A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1872-04-12 / 85. szám

85 szám. X. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................1 frt 85 kr. 8 hónapra................................5 , 50 , 6 hónapra...............................11 „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint .... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. I *■ vy* / > 1 Esti kiadás: ---------------------- POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP, Pest, 1872. Péntek, april 12 Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktattad dijt 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Nyílttéri 5 hasábos petitsorért ... 25 kr. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, APRIL 12. Post, ápril 12. Még egy pár szónoklat ma, ezek között Lónyay és Tóth Vilmos beszéde holnap a kérvények tárgyalása, hétfőn az elnök zárbeszéde és ezzel a képviselői mandátumok lejártak s az országgyűlés befejezte működését. A pártok még bucsulakomára gyűlnek ssze külön is, de mondják, hogy együtt. S ezután a képviselők választóik körébe sietnek, hogy számot adjanak sáfárkodásukról. S mert a korteskedések ideje már ugyancsak elérkezett, nem csodálkozunk a fölött, ha a jobboldal közlönyei ismét rákezdtek arra a régi, kudarczot vallott, lózára, mely a „baloldali szakadásról“ szól. Hogy mennyiben van meg ez a szakadás, azt Ivánka Imre mai nyilatkozatából is láthatják korteskedő lelkek nem nagy gyönyörűségére. Ivánka Imre ugyanis a szárnyaló hírek ellenében kijelenti hogy teljesen a baloldalhoz tarozik. Hanem hát tudjuk mi, hogy a „minden áron“ korteskedők a tények elferdítését sem találják megvetendő eszköznek. Az is mulatságos, mikor a jobboldali apók — mint teszi ezt ma a „Pesti N.“ — a „baloldal eljárásával“ szemben a választókra utalnak , azon választókra, kiknek nagy részét a szavazási jogtól elütni s kiknek összeségét szavazati jogaikban a parlamenti időszaknak két évvel való meghosszabbítása által megszorítani akarták. Valóban — teljes lehetetlenség, hogy ezek a választók Tóth Vilmos választási törvényjavaslatát védő pártnak adjanak igazat, az eddigi választási jognak részint meghagyásáért, részint annak kitesztéséért a legvégső csatára is kész ellenzék ellenében. Mi tehát nyugodtan várjuk a választók ítéletét, még az oly korteskedési rendszabályokkal szemben is, melyeknek foganatban vételéről ma már nem lehet kétség. Budára legközebeb az osztrák kormány elnökét várják, ki a cislajbán kormány szerencsekivánatait fogja tolmácsolni ő felsége családi ünnepének alkalmából. Zágráb városa küldöttséget indít a miniszerelnökhöz a Száva-szabályozás előmunkálatainak engedélyezése tárgyában. A küldöttséget Bogovics min. tanácsos fogja vezetni. A csehországi nagybirtokosok listája tegnapelőt végleg megállapíttatott. A névsor a kormánynak kedvez, mely körülmény arra adott okot, hogy Bécsből az alkotmánypárt bizonyos győzelmét táviratozzák meg. Ezt még állítani bizonyossággal nem lehet, mert ahol e politikai érdekeltség, illetőleg izgatottság oly nagy, mint Csehországban, ott „minden pillanat új eseményeket szülhet.“ Ha azonban igaz a hír, hogy felsőbb helyről több cseh érzelmű nagybirtokos a választástól való tartózkodásra szólittatott föl, akkor a kormány győzelme bizonyos. Mikor azt írtuk volt, hogy a hírhedt németországit munkáspör csak használni fog az elitéltek ügyének, alig hitük, hogy annak oly hamar nyilt igazolását találjuk. Most Berlinből sürgönyzik, hogy Jacoby János egy nyilt levelet intézett a „Volkstaat“ szerkesztőjéhez, melyben kijelenti, hogy a lipcsei felségsértési per tárgyalásai őt arra bírták, hogy a sociáldemokrata munkáspárt tagjai sorába lépjen. E levelével együtt küldte az első járulékot, kijelentve, hogy „ettől fogva e párt tagjának kiván tekintetni.“ Megjegyezzük, hogy Jacoby már 1870-ben egy nagy elterjedésnek örvendő beszédben: „Das ziel der Arbeiterpartei“ — a munkásmozgalom mellett nyilatkozott, aminek következménye lett aztán pártjának a Vorschriftspártainak megoszlása. Francziaországban a nemzetgyűlés szünetelése alatt az állandó parlamenti bizottság vonja magára a főfigyelmet. E bizottság második üléséről, melyről tegnapi lapunkban már megemlékeztünk, ma bővebb jelentés fekszik előttünk. A bizottság majd minden tagja megjelent. Azt beszélték, hogy a köztársaság elnöke által az Elysée-i fogadtatásokra nézve közétett (általunk is közlött) nyilatkozat megbírálása is szóba kerülend. A miniszterek nagyobb része más foglalkozás miatt nem jöhetett el, vagy pedig pillanatnyilag távol volt a várostól, a külügyminiszter képviselte csak a kormányt. Az ülés elején Remusat, a külügyminiszter, több érdekes közleményt tett az Angliában az új tarifákra nézve megindított alkudozásokra. Ez alkudozások, mitől sokan féltek, nem érték végüket, sőt a kormány reméli, azok legközelebbi sikeres megújítását. Szóba jött azután az, hogy a kormány más kormányok példájára, nem tartotta kötelességének „kék könyvet“ terjeszteni a nemzetgyűlés elé. Ramusat kijelentette, hogy a nemzetgyűlés újból összeülte után, s az új adókra vonatkozó tárgyalások megindulta előtt, közzé fognak törtetni a szomszéd országokkal a kereskedelmi szerződések felmondása tárgyában váltott sürgönyök. Ezután tárgyalás alá került Lyon városának maire-,kinevezési ügye. E város ugyanis, mint már írtuk volt, kijelentette, hogy ha a kormány maire-kinevezési jogával élve nem fogja azon három egyén egyikét kinevezni, kiket a város municipális tanácsa kiszemelt, úgy a város nem pártolhatja a kormányt. Több képviselő felhívta a minister figyelmét e törvénytelenségre. — Bare, a nemzetgyűlés quaertora az illető határozat megsemmizését kéri. —Cristophle az Orne-kerület képviselője, kijelenti, hogy teljesen a kormány dolga, váljon a maire-kinevezés dolgában egyetértőleg akar-e eljárni a municipális tanáccsal. A nemzetgyűlés annak idején úgy is úgy volt hangolva, hogy a maire-választást még a nagyobb városokban is meghagyja az önkormányzatnak. A kormány követelte magának erre nézve a jogot, ha tehát most e jog gyakorlását ő jónak látja a municipiumok kívánságaival kiegyenlíteni, ezt mindenki csak jónak tarthatja. Hogy a municípiumok arra nézve nyilatkoznak, kit szeretnének, ha élökre helyeztetnék, ez csak teljesen törvényes. Hosszabb eszmecsere után, melyben Ducrot tábornok kijelentette, hogy ő részben a nemzetgyűlés elé interpellációt terjeszt, a bizottság nem határozott semmit. Végül a bizottság kimondta azt is, hogy a köztársaság elnöke tetszés szerint tarthat Parisban estélyeket, fogadásokat és ebédeket. A „Francais“ közli Mac Mahon vallomásait, melyeket az a szeptember 4-ike eseményeinek megvizsgálására kiküldött bizottság előtt tett. Közöljük belőle a következőket : Mac Mahon kijelentette , hogy épenséggel nincs szándéka lerázni válláról a felelősséget, őt terheli minden kiadott rendelet, s azok következményei. Ezonban kijelenti egyszersmind, hogy ő sürgette a Párisba való visszatérést, s ennek folytán ő rendelte el a hadseregnek Mouzon felé masírozását. Igaz, hogy ez alkalommal két napi késedelem történt, s a német koronaherczeg ezt használta föl; e késedelemért is ő felelős, azonban okul felhozza, hogy mit sem tudott arról, mit csinál Bazaine, nem volt elegendő élelmiszere stb. A sedani csatáról magára vonatkozólag következőket vallotta : Hat órakor reggel a marsal a 12. hadtesthez ment. Ép a bajorokat kényszerité visszavonulásra, s azon a ponton volt, hogy őket tönkre veri, midőn egy bombaforgács által megsebesíttetett. Lovának lábát törte össze a bomba , azt hitte, hogy csak könnyű sebet kapott, azonban midőn lováról leszállt, önkívületbe esett. Egy orvos jött hozzá. Még egyszer elvesztette eszméletét. Magához térve, rögtön arra gondolt, kinek adja át a főparancsnokságot. Wimpffen volt a legidősebb tábornok, s Mac Mahon méltányolta is az ő érdemeit, s azonfelül a ministertől parancsa volt, hogy szerencsétlenség esetére ő vegye át a főparancsnokságot. Azonban Wimpffen azt az ügyetlenséget követte el, hogy ezt Mac Mahonnal nem közölte. Azonfelül csak előtte való nap érkezett a hadsereghez. Nem ismerte Mac Mahon terveit, s valószínűleg a csapatok állását s a dolgok helyzetét sem. Mindezek Mac Mahont arra birták , hogy Ducrotot szólítsa föl a főparancsnokságra. A táborkar főnöke megbizatott, tudassa Ducrotval, hogy át kell vennie a főparancsnoklást. Ennek huzavona eljárása miatt csak 7 órakor értesült Ducrot. Akkor meg már Wimpffen átvette a főparancsnokságot. Vallomását Ducrot a franczia hadsereg dicséretével fejezte be, mely tizenhárom óráig volt képes ellenállni, négyszer akkora ellenségnek. Angersból távírják, hogy múlt szombaton este Gambetta barátjával Allain-Fargéval odaérkezett, s vasárnap egy díszebéden nagy beszédet tartott. E beszédből egyelőre csak a „Tempoból“ értesülünk, mely szörnyű jajveszéklést visz véghez Gambetta beszédének egy kikapott tétele fölött, mely így hangzik: „A nemzetek belső convulsiok álta nem mennek tönkre.“ Conservativ logicával e mondás természetesen nem lehet kevesebbnek magyarázva, mint „polgárháborúra való izgatásnak.“ — Mint távsürgönyök jelentik, Gambetta Angersból Nantesba ment. Thiersnek egy uj köztársasági érzelmi nyilatkozatáról, hoz hírt a marseilei „Semaphore“, melyet a Thiers egy nála kihallgatáson volt tagjának tett. „Azt hittem, igy szólt, mind az, mit hivatalbaléptem óta tettem, köztársasági érzületemet minden kétségenkívülivé tette.“ A bonapertistikus izgalmakra nézve így nyilatkozott: „Ne féljenek önök , tudok mindent, ami történik, s szemmel tartom az eseményeket; szükség esetén fogok szirom is lenni. Ha én nem vagyok az, az Ledmirault (Páris kormányzója) helyettem , de ha kell, még nála is szigorúbb lehetek. Spanyolországból a választásokra nézve újabb részleteket nem hoznak a lapok. Az „A. A. Ztg“ közli, hogy Spanyolország és Németország között a franczia-német postaszerződésben elfogadott elvek alapján, postaszerződés fog köttetni a Spanyolországgal való levélforgalom díja hat garasról három garasra fog leszállittatni, 1873-tól kezdve meg két és fél ezüstgarasra. Nyomtatványok, ujságlapok 1« garasért fognak szállíttatni. A keleti bonyodalmat észak felé Andrásy dementiroztatta. A szerb kormány tudvalevőleg néhány hét előtt egy, távsürgönyileg általunk is közölt, jegyzéket menesztett a portához, melyben azt a Drina jobb partján Mari Dvornik nevű erődítmény átengedésére szólította föl. E jegyzékre a török kormány máig nem felelt, sem igenlőleg, sem elutasítólag, s hogy ez sok combinatiora stb. ad alkalmat, alig szükséges modanunk. Az ügy miben állására és a hangulatra nézve, mely Szerbiában uralg, közöljük egy pesti lap két, erre vonatkozó, s tegnapról kelt sürgönyét. Teljesen hiteles a hír, hogy Rumeliából és Bosznia minden részéből nagy katonai csapatok közelednek a szerb határ felé. Zvornik erősen meg van rakva katonasággal. Szerbia esetleg kész hasonló intézkedéssel felelni. A „Jedinstvo“ szerint (Risztrcb kormányzó félhivatalos lapja) nyakra-főre szállítják (a törökök) a Drinához Zvornik mellett az ágyukat és a töltényt. A Jókai Mór képviselő által mai nap tett interpellate folytán az újpesti kikötő tárgyában, magány után arról értesültünk, hogy hogy a pénzügyministeriumban el van határozva e bajon akként segíteni,hogy az újpesti kikötő medre kitisztitassék, a védgáton zsilip építessék , mérnöki előmunkálatok már elkészültek, a költségvetés megtétetett, most már csak a költségek felosztása a fő kérdés, miután azokban mind Pest megyének, mind Új-Pestnek, mind Pest városának részt kell venni. A központi bizottság ma reggel 9 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a sopron-pozsony-lundenburg- vágvölgyi és Győrtől Sopronon át Ebenfurt irányában az ország határáig vezetendő vasútvonalról szóló tjavaslatot és azt a pénz- és vasúti bizottságok véleménye alapján elfogadta. A Rozsnyón felállítandó törvényszék ügyét a bizottság ezúttal nem tárgyalhatta. A Kátymán községében együtt levő rigyiczai kerületi értekezlet egyhangú megállapodásából annak elnöke táviratilag felszólította Somssich Pált a képviselőház elnökét, vállalja el újból a kerület országgyűlési képviseltetését, mire Somsaién Pál következőleg válaszolt: „A rigiczai választókerület nagybecsű bizalmát és személyembe való szíves ragaszkodását meghatott szívvel köszönöm. Hanyatló korom és ingadozni kezdő egészségem tekintetéből azonban a képviselőséggel járó súlyos kötelesség terheit elvállalni nem bátorkodom; ugyanazért e pillanatban vett s engem nagyon megtisztelő felszólításukat hálás szívvel megköszönöm és sajnálkozva bár, de azt el nem fogadhatom. — Meghívás. A borsod-miskolczi baloldali kör tagjait tisztelettel felkérem, hogy a megyei gyűlést megelőző napon délután 5 órakor Miskolczon a rendes értekezleti Lelkiségben megjelenni szíveskedjenek. — Pesten ápr. 12. Mocsáry Lajos. — A pest-belvárosi ellenzék végrehajtó (kisebb) bizottmánya f. hó 12 ón pénteken esti 7 órakor a népkör teremében (siputeza 9.sz.) ülést tart, melyre annak tagjait tisztelettel meghívja. Irányi Dániel elnök. Országgyűlési tudositas. A képviselőház ülése ápril 12. Elnök Somssich Pál 7* 11 órakor nyitja meg az ülést. Jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen van Pauler, Szlávy Tisza, Tóth V., Kerkápoly, Lónyay. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesítetik. Elnök beterjeszti Debreczen város kérvényét, melyben az 1870. XLII. t. sz. azon szakaszainak módosítását kérik, melyben a törvényhatóság bizottsági tagjainak felét a legtöbb adófizetők képezik. (Élénk helyeslés). Bemutatja továbbá Lónyay ministerelnöknek feliratát, melyben a házat tudósítja, hogy ő felségeik a két háznak küldöttségét, szombaton d. n. 2 órakor fogják elfogatni. Kállay Ödön benyújtja Szalay Imre országházi hivatalnoknak kérvényét, melyben súlyos betegsége orvosolhatása tekintetéből segélyért esedezik. Harkányi Frigyes bemutatja Monor város feliratát, melyben kir. járásbíróság székhelyévé lett kirendelése iránt hálaköszönetet mond a képviselőháznak. Csanády Sándor beadja Konyár város lakóinak, Hevessy Bertalan Gömör- Kis Hont vármegye ellenzéki polgárainak, K llár Antal, Esztergom megye és város ellenzéki választóinak Ghyczy Kálmán a nyitramegyei baloldali körnek 3 rendbeli Széki Péter Kenderes község, Berecz Ferencz a gyöngyösi b Ipártnak Vidaca János Pestváros több polgárainak, Matkovich Tivadar Fogszabadi község és végre Körmendy Sándor Léva város számos választójának kérvényét a választási törvény módosításáról és az 5 évi mandátumról szóló javaslatok elvetése iránt.—A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Irányi Dániel, minthogy a horvát slavon mi a „HOr T ABCZálA. Emeletes úszó házak az ókorban. (T. K.) A hajó a legmerészebb, legleleményesebb és legmesterségesebb emberi épület. Az emberi elmének, óriási léptekben kellett haladni, míg a nyers tutajtól, vagy az egyetlen fatörzsből vájt csolnaktól nagyobb vizjárművek építéséhez íratott. Valamint a legtöbb világmozgató találmány, úgy a ’hajóépités első kifejlése is a regekorba nyúlik, vissza s az ős görög történet isteneket és félisteneket nevez meg a „sötét sóshabokat járó ha’jők“ első feltalálói gyanánt. Egy régi domborművűn ott látjuk Minervát, amint Argons hajójának építésére felügyel, melyen Jasó és társai később az arany gyapjat hozták meg Kolchisből. Orpheus is ott volt az Argoniták között, az ötven evezős Argons bűbájos éneke nem kis javára szolgált a hajósoknak. Az ő éneke volt az, a mi a hajót a partról a sik tengerre vonta s az örökösen ingó symplegadi szigetet, megállitá. Hogy a trójai háború idejében a hajóépités már bizonyos tökélyre emelkedett, azt az Ilias és Odyssea számos verse bizonyítja, mely a hadihajók belső alkatáról szól. 20 egész 52 hosszú evező, melyek a hajó oldalpárkányán voltak egyenletesen elhelyezve a monoton„keleustes“-dal ütemeire merült a habokba. Később az evezők gyorsabb vagy lassúbb mozgását a thieraules rythmikus fuvolája igazgatá. A homén hajó már ismerte a két csövek között sem mozgó evezőt, melynek kisiklását onnan erős szíj akadályozta. Szélcsend vagy ellenkező szél esetében hajták a hajót. Kedvező szélben azonban felálliták az árboczot, melynek egyensúlyát a hajó orrához és farához erősített kötelekkel tárták fel s felhúzták rá a keresztárbóczon függő vitorlát, így aztán a hajót a szél és ember erő együttes közrehatása mozdítás irányát a kormányos adá meg, a kormányfedélzethez erősített széles két lapátkerékkel. Az ily kormány még a 13-dik századbeli hajókon is dívott. A trója előtt megjelent hajók mindegyikén 50—120 ember volt. E hajók nem merültek mélyen a vízbe, mit onnan tudunk, hogy könnyű volt őket partra huzni s fa vagy kőcicölöpökkel az elsodortatás ellen megtámasztani. A hajóépítészet kifejlése nyilván a hellenek érdeme. Már maga a görög félsziget geográfiai helyzete is a hajózásra utalta annak lakóit, de a kis-ázsiai és itáliai gyarmatok rohamos felvirágzása s az ezekkel folytatott élénk közlekedés is emelni és kifejteni kényszerült azt. A görög államok folytonos villongásai egymás között, a barbár népek szakadatlan fenyegetései állandó haditengerészetet teremtettek, mely képes volt megvédelmezni a partot minden támadás ellen s másodszor kész hadsereget állíttatott fel az ellenséggel szemben. A trójai hősök primitiv s csak szállításra, de tengeri csatára nem alkalmas hajóit a perzsa háborúk után csakhamar nagyobb, erősebb, hadi czélokra épített járművek váltották fel. Ez időben eleinte a 20—30—50—100 evezős lapos hajók mellett magas fedélzetű hajók is épültek, melyekben az evezők két, sőt több sorban egymás fölött ültek. A peloponesusi háború óta csaknem az egész hajóhad trierekből állott, vagyis oly hajókból, melyeken az evezők három sorban ültek egymás fölött. Tetrerákat (négy), pentereket (öt sor evezősöket), Syrakus Tyrannusa, Dionysius épített legelőször, carthágoi minta után. Fia még tovább ment s hetereket, hat sorú evezősöket épített. E kolossális járművek Nagy Sándor utódainak korában általánosan divatba jöttek. Demetrius, a városhóditó, kinek a szárazföldi ostrom tudománya ép annyit köszönhet, mint a tengeri háborúé. Demetrius, a művészetek és tudományok pártfogója, kinek fénye és bőkezűsége a legkitűnőbb művészeket és a legleleményesebb gépészeket vonta körébe. Diodoros jelentése szerint már 9—10 evezősoros hajókkal bírt, sőt később, Plutarch szerint 15 és 16 evezősorosokat is építtetett. Plutarch, aki inkább dilettánsok számára írt, nem írja le tüzetesen ez óriási hajókat, melyek nagyobb termét foglaltak, mint a mi 80 ágyús sorhajóink; de annyit mégis tudtunkra ad, hogy e roppant hajókat nem közbámulat tárgyaként, hanem valóságos használatra építtették, s ha valami bámulatra ragad, ez inkább gyorsaságuk, mint nagyságuk. A rhodusiak és carthágóiak sohasem építettek magasabb hajókat 5—7 evezősorosoknál. Csak egy ízben említi fel Meumon, hogy az ó-világ sorsa fölött döntő actuuni csatában egy nyolcz evezősoros hajó j is volt, az „Oroszlánhordozó“ Lysimachus hajórajában s e nagyszerű hajó közbámulatot keltett nagyságával és szépségével. E hajó minden evezősorában 100 evező volt egyegy oldalon, az evezők száma tehát összesen 1600 volt. A csatára 1200 katona állt a hajó fedélzetén fegyverben. Két kormányos irányozta a hajót. E hajónak volt köszönhető leginkább a győzelem. Philadelphia egyike volt Egyptom legnagyobb fényt űrő királyának. Uralkodásának egész idejét országa belső szilárdítására és felvirágoztatáséra s nagyszerű építmények emelésére fordítás is hallatlan nagyságú hajókat épített s II. Hiero, syrakusai király az által hitte leginkább megtisztelhetni, hogy egy gyönyörűen kiállított hajót küldött neki, 20 evező sorral. A korinthusi Argius abban múlta felül az egyptomi hajóépítészeket, hogy e hajóra számos uj szerkezetet alkalmazott, mik a kolossális járművet mozgékonyabbá tették. E hajó szerencsésen megérkezett Syrakusából Egyptomba s díszhajóul pompázott a Níluson. E hajót úgy készítették, hogy előbb csak az egyik felét építették fel s kivitték a tengerre s itt csatolták hozzá a másik felét. A hajó hajtására Archimedes alkalmazta az általa felfedezett végtelen csavart, melyet újabban Ressel alkalmazott a gőzhajóknál, s mely jobbára kiszokta már a lapát kerekeket. Miután a hajónak a fedélzet alatt dísztermekkel, könyvtárral, fürdőszobákkal, csarnokokkal, képtárral, lóistálókkal, roppant készlettárakkal, kemenczékkel és malmokkal, a fedélzet felett pedig teljes hadi fölszereléssel kellett birni. Archimedesnek itt is elő kellett állani mechanikai találmányaival. Ő tehát a hajó számára, mely környöskörül mellvéddel s lőrésekkel ellátott körfallal volt ellátva, egy oly vetőgépet átütött fel, mely 20 lábnyi gerendákat , 125 fontos köveket százötven lépésnyire volt képes dobálni. Ő alkalmazta legelőször e hajón a szivattyúkat is. A hajón nyolcz torony meredezett mely Athenaeus szerint teljes arányban állott a hajó nagyságával. Kettő a hajó elején, kettő farában, a többi pedig a derekán volt elhelyezve. A tornyok mindegyikén két oldalt erkélyek álltak, az érintett vetőgép számára szolgáló résekkel ellátva. A tornyok legtetején 4—4 teljesen fölpánczélozott katona s 2 — 2 íjász állott; a torony belseje tele volt dobásra szánt kövekkel és hegyes fatuskókkal. Ezen felül a hajó közepéről három óriási árbocz emelkedett, miknek közepéből csáklyákat s négyszögű ólomlapokat lehetett dobálni az ellenséges hajókra. A kolossus körül egy vasrácsozat futott azok ellen, a kik a hajókra föl akarnának mászni. Ezen felül a hajó oldalából óriási gerendák nyúltak ki, visszafelé hajló nyílheggyel. Ezek mozgathatók lévén, az ellenséges hajó megragadására s közelebb vonására szolgáltak. A védfalak mindegyike mögött 60 ifjú állott vasvértezetben, ugyanennyi az árboczok közti kamarákban, ahol a kövek feküdtek. A vasrudakból szerkesztett árboczkosarak közül az alsókban 3 a felette levőkben 2 a legfelsőbben egy-egy ember volt elhelyezve. Ezeket kövekkel és hajító dárdákkal, gyermekek látták el, csigára alkalmazott kosarakban vonván föl hozzájok a lőanyagot. De az ókor Leviathánja Ptolemaeus Philopatornak hires negyven evezőse volt. E hajó egyike volt azon tárgyaknak, melyek még a nagyszabású alkotásokat meglehetősen megszokott őskor bámulatát is magukra vonták. Tömérdek kincsbe került e hajó s ékesen szóló hirdetője volt azon fejedelem dusgazdaságának, kinek uralkodása alatt épült. Plutarch azt állítja, hogy az egyptomi király e vízi épülete vetekedett bármely szárazföldi épülettel. Nem is képzelhető máskép, mikor 300 matróz, 4000 evezőlegény és 3000 fölszerelt harczos talált rajta helyet. E kolossus 420 láb hosszú s 57 láb széles volt. Hogy hosszabb utakat tett volna, arról nem történik említés s miután alig képzelhető, hogy több ember egyesült ereje is elegendő lett volna a kormánykerék kezelésére — inkább azt kell hinnünk, hogy e hajó szörny fölépült ugyan, de inkább csak egy fejedelem bizarr szeszélyének hirdetésére, mint komoly használatra. Az uralkodni vágyó Rómáról tudjuk, hogy egy partra dobott carthagói gályáról tanulta a hajóépítést . Polybius szerint a pán háborúk előtt fogalma sem volt a tengeri hatalom jelentőségéről. S mégis első tengeri diadala előtt már 30 évvel, birt az u. n. „duumviri novalesekkel“, kiknek feladata volt a hajóhad fölszerelése és kijavítása, mint Livius állítja. Hogy azonban az akkori világ első tengeri hatalmasságával szemben a sík tengerre szánhasson, első kötelessége lett Rómának saját hajóhatalmát kifejteni. S azt tette is. Az uj ellenséggel szemben új tactica vált szükségessé. Az eddigi gyakorlat szerint abban állott az előny, hogy az ellenség flottájának csatora keresztül töressék. Hogy ez meg ne történhessék, úgy állították fel a hajókat, hogy az első sor hézagokat hagyott, melyeken a második sor keresztül hatolhasson. Az egyes hajók párharczában abban állott a mesterség, hogy a hajó orrával oldalba kaphassa, s összezúzhassa az ellenhajót, vagy hogy mellette elsurranván, egyik oldaláról az evezőket letörhesse. Duilius consul azonban fajának szárazföldi harczmodorát meghonositá a tengeren is. Ő alkalmazta legelőször a manus ferreát, melynek föltalálójául az athenei Perikiest mondják. E manus ferrea egy széles vashoroggal ellátott csapóhidból állt, mely az ellenséges hajóra at-