A Hon, 1871. december (9. évfolyam, 277-301. szám)
1871-12-08 / 283. szám
283. szám. IX. évfolyam.Reggeli kiadás. Pest, 1871. Péntek, december 8." Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj. Postán kelldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 1 hónapra ........................6 „ 50 „ S hónapra .......................11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés hfvonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ■ ennek bármely napján történik (a, mindenkor a hó elad napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 fef. Bélyegdij minden beigtatásért . . 60 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek (81. — Nyilt téri 6 hasábos petit sorért . . . 46 kr. JSffiElfc Az előfizetési és hirdetményi díj a lap j|gy|j|y kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi révét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kirektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak rizzaa. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Égés* évre . . . 13 frt — ki Fél évre . . 11 Crt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesitése tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig tiz krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadó hivatala“ czím alatt Pest, ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. PEST, DECEMBER 7. A budget vitához. Hogy a jelen kormánypolitika Magyarország állam jövedelmének lehető emelkedését nagyban gátolja, ennek a megczáfolását még csek megkísérleni sem lehet. De karöltve jár ezzel az is, hogy a jelen magyar kormánypolitika mellett a kiadásaink is nagyobbak, mint kellene. A legnagyobb tételen kezdem. Mi közös hadsereget is tartunk, meg honvédsereget is. Az osztrák fél a saját honvédseregét csak immel-ámmal, látszat szerint állítja ki. Van oka rá. Hisz az egész közös hadsereg az övé: mi neki adjuk az újonczokat, a pénzt, neki hagyjuk a technikai hadászatot, az arsenálokat, a várakat, a tisztikar 95 perczentjét, minek volna neki a külön honvédseregét fejleszteni? Mi a honvédelmi törvény meghozatala óta szerveztünk százötvenezer főnyi honvédsereget, azt felruháztuk, felfegyvereztük, begyakoroltuk, ez nekünk annyi millióba került, amennyit tesz a deficitünk ; míg az osztrák fél még mindig a kezdet nehézségeivel látszik küzdeni s igen nyugodtan pihen a rendes hadsereg birtoklásának tudatában. Kettős kiadásunk van a hadügyünkre. Egyik a kiszsír, a drága, a nemzetellenes, másik a saját, az olcsó, a népszerű. Közönséges emberi okoskodás szerint könynyű volna a választás, hogy mit tegyünk? de a jelen kormánypolitika elve szerint fenn kell tartanunk ily alakban mind a kettőt, ha folytonosan adósságcsinálásból élünk is. Mert a kormánypárt gratus akar maradni fölfelé s népszerű lefelé, s mind a kettőnek az ország fizeti meg az árát. Hogy az országban mindig kész tábora legyen a kormánypolitikának, egész hivatalnok sereg áll szolgálatában s ez irtóztató költséget emészt föl. Isten őrizz, hogy felpanaszoljuk annak a becsületes munkás osztálynak a diját, mely szűk jutalom mellett keserves fáradsággal szolgálja meg kenyerét. Tiszteletreméltó és szükséges munkásai ők a közügynek. De ellenben tudja azt mindenki, hogy elkezdve a megyei és városi municipiumoktól, hol az önkormányzat czime alatt a kormánypárt teremti a tisztikart, fel a miniszteri bureatkig, annyi semmihez nem értő, dologiszonyban szenvedő egyéniség van, szolgabiró, osztálytanácsos, tanfelügyelő, és a készületlen ifjonczoknak titkárserege, a kiknek dolgát a szorgalmas esküdt és görnyedő Braatshaemorrhoidarius végzi, s a kiknek érdeme abban áll, hogy a kormánypolitikának nagyszámú kolomposai; — hogy ez csak annak nem tűnt még fel, a ki nem látta, hogyan teremtenek nálunk ij meg új hivatalokat jól szolgált hívek számára, a kik aztán akkor tesznek legtöbb hasznot, a mikor semmit sem tesznek. — A hivatalalkotás azonban folyton folyik. S ez is a programaihoz tartozik. Valamint az is hozzátartozik, hogy minden olyan országos teher megszavazásánál, mely sok évre kiható jövedelem, fogyasztóul marad bevételeinken, örökké a párthűség megjutalmazása a főszempont, amit, ha figyelembe nem vesz a miniszer, kénytelen helyét elhagyni, (sűrű már a példa, a mi állításunkat igazolja.) A kormánypolitika híve kap vasúti engedélyt kamatbiztosítékkal, — kap olcsó haszonbért, — kap nagy árakat a kisajátításoknál, — kap kötelezettség elengedést, — kap subventiót, — ez mind sok pénzbe kerül, — de meg kell neki adni, mert a politika hű hirdetője. Ez mind benne van a programaiban. E mellett a programra mellett aztán soha sem lehet az állam bevételeit a kiadásokkal egyensúlyba hozni. Más programm kellene igenis. Egy nagy és bátor eszme kellene, mely új rendszert teremtsen, aminek népszerűsítéséhez azután nem kellene drágán istápolt kortesek és a mapasztalók, sem a trón előtt megkedveltetéséhez mindent ráhagyó kedveskedés. Magyarország állami önállósága megadná az eszközöket, a mikkel pénzerőnket megszaporitsuk s kevesebb pénzzel is több anyagi erő kifejtésére képesek legyünk, az erkölcsi erő hatványaival még magasabbra fokozva azt. Jobbak volnánk magunknak s jobbak volnánk Ausztriának s legjobbak a trónnak, így a mostani rendszer mellett, apró cseprő törölgetésekkel a budgetben, egyik rongyunkkal a másikat foltozgatjuk, próbálgatjuk, miből sajtóolhatnánk még valamit, azt szorítjuk, aki már a nélkül is terhelve van ; elhanyagoljuk népnevelésünket, iparunkat, kulturális missiónkat, s mentül jobban gazdálkodunk, annál roszabbul rendezkedünk , mentül többet megtakarítunk, annál többet veszítünk; csak bérlők vagyunk az országunkban , mégpedig igen nagyon megkötött kezű bérlők, akiknek költségvetését a jó vagy rosz időjárás dönti el. Mi lenne velünk, ha egy komoly háborúhoz kellene készülnünk? Jókai Mór: A baloldali kör pénteken f. hó 8-án esti 6 órakor értekezletet tart. — A baloldali kör tegnap esti (decz. 7.) értekezletén a pénzügyminiszeri költségvetésnek az államvagyonról szóló része került tárgyalás alá. Több megjegyzés létetett az államerdők, bánya és kőszéntermelést illetőleg, melyeknek az értekezlet a törvényhozásban is hangot készül adni. — A fővárosi ellenzék decz. 3-ai pártgyűlésén megválasztott bizottság f. hó 8.ára péntek d. e. 10 órára kitűzött ülését a képviselőház ülésezése miatt elhalasztá ugyanaznap délután 5 órára. — „Horvátország“ fölirattal az osztrák föderalista párt nem ultramontán részének közlönye a „Vaterland“ egy czikket hoz, amelyben arra utal , mennyire nem közjogi és autonómia kérdésében való elégedetlenség alkotta Horvátországban a nemzeti pártot. E lap meg van győződve, hogy ha a magyar kormány el fog követni mindent, hogy a Horváthország élére állított férfiak tapintatlan megválasztása által elkövetett baklövéseit feledtesse, a horvát nemzet csakhamar be fogja látni, autonómiája mai keretén belül is mily tág köre nyílik működésének. úgy látszik, a bécsi lap fején találta a szöget, s a horváth elégedetlenségnek tapintatos belügyi eljárás — a mihez nem tartozik a horváth országgyűlés ismételt elnapolása — lenne legbiztosabb gyógyszere. Pestvárosa és az apáczák. Ezúttal Pest városát ép azon oldaláról kell megrónunk, a mely legerősebb. — Tagadhatatlan, hogy mint főváros, Pest megfelelt nemes feladatának és a nevelésügynek sokat áldozott, de megfelelt a szabadelvűségnek is,mert iskoláiból a felekezetiséget kitörölte. Épen azért sehogy se vagyunk képesek megfogni, hogy mi indítható a tegnapi pestvárosi közgyűlést arra, hogy Ranolder veszprémi püspöknek telket szavazzon meg, ki arra egy a szürke nénikék vezetése alatt álló, Paulai Szent Vincze nevet viselő és határozottan „katholikus“ jellemmel biró nőneveldét szándékozik állítani. Azt mondják, hogy a nevelés ügye a legfőbb és ezt a város felekezeti után is előmozdítani akarja. Épen ez a tévedés. Mert a nevelés üdvös volta úgy az államra , mint a társadalomra nézve attól függ, hogy milyen és így az álszenteskedéstől elkezdve, majd minden hibát, sőt gyakran bűnt felmutató zárdás nevelés sem az állam, sem a társadalom jelen czéljainak meg nem felel. De ettől eltekintve, Pest város tette sem nem jogos, sem nem méltányos, sem nem következetes. Nem következetes,mert 1869. óta a városnak minden törekvése—és épen ez legfőbb érdeme— oda volt irányozva, hogy a világi iskolákat, a felekezeten kívüli nevelést terjessze,és most egész következetlenül rámegy Ranolder lépvesszejére és telket ajándékoz oly czélból, hogy a felekezetiség non plus ultrája,— a zárdás nevelés — társadalmunk leggyengébb és féltettebb részében,a nőknél terjesztessék. Valóban megfoghatatlan következetlenség. E lépés méltástalan il, mert világos részrehajlás egyik felekezet részére, mire a városnak joga nincs. Nincs joga azért, mert a városi vagyon világi, közös vagyon és igy azt egy felekezet részére, egyoldalúlag, megcsonkítani nem szabad ; míg más felől a város ki van téve annak, hogy a többi felekezeteknek netalán felmerülő, és ez eset által kihívott hasonló kívánságait vagy igazságtalanul visszautasítsa, vagy a vá rai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva, írosi vagyont felekezetekre,és igy czéljával merőben ellentétes czélra, pazarolja el. De nincs joga a városnak ez ajándékozásra már csak azért sem, mert úgy az 1868 iki iskolai törvény, mint amniak következménye azt követeli, hogy egyik község se alapíthat már ezentúl felekezeti iskolát, ha egyszer iskoláit közösekké tette. Mert különben mily jogon kapjon állami segélyt, ha saját vagyonát felekezeti czélokra költi. Márpedig Pest város — nem nagy dicséretére legyen mondva — így tett. Egyébiránt fel se tehetjük azt, hogy a belügy és a közoktatásügy miniszerei ezt helybe hagyják, ha az iskolai törvényt foganatosítani akarják; mert ha Pestnek szabad lesz vagyonát felekezeteknek ajándékozni, és ha példája utánzásra találna, akkor az iskolai törvény ki lenne játszva, mert akkor a városi és községi vagyon elpazaroltatnék felekezeti czélokra, és így egy város és egy község se lesz soha abban a helyzetben, hogy közös iskolát tartson. Ekkor e czélra az állam mindig költhet, de ezórát mindig meghiusítják a községek az által, hogy a községi iskolától — illetőleg a községi vagyontól — elvonnák a pénzt a felekezeti iskoláknak. És így míg egyfelől az állam erőlködését (a nevelés világi szellemben való terjesztése körül) hiúsítnák meg, másfelől a felekezeti alapítványokban az ellen erős gátokat is emelnének. Pest város mindezt nem gondolta meg: reméljük, hogy a kormánynak több esze lesz és Pest e botlását jóvá teszi. Elég erős a felekezeti szellem így is: ne segítsük elő még közköltségen is. Végszó a nógrádi ügyben. □ Tisza Kálmán indítványát Tóth Vilmos vád alá fogására nézve a jobboldal elvéte. Jogában volt, mert többség , de nem volt méltányos, hogy csak szavazattal fejezte ki azt, hogy Tóth Vilmost védi és nem fejezte ki élőszóval azt, hogy a dologban mit akart elütni a szavazattal és mit nem helyeselt Ez sokkal megnyugtatóbban hatott volna a kedélyekre. Mert Deák igazságszeretete és a párt jobb részének érzete arra a reményre jogosított, hogy a nógrádi eset Tóth Vilmos eljárása felett a párt részéről, legalább sajnálkozást, ha nem is rászólási nyilatkozat fog jöni. De a hallgatás ezúttal sokszorosan illegális és sértő eljárás volt. Azonban mégsem mulaszthatjuk el, hogy ki ne fejezzük azon reményünket, vajha ez eset úgy a ministernek, mint a jobboldali botránykoztatóknak hasznos lecke lenne. A jobboldal lapjai ma a pártszenvedély fellobbanása ellen írnak, de hogy bennök mekkora lángot vetett ez , átkos tűz, mutatja az, hogy támadásuk az ellenzék és nem a botrány okozói ellen van intézve. E sajnos eset most már be van fejezve — tegyék félre tisztelt laptársaink is elfogultságukat ; hallgassanak az igazság szavára és hangoztassák azt és csak is ezt ezentúl saját pártjuk chauvinisticus egyénei ellenében is. Ne engedjék, hogy ezek uralkodjanak a párt jobb és nemesebb része felett. Induljanak Deák Ferencz és ne Pulszky Ferencz után mindabban, ami a pártviszonyokra vonatkozik , higgyék meg, akkor nem lesz szükség oly recriminatiókra, milyennel ma előállottak, mert nem lesz szükség arra, hogy a párt igazságtalanságait irányunkban ellenünk intézett recriminatiókkal palástolják. Ha magukat Deák-pártiaknak nevezik, ne legyenek Pulszky párttá, mert ez roszabb lenne minden eddig elkövetett politikai hibáiknál. E pár sor szolgáljon zárszóul a gyászos nógrádi ügyhez. Vajha a nógrádi eset első és utolsó lenne. Országgyűlés. A képviselőház ülése decz. 7-én. Befejeztetvén a költségvetés általános tárgyalása, ma a részletekbe is belebocsátkozott a háznap. A bizottság egyes indítványainak elfogadása után megszavazta a királyi háztartás költségét és a miniszerelnöki költségvetés egy részét. Az esti lapunkban mondottak után vád alá helyezési indítványának indokolására szót emel Tisza Kálmán , T. képviselőház! Midőn a házszabályok értelmében a most felolvasott indítványomat indokolni szándékozom, nem fogom részletesen elemezni, nem fogom ecsetelni akarni azt, minő érzelmeket keltett bennem a nógrádi esemény, és az annak folytán a ház kebelében a belügyminiszer úr által adott, és a többség által tudomásul vett felelet; nem fogom ezt tenni, mert óhajtok e tárgyhoz a lehetőségig higgadtan, csendes vérrel szólani, mit nem tehetnék, ha azon érzelmek ecseteléséhez fognék , azt azonban meg kell hogy jegyezzem, hogy a benyomás mindenesetre igen szomorú, mert vagy azt jelenti a miniszer úr felelete, hogy azon eljárás, mely Nógrádban követtetett és amely a politikai ügyesség és a politikai élet főerényéül az ügyesen intézett lesbeli támadást látszik kanonizálni, a minister úrnak is helyeslését bírja, és hogy ebben ily módon belenyugodott a ház többsége is, vagy ha — amit szeretnék föltenni — nem ezt jelenti is, jelent mégis mindenesetre annyit, hogy helyesli bár vagy nem a minister úr azon eljárást, mégis, midőn arról van szó, hogy a ministeri pártnak valahol, bár minő eszközökkel kivívott diadalát fentartsa, ezen szempontot felébe helyezi még a saját meggyőződése szerinti politikai lejalitás és a törvényesség kérdésének is. Egyik vagy másik felfogás szerint az eljárás praktikus következménye, praktikus eredménye csak egy lehet, s ezen egy az: megingatni e haza polgáraiban azon hitet, hogy van Magyarországon oly felsőbb hatóság, mely a pártok által itt vagy ott elkövetett helytelenséget, igaztalanságot orvosolni képes. Eredménye csak az lehet, hogy azon meggyőződés érlelődjék meg az ország polgáraiban, hogy Magyarországon oly eljárás ellen, mely a miniszeri párt erősbítésére vezet, nincs hol orvoslást szerezni, legyen azon eljárás bárminő természetű. (Igaz balról.) És uraim, ha e meggyőződés a polgárok keblében megérlelődik,akkor el fog következni azon idő, midőn egymással legális fegyverekkel jó hiszemüleg küzdő pártok helyett s ezeknek tusárja helyett, elkeseredett pártharcz fog dúlni hazánkban. (Helyeslés balfelöl.) Sokszor hallottam én azt, épen a túlsó oldal részéről emlegetni és felhősítni szemrehányásul az ellenzék ellen, hogy nagy hiba az hazánk helyzetében, midőn nem tudjuk, nem fogja-e azt veszély fenyegetni, hogy pártok vannak ez országban, melyek egymással küzdenek. Én részemről e nézetet így általánosságban nem teszem magamévá. Pártok,de egymással legális fegyverekkel küzdő jóhiszemű eljárást gyakorló pártok szükségeseiért máskép elposhad az alkotmányos élet, és ha azt fogadnék el, hogy Magyarország helyzete olyan, hogy itt az állam veszélye nélkül ily pártok sem létezhetnek, akkor oly gyengeségérzetet árulnánk el, mely ez országnak sem tekintélyét, sem biztonságát növelni nem fogná. (Igaz belfelöl.) Mert akiből hiányzik az önbizalom,aki minduntalan jelenti, hogy ő fél, azt annál merészebben támadja meg mindenki, és a leyális fegyverekkel jóhiszeműleg folytatott pártküzdelem soha sem teszi azt lehetetlenné, hogy akik ma, mint politikai ellenfelek szemben állanak egymással, ha a szükség úgy kivárja, holnap együtt álljanak szemben a haza közös ellenségével, (Helyeslés balfről) sőt a pártélet elevensége által fokozott tevékenység és életerő még tetemesebben fogja érvényesíteni magát a haza védelmében. (Helyeslés balfelől.) De másként áll a dolog, ha ily pártküzdelem helyett elkeseredett pártharcz fejlődik e hazában, melynek fegyverei egymás kijátszása, egymás megcsalása, egymásnak orozva megtámadása; mert az ily eljárás már gyülölséget, már egymás elleni elkeseredést szül s előbb a kedélyek háborúját idézi elő, míg majd meglehet, honfi vérrel fogja mocskolni a higgadt tanácskozásra hivatott helyeket. De azt mondják, tán ha van is abban valami igaz, itt nem alkalmazható , mert hisz a nógrádi esemény nem ad indokot ennek felhozására. Lássuk tehát a lehető rövidséggel, miben állott, mi volt azon nógrádi esemény ? és lássuk, mit jelent az arra adott ministeri válasz, melyben a minister úr felemlíteni méltóztatott, hogy hiszen oly esetek, mint a nógrádi, történtek hajdan is azon megyékben, melyek iránt pedig az ellenzék minduntalan ragaszkodását nyilvánította, míg ő azoknak igen nagy barátja sohasem volt. Nógrádban úgy, mint más törvényhatóságokban is elkészülvén a szervezeti javasat, a belügyminiszer úr épen úgy, mint ez saját nyilatkozata szerint, de köztudomásúlag is, másutt is tette, a javaslatot bizonyos észrevételekkel ellátva leküldte, utasítván egyúttal a törvényhatóságot, hogy a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény 92. § ának rendelkezései iránt tegye meg a további lépéseket. Ennek következtében a főispánnak, tehát a kormány közegének, megbízásából Frideczky Lajos első alispán, kit nehezen fog bárki is azzal vádolhatni, hogy az ellenzékkel összejátszott, két héttel, a mintáz ilik is ily esetekben, a gyűlés megtartása előtt, a teremben levő nyomtatványnyal a megye összes tagjait összehívta, mondván, hogy „a megye rendezésére vonatkozó tervezet a nagyméltóságú magyar királyi belügyministériumtól folyó hó September 21-ről némely megjegyzések kíséretében visszaérkezvén, a főispán úz ő méltósága által az 1870: 42. tvez. 92. § a értelmében teendő intézkedések tekintetéből folyó évi oct. 23-ra Balassa-Gyarmatra közgyűlés tűzetett ki,melyre nézve kötelességévé teszi a község elöljáróinak, hogy erről minden bizottsági tagot értesítsenek A közgyűlés meg is tartatott, a ministeri leirat tárgyaltatok és aztán a ministeri felhívás következtében és a főispáni hirdetmény értelmében a közgyűlés áttért az említett tcz. 92. §.valósítására mely §. megmondja, hogy a teendő : az igazoló és bíráló választmány és választási elnökök megválasztása. Ezen gyűlésben az ellen, hogy a választások megtörténjenek, óvás nem tétetett Az igaz, hogy a főispán úr az első napon pártját kisebbségben látván, a gyűlést pár órával előbb, mint rendesen tenni szokta, önhatalmilag feloszlatta, de megtétetvén a maradt idő alatt minden intézkedés, a párttagok betoborzására, másnap a választás megtörtént. Azonban — horrendum dictu, — az ellenzék győzelmével. A jegyzőkönyvek szerkesztettek, hitelesíttettek és a minisztériumhoz felterjesztettek, mely azokat jóvá hagyván, tudomásul vette. íme ily nyomatott hirdetmények adattak ki ismét (felmutat egy hirdetményt) a teljesen jobboldali központi magistratus befolyásával, hol a megválasztottak nevei megyeszerte még a szószékekről is kihirdettetni rendeltettek, és ily módon a választásokat, miután azok ellen senki szót nem emelt, miután azokra a megyét a miniszter hívta fel, miután azokat a miniszter tudomásul vette, mindenki teljes joggal befejezettnek tekintette.(Úgy van balfelől.) Nov. 21 én volt a megyének rendes évnegyedes közgyűlése. Ezt megelőzőleg 17-én tehát 4 nappal a gyűlés napja előtt, ment ugyan ki egy hirdetmény, mely tudatta azokkal, kikhez az épen eljuthatott, és a főispán és Frideczky alispán kezeiből menvén ki a hirdetmény, nem nehéz eltalálni, kikhez jutott el leghamarabb, hogy van a szervezés tekintetében egy újabb ministeri rendelet, hogy ezen ülésen az is tárgyaltatni fog. Az ülést megelőzőleg, mint rendesen, a megyei kis teremben értekezlet tartatott, s ott a ministeri rendelet felolvastatott, mely azt javasolja, hogy nem 6, hanem 8 szolgabiró választassék, s ezen rendelet folytán az ott jelenlevők, kik közt ellenzéki is volt, megegyeztek abban, hogy ne ugyan 8 szolgabiró választassék, de a minister kívánaténak azon után tétessék elég, hogy a 6 megállapított szolgabiró mellé segédek is választassanak. Jöttek még szóba némi bizalmi feliratok is, s midőn a nógrádi ellenzék ott jelen volt elnöke kinyilatkoztatta, hogy azt hiszi, hogy ezekben az ellenzék részéről akadály nem történik. — Az azon este vele különösen udvarias főispán úr azon reménységét nyilvánította, hogy e szerint tehát a másnapi gyűlés minden baj nélkül fog lefolyni. Ezek után történt, hogy másnap, midőn a miniszeri rendelet letárgyaltatott, indítványba hozatott az, hogy miután az octoberi légzés, az octoberi választás nem volt törvényes, mert még akkor nem volt teljesen helyben hagyva, a megyének szervezkedési javaslata, pedig a 92. §. azt mondja, hogy miután a szervezet helyben hagyva leérkezik, egy más, egy újabb gyűlésnek kell a választásokat eszközölni, hogy mondom, ezen alapon az oktobeli végzés nem lévén törvényes, ezen ülésen, melyre nézve, hogy választás is czéloztatik, az összeesküvésbe beavatottakon kívül, senki sem tudhatta, ezen ülésen azon választások megsemmisítésével eszközöltessenek új választások, s ez afő okaa temizmusnak, hogy épen oly módon és oly alapon akarták és vitték is keresztül a választást novemberben, mely alapon az októberi végzés törvényességét megtámadták — mert hiszen még a novemberi gyűlés is a miniszernek egy a szervezési javaslatra tett észrevételeket tartalmazó javaslatát tárgyalta és még azt sem lehet mondani, hogy a miniszer kivonatának szóról szóra elégtételvén a javaslat már tényleg helyben hagyottnak volt tekinthető, mert hiszen nem azt ’tették mit a miniszer kívánt, tehát még akkor is fenmaradhatott az, váljon helyeselni, helyben fogják hagyni azt a mit tettek, és már akkor elfeledték, hogy a helybenhagyás után újabb gyűlés kell, hogy e miatt nem volt törvényes szerintök az októberi választás, hanem novemberben előre ki nem hirdettetvén, újabb gyűlést nem tartván választottak, biztosan számítván hihetőleg arra, hogy miután ezen választás a jobboldal érdekében lesz, majd keresztül viszik, hogy törvényesnek találja a miniszer (Helyeslés balról.) Én, t. képviselőház megvallom, hogy ezen eljárásban volt valami, amit talán nagynak is lehet nevezni, nagynak. Csakhogy én nem mindent tisztelek, nem minden előtt hajlok még, mi nagy (tetszés balfelől) mert lehet valaki nagy a roszban ép úgy mint a jóban, és ha valaki nagy abban, hogy mikép kelljen kijátszani a politikai lojalitást és jóhiszeműséget, azt nem becsülni, de elittelni fogom (Élénk helyeslés balról.) És most te hát mi történt itt a ház kebelében ? a belügyminiszer úr elmondotta azt is, hogy az októberi választás csakugyan a törvény szoros értelmében annak nem felel meg; elmondotta azonban azt is, hogy úgy Nógrád megyét, valamint a többi megyét ibb hívta fel ezen eljárásra, és mentségéül —mint említi, azoknak,amik Nógrádban novemberben történtek, felhozta a régi megyék példáját, és ez alkalommal csakugyan meggyőzött arról, hogy tökéletesen igaza van abban, hogy az ő álláspontja és az enyém — s mert az ellenzékről szólt, merem mondaniellenzéké is, — azon régibb megyékkel szemben homlokegyenest ellenkezik egymással. Mi ugyanis igenis tisztelettel viseltettünk ama régi megyék emléke iránt, melyeknek érdemeit a magyar történelem örökítette meg; mi óhajtottuk az azokban az élet által kifejtett önkormányzati jogokat átplántálni az újabb megyékbe, de óhajtottuk kiirtani a régi megyék visszaéléseit, és midőn a jókat akartuk átültetni, a miniszer úrlenünk küzdött, de most igyis hivatkozik azon régi megyékre, midőn pártjának mai visszaélésért a régi megyék visszaéléseivel akarja fedezni. (Élénk helyeslés balfelöl.) És kérdem : mily foka az a politikai morálnak, midőn a kormány maga azért,, hogy jéen eljárását igazolja, a régi idők visszaéléseire támaszkodik ? (Tetszés ha jelöl.) . A hasonlatosság is sehogy sem áll különben. Megjegyzem először, hogy azon esetek, aminek történtek némi részben, a régi megyékben is, a 48 előtti megyékben történtek — azon még aristocraticus alapon fennálló megyékben — míg ellenben az 1848. óta felállított megyékből — pedig mégis csak azok esnekközelebb hozzánk — a minister úr ily példákra hivatkozhatni nem fog. Megjegyzem, hogy ép a követeknek visszahiváráról, a követek utasításának megváltozatásáról felhozott példa egyáltalában itt nem alkalmazható. A követek a megyének mandatáriusai voltak, kiknek utasítást adni, tehát azt meg is változtatni és az utasítást megszegőt vissza is hívni, a megyének joga volt. Tudom, elismerem, hogy számtalanszor és oly elítélendő módon történt ez, amennyire elítélendő az, ami Nógrádban novemberben történt, de ott maga a jog létezett, ellenben, hogy a megye kebelében egyenesen a megyei meghatározott functióra választott egyéneknek, mint pl. a választási elnököknek választása, ily módon megsemmisíttetett volna, arra példát mutatni a miniszter úr nem fog. De egyébiránt, ha tudni akarja a minister úr, mily erkölcsi sulylyal élt ezen, a mult visszaélésekről felhozott érvelés, kérdezze meg a többség azon t. tagjait, akik már politikai életet éltek akkor, midőn 1848. előtt a vármegyékben a visszaélések elkövettettek és meg fogja ballag tölük, hogy mily hangon szóltak e visszaélések.