A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-05 / 230. szám

nak is elégtelen) többé nem szorulunk és a páni félelemtől örökre megszabadulunk; már pedig egy záloglevelet forgóvá tenni, nem absolut le­hetetlenség, sőt nagyon könnyű, mihelyt azt az aequivalensnek fő kellékeivel felruházzuk. Mindeddig azon rögeszme uralkodott, hogy t. i. egy kamatozó jegy nem mehet forgalom­ba, mivel a köznép a kamatot számítani és le­olvasni nem képes és mivel ily jegy árfolyam alá jutna ; e rögeszme most is fenn áll, mert a legkönnyebb fej­beli kamatszámításra, és a cursus elleni óvszerre eddig reá nem jöttek. E kettő képezi főlényegét tervezetemnek, mely e részben új felfedezés, minthogy egy zálogle­vél szelvény nélkül eddig még nem létezett. Az önálló magyar bank jelen helyzetben nem lehet más, mint „Országos jelzálog bankja a magán­birtokosoknak“ vagy­is a nemzet garantiája és a kormány felügyelete alatt felállítandó országos földhitelintézet, mely forgó zálogleveleket kiszolgáltat telekkönyve­­zett jelzálogra. A záloglevél, hogy forgó legyen, az egyen­­értéknek főkellékeivel felruházandó; ez meg­van, mihelyt nem csak 100, hanem leginkább apró tizsrtos záloglevelek bocsáttatnak ki; to­vábbá, mihelyt egyöntetű, azaz egy napról kelt záloglevelek készíttetnek, hogy valamennyi egyformán növekedjék, (ki később időben vesz kölcsönt, az már növekedett értékben bocsátja ki) ; végre ha nem napontai, hanem ha­von­k­é­n­ti kamatszámítás határoztatik, hogy a köznép fejből is könnyen számíthassa, például tudva lesz országszerte, hogy a 10 frtos zálog­levél havonkint 5 krral növekedik, Leg­­végre a záloglevélnek árfolyam alá jutása lehe­tetlenné tétessék az által, hogy az adóhivatalban leendő elfogadás és készváltás által a növekedés szabályozva leszen. Mihelyt egy záloglevél­e négy főkellékkel el­látva van, hogy okvetetlen forgalomba menni fog, okszerűen kételkedni nem lehet, és hogy ekként kamatozó jegy is mehet forgalomba, azt minden pénzügyben jártas ember belátni fogja, valamint számtalanok már be is látták. Bár mint fontoljuk a helyzetet, bizton állít­hatni, hogy nincs más czélszerűbb mód, mint zálogleveleket (de nem kincstári utalványokat) forgóvá tenni, mert bármilyen bank állítas­sák fel, az jelenleg az austriai zwangsnota miatt okvetlen a legnagyobb fiascónak néz el­be. Ily forgó záloglevél a világon a legbiztosabb és legigazságosabb értékjegy, melynek nemcsak jelenje, hanem a legszebb j­ö­v­ő­j­e is van, mivel minden polgárosult és rendezett hitel-telekkönyvekkel ellátott ország reá fog jönni, hogy ily értékjegy a legbiztosabb és értékjegyeit­­okvetlen ingatlan reali­tásra fogja alapítani, nem pedig könnyen eltűnhető ingó ezüst rudakra; nem is fog hij­­jába egy consortiumot háromszoros ka­mattal hizlalni, miként Magyarország most is egy mostoha bécsi banknak nem biztos kény­szerjegyekért évenként közel 5 milliót adózik, akkor, a­midőn sokkal jobb, hasznosabb, és biztosabb értékjegyet azaz forgó zálogleveleket bocsáthat ki. Jerney Antal mn. k. Jerney ur tervét ma részletesen kifejtve hozza a nyilvánosság elé. Állításait kategorikusan in­dokolja s ezért czikkét lapunkba készséggel felvettük, habár nézetünk éppen a fődologra nézve felfogásától eltér; szerintünk ugyan­is nem az a fő feladat, hogy a jelen abnormis helyzethez alkalmazkodjunk, hanem hogy e helyzetet úgy változtassuk meg, hogy Magyarország Ausztriá­tól pénzügyileg és közgazdaságilag független legyen s hogy értékingadozásnak alá nem vetett jó és elegendő fizetési eszközt szerezzünk. A jelzálog és érezfedezetről is már előbb elmon­dottuk Jerney úrtól eltérő nézetünket. Országgyűlési tudósítás, Pest, oct. 4. A ház mai ülése későn kezdődött, s e szerint a felirati vitához is csak három szónok járult a maga mondandójával: Helfy a negyvennyolczas párt, Cozman és Csemeghy a jobboldal részéről. Helfy beszéde hosszasabb poloemia, Csemeghyé a nemzetiségiek feliratának tönkretevése volt, a­mivel — tudvalevőleg a­­legkönnyebben lehet olcsó babérokat szerezni most a házban; a jobb- és baloldal obligát tetszésére csak egyetlen egy ajk Mileticsé viszonozván folytonos kifogyhatat­­lansággal a tiltakozás többnyire egyhangú sza­vait. A mi igazat különben Csemeghy az osztrák ügyekbe való beavatkozás dolgában mondott azt elmondta Tisza tavai már jobban, szebben; a­mi pedig a nemzetiségi eszme államalkotó ké­pessége elleni — inkább állambölcsészi, mint politikai elmélkedését illeti, az igen szép dolog, csakhogy gyakorlatilag — a német birodalom­nak nemzeti eszmén­egggyé alakulása nap­jaiban — kevés jelentőséggel bír. Érdekes volt a mai ülés utolsó szónoka, Cozman. A nyelvvel, vagy a gondolatokkal való küzdelem volt-e, a­mi e nyilatkozat legnagyobb részét a közvetlen comicum netovábbjává tette, nem tudjuk, hanem annyi áll, hogy a beszéd e része osztatlan de­rültséget keltett az egész házban. Beszéde vé­gén nem keltett azonban derültséget. Cozmán úr egy román kerület képviselője, maga is ro­mán ; s mikor nem kellett neki a parlamentáris kormányforma áldásos vagy helytelen voltáról; mikor nem a fölirat feladatáról, vagy a választó­képesség értelmiségre fektetésének jogosult vagy absurd voltáról beszélnie, hanem mikor azt kellett neki röviden magyarán, talpraesetten megc­áfolnia, hogy itt némelyek a nemzetisé­gek közti ellentétességet dogmává akarják emelni, akkor elvesztette felszólalása comicus jellegét a beszéde utolsó passusára, mely a haza oszthatlan n­emzetének kívánt — patriarchális módon — hosszú életet,pártkülönbség nélkül él­jenezte meg élénken a ház. A képviselőház ülése. Az esti lapunkban közlöttek után a felirati vita megkezdettén, szót emelt Csemegi Károly. Mindenekelőtt Miletics és Trifunácz felirati javaslatához szól, melyre néz­ve nem tartja elégnek, hogy az csak mellőztes­­sék, hanem kimutatandónak hiszi jogtalanságát, veszélyességét, ártalmasságát és tarthatlanságát is. (Helyeslés jobbról.) Négy alapeszmét lát ab­ban , hogy Ausztriában oda át az alkotmány fö­derativ alapokra fektettessék ; hogy Magyaror­szág területe az egyes nemzetiségek szerint fel­osztassák, illetőleg a politikai szerb nemzet ré­szére külön terület kerekíttessék ki ;azután felhí­vás ő felségéhez az iránt,hogy külpolitikánk­ Szer­­bia barátságát kinyerje ; végül, hogy a török birodalommal kezdjünk háborút(Miletics: Nem!) hogy a keleti keresztény népek felszabadulván, a szerbekkel egy külön birodalmat alkossanak. (Miletics: Nem, nem!) Úgy látja, hogy ez a röpirat az inspiráció azon bátorságával, mely sokszor hasonlít a rög­eszméhez, tör át a meglevők korlátain, számba nem véve az ellenáramlat hatását. (Helyeslés.) A magyar képviselőháznak nincs joga, de nem is lehet akarata ö felsége többi országainak alkotmányi részletes kérdéseibe; a 67 ki ki­egyezés csak alkotmányt köt ki, saját biztossá­gunk szempontjából, de ez alkotmány minősége iránt nem tesz, nem tehet kikötést. (Helyeslés.) A nemzetiségi területekre nézve már elhagyja a felirat szerzőit a nemzetiségi solidaritás fennen emlegetett érzése, és szívesen elfogadnának a szerbek számára külön sittet. —­­Nagy hiba, igy folytatja, nagy szerencsétlenség, hogy a nemze­tiségi kérdés úgy tüntettetik föl, mint azon emeltyű, mely a magyar államot kihelyezi sar­kaiból, mely annak szoros összefüggését meg­semmisíti, mint azon olvasztó, mely a magyar állam egységét szétválasztja, és ez összefüggé­sükből kiszakított részeket, az egyes népfajok aspiratiojának tárgyává teszi. A nemzeti köve­telmények szemközt állitatnak a magyar állam­mal, a magyar állam eszméjével, létének, fejlő­désének és erősbödésének feltételeivel. Ha egy része annak, a­mi a nemzetiség nevében a fel­irati javaslat készítői által követeltetik, meg­adatnék : az elvi összeütközésbe jönne a magyar állam fennállásával, erősbödésével és haladá­sával. Nem mondja, hogy a szétszakítás, hogy a ma­gyarjában­ megszüntetése nyíltan kis volna mond­va a felirati javaslatban, nem mondja azt sem, hogy ez az illető urak szándékában lenne, de azt határozottan állítja, hogy azon eszméknek megvalósítása, melyek abban követeltetnek,rövid idő múlva Magyarország állami egységének meg­semmisítését vonná maga után; nézete­­szerint a föloszlás csupán csak a fejlemények menetének időkérdése lenne.De még azt is meg kell jegyezni, hogy ezen okirat már azáltal is, hogy a magyar országgyűlés egyik házához volt terjesztendő, és azáltal, hogy alakilag legalább ő felségéhez, a magyar királyhoz volt intézve , bizonyosan tartózkodóbb és óvatosabb, mint azon nyilvánu­­latok, melyekben a szerb históriai jognak ma­gyarázatai, ezen eszmének prófétái által a házon kívül hirdette­nek és a hivek által visszhangoz­tatok. De ha magát a szöveget tekinti is, már ebből kitűnik, hogy a magyar állam eszméje fentartása és a magyar állam megerősítése éppen nem képezi ezen felirati javaslatnak uralkodó gondolatát. A dualismus, melyet nem a 67-ki tör­vény hozott létre, a dualismus, mely fennállott mióta a Habsburg ház uralkodott Magyarország fölött, a dualismus úgy állíttatik elő, mint azon eszköz, mely által a kisebbség a többség fölött uralkodik, azt féken tartja." A magyar alkotmány nincs sehol felemlítve mint azon regulátor, melynek uralkodnia kell minden aspiratió, minden követelés fölött. Ezen okiratban a nemzetiség a legfölsőbb elv, a leg­­fölsőbb jog, a legfölsőbb igazság, minden ami létez, alá van vetve ezen elv követelményének, minden a­mi a nemzetiségi eszme és követelmény alakját és rendelkezését föl nem veszi, és a sze­rint­em változtatik, mind az erőszak, hódítás. Ezután tagadja, hogy a nemzetiségi kérdés mint legfontosabb tekinthető legyen. Tagadja, hogy az államban a nemzetiség alapján új ál­lam támadhasson, mert az állam nem csupán természeti alakulás, az állam egy históriai orga­nismus, egy magasztos erkölcsi tény, visszatér­ni az államoknak fajok, törzsek szerinti alaku­lásához, ez a civilisátió direct megtagadása len­ne. (Élénk helyeslés.) Beszédét igy fejezi be: Trifunácz képviselő úr a válaszfeliratot? elfogadás végett ajánlván a t. háznak, Sieyes egy mondatára hivatkozott, s mintegy szemünkre vetette: „Ti szabadok,akar­­tok lenni s nem tudtok igazságosak lenni.“ En­gedje meg a velem szemközt ülő úr, hogy egye­nesen hozzá intézzem egy igen kitűnő és évezre­dek óta bölcsnek elismert nagy férfiú mon­datát : „Qui parti civium consulunt, — mondja Cice­ro, — partem autem­­ negligant, rem perniciosam in civitatem inducunt, seditionem atque discor­­diam.“ (Élénk éljenzés és helyeslés jobb felől.) Helfy Ignácz: Nem fogadhatja el a ház bizottságának javaslatát, mert először ezen ja­vaslatból úgy tűnnék ki, mintha Magyarország boldogságának teljéhez nem hiányoznék semmi egyéb, mint egy pár apró törvény meghozatala, mint egy pár vasút­vonal kiépítése. Nem fogadhatja el azért sem, mert ámbár van benne sok üdvös teendő kijelölve, de a múlt tapaszta­latai nem jogosítják föl azon reményre, hogy azon üdvös feladatok üdvös irányban fognak megoldatni. Ugyanazon oknál fogva, és talán még kevésbé fogadhatja el a Schwarcz Gyula által benyújtott válaszfelirati javaslatot, mert ott világosan ki van mondva némely igen fontos pontra nézve, hogy igenis retrográd irányban akarja megoldani azon kérdéseket. Elég hi­vatkoznia arra, a­mit a sajtóról és az ország­gyűlési képviselői mandátum meghosszabbításá­ról mond. Nem fogadhatja el a Tisza Kálmán által be­nyújtott felirati javaslatot már csak azon oknál fogva sem, mert a legfontosabb kérdés a közjogi kérdés, benne érintve nincs, és mert, mint alkal­mam lesz később kimutatni,hogy ha valaha, épen most fölötelessége az ellenzéknek kiválólag a közjogi kérdést tisztába hozni­, semmikép nem fogadhatja el a Trifunácz Sándor és Miletics által benyújtott válaszfelirati javaslatot­ sem.Csak őszinte sajnálatát fejezheti ki a felett, hogy lehetetlenné teszik önmaguk, hogy akadjon a házban egy magyar képviselő is, ki ügyüket — bár­mennyi rokonszenvvel viseltetnének is irán­ta — ily modorban, ily irányban felkarolja. (Helyeslés.) Ezután Liptay Béla beszédére tér át, s az Orosz­ország intervenciója felől mondottakról így nyi­latkozik : Ezzel nem csak egy pártot bántott meg, de megbántotta az egész nemzetet, megsér­tette az egész nemzet kegyeletes érzületét, nem átalla a magyar képviselő­házban kimondani azt, mit soha senki nem mondott, még azok sem, kik a muszkavezetőknek nyugdijt szavaztak meg, — hogy mi mintegy némi háladatossággal tartozunk Oroszországnak azért, hogy 1849-ben ide bejött, hogy a minden­­nemzetek édes anyját, a szabad­ságot elnyomja, meggyilkolja. (Helyeslés balfe­­lől.) És még ez sem bántott volna engem oly mé­lyen, mert elvégre is az ember hibázhat, de hogy a méltatlankodásnak, melyet a nyilatkozat elő­idézett, csakis a háznak egyik oldala adott kife­jezést, és a túloldal nem, ez, bocsánatot kérek, jellemzi leginkább a politikai demoralisatiót, melybe estünk. (Helyeslés balfelöl!) Tegnap mi­dőn Csernátony J. képviselő­­társam felemlítette, mintegy jóakarólag, hogy ezen nyilatkozat elöl maga a miniszterelnök­ ur is megszökött, (Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök fejével tagadólag int) a miniszterelnök ur tagadólag intett fejével. Nagyon sajnálom, mert megvallom, hogy szerin­tem ily nyilatkozat elöli megszökés lett volna miniszterelnöksége alatt legtapintatosabb lépése. (Derültség) Ezután áttér az egyes támadásokra, a­miket a szélsőbal felirata ellen hallott. Elmondja, hogy a törvénytelenség, a­mirel ők vádolják a jobbol­dalt, a 67-ki kiegyezésnek múlhatlan következ­ménye volt, s erre — a törvénytelenségeket em­lítvén — lehetetlen volt nem utalni; szükséges a mai országgyűlés alatt a közjogi alap bolyga­tása azért is, mert a jövő választások alatt és a közjogi új egyezmény megkötése előtt a nemzet­nek emlékezetében tegyen, mily fontos kérdésben döntene akkor. Különben az „örökös“ közjogi törvényre nézve vigasztalást merít abból, hogy hoztak már egyszer Magyarországon ily örök időkre törvényt, 1492-ben, hanem hat év múlva megváltoztatták. Ez a hat év vigasztalja most is. Schwarcz Gyula beszédére térvén át, emlékez­tet arra, hogy Schwarcz, midőn feliratát itt a házban indokolta, támogatta, az ellenzéknek azt mondotta, hogy az a hibája, hogy összetéveszti az elveket a vágyakkal. — Figyelmeztetem tu­dós képviselő­társamat, hogy ő tévesztette össze a nemzeteket az egyénekkel. — Egyénnél igen­is áll­­az, hogy nagyon különböző a vágya az elvtől. Például lehet egy ember, a­ki bizonyos vágyból, például vezérkedési vágyból, fölhagy egy elvvel, (derültség balfelől,­ de nemzeteknél az nem megy ; nemzeteknél éppen a vágyak ké­pezik az általános elveket. Molnár Antal­t. képviselőtársunk azzal vá­dolta pártját, hogy a törvény iránti tiszteletlen­séget hirdeti a népnek az­által, hogy a jelen or­szággyűlést törvénytelennek mondja. De épen azért mondják az országgyűlést törvénytelennek, mert a törvény nem tartatott tiszteletben és mert óhajtják, hogy tiszteletben tartassák. Toszt Gyulára nézve kijelenti, hogy az általa használt hang nem parlamentbe való, s hogy nagy erkölcsi sülyedtségre mutat, hogy egy fiatal képviselő így meri tartani szűz beszédét. Madarász ismeretes határozati javaslatának azt veti ellen, hogy az is csak részletében s nem egészében vette figyelembe a szélsőbal felirati javaslatát, s azért jutott az iránt téves véle­ményre. Pártolja Simonyi Ernő felirati javasla­tát. (Éljenzés a szélső balon.) Cozmán János mindenekelőtt örvend ama haladásnak, melyet a trónbeszédben lát, hogy az­t,­­ a külügyeket is megemlíti, s azután ki­nyilatkoztatja, hogy szebb alkotmány a parla­mentnél és a felelős ministériumnál nincs a vi­lágon. (Derültség.) Rögtön utána kinyilatkoztatja azt is, hogy a ministériumot nem csak mint nemzeti intéz­ményt, de már jeles tagjainál fogva, kiket múlt­­juk magasztal, dicséri, üdvözli és támogatja. (Derültség balfelöl.) Áttérve a közjogi alap fejtegetésére, abban a véleményben van, hogy még ha onnan túlról kezdeményeznék is a közjogi alap megváltozta­tását, akkor sem adná oda, ha nem tudná, hogy a király meg a túlsó nemzetek, jobbat adnak helyette.­­ Azt mondják továbbá, hogy a köz­jogi ellenzék álláspontja igazolva van külön bankrendszer s a külön hadsereg követelése által. A­mi az elsőt illeti, a külön bankrendszert, azt a fejedelem, a kormány, a ház többsége s mindnyájan egyformán kívánják. Ez tehát nem igazolása az ellenzéki álláspontnak. De nem igazolása a külön hadsereg, sőt rontása ezen álláspontnak, mert külön hadsereget létesítni a hazának legnagyobb veszélyébe kerülne. (Élénk derültség bal fe­löl.) Eltekintve attól, hogy Ma­gyarország külön hadseregtartásról még Mária Terézia előtt lemondott (Derültség); eltekintve attól, hogy Magyarországon, ha mindjárt magyar ezredek alakítottak is, ez után ezek mindig a közös hadseregbe osztattak (Derültség); elte­kintve attól, hogy ő felsége, mint föhadúr, már gyakorlatában van annak, hogy neki kö­zös hadserege legyen, (Derültség,) azt hiszem, hogy a külön hadseregnek alkotása, nem szük­séges, nem czélszerű s nem is lehetséges. (Élénk derültség.) Nem szükséges a külön hadsereg azért, mert a birodalomnak másik fele sem követeli, s ha igaz az, hogy az egyesített erő a harezmezőn szebb eredményeket, nagyobb győzelmet vívhat ki, mintha el lenne különítve, akkor sokkal czél­szerűbb, sokkal jobb ha a két hadsereg együtt van egy fejedelem alatt. Én tehát semmi szük­ségét nem látom az elkülönítésnek, kiváltképen hogy ha tekintetbe veszem, hogy az együtt aratott fényes győzelem (Felkiáltások balfelől: köszön­jük az ily győzelmet!) [fele részben Magyaror­szágra visszasugárzik (Balfelől köszönjük.) Nem látom czélszerűnek, mert a magyarok példájára Magyarország nemzetiségei azt mondanák, hogy mi nem lépünk a magyarországi hadseregbe, hanem az osztrák hadseregbe és pedig azért, mert mi nekünk nincsenek képes tiszteink az okta­tásra, az osztrák tisztek pedig sokkal szelideb­­ben bánnak az újonczokkal. (Elénk Derültség !) Pedig ez igy áll és igy nagyobb hajlammal vi­seltetnek az osztrák hadsereg iránt, mint a ma­gyar iránt. Ő a sok válaszfelirati javaslatból azt választ­ja, mely tartalmánál fogva legildomosabb, s leg­megfelelőbb a ház méltóságának. Mindenki tud­hatja e szerint, hogy én a bizottság által szer­kesztett felirati javaslatot pártolom, (Élénk de­rültség) mert az semmi sértést nem foglal ma­gában. Ha már ezt constatálom, tartozom meg­mondani az okokat, miért nem fogadom el a többi válaszfelirati javaslatokat. A Tisza Kál­mán és érdemes társai által benyújtottat azért nem fogadja el, mert az feltételezi a nemzet akaratának meghamisítását; feltételezi, hogy e nemzet többsége ellentétben van a parlament többségével; feltételezi, hogy a közhitel nincsen beruházva a közczélokba. (Derültség.) Ezek oly vádak, melyekről neki tudomása nincs. (Élénk derültség) hogy juttasson­­ oly dolgokat tudo­másra, melyeket nem tud. (Általános élénk de­rültség.) Madarász módosítása oly útra vezetné a házat és a képviselőket, mely után mi Madarász és Irányi képviselő urakkal együtt már 1849-ben jártunk, azaz elfutottunk Pestről Debreczenbe (Hosszas derültség.) Onnan Aratira s onnan az illetők kimenekültek Orsován által és minket itt hagytak. (Általános derültség.) ne méltóztassék válaszfeliratban kívánni, hogy én és képviselő­társaim még egyszer megjárjuk ezen utat. (De­rültség) a­mi Schwarz Gyula javaslatát illeti, nagyon sajnálja, hogy csalódott; azt gondolta, hogy ő boldoggá teszi Magyarországot, de a­mi­kor azt látja benne, hogy azon alapot, melyen ő most e házban áll, megtámadja, választói jogát elveszi s azt valami „értelmiség“ kezeibe helye­zi (Hosszas derültség),akkor neki semmi bizal­ma nincs az ő reformja iránt (derültség) fel sem terjesztené, hanem majd mikor előterjeszti e ház­ban meg­felel reá. Ő javasol egy jó reformot (Halljuk !) melylyel minden képviselő tartozik népe javát eszközölni, ez a dohány monopólium eltörlése, (Derültség és helyeslés balfelől) és egyenes adóvá változtatása, mire a népnek szük­sége van. Beszédét igy fejezé be: Miletics képviselő úr és társai javaslatát épen nem fogadom el. Cse­meghy képviselő úr terjedelmesen válaszolt Foc­tor Miletics úrnak és én a nemzeti kérdéssel foglalkozni nem is akarok, hanem azt meg kell említenem, hogy midőn egy magyarországi kép­viselőnek idehaza való dolgokkal kell foglalkoz­nia, furcsának találom, hogy ő Magyarország határain túl 18 szláv törzs sorsával foglalkozik (derültség és helyeslés). Elpanaszolja továbbá, hogy az erdélyi románok ide nem jöttek; nekem erről semmi tudomásom nincs, látok itt román képviselőket, a­mint ez tegnap is megjegyezte­tett, vannak román képviselők. Egyébiránt, ha nem jönnek ide, itt mi elegen vagyunk. (Hosz­­szas általános derültség). Felhozott azonban Mi­letics képviselő úr egy dolgot, melyet én, mint román képviselő válasz nélkül nem hagyhatok. (Halljuk) Azt mondja és elég ügyetlenül, (De­rültség) hogy a dualizmus ártalmára van a nem­zetiségeknek. Engedelmet kérek, már én azt nem értem, ez csak a rosz akarat kifolyása. Én is román vagyok, nemzetiségi ember, ki szivemből pártolom nemzetem ügyét, melyből születtem és annak ügyét lelkismeretesen kezel­tem és fogom kezelni mindig. (Élénk éljenzés,­ de én nem látom, hogy a dualismus oly állapot lenne, mely uralkodást biztosíthatna egyik nem­zetnek a másik felett, mert a községből a me­gyén át egészen ide e házig mindig és minden­ben részt vesz benne a román nemzetiség, béké­ben együtt tanácskozván a magyarral, (Élénk helyeslés ) és egy józan észszel senki sem mond­hatja (Derültség.) hogy a dualismus ártalmára van a nemzetiségeknek. Én hálát adok a gond­viselőnek, mely megsegített bennünket, annyi­ban, hogy a nemzetiségi kérdések nagy részben enyhítve vannak és megoldva legalább nagyjá­ban. Igen kevés van hátra, csak tatarozás, melyet én a t. háznak majd elébe terjesztek, de az nem szolgálhat okul arra, hogy mi az orszá­got felforditsuk, (Helyeslés.) nyugalmát meghá­­boritsuk, csak arra vonatkozik, hogy az ország reánk mint elmaradott szegényekre gondját for­dítsa, (Helyeslés, éljenzés.) mert a szabadságot és jogot egyenlően gyakoroljuk mindnyájan. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem vagyok bigott, nemzetiségi ember; én nekem van egy nemzeti és azonkívül egy dicső nemzetem, tudnillik ezen országnak összes népei és polgárai, a­kiket én egy törvény és egy alkotmány alatt állóknak képzelek — ez az én nemzetem, az isten tartsa meg. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől.) Ezzel az ülés — 2 óra 5 perc­kor — véget ért. Legközelebbi ülés holnap lesz. Napirenden van a kérv. bizottság jelentése , azután a felirati vita folytatása lesz. K8LÖHF£L£L — Széles körben már jó ideje száj­ról szájra járnak holmi coulista titkok, melyekre eddig tartózkodtunk reflectálni Most azonban e hírek határozottabb alakot öltöttek, és igy mint­egy kötelességünké vált azokat közzé tenni és kérdeni: váljon valók-e és ha nem azok, nem tart­ják-e ott a nemzeti színháznál szükségesnek már csak az intézet érdekében is azok megczá­­folását. Az egyik a városligeti fasorban vett te­lekre vonatkozik, melyről mindenki tudja, hogy 90,000 fájába került a színháznak. Vannak azon­ban kik azt állítják, hogy a szól­an levő telket egy ismert alkusz két vagy három hó előtt 30 ezer frtért ajánlotta megvételre, de ajánlata ak­kor az ő kezéből nem fogadtatott el. Megvárták mig más kézre kerül; hatvanezer forint külön­bözésről van tehát szó, melyet a szinház pénztá­rának meg lehetett volna menteni. — A másik hir az, hogy a nemzeti színházhoz az intendáns egy a magasabb demi-monde-hoz tartozó nőt szer­ződtetett és egygyel alkuban van szerződtetés czéljából. A szerződtetést, úgy mondanak, az in­tendáns árnak mellékkereseti ágak szerzése tette kívánatossá, így jutott egy biztositó társulatnál igazgatósági tanácsosi álláshoz, mely nem cse­kély jövedelemmel jár. — így szólnak hirek, melyet a legvalószínűbbnek tetsző indokolások­kal kisérnek. Mi dr. Orczy Bódogot igen rosz­intendánsnak tartjuk, de e nézetünk mellett nem hihetjük, hogy állását a színház erkölcsi és anyagi érdekeiben szem elől tévesztené, sőt meg vagyunk győződve, hogy szakértelem hiányában ha már művészeti tekintetben tartalmára is van az üzletnek, ez érdekek megóvásában iparkodik azt ellensúlyozni. Felemlítettük tehát a híreket, csu­­pán azért,hogy alkalmat adjunk­ neki épen ezen a közvéleményt megbotránkoztató hírekkel szembe szállni.­­ A vízvezetéki víz ma is épen olyan élvezhetlen, mint napokkal ezelőtt. A baj okát ma épen úgy nem tudja senki, mint he­tekkel ezelőtt nem tudták. Lindley oda se néz a calamitásnak, és duzzog, mert megsértették az­zal, hogy vizét rosznak mondták. Mikor lesz e súlyos bajnak vége, azt ismét senki sem tudja. — Pest külterületének szabály­o­­zási terve. A városi középítészeti bizottmány ma tárgyalta a közmunkatanácsnak a város külső vagyis azon területére vonatkozó szabá­lyozási tervét, mely a nagy körúton túl a város legszélső határáig terjed. A fővárosi közmunka­­tanács részéről Reitter Ferencz miniszer­­taná­csos adta a szükséges felvilágosításokat. Min­denekelőtt abban állapodtak meg, hogy a nagy körúton túl fekvő területen, még két sugárutat építenek főközlekedési vonalakul, melyek a vá­rosból sugáralakúlag végződő utak által keresz­tül metszetnek. Az egyike ezen főközlekedési vonalnak a mostani marha hajtsáll­aton lesz 1­­ öl szélességben. Hasonló czélból fog a két sz­v­­utcza is, a lőportorony és Szondi-utcza tájékán, tekintettel a vasút áthidalására 18 élre kiszé­­lesbittetni. A külső körút tervezetét szinte elfo­gadták, az kezdődik a Margitsziget felső csú­csánál, átmetszi a külső újpesti utat, felveszi az újpesti sziget vízvezetéki főcsövezetét, átmegy a kerepesi úton, átmetszi a magyar államvasutat, mely ponton egyenesen a kőbányai főtartalék medenczék felé hajlik és az alsó kikötőnél (so­roksári Dunaág) végződik. Szélessége szinte 18 öl. Valamennyi kinyúló utak, mint a kerepesi, kőbányai, üllői és soroksári, a külső váczi­ út szerint 18 ölre szélesíttetnek ki. Legnehezebb részét a szabályozási tervnek a Kőbánya helyes beosztása képezte és a fővárosi közmunkatanács arra törekedett főleg, hogy az ottani birtokvi­szonyokat a szabályozás által ne nagyon alte­­rálja, de azért Kőbányát Pesttel czélszerű úthá­lózattal összekötni iparkodott, mi végre 7 fő összekötő útvonal van tervezve. A Kőbányán felépítendő vaspálya indóház részére szinte tá­gas tér van hagyva. Az államvasút czeglédi hajlópontjától egy szárnyvonal fog építtetni, a kőbányai sertés állásokhoz, melyen az összekötő vasút segélyével a magyar államvaspályához, és az entrepot-k, dockkokhoz és a déli vaspályá­hoz lehet jutni. Ez­által a főváros Hatvanon, Losonczon, Oderbergen át északi Németországgal lesz összekötve. A sertés szállások a szent Lörinczi határ felé fognak tereltetni s a kőbányai út mentén lévő állások helyére lakházak fognak építtetni. Az összekötő vasútvonal mellett 6— 10 öl széles utak lesznek. Az entrepot-k és siló­kra nézve azt határozza a tervezet, hogy a fő­vámhivatal alsó részén túl 4 földszinti, nagy nyitott raktár épitessék, melyek a folyam és vasút közötti forgalmat fogják közvetíteni. A nagy körút túlsó oldalán a dunaparton végig lesznek felépítendők a dock-ok és áru raktárok, melyeknek részlet tervei azon­ban még ezentúl fognak elkészülni. A városliget jelenlegi idomtalan alakját park formává fogják átalakítani és a homokgödrökig terjesztetik ki. Az uj városliget a régivel két főút által lesz összekötve, melyek magántelke­ken fognak keresztül vonulni. Tervezve van­­két új temető, az egyik északon balra az államvas­­úttól, a másik délen, hol a homokgödrök vannak. A kültelkek szinte gyökeres szabályozás alá es­nek, melyeket itt részletesen el nem sorolha­tunk, miután azok igen sok felé ágaznak el és csak azt említjük, hogy a gubacsi határból, mely­be a soroksárt kikötözik, 130 □ öl lesz a vá­ros által megveendő, hogy a kikötő saját terü­letébe essék. — A S­z­e­n­t­ L­á­s­z­l­ó tá­r­s­u­l­a­t f. évi okt. 10-re kitűzött közgyűlése közbejött építke­zési akadályok miatt nem a pesti papnövelde épületében, hanem a Szent István társulat házá­ban (Lövész utcza 11. sz.) fog megtartatni. — A román fejedelem nagy buzgóság­­gal csügg a hadsereg szervezésén. A félhiva­talos „Presse“ ezeket írja: Az egész nemzeti hadsereg egy rendszerezett szervezést nyer. Gyalogság, lovasság, tüzérség és mérnöki­ isko­lák állíttatnak s a legrövidebb időközökben kisebb nagyobb gyakorlatok tartatnak. A fejedelem csak a napokban tartott szemlét a fővárosi helyőrség felett s a hivatalos „Monito­­rula“-ban dicsérőleg ismerte el a tisztek s kato­nák kitűnő magok viseletét. Közelebbről egy egész hadtest fog gyakorlatra összevonatni s a fejedelem személyes vezénylete alatt különböző stratégiai pontokon műkö­dni. A román félhivata­los lap folyvást lelkesedés s önbizalomra ébreszti a románokat. — Uj Ubryk Borbála. Oroszország egyik falujában már hoszabb ideje suttogták, hogy a falubeli földesur házában furcsa dolgok történnek. Beszélték, hogy három leánya egyike rögtön és nyomtalanul eltűnt. Néhány hét előtt azonban a gensdarme-ezredes névtelenül levelet vett, melyben a leány eltűnése le volt írva. Az ezredes a földesurat maga elé idéztette, ki a tett kérdésre zavarba jött és minden fölvilágosítást megtagadott. Az ezredes házvizsgálatot indított meg és a levél figyelmeztetése folytán a kert egyik házában egy zugban összekuporodott alakra találtak, mely alig hasonlított emberi lényre. Az atya a leányt nyolcz év óta tartotta e zugban, melyben ülőhelyzetéből nem tudott fölemelkedni. A szerencsétlen kínjaiban eszét is vesztette, és midőn kivonták a zugból, könyör­­gött, hogy hagyják meg életben. Az orvosoknak kevés a reményük a nő életben maradásához. — A biharmegyei aga­r­ász tár­saság, agárversenyét f. hó 28-án tartja, szokott helyiségén a Konyári Sóstón. — A ver­senyző agarak nevezése, a versenyt megelőző estre, az az október 27-én éjjeli 12 óráig tart. Ez évben két verseny rendeztetik u. a m. 1. kö­lyök agár verseny, 2. Öreg agár verseny. A dijak egyikét gr. Zichy Ernő társulati tag, mási­kát a társulat adandja. — Öngyilkossági kísérlet a börtönben. M. L. nevű kereskedő segé­det a kunhegyesi járásbíróság lopás gyanúja miatt köröztette. A pesti kapitányság M-et ma elfogta. Alig kisérték be a börtönbe, ott mérget vett. Életveszélyesen megbetegedve vitték a kór­házba. — „A nők munkaköre“ szerkesztői: Wohl Janka és Stephanie tudatják előfizetőikkel hogy újév előtt lapoknak csupán három mutat­ványszáma fog megjelenni, amely ingyen jár. E három szám november 15-dikén, deczember 1-én és 15 dikén fog megjelenni. A befolyt elő­fizetések pedig jövő év január 8-ától­­fogva számíttatnak.

Next