De nézzük a felsőbb fokozatokat. Igaz ugyan, hogy a főhadnagyi, századosi, őr­nagyi fokozatokra is megkívántatik egy vizsga letétele , ezekre nézve a soron kívüli elő­mozdítás kedvezménye áll nyitva, miután a századosig minden hatodik, a törzstisztig minden negyedik hely soron kívül töltetik be. De ezen soron kívüli előmozdítás semmi egyéb, mint a táborkari törzs tiszteinek nyújtott kedvezmény; oly kedvezmény, melyet nem érdemelnek meg. A soron kívüli előmozdítás feltételét képezi, a hadi iskola hallgatása után letett sikeres vizsga. S ez ellen nem lehetne kifogás, föltéve, hog­y a hadi iskola szervezete egyátalán olyan, mely megfelel a mai követelményeknek­­ a ha­ditudományok színvonalán áll, és föltéve azt, hogy a hadi iskolának sikeres bevégzésére néz­ve nem bír semmi más befolyással, mint az illető egyén képzettsége,­­ nem pedig a vezető (igaz­gató) tábornok szeszélye s a protectio mindenha­tósága. De ezen feltételek a bécsi magasabb hadi iskolában hiányzanak. Azonban ettől eltekintve, igazságtalanság és méltánytalanság az, hogy ezen hadi iskolába a fölvétel bizonyos számhoz van kötve és korlátolt. Ennélfogva a soronkívüli előhaladhatás kedvezménye nem általá­nos, és teljesen igazolt azon állításunk, melyet első czikkünkben fejeztünk ki, hogy csak a Protectionskinderek által zsákmányolható ki. — Annak a tisztnek tehát, a kiben van komoly törekvés, önérzet és ambitio — előbb fűt-fát kell megmozgatnia, csak hogy bejuthasson a hadi iskolába; ha egyszer bejutott, a vizsga letevése, s hogy tanul e a hadi iskolában valamit, vagy sem ? — mind mellékes kérdés. Igazságtalan­sága és méltánytalansága mellett tehát az az intézkedés nem nyújt kezességet arra nézve, hogy a magasabb fokozatú tiszti helyek erre va­lóban alkalmas egyének által fognak betöltetni, miután az, a­ki nem juthatott be a hadi iskolába — a­mi a tisztek nagy száma,­­ a hadi iskola aránytalanul csekély létszáma mel­lett nem is különös dolog — ha még olyan te­hetséges, még olyan törekvő és használható ka­tona­­ el marad temetve, s kénytelen lesz tapasz­talni azt, hogy kevesebb ismeretekkel bíró, de nagyobb rugékonysággal , hatalmasabb protec­­tióval bíró tagtársa — holnap már elöljárójává vált. Íme ezek azok a nagy reformok, melyeken már néhány év óta törik a fejüket a hadügymi­­nistérium által összeállított s egybehívott külön­féle enquetek. A forma uj, — de az új lepel alól — ha még oly czifra — bizony csakhamar ki látszik az a bizonyos — lóláb, kik mindig a bábomnak végsőig való folytatását kiabálták és féktelen maguk viselete által min­den háborút lehetlenné tettek; a köztársaságnak és a republikánus pártnak e felkelésben semmi része sídés. Az tényleg a köztársaság ellen van irányozva oly pártok által, melyek 1848-ban a júniusi eseményeket szervezték és melyek, min­den áron uralomra törekedvén, mindent felfor­gatni igyekeztek. A porosz érdek ebben segítsé­gükre van, mert helyreállásról szó nem lehet addig, míg Francziaországban polgár­háború és nevetséges csőcselék lázadás van.“ Ez biz­okos beszéd. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 324. ülése mart 30. Az esti lapunkban elmondottak után tárgyalás alá jött a községi törvényjavaslat IX. Fejezete. Vegyes és átmeneti intézkedések. 135. § A fölött, hogy a puszta községgé, a kis község önálló községgé, nagy község rendezett taná­csú várossá vagy helységgé, a rendezett tanácsú város nagy községgé alakuljon át; a törvényhatóság véle­ményének meghallgatása mellett a és §§. korlátai kö­zött a belügyminiszer határoz. Azt pedig, hogy rendezett tanácsú város külön tör­vényhatósággá alakuljon át a törvényhozás külön tör­vényben engedi meg. Erre vonatkozólag Szathmáry Miklós kö­vetkező módosítványt ad be a szakasz végére : „Ha a község ég törvényhatóság között az iránt, váljon a fellebb emlitett törvényes kellé­keknek elég van-e téve, kérdés támad, ezt az illetékes első folyamodású törvényszék dönt­se el.“ Továbbá az első bekezdésből „véleményének meghallgatása mellett és korlátai között a belüi­­gyér“ kihagyandó, — úgyszinte a 36. §. a) be­kezdéséből a „pusztai“ szó. Az eredeti szöveg fogadtatik el. 136. §. Ha valamely pusztai terület birtokosai kü­lön községgé, vagy valamely kis község önálló köz­séggé, vagy végre nagy község rendezett tanácsú vá­rossá akarna átalakulni, az átalakításért folyamodók kérvényüket az illető törvényhatósághoz adják be, és tartoznak bebizonyítani: a) hogy ezen átalakulást a pusztai birtokosok azon része kívánja, mely együtt a puszta vagy község ösz­­szes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti, és b) hogy az ezen átalakulás folytán reájuk neheze­dő kötelezettségek pontos teljesítésére elégséges szel­lemi és anyagi erővel rendelkeznek. A törvényhatóság megvizsgálván a folyamodók bi­­zonyítékait, saját véleményének kíséretében a belügy­­miniszerhez küldi, ki a felett véglegesen intézkedik. Ha be van bizonyítva mind­az, a­mi a fentebbiek szerint bebizonyítandó , az átalakulás meg nem tagad­­tathatik. Ezen szakasz Nehrebeczkynek azon módosításával fogadtatik el, hogy az a) pontban „birtokosok“ után „illetőleg községi lakosok“ tétetett be. A következő szakasz Berecz, Wahrman és Királyi P. módosításai folytán következő szö­vegben fogadtatott el: Midőn valamely puszta területe közigazgatá­silag valamely szomszéd község területéhez csa­­toltatik, ha azon község már akkor törzsvagyon­­nal bir, s kérdés támad az iránt, fog-e és meny­nyiben részesülni a törzsvagyon jövedelmében, vagy tartozik-e s mennyiben az eddigi adósság­hoz járulni, előbb a tövényhatóság közbejötté­vel barátságos egyezség lesz megkísértendő, és ha ez nem sikerül, a kérdés a községre illeté­kes bizottság előtt indítandó per utján fog el­döntetni. 138. §. Midőn valamely puszta területe, valamely szomszéd község területéhez csatoltatik, ha azon köz­ség már akkor törz­svagyonnal bir és adósságai van­nak s kérdés támad az iránt: fog-e és mennyiben részesülni a törzsvagyon jövedelmében, vagy tartozik-e s mennyiben az eddigi adóssághoz járulni; előbb a törvényhatóság közbejöttével barátságos egyezség lesz megkísértendő és ha ez nem sikerül, a kérdés a köz­ségre illetékes biróság előtt mozdítandó per útján fog eldöntetni. 139. §. Összeépült községek egyesítését, egyik vagy másik község képviseletének indokolt s a tör­vényhatóság által támogatott folyamodására, az il­lető község meghallgatása s az egyesülés felté­teleinek megállapítása mellett a belügyminiszer hatá­rozza el. Az egyesülés csak azon esetben rendeltetik el, ha azt mind a két község lakosságának külön külön azon része kívánja, mely a község összes egyenes állam­adójának felénél többet fizet. Ez esetben az egyesülés meg nem tagadható. Változatlanul elfogadtatok. 140. §. Két külön törvényhatóság területén fekvő összeépített községek egyesitése csak az egyik községnek az illető törvényhatósági területbe törvény­hozási uton eszközlendő átkebelezése után történhetik meg. Ezen szakasz G­eczőnek következő módo­­sitványával fogadtatott el, mely a szöveg elejére létetett: „Azon községek vagy községrészek azonban, melyek 1848. előtt vagy után önkor­mányzatú városokkal már egyesítettek, ezen intézkedés által nem érintettek és a fennebbi egyesítési eljárás mellőzésével a városok kiegé­szítő részei maradnak.“ 141. §. Addig, míg a községek a­­ §§. értelmé­ben átalakulnak, a jelenleg első folyamodású birósági hatósággal felruházott kiváltságos mezővárosok: ren­dezett tanácsú városoknak ; a külön községjegyzőt tartó, de rendezett tanács­csal nem biró mezővárosok és falvak: nagy közsé­geknek ; a közös községjegyzőt tartó faluk pedig kis közsé­geknek tekintetnek s e minőségben gyakorolják a tör­vény által biztosított jogokat s teljesítik a törvény által megszabott kötelességeket. Huszár I. a 3-ik sorból a „k ivánságos“ szó kihagyását indítványozza. — Elfogad­­tatik. 142. §. Ott, hol jelenleg képviselőtestületek nin­csenek, azon jogokat és kötelességeket, melyeket jelen törvény — §-a a képviselőtestületre ruház, a törvény életbeléptetésénél a képviselőtestület helyett kivétele­sen az elöljáróság gyakorolja és teljesíti, a szolgabíró vezetése alatt. Az igazoló választmány (. §.) tagjai pedig ez egy esetben a község választóképes lakosai közül választ­hatók és jelölhetők ki. 143. §. A jelen törvény kihirdetésekor alkalma­zásban levő jegyzők megtartják hivatalaikat, csak a velük kötött szerződés értelmében, vagy a 71. §. ér­telmében mozdíthatók el. Oly községekben azonban, melyek uj körjegyzőség alakítása végett egyesülnek, mindenesetre választás­nak lesz helye. Ez ut bbi §. T­ó­­­h V. következő módosit­­ványával fogadtatik el: „azon községi orvosok és mérnökök kik a jelen törvény kihirdetésekor alkalmazásban vannak, ha a 75. §-ban körülírt minősitvénynyel nem bának is, újra megvá­­laszthatók.“ 144. §. E törvény végrehajtásával a belügyminiszer bizatik meg. Változatlanul elfogadtatik. —Ezzel befejezte­­tett a­­javaslat tárgyalása. Az államköltségvetési törvény kihirdettetik. Következik Tisza K. indítványának tárgyalása, mely szerint mondja ki a képviselő­­ház határozatilag, hogy a községek rendezésé­ről szóló törvény csak akkor lép életbe, midőn az úrbériséggel rokontermészetű birtokviszonyok megszüntetése, a hűbériség maradványainak el­törlése czéljából szükséges törvények is megal­kotva lesznek. Tóth Vilmos nem fogadja el az indítványt, mivel az úrbéri viszonyok már rendezve vannak, és azonkívül 150 rend­ tanácsú város rendezése, melyekben ily viszonyok nem léteznek, elodáz­­tatnék. Móricz Pál a miniszter által felhozottakkal szemben megjegyzi, hogy a regálék mindenütt fenállanak. A policeális intézkedés ezen községi törvény­nél fogva átadatik a községnek, a földbirtokos­nak, a­kinek virilis szavazatánál fogva lesz a községben helye, érdekében fog állani a regálé fentartása. a népnek ez nem lesz érdekében, eb­ből felfolyamodás történik a megyéhez, a minis­­tériumhoz, s lesz annyi panasz, hogy az első or­­ganisatio idejében már­is igen nagy visszaélések és veszekedések fognak támadni. Ha Tisza indítványa nem fogadtatik el, úgy járunk — úgy­mond — mint az igazságügyi szervezettel. Nehrebeczky Sándor több oknál fogva nem pártolja az indítványt s azt tartja, hogy az in­dítványban ellenmondás van, azon ellenmondás, hogy egy részről az kívántatik, hogy függesztes­­sék fel e törvény végrehajtása addig, míg az ur­­báriséggel rokon természetű birtokviszonyok megszüntetése és a hűbériség maradványainak eltörlése czéljából a képviselőház törvényeket alkot; más­részről ismét e felfüggesztés kérdik addig, míg a jogegyenlőség a vagyon jogi ter­mészetére nézve is minden kiváltságos helyzetek mellőzésével valósággá lesz, mert ellenkező eset­ben a község lakosai között folytonos súrlódások okoztatnának. Alanácsi Sándor pártolja az indítványt. En­nek elfogadása semmi hátrányt nem fog okozni, mert ha 3-4 évig elbírt kormányozni a belügy­­ministérium, a felelősséget tovább is elvállalhat­ja, mert ha akarja, egy pár hónap alatt keresz­tül viheti az indítványban érintett tárgyakat. Németh Albert közbiztonság vagyoni és sze­mély bátorság tekintet­ből és az elhárítandó bel­­villongások tekintetéből is Tisza Kálmán által beadott határozati javaslatot, nemcsak hogy pár­tolja és a megszavazott törvényjavaslatot attól függővé teszi, hanem képviselői kötelességének tartja kijelenteni azt, hogy ha azt a kormány, daczára annak, az úrbéri viszonyoktól fennmaradt kiváltságok szabályozása nélkül végre kívánja hajtani, a felelősség terhét a kormányra hárítja, és lesznek idők, midőn ezen keserű gyümölcsö­ket megtermő eljárásukért b­zonyosan meg is fognak lakolni. (Helyeslés balról.) Halász Boldizsár pártolja az indítványt, és ennek támogatására gyakorlati példákat hoz fel. A községi törvény azt mondja, hogy a község­nek tagja mindenki, ki azon területen lakik, te­hát a volt földesur is. Most vegyük azon vi­szonyt,midőn pl. a földesur a községi gyűlésben megjelenve, mint földesur saját érdekeit ott köteles képviselni. Vegyük a vadászat­, jogot. Az 1862-ik törvény értelmében a földesur illetőleg a nemes embernek birtokát szabad volt eltiltani; még az urbér fel nem szabadittatott már akkor azon időben,sőt per abusum azon túl is, a dézsma szőlő s az urbér földek el voltak tita­mazva, ki vannak táblázva a földesur javára. Most a köz­ség indítványt tesz, kérdésbe hozza, mi történ­jék a vadászati joggal. Nekünk urbérünk volt, szántóföldünk felszabadult dézsmaszőlőnk, mi azt saját hasznunk s mulatságunkra akarjuk jövőre használni vagy bérbe adjuk. A földesur azonban azt mondja : vető, ez a fenálló 1862. törvény szerint engem illet. Méltóztassék azon egyetértést képzelni — úgy­mond — mi ebből kifejlődik. Ez esetben a földesur nem tagja a községi képviseletnek , hanem földesur. Ily regálék a községnek bizonyos időhöz , ne­gyed­évhez vagy bizonyos időszakhoz kötött bormérés. Mi történjék ezekkel? A földesur használta mint földesur, fogja-e ezentúl hasz­nálni ? Szontagh. P. azt tartja, hogy ha ezen törvény végre nem hajtatik, meglehet, hogy talán apró kisebbszerű bajokat fog kiszülni és ettől fél a kor­mány, de a nagyobb bajokat, melyek a háttérben vannak, nem kívánja megelőzni, pedig a status férfiúnak feladata épen ez: előre megbírálni, mi­nő bajok származhatnak a mulasztásból és in­kább eltűrni a közel levő aprólékos bajokat. Er­re vonatkozólag egy angol példabeszédre hivat­kozik, mely szerint jobb megelőzni az oly bajo­kat, a­melyek okvetlenül be fognak következni, mint a már bekövetkezett nagy bajokat egy chi­­rurgikus és nem államtudományi kifejezéssel élve, egy véres operatióval megakadályozni. En­nélfogva Tisza Kálmán hat­ javaslatát egész lel­ke meggyőződésével pártolja.­­ (Helyeslés bal­felöl.) Juszth József nem pártolja ez indítványt a rendezett községekkel szemközt, mint a jelen viszonyok mellett. Ha e kérdést a község rende­zése előtt akarnék megoldani, akkor e téren is csak a zavar növekednék, mert most sem sze­mélybátorság , se rendes administrate nincs.

Next