A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-05 / 4. szám

Esti kiadás. 4. szám, X évfolyam. Kiadó­hivatal: Ferencziek­ tere 7. sz.földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 kr. 8 hónapra ........................5­­ 50 , 6 hónapra ........................Un­i­n Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.­­ Pest, 1872. Péntek, január 5. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dijt 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mel­­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért ... 26 kr. IIIEF-" Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. .............—■■■TI i PFST, JANUÁR 5. Pest, jan. 5. Bizonyára föltűnt már olvasóinknak is, hogy a magyar kormány egy idő óta rendkívüli buzgóságot fejt ki abban, hogy székhelyét Bécsbe tegye át. Az életbe vágó kérdések elintézése Magyarország főváro­sában már nem is történhetik meg, ennek szükségszerű színhelye kell, hogy a csá­szár­város“ legyen. Mi ezt hallgatással mellőztük, hiszen részünkről a fölszólalás csak „ellenzéki viszketegből“ történt volna. De a dolgot, úgy látszik a kormány saját lapjai is megunták már, s a „Pesti Napló“ ma meg is töri a csendet, tiltakozván az ellen, hogy a magyar kormány székhelye Bécs legyen. Különben itt adjuk czikkét egész terjedelmében: „Egy idő óta, ha tudni akarjuk, mikép állanak hazai ügyeink, — írja a Napló — újra a bécsi lapokat kell lesnünk, újra bécsi hírekre kell vá­rakoznunk. Már egészen elszoktunk Bécs felé nézni, ha fontos hazai ügyek eldöntéséről volt szó, most, úgy látszik újra felelevenedik a régi szokás. A miniszterelnök Bécsben van , ott van a pénzügyi, kereskedelemi és közlekedési mi­niszer. A kormány tagjai nem csak hetekig Bécs­ben időznek, hanem, a legfontosabb ál­lami dolgokat ott végzik, Bécsben formális mi­­niszertanácsokat tartanak. Bécsben folynak a nagyfontosságú alkudozások a horvátokkal, ott intéztetik el a nagy vasúti ügy , ott alkudoznak más nemű nagy horderejű pénzügyi manipulá­­ciók fölött. Mi részünkről azt sem értjük teljesen, miért kellett ép az osztrák fővárost a horvátok­kal megindított alkudozások színhelyévé tenni. Ő felségének az ügy egyes stádiumairól, vagy a befejezett tanácskozásokról úgy is referálhattak volna, vagy talán ő felségét ez alkalomra mégis rá lehetett volna bírni magyar fővárosának meglátogatására. Azt azonban épenséggel nem értjük, miért kell a vasúti ügyet Bécsben befe­jezni, mért kell mindenféle más kérdésről az osztrák fővárosban határozni ? Bécsi vasúti és másnemű pénzintézetek emberei Pestre jönek, hogy itt a magyar kormány tagjaival szóbelileg értekezzenek, és itt nagy ámulatukra azt látják, hogy a magyar kormánytagok székhelye egy idő óta nem Pest, hanem Bécs. Nem fektetünk mi e mindenesetre különös körülményre nagyobb súlyt, mint a­mennyit az valójában megérdemel, hanem a dolgot meg kellett említeni, már csak azért is, hogy eleget tegyünk azon szabálynak, mely szerint principu­s posta. “ A horváth alkudozásokról a reg­geli postával újabb hírek nem érkeztek, különben ez magyarázatát a tegnap érke­zett hírekben leli, melyek szerint a nem­zeti pártiak már visszatértek Horvátor­szágba s az alkudozások egyelőre elna­poltasak. Nem érdektelen a „N. fr. Pr.“-nek egy zágrábi levele, mely az ottani hangulatot igyekszik ecsetelni. „A helyzet Horvátországban annyiban válto­zott — írja az új Presse levelezője amennyi­ben a nemzeti párt jelenleg nagyobb határozott­sággal lép föl. Ha eddig csak ellenzékeskedés volt, a szó tulajdonképi értelmében, amit tanú­sított most, néhány vezéreinek Bécsbe hivatása után, bizonyos öntudatot mutat, mely semmi ál­tal meg nem ingatható önbizalom határaihoz áll közel. Két elvileg különböző párt ellentéte eltűnt s csak egy párt létez, tudniilik a nem­zeti párt és ellenfele a kormány s nem többé az unió­párt, melynek tagjai általában az egységes és erőteljes vezetés hiányában részint politikai­lag szána­lomra méltó létet folytatnak, részint minden nyílt párt harcától vissza szándékoz­nak vonulni.“ Leszámítva a leszámítandókat (neveze­tesen azt, mintha a horvát ellenzék csak Bécsbe hivatása óta „ébredett volna ön­tudatra“, mert bizony az ellenzéket már előbb a kormány hibája „ébresztő öntudatra“ nem különben az is növelte) leszámítva tehát a leszámítandókat: az új „Presse“ levelében, úgy látszik, a horvát­országi hangulat eléggé híven van ecse­telve. Bécsi lapok szerint a reichsrath való­színűleg csak 11-dikén vagy 12-dikén fog egybeülni. A „Deutsche Ztg.“ érte­sülése szerint e közben az alkotmányhű­­párt constituálása örvendetesen halad előre. Erre ugyancsak szüksége van az alkotmánypártnak, nehogy oly tehetetlen­nek, önmagában meghasonlottnak mutas­sa magát most is, mint Hohenwarttal szemben. A két ház felirati bizottságai­ban azon nézet kezd lábra kapni, hogy a választási reform és a galicziai rezolutió elvileg egyesíttessék. Ezen esetben a két kérdésnek még ezen ülésszakban való együttes tárgyalása következnék be. De a választási törvényjavaslat még nincs beterjesztve. Hogy a kormány tehát a választási javaslat elkészítésére időt nyer­jen, a reichsrath — megszavazván a bud­­getet — februáriusban elnapoltatik. Egy más verzió szerint Herbst már ily javas­latot elkészített s azt a reichsrathnak leg­közelebb be is terjesztendi. Az osztrák-magyar monarchiának a múlt háborúban tanúsított semlegessége időnkint föl-fölmerül a külföldi sajtóban. Legújabban a „Pall Mall Grazette“ hozott egy hírt, a­mely szerint ez a semlegesség teljesen Andrássy érdeme. Erre a fölne­vezett lap rá következő számában valaki Fr. L. W. aláírással körülbelül a követ­kezőket válaszolja: Uram! A „P. M. G.“ tegnapi száma ismételte a „K. Ztg.“ azon állítását, a melyet a nevezett lapnak egy pesti levelezője bocsátott világgá, s melynek értelme az, hogy 1870. aug. havában Bécsben a Francziaország mellett való fegyver­fogás ment határozatba, s hogy ezt csak Andrá­­synak ez esetben beadott lemondása akadályozta meg. Nem nehéz ezen állítások czélját kitalálni, de mind a történeti igazságnak, mind az érde­kelt államférfiaknak hasznára fog válni néhány tény emlékezetbe hozása. Azok előtt, kik az osz­trák-magyar monarchia és államférf ainak maga­tartását mind előbb, mind pedig a német-franczia háború első stádiumában figyelemmel kisérték tud­va van, hogy mely részen voltak legélénkebbek a franczia rokonszenvek, s a vágy, hogy ez or­szág fegyverrel támogattassék.Daczára a magyar országgyűlés július 13-kán kifejezett békés szán­­doklatának, legtöbb (?) pesti lap, melyek tudva­levőleg a kormány közlönyei voltak, hevesen iz­gatott Poroszország ellen, s emelt szót a franczia császársággal való szövetkezés mellett; — ez tény, melyet Keglevics Béla az országgyűlés jul. 30-ai ülésén szóba is hozott. Andrássy grófról azt beszélték, hogy erős vonzalom köti Franczia­­országhoz, s különösen a napóleoni dynasztiá­­hoz, mely iránt száműzetése óta a barátság s a hála érzete által van lekötve, — s az sem titok, hogy julius hóban s aug. első napjaiban a hábo­­rúra vágyó katonapárt s a császári udvari ka­marilla igen tevékenyen törekedett a magyar ministerelnök hatalmas és rokonszenves támo­gatása megnyerésére. Beust gróf volt az egyet­len minister, ki minden időn át a háború eshe­tőségének első napjától fogva a végső katasztró­fáig állhatatosan és erélyesen ellenállt Ausztria minden bekeveredésének a háborúba, s minden készülődést teljesen haszontalan rendszabálynak mondott, mely csak arra szolgál, hogy Oroszor­szág s mindkét hadviselő fél bizalmatlanságát felkeltse. E politikát eredménydúsan védelmezte az udvari háborúpárt ellen az ultramontánok és feudálok ellen, s nem egy czislaszbániai s trans­­lajtániai kollegája ellen. A szükségesnek tartott fegyverkezés kérdésében kétszer leszavaztatott a kabinetben, azonban ez csak azt bizonyítja, hogy ha az ő nézeteit követik, az osztrák-magyar monarchia bizonyos harmincz millió forintot megkímél. Mig Taaffe gróf, s maga a v­o­lt k­ö­­zös pénzügyminiszter haboztak, mig Petrino miniszter és Kuhn tábornok gondolkodás nélkül akartak berohanni a bábomba, a biro­dalmi kanczellár Potocki, Stremayr, de Pretis, Tscabuschnigg és Holzgethan miniszterek részé­ről része. Csak a metzi ütközetek napjaiban, s nem sokkal a sedani katastrópha előtt vesztet­ték el a bábomra kész tanácsosok a magyar el­nök miniszter támogatását, a­mihez azután más elemek is járultak a kierőszakolt, költséges hadi készülődések ellen való ellenzékben.“ Ez a kérdéses közlemény érdekesebb része, mely — bár tagadhatlanul oly ol­dalról indult ki, hol Beust tartatik a múlt, jelen s jövő legnagyobb államférfidnak — adataiban oly határozottan hangzik, hogy némi hitelesség még akkor sem von­ható meg tőle, ha figyelembe vesszük azt, mily merészséggel szoktak volt Beust úr hivatalosai az igazsággal homlokegye­nest ellenkező dolgokat is világgá kür­tölni. — Egyet azonban, bár nem tart­hatjuk feladatunknak kormányunk állás­pontját és magatartását védeni, szükséges­nek tartunk elmondani, azt t. i., hogy a kormány Keglevics fenebb említett inter­­pellátiójára válaszolva határozottan ta­gadta a nézetazonosságot közte és azon lapok (helyesebben lap) között, mely Po­roszország ellen s a franczia szövetség mellett izgatott. Berlinben a kultuszminiszter visz­­szalépéséről szállongó hírek okoznak nagy föl­tűnést. A „D. R.-Z.“ egész hatá­rozottan állítja, hogy Mühler úr elhagyja állását, s hogy helyét a kieli konzisztó­­rium elnöke, Mommsen úr foglalandja el, a­kit Berlinben idéztében Vilmos császár és fia külön kihallgatáson fogadtak. Francziaországban a holnapután végbemenendő pótválasztások veszik igénybe az érdekeltséget. A párisi válasz­tásnál a mérsékeltek jelöltje, Vautrain, s a szélsőké: Hugo fognak mérkőzni Párisban Hugo győzelme, a vidéken pe­dig a­honnan régebben közöltünk a je­löltekről áttekintést — a mérsékelt köz­­társaságiaké valószínű. Ha reggeli lapunknak egy a nemzet­­gyűlés Párisba visszatéréséről szóló sür­gönyéhez megemlítjük, hogy a kérdésből P­e­r­­­e­r belügyminiszer csinál kabinet­­kérdést. A pesti „Corr. Bureau“ jobbnak látta azonban egy bécsi lap e kérdésre vo­natkozó sürgönyét egy tétel kihagyásá­val küldeni meg a pesti lapoknak. Hogy ez­által a dolog értelmét vesztette, az a lapok baja, de a Corr. bureau hibája. Angolország pénzügyi helyzete a legjobb. A bevételek a múlt évben össze­sen 72.209,111 font fdlre rúgtak, 940,156 fonttal többre a múlt évinél. A posta ki­vételével, mely 42,000 fonttal csökkent, minden jövedelmi tétel nagyobbodott. Ha az év utolsó negyedének zárszámadásai is oly mérvben kielégítők lesznek, mint az előbbiek, úgy 3 millió fontnyi fölös­leggel fog a pénzügyminiszer rendel­kezni. Az amerikai Egyesült­ Államok képviselőházának egyik utóbbi ülésén in­dítvány létetett arra nézve, hogy mon­dassák ki a Thiers kormánynak a kommu­nistákkal szemben tanúsított szigora fö­lött a rászólás. A javaslat azonban el­vettetett. — A pestvárosi ellenzéknek a választási törvényjavaslat megbirálására kiküldött albi­zottsága vasárnap f. hó 7-én d. u. 4 órakor a pesti népkörben (siputeza 9 sz.) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja Irányi Dániel.­ ­ „HON“ TÁRCZÁ JA. Magyarok külföldön. Berlin, jan. 1-én. Boldog új évet! Ezzel a tiszta szívből fakadó üdvözlettel bocsátom szélnek soraimat. Szívem még sokkal inkább tele van a múlt év emlékei­vel, a hontól távol töltött napok fájdalmas hatá­sával, a honvágy édes fájó érzelmével, mintsem egyebet képes lennék mondani az uj év első reg­gelén, mint adjon isten hazánknak uj évet, mely minél emelkedettebb , nemesebb irányban ta­lálja nemzetünket, ne aludjék az év kial­vó lámpájaként a lelkesedés örök tüze, mely ne­mes tettekre, hazafias önzetlenségre, csügged­hetlen odaadásra és mindenek felett a polgáro­­sultság szent ügyéért folytatandó tevékenységre gyújtson és lelkesítsen. Mi élni akarunk, élni fogunk. Mert minden nemzet, mely szent eszmét portál, élni fog és hol kell szentebb eszme, iga­­zabb realitáson nyugvó eszme, mint Magyarhon történelmi egységében létesítni a nemzetiségek dicső öszhagját. Melyik nemzet mutat fel Európában újabb, megragadóbb eszmét, mint a mienk ? A polgá­­rosultság szent eszménye érdekében kölcsönösen jogegyenlőséget adni a nemzetiségeknek. A tör­ténelmi hagyomány egységes talaján a legkü­lönbözőbb nyelvek és hajlamok, szenvedélyek és szokások egyesülnek a polgárosultság érde­kében. Míg ez eszme vezet, addig di­cső részünk van az európai népek harmóniájában. Azonban bár újévbe léptem , szívemet még fogva tartja a tegnapi est fenséges benyomása. Alig eshetik édesebben magyar embernek kül­földön , mint az év utolsó estéjét magyarok körében, a magyar egyletben tölteni. Még emel­te ez est hatását az, hogy a magyar egylet meg­ható ünnepélylyel ülte meg; mint magyarok végeztük be a múlt évet és igy egyesülve a lel­kesedés összeolvasztó ölelkezésében talált az új év. Az édes haza nyelve csengett az édes haza dala zengett, az édes haza nevét éltettük és szent fogadást tettünk, hogy az édes hazának szenteljük életünket. De megkísértem leírni az ünnepély lefolyását. A magyar egylet a múlt évben­­tartott utolsó ülésében elhatározta, hogy tisztújítását Syl­­veszter estéjén ejti meg, hogy így a magyarok az év utolsó estéjét együtt töltsék. Este 8 óra­kor gyűltek egybe a tagok. A Berlinben élő és időző magyarok szép számmal gyülekezé­­nek egybe. Elnök Debreczeni József, egye­temi hallgató röviden üdvözli a gyűlés tag­jait. A jegyzőkönyv hitelesítése után, jegyző két levelet olvas fel. Egyiket a zürichi, másikat a müncheni magyar egylet írta. Mindkét levél szívélyes kézszorítás egyletünkkel, rövid szám­adás tevékenységekről a múltban és irányokról a jövőben. Mindkét levél örömmel vétetett tudo­másul. Ezután kezdődött a tulajdonképeni ün­nepély. Elnök Debreczeni József meghatottan áll fel és tart egy alkalmi beszédet, mely emelkedett lelkesedett szívből fakadott s ezért nem téveszté el hatását. Szónok kiemeli,hogy alig van idő, mely alkalmasabb a visszaemlékezésre, mint a Silvester estéje. Mint egy barázda az idő végte­lenében, mely új évet jelöl. De különösen a ma­gyar egylet életében, fontos e nap, mert ez 25 éves fennállását rekeszti be és most uj évek so­ra nyílik meg az egylet tevékenységére nézve. Visszaemlékezik azon egyszrű, de megható moz­zanatra, melylyel az egylet életre kelt.­­ Ti­zenkét egyszerű iparos sok hányatás után hu­szonöt évvel ez­előtt kötötte ki Berlinben élte hajóját. Szivekben hordták a haza szent szerel­mét és a társulás dicső eszméjét és ez auspiczium alatt jött létre az egylet, hogy legyen egy hely, egy kör, hol sokszor keserves külföldi hányatás után megpihenhet a magyar kebel. Emberbaráti czélok, hazafias érzet egyesíték a tizenkét ala­pítót, kik a megvetett magyar nevet szeplőtele­nül őrizték meg, így indult meg az egylet. Ez­után Magyarország igen kitűnő egyénei emelték az egyletet csatlakozásuk által Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Révész Imre és az erdélyi tanárok díszes sora mind tagjai voltak, így érte el az egylet 25 éves örömünnepét. Ezért volt fontos e Sylvester este. Ez­után szónok megindult bangón fohászkodott fel az ég urához, hogy Isten áldja meg a magyart. Erre mintegy bűvölésre énekeltük el kimond­atlan édes fájó­­érzelemmel a hymnust. Ezután Rickl Gyula jogász szavalta el szép árnyalással Ber­zsenyi Dániel: Búcsú Kemenesaljától czimű költeményét, mely épen a közhangulatnak a szil­lőföldére visszasóvárgó lélekállapotnak­­megfelelő volt. A szavalás kitűnő volt, látszik, hogy saját szivében csengett vissza minden szó, melyet kimondott. És a szív megérti a szívet, ha a szív hangján beszél. Ezután már magasra csaptak fel a lelkesedés, és visszaemlékezés hullámai. Éreztük a sors tit­kos hatalmát, mely elragadt hazánk földjéről, hogy most távol földjétől eredve nézzünk visz­­sza rá. Ekkor e sorok írója „Magyarok külföldön“ czímű­ költeményét szavatá el. A költemény felolvasása után elénekeltük a szózatot. Mély megrendült kebellel énekeltük el a­ „Rendületlenül“ t. Az énekek különösen si­kerültek, mely sikert Deák Gerő egyetemi hall­gató lelkes és mű­értő vezetésének köszönhetjük. Ezután több magyar népdalt végtelen édes-fájó lelkesedéssel énekeltünk el. Következett a kedé­lyes mulatság. Debreczeni, az elnök poharat emel az első és utolsó gondolatára minden igaz magyar szívnek: a hazára, annak ezeréves fen­­állása ünnepét nem csak Pantheon felállítása, és világkiállítással, hanem oly iskolákkal akarná megélni, melyek elérjék, hogy minden magyar olvasni és írni tudjon. Jöttek a toaszok a népek testvéri érzületére, a cosmopolitistikus egységre, de a hazafias érzület kiolthatlanságára, az új honvédekre és ki tudja leírni még mire. Ezután zongora mellett csárdás tánczra perdült egy pár német nő, kik Berlinben tanulták meg a déli magyar tánczot. Még csak egy emelő jelenetet akarok kiemelni az ünnepélyből. Debreczeni Jó­zsef indítványozta, hogy az által tegyük emlé­kezetessé az ünnepélyt, hogy valami realitást is tettet is mutassunk fel. Ne csak lelkesedjünk, de tegyünk is. Indítványozza, hogy a Kolozsvárt felállítandó szeretetház számára indítsunk egy évet a társaság tagjai közt. Az indítvány helyesléssel fogadtatott. Egy pár pillan­t alatt 10 tallér gyűlt össze. A jövő gyűlésen még rendeztetik gyűjtés és akkor a hon­­védmenh­áz javára egybegyűlt pénzzel együtt rendeltetésük helyére küldetnek az egybefolyt összegek. Oh mily jól esett a gondolat, hogy az uj évet jótéttel kezdtük meg. Ez nem mámor, ez valóság. Oh bár ez lenne mindnyájunk jel­szava . Végtelen jókedv hullámzott. A mulatás mind zajosabb jön és végre az uj évben oszlot­tunk szét. Hegedűs István: Felhívás. A Pest megyei baloldal központi bizottmányá­nak megbízásából van szerencsém az alakuló megye baloldali úgy válasz­tott, mint virilis bizottsági tagjait­­. január hó 10-én délelőtti 10 órára, a megye székházának nagytermében, a közelgő tiszt­­választások felett tartandó fontos értekezlet­re tisztelettel meghívni. Pesten 1872. jan. 3. Beöthy Lajos, kp. b. elnök. A ministeri kulisszák mögül. A „Testvér“ cizmű napilap mai újdonságai között egy örvendetes hirt olvasunk, jelesül , hogy a pénzügyministeriumban az államtitkári teendők ellátásától Fluck János felmentetett, s ezeknek további vitelével Madarassy Pál bíza­tott meg. Valóban ennél örvendetesebb hírt kívánni sem tudtunk volna, kik a pénzügyministérium belvi­­szonyait ismerjük. A Madarassy Pál kitűnő ügyességét szakava­­tottságát és képességeit, még Lónyay volt pénz­ügyminiszer felismerte, és teljes mértékben fel is használta, mert a­mi javítás a pénzügyekben van, az mind az ő műve; — a Lónyay eltávo­zása és Gränzenstein volt államtitkár halála után azonban a legfontosabb üngyek vezetése — mint érdemetlen fiúra az apák szerzeménye — a bürokratikus ezopf elvei szerint, mint rangfoko­zatban legidősbre Fluckra szállott át. Fluck Nepomuk János ugyanis, a régi osztrák btttoki útiának megtestesült vaskalapja, a német és cseh elemnek éltetője és nagy protektora volt, más semmi. Ő a büróban lakik,a szó szoros értelmében, s aktákkal elsánczolt várában éli le egész életét. Dolgozik tehát, roppant sokat dol­gozik, de munkájának nincs semmi láttatja, mert előtte nem czél elvégezni valamit, neki mint bürokratának csak mentül többet dolgozni s nagy rakás papírt fogyasztani a czél. Fluck egyébiránt sokat összeírhatott már egész életében, de azt merjük állítani, hogy nem intézett úgy el egy darabot sem életében, hogy az anteakták között annak hasonmását szóról szó­ra fel ne lehetne találni; s azoktól, kik az egyes bik­ókban dolgoznak, szintén ezt kívánja, mert ő önállóbb, s a mai viszonyoknak megfelelőbb intézkedésre nem képes, s ilyet nem is tűr. Kép­zelhető tehát,mily káros volt ezen slendrián sys­­tema ily hosszas fentartása, mely csak az ügyek hazavonását, s az iktató könyvek meddő szapo­rítását tartó föczél gyanánt. Gyanusitni senkit sem kívánunk — s bár tény az, hogy a magyar nyelvet nem értő német és cseh elemet pénzügyeinknél a legutóbbi időkig kizárólag ő tartotta fel, s ő remunerálgatta, — még­is inkább a régi rendszerhezi megcsontosult ragaszkodásának, mint nemzetietlen hajlamainak vagyunk hajlandók tulajdonítani azt is, hogy az alkotmányosság megnyíltával a pénzügyi szolgá­latba lépett magyar elem elnyomására tőle tel be főleg systematice elkövetett mindent. Fluck János mondatta ki a ministerrel azt, hogy senki a pénzügyministériumban elő nem fog léptettetn­i, mielőtt a pénzügyigazgatóságnál nem szolgált ; vagy­is más szavakkal előbb Fluck kívánta vol­na a financzdirectióktól puskás financzaiból elő­léptetett osztrák beamtereit behozni, s minden helyet ezekkel eltölteni, a képzett intelligens magyar ifjakat pedig a rendszeres mellőzéssel újból kiszorítani, vagy­is végkép kiböjtöltetni. Node úgy hisszük, hogy ebbe bele­tört a kése. ..........A Fluck bukása kezeskedik arról, hogy a minister átlátott a szitán , a Madarassy Pál jelleme pedig kezességet nyújt jövőre arról,hogy a Fluck féle manővíírozás csúfosan meghiúsult, s a fővel a hasonérzelmü­küknek is nyaka sze­­getett. Vidéki levelezés, tiltakozás. S.-a.-Ujhely, jan. 1. A bécsi „Correspondenz Bureau“ egy táviratot közölt a pesti lapokkal, mely egyenesen bizo­nyos katholicus izgatásoknak, vallásháborúnak eredményéül kívánja tekinteni Lónyay Meny­hért képviselő jelölti bukását. — A közlemény ellenében, melyből nyilván kiérzik a szándék a sátoralja­újhelyi választó polgárságnak leala­­csonyitása, s egyszersmind magán hordja né­mely magasabb kormányfactornak meg­bukott princzipálisával szemben való, pro legi­­timatione irt­iegyezgetés bélyegét nem lehet, mint a körülményeket igazán ismerőnek föl nem szólalnom. Vagy hát uraim oly esetben is, midőn a győztes mozgalom élén a legmegkülönböztethet­­lenebb arányban láttuk állani , s a legna­gyobb buzgalmat kifejteni az egyeseket minden vallásfelekezet köréből, midőn maga a város érdemes református lelkésze, s Fejes István is, midőn összes izraelita honfitársaink, kiket csak botorság volna bármily időben az ultramontanis­­mus zászlóvivőiül tekinteni,midőn mondom mind­ezen tényezők a legh­atártalanabb erélyt és lel­kesedést fejtették ki szemben a kiküldött k­o­r­­mány f­o­g­d me­g e­k­k­e­l, a­kik közt épen nem egyet úgy ismerü­nk, mint a megtes­tesült ultramontanismus képviselőjét, szabad-e, lehet-e ilyenkor ezt a győzelmet nem az elv, nem az egyik jelölt iránti hangos bizalom diada­lának tekinteni? Van e joga ilyenkor valakinek szemünkbe vágni a vádat, hogy ez a bizalom nem volt bizalom, de a fanatismus versenyhar­­czának gyalázatos őrjöngése , e diadal, e lelke­sedés nem egyébb mint egy sír, egy mélység, mely minden haladás, nemesebb érzés előtt be­vágta az utat reánk nézve ? Akárki legyen az illető, azt mondjuk neki, hogy nem, százszor nem. Emlékeztetjük öt azon napra, melynek dicső ar­­czát ő befeketíteni igyekezett; kimondjuk, hogy midőn e kezét kinyújtja azon koszorú néhány levelének letépésére, melyet Matolai Etele sze­mélyében a sátoralja­ujhelyi polgárság a polgári legszebb érdem homloka körül font, saját rágal­mazó és nemtelen természetének adta legpreg­nánsabb tanujelét.*) Viczmándy Győző: Tisztujitás. Szarvas jan. 3. Mily megkülömböztetés! mily tisztelet érte az 1870-ik XLII-ik törvényczikket főispánunk ő kegyelméből! alig hiszem hogy más törvényha­tóságban ily gyöngédséggel m ily gonddal igye­keztek volna az uj megyének meghozni a hódo­latot , mint nálunk Békés megyében. Múlt év deczember 31-én végleg behantolta­­tott a sír, mely az ó megyét a szabadság vihar­edzett bajnokát fogadta hideg kebelébe, s ugyan az nap lett a főispáni omnipotentia és a virilitás kihívó színeibe öltöztetett új , modern megye a boldogító ura,czopfos szülöttei sorába bevezetve. Le roi est mort — vive le roi! A tisztválasztás, habár nem is egészben és tö­kéletesen az ellenzék óhaja szerint, — mintaz­­által kielégitőleg ütött ki, a mennyiben a cardi­­nális tisztségek közül — egyedül a főjegyzői szék jön jobboldali által betöltve, s eltekint­ve a feljegyző politikai elveit — s tekintve jel­lemét és szép tehetségeit — lehetetlen tőle meg­vonnunk az elismerést s méltánylatot. Alispánul, közfelkiáltással — jellem és elvhűt eddigi 2-ed alispánunk, Jancsovics Pál úr jön elválasztva, — daczára a jobboldali klerikális virilisek lojalitás leple alá buvó, — hajótörést szenvedett intrigyájának. Árvaszéki elnök: Nagy Károly előbbi főjegyző ; főjegyző : Hajóssy Ottó a— „Békés“ szerkesztője; aljegyző: Ördögh­ Lajos; főpénztárnok: Parth­y Ferenc; alpénz­­tárnok: Pusztay Ádám; főszámvevő: Szu­­llmann István ; alszámvevő : Szombathelyi Gyula; főorvos : Kovács István ; alorvos : Dubány főmér­nök : Kis-Kéry Mihály lett. Az árvák érdekeit Íijfalussy Dezső és Németh Józsefre látta jónak bizni a közönség, kiket ül­nökökül s Mojsiso­vics Lajosra, kit jegyzőül vá­r) E tiltakozás átvételére az összes magyar hírlap­irodalom felkéretik.

Next