A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-16 / 12. szám
s azt keblemre tűzte, azzal léptem ki a publikum elé. Hanem ez aztán hatás volt! Mit beszéltem ? azt nem tudom, hanem hogy kihallgattak, az áll, s hogy azután szép csendesen és lelkesülten hazaoszlott a publikum nem követelte többé, hogy Táncsicsot a színpadra hurczoljuk, az is igaz. Tehát ezen színpadi föllépésem teljes sikert aratott. Föllépő díjam voltam az emlékezetes nemzeti szinti kokárda. Azontúl aztán megint sok ideig visszavonultam a művészi pályáról. Nem jó világ járt akkor ott, mikor még az öreg színigazgató Simoncsics is azt a vigasztalást adta a panaszkodó Szigetinek, hogy „jobb is lesz már, ha maguk végkép felhagynak azzal a színészettyel !”• A hatvanas évek mozgalmas napjai szólítottak ismét vissza Morvát testvéreink éheztek , ezúttal nem mi ránk. A magyar főrend megemlékezett a magyar irodalomról; ezúttal nem a hirlapcautio eltörlésének leszavazása által. A főrendi urak és asszonyságok elhatározók, hogy fényes színpadi előadást fognak tartani horvát téri véreink felsegélésére a nemzed színpadon, képletekkel, énekekkel és tanulmányokkal, mikben csak urak és urhölgyek és irók veendnek részt. Volt biz abban egy kis politikai demonstratió is. Az utolsó budai basa azt mondá rá, hogy „das war eine sein gesponnene Intrige !“ de nem lehetett megakadályozni, mert horvát testvéreink valóban éheztek s mi valóban fel voltunk értük lelkesülve. Minden szereplő gróf, herczeg, grófnő és herczegnő volt, csak egy csizmadia volt a társaságban, magam egyedül. Képzelhetni, milyen nehéz dolog lehet egy ilyen főrendi színész társaságnál rendezőnek lenni. Eleinte én kísértettem meg, de nagyon hamar átláttam, hogy nem értek hozzá. Akkor ■erélyesebb kezek birkóztak meg a feladattal; gróf Andrássy Manó vette át a rendezést és oly erélylyel kezdte dirigálni a méltóságos főurakat és urhölgyeket, hogy azzal még Ürményi Miksa barátom is meg lett volna elégedve, a ki pedig kétszáz huszárt kommandirozván egy időben, nagyon jól tudja, hogyan kell egy színtársulatot eldirigálni. Hanem aztán Andrássy Manónak meg épen nem fogadtak szót. — Elvégre is a színháztól kellett egy ahoz értő színész embert felkérnünk,hogy jöjjön oda parancsolni, annak aztán szót fogadtunk valamennyien s lett nagyszerű előadásunk, közkívánatra ismételve, rangunkhoz illően felemelt belépti díjak mellett. Én szavaltam Szilágyit és Hajmásit. Ennél nagyobb kaliberű szavalmányt nem engedett a a censura a budai várlak és citadella ellenében elsüttetni, és magyaráztam Zrínyi Miklós a költő verseivel a tableaut, melyben gróf Zichy Manó mint Zrínyi megesküdteti a magyar aristocrátiát, hogy az utolsó csepp vérig nem fognak ezentúl máskép beszélni, mint magyarul. Olyat sem látott a publikum soha, ezután se fog látni soha. Azonban horvát testvéreink még nem voltak egészen kielégítve ; ők soha sincsenek egészen kielégítve ; a vidéken is kellett a számukra rendezni jótékony előadásokat. Ugyanazon év nyár elején Székely Imre hirhedett zongoraművész és Várady Antal barátommal Kazinczy Gábor látogatására indultunk el. Első este Tárnaörsön szálltunk meg báró Orczy vendégszerető házánál, kinek fia, a nemzeti színház mostani igazgatója, s bájos leánya, az esti társalgást kitűnő művészi cziterajátékukkal tették még élvezetesebbé. Másnap együtt mind felmentünk Egerbe. Hát amit legelőször meglátok Egerben , az egy agg szinlap, azon olvasható : Horvát testvéreink javára nagyszerű szini előadás; a sok éneklő és szavaló között ott áll feketével a fehéren : Jókai Mór szavalja az „egy akol egy pásztort“. Tudtam és hírem nélkül ! Hisz ez valóságos orozva föl léptetés ! Ez persze Orczy Boog munkája volt, aki ezúttal nem fogott velem Macsinszkyt, hanem kaptam tapsot és bukétot sokat, amit hajlandó vagyok művészi előadásomnak beszállni is, mert ami magát a verset illeti, az valami hallatlan ostobaság, az van benne, hogy Magyarországon minden párt egyetért, mindet, nemzetiség kezet fog, minden osztály egybeolvadt, minden vallásfelekezet egymást gyámolítja. Próbálja most ezt valaki eldeklamálni, tudom,hogy kifüttyönk! Nekem pedig még az érsek is tapsolt ! Majd adna most a pásztorbottal, csak beszélnék neki az egy akolról. Azután még egyszer debütiroztam a színpadon, még pedig Gyulai Pál barátommal együtt — az írói segélyegylet javára. Valami regény-félét olvastam fel, s ismét csak jeles előadásomnak tulajdoníthatóra, hogy Pál barátom a felolvasásom után a helyett a vers helyett, amit el kellett szavalnia, nem egy kriminális kritikát rántott elő ellenem a zsebéből, amit elismerem, hogy megérdemlettem volna. Hanem hát szép előadásom van, azt Toldy Ferencz is elismeri. Gyulai nem is tud mással levágni, mint azzal, hogy a feleségem tanít meg szavalni , ha pedig Jókainé azt híreszteli, hogy játszik, olyankor azt mondja, hogy a baloldal rendezte az ovatiót. Nem akarok dicsekedni balatonfüredi vendégszereplésemmel a Szeretetház javára. Jótékony czél volt, én gorombaságokat mondtam a publikumnak, az megéljenzett érte, köszönöm. Amit a jobb kéz tesz, ne tudja meg a bal. S minthogy ez jobboldali intézmény javára történt, nem tanácsos vele a baloldal előtt dicsekedni. Utolsó színpadi föllépésem most volt Budán, egészen tudtomon kívül. Minden gáz egyszerre kialudt, nekem nem jutott eszembe, hogy most a színpadon vagyok, s ott is csak idegen vagyok csupán az jutott eszembe, hogy a nézőtér sötétben maradt, s ott két fiatal nőrokonom volt a zártszék sorban, s azok most kétségbe vannak esve, s azzal kaptam a legelső gyertyatartót s kiléptem vele, hogy világosságot csináljak. — Azért is megtapsoltak. Hiába a világosság terjesztését mindenkor főfeladatomnak tartottam. Hanem ez volt utolsó fellépésem s már most visszalépve a megérdemelt nyugalomba, ezentúl pihenek babéraimon. Ba—BP—p——m IBI — tartott. Hasztalan szólították fel őt elállásra, sőt fiában hangoztatták minden oldalról, hogy „megadjuk“, az ősz tudós nem akart tágítani, míg mindent el nem mondott, ami szívén feküdt. Ez az oka, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium költségvetéséből a következő gyűlésre még 7 jelentéktelenebb tétel maradt fenn. A közoktatási budget részletes tárgyalása folyamában, mint esti lapunkban is jeleztük, a. m. nemzeti múzeum rovatánál Dobsa után szót emel Hecszlmaim Imre. A múzeumra nézve hangsúlyozott specialitásra nézve megjegyzi, hogy most más nézetek uralkodnak e tekintetben, s nem lehet tisztán csak magyar dolgokat abba felvenni. Mi most — úgymond— a múzeumot a nagy világ művészeti, régészeti és természettudományi történetek tárházának tekintjük , és helyesen. A katalogusra nézve azt jegyzi meg, hogy sajnálná, ha a múzeum egy bevégzett katalogussal bírna, mert ez minden évben az uj tárgyakkal folytattunk ; a pinczékre pedig azt feleli, hogy azok teljesen jó helyiségek. Megszavaztatván a múzeum költsége, Pulszky indítványa a p. n. bizottsághoz utasíttatik; elfogadtatik továbbá az országos képtárra 7819 irt. Henszmann ezen határozati javaslatot adja be. Utasíttassék a miniszer oda, hogy az országos képtárnak tűzbiztos helyre való mielőbbi elhelyezéséről gondoskodjék, és ha erre új épület emelése volna szükséges, terjeszsze a ház elé mielőbb annak költségvetését. (Helyeslés.) Panner kijelentvén, hogy már gondoskodott a képtárnak tűzkár elleni biztosításáról. Henszlmann visszavonja javaslatát. Megszavaztatik továbbá a központi sebészeti szemléidére 15580 ft, a képzőművészet czéljaira 20000 ft, magyar és erdélyhoni történelmi műemlékek felkutatására, felásatására, felvételére, lajstromozására , osztályzására és felügyeletére 16500 frt. Kautz Gyula ezt a p. U. bizottság nevében megszavaztatni ajánlja. Erre nézve a különvélemény így szól: a pénzügyi bizottság által megszavazásra ajalott 16500 forint rendeltetését a képen kízánjuk megállapítatni, hogy ezen összeg a történelmi műemlékeknek nem csak felkutatására, kiásatására, felügyeletére, hanem fentartására is felhasználható legyen, s annak folytán azután a visegrádi várromok megóvására a miniszer által rendkívüli szükséglet 11. rovata alatt kért, s a pénzügyi bizottság által 5000 forintra mérsékelt összeg egészen töröltessék, mert megállapított elve lévén a képviselőháznak az, hogy oly építkezésekre költséget nem utalványoz, melyeknek terve és egész költségvetése nem ismeretes, a visegrádi várromoknak tervezet megóvását is anélkül, hogy a törvényhozás az e végre követendő tervre és igénybe veendő összes költségre nézve tájékozva legyen, biztosan megkezdeni nem lehet, némely ideiglenes intézkedésekre pedig az 5. czím 8. rovata alatt megszavazandó feljebb említett összegben elégséges alap, valamint az idén található volt, úgy az 1872-ik évben is található lesz. Henszlmann Imre indítványozza, hogy ez összeg 20000 ftra egészittessék ki. Panier sittatni. Szo ntagh Pál (csan.) a különvélemény mellet emelvén szót, megjegyzi, hogy a történeti emlékek iránti kegyeletét kénytelen egy másik kegyeletnek alárendelni, annak, melylyel a jelen, melylyel a jövő iránt tartozik, t. i. a jelen és jövő jóléte irányában,és annak irányában, hogy a mi financiánk az efféléket nem bírja meg. Pulszky F., Szathmáry K., Csengery és Kautz rövid megjegyzései után az összeg megszavaztatik és Henszkoan indítványa, mely a többletről szól, a p. U. bizottsághoz utasíttatik A karinai templom kijavítására előír. 3000 frt. — a különvélemény ezt törölni javasolja. Pauler Tivadar megjegyezvén, hogy ez igen nevezetes műemlék, s hogy erdélyi műemlékek fentartására eddig igen kevés fordittatott,s a tétel megszavazását ajánlja. Szontagh Pál (csan.) gjegyezvén,hogy nem létezik semmi költségvetés arra nézve, mely mutatná, hogy még mennyi kiadásra lesz szükség, s hogy alig van a háznak 20 tagja, mely tudja, hol van az a Harina, a különvéleményhez ragaszkodik. — Henszlman csatlakozván a miniszter nézetéhez, megjegyzi, hogy épen azért szükséges a 3000 frt, hogy tudassék Harina holléte. Kausz Gyula felhozza a tétel védelmére, hogy csakugyan voltak a pénzügyi bizottság előtt adatok és pedig oly adatok, melyek alapján magát e vélemény megállapítására elhatározta; olyanok, melyeket a miniszer előterjesztett, hanem van a pénzügyi bizottság álláspontja részéről egy észrevétele arra, amit Henszlmann mondot ; azt mondotta t. i. hogy nem szakembereknek a pénzügyi bizottságban nehéz is lenne ítéletet mondani arról, hogy mennyinek megszavazása szükséges, vagy nem ? Erre megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság nem lehet ugyan mindenre vonatkozólag szakemberekből álló, de egy kötelessége,és pedig szakbeli kötelessége van , melyet érez is ,és melynek eleget is igyekszik tenni, és ez megítélve, hogy az ország pénzügyi helyzetében mennyire mehet oly tételeknél, melyeket a t. háznak ajánlani akar. (Helyeslés). Az összeg megszavaztatik, úgyszintén a magyar történelmi források és emlékek kiadására 20000 ft, az akadémia könyvtárának gyarapítására 5000 ft, az Eszterházy képtár után házbérre 10,000 ft. A m. tud. akadémia mathem. és term. tud. osztálya részére előtt. 5000 ft. Szontágh Pál (csan.) a különvélemény értelmében ez összeg megszavazásának elhalasztását kéri. Ez is mutatja, hogy fokonként mindinkább vétetik igénybe az állam subventiója. Pénzügyi lejtőn állunk, mely arra int, hogy valahol a kiadásokban meg kell állapodni. (Helyeslés.) Csengery Antal az összeg megszavazását kéri, mert azon összeg, mely az akadémiának Magyarország természettudományi kincseinek kutatására adatik, nem meddő kiadás, hanem nemcsak ipar- és földművelés tekintetében fogja meghozni a kamatokat, hanem egyáltalában a nemzeti becsület és büszkeség is kívánja azon összeg megszavazását, hogy az összes tudomány összeállításához magunk hordhassuk azon anyagot,melyet különben idegen tudósok mint barbár országban gyüjtenének nálunk össze. Hefy Ignácz szívesen megszavazza ez öszszeget, de azon óhajtását fejezi ki, hogy az akadémia a tudomány valódi temploma legyen s ne vezessék be semmiféle politikai színezet és pártérdek. Erre Lónyay M. gr. kijelenti, hogy az akadémiát a tudomány szempontján kívül semmi más nem vezérli. E tétel megszavazása után még a következők fogadtattak el: magyar kir. természettudományi társulatnak évi segélyezésére oly czélból, hogy a társulat az összeget országos érdekű kutatásokra és közleményekre fordítsa 5000 frt, elszegényedett hazai írók vagy családjaik segélyezésére 2500 frt. Várady Gábor nem kíván megjegyzést tenni az összegre, de annak kimondását indítványozza, hogy az az irói segélyegylet javára fordittassék. Erre Pauer ilyen irányban felelvén, Várady visszaveszi indítványát. Megszavaztatik tornamesterek kiképzésére 5 ezer frt, a m. zenede segélyzésére 2500 frt. MiVint trierfihnesátva. hoffv syz. irodalom tekintetében nálunk még sok a kívánni való; mert ha biz is már irodalmunk annyi becseset, annyi erkölcsi sulylyal,hogy annak jelesebb mivelői köztiszteletben részesülnek, attól mindazáltal még távol vagyunk, hogy az irodalom maga képes legyen a maga embereit annyira jutalmazni, hogy azok minden erejüket és idejöket kizárólag az irodalomnak szentelhessék. Műveltségünk még oly csekély terjedelmű, és fájdalom olvasóközönségünk is, kivált a komolyabb, a szorosan vett tudományos munkákra nézve oly kicsiny, hogy ezen tudományos munkák, köztudomás szerint is koránsem jutalmazzák mivelőiket olyannyira, hogy pl. egy tudós író, bármily jeles és termékeny legyen is különben, egyedül tolla után volna képes megélni. Ennyire nálunk legfeljebb a hírlap, kivételképen talán a regényirodalom emelkedett. E sajnos helyzetnek, természetesen az a következménye, hogy a jelesebb, kitűnőbb írók napjainkban, midőn az élet oly drága, irodalmunknak kipótolhatlan kárára vagy más jutalmazóbb pályákat keresnek, az irodalom teréről végkép visszavonulván, vagy ha ezen jelesebb erők nemesebb szellemi hivatás ellenállhatatlan ösztönéből indítva, mely keblükben él, az irodalmi pályához engedik is magukat életükre köttetni, irodalmunknak kipótolhatlan kárára, egyedül kenyérkeresetből kénytelenek más foglalkozásokra , más hivatalokra is fordítani idejök nagy részét, — a következő indítványt terjeszti be: Tekintve mennyire érdekében áll, s mily díszére válik a nemzetnek, hogy összes szellemi múltjának, a nemzeti irodalomnak története valahára immár megírva legyen ; tekintve továbbá, hogy Toldy Ferencz a nemzeti irodalom történetének anyagát 50 év óta nagy szorgalommal gyűjti és annak feldolgozásában buzgón és sikeresen működik is, de idejének nagy részét, mellékes hivatalkodások rabolják el, hogy mind e mellékes hivataloskodásról lemondhatva, idejét egészen e mű megírására fordíthassa; a képviselőház Toldy Ferencz számára részben kárpótlásul azon hivatali dijakért, melyekről ez esetben lemondana, részben írói dijjal 3000 frtnyi évdijat rendel fölvétetni a budgetben. (Élénk helyeslés. Fölkiáltások 4000 ft !) Lónyay Menyhért, minthogy Horváth M. azt is említé, hogy ha Toldy fölmentetnék az egyetemi könyvtárnoki minőség alól, sokkal inkább megfelelhetne feladatának, az indítványt azon formulázásában, hogy akönyvtárnoki nyugdíj 4100 ftra emeltessék illetőleg nyugdíjpótlék fejében a nyugdíj igy egészítessék ki — azon természetes kikötéssel, hogy idejét az érintett feladatnak szenteli, a kormány nevében szívesen elfogadja és ajánlja is a háznak. (Élénk helyeslés.) Selvwarts Gyula előrebocsátott indokolással a következő indítványt terjeszti be : Hívja fel a v. és közoktügyi miniszerrel egyetemben a köztörvényhatóságokat és ezek útján a községeket arra, miszerint a közművelődés minél nagyobb mérvben s minél sikeresebb terjeszthetésére, úgy a tanító személyzet, mint a tanodából kikerült ifjú nemzedék és egyáltalán az egész közönség művelődési érdekei előmozdítlatása végett, kellő felügyelet és ellenőrzet alatt nyilvános közkönyvtárakat alapítsanak és egyúttal terjesszen a v. és közoktatásügyi miniszer törvényjavaslatot a képviselőház elé azon feltételekről, amelyek alatt az ily közkönyvtárak államsegélyben lennének részesítendők. Csernátony Lajos teljes szivéből pártolja Horváth indítványát, mert egy nagy írónak megjutalmazásáról van szó, ki megmutatta egész életében, hogy ő tud időt találni magának nagy munkájának elvégzésére sok elfoglaltsága közepette is. Erre alkalmasint az képesítette, hogy egész erejét arra szentelte, mire hivatása volt. Nem kapkodott jobbra balra, hanem ment előre egész életén a magyar irodalomnak szánva magát. (Éljenzés.) Azonban szóló azt kivánja, hogy az országgyűlés ne szavazza meg az összeget — úgy szólva — feltétel alatt, hogy t. i. Toldy mondjon le a könyvtárnokságról. Megteszi ő, ha szükségesnek látja, ha pedig nem tartja szükségesnek, akkor ne szabja azt elő az országgyűlés. (Általános ezem nelyestes.) Horváth indítványa a p. n. bizottsághoz utasíttatik, Schwartzé pedig ki fog nyomatni. Irányi felemlítve, hogy ezelőtt 2 hóval Nváradon egy vidéki múzeum alapítása hozatott szóba, a minister erkölcsi támogatását kéri ki, hogy ezen példa más városokban is utánzásra találjon és kiegészíttessék az által, hogy az ily múzeumok körül tudományterjesztő társulatok keletkezzenek. (Helyeslés.) Megszavaztatik továbbá fedezetül a m. nemz. muzeum alapból 25.150 frt, nyugdijakra 30.353 frt. Rendkívüli szükséglet 563.269 frt. Helfy Ignácz hivatkozva azon, már jóval ezelőtt beadott indítványára, mely egy alapitandó keleti akadémiára vonatkozik, s melynek felvétele a cultus budget tárgyalása idejére fűzetett, most szóló ennek indokolására emel szót. Nem valami közönséges intézetről van itt szó, — úgymond — mely csak az ország egy részének, vagy csak bizonyos osztálynak használhat ; általános országos fontosságú intézetről van szó ; fontos az a közműveltség tekintetéből, általában fontos szorosabb értelemben vett nemzeti érdekeknél fogva, különösen ipar és kereskedelmi érdekeinknél fogva, és fontossággal bír végre az ily intézet minálunk magasabb állam tekintetből is. Hogy közművelődési tekintetben mennyi fontossággal bír egy ily keleti akadémia, bizonyítja azon tény, hogy valamennyi művelt államban nem csak az újabb időtől fogva, de a középkortól fogva folytonosan fejleszteni iparkodnak e fontosságát a tudományoknak. Szónok valóságos absurdumnak tartja, hogy mi, keleti faj, Bécsben tanuljuk a keleti nyelveket és képezzük magunkat consulokká. Ha keresni akarjuk Magyarország missióját Európa kebelében, kétséget nem szenved, hogy a magyar, mind fajának származásánál, mind fekvésénél fogva arra van hivatva,hogy a nyugati czivilisatiot keletre átvigye. Ez igazi missiója. Missiója azon szálakat, melyeket az általános czivilisatio nyugaton és Közép-Európában folyton sző tovább szőni kelet felé. Ez feladatunk. S nem lehet tagadni, hogy ennek nagyon könnyen megfelelhetünk Megvan erre minden kellék, nemzeti hajlamunk szelleme, nyelvünk szerkezete. Szokásaink legjobban simulnak a keletiekéhez, miért is azok bennünket legjobban szeretnek. Tudva van , hogy a török minden más idegent úgy nevez giaur, míg a magyarnak előtte neve mai napig kardos (testvér.) Hogy milyen hasznosan működött a magyar diplomata a keleten, bőségesen bizonyítja történelmünk, bizonyítja azt, hogy a kis Erdélynek követei, számtalanszor előnynyel bírtak a leghatalmasabb állam követei felett, mindazt tehát kétségbe nem lehet vonni, hogy a czélok elébünk vannak tűzve, hogy a czél magasztos, össze van kötve számítással és részint szükséges. Nem lehet kétkedni a fölött, hogy egész Európában nincs egy oly nemzet sem, melynek annyi eszköz állana rendelkezésére egy keleti akadémiának, melylyel egyszersmind philologiai osztály lenne összekötve, kifejlesztésére, és igazán látjuk, hogy amíg Európa legnagyobb államai büszkélkednek abban, hogy egy-két híres orientalistájuk van, nálunk annyi az erő e téren, hogy bátran elmondhatjuk, hogy nálunk az orientalisták csak úgy hemzsegnek a külföldhöz képest. Ott van p. Vámbéry, ki mint ilyen, elsőrangú európai notablitás, Mayer, Budenz, itt van Podborszky Lajos, ki körülbelül 40 nyelvet tud és ez ember el van vonva végképen a tudománytól, s egy üzletben van alkalmazva. Ott van Bálint Gábor kit a minister Mongóliába küldött, s ott van egy fehérvári fiatalember, Goldziher Ignácz, alig 22 éves, ki valóságos feltűnést okozott a külföldön rendkívüli keleti nyelvismeretei miatt annyira, hogy Angolországban már 400 font sterlinget ajánlottak neki, hogy az ottani collegiumban előadást tartson. Itt van: Szilády Áron, (Éljenzés) ki kitűnő orientalista,és Éber Nándor is, ki szintén jártas a keleti nyelvekben. Lónyay Menyhért nem vonja kétségbe a keleti nyelvek fontosságát, de azt tartja, hogy ez irányban czélszerűbben lehetne intézkedni az egyetemi reform alkalmával. Tisza Kálmán, minthogy nem most követi indítványban ezen akadémia felállítása, hanem csak, hogy a miniszer e tárgygyal foglalkozván, tvjavaslatot terjesszen be, nem látja okát, miért ne lehetne ezt ezúttal elfogadni. Szónok elfogadja az indítványt, de belőle e szavakat : „a bécsi keleti akadémia mintájára“ kihagyatni kéri. Fauler T. elfogadja az indítvány azon részét, mely az ügy tanulmányozását kívánja, de nem azt is, mely tvjavaslat beterjesztését követeli, mert az által már elvileg el van döntve e kérdés egy határozat által. Megjegyzi még, hogy az akadémiák szaporításának helyes vagy helytelen volta még igen vitás kérdés. Szóló is ez ügyet az egyetemi reform alkalmával kívánja megoldatni Éber Nándor is csatlakozik Pauler nézetéhez. Szilády Áron szintén osztja a minister szavait az elsőtől az utolsóig. Arra nézve, hogy Helfy szónokot is megemlítette azok között, kik a leendő keleti akadémiánál netán alkalmaztatni fognának, megjegyzi, hogy megelégszik azzal a mi, és egyéb lenni nem kíván. Helfy felszólalása után elfogadtatik Fauler következő indítványa: „Utasítsa a ház a közoktatási ministert, hogy e tárgyat komoly tanulmányozás tárgyává tévén, annak idején arról szóló előterjesztését tegye meg.“ Megszavaztatik egyházi czélokra 310.000 frt. Irányi Dániel azért szólal föl, hogy az ünnepek kevesbítésének ügyére fölhívja a miniszer figyelmét. Kéri a miniszert tegye magát az egyházi hatóságokkal érintkezésbe az iránt, hogy az ünnepek hétköznapról vasárnapra tétessenek át. Ha ez nem vezetne czélra, akkor volna helye a törvényhozás intézkedésének. Ivánka Imre sem kíván e tekintetben semmi mást, mint azt hogy a törvény oltalmazza azokat, kik a munkában netán gátoltatnának. Pauer Tivadar kijelenti, hogy, miután Irányi nem lépett föl indítványnyal, a figyelmeztetés megtörtént, további tárgyalásnak e részben helye nincs. (Helyeslés.) Henszlmann Imre Ivánka nyilatkozatára tesz megjegyzést s Irányi megjegyzését helyen levőnek tartja és reméli, hogy a minister azt figyelembe fogja venni. Ivánka is félre magyarázott szavait rectificálja. A brassói román gymnasiumnak államsegélyül 4000 ft szavaztatik meg B a b e s az ehhez kötött feltételek megszüntetését, Pauler azok fentartását kéri (Helyeslés.) Megszavaztatik továbbá a n.-szebeni főreáltanoda részére 5000 ft, az újvidéki szerb gym.-naak 8000 ft van előirányozva. Pauler ez utóbbi tételt függőben tartaná, éa az Újvidéken felállítandó 4 osztályú gymnasiumra vonatkozó javaslatát, pedig a p. U. bizottsághoz utasíttatni kéri. Babes feleslegesnek és szükségtelennek tartja ezen 4 osztályú gymnasiumot Újvidéken, hol már van gymnasium, míg más helyeken nem létezik. Kicsinyeseknek és boszantóknak tartja a kormány által az iskolákra szabott feltételeket. — Pauler indítványai elfogadtatnak. Maximovits Miklós ezen indítványt adja be : Az újvidéki gymnasium segélyezésére a minisztérium által előirányzott 8000 ftnyi összeg minden feltétel nélkül megszavaztatik s ennek folytán a myilt évi 306. ülésben 3314. sz. a. hozott országgyűlési határozat, mely szerint ezen összeg azon feltétel alatt megszavaztatott, hogy az állam a tantervet megállapítsa és a tanárok kinevezési jogát azon irányban gyakorolja, amelyben az állam által segélykép adandó összeg áll, az intézet összes költségeihez, hatályon kívül helyeztetik. A p. t. bizottsághoz utasittatik. A budai nőtartó képezde építésére előír. 75.000 frt. Kautz Gyula előadja a p. u. bizottság véleményét, mely szerint e tétel törlendő volna. Irányi pártoló felszólalása után megszavaztatik. A bajai tanitóképezde felépítésére előír. 40.000 ft; a p. v. bizottság ezt is törülni javasolja. Tóth Kálmán kötelességének tartja, anélkül, hogy haza akarna beszélni, akkor, midőn a helyi érdekek az állam czéljai és intenzióival megegyeznek, ez irányban fölszólalni. A vallás és közoktatási minisztérium a bajai állam tanító képezde felépítésére 40000 fztot irányzott elő egyszer mindenkorra; ezt azonban a pénzügyi bizottság mellőzhetőnek, elmaradhatónak tartja azon indokból, mert az építkezés elhalasztható, miután Baja városa a tanító képezde részére három évre ingyen helyiséget ajánl. Szóló felvilágosításul megjegyzi, hogy a 3 év körülbelül lejáratban van, oly épületet pedig mint egy államtanító képez be, nem lehet csak rövid néhány hét alatt felépítetni. Továbbá arra is figyelmezteti a házat, hogy azon helyet, melyen jelenleg Baján az állam praeparandia áll, a város épen más nevelészeti czélokra szánta. Nevezetesen itt tartottak a vasárnapi iskolák, itt folyt le a felnőttek oktatása,mégpedig oly kedvező sikerrel, mint talán sehol az országban ; itt tartottak műveltebb körök számára felolvasások a város tisztviselői és intelligentiája részéről — szóval az állam tanító képezde ezen helyet egyenesen ezen nevelészeti czélok elöl foglalja el a nélkül,hogy saját czéljaira elegendő volna, mert most második évben oly nagy számmal jelentkeztek a praeparandisták, hogy az illető helyiség már nem képes őket befogadni. Baja városa, daczára azon szomorú anyagi helyzetnek, melybe őt a provisoriumbeli tisztviselők sodorták, az állam czéljaihoz jelentékeny adományokkal járult. Felajánlott az állam tanítóképezde számára nagy telket, felajánlott két hold legjobb minőségű földet kertnek, 300,000 téglát, melyek részben át is adattak az állam tanitóképezde igazgatójának. Felismerte ezen buzgóságot az elhunyt közoktatási miniszter báró Eötvös, aki látván a hálás talajt, a bajai állam tanitóképezde felépítését legkedvenczebb eszméi közé sorozta. Kéri a házat, hogy a fminiszterium javaslatát fogadja el. (Helyeslés.) Az összeg megszavaztatik. Megszavaztatik továbbá Forgács A. gróf és Madarász pártolói beszédei után a p. v. bizottság véleménye ellenére — a losonczi tanitóképezde fölépítésére 35000 frt, továbbá az egyetemi épületek és a pesti állami főreáltanoda tervezeteinek elkészítésére 25.000 frt. Joanesku Döme következő indítványt ad be: „Tekintettel arra, hogy a belényesi kath. román gymnasiuusnak nincsen annyi alapja, melyből a tanárok a mostani időkhöz megkívántatólag jutalmaztathatnának, stekintettel arra, hogy a Királyhágón innen lakó több milliókra menő románok műveltetésére csak az egyetlen teljes gymnasium létezik, amely miután a szükségesekkel elegendőkép ellátva nincsen, a népnevelés rovására a czélnak a tanárok a legjobb akarat mellett is alig felelhetnek meg; indítványom, hogy a belényesi gymnasium segélyezésére évenkint 4000 ftnyi pótlék utalványoztassék, mindaddig, miglen a gymnasium alapja annyira nem fog szaporodni, hogy abból a szükségletek fedeztethetnek.“ A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Xántus Jánosnak 1000 ftnyi tiszteletdij van előirányozva. Szathmáry annak kimutatására, hogy a ház ezen összeg megszavazása által önmagát tiszteli meg, következő adatokat terjeszti elő: Xántus már 1859-ben megkezdette a gyűjtemények küldését saját erejéből és saját erszényéből. Azóta minden évben több küldemény jön tőle, úgy hogy eddigelé a saját pénzéből tett ajándékozások felmennek 72 darab emlősre, 1267 madárra, 2294 madártojásra, 105 madárfészekre, 3450 csigára, szóval több mint 7300 darab részint állatra, részint más természeti tárgyra, melyek közt sok eddigelé ismeretlen tárgy is van. Ezen kívül a Schidtson-féle intézet útján nagyszerű ajándékozásokat tett a múzeumnak és akadémiának. Az összeg megszavaztatik. Nemkülönben megszavaztatik a múzeum-épületi lépcsőház kidiszítésére 6000 ft, a múzeum-kerti utak kikavicsolására 1000 frt. A visegrádi várromok megóvására az előirányzat 15.000 ft. (A pénzügyi bizottság csak 5000 ftot ajánlt.) Henszlmann Imre hosszú és lelkes beszédben fejti ki e várromok megóvásának nagy fontosságát úgy a tudomány mint a történelem és a nemzeti szellem tekintetéből. — Az összeg megszavaztatik. Királyi Pál bemutatja a központi bizottság jelentéseit 1. A kiállítandó ujoncz és póttartalék megajánlásáról. 2. A honvédzászlóaljak szaporításáról. 3. A népszámlálás alapján ránk eső rész megállapításáról. Ki fognak nyomatni. Holnap 10 órakor ülés. Ülés vége 3 órakor. KOLÖHFÉLÉK. — G hy cz y Kálmán, mint barátaival táviratilag újabban tudata,már annyira helyreállottnak érzi egészségét, hogy a mint a fennakadt közlekedési akadályok megszűnnek, meg fog jelenni a törvényhozásban. A Vrányiház megvétele.l. Mint tudva van, a „fehér hajó lerombolása s ott egy uj utcza nyitása által a Deák ferencz utczában lévő Vrányiház megvétele vált szükségessé.A városi hatóság tehát ezen háznak egyezség utjáni megvételét kísérli meg. Az e czélra kiküldött bizottmány Széber Mihály elnöklete alatt a jövő közgyűlésen jelentést fog tenni eljárásáról, egyszersmind e háznak 245.000 ftért való megvételét ajánlja. Indokaiban felhozza, hogy ez ár nem magas, s a vétel által a kisajátítás hosszadalmasságának eleje lesz véve.