A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-07 / 257. szám
— A P. Loryd estilapja élén a következőket mondja: Tekintettel az iparos körökben mutatkozó elkeseredésre és agitatiora, mely onnan ered, hogy a kisebb pénzintézeteknek (habár ezeknek 400,000 frtnyi speciális hitelük van) a bankfiók részéről minden beadványok cenzura nélkül visszaadatnak, kormányunkat sürgetve fel kell kérnünk, hogy minden büreaukratikus hosszadalmasság mellőzésével haladék nélkül határozzon, s ne tegye ki magát azon eshetőségnek — mely higgyék el ezt nekünk — mélhatlanul be fog következni, ha az, ami mostanig még csak pénzszükség volt, formális válsággá nőne. Az „Ung. L.“ ismételve felkiált: „Hol maradnak a nemzeti bank különböző milliói. Ismét elmúlt egy nap és még sincsenek itt. Mi tulajdonképen az oka ezen kimagyarázhatlan halogatásnak? Ha Kerkapoly egy provisorium s illetőleg definitivum létrehozatala végett Bécsbe megy, hogy ott az alkudozásokat személyesen vezesse, úgy ez ellen nincs mit felhozni. De az urak a milliók átküldésével addig akarnak-e várni, míg a magy. pénzügyminiszer a bank irodájába megy könyörögni. Ezen kísérlet Magyarországnak egy Canossát készítene, mégis csak egészen más eredményekre vezethet, mint az urak oda semn gondolják. — A N. fr. Pr. mely koholmányokban nagy mester tud lenni, valahányszor azok által önző czélzatait legyezgetheti, legújabban „helyesen informált forrásból“ azt hallja, hogy azon hir, mintha berlini bankárok és különösen a Bleichrőder czég magyar banki felállítása iránt nagy érdekkel viseltetnék, alaptalan és valószínűleg onnan ered, hogy Andrássy gr. Berlinben történt idézése alkalmával ez ügy felett Bleichröderrel értekezett. Bleichrőder kereken kijelentette, hogy ő egy magyar bank felállítását, kétféle jegy teremtését azon legnagyobb bajnak tekinti, melyet az Osztr. magyar monarchiára lehet hozni. Állítólag egy más német bankárral és pedig Hauzemannal a berlini disconte bank igazgatójával is közöltetett e nézet. A conferáló ez alkalommal nem Andrásy hanem Lónyay volt, ki Hanzemannal Bécsben tartózkodásakor hosszasan megbeszélte a magyar banktervet s a tőkebeszerzési módozatot. Hanseman az ügyet úgy fogta fel, mint más ajánlatokat, melyek hozzá érkeznek, t. i. a legnagyobb tartózkodással s azon elhatározott szándékkal, hogy semmi esetre sem fogna előtérbe lépni. Hogy ezen tárgyalások nem vezettek eredményre, az tudva van. Hogy mindez nagyrészben koholmány, kitűnik abból, hogy a magyar kormány az osztr. pénzügyminiszerrel abban egyezett meg, hogy mindenek előtt az osztrák nemzeti bankkal fog magyar bank felállítása iránt alkuba bocsátkozni, különben pedig még nem is tudatta azt, hogy elhatározta, miszerint magyar bankrendszert fog létesíteni. A N. fr. Pr.-nek azt távírják Pestről, hogy a magy. pénzügyminiszer az új kölcsönt úgyszólván megkötötte. Az alkudozó pénzügyi csport — mond e lap — melynek élén Raphael sons, Erlanger ház és az angol magy.bank áll, kijelenté, hogy egyelőre nem képes a magy. kormány lényegesen magasabb követelményeit kielégíteni s igy Kerkápoly megelégedett 35 millióval. A 74 százalékos árfolyam 5 % -ot kamatozó papírnál, mely nem sorsolási kölcsön, a N. fr. Pr. szerint mindenesetre tekintetbe vételt érdemel. A középtanodák szervezete érdekében összehívott miniszteri értekezlet tegnap esti 6 órára szép számú tagot hozott egybe az akadémia Kisfaludy-termébe. A miniszter az értekezletet rövid bevezető beszéddel megnyitván, melyben kiemelte, hogy ez nem enquéte, hanem egyszerű eszmecsere s igy határozathozatalra sincs hivatva, hogy épen ezért minden szakértőt meg nem hívhatott, hanem a sajtó utján minden nyilatkozatot szívesen fogad, valamint a kitérő megjegyzéseket is szi-UMI 11III *.’■ birtoknak a szász-sebesi ágostai hitvallású pap évi járadéka amaz összeg után tesz 4200 frtot; a római katholikus püspökség úrbéri birtoka megy 40000 holdra, s alig kapott érette 79000 ft kárpótlási tőkét. Van itt arány ? igazság-e ez ? Méltányos-e, hogy egy birtokos tizannyi birtoka teljes és örök odaengedési, megváltási árában kevesebbet kapjon, mint egy másik egy hasonlíthatlanul kisebb birtoköszletnek kisebb vagy nagyobb dézmarészéért ? Az úrbéri váltságösszlet Erdélyben a Partium kivételével 57,000,000 ft körül jár ; az összes papság dézsmakárpótlása 10,000,000 ft körül; a minek közel 2/* -ját a szász papok dézsmája teszi. Itt felemlíti, hogy az igazolás oly hirtelen (1859-ben jelent meg a kárpótlási patens s már 1861 ápril 23-án az összes szász papság dézsmája ki volt utalványozva) nem történhetett meg igazságosan. Példákat idéz fel szerző, hogy némely szász ekklézsia dézsmakárpótlási utalványozott tőkéjének kamatja 3—4 annyit tesz,mint a mennyi jövedelem 1799-ben be volt vallva, mely rendkívüli növekedést — bizonyos lévén a számok apadása s az oláhok szaporodása — az árak emelkedése egy magára nem igazolhatja. Felhozza például, hogy Masse község tizedkárpótlása 48,354 ft 40 kr. Jáád községé 50,005 ft 40 kr. Holtzenburgé 57,817 ft 40 kr. Scheltenbergé 58,180 ft 20 kr, Berethalomé 62,869 ft 50 kr, Keresztény-Szigeté 63,924 ft 30 kr. Utóbbi a legmagasabb valamennyi közt. A legkisebb összeg a michelsdorfi 3,116 ft; van még nehány 5—6—7 -8 ezer ftot kapó ekklézsia; de a nagyobb rész 15—20 és 30 s több ezeret kap. Oly összegek ezek, hogy az ország közterheinek nagyságával, adóképességünk megrongált s hazai más vallású eklézsiánk papjainak nyomorult állapotával egybemérve az embert bámulat lepi meg. Végül még ide teszem, hogy szerző kimutatása szerint, mig 1867-ben is a reformátusok, unitáriusok és zsidók semmit, addig a szász egyházi főség nagy segélyöszszeget kapott s emellett tudjuk, hogy tisztviselőit is az állam fizeti. Ez csak röviden megérintett állapota azon eljárásnak, mit a szászok követnek velünk szemben. Azért ismételve ajánlom, hogy a kit ez ügy érdekel s különösen a képviselők siessenek megszerezni maguknak Jakab Elek ezen nagy becsű könyvét. vesen veszi végre, hogy ez értekezlet működése a tanügyi tanács hasonló foglalkozásával nem áll ellentétben. — az első kérdést azonnal kitűzte, melyre az általános felelet az volt, hogy gymnasiumaink jelen szervezete és módszere mellett azon feladatának, hogy az ifjúságot a magasabb műveltséget czélzó egyetemi tanulásra előkészítsék, nem felel meg. A második kérdésre,hogy mikben rejlik e hiány oka ? A felelet az volt, hogy ez mind a rendszerben, melyben az alsógymnasiumi parallelismus helytelenül vétetett föl; a tantárgyak sokasága és rendszeretlen összehalmozásában, a tanerők általános és helyi, úgy mennyiségi, mint minőségi elégtelenségében, de legkivált a helytelen módszerben kéréséndő,mely részint az egyetemszerű előadásban, részint a rész tankönyvek és megnehezítő modor alkalmazásában, részint pedig abban nyilatkozik, hogy megfelelő s főleg az érzékeltetésre vonatkozó tanszerek nem alkalmazásában nyilatkozik.Egy osztályban csak 40 tanulót lát felvehetőnek az értekezlet. A harmadik kérdés, mi oka a latin és görög nyelv hanyatlásának s az utóbbi iránt nyilatkozó ellenszenvnek ? Az általános felelet társadalmi tév fogalmainkon kívül, szintén a módszer hiányaiban keresi a bajt. De téves fölfogást lát az értekezlet a czél körül is, mely nem grammatikális műveltséget, hanem a klassikus nyelvekből vonandó humán műveltséget követeli. A negyedik kérdés, mely a reáltanodák hiányára vonatkozik, feleletül a gymnásiumnál előforduló hiányokon kívül, a tanévek kevés száma (6 év) hozatott fel. Ezzel szemben több tanévet és a tantárgyak halmozottságának megszüntetését, némely humán műveltségre szolgáló tantárgyak fölvételét ajánlja az értekezlet. A deákpárt ma este tartott értekezletén a csütörtöki nyilvános ülésben választandó 15-ös honvédügyi szakbizottságba a következő képviselőket jelölte ki: Bánó József, Bujanovics Sándor, Éber Nándor, Eötvös Károly, Gáspár András, Halassy Gyula, Ivánka Imre, Lónyay János, Podmaniczky Frigyes, Szeniczey Ödön, Ürményi Miksa, Várady Gábor,Wachter Frigyes, Zsivkovics János. A pénzügyi bizottságból. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében folytatta a pénzügyminiszérium költségvetésének tárgyalását. Mindenek előtt a pénzügyminiszer kérése folytán tárgyalás alá vétetett az erdészetnek a világkiállításon leendő képviseltetésére kért 140.000 ft. A bizottság ezen tárgyat tüzetesen és részletesen megvizsgálván az előirányzatot 46,000 forint törléssel 100,000 forintban állapította meg. Következett egyenes adók (kivetési és besze dési költségei) rendes szükséglet: előirányzat 493.000 frt (72-ben 418,000 frt). Rendkívüli szükséglet 200,000 ft (72-ben 385,000 ft) meg- szavaztatott. Fedezet: földadó összesen 36.194,158 ft (72- ben 35.902,478 ft). Házadó összesen 7.368,252 ft (72-ben 7.190,394 ft), jövedelmi adó 10.381,351 ft (72-ben 9.103,956 ft), személyes kereseti adó 7.875,893 frt (72-ben 7.721,736 frt), malom adó 42,120 ft (72 ben 36,101 ft), kereskedelmi ipar és védelmi adó 325,117 ft (72-ben 289,428 frt), késedelmi kamatok 1.500,000 frt (72-ben 1.423,200 ft), adóbehajtási illetékek 208,000 ft (72-ben ugyanannyi),együtt:Államadó 44202,910 frt (72-ben 42,624,522 frt), földtehermentesítési járulék 16,900,630 ft (72-en 16,656,869 ft),földtehermentesítési szelvényadó 979,561 (72-ben 917,202 ft), szőlődézsma váltsági szelvényadó 103,790 ft (72-ben 45500 ft). Összes rendes fedezet 46,544,261 ft. (72-ben 44,818,488 ft)Ezen czimnél hosszabb eszmecsere folyt az egyenes adók czime alatt előirányzott összegek felett. Összehasonlítások történtek az eddigi bevételekkel, úgyszintén az 1868—71-iki zárszámadásokban előforduló összegekkel.Egyébiránt a bizottság a fedezet megállapítása alkalmával még tüzetesen fog ezen adónemekre visszatérni. Fogyasztási adók (beszedési költség:) előirányzat 233,335 ft. (72-ben 228,155 ft.) A szesz- és czukor adónemeket illetőleg a bizottság kérdésére a pénzügyminiszer kijelenti, hogy e két adónemmódosításáról javaslatot fog a képviselőháznak haladéktalanul benyújtani. Határvám (kezelés) rendes szükséglet 372.766 ft (72 ben 370-320 ft.) A 9 rovat irodai és kezelési költségekre 27.900 ftból a bizottság 1.900 ftot törölt, a többit változatlanul elfogadta. Rendkívüli szükséglet. A Pesten építendő fővámhivatal és raktárépítésére előirányoztatott 800.000 ft (72-ben ugyanannyi.) Miután constatáltatott, hogy mennyibe fog kerülni még az épület menynyi fordíttatott reá eddig, a bizottság az előirányzatot megszavazta, egyébiránt kérdést tett a miniszerhez, hogy mutassa ki azon bérösszegeket, melyek más hivataloknak az épületben leendő elhelyezéséből fognak befolyni. A fogházak Magyarországon i s a szegedi „deportati-intézet.“ Első fele. Ama számos reformok között, melyek a jelenleg ülésező országgyűlés napirendjére mint sürgősek vannak kitűzve, bizonyára egyike a legfontosabbaknak büntető-, kivált pedig börtönügyünk gyors és gyökeres reformálása. Szükség tehát ezzel jó eleve foglalkoznunk, nehogy elkésve észrevételeinkkel, a kormánynak e részben teendő lépésére azt a bizonyára ki nem érdemelt vádat vethessük szemére, hogy minek siet olyan nagyon ? Amint az egyik, másik oldalról a fővárosok rendezéséről szóló javaslata alkalmából csakugyan megtörtént. Sokszor olvassuk a lapokban,hogy magánállású miniszeri hivatalnokok külföldre küldetnek,hogy ott a fegyházak berendezését alapos tanulmány *) E tárgyat lapunk nyilt kérdésnek tekintvén, szivasen engedünk helyet az erre vonatkozó eszmecserének, tárgyává tegyék. Alig hiszem, hogy tanulmányaik eredménye nálunk egész mérvében gyümölcsözzék , mert hiszen ezek az urak részint mint előkelő hivatalnokok, részint mint országgyűlési képviselők sokkal inkább igénybe vannak véve, semhogy még ily aprólékosságra is ráérjenek. Sokkal czélszerűbb lenne, ha már fegyházainkat minden áron a külföldiek mintájára akarjuk berendezni, hogy tehetséges fogházigazgatókat küldenénk hasonló czélból külföldre, akik aztán a gyűjtött theoretikus ismereteiket fogházainkra gyakorlatilag is tudnák alkalmazni. A jelen sorok írója ismeri az u. n. „olasz deportati-intézetet“,a „belebbezettek fegyházát,amely 1831. óta 1848-ig Szegeden létezett. Az akkori kormány feloszlatta ugyan, de berendezését az országos fegyházak számára meg akarta tartani, s csak a bekövetkezett körülmények akadályozták meg e szándék valósításában. Ez üt ezetben 800 olasz, még pedig nem politikai, hanem olyan fegyencz volt elhelyezve, kiket az olasz fegyházakban már nem bírtak megfékezni. Mind a fegyelem,mind az igazgatás katonaságra volt bízva,s nem tagadhatja senki,hogy amit egy fegyintézettől megkívánni lehet,mint a fegyenczek javulása,életmód megtanulása,olcsó kezelés stb.e tekintetben a szegedi minden igénynek megfelelt. Sokan azt fogják ellenem felhozni, hogy a fegyelmet a palcta és kurta vas tartotta fenn, de én biztosíthatok mindenkit, hogy e büntetésnemek igen-igen ritkán s csak a legutolsó esetben alkalmaztattak. A főbüntetés a magános sötét börtön volt, böjttel súlyosítva. Munkaidejük 8 órára volt szabva s ez alatt kendert és gyapotkóczot fontak, vásznat szőttek és halina-posztót, továbbá magok készíteték saját ruháikat s végeztek minden oly nemű munkát, a mely fegyházakban divatos" A fenmaradt szabad idő arra szolgált, hogy bizonyos mesterségeket megtanuljanak, készítettek fogpiszkálótól kezdve a legfinomabb bútorig minden asztalos munkát, csináltak gyapjúruhát, harisnyát, csizmát, topánt stb. Minden vasárnap vásárt tartottak a fegyenczek, a hol is, természetesen, felügyelet mellett, a közönséggel érintkeztek s annak magánkészítményeiket eladták. Már ez maga is hatalmas ingerül szolgált, hogy mindegyik eltanuljon valamit a másiktól, s az eredmény oly fényes volt, hogy a szegedi mesteremberek, nevezetesena czizmadiák, szabók, asztalosok és kárpitosok panaszt emeltek az akkori helytartótanácsnál, hogy a roppant verseny mellett, amit a deportati intézet kifejt, lehetetlenség megélniük. A katonai hatóság e tekintetben is túl méltányos megoldási módot talált, midőn a fegyenczektől való vásárlást csak idegeneknek és katonáknak engedte meg. Itt felhozható, hogy az olaszok értelmes, ügyes, dolgos emberek stb. Ez ellen mindjárt bebizonyítom, hogy szigorú fegyelmű rendtartó fegyintézet kezelésére a rég szolgáló tapasztalt, ernyedetlen katonák sokkal alkalmasabbak. Kérdem, hogy a magyar ezredek 1831-től 1850-ig mikép voltak kézművesekkel ellátva? hányszor volt a zászlóalj-parancsnok abban a kényelmetlen helyzetben, hogy még egy alkalmas foltozó szabót vagy csizmadiát sem tudott találni az egész zászlóaljban , és kénytelen volt önként ajánlkozó, ügyes embereket alkalmazni, kik aztán annyira kiképezték magukat, hogy nemcsak, hogy új egyenruhát voltak képesek készíteni, hanem hazatérve, a katonaságnál tanult mesterséggel keresték kenyerüket. Ha, a legénység között egy kitanult szíjgyártó, asztalos, varga stb. akadt, az rögtön temna lett az egész ezredre nézve. S mennyi kínba került, egy ezrednél csak egy ácsot is találni, holott egy, háború idejében pláne két ácsnak kellene lenni minden zászlóaljnál. E nehézségek is nagyok voltak s még is meglehetett azokat győzni, csak jóakarat kellett hozzá. Nagyon elterjedt fogalom az, hogy a fegyenczeknek senkivel sem szabad közlekedni s nem szabad, hogy pénzök legyen. A szegedi olasz fegyháznál annyira ment a fegyenczek szabadsága, hogy minden nap korán reggel és délután egy órára bejöhettek a civilek s a fegyenczek között különféle ennivalókat árulhattak. Látszik ebből,hogy itt mily szigorú,de azért méltányos és humánus eljárás követtetett a fegyenczek iránt, s ha közülök egyiknek vagy másiknak a piaci látogatása eltiltatott, mekkora büntetés volt már ez maga is. A felügyelő és kezelő személyzet a következőkből állott: egy igazgató (őrnagy vagy százados), egy aligazgató (százados vagy főhadnagy), egy tábori lelkész, egy hadnagy mint házi segéd, egy raktárnok (őrmester), egy művezető (őrmester), egy főfegyház felügyelő, 2 alfegyház felügyelő, 14 börtönőr (őrvezető vagy szakaszvezető), egy főorvos, egy alorvos, egy számvezető, egy fukr, végre egy fegyházi őrség 2 szakaszvezetővel és 30 közlegénynyel. A legfőbb felügyelettel megbízottakon kívül e személyzetben mindenki nőtelen volt, ami szükséges, nehogy sok gyermekkel megáldott családapák legyenek a fegyházban, mindegyik jól fizettetett; így például a fegyházfelügyelő kapott ruhát, szállást, kenyeret s havonkint 24 pftot. Alig van károsabb valami, mint a fegyenczek élelmezésének és munkájának bérbeadása, ezt semmi körülmények között sem kellene megengedni, mert akadályozza az adminisztratiót s bizalmatlanságot és elégületlenséget támaszt kivált az ellátás tekintetében; az élelemre szükséges fedezetet czélszerűbb bevásárolni, a fegyenczek maguk készítsék és mossák ruháikat a fegyházban, maguk főzzenek és süssék kenyerüket. Az ebből háramló haszon legyen a fegyházé. Ha a vállalkozóra az efféle vállalatból tetemes haszon hárul, miért szenvedne akkor kárt az intézet? Ehhez azonban jóra való, ügybuzgó, önzetlen személyzet szükséges, melynek az állam java szivén fekszik s humánus tud lenni a fegyenczek iránt. Akkor aztánnem történik meg, a mi közelebb megtörtént, hogy egy fegyház igazgatója azért, hogy kötelességét teljesítette, az igazságügyminisztertől két havi szabadságidőt s 300 ft remuneratiót kért, s egy másik arra hivatkozva, hogy már két év óta viseli hivatalát, több havi szabadságot követelt. Az önérdeknek a fegyházi személyzet kebelében nem szabad irányadónak lenni. Arra nézve elméletileg megegyeznek a vélemények, hogy jól rendezett fegyintézetben a házi munkákon kívül fősúlyt kell fektetni egyik vagy másik kéz iparágra, amit természetesen a helyi körülmények határoznak meg. E fegyintézeteket addig, míg elegendő megrendelést kapnak, az államnak kellene ellátni munkával. Itt van pl. a váczi fegyház, s Kőbányán terveztetik egy második, tehát a kormányszékhely közvetlen közelében. Miért ne készíttethetnék a ministériumok az irodai bútorokat,irodaszolgák,vasútszemélyzet egyenruháit ezekben, így nemcsak hogy az állam nyerne olcsó készítményeket, hanem a két fegyintézet is hatalmas munkásteleppé válnék. Egyébiránt a fegyenczek magánosok számára is dolgozhatnának, munkájok bére elég ingerül szolgálna nekik a dolgos életre s ez életmódot aztán kiszabadulásuk után is nehezen hagynák abba. Aztán mennyire menne az a haszon, ami az olcsó készítményekből a lakosságnak kivált szegényebb osztályaira háramlanék. E helyen felhozom, hogy Pest városa is bölcsebben tenné, ha jelenlegi dologházát eladná, s Kőbányán építene másikat. Ebből nem csak pénzbeli előny háramlanék reá, de megvetné alapját egy nagyobbszerű fegyintézetnek is, hol fegyenczeit kényelmesebben elhelyezné , mint most. Míg a jelen dologházat a korigények szerint átalakítani alig lehet. Ami a felügyelő, kezelő és őrszemélyzetet illeti, arra nézve határozott véleményem, hogy e tekintetben az állami fogházakat a honvédelmi ministérium hatáskörébe kellene bevonni, míg az igazságügyministérium hatásköre a többire nézve érintetlenül hagyatnék. A honvédségből kitűnő fegyházszemélyzetet lehetne nyerni, azonfelül az állam módot nyerne, hogy jeles tiszteket és altiszteket, kik phizikai hiányok miatt s tényleges szolgálatra képtelenekké váltak, de őrszolgálatot még mindig tehetnek, elláthatna és helyezhetne.Az altisztek alkalmazásánál ki kellene kötni, hogy valami mesterséget annyira tudjanak, hogy a fegyenczeket taníthassák. A katona hoszszas szolgálati ideje alatt emberismeretet szerez, s megtanul velök bánni és maga is szokva, lévén kötelessége pontos teljesítéséhez, — erre a fegyenczeket is reá tudná szoktatni, — fel nem említve, hogy az annyira szükséges fegyelem fentartásában a katonával más állású ember alig is tehető párhuzamba. Erre nézve a szegedi „deportati-intézet“ 1831—1850 közti korszaka fényes bizonyítékot szolgáltat. Ez időben Magyarország nem is birt állami fogházakkal, a politikai hatóságok nagyobbára úgy szabadultak meg az elitélt raboktól, hogy besoroztatták őket a magyar ezredekbe, így például az 1841-iki katonaállításnál Bihar, Szabolcs, Bereg, és Mármaros megye magába a 31-ik számú gyalogsorezredben nem kevesebb, mint 600 rabot soroztatott be a megyei börtönökből. Hihetetlen, de való! Legyen végül megjegyezve, hogy én jelen czikkemben nem kívántam hosszú képű tudományos apparátussal egy egész börtönrendszert felállítani, vagy fogházaink tüzetes kritikáját adni. Szándékom nem volt egyéb, mint a fegyházszervezetre nézve oly adatokat hozni nyilvánosság elé, amik a gyakorlati tapasztalatra támaszkodva némi úy fénysugárt vethetnek e kérdés homályos tömkelegébe. Arról szentül meg vagyok győződve, hogy erős akarattal minden fegyház tisztességes munkateleppé változtatható át, miáltal nem csak hogy kezelése olcsóbb lesz, de a fegyenczek javításának czélja is elérhető. Ami azon véleményemet illeti, hogy a fegyházkezelés katonai alapra fektetendő: e nézetemmel nem állok egyedül s hivatkozom az ez idén tartott londoni börtönügyi congressusra, hol a fegyház statistikából a legörvendetesebb adatok oly fegyházakból hozattak fel, amelyeknek administratiója szigorúan katonai volt. Cs.------ Festváros közgyűlése. Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnöklete alatt ma délután tartott közgyűlésen első sorban tárgyalás alá vétetett a középítési bizottságnak jelentése a só- és dohánybeváltási épületnek fenyitótörvényszékké leendő átalakítása ügyében. A középítési bizottság megvizsgálta a rozzant helyiséget, s azt oly állapotban találta hogy még magánlakásnak sem alkalmatos, annál kevésbé lehet oda törvényszéket elhelyezni. Ennek folytán határozottan ellene mond a törvényszék czélbavett áthelyezésének. A tanács a középítési bizottság előterjesztését osztja és erről az igazságügyminisztert írásban fogja értesíteni. Máttyus az előterjesztésben megnyugszik, s a közgyűlés is helyeslőleg fogadta azt. Patrubán Gergely indítványozza, hogy a csatornákat egészségi szempontból átidomítsák. Napirendre fog tűzetni. A közmunka és közlekedésügyi miniszter az alsó Duna rakpart alsó lépcsőzetét saját költségen vállalkozván építtetni, Diescher építész a munkát 72,341 frtért elvállalván, a város fel fogja szólítani a ministériumot, hogy e pénzt utalványozza e czélra. Ezután áttért a közgyűlés a napirendre s tárgyalás alá vette a fővárosi közmunkatanácsnak észrevételeit a város azon határozatára, mely a Duna és nagykörút köztt fekvő szabályozási terv iránt a fővárosi közmunkák tanácsával közölte tett. A közmunkatanács terjedelmes átiratban több lényeges és lényegtelen módosítást hozott javaslatba, leglényegesebb és legfontosabb, hogy a régi német színháztér üresen hagyását nem helyesli. A középítési bizottság a módosításokat a színháztér beépítését illetőleg is — elfogadta, s ehez járult a tanács is.Ságody Sándor, Diescher és Dorschug külön véleményt terjesztettek a közgyűlés elé, kifejtvén szépítési, közlekedési és egészségi szempontból a tér beépítésének veszélyességét és káros hatását. Haris kikelt a tanács ellen, mely 2—3 hó előtt a tér beépítése ellen nyilatkozott; most azonban megváltoztatta nézetét, és a közmunkatanácsnak előterjesztését elfogadta. Ajánlja a régi határozat fentartását s a tér üresen hagyását sürgeti. Ezt ajánlja egészségi szempontból d. Halász Géza főorvos is. A régi határozat nagy szótöbbséggel elfogadtatott, s kimondatik azonban, hogy a tér szabályoztassék. Ezzel kapcsolatban tárgyaltatott Pest városa nagy körúton kívül fekvő szabályozási terves ezzel kapcsolatban a tanácsi előterjesztés a Kőbányáról Gyömrőre és több községbe vezető közlekedési útnak kiszélesítése és jó karba tétele iránt. A közmunkatanácsnak nagyon terjedelmes jegyzőkönyvében foglalt előterjesztéseket a középítési bizottság elfogadhatónak találta, s azokat észrevétel nélkül fogadta el; a tanács szintén pártolólag terjeszti e szabályozási tervet a közgyűlés elé. Simon Flórent különösen a két szivutczának áthidalását hangsúlyozza, szemben a közmunkatanács előterjesztésével, mely a hajcsárutczát ajánlotta áthidalni. A bizottság előterjesztése elfogadtatott, s a két szivutera áthidalása okvetlenül foganatba veendő. Ezzel az ülés 6 órakor eloszlott, edlohislik. — A királyné, mint bécsi lapok irtája elhagyja Magyarországot; téli lakását áttesz Görzbe, hol dr. Löbl udvari orvos által mást megtétettek az intézkedések az elszállásolásra. — A kholera állása a belügyministériumhoz nov. 6 -án beérkezett napi tudósítások szerint. Budán, november 5 én 34 újabb cholera eset merült fel; ebből esik: a várra 1, Krisztinaváros 0, Tabánra 8, Vízivárosra 7, országútra 2, kültelekre 0, közkórházra 2, irgalm. kórház 14, összesen 34. Ehez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 131-et, az összes beteglétszám 165, ezek közül meggyógyult 5, meghalt 13, october 18. óta ,összesen megbetegült 363, kikből meggyógyult 120,meghalt 96, gyógykezelés alatt maradt 147. A katonák között: november 5-től 6 ig megbetegült 3, ehhez számítván a gyógykezelés alatt maradt 37-et az összes beteglétszám 40, ezekből meggyógyult 5, meghalt 2, további ápolás alatt maradt 33. — Pe s te n: november 5-től 6-ig megbetegült 5, kik a kórházban ápoltatnak, ehhez számítván az ápolás alatt maradt 18-at, az összes beteglétszám 23, ebből meggyógyult 2, meghalt 3, a járvány kezdete óta összesen megbetegült 39, ebből meggyógyult 6, meghalt 15, további gyógykezelés alatt pedig maradt 18. —Zemplénmegyében, Szerencsen november 3-án egy halállal végződött cholera eset merült fel. — K a s sá n: a cholera-betegek száma kettővel szaporodott, 10 beteg közül 6 halt meg. — A permanens cholerabizottság mai ülésében Ballagi Mór panaszolja, hogy az utcza melyben ő lakik, a Mária utcza valóságos szeméttelep, kéri tehát az utcza tisztítását. Kiadatik az illető albizottságnak. Halász tiszti főorvos bejelenti, hogy a tegnapi 34 choleraeset 13 esettel szaporodott, 11 a kórházakból jelentetett, 3 a város területén fordult elő és pedig a Lipótváros főúton 7. sz. a. 1, a Terézvárosban árok-utcza 3. sz. a. 1, a rákos-utcza 621. sz. a. 1, és a Józsefvárosban a serfőző-utczában 17. sz. a. 1 eset. A járvány kezdete óta tehát Pestváros területén összesen 47 fordult elő. Tegnap óta 2 haláleset fordult elő a kórházban. A bizottsági tagok előadják a különböző városrészekben a köztisztaság körül tapasztalt hiányok feletti panaszokat. A köztisztasági felügyelő ezen panaszokra azt válaszolja, hogy a szemét eltakarítására elegendő erővel nem rendelkezik, a bérlők pedig nem teljesítik kötelességüket és az összesepert szemetet ott hagyják heverni. Máttyás felhívja, hogy kötelességében erélyesen járjon el, ha nincs elegendő embere, vagy ha a szeméthordó bérlők részéről mulasztásokat tapasztal, jelentse be a hatóságnak. Óhajtaná, hogy a köztisztasági felügyelő körültekintő legyen, a bérlőket pedig felhívja, hogy kötelességüket teljesítsék, mert különben a bizottság ellenük rendkívüli eszközökkel fog élni. A bizottság tekintettel arra, hogy a dolgon csak úgy lehet segíteni, ha több utczaseprő fogadtatik fel, s erre nézve a köztisztasági bizottmányt rögtönös intézkedésre hívja fel a bérlőket pedig komolyan megdorgálja. Kőbányára nézve bejelentetik, hogy ott a közegészségi viszonyok igen kedvezők. Choleraeset máig egy sem fordult elő, de köztisztasági szempontból nagy hiányok tapasztalhatók. Schuszter János városi képviselő megbizatott ugyan ez irányban való intézkedéssel, de mit sem tett. A budai hadparancsnokság értesíti a bizottmányt, hogy a József főherczeg nevű 37 gyalog sorezredben novb. 1-jétől 2 káig Varga kapitány és 3 közlegény esett cholerába a fferdinand laktanyában. A 3 közlegény a budai rudasfürdői járvány kórházba vétetett, novb. 2 kától 3 káig az ezred létszámában betegülési eset nem fordult elő. Tudomásul vétetik.] A háziszemét kihordásra nézve millió a panasz.Máttyás okvetlen szükségesnek tartja, hogy a háziszemét a járvány tartama alatt mindennap kihordassék, s erre a bérlő — kivel erre nézve értekezett — hajlandó is, ha a szükséges kocsik beszerzésére időt engednek neki.A háziurakra ez által igen csekély teher, a köztisztaságra nézve pedig nagy haszon háromlik Simon igen practicus eszmének tartja Mátyás indítványát s azt elfogadtatni kívánja. Bókay orvos a szemét naponkénti kihordását azért tartja nagyon szükségesnek, mert a konyhaszemét hamar rothadásba megy át. Sztupa figyelmezteti a bizottságot, hogy csak olyan határozatot hozzon, ami kivihető; ő nem hiszi, hogy a bérlő képes legyen a háziszemetet naponként 5000 házból kivinni, de a cselédek sem fogják a szemetet naponként a kocsikhoz levinni. A bérlő néhány napi várakozási időt kér, míg a szükséges lovakat megveszi, mert a kocsikat már beszerezte, egyúttal ezen újabb intézkedést 3 hónapra kéri életbe léptetni. A bizottság elhatározza , hogy a házi szemét ezentúl naponkint fog kivitetni s ezt a tanácsnak be fogja jelenteni. A lakosság erről hirdetményileg fog értesittetni. Sztupa figyelmeztet, hogy minden betegségnél első kellék a gyors segély, főleg szükséges ez a cholerajárvány alatt, indítványozza tehát, hogy az orvosok névsora kinyomattassék és a lakosság között szétosztassék, hogy mindenki könnyen orvoshoz juthasson. Bókay ezt inpracticusnak tartja, mert számos orvos nem foglalkozik gyakorlattal s igy az illető, aki orvost keres, meg sem érne ezért, ha ilyenhez fordul. Dr. Borbás csak azon orvosok neveit és lakásait kívánja kinyomatni, kik gyakorló orvosok, s ezen névjegyzékek minden házban szétosztassanak. A tiszti főorvos megbizatik a jegyzék mielőbbi elkészitésével. Haris kérdést intéz minő állapotban van a köztisztaság az uj épületben. Elnök felvilágosítja, hogy e laktanyában minden renden van. Gyöngyös városa folyamodott, hogy a város fertőtlenítő anyag készletéből engedjen neki át 600 mázsátmért a bányatermény áruba — hova Gyöngyös városa fordult — azt válaszolta, hogy a nála levő összes vasgalicz készletet Pest rá-