A Hon, 1872. június (10. évfolyam, 125-149. szám)
1872-06-11 / 133. szám
133 szám, X. évfolyam. Reggeli kiadás: Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ég esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................1 írt 85 kr. 5 hónapra...................................6 „ 50 , 6 hónapra.................................11 Az esti kiadás postai külinküldéséért„ —• „ felüilezetés havonaint .... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napkin történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. Pest, 1872., Kedd, jav. 11, Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden kda* remény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba. (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás „A H 0 N“ -dik évi folyamára. Előfizetési árak: Egész árra : 391 ft — kr Fél évre 11 ft — kr. Negyed évre 5 ft 80 kr. Külön előfizetőés iveket nem küldünk szét. Előszersre a poétai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenteaitöeetin Írtig csak 5, 10 frion felül pedig tíz krba kerül. Az előfizetései a „Kcs- kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferenczielten 7. sz. alá küldendők. A HON kiadtf-hivatala, PEST, JUNIUS 10. Jókai Mór választói körében jan. 10-kén mondott beszéde. Tisztelt polgártársaim! Engedjék meg, hogy azon polgártársaink iránti tekintetből, akik a magyar nyelvet nem bírják, németül adhassam elő beszédemet. E tekintetben ugyan fölöslegesnek is tartom a mentegetőzést, hisz a régi viszály német és magyar elem között, mely a múlt évtizedek szülötte volt, rég elmúlt már; — nem is abból keletkezett az, mintha e két nemes tulajdonú nemzet egymást nyelvéért gyűlölte volna; de oka volt ennek a rész kormányrendszer, mely törvényeink eltapodására, a polgárok gyötrésére, erőszakoskodásokra a Bachhuszárok emlékében örökítette meg magát. Most tudjuk már, hogy a nagy német nemzetben legjobb szövetségesünket bírjuk, s idebenn hazánkban a német ajkú honfitársak azok, kik legjobban ragaszkodnak hozzánk és alkotmányunkhoz. Ami pedig a törvénytiprást, erőszakoskodást, s a polgárok szándékos bosszantását illeti, ebben a mi saját hazai összeíró és központi bizottságaink oly nagyszerűséget fejtenek ki, ami túltesz minden Bach-rendszeren. A Bach-huszárokban az erőszakos kormányzatnak csak a könnyű lovasságát ismertük meg , no most itt van annak a nehéz artilleriája. (Helyeslés.) Még el sem kezdődött a választási ütközet s már százezer halottunk van. Ez nem tréfa, komolyan van mondva. Ha ily arányban alakul a reclamatiok statisticája, mint most, akkor a mostani összeírásnál százezer választó ültetett el szavazati jogától szétetett polgári halottá. Ez nagyobbszerű razzia volt, mint a minőt Africában a kabulok, vagy Amerikában a rézszinűek ellen valaha megindítottak. (Élénk helyeslés.) Ha gonosztevők lettek volna, ha lázadók lettek volna is, minden kormány kétszer is meggondolta volna, hogy százezer férfiból egyszerre „csendes embereket“ csináljon; — de becsületes derék honpolgárok voltak, kiknek telke, háza, birtoka van, kik adót fizetnek, kik észben s munkáskézben a hazának egy nagy eleven tőkéjét képezik, s ezer számra lettek kivégezve. A szám az, mely jogaikat bizonyítja. Ahol százezer ember ítéltetett el, ott nem lehet az elitért a bűnös, ott a bírónak kellett hibázni! (Zajos tetszés.) No de hogy helyre legyen ütve a hiba, másfelől megint beírtak százezer olyan embert törvénytelenül,ki idegen országból való s nincsen honosítva, s nincs képesítve a választási jogra, (ügy van.) De hát miért ez az uj Bertalanéji pusztítás a baloldali hugenották ellen? S miért ez az uj muszka invasio a megingatott kormány gyámolitására ? Hát ellenség vagyunk a mi saját hazánkban, kiket el kell tiporni ? „Igen is, azok vagytok! Kiált fel a jobboldal; — mert ti fel akarjátok forgatni a 67-ki kiegyezési alapot erőszakosan, forradalomra izgattok, a békét megzavarjátok.“ Azt felelem rá háromszor: „nem igaz!“ (Helyeslés.) Kimondta Ghyczy Kálmán, pártunk vezére, úgyszintén Tisza Kálmán is világosan jelezé, hogy a 67-es alaptörvény nemzetközi szerződés, azt egyoldalúlag megsemmisíteni nem lehet ; ugyanezt mondá el programmjában Ivánka Imre, ugyanezt Csernátony, ugyanezt bizonyítá Horn Ede, legutóbbi időkben gróf Keglevich Béla. (Minden név után zajos éljenzés.) S elmondom én is számtalanszor s nyomtatásban is kiadtam, hogy a 67-ki alaptörvényeket tisztelni és végrehajtani kell minden pártnak, amig az törvény, s ha megszűnik az lenni, csak jobb által, s csak minden fél beleegyezésével fog felváltatni. Ez a vád tehát nem igaz. Mi közöttünk tehát a különbség ? A reformkérdések. A jobboldal erre azt mondja, hisz azokat mi is akarjuk. A jobboldali liberális jelöltek szőrül szóra azt mondják el programmjaikban, amit mi. Akár ők olvashatnák fel a mi programmjainkat, akár mi az övékét. (Derültség.) Mi hát a különbség közöttünk? Az, hogy mi tehetjük is azt, hogy ígéreteinket a reformok dolgában beváltsuk, de a jobboldaliak nem tehetik, mert ott van nekik az ő szövetségesük, a főúri és főpapi liga, melynek nem kell reform. Valahányszor egy jobboldali jelöltet a reformokkal kaczérkodni hallok, mindannyiszor az jut eszembe, mintha feleséges ember udvarolna egy szép hajadonnak. (Helyeslés. Derültség.) Minden helyes eszű apa azt mondaná neki: „barátom, neked van oda haza házastársad, nem lehet komoly szándékod a leányommal.“ Azt mondja erre a jobboldali liberális ember , hogy „nem igazi házastársa ám neki ez a »liga“, hanem csak olyan — hogy is fejezzem ki, hogy illemet ne sértsek ? — csak olyan „kormánybarát Kovács Sarolta-féle.“ (Zajos derültség.) — No hát barátom, elébb bocsásd útnak a te kormány barát barátnédat, azután jelentsd magadat, mint tisztességes kérő az én reformjaimnál. Hogy mik ezek a reformok, azt előadtam hosszasabban a „baloldal agendája„ czímű röpiratomban. Most még vissza kell utasítanom azt a vádat, mintha a mi pártunk bármiféle forradalmi elementummal közösségben állna. Elutasítom nemcsak azért, mert bennem egy csepp vér sincs a forradalmárból , de még azért is, mert úgy tapasztaltam, hogy a legvéresebb szájú forradalmárok ülnek most épen a kormány tűzhelye körül, s szentül hiszem, hogy a forradalomra nálunk csak az agent provocateurök izgatnak. Nekünk semmiféle szövetség nem kell, mely Magyarországon a törvényes rend és a trón megrendítésére vezethetne; S ha van ilyen elem komolyan, úgy annak még komolyabb ellenfelei leszünk, mint a mostani kormánypártnak. (Élénk helyeslés.) Ha a baloldal többségre jut bármikor, mi nem fogjuk azt a hibát elkövetni, amit a mostani kormánypárt elkövet, hogy minden nem a ligánkhoz tartozó hazafit eltaszítunk magunktól; mi azon leszünk, hogy minden pártnak kapacitásait, becsületes embereit egyesítsük s így alakítsunk egy igazi erős szövetséget, mely nem párt többé, hanem — a nemzet maga. S ha többségre nem jutunk, de egy tekintélyes kisebbséget fogunk képezni, akkor úgy hiszem, maga a Deákpárt lesz kényszerítve hasonlóul cselekedni. — Mert, hogy ez a mostani állapot sokáig igy maradjon, hogy ez a veszett hangulat hazánkban, mely mellett minden polgár a másik polgár ellen feldühittessék, egymást folyton tépje, marja, boszontsa, sokáig tarthasson, azt nem hiszem és nem óhajtom. (Helyeslés.) Én nem jöttem ide a gyülölséget hirdetni, nem jöttem azt a tüzet szítani, mely a nélkül is eléggé dühöng hazánkban s amit szívesen eloltanék véremmel is. Sokszor meglep az a gondolat, hogy az itteni ingerültségnek talán egyedül én vagyok az oka? (Nem, nem!) talán ha én eltűnném e helyről, a béke helyreállana e városban ? talán nem is szükséges az,hogy én ott üljek az országgyűlésben ? Hanem azután egy ilyen jelenet, mint ez a mostani, mindezen gyöngeségeket elűzi lelkemből. (Zajos éljenzés.) Ha a polgárok ezerei ily hévvel csüggnek a közügyön, nekem nem lehet ott kétségbeesnem. Voltak nekem ajánlva oly választókerületek, amikben békén, ellenjelölt nélkül választanának meg, ahol nem kellene mindennap tízszer széttépetnem, gyaláztatnom, szidatnom, gyanúsíthatnom; de én ezt a helyet, mely „igy“ van megtámadva, s »igy“ van megvédelmezve, se a könnyebb győzelemért, se az édesebb nyugalomért el nem hagyom. (Zajos helyeslés.) S bármi legyen a csata eredménye; (a hadverés Isten dolga) ha az országgyűlésben nem fogok is ülni, de azon a téren, melyet Isten segítségével magam foglaltam el, melyet tőlem se el nem szavazhatnak, se el nem confiscálhatnak, az irodalom terén, azon ügynek, melyet elvbarátaim rámbiztak, mind végig buzgó harczosa maradok. (Szűnni nem akaró éljenzés.) — Lónyay és Szlávy, mint katholikus párti jelöltek. Pozsonyból távirják a „Magyar Államinak ! Az itteni katholikus politikai kaszinó tegnapi nagygyűlésén elhatározta gr. Lónyay és Szlávy miniszter urakat, mint itteni deák-párti képviselőjelölteket, a kathol. programm ismeretes e pontja iránt távirdailag interpellálni és ki vem elégítő válasz esetében nem szavazni. — Újabb választási határnapok. Trencsén megyében jun. 19, Nyitram. jun. 22, Zemplénm. jun. 24. Aranyozzék jun. 26, Csongrádm. jun. 27, Csongrád város jun. 29, Gyulán jun. 24, Gyomán jun. 27, Orosházán jun. 27, Szarvason jun. 18, Újbányán jun. 20, Selmeczbányán jun. 24, Veszprém megye jun. 26 Debreczenben júl. 1-jén. Sokat tud a muszka. A szentpétervári „Viedomosti“ ezt írja: „Hire jár már, hogy gróf Lónyay készül a választások után a deskistákból és a középbal némely tagjaiból egy uj ministeriumot alakítani.“ A pest-belvárosi nagybizottmány kedden f. hó 11-én esti 8 órakor a baloldali kör termében (váczi-utcza 1. sz. első emelet jobbra) ülést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghivja. Pest, junius 7-dikén 1872. Irányi Dániel elnök. — A választások megkezdése alkalmával ismételve ajánlja az alnlii bizottság a párt érdekében irt s kiadott politikai röpiratokat, mint a leghathatósabb fegyvert, a melylyel pártunk rendelkezik. Különösen ajánljuk Csávolszky Lajos „Komoly szó a választókhoz“ czimü röpiratát, mely magyar, német, tót, román és szerb nyelven darabja a 10 kr, a végrehajtó bizottságnál (váczi utcza 1. sz ) utánvétel mellett is megrendelhető. A baloldali végrehajtó bizottság. A Jókai-párt gyűlést tartott ma d. u. 3 órakor a lövölde nagytermében, hová több mint kétezer választó polgár jelent meg, mind olyan, ki választó jegyét előmutathatta. Volt pedig[a gyűlés oly népes ma, hétköznapon, míg a Radocza párt tegnap vasárnap alig tudott 300 embert összehozni. Elnöknek kikiáltatván Kanitz Mór, megköszönte a bizalmat és tartott egy igen talpra esett beszédet, melyben alapos birálat alá vette a kormány működését anyagi és szellemi téren, melyeket tapasztalva a Terézváros nem tehet mást, minthogy oly képviselőt válasszon meg, ki a valódi haladás embere és az Jókai Mór. Beszédét úgy közben közben,mint a végén, lelkes éljenzések fogadták. Utána dr. Weiss beszélt, kiemelve Jókai érdemeit s hangsúlyozva hogy a föld nem hordott még a hátán összeíró bizottágot, mely annyi visszaélést és törvényellenességet követett volna el mint a terézvárosi, hogy ez által juttassa győzelemre kétségbe esett és már előre bukott ügyét. Egy jobboldali embernek azon állítására, hogy a zsidóságnak a kormánypártra kell szavazni hálából az emancipatioért, megjegyzi, hogy a zsidóságnak mindenek előtt szent meggyőződését kell lövetnie. (Zajos tetszés és éljenzés.) Utána a közkivánságnak engedve, Hegedűs Sándor lépett a szószékre,aki a közp. bizottság részrehajló igazságtalan és törvényellenes eljárását rótta meg, mely bizottság mig egyfelöl félremagyarázta a 48-ki törvényt, másfelöl megsértette a saját pártja — a jobboldal által alkotott törvényt is, midőn az pártczéljainak előmozdítására nem volt előnyös, de daczára ezen visszaéléseknek, az ellenzék győzelme annál dicsőbb, annál fényesebb leend. (Zajos helyeslés) mert nem arról van szó, hogy egyik vagy másik név nyerjen szótöbbséget, hanem arról, hogy jövőre is megmaradjon e a jogfosztogatás, a virilismus, stb. vagy pedig legyen szabadság, egyenlőség minden emberre, minden felekezetre. (Zajos éljenzés.) Hegedűs beszéde végeztével megjelent Jókai Mór, ki után a gyűlésből 7 tagú küldöttség menesztetett, s oly kitörő, oly leírhatatlan lelkesedéssel fogadtatott, hogy csak úgy harsogott bele a terem s mintegy 10 peresig nem volt képes szóhoz jutni. A férfiak kalapjaikat, a nők kendőiket lobogtatták és lelkesen éljenezték őt.E lelkesedés valóban oly nagyszerű és elragadó volt, mint csak igen keveset lehet tapasztalni. Nem egy arczon láttuk a meghatottság és az öröm könyeit leperegni. Lecsendesülvén a zaj, Jókai német nyelven tartott beszédet, melyet az olvasó lapunk élén talál, s melyet a nagyszámú hallgatóság a legnagyobb figyelemmel, de egyszersmind köztetszéssel és lelkesedéssel fogadott. A kitörő, harsogó lelkesedés és öröm a beszédnek főleg azon passusánál emelkedett főfokra, ahol Jókai kijelenté, hogy habár más kerületekben is fel van léptetve, hol minden küzdelem, sőt ellenjelölt nélkül fogna megválasztatni, mégis e kerület jelöltségéhez ragaszkodik. Ezután Polónyi Géza ügyvéd és Ludwig üdvözlő beszédei mellett a terézvárosi hölgyek nevében egy szép ezüst serleg nyujtatott át Jókainak, ki e megtiszteltetésre következőkg válaszolt: „ Uraim! A kinek nevében önök e rám nézve megbecsülhetlen emléket átadják, a legszentebbb név Isten és a haza után. Ez a név a „nő!“ „Tiszteljétek a nőket!“ mondja a legnagyobb költője Németországnak , és Magyarország leghirhedettebb költője, Eötvös József ezt mondá: „a nők nem csak a szebbik fele, de a jobbik fele is az emberiségnek.“ És minden nép, melynél a miveltség meghonosult, tisztelte a nőket. A hajdani héber nép hölgyeinek meggyaláztatásáért a meggyalázók egész törzsének kiirtásával állt boszut. A hajdani Róma elűzte királyait a gyalázatért, mely egy római nőn elkövetteték. És örökké át fognak ragyogni a történelem félhomályán azok a nagynevű hölgyek, kik nemzeteik előtt magas eszmékkel,honszeretettel és önfeláldozással tűntek ki, sőt azon nőknek emléke is örök marad, kiknek neveit a történelem nem jegyzé föl, mert számuk oly nagy volt, csak tetteiket; azon spártai nőké, kik hősökké nevelt fiaikat e mondattal küldték a csatába: »vagy e paizszsal térj meg, vagy e paizson!“ (vagy győzve, vagy halva) azon római nőké, kik a pártviszály idején a polgárháborúba keveredett férjek és apák közé veték magukat, s a polgárharczot csókjaikkal fojtották el; s azon római nőké, kik a lázadó rokon által hozott lángot könnyeikkel tudták eloltani; a Carthagoi nőké, kik hajfonadékaikat a haza védelmére szánt kézijak számára levágták; s a kikhez méltókat Magyarország története is tud felmutatni, hol most is dicsőség, ha valakiről azt mondják: „kivívta az egri nevet.“ Ez egri név fényét a magyar hősnők örökítették meg. (Éljenzés.) De még nagyobbak ezeknél azon hölgyalakok, kik hazájuk szellemi kifejlődésének, az emberiség boldogításának szentelték életüket s hazánk ily nők emlékében is gazdag Ezért tisztelve is voltak mindig a nők Magyarországon. A törvényhozás is méltányos volt irántuk, a midőn a magyar törvények szerint a nemes özvegye azon jogban részesült, hogy a választásoknál férfi sorban szavazhatott. A nemesi szabadalom megszűntével ez előjoguk is megszűnt a magyar asszonyoknak, de azért most is megvan az ő votumuk a családi tűzhely mellett, s ügyeink elintézésében súlyosabban nyom e szavazat, mint sokan hinnék. Hisz a magyar úgy hríja a maga nejét, hogy „feleség.“ Magát tiszteli meg vele. Hisz a haza nem csupán a férfiaké; az a nőknek is hazája; boldogságát, balsorsát azok is csak úgy érzik, mint mi. Sőt jobban érzik. Mert ők erősebbek nálunknál a szeretetben. A honszeretetben is. Ők kitartással, ők önfeláldozással tudnak szeretni. És mégis találkozott egy pár magyar író, kik e szent, önzéstelen szeretetet nevetségessé tenni törekedtek. Azt mondák, az asszonyok azért hajlanak a mi pártunkhoz, mert a nők épen olyan állhatatlanok,mint a baloldal; a nők ép oly hűtlenek, mint a baloldal, s ép oly könnyen hivők, mint a baloldal. Isten bocsássa meg nekik a szidalmat! Csak ez a pártviszályok dögvészes légköre menti őket, mely mindent elfojt, még az oltár-lángot is. Ha e fiatal írók nem tekintettek a történelemre, ha volt bátorságuk ellentmondani a világ mindazon nagy szellemeinek, kik a nők iránti tiszteletet a kultusz magaslatára emelték; legalább egyre gondoltak volna, arra, hogy a szidalmazott nőnem tömege közt kinek-kinek van egy anyja s hogy az ifjú nem gúnyolhatja a nőnemet, a nélkül, hogy tulajdon édes anyjának szelid arczát is meg ne pirítsa evvel, melynek tekintete őt még a túlvilágról is szereteteljesen kiséri. Igen is, a baloldalhoz szítanak a mi hölgyeink, mert ők is ép oly önzetlenek, mint a baloldal, s oly képesek a szeretetre minden magas eszme iránt, mint a baloldal. (Zajos éljenzés.) Ezen szeretetet, a legönzéstelenebbikét minden emberi érzelemnek, kiérdemelhetni, volt munkálkodásom feladata. Egy negyedszázadi munkálkodásé. Huszonöt év óta vagyok magyar író. Azon szeretet adományt, melyet önök a hölgyek nevében adtak át nekem, olyan áhítattal fogadom, mintha anyámtól, mint ha nővéreimtől jöne az. (Éljenzés.) Ha e szeretetet ki tudtam érdemelni,úgy egy negyedszázad munkájáért meg vagyok jutalmazva. Szokás a költőknek emlékoszlopokat emelni haláluk után, amikre ez van írva: „itt nyugszik.“ Én is ily emlékoszlopnak veszem szeretetadománytokát, Pest hölgyei. De erről e szókat olvassa le mindenki: „nem nyugszik! Küzd ti értetek, és a ti hazátokért?“ (Szűnni nem akaró hosszas éljenzés.) Éljenek Pest magaslelkü hölgyei! (Lelkes éljenzés.) Végül Hegedűs Sándor és Kanitz kitartásra és öszetartásra buzdítván a polgárokat, a gyűlés eloszlott; azaz Jókait airály-utczán és ország-uton végig a kerepesi útig kisérték gyalog a választók ezrei, kikhez még beláthatlan embertömeg csatlakozott. Az utczákon végig s az ablakokból férfiak úgy, mint nők kezekkel s kendőikkel intettek üdvözletét a Jókai nevét lelkesen éljenző menetnek, melynek élén 7 lobogó s ezek után közvetlenül Jókai ment A kerepesi ut végén Jókai kocsiba ült s búcsút intvén választóinak, kik őt lelkesen itt is megéljenzék, lakására távozott.. A gyűlés az ellenzék valódi ünnepének nevezhető, s ha ebből következtetni lehet és kell, az ellenzék győzelme a Terézvárosban tökéletesen biztos. Mohácsi vésznapok. Mohácsról ma szomorú táviratot vettünk. Hatósági rendeletre hat pandúr utonállólag, szuronyos fegyverrel rohanta meg a baloldal jelöltjét és kísérőit. Számtalant összeszurkáltak. Két ember halva maradt. Özvegyek és árvák jajkiáltása hangzik fel. A vér párolog az utczákon. A hatóság polgárháborúra kényszeríti a népet. Ez volt a megbízható kezekből vett táviratban. És ez a távirat nincs túlozva, mert ha csak egy csepp vér folyt el, akkor már nagyítani nem lehet. Ha csak egy csepp vér volna az,mely tegnap Mohács gyászos emlékű, véráztatta földjére hullt — már ez is elég volna, hogy teljes iszonyatosságában varázsolja elénk ama gyászemlékeket, melyekre csak könnyek közt emlékezhetik vissza minden magyar. Akkor közös ellenséggé álltunk szemben, most egymásnak vagyunk ellenségei. Akkor győzők vagy legyőzőttek lehettünk, most akármelyikünk marad a győztes, önmagunkat győztük le. Akkor külellenség ásta meg számunkra a sírt, most önmagunk ássuk azt, de akkor fölkeltünk a sírból, mert a magyar nemzet élni akart, most — ha amúgy is nagy számú sírásóinkat magunk is segítjük munkájukban — félő, hogy nem kelhetünk föl, mert a sír mélyen lesz megásva, s ha ellenségei leszünk egymásnak, a magyar nemzet nem fogja akarhatni a föltámadást, mert nem lesz magyar nemzet. s A mohácsi szomorú események szomorú emlékeket idéztek föl bennünk. Ne mondja senki, hogy túlozunk. A túlzók azok, kik önös érdekeiket annyira azonosítják a haza érdekeivel, hogy azok megvédéséért nem riadnak vissza e hazát a polgárháborúba sodorni s az országot a belmozgalmak következményének, a külső védtelenségnek adni át. Ki volt ez esetben a támadó ? Azok a választók, kik jelöltjüket békésen akarták meghallgatni, bizonyára nem. Itt csak a szuronyoknak parancsotok támadhatták meg a védtelen népet, mely csak a hazaszeretet és lelkesedés fegyverét hozta magával. Ez csak folytatása lehetett a mohácsi összekáoknál elkövetett erőszakoskodásoknak, szomorú drámának megrendítő, véres folytatása! Adja isten, hogy ez legyen a vége is. De ne keresssük, ki volt a támadó ? Akármelyik fél volt, meg nem gondolta, hogy a hazát támadta meg. Az alkotmányos harcz az elvek harcza. Amely fél itt a durva erőszakra hivatkozik, amellett az igazság nem állhat; amely párt vérrel akar argumentálni, az kifogyhatott érveiből ! Nekünk a testvéreink véren szerzett többség nem kell; ne iparkodjék hát a kormány se