A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)

1872-11-07 / 257. szám

— A P. L­o­r­y­d estilapja élén a következő­ket mondja: Tekintettel az iparos körökben mutatkozó elkeseredésre és agitatiora, mely onnan ered, hogy a kisebb pénzintézeteknek (habár ezeknek 400,000 frtnyi speciális hitelük van) a bankfiók részéről minden beadványok cenzura nélkül visszaadatnak, kormányunkat sürgetve fel kell kérnünk, hogy minden büreauk­­ratikus hosszadalmasság mellőzésével haladék nélkül határozzon, s ne tegye ki magát azon eshetőségnek — mely higgyék el ezt nekünk — mélhatlanul be fog következni, ha az, a­mi mos­­tanig még csak pénzszükség volt, formális vál­sággá nőne. Az „U­n­g. L­­.“ ismételve felkiált: „Hol ma­radnak a nemzeti bank különböző milliói. Ismét elmúlt egy nap és még sincsenek itt. Mi tulaj­donképen az oka ezen kimagyarázhatlan halo­gatásnak? Ha Kerkapoly egy provisorium s illetőleg definitivum létrehozatala végett Bécs­­be megy, hogy ott az alkudozásokat személye­sen vezesse, úgy ez ellen nincs mit felhozni. De az urak a milliók átküldésével addig akarnak-e várni, míg a magy. pénzügyminiszer a bank irodájába megy könyörögni. Ezen kísérlet Ma­gyarországnak egy Canossát készítene, mégis csak egészen más eredményekre vezethet, mint az urak oda semn gondolják. — A N. f­r. P­r. mely koholmányokban nagy mester tud lenni, valahányszor azok által önző czélzatait legyezgetheti, legújabban „helyesen in­formált forrásból“ azt hallja, hogy azon hir, mint­ha berlini bankárok és különösen a Bleichrőder czég magyar banki felállítása iránt nagy érdek­kel viseltetnék, alaptalan és valószínűleg onnan ered, hogy Andrássy gr. Berlinben történt idézése alkalmával ez ügy felett Bleichröderrel érteke­­zett. Bleichrőder kereken kijelentette, hogy ő egy magyar bank felállítását, két­féle jegy te­remtését azon legnagyobb bajnak tekinti, melyet az Osztr. magyar monarchiára lehet hozni. Állí­tólag egy más német bankárral és pedig Hauze­­mannal a berlini disconte bank igazgatójával is közöltetett e nézet. A conferáló ez alkalommal nem Andrásy hanem Lónyay volt, ki Hanzeman­­nal Bécsben tartózkodásakor hosszasan megbe­szélte a magyar banktervet s a tőkebeszerzési módozatot. Hanseman az ügyet úgy fogta fel, mint más ajánlatokat, melyek hozzá érkeznek, t. i. a legnagyobb tartózkodással s azon elhatáro­zott szándékkal, hogy semmi esetre sem fogna előtérbe lépni. Hogy ezen tárgyalások nem ve­zettek eredményre, az tudva van­. Hogy mind­ez nagyrészben koholmány, kitűnik abból, hogy a magyar kormány az osztr. pénzü­gyminiszerrel abban egyezett meg, hogy mindenek előtt az osz­trák nemzeti bankkal fog magyar bank felállítása iránt alkuba bocsátkozni, különben pedig még nem is tudatta azt, hogy elhatározta, miszerint magyar bankrendszert fog létesíteni. A N. fr. Pr.-nek azt távírják Pestről, hogy a magy. pénzügyminiszer az új kölcsönt úgyszól­ván megkötötte. Az alkudozó pénzügyi csport — mond e lap — melynek élén Raphael sons, Erlan­ger ház és az angol magy.­bank áll, kijelenté, hogy egyelőre nem képes a magy. kormány lé­nyegesen magasabb követelményeit kielégíteni s igy Kerkápoly megelégedett 35 millióval. A 74 százalékos árfolyam 5 % -ot kamatozó papír­nál, mely nem sorsolási kölcsön, a N. fr. Pr. szerint mindenesetre tekintetbe vételt érdemel.­­ A középtanodák szerveze­te érdekében összehívott miniszteri érte­kezlet tegnap esti 6 órára szép számú tagot hozott egybe az akadémia Kisfaludy-termébe. A miniszter az értekezletet rövid bevezető be­széddel megnyitván, melyben kiemelte, hogy ez nem enquéte, hanem egyszerű eszmecsere s igy határozathozatalra sincs hivatva, hogy épen ezért minden szakértőt meg nem hívhatott, ha­nem a sajtó utján minden nyilatkozatot szívesen fogad, valamint a kitérő megjegyzéseket is szi-UMI 11III *.’■ birtoknak a szász-sebesi ágostai hitvallású pap évi járadéka amaz összeg után tesz 4200 frtot; a római katholikus püspökség úrbéri birtoka megy 40000 holdra, s alig kapott érette 79000 ft kárpótlási tőkét. Van itt arány ? igazság-e ez ? Méltányos-e, hogy egy birtokos tizannyi bir­toka teljes és örök odaengedési, megváltási árában kevesebbet kapjon, mint egy másik egy hasonlíthatlanul kisebb birtoköszletnek kisebb vagy nagyobb dézmarészéért ? Az úrbéri váltságösszlet Erdélyben a Partium kivételével 57,000,000 ft körül jár ; az összes papság dézsmakárpótlása 10,000,000 ft körül; a minek közel 2/* -ját a szász papok dézsmája teszi. Itt felemlíti, hogy az igazolás ol­y hirtelen (1859-ben jelent meg a kárpótlási patens s már 1861 ápril 23-án az összes szász papság dézs­mája ki volt utalványozva) nem történhetett meg igazságosan. Példákat idéz fel szerző, hogy né­mely szász ekklézsia dézsmakárpótlási utalvá­nyozott tőkéjének kamatja 3—4 annyit tesz,mint a mennyi jövedelem 1799-ben be volt vallva, mely rendkívüli növekedést — bizonyos lévén a számok apadása s az oláhok szaporodása — az árak emelkedése egy magára nem igazolhatja. Felhozza például, hogy Masse község tizedkár­­pótlása 48,354 ft 40 kr. Jáád községé 50,005 ft 40 kr. Holtzenburgé 57,817 ft 40 kr. Schelten­­bergé 58,180 ft 20 kr, Berethalomé 62,869 ft 50 kr, Keresztény-Szigeté 63,924 ft 30 kr. Utóbbi a legmagasabb valamennyi közt. A legkisebb összeg a michelsdorfi 3,116 ft; van még nehány 5—6—7 -8 ezer ftot kapó ekklézsia; de a na­gyobb rész 15—20 és 30 s több ezeret kap. Oly összegek ezek, hogy az ország közterheinek nagyságával, adóképességünk megrongált s hazai más vallású eklézsiánk papjainak nyo­morult állapotával egybemérve az embert bá­mulat lepi meg. Végül még ide teszem, hogy szerző kimutatása szerint, mig 1867-ben is a re­formátusok, unitáriusok és zsidók semmit, addig a szász egyházi főség nagy segélyösz­­szeget kapott s emellett tudjuk, hogy tisztvi­selőit is az állam fizeti. Ez csak röviden megérintett állapota azon eljárásnak, mit a szászok követnek velünk szem­ben. Azért ismételve ajánlom, hogy a kit ez ügy érdekel s különösen a képviselők siessenek meg­szerezni maguknak Jakab Elek ezen nagy becsű könyvét. vesen veszi­ végre, hogy ez értekezlet működése a tanügyi tanács hasonló foglalkozásával nem áll ellentétben. — az első kérdést azonnal ki­tűzte, melyre az általános felelet az volt, hogy gymnasiumaink jelen szervezete és módszere mellett azon feladatának, hogy az ifjúságot a magasabb műveltséget czélzó egyetemi tanulásra előkészítsék,­­ nem felel meg. A második kérdésre,hogy mikben rejlik e hiány oka ? A felelet az volt, hogy ez mind a rendszerben, melyben az al­s­­ógymnasiumi parallelismus helytelenül vétetett föl; a tantár­gyak sokasága és rendszeretlen összehalmozásá­­ban, a tanerők általános és helyi, úgy mennyi­ségi, mint minőségi elégtelenségében, de legkivált a helytelen módszerben kéré­sén­dő,mely részint az egyetemszerű előadásban, részint a rész tankönyvek és meg­nehezítő­ modor alkalmazásában, részint pedig abban nyilatko­zik, hogy megfelelő s főleg az érzékeltetésre vonatkozó tanszerek nem alkalmazásában nyilat­kozik.Egy osztályban csak 40 tanulót lát felvehe­tőnek az értekezlet. A harmadik kérdés, mi oka a latin és görög nyelv hanyatlásának s az utóbbi iránt nyilatkozó ellenszenvnek ? Az általános felelet társadalmi tév fogalmainkon kívül, szintén a módszer hiá­nyaiban keresi a bajt. De téves fölfogást lát az értekezlet a czél körül is, mely nem grammati­­kális műveltséget, hanem a klassikus nyelvek­ből vonandó humán műveltséget követeli. A negyedik kérdés, mely a reáltanodák hiá­nyára vonatkozik, feleletül a gymnásiumnál elő­forduló hiányokon kívül, a tanévek kevés száma (6 év) hozatott fel. Ezzel szemben több tanévet és a tantárgyak halmozottságának megszünteté­­sét, némely humán műveltségre szolgáló tantár­gyak fölvételét ajánlja az értekezlet.­­ A deákpárt ma este tartott értekez­letén a csütörtöki nyilvános ülésben választandó 15-ös honvédügyi szakbizottságba a következő képviselőket jelölte ki: Bánó József, Bujanovics­­ Sándor, Éber Nándor, Eötvös Károly, Gáspár András, Halassy Gyula, Ivánka Imre, Lónyay János, Podmaniczky Frigyes, Szeniczey Ödön, Ürményi Miksa, Várady Gábor,Wachter Frigyes, Zsivkovics János. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tar­tott ülésében folytatta a pénzügyminiszérium költ­ségvetésének tárgyalását. Mindenek előtt a pénzügyminiszer kérése folytán tárgyalás alá vétetett az erdészetnek a világkiállításon leendő képviseltetésére kért 140.000 ft. A bizottság ezen tárgyat tüzetesen és részletesen megvizsgálván az előirányzatot 46,000 forint törléssel 100,000 forintban állapí­totta meg. Következett egyenes adók (kivetési és besze­­­ dési költségei) rendes szükséglet: előirányzat 493.000 frt (72-ben 418,000 frt). Rendkívüli­­ szükséglet 200,000 ft (72-ben 385,000 ft) meg-­­ szavaztatott. Fedezet: földadó összesen 36.194,158 ft (72-­­ ben 35.902,478­ ft). Házadó összesen 7.368,252 ft (72-ben 7.190,394 ft), jövedelmi adó 10.381,351 ft (72-ben 9.103,956 ft), személyes kereseti adó 7.875,893 frt (72-ben 7.721,736 frt), malom adó 42,120 ft (72 ben 36,101 ft), kereskedelmi ipar és védelmi adó 325,117 ft (72-ben 289,428 frt), késedelmi kamatok 1.500,000 frt (72-ben 1.423,200 ft), adóbehajtási illetékek 208,000 ft (72-ben ugyanannyi),együtt:Államadó 44202,910 frt (72-ben 42,624,522 frt), f­öldtehermentesítési járulék 16,900,630 ft (72-en 16,656,869 ft),föld­­tehermentesítési szelvényadó 979,561 (72-ben 917,202 ft), szőlődézsma váltsági szelvényadó 103,790 ft (72-ben 45500 ft). Összes rendes fedezet 46,544,261 ft. (72-ben 44,818,488 ft)Ezen czimnél hosszabb eszmecsere folyt az egyenes adók czime alatt előirányzott összegek felett. Összehasonlítások történtek az eddigi bevételekkel,­ úgyszintén az 1868—71-iki zárszámadásokban előforduló összegekkel.Egyéb­­iránt a bizottság a fedezet megállapítása al­kalmával még tüzetesen fog ezen adónemekre visszatérni. Fogyasztási adók (beszedési költség:) elő­irányzat 233,335 ft. (72-ben 228,155 ft.) A szesz- és czukor adónemeket illetőleg a bizottság kér­désére a pénzügyminiszer kijelenti, hogy e két adónem­­módosításáról javaslatot fog a képvise­­lőháznak haladéktalanul benyújtani. Határvám (kezelés) rendes szükséglet 372.766 ft (72 ben 370-320 ft.) A 9 rovat irodai és keze­lési költségekre 27.900 ftból a bizottság 1.900 ftot törölt, a többit változatlanul elfogadta. Rend­kívüli szükséglet. A Pesten építendő fővámhiva­tal és raktár­­építésére előirányoztatott 800.000 ft (72-ben ugyanannyi.) Miután constatáltatott, hogy mennyibe fog kerülni még az épület meny­nyi fordíttatott reá eddig, a bizottság az előirány­zatot megszavazta, egyébiránt kérdést tett a mi­­niszerhez, hogy mutassa ki azon bérösszegeket, melyek más hivataloknak az épületben leendő elhelyezéséből fognak befolyni. A fogházak Magyarországon i­­ s a szegedi „deportati-intézet.“ Első fele. Ama számos reformok között, melyek a jelen­leg ülésező országgyűlés napirendjére mint sür­gősek vannak kitűzve, bizonyára egyike a legfon­tosabbaknak büntető-, kivált pedig börtön­ügyünk gyors és gyökeres reformálása. Szükség tehát ezzel jó eleve foglalkoznunk, nehogy el­késve észrevételeinkkel, a kormánynak e rész­ben teendő lépésére azt a bizonyára ki nem ér­demelt vádat vethessük szemére, hogy minek siet olyan nagyon ? Amint az egyik, másik ol­dalról a fővárosok rendezéséről szóló javaslata alkalmából csakugyan megtörtént. Sokszor olvassuk a lapokban,hogy magánállású miniszeri hivatalnokok külföldre küldetnek,hogy ott a fegy­házak berendezését alapos tanulmány *) E tárgyat lapunk nyilt kérdésnek tekintvén, szi­­vasen engedünk helyet az erre vonatkozó eszme­cserének, tárgyává tegyék. Alig hiszem, hogy tanulmá­nyaik eredménye nálunk egész mérvében gyü­mölcsözzék , mert hiszen ezek az urak részint mint előkelő hivatalnokok, részint mint ország­gyűlési képviselők sokkal inkább igénybe van­nak véve, semhogy még ily aprólékosságra is ráérjenek. Sokkal czélszerűbb lenne, ha már fegyházainkat minden áron a külföldiek mintá­jára akarjuk berendezni,­­ hogy tehetséges fogházigazgatókat küldenénk hasonló czélból külföldre, a­kik aztán a gyűjtött theoretikus is­mereteiket fogházainkra gyakorlatilag is tud­nák alkalmazni. A jelen sorok írója ismeri az u. n. „olasz deportati-intézetet“,a „belebbezettek fegyházát,a­mely 1831. óta 1848-ig Szegeden létezett. Az akkori kormány feloszlatta ugyan, de berende­zését az országos fegyházak számára meg akarta tartani, s csak a bekövetkezett körülmények akadályozták meg e szándék valósításában. Ez üt ezetben 800 olasz, még pedig nem politikai, hanem olyan fegyencz volt elhelyezve, kiket az olasz fegy­házakban már nem bírtak megfékezni. Mind a fegyelem,mind az igazgatás katonaságra volt­ bízva,s nem tagadhatja­ senki,hogy amit egy fegyintézettől megkívánni lehet,mint a fegyenczek javulása,életmód megtanulása,olcsó kezelés stb.e tekintetben a szegedi minden igénynek megfelelt. Sokan azt fogják ellenem felhozni, hogy a fe­gyelmet a palcta és kurta vas tartotta fenn, de én biztosíthatok mindenkit, hogy e büntetés­nemek igen-igen ritkán s csak a legutolsó esetben alkalmaztattak. A főbüntetés a magános sötét börtön volt, böjttel súlyosítva. Munkaide­jük 8 órára volt szabva s ez alatt kendert és gyapotkóczot fontak, vásznat szőttek és ha­­lina-posztót,­­ továbbá magok készítet­ék saját ruháikat s végeztek minden oly nemű munkát, a mely fegyházakban divatos" A fen­­maradt szabad idő arra szolgált, hogy bizonyos mesterségeket megtanuljanak, készítettek fog­­piszkálótól kezdve a legfinomabb bútorig min­den asztalos munkát, csináltak gyapjúruhát, ha­risnyát, csizmát, topánt stb. Minden vasárnap vásárt tartottak a fegyenczek, a hol is, termé­szetesen, felügyelet mellett, a közönséggel érint­keztek s annak magánkészítményeiket eladták. Már ez maga is hatalmas ingerül szolgált, hogy mindegyik eltanuljon valamit a másiktól, s az eredmény oly fényes volt, hogy a szegedi mes­teremberek, nevezetesen­­a czizmadiák, szabók, asztalosok és kárpitosok panaszt emeltek az akkori helytartótanácsnál, hogy a roppant ver­seny mellett, a­mit a deportati intézet kifejt, le­hetetlenség megélniük. A katonai hatóság e te­kintetben is túl méltányos megoldási módot ta­­lált, midőn a fegyenczektől való vásárlást csak idegeneknek és katonáknak engedte meg. Itt felhozható, hogy az olaszok értelmes, ügyes, dolgos emberek stb. Ez ellen mindjárt bebizonyí­tom, hogy szigorú fegyelmű rendtartó fegyinté­­zet­ kezelésére a rég szolgáló tapasztalt, ernye­­detlen katonák sokkal alkalmasabbak. Kérdem, hogy a magyar ezredek 1831-től 1850-ig mikép voltak kézművesekkel ellátva? hány­szor volt a zászlóalj-parancsnok abban a kényelmetlen helyzetben, hogy még egy alkalmas foltozó szabót vagy csizmadiát sem tudott találni az egész zászlóaljban , és kénytelen volt önként ajánlkozó, ügyes embe­reket alkalmazni, kik aztán annyira kiké­pezték magukat, hogy nemcsak, hogy új egyenruhát voltak képesek készíteni, hanem ha­zatérve, a katonaságnál tanult mesterséggel ke­resték kenyerüket. Ha, a legénység között egy kitanult szíjgyártó, asztalos, varga stb. akadt, az rögtön temna lett az egész ezredre nézve. S mennyi kínba került, egy ezrednél csak egy ácsot is találni, holott egy, háború idejében pláne két ácsnak kellene lenni minden zászlóaljnál. E nehézségek is nagyok voltak s még is meg­lehetett azokat győzni, csak jóakarat kellett hozzá. Nagyon elterjedt fogalom az, hogy a fegyen­­czeknek senkivel sem szabad közlekedni s nem szabad, hogy pénzök legyen. A szegedi olasz fegyháznál annyira ment a fegyenczek szabad­sága, hogy minden nap korán reggel és délután egy órára bejöhettek a civilek s a fegyenczek között különféle ennivalókat árulhattak. Látszik ebből,hogy itt mily szigorú,de azért méltányos és humánus eljárás követtetett a fegyenczek iránt, s ha közü­lök egyiknek vagy másiknak a piaci látogatása eltiltatott, mekkora büntetés volt már ez maga is. A felügyelő és kezelő személyzet a követke­zőkből állott: egy igazgató (őrnagy vagy százados), egy aligazgató (százados vagy főhadnagy), egy tá­bori lelkész, egy hadnagy mint házi segéd, egy raktárnok (őrmester), egy művezető (őrmester), egy főfegyház felügyelő, 2 al­fegyház felügyelő, 14 börtönőr (őrvezető vagy szakaszvezető), egy főorvos, egy alorvos, egy számvezető, egy fuk­r, végre egy fegyházi őrség 2 szakaszvezetővel és 30 közlegénynyel. A legfőbb felügyelettel meg­bízottakon kívül e személyzetben mindenki nő­­telen volt, a­mi szükséges, nehogy sok gyermek­kel megáldott családapák legyenek a fegyház­­ban,­­ mindegyik jól fizettetett; így például a fegyházfelügyelő kapott ruhát, szállást, kenye­ret s havonkint 24 pftot. Alig van károsabb valami, mint a fegyen­czek élelmezésének és munkájának bérbeadása, ezt semmi körülmények között sem kellene meg­engedni, mert akadályozza az adminisztratiót s bizalmatlanságot és elégületlenséget támaszt kivált az ellátás tekintetében; az élelemre szük­séges fedezetet czélszerűbb bevásárolni, a fe­gyenczek maguk készítsék és mossák ruháikat a fegyházban, maguk főzzenek és süssék kenye­rüket. Az ebből háramló haszon legyen a fegy­­házé. Ha a vállalkozóra az efféle vállalatból te­temes haszon hárul, miért szenvedne akkor kárt az intézet? Ehhez azonban jóra való, ügybuzgó, önzetlen személyzet szükséges, melynek az ál­lam java szivén fekszik s humánus tud lenni a fegyenczek iránt. Akkor aztán­­nem történik meg, a mi közelebb megtörtént, hogy egy fegy­­ház igazgatója azért, hogy kötelességét teljesí­tette, az igazságügyminisztertől két havi szabad­ságidőt s 300 ft remuneratiót kért, s egy másik arra hivatkozva, hogy már két év óta viseli hivatalát, több havi szabadságot követelt. Az ön­érdeknek a fegyházi személyzet kebelében nem szabad irányadónak lenni. Arra nézve elméletileg megegyeznek a véle­mények, hogy jól rendezett fegyintézetben a házi munkákon kívül fősúlyt kell fektetni egyik vagy másik kéz iparágra, amit természetesen a helyi körülmények határoznak meg. E fegyintézeteket addig, míg elegendő megrendelést kapnak, az­­ államnak kellene ellátni munkával. Itt van pl. a váczi fegyház, s Kőbányán terveztetik egy má­sodik, tehát a kormányszékhely közvetlen köze­lében. Miért ne készíttethetnék a ministériumok az irodai bútorokat,irodaszolgák,vasútszemélyzet egyenruháit ezekben, így nemcsak hogy az ál­lam nyerne olcsó készítményeket, hanem a két fegyintézet is hatalmas munkásteleppé vál­nék. Egyébiránt a fegyenczek magánosok szá­mára is dolgozhatnának, munkájok bére elég ingerül szolgálna nekik a dolgos életre s ez élet­módot aztán kiszabadulásuk után is nehezen hagynák abba. Aztán mennyire menne az a haszon, a­mi az olcsó készítményekből a lakos­ságnak kivált szegényebb osztályaira háram­­lanék. E helyen felhozom, hogy Pest városa is böl­csebben tenné, ha jelenlegi dologházát eladná, s Kőbányán építene másikat. Ebből nem csak pénzbeli előny háramlanék reá, de megvetné alapját egy nagyobbszerű fegyintézetnek is, hol fegyenczeit kényelmesebben elhelyezné , mint most. Míg a jelen dologházat a korigények sze­rint átalakítani alig lehet. A­mi a felügyelő, kezelő és őrszemélyzetet illeti, arra nézve határozott véleményem, hogy e tekintetben az állami fogházakat a honvédelmi ministérium hatáskörébe kellene bevonni, míg az igazságügyministérium hatásköre a többire nézve érintetlenül hagyatnék. A honvédségből kitű­nő fegyházszemélyzetet lehetne nyerni, azonfelül az állam módot nyerne, hogy jeles tiszteket és altiszteket, kik phizikai hiányok miatt s tényle­ges szolgálatra képtelenekké váltak, de őrszol­gálatot még mindig tehetnek, elláthatna és he­­lyezhetne.Az altisztek alkalmazásánál ki kellene kötni, hogy valami mesterséget annyira tudjanak, hogy a fegyenczeket taníthassák. A katona hosz­­szas szolgálati ideje alatt emberismeretet szerez, s megtanul velök bánni és maga is szokva­, lévén kötelessége pontos teljesítéséhez, — erre a fe­gyenczeket is reá tudná szoktatni, — fel nem említve, hogy az annyira szükséges fegyelem­­ fentartásában a katonával más állású ember­­ alig is tehető párhuzamba. Erre nézve a szegedi „deportati-intézet“ 1831—1850 közti korszaka fényes bizonyítékot szolgáltat. Ez időben Magyar­­ország nem is birt állami fogházakkal, a politi­kai hatóságok nagyobbára úgy szabadultak meg az elitélt raboktól, hogy besoroztatták őket a magyar ezredekbe, így például az 1841-iki ka­­tonaállításnál Bihar­, Szabolcs, Bereg, és Már­­maros megye magába a 31-ik számú gyalogsor­­ezredben nem kevesebb, mint 600 rabot soroztatott be a megyei börtönökből. Hihetetlen, de való! Legyen végül megjegyezve, hogy én jelen czikkemben nem kívántam hosszú képű tudo­mányos apparátussal egy egész börtönrendszert felállítani, vagy fogházaink tüzetes kritikáját adni. Szándékom nem volt egyéb, mint a fegy­­házszervezetre nézve oly adatokat hozni nyil­vánosság elé, a­mik a gyakorlati tapasz­talatra támaszkodva némi úy fénysugárt vet­hetnek e kérdés homályos tömkelegébe. Ar­ról szentül meg vagyok győződve, hogy erős akarattal minden fegyház tisztességes mun­kateleppé változtatható át, mi­által nem csak hogy kezelése olcsóbb lesz, de a fegyen­czek javításának czélja is elérhető. A­mi azon véleményemet illeti, hogy a fegyház­kezelés ka­tonai alapra fektetendő: e nézetemmel nem állok egyedül s hivatkozom az ez idén tartott londoni börtönügyi congressusra, hol a fegyház statistikából a legörvendetesebb adatok oly fegyházakból hozattak fel, a­melyeknek admi­­nistratiója szigorúan katonai volt. Cs.------­ Festváros közgyűlése. Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnök­lete alatt ma délután tartott közgyűlésen első sorban tárgyalás alá vétetett a középítési bizott­ságnak jelentése a só- és dohánybeváltási épü­letnek fenyitótörvényszékké leendő átalakítása ügyében. A középítési bizottság megvizsgálta a rozzant helyiséget, s azt oly állapotban találta hogy még magán­lakásnak sem alkalmatos, annál kevésbé lehet oda törvényszéket elhelyez­ni. Ennek folytán határozottan ellene mond a törvényszék czélbavett áthelyezésének. A tanács a középítési bizottság előterjesztését osztja és erről az igazságügyminisztert írásban fogja érte­síteni. Máttyus az előterjesztésben megnyugszik, s a közgyűlés is helyeslőleg fogadta azt. Patrubán Gergely indítványozza, hogy a csatornákat egészségi szempontból átidomítsák. Napirendre fog tűzetni. A közmunka és közlekedésügyi miniszter az alsó Duna rakpart alsó lépcsőzetét saját költsé­gen vállalkozván építtetni, Diescher építész a munkát 72,341 frtért elvállalván, a város fel fogja szólítani a ministériumot, hogy e pénzt utalványozza e czélra. Ezután áttért a közgyűlés a napirendre s tár­gyalás alá vette a fővárosi közmunkatanácsnak észrevételeit a város azon határozatára, mely a Duna és nagy­körút köztt fekvő szabályozási terv iránt a fővárosi közmunkák tanácsával közölte tett. A közmunkatanács terjedelmes átiratban több lényeges és lényegtelen módosítást hozott javaslatba, leglényegesebb és legfontosabb, hogy a régi német színháztér üresen hagyását nem helyesli. A középítési bizottság a módosításokat a szín­háztér beépítését illetőleg is — elfogadta, s ehez járult a tanács is.­­Ságody Sándor, Diescher és Dorschug külön véleményt terjesztettek a köz­gyűlés elé, kifejtvén szépítési, közlekedési és egészségi szempontból a tér beépítésének veszé­lyességét és káros hatását. Haris kikelt a tanács ellen, mely 2—3 hó előtt a tér beépítése ellen nyilatkozott; most azonban megváltoztatta né­zetét, és a közmunkatanácsnak előterjesztését elfogadta. Ajánlja a régi határozat fentartását s a tér üresen hagyását sürgeti. Ezt ajánlja egész­ségi szempontból d. Halász Géza főorvos is. A régi határozat nagy szótöbbséggel elfogadtatott, s kimondatik azonban, hogy a tér szabályoz­­tassék. Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott Pest városa nagy körúton kívül fekvő szabályo­zási terves ezzel kapcsolatban a tanácsi elő­terjesztés a Kőbányáról Gyömrőre és több köz­ségbe vezető közlekedési útnak kiszélesítése és jó karba tétele iránt. A közmunkatanácsnak nagyon terjedelmes jegyzőkönyvében foglalt elő­terjesztéseket a középítési bizottság elfogadha­tónak találta, s azokat észrevétel nélkül fogadta el; a tanács szintén pártolólag terjeszti e sza­bályozási tervet a közgyűlés elé. Simon Flórent különösen a két sziv­utczá­­nak áthidalását hangsúlyozza, szemben a köz­munkatanács előterjesztésével, mely a hajcsár­­utczát ajánlotta áthidalni. A bizottság előterjesztése elfogadtatott, s a két sziv­utera áthidalása okvetlenül foganatba veendő. Ezzel az ülés 6 órakor eloszlott, edlohislik. — A királyné, mint bécsi lapok irtája elhagyja Magyarországot; téli lakását áttesz Görzbe, hol dr. Löbl udvari orvos által mást megtétettek az intézkedések az elszállásolásra. — A kholera állása a belügyministé­­riumhoz nov. 6 -án beérkezett napi tudósítások szerint. Budán, november 5 én 34 újabb cho­lera eset merült fel; ebből esik: a várra 1, Krisztinaváros 0, Tabánra 8, Vízivárosra 7, or­szágútra 2, kültelekre 0, közkórházra 2, irgalm. kórház 14, összesen 34. Ehez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 131-et, az összes beteglét­szám 165, ezek közül meggyógyult 5, meghalt 13, october 18. óta ,összesen megbetegült 363, kikből meggyógyult 120,meghalt 96, gyógykeze­lés alatt maradt 147. A katonák között: november 5-től 6 ig megbetegült 3, ehhez szá­mítván a gyógykezelés alatt maradt 37-et az összes beteglétszám 40, ezekből meggyógyult 5, meghalt 2, további ápolás alatt maradt 33. — P­e s t­e n: november 5-től 6-ig megbetegült 5, kik a kórházban ápoltatnak, ehhez számítván az ápolás alatt maradt 18-at, az összes beteglét­szám 23, ebből meggyógyult 2, meghalt 3, a járvány kezdete óta összesen megbetegült 39, ebből meggyógyult 6, meghalt 15, további gyógy­kezelés alatt pedig maradt 18. —Zemplén­­megyében, Szerencsen november 3-án egy halállal végződött cholera eset merült fel. — K a s s­á n: a cholera-betegek száma kettővel szaporodott, 10 beteg közül 6 halt meg. — A permanens cholerabizottság mai ülésében Ballagi Mór panaszolja, hogy az utcza melyben ő lakik, a Mária utcza valóságos szeméttelep, kéri tehát az utcza tisztítását. Ki­­adatik az illető albizottságnak. Halász tiszti főorvos bejelenti, hogy a tegnapi 34 choleraeset 13 esettel szaporodott, 11 a kórházakból jelen­tetett, 3 a város területén fordult elő és pedig a Lipótváros főúton 7. sz. a. 1, a Terézvárosban árok-utcza 3. sz. a. 1, a rákos-utcza 621. sz. a. 1, és a Józsefvárosban a serfőző-utczában 17. sz. a. 1 eset. A járvány kezdete óta tehát Pest­­város területén összesen 47 fordult elő. Tegnap óta 2 haláleset fordult elő a kórházban. A bi­zottsági tagok előadják a különböző városré­szekben a köztisztaság körül tapasztalt hiányok feletti panaszokat. A köztisztasági felügyelő ezen panaszokra azt válaszolja, hogy a szemét eltakarítására elegendő erővel nem rendelkezik, a bérlők pedig nem teljesítik kötelességüket és az összesepert szemetet ott hagyják heverni. Máttyás felhívja, hogy kötelességében er­élyesen járjon el, ha nincs elegendő embere, vagy ha a szeméthordó bérlők részéről mulasztásokat tapasztal, jelentse be a hatóságnak. Óhajtaná, hogy a köztiszta­sági felügyelő körültekintő legyen, a bérlőket pedig felhívja, hogy kötelességüket teljesítsék, mert különben a bizottság ellenük rendkívüli eszközökkel fog élni. A bizottság tekintettel arra, hogy a dolgon csak úgy lehet segíteni, ha több utczaseprő fogadtatik fel, s erre nézve a köztisztasági bizottmányt rögtönös intézkedésre hívja fel a bérlőket pedig komolyan megdorgálja. Kőbányára nézve bejelentetik, hogy ott a köz­egészségi viszonyok igen kedvezők. Cholera­eset máig egy sem fordult elő, de köztisztasá­gi szempontból nagy­ hiányok tapasztalhatók. Schuszter János városi képviselő megbizatott ugyan ez irányban való intézkedéssel, de mit sem tett. A budai hadparancsnokság értesíti a bizottmányt, hogy a József főherczeg nevű 37 gyalog sorezredben novb. 1-jétől 2­ káig Varga kapitány és 3 közlegény esett cholerába a ffer­­dinand laktanyában. A 3 közlegény a budai ru­­dasfürdői járvány kórházba vétetett, novb. 2 ká­tól 3 káig az ezred létszámában betegülési eset nem fordult elő. Tudomásul vétetik.] A házi­szemét kihordásra nézve millió a panasz.Máttyás okvetlen szükségesnek tartja, hogy a háziszemét a járvány tartama alatt mindennap kihordassék, s erre a bérlő — kivel erre nézve értekezett — hajlandó is, ha a szükséges kocsik beszer­zésére időt engednek neki.A háziurakra ez által igen csekély teher, a köztisztaságra nézve pedig nagy haszon háromlik Simon igen practicus esz­mének tartja Mátyás indítványát s azt elfogadtat­ni kívánja. Bókay orvos a szemét naponkénti ki­hordását azért tartja nagyon szükségesnek, mert a konyhaszemét hamar rothadásba megy át. Sztupa figyelmezteti a bizottságot, hogy csak olyan határozatot hozzon, a­mi kivihető; ő nem hiszi, hogy a bérlő képes legyen a háziszemetet naponként 5000 házból kivinni, de a cselédek sem fogják a szemetet naponként a kocsikhoz levinni. A bérlő néhány napi várakozási időt kér, míg a szükséges lovakat megveszi, mert a kocsikat már beszerezte, egyúttal ezen újabb intézkedést 3 hónapra kéri életbe léptetni.­­ A bizottság elhatározza , hogy a házi szemét ezentúl naponkint fog kivitetni s ezt a tanácsnak be fogja jelenteni. A lakosság erről hirdetményileg fog értesittetni. Sztupa figyel­meztet, hogy minden betegségnél első kellék a gyors segély, főleg szükséges ez a cholerajár­­vány alatt, indítványozza tehát, hogy az orvosok névsora kinyomattassék és a lakosság között szétosztassék, hogy mindenki könnyen orvoshoz juthasson. Bókay ezt inpracticusnak tartja, mert számos orvos nem foglalkozik gyakorlattal s igy az illető, a­ki orvost keres, meg sem érne ezért, ha ilyenhez fordul. Dr. Borbás csak azon orvosok neveit és lakásait kívánja ki­nyomatni, kik gyakorló orvosok, s ezen név­jegyzékek minden házban szétosztassanak. A tisz­ti főorvos megbizatik a jegyzék mielőbbi elké­­szitésével. Haris kérdést intéz minő állapotban van a köztisztaság az uj épületben. Elnök felvi­lágosítja, hogy e laktanyában minden renden van. Gyöngyös városa folyamodott, hogy a város fertőtlenítő anyag készletéből engedjen neki át 600 mázsátmért a bányatermény áruba — hova Gyöngyös városa fordult — azt válaszolta, hogy a nála levő összes vasgalicz készletet Pest rá-

Next