A Hon, 1872. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1872-05-04 / 104. szám
jelöltséget el is fogadta, s a legközelebbi vasárnapon fogja Nánáson programját elmondani. Egyébiránt a lapokban ide vonatkozólag tett közlemények folytán jónak látjuk megjegyezni, hogy Molnár György Debreczenben a baloldali pártnak, a gazdasági egyletnek s az ipar és kereskedelmi banknak elnöke, Debreczen város törvényhatósági képviselője, s az országos és a helyi ügyek közül tevékenységének, szép tehetségeinek folyvást kiváló bizonyítványait adta. Fráter Imre a székelyhídi választókerület volt képviselője hétfőn tartotta meg a kerület székhelyén képviselői jelentését; nagy számú nép gyűlt össze a környékből hallgatni a régi honatyák egyik leglelkesebbjének beszédét. — Fráter Imre meleg hangon üdvözölte választóit, majd az országgyűlés folyama alatt egyes kérdésekben történt eljárásáról adott számot, élénk színekben s meggyőző érveléssel tüntette fel pártja — az ellenzék — következetességét, elvhűségét és szabadelvűségét. A mesterileg kidolgozott beszédet a választók lelkes éljenei többször szaktták félbe. Végül a derék férfiú szívélyesen megköszöné a polgároknak benne öszpontosult bizalmát, és mivel e bizalmat többé el nem fogadhatja, ajánlá maga helyett jelöltül Nagy Györgyöt. A választók részéről Fráter iránt a működésével való teljes megelégedés kinyilváníttatott, s ismét fölkéretett a jelöltség elfogadására, de ő megmaradt előbbi elhatározása mellett, így aztán Nagy György kiáltatott ki jelöltül, ki programmját azonnal előterjeszté, melyet a polgárság rendkívüli lelkesedéssel fogadott, egyszersmind elhatározta a választó polgárság, hogy mind a Fráter, mind a Nagy beszédét kinyomatja, s a választók közt kedves emlékül szétosztja. Temesvárról, mint értesülünk, küldöttség időz Pesten, melynek jobboldali jelöltül egy minisztert lenne feladata fogni. A választás Kerkápoly pénzügyminiszterre esett, akinek nevében mindenféle oly ígérgetések történtek, amiket csak egy miniszter lehet képes beváltani. Figyelmeztetjük a temesvári jobboldalt, hogy jó volna talán előbb meggyőződést szerezni a felől, hogy a miniszterség állandó lesz s nem lesz kitéve a parlamenti életben nem ritka esélyeknek, mert ez esetben miniszter helyett csizmadiát fognának. Arról is tudomásunk van, hogy a temesvári ellenzék, mely a választásoknál oly impozáns erőkifejtést tudott tanúsítani, most sem alszik s erélyes szervezkedésével és összetartásával még egy olyan hatalmas urnák is, mint egy miniszter, valószínű kilátásba helyezi a bukást. Temesvárnak ugyanis legkisebb oka sincs a jelen kormánynyal megelégedve lenni, s ezt az elkeserített polgárok napról napra jobban érzik. Jól tudják ők, hogy a pénzügyminiszter úrnak Temesvár mellőzésével Arad volt elkényeztetett gyermeke, s mikor egyszer Temesvárott járt, igy kiáltott fel: Jaj de német város.* Ezt Temesvár német aján, de jó magyar érzelmű polgárai sehogy sem tudják neki elfelejteni, mert ők lelkök mélyéig jó magyar honpolgároknak érzik magukat s nem ők okai, hogy alkalmuk nem jutott hazájuk nyelvét elsajátitani s igy nem is vehetik jó néven, ha ezt szemükre vetik. Hanem azért nem kételkedünk benne, hogy ő excellentiája a pénzügyminister ur elég leereszkedő lesz az antichambikrozó küldöttségnek audientiát nyújtani s a jelöltséget kegyelmesen elfogadni, s végre a német polgárok előtt ékes germán nyelven dictiot tartani, mely Kerkápoly dialectusában igy fog kezdődni: .Das Eisenbahn“. t.Ivánka Imre engedve az országos baloldali végrehajtó bizottság, mind a pestmegyei központi bizottság, valamint a kerület baloldali választói ismételt felhívásának, Pest megye Szt. Endrei kerületében a baloldal képviselőjelöltségét elfogadta. Amiből látszik, hogy a helyzet a mostani és akkori korszakban nagyon is különböző. Akkor az állam alapzata, melyen ez addig, mint egy egész, egy tömör test állott, a nyert vívmányok által nem változott, sőt ellenkezőleg erősödött, míg ha mindazon jogok, melyek egy nemzetiséget nemzeti egyéniségnél, és a természet jognál fogva tekintet nélkül az államra, melynek tagja, megilletnek, minden egyes nemzetiségek egyenként és külön kihasíttatnának, magának az államnak eddigi alapzata, melyen ez nyugodott, változtatnék meg. Midőn pedig egy álladalomban ily életbevágó, ennek eddigi szerkezetére kiható módosítások létesítetni kívántatnak, ezek mindegyik fél érdekében csakis érett megfontolás és kölcsönös bizalom megszilárdulása után eszközölhetők, mert az egyes nemzetiségekre sem volna nyeremény, ha követeléseik teljesedése az államnak szétbomlását vonná maga után. 1848 ban az akkori hatalom az ország követelményei irányában addigi korlátlan uralkodásának végmegszüntetésétől rettegett, míg jelenleg az egésznek vagyis az államnak egyes családtagok vagyis nemzetiségek követelései irányában saját önállása, léte és jövöje felett már az önfentartási kötelesség parancsánál fogva íberködnie kelletik és pedig annyival is inkább, mivel mig egyes nemzetiségek mint egyes családtagok követelményei egyes specificus jogokra terjeszkednek, addig az államnak mint ilyennek, az összeségnek, az egésznek közös jogai érdekei és szabadságai felett, melyek vallás és nemzetiség különbsége nélkül valamennyi állampolgárnak közös tulajdonát képezik, ezt állam kötelessége, hivatása. A szabadság szülte a nemzetiségi kérdést az által, hogy az egyénnek, a polgárnak és maguknak a nemzetiségeknek megnyitotta tevékenységük és működésük részére a megkívántató tért, miért is éppen a nemzetiségeknek érdekében van, hogy a szabadság, melynek egyedül köszönhető, hogy a nemzetiségi kérdés igényeivel sőt követelésével felléphet, ne veszélyeztessék. Archimedes azt mondá egyszer „adjatok egy pontot a világon kívül és én kiforgatom azt sarkaiból“ egy alkotmányos államban azon pont, melyre támaszkodva valamint egyes polgár úgy egyes nemzetiség érvényesítheti jogait, méltányos igényeit csak is államon belül kereshető és ez a szabadság. A szabadság tehát, mely mindenütt csakis nagy közös áldozatok árán vivathatott ki és mely minden társadalomban a közjólétnek, mivelődésnek kutforrása és az általános felvirágzásnak első feltétele, oly közös vagyon, oly közös kincs, mely feletti őrködés nem lehet egyes osztályoknak népeknek hivatása, hanem valamennyinek vagyis az államnak kötelessége. De mindemellett, ha valakinek akkor mindenekelőtt a nemzetiségnek áll érdekében e felett őrködni, mert míg a szabadság szülte a nemzeti kérdést és megnyitotta fejlődésére, mindenütt megkívántató szükséges tért, addig ennek győzelme nem szükségképpen eredményezi a szabadságot, mint például Porosz és Oroszországban. Emlékezzünk vissza, hogy a porosz-franczia háború befejezése után, midőn Poroszországhoz tartozó Lengyelország képviselői a birodalmi gyűlésben saját nemzetiségük érdekében felszólaltak, Bismarck egész határozottan kijelentette, hogy ő Németországban más nemzetiséget a németnél nem ismer, más nem létezik, és ne is álmodjanak, hogy más nemzetiségek mint ilyenek, bármily kedvezményekben részesülendenek, mert az mi a német birodalomhoz tartozik, csak egy nemzetiséget tesz és ez a német. Lengyelországnak megvan nemzetisége, meg van nyelve de mégis halálos ellenség maradand azoknak, kik habár meghagyták nemzetiségét, de megfosztották szabadságától és állami létét eltiporták. Miután tehát, a szabadság és nemzetiség kérdése egymással oly szigorú összeköttetésben van, hogy annak, ki a nemzetiségek fejlődését kívánja, a szabadság biztosítását is kívánnia kell, ez oknál fogva amannak érdekében emezt egy perezre sem szabad bizonytalan kimenetelű kísérletek által kockáztatni. Hogy a nemzetiségi kérdés véglegesen megoldva nincs, az tagadatlan, de az érdekeltek által elegendő vívmánynak tekintethetik a jelenre és megnyugtatásul vétethetik a jövőre azon körülmény, hogy elösmertetett, miszerint a nemzetiségi kérdés létezik, sőt mi több, ennek elösmerése ugyan azon törvénykönyvbe igtaztatott, melybe valamennyi többi jogaink, szabadságaink beczikkelyezve léteznek. „Es ist ein Fortschritt der Civilisation, dass wir anfangen von nationalen Rechten zu sprechen und Achtung für selben fordern“ mondja Buntschli. Első feltétel pedig a fejlődésre haladásra: lenni, létezni, első győzelem, sőt már hódítás, annak mi létezik, létezését mások által is elismertetni. A nemzetiségi kérdés pedig mind e feltételnek megfelelt, mind ez első győzelmet már eddig is kivívta és ez által megtörte az utat, melyen jövőben haladnia és miután sem a természetben sem a politikában végmegállapodás nincs, szükségképen fejlődnie kelletik. Egyes a társadalmat átható, a korszellemtől táplált és hordott eszméket előbb utóbb megoldani, azokkal kibékülni és a társadalomnak kapuit előttük megnyitni kell, mert azokat sem agyonhallgatni sem elnyomni nem lehet. „Quand le choses sont mares la necessité les améne inevitablement“ mondja Bailly. A történelem igazolja, hogy nem volt oly eszme, mely az emberiséget áthatván minden üldöztetések és erőszak ellenére elvégre győzelemre nem vergődött volna. A keresztény vallás első korszakaiban, midőn a keresztények üldözése és az ezek elleni nagyobb szigor alkalmazása az akkori római fejedelemnek ajánltatott volna, ez azt felelte: ha van e tajban életerő és ha van ennek jövője, minden szigorunk daczára is folytatandja hódításait, ha nincs , akkor felesleges minden üldözés, mert akkor az is, mint a kopár földre hullott mag, gyökeret nem verhet és gyümölcsöt nem teremhet. Így van a nemzetiségi kérdéssel is, mely habár mint Pallas Minerva fejéből a mostani kor méhéből készen s tökéletesen kifejlődve ki nem került, mind a mellett az által, hogy létezése elismertetett, jövőjének zálogát már a jelenben birja és mindazoknak, kik ennek ügyében jó, tiszta szándékkal fáradoztak s fáradoznak, megnyugtatásul szolgálhat az öntudat, hogy azok, kik nyomukba lépni fognak a megkezdett munkát tovább fejleszthetik, hogy a rájuk bízott talentumokat nem kellene elásniok, hanem azokat mint az írásbeli jó gazda szaporíthatják, és hogy elvégre a megkezdett épületet, melynek alapja már jelenleg letétetett, betetőzhetik, ha e munkáteszélyességgel, kitartással és minden szenvedélyességtől ment türelemmel tovább folytatandják. Roszabb tanácsadó mint a magány úgy közéletben nem létezik mint a szenvedélyesség. Mit higgadt, számitó elődök több éveken át nehéz fáradalommal kivívtak, felépítettek, azt az utódok vak szenvedélye rövid idő alatt halomra döntheti. „Der Wind säet, wird Sturmernten“, mondja a német példabeszéd. Azok, kiknek hajóját a szenvedélyesség szele kergeti, soha sem tudhatják, mily partokon fognak kiköthetni, mert nem volt eset, hogy azok, kik akkor midőn ez dühöngeni kezdett, ahelyett hogy vitorláikat leeresztették volna, ezeket felhúzták, ott ahol kívántak, kiszállhattak volna. A szenvedélyesség kitörése mindenesetre megakadályoztatni, vagy ha már kitört, mérsékeltetni fog ha szerveiől nem tévesztetik, hogy egyes nagy elvek győzelme nem egyes nemzedékek avagy emberek életéhez , hanem több évtizedek hosszú, eggedetlen munkájához kötve van. „Nec temporis unius, nec hominis est constitutio respublica“, mondja Cato Cicerónál a köztársaságról. Még nem volt oly nagy ember, ki azon nagy eszmének, melynek előharczosa volt, véggyőzelmét elérhette volna. Ott van Krisztus, kinek tana a szeretet, a testvériség, a népek közötti békesség, egyetértés szent tana volt, halállal büntettetett, mielőtt ennek terjedését és hódításait elérhette volna. Ott van Mózeseinek csak a hegy magasságáról volt megengedve szemlélhetni az Ígéret földjét,a melyre hitte, hogy népe egykor eljutni fog. Ő is Izrael népét az államra vagyis államiságra csak előkészíté, úgyszólván erre nevelte, hanem a zsidó államot csak Jesue állapította Palästinában. Ott van Luther, ott vannak a világtörténelem lapjain számtalan azon nagy alakok, kik fáradtak, működtek népeik érdekében; nem azon hitben, hogy az általuk elhintett mag gyümölcsét ők magok fogják már élvezhetni, hanem azon erős meggyőződésben, hogy azon fának, melyet ültettek, árnyékában, ha nem is ők, hanem utódaik kipihenni és nyugodni fognak. Ha a jövő reményében nem teljesítették volna mindezek jelöljük nehéz munkáját, az emberiség nem állana a művelődésnek azon magas fokán, melyre hosszú századok munkálkodása, kitartása által felvergődött. Nem kell tehát csüggedni, nem kell a megkezdett munkát elejteni, félbeszakítani, hanem folytatni kell azt annak tudatában, hogy azoknak emléke, kik népük érdekében működtek és ennek jövőjét előkészítették, át fog szálni ivadékról ivadékra és a háladatos utókor fogja tudni méltányolni azok fáradságát, kik ha azon kort, melyet teremteni törekedtek, el sem érhették, annak legalább útját egyengették. És ha kevés halandóról lehet elmondani mit. József császár szobrán áll, hogy „Saluti publicae non diused totus vixit“ mégis mind azokat, kik népük érdekében, ha csak mint egyes napszámosok is dolgoztak és jövője épületéhez közreműködtek, a jelen és utókor hálája kisérendi sírjaikba. Mig azokról, kik nemzetük részére, habár öntudatlanul is, de elég gondatlanul egy ahoz hasonló sorsot előkészítenének, mely alatt Izrael népe Babilon fogságában görnyedett és melynek járma alatt az Írás szavai szerint azon keserű panaszra fakadt „an den Wassern von Babylon sassen wir und weinten als wir an Zien dachten,“ elforduland sírjaiktól az utókor és sírjaik hasonlók lesznek a párisi Cimetiére Montparnasse sírkert egyik szegletében azon eltemetetteknek minden jelvény és felírás nélküli sírjához, kiknek nevét még az ottani felügyelőnek sem szabad az azok után kérdezősködőknek megnevezni. Missies János azonban kétségtelen, hogy ezen it sok változtatást fog szenvedni, melyek azonban ez idő szerint még meg nem határozhatók, meg fog kerestetni a városi közönség, hogy a kérdéses útnak járható karbantartása iránt intézkedjék, más részről pedig fel fog kéretni a közlekedési ministérium, hogy a margitszigeti összekötő híd kiindulási pontját és magassági viszonyait közleni szíveskedjék, mert csak ezek alapján lehet a szóban álló szabályozás iránt véglegesen intézkedni. Miután a közlekedési ministérium által azon biztosítás létetett, hogy a lánchíd melletti Dunapart kiépítése jobb és balról még ez év folytán be fog fejeztetni, az illető terek szabályozása mind inkább szükségesebbé válik, megkerestetni határoztatok ennél fogva a pénzügyministérium, miszerint intézkedni szíveskedjék, hogy a gránit gáztartók, amelyek a gyalog közlekedést annyira hátráltatják visszahelyeztessenek és úgy a Klusemann-féle ház, valamint a lánczhídi épületnél a gránit lépcsők még ez év folytán lerakattassanak. Miután a Párisban megrendelt lámpák és gáztartók mintái már megérkeztek, és a gázgyárban megtekinthetők, a műszaki bizottság azok megvizsgálására azzal küldetett ki, hogy a fővárosi közmunkák tanácsának e tekintetben véleményt adjon. Magyar László úr ajánlata folytán a Koronayféle teleknek az előbbi feltételek melletti újbóli árverése rendeltetett el. A kerepesi út szabályozási és követési ügyében daczára a hosszabb idei tárgyalásnak,semmi határozat nem hozathatott, s ezen ügy a műszaki bizottságnak újból kiadatott. A pesti sugárút külső részének kiépítése alkalmából elhatároztatott, hogy a köztértől kifelé szabadon álló nyaralók lesznek építendők, s hogy ezeknek homlokzatai az útról legalább négy öllel beljebb helyezendők, s hogy minden épületnek mind a négy oldalról ki kellene építtetnie, és puszta tűzfalak nem fognak engedélyeztetni. Ellenkezőleg az illető tulajdonosok sem az építési szyl magasság, sem pedig a homlokzat iránt megszoríttatni nem fognak, miután épen az ekként előállandó változatosság az út külső részének kétszeres értéket kölcsönöz. Következő építési engedélyek kiadattak: Fißcher Ignácznak, a ferenczvárosi soroksári után sz. a. — Szankoschitz Istvánnak a terézvárosi Wesselényi utczában, — a m. mérnök és épitész egyletnek a ferenczvárosi 2 nyulutczában, — a kőbányai takarékpénztárnak, Kőbányán ; — Lee Györgynek a József városi horgony-utezában 397. sz. a. és Sigmund Józsefnek, a belvárosi molnárutezában 166. sz. a A jegyzőkönyv hitelesitésével Podhanitzky és Stangl urak bízattak meg. Hazánk és a nemzetiségek. *) VI. Mindamellett, hogy az egyes eszmék megérlelésére hosszabb idő kívántatik, mégis vannak sokan, kik részint azon csodálkoznak, hogy a nemzetiség kérdése, mely csak a legutóbbi kornak egyik nagy eszméje, máig kellőleg meg nem oldatott, részint pedig némi nehezteléssel, sőt ellenséges indulattal viseltetnek maga a társadalom ellen, hogy ez azt máig mindenféle ügy az állam mint az egyeseknek megoldását sürgető részek irányában kielégítőleg, megnyugtatólag véglegesen meg nem oldotta. Legyünk igazságosak, részrehajlatlanok és vegyük a körülményeket úgy mint léteznek és a tényeket úgy, mint azok az utolsó időkben fejlődtek. 1848-ik évig és évben a harcz, a küzdelem úgyszólván cosmopolitikus volt, mert az tisztán szabadságért, az emberi jogok győzelméért és ezeknek vallás és nemzetiség különbsége nélkül leendő kiterjesztéséért folytattatott. Ez a valódi szabadság, az emberiség harca volt, mert mind azon akkor kivívott polgári jogok, nem a nemzet, nem az ország, nem a nemzetiség, hanem az ember, az emberiség nevében követeltettek és az ezeket tartalmazó törvényczikkelyek e hazát lakó valamennyi néptörzseinek, illetőleg ezek egyes tagjainak vagyis az összes állam valamennyi polgárainak minden vallás és nemzetiség különbség nélküli szabadságlevelét képezik. A későbbi nemzetiségi kérdés követeléseivel már nem az emberiség, nem az általános jogok, hanem egyes specificus nemzetiségek nemzeti egyénisége jogainak nevében és érdekében lép fel és kérve sürget megoldást a társadalomtól, melyben az 1848 diki törvények által minden tagja általános polgári, emberi, egyéni jogaira nézve már kielégittetett. Akkor az egész ország lépett fel jogos követeléseivel az akkori hatalom irányában, most egyes részek, azaz nemzetiségek lépnek fel az egésznek, az az országnak vagyis társadalomnak irányában nemzeti egyéniségük igényeivel. Az akkori követelésekkel szemben tehát a polgári jogokat confiscálva tartott hatalom, most az ulóbbi követelményekkel szemben az állam áll, vagyis: 1848-ban az egész lépett fel a jogokat confiskált rész vagyis hatalom irányában, utolsó időkben pedig a rész vagyis egyes nemzetiségek az egész irányában nemzetiségi követeléseik érvényesítése szempontjából lépnek fel. *) E czikk V-dik része szerdai reggeli kiadásunk 101. számában jelent meg. A fővárosi közmunkák tanácsából. Buda, máj. 2. Az ülés délután 4 órakor gr. Szapáry Géza alelnök által megnyittatván, mindenek előtt a belügyministeriumnak a Dunaparti Stein Náthánféle ház alagút tárgyában,",valamint közrendőri tekintetből már régebben eltávolított „két pisztoly“-féle ház kérdésében a városi közönség és a fővárosi közmunkák tanácsa összhangzó határozatát helyben hagyó két leirata olvastatott fel és vétetett tudomásul. Kösztler József, Ágoston és Jánossal a sugárútba eső ingatlanságaik iránt megkötött szerződés helyben hagyatott. Galbavy M. felfolyamodása folytán, a Lipót és téli utcza sarkán folyamatban levő építkezési ügye ujjólag tárgyalás alá vétetett, s miután kitűnt, hogy nevezett Galbavy úr négy emeletes házának építkezését még az 1870. évben kiadott építési engedély alapján kezdette meg, s hogy jóllehet maga az építkezés a kezdetleges építési tervektől eltérő s különösen a belső beosztásra nézve lényeges változások mutatkoznak,miután azonban ezen beosztás ellen, sem egészségi, sem építés rendőri tekintetekből akadály fel nem merült, s miután az épület szabályozási és határvonala pontosan meg van tartva, és a fővárosi közmunkák tanácsa csak rövid idővel ezelőtt, akkor vette ezen kérdést tárgyalás alá,midőn már a harmadik emelet befejeztetett, és miután végre Galbavy úr jóhiszemben járt el, a fővárosi közmunkák tanácsa kérelmét teljesítendőnek, és az építési engedélyt kiadhatónak találta. A váczi- és ország-út boulevardszerű kiépítése alkalmából néhány havi tartamra egy ideiglenes sínvágány lerakása vált szükségessé. Az ennek létesítésére szolgáló költségek a vasúttársulat 3018 írtban lettek előirányozva. Miután ezen ideiglenes intézkedést a közlekedő közönség érdeke tette szükségessé, a közmunka tanács elhatározta, hogy az ezzel járó költségeket fedezni fogja, ellenben maga a munkálat a lovaspálya társulat által fog vezettetni. Buda város közönsége a „vad emberihez czimzett útnak helyreállítását kívánja, miután Vidéki levelezés. (Nihrebevaky és bora.) Ungvár, ápr. 29. Kormánypárt még soha oly fényes vereséget nem szenvedett, mint tegnap Ungvárott a jobboldal. Ung megyéről a jobboldal eddig fennhangon hirdetet, hogy tisztán Deákpárti, hogy ellenzék itt nem létezik, ezzel ámították a közvéleményt a kormányt és önmagukat. A legutóbbi idők folyamában kezdték azonban észre venni, hogy az elégedetlenség megyeszerte mindinkább terjed, s az ellenzék elvei a megye független elemei közt mindinkább kezdenek tért foglalni. Különösen az ungvári választókerületben teljes tudomásuk volt arról, hogy Mocsáry Géza az ellenzék jelöltje oly népszerűségnek örvend, miszerint ellenjelöltjének a hatalom, vallás, és nemzetiség minden eszközét mozgásba kellene hoznia, ha megválasztatásának némi valószínűségi látszatot akarnak kölcsönözni. Sok töprenkedés után végre elhatározta az ungmegyei kormánypárt , hogy Nehrebeczki Sándort lépteti fel. Mocsáry Géza ellenében, Nehrebeczkit a volt provisorius királyi biztost és főispánt, jelenlegi belügyminiszeri tanácsost és a múlt országgyűlésen boroznai képviselőt, fölléptetésénél arra számítottak, miszerint megválasztatása érdekében a kormány egész hatalmát latba fogja vetni, és a kincstári uradalomtól lévén igen nagy részben az egész választókerület függő, ezzel vélték a választók szabadelvűségét terrorizálhatni; továbbá Nebredeczky úr az orosz nemzetiség egyik kiváló tagja és Pankovics püspök barátja lévén bizton számítottak reá, hogy a nagy számú orosz ajkú és vallási választók szavazatukat reá adandják. Nebredeczky úr azonban mégsem egészen bízott a főispáni, püspöki, és deákköri biztató szavakban, és mielőtt a jelöltség iránt nyilatkozott volna jónak látta személyesen lerándulni, hogy a viszonyok állásáról meggyőződjék. Ennek következtében a tegnapi napra óriási falragaszok hívták az ungvári választókerület deákpárti polgárait a „Korona“ vendéglő nagy termébe a leendő képviselőjelölt megállapítása végett értekezletre; az országos és megyei kormány minden hatalmában levő eszközt felhasznált, hogy a gyűlés minél népesebb és Nebrebeczky fölléptetése minél fényesebb legyen. És mi történt ? Megjelentek azágvári kincstári uradalomnak, a királyi törvényszéknek, és a megyének összes tisztviselői, szám szerint vagy 30 an, Ungvár városából 4 polgár, a gymnasium tanári testülete, a vidékről a szobránczi szolgabiró vezetése alatt három földmives, a kath. clerus és vagy 10 darab független deákpárti úr! A „Korona“ nagytermének asztalai roskadoztak a boros üvegek súlya alatt, és — hallatlan eset — nem volt, ki megigya a kormány borát. S mig ők ott benn összesen vagy negyvenen tanácskoztak és buspillantásokat vetettek a boros üvegekre az alatt kint az utczán az ellenzék sűrü tömegekben hullámzott és méltóságteljes, nyugodt magatartásával tanúságot tett azon szilárd elhatározásáról, miszerint a kormány minden törekvése daczára is az ellenzék jelöltjére Mocsáry Gézára adandja szavazatát. Nehrebeczky úr értesülvén az értekezlet csúfos eredményéről megköszönte a bizalmat s a jelöltséget el nem fogadta. A kormánypárt pedig hosszú orral, néma dühvel távozott és bukása biztos tudatában szokása szerint aljas alaptalan rágalmakat szór az ellenzék ellen. X. (Kollár János Fodmaniczky Frigyessel szemben.) Szarvas, ápr. 29. Városunk elöljárósága, mint a tisztán balpárti választó népnek kifolyása, f. hó 28-ra baloldali értekezletet hívott egybe, hogy a jövő országgyűlésre küldendő népképviselő jelölt, s a választás körül követendő eljárást illetőleg,sszhangot, s megállapodást hozzon létre. Az értekezlet daczára , hogy a járási Podmaniczky-párti szolgabiró Salacz Ferencz, annak meghiúsítása czéljából mindenféle eszközökhöz nyúlt, daczára, hogy a városháza nagy termét sem engedte e czélra felhasználni, mégis roppant számú érdekeltek részvéte mellett tartatott meg. Határozatba ment itt, hogy Podmaniczky Frigyes dr. miután a balközépet, s igy Szarvas város polgárainak túlnyomó nagy többségét is oda hagyta, s a közös ügyes zászlóhoz állott, a jövő országgyűlésre a párt által képviselővé megválasztatni nem fog ; hogy a tiszta baloldali érzelmeiről, szilárd jelleméről, s a közügyek terén szerzett sokszoros érdemeiről ismert városi polgár és ügyvéd Kol tár János, keressék föl a képviselői állás elfogadására ; s végtére, miután az országos balpárti értekezlet által, városunk központi bizottmányi tagjaiul kiküldött Tatay István gymn.tanár, Podmaniczky iránti személyes érdekeltségénél egyrészt s másrészt politikai elvtelenségénél, Kollár János pedig képviselőjelöltségénél fogva, a pártmozgalom élén nem állhat, a párt vezetése illetőleg elnökségére, Delby János, a baloldali elvek eme buzgó veterán harczosa kéretett föl. Ennek befejezte után a jelölthöz küldöttség menesztetett, felszólítandó őt, a képviselői jelöltség elfogadására, s kis váltatva a küldöttség által kisérve, megjelent a választók előtt Kollár János, ki is a jelöltséget köszönettel fogadván, tiszta baloldali programmját, a választók szűnni nem akaró helyeslése közt terjeszté elő szabatos rövidséggel magyar és tót nyelven, ennek végeztével a választó közönség, képviselőjét zajosan éltetve — győzelmének teljesreményében haza oszlott. Jancsovich Péter: (A jobboldaliak korteskedése,etetése-hatása. Szentes, ápr. 29. Nálunk egyszerre indultak meg majdnem tisztújitási és követválasztási munkálatok. Ez utóbbihoz sikerült a napokban részrehajlatlan elnököt választanunk. Az elsőre t. i. a város tisztújitásra nézve szinte megtétettek már a képviselők megválasztásához kivántató elnökök , k is taníttatott választó közönségünk a választó sorrendje és mikéntje felől, szóval renden va minden, folynak az ellentáborokból egymásba kölcsönösen a követelések, és ismét ajánlatok rés nyittatik a közös örömnek, és reménynél Mindezeknek emelkedhetéséhez pedig szüksége az, hogy more patria a másik oldalról mulatsa és örökös korteskedéssel járó mulatság procli máltassék, és hogy a más helyeken kapós etető és itatás se hiányozzanak. E pontban foglalt eszméből folyólag akarati nulis eszünkbe jut, az Írásban megörökített sornak egy tányér lencseérti eladása, — de eszünbe jut Pharao korabeli 7 kövér, s ugyanann számú sovány évről való mese is; azon klönbséggel, hogy most a kövérek akarják nyelni a sovány, pár évtizedben különben eléggé leroncsolt ösztövér embereket, mindjogaikkal s önállóságukkal együtt. Több középbalpárti. KOLOHFÉLFIK. — Négy ötvenéves jubilaeumot a népért május 1-je napján Rákos-Palota, mely a következő tudósítást veszszük : Az egész kiség felekezeti különbség nélkül vett részt e rit nászon, mely díszes ünnepi szertartással ,« végbe délelőtti és délutáni isteni tisztelet mell« —D. e. 9 órakor az evang. ref. egyházban Bálint József lelkész mondott megható alkat beszédet az 56 éves házas*Csikós Andrássel (1816. nov. 20-án házasodott meg a mátrié szerint.) D. u. 3 órakor fóthi r. kath. lelké Somhegyi József, két káplán segédlete mellt az őszfürtü Juhász Mihály és Varga János Zalán fivérek félszázados jubilaeumát áldó meg a zsúfolásig telt r. kath. templomban. Öregek, ifjak kényeztek e megható jeleneteli melynek benyomását még az is növelte, miszint köztudomású dolog volt, hogy Juhás, testvére a Varga fivéreknek, kik Csikós Andinál egy napon zárták menyegzőiket 56 év es A nagy közönség közt 21 gyermek, 77 ám tisztelte az öreg házaspárokat. Az arany-n nyegző egész ünnepi diszszel folyt végig. Diplomázás után Tóth István, a község derék rája igen sikerült alkalmi beszédet intézett ünnepi menethez, mely éljenzés, zeneszó és rock-lövések közt kisérte az öregeket az ümpiesen földiszített olvasó kör helyiségéhez község házánál a menet megállóit. Négy ifjú gény 24 éves termésű borral telt aranyozot koszoruzott hordót vett rudakra alkalmazva ’laira, melylyel Hampl Antal tisztelte meg aranyos párokat. Ezután négy hajadon le, szintén rudakra alkalmazott koszorú- és vb díszített „menyegzői kalácsot“ ez vállalta. Más négy hajadon „koronástát“ vitt szint ily módon. Négy unoka peraranyozott poháréban régi bort vitt, melye olvasó kör épülete előtt a nagyszülőkre felszöntött. Az ünnepély nagyrészét helyi rc káplán Krémer János rendezte, a helység bjával, ki mint vőfély szerepelt az aranyos nyegzen. „Éljenek az 50 éves házaspár. Ezen fölirat üdvözlé a terembe belépő örege hol a lakodalmi közönségre meglepően gaz lakoma várt. Vidám étkezés és poharazás jött a köszöntők, hossza sorának is kedvező lya nyílott, melyet a lelki atyák kezdemzése folytán a bőbeszédű biró többször siketen repetált köszöntői által. Örömkönnyeközött köszöngette a négy aranyos pár a szives vonatokat, melyek minden felől nyilvánul Gyermekek, unokák és az ifjúság kümasza ég alatt tánczva perdült a nap örömére, de még akkor is folytatott, midőn a négy öreg immár pihenni ment. Mig egyfelől a családi nepély lett ily általános örömmé azok kör helyiségében, másfelől a népünnep lett ládivá, a r.-palotai kis erdőben, hol a term.