A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1872-07-26 / 171. szám

171. szám. X. évfolyam.K Kiadó­hivatal: Feren­cziek­ tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: ['listán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................1 frt 85 kr. 3 hónapra 5 ^ 50­0 ft hónapra................................11» — ,, Az esti kiadás postai külön­ küldéseért • i­ elü­lfizetés havonkint .... 30 kr," Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, » ennek bármely napján történik­ is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ati kiadás, Pest, Julius 26. Pest, júl. 26. A horvát országgyűlésen most a pénz­ügyi bizottság működik, s tárgyalja a költségvetést. A költségvetés részleteit a következőkben adjuk: A. Szükséglet. I. Beligazitás A fedezet összesen 2.956.258 frt- Tehát sem fölösleg, sem hiány nincsen. E költségvetésre nézve megjegyzendő, hogy a tételek úgy vannak közölve, a­mint a kormány által követ­eltettek, s hogy az országgyűlésen még tetemes mó­dosítások várhatók. A­mi a budget-tár­­gyalást magát illeti, a pénzügyi bizottság egyáltalán nem mutatkozik Vukanovicsék kormánya iránt engedékenynek. A bel­ügyi költségvetés egy tétele — a tit­kos kiadások alapja — legnagyobb ellenzésre talált, s még arra sem mu­tatkozott hajlandónak a pénzügyi bi­zottság, hogy a már elköltött 8000 frtot jóváhagyja. A hat hónapi identitás meg­adása is sok bajjal fog járni, s a horvát kormánynak igen bajos dolga van, annál is inkább, mert Lónyay minden bajban segítő viriliseit a nagy meleg Zágrábból többnyire fürdőkre párologtatta , s így a Vukanovics-ellenes mérsékelt nemzeti párt többségben van a szoro­san vett kormánypárt fölött. A pénzügyi bizottság tárgyalásai különben még csak nyolcz nap múlva érnek véget, így írja legalább a „Nar. Novine“. Egy füst alatt megemlítjük egy bécsi lap­­ hírét, a­mely szerint a zágrábi érsek­ségre az újabb időben igen engesztelé­­keny hangulatot tanúsított Stross­­m­a­y­e­r van kiszemelve. A bécsi lap azon hírrel toldja meg e közleményét, hogy Mihajlovics a mai érsek, a­kit ezért ez állomásról el kell mozdítani, 100,000 forintért hajlandónak nyilatkozott lemondani állomásáról. Ez összeg, teszi méltányolólag hozzá egy jobboldali laptársunk, a zágrábi érseki vagyon félévi jövedelmének felel meg. Hát hiszen mi nem tudjuk, mily áron ve­szik meg és adják el viszont ma Budán a hivatalokat, de figyelmeztetjük Lónyayt, hogy nagyon veszélyes ezt­­ ily“ nyíltan űzni. Hátha egyszer a miniszerelnökséget is meg akarná valaki venni ? Veszélyes precedens lenne akkor nagyon ez a fél­évi jövedelemnek megfelelő „hivatal-ár­folyam. “ A külpolitika terén kevés az érdekes momentum. Francziaországban a kölcsön előkészületei folynak, s a lapok mind ar­ról írnak legfölebb a nyers termény­adó politikai háttérén kívül meglehetősen lo­­cális érdekű kérdése támaszt egy kis zajt. A nemzetgyűlésben e napokban oszta­tott ki különben a háború alatt kötött egyezménynek megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése, mely több republiká­­nus képviselőt s a nemzeti védelem kor­mányának nem egy egyéniségét, többek közt magát Gambettát is igen közvetlenül érint és támad meg Hétfőn választotta a nemzetgyűlés az államtanács tagjait, e napon azonban a huszonkét választandó közül csak tizen­négy kapott általános többséget. Elszo­morító, hogy mind e tizennégy a nemzet­gyűlés reactionárius tagjai közül való. A madridi merénylet lassan-lassan ér­deket veszt, bár más érdekes tény nem igen lép helyébe, s a közönség legfölebb már csak a vizsgálat folyamára vár. Az, úgy látszik, nagy titokban foly, vagy nem eredményezett semmit eddigelé, mert a külföldi sajtóban semmi czélzást vagy adatot nem találunk arra nézve, mely pártnak rovására írandó a merény­let, a­mely valósággal, czélját tévesztette, mert általa Amadeo valósággal népszerű ember lett. A vizsgálat folyamában talán szerepet fog játszani az az egyén is, kit e hó 24-én fogtak el Rómában, mert a hir­­hedt merényletről már a tett elkövetése napján tudomása volt, holott még a hiva­talos értesítések is — legfelsőbb körök­höz — fél nappal később érkeztek. Az amerikai Egyesült­­ Államok elnök­választási mozgalmairól ma már bővebb adatok érkeztek. Különösen érdekes e te­kintetben a baltimorei demokrata­ gyűlés folyamáról érkezett terjedelmes jelentés, mely gyűlés tudvalevőleg szintén Greeley jelöltségét fogadta el. E gyűlés érdekes folyamából közöljük a következő részle­teket. A gyű­lés csak második napjára ígérkezett ér­dekesnek. Első nap előkészületek folytak. Máso­dik nap felolvastatott a bizottság jelentése, mely a szabadelvű köztársasági ak cincinatii prorgan­ Di­ját indítványozta elfogadtatni, s ennek értelmé­ben gróf Greelyt elnöki, Brownt alelnöki jelölt­nek a demokraták részéről kikiáltani. Ellenzés nem igen nagy volt, pártja csak B­a­­yardnak volt,kit azok akartak kijelölni, kik a de­­mokr­ata párt külön jelölésének voltak minden áron barátai. Bayard maga is beszélt azo­nban a sza­vazás — 662 szóval 70 ellen — Greely javára ütött ki. Az említett cincinnatii resolutió, a­melynek alapján Greeley candidál, igy hangzik: Mi, az északamerikai Egyesült­ Államok választói a kö­vetkező pontozatokat állapítjuk meg, mintegy igazságos kormányzat nélkü­lözhetlen követelmé­nyeit. 1. Elismerjük minden ember törvény előtti egyenlőségét és a kormány kötelességévé tesz­ Bzlik, a néppel való érintkezésében egyenlő és lelkiismeretes viszonyosság gyakorlását mindenki iránt, nemzetiségi, szín-, politikai és vallás­kü­lönbség nélkül. 2. Kötelezzük magukat, az államok uniójának, a négerek fölszabadításának r ön tartásának, s arra, hogy ellene küzdünk az e tekintetben fön­­forgott harcz újra fölelevenitésének. 3. Követeljük rögtön és teljes megszüntetését a két év előtt legyőzött fölkelés folytán támadt jogmegszoritásoknak, mert hiszszük, hogy a tel­jes amnesztia az ország minden pártjának teljes megelégedését vonandja maga után. 4. Autonóm önkormányzat pártatlan választási törvén­nyel jobban fogja a polgár jogait védeni, mint bármely centralizált hatalom. A közjó kö­veteli, hogy a katonai hatóságok a polgári ha­tóságoknak alárendeltessenek, s hogy a Habeas corpus biil védve alatt a személyes szabadság respectáltassék. Követelünk az egyéniség szá­mára a legnagyobb, a renddel összeegyeztethető szabadságot, az államokra nézve önkormányzást, s a nemzetekre nézve a békét s az alkotmányos hatalommal való túlkapások megszüntetését. 5. A közigazgatás ma nem egyéb, mint a párt­zsarnokság, a személyes becsvágy, s az önző birvágy rendszeres eszköze. Valóságos botrány ez szabad intézményeinkre nézve,mely a republi­­kánus kormányforma alatt is veszélyes demo­­ralisációt támaszt. A polgári szolgálat alapos reformját tehát mint jelenünk egyik legsürgősb kérdését tekintjük; szükséges, hogy becsületes­ség képesség és buzgalom legyenek az egyedüli jogos igények közhivatalnál alkalmazásra, hogy a közhivatalok megszűnjenek önkényes kedve­zés tárgyai lenni. 6. A föderális adóztatás rendszerét követeljük, a­mely nem avatkozik indokolatlanul a nép ipa­rába, s a­mely eszközöket fog­ szolgáltatni egy ta­karékos kormány költségeire nyugdíjakra, az ál­lamadósságok kamataira s azok leszállítására, elismervén egyszersmind, hogy köztünk őszinte, de kiengesztelhetlen nézeteltérések vannak a szabadkereskedelmi és a védvám rendszerre néz­ve, e kérdés megvitatását kerületi congressusai­ban a népre, eldöntését a végrehajtó hatalom minden beavatkozása nélkül a congressusra bízunk. 7. A közhitel szentnek tekintendő, s an­nak minden megsértését kárhoztatjuk és meg­tiltjuk. 8. A készpénz fizetés mielőbbi újból megho­nosítását mint a becsületes kormányzás , a ke­reskedői moralitás fő szempontjaiból nélkülözhet­­ient, követeljük. 9. Hálásan emlékezünk a köztársaság tenge­részeinek és katonáinak önfeláldozására, s soha semminő tényünk se kisebbítse hazaszeretetük megjutalmazását. 10. Ellene mondunk a földtulajdon minden átengedésének vasutak részére vagy más társu­latok javára. A föld a mely államtulajdon való­ságos települőknek adandó. 11. A kormány kötelességének tartjuk, viszo­nyaiban a külnemzetekhez a béke és barátság ápolását. 12. Ez alapelvek elismerésére és megvalósí­tására szívélyesen kérjük jelölteink támogatását minden állampolgár részére, tekintet nélkül előbb elfoglalt politikai álláspontjára. Megjegyzendőnek tartjuk azon érdekes tényt, hogy a németek készeknek nyilat­koztak pártkülönbség nélkül szavazni Greelyre. A spanyol köztársaság kiáltványa. A spanyol föderális republikánusok végrehaj­tó igazgatósága a következő kiáltványt bocsá­totta ki. Föderális köztársaságiak! Semmi sem lett volna alulírottaknak kellemesebb, mintha a rájuk bízott hatalmat letehetik vala a párt nagy­gyűlésének kezeibe. Fájdalom, azonban e nagy­gyűlés nem kezdhette meg működését, a küldöt­tek, kikből alakul, nem érkezvén meg kellő számban. — Ily helyzetben kényszerítve látjuk magunkat tovább is intézkedni a párt magatar­tását illetőleg. Kötelességünket vélnők mulaszta­ni, ha tovább is meghagynák a pártot határozat­lanságában, tétlenségében. Világos, hogy a legnagyobb következetlensé­get követnek el, ha nem vennénk részt a jövő választásokban. Az emberek kik miután felfüg­­geszték, el is akarták tőlünk vonni jogainkat, megfosztatták hatalmuktól. — A kamara melyet az egész ellenzék mesterkéltnek az erőszak vzé­­leményének tartott, feloszlott. — A sajtószabad­ság, az egyesülési és gyülekezési szabadság tel­jes. A választás szabadsága, talán csekély kivé­tellel, kezességet talál a törvényhatóságok és a tartományi bizottságok jogkörének helyreállítá­sában, a jelen kormány létfeltételeiben s a szi­gorú roszalás azon szavaiban melyeket a kor­mány hivatalos nyilatkozatában mondott az elő­ző korte3 választások alkalmával elkövetet erő­szakosságokra és törvénytelenségekre. A monarchikus párttal szemben folytatott hosszú és kemény küzdelmeinkben folyton han­goztattuk, hogy szabad kormány alatt valósá­gos bűn lenne a törvényes út elhagyása. Eszméinket aláznák le, s méltatlanokká ten­nék minmagunkat az ország becsülésére, ha le­mondván a jog gyakorlásáról, melyért annyi ideig küzdöttünk, a mely után annyira vágytunk kizárnék magukat a parlamentből. A szabad ág, szemmel láthatólag kevéssé van még­ biztosítva Spanyolországban. A büntető tör­vénykönyvben legutóbb tett változások folytán kevésbé biztosítja azt a törvény mint a kormány türelmessége. Azok, kik ma föntartják, holnap már saját érdekükben kevesbíthetnék. A király szintén veszélybe dönthetné, újra ki­szolgáltatván azt a conservativoknak, kik össze­­férhetlennek mondják azt a renddel. Távol tehát, hogy feljogosítva lennénk távol maradni a választásoktól, a félelem, hogy sza­badságainkon sérelem történik, kötelességünkké teszi megmentéséért a további küzdelmet. Csak ha, daczára lojalitásunknak, daczára fáradozá­sainknak, szabadságunk akár azok által, kik ma föntartják, akár mások által megsértetnék, csak akkor látnék magunkat inditva elhagyni a vá­lasztások küzdterét, s a harcz küzdterét keres­ni föl. Álljunk meg őrhelyünkön szemben a veszél­lyel, mely mindig fenyeget oly országban, hol annyi a szabadság ellensége, kiket még pártfe­leinek közönyössége is támogat; de ezt várva, ne mondjunk le az eszközök használatáról sem, melyeket a törvény enged nekünk politikai hisze­kegyünk támogatására és megvalósítására. Hála ez eszközöknek, melyek ma szabadabbak mint bármikor, a monarchia ellentétes árnya alatt is egyre növekedtünk számban és erőben. Ma már éber és erős párt vagyunk, a spanyol politikában majd döntő befolyást gyakorlunk s mi vágy­unk a haza reménye. Használjuk csak föl ez eszközöket,s egyszer csak győzök leszünk. Lehet alkalom, mikor karddal kell küzde­­nü­nk ; van ismét más, midőn szóval: a pártok feladata, hogy ne téves­szék össze ezeket, s fel­adataikat e két fegyvernem tekintetében. Ma kétségkívül mint egy ember kell az urnák­hoz vonulnunk, zászlóinkat lobogtatva. Ideje, hogy megismerjük magunk is, kik vagyunk, mit bírunk; hogy megmutassuk, hogy Spanyolor­szágban a monarchia csak arra való, hogy el­vesse s életet adjon a köztársaság vetésének. Semmi egyezmény, semmi megállapodás nem köt bennünket a kormányon ülő emberekhez; ha a múlt évben, a magas­ politikai eszély foly­tán, bizonyos jóakarattal jártunk el velük szem­ben, ma már nem tartozunk nekik semmivel és sem cselekedeteik, sem érdekeink nem kötnek hozzájuk. Másrészről: a szavazás szabad lévén, nincs szükségünk sem coalitiókra, sem egyezmé­nyekre, a monarchikus pártokkal. De ez önállóság is csak egységre sarkalhatja pártunk árnyalatait, minden republikánus egy­hangúlag kell, hogy támogassa a jelölteket, ki­ket elvtársaink szabadon jelölendnek ki kerüle­teikben. Megalázó lenne ránk, ha a jövő kortes­ben nem lenne több képviselőnk mint ma.Ügyünk legfelsőbb érdeke parancsolja, hogy a kül­öbb­­ álló választásoknál nagyobb hévvel s nagyobb egységgel küzdjünk mint bármikor. Elvégre is, mi az a különbözet köztünk, melyet el ne napol­nánk mind a köztársaság kedvéért? Nincs köz­tünk el­vi eltérés, mindnyájan akarjuk a föderá­lis köztársaságot, s a munkás osztályok becsü­letes érték­­ét. Mindnyájan a köztársaság kikiál­tására törünk, a szabadság, a rend s a haladás hármas alapzatán. Senki közülünk nem ápol vá­gyakat egy fölforgató köztársaság iránt, annál kevésbé olyan iránt, mely akár a visszaéléseket, akár az egyenlőtlenséget szentesítené; senki sincs köztünk, ki a köztársaságot csak a végre­hajtó hatalom egyszerű változásának tekintené. Mi mindnyájan teljes kormányrendszernek tekintjük a köztársaságot, mely lényeges válto­zásokat eszközöljön a magánjog s a büntetőjog a politika s a közgazdaság terén, s minden vi­szonyban, m­ely a polgárok közt fenforog, s mely a collectivitáa alapján — alkotja a törvényható­ságot s az államot. Mondják, hogy a vezénylet kérdése választ el bennünket. De hol van az a köztársasági, ki azt mondja, hogy erőszakkal alapítható valamely társadalom, hogy az erő­szak használása az egyedül jogos eszköz a jog­fosztás és jogsértés után ? Ez alapon a köztársa­ság sem állhatna fenn tovább,mint a monarchia. Ha eljön is a fegyverhez nyúlás órája, nélkülö­­­­zetlen lesz, mielőtt megragadnék ez eszközt, számot vetni párthíveinkkel és előre ügyünk mellé nyerni meg a nép szellemét ; különben a legszörnyűbb összeesküvésnek is alapot adunk. Viszont, egy köztársasági sem hiszi, hogy a jogfosztás igazságossá válik ez erőszak folytán , mert megnyervén a tömeget a köztársaság ügyének, és szervezve a föderalisták hadsorait, nincs lehetőség, hogy a kard is meg ne hajoljon a köztársasági eszme tob­ban vagy szóban nyil­vánuló erejének. Eltéréseink csak a czéljaink elérésére fölhasználandó módokban, erőnk be­csülésében, és a harci opportunus pillana­’nak megítélésében állanak. Compromittálhatjuk e ezért a köztársaság erősbülésének ügyét? Az igazgatóság mindenre kész a párt egysé­géért, hivatkozik minden töredék jószándékára és hazaszeretetére, s felhívja őket vegyenek részt a választásokban. A békés eszközök az igaz ügy­­diadalát az erőszakosoknál jobban mozdítják elő, s a politikai jogok gyakorlása a legjobb oskola, a­hol a népek alkalmasaknak mutatkozhatnak a szabadságra, az igazságra, igazoljuk hát még egyszer nézet­azonosságunk és fegyelmezett­ségünk által, hogy mi vagyunk a félsziget újjá­teremtésére s szabadságának örökös biztosításá­­ra hivatott párt. Madrid, júl. 20. Aláírva: Py Margall, Figueras Gastelar, Somi, Contreras, Estevanez, Guzman. 1. Országos kormány 17­6,736 frt. 2. Országgyűlési költség 50,000 ,, 3. Magyar közigazgatás 51<5,801 „ 4. Állami épületek 36,298 „ 5. Egészségügy 95,080 „ 6. Nemzeti intézmények és nemzetgazdaság 73,932 „ 7. Alapok és ösztöndíjak 9,769 „ 8. Ménesek 60,000 „ 9. Különböző szükségletek 13,829 „ 10. Büntető intézetek 162,693 „ 11. Építési hatóságok 17,760 „ 12. Útépítés 326,611 „ 13. Csendőrség 196,850 „ 14. Országos könyvvezetés 37,228 „ 15. Országos pénztár 12,390 „ 16. Különböző, előre nem látható kiadások 10,000 „ 17. Nyugdíjak és provisiók 112,000 „ Tavai volt Az idén tehát több Összesen : 1.927,419 1.486,345 441,074 IX. Vallás- és közoktatásügy. 1. Vallás intézetek 188,569 2. Alapitványok és vallási segélyezések 20,946 3. Oktatásügyi intézetek 265,029 4. Alapitványok és járulékok nevelésügyi czélokra 34,928 5. Nyugdijak és provisiók 11,776 „ összes­en: 471,302 „ Tavai volt 348,586 „ Az idén tehát több 122,716 „ IIl. Igazságügy. 1. Hétszemélyes tábla 31,304 „ 2. Báni tábla 73,703 „ 3. Megyei törvényszékek 246,619 „ 4. Átalános törvk. költségek 114,278 „ 5. Úrbéri tervszékek 18,000 „ 6. Telekkönyvi hatóságok 24,460 , 7. Nyugdíjak és provisiók 46,273 „ összesen 1: 657,537 „ Tavai volt 532,477 . Az idén több 25,060 „ Az idén az összes szükséglet 2,956,258 „ Tavai volt 2,367,408 „ Az idén tehát több 588,860 B B. Fedezet. a) A beligazgatási és vallásoktatásügyi osz­tályok saját jövedelmei b) A magyar állami jövedelmeknek a ki­166,200 „ egyezési törvényben megállapított pausás-já­ruléka c) Megtakarítások 1869. 70. 71-ből, továb­b.200,000 , bá a behajtott 1867. óta marad adóhátra­lékok 63%-je, összesen 600,056 „ Kisajátítási esküdtszéki tárgyalás. Jul. 26. Elnök: B­o­g i 8­i­c­h Lajos. Jegyző: Fejér Elek. Felperes a magy. kir. közmunka és közle­kedésügyi minisztérium jogi megbízottja Por­dán Imre ügyvéd. Alperes: Erdey Fülöpné szül. Haas Teréz ingatlanának ismeretlen örökösei, képvi­selve S­z­é­k­y Antal ügyvéd hagyatéki gondnok és Erdey Fülöp által. Az esküdszék a következő tagokból alakult meg:Prück­­­er János,Gyarmathy György, Kövesdy Mór, E­­er Jakab, Ner­halt An­tal, Bokbauer András, S­a­n­g­e­r András, P­u­c­h­e­r József, Egyed Mihály, Kr c­n­o­­vics György, Mérő János, Wimmer Antal. Póttagok: S­i­m­o­n­y­i Antal, M­e­n­d­l István. A mai esküdtszéki eljárás tárgyát képezi a magy. kir. közmunka és közlekedésügyi minis­ter jogi megbizottja P­o­r­d­a­n Imre ügyvédnek, Erdey Fülöpné, szül. Haas Teréz elhalálozása folytán netaláni ismeretlen örökösei részére hivatalból kinevezett gondnok Széky Antal Ügyvéd s Erdey Antal, Erdey Benedek, Erdey Harsányi Róza, az utóbbiak, mint Erdey Fü­löpné szül. Haas Teréz állítólagos örökösei ellen beadott keresete, melyben a pest-terézvá­rosi kétszerecsen-utczai 1368-ik számú ingatlan­nak kisajátítását és a kártalanítási árt 22,044 frtban kéri megállapittatni. Alperes a felszólamlás alkalmával 40,233 ftet kért. Ennek előadván az ügyet, alperes Erdey Fülöpnek adja a szót. Nevezett előadja, hogy a szóban levő ingatlan 203 □ ölet tesz, melyből 130 □ öl van beépítve. A közmunkatanács ez ingatlannak f ölét 66 frtra becsülte, holott azon vidéken ma 250 frt alul telket vásárolni nem lehet. Az épület f ölét 76 frtra teszi, holott 150 frtért sem lehet ma építtetni; az épü­let emellett igen szilárd, jó karban van. Alperes számítása szerint az ingatlannak értéke 47,350 frra rúg. De ha a jövedelmet is veszi alapul, mely 2367 frtot tesz s ez ötös tőkésítés mellett 47350 frtnak felel meg; újra 47350 frtra rúg az ingatlan értéke. Ez összeg jóval túlhaladja ugyan a felszólamlás alkalmával kért 40,233 frtot, mindazonáltal alperes a most mondott összeggel is megelégszik, s kéri ennek megítélését. Felperes előadja, hogy alperes számításaival nagyon túllépett a méltányos követelés határain. Az ingatlan homlokzata alig két öl, mélysége 35 öl s pántlika alakban terül fel, az ily fekvés na­gyon sokat levon az ingatlan értékéből, az épü­let annyira rosz karban van, hogy rendőrileg is csak alig 4—5 évig tUretik­ meg, mert ez idő le­folgása után okvetlenül le kellene bontatni. De ha a jövedelmet is vesszük a számítás alapjául. A házban oly üzlet áll fenn, melyet nem min­den házi ur szokott megtűrni s ez üzlet épen azért fizet sokkal nagyobb házbért, mint mennyit a ház rendes lakók mellett jövedelmezne. Ez­ek­ Pest, 1872. Péntek, jul. 26 Szerkesztési iroda: Ferenczisk­ tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kézir­atok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-k­ivil, tárba,­­ferencziek-tere 7. szám; küldendők­­ nál fogva a jövedelmet nem veheti a számítás alapjául.Kéri a kártalanítási árnak 22,831 frtban való megállapítását. ~ _ Az esküdtszék szemlét kérvén, a helyszínen az elrendeltetik, s annak megejtése után az ingatlan kártalanítási árát 8 szavazattal 4 elle­nében 31,174 ínban állapította meg. Ezek az ítéletet jogérvényre emelvén,az ülést 11 órakor eloszlatja. Vidéki levelezés. (Nyílt válasz a „P. Napló“ jul. 10-ki tapolczai névtelen levelére.) K­ő­v­á­gó-Eörs, jul. 22. Ha hallgattak volna, bölcsebbek maradtak volna — és több hasznára lettek volna pártjuk­nak, miként, az alábbiakból maguk is mindjárt belátandják. Mi e kerület ellenzéki szóvivői (ha szabad még kegyes engedelmükbel ilyekként léteznünk) megundorodva a kormánypárt tizelmeitől, minő­ket eddig szem rém látott, fül nem hallott és hála Isten múltúnk históriája sem mutathat föl : hazafias néma fájdalmunkkal napi teendőinkhez vonultunk és tán végképen elhallgattunk volna, de önök névtelen tapolczaiak provo­kálnak, előbb a „Reforméban , most a „Naplódban. Ám lássák, bálba ismét a cselek­vésre késztenek, ha óvásunkat most már csak azért is beadjuk, mert piszkálódnak és nem mél­tányolják békés visszavonulásunkat. Önöknek hallgatás lett volna helyük, mint a hazard játékosnak — zsebre tenni, a nem törvé­nyes nyereményt és hallgatni. Mert önök épen úgy mint mi, sőt jobban­­ tudják, hogy mily nem törvényes eszközökkel győztek. Jól tudják, hogy mint ment az összeírás? a jobbpárti nagyobb helyeken előttünk eltitkolva, az 1843. 13 § ellenére, hogy ne ellenőrizhessük beírattak csak ugy diktálásra, házsorba, boldog boldogtalan még a nem jelentek is — a balköz­ségekben pedig adókönyv és túl szoros rostálás mellett. Így történt aztán, hogy a jobbpárli Nyi­­rádon m. e. 350 az ugyanakkora Köveskálon alig 85, Monoszlón 21, Totin m.e. 27 stb.­válasz­­tót írtak össze. — Maga a statistika is megdönti önöket. Jól tudják, hogy p. o. Nyirádon nemcsak a püspöki bérlők számtalan cselédsége, de még e csl­édek kanásza is — plébános, korcsmárca ko­csisa is,­csőszök, zsellérek, jágerek, erdőkerülők is összeirattak és szavaztak. így történt B. To­m­ajon és Tapolczán is stb. Így történhet aztán, hogy alig 6 jobbpárti községgel a többi m. e. 60 község leszavaztatott. Nyirádiak,b.tomajiak maguk kiadják bizonyit­­ványba,hogy soha nem voltak az összeiró urak elött b nem tudják, hogy miként­ lette­k beírva, és ma­guk bizoyitják, hogy cselédek szegények s nem választó képesek. Az elröl­ eredeti bizonyítványainkat a recla­­matiónál nem hogy respektálták volna, de máig is még csak vissza se küldték. De van helyettük más — és majd oda zárjuk óvásunkhoz a szép­séges faczédulákkal egyetemben. Ismerik önök e faczédulákat is — hiszen ta­polcai városhajdu is hordozta azokat házról házra 50 kr toldalékkal, erővel az asztalom hagy­va,sőt fenyegetve az elm­em­ogadás rossz következ­ményeivel.— Tapolcza: udvarban osztattak ki vá­lasztás napján a Nyirádiak ily zsoldjai. Ott öl­­töztettek át a cselédek és lágerok, hogy szavazásnál ruháik el ne árul­ják szolgaszemélyiségüket, s mind­erről a bizonyítványok kezeinknél vannak. Jól tudják azon taktikát, is hogy egy-egy balpárti község vezéremberei választás előtt polgári ügyben is criminalis után idéztettek, foglárokkal bekisértettek és vagy elnémittattak, vagy bezárattak, sőt csekélységekért betortattak is !—A vezető nélkül’maradt népj aztán megfélem­­lett, megfogyott, vagy odatért, a­hol nem ül­dözés, de jutalom kínálkozott. Jól tudják a választás menetét is — hogy töb­bet ne mondjak — hogy a terem tele volt jobb­­pártiakkal, kik a jobbra szavazót megéljenez­ték, a balra szavazót pedig, vagy bizalmi fér­­fiak­ jogos felszólalásait leordították; midőn pe­dig egy balpárti tisztes tanító ott bent maradt, azt az elnöki jogokba jogtalanul avatkozó szol­­gabiró úr pandúrokkal kilökdüstelve, börtönre vettette, egy lelkész pedig az udvarból, hol a vesztegetést akarta ellenőrizni, szintén pandú­rokkal dobatott ki. És sok ilyen — számtalan ! minőket alkotmá­nyos létünkbe álmodni se mertünk, de most sze­meinkkel láttuk,és láttuk hogy mintegy központi tab­us ütésre országszerte így történt. De mi lesz a gyümölcse? gondolják ki! Mert azt beismerniök kell, hogy ily választásokkal nincs valódi al­kotmányos népképviselet. Mindezt jól tudják, mert önök maguk mondák, hogy bárminő az eszköz, csak a ezér eléressék, hogy lám ez Angliában is így megy. — Tehát mért nem hallgatnak, markukba nevetve? Mi­nek provokálnak, hogy azokat a szép facedókát összeírási alibit stb. kimutató kézzelfogható bi­zonyainkat óvásunk mellé tenni kényszerüljünk. Sajnáljuk, hogy épen ily dacokat nagyon tisztelt, sőt különben e tájon személye és család­ja végett is előszeretettünkben élő minister úr megválasztása ellenében (ki ezekről nem tehet, sőt tudtával nem is engedte volna) kell, a folyto­nos kihívások folytán is. De ő belátandja, hogy mindezek nem ellenében, de csak válasz ha­tása ellenébe tétetnek a mi vagy különbség. E kerület ellenzéke oly higgadt, oly önzetlen hazafias, hogy örökké a békos összeférést a né­zet­különbség tolerancziáját hirdeté. Mig azonban isten adta józan eszünk szerint (miután mégis jó lesz kölcsönösen egymástól meg nem tagadnunk) azt látjuk, hogy a túlolda-

Next