A Hon, 1871. november (9. évfolyam, 252-276. szám)
1871-11-21 / 268. szám
268. szám. IX. évfolyam Reggeli kiadás. Pest, 1871. Kedd, november 21. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: Főttén küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 8 hónapra .......................6 „ 50 „ • hónapra .......................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizetés havonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri baigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 85 kr. QV Az előfizetési és hirdetményig a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köélemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kevektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak vitass. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Egész évre . . . S3 frt — kr Fél évre ■ . ■ f11 frt — kr Negyed évre . . . S frt 00 kr Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig tit krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala" czim alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, NOVEMBER 20. A külügyminiszter és a belügyek. Az osztrák zavarok különös helyzetbe hozták a közös külügyminisztert. Andrássy gróf nemcsak a külügyeket intézi most, hanem Ausztria mindennemű belügyét is. Azt mondják — ebben a félhivatalos pesti és bécsi lapok megegyeznek — hogy Andrássy gróf czélja Lajthán túl a parlamentarismust és alkotmányosságot megszilárdítani ,• ezért akar Gralicziának engedményeket tenni és ezért nem fogadhat el sem oly osztrák kormányt, mely a merev centralisatióra, sem olyant, mely a foederatióra törekszik. Ezért alkudozik a pártokkal és egyénekkel. E kényes szerepre kényszerítve van vállalkozni — mondják ugyanezen lapokmert, ha a Lajthán túl alkotmányzavar van, vagy a dualizmussal ellenkező kormány jó létre, akkor ő a külpolitikát sem folytathatja abban az irányban, melyben azt programmja értelmében vezetni szándékszik. Sok igaz van abban, hogy a külpolitika és belpolitika szoros összefüggésben van, mert a külpolitika nem csak eszközeit nyeri a belügyektől, hanem irányát is, amennyiben egy államnak csak oly külpolitikát lehet sikeresen folytatni, melyben az osztatlan belerőre és a közvéleményre is támaszkodhatik. Oly államban,melyben egy kormány van, ez az által van biztosítva, hogy a kabinetben van a külügyminiszter is és így ép azon közvélemény és politika kifejezője, melyet az egész kormány és egész állam többsége vall. De oly államban, milyen Ausztria, hol három kormány van és 18 különböző ország e három kormány alatt egyesítve, ott a kül- és belügy a kormányok közt megoszlik és minthogy különböző tényezők alkotják a külügyi kormányt és a belügyit, igy azok politikája is eltérő lehet. Az 1867-iki kiegyezésben semminemű intézkedés nincs ez eshetőségre nézve és ime most ez bekövetkezett. Hol találhatni a megoldást ? Andrássy gróf abban kereste, hogy a törvényen kívül lévő tért, személyes befolyását és Magyarország tekintélyét veté az osztrák ügyek mérlegébe és megbuktatá Hohenwartot. Miután pedig így a lajtbántási rész kormány nélkül maradt, arra törekszik, hogy annak egy törekvéseinek megfelelő kormányt alkosson. Hogy mily jogon ? Azt ő maga se tudná megmondani. Hogy mily eredménynyel ? Azt még senki se tudja. Hogy mily érdekből ? Azt mindnyájan tudjuk, mert ez a G 7-es kiegyezés megvédéséért történik és történik a helyes külpolitika miatt jogtalan és veszedelmes eszközökkel. Habár megvalljuk, hogy a 67-es alapra állva, más eljárást mi se látunk lehetségesnek. Azonban mindettől eltekintve és nem véve számításba azt, hogy még a legjobb esetben (t. i. a siker esetén is) hány ellenséget szerez nekünk és hány barátunkat veszti el e processus — nézzük e precedens eset egyszerű,de szükségszerű következményét. Most Andrássy a külügyminiszter és viszi a külügyeket — reméljük — érdekeinknek megfelelőleg, és ő találja úgy, hogy az ő politikájának az osztrák dolgok bonyodalma nem kedvező , tehát az okot rendezni igyekszik — „selon sa fagon.“ Meglehet, hogy holnap ép oly váratlanul és indokolatlanul, mint Andrássy gróf, Schmerling jut a külügyek élére, és azt megelőzőleg, vagy ennek következtében magyar kormányválság lesz, akkor az Andrássy és a magyar kormánypárt által szentesített praecedensnél fogva eljő hozzánk Schmerling, és rendezi belügyeinket, miután azok folyását nem találja megegyezőnek az ő külpolitikájával. Andrássy most jónak tartja, ha Gralicziának engedményeket adnak, és Csehországban a kényszerű egyenes választásokat kiírják, csak hogy létrejöjjön a birodalmi gyűlés , — akkor majd Schmerling fogja czélszerűnek tartani Horváthországnak vagy Erdélynek (probatum est) engedményeket adni, és Magyarországon új választásokat rendelni el — meglehet épen azon czélból. Azt mondják erre: „itt van a törvény, ez nem engedi.“ A törvény megengedi az új kormánynak az országgyűlést feloszlatni, és új választásokat írni ki. Schmerling csinálni fog egy oly kormányt, mely alkotmányos úton oly országgyűlést hoz létre, amelyik czéljait elősegíti. Mert, hogy a kormánytól sok függ a választások eredményére, az bizonyos , és ha ez az eszköz nem lesz czélravezető, lehet a választást húzni halasztani és lehet országgyűlés nélkül is kormányozni. Ez is probátum est. Mindez a logika épen azon skála szerint történhetik meg, amelyen Andrássy Bécsbe jutott, hogy az osztrák ügyekre azt mondja: „fiat lux.“ Mindezt jól meg kellene fontolni, és mindez ellen biztosítékokat kellene keresni. A HON TÁRCZÁJA. A világ födele. Vámbéry Ármintól. E név alatt nem a csillagos égboltozatot szándékozunk leírni, hanem azon fenékot, melyet a középázsiaiak már azért is a „világ födelének“ neveztek, minthogy onnét, mint a keleti házak lapos födeleiről, messzire lehet körülnézni. És a földrajzunkban a pamirinak nevezett fensik valóban földünk igen érdekes, a legújabb időkig terra incognitának nézett pontját képezi, melyet most egy, a brittek által Yarkendbe küldött keleti utazó értesítéseiből némileg ismerünk. Ott, hol a keleti hosszúság 73°, és az északi szélesség 39 és 37 foka közt három óriási hegyláncz, u. m.: a Hindukus délnyugatról, a Künün keletről és a Tien-Shan északról találkozik, ott van azon nevezetes fensik, mely 15,000 lábra emelkedik a tenger színe fölé, hosszában több napi utazásra elterül, és melynek csak szélein jelennek meg néha juh- és tevenyájak vagy vakok. Ily magasságban a növényzet csak nyáron tenyésző fűből áll; fák, sőt törpe cserjék, valamint a levegő szárnyas lakói egészen hiányzanak, minthogy a levegő annyira ritkított, hogy emberek és állatok menetközben hányásban, sőt amazok fejfájásban is szenvednek. Mennél nagyobb a hideg, annál jobban érezni e kellemetlenségeket, és ha az utazó alváskor fejét nem hagyná két lábbal magasabban teste többi részeinél, könnyen érhetné őt a halál. A pamiri fensíkon áthaladt keleti utazó 34 évesnek mondja magát, és érvelése egy magaslaton mégis oly erős volt, hogy egy perezben 89 et, míg inasa hideglelési roham alatt 99-et számított. Köves talajra utazónk csak ritkán akadt, annál gyakoriabbak ellenben a salétromborított helyek, sőt néhol a felület oly ragyogó, hogy az utazók szemeit órákig vakítja. Az ezen vadon meglátogatására legalkalmasabb időpont augusztus hava, akkor a fü bőségben tenyész és az április és májusi engedő időjárás befolyása alatt kiáradt és igy a közlekedést akadályozó patakok és folyamok is természetes ágyukba tértek vissza. A fű némely helyeken sűrű és magas , utazónk igen táplálékonynak mondja, és az állatok igen szeretik; szeptemberben azonban már kiszárad és októberben a hideg követeli jogait. A tél itt, mint könnyen gondolható, olyan szigorú, hogy embereknek ez időszak alatt lehetetlen e fensikot látogatni. A pamiri vadont jobban ismerő népekhez tartoznak a Vadhanik, egy ősrégi arián eredetű nép, mely a hegyes Bedachschant lakja,és nyájaival gyakran a vadonba nyomul.— Továbbá a Kirgisek, tulajdonképen a fekete kirgisek, kik keleti Turkesztán és Chocand közt tartózkodnak. Ezeket már Wood angol utazó és az Oxus források felfedezője is említette, most azonban Mollah Feiz Badisch, ez utazónk neve, bővebben ismertette őket. Ezeken kívül még néhány Hezare törzs is látogatja a hegyes Afghanistánból e fensíkot, mind a három természetesen csak nyár idején, midőn nyájait a kitűnő legelőkön legeltetik. A nevezett keleti utazó még egy állattani nevezetességről tesz említést egy vadu faról beszélve, melyet tévesen kos c fakarnak ( tatárul kos) nevez, mely csak ritkán látható és leginkább a fensíkot környező hegycsúcsokon tartózkodik. Ez állatnak, utazónk állítása szerint, oly nagy szarvai vannak, hogy a tér köztük nagyobb mint egy férfi kiterjesztett két karja, s a mellett oly vastagok, hogy a szarv alsó odvában egy róka kényelmesen elfér. — A Vachanik egy Chaki Tuda nevű térről beszélnek, hol ily szarvak nagy mennyiségben léteznek. Télen táplálék hiánya következtében sok ily állat éhhalállal múlik ki,és a vachani fejedelem egy utazónkat elkísérő katonája annak azt mondta, hogy 1869-ben ez állatok között dögvész tört ki, melynek sokan estek áldozatul. Az után Feiz Badisch valóban látott sok ily szarvat és csontvázt. Legyen most szabad a Forsyth, nevezetes diplomatikus utazó rendeletére Pendschachból a pamiri vadonon át Yarkendbe ment Feiz Badhscht kisérnünk és olvasóinkat az ez után fekvő állomások neveinek felsorolásával untatnunk, mint ezt a vállalkozó Mollah is teszi, mert jóllehet helyesírása igen hibás és szószármaztatási megjegyzései néha igen mulattatók, mégsem lehet azon érdemét tagadni, hogy ő az első volt, ki az európai olvasókkal Ázsia ezen kevéssé ismeretes részéről néhány adatot közölt. Mollah 1870. májusában indult el Peschaverból Dschelabadon, Kabulon, Belchen és Bedachscamon át a Vachanik hegyes hazájába, innét délkeleti irányban a pamiri vadonon keresztül a Keletturkesztánhoz tartozó Yengi Hisarba akarván menni. A mai afghán Turkesztánhoz tartozó Taschkurgang tett útjáról, nem akarunk sokat említeni, minthogy ezt már több európai utazó, mint Moorcroft és Burnes bőven leírták. Az út, mint már megjegyeztük, délkeleti irányban folytattatok a Köktschek folyó északi partján Firganon és Chankanon át, mely utóbbival szemben Ispahango és Schaik hegyszorosok vannak. Feizabad után vannak Babatrik, Tergezan és Zeibek állomások; innét még négy állomás fekszik Pendscheh, Vachan fővárosa előtt. Ezen ország négy részre van osztva: 1) Aschtarak, 2) Chandud, 3) Ispentach és 4) Saritschupan és Pamir Pendschehből leginkább indulnak ki utazók a Pamir meglátogatására ; innét Dschengelikbe mennek, hova hat órai járás után érkeznek. Az imént nevezett helyből 24 órai járás van Aktaschhez és innét még 12 óra várik tilig az Oxus tulajdonképeni forrásához. Hogy ezen folyam a pamiri vadon északnyugoti részben ered, eléggé ismeretes. Különösen öt különböző folyamot vagy tán inkább hegypatakot említ utazónk, melyek egyesülésének a nevezett nagy folyó keletkezését köszöni. Ezek a következők: 1) az Inkender mely déli irányban folyik Pendschach felé; 2) a Serchan; 3) a Bagisch vagy Vaehat; 4)Hafir Niheng és 5) a Toflang. Ezeken kívül az Oxus még több kisebb folyót is vesz fel, mint: a Köktscheht, Bedachschan tulajdonképeni folyóját, mely Chodschezar mellett ömlik az Oxusba; a Kemertet és több más a Kubi Baba és a Hudukuchból eredő Hezare folyót; nagy folyammá az Oxus csak Kabadian mellett lesz. Hogy az utazónk által követett útra visszatérjünk, megjegyezzük, hogy Sarkülböl Yarkezd "felé két különböző út vezet. Az egyik délkeleti irányban halad, ezen 9 állomás van és nehány m ............. ____» igen fárasztó átmenet hegyeken nehezíti az ezen való utazást; nyáron azonban vizbősége miatt gyakran használtatik és mind a Vachanik, mind a Kirgisek szívesen kölcsönzik yakait és lovait. A második út észak keleti irányban halad, ezen tíz állomás van és itt sokkal könnyebb is az utazás, úgy hogy egy lovag teher nélkül ez után 5 —6 nap alatt érhet Yarkendbe. Ezek azon utak, melyek Bedaohschanból a pamiri vadonon át Yarkendbe vezetnek. De létezik egy Ka s ch galfelé vezető út is, mely Sarikülból északi irányban a Tschitschekliki rónán és a magas Tagarmán át halad, és Yengi Scheher mellett a „Hat város“ területére vezet. Egészben tehát a pannoi vadonon át keleti Turkestanba vezető út használhatónak mondható. Bedachachantól fogva már nem lehet tehervonó állatokat bérelni, hanem azokat venni kell. A Pendschal mögött fekvő Lengerkasch után a műveltség nyomára sem akadni, és az utazónak az állatoknak szükséges füvön és az eledelek főzésére szükséges fán kívül minden egyéb szükséglettel el kell magát látnia ; ezek mind oly kényelmeztelenségek,melyek nem volnának képesek egy európai utazót ez érdekes utazástól visszatartani. Hayward szerencsétlen vége óta, ki ezen fesikon délről, akart áthaladni és ki egy durva ázsiai fösvénységének áldozatul esett, Indiából nem fogja oly könnyen nyomdokait követni. Annál könnyebb volna a kísérlet északi Oroszországból , mert minthogy a turkestani főparancsnok ir, bedachschan fejedelemmel igen jó viszonyban látszik lenni, nem kerülne épen nagy fáradságba ezt arra bírni, hogy egy orosz vagy az orosz udvartól ajánló kutatót országán át háborgatlanul utazni hagyna. A baloldali kör kedden f. hó 21-kén délután 5 órakor értekezletet tart. A baloldali kör tegnap esti (nov. 20.) értekezletén a központi bizottságnak a települé-fényesek megváltási, módozatáravonatkozó javas-lata általános tárgyalás alapjánl elfogadtatott. [ Mai számukhoz egy lé 11? melléklet van csatolva. Az egy harmad megváltási bérnek azonban egy év alatti lefizetése lehetlennek mutatkozván, más módozat lön megállapítva. — A pénzügyi bizottságnak a domesticára vonatkozó javaslata csak ez egy évre fogadtatott el, miután az a királyi és rendezett tanácsú városokra nézve sérelmesnek találtatott. — A bécsi dolgok közül most csak a lengyelek conferentiája bir érdekkel. Ez tegnap Sapieha herczeg országos marshal elnöklete alatt nyílt meg és benne 24 lengyel képviselő vett részt. Most még eredményre nem jutottak és a conferentia több napon át fog tartani. A „Presse“ erről ezt írja: „A conferentia czélja volt: megbeszélni azon magatartást, melylyel Galiczia egy (eshetőleges) Kellersperg minisztérium irányában viseltessék, ellévén terjedve a lengyelek közt ennek centralistikus törekvéseiről a hit. Főleg a galicziai miniszter intézményétől voltak hajlandók a lengyelek cardinális kérdést csinálni. De itt (Bécsben) ez urak egészen megváltozott helyzetre találtak, habár most se tudják, hogy mikép fog hangzani az a programm, melyet a következő miniszterjelöltnek keresztülvinni lesz feladata. De minthogy a követek már egyszer együtt vannak, elhatározták Zyblikiewicz képviselő ajánlatára, hogy a lebegő napi kérdéseket megvitatják és megszabják magatartásukat minden eshetőséggel szemben. Ez volt a tegnapi előtanácskozás tárgya, melyet néhány napon át több conferentia fog követni. Elvileg már úgy látszik a lengyelek megegyeztek abban, hogy Andrássy grófitai alkudozásokba csak Grocholski minister által bocsátkoznak, mint aki a korona tanácsában az ő képviselőjük.“ A „Lloyd' ebből azt magyarázza, hogy nem akarják a közvetlen alkudozások által kitenni Andrássyt, mint külügyért, a szomszédok gyanújának. Csehországban az egyenes választások ki vannak írva. Választandó 54 követ, ebből 15 esik a nagy birtokosokra, 15 a városi és 19 a falusi csoportokra, a többi Prágára és a keresfő kamarára. A félhivatalos „Prager Abendblatt“ azt mondja, hogy ha a nagy birtokosok bemennek a birodalmi gyűlésbe, vagyis köztük keresztülmegy az alkotmányhívek lajstroma — akkor Csehországból bemegy 32 követ, de ha nem, akkor csak a 17 német követ. A kormány új vasúti politikája. HL (M.) Mióta fejtegetésünket a nagy vasúti szerződésben foglalt új vasúti politikáról megkezdtük, a szerződés ellen napilapokban és a pesti német tőzsdelapban már számosan felszólaltak, s mint Horn, úgy mások is többé kevésbé találóan rámutattak azon hátrányokra, melyek e szerződés elfogadása által az államra háramolnak. A czélba vett új politika roszaságát tehát egy s más tekintetben eléggé hangsúlyozták, de miután a bankok a közvélemény ezen nyilatkozatával nem törödnek sőt a m. franko bank már alaptőkéjét tényleg felemelni el is határozta, hogy a nagy üzletben jelentékeny részt vehessen nem mulaszthatjuk el a fenyegető veszélyre az eddigi felszólalásoknál még nyomatékosabban utalni, hogy így legalább a végső fórumban a törvényhozó testületben az országos érdekek megvédésére hivatott egyének ne engedjék ez ügyet a bankok előnyére s a nemzet hátrányára könnyelműn eldőlni. Mert a veszély valóban fenyegető. Hír szerint már befolyásos körökben is propagandát csinálnak ez üzletnek, melyből kedvező körülmények között harmincz millió ftnyi haszon néz ki. Azon félhivatalos színezetű közlemény, melynek e lapok 256-iki számában tért adtunk és mely tudtul adja, hogy az érdekelt pénzintézetek kormányzótanácsa a vasútépítési szerződés főbb pontjait helybenhagyta, leghitelesebbnek látszik előttünk mindazon különböző hírek közül, melyek e szerződésre vonnatkozólag ez ideig napfényre kerültek. De sem e közlemény, sem a N. Fr. Pressének azt megelőző hírei még nem tartják fel a kormány új vasúti politikájának minden elvi kérdéseit. A bankok kormányzó tanácsai, úgy látszik, még sokkal tágabb körű engedményekre tartanak számot, mint amennyit ezen közleményből ki lehet olvasni. S mi egyebekközt például azt is hallottuk, hogy az illető bankkonsortiumnak (tagjai hírszerint az osztr. hitelintézet, az osztr. franko bank, a bécsi bankegylet a berlini leszámítoló bank, Haber párisi consortium, magyar hitelbank és franco magyar bank) tíz évre monopolium is adatnék oly értelemben, hogy ez idő alatt más vállalat Magyarországon nem építhet. Okulva a múltak tapasztalatain, ez még csak nem is látszik oly hihetetlennek, hogy azt figyelmen kívül hagyhatnék, pedig az ily monopólium valóban megbocsáthatlan eljárás volna. Mellőztetnék az előbbi rendszerben annak előnyéül szolgált szabad verseny és így előre lehetetlenné tétetnék, hogy a szóban levő vonalak, mint pest-zimonyi, buda-bécsi, horvát slavon vasutakra,melyek közül már eddig is annyi concurrens jelentkezett, hogy egyes vonalakat garantia nélkül, másokat csekély subventióra ajánlkoznak kiépíteni, bárki kedvezőbb feltételek alatt vállalkozzék mint az érintett consortium. Avagy talán e nagy consortium nem más mint a tervbe vett vonal körül eddig jelentkezett versenyzőknek alattomban történt egyesülése ?... Ha igen, akkor valóban ideje az eddig érvényben volt concessionális rendszer helyett törvény által oly bazist teremteni a vasútépítés számára, hogy a minden feltételek alatt veszélyes társulati monopólium gyökeret ne verhessen. Sorra véve a régi vasúti rendszer általunk feltüntetett hiányait, ki lehet mutatni, hogy azok az e szerződés által megtestesíteni szándékolt új rendszerben is egytől egyig előfordulnak, habár itt-ott elpalástolva, de másrészt ismét sokkal élesebben és kirívóbban. Ami a hálózati terv hiányait illeti, tény gyanánt constatálhatjuk, hogy harmadik közlekedés ügyérüiknek e téren még eddig nem volt alkalma magának érdemeket szerezni. Meg lehet, hogy a hivatalos bureauban már készen tartogat Tisza úr egy oly mappát, melyben vagy maga, vagy alárendelt közegei által be vannak jegyezve mindazon fő- s talán mellékvasutak is, melyek progressive ki lesznek építendők, és meglehet, közlekedés, ügyérünknek helyes nézetei is vannak az iránt, hogy melyek azon főbb vonalak, amiket magának az államnak kell kiépíteni és meg is tartani. De hát a nyilvánosság erről sem tud, bíváló szavát arról egy illetékes szakférfi sem hallotta. E terv részletes ismerete nélkül,s mivel a czélbavett 333 vagy 356 mérföldre terjedő vonalok még nagy vázlatban a főbb pontok érintésével sincsenek a szerződési pontokban megjelölve, az új vonalak kiépítésének kérdését tisztán azon elvek alapján kell megbírálnunk, melyek a jelen helyzetben szükségessé vált új vasúti politikának természetszerűleg alapját kell hogy képezzék. Ez elvek: a természetellenes irányok lehető kiigazítása s az idegen társulatok által bírt forgalmi monopólium megszüntetése. Azaz : szükséges kör, hogy a magyar állam kezében legalább egy oly vasútvonal legyen, mely az ország egyik határától, hol a művelt nyugat-európai államok nemzetközi forgalma hazánkat eléri, a fővároson keresztül menve, az ország másik határáig terjedjen, hol a nemzetközi forgalom útját idegen állam területén folytatja, és szükséges 2-szor, hogy azon magyar vasút-társulatok, melyek idáig létesültek, amennyiben önállóságra hivatva vannak, de ezen önállóságuk a hazai vasutügy hátrányára mégis fenyegetve van, oly vonalak építése s illetőleg átadása által tétessenek életképesekké, amelyek mind a társulat, mind az állam érdekeinek megfeleljenek. Neveljük a nagy néptömeget. „A buta néptömeg.“ E stereotyp jelző a felelet mindenkorba előhaladásról halj, eszmék létesítéséről,ha politikai vagy társadalmi szabadságról van szó. A conservativ hatalom e jelszót használja mindenkor ellenünk; a statistikai adatok kérlelhetlenül e szomorú tényt mutatják s a legvérmesebb reményű hazafi hite is vigadósává lesz, mert hiszen népünk fejletlen, neveletlen. Nincs-e eszköz, mely képes lenne jóvá tenni a lefolyt századok mulasztásait, amely legalá is enyhítené társadalmunkban a gyalázatos ,dveltségi különbségeket? Hiszen e nép józan eszének oly sok tanúságát adta, hiszen e nép oly annyira képes lelkesedni . . . Irodalmunk folyton gyarapszik, naponként alakulnak népnevelési egyletek, a kormány és egyes társulatok vállvetve igyekeznek, a felnőttek oktatását előmozdítani, van egy-két néplapunk s népkönyv, kiadó társulatunk is. S mégis mi haszna? E működés mind csak a középosztályra hat, a nagy néptömeg nem érti szavukat, milliók tengődnek állatilag, milliók halnak el, anélkül, hogy szellemi élvezetről fogalmuk is volna, ama legalsóbb osztály tagjai,a társadalom páriái, alkalmat sem találnak szellemek fejlesztésére, pazarlásnak tartják a könyvekre s bárminemű önművelődésre fordított pénzt, s ha nem, csak a ponyvairodalom lélekölő gyártmányai esnek kezükbe. A sajtó felszólalt e ponyvairodalom ellen s szavait a közvélemény tetszése követte. De e tetszés nem hatott el azokhoz, a kiknek érdekében történt; a nép legalsóbb osztálya nem olvassa,nem képes olvasni e lapokat, s ha hallotta is talán a ponyvairodalom elkárhoztatását, kárhoztatni kell-e érte, hogy azokat meg is pártolja, midőn nincs mást olvasnia. “ Itt van a kulcs. Teremtsünk a népnek egy ponyvairodalmat erkölcs és értelem nemesítő feladattal, ragadjuk meg ez utat, hogy felébredjen benne a tudvány s a közügyért érdeköltség, s ha éledni kezd, egyesüljünk, hogy azt népszerű felolvasások, valódi népszínházak által a társadalom más utain is elősegítsük. A kivitelódját kimondani könnyű. Adjunk minden iskolásgyermek kezébe ingyen vagy igen olcsó áron egy havi, vagy kéthetenként megjelenő füzetet, szerkeszszünk azt úgy,hogy a nép ízlésének megfeleljen s a mellett hasznos ismereteket tartalmazzon, kerüljünk belőle minden vallásos és politikai pártnézetet, hogy e művek egykor a legalsóbb néposztály családi könyvtárát képezhessék, hogy az ly irányú működés egykor a társadalom szellemi átalakulását teremtse meg. Az eszme nem új. Scherr és Dinter már régen megpendítették azt, hazánkban Környei s Mayer Miksa a „néptanítók lapja“ jelenlegi szerkesztője tettek erre nézve nditványt — s az eszme még sem létesült. Nincs senki ellene, nincs egy sem, ki örömmel ne üdvözölné s mégis csak vágy, eszme maradt. Mi okozta, hogy nem létesült ? A lelkesedés a valódi demokrat érzés hiánya. A kezdet milliókat sem igényel, s az eszme kivitele száz-száz milliókat felér. A kiskorú magyar kormánytól várt mindent, ez eszme létesülése mutatná meg, hogy a társadalom is él, hogy tenni tud, ha legszentebb kérdései vannak szóban. Fordítsuk e czélra az iskolákban kiosztatni szokott s a tudományos paedagogia által egyhangúlag elítélt pályadíjakat, ajánljanak meg a nevelési egyetek e czélra tehetségük szerint bizonyos összeget, gyújtsunk össze a vigadók filléreit, zörgessünk az iskola jóltevői ajtaján, szólítsuk fel a Corvinát, a Népoktatási Kört, alakítsunk egy külön nyomdát e czélra részvények útján stb stb, s a kezdet, mely alig igényel néhány ezeret, meg lesz teremtve. S legyen is meg! — ez forró óhajtásunk. — Nem emberbaráti, nem méltányossági, hanem erkölcsi kötelességünk megtenni mindent, mi lehető. A magyar nemzet jövőjéről van szó. E jövő érdekében nem lehet csekély egyetlen sze