A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-15 / 212. szám
212. szám. IX. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1871. Péntek, szeptember 3 b. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési (kj. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ........................5 „ 50 „ 6 hónapra ........................11» . Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Béigtatás! difi 9 hasábos ilyféle betű sors . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 26 kr. fl.* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A H O N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre . . . 33 frt — ki Fél évre . . . lrl frt — kr. Negyed évre . . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . . . 30 kr. Qg* Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadóhivatala. PEST, SZEPTEMBER 14. Bel- és külpolitika. A A salzburgi találkozás alkalmával a bel- és külpolitika közti viszony megvizsgálása több tekintetben érdekes és szükséges. Mert a kül és belpolitika közt sok összefüggés van, habár az európai viszonyok és főleg a monarchikus kormányforma nem engedik, hogy azok közt oly szükségszerű következetesség legyen, milyen az ok és okozat közt van. Olyan országban, hol minden hatalom a nép kezében van, künn is csak azt a politikát folytatják, milyent a nép akar — azaz olyant, mely a belpolitikának következménye. Habár ez elvnek szigorú alkalmazása eddig még Amerikában is csak a noninterventióban érvényesült, mert a nemzetközi viszonyok erőszakos fejleménye nem engedi meg, hogy a demokratikus belpolitika minden tekintetben érvényesüljön, és ebből lehet megmagyarázni azt a különös jelenséget, hogy a szabad Amerika olykor a despot Oroszországgal jár karöltve. De monarchikus államban, és főleg Európa kebelében még többször fordul elő az,hogy az államok oly irányban haladnak,illetőleg oly szövetségesekkel egyesülnek, melyeknek belpolitikája az övéktől sok részben elütő. Azonban ennek sincs más természetes alapja, mint az érdek, és amily változékony ez, és oly múlékony amaz ; csak arra kell vigyázniok az illető népeknek és kormányoknak, hogy a külpolitikai kapocs oly alakot öltsön, a milyen az illető országok érdekeinek megfelel és a milyen ezek belpolitikai fejlődésének nem árt. E kettős szempont egyenlő fontosságú, és ha Salzburgban a külpolitikába többet vontak be, mint amenynyi érdekeinknek megfelel, vagy az ott netalán létrejött kapocsnak oly alakot adtak, hogy az behatással lesz a monarchia bármely részének belpolitikájára is, akkor nemcsakkülpolitikai szempontból csináltak rosz dolgot, hanem a belpolitikára nézve épen ártalmas és veszedelmes tettet követtek el, mely úgy közelebbi mint legtávolabbi eredményeiben igen f rosz gyümölcsöket fog teremni — ha az országgyűlések és közvélemény nem őrködnek. Ez aggodalmunk testet ölt akkor, ha akár a munkáskérdés, akár az egyházi ügy Salzburgban bárminemű ígéret vagy szerződés tárgyát képezi. Habár Bismarck azon nyilatkozata, hogy Róma világi uralma ügyében semminemű interventiót nem tűr, elvágja az egyházi kérdés egyik felét, míg a másikat t. i. a csalhatatlansági dogma elleni fellépést, nálunk a budai audiendum verbumaz általunk óhajtott irányba terelte és igy e tekintetben csak több erélyt kérünk, de az irány állami önállóságunknak úgy de , mint kifelé egészen megfelel. Még a munkáskérdés tekintetében szeretnénk megnyugtatót hallani. Mert érdekünk bármennyire parancsolja is azt, hogy Bismarckkal jó lábon álljunk a külpolitikában, nem szeretnék, ha az ő eszmekörének bármi kis nyomát fedeznék fel a belpolitikában. És ez áll nemcsak hazánkra, hanem az osztrák tartományokra nézve is. Sőt, miután mi már úgy ahogy consolidálódva vagyunk, főleg az osztrák kiegyezés további fejleményei tekintetéből kell óvakodni a német politika befolyásától. Hohenwart actiojának negativ részét egészen helyeseljük — kiegyezési terveit és kísérleteit jó reménynyel kisérjük, és épen azért a mint megróttuk Schmerlinget azért, mert a delegációban mondott beszédben a belpolitikába belevonta a külpolitikát és óvta az osztrák államférfiakat, nehogy oly alkotmányformát állítsanak fel, mely valamely szomszéd állam féltékenységét keltené fel, és úgy roszalnók azt, ha a német párt most a Németországgal való jó viszonyból eszközt és erőt merítene magának arra, hogy a most ellene kiütött alkotmányválságban hegemóniájának fentartásáért alkotmányellenes eljárást kövessen vagy épen strike-ot csináljon. Mindaddig, míg Hohenwart és a szlávok az alkotmány terén maradnak, míg ennek megváltoztatására alkotmányos eszközökkel törekesznek, a németeknek polgári kötelessége, polgári és politikai jogaikat gyakorolni és közreműködésükkel előmozdítani a kiegyezést, de egyszersmind oda hatni, hogy az sem a kultúrát, sem a szabadsági érdekeknek ne ártson. Ha ők tartják magukat a kultúra és alkotmányos szabadság képviselőinek a Lajthán túl, akkor vegyenek példát a magyar ellenzéktől, mely hasonlóan kisebbségben van , de azért minden téren küzd,ha nem is sok pozitv haszonnal, de mindenesetre legalább a visszamenés megakadályozásával. Ezért a német pártnak az alkotmányos küzdelem teréről kilátásba helyezett viszszavonulását mi feltétlenül roszaljuk és ebben ha nem is egyenes, deközvetlen szerepet a német barátságnak tulajdonlunk, amennyiben az osztrákok ebben bizakodva, akarják a kiegyezést megakadályozni csak azért, mert hegemóniájukat vesztik általa, így ők a külpolitikát igaztalanul egyoldalú czéljaik számára akarják kizsákmányolni. Észre lehet venni továbbá azt is, hogy a szlávok bizonyos ingerültséggel viseltetnek a salzburgi hirek iránt és ennek igen könnyen lehet az az eredménye, hogy békülékeny irányukat elvesztik és az osztrák kiegyezést részükről is nehezítik, valamint a mi hazánkban lévő nemzetiségekre is ingerlőleg hat ez. Ebből kitűnik, hogy a salzburgi találkozásnak jó hatása csak úgy lesz, ha: 1) belkérdéseinket nem érinti, 2) ha az osztrák kiegyezést nem akadályozza és 3) ha oly természetű az, hogy nekünk biztonságot nyújt, de ellenségeket nem teremt. Mert ha belpolitikánkon bármi kis nyoma lesz, ha az osztrák tartományok viszonyait német részről fenhéjázás, szláv részről bizalmatlanság által még bonyolultabbá teszi és végre ha akár Oroszországot, akár belnemzetiségeinket nyugtalanítja és ezek ellenében védtelenül hagy — mert külbiztonságot nem nyújt, akkor Andrássy Salzburgban nem csak „dleam et operám“ perdidit, hanem egy ceremóniáért részt nekünk is teremtett. Reméljük,hogy ezeket ő is megfontolta. Meglátjuk, de vigyázzunk! A HON TÄR0ZÄJA. Eppur si iimove! És még is mozog a föld!). Regény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Ötödik kötet. Az árvaság kezdete. (Folytatás.) Kálmán kábult agygyal ült le az ágy mellé, mintha ő rá is ragadt volna bajtársa mámorából valami. — Minden este én hozom idehaza, beszélt tovább Cseresnyés uram, mert különben az utczán elesik , vagy kifosztják a tolvajok, vagy beviszi a patrol. Mikor olyan nagyon sajnálom, hogy ilyen szép talentum igy pusztul el. — Bát a neje ? kérdé Kálmán szorongva. — Az tűr és hallgat. Az egy szent, egy angyal, egy martyr. Budán lakik, a vár alatt, egy szűk utczában, egy kis szobában. A szomszédok látják, hogy reggelig ég a gyertya az ablakában s ő azalatt varr, úgy hiszem pénzért dolgozik. Egész éjjel várja a férjét. Mert néha mikor elkártyázza a pénzét, korábban otthagyja a kávéházat s kevésbbé ittas, aztán hazamegy.Soha sem kérdi tőle a neje, hogy hol volt? Soha sem tesz neki szemrehányást és senkinek sem engedi, hogy férjéről valami roszat mondjon. Hanem este, mikor valami olyan szerepet játszik, ahol szenved a nő, akkor igazi könyeket látnak a szemében. Azt mondják, hogy „érzi“ a szerepét. Kálmán a szék támláját szorongatta markával és mondá magában„óh kedves bajtársam, de közel vagy hozzá, hogy ezzel a székkel itt a fejedet bezúzzam!“ A vén nőcseléd azalatt sonkát, kenyeret tett az asztalra és két kést mellé. — Mi ketten még ma nem vacsorázunk, uram, szólt a varga, tartson velem. Essünk át rajta. Kálmánnak jól esett a kinálás, mert az nap még nem evett. Hagyott magának szelni a sonkából, kenyérből s hozzálátott jó étvágygyal. — Én meg vagyok felőle győződve, monda a csizmadia, hogy ön az egyedüli ember, aki Bányaváryt ki tudja gyógyítani ebből a betegségéből. Önt nagyon respektálja. Szivére beszélni nem ér semmit. Mikor kijózanodik, ő maga teszi magának a legnagyobb szemrehányásokat, s az ember még kénytelen vigasztalni. Hanem ha valaki a megszokott hajlandóságának útját tudná állni, ha ön például az előadás után, amikor felhevülten megy a betegségévé vált ragályostársaságot keresni, szépen hazavinné, otthon valami nemes mulatsággal, valami felolvasással elfoglalná, vagy ha csak annyira vihetné is, hogy ne jöjjön át Pestre, hanem üljön be egy budai korcsmába, ahol nincsenek ezek a lumpok, hát lassan kint kigyógyítaná a bajából. Mert baj ám ez, nyavalya, mint a lunatikusság, mint a nehéz kórság, amit gyógyítani kell. — Úgy fogok tenni, szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia kezét. Lássa ön, én minden tanácsát megfogadtam önnek és köszönettel tartozom érte. Felkerestem Génuában, akihez utasított , s nem bántam meg. Aztán megemlékeztem arról, amit ön mondott, hogy hagyjak békét a nagy históriai alakoknak , nyúljak bele a mindennapi életbe s azt mutassam fel a közönségnek. Az alatt, mig Győrtől nagy lassan szállított a tölgyfahajó, neki ültem egy vígjátékot írni; mikor a hajó elsülyedt, épen készen lettem vele. Három napi munka. A tragoediámon három évig dolgoztam. De ennek több sikere lesz. Mindenemből csupán ezt mentettem meg. Holnap átadom Bányaváryéknak. Amíg erre készülnek, addig nem fog a mi barátunk korhely társaságba járni. S mire ez elkopik, akkorra készen lesz a másik. Soha sem engedem kijőni a munkából. Ez kigyógyitja majd. — No annak ugyan örülök, hogy tudtam önnek olyan tanácsot adni, aminek hasznát vette, hát már most még egy indítványt próbálok tenni. A siker elhízottá teszi az embert. — Milyennek találta ön ezt a mai vacsorát ? Fölséges volt ! — A kenyér nem nagyon barna? — Igen jó izű. — No hát az én indítványom odamegy ki, hogy ez a barna kenyér, ez az egyszerű vendégség, ez a puszta falú szoba, önnek, ha akarja, rendelkezésére áll. Ne értsen félre. Nem kínálok ajándékot, az nincs is módomban. Hanem ha ön meg van elégedve ilyen kevéssel — (s ön bölcs ember, hát hogy ne volna?) — akkor én megalkuszom önnel, hogy évenkint nyolczvan forintért önnek szállást és ellátást adok. Fizethet majd az év végén. Nyolczvan forintot csak megkeres odáig valahogy. Kálmán összeszokta ökleit és fogait; valami fájdalmas érzés akart kitörni testének minden pórusán. — Én tudom azt, hogy micsoda helyzetben van ön most ? folytatá a csizmadia, s urat is adom, hogy miként tudom ? Önnek a nagyanyja itt lakik Pesten; nem volt nehéz megtudnia, hogy én vagyok az a hóbortos ember, aki azt a szenny komédiás fejedelmet estenkint magamhoz hazahozom, hogy el ne pusztuljon. A nagyasszony gyűlöli ezt az embert; ön jobban tudja, hogy miért ? Egyszer a nagyasszony magához hivatott, azalatt az ürügy alatt, hogy Béni bácsinak szabjak csizmát. A jó Béni bácsinak tizenhárom tyúkszeme nőtt, amióta a pesti kövezetei a pesti topányokban járja, egészen sántít bele. A nagyasszony bennem helyezé bizalmát, hogy talán tudok még olyan lábhüvelyt önteni, a miben Béni bácsi lábai békében elférjenek. Akkor azután szóba állt velem s egyik szó a másikat adta. Kikérdezett, hogy miért hordom én estenkint ezt a részeg komédiást magamhoz haza. Mert nem engedem, hogy feküdjék ott az utcza közepén ? hadd menne rajta keresztül valami társzekér a sötétben, vagy hadd botorkáznék végig a hídon, talán majd belebuknék róla a Dunába. Azután elmondta nekem azt is, hogy miért haragszik rá olyan nagyon. Hogy fogadott lányát, egy áldott szép ártatlan angyalt, elcsábította, elszöktette, meggyalázta. Az nem volt elég, még önt is, kedvenczét,unokáját szinte elcsábította, szép, fényes, nagyra törekvő pályafutásából kitérítette, nagy urak barátságától,atyafiságától megfosztotta; jó szerencse, hogy ő arra a gondolatra jött, hogy önt külföldre kiküldje; ott ön híres festővé lesz s elfelejti a komédiás atyafiságot. Meg is mutogatta a nagyasszony a szép festményeket, amiket ön haza küldött. Azután, hogy azok nekem is nagyon megtetszettek, azt mondta, hogy nekem ad belőlük egyet, választhatok tetszésem szerint, ha megígérem, hogy felhagyok azzal a bolondsággal, hogy azt a korhely, kártyás, részeges komédiást ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam neki, hogy azt semmiképen nem cselekszem. És óvtam a nagyasszonyt, nehogy megtalálja önnek írni, hogy ezek az ő gyűlölt emberei mily nyomorúságban vannak, mert ön abban a perezben falhoz vágja a festékeit, hazajön, és épen úgy fogja azt a sárba esett igazgyöngyöt felszedegetni, szenynyeiből tisztogatni, miként én magam. Ezért aztán a nagyasszony nagyon megharagudott rám; összeteremtett étett, cseszkónak, csiszliknek, repülő csizmadiának nevezett, megtagadta az egész magyar csizmadia ezeket, azt mondta, hogy nem kell a Béninek több csizma, járni fog ezentúl czipőben, és hogy már most azért is meg fogja önnek írni, hogy Bányaváryék milyen állapotok közt vannak, s ha akkor ön haza merészel jönni, az ő házába be nem lép, sem az ő abroszához többé nem törli a késit, hanem mehet az utczára és tanulhatja a nyomorúságot, mert ő minden vagyonából majorátust csinál sabba beülteti Béni urat. Én nem feleltem rá többet semmit, a fülemre húztam a köpönyegemet s iparkodtam ki a házból. És ime bekövetkezett, amit előre mondok. Önt itt látom, beszennyezett, sajnálatraméltó barátja fekhelyénél; sáros csizmái tudatják velem, hogy messze útról gyalog jött, és így gazdag nagyanyjának vagyonához többé semmi köze. Ön maga mondá, hogy egy vígjátékot irt, s írni fog többet; ebből tudom, hogy ön el van határozva szegényül élni, szegény íróként élni.Itt vannak az okai előbb tett indítványomnak. — Szűk szobácska, barna kenyér, házi eledel. — Mi kell több ? — A többit belül viseli ön. — Talán nem vénülünk meg együtt. — Talán jön oly idő, amikor ön ismét paloták lépcsőin fog járni, amikor a magyar írónak saját háza lesz, saját úri fogata lesz. Talán nem lesz. Talán itt fog ön mindvégig ez odúban maradni. De ez biztos odú. Házam rongyos, de adósság nincs rajt, két kezem munkája mindig kenyeret ad, s azt kétfelé törjük. Talán ez a rongyos ház arra van hivatva, hogy egykor majd a késő unokák, mikor palota lesz már a helyén, búcsút járjanak majd hozzá s mondogassák egymásnak: itt állt hajdan az a vityilló, ahonnan annyi fény sugárzott egész országunkra: emeljetek kalapot, mikor ezen mentek. A házat rég lebontották, gazdája nevét mindenki elfeledte, de vendége nevénél örökön örökké melegedni fogtak. Legyen ön vendége ennek a háznak. Kálmán a kézműves nyakába borult és érzelmei túlömlöttek ajkain, szemein. Hevesen zokogott. Volt már otthona! És ebből a szűk odúból, ebből az archimedesi pontból megmozdította a földet.... (Folytatása következik.) A baloldali kör pénteken f. hó 15-én d. e. 10 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Az újoncz-felülvizsgáló bizottságok állandósítása. A magyar királyi honvédelmi miniszter az ország törvényhatóságaihoz következő rendeletet intézett : Azon vegyes felülvizsgáló bizottságok működése, melyeknek alakítását a véderőről szóló 1868-dik évi 40. t. ez. 34-dik szakasza rendeli el, eddigelé rendesen az ujonszállítási időszakra és azt követő négy hónapra, volt korlátolva. Miután azonban folyvást számosabb esetek fordulnak elő, melyekben a felülvizsgálat az említett időszakon túl is elkerülhetlenül szükséges, s miután másrészről azon hatáskör módosítása is, melyet a vegyes felülvizsgáló bizottságok számára a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 85-ik szakasza jelöl ki, czélszerűnek mutatkozik , a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg, rendelem amint következik: 1. A vegyes felülvizsgáló bizottságok állandósítatnak, s az eddigelé kitűzött és f. évi 1000 számú körrendelet emllik pontjában elősorolt helyeken és a szükséghez képest havonként egyszer, éspedig a hónap első napján — vagy ha ez vasárnapra és ünnepre esnék — a következő napon rendesen összeülnek. Az újonszállítás kezdetétől a hadjutalék végleges számba vételéig terjedő időszak folyamatára, a szerint amint a körülmények kívánják, két vagy három egymásután következő működési nap lesz kitűzhető. 2. Ezen bizottságok hatásköre mind arra nézve, amire jelenleg kiterjed, továbbra is a maga épségében tartatik fen. De e fölött jövőre nem csak azon útonczok irányában fognak határozni a vegyes felülvizsgáló bizottságok, akik mint alkalmatlanok, a sorozást követő négy hónap alatt jelöltetnek ki elbocsájtandóknak , hanem a vegyes felülvizsgáló bizottságok elé vezetendők a már behívott és azon év végéig, amelyben állításuk történt, szolgálati képtelenségük miatt elbocsátandók gyanánt kijelölt újonczok is, akik eddigelé a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 160-ik szakasza 1-ső pontjának b) alatti bekezdéséhez képest, szintén a katonai felülvizsgáló bizottságok elé szoktak vezettetni. Ezekre nézve is egyébiránt azon módozat szerint járnak el a vegyes felülvizsgáló bizottságok, amely a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 84., 85-, 86-ik és 160-ik szakaszaiban van megállapítva. S részemről még csak azt jegyzem meg, hogy egyfelől ezen bizottságok polgári elnökeit és honvédségi tagjait évről évre újabban fogom kinevezni és kiküldeni, s másfelül világosan fentartom magamnak a jogot, miszerint egyik vagy másik bizottsághoz, esetenkint és a körülményekhez képest, a minisztérium valamelyik központi tisztviselőjét küldjem ki elnökül. És pedig a f. 1871-ik évre polgári elnökül fölkérem és megbízom: a pesti fölülvizsgáló vegyes bizottsághoz Benárd Lajos urat m. k. honvéd osztály tanácsost ; a pozsonyi vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz Bittó Kálmán urat, Pozsony vármegye első alispánját ; a komáromi vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz Madarasy Mór urat, Komárom vármegye első alispánját; a kassai vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz Bárczay Albert urat, Abaúj vármegye főispáni helytartóját, a szatmárnémeti vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz Kovács Ede urat. A nagyváradi vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz báró Dőry József urat, Bihar vármegye főispánját ; az aradi vegyes felülvizsgáló bizottsághoz Nagy Sándor urat, királyi tanácsost és Arad vármegye első alispánját; a temesvári vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz Ormos Zsigmond urat, Temes vármegye főispánját; a péterváradi vegyes fölülvizsgáló bizottsághoz Branovácsky István urat Újvidék szab. kir. város polgármesterét; és a pécsi fölülvizsgáló bizottsághoz Perczel Miklós urat Baranya vármegye főispánját. Midőn tehát erről értesíteném, felhívom egyúttal a város közönségét, hogy a felülvizsgálandó egyéneket, időnkint én a fennálló szabályok értelmében az illetékes felülvizsgáló vegyes bizottság elé vezettetni s ezen bizottság polgári elnökét nemcsak az előállítandó egyénekről és azok számáról az odatartozó iratok áttétele mellett, hanem azon esetben,ha senki nem volna felülvizsgálatra küldendő, ezen körülményről is havonként eleve tudósítani, a bizottsági leleteket pedig hozzám haladék nélkül fölterjeszteni el ne mulassza. Különösen pedig jelenleg, amidőn a felszólamlások következtében még nagyobb számú hadköteleseknek szülei és rokonai várják a felülvizsgálatot, a legerélyesebb intézkedés teendő, hogy az eddig kijelölt egyének a legközelebb, és igy jövő oct. 2-kára összegyűlendő vegyes felülvizsgáló bizottságok által okvetlenül megvizsgáltassanak, és igy a felek a különben bekövetkezhető hátrányoktól megóvassanak. kérvényére“ czimü röpirat. E mű alapossága és az a kitűnő államférfi, kinek tollából foly, megérdemli, hogy a lapok több figyelemben részesítsék,, mint mennyiben eddig részesült. — Egyébiránt a dolgon nem csodálkozunk. — Úgy látszik ultramontánaink kezéből egészen kicsavarta az a fegyvert és ezért hallgatnak oly mélyen. Qui tacet consentit. Ez nekünk valódi örömöt szerez. Ezúttal a napokban lefolyt esemény alkalmával és főleg a püspökök iránt általunk kívánt eljárás védelmére, idézzük meg a röpirat azon helyét, melyben szerző azt bizonyítja, hogy a főkegyúri jog nem személyes fejedelmi jog, melyet a király más alkotmányos közegek befolyása nélkül maga gyakorolhatna, hanem a magyar korona joga, és igy alkotmányos ellenőrzés alatt áll, ami eltekintve attól, hogy e jogot minden királyaink az uralkodó házaknak gyakori változása mellett is szakadatlanul gyakorlották, sőt király nem létében gyakorlottá, és pedig erélyesen az ország kormáynzója Hunyady János is, eltekintve az 1848. eszt. 3-ik t. czikktől, mely a királyi rendeletek érvényét minden egyházi ügyekben is, felelős ministeri ellenjegyzéshez köti, s a főkegyúri jog köréhez tartozók közöl csak az egyházi főjavadalmasok kinevezését tartván fel ministeri ellenjegyzés mellett a király számára, az e joggal együtt járó egyéb hatósági kört a nádor királyi helytartóra is ruházta; még azzal is bizonyítható, hogy régi törvényeink szerint is a főkegyúri jog koronás királyaink által gyakoroltatott ugyan, de ezen jognak miként gyakorlásáról, s több olyanokról is, a miket a kath. Congressus kizárólag az egyházi önkormányzat számára reclamál, esetenkint a törvényhozás intézkedett, így törvény által van megállapítva. Hogy két egyházi javadalmat senki ne bírhasson — Ulászló III. 56- VI. 13— VII. 59— 1518. 15. 1647. 98. s ha a körülmények ellenkezőt kivántak, több egyházi javadalmak együttes birtoklását kivételesen szintén a törvényhozás engedte meg. Ulászló III. 56. IV. 31. V. 27 — VI. 13— 1647. 98. Törvény állapította meg, hogy az egyházi javadalmak idegeneknek,fiataloknak, tanulatlanoknak, érdemetleneknek, ne adományoztassanak, azokat a püspökök kb. jóváhagyás nélkül ne adományozhassák. Ulászló 11.30.31. III. 67. Szilágyi 7—1552. 42. 1569. 35. 1588. 39-1647. 98. — idegen vicariusok ítéletei semmiseknek tekintessenek. Ulászló II. 32. A római kúriára, vagy a pápa legátusai elé az ország polgára ne idéztethessék, hanem ügyét oda csak fellebbezés utján vihesse fel, s az érsekek és a püspökök elé tartozó ügyekben csak fellebbezés utján ítélhessenek, a megyei bíróságok által megítélendő negyven arany, fogság, vagy a csonkatoronyba zárás tüntetése alatt, Mátyás VI. 45. Ulászló I. 45. II. 10. III. 63. —s hogy azok, kik az országban étező egyházi javadalmakat idegenektől (Rómában) kérik fel, mint az ország szabadságának nyilvános háborgatói vizbe dobassanak. Ulászló I. 31. — és figyelemre méltó, hogy már ezen törvény is, s Ulászló I. Decz, fentebb idézett 45. czikke, miként szövegezésükből kitetszik, úgy mint az 1790. 26. t. sz. az egyházi rend egyenes ellenzésének ellenére alkottattak. Törvények rendelték, hogy a püspökök a szerzetesek klastromait évenként kétszer vizsgálják meg; a rosz erkölcsű főnököt letegyék, a rendetlenkedő barátokat a klastromból dobják ki; megszabták, hogy kik lehessenek apátok vagy prépostok, hogy világiruhákban járóknak szerzetes főnökségek ne adományoztassanak, s a szerzetes ruhát felvenni nem akarók javadalmuktól fosztassanak meg. Mátyás VI. 11. 12. Ulászló III. 58. 59. IV. 32. V. 27. Törvények tiltják, hogy a püspökök által a plébánosok a patronusok akarata ellen invesziáltassanak, s az ellenkezőleg cselekedő püspöktől. A főkegyúri jog gyakorlása törvényeik szerint. Ma egy hete, hogy közkézen forog az „Észrevételek a kath congressus bizottságának király ő felségéhez 1871. jun. 12. benyujtott