A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-05 / 230. szám
nak is elégtelen) többé nem szorulunk és a páni félelemtől örökre megszabadulunk; már pedig egy záloglevelet forgóvá tenni, nem absolut lehetetlenség, sőt nagyon könnyű, mihelyt azt az aequivalensnek fő kellékeivel felruházzuk. Mindeddig azon rögeszme uralkodott, hogy t. i. egy kamatozó jegy nem mehet forgalomba, mivel a köznép a kamatot számítani és leolvasni nem képes és mivel ily jegy árfolyam alá jutna ; e rögeszme most is fenn áll, mert a legkönnyebb fejbeli kamatszámításra, és a cursus elleni óvszerre eddig reá nem jöttek. E kettő képezi főlényegét tervezetemnek, mely e részben új felfedezés, minthogy egy záloglevél szelvény nélkül eddig még nem létezett. Az önálló magyar bank jelen helyzetben nem lehet más, mint „Országos jelzálog bankja a magánbirtokosoknak“ vagyis a nemzet garantiája és a kormány felügyelete alatt felállítandó országos földhitelintézet, mely forgó zálogleveleket kiszolgáltat telekkönyvezett jelzálogra. A záloglevél, hogy forgó legyen, az egyenértéknek főkellékeivel felruházandó; ez megvan, mihelyt nem csak 100, hanem leginkább apró tizsrtos záloglevelek bocsáttatnak ki; továbbá, mihelyt egyöntetű, azaz egy napról kelt záloglevelek készíttetnek, hogy valamennyi egyformán növekedjék, (ki később időben vesz kölcsönt, az már növekedett értékben bocsátja ki) ; végre ha nem napontai, hanem havonkénti kamatszámítás határoztatik, hogy a köznép fejből is könnyen számíthassa, például tudva lesz országszerte, hogy a 10 frtos záloglevél havonkint 5 krral növekedik, Legvégre a záloglevélnek árfolyam alá jutása lehetetlenné tétessék az által, hogy az adóhivatalban leendő elfogadás és készváltás által a növekedés szabályozva leszen. Mihelyt egy záloglevéle négy főkellékkel ellátva van, hogy okvetetlen forgalomba menni fog, okszerűen kételkedni nem lehet, és hogy ekként kamatozó jegy is mehet forgalomba, azt minden pénzügyben jártas ember belátni fogja, valamint számtalanok már be is látták. Bár mint fontoljuk a helyzetet, bizton állíthatni, hogy nincs más czélszerűbb mód, mint zálogleveleket (de nem kincstári utalványokat) forgóvá tenni, mert bármilyen bank állítassák fel, az jelenleg az austriai zwangsnota miatt okvetlen a legnagyobb fiascónak néz elbe. Ily forgó záloglevél a világon a legbiztosabb és legigazságosabb értékjegy, melynek nemcsak jelenje, hanem a legszebb jövője is van, mivel minden polgárosult és rendezett hitel-telekkönyvekkel ellátott ország reá fog jönni, hogy ily értékjegy a legbiztosabb és értékjegyeitokvetlen ingatlan realitásra fogja alapítani, nem pedig könnyen eltűnhető ingó ezüst rudakra; nem is fog hijjába egy consortiumot háromszoros kamattal hizlalni, miként Magyarország most is egy mostoha bécsi banknak nem biztos kényszerjegyekért évenként közel 5 milliót adózik, akkor, amidőn sokkal jobb, hasznosabb, és biztosabb értékjegyet azaz forgó zálogleveleket bocsáthat ki. Jerney Antal mn. k. Jerney ur tervét ma részletesen kifejtve hozza a nyilvánosság elé. Állításait kategorikusan indokolja s ezért czikkét lapunkba készséggel felvettük, habár nézetünk éppen a fődologra nézve felfogásától eltér; szerintünk ugyanis nem az a fő feladat, hogy a jelen abnormis helyzethez alkalmazkodjunk, hanem hogy e helyzetet úgy változtassuk meg, hogy Magyarország Ausztriától pénzügyileg és közgazdaságilag független legyen s hogy értékingadozásnak alá nem vetett jó és elegendő fizetési eszközt szerezzünk. A jelzálog és érezfedezetről is már előbb elmondottuk Jerney úrtól eltérő nézetünket. Országgyűlési tudósítás, Pest, oct. 4. A ház mai ülése későn kezdődött, s e szerint a felirati vitához is csak három szónok járult a maga mondandójával: Helfy a negyvennyolczas párt, Cozman és Csemeghy a jobboldal részéről. Helfy beszéde hosszasabb poloemia, Csemeghyé a nemzetiségiek feliratának tönkretevése volt, amivel — tudvalevőleg alegkönnyebben lehet olcsó babérokat szerezni most a házban; a jobb- és baloldal obligát tetszésére csak egyetlen egy ajk Mileticsé viszonozván folytonos kifogyhatatlansággal a tiltakozás többnyire egyhangú szavait. A mi igazat különben Csemeghy az osztrák ügyekbe való beavatkozás dolgában mondott azt elmondta Tisza tavai már jobban, szebben; ami pedig a nemzetiségi eszme államalkotó képessége elleni — inkább állambölcsészi, mint politikai elmélkedését illeti, az igen szép dolog, csakhogy gyakorlatilag — a német birodalomnak nemzeti eszménegggyé alakulása napjaiban — kevés jelentőséggel bír. Érdekes volt a mai ülés utolsó szónoka, Cozman. A nyelvvel, vagy a gondolatokkal való küzdelem volt-e, ami e nyilatkozat legnagyobb részét a közvetlen comicum netovábbjává tette, nem tudjuk, hanem annyi áll, hogy a beszéd e része osztatlan derültséget keltett az egész házban. Beszéde végén nem keltett azonban derültséget. Cozmán úr egy román kerület képviselője, maga is román ; s mikor nem kellett neki a parlamentáris kormányforma áldásos vagy helytelen voltáról; mikor nem a fölirat feladatáról, vagy a választóképesség értelmiségre fektetésének jogosult vagy absurd voltáról beszélnie, hanem mikor azt kellett neki röviden magyarán, talpraesetten megcáfolnia, hogy itt némelyek a nemzetiségek közti ellentétességet dogmává akarják emelni, akkor elvesztette felszólalása comicus jellegét a beszéde utolsó passusára, mely a haza oszthatlan nemzetének kívánt — patriarchális módon — hosszú életet,pártkülönbség nélkül éljenezte meg élénken a ház. A képviselőház ülése. Az esti lapunkban közlöttek után a felirati vita megkezdettén, szót emelt Csemegi Károly. Mindenekelőtt Miletics és Trifunácz felirati javaslatához szól, melyre nézve nem tartja elégnek, hogy az csak mellőztessék, hanem kimutatandónak hiszi jogtalanságát, veszélyességét, ártalmasságát és tarthatlanságát is. (Helyeslés jobbról.) Négy alapeszmét lát abban , hogy Ausztriában oda át az alkotmány föderativ alapokra fektettessék ; hogy Magyarország területe az egyes nemzetiségek szerint felosztassák, illetőleg a politikai szerb nemzet részére külön terület kerekíttessék ki ;azután felhívás ő felségéhez az iránt,hogy külpolitikánk Szerbia barátságát kinyerje ; végül, hogy a török birodalommal kezdjünk háborút(Miletics: Nem!) hogy a keleti keresztény népek felszabadulván, a szerbekkel egy külön birodalmat alkossanak. (Miletics: Nem, nem!) Úgy látja, hogy ez a röpirat az inspiráció azon bátorságával, mely sokszor hasonlít a rögeszméhez, tör át a meglevők korlátain, számba nem véve az ellenáramlat hatását. (Helyeslés.) A magyar képviselőháznak nincs joga, de nem is lehet akarata ö felsége többi országainak alkotmányi részletes kérdéseibe; a 67 ki kiegyezés csak alkotmányt köt ki, saját biztosságunk szempontjából, de ez alkotmány minősége iránt nem tesz, nem tehet kikötést. (Helyeslés.) A nemzetiségi területekre nézve már elhagyja a felirat szerzőit a nemzetiségi solidaritás fennen emlegetett érzése, és szívesen elfogadnának a szerbek számára külön sittet. —Nagy hiba, igy folytatja, nagy szerencsétlenség, hogy a nemzetiségi kérdés úgy tüntettetik föl, mint azon emeltyű, mely a magyar államot kihelyezi sarkaiból, mely annak szoros összefüggését megsemmisíti, mint azon olvasztó, mely a magyar állam egységét szétválasztja, és ez összefüggésükből kiszakított részeket, az egyes népfajok aspiratiojának tárgyává teszi. A nemzeti követelmények szemközt állitatnak a magyar állammal, a magyar állam eszméjével, létének, fejlődésének és erősbödésének feltételeivel. Ha egy része annak, ami a nemzetiség nevében a felirati javaslat készítői által követeltetik, megadatnék : az elvi összeütközésbe jönne a magyar állam fennállásával, erősbödésével és haladásával. Nem mondja, hogy a szétszakítás, hogy a magyarjában megszüntetése nyíltan kis volna mondva a felirati javaslatban, nem mondja azt sem, hogy ez az illető urak szándékában lenne, de azt határozottan állítja, hogy azon eszméknek megvalósítása, melyek abban követeltetnek,rövid idő múlva Magyarország állami egységének megsemmisítését vonná maga után; nézeteszerint a föloszlás csupán csak a fejlemények menetének időkérdése lenne.De még azt is meg kell jegyezni, hogy ezen okirat már azáltal is, hogy a magyar országgyűlés egyik házához volt terjesztendő, és azáltal, hogy alakilag legalább ő felségéhez, a magyar királyhoz volt intézve , bizonyosan tartózkodóbb és óvatosabb, mint azon nyilvánulatok, melyekben a szerb históriai jognak magyarázatai, ezen eszmének prófétái által a házon kívül hirdettenek és a hivek által visszhangoztatok. De ha magát a szöveget tekinti is, már ebből kitűnik, hogy a magyar állam eszméje fentartása és a magyar állam megerősítése éppen nem képezi ezen felirati javaslatnak uralkodó gondolatát. A dualismus, melyet nem a 67-ki törvény hozott létre, a dualismus, mely fennállott mióta a Habsburg ház uralkodott Magyarország fölött, a dualismus úgy állíttatik elő, mint azon eszköz, mely által a kisebbség a többség fölött uralkodik, azt féken tartja." A magyar alkotmány nincs sehol felemlítve mint azon regulátor, melynek uralkodnia kell minden aspiratió, minden követelés fölött. Ezen okiratban a nemzetiség a legfölsőbb elv, a legfölsőbb jog, a legfölsőbb igazság, minden ami létez, alá van vetve ezen elv követelményének, minden ami a nemzetiségi eszme és követelmény alakját és rendelkezését föl nem veszi, és a szerintem változtatik, mind az erőszak, hódítás. Ezután tagadja, hogy a nemzetiségi kérdés mint legfontosabb tekinthető legyen. Tagadja, hogy az államban a nemzetiség alapján új állam támadhasson, mert az állam nem csupán természeti alakulás, az állam egy históriai organismus, egy magasztos erkölcsi tény, visszatérni az államoknak fajok, törzsek szerinti alakulásához, ez a civilisátió direct megtagadása lenne. (Élénk helyeslés.) Beszédét igy fejezi be: Trifunácz képviselő úr a válaszfeliratot? elfogadás végett ajánlván a t. háznak, Sieyes egy mondatára hivatkozott, s mintegy szemünkre vetette: „Ti szabadok,akartok lenni s nem tudtok igazságosak lenni.“ Engedje meg a velem szemközt ülő úr, hogy egyenesen hozzá intézzem egy igen kitűnő és évezredek óta bölcsnek elismert nagy férfiú mondatát : „Qui parti civium consulunt, — mondja Cicero, — partem autem negligant, rem perniciosam in civitatem inducunt, seditionem atque discordiam.“ (Élénk éljenzés és helyeslés jobb felől.) Helfy Ignácz: Nem fogadhatja el a ház bizottságának javaslatát, mert először ezen javaslatból úgy tűnnék ki, mintha Magyarország boldogságának teljéhez nem hiányoznék semmi egyéb, mint egy pár apró törvény meghozatala, mint egy pár vasútvonal kiépítése. Nem fogadhatja el azért sem, mert ámbár van benne sok üdvös teendő kijelölve, de a múlt tapasztalatai nem jogosítják föl azon reményre, hogy azon üdvös feladatok üdvös irányban fognak megoldatni. Ugyanazon oknál fogva, és talán még kevésbé fogadhatja el a Schwarcz Gyula által benyújtott válaszfelirati javaslatot, mert ott világosan ki van mondva némely igen fontos pontra nézve, hogy igenis retrográd irányban akarja megoldani azon kérdéseket. Elég hivatkoznia arra, amit a sajtóról és az országgyűlési képviselői mandátum meghosszabbításáról mond. Nem fogadhatja el a Tisza Kálmán által benyújtott felirati javaslatot már csak azon oknál fogva sem, mert a legfontosabb kérdés a közjogi kérdés, benne érintve nincs, és mert, mint alkalmam lesz később kimutatni,hogy ha valaha, épen most fölötelessége az ellenzéknek kiválólag a közjogi kérdést tisztába hozni, semmikép nem fogadhatja el a Trifunácz Sándor és Miletics által benyújtott válaszfelirati javaslatot sem.Csak őszinte sajnálatát fejezheti ki a felett, hogy lehetetlenné teszik önmaguk, hogy akadjon a házban egy magyar képviselő is, ki ügyüket — bármennyi rokonszenvvel viseltetnének is iránta — ily modorban, ily irányban felkarolja. (Helyeslés.) Ezután Liptay Béla beszédére tér át, s az Oroszország intervenciója felől mondottakról így nyilatkozik : Ezzel nem csak egy pártot bántott meg, de megbántotta az egész nemzetet, megsértette az egész nemzet kegyeletes érzületét, nem átalla a magyar képviselőházban kimondani azt, mit soha senki nem mondott, még azok sem, kik a muszkavezetőknek nyugdijt szavaztak meg, — hogy mi mintegy némi háladatossággal tartozunk Oroszországnak azért, hogy 1849-ben ide bejött, hogy a mindennemzetek édes anyját, a szabadságot elnyomja, meggyilkolja. (Helyeslés balfelől.) És még ez sem bántott volna engem oly mélyen, mert elvégre is az ember hibázhat, de hogy a méltatlankodásnak, melyet a nyilatkozat előidézett, csakis a háznak egyik oldala adott kifejezést, és a túloldal nem, ez, bocsánatot kérek, jellemzi leginkább a politikai demoralisatiót, melybe estünk. (Helyeslés balfelöl!) Tegnap midőn Csernátony J. képviselőtársam felemlítette, mintegy jóakarólag, hogy ezen nyilatkozat elöl maga a miniszterelnök ur is megszökött, (Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök fejével tagadólag int) a miniszterelnök ur tagadólag intett fejével. Nagyon sajnálom, mert megvallom, hogy szerintem ily nyilatkozat elöli megszökés lett volna miniszterelnöksége alatt legtapintatosabb lépése. (Derültség) Ezután áttér az egyes támadásokra, amiket a szélsőbal felirata ellen hallott. Elmondja, hogy a törvénytelenség, amirel ők vádolják a jobboldalt, a 67-ki kiegyezésnek múlhatlan következménye volt, s erre — a törvénytelenségeket említvén — lehetetlen volt nem utalni; szükséges a mai országgyűlés alatt a közjogi alap bolygatása azért is, mert a jövő választások alatt és a közjogi új egyezmény megkötése előtt a nemzetnek emlékezetében tegyen, mily fontos kérdésben döntene akkor. Különben az „örökös“ közjogi törvényre nézve vigasztalást merít abból, hogy hoztak már egyszer Magyarországon ily örök időkre törvényt, 1492-ben, hanem hat év múlva megváltoztatták. Ez a hat év vigasztalja most is. Schwarcz Gyula beszédére térvén át, emlékeztet arra, hogy Schwarcz, midőn feliratát itt a házban indokolta, támogatta, az ellenzéknek azt mondotta, hogy az a hibája, hogy összetéveszti az elveket a vágyakkal. — Figyelmeztetem tudós képviselőtársamat, hogy ő tévesztette össze a nemzeteket az egyénekkel. — Egyénnél igenis állaz, hogy nagyon különböző a vágya az elvtől. Például lehet egy ember, aki bizonyos vágyból, például vezérkedési vágyból, fölhagy egy elvvel, (derültség balfelől, de nemzeteknél az nem megy ; nemzeteknél éppen a vágyak képezik az általános elveket. Molnár Antalt. képviselőtársunk azzal vádolta pártját, hogy a törvény iránti tiszteletlenséget hirdeti a népnek azáltal, hogy a jelen országgyűlést törvénytelennek mondja. De épen azért mondják az országgyűlést törvénytelennek, mert a törvény nem tartatott tiszteletben és mert óhajtják, hogy tiszteletben tartassák. Toszt Gyulára nézve kijelenti, hogy az általa használt hang nem parlamentbe való, s hogy nagy erkölcsi sülyedtségre mutat, hogy egy fiatal képviselő így meri tartani szűz beszédét. Madarász ismeretes határozati javaslatának azt veti ellen, hogy az is csak részletében s nem egészében vette figyelembe a szélsőbal felirati javaslatát, s azért jutott az iránt téves véleményre. Pártolja Simonyi Ernő felirati javaslatát. (Éljenzés a szélső balon.) Cozmán János mindenekelőtt örvend ama haladásnak, melyet a trónbeszédben lát, hogy azt, a külügyeket is megemlíti, s azután kinyilatkoztatja, hogy szebb alkotmány a parlamentnél és a felelős ministériumnál nincs a világon. (Derültség.) Rögtön utána kinyilatkoztatja azt is, hogy a ministériumot nem csak mint nemzeti intézményt, de már jeles tagjainál fogva, kiket múltjuk magasztal, dicséri, üdvözli és támogatja. (Derültség balfelöl.) Áttérve a közjogi alap fejtegetésére, abban a véleményben van, hogy még ha onnan túlról kezdeményeznék is a közjogi alap megváltoztatását, akkor sem adná oda, ha nem tudná, hogy a király meg a túlsó nemzetek, jobbat adnak helyette. Azt mondják továbbá, hogy a közjogi ellenzék álláspontja igazolva van külön bankrendszer s a külön hadsereg követelése által. Ami az elsőt illeti, a külön bankrendszert, azt a fejedelem, a kormány, a ház többsége s mindnyájan egyformán kívánják. Ez tehát nem igazolása az ellenzéki álláspontnak. De nem igazolása a külön hadsereg, sőt rontása ezen álláspontnak, mert külön hadsereget létesítni a hazának legnagyobb veszélyébe kerülne. (Élénk derültség bal felöl.) Eltekintve attól, hogy Magyarország külön hadseregtartásról még Mária Terézia előtt lemondott (Derültség); eltekintve attól, hogy Magyarországon, ha mindjárt magyar ezredek alakítottak is, ez után ezek mindig a közös hadseregbe osztattak (Derültség); eltekintve attól, hogy ő felsége, mint föhadúr, már gyakorlatában van annak, hogy neki közös hadserege legyen, (Derültség,) azt hiszem, hogy a külön hadseregnek alkotása, nem szükséges, nem czélszerű s nem is lehetséges. (Élénk derültség.) Nem szükséges a külön hadsereg azért, mert a birodalomnak másik fele sem követeli, s ha igaz az, hogy az egyesített erő a harezmezőn szebb eredményeket, nagyobb győzelmet vívhat ki, mintha el lenne különítve, akkor sokkal czélszerűbb, sokkal jobb ha a két hadsereg együtt van egy fejedelem alatt. Én tehát semmi szükségét nem látom az elkülönítésnek, kiváltképen hogy ha tekintetbe veszem, hogy az együtt aratott fényes győzelem (Felkiáltások balfelől: köszönjük az ily győzelmet!) [fele részben Magyarországra visszasugárzik (Balfelől köszönjük.) Nem látom czélszerűnek, mert a magyarok példájára Magyarország nemzetiségei azt mondanák, hogy mi nem lépünk a magyarországi hadseregbe, hanem az osztrák hadseregbe és pedig azért, mert mi nekünk nincsenek képes tiszteink az oktatásra, az osztrák tisztek pedig sokkal szelidebben bánnak az újonczokkal. (Elénk Derültség !) Pedig ez igy áll és igy nagyobb hajlammal viseltetnek az osztrák hadsereg iránt, mint a magyar iránt. Ő a sok válaszfelirati javaslatból azt választja, mely tartalmánál fogva legildomosabb, s legmegfelelőbb a ház méltóságának. Mindenki tudhatja e szerint, hogy én a bizottság által szerkesztett felirati javaslatot pártolom, (Élénk derültség) mert az semmi sértést nem foglal magában. Ha már ezt constatálom, tartozom megmondani az okokat, miért nem fogadom el a többi válaszfelirati javaslatokat. A Tisza Kálmán és érdemes társai által benyújtottat azért nem fogadja el, mert az feltételezi a nemzet akaratának meghamisítását; feltételezi, hogy e nemzet többsége ellentétben van a parlament többségével; feltételezi, hogy a közhitel nincsen beruházva a közczélokba. (Derültség.) Ezek oly vádak, melyekről neki tudomása nincs. (Élénk derültség) hogy juttasson oly dolgokat tudomásra, melyeket nem tud. (Általános élénk derültség.) Madarász módosítása oly útra vezetné a házat és a képviselőket, mely után mi Madarász és Irányi képviselő urakkal együtt már 1849-ben jártunk, azaz elfutottunk Pestről Debreczenbe (Hosszas derültség.) Onnan Aratira s onnan az illetők kimenekültek Orsován által és minket itt hagytak. (Általános derültség.) ne méltóztassék válaszfeliratban kívánni, hogy én és képviselőtársaim még egyszer megjárjuk ezen utat. (Derültség) ami Schwarz Gyula javaslatát illeti, nagyon sajnálja, hogy csalódott; azt gondolta, hogy ő boldoggá teszi Magyarországot, de amikor azt látja benne, hogy azon alapot, melyen ő most e házban áll, megtámadja, választói jogát elveszi s azt valami „értelmiség“ kezeibe helyezi (Hosszas derültség),akkor neki semmi bizalma nincs az ő reformja iránt (derültség) fel sem terjesztené, hanem majd mikor előterjeszti e házban megfelel reá. Ő javasol egy jó reformot (Halljuk !) melylyel minden képviselő tartozik népe javát eszközölni, ez a dohány monopólium eltörlése, (Derültség és helyeslés balfelől) és egyenes adóvá változtatása, mire a népnek szüksége van. Beszédét igy fejezé be: Miletics képviselő úr és társai javaslatát épen nem fogadom el. Csemeghy képviselő úr terjedelmesen válaszolt Foctor Miletics úrnak és én a nemzeti kérdéssel foglalkozni nem is akarok, hanem azt meg kell említenem, hogy midőn egy magyarországi képviselőnek idehaza való dolgokkal kell foglalkoznia, furcsának találom, hogy ő Magyarország határain túl 18 szláv törzs sorsával foglalkozik (derültség és helyeslés). Elpanaszolja továbbá, hogy az erdélyi románok ide nem jöttek; nekem erről semmi tudomásom nincs, látok itt román képviselőket, amint ez tegnap is megjegyeztetett, vannak román képviselők. Egyébiránt, ha nem jönnek ide, itt mi elegen vagyunk. (Hoszszas általános derültség). Felhozott azonban Miletics képviselő úr egy dolgot, melyet én, mint román képviselő válasz nélkül nem hagyhatok. (Halljuk) Azt mondja és elég ügyetlenül, (Derültség) hogy a dualizmus ártalmára van a nemzetiségeknek. Engedelmet kérek, már én azt nem értem, ez csak a rosz akarat kifolyása. Én is román vagyok, nemzetiségi ember, ki szivemből pártolom nemzetem ügyét, melyből születtem és annak ügyét lelkismeretesen kezeltem és fogom kezelni mindig. (Élénk éljenzés, de én nem látom, hogy a dualismus oly állapot lenne, mely uralkodást biztosíthatna egyik nemzetnek a másik felett, mert a községből a megyén át egészen ide e házig mindig és mindenben részt vesz benne a román nemzetiség, békében együtt tanácskozván a magyarral, (Élénk helyeslés ) és egy józan észszel senki sem mondhatja (Derültség.) hogy a dualismus ártalmára van a nemzetiségeknek. Én hálát adok a gondviselőnek, mely megsegített bennünket, annyiban, hogy a nemzetiségi kérdések nagy részben enyhítve vannak és megoldva legalább nagyjában. Igen kevés van hátra, csak tatarozás, melyet én a t. háznak majd elébe terjesztek, de az nem szolgálhat okul arra, hogy mi az országot felforditsuk, (Helyeslés.) nyugalmát megháboritsuk, csak arra vonatkozik, hogy az ország reánk mint elmaradott szegényekre gondját fordítsa, (Helyeslés, éljenzés.) mert a szabadságot és jogot egyenlően gyakoroljuk mindnyájan. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem vagyok bigott, nemzetiségi ember; én nekem van egy nemzeti és azonkívül egy dicső nemzetem, tudnillik ezen országnak összes népei és polgárai, akiket én egy törvény és egy alkotmány alatt állóknak képzelek — ez az én nemzetem, az isten tartsa meg. (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől.) Ezzel az ülés — 2 óra 5 perckor — véget ért. Legközelebbi ülés holnap lesz. Napirenden van a kérv. bizottság jelentése , azután a felirati vita folytatása lesz. K8LÖHF£L£L — Széles körben már jó ideje szájról szájra járnak holmi coulista titkok, melyekre eddig tartózkodtunk reflectálni Most azonban e hírek határozottabb alakot öltöttek, és igy mintegy kötelességünké vált azokat közzé tenni és kérdeni: váljon valók-e és ha nem azok, nem tartják-e ott a nemzeti színháznál szükségesnek már csak az intézet érdekében is azok megczáfolását. Az egyik a városligeti fasorban vett telekre vonatkozik, melyről mindenki tudja, hogy 90,000 fájába került a színháznak. Vannak azonban kik azt állítják, hogy a szólan levő telket egy ismert alkusz két vagy három hó előtt 30 ezer frtért ajánlotta megvételre, de ajánlata akkor az ő kezéből nem fogadtatott el. Megvárták mig más kézre kerül; hatvanezer forint különbözésről van tehát szó, melyet a szinház pénztárának meg lehetett volna menteni. — A másik hir az, hogy a nemzeti színházhoz az intendáns egy a magasabb demi-monde-hoz tartozó nőt szerződtetett és egygyel alkuban van szerződtetés czéljából. A szerződtetést, úgy mondanak, az intendáns árnak mellékkereseti ágak szerzése tette kívánatossá, így jutott egy biztositó társulatnál igazgatósági tanácsosi álláshoz, mely nem csekély jövedelemmel jár. — így szólnak hirek, melyet a legvalószínűbbnek tetsző indokolásokkal kisérnek. Mi dr. Orczy Bódogot igen roszintendánsnak tartjuk, de e nézetünk mellett nem hihetjük, hogy állását a színház erkölcsi és anyagi érdekeiben szem elől tévesztené, sőt meg vagyunk győződve, hogy szakértelem hiányában ha már művészeti tekintetben tartalmára is van az üzletnek, ez érdekek megóvásában iparkodik azt ellensúlyozni. Felemlítettük tehát a híreket, csupán azért,hogy alkalmat adjunk neki épen ezen a közvéleményt megbotránkoztató hírekkel szembe szállni. A vízvezetéki víz ma is épen olyan élvezhetlen, mint napokkal ezelőtt. A baj okát ma épen úgy nem tudja senki, mint hetekkel ezelőtt nem tudták. Lindley oda se néz a calamitásnak, és duzzog, mert megsértették azzal, hogy vizét rosznak mondták. Mikor lesz e súlyos bajnak vége, azt ismét senki sem tudja. — Pest külterületének szabályozási terve. A városi középítészeti bizottmány ma tárgyalta a közmunkatanácsnak a város külső vagyis azon területére vonatkozó szabályozási tervét, mely a nagy körúton túl a város legszélső határáig terjed. A fővárosi közmunkatanács részéről Reitter Ferencz miniszertanácsos adta a szükséges felvilágosításokat. Mindenekelőtt abban állapodtak meg, hogy a nagy körúton túl fekvő területen, még két sugárutat építenek főközlekedési vonalakul, melyek a városból sugáralakúlag végződő utak által keresztül metszetnek. Az egyike ezen főközlekedési vonalnak a mostani marha hajtsállaton lesz 1 öl szélességben. Hasonló czélból fog a két szvutcza is, a lőportorony és Szondi-utcza tájékán, tekintettel a vasút áthidalására 18 élre kiszélesbittetni. A külső körút tervezetét szinte elfogadták, az kezdődik a Margitsziget felső csúcsánál, átmetszi a külső újpesti utat, felveszi az újpesti sziget vízvezetéki főcsövezetét, átmegy a kerepesi úton, átmetszi a magyar államvasutat, mely ponton egyenesen a kőbányai főtartalék medenczék felé hajlik és az alsó kikötőnél (soroksári Dunaág) végződik. Szélessége szinte 18 öl. Valamennyi kinyúló utak, mint a kerepesi, kőbányai, üllői és soroksári, a külső váczi út szerint 18 ölre szélesíttetnek ki. Legnehezebb részét a szabályozási tervnek a Kőbánya helyes beosztása képezte és a fővárosi közmunkatanács arra törekedett főleg, hogy az ottani birtokviszonyokat a szabályozás által ne nagyon alterálja, de azért Kőbányát Pesttel czélszerű úthálózattal összekötni iparkodott, mi végre 7 fő összekötő útvonal van tervezve. A Kőbányán felépítendő vaspálya indóház részére szinte tágas tér van hagyva. Az államvasút czeglédi hajlópontjától egy szárnyvonal fog építtetni, a kőbányai sertés állásokhoz, melyen az összekötő vasút segélyével a magyar államvaspályához, és az entrepot-k, dockkokhoz és a déli vaspályához lehet jutni. Ezáltal a főváros Hatvanon, Losonczon, Oderbergen át északi Németországgal lesz összekötve. A sertés szállások a szent Lörinczi határ felé fognak tereltetni s a kőbányai út mentén lévő állások helyére lakházak fognak építtetni. Az összekötő vasútvonal mellett 6— 10 öl széles utak lesznek. Az entrepot-k és silókra nézve azt határozza a tervezet, hogy a fővámhivatal alsó részén túl 4 földszinti, nagy nyitott raktár épitessék, melyek a folyam és vasút közötti forgalmat fogják közvetíteni. A nagy körút túlsó oldalán a dunaparton végig lesznek felépítendők a dock-ok és áru raktárok, melyeknek részlet tervei azonban még ezentúl fognak elkészülni. A városliget jelenlegi idomtalan alakját park formává fogják átalakítani és a homokgödrökig terjesztetik ki. Az uj városliget a régivel két főút által lesz összekötve, melyek magántelkeken fognak keresztül vonulni. Tervezve vankét új temető, az egyik északon balra az államvasúttól, a másik délen, hol a homokgödrök vannak. A kültelkek szinte gyökeres szabályozás alá esnek, melyeket itt részletesen el nem sorolhatunk, miután azok igen sok felé ágaznak el és csak azt említjük, hogy a gubacsi határból, melybe a soroksárt kikötözik, 130 □ öl lesz a város által megveendő, hogy a kikötő saját területébe essék. — A Szent László társulat f. évi okt. 10-re kitűzött közgyűlése közbejött építkezési akadályok miatt nem a pesti papnövelde épületében, hanem a Szent István társulat házában (Lövész utcza 11. sz.) fog megtartatni. — A román fejedelem nagy buzgósággal csügg a hadsereg szervezésén. A félhivatalos „Presse“ ezeket írja: Az egész nemzeti hadsereg egy rendszerezett szervezést nyer. Gyalogság, lovasság, tüzérség és mérnöki iskolák állíttatnak s a legrövidebb időközökben kisebb nagyobb gyakorlatok tartatnak. A fejedelem csak a napokban tartott szemlét a fővárosi helyőrség felett s a hivatalos „Monitorula“-ban dicsérőleg ismerte el a tisztek s katonák kitűnő magok viseletét. Közelebbről egy egész hadtest fog gyakorlatra összevonatni s a fejedelem személyes vezénylete alatt különböző stratégiai pontokon működni. A román félhivatalos lap folyvást lelkesedés s önbizalomra ébreszti a románokat. — Uj Ubryk Borbála. Oroszország egyik falujában már hoszabb ideje suttogták, hogy a falubeli földesur házában furcsa dolgok történnek. Beszélték, hogy három leánya egyike rögtön és nyomtalanul eltűnt. Néhány hét előtt azonban a gensdarme-ezredes névtelenül levelet vett, melyben a leány eltűnése le volt írva. Az ezredes a földesurat maga elé idéztette, ki a tett kérdésre zavarba jött és minden fölvilágosítást megtagadott. Az ezredes házvizsgálatot indított meg és a levél figyelmeztetése folytán a kert egyik házában egy zugban összekuporodott alakra találtak, mely alig hasonlított emberi lényre. Az atya a leányt nyolcz év óta tartotta e zugban, melyben ülőhelyzetéből nem tudott fölemelkedni. A szerencsétlen kínjaiban eszét is vesztette, és midőn kivonták a zugból, könyörgött, hogy hagyják meg életben. Az orvosoknak kevés a reményük a nő életben maradásához. — A biharmegyei agarász társaság, agárversenyét f. hó 28-án tartja, szokott helyiségén a Konyári Sóstón. — A versenyző agarak nevezése, a versenyt megelőző estre, az az október 27-én éjjeli 12 óráig tart. Ez évben két verseny rendeztetik u. a m. 1. kölyök agár verseny, 2. Öreg agár verseny. A dijak egyikét gr. Zichy Ernő társulati tag, másikát a társulat adandja. — Öngyilkossági kísérlet a börtönben. M. L. nevű kereskedő segédet a kunhegyesi járásbíróság lopás gyanúja miatt köröztette. A pesti kapitányság M-et ma elfogta. Alig kisérték be a börtönbe, ott mérget vett. Életveszélyesen megbetegedve vitték a kórházba. — „A nők munkaköre“ szerkesztői: Wohl Janka és Stephanie tudatják előfizetőikkel hogy újév előtt lapoknak csupán három mutatványszáma fog megjelenni, amely ingyen jár. E három szám november 15-dikén, deczember 1-én és 15 dikén fog megjelenni. A befolyt előfizetések pedig jövő év január 8-átólfogva számíttatnak.