A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-07 / 257. szám
257. szám. X. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek-terv 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Portán küldve, vagy Budapesten hárhor nordos reggeli ti esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... i Irt 85 ki. 8 hónapra . a • • . • 6 n 50 n 8 hónapra . . . • . .11 * * . Az esti kiadás postai különküldéseért felilfinetés havonkint . . . . 30 la. Az elöfizetés »• év folytán minden hónapban megkezdhető, • ennek bármely napján történik ia, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1872. Csütörtök, nov. 7 Serkentési iroda: ferencziek-tere 7. szám. A lap Melleim részét illető minden kSakminy a »serkesztetti»he* intésendő. Bérufentetlen levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK mintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (ferencziek-tere 7. team) küldendők. Előfizetési felhívás. 28 ~a nik évi folyamra, Slfi&ssat&sf &r»kiai- V* évre . . . SsSE ft — kr »'el évre . S 1ft — kr. negyed évre . . . ti ft kr. Kólon *f"és»otftsi iveket »ács ktdldtsk eiét. SlőEsei. ere a jH.sfati atalvásiynltsít kérjük fess* (tála?, amelyek be?»elsíejité»e tis fttíg csak 6, 10 Ért»» fölül pedig ti* kr’on kerül, A* előfiwtAík » „Este kla.dd-hivt.tbl»* caim alatt Petit, fe s»niclek tora 7. 8». alá kfddíniJCk. A HOl hfa*lö-tilvatala.. . „HOR“ TÁRCZÁJA. „A király földi viszonyok ismertetése.“ (Irta Jakab Elek a magyar t. akad. 1. tagja. Megjelent Heckenast Gusztáv kiadásában Pesten 1871. Áraft (10 kr.) (B. F.) Most, midőn a királyföld rendezéséről ásóló törvényjavaslatról már azt mondják a lapok, hogy az készen van és rövid időn a képviselőház elébe lesz terjesztve, igen időszerűnek tartom azon forrásokat futólag érinteni, melyek e részben irányadóul szolgálnak. Nem emlitve az Approbate és Compilata Constitutiokot, Dózsa erdélyhoni köz és magán jogát s a szászok törvénykezési módját és a szabályzó pontokat s más számos ide vonatkozó kutforrásokat, elégnek tartom Jakab Elek derék tudósunknak a fentebbi czíben írt és higgadt tárgyilagossággal összeállított nagybecsű történeti munkáját különösen a képviselők fgyelmébe ajánlani, mielőtt szavazatukkal a Királyföld rendezéséről beterjesztendő törvényjavaslathoz járulnának. E munkából, mely nekem is czikkeim megírásánál föirányadóul szolgált, mutatványkép közlöm a szászoknak más megyékből adományozott jószágok egy részét és a királyföldi dézsma-kárpótlás némi megvilágítását. Zsigmond király 1424. a szent Lászlóról nevezett szebeni prépostsághoz tartozó Rüs Nagy-és Kis-Ekemező nevű egész falukat, úgy Bolkács és Zaidva rész-jószágokat Szeben városának adományozta, azon feltétellel,hogy azok jövedelméből 15 papot tartsanak, a ezek örök időkig és megszűnés nélkül naponkint 15 misét olvassanak. V.László, azon német házból való király, akinek parancsára később a szintén német Czilley unszolása folytán Hunyady László bakó-kéz alatt veszett el, 1453-ban Pozsonyban kelt adománylevele által épen Hunyady János ajánlására Fejér vármegyében lévő Talmács- ,és Lothor-várakat és Verestorony nevű erősséget —Turris—tartozmányaival, úgy Talmáca mezőváros és Kis-Talmaács, Boritza, Plopi máskép Rákovicza,Porcsesd, Alsó- és Felső-Sebes és Kreutzfeld falukkal, a Rukor falu fele részével, szóval azon várakhoz tartozó össes faluk és birtokok minden tartozmányaival együtt, melyek ma Talmácsszék név alatt is jönnek elő — az erdélyi hét szász bírák polgármestereinek, biráinak, eskütteinek, véneinek s összes polgárainak adományozta örök jogon és visszavonhatlanul, a hét szász székekbe be is kebelezte azon indoknál fogva, hogy Zsigmond és Albert királyi elődeinek, valamint az adományozó királynak is biztos hívei s körülnéző alattvalói voltak — oly feltétellel, hogy a mondott szászok Talmácsvárát tetőtöl-talpig rontsák le és a földdel tegyékegyenlővé. Lobhorvár és Verestorony erősségeket ellenben a lehető legjobban erősítsék meg s az Oláhországba vivő utat falakkal és más erősitvényekkel úgy elzárják,hogy ott az ellenség az országba be ne jöhessen; utoljára a nemzeti fejedelmek alatt tartoztak az országos hadseregbe 12 jól felszerelt lovas fegyverest is állítani. Ugyanez évben Hunyady János erdélyi kormányzó alatt több falvak Besztercze városához csatoltalak, később pedig a beszterczei ispánság megszűnésekor Radnavölgy néhány oláh falvai Beszterczének adományoztalak. — Mátyás király 1472-dik évben Omlás várát és az ahoz tartozó Szelistye, Galis, Sibiel, Kakova, Tiliska és Vállje nevű falukat — melyek ma Szelistyeszék név alatt ismeretesek, egyebek közt azon feltétellel adományozta Szeben városának és a hét bíráknak, hogy — a mint az Approb. Constit. V. része LXXX. Edictuma rendeli, ezen falubeli lakosok régi usai szerint a vízaknai sóbányát munkásokkal segítsék. Ugyan Mátyás király 1477 ben Budán kelt adománylevele által a kertzi apátságot minden jószágaival, u. m. Kertz, Keresztur, Mese, Miklóstelke, Apátsám, Kolun, Földvár, Mihályfalva nevű falukkal , tartozmányaikkal a szebeni prépostságnak adta át örök időkig oly feltételekkel, hogy a szebeni polgárok három kegyes és istenfélő papi férfit tartsanak, akik az isteni tiszteletet naponta pontosan megtartsák és a szebeni prépostság templomában minden következendő időkben Krisztus szent testére és a király lelki üdvéért minden ötödik napon szent misét szolgáltassanak. Bár ha 1556-ban a secularisatiokor az erdélyi összes főpapság birtokai világra mittatván, a fiscus részére lefoglaltatói végeztettek, mindazáltal Szeben községének sikerült, mind a prépostság, mind pedig az apátság fent említett birtokaiban magát — az őt 1847-ig szüntelen perle fiscussal szemben mai napig megtartani. Brassó városának 1377-ben Nagy Lajos király adományozta Törcsvárát; hajdan latin neve Castrum Turici-Dietrichstein. E várhoz az Appr. Constit. III. r. LXXXII. czime szerint következő székely faluk tartoztak: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszufalu, Tatrang, Zajzon, Pürkerecz, Apácza és Krisba. Úgy van. Egyik legdicsőbb királyunk székely népségű egész falukat adományozott egyik szász városnak, sőt annak politikai és törvénykezési tekintetben német hatósága alá is rendelte. Az ahoz tartozott többi falvak Bethlen Gábor és II. Rákóczy György alatt tőle visszacseréltettek. Nagy Lajos azon feltételt kötötte adományához, hogy Brasóváros ott saját költségén és fáradtságával uj várat építsen s az annak kerületében lévő erdőket hosszában és széltében kiirtsa és a határ elzárolása végett bevágassa. Megtámadtatván II. Rákóczy György alatt Brassó városa a fiscus által, a következő feltételek alatt hagyatott meg a vár és falvak birtokában: 1) Fizessen a fejedelemnek 11.000 frtot, az ország határszéleit azon a tájon védje, segítse s erősítse meg. 2) Bethlen Gábor fejedelemmel kötött fen érintett csere fentartassék. 3) A brassóiak tartozzanak Törcsváron örök időkig a fejedelem beleegyezése mellett teendő magyar várnokot és kellő őrséget tartani. 4) A fejedelem netalán odaküldendő őrségét fogadják be, sőt szükség esetében az őrizetre maguk a polgárok is álljanak ki. 5) A várat élelemmel, lőszerrel stb. lássák el, erősítéséről s jó karban létéről gondoskodjanak; továbbá a területében lévő havasok ösvényeit, utait tartozzanak elzárni, az ellenségnek az országba való bejöhetését lehetetlenné tenni. 6) Háború idején a fejedelem zászlója alá 12 jól felszerelt lovast állítani. 7) A hazafiakat városukba vendégszeretőig befogadni. Végre 1765-ben néhány szász falunak az oláh határőrezredhez csatolása tekintetéből Maria Therezia uralkodó fejedelemnő a fogarasi uradalmat, mit azelőtt a Bethlen nemzetség bírt, 99 évre a szász nemzet közönségének 80 ezer ezüst frtba inscribálta, áll ez a következő 31 faluból: Bethlen, Ruzor, Huretz, Kis Borivoj, Szevesztrény, Ludisor, Érán, Vajda, Todoricza, Dridris, Szeszcsor, Herszény, Hlyén, Mundra, Alsó-Venicze, Paro, Persány, Sárkány, Sarkaitza, Uj-Falu , Uj-Sinka, Felső-Venicze, Lupsa, Kutsoláta, Felső- és Alsó Komána, Grid, Felső-Acsa, Szaráta, Alsó és Felső-Porumbák, így kapta idő folytán Szászsebes város Szeszcser, Sugág és Sebeshely részjószágokat, Megyes város Vadas és Schimert nevű praediumot, a segesvári sz.Miklós egyház Volkán falu egy részét Fejérvármegyéből sat. Valóban bámulatra méltó a száz nemzetnek az az ügyessége, hogy veszélyes engedékenysége s egyengéik kifogatása által legjellemezősebb királyainkat épen úgy meg tudta nyerni a maga részére, mint rákényszeríteni a gyengéket, sőt nagy válságaiban magát az országot is arra, hogy neki engedményeket tegyenek,s kiváltságait biztosítsák jószágokat adományozzanak. Nagy Lajosnál a király fennkölt lelke s egy a főnemességet ellensúlyozó, erőteljes s életképes polgári osztály alkotásának nagy gondolata volt a fővitéok,Mátyásnál a háború költségek és az ország határainak biztonsága,Zsigmondnál V.Lászlónál a fajrokonság,II Ulászlónál,Izabellánál Báthory Istvánnál a trón elnyerhetése, Báthory Gábornál, aki nekik a roppant nagy következményű dézma-adományozást tette — a trónon megmaradhatás, Bethlen Gábornál az eszély, II Rákóczy Györgynél a számitás, Maria Theresia alatt b. Bruckenthal nagy befolyása. Ők még a balszerencsét is hasznukra tudják fordítani, példa erre a Báthori Gábor irányokba való eljárása, az 1849-diki év, a közelebb elmúlt absolutismus kora sat. A székely nemzetnek, mely ezred év óta őrzi Magyarország keleti kapuját, s szinte egy századig védte Ausztria békéjét, — a magyarnak, mely fegyverrel szerezte a székelyföldön kivül az egész hazát — az oláhnak, mely az őshajdánkor óta lakik hegyei közt, s adja Erdély haderejének tetemes contingensét, — mint nemzetnek egyiknek is egy talpalatnyi földtulajdona nincs; a vendégül behívott szász nem-zetnek és két bíráknak (később kifejlett hét szászszék főhivatalnokai) s városoknak ellenben — a mint fentebb láttuk — nagy kiterjedésű, dús jövedelmű birtokai vannak, melyeknek adományozói feltételei ma már teljesen megszűntek, birtoklásuk a szászokra nézve többé semmi tervvel egybekötve nincs, csak jövedelmei folynak be fenakadás nélkül. A koronának vagy fiskusnak s ezek képviselőjének, a közügyek igazgatójának joga van — mondja Jakab Elek jeles munkájában — az elidegenített vagy jogtalanul birt fiskális jószágokat és jövedelmeket az ország javára visszaszerezni, az inscriptionális jószágok kiváltását kezdeményezni, ahol valamely adomány vagy kiváltság nem annak czélja és feltételei szerint használtaik, arra nézve a törvények értelmében fellépni s a feltételek teljesedését vagy equivalens fizetése által kiegyenlítését, vagy pedig megszüntetését eszközölni. A sajtónak szintén joga van bármiféle testületek s hatóságok eljárásait figyelemmel kisérni, az egyének és ország jogait védeni, a hibákat megróni. Végre a törvényhozásnak joga van az ország összes polgári és vallási, közigazgatási és törvényszolgáltatási ügyébe, mint a fejedelmet és népet magában egyesítő legfelsőbb államhatalomnakintézkedni. Továbbá jónak látom még az erdélyi dézmakárpótlásra nézve Jakab Eleknek ezen művéből a következőket ide állítani. Szerző alaposan és részletesen mutatja ki, hogy a szász papok megválasztatások után tartoztak királyi megerősítés — taxa confirmationis, Census cathedralis — az évi jövedelem arányához képest bizonyos összegeket befizetni a kincstárba. E mellett részletesen kimutatja, hogy a királyföldön a fiscus s más birtokosok sok helyt fele részesei voltak a dézmának, sőt itt-ott többet is bírtak. Már most — mondja szerző ,— ha fontolóra vesszük, hogy Erdélyben mintegy 83 város, és 2259 falu van s ezek között az ágostai hitvallást követőknek 260 ekklézsiájuk, s mintegy 200,000 lélekszámúk , lehetetlen, hogy bizonyos jelenség oka iránt az olvasónak aggodalma ne ébredjen. Vegyük fel például Szász-Sebes tizedkárpótlását, a mi 80,462 frt o. b. de kerek számban vegyünk csak 80,000 frtot; ez az úrbéri váltsági összeget holdankint 23 ftban véve fel, megfelel 3600 hold " — A baloldali kör által a fővárosok rendezéséről szóló t. j. ügyében kiküldött hét tagú bizottság ma reggel 10 órakor ült össze Jókai Mór elnöklete alatt; a jegyzőkönyv vitelére Horn Ede felkéretett. Általános tárgyalást nem tartván többé szükségesnek, a bizottság azonnal belebocsátkozott az egyes szakaszok tárgyalásába. A 2. és 5. §§-nál, ahol hivatkozás történik az 1870: XLV. t. sz. több szakaszaira, Győrffy Gyula indítványára elfogadtatik, hogy a párt, anélkül, hogy újra megvitassa az ezen szakaszokban lefektett elveket s kimondott határozatokat, általánosságban ki fogja jelenteni, hogy elvben fentartja az illető szakaszok országgyűlési tárgyalásokot vallott nézeteit. A 8. §-nál mely a fővárosban fentartja az államadó behajtását a város közegei által, Máttyus Arisztid a nagy teherre figyelmeztet, mely ebből már most a városra háramlik, s azt óhajtja, hogy az állam járuljon valamiképen ezen szolgálat költségeinek fedezéséhez; elfogadtatik és felszólalás fog történni e mellett a házban. Hosszasabb s élénk eszmecserére szolgáltattak alkalmat a 9. és 10 ., melyek a rendőrségről szólanak. Horn és Győrffy nem akarják a fővárosi rendőrséget az állam kezébe adni, legalább addig nem, míg a rendőrség szervezéséről általában törvény nem hozatott; maradjon egyelőre a rendőrség a fővárosi hatóság alatt, de azonnali újraszervezéssel s az állam hozzájárulásával a költségek fedezésével. Elfogadtatik. A 12. §. 3. bekezdésénél határozottabb körülírás kívántatik, miszerint a passiv választóképesség elvesztése nem érinti azokat, kik valamely telket vagy házat tartanak bérben a várostól, hanem csak a javadalmak bérlőit. A 14. § nál kitöröltetik, az 1848. törvény értelmében, azon határozat, mely szerint már a bűnvizsgálati fogság maga után vonná a választóképesség elvesztését, úgyszintén,Mátyás javaslatára, a c) pont. A 15. §. egészen elejtetik, minthogy a bizottság a virilisták intézményét iJ semmi szin alatt el nem fogadhatja. A 16. §nál 1 ~^v-~-~~-~^^-Trrriiiiw'giiíOTi>l"iVhTmiirMÍiiiT«iiTMigiT»Tiií ■ i nTiiii mimíííí —■■imi. "iTÍTi '—»11111» «■ürii iti - iÉB'i FEST, NOVEMBER 0. Az új fővárosi törvényjavaslat. A A fővárosi törvényjavaslaton fekete sárga vonalként húzódik keresztül a kormány gyámkodai hajlama ,úgy a törvényjavaslatban , mint annak indokolásában. Tóth Vilmos mindig félti a várost saját polgárai tudatlanságától. Ezzel van indokolva a virilis szavazat, a főpolgármester kormányi kinevezése, a legtöbb előleges intézkedés és az anyagi ügyekre vonatkozó határozatok. A virilis szavazatot azzal indokolja a miniszter, hogy a vagyon és értelmiség érdekei által akarja védelmezni a főváros anyagi érdekeit, mert a szellemieket, milyen annak magyarsága, művészeti és közművelődési emelkedése, nem tartja érdemesnek kiemelni. Jól is tette, mert ezeknek a virilismus nem válik előnyére. „Exempla sunt odiosa“, de figyelmeztetjük a miniszter urat: vegye elő a legtöbb adót fizetők közül az általa 200 virilis választására jogosított 1200 polgár névsorát és meg fogja látni, hogy milyen elemekből áll azoknak többsége. Becsületes, derék polgárok ezek, de többnyire népi magyarok és a magyar nyelv, a magyar tanügy, művelődés iránt bírhatnak jóakarattal , de nem tárgyismerettel. Ha így a képviselő testületnek körülbelül fele vész el nemzeti érdekeinkre nézve, a másik fél választására is lesz annyi befolyása ezen elemeknek, hogy a magyarság kisebbségben legyen a magyar főváros képviselő testületében , akkor aztán a tanácskozási nyelv Pesten ép úgy német lesz, mint a kereskedelem nyelve az. Ezt a virilismusnak fogjuk köszönni! De vegyük magának a városnak anyagi érdekeit: ugyan miféle előnyt nyújt e tekintetben a virilismus? Remélek, hogy a város vagyonát a többi polgárságtól sem félti a miniszter, tehát csak ezek szakismeretében kételkedik, kételkedik abban, hogy az a polgár, ki általa is képesnek tartatik az egész ország anyagi és szellemi sorsát intéző képviselőt megválasztani, az képes legyen a város vagyonát szakértően kezelő egyéneket választani. Ez kishitűségnél több; ez elfogultság, sőt következetlenség. De lássuk e tekintetben a virilisek és választók közti különbséget. Az 1200 virilis (tegyük fel) választ maga közül 200 olyan polgárt, kik közülök legtöbbet értenek és érdeklődnek a város ügyeiben — mégis, hogy ezek nem fognak sem annyi idővel, sem annyi szakértelemmel rendelkezni, mint a szabadon választott képviselők, s már csak abból is lehet következtetni, hogy a város ügyeiben évek óta (tehát nem csak a mostani abnormis állapot-ban) legtöbb érdekeltséget és szakértelmet , a polgárság közül épen azok tanúsítottak, kiknek legnagyobb része nem esnek az 1200 virilis közé, mihez Tóth Vilmos szerint is legalább BOOrírt adó kell. És azok, kik közülök a virilisek közé be is jutnak, még egyátaljában nem számíthatnak biztosan arra, hogy általuk (az indifferens és ismeretlen többség által, mely most is távolléte által tündököl, ha be van is választva a képviselőtestületbe) képviselőkké fognak választatni. Nem bocsátkozhatunk e kérdésben részletekbe, mert az személyeskedésre vezetne, de, amit mondtunk, az nem fictió és annak igazságáról mindenki meggyőződhetik , ha összehasonlítja a legtöbb adófizetők névsorát a város ügyei iránt érdekeltséget tanúsító ismeretes polgárok névsorával! Úgyhogy bátran kimondhatjuk, hogy a virilizmus ép úgy csökkenti a nemzeti elemek, mint a szakértők befolyását, tehát a fővárosnak sem anyagi, sem szellemi tekintetben hasznára nem válik. Azt a körülményt, hogy az egész városból kerül ki az 1200 virilis, hasonlóan tekintetbe kell venni, mert ennek következménye nem csak az, hogy Ó-Budának virilis aligha jut, de az is, hogy Buda is épen a tisztán német és a legközönyösebb contingenst fogja ahoz szolgáltatni. Elfogulatlanul irtunk, de lehetetlen, hogy el ne keseredjünk, midőn látjuk, hogy egy reactionárius elvhez való makacs ragaszkodás miatt milyen antidemokratikus és nemzetiségéből kivetkezett várossá teszi a kormány még a fővárost is. Mi tarthatatlannak, veszedelmesnek tartjuk a virilizmus intézményét, és ha mégis bármely alakban keresztül megy az , akkor legalább a tanácskozási és hivatalos nyelv kizárólagos magyarságának megkötése által kell védelmezni a nemzetiséget fővárosunkban, úgy, hogy azok, kik vagy nem képesek, vagy nem akarnak magyarul tudni , legalább hallgassanak, habár így is tehetnek, vagyis inkább mulaszthatnak el eleget a magyar nemzetiség rovására. Mert a nemzetiségi törvényt a fővárosra alkalmazni, veszedelemes lenne. Még egyszer figyelmeztetjük a kormányt és országgyűlést: semmisítsék meg a virilizmust, mert nem csak örökös ellenszenvet fog az táplálni a polgárságban saját képviselői iránt, de sem nemzetiségi, sem városi érdekből nem szükséges, sőt épen rész az. Az előleges intézkedésekben is m egy, „fait accompli“-val akar a város elé állani a kormány, amennyiben minden birtok és adókérdés előleges megoldását mellőzve, azokat az egyesítés után akarja megoldatni. Míg másfelől oly szűkkeblű, hogy az óbudai kisebb királyi haszonvételeket meg akarja váltatni a város által. Mi e tekintetben helyeseljük Steiger (ki egy ellentörvényjavaslatot adott be) azon javaslatát, hogy a mostani három önálló várostest birtok és adóviszonyai rendezése egyenlő számú képviselők (5—5) előleges tanácskozása és a külön közgyűlések határozata alapján történjék; valamint azt is megvárnék az országtól, hogy az átalakulás nagy művét a budai lánchíd-pénzzel és a kincstári haszonvételek megváltási terhével is ne súlyosítsa, hanem ezeket a fővárosnak engedje el. Ez az országtól nem nagy áldozat és máskülönben a fővárosnak nagy teher, illetőleg nagy fejlődési akadályk épen az együyéolvadás művében. . Gyámkodási hajlam mutatkozik továbbá a törvényjavaslat azon intézkedésében is, hogy minden tízezer forintot meghaladó vagyonszerzéshez vagy elidegenítéshez a város a belügyminiszter engedélyét kell hogy kinyerje (3.§.) Tudjuk azt,hogy a központi kormány az egész ország s minden polgár vagyonának, mint adóalapnak őre, de azért mégis különösnek tartjuk azt,hogy egy főváros minden tízezer ftát meghaladó üzletéhez a kormány beleegyezése legyen szükséges — azt meg épen rosz beosztásnak tartjuk, hogy épen a belügyminisztérium legyen a városi és községi vagyon és erdőállomány főfelügyelője, mint ahogy a községi törvény értelmében és a fővárosi javaslat szerint nálunk azzá lesz. Ha a javaslat (46. §.) megkívánja azt, hogy 10 ezer forintot meghaladó üzlethez (elidegenítés, kölcsön) valamint adóleszállításhoz, fölemeléshez és új adóbehozáshoz 100 képviselő jelenléte és ezek kétharmadának beleegyezése szükséges , azt egészen rendjén tartjuk, de túlságos gyámkodással és sok üzleti hátránynyal jár az, hogy (eltekintve az adókérdéstől) a főváros üzleteihez a belügyér beleegyezésére legyen szükség. Ha általában kormányi ellenőrzés szükséges is, azt jóval magasabb összeghez kell szabni. A kormány a fővárosi törvényjavaslatban javult, de nem tagadta meg magát; itt is centralista, mert városi főispánt tesz más néven; itt is ellensége a szabadelvűségnek és demokratának, mert a virilismust behozza; itt is gyámkodik, beavatkozik mindenbe és megszorítja a polgárok önrendelkezési jogát — de mind ezáltal nem használ sem a nemzetnek, sem a városnak. Horn Ede elfogadja ugyan a kerületenkénti szavazást, de nem a kerületenkénti megválasztatást, melyek árnyoldalait s többféle hátrányait behatóan kimutatja; történjék a szavazás kerületenként,de a kerületi bizottságok küldjék át azonnal a szavazás eredményét a központi bizottságnak, mely az egész városban adott szavazatokat összeállítja s az együttes eredmény után szerkeszti a megválasztottak névlajstromát; lesznek akkor a főváros képviselői azok, kiket az egész város többsége arra legalkalmasabbaknak ítél.Elfogadtatik, mi a 17. s 33. §§. lényeges módosítását maga után vonja. A 20. §-nál elfogadhatónak nem találtatik, hogy a főpolgármester, ki a bíráló választmány elnöke, nevezze ki az igazgató választmány elnökét, midőn a fellebbezés ez utóbbitól az előbbihez történik. A 22. §nál a személyes jelentkezés helyébe, mely a beírandó választótól kívántatik, létetik: „a magukat jelentő választók,“ mint az 1848. választási törvényben. A 30. §-nál Jókai kevesli az egy napi szavazást, midőn minden kerületben 2500 választóra lehet számítani; javaslatba fogj hozatni, hogy két napig tartson a szavazás, s pedig mindennap reggeli 8 órától 8 óráig este. A bizottság ma a III. fejezetig ért; — holnap 3 órakor d. n. folytatja a tárgyalást. — A Bács megye Kernyája választó kerületi szavazatszedéütt egy~tágtal Deák Szaniszló helyettes elnök,Szlomőn TeDő nemesmiliticsi plébános és Gáli István m. k. kincstári gazdatiszt mint bizalmi férfiak ellen, Pilaszánovics József által —hivatalos erőszakoskodás és jegyzőkönyvi misitás miatt — indított bűnvádi vizsgálat megejtésére a m. k. igazságügyi ministérium által azon indokból, mivel az illetékes zombori kir. törvényszék elnöke az egyik vádlottnak, nevezetesen Szécsényi Jenő plébánosnak testvére, a pesti kir. törvényszék delegáltatott, mely is Pilaszánovics József kihallgatásával és a vádpontok megállapításával az előzetes lépéseket a mai napon megtette. Teljes reményünk van, hogy a delegált bíróság nem vezettetve más szempontok, csupán az igazság kiderítésének és kiszolgáltatásának érdeke által, a legnagyobb igazságérzettel fog ezen igen kényes, de alkotmányos életünk jövőjére nézve nagy fontosságú kérdésben eljárni. Az igazságszolgáltatás hitele, szemben a pártérdekekkel, a múlt választások alatt igen meg-ngattatott, azt kell jelesebb bíróságainknak, teljesen objectív részrehajlatlanságuk bemutatásával, helyreállítani. Mi Sárkány József urat, mint e bíróság elnökét, oly férfiúnak ismerjük, ki azt tudja is, karja is. Ez ügyre ma annyival inkább föl van híva a közönség figyelme, mivel a képviselőház részéről Schmausz képviselő szintén ki van küldve vizsgálattételre, — ki a mint hallják — jónak látta Pilaszánovics József tanúit — s ezek között az ominosus szavazatot tett Burger Pált ki sem hallgattatni. Igen érdekes lenne, mint politico-juridicai tanulmány, ha míg egy oldalon a pártszellem Pilaszánovics ügyét elejtené, más oldalról egy független részrehajlatlan bíróság ugyanőt igazolná. ír. .