A Hon, 1871. március (9. évfolyam, 49-75. szám)
1871-03-31 / 75. szám
75. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Péntek, martinsor. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dijt Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...............................1 írt. 85 kr. 3 hónapra ..............................6 „ 50 „ 6 hónapra ...... 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDASZATI NAPILAP: Amaasás Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. BeigtAtdsi díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetésk többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 25 kr. §JSg~ Az előfizetési és hirdetményidj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HO N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre.......................... 22 frt — kr Fél évre................................ 11 frt — kr Negyed évre ..................... 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. QHT* Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sent használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, MARTIUS 30. A német birodalmi gyűlés felirata. A Az egyesült Németország első birodalmi gyűlésének első nyilatkozata van előttünk — a császárhoz intézendő felirati javaslat ez, melyet olvasóink esti lapunkban feltalálhatnak. Hogy Németország nem úgy lett egygyé, amint egy demokrata álmodta, az bizonyos, mert a háború a demokratának nem útja és a császárság nem czélja. De, hogy az egység megvan, annak csak örülhetünk, mert követelte azt, mint a felirat is kifejezi: „Németország megelégedése és Európa biztonsága.“ De ha az óhajtott gyümölcs zöld, még lehet érett. Ez a német nemzet magatartásától függ. Mert ezután fog kitűnni az, hogy a Hohenzollernház vagy a német nemzet szedi-e a kiállott véres háború gyümölcsét? A német egy, mert azzá akart lenni: most Európa követeli tőle, hogy akarjon szabad lenni is. És az egységes német nemzet első törvényes nyilatkozata — habár e gyűlésen az egész nemzet nincs is egészen híven képviselve: a diadalmi mámor és az ez által nevelt porosz befolyás folytán — kiindulásnak elég, habár programmnak kevés. Mert a midőn a felirat kimondja azt, hogy: „a más népek bel életébe való elegyedés napjai , reméljük , semmi ürügy alatt és sémái alakban vissza nem fognak térni,“ elég szép ígéretet tesz Európának épen abban a kérdésben, mely a nemzetközi viszonyok legkényesebb oldala. Ehez a commentar csak annak a megtartása lehet. A konkrét esetekben bizonyítja be Németország, hogy a be nem avatkozás elvét követi és bizonyítsa be ezt a Hohenzollernekkel szemben is, ha kell — mert akkor csak szavát váltja be, és Európa — főleg Ausztria — nem bánja meg a német egységet. Ha a nemzet — mint a felirat mondja — a „császár oltalma“, az „alkotmány és törvények“ uralma alatt akar „a szabadság és béke“ javaiért versenyezni a többi nemzetekkel és ígéri, hogy ez „legfőbb“ vágya, akkor csak azt a correctiot szeretnők kifejezésében tenni, hogy a „szabadság és béke javai“ ne csak legfőbb, hanem egyetlen vágyát képezzék, melyet ne mellőzzön soha más vágyakért, és bírjon erővel az „alkotmány és törvény uralma“ alatt létesíteni az egyéni és politikai szabadságot még a „császárral“ szemben is. Feliratának ez általános kifejezései interpraetatioját írja meg a nemzet az életben belső szabadelvűséggel és külső békeszeretettel. Ezt követeli saját érdeke is, mert máskülönben egysége vészthozó Moloch lesz, mely felemészti szabadságát, fejlődését és átkot hoz Európára, ahelyett, hogy annak „biztonságát“ mozdítaná elé, mint a felirat ígéri. Azonban a feliratban van egy passus, melyet már általánossága sem tüntet fel jót ígérő fogadásnak, hanem egyszerűen veszedelmes tévhitnek vagy tendentiának kell tekintenünk azt, és ez az, hogy az „északnémet alkotmánynak“ a délnémet államokba való behozását helyeslik és azt az egység előmozdítójául tekintik. Mert ez alkotmány a politikai és társadalmi jogokat oly szakkorlátok közé szorítja, hogy sem alkotmányos életről, sem egyéni szabadságról annak uralma alatt szó nem lehet. És ha a felirat az egyes „országok autonómiáját“ ígéri meghagyni, ha az alkotmányt a „szabadság“ irányában ígérkezik tovább fejteni, akkor vagy semmit se ígért, vagy többet, mint amennyi a fenebbi passussal összefér.Mert, hogy az észak-német alkotmánynyal sem az egyes országok autonómiája, sem a polgárok szabadsága meg nem egyezik , az kitűnt ennek 1866 ban keletkezett és mai napig tartó egész életéből. Az egység így lehet a „Blut und Eisen“ egysége, de nem egy szabad nemzeté. E felirat e passusából is ki a porosz befolyás csak. Lehet, hogy a javaslatkészítőket ennek megírásában a diadalmámor, lehet, hogy a Bismarck-félelem vezette, de annyi áll, hogy ha a birodalmi gyűlés is helyesli ezt és ha ez után haladnak tovább , akkor Németország egy lesz, de egységének gyümölcsét a Hohenzollern ház eszi meg és a nemzet csak néznija. Azonban ez egy passus ne homályositsa el a többi ígéretet, vegyük úgy, hogy ezt irták „ad usum Bismarcki,“ ezeket „ad usum nationis.“ És ha meggondoljuk azt, hogy a felirati javaslat mily mámor után, mily gyűlés számára, kik által és mily időben íratott ? — akkor csak örülhetünk, mert ha már most ily józanon beszél a német, nincs messzi az idő, mikor még okosabbakat is fog mondani, sőt tenni is. Addig pedig a német egység kedvéért, meghallgathatja Európa az ilyen beszédet is , mert sok jó ígéret, sok szép szó van benne, csak aztán a tett feleljen meg a szónak, sőt tegye még jobbá azt. Ismételjük: a feliratban visszaesést nem látunk és józan, higgadt hangulata szép reményekre jogosítja még a szabadságot és demokrátiát is. Pedig ezek most sokat követelnek a némettől, mert elnéztek eleget neki. A baloldali kör tegnap esti (mért. 30.) értekezletén az úrbéri birtokviszonyok rendezéséről folyt a tanácskozás, s a XI. fejezetig pár kisebb módosítás mellett befejeztetett. Ezenkívül egy határozati javaslat benyújtása is elhatározatott az 1848. előtt magokat megváltott urbéreiek kárpótlására nézve. Kedves barátom! Mart. 30. Betegségem után— épen azon napon jelentem meg az országos ülésben, midőn uj parókáddal te is megjelentél— kérdeztelek, adott-e ez óta valaki jótékony czélra gyűjtői kezedhez valamit? válaszod után én lettem az első, ki a Honvédmenházra 100 ftot kézbesítettem. Ha tehát a „Hon“ mai számában reám vonatkozik e közlemény — úgy nevem tévesztve jön. A névkiigazítást sem kívánom, mert a latinnal azt tartom : Munera ne numera — miserig quaecunque dedisti . In coelis numerat nunerat illa deus. Annyit mégis megtehetsz, — hogy Vidacshoz igaz nevem alatt légy szives azt átadni. Hevessy Bertalan. (A roman miniaterium), mely működését azzal kezdé, hogy a kamarát feloszlató, több oly egyénből áll, kiknek jellemzésére szükséges egy pár szót mondani. A kormány élén áll Lascar Cartagiu, ki Cusa letételekor is azon a helyen volt. Merev centralista és bureaucrata. Mellette van a bolgár Teli tábornok, ki heszuálló, vérszomjazó. Kezdetben neki szánták a hadügyi tárczát, de újabb távirat szerint ő a cultus tárczát vette át és a hadügyi tárczát a hozzá hasonló Floresco kapta. Costaforu görög az igazságügyi és Meorghen hasonlóan görög a pénzügyi tárczát vették át. Valószínű, hogy Strousberggel, mint eddig, úgy ezentúl is jó lábon fognak állani. A ministériumnak sem az országban, sem a kamarában pártja nincs; kérdés : csinál e később ? A programmot a fejedelem proclamatiója képezi , melyben a budgetnek előleges 2 évres megszavazását és minden minister teljesen szabad választását, míg eddig ő csak a ministerelnököt nevezte ki és ez — mint ki a kamara előtt felelős — nevezte ki az osztályminisztereket. (A párisi lázadókat) jól jellemzi a Bonaparte Péter perbőlismeretes Ulric de Fonvielle egy a „Times“-hoz intézett levelében. Az egyes vezetőket rendre véve, kiemeli, hogy Armand Lévy a „Patriot“ szerkesztője, azzal volt vádolva, hogy Bonaparte zsoldjában állott, az „Italie“la Turinban megjelenő franczia bonapartista lapot szerkesztette. Eudes halálra volt ítélve, mert a köztársaság kikiáltása előtt kevéssel, őrállását elhagyta, be volt bizonyítva, hogy Poroszországgal állott összeköttetésben. Jules Vallés, a leglármásabbak egyike, a császári magánpénztárból hozott fizetést, hogy a republikánus tanokat a szélsőségig vigye. A többi is ilyen schlagi gyerek.“ Fonvielle a sok baj fő okául azt tartja, hogy az oly tekintélyes egyének, milyen Hugo Victor, Louis Blanc és mások nem bírnak elég jóakarattal és bátorsággal, hogy megmondják, hogy a háború alatt a megsemmisülésig megverettünk és tönkre jutottunk és nem tábornokaink által árultattunk el. Ha megverettünk, azon egyének által történt. Az uj előléptetési szabályzat a hadseregbeli. II. ^4 Az uj előléptetési szabályzat ellen nem tehetjük azt a kifogást, hogy a tudományos képzettség iránt nincs kellő figyelemmel. Ellenkezőleg erre igen nagy súly van fektetve. Csakhogy nincs következetesen keresztül vive az egész szabályzatban, és mit sem túlozunk, csak igaz, egyszerű tényt mondunk ott, midőn konstatáljuk, hogy a hadapródtól ki tisztjelölt lesz, többet, sokkal többet követel az előléptetési szabályzat, mint az osztálytábornoktól,kiből altábornagy lesz. És fájdalom,szintén tényt mondunk el akkor, midőn állítjuk, hogy egy hadapródi vizsga a katonai szaktudományoknak oly nagy mérvű ismeretét feltételezi, hogy a jelenlegi osztrák tábornokok legnagyobb része megbuknék rajta. S hogy ez a jövőben sem lesz másként, arra nézve nem nyújt semmi kilátást az új előléptetési rendelet. De nemcsak hogy a tiszti jelöltségre aspiráló hadapródtól oly elméleti képzettséget és gyakorlati tapasztalást meg routinet követelnek (legalább elméletileg, a szabályzat szerint) melylyel ma a közös hadseregben talán igen kevés tábornok rendelkezik, hanem e mellett előléptetése és előhaladása oly feltételhez van kötve, amely nézetünk szerint semmi más, mint a legnagyobb mérvű corruptiónak egyik leghatalmasabb tényezője. Az előmozdítás feltételét képezi ugyanis az, hogy előbb a tisztikar megképeztessék, váljon méltó-e a hadapród az előmozdításra ? Már aki ismeri a közös hadsereg tiszti karát,az ott uralkodó eszméket s divatot, csak méltó megbotránkozást fog érezni ezen intézkedés fölött, mert az a hadapród, aki velük együtt képes folytatni a „kedélyes életet“, vagy a bit valamely törzstiszt, vagy az ezredes — hogy tovább ne menjünk — atyafiságába számít, bizton számíthat a tisztikar támogatására; ellenben az, aki komoly törekvésnek szentelte életét,s a dicom dánom vagy csu- szás-mászás helyett többre becsüli a katonai és hadtudományi ismeretek szerzését, szóval aki őket a szakképzettségben nem megközelítené (mert ez vajmi könnyű), de némileg túlszárnyalná : ez a legnagyobb valószínűséggel számolhat a tisztikar azon decisiójára, hogy előmozdításra nem alkalmas. Ez a helyzet, tekintve a hadapródokat. Az új előléptetési szabályzat semmi garanciát sem nyújt arra nézve, hogy jövőre a hadapródokból a tisztikar használható eleme fog válni. De nézzük a felsőbb fokozatokat. Igaz ugyan, hogy a főhadnagyi, századosi, őrnagyi fokozatokra is megkívántatik egy vizsga letétele , ezekre nézve a soron kívüli előmozdítás kedvezménye áll nyitva, miután a századosig minden hatodik, a törzstisztig minden negyedik hely soron kívül töltetik be. De ezen soron kívüli előmozdítás semmi egyéb, mint a táborkari törzs tiszteinek nyújtott kedvezmény; oly kedvezmény, melyet nem érdemelnek meg. A soron kívüli előmozdítás feltételét képezi, a hadi iskola hallgatása után letett sikeres vizsga. S ez ellen nem lehetne kifogás, föltéve, hogy a hadi iskola szervezete egyátalán olyan, mely megfelel a mai követelményeknek a haditudományok színvonalán áll, és föltéve azt, hogy a hadi iskolának sikeres bevégzésére nézve nem bír semmi más befolyással, mint az illető egyén képzettsége, nem pedig a vezető (igazgató) tábornok szeszélye s a protectio mindenhatósága. De ezen feltételek a bécsi magasabb hadi iskolában hiányzanak. Azonban ettől eltekintve, igazságtalanság és méltánytalanság az, hogy ezen hadi iskolába a fölvétel bizonyos számhoz van kötve és korlátolt. Ennélfogva a soronkívüli előhaladhatás kedvezménye nem általános, és teljesen igazolt azon állításunk, melyet első czikkünkben fejeztünk ki, hogy csak a Protectionskinderek által zsákmányolható ki. — Annak a tisztnek tehát, a kiben van komoly törekvés, önérzet és ambitio — előbb fűt-fát kell megmozgatnia, csak hogy bejuthasson a hadi iskolába; ha egyszer bejutott, a vizsga letevése, s hogy tanul e a hadi iskolában valamit, vagy sem ? — mind mellékes kérdés. Igazságtalansága és méltánytalansága mellett tehát az az intézkedés nem nyújt kezességet arra nézve, hogy a magasabb fokozatú tiszti helyek erre valóban alkalmas egyének által fognak betöltetni, miután az, aki nem juthatott be a hadi iskolába — ami a tisztek nagy száma, a hadi iskola aránytalanul csekély létszáma mellett nem is különös dolog — ha még olyan tehetséges, még olyan törekvő és használható katona el marad temetve, s kénytelen lesz tapasztalni azt, hogy kevesebb ismeretekkel bíró, de nagyobb rugékonysággal , hatalmasabb protectióval bíró tagtársa — holnap már elöljárójává vált. Íme ezek azok a nagy reformok, melyeken már néhány év óta törik a fejüket a hadügyministérium által összeállított s egybehívott különféle enquetek. A forma uj, — de az új lepel alól — ha még oly czifra — bizony csakhamar ki látszik az a bizonyos — lóláb, kik mindig a bábomnak végsőig való folytatását kiabálták és féktelen maguk viselete által minden háborút lehetlenné tettek; a köztársaságnak és a republikánus pártnak e felkelésben semmi része sídés. Az tényleg a köztársaság ellen van irányozva oly pártok által, melyek 1848-ban a júniusi eseményeket szervezték és melyek, minden áron uralomra törekedvén, mindent felforgatni igyekeztek. A porosz érdek ebben segítségükre van, mert helyreállásról szó nem lehet addig, míg Francziaországban polgárháború és nevetséges csőcselék lázadás van.“ Ez bizokos beszéd. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 324. ülése mart 30. Az esti lapunkban elmondottak után tárgyalás alá jött a községi törvényjavaslat IX. Fejezete. Vegyes és átmeneti intézkedések. 135. § A fölött, hogy a puszta községgé, a kis község önálló községgé, nagy község rendezett tanácsú várossá vagy helységgé, a rendezett tanácsú város nagy községgé alakuljon át; a törvényhatóság véleményének meghallgatása mellett a és §§. korlátai között a belügyminiszer határoz. Azt pedig, hogy rendezett tanácsú város külön törvényhatósággá alakuljon át a törvényhozás külön törvényben engedi meg. Erre vonatkozólag Szathmáry Miklós következő módosítványt ad be a szakasz végére : „Ha a község ég törvényhatóság között az iránt, váljon a fellebb emlitett törvényes kellékeknek elég van-e téve, kérdés támad, ezt az illetékes első folyamodású törvényszék döntse el.“ Továbbá az első bekezdésből „véleményének meghallgatása mellett és korlátai között a belüigyér“ kihagyandó, — úgyszinte a 36. §. a) bekezdéséből a „pusztai“ szó. Az eredeti szöveg fogadtatik el. 136. §. Ha valamely pusztai terület birtokosai külön községgé, vagy valamely kis község önálló községgé, vagy végre nagy község rendezett tanácsú várossá akarna átalakulni, az átalakításért folyamodók kérvényüket az illető törvényhatósághoz adják be, és tartoznak bebizonyítani: a) hogy ezen átalakulást a pusztai birtokosok azon része kívánja, mely együtt a puszta vagy község öszszes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti, és b) hogy az ezen átalakulás folytán reájuk nehezedő kötelezettségek pontos teljesítésére elégséges szellemi és anyagi erővel rendelkeznek. A törvényhatóság megvizsgálván a folyamodók bizonyítékait, saját véleményének kíséretében a belügyminiszerhez küldi, ki a felett véglegesen intézkedik. Ha be van bizonyítva mindaz, ami a fentebbiek szerint bebizonyítandó , az átalakulás meg nem tagadtathatik. Ezen szakasz Nehrebeczkynek azon módosításával fogadtatik el, hogy az a) pontban „birtokosok“ után „illetőleg községi lakosok“ tétetett be. A következő szakasz Berecz, Wahrman és Királyi P. módosításai folytán következő szövegben fogadtatott el: Midőn valamely puszta területe közigazgatásilag valamely szomszéd község területéhez csatoltatik, ha azon község már akkor törzsvagyonnal bir, s kérdés támad az iránt, fog-e és menynyiben részesülni a törzsvagyon jövedelmében, vagy tartozik-e s mennyiben az eddigi adóssághoz járulni, előbb a tövényhatóság közbejöttével barátságos egyezség lesz megkísértendő, és ha ez nem sikerül, a kérdés a községre illetékes bizottság előtt indítandó per utján fog eldöntetni. 138. §. Midőn valamely puszta területe, valamely szomszéd község területéhez csatoltatik, ha azon község már akkor törzsvagyonnal bir és adósságai vannak s kérdés támad az iránt: fog-e és mennyiben részesülni a törzsvagyon jövedelmében, vagy tartozik-e s mennyiben az eddigi adóssághoz járulni; előbb a törvényhatóság közbejöttével barátságos egyezség lesz megkísértendő és ha ez nem sikerül, a kérdés a községre illetékes biróság előtt mozdítandó per útján fog eldöntetni. 139. §. Összeépült községek egyesítését, egyik vagy másik község képviseletének indokolt s a törvényhatóság által támogatott folyamodására, az illető község meghallgatása s az egyesülés feltételeinek megállapítása mellett a belügyminiszer határozza el. Az egyesülés csak azon esetben rendeltetik el, ha azt mind a két község lakosságának külön külön azon része kívánja, mely a község összes egyenes államadójának felénél többet fizet. Ez esetben az egyesülés meg nem tagadható. Változatlanul elfogadtatok. 140. §. Két külön törvényhatóság területén fekvő összeépített községek egyesitése csak az egyik községnek az illető törvényhatósági területbe törvényhozási uton eszközlendő átkebelezése után történhetik meg. Ezen szakasz Geczőnek következő módositványával fogadtatott el, mely a szöveg elejére létetett: „Azon községek vagy községrészek azonban, melyek 1848. előtt vagy után önkormányzatú városokkal már egyesítettek, ezen intézkedés által nem érintettek és a fennebbi egyesítési eljárás mellőzésével a városok kiegészítő részei maradnak.“ 141. §. Addig, míg a községek a §§. értelmében átalakulnak, a jelenleg első folyamodású birósági hatósággal felruházott kiváltságos mezővárosok: rendezett tanácsú városoknak ; a külön községjegyzőt tartó, de rendezett tanácscsal nem biró mezővárosok és falvak: nagy községeknek ; a közös községjegyzőt tartó faluk pedig kis községeknek tekintetnek s e minőségben gyakorolják a törvény által biztosított jogokat s teljesítik a törvény által megszabott kötelességeket. Huszár I. a 3-ik sorból a „k ivánságos“ szó kihagyását indítványozza. — Elfogadtatik. 142. §. Ott, hol jelenleg képviselőtestületek nincsenek, azon jogokat és kötelességeket, melyeket jelen törvény — §-a a képviselőtestületre ruház, a törvény életbeléptetésénél a képviselőtestület helyett kivételesen az elöljáróság gyakorolja és teljesíti, a szolgabíró vezetése alatt. Az igazoló választmány (. §.) tagjai pedig ez egy esetben a község választóképes lakosai közül választhatók és jelölhetők ki. 143. §. A jelen törvény kihirdetésekor alkalmazásban levő jegyzők megtartják hivatalaikat, csak a velük kötött szerződés értelmében, vagy a 71. §. értelmében mozdíthatók el. Oly községekben azonban, melyek uj körjegyzőség alakítása végett egyesülnek, mindenesetre választásnak lesz helye. Ez ut bbi §. Tóh V. következő módositványával fogadtatik el: „azon községi orvosok és mérnökök kik a jelen törvény kihirdetésekor alkalmazásban vannak, ha a 75. §-ban körülírt minősitvénynyel nem bának is, újra megválaszthatók.“ 144. §. E törvény végrehajtásával a belügyminiszer bizatik meg. Változatlanul elfogadtatik. —Ezzel befejeztetett ajavaslat tárgyalása. Az államköltségvetési törvény kihirdettetik. Következik Tisza K. indítványának tárgyalása, mely szerint mondja ki a képviselőház határozatilag, hogy a községek rendezéséről szóló törvény csak akkor lép életbe, midőn az úrbériséggel rokontermészetű birtokviszonyok megszüntetése, a hűbériség maradványainak eltörlése czéljából szükséges törvények is megalkotva lesznek. Tóth Vilmos nem fogadja el az indítványt, mivel az úrbéri viszonyok már rendezve vannak, és azonkívül 150 rend tanácsú város rendezése, melyekben ily viszonyok nem léteznek, elodáztatnék. Móricz Pál a miniszter által felhozottakkal szemben megjegyzi, hogy a regálék mindenütt fenállanak. A policeális intézkedés ezen községi törvénynél fogva átadatik a községnek, a földbirtokosnak, akinek virilis szavazatánál fogva lesz a községben helye, érdekében fog állani a regálé fentartása. a népnek ez nem lesz érdekében, ebből felfolyamodás történik a megyéhez, a ministériumhoz, s lesz annyi panasz, hogy az első organisatio idejében máris igen nagy visszaélések és veszekedések fognak támadni. Ha Tisza indítványa nem fogadtatik el, úgy járunk — úgymond — mint az igazságügyi szervezettel. Nehrebeczky Sándor több oknál fogva nem pártolja az indítványt s azt tartja, hogy az indítványban ellenmondás van, azon ellenmondás, hogy egy részről az kívántatik, hogy függesztessék fel e törvény végrehajtása addig, míg az urbáriséggel rokon természetű birtokviszonyok megszüntetése és a hűbériség maradványainak eltörlése czéljából a képviselőház törvényeket alkot; másrészről ismét e felfüggesztés kérdik addig, míg a jogegyenlőség a vagyon jogi természetére nézve is minden kiváltságos helyzetek mellőzésével valósággá lesz, mert ellenkező esetben a község lakosai között folytonos súrlódások okoztatnának. Alanácsi Sándor pártolja az indítványt. Ennek elfogadása semmi hátrányt nem fog okozni, mert ha 3-4 évig elbírt kormányozni a belügyministérium, a felelősséget tovább is elvállalhatja, mert ha akarja, egy pár hónap alatt keresztül viheti az indítványban érintett tárgyakat. Németh Albert közbiztonság vagyoni és személy bátorság tekintetből és az elhárítandó belvillongások tekintetéből is Tisza Kálmán által beadott határozati javaslatot, nemcsak hogy pártolja és a megszavazott törvényjavaslatot attól függővé teszi, hanem képviselői kötelességének tartja kijelenteni azt, hogy ha azt a kormány, daczára annak, az úrbéri viszonyoktól fennmaradt kiváltságok szabályozása nélkül végre kívánja hajtani, a felelősség terhét a kormányra hárítja, és lesznek idők, midőn ezen keserű gyümölcsöket megtermő eljárásukért bzonyosan meg is fognak lakolni. (Helyeslés balról.) Halász Boldizsár pártolja az indítványt, és ennek támogatására gyakorlati példákat hoz fel. A községi törvény azt mondja, hogy a községnek tagja mindenki, ki azon területen lakik, tehát a volt földesur is. Most vegyük azon viszonyt,midőn pl. a földesur a községi gyűlésben megjelenve, mint földesur saját érdekeit ott köteles képviselni. Vegyük a vadászat, jogot. Az 1862-ik törvény értelmében a földesur illetőleg a nemes embernek birtokát szabad volt eltiltani; még az urbér fel nem szabadittatott már akkor azon időben,sőt per abusum azon túl is, a dézsma szőlő s az urbér földek el voltak titamazva, ki vannak táblázva a földesur javára. Most a község indítványt tesz, kérdésbe hozza, mi történjék a vadászati joggal. Nekünk urbérünk volt, szántóföldünk felszabadult dézsmaszőlőnk, mi azt saját hasznunk s mulatságunkra akarjuk jövőre használni vagy bérbe adjuk. A földesur azonban azt mondja : vető, ez a fenálló 1862. törvény szerint engem illet. Méltóztassék azon egyetértést képzelni — úgymond — mi ebből kifejlődik. Ez esetben a földesur nem tagja a községi képviseletnek , hanem földesur. Ily regálék a községnek bizonyos időhöz , negyedévhez vagy bizonyos időszakhoz kötött bormérés. Mi történjék ezekkel? A földesur használta mint földesur, fogja-e ezentúl használni ? Szontagh. P. azt tartja, hogy ha ezen törvény végre nem hajtatik, meglehet, hogy talán apró kisebbszerű bajokat fog kiszülni és ettől fél a kormány, de a nagyobb bajokat, melyek a háttérben vannak, nem kívánja megelőzni, pedig a status férfiúnak feladata épen ez: előre megbírálni, minő bajok származhatnak a mulasztásból és inkább eltűrni a közel levő aprólékos bajokat. Erre vonatkozólag egy angol példabeszédre hivatkozik, mely szerint jobb megelőzni az oly bajokat, amelyek okvetlenül be fognak következni, mint a már bekövetkezett nagy bajokat egy chirurgikus és nem államtudományi kifejezéssel élve, egy véres operatióval megakadályozni. Ennélfogva Tisza Kálmán hat javaslatát egész lelke meggyőződésével pártolja. (Helyeslés balfelöl.) Juszth József nem pártolja ez indítványt a rendezett községekkel szemközt, mint a jelen viszonyok mellett. Ha e kérdést a község rendezése előtt akarnék megoldani, akkor e téren is csak a zavar növekednék, mert most sem személybátorság , se rendes administrate nincs.