A Hon, 1872. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1872-04-08 / 81. szám

legnagyobb szüksége van s ekkori könnyen el­­bukkanik. A pénzt nálunk minden vállalatra zsugorgatva kell megtakarítani, holott önmagát reprodukálhatná. Ily után nagyobb hazai vállalatokat létesíteni igen nehéz. A farmtársulat megalakulását és erős kifejlődését nagyon megkönnyítené az, ha a független magyar bank mielőbb felállíttatnék. Nem csak a fővárosban, de a vidéken is egymás­után keletkeznének ekkor az oly földhitelintéze­tek, melyek a gazdáknak eleső pénzt szolgáltat­nának. . . De azért a gazdák és gazdatisztek ne várja­nak, míg a bank létrejön, s Magyarországnak pénzpiacza lesz. Társuljanak, habár szerény tőkével, de hozzák létre mielőbb a farmtársula­­tot, idővel majd kinövi ez magát oly szövetség­gé,mely hivatva lesz a latifundiumokon űizött ká­ros gazdálkodást megszüntetni , s általában a magyar mezőgazdaságot regenerálni. —­ L czélt meggyőződésünk szerint biztosan el fogják érni, ha a legközelebbi választásoknál oly képviselő­ket választanak, kik az ország pénzügyi függet­lenségét megalkotni akarják és képesek. A vesztegetők. Kik nálunk a vesztegetők, a politikai bűnszerzők? 1848. előtt oly ambitiosus hazafiak, kik azért vágytak követségre és hivata­lokra, hogy szerepelhessenek, képességei­ket közpályán érvényesítsék; hogy csa­lásaik kezéből a befolyást, melyet az illető megyében gyakoroltak, ki ne bo­csássák. Volt eset, hogy egy alispánság melletti egyszerű korteskedés negyven­ezer forintba került , pedig maga a hiva­tal akként volt díjazva, hogy a vendéglé­sekre való asztalpénz sem telt volna ki be­lőle Tehát hazafiság, család, ambitió. Még mind nemes alap, mely a rész eszközt ne­mes, vagy legalább nem káros czélokra fordítja. Az országgyűlési renegátság a legritkább esetek közé tartozott s az ily embert a közvélemény súlya nyomta agyon. Ma egészen más időket élünk. Az anyagi érdekekkel az anyagelviség is előtérbe lépett. Törvényhozásunk, hála Isten, ma már nemcsak sérelmek fölsoro­lásával és katona-megszavazással foglal­kozik; idejének 3A-edét pénzügyek és anyagi érdekek vitatása foglalják el, — talán többet is foglalkozik egyelőre ezek­kel, mint kellene. Eddig az üzletember, a tőke közön­­nyel, összedugott kézzel nézte, azon né­zete szerint eszteleneket, kik évszámra vi­tatkoznak oly tárgyak fölött, „semmit sem hoznak a konyhára.A­melyek Ma már a töke is megjelent a küzdté­­ren, igen­is érdekelve van azok által, mik a parlamentben történnek. De minő kezekben van Magyarorszá­gon a tőke? Ha őszinték akarunk lenni, be kell val­lanunk, hogy még eddig nem eléggé ha­zafias, még kevésbbé liberális emberek kezében. Magyarország pénzerejének tetemes ré­sze külföldi üzéreké, kik igen­is közelről vannak érdekelve anyagi helyzetünk iránt, s ez eddig jól lenne, ha az egész országra vonatkoznék az érdekeltség s nem csu­pán azon vállalatokra szorítkoznék, mely által szemben a többivel, erszénye áll összköttetésben. Ez üzéreknek nagy érdekükben áll, hogy a törvényhozásban legalább egykét szószólóval birjanak, s nem irtóznak né­hány ezer forintot fordítani vesztegeté­sekre ; van is tehetségük­, reá; hozzátarto­zik az üzlethez s behozhatja első alka­lommal. De aztán azt is bevallhatjuk, hogy azok a képviselők, kiket a törvényhozás ez után nyer, lehetnek ugyan szakférfiak, de rit­kán hazafias érzelmüek s legkevésbé füg­getlenek. A vasutak és bankkérdéseknél láttuk ezeket az árakat hatni és szere­pelni. A tőke ezen képviselői meg tudják vá­sárolni még a sajtó tetemes részét is; nem föltehető-e azon ügyesség és képesség ró­­luk, hogy a választók legalsóbb és leg­­együgyűbb osztályát megvásárolják ? A benszületett tőke­­ részint a magyar főpapság, részint az aristokratia ke­zén van. Vegyük e két osztályt föltétlenül ha­zafiasnak, — ámbár voltak és vannak esetek, hol az ellenkező bizonyult be; de kérdjük, nyújtanak e ezen osztályok ga­­rantiát a liberális haladásra? . . . Vizsgál­juk a jelen helyzetet. A főrendiházban, hol ezen osztályok szerepelnek és nyilatkoznak, egy parla­menti ellenzéknek még nyoma sincs. Ha van valami ellenzék, az túl és hátul áll a mostani kormány álláspontján is, s egy hajdani conservativ, például egy De­­sewffy Aurél, ezek között mint ultralibe­rális agitator tűnnék föl. Nem hogy egy Batthyány Lajost vagy Kázmért, de egy Széchenyit is hasztalan keresnénk a libera­­lismus létráin. A feudalismus és ultramon­­tanismus van ott legerősebben képviselve. Hogy ez való, bebizonyították az ur­­bériségi kérdések, a jus piaceti és a cautió eltörlésének tárgyalása. Hihető-e, hogy a közelebbi országgyű­lések választásainál, melyeken az egy­házi vagyon elkülönítése — Uram­bocsá — talán világiasítása, a főrendiház szer­vezése, az úrbéri viszonyok végleges meg­szüntetése, a vallás teljes szabadsága, a sajtó függetlenítése stb. foroghatnak szó­ban, ezen jó urak nem fognák érvényesí­teni befolyásukat, s kivált azok, kik amaz ismert elvet vallják: „a czél szentesíti az eszközöket,“ a vesztegetésnek már szo­kásos eszközeitől, a korteskedés és veszte­getésektől irtózni fognak? Mi nem hisszük. És mely osztályokra van ezen uraknak legnagyobb befolyásuk? A szellemileg és anyagilag legcsekélyebb osztályokban, melyeknek függetlenségi érzete legkisebb. A kormány maga szintén hatalmas élő tőkével rendelkezik, ezrekre rugó hivatal seregében, hivatal, rang, kutyabőr, kitün­tetések és vállalatok osztogatásában. És, hogy ezen befolyását, a legkevésb­­bé megengedhető módon is kész fölhasz­nálni, mutatják a sátoralja-ujhelyi, deb­­reczeni esetek. És kérdjük, vajjon ezen hivatali tekintélynek újra melyik osz­tályra van legnagyobb befolyása? Két osztályra: a tőle függőkre és az ezek ál­tal legkönnyebben befolyásolt legszegé­nyebb osztályra. Van még egy idegen tőke, mely legin­kább egyházi uton foly be az országba, és ez egyházi befolyás a legkevésbbé ha­zafias irányban és épen a legértelmetle­­nebb osztályokban érvényesíti befolyását. Ez pedig sem hazafias, sem liberális ele­meket nem hoz a parlamentbe. Íme ezek azon elemek, melyek a meg­vesztegetéseknél , mi­nt politikai bűnszerzők szerepelhetnek, — nem is számítva azon bérökbe szegődött sajtót és egyesületeket, melyek ezek hatalmában állnak s az esz­közökben szintoly kevéssé válogatósak; nem számitva a katonai reactiót, mely még szintén „nem halt meg, csak alszik“ s némely vidékeken ismét épen a legalsóbb rétegekben hat, bizony nem a hazafiság és szabadság javára. És mindezen kétségbevonhatlan ada­tok után bátran merjük kérdezni: váljon a haza és épen a szabadság érdekében áll-e addig, mig e kigyófejeket a szabadság szelleme meg nem töri; mig a fölvilágoso­­dás és hazafiasság érzete ezen legalsóbb rétegzetet is át nem hatja; mig a felsőbb rétegek corruptiója meg nem szűnik, ha­zánkban az általános szavazat kimondása ? Mi azt mondjuk, hogy nem , és százszor nem, épen a szabadság és haza érde­kében ! P. S­z­a­t­h­m­á­r­y Károly: vitánkban a koholmány és rágalom megvetendő fegyvereit vessük meg s gondoljuk meg, hogy a­­­mint közön­nyel szemben a felrázás és izgatása­­ sajtó szerepe, úgy a neki vadulni induló szenve­délyekkel szemben a mérséklet és méltóság. Egymás lealacsonyításával egyikünk sem lesz magasabb s ha megadjuk egymásnak, a­mit a jog, igazság, tudomásunk és meggyőződésünk szerint megadhatunk , azzal egyikünk sem lesz­­ alacsonyabb.Hasznát vesszük mind a ketten s még­­ egy harmadik : — a haza. * ! Kétséget nem szenved, hogy — mint a jobb­oldalon nevezik — a jelenlegi „kényszerhelyzet“­­ az országgyűlésen többet tett az alkotmányos­­ alapfogalmak tisztázására, mint talán az összes­­ elmúlt törvényhozási időszak. Alig van mivelt társaság, hol ne a népképviselet, a parlamentaris­­­­mus, a többség joga stb. képezze a vita tárgyát. S minél nagyobb az egymás ellen síkra állított érvek száma, annál több új érvet szül az eszme­­i r­okonitás. Érdekes eszmecserére adhat alkalmat a Tóth­­ Vilmos egyik beszédében fölállított azon thesis,­­ hogy „miután a nemzet az országos képviselőket ruházta fel a legmagabb államjogi functióval, a törvényhozással, annálfogva a képviselőtestület gyakorolhatja a nemzet jogteltét, képviseli a nép souverainitását, a képviselőház maga a nem­zet. S miután a nemzetnek önsorsát illetőleg­­ minden szabad, a képviselőház is hozhat bár­­­­­ minemű törvényt, — joga van hozzá.“ Miután e tétel épen a választási törvény be­nyújtása által alkotott incidensből hozatott fel, természetes, hogy mindjárt az első ellenvetéskép ; az merül fel, miszerint vannak jogok, miket senki, tehát a nemzet sem ruházhat másra; ide tartoznak az úgynevezett emberi jogok, a­me­lyekkel mindenki bír, azon pillanattól fogva, a­hogy megszületett, egész addig, míg örökre le­hunyta szemét. Ezeket le nem rázhatja magáról senki, hacsak meg nem engednék, hogy a köte­lességeket is lerázhatja. Ezt pedig rendezett tár­sadalomban nem engedjük meg.­­ A belügyminiszer fentebbi állítását nem szül­­­­hette egyéb, mint a jog fogalmának a hatalom fogalmával összezavarása. Gyakran megesik, hogy nem áll valami hatalmunkban, a mi jo­­­­gunkban állana. De még többször megesik az,­­ hogy hatalmunkban áll valami, a­mihez nincs jo­gunk, így például nincs ember, még a bebörtö­­­nözött rab sem, a­kinek nem állna hatalmában­­ valami jogtalanságot elkövetni. De jogában nem áll, mert ezt megengedni annyi volna, mint azt mondani, hogy minden­ embernek joga van jog­­i talanságot követni el. Öngyilkosnak lenni min­­­­denkinek hatalmában áll, de azért nem mond­­­hatjuk, hogy az öngyilkosság jog. *­­ Mi alapon gyűlt össze a mostani országgyű­lés ? Azon az alapon, mely azon polgárok választási jogán gyökeredzik, kik az 1848. V. t. i­sz. szerint választóképesek. Ha tehát már most a kormánypárt azt ál­lítja — a mint állitja, — hogy az uj tör­vény senkitől választási jogot elvenni nem akar, csak azoktól, kik azt a törvény sza­­­­vai és szelleme szerint ugyan, de illetékt­­i­telenül gyakorolták, akkor beismeri, hogy a­­ mostani országgyűlés a választási jognak ille­­t­téktelenül történt gyakorlata alapján ülésez,­­ hogy tehát van ugyan jogalapja, de jogtalan. Már most kérdem, van e joga egy jogtalan­­ alapon ülésező országgyűlésnek nem csak hogy­­ lesz — minő az új választási törvény — de még­­ jó törvényeket is hozni? Bizony, kérem, nincs. Ha a törvényhozás ma­­­­ga beismeri, hogy az ő jogalapja, melyen áll, hi­­­­bás, meghamisított, jogtalan, akkor az nem is­­ törvényhozás, mert az alkotmányos törvényhozás­­ csak jogos alapon állhat. * A helyesen alkotott állam is olyan organis­mus, mint az ember. Valamint ebben a vér, ugy­­anabban a kölcsönhatások folyama körforgás­ban áll. A nemzet választópolgárai választják meg a képviselőket s a képviselők határozzák meg,kiknek legyen joga képviselőket választani. De a­mint ez egyszer megválasztott képviselő saját képviselői minőségének megrendítése nél­kül nem mondhatja, hogy a­ki őt megválasztotta, jogtalanul gyakorolta a választási jogot, épugy nem mondhatja a választó­polgár sem: „ime én gyakorlom választási jogomat s megválasztalak té­ged képviselőnek, hogy te aztán, mint képviselő „engem attól a jogomtól, melylyel megválasztot­talak, megfos­sz.“ — Ez nem a véráramlat kör­forgása, de összeütközése volna, mely felbom­lasztaná az egész organismust. * Ha valaki, mint képviselőjelölt, azt mondaná valamelyik választójának : „hallod, polgártárs, válas­sz te meg engem képviselődnek s én aztán rajta leszek, hogy te többé képviselőt ne választ­hass :“ a polgártárs bizonyára nem szavazna reá. De az illető becsületesen, őszintén járt vol­na el. De mikor valaki hallgatagon elfogadja annak szavazatát, a­ki azt szerinte jogtalanul gyako­rolja (s hogy a jobboldal­ így tett,bizonyítja az az állítása, hogy „azokat, kik illetéktelenül éltek a választási joggal, ettől jövőre megfosztani akar­ja“) , az bizony először is orgazdaságot követ el, mert olyantól fogad el valamit, a­kinek azt neki adni szerinte nem volt joga; másodszor, ha­talmat bitorol meggyőződése szerint, jogtalan alapon áll ; és harmadszor, ha úgy jár el, mint a kormánypárt, alattomosan meglopja választóit, sötétben lesz tolvaja azok jogának, kik őt kép­viselőjükké tették, még pedig a választók épen azon jogának, melynek gyakorlatában képvise­lőjükké tették.* Egy német lapban megütközéssel olvastam, hogy Kossuth a parlamenti ellenzék jelen maga­tartását nem helyesli. Mindjárt gondoltam, hogy az illető lap roszul lehet informálva, ma már tu­dom is. A „Szombati Lapok“ mai számában ugyanis egy turini levél van, melynek írója a következő igen érdekes sorokat közli : „Kossuth nemcsak,hogy a magyar ellenzéknek a belügyminiszeri törvényjavaslatokkal szemben való magatartását tökéletesen helyeslé, de még igen is különösnek találja azt, hogy a kormány az ellenzék eljárását a parlamentarismussal el­lenkezőnek, s annak lejárására vezetőnek mond­ja. A Parlamentarismus lényege ugyanis Kos­suth szerint angol fogalom, angol intézmény, melynek alapja a representativ gouvernement­ben, a képviseleti rendszerben rejlik, — szerinte tehát nem az a Parlamentarismus lényege, hogy egy teremben lévő képviselők többségének aka­rata legyen döntő, hanem az, hogy azok, kik a nemzet nevében cselekedni vannak hivatva, ha­tározataikban a nemzet akaratát képviseljék, s abban választóik akaratának legyenek kifejezé­sei. Ilykép a representativ gouvernement szem­pontjából nem ez. ellenkezik a Parlamentarismus fogalmával, ha a kisebbség a házszabályok kor­látain belül ellenzi a nézete szerint káros törvé­nyeket, de ellenkezik az, ha a többség oly tör­vényeket akar keresztül erőszakolni, melyek nem képviselik a nemzet, a választók akaratát.­­ A fogalom ezen tisztázása után azt kérdi Kossuth, vájjon ugyan melyik képviselőt bízták meg küldői azzal, hogy­­ őket választói jogaiktól fos­sza meg, s vajjon természetszerűleg nem igérte-e mindenik,hogy küldőinek jogait még le­hetőleg növelni is fogja ? „Ily helyzetben, ha a képviselők a jóhiszemű választók ezereit azok tudta nélkül, sőt ígéretök ellenére jogaiktól megfosztják, a nemzet akara­tát nem képviselhetik, és képezhetnek ugyan többséget egy házban, de e többség nem parla­mentáris többség, nem representativ gouverne­­ment, de egy convent, s alkotmányos mezbe buj­tatott absolut polyeratia. Midőn tehát az ellen­zék a nemzet ítélőszéke elé akarja vinni ezen kérdést, s nem érezheti magát hivatva a válasz­tók jogainak úgyszólván orozva leendő elrab­lására, akkor nem az ellenzék helyezi magát a parlamentarismussal ellentétbe, de igenis azon többség, mely a valódi képviseletre, a nemzet akaratára való hivatkozást, bárha önfentartási ösztönből is, meggátolni akarja. — Lejárhat igen a Parlamentarismus, de ha ez megtörténik, a felelősség­­ súlya nem az ellenzéket terhelendi, hanem igen is azon többséget, mely a lefolyt 5 éven át a parlamentarismust következetesen legsötétebb oldaláról mutatta be.“ Érdekes erről gondolkozni s rajta lenni, hogy az odiosus belügyministeri javaslatok elejtésével mielőbb a sürgős törvényjavaslatok tárgyaltas­sanak. így lehet csak megmenthető az idő, a vá­lasztási jog, a reformok érdeke, a Parlamenta­rismus és a jobboldal veszni indult a reputatiója. Tors Kálmán. Vegyes apróságok. Örvendetes két jelenséget regisztrálhatunk ma a jobboldali sajtó hasábjairól. Örvendetesebbet annál is inkább, mivel most a választási mozgal­mas idő közeledtével szokássá kezdett válni a politikai lapok légkörében, tágítani a lelkiisme­reten s nem törődni vele igen sokat, igaz-e vagy nem valamely közlemény ? hanem csak azzal, használ-e a párt érdekeinek? Kellemesen lepheti meg tehát az embert, mi­dőn a „Reforméban ma reggel egy helyreiga­zító levelet talált a zala-tapolczai kerületből, hol Hegedűs Sándor kiáltatott ki ellenzéki jelölt­nek s "ír levélben megczáfoltatnak mindazon ferde közlemények, melyek e jelöltségre vonat­kozólag a lapban megelőzőleg közöltettek. A „Reform“ mai száma közli a czáfolatot minden szerkesztői megjegyzés nélkül. A másik örvendetes jelenséget a „Pesther Lloydban“ fedeztük fel. Olvasóink emlékezni fognak, mert mi is említettük, hogy a nevezett lapban egy távsürgöny jelent meg, mely azt je­lenté, hogy a pozsonyi ellenzék azon­­ gyűlésén, melyen Horn Ede számot adott, részeg embe­rek jelentek [meg, a gyűlés nem volt egyéb cra­­vallnál, mely verekedéssé fajult, úgy hogy a za­vargó tömeget a rendőrségnek kellett szétker­getni. Mi e koholt hirt biztos forrásból vett értesítés alapján siettünk megczáfolni rögtön s azt jelen­tettük, hogy a pozsonyi ellenzék gyűlése a leg­­példásabb rendben folyt le s a fentebbi közle­ményből egy árva szó sem igaz. Fáik Miksa annak alapján kérdőre vonta tudósítóját s ez most a „P. L.“-ban nyilatkozik, hogy a kérdéses távsürgönyről semmit sem tud, ő az érintett gyűlésen jelen sem volt, arról egy betűt sem referált s igy nem képzelhet mást, mint hogy tudósítói jegyével valami galád ember visszaélt, s az küldte be a hazug sürgönyt. Figyelmeztetve lettünk, hogy a kormánypárt­nak — reményiem nem fogadott, de önkénytes ágensei vannak a vidéken, kik álnevek, bitorolt czimek alatt koholt tudósításokat küldenek be a lapoknak, egyeseket, testületeket rágalmakkal illetnek s nem törődnek vele, hogy gyalázatos, a spiczlimesterséghez hasonló eljárásuknak mi lehet következménye, — visszaélnek a min­dent ellen nem őrizhető hírlapok jóhiszemű­ségével. Ily körülmények között fokozott kötelességé­vé válik a sajtónak hitele és tekintélye fölött éberen őrködni s ha ez őrködés daczára is meg­történnék — mert ez elkerü­lhetlen — hogy a valósággal meg nem egyező tudósítások közöl­­tetnének valamelyik lapban, ezeket rögtön a mint lehetséges, helyreigazítani. Mi csak elismerésünket fejezhetjük ki neve­zett két laptársunk lojalitása iránt, hogy min­den előleges pactum conventum nélkül, önkényt belátták ily eljárás szükségét. A­mi bennünket illet, mi a gyöngéd figyelemben nem fogunk mögöttük maradni. Hadd folyjon az elvek har­­cza tűzzel, szenvedéllyel — itt az ideje, a túl­ságos erély mindig jobb a lothargiánál — de Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése ápril 6. A kérvények tárgyalása folya­mában szőnyegre került Gyürky Imre gyön­gyösi ügyvéd kérvénye, melyben az ítéletek és bírói egyességek elévülési idejét 1 évig meg­­hoszabbittatni kéri. Vajda János ehez tüzetesen hozzászólván, következő hat. javaslatot ad be: Miután a polg. törv. rendtartás 378-ik §-a az anyagi magánjoggal, mely az elévülési időt 32 évre teszi, jön ellenkezésbe, továbbá az elévülés csak az ellenfél kifogására, nem pedig hivatal­ból intézkedik, de a 374. § azon pontja is, mely csak írott okirat alapján engedi meg a végrehajtás megszüntetése végetti kereset elfo­gadását, és az e tárgybani fellebbezést kizárja, — indítványozni bátorkodom . A polgári törvénykezési rendtartás 374 és 378 §-a hatályon kívüli helyezése tekintetéből az "igazságügyministerium törvényjavaslat be­adására utasittatik. Hajdú Ignácz azt jegyezvén meg, hogy ezen hat. javaslat túlmegy még a kérelmező kívánsá­gán is, ajánlja a kérv. bizottság véleményét,hogy utasittassék a kérvény az igazságügyérhez. — Elfogadtatik. Z­i­l­a­h város abbeli kérvényénél, hogy 500 ft kórházi pénz, melyet az absolut kormány 1850-ben a város hitelére kölcsön vett, enged­tessék el, Deáky Lajos emel szót s kéri a házat, a tényállás tüzetes előadása után, hogy ez ös­­­szeg engedtessék el, — de Hajdú felszólása után elfogadtatott a kérv. bizottság véleménye, melynek alapján a kérvény az összes ministeri­­umhoz tétetik át. Azon számos kérvényekre, melyek az ország­­gyűlés tartamának 5 évre kiterjesztése iránti tör­vényjavaslatot elvettetni — az incompatibilitás iránt és a választások­náli vesztegetések megfe­­nyítésére törvényt alkottatni kérnek, a kérvényi bizottság azt véleményezi,hogy ezen kérvények a ház által tudomásul vétessenek, s a beérkezett tárgybani törvényjavaslat tárgyalásánál haszná­lat és betekintés végett a ház irodájában letétes­senek. — Elfogadtatik. Fiume kérvénye, melyben uj építkezésekre adóelengedést kér megállapittatni, tanulmányo­zás és a netaláni javaslatok végett a pénzügy­­ministernek kiadatni véleményeztetik. Simonyi Lajos dr. hangsúlyozza, hogy ha más a nemzet, mely több tengeri kikötővel bir, mindeniket kizelhetőleg még a legnagyobb áldo­zatok mellett is emelni, elősegiteni és gyarapíta­ni iparkodik, mi pedig csak egy ily kikötővel birunk és meg sem történik, mert mi a helyett, hogy ezen egyedüli kikötőnket, minden módon emelni igyekeznénk, annak emelésére s általá­ban arra nézve, hogy méltán neveztethessék Ma­gyarország kikötőjének, némileg háttérbe szo­rítjuk érdekeit. — És ez leginkább onnan magyarázható meg, — hogy Fiuménak van egy hatalmas riválisa: Trieszt. Trieszt a ha­talmas rész minden tekintetben — mely az ausztriai birodalom által mindig pártoltatva, előnyei mindenkor előtérbe tolattak Fiume hát­rányára. A mi adónkból igen sok fordittatott Trieszt emelésére, mig Fiume mindig elhanya­­goltatott. Most midőn ezen város törvényhatósága nem kér egyebet, mint adóelengedést, szóló ezen dolgot igen óhajtaná fontolóra vétetni, fontolóra venni főleg azon szempontból, hogy az adóelen­gedés oly mérvben történjék, hogy Fiume váro­sában nagyobb építkezések eszközöltessenek és hogy ez által az épületek jövedelmezőbbeké váljanak, ha t. i. hosszabb ideig tartó adó­­elengedés­ben részesülnek. Véleménye tehát oda terjed, hogy a kérvény a kormánynak adassék át azon utasítással, hogy e tárgyra vonatkozólag tvjavaslatot nyújt­son be a háznak nagyobbszerb­ adóelengedés tárgyában. (Helyeslés balról.) Minthogy ezt a kérv. bizottság véleménye nem zárja ki, ez fogadtatott el. Olvastatik a fiumei kereskedel­mi és iparkamra kérvénye a Kulpa folyó szabályozása iránt. Tanulmányozás végett a közlekedési ministeriumnak véleményeztetik kiadatni a kérv. bizottság részéről. Simonyi Lajos bv. és Hajdú pártoló felszólalásai után elfogadtatott a kérv. b.­ ottság véleménye. Lónyay Menyhért gr. hivatkozva Tisza Kál­mánnak a mai ülésben tett indítványára, hang­súlyozza, hogy szó van az országnak egy neve­zetes és termékeny részéről, különösen Temes, Torontál és Bács megyéről, sőt Arad vidékéről és a Tiszamente más vidékeiről is. Köztudomású, hogy a károsodások rendkívüli esőzések által okoztattak, minek folytán az országnak említett dús és gazdag vidékei jelenleg árvíz által boru­­­tatnak. Midőn az első hírek beérkeztek a fvízká­­rosulásokról, a kormány azonnal kötelességének ismerte egy kiküldött kormánybiztos és mellé adott mérnökök által a bajt felismerni és részle­tes vizsgálat tárgyává tétetni. Még a múlt évben küldetett ki azon vidékre, melyre leginkább czéloz Tisza Kálmán indítvá­nya, Szapáry István úr. mint miniszeri biz­tos, és ekkor a tervek előkészítésére 20 ezer frt utalványoztatok. E tekintetben a tervek már annyira készen vannak, hogy semmi sem akadá­lyoztatja azt, hogy a szükséges munkálatok ott, a­hol azok czélszerűen keresztül vihetők, hala­dék nélkül megindíttassanak. Vonatkozik ezen munkálatok egy része a Te­mes vidékére, melynél a belvizek áradásai által gyűlt nagy vízmennyiségnek lebocsájtása iránt szükséges volt a terveket elkészíteni és azok alap­ján az intézkedéseket megtenni. Megtörténtek a lejtmérések az egész Bega vonalon, továbbá Kis-Topolovecznél a Bega vi­zének a Temesbe való bocsátása iránt. Tervbe vétettek és kiszámíttattak a Temesnél az átmet­szések és a part-erődítések. Ezen tervezetekből kitűnt, hogy az ily rendkí­vüli esőzések által okozott vízkárosodásokon is lehet a terv kivitele folytán megíeni és hasonló bajoknak jövőre elejét venni. Már Torontál megyében kedvezőtlenebbek a viszonyok, minthogy itt a felesleges vizeket csak a Tiszába lehet bocsátani, jelenleg pedig a Ti­szának vízállása 16 lábon áll­ e felett, minélfogva a vizek lebocsátása a Tiszába czélszerűen csak akkor lesz eszközölhető, midőn a Tisza víz­ál­lása 8 lábra fog leszállni. Tehát az e vidéken összegyűlendő belvizek lebocsájtására legczélszerűbb eszköznek mutat­kozik a Tiszának több helyen állandó zsilipeket felállítani, melyek segélyével minden kis vízál­­láskor­ a­ felesleges vizeket lebocsátani s czélszerű­en lehet. E részben is a lejtmérések megtörténtek és a tervezetek munkálatban vannak. Szerencsésebb helyzet mutatkozik Bács me­­gyében. Ott ugyanis a Ferencz csatornánál tör­tént munkálatok és lejtmérések kimutatták, hogy a Ferencz csatorna által a felesleges belvi­zek levezethetők, minek folytán megtörténtek azonnal az intézkedések arra, hogy a Ferencz csatornába bocsátassanak le a vizek és jelenben 15 —20 helyen történik a viznek a Ferencz csatorna útján való levezetése. Jövőre nézve gondoskodni kell, hogy ezen ideiglenes levezetések helyett a Ferencz csatornánál alkalmas helyeken készül­jenek állandó zsilipek és e tekintetben a Fe­rencz csatorna vállalattal a kormány már­is érintkezésbe tette magát. Ami az ottani vidék ínséges állapotának eny­hítését illeti, erre legczélszerűbb eszköznek mu­tatkozik, a vidék munkás­népének haladék nél­kül keresetet nyújtani. A felelősséget, mely e részben a kormányt minden mulasztásért terhel­né — jól tudva azt, mit az indítvány is megje­gyez, hogy vannak rendkívüli körülmények, melyekben a kormány akkor­­ felel meg köteles­ségének, midőn törvényhozási jóváhagyás re­ményében, bizonyos fontos, szükséges és czél­­szerű­ munkálatok keresztülvitelét rendeli el, a kormány ez irányban mulasztást nem fog elkö­vetni. Ami az ínség jelenségeit illeti, melyek ama vidékeken mutatkoznak nem titok, hogy a bel­­ügyministérium részéről megtörténtek a szüksé­ges és lehető intézkedések. Az előadottakból azt a meggyőződést merít­hetvén a ház, hogy a kormány a múltban nem mulasztott el semmit,és hogy a jövőben tehetsége szerint saját felelősségére kíván és fog intézkedni, tán fölösleges egy határozatnak hozatala, mely oly kötelességnek teljesítését róná a ministeri­­umra, melyet az teljesíteni önmaga egyenesen készséggel ajánlkozik. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Tisza Kálmán kijelenti, hogy észrevételeit akkorra tartja fenn, mikor indítványa tárgyal­tatni fog. Ezután tárgyaltattak még a hátralevő kér­vények. Ifj. László Ferencz kérvénye az adó meg­térítése kötelezettségének megszüntetése tárgyá­ban. A bizottság az összes minisztériumhoz át­tétetni véleményezte. Orbán Balázs itt előadja, hogy ifj. László Ferencz Gyepes községnek adószedője lévén hozzá 186 ftnyi adó gyűlt be, a­melyet a szabá­lyok szerint augusztus 15-én kellett volna be­szolgáltatni , de aug. 11-én egy felhőszakadás előidézte vízáradás elsodorta említettnek házát, s azzal a kegyűlt adóösszeget tartalmazó szek­rényt is. A közigazgatási hivatalnokoknak a kér­vényhez mellékelt bizonyítványa kétségtelenné teszi, hogy a megmentés emberileg lehetetlen volt, mégis azon összeget rajta akarják exequál­­ni, folyamodott a kolozsvári pénzügyi igazgató­sághoz, a pénzügyminisztériumhoz, de minden­ünnen elutasíttatott, pedig itt arról van szó, hogy egy érdemdús honpolgár, ki 20 évig mint Ud­varhelyszék levéltárnoka szolgálta az államot, 6 gyermekével együtt koldusbotra jusson, mert az árvíz elvitte házát s minden ingó vagyonát, most a puszta telket akarják tőle elveni. Ezért a kor­mányt s különösen a pénzügyminisztert arra ké­ri, hogy hivatalnokainak az emberi könyörületet kizáró szigorát ez esetben fékezni szíveskedjék. Úgy ezen, mint a többi kérvények is a kérv. bizottság véleménye szerint intéztettek el. Felvetetvén a választási tvj­avaslat részletes tárgyalása, 3 szónok emelt szót: G­u­­hody Babes és Rákóczy János. Előbbi szónok elvben a suffrage universelét pártolja ugyan, de a jelenlegi viszonyok gondos számbavétele mellett, csak az 1848 évi választási törvény fentartása mellett szavazhat. Két utóbbi pedig az általános szavazatjog mel­lett nyilatkozott. Ülés vége 2 órakor.

Next