A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-05 / 4. szám
Esti kiadás. 4. szám, X évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz.földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ........................5 50 , 6 hónapra ........................Unin Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1872. Péntek, január 5. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 26 kr. IIIEF-" Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. .............—■■■TI i PFST, JANUÁR 5. Pest, jan. 5. Bizonyára föltűnt már olvasóinknak is, hogy a magyar kormány egy idő óta rendkívüli buzgóságot fejt ki abban, hogy székhelyét Bécsbe tegye át. Az életbe vágó kérdések elintézése Magyarország fővárosában már nem is történhetik meg, ennek szükségszerű színhelye kell, hogy a császárváros“ legyen. Mi ezt hallgatással mellőztük, hiszen részünkről a fölszólalás csak „ellenzéki viszketegből“ történt volna. De a dolgot, úgy látszik a kormány saját lapjai is megunták már, s a „Pesti Napló“ ma meg is töri a csendet, tiltakozván az ellen, hogy a magyar kormány székhelye Bécs legyen. Különben itt adjuk czikkét egész terjedelmében: „Egy idő óta, ha tudni akarjuk, mikép állanak hazai ügyeink, — írja a Napló — újra a bécsi lapokat kell lesnünk, újra bécsi hírekre kell várakoznunk. Már egészen elszoktunk Bécs felé nézni, ha fontos hazai ügyek eldöntéséről volt szó, most, úgy látszik újra felelevenedik a régi szokás. A miniszterelnök Bécsben van , ott van a pénzügyi, kereskedelemi és közlekedési miniszer. A kormány tagjai nem csak hetekig Bécsben időznek, hanem, a legfontosabb állami dolgokat ott végzik, Bécsben formális miniszertanácsokat tartanak. Bécsben folynak a nagyfontosságú alkudozások a horvátokkal, ott intéztetik el a nagy vasúti ügy , ott alkudoznak más nemű nagy horderejű pénzügyi manipulációk fölött. Mi részünkről azt sem értjük teljesen, miért kellett ép az osztrák fővárost a horvátokkal megindított alkudozások színhelyévé tenni. Ő felségének az ügy egyes stádiumairól, vagy a befejezett tanácskozásokról úgy is referálhattak volna, vagy talán ő felségét ez alkalomra mégis rá lehetett volna bírni magyar fővárosának meglátogatására. Azt azonban épenséggel nem értjük, miért kell a vasúti ügyet Bécsben befejezni, mért kell mindenféle más kérdésről az osztrák fővárosban határozni ? Bécsi vasúti és másnemű pénzintézetek emberei Pestre jönek, hogy itt a magyar kormány tagjaival szóbelileg értekezzenek, és itt nagy ámulatukra azt látják, hogy a magyar kormánytagok székhelye egy idő óta nem Pest, hanem Bécs. Nem fektetünk mi e mindenesetre különös körülményre nagyobb súlyt, mint amennyit az valójában megérdemel, hanem a dolgot meg kellett említeni, már csak azért is, hogy eleget tegyünk azon szabálynak, mely szerint principus posta. “ A horváth alkudozásokról a reggeli postával újabb hírek nem érkeztek, különben ez magyarázatát a tegnap érkezett hírekben leli, melyek szerint a nemzeti pártiak már visszatértek Horvátországba s az alkudozások egyelőre elnapoltasak. Nem érdektelen a „N. fr. Pr.“-nek egy zágrábi levele, mely az ottani hangulatot igyekszik ecsetelni. „A helyzet Horvátországban annyiban változott — írja az új Presse levelezője amennyiben a nemzeti párt jelenleg nagyobb határozottsággal lép föl. Ha eddig csak ellenzékeskedés volt, a szó tulajdonképi értelmében, amit tanúsított most, néhány vezéreinek Bécsbe hivatása után, bizonyos öntudatot mutat, mely semmi által meg nem ingatható önbizalom határaihoz áll közel. Két elvileg különböző párt ellentéte eltűnt s csak egy párt létez, tudniilik a nemzeti párt és ellenfele a kormány s nem többé az uniópárt, melynek tagjai általában az egységes és erőteljes vezetés hiányában részint politikailag szánalomra méltó létet folytatnak, részint minden nyílt párt harcától vissza szándékoznak vonulni.“ Leszámítva a leszámítandókat (nevezetesen azt, mintha a horvát ellenzék csak Bécsbe hivatása óta „ébredett volna öntudatra“, mert bizony az ellenzéket már előbb a kormány hibája „ébresztő öntudatra“ nem különben az is növelte) leszámítva tehát a leszámítandókat: az új „Presse“ levelében, úgy látszik, a horvátországi hangulat eléggé híven van ecsetelve. Bécsi lapok szerint a reichsrath valószínűleg csak 11-dikén vagy 12-dikén fog egybeülni. A „Deutsche Ztg.“ értesülése szerint e közben az alkotmányhűpárt constituálása örvendetesen halad előre. Erre ugyancsak szüksége van az alkotmánypártnak, nehogy oly tehetetlennek, önmagában meghasonlottnak mutassa magát most is, mint Hohenwarttal szemben. A két ház felirati bizottságaiban azon nézet kezd lábra kapni, hogy a választási reform és a galicziai rezolutió elvileg egyesíttessék. Ezen esetben a két kérdésnek még ezen ülésszakban való együttes tárgyalása következnék be. De a választási törvényjavaslat még nincs beterjesztve. Hogy a kormány tehát a választási javaslat elkészítésére időt nyerjen, a reichsrath — megszavazván a budgetet — februáriusban elnapoltatik. Egy más verzió szerint Herbst már ily javaslatot elkészített s azt a reichsrathnak legközelebb be is terjesztendi. Az osztrák-magyar monarchiának a múlt háborúban tanúsított semlegessége időnkint föl-fölmerül a külföldi sajtóban. Legújabban a „Pall Mall Grazette“ hozott egy hírt, amely szerint ez a semlegesség teljesen Andrássy érdeme. Erre a fölnevezett lap rá következő számában valaki Fr. L. W. aláírással körülbelül a következőket válaszolja: Uram! A „P. M. G.“ tegnapi száma ismételte a „K. Ztg.“ azon állítását, a melyet a nevezett lapnak egy pesti levelezője bocsátott világgá, s melynek értelme az, hogy 1870. aug. havában Bécsben a Francziaország mellett való fegyverfogás ment határozatba, s hogy ezt csak Andrásynak ez esetben beadott lemondása akadályozta meg. Nem nehéz ezen állítások czélját kitalálni, de mind a történeti igazságnak, mind az érdekelt államférfiaknak hasznára fog válni néhány tény emlékezetbe hozása. Azok előtt, kik az osztrák-magyar monarchia és államférf ainak magatartását mind előbb, mind pedig a német-franczia háború első stádiumában figyelemmel kisérték tudva van, hogy mely részen voltak legélénkebbek a franczia rokonszenvek, s a vágy, hogy ez ország fegyverrel támogattassék.Daczára a magyar országgyűlés július 13-kán kifejezett békés szándoklatának, legtöbb (?) pesti lap, melyek tudvalevőleg a kormány közlönyei voltak, hevesen izgatott Poroszország ellen, s emelt szót a franczia császársággal való szövetkezés mellett; — ez tény, melyet Keglevics Béla az országgyűlés jul. 30-ai ülésén szóba is hozott. Andrássy grófról azt beszélték, hogy erős vonzalom köti Francziaországhoz, s különösen a napóleoni dynasztiához, mely iránt száműzetése óta a barátság s a hála érzete által van lekötve, — s az sem titok, hogy julius hóban s aug. első napjaiban a háborúra vágyó katonapárt s a császári udvari kamarilla igen tevékenyen törekedett a magyar ministerelnök hatalmas és rokonszenves támogatása megnyerésére. Beust gróf volt az egyetlen minister, ki minden időn át a háború eshetőségének első napjától fogva a végső katasztrófáig állhatatosan és erélyesen ellenállt Ausztria minden bekeveredésének a háborúba, s minden készülődést teljesen haszontalan rendszabálynak mondott, mely csak arra szolgál, hogy Oroszország s mindkét hadviselő fél bizalmatlanságát felkeltse. E politikát eredménydúsan védelmezte az udvari háborúpárt ellen az ultramontánok és feudálok ellen, s nem egy czislaszbániai s translajtániai kollegája ellen. A szükségesnek tartott fegyverkezés kérdésében kétszer leszavaztatott a kabinetben, azonban ez csak azt bizonyítja, hogy ha az ő nézeteit követik, az osztrák-magyar monarchia bizonyos harmincz millió forintot megkímél. Mig Taaffe gróf, s maga a volt közös pénzügyminiszter haboztak, mig Petrino miniszter és Kuhn tábornok gondolkodás nélkül akartak berohanni a bábomba, a birodalmi kanczellár Potocki, Stremayr, de Pretis, Tscabuschnigg és Holzgethan miniszterek részéről része. Csak a metzi ütközetek napjaiban, s nem sokkal a sedani katastrópha előtt vesztették el a bábomra kész tanácsosok a magyar elnök miniszter támogatását, amihez azután más elemek is járultak a kierőszakolt, költséges hadi készülődések ellen való ellenzékben.“ Ez a kérdéses közlemény érdekesebb része, mely — bár tagadhatlanul oly oldalról indult ki, hol Beust tartatik a múlt, jelen s jövő legnagyobb államférfidnak — adataiban oly határozottan hangzik, hogy némi hitelesség még akkor sem vonható meg tőle, ha figyelembe vesszük azt, mily merészséggel szoktak volt Beust úr hivatalosai az igazsággal homlokegyenest ellenkező dolgokat is világgá kürtölni. — Egyet azonban, bár nem tarthatjuk feladatunknak kormányunk álláspontját és magatartását védeni, szükségesnek tartunk elmondani, azt t. i., hogy a kormány Keglevics fenebb említett interpellátiójára válaszolva határozottan tagadta a nézetazonosságot közte és azon lapok (helyesebben lap) között, mely Poroszország ellen s a franczia szövetség mellett izgatott. Berlinben a kultuszminiszter viszszalépéséről szállongó hírek okoznak nagy föltűnést. A „D. R.-Z.“ egész határozottan állítja, hogy Mühler úr elhagyja állását, s hogy helyét a kieli konzisztórium elnöke, Mommsen úr foglalandja el, akit Berlinben idéztében Vilmos császár és fia külön kihallgatáson fogadtak. Francziaországban a holnapután végbemenendő pótválasztások veszik igénybe az érdekeltséget. A párisi választásnál a mérsékeltek jelöltje, Vautrain, s a szélsőké: Hugo fognak mérkőzni Párisban Hugo győzelme, a vidéken pedig ahonnan régebben közöltünk a jelöltekről áttekintést — a mérsékelt köztársaságiaké valószínű. Ha reggeli lapunknak egy a nemzetgyűlés Párisba visszatéréséről szóló sürgönyéhez megemlítjük, hogy a kérdésből Perer belügyminiszer csinál kabinetkérdést. A pesti „Corr. Bureau“ jobbnak látta azonban egy bécsi lap e kérdésre vonatkozó sürgönyét egy tétel kihagyásával küldeni meg a pesti lapoknak. Hogy ezáltal a dolog értelmét vesztette, az a lapok baja, de a Corr. bureau hibája. Angolország pénzügyi helyzete a legjobb. A bevételek a múlt évben összesen 72.209,111 font fdlre rúgtak, 940,156 fonttal többre a múlt évinél. A posta kivételével, mely 42,000 fonttal csökkent, minden jövedelmi tétel nagyobbodott. Ha az év utolsó negyedének zárszámadásai is oly mérvben kielégítők lesznek, mint az előbbiek, úgy 3 millió fontnyi fölösleggel fog a pénzügyminiszer rendelkezni. Az amerikai Egyesült Államok képviselőházának egyik utóbbi ülésén indítvány létetett arra nézve, hogy mondassák ki a Thiers kormánynak a kommunistákkal szemben tanúsított szigora fölött a rászólás. A javaslat azonban elvettetett. — A pestvárosi ellenzéknek a választási törvényjavaslat megbirálására kiküldött albizottsága vasárnap f. hó 7-én d. u. 4 órakor a pesti népkörben (siputeza 9 sz.) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja Irányi Dániel. „HON“ TÁRCZÁ JA. Magyarok külföldön. Berlin, jan. 1-én. Boldog új évet! Ezzel a tiszta szívből fakadó üdvözlettel bocsátom szélnek soraimat. Szívem még sokkal inkább tele van a múlt év emlékeivel, a hontól távol töltött napok fájdalmas hatásával, a honvágy édes fájó érzelmével, mintsem egyebet képes lennék mondani az uj év első reggelén, mint adjon isten hazánknak uj évet, mely minél emelkedettebb , nemesebb irányban találja nemzetünket, ne aludjék az év kialvó lámpájaként a lelkesedés örök tüze, mely nemes tettekre, hazafias önzetlenségre, csüggedhetlen odaadásra és mindenek felett a polgárosultság szent ügyéért folytatandó tevékenységre gyújtson és lelkesítsen. Mi élni akarunk, élni fogunk. Mert minden nemzet, mely szent eszmét portál, élni fog és hol kell szentebb eszme, igazabb realitáson nyugvó eszme, mint Magyarhon történelmi egységében létesítni a nemzetiségek dicső öszhagját. Melyik nemzet mutat fel Európában újabb, megragadóbb eszmét, mint a mienk ? A polgárosultság szent eszménye érdekében kölcsönösen jogegyenlőséget adni a nemzetiségeknek. A történelmi hagyomány egységes talaján a legkülönbözőbb nyelvek és hajlamok, szenvedélyek és szokások egyesülnek a polgárosultság érdekében. Míg ez eszme vezet, addig dicső részünk van az európai népek harmóniájában. Azonban bár újévbe léptem , szívemet még fogva tartja a tegnapi est fenséges benyomása. Alig eshetik édesebben magyar embernek külföldön , mint az év utolsó estéjét magyarok körében, a magyar egyletben tölteni. Még emelte ez est hatását az, hogy a magyar egylet megható ünnepélylyel ülte meg; mint magyarok végeztük be a múlt évet és igy egyesülve a lelkesedés összeolvasztó ölelkezésében talált az új év. Az édes haza nyelve csengett az édes haza dala zengett, az édes haza nevét éltettük és szent fogadást tettünk, hogy az édes hazának szenteljük életünket. De megkísértem leírni az ünnepély lefolyását. A magyar egylet a múlt évbentartott utolsó ülésében elhatározta, hogy tisztújítását Sylveszter estéjén ejti meg, hogy így a magyarok az év utolsó estéjét együtt töltsék. Este 8 órakor gyűltek egybe a tagok. A Berlinben élő és időző magyarok szép számmal gyülekezének egybe. Elnök Debreczeni József, egyetemi hallgató röviden üdvözli a gyűlés tagjait. A jegyzőkönyv hitelesítése után, jegyző két levelet olvas fel. Egyiket a zürichi, másikat a müncheni magyar egylet írta. Mindkét levél szívélyes kézszorítás egyletünkkel, rövid számadás tevékenységekről a múltban és irányokról a jövőben. Mindkét levél örömmel vétetett tudomásul. Ezután kezdődött a tulajdonképeni ünnepély. Elnök Debreczeni József meghatottan áll fel és tart egy alkalmi beszédet, mely emelkedett lelkesedett szívből fakadott s ezért nem téveszté el hatását. Szónok kiemeli,hogy alig van idő, mely alkalmasabb a visszaemlékezésre, mint a Silvester estéje. Mint egy barázda az idő végtelenében, mely új évet jelöl. De különösen a magyar egylet életében, fontos e nap, mert ez 25 éves fennállását rekeszti be és most uj évek sora nyílik meg az egylet tevékenységére nézve. Visszaemlékezik azon egyszrű, de megható mozzanatra, melylyel az egylet életre kelt. Tizenkét egyszerű iparos sok hányatás után huszonöt évvel ezelőtt kötötte ki Berlinben élte hajóját. Szivekben hordták a haza szent szerelmét és a társulás dicső eszméjét és ez auspiczium alatt jött létre az egylet, hogy legyen egy hely, egy kör, hol sokszor keserves külföldi hányatás után megpihenhet a magyar kebel. Emberbaráti czélok, hazafias érzet egyesíték a tizenkét alapítót, kik a megvetett magyar nevet szeplőtelenül őrizték meg, így indult meg az egylet. Ezután Magyarország igen kitűnő egyénei emelték az egyletet csatlakozásuk által Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Révész Imre és az erdélyi tanárok díszes sora mind tagjai voltak, így érte el az egylet 25 éves örömünnepét. Ezért volt fontos e Sylvester este. Ezután szónok megindult bangón fohászkodott fel az ég urához, hogy Isten áldja meg a magyart. Erre mintegy bűvölésre énekeltük el kimondatlan édes fájóérzelemmel a hymnust. Ezután Rickl Gyula jogász szavalta el szép árnyalással Berzsenyi Dániel: Búcsú Kemenesaljától czimű költeményét, mely épen a közhangulatnak a szillőföldére visszasóvárgó lélekállapotnakmegfelelő volt. A szavalás kitűnő volt, látszik, hogy saját szivében csengett vissza minden szó, melyet kimondott. És a szív megérti a szívet, ha a szív hangján beszél. Ezután már magasra csaptak fel a lelkesedés, és visszaemlékezés hullámai. Éreztük a sors titkos hatalmát, mely elragadt hazánk földjéről, hogy most távol földjétől eredve nézzünk viszsza rá. Ekkor e sorok írója „Magyarok külföldön“ czímű költeményét szavatá el. A költemény felolvasása után elénekeltük a szózatot. Mély megrendült kebellel énekeltük el a „Rendületlenül“ t. Az énekek különösen sikerültek, mely sikert Deák Gerő egyetemi hallgató lelkes és műértő vezetésének köszönhetjük. Ezután több magyar népdalt végtelen édes-fájó lelkesedéssel énekeltünk el. Következett a kedélyes mulatság. Debreczeni, az elnök poharat emel az első és utolsó gondolatára minden igaz magyar szívnek: a hazára, annak ezeréves fenállása ünnepét nem csak Pantheon felállítása, és világkiállítással, hanem oly iskolákkal akarná megélni, melyek elérjék, hogy minden magyar olvasni és írni tudjon. Jöttek a toaszok a népek testvéri érzületére, a cosmopolitistikus egységre, de a hazafias érzület kiolthatlanságára, az új honvédekre és ki tudja leírni még mire. Ezután zongora mellett csárdás tánczra perdült egy pár német nő, kik Berlinben tanulták meg a déli magyar tánczot. Még csak egy emelő jelenetet akarok kiemelni az ünnepélyből. Debreczeni József indítványozta, hogy az által tegyük emlékezetessé az ünnepélyt, hogy valami realitást is tettet is mutassunk fel. Ne csak lelkesedjünk, de tegyünk is. Indítványozza, hogy a Kolozsvárt felállítandó szeretetház számára indítsunk egy évet a társaság tagjai közt. Az indítvány helyesléssel fogadtatott. Egy pár pillant alatt 10 tallér gyűlt össze. A jövő gyűlésen még rendeztetik gyűjtés és akkor a honvédmenház javára egybegyűlt pénzzel együtt rendeltetésük helyére küldetnek az egybefolyt összegek. Oh mily jól esett a gondolat, hogy az uj évet jótéttel kezdtük meg. Ez nem mámor, ez valóság. Oh bár ez lenne mindnyájunk jelszava . Végtelen jókedv hullámzott. A mulatás mind zajosabb jön és végre az uj évben oszlottunk szét. Hegedűs István: Felhívás. A Pest megyei baloldal központi bizottmányának megbízásából van szerencsém az alakuló megye baloldali úgy választott, mint virilis bizottsági tagjait. január hó 10-én délelőtti 10 órára, a megye székházának nagytermében, a közelgő tisztválasztások felett tartandó fontos értekezletre tisztelettel meghívni. Pesten 1872. jan. 3. Beöthy Lajos, kp. b. elnök. A ministeri kulisszák mögül. A „Testvér“ cizmű napilap mai újdonságai között egy örvendetes hirt olvasunk, jelesül , hogy a pénzügyministeriumban az államtitkári teendők ellátásától Fluck János felmentetett, s ezeknek további vitelével Madarassy Pál bízatott meg. Valóban ennél örvendetesebb hírt kívánni sem tudtunk volna, kik a pénzügyministérium belviszonyait ismerjük. A Madarassy Pál kitűnő ügyességét szakavatottságát és képességeit, még Lónyay volt pénzügyminiszer felismerte, és teljes mértékben fel is használta, mert ami javítás a pénzügyekben van, az mind az ő műve; — a Lónyay eltávozása és Gränzenstein volt államtitkár halála után azonban a legfontosabb üngyek vezetése — mint érdemetlen fiúra az apák szerzeménye — a bürokratikus ezopf elvei szerint, mint rangfokozatban legidősbre Fluckra szállott át. Fluck Nepomuk János ugyanis, a régi osztrák btttoki útiának megtestesült vaskalapja, a német és cseh elemnek éltetője és nagy protektora volt, más semmi. Ő a büróban lakik,a szó szoros értelmében, s aktákkal elsánczolt várában éli le egész életét. Dolgozik tehát, roppant sokat dolgozik, de munkájának nincs semmi láttatja, mert előtte nem czél elvégezni valamit, neki mint bürokratának csak mentül többet dolgozni s nagy rakás papírt fogyasztani a czél. Fluck egyébiránt sokat összeírhatott már egész életében, de azt merjük állítani, hogy nem intézett úgy el egy darabot sem életében, hogy az anteakták között annak hasonmását szóról szóra fel ne lehetne találni; s azoktól, kik az egyes bikókban dolgoznak, szintén ezt kívánja, mert ő önállóbb, s a mai viszonyoknak megfelelőbb intézkedésre nem képes, s ilyet nem is tűr. Képzelhető tehát,mily káros volt ezen slendrián systema ily hosszas fentartása, mely csak az ügyek hazavonását, s az iktató könyvek meddő szaporítását tartó föczél gyanánt. Gyanusitni senkit sem kívánunk — s bár tény az, hogy a magyar nyelvet nem értő német és cseh elemet pénzügyeinknél a legutóbbi időkig kizárólag ő tartotta fel, s ő remunerálgatta, — mégis inkább a régi rendszerhezi megcsontosult ragaszkodásának, mint nemzetietlen hajlamainak vagyunk hajlandók tulajdonítani azt is, hogy az alkotmányosság megnyíltával a pénzügyi szolgálatba lépett magyar elem elnyomására tőle tel be főleg systematice elkövetett mindent. Fluck János mondatta ki a ministerrel azt, hogy senki a pénzügyministériumban elő nem fog léptettetni, mielőtt a pénzügyigazgatóságnál nem szolgált ; vagyis más szavakkal előbb Fluck kívánta volna a financzdirectióktól puskás financzaiból előléptetett osztrák beamtereit behozni, s minden helyet ezekkel eltölteni, a képzett intelligens magyar ifjakat pedig a rendszeres mellőzéssel újból kiszorítani, vagyis végkép kiböjtöltetni. Node úgy hisszük, hogy ebbe beletört a kése. ..........A Fluck bukása kezeskedik arról, hogy a minister átlátott a szitán , a Madarassy Pál jelleme pedig kezességet nyújt jövőre arról,hogy a Fluck féle manővíírozás csúfosan meghiúsult, s a fővel a hasonérzelmüküknek is nyaka szegetett. Vidéki levelezés, tiltakozás. S.-a.-Ujhely, jan. 1. A bécsi „Correspondenz Bureau“ egy táviratot közölt a pesti lapokkal, mely egyenesen bizonyos katholicus izgatásoknak, vallásháborúnak eredményéül kívánja tekinteni Lónyay Menyhért képviselő jelölti bukását. — A közlemény ellenében, melyből nyilván kiérzik a szándék a sátoraljaújhelyi választó polgárságnak lealacsonyitása, s egyszersmind magán hordja némely magasabb kormányfactornak megbukott princzipálisával szemben való, pro legitimatione irtiegyezgetés bélyegét nem lehet, mint a körülményeket igazán ismerőnek föl nem szólalnom. Vagy hát uraim oly esetben is, midőn a győztes mozgalom élén a legmegkülönböztethetlenebb arányban láttuk állani , s a legnagyobb buzgalmat kifejteni az egyeseket minden vallásfelekezet köréből, midőn maga a város érdemes református lelkésze, s Fejes István is, midőn összes izraelita honfitársaink, kiket csak botorság volna bármily időben az ultramontanismus zászlóvivőiül tekinteni,midőn mondom mindezen tényezők a leghatártalanabb erélyt és lelkesedést fejtették ki szemben a kiküldött kormány fogd meg ekkel, akik közt épen nem egyet úgy ismerünk, mint a megtestesült ultramontanismus képviselőjét, szabad-e, lehet-e ilyenkor ezt a győzelmet nem az elv, nem az egyik jelölt iránti hangos bizalom diadalának tekinteni? Van e joga ilyenkor valakinek szemünkbe vágni a vádat, hogy ez a bizalom nem volt bizalom, de a fanatismus versenyharczának gyalázatos őrjöngése , e diadal, e lelkesedés nem egyébb mint egy sír, egy mélység, mely minden haladás, nemesebb érzés előtt bevágta az utat reánk nézve ? Akárki legyen az illető, azt mondjuk neki, hogy nem, százszor nem. Emlékeztetjük öt azon napra, melynek dicső arczát ő befeketíteni igyekezett; kimondjuk, hogy midőn e kezét kinyújtja azon koszorú néhány levelének letépésére, melyet Matolai Etele személyében a sátoraljaujhelyi polgárság a polgári legszebb érdem homloka körül font, saját rágalmazó és nemtelen természetének adta legpregnánsabb tanujelét.*) Viczmándy Győző: Tisztujitás. Szarvas jan. 3. Mily megkülömböztetés! mily tisztelet érte az 1870-ik XLII-ik törvényczikket főispánunk ő kegyelméből! alig hiszem hogy más törvényhatóságban ily gyöngédséggel m ily gonddal igyekeztek volna az uj megyének meghozni a hódolatot , mint nálunk Békés megyében. Múlt év deczember 31-én végleg behantoltatott a sír, mely az ó megyét a szabadság viharedzett bajnokát fogadta hideg kebelébe, s ugyan az nap lett a főispáni omnipotentia és a virilitás kihívó színeibe öltöztetett új , modern megye a boldogító ura,czopfos szülöttei sorába bevezetve. Le roi est mort — vive le roi! A tisztválasztás, habár nem is egészben és tökéletesen az ellenzék óhaja szerint, — mintazáltal kielégitőleg ütött ki, a mennyiben a cardinális tisztségek közül — egyedül a főjegyzői szék jön jobboldali által betöltve, s eltekintve a feljegyző politikai elveit — s tekintve jellemét és szép tehetségeit — lehetetlen tőle megvonnunk az elismerést s méltánylatot. Alispánul, közfelkiáltással — jellem és elvhűt eddigi 2-ed alispánunk, Jancsovics Pál úr jön elválasztva, — daczára a jobboldali klerikális virilisek lojalitás leple alá buvó, — hajótörést szenvedett intrigyájának. Árvaszéki elnök: Nagy Károly előbbi főjegyző ; főjegyző : Hajóssy Ottó a— „Békés“ szerkesztője; aljegyző: Ördögh Lajos; főpénztárnok: Parthy Ferenc; alpénztárnok: Pusztay Ádám; főszámvevő: Szullmann István ; alszámvevő : Szombathelyi Gyula; főorvos : Kovács István ; alorvos : Dubány főmérnök : Kis-Kéry Mihály lett. Az árvák érdekeit Íijfalussy Dezső és Németh Józsefre látta jónak bizni a közönség, kiket ülnökökül s Mojsisovics Lajosra, kit jegyzőül vár) E tiltakozás átvételére az összes magyar hírlapirodalom felkéretik.