A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-16 / 12. szám

s azt keblemre tűzte, azzal léptem ki a publi­kum elé. Hanem ez aztán hatás volt! Mit beszéltem ? azt nem tudom, hanem hogy kihallgattak, az áll, s hogy azután szép csen­desen és lelkesülten haza­oszlott a publikum nem követelte többé, hogy Táncsicsot a színpad­ra hurczoljuk, az is igaz. Tehát ezen színpadi föllépésem teljes sikert aratott. Föllépő díjam volt­am az emlékezetes nemzeti szinti kokárda. Azontúl aztán megint sok ideig visszavonul­tam a művészi pályáról. Nem jó világ járt akkor ott, mikor még az öreg színigazgató Simoncsics is azt a vigasz­talást adta a panaszkodó Szigetinek, hogy „jobb is lesz már, ha maguk végkép felhagynak azzal a színészet­tyel !”• A hatvanas évek mozgalmas napjai szólítottak ismét vissza Morvát testvéreink éheztek , ezúttal nem mi ránk. A magyar főrend megemlékezett a magyar irodalomról; ezúttal nem a hirlapcautio eltörlé­sének leszavazása által. A főrendi urak és asszonyságok elhatározók, hogy fényes színpadi előadást fognak tartani hor­­vát t­éri véreink f­elsegélésére a nemzed színpa­don, képletekkel, énekekkel és tanulmányokkal, mikben csak urak és urhölgyek és irók veend­­nek részt. Volt biz abban egy kis politikai demonstratió is. Az utolsó budai basa azt mondá rá, hogy „das war eine sein gesponnene Intrige !“ de nem lehetett megakadályozni, mert horvát testvé­reink valóban éheztek s mi valóban fel voltunk­­ értük lelkesülve. Minden szereplő gróf, herczeg, grófnő és her­­czegnő volt, csak egy csizmadia volt a társaság­ban, magam egyedül. Képzelhetni, milyen nehéz dolog lehet egy ilyen főrendi­ színész társaságnál rendezőnek lenni. Eleinte én kísértettem m­eg, de nagyon ha­mar átláttam, hogy nem értek hozzá. Akkor ■erélyesebb kezek birkóztak meg a feladattal; gróf Andrássy Manó vette át a rendezést és oly erélylyel kezdte dirigálni a méltóságos fő­urakat és urhölgyeket, hogy azzal még Ürményi Miksa barátom is meg lett volna elégedve, a ki pedig kétszáz huszárt kommandirozván egy időben, nagyon jól tudja, hogyan kell egy színtársulatot eldirigálni. Hanem aztán Andrássy Manónak meg épen nem fogadtak szót. — Elvégre is a színháztól kellett egy ahoz értő színész embert felkérnünk,hogy jöjjön oda parancsolni, annak az­tán szót fogadtunk valamennyien s lett nagy­szerű előadásunk, közkívánatra ismételve, ran­gunkhoz illően felemelt belépti díjak mellett. Én szavaltam Szilágyit és Hajmásit. Ennél na­gyobb kaliberű szavalmányt nem engedett a a censura a budai várlak és citadella ellenében elsüttetni, és magyaráztam Zrínyi Miklós a költő verseivel a tableaut, melyben gróf Zichy Manó mint Zrínyi megeskü­dteti a magyar aristocrátiát, hogy az utolsó csepp vérig nem fognak ezentúl máskép beszélni, mint magyarul. Olyat sem lá­tott a publikum soha, ezután se fog látni soha. Azonban horvát testvéreink még nem voltak egészen kielégítve ; ők soha sincsenek egészen kielégítve ; a vidéken is kellett a számukra ren­dezni jótékony előadásokat. Ugyanazon év nyár elején Székely Imre hirhe­­dett zongoraművész és Várady Antal barátommal Kazinczy Gábor látogatására indultunk el. Első este Tárna­örsön szálltunk meg báró Orczy ven­dégszerető házánál, kinek fia, a nemzeti szín­ház mostani igazgatója, s bájos leánya, az esti társalgást kitűnő művészi cziterajátékukkal tet­ték még élvezetesebbé. Másnap együtt mind felmentünk­ Egerbe. Hát a­mit legelőször meglátok Egerben , az egy agg szinlap, azon olvasható : Horvát test­véreink javára nagyszerű szini előadás; a sok éneklő és szavaló között ott áll feketével a fehé­ren : Jókai Mór szavalja az „egy akol egy pász­tort“. Tudtam és hírem nélkül ! Hisz ez valóságos orozva föl léptetés ! Ez persze Orczy B­oog munkája volt, a­ki ezúttal nem fogott velem Macsinszkyt, hanem kaptam tapsot és bukétot sokat, a­mit hajlandó vagyok művészi előadásomnak beszállni is, mert­­­­ a­mi magát a verset illeti, az valami hallatlan ostobaság, az van benne, hogy Magyarországon minden párt egyetért, mindet, nemzetiség kezet fog, minden osztály egybeolvadt, minden vallás­felekezet egymást gyámolítja. Próbálja most ezt valaki eldeklamálni, tudom,hogy kifüttyön­k! Ne­kem pedig még az érsek is tapsolt ! Majd adna most a pásztorbottal, csak beszélnék neki az egy akolról. Azután még egyszer debütiroztam a színpadon, még pedig Gyulai Pál barátommal együtt — az írói segélyegylet javára. Valami regény-félét olvastam fel, s ismét csak jeles előadásomnak tulaj­doníthatóra, hogy Pál barátom a felolvasá­som után a helyett a vers helyett, a­mit el kel­­­­lett szavalnia, nem egy kriminális kritikát rán­tott elő ellenem a zsebéből, a­mit elismerem, hogy megérdemlettem volna. Hanem hát szép előadásom van, azt Toldy Ferencz is elismeri. Gyulai nem is tud mással levágni, mint azzal, hogy a feleségem tanít meg szavalni , ha pedig Jókainé azt híreszteli, hogy játszik, olyankor azt mondja, hogy a baloldal rendezte az ovatiót. Nem akarok dicsekedni balatonfüredi vendég­­szereplésemmel a Szeretetház javára. Jótékony czél volt, én gorombaságokat mondtam a publi­kumnak, az megéljenzett érte, köszönöm. A­mit a jobb kéz tesz, ne tudja meg a bal. S minthogy ez jobboldali intézmény javára történt, nem tanácsos vele a baloldal előtt di­csekedni. Utolsó színpadi föllépésem most volt Budán, egészen tudtomon kívül. Minden gáz egyszerre kialudt, nekem nem jutott eszembe, hogy most a színpadon vagyok, s ott is csak idegen vagyok csupán az jutott eszembe, hogy a nézőtér sö­tétben maradt, s ott két fiatal nőrokonom volt a zártszék sorban, s azok most kétségbe vannak esve, s azzal kaptam a legelső gyertyatartót s kiléptem vele, hogy világosságot csináljak. — Azért is megtapsoltak. Hiába a világosság ter­jesztését mindenkor főfeladatomnak tartottam. Hanem ez volt utolsó fellépésem s már most visszalépve a megérdemelt nyugalomba, ezentúl pihenek babéraimon. B­a—BP—p——m IBI — tartott. Hasztalan szólították fel őt elállásra, sőt fiában hangoztatták minden oldalról, hogy „megadjuk“, az ősz tudós nem akart tágítani, m­íg mindent el nem mondott, a­mi szívén feküdt. Ez az oka, hogy a vallás és közoktatásügyi mi­nisztérium költségvetéséből a következő gyűlésre még 7 jelentéktelenebb tétel maradt fenn. A közoktatási budget részletes tárgya­lása folyamában, mint esti lapunkban is jelez­tük, a. m. nemzeti múzeum rovatánál Dobsa után szót emel Hecszlmaim Imre. A múzeum­ra nézve hangsúlyozott specialitásra nézve meg­jegyzi, hogy most más nézetek uralkodnak e tekintetben, s nem lehet tisztán csak magyar dol­gokat abba felvenni. Mi most — úgymond— a múzeumot a nagy világ művészeti, régészeti és természettudományi történetek tárházának te­kintjük , és helyesen. A katalogusra nézve azt jegyzi meg, hogy sajnálná, ha a múzeum egy be­­végzett katalogussal bírna, mert ez minden év­ben az uj tárgyakkal folytattunk ; a pinczékre pedig azt feleli, hogy azok teljesen jó helyi­ségek. Megszavaztatván a múzeum költsége, Pulszky indítványa a p. n. bizottsághoz utasíttatik; elfo­­gadtatik továbbá az országos képtárra 7819 irt. Hens­z­­­m­a­n­n ezen határozati javaslatot adja be. Utasíttassék a miniszer oda, hogy az országos képtárnak tűzbiztos helyre való mielőbbi elhe­lyezéséről gondoskodjék, és ha erre új épület emelése volna szükséges, terjeszsze a ház elé mielőbb annak költségvetését. (Helyeslés.) Panner kijelentvén, hogy már gondos­kodott a képtárnak tűzkár elleni biztosításáról. Henszlmann visszavonja javaslatát. Megszavaztatik továbbá a központi sebészeti szemléidére 15580 ft, a képzőművészet czéljaira 20000 ft, magyar és erdélyhoni történelmi mű­emlékek felkutatására, felásatására, felvételére, lajstromozására , osztályzására és felügyeletére 16500 frt. K­autz Gyula ezt a p. U. bizottság nevében megszavaztatni ajánlja. Erre nézve a különvélemény így szól: a pénzügyi bi­zottság által megszavazásra ajalott 16500 forint rendeltetését a képen kízánjuk megállapítatni, hogy ezen összeg a történelmi műemlékeknek nem csak felkutatására, kiásatására, felügyele­tére, hanem fentartására is felhasználható le­gyen, s annak folytán azután a visegrádi várro­mok megóvására a miniszer által rendkívüli szükséglet 11. rovata alatt kért, s a pénzügyi bizottság által 5000 forintra mérsékelt összeg egészen töröltessék, mert megállapított elve lévén a képviselőháznak az, hogy oly épít­kezésekre költséget nem utalványoz, melyek­nek terve és egész költségvetése nem ismere­tes, a visegrádi várromoknak tervez­et meg­óvását is a­nélkül, hogy a törvényhozás az e végre követendő tervre és igénybe veendő összes költségre nézve tájékozva legyen, biztosan megkezdeni nem lehet, némely ideigle­nes intézkedésekre pedig az 5. czím 8. rovata alatt megszavazandó feljebb említett összegben elégséges alap, valamint az idén található volt, úgy az 1872-ik évben is található lesz. Henszlmann Imre indítványozza, hogy ez összeg 20000 ftra egészittessék ki. Panier sittatni. S­z­o n­t­a­g­h Pál (csan.) a különvélemény mellet emelvén szót, megjegyzi, hogy a törté­neti emlékek iránti kegyeletét kénytelen egy másik kegyeletnek alárendelni, annak, melylyel a jelen, melylyel a jövő iránt tartozik, t. i. a jelen és jövő jóléte irányában,és annak irányában, hogy a mi financiánk az efféléket nem bírja meg. Pulszky F., Szathmáry K., Csengery és Kautz rövid megjegyzései után az összeg megszavazta­tik és Henszk­oan indítványa, mely a többletről szól, a p. U. bizottsághoz utasíttatik A karinai templom kijavítására előír. 3000 frt. — a különvélemény ezt törölni javasolja. Paul­er Tivadar megjegyezvén, hogy ez igen nevezetes műemlék, s hogy erdélyi műemlé­kek fentartására eddig igen kevés fordittatott,s a tétel megszavazását ajánlja. Szontagh Pál (csan.) gjegyezvén,hogy nem létezik sem­mi költségvetés arra nézve, mely mutatná, hogy még mennyi kiadásra lesz szükség, s hogy alig van a háznak 20 tagja, mely tudja, hol van az a Harina, a különvéleményhez ragaszkodik. — Henszlman csatlakozván a miniszter néze­téhez, megjegyzi, hogy épen azért szükséges a 3000 frt, hogy tudassék Harina holléte. Kausz Gyula felhozza a tétel védelmére, hogy csakugyan voltak a pénzügyi bizottság előtt adatok és pedig oly adatok, melyek alapján magát e vélemény megállapítására elhatározta; olyanok, melyeket a miniszer előterjesztett, ha­nem van a pénzügyi­ bizottság álláspontja részé­ről egy észrevétele arra, amit Henszlmann mon­dot ; azt mondotta t. i. hogy nem szakemberek­nek a pénzügyi bizottságban nehéz is lenne íté­letet mondani arról, hogy mennyinek megsza­vazása szükséges, vagy nem ? Erre megjegyzi, hogy a pénzügyi bizottság nem lehet ugyan mindenre vonatkozólag szakemberekből álló, de egy kötelessége,­­és pedig szakbeli kötelessége van , melyet érez is ,­­és melynek eleget is igyekszik tenni, és­­ ez megítélve, hogy az ország pénzügyi helyzetében mennyire mehet oly tételeknél, melyeket a t. háznak ajánlani akar. (Helyeslés). Az összeg megszavaztatik, úgy­szintén a ma­gyar történelmi források és emlékek kiadására 20000 ft, az akadémia könyvtárának gyarapítá­sára 5000 ft, az Eszterházy képtár után házbérre 10,000 ft. A m. tud. akadémia mathem. és term. tud. osztálya részére előtt. 5000 ft. Szontágh Pál (csan.) a különvélemény értelmében ez összeg megszavazásának elhalasz­tását kéri. Ez is mutatja, hogy fokonként mind­inkább vétetik igénybe az állam subventiója. Pénzügyi lejtőn állunk, mely arra int, hogy va­lahol a kiadásokban meg kell állapodni. (He­lyeslés.) Csengery Antal az összeg megszavazá­sát kéri, mert azon összeg, mely az akadémiának Magyarország természettudományi kincseinek kutatására adatik, nem meddő kiadás, hanem nemcsak ipar- és földművelés tekintet­ében­ fogja meghozni a kamatokat, hanem egyáltalában a nemzeti becsület és büszkeség is kívánja azon összeg megszavazását, hogy az összes tudomány összeállításához magunk hordhassuk azon anya­­got,melyet különben idegen tudósok mint barbár országban gyüjtenének nálunk össze. H­e­­­f­y Ignácz szívesen megszavazza ez ösz­­szeget, de azon óhajtását fejezi ki, hogy az aka­démia a tudomány valódi temploma legyen s ne vezessék be semmiféle politikai színezet és párt­érdek. Erre L­ó­n­y­a­y M. gr. kijelenti, hogy az akadémiát a tudomány szempontján kívül semmi más nem vezérli. E tétel megszavazása után még a következők fogadtattak el: magyar kir. természettudományi társulatnak évi segélyezésére oly czélból, hogy a társulat az összeget országos érdekű kutatá­sokra és közleményekre fordítsa 5000 frt, el­szegényedett hazai írók vagy családjaik segé­lyezésére 2500 frt. Várady Gábor nem kíván megjegyzést tenni az összegre, de annak kimon­dását indítványozza, hogy az az irói segélyegy­let javára fordittassék. Erre P­a­u­­­e­r ilyen irányban felelvén, Várady visszaveszi­­ indít­ványát. Megszavaztatik tornamesterek kiképzésére 5 ezer frt, a m. zenede segélyzésére 2500 frt. MiVint trierfihnesátva. hoffv syz. iro­dalom tekintetében nálunk még sok a kívánni való; mert ha biz is már irodalmunk annyi becs­eset, annyi erkölcsi sulylyal,hogy annak jelesebb mivelői köztiszteletben részesülnek, attól mind­­azáltal még távol vagyunk, hogy az irodalom maga képes legyen a maga embereit annyira ju­talmazni, hogy azok minden erejüket és idejö­­ket kizárólag az irodalomnak szentelhessék. Műveltségünk még oly csekély terjedelmű, és fájdalom olvasóközönségünk is, kivált a komo­lyabb, a szorosan vett tudományos munkákra nézve oly kicsiny, hogy ezen tudományos mun­kák, köztudomás szerint is koránsem jutalmaz­zák mivelőiket oly­annyira, hogy pl. egy tudós író, bármily jeles és termékeny legyen is külön­ben, egyedül tolla után volna képes megélni. Ennyire nálunk legfeljebb a hírlap, kivételképen talán a regényirodalom emelkedett. E sajnos helyzetnek, természetesen az a követ­kezménye, hogy a jelesebb, kitűnőbb írók nap­jainkban, midőn az élet oly drága, irodal­munknak kipótolhatlan kárára vagy más ju­talmazóbb pályákat keresnek, az irodalom teréről végkép visszavonulván, vagy ha ezen jelesebb erők nemesebb szellemi hiva­tás ellenállhatatlan ösztönéből indítva, mely keblükben él, az irodalmi pályához enge­dik is magukat életükre köttetni, irodalmunk­nak kipótolhatlan kárára, egyedül kenyérkere­setből kénytelenek más foglalkozásokra , más hivatalokra is fordítani idejök nagy részét, — a következő indítványt terjeszti be: Tekintve mennyire érdekében áll, s mily díszére válik a nemzetnek, hogy összes szellemi múltjának, a nemzeti irodalomnak története valahára immár megírva legyen ; tekintve továbbá, hogy Toldy Ferencz a nemzeti irodalom történetének anya­gát 50 év óta nagy szorgalommal gyűjti és an­nak feldolgozásában buzgón és sikeresen műkö­dik is, de idejének nagy részét, mellékes hiva­talkodások rabolják el, hogy mind e mellékes hivataloskodásról lemondhatva, idejét egészen e mű megírására fordíthassa; a képviselőház Toldy Ferencz számára részben kárpótlásul azon hivatali dijakért, melyekről ez esetben le­mondana, részben írói dijjal 3000 frtnyi évdi­jat rendel fölvétetni a budgetben. (Élénk he­lyeslés. Fölkiáltások 4000 ft !) Lónyay Menyhért, minthogy Horváth M. azt is említé, hogy ha Toldy fölmentetnék az egyetemi könyvtárnoki minőség alól, sokkal in­kább megfelelhetne feladatának, az indítványt azon formulázásában, hogy a­­könyvtárnoki nyugdíj 41­00 ftra emeltessék illetőleg nyugdíj­pótlék fejében a nyugdíj igy egészítessék ki — azon természetes kikötéssel, hogy idejét az érin­tett feladatnak szenteli, a kormány nevében szí­vesen elfogadja és ajánlja is a háznak. (Élénk helyeslés.) Selvwarts Gyula előrebocsátott indokolással a következő indítványt terjeszti be : Hívja fel a v. és közokt­­ügyi miniszerrel egye­temben a köztörvényhatóságokat és ezek útján a községeket arra, miszerint a közművelődés mi­nél nagyobb mérvben s minél sikeresebb ter­­jeszthetésére, úgy a tanító személyzet, mint a tanodából kikerült ifjú nemzedék és egyáltalán az egész közönség művelődési érdekei előmoz­­dítlatása­ végett, kellő felügyelet és ellenőrzet alatt nyilvános közkönyvtárakat alapítsanak és egyúttal terjesszen a v. és közoktatásügyi mi­niszer törvényjavaslatot a képviselőház elé azon feltételekről, a­melyek alatt az ily közkönyv­tárak államsegélyben lennének részesítendők. Csernátony Lajos teljes szivéből pártolja Horváth indítványát, mert egy nagy írónak meg­­jutalmazásáról van szó, ki megmutatta egész életében, hogy ő tud időt találni magának nagy munkájának elvégzésére sok elfoglaltsága köze­pette is. Erre alkalmasint az képesítette, hogy egész erejét arra szentelte, mire hivatása volt. Nem kapkodott jobbra balra, hanem ment előre egész életén a magyar irodalomnak szánva ma­gát. (Éljenzés.) Azonban szóló azt kivánja, hogy az ország­gyűlés ne szavazza meg az összeget — úgy szólva — feltétel alatt, hogy t. i. Toldy mondjon le a könyvtárnokságról. Megteszi ő, ha szükségesnek látja, ha pedig nem tartja szükségesnek, akkor ne szabja azt elő az országgyűlés. (Általános ezem­ nelyestes.) Horváth indítványa a p. n. bizottsághoz utasíttatik, Schwartzé pedig ki fog nyo­matni. I­r­á­n­y­i felemlítve, hogy ezelőtt 2 hóval N­­­váradon egy vidéki múzeum alapítása hozatott szóba, a minister erkölcsi támogatását kéri ki, hogy ezen példa más városokban is utánzásra találjon és kiegészíttessék az által, hogy az ily múzeumok körül tudományterjesztő társulatok keletkezzenek. (Helyeslés.) Megszavaztatik továbbá fedezetül a m. nemz. muzeum alapból 25.150 frt, nyugdijakra 30.353 frt. Rendkívüli szükséglet 563.269 frt. Helfy Ignácz hivatkozva azon, már jóval ezelőtt beadott indítványára, mely egy alapi­­tandó keleti akadémiára vonatkozik, s melynek felvétele a cultus budget tárgyalása idejére fűzetett, most szóló ennek indokolására emel szót. Nem valami közönséges intézetről van itt szó, — úgymond — mely csak az ország egy részé­nek, vagy csak bizonyos osztálynak használhat ; általános országos fontosságú intézetről van szó ; fontos az a közműveltség­ tekintetéből, általában fontos szorosabb értelemben vett nemzeti érde­keknél fogva, különösen ipar és kereskedelmi érdekeinknél fogva, és fontossággal bír végre az ily intézet minálunk magasabb állam tekintet­ből is. Hogy közművelődési tekintetben mennyi fon­tossággal bír egy ily keleti akadémia, bizonyítja azon tény, hogy valamennyi művelt államban nem csak az újabb időtől fogva, de a középkor­tól fogva folytonosan fejleszteni iparkodnak e fontosságát a tudományoknak. Szónok valóságos absurdumnak tartja, hogy mi, keleti faj, Bécsben tanuljuk a keleti nyelve­ket és képezzük magunkat consulokká. Ha keresni akarjuk Magyarország missióját Európa kebelében, kétséget nem szenved, hogy a magyar, mind fajának származásánál, mind fekvésénél fogva arra van hivatva,hogy a nyugati czivilisatiot keletre átvigye. Ez igazi missiója. Missiója azon szálakat, melyeket az általános czivilisatio nyugaton és Közép-Európában foly­ton sző tovább szőni kelet felé. Ez feladatunk. S nem lehet tagadni, hogy ennek nagyon könnyen megfelelhetünk Megvan erre minden kellék, nemzeti hajlamunk szelleme, nyelvünk szerke­zete. Szokásaink legjobban simulnak a keletie­kéhez, miért is azok bennünket legjobban szeret­nek. Tudva van , hogy a török minden más idegent úgy nevez giaur, míg a magyarnak előtte neve mai napig kardos (testvér.) Hogy milyen hasznosan működött a magyar diploma­ta a keleten, bőségesen bizonyítja történelmünk, bizonyítja azt, hogy a kis Erdélynek követei, számtalanszor előnynyel bírtak a leghatalmasabb állam követei felett, mindazt tehát kétségbe nem lehet vonni, hogy a czélok elébünk vannak tűz­ve, hogy a czél magasztos, össze van kötve szá­mítással és részint szükséges. Nem lehet kétkedni a fölött, hogy egész Euró­pában nincs egy oly nemzet sem, melynek annyi eszköz állana rendelkezésére egy keleti akadé­miának, melylyel egyszersmind philologiai osz­tály lenne összekötve, kifejlesztésére, és igazán látjuk, hogy a­míg Európa legnagyobb államai büszkélkednek abban, hogy egy-két híres orien­talistájuk van, nálunk annyi az erő e téren, hogy bátran elmondhatjuk, hogy nálunk az orientalis­ták csak úgy hemzsegnek a külföldhöz képest. Ott van p. Vámbéry, ki mint ilyen, elsőrangú európai notab­litás, Mayer, Budenz, itt van Pod­­borszky Lajos, ki körülbelül 40 nyelvet tud és ez ember el van vonva végképen a tudománytól, s egy üzletben van alkalmazva. Ott van Bálint Gábor kit a minister Mongóliába küldött, s ott van egy fehérvári fiatal­ember, Goldziher Ignácz, alig 22 éves, ki valóságos feltűnést okozott a külföldön rendkívüli keleti nyelvismeretei miatt annyira, hogy Angolországban már 400 font ster­linget ajánlottak­ neki, hogy az ottani collegium­­ban előadást tartson. Itt van: Szilády Áron, (Éljenzés) ki kitűnő orientalista,és Éber Nándor is, ki szintén jártas a keleti nyelvekben. Lónyay Menyhért nem vonja kétségbe a keleti nyelvek fontosságát, de azt tartja, hogy ez irányban czélszerűbben lehetne intézkedni az egyetemi reform alkalmával. Tisza Kálmán, minthogy nem most köve­­ti ind­ítványban ezen akadémia felállí­tása, hanem csak, hogy a miniszer e tárgygyal foglalkozván, tvjavaslatot terjesszen be, nem látja okát, miért ne lehetne ezt ezúttal elfogadni. Szónok elfogadja az indítványt, de belőle e sza­vakat : „a bécsi keleti akadémia mintájára“ ki­hagyatni kéri. Fauler T. elfogadja az indítvány azon ré­szét, mely az ügy tanulmányozását kívánja, de nem azt is, mely tvjavaslat beterjesztését köve­teli, mert az által már elvileg el van döntve e kérdés egy határozat által. Megjegyzi még, hogy az akadémiák szaporításának helyes vagy hely­telen volta még igen vitás kérdés. Szóló is ez ügyet az egyetemi reform alkalmával kívánja megoldatni Éber Nándor is csatlakozik Pau­­ler nézetéhez. Szilády Áron szintén osztja a minister szavait az elsőtől az utolsóig. Arra nézve, hogy Helfy szónokot is megemlítette azok között, kik a leendő keleti akadémiánál netán alkalmaztatni fognának, megjegyzi, hogy meg­elégszik azzal a mi, és egyéb lenni nem kíván. Helfy felszólalása után elfogadtatik Fau­ler következő indítványa: „Utasítsa a ház a közoktatási ministert, hogy e tárgyat komoly tanulmányozás tárgyává tévén, annak idején arról szóló előterjesztését tegye meg.“ Megszavaztatik egyházi czélokra 310.000 frt. Irányi Dániel azért szólal föl, hogy az ün­nepek kevesbítésének ügyére fölhívja a miniszer figyelmét. Kéri a miniszert tegye magát az egy­házi hatóságokkal érintkezésbe az iránt, hogy az ünnepek hétköznapról vasárnapra tétessenek át. Ha ez nem vezetne czélra, akkor volna helye a törvényhozás intézkedésének. Ivánka Imre sem kíván e tekintetben sem­mi mást, mint azt hogy a törvény oltalmazza­­ azokat, kik a munkában netán gátoltatnának. P­a­u­­­e­r Tivadar kijelenti, hogy, miután Irá­nyi nem lépett föl indítványnyal, a figyelmezte­tés megtörtént, további tárgyalásnak e részben helye nincs. (Helyeslés.) Henszlmann Imre Ivánka nyilatkozatá­ra tesz megjegyzést s Irányi megjegyzését he­lyen levőnek tartja és reméli, hogy a minister azt figyelembe fogja venni. Ivánka is félre magyarázott szavait rectifi­­cálja. A brassói román gymnasiumnak államsegé­lyül 4000 ft szavaztatik meg B a b e s az ehhez kötött feltételek megszün­tetését, Pauler azok fentartását kéri (Helyeslés.) Megszavaztatik továbbá a n.-szebeni főreáltano­da részére 5000 ft, az újvidéki szerb gym.-naak 8000 ft van előirányozva. Pauler ez utóbbi tételt függőben tartaná, éa az Újvidéken felállítandó 4 osztályú gymna­­siumra vonatkozó javaslatát, pedig a p. U. bizott­sághoz utasíttatni kéri. Babes feleslegesnek és szükségtelennek tartja ezen 4 osztályú gymnasiumot Újvidé­ken, hol már van gymnasium, míg más he­lyeken nem létezik. Kicsinyeseknek és boszan­­tóknak tartja a kormány által az iskolákra sza­bott feltételeket. — Pauler indítványai elfogad­tatnak. Maximovits Miklós ezen indítványt adja be : Az újvidéki gymnasium segélyezésére a mi­nisztérium által előirányzott 8000 ftnyi összeg minden feltétel nélkül megszavaztatik s ennek folytán a myilt évi 306. ülésben 3314. sz. a. ho­zott országgyűlési határozat, mely szerint ezen összeg azon feltétel alatt megszavaztatott, hogy az állam a tantervet megállapítsa és a tanárok kinevezési jogát azon irányban gyakorolja, a­melyben az állam által segélykép adandó összeg áll, az intézet összes költségeihez, hatályon kívül helyeztetik. A p. t. bizottsághoz utasittatik. A budai nőtar­tó képezde építésére előír. 75.000 frt. Kautz Gyula előadja a p. u­. bi­zottság véleményét, mely szerint e tétel törlendő volna. Irányi pártoló felszólalása után meg­szavaztatik. A bajai tanitóképezde felépíté­sére előír. 40.000 ft; a p. v. bizottság ezt is tö­rülni javasolja. Tóth Kálmán kötelességének tartja, a­nélkül, hogy haza akarna beszélni, akkor, midőn a helyi érdekek az állam czéljai és intenzióival meg­egyeznek, ez irányban fölszólalni. A vallás és köz­oktatási minisztérium a bajai állam tanító ké­pezde felépítésére 40000 fztot irányzott elő egy­szer mindenkorra; ezt azonban a pénzügyi bi­zottság mellőzhetőnek, elmaradhatónak tartja azon indokból, mert az építkezés elhalasztható, miután Baja városa a tanító képezde részére há­rom évre ingyen helyiséget ajánl. Szóló felvilágosításul megjegyzi, hogy a 3 év körülbelül lejáratban van, oly épületet pedig mint egy államtanító képez be, nem lehet csak rövid néhány hét alatt felépítetni. Továbbá arra is figyelmezteti a házat, hogy azon helyet, melyen jelenleg Baján az állam praeparandia áll, a vá­ros épen más nevelészeti czélokra szánta. Neve­zetesen itt tartottak a vasárnapi iskolák, itt folyt le a felnőttek oktatása,mégpedig oly ked­vező sikerrel, mint talán sehol az országban ; itt tartottak műveltebb körök számára felolvasások a város tisztviselői és intelligentiája részéről — szóval az állam tanító képezde ezen helyet egye­nesen ezen nevelészeti czélok elöl foglalja el a nélkül,hogy saját czéljaira elegendő volna, mert most második évben oly nagy számmal jelent­keztek a praeparandisták, hogy az illető helyi­ség már nem képes őket befogadni. Baja városa, daczára azon szomorú anyagi helyzetnek, melybe őt a provisoriumbeli tisztvi­­selők sodorták, az állam czéljaihoz jelentékeny adományokkal járult. Felajánlott az állam taní­­tó­képezde számára nagy telket, felajánlott két hold legjobb minőségű földet kertnek, 300,000 téglát, melyek részben át is adattak az állam ta­nitóképezde igazgatójának. Felismerte ezen buz­­góságot az elhunyt közoktatási miniszter báró Eötvös, a­ki látván a hálás talajt, a bajai állam tanitóképezde felépítését legkedvenczebb eszméi közé sorozta. Kéri a házat, hogy a fminiszterium javaslatát fogadja el. (Helyeslés.) Az összeg megszavaztatik. Megszavaztatik továbbá Forgács A. gróf és Madarász pártolói beszédei után a p. v. bizottság véleménye ellenére — a losonczi tani­tóképezde fölépítésére 35000 frt, továbbá az egyetemi épületek és a pesti állami főreáltanoda tervezeteinek elkészítésére 25.000 frt. Joanesku Döme következő indítványt ad be: „Tekintettel arra, hogy a belényesi kath. ro­mán gymnasiuusn­ak nincsen annyi alapja, mely­ből a tanárok a mostani időkhöz megkívántató­­lag jutalmaztathatnának, s­­tekintettel arra, hogy a Királyhágón innen lakó több milliókra menő románok műveltetésére csak az egyetlen teljes gymnasium létezik, a­mely miután a szük­ségesekkel elegendőkép ellátva nincsen, a nép­nevelés rovására a czélnak a tanárok a legjobb akarat mellett is alig felelhetnek meg; indítvá­nyom, hogy a belényesi gymnasium segélyezé­sére évenkint 4000 ftnyi pótlék utalványoztas­­sék, mindaddig, miglen a gymnasium alapja annyira nem fog szaporodni, hogy abból a szük­ségletek fedeztethetnek.“ A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Xántus Jánosnak 1000 ftnyi tiszteletdij van előirányozva. Szathmáry annak kimutatására, hogy a ház ezen összeg megszavazása által ön­magát tiszteli meg, következő adatokat terjeszti elő: Xántus már 1859-ben megkezdette a gyűj­temények küldését saját erejéből és saját er­szényéből. Azóta minden évben több küldemény jön tőle, úgy hogy eddigelé a saját pénzéből tett ajándékozások felmennek 72 darab emlősre, 1267 madárra, 2294 madártojásra, 105 madár­fészekre, 3450 csigára, szóval több mint 7300 darab részint állatra, részint más természeti tárgyra, melyek közt sok eddigelé ismeretlen tárgy is van. Ezen kívül a Schidtson-féle intézet útján nagyszerű ajándékozásokat tett a múzeum­nak és akadémiának. Az összeg megszavaztatik. Nemkülönben meg­szavaztatik a múzeum-épületi lépcsőház kidiszí­­tésére 6000 ft, a múzeum-kerti utak kikavicso­­lására 1000 frt. A visegrádi várromok megóvá­sára az előirányzat 15.000 ft. (A pénzügyi bi­zottság csak 5000 ftot ajánlt.) Henszlmann Imre hosszú és lelkes beszédben fejti ki e várromok megóvásának nagy fontosságát úgy a tudomány mint a törté­nelem és a nemzeti szellem tekintetéből. — Az összeg megszavaztatik. Királyi Pál bemutatja a központi bizottság jelentéseit 1. A kiállítandó ujoncz és póttartalék meg­ajánlásáról. 2. A honvédzászlóaljak szaporítá­sáról. 3. A népszámlálás alapján ránk eső rész megállapításáról. Ki fognak nyomatni. Holnap 10 órakor ülés. Ülés vége 3 órakor. KOLÖHFÉLÉK. — G h­y c­z y Kálmán, mint barátaival táv­iratilag újabban tudata,már annyira helyreállott­nak érzi egészségét, hogy a mint a fennakadt közlekedési akadályok megszűnnek, meg fog je­lenni a törvényhozásban.­­ A Vrányiház megvétel­e.l. Mint tudva van, a „fehér hajó lerombolása s ott egy uj utcza nyitása által a Deák ferencz ut­­czában lévő Vrányiház megvétele vált szüksé­­gessé.A városi hatóság tehát ezen háznak egyez­ség utjáni megvételét kísérli meg. Az e czélra kiküldött bizottmány Széber Mihály elnöklete alatt a jövő közgyűlésen jelentést fog tenni eljá­rásáról, egyszersmind e háznak 245.000 ftért való megvételét ajánlja. Indokaiban felhozza, hogy ez ár nem magas, s a vétel által a kisajá­títás hosszadalmasságának eleje lesz véve.

Next