A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-07 / 257. szám

257. szám. X. évfolyam. Kiadó­hivatal: Ferencziek-terv 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Portán küldve, vagy Budapesten hárh­or n­ordos reggeli ti esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... i Irt 85 ki. 8 hónapra . a • • . • 6 n 50 n 8 hónapra . . . • . .11 * * . Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felil­finetés havonkint . . . . 30 la. Az elöfizetés »• év folytán minden hónapban megkezdhető, • ennek bármely napján történik ia, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1872. Csütörtök, nov. 7 S­erkentési iroda: ferencziek-tere 7. szám. A lap Melleim részét illető minden kSa­­kminy a »serkesztetti»he* intésendő. Bérufentetlen levelek csak ismert kelektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK mintugy mint előfizetések a kiadó-hiva­talba (ferencziek-tere 7. team) küldendők. Előfizetési felhívás. 28 ~a nik évi folyam­­ra, Slfi&ssat&sf &r»k­­iai- V* évre . . . SsSE ft — kr »'el évre . S 1­ft — kr. negyed évre . . . ti ft kr. Kólo­n *f"és»otftsi iveket »ács ktdldt­sk eiét. SlőEsei. ere a jH.sfati atalvásiynltsít kérjük fess* (tála?, amelyek be?»elsíejité»e tis fttíg csak 6, 10 Ért»» fölül pedig ti* kr’on kerül, A* előfi­­wtAík » „Este kla.dd-hivt.tbl»* caim alatt Petit, fe s»niclek tora 7. 8». alá kfd­díniJCk. A HOl hfa*lö-tilvatala.. . „HOR“ TÁRCZÁJA. „A király földi viszonyok ismer­tetése.“ (Irta Jakab Elek a magyar t. akad. 1. tagja. Megje­­lent Heckenast Gusztáv kiadásában Pesten 1871. Ára­­­ft (10 kr.) (B. F.) Most, midőn a királyföld rendezéséről ásóló törvényjavaslatról már azt mondják a lapok, hogy az készen van és rövid időn a képviselőház elébe lesz terjesztve, igen időszerűnek tartom azon forrásokat futólag érinteni, melyek e rész­ben irányadóul szolgálnak. Nem emlitve az Approbate és Compilata Constitutiokot, Dózsa erdélyhoni köz és magán jogát s a szászok tör­vénykezési módját és a szabályzó pontokat s más számos ide vonatkozó kutforrásokat, elég­nek tartom Jakab Elek derék tudósunknak a fentebbi czíb­en írt és higgadt tárgyilagossággal összeállított nagybecsű történeti munkáját külö­nösen a képviselők fgyelmébe ajánlani, mielőtt szavazatukkal a Király­­föld rendezéséről beterjesztendő törvényjavaslat­hoz járulnának. E munkából, mely nekem is czikkeim megírásánál föirányadóul szolgált, mutatványkép közlöm a szászoknak más megyék­ből adományozott jószágok egy részét és a ki­­rályföldi dézsma-kárpótlás némi megvilágítását. Zsigmond király 1424. a szent Lászlóról ne­vezett szebeni prépostsághoz tartozó Rüs Nagy-és Kis-Ekemező nevű egész falukat, úgy Bolkács és Zaidva rész-jószágokat Szeben városának adomá­nyozta, azon feltétellel,hogy azok jövedelméből 15 papot tartsanak, a ezek örök időkig és megszűnés nélkül naponkint 15 misét olvassanak. V.László, azon német házból való király, a­kinek paran­csára később a szintén német Czilley unszolása folytán Hunyady László bakó-kéz alatt veszett el, 1453-ban Pozsonyban kelt adománylevele által épen Hunyady János ajánlására Fejér vár­megyében lévő Talmács- ,és Lothor-várakat és Verestorony nevű erősséget —­Turris—tartozmá­­nyaival, úgy Talmáca mezőváros és Kis-Talmaács, Boritza, Plopi máskép Rákovicza,Porcsesd, Alsó- és Felső-Sebes és Kreutzfeld falukkal, a Rukor falu fele részével, szóval azon várakhoz tartozó öss­es faluk és birtokok minden tartozmányaival együtt, melyek ma Talmácsszék név alatt is jönnek elő — az erdélyi hét szász bírák polgár­­mestereinek, biráinak, eskü­tteinek, véneinek s össze­s polgárainak adományozta örök jogon és visszavonhatlanul,­­ a hét szász székekbe be is kebelezte azon indoknál fogva, hogy Zsigmond és Albert királyi elődeinek, valamint az adomá­nyozó királynak is biztos hívei s körülnéző alatt­valói voltak — oly feltétellel, hogy a mondott szászok Talmácsvárát tetőtöl-talpig rontsák le és a földdel tegyék­­egyenlővé. Lobhorvár és Veres­­torony erősségeket ellenben a lehető legjobban erősítsék meg s az Oláhországba vivő utat falak­kal és más erősitvényekkel úgy elzárják,hogy ott az ellenség az országba be ne jöhessen; utoljára a nemzeti fejedelmek alatt tartoztak az országos hadseregbe 12 jól felszerelt lovas fegyverest is állítani. Ugyanez évben Hunyady János erdélyi kormányzó alatt több falvak Besztercze váro­sához csatoltalak, később pedig a beszterczei ispánság megszűnésekor Radnavölgy néhány oláh falvai Beszterczének adományoztalak. — Mátyás király 1472-dik évben Omlás­ várát és az ahoz tartozó Szelistye, Galis, Sibiel, Kakova, Tiliska és Vállje nevű falukat — melyek ma Sze­­listyeszék név alatt ismeretesek, egyebek közt azon feltétellel adományozta Szeben városának és a hét bíráknak, hogy — a mint az Approb. Constit. V. része LXXX. Edictuma rendeli, ezen falubeli lakosok régi usai szerint a vízaknai sóbányát munkásokkal segítsék. Ugyan Mátyás király 1477 ben Budán kelt adománylevele által a kertzi apátságot minden jószágaival, u. m. Kertz, Keresztur, Mese, Miklóstelke, Apát­sám­, Kolun, Földvár, Mihályfalva nevű falukkal , tartozmányaikkal a szebeni prépostságnak adta át örök időkig oly feltételekkel, hogy a szebeni polgárok három kegyes és istenfélő papi férfit tartsanak, a­kik az isteni tiszteletet napon­ta pontosan megtartsák és a szebeni prépostság templomában minden következendő időkben Krisztus szent testére és a király lelki üdvéért minden ötödik napon szent misét szolgáltas­sanak. Bár ha 1556-ban a secularisatiokor az erdélyi összes főpapság birtokai világra mittatván, a­­ fiscus részére lefoglaltatói végeztettek, mindaz­­által Szeben községének sikerült, mind a pré­postság, mind pedig az apátság fent említett birtokaiban magát — az őt 1847-ig szüntelen perle fiscussal szemben mai napig megtartani. Brassó városának 1377-ben Nagy Lajos ki­rály adományozta Törcsvárát; hajdan latin neve Castrum Tu­rici-Dietrichstein. E várhoz az Appr. Constit. III. r. LXXXII. czime szerint kö­vetkező székely faluk tartoztak: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszufalu, Tatrang, Zaj­­zon, Pürkerecz, Apácza és Krisba. Úgy van. Egyik legdicsőbb királyunk székely népségű egész falukat adományozott egyik szász város­nak, sőt annak politikai és törvénykezési tekin­tetben német hatósága alá is rendelte. Az ahoz tartozott többi falvak Bethlen Gábor és II. Rá­­kóczy György alatt tőle visszacseréltettek. Nagy Lajos azon feltételt kötötte adományához, hogy Brasóváros ott saját költségén és fáradtságával uj várat építsen s az annak kerületében lévő erdőket hosszában és széltében kiirtsa és a ha­tár elzárolása végett bevágassa. Megtámadtatván II. Rákóczy György alatt Brassó városa a fiscus által, a következő feltételek alatt hagyatott meg a vár és falvak birtokában: 1) Fizessen a feje­delemnek 11.000 frtot,­­ az ország határszéleit azon a tájon védje, segítse s erősítse meg. 2) Bethlen Gábor fejedelemmel kötött fen érintett csere fentartassék. 3) A brassóiak tartozzanak Törcsváron örök időkig a fejedelem beleegye­zése mellett teendő magyar várnokot és kellő őrséget tartani. 4) A fejedelem netalán oda­­küldendő őrségét fogadják be, sőt szükség esetében az őrizetre maguk a polgárok is álljanak ki. 5) A várat élelemmel, lőszer­rel stb. lássák el, erősítéséről s jó karban lé­téről gondoskodjanak; továbbá­ a területében lévő havasok ösvényeit, utait tartozzanak elzár­ni,­­ az ellenségnek az országba való bejöheté­­sét lehetetlenné tenni. 6) Háború idején a feje­delem zászlója alá 12 jól felszerelt lovast állí­tani. 7) A hazafiakat városukba vendégszerető­ig befogadni.­­ Végre 1765-ben néhány szász falunak az oláh határőrezredhez csatolása tekin­tetéből Maria Therezia uralkodó fejedelemnő a fogarasi uradalmat, mit azelőtt a Bethlen nem­zetség bírt, 99 évre a szász nemzet közönségé­nek 80 ezer ezüst frtba inscribálta, áll ez a kö­vetkező 31 faluból: Bethlen, Ruzor, Huretz, Kis Borivoj, Szevesztrény, Ludisor, Érán, Vajd­a, Todoricza, Dridris, Szeszcsor, Herszény, Hlyén, Mundra, Alsó-Venicze, Paro, Persány, Sárkány, Sarkaitza, Uj-Falu , Uj-Sinka, Felső-Venicze, Lupsa, Kutsoláta, Felső- és Alsó Kom­ána, Grid, Felső-Acsa, Szaráta, Alsó és Felső-Porumbák, így kapta idő folytán Szászsebes város Szesz­cser, Sugág és Sebeshely részjószágokat, Megyes város Vadas és Schimert nevű praediumot, a se­gesvári sz.Miklós egyház Volkán falu egy részét Fejérvármegyéből sat. Valóban bámulatra méltó a száz nemzetnek az az ügyessége, hogy v­eszélyes engedékenysége s egyengéik kifogatása által legjellemezősebb királyainkat épen úgy meg tudta nyerni a maga részére, mint rákényszeríteni a gyengéket, sőt nagy válságaiban magát az országot is arra, hogy neki engedményeket tegyenek,s kiváltságait biztosítsák jószágokat adományozzanak. Nagy Lajosnál a király fennkölt lelke s egy a főne­mességet ellensúlyozó, erőteljes s életképes pol­gári osztály alkotásának nagy gondolata volt a fővitéok,Mátyásnál a háború költségek és az or­szág határainak biztonsága,Zsigmondnál V.Lász­­lónál a fajrokonság,II Ulászlónál,Izabellánál Bá­thory Istvánnál a trón elnyerhetése, Báthory Gá­bornál, a­ki nekik a roppant nagy következmé­nyű dézma-adományozást tette — a trónon meg­­maradhatás, Bethlen Gábornál az eszély, II Rá­kóczy Györgynél a számitás, Maria Theresia alatt b. Bruckenthal nagy befolyása. Ők még a balszerencsét is hasznukra tudják fordítani, pél­da erre a Báthori Gábor irányokba való eljárá­sa, az 1849-diki év, a közelebb elmúlt absolu­­tismus kora sat. A székely nemzetnek, mely ezred év óta őrzi Magyarország keleti kapuját, s szinte egy szá­zadig védte Ausztria békéjét, — a magyarnak, mely fegyverrel szerezte a székelyföldön kivül az egész hazát — az oláhnak, mely az őshaj­­dánkor óta lakik hegyei közt, s adja Erdély haderejének tetemes contingensét, — mint nemzetnek egyiknek is egy talpalatnyi földtu­lajdona nincs; a vendégül behívott szász nem-­­­zetnek és két bíráknak (később kifejlett hét szászszék főhivatalnokai) s városoknak ellenben — a mint fentebb láttuk — nagy kiterjedésű, dús jövedelmű birtokai vannak, melyeknek ado­mányozói feltételei ma már teljesen megszűntek, birtoklásuk a szászokra nézve többé semmi terv­vel egybekötve nincs, csak jövedelmei folynak be fenakadás nélkül. A koronának vagy fiskusnak s ezek képvise­lőjének, a közügyek igazgatójának joga van — mondja Jakab Elek jeles munkájában — az el­idegenített vagy jogtalanul birt­ fiskális jószágokat és jövedelmeket az ország javára visszaszerezni, az inscriptionális jószágok kiváltását kezdemé­nyezni, a­hol valamely adomány vagy kiváltság nem annak czélja és feltételei szerint használta­ik, arra nézve a törvények értelmében fellépni s a feltételek teljesedését vagy equivalens fize­tése által kiegyenlítését, vagy pedig megszünte­tését eszközölni.­­ A sajtónak szintén joga van bármiféle testületek s hatóságok eljárásait figye­lemmel kisérni, az egyének és ország jogait vé­deni, a hibákat megróni. Végre a törvényhozás­nak joga van az ország összes polgári és val­lási, közigazgatási és törvényszolgáltatási ügyé­be, mint a fejedelmet és népet magában egyesítő legfelsőbb államhatalomnak­­intézkedni. Továbbá jónak látom még az erdélyi déz­­makárpótlásra nézve Jakab Eleknek ezen művéből a következőket ide állítani. Szerző ala­posan és részletesen mutatja ki, hogy a szász papok megválasztatások után tartoztak királyi megerősítés — taxa confirmationis, Census ca­­thedralis — az évi jövedelem arányához képest bizonyos összegeket befizetni a kincstárba. E mellett részletesen kimutatja, hogy a királyföl­dön a fiscus s más birtokosok sok helyt fele része­sei voltak a dézmának, sőt itt-ott többet is bírtak. Már most — mondja szerző ,— ha fontolóra vesszük, hogy Erdélyben mintegy 83 város, és 2259 falu van s ezek között az ágostai hitvallást követőknek 260 ekklézsiájuk, s mintegy 200,000 lélekszámúk , lehetetlen, hogy bizonyos jelenség oka iránt az olvasónak aggodalma ne ébredjen. Vegyük fel például Szász-Sebes tizedkárpótlását, a mi 80,462 frt o. b. de kerek számban vegyünk csak 80,000 frtot; ez az úrbéri váltsági összeget holdankint 23 ftban véve fel, megfelel 3600 hold " — A baloldali kör által a fővárosok ren­dezéséről szóló t. j. ügyében kiküldött hét tagú bizottság ma reggel 10 órakor ült össze Jókai Mór elnöklete alatt; a jegyzőkönyv vitelére Horn Ede felkéretett. Általános tárgyalást nem tartván többé szükségesnek, a bizottság azonnal bele­bocsátkozott az egyes szakaszok tárgyalá­sába. A 2. és 5. §§-nál, a­hol hivatkozás törté­nik az 1870: XLV. t. sz. több szakaszaira, Győrffy Gyula indítványára elfogadtatik, hogy a párt, a­nélkül, hogy újra megvitassa az ezen szakaszokban lefektett elveket s kimondott ha­tározatokat, általánosságban ki fogja jelenteni, hogy elvben fentartja az illető szakaszok ország­gyűlési tárgyalásokot vallott nézeteit.­­ A 8. §-nál mely a fővárosban fentartja az államadó behajtását a város közegei által, Máttyus Arisz­tid a nagy teherre figyelmeztet, mely ebből már most a városra háramlik, s azt óhajtja, hogy az állam járuljon valamiképen ezen szolgálat költ­ségeinek fedezéséhez; elfogadtatik és felszóla­lás fog történni e mellett a házban. Hosszasabb s élénk eszmecserére szolgáltattak alkalmat a 9. és 10 ., melyek a rendőrségről szólanak. Horn és Győrffy nem akarják a fővárosi rendőr­séget az állam kezébe adni, legalább addig nem, míg a rendőrség szervezéséről általában törvény nem hozatott; maradjon egyelőre a rendőrség a fővárosi hatóság alatt, de azonnali újraszervezés­sel s az állam hozzájárulásával a költségek fe­dezésével. Elfogadtatik.­­ A 12. §. 3. bekezdé­sénél határozottabb körülírás kívántatik, misze­rint a passiv választóképesség elvesztése nem érinti azokat, kik valamely telket vagy házat tartanak bérben a várostól, hanem csak a java­dalmak bérlőit. A 14. § nál kitöröltetik, az 1848. törvény értelmében, azon határozat, mely szerint már a bűnvizsgálati fogság maga után vonná a választóképesség elvesztését, úgyszintén,Mátyás­­ javaslatára, a c) pont. A 15. §. egészen elejtetik, minthogy a bizottság a virilisták intézményét iJ semmi szin alatt el nem fogadhatja. A 16. §nál 1 ~^v-~-~~-~^^-Trrriiiiw'giiíOTi>l"iVhTmiirMÍiiiT«iiTMigiT»Tiií ■ i nTiiii mimíííí —■■imi. "iTÍTi '—»11111» «■ürii iti - iÉB'i FEST, NOVEMBER 0. Az új fővárosi törvényjavaslat. A A fővárosi törvényjavaslaton fekete sárga vonalként húzódik keresztül a kor­mány gyámkod­­ai hajlama ,úgy a törvény­­javaslatban , mint annak indokolásában. Tóth Vilmos mindig félti a várost saját polgárai tudatlanságától. Ezzel van indo­kolva a virilis szavazat, a főpolgármester kormányi kinevezése, a legtöbb előleges intézkedés és az anyagi ügyekre vonatko­zó határozatok. A virilis szavazatot azzal indokolja a miniszter, hogy a vagyon és értelmiség érdekei által akarja védelmezni a főváros anyagi érdekeit, mert a szellemieket, milyen annak magyarsága, művé­szeti és közművelődési emel­kedése, nem tartja érdemesnek kiemel­ni. Jól is tette, mert ezeknek a virilismus nem válik előnyére. „Exempla sunt odio­­sa“, de figyelmeztetjük a miniszter urat: vegye elő a legtöbb adót fizetők közül az általa 200 virilis választására jogosított 1200 polgár névsorát és meg fogja látni, hogy milyen elemekből áll azoknak többsége. Becsületes, derék polgárok ezek, de többnyire népi magyarok és a magyar nyelv, a magyar tanügy, művelődés iránt bírhatnak jóakarattal , de nem tárgy­­ismerettel. Ha így a képviselő testület­nek körülbelül fele vész el nemzeti érde­keinkre nézve, a másik fél választására is lesz annyi befolyása ezen elemeknek, hogy a magyarság kisebbségben legyen a magyar főváros képviselő testületé­ben , akkor aztán a tanácskozási nyelv Pesten ép úgy német lesz, mint a keres­kedelem nyelve az. Ezt a virilismusnak fogjuk köszönni! De vegyük magának a városnak anya­g­i érdekeit: ugyan miféle előnyt nyújt e tekintetben a virilismus? Remél­ek, hogy a város vagyonát a többi polgárságtól sem félti a miniszter, tehát csak ezek szakismeretében kétel­kedik, kételkedik abban, hogy az a pol­gár, ki általa is képesnek tartatik az egész ország anyagi és szellemi sorsát intéző képviselőt megválasztani, az képes le­gyen a város vagyonát szakértően kezelő egyéneket választani. Ez kis­hitűségnél több; ez elfogultság, sőt következetlen­ség. De lássuk e tekintetben a viri­­lisek és választók közti különbséget. Az 1200 virilis (tegyük fel) választ maga közül 200 olyan polgárt, kik közülök legtöbbet értenek és érdek­lődnek a város ügyeiben — mégis, hogy ezek nem fognak sem annyi idővel, sem annyi szakértelemmel rendelkezni, mint a szabadon választott képviselők, s már csak abból is lehet következtetni,­­ hogy a város ügyeiben évek óta (te­­­­hát nem csak a mostani abnormis állapot-­­­ban) legtöbb érdekeltséget és szakértelmet , a polgárság közül épen azok tanúsí­tottak, kiknek legnagyobb ré­sze nem esnek az 1200 virilis közé, mihez Tóth Vilmos sze­­ri­nt i­s l­egal­áb­b BOOrírt adó kell. És azok, kik közülök a virilisek közé be is jutnak, még egyátaljában nem számít­hatnak biztosan arra, hogy által­uk (az in­­differens és ismeretlen többség által, mely most is távolléte által tündököl, ha b­e van is választva a képviselőtestü­letbe) képviselőkké fognak választatni. Nem bocsátkozhatunk e kérdésben részletekbe, mert az személyeskedésre ve­zetne, de, a­mit mondtunk, az nem fic­­tió és annak igazságáról mindenki meg­győződhetik , ha összehasonlítja a legtöbb adófizetők névsorát a város ügyei iránt érdekelt­séget tanúsító ismeretes pol­gárok névsorával! Úgy­hogy bátran kimondhatjuk,­ hogy a virilizmus ép úgy csökkenti a nemzeti elemek, mint a szak­értők befolyását, tehát a fővárosnak sem anyagi, sem szellemi tekintetben hasznára nem válik. Azt a körülményt, hogy az egész városból kerül ki az 1200 virilis, ha­sonlóan tekintetbe kell venni, mert ennek következménye nem csak az, hogy Ó-Bu­­dának virilis aligha jut, de az is, hogy Buda is épen a tisztán német és a legkö­zönyösebb contingenst fogja ahoz szolgál­tatni. Elfogulatlanul irtunk, de lehetetlen, hogy el ne keseredjünk, midőn látjuk, hogy egy reactionárius elvhez való ma­kacs ragaszkodás miatt milyen anti­demokratikus és nemzetiségéből kivetke­zett várossá teszi a kormány még a fővá­­rost is. Mi tarthatatlannak, veszedelmes­nek tartjuk a virilizmus intézményét, és ha mégis bármely alakban keresz­tül megy az , akkor legalább a tanácsko­zási és hivatalos nyelv kizáróla­gos magyarságának megkötése által kell védelmezni a nemzetiséget fővárosunk­ban, úgy, hogy azok, kik vagy nem k­é­­pesek, vagy nem akarnak magya­rul tudni , legalább hallgassanak, habár így is tehetnek, vagyis inkább mulaszt­hatnak el eleget a magyar nemzetiség ro­vására. Mert a nemzetiségi törvényt a fő­városra alkalmazni, veszedelemes lenne. Még egyszer figyelmeztetjük a kor­mányt és országgyűlést: semmisítsék meg a virilizmust, mert nem csak örökös el­lenszenvet fog az táplálni a polgárságban saját képviselői iránt, de sem nemzetiségi, sem városi érdekből nem szükséges, sőt épen rész az. Az előleges intézkedésekben is m egy, „fait accompli“-val akar a város elé álla­­ni a kormány, a­mennyiben minden bir­tok és adókérdés előleges megoldását mellőzve, azokat az egyesítés után akar­ja megoldatni. Míg más­felől oly szűk­keblű, hogy az ó­budai kisebb királyi haszonvételeket meg akarja váltatni a város által. Mi e tekintetben he­lyeseljük Steiger (ki egy ellentörv­ény­­javaslatot adott be) azon javaslatát, hogy a mostani három önálló várostest birtok és adóviszonyai rendezése egyenlő számú képviselők (5—5) előleges tanács­kozása és a külön közgyűlések határo­zata alapján történjék; valamint azt is megvárnék az országtól, hogy az átala­kulás nagy művét a budai lánc­híd-pénz­­zel és a kincstári haszonvételek megvál­tási terhével is ne súlyosítsa, hanem ezeket a fővárosnak engedje el. Ez az országtól nem nagy áldozat és más­kü­lönben a fővárosnak nagy teher, illetőleg nagy fejlődési akadály­k épen az egy­­üyéolvadás művében. . Gyámkodási hajlam mutatkozik továb­bá a törvényjavaslat azon intézkedésében is, hogy minden tíz­ezer forintot meg­haladó vagyonszerzéshez vagy elidege­­nítéshez a város a belügyminiszter en­gedélyét kell hogy kinyerje (3.§.) Tud­juk azt,hogy a központi kormány az egész ország s minden polgár vagyonának, mint adóalapnak őre, de azért mégis különös­nek tartjuk azt,hogy egy főváros min­den tíz­ezer ftát meghaladó üzletéhez a kormány beleegyezése legyen szükséges — azt meg épen rosz beosztásnak tartjuk, hogy épen a belügyminisztérium legyen a városi és községi vagyon és erdőállo­m­ány főfelügyelője, mint a­hogy a köz­ségi törvény értelmében és a fővárosi javaslat szerint nálunk azzá lesz. Ha a javaslat (46. §.) megkívánja azt, hogy 10 ezer forintot meghaladó üzlet­hez (elidegenítés, kölcsön) valamint adó­­leszállításhoz, fölemeléshez és új adóbe­hozáshoz 100 képviselő jelenléte és ezek két­harmadának beleegyezése szükséges , azt egészen rendjén tartjuk, de túlságos gyámkodással és sok üzleti hátránynyal jár az, hogy (eltekintve az adókérdéstől) a főváros üzleteihez a belügyér bele­egyezésére legyen szükség. Ha általában kormányi ellenőrzés szükséges is, azt jóval magasabb összeghez kell szabni. A kormány a fővárosi törvényjavaslat­ban javult, de nem tagadta meg magát; itt is centralista, mert városi főispánt tesz más néven; itt is ellensége a szabadelvű­­ségnek és demokratának, mert a virilis­must behozza; itt is gyámkodik, beavat­kozik mindenbe és megszorítja a polgá­rok önrendelkezési jogát — de mind ez­által nem használ sem a nemzetnek, sem a városnak. Horn Ede elfogadja ugyan a kerületenkénti sza­va­z­á­s­t, de nem a kerületenkénti megválaszta­tást, melyek árnyoldalait s többféle hátrányait behatóan kimutatja; történjék a szavazás kerü­­letenként,de a kerületi bizottságok küldjék át azon­nal a szavazás eredményét a központi bizottság­nak, mely az egész­ városban adott szavazatokat össze­állítja s az együttes eredmény után szerkeszti a megválasztottak név­lajstromát; lesznek akkor a főváros képviselői azok, kiket az egész város több­sége arra legalkalmasabbaknak ítél.Elfogadtatik, mi a 17. s 33. §§. lényeges módosítását maga után vonja. A 20. §-nál elfogadhatónak nem ta­­láltatik, hogy a főpolgármester, ki a bíráló vá­lasztmány elnöke, nevezze­­ ki az igazgató vá­lasztmány elnökét, midőn a fellebbezés ez utób­bitól az előbbihez történik. A 22. §nál a szemé­lyes jelentkezés helyébe, mely a beírandó válasz­tótól kívántatik, létetik: „a magukat jelentő vá­lasztók,“ mint az 1848. választási törvényben. A 30. §-nál Jókai kevesli az egy napi szavazást, midőn minden kerületben 2500 választóra lehet számítani; javaslatba fogj hozatni, hogy két na­pig tartson a szavazás, s pedig mindennap reg­geli 8 órától 8 óráig este. A bizottság ma a III. fejezetig ért; — holnap 3 órakor d. n. folytatja a tárgyalást. — A Bács megye Kernyája választó kerületi szavazatszedé­­ütt egy~tágtal De­ák Szaniszló helyettes elnök,Szlomőn­ T­eDő nemes­militicsi plé­bános és Gáli István m. k. kincstári gazdatiszt mint bizalmi férfiak ellen, Pilaszánovics József által —hivatalos erőszakoskodás és jegyzőköny­vi misitás miatt — indított bűnvádi vizsgálat megejtésére a m. k. igazságügyi ministérium ál­tal azon indokból, mivel az illetékes zombori kir. törvényszék elnöke az egyik vádlottnak, nevezetesen Szécsényi Jenő plébánosnak test­vére, a­ pesti kir. törvényszék delegáltatott, mely is Pilaszánovics József kihallgatásával és a vád­pontok megállapításával az előzetes lépéseket a mai napon megtette. Teljes reményünk van, hogy a delegált bíró­ság nem vezettetve más szempontok, csu­pán az igazság kiderítésének és kiszolgáltatá­sának érdeke által, a legnagyobb igazságérzet­tel fog ezen igen kényes, de alkotmányos éle­tünk jövőjére nézve nagy fontosságú kérdésben eljárni. Az igazságszolgáltatás hitele, szemben a párt­­érdekekkel, a múlt választások alatt igen meg-­­­­ngattatott, a­z­t kell jelesebb bíróságainknak, teljesen objectív részrehajlatlanságuk bemutatá­sával, helyreállítani. Mi Sárkány József urat, mint e bíróság elnö­két, oly férfiúnak ismerjük, ki azt tudja is, kar­­ja is. Ez ügyre ma annyival inkább föl van híva a közönség figyelme, mivel a képviselőház részé­ről Schmausz képviselő szintén ki van küldve vizsgálattételre, — ki a mint hallják — jónak látta Pilaszánovics József tanúit — s ezek kö­zött az ominosus szavazatot tett Burger Pált ki sem hallgattatni. Igen érdekes lenne, mint politico-juridicai tanulmány, ha míg egy oldalon a pártszellem Pilaszánovics ügyét elejtené, más oldalról egy független részrehajlatlan bíróság ugyanőt igazolná. ír. .

Next