A Hon, 1871. december (9. évfolyam, 277-301. szám)

1871-12-08 / 283. szám

283. szám. IX. évfolyam.R­eggeli kiadás. Pest, 1871. Péntek, december 8." Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint Előfizetési díj. Postán kelldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 1 hónapra ........................6 „ 50 „ S hónapra .......................11 „ — „ Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felülfizetés hf­vonkint ... 80 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, ■ ennek bármely napján történik (a, mindenkor a hó elad napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 fef. Bélyegdij minden beigtatásért . . 60 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek (81. — Nyilt téri 6 hasábos petit sorért . . . 46 kr. JSffiElfc Az előfizetési és hirdetményi díj a lap j|gy|j|y kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi révét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kirektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak rizzaa. Előfizetési felhívás „A H O N“ra Előfizetési árak: Égés* évre . . . 13 frt — ki Fél évre . . 11 Crt — kr Negyed évre . . . 5 frt 50 kr Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük hasz­nálni, melyek bérmentesitése tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig tiz krba kerül. Az előfi­zetések a „Hon kiadó­ hivatala“ czím alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. PEST, DECEMBER 7. A budget vitához. Hogy a jelen kormánypolitika Magyar­­ország állam jövedelmének lehető emelke­dését nagyban gátolja, ennek a megczá­­folását még cse­k megkísérleni sem lehet.­­ De karöltve jár ezzel az is, hogy a je­len magyar kormánypolitika mellett a kiadásaink is nagyobbak, mint kellene. A legnagyobb tételen kezdem. Mi közös hadsereget is tartunk, meg honvédsereget is. Az osztrák fél a saját honvédseregét csak immel-ámmal, látszat szerint állítja ki. Van oka rá. Hisz az egész közös hadsereg az övé: mi neki adjuk az újonczokat, a pénzt, neki hagyjuk a tech­nikai hadászatot, az arsenálokat, a vára­kat, a tisztikar 95 perczentjét, minek vol­na neki a külön honvédseregét fejlesz­teni? Mi a honvédelmi törvény meghoza­tala óta szerveztünk százötven­ezer főnyi honvédsereget, azt felruháztuk, felfegyve­reztük, begyakoroltuk, ez nekünk annyi millióba került, a­mennyit tesz a defici­tünk ; míg az osztrák fél még mindig a kezdet nehézségeivel látszik küzdeni s igen nyugodtan pihen a rendes hadsereg birtoklásának tudatában. Kettős kiadásunk van a hadügyünkre. Egyik a kiszsír, a drága, a nemzetellenes, másik a saját, az olcsó, a népszerű. Kö­zönséges emberi okoskodás szerint köny­­nyű volna a választás, hogy mit tegyünk? de a jelen kormány­politika elve szerint fenn kell tartanunk ily alakban mind a kettőt, ha folytonosan adósságcsinálásból élünk is. Mert a kormánypárt gratus akar ma­radni fölfelé s népszerű lefelé, s mind a kettőnek az ország fizeti meg az árát. Hogy az országban mindig kész tábora legyen a kormány­politikának, egész hi­vatalnok sereg áll szolgálatában s ez ir­­tóztató költséget emészt föl. Isten őrizz, hogy felpanaszoljuk annak a becsületes munkás osztálynak a diját, mely szűk jutalom mellett keserves fá­radsággal szolgálja meg kenyerét. Tisz­teletreméltó és szükséges munkásai ők a közügynek. De ellenben tudja azt min­denki, hogy elkezdve a megyei és városi municipiumoktól, hol az önkormányzat czime alatt a kormánypárt teremti a tisz­tikart, fel a miniszteri bureatkig, annyi semmihez nem értő, dologiszonyban szenvedő egyéniség van, szolgabiró, osz­tálytanácsos, tanfelügyelő, és a készület­len ifjonczoknak titkárserege, a kiknek dolgát a szorgalmas esküdt és görnyedő Braatshaemorrhoidarius végzi, s a kiknek érdeme abban áll, hogy a kormánypoliti­kának nagyszámú kolomposai; — hogy ez csak annak nem tűnt még fel, a ki nem látta, hogyan teremtenek nálunk ij meg új hivatalokat jól szolgált hívek szá­mára, a kik aztán akkor tesznek legtöbb hasznot, a mikor semmit sem tesznek. — A hivatalalkotás azonban folyton folyik. S ez is a programaihoz tartozik. Valamint az is hozzátartozik, hogy minden olyan országos teher megszava­zásánál, mely sok évre kiható jövedelem, fogyasztóul marad bevételeinken, örökké a párthűség megjutalmazása a főszem­pont, a­mit, ha figyelembe nem vesz a miniszer, kénytelen helyét elhagyni, (sűrű már a példa, a mi állításunkat igazolja.) A kormánypolitika híve kap vasúti en­gedélyt kamatbiztosítékkal, — kap olcsó haszonbért, — kap nagy árakat a kisa­játításoknál, — kap kötelezettség elenge­dést, — kap subventiót, — ez mind sok pénzbe kerül, — de meg kell neki adni, mert a politika hű hirdetője. Ez mind benne van a programaiban. E mellett a programra mellett aztán soha sem lehet az állam bevételeit a ki­adásokkal egyensúlyba hozni. Más programm kellene igenis. Egy nagy és bátor eszme kellene, mely új rend­szert teremtsen, a­minek népszerűsítésé­hez azután nem kellene drágán istápolt kor­tesek és a mapasztalók, sem a trón előtt megkedveltetéséhez mindent ráhagyó ked­veskedés. Magyarország állami önállósága meg­adná az eszközöket, a mikkel pénzerőn­ket megszaporitsuk s kevesebb pénzzel is több anyagi erő kifejtésére képesek le­gyünk, az erkölcsi erő hatványaival még magasabbra fokozva azt. Jobbak volnánk magunknak s jobbak volnánk Ausztriá­nak s legjobbak a trónnak, így a mostani rendszer mellett, apró cseprő törölgetésekkel a budgetben, egyik rongyunkkal a másikat foltozgatjuk, pró­bálgatjuk, miből sajtóolhatnánk még vala­mit, azt szorítjuk, a­ki már a nélkül is terhelve van ; elhanyagoljuk népnevelé­sünket, iparunkat, kulturális missiónkat, s mentül jobban gazdálkodunk, annál ro­­szabbul rendezkedünk , mentül többet megtakarítunk, annál többet veszítünk; csak bérlők vagyunk az országunkban , még­pedig igen nagyon megkötött kezű bérlők, a­kiknek költségvetését a jó vagy rosz időjárás dönti el. Mi lenne velünk, ha egy komoly há­borúhoz kellene készülnünk? Jókai Mór: A baloldali kör pénteken f. hó 8-án esti 6 órakor értekezletet tart. — A baloldali kör tegnap esti (decz. 7.) értekezletén a pénzü­gyminiszeri költség­­vetésnek az államvagyonról szóló része került tárgyalás alá. Több megjegyzés létetett az állam­erdők, bánya és kőszéntermelést illetőleg, me­lyeknek az értekezlet a törvényhozásban is hangot készül adni. — A fővárosi ellenzék decz. 3-ai pártgyűlésén megválasztott bizottság f. hó 8.ára péntek d. e. 10 órára kitűzött ülését a képviselő­ház ülésezése miatt elhalasztá ugyanaz­nap dél­után 5 órára. — „Horvátország“ fölirat­tal az osztrák föderalista párt nem ultramontán részének közlönye a „Vaterland“ egy czikket hoz, a­melyben arra utal , mennyire nem közjogi és autonómia kérdé­sében való elégedetlenség alkotta Horvátor­szágban a nemzeti pártot. E lap meg van győ­ződve, hogy ha a magyar kormány el fog követ­ni mindent, hogy a Horváthország élére állított férfiak tapintatlan megválasztása által elköve­tett baklövéseit feledtesse, a horvát nemzet csakhamar be fogja látni, autonómiája mai ke­retén belül is mily tág köre nyílik működésé­nek. úgy látszik, a bécsi lap fején találta a szö­get, s a horváth elégedetlenségnek tapintatos belügyi eljárás — a mihez nem tartozik a hor­váth országgyűlés ismételt elnapolása — lenne legbiztosabb gyógyszere. Pestvárosa és az apáczák.­ ­ Ezúttal Pest városát ép azon oldaláról kell megrónunk, a mely legerősebb. — Tagadhatat­lan, hogy mint főváros, Pest megfelelt nemes feladatának és a nevelés­ügynek sokat áldozott, de megfelelt a szabadelvűségnek is,mert iskolái­ból a felekezetiséget kitörölte. Épen azért sehogy se vagyunk képesek megfogni, hogy mi indítha­tó a tegnapi pestvárosi közgyűlést arra, hogy Ranolder veszprémi püspöknek telket szavazzon meg, ki arra egy a szürke nénikék vezetése alatt álló, Paulai Szent Vincze nevet viselő és hatá­rozottan „katholikus“ jellemmel biró nőneveldét szándékozik állítani. Azt mondják, hogy a nevelés ügye a legfőbb és ezt a város felekezeti után is előmozdítani akarja. Épen ez a tévedés. Mert a nevelés üdvös volta úgy az államra , mint a társadalomra nézve at­tól függ, hogy milyen és így az álszenteskedés­től elkezdve, majd minden hibát, sőt gyakran bűnt felmutató zárdás nevelés sem az állam, sem a társadalom jelen czéljainak meg nem felel. De ettől eltekintve, Pest város tette sem nem jogos, sem nem méltányos, sem nem következe­tes. Nem következetes,mert 1869. óta a városnak minden törekvése—és épen ez legfőbb érdeme— oda volt irányozva, hogy a világi iskolákat, a felekezeten kívüli nevelést terjessze,és most egész következetlenül rá­megy Ranolder lépvesszejére és telket ajándékoz oly czélból, hogy a felekeze­­tiség non plus ultrája,— a zárdás nevelés — tár­sadalmunk leggyengébb és féltettebb részében,a nőknél terjesztessék. Valóban megfoghatatlan következetlenség. E lépés méltá­stalan il, mert vilá­gos részrehajlás egyik felekezet részére, mire a városnak joga nincs. Nincs joga azért, mert a városi vagyon világi, közös vagyon és igy azt egy felekezet részére, egy­oldalúlag, megcsonkítani nem sza­bad ; míg más felől a város ki van téve annak, hogy a többi felekezeteknek netalán felmerülő, és ez eset által kihívott hasonló kívánságait vagy igazságtalanul visszautasítsa, vagy a vá­­ rai számunkhoz egy féliv melléklet van csatolva, í­rosi vagyont felekezetekr­e,és­ igy czél­­jával merőben ellentétes czélra, pazarolja el. De nincs joga a városnak ez ajándékozásra már csak azért sem, mert úgy az 1868 iki isko­lai törvény, mint amniak következménye azt kö­veteli, hogy egyik k­ö­z­s­é­g se alapíthat már ezentúl felekezeti iskolát, ha egyszer is­koláit közösekké tette. Mert különben mily jo­gon kapjon állami segélyt, ha saját vagyonát felekezeti czélokra költi. Már­pedig Pest város — nem nagy dicséretére legyen mondva — így tett. Egyébiránt fel se tehetjük azt, hogy a belügy és a közoktatásügy miniszerei ezt helybe hagyják, ha az iskolai törvényt foganatosítani akarják; mert ha Pestnek szabad lesz vagyonát felekeze­teknek ajándékozni, és ha példája utánzásra találna, akkor az iskolai törvény ki lenne játsz­va, mert akkor a városi és községi vagyon elpa­­zaroltatnék felekezeti czélokra, és így egy város és egy község se lesz soha abban a helyzetben, hogy közös iskolát tartson. Ekkor e czélra az ál­lam mindig költhet, de ez­órát mindig meghiu­­sítják a községek az által, hogy a községi is­kolától — illetőleg a községi vagyontól — el­vonnák a pénzt a felekezeti iskoláknak. És így míg egyfelől az állam erőlködését (a nevelés vi­lági szellemben való terjesztése körül) hiúsítnák meg, másfelől a felekezeti alapítványokban az ellen erős gátokat is emelnének. Pest város mindezt nem gondolta meg: remél­jük, hogy a kormánynak több esze lesz és Pest e botlását jóvá teszi. Elég erős a felekezeti szel­lem így is: ne segítsük elő még köz­költségen is. Végszó a nógrádi ügyben. □ Tisza Kálmán indítványát Tóth Vilmos vád alá fogására nézve a jobboldal elvéte. Jogá­ban volt, mert többség , de nem volt méltányos, hogy csak szavazattal fejezte ki azt, hogy Tóth Vilmost védi és nem fejezte ki élőszóval azt, hogy a dologban m­i­t akart elütni a szavazat­tal és mit nem helyeselt Ez sokkal megnyugtatóbban hatott volna a kedélyekre.­­ Mert Deák igazságszeretete és a párt jobb részé­nek érzete arra a reményre jogosított, hogy a nógrádi eset Tóth Vilmos eljárása felett a párt részéről, legalább sajnálkozást, ha nem is rá­­szólási nyilatkozat fog jöni.­­ De a hallgatás ez­úttal sokszorosan illegális és sértő eljá­rás volt. Azonban még­sem mulaszthatjuk el, hogy ki ne fejezzük azon reményünket, vajha ez eset úgy a ministernek, mint a jobboldali botrány­­koztatóknak hasznos lec­ke lenne. A jobboldal lapjai ma a pártszenvedély fellobbanása ellen írnak, de hogy bennök mekkora lángot vetett ez , átkos tűz, mutatja az, hogy támadásuk az el­le­n­z­é­k és nem a botrány okozói ellen van in­tézve. E sajnos eset most már be van fejezve — tegyék félre tisztelt laptársaink is elfogultságu­kat ; hallgassanak az igazság szavára és han­goztassák azt és csak is ezt ezentúl sa­ját pártjuk chauvinisticus egyénei ellenében is. Ne engedjék, hogy ezek uralkodjanak a párt jobb és nemesebb része felett. Induljanak Deák Ferencz és ne Pulszky Ferencz után mindabban, a­mi a pártviszonyokra vonatkozik , higgyék meg, akkor nem lesz szükség oly recriminatiók­­ra, milyennel ma előállottak, mert nem lesz szükség arra, hogy a párt igazságtalanságait irányunkban ellenünk intézett recriminatiókkal­­ palástolják. Ha magukat Deák-pártiaknak nevezik, ne le­gyenek Pulszky párttá, mert ez roszabb len­ne minden eddig elkövetett politikai hibá­iknál. E pár sor szolgáljon zárszóul a gyászos nóg­rádi ügyhez. Vajha a nógrádi eset első és utolsó lenne. Országgyűlés. A képviselőház ülése decz. 7-én. Befejeztetvén a költségvetés általános tárgyalása, ma a részletekbe is belebocsátkozott a ház­nap. A­ bizottság egyes indítványainak elfogadása után megszavazta a királyi háztartás költségét és a miniszerelnöki költség­­vetés egy részét. Az esti lapunkban mondottak után vád alá helyezési indítványának indokolására szót emel Tisza Kálmán , T. képviselőház! Midőn a házszabályok értelmében a most felolvasott in­dítványomat indokolni szándékozom, nem fo­gom részletesen elemezni, nem fogom ecsetelni akarni azt, minő érzelmeket keltett bennem a nógrádi esemény, és az annak folytán a ház ke­belében a belügyminiszer úr által adott, és a többség által tudomásul vett felelet; nem fogom ezt tenni, mert óhajtok e tárgyhoz a lehetőségig higgadtan, csendes vérrel szólani, mit nem te­hetnék, ha azon érzelmek ecseteléséhez fognék , azt azonban meg kell hogy jegyezzem, hogy a benyomás mindenesetre igen szomorú, mert vagy azt jelenti a miniszer úr felelete, hogy azon eljárás, mely Nógrádban követtetett és a­mely a politikai ügyesség és a politikai élet főerényéül az ügyesen intézett lesbeli támadást látszik ka­­nonizálni, a minister úrnak is helyeslését bírja, és hogy ebben ily módon belenyugodott a ház többsége is, vagy ha — a­mit szeretnék föltenni — nem ezt jelenti is, jelent mégis mindenesetre annyit, hogy helyesli bár vagy nem a minister úr azon eljárást, mégis, midőn arról van szó, hogy a ministeri pártnak valahol, bár minő esz­közökkel kivívott diadalát fentartsa, ezen szempontot felébe helyezi még a saját meggyő­ződése szerinti politikai lejalitás és a törvényes­ség kérdésének is. Egyik vagy másik felfogás szerint az eljárás praktikus következménye, praktikus eredménye csak egy lehet, s ezen egy az: megingatni e haza polgáraiban azon hitet, hogy van Magyar­­országon oly felsőbb hatóság, mely a pártok ál­tal itt vagy ott elkövetett helytelenséget, igaz­­talanságot orvosolni képes. Eredménye csak az lehet, hogy azon meggyőződés érlelődjék meg az ország polgáraiban, hogy Magyarországon oly eljárás ellen, mely a miniszeri párt erősbíté­­sére vezet, nincs hol orvoslást szerezni, legyen azon eljárás bár­minő természetű. (Igaz­­ balról.) És uraim, ha e meggyőződés a polgárok keb­lében megérlelődik,akkor el fog következni azon idő, midőn egymással legális fegyverekkel jó hiszemüleg küzdő pártok helyett s ezeknek tusár­ja helyett, elkeseredett pártharcz fog dúlni ha­zánkban. (Helyeslés balfelöl.) Sokszor hallottam én azt, épen a túlsó oldal részéről emlegetni és felhős­ítni szemrehányásul az ellenzék ellen, hogy nagy hiba az hazánk helyzetében, midőn nem tudjuk, nem fogja-e azt veszély fenyegetni, hogy pártok vannak ez or­szágban, melyek egymással küzdenek. Én ré­szemről e nézetet így általánosságban nem te­szem magamévá. Pártok,de egymással legális fegyverekkel küz­dő jóhiszemű eljárást gyakorló pártok szüksége­sei­ért máskép elposhad az alkotmányos élet, és ha azt fogadnék el, hogy Magyarország helyzete olyan, hogy itt az állam veszélye nélkül ily pár­tok sem létezhetnek, akkor oly gyengeségérze­tet árulnánk el, mely ez országnak sem tekinté­lyét, sem biztonságát növelni nem fogná. (Igaz belfelöl.) Mert akiből hiányzik az önbizalom,a­ki minduntalan jelenti, hogy ő fél, azt annál meré­szebben támadja meg mindenki, és a leyális fegyvere­kkel jóhiszeműleg folytatott pártküzde­­lem soha sem teszi azt lehetetlenné, hogy a­kik ma, mint politikai ellenfelek szemben állanak egymással, ha a szükség úgy kivárja, holnap együtt álljanak szemben a haza közös ellensé­gével, (Helyeslés balfről) sőt a pártélet eleven­sége által fokozott tevékenység és életerő még tetemesebben fogja érvényesíteni magát a haza védelmében. (Helyeslés balfelől.) De másként áll a dolog, ha ily pártkü­zdelem helyett elkeseredett pártharcz fejlődik e hazá­ban, melynek fegyverei egymás kijátszása, egy­más megcsalása, egymásnak orozva megtáma­dása; mert az ily eljárás már gyülölséget, már egymás elleni elkeseredést szül s előbb a kedé­lyek háborúját idézi elő, míg majd meglehet, honfi vérrel fogja mocskolni a higgadt tanácsko­zásra hivatott helyeket. De azt mondják, tán ha van is abban valami igaz, itt nem alkalmazható , mert hisz a nógrádi esemény nem ad indokot ennek felho­zására. Lássuk tehát a lehető rövidséggel, mi­ben állott, mi volt azon nógrádi esemény ? és lássuk, mit jelent az arra adott ministeri válasz, melyben a minister úr felemlíteni méltóztatott, hogy hiszen oly esetek, mint a nógrádi, történ­tek hajdan is azon megyékben, melyek iránt pe­dig az ellenzék minduntalan ragaszkodását nyil­vánította, míg ő azoknak igen nagy barátja so­hasem volt. Nógrádban úgy, mint más törvényhatóságok­ban is elkészülvén a szervezeti javas­at, a bel­ügyminiszer úr épen úgy, mint ez saját nyilat­kozata szerint, de köztudomásúlag is, másutt is tette, a javaslatot bizonyos észrevételekkel ellát­va leküldte, utasítván egyúttal a törvényhatósá­got, hogy a törvényhatóságok rendezéséről szó­ló törvény 92. § ának rendelkezései iránt tegye meg a további lépéseket.­­ Ennek következté­ben a főispánnak, tehát a kormány közegének, megbízásából Frideczky Lajos első alispán, kit nehezen fog bár­ki is azzal vádolhatni, hogy az ellenzékkel összejátszott, két héttel, a mintáz il­­ik is ily esetekben, a gyűlés megtartása előtt, a teremben levő nyomtatványnyal a megye összes tagjait összehívta, mondván, hogy „a megye ren­dezésére vonatkozó tervezet a nagyméltóságú magyar királyi belügyministériumtól folyó hó September 21-ről némely megjegyzések kísére­tében visszaérkezvén, a főispán úz ő méltósága által az 1870: 42. tvez. 92. § a értelmében teen­dő intézkedések tekintetéből folyó évi oct. 23-ra Balassa-Gyarmatra közgyűlés tűzetett ki,melyre nézve kötelességévé teszi a község elöljáróinak, hogy erről minden bizottsági tagot értesítsenek A közgyűlés meg is tartatott, a ministeri leirat tárgyaltatok és aztán a ministeri felhívás követ­keztében és a főispáni hirdetmény értelmében a közgyűlés áttért az említett tcz. 92. §.valósítására mely §. megmondja, hogy a teendő : az igazoló és bíráló választmány és választási elnökök megválasztása. Ezen gyűlésben az ellen, hogy a választások megtörténjenek, óvás nem tétetett Az igaz, hogy a főispán úr az első napon párt­ját kisebbségben látván, a gyűlést pár órával előbb, mint rendesen tenni szokta, önhatalmilag feloszlatta, de megtétetvén a maradt idő alatt minden intézkedés, a párttagok betoborzására, másnap a választás megtörtént. Azonban — hor­­rendum dictu, — az ellenzék győzelmével. A jegyzőkönyvek szerk­esztettek, hitelesíttettek és a minisztériumhoz felterjesztettek, mely azokat j­óvá hagyván, tudomásul vette. íme ily nyoma­tott hirdetmények adattak ki ismét (felmutat egy hirdetményt) a teljesen jobboldali központi magistratus befolyásával, hol a megválasztottak nevei megyeszerte még a szószékekről is kihir­­d­ettetni rendeltettek, és ily módon a választáso­kat, miután azok ellen senki szót nem emelt, miután azokra a megyét a miniszter hívta fel, miután azokat a miniszter tudomásul vette, min­denki teljes joggal befejezettnek tekintette.(Úgy van­ balfelől.) Nov. 21 én volt a megyének rendes évnegyedes közgyűlése. Ezt megelőzőleg 17-én tehát 4 nappal a gyűlés napja előtt, ment ugyan ki egy hirdet­mény, mely tudatta azokkal, kikhez az épen el­juthatott, és a főispán és Frideczky alispán ke­zeiből menvén ki a hirdetmény, nem nehéz elta­lálni, kikhez jutott el leghamarabb, hogy van a szervezés tekintetében egy újabb ministeri ren­delet,­­ hogy ezen ülésen az is tárgyaltatni fog. Az ülést megelőzőleg, mint rendesen, a megyei kis teremben értekezlet tartatott, s ott a ministe­­ri rendelet felolvastatott, mely azt javasolja, hogy nem 6, hanem 8 szolgabiró választassék, s ezen rendelet folytán az ott jelenlevők, kik közt ellenzéki is volt, megegyeztek abban, hogy ne ugyan 8 szolgabiró választassék, de a minister kívánaténak azon után tétessék elég, hogy a 6 megállapított szolgabiró mellé segédek is vá­lasztassanak. Jöttek még szóba némi bizalmi fel­iratok is, s midőn a nógrádi ellenzék ott­ jelen volt elnöke kinyilatkoztatta, hogy azt hiszi, hogy ezekben az ellenzék részéről akadály nem történik. — Az azon este vele különösen udva­rias főispán úr azon reménységét nyilvánította, hogy e szerint tehát a másnapi gyűlés minden baj nélkül fog lefolyni. Ezek után történt, hogy másnap, midőn a mi­niszeri rendelet letárgyaltatott,­­ indítványba ho­zatott az, hogy miután az octoberi légzés, az octoberi választás nem volt törvényes, mert még akkor nem volt teljesen helyben hagyva, a me­gyének szervezkedési javaslata, pedig a 92. §. azt mondja, hogy miután a szervezet helyben hagyva leérkezik, egy más, egy újabb gyűlés­nek kell a választásokat eszközölni, hogy mon­dom, ezen alapon az oktobeli végz­és nem lévén törvényes, ezen ülésen, melyre nézve,­ hogy vá­lasztás is czéloztatik, az összeesküvésbe beava­tottakon kívü­l, senki sem tudhatta, ezen ülésen azon választások megsemmisítésével eszközöl­tessenek új választások, s ez a­­fő oka­­a tem­iz­­musnak, hogy épen oly módon és oly alapon akarták és vitték is keresztül a választást novem­berben, mely alapon az októberi végzés törvé­nyességét megtámadták — mert hiszen­ még a novemberi gyűlés is a miniszernek egy a szerve­zési javaslatra tett észrevételeket tartalmazó ja­vaslatát tárgyalta és még azt sem lehet mondani, hogy a miniszer kivonatának szóról szóra elég­tételvén a javaslat már tényleg helyben hagyott­nak volt tekinthető, mert hiszen nem azt ’tették mit a miniszer kívánt, tehát még akkor is fen­­maradhatott az, váljon helyeselni, helyben fogjá­­k hagyni azt a mit tettek, és már akkor elfeled­ték, hogy a helybenhagyás után újabb gyűlés kell, hogy e miatt nem volt törvényes szerintök az októberi választás, hanem novemberben előre ki nem hirdettetvén, újabb gyűlést nem tartván választottak, biztosan számítván hihetőleg arra, hogy miután ezen választás a jobboldal érdekében lesz, majd keresztül viszik, hogy törvényesnek találja a miniszer (Helyeslés balról.) Én, t. képviselőház megvallom, hogy ezen el­járásban volt valam­i, a­mit talán nagynak is le­het nevezni, nagynak.­­ Csakhogy én nem min­dent tisztelek, nem minden előtt hajlok m­ég, mi nagy (tetszés balfelől) mert lehet valaki nagy a roszban ép úgy mint a jóban, és ha valaki nagy abban, hogy mikép kelljen kijátszani a politikai lojalitást és jóhiszeműséget, azt nem becsülni, de elittelni fogom (Élénk helyeslés balról.) És most te hát­ mi történt itt a ház kebelében ? a belügyminiszer úr elmondotta azt is, hogy az októberi választás csakugyan a törvény szoros értelmében annak nem felel meg; elmondotta azonban azt is, hogy úgy Nógrád megyét, vala­mint a többi megyét ib­b hívta fel ezen eljárásra, és mentségéül —mint említi, azoknak,a­mik Nóg­rádban novemberben történtek, felhozta a régi megyék példáját, és ez alkalommal csakugy­an meggyőzött arról, hogy tökéletesen igaza van abban, hogy az ő álláspontja és az eny­ém — s mert az ellenzékről szólt, merem mondani­­ellenzéké is, — azon régibb megyékkel szem­ben homlokegyenest ellenkezik egymással. Mi ugyanis igenis tisztelettel viseltettünk ama régi megyék emléke iránt, melyeknek érdemeit a magyar történelem örökítette meg; mi óhajtot­tuk az azokban az élet által kifejtett önkor­mányzati jogokat átplántálni az újabb megyék­be, de óhajtottuk kiirtani a régi megyék vissza­éléseit, és midőn a jókat akartuk átültetni, a mi­niszer úr­­lenü­nk küzdött, de most igyis hivat­kozik azon régi megyékre, midőn pártjának mai visszaélésért a régi megyék visszaéléseivel akarja fedezni. (Élénk helyeslés balfelöl.) És kérdem : mily foka­­ az a politikai morál­nak, midőn a kormány maga azért,, hogy jé­en eljárását igazolja, a régi idők visszaéléseire tá­maszkodik ? (Tetszés ha jelöl.) . A hasonlatosság is sehogy sem áll különben. Megjegyzem először, hogy azon esetek, a­minek­­ történtek némi részben, a régi megyékben is, a 48 előtti megyékben történtek — azon még aristocraticus alapon fennálló megyékben — míg ellenben az 1848. óta felállított megyékből — pedig mégis csak azok esnek­­közelebb hoz­zánk — a­­ minister úr ily példákra hivatkoz­hatni nem fog. Megjegyzem, hogy ép a követeknek visszahi­­váráról, a követek utasításának megváltoz­atásá­­ról felhozott példa egyáltalában itt nem alkal­mazható. A követek a megyének mandatáriusai voltak, kiknek utasítást adni, tehát azt meg is változtatni és az utasítást megszegőt vissza is hívni, a megyének joga volt. Tudom, elisme­rem, hogy számtalanszor és oly elítélendő mó­don történt ez, a­mennyire elítélendő az, a­mi Nógrádban novemberben történt, de ott maga a jog létezett, ellenben, hogy a megye ke­belé­ben egyenesen a megyei meghatározott functióra választott egyéneknek, mint pl. a választási el­­nököknek választása, ily módon megsemmisítte­­tett volna, arra példát mutatni a miniszter úr nem fog. De egyébiránt, ha tudni akarja a minister úr, mily erkölcsi sulylyal élt ezen, a mult vissza­élésekről felhozott érvelés, kérdezze meg a több­ség azon t. tagja­it, a­kik már politikai életet él­tek akkor, midőn 1848. előtt a vármegyékben a visszaélések elkövettettek és meg fogja ballag tölük, hogy mily hangon szóltak e visszaélések.

Next