A Hon, 1872. december (10. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-08 / 284. szám
284. szám. X. évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1872. Vasárnap, dec. 8. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tert 7. sz. földszint Előfizetési dí: Poetin küldve, vzjy Budzpiben házhoz hordv. reggeli 1 p esti kezdi. együtt: 1 hónapra..............................S firt 81 ki. • hónapra ...... 6 „ 50 , • hónapra . . . • • • H ■ — . Az eati kiadia postai különküldéseért fellilrdeté# havonkint , . . . *0 la. Abeldfbetliai ív folytin minden hónapban megkezdhető, • ennek bármely napján történik, mindenkor a hó elad napjától fog száraitutni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. SHikeutéil Iroda, Ferencziek tere 7. szám. A lap jellemi réseit illett minden kin Unity a nerkeeztisséghez intézendő. Bérmentetlen levelek eeak ismert kezektft; fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak viitza HIUDfiTESEE «■intagy mint elk&setéadt a kiadó.hlVA* talba (farenealak tata 7. szám) küMaadUk. Előfizetési felhívás „A H 0 N» 3T«dik évi folyamára. R16fla«t4sí árak: diress ivre . SS ft — kr P«1 évre . . 11 ft — kr. Kegyed* évre g. 5 ft 50 kr. HF' Külön «löfiset&i iveket iem küldünk siót. BISfiaet&re a postai utalványokat kérjuk hús■tini, melyek hémententáse tisrtig csak 6, 10 írton felül pedig tú krb-t kerül. Az eldfizsetések a „Bea kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, fentoziek-fore 7. sz. alá küldendők. A HON kiadó-hivatala. PEST, DECEMBER 7 Pénzünkbe kerülő vitás kérdések. A kormány és a számvevőszék közt már az 1870-iki zárszámadások alkalmával több vitakérdés merült fel, melyek a legújabban beterjesztett 1871 iki zárszám-adásokban sem fejeztettek be. Főleg két kérdés érdemli meg teljes mértékben figyel ; aiökering Tíresak azért, met mind a kettő a számvevőszék jogos hatáskörét illeti, te-hát az alkotmányos ellenőrzés egyik biztosítékára vonatkozik, hanem azért is, mert államháztartásunk rendezésére is nevezetes befolyással lesz azok megoldási módja. Az egyik kérdés az, hogy joga van-e az IOlámi "számvevőszéknek a kormány pénzkezelését nem csak szám szerint, hanem érdemlegesen is megvizsgálni? Azaz, van e joga a számvevőszéknek ; a kormányt nem csak a budget tételei között, hanem szerződései kötésében, egész ügykezelésében előlegesen is ellenőrizni ? A második kérdés ez : Van e joga a számvevőszéknek a pénzkezelés ellenőrzésén kívül, a pénz hová fordítását ...........uimét nemzetgazdasági, célszerűségi, és magasabb pénzügyi szempontúdÚs“ellenőrizni, vagy csak számvitelileg. A minisztérium mind ez ideig makacsan kétségbe vonta a számvevőszék azon jogát, hogy ügykezelésébe és pénzkezelésébe érdemlegesen beleszólhasson, és csak a számvitel ellenőrzésére akará szorítani azt, habár a felvilágosító szerződéseket, nyugdíjszabályokat stb. utólagosan, az egyes esetek felmerülése után, igazolás végett a számvevőszék elé ter- ■ jeszté. Mi előleges ellenőrzést kövtüt elünk a számvevőszék számára. A kormány azon felfogását és aggodalmát, hogy ha a számvevőszék érdemleges ítéletet, tehát irányt szabó véleményt mondhatna pénz és ügy kezelésében , ez a miniszteris felelősséget és a gyors közigazgatást rontaná le — egyátaljában nem őszijük. Mert a számvevőszék alkotmányos ellenőrző közeg, neki a törvények és szabályrendeletek fentartása és az államháztartás takarékossága felett kell őrködni, márpedig a törvénytisztelettel és a takarékossággal a miniszteri felelősség ép úgy megegyezik, mint a gyors közigazgatás , mert a miniszter is köteles a törvények, illetőleg szabályrendeletek szerint járni el, azt pedig gyors közigazgatásnak nem nevezhetjük, amely czélszerűtlen költségekkel és törvénytelen kiadásokkal jár — hanem ez egyszerűen rosz közigazgatás. Egyébiránt úgy a számszék ideiglenes, de a kormány által fap.lyhp.nbapryntt ügyrendének 15.mint a pénzügyminisztérium által régebben felállított számvevő osztály utasításának 17. §-a világosan érdemleges és nemcsak szám szerinti vizsgálati jogot ad a számvevőszéknek, tehát a kormány is csak újabban változtatta meg nézetét e tárgyban. Ha újra meg nem változik a minisztérium nézete és a számvevőszék jogos követeléseinek nem enged, akkor az országgyűlés elé kerül a dolog, amit mi óhajtanánk, mrert az 1870.ssb.t. czikket szabatosabban körülírni kellene — ezt államháztartásunk érdekei követelik. Ne gondolja az olvasó, hogy itt csak elméleti vitatkozás van : e vitakérdés határozottan zsebünket érdekli, amint ki fog tűnni, ha gyakorlati eseteket veszünk vizsgálat alá. A belügyminiszter 1871-ben két egyénre két-két törvényhatóság főispánságát bízta és ezeknek mind a két fizetést teljes mértékben kiadta. A költségvetésben csakugyan meg voltak szavazva e tételek, tehát szám szerint helyesen voltak kiadva, de sem e hivatal- cumulatio nem helyes, sem két egész fizetés cumulatiója az 1781. márt. 26-ki szabályzattal meg nem egyeztethető. Kivánja-e itt a győri igazságszolgáltatás vagy a miniszteri felelősség, hogy a számvevőszék hallgasson . Egyátaljában nem. A miniszterelnökségnél 1871-ben üresedés állott be és a megszavazott fizetés egy részét a miniszter oly hivatalnokok „jutalmazására“ fordítá, kik már nem csak fizetést húztak, de még „rendkívüli működési“ díjban is részesültek. Ez visszaélés. Helybenhagyható-e ez? Azt hiszszük, nem. De még érdekesebb a számvevőszék azon tapasztalata,hogy a közmunkavállalkozók rendesen 10-től egész 42%-ig engednek le a kormány közegei által kiszámított egységi árakból.Képzelhetjük,hogy milyen lehet az a költségvetés, amelyből maga a vállalkozó kész 10 —42%-kot lealkudni! Itt milliókkal károsíthatnak meg. A számvevőszék kérdést intézett a kormányhoz, hogy mi az oka ezekne hiányos tervszámításoknak ? és azt a vészt nyerte, hogy a minisztériumban még mindig a régi, katonai hatóságok számára kiadott építkezési szabályok szerint készülnek a költségvetések. Hát kérem szépen, nembotrány -e ez? Nem az állam világos megkárosítására vezet-e a hanyagság? Ez nem számvitel, de azért a számvevőszéknek kötelessége volt felszólalni ezen visszaélés ellen. Összefüggésben áll a fennebbi kérdésekkel a második vitás pont, melyet csak fontosságáért említünk külön. Mutassuk fel ennek horderejét is gyakorlati példában. Ott van a hitelműveletek kérdése. A számvevőszék már első jelentésében kimondá, hogy a közlekedésügyi minisztérium roszul gazdálkodik, mert „a vasútépítésre megszavazott hitel ellenében történt megtakarítás úgy nemzetgazdászati, mint pénzügyi tekintetből épen káros.“ Ezért a minisztérium megharagudott, mert azt mondja, hogy a számvevőszéknek helyeslő vagy kárhoztató ítéletet mondani a kormány tettei felett nem szabad. A számvevőszék most azt válaszolja, hogy ő csak számokra alapított véleményt mondott és ezt terjeszti a törvényhozás elé; ez pedig nem ítélet. Mi még az utóbbira is jogosítottnak tartanók a számvevőszéket , hisz a franczia számszék „ítélet“ alakjában mondja ki véleményét és (ha a törvényhozótest helyben hagyja) az bírói jogerővel bizonban bármely néven nevezzük a dolgot, az tagadhatlan, hogy a Vámvevőszék felszólalása számokkal iató. Már a nagy vasútkölcsönnél iszonyú sok kárt szenvedtünk azáltal, hogy egyszerre rendezetlen részhitellel 60 milliót drágán vállaltunk magunkra, anélkül, hogy arra azonnal szükség lett volna ; és másodszor, hogy időközben is abból többet realizáltunk, mint mennyit felhasználhattunk és igy a 7'A %-kot fizettük oly pénzért, mely vagy kevert vagy legfeljebb 4—4 ,5 %-kot hozott benekünk valamely ideiglenes elhelyezésnél. Újabb kölcsöneinkkel is ily roszul gazdálkodott a kormány. A gömöri vasutköl Csönből 1871. végén hevert 5,903,379 ft, 1872. végéig még hever 5,400,993 ft. E kölcsönért mi fizetünk 5*A százalékot ezüstben, azaz 6’A %-kot papirban, és a heverő pénz egy részéért(1871-ben 5,894,041 ftért) kaptunk 4 vagy 4‘A0/«-kot — a többiért semmit. Tehát tiszta veszteségünk 2, illetőleg 61 százalék. Az ezüst kölcsönből kevert a földhitel - intézetnél 1871-ikben 3,092,585 ft, az állami pénztárban kincstári utalvány alakjában 2 millió. Az utóbbi intézedés egy leplezett virement,amennyiben a kölcsönpénzt a kormány közgazgatási czélra használta fel azáltal, hogy abból kincstári utalványt vett. Erre joga nem volt. De ennél ép úgy, mint a földhitelintézetnél lévő pénznél, a kamatveszteség tetemes. Ugyancsak e kölcsönből 1872-ben hevert 7,414,271 forint. Épen igy az államjószágok számára 1871-ben beruházásra megszavazott öszszegnek csak 60 százaléka használtatott fel. Láthatjuk ez adatokból, hogy mily jogosult a számvevőszék felszólalása. Hisz az borzasztó, hogy deficitünk mellett mily iszonyú sok pénzt hevertetünk! A minisztérium erre azt felelte, hogy pontosan ki nem számíthatja, hogy menynyit használhat fel egy évben, mert az az időtől, piaci áraktól és munkásviszonyoktól függ. De, helyesen jegyzi meg erre a számvevőszék, hogy ez legnagyobb részben nem áll. Mert az építkezések,közmunkák kész szerződések alapján történnek. Ezeknek változni nem szabad. És ha a munkálatok a kellő időben és a kellő mérvben nem hajtatnak végre, az a legtöbb esetben a kormány vállalkozóinak megbízhatlanságát és a kormány erélytelenségét bizonyítja. Íme ezek a számvevőszék és kormány közi lenforgA fffhlTVftfliktfcdfedort láthatjuk, hogy azokban ép úgy érdekelve van az alkotmányos pénzellenőrzés,mint az alkotmányos, takarékos közigazgatás; ép úgy szó van azokban államháztartásunk rendezéséről, mint az eddigi pazarlás megszüntetéséről és terheink könynyebbitéséről. Ezért kiválóan felhívjuk e kérdésekre az országgyűlés teljes figyelmét. Hegedűs Sándor. A „HOH“ TÁRCZAIA. A jövő század regénye. Nyolcz kötetlen. Irta Jókai Jór. Első rész. Az örök baj ez. Első kötet. Mennyit ér a király? (13. Folytatás.) Hat nap alatt készen volt a király a képpel. A „művész“ meg volt elégedve alkotásával. (De hát melyik művész nincs megelégedve a saját művével?) De az a kérdés, hogy mit mond hozzá a kritika? Hisz azt már minden művész tudja, hogy a kritikának rendes tariftája van: ennyi jár a magasztalásért, ennyi a szelíd elismerésért, ennyi a kegyes hallgatásért; „ez“ a bíráló az aranyvaluta szerint ítél, a másik az ezüst szerint, a harmadik a bankót is elfogadja. — De mit szól a tiszta, megvesztegetetlen kritika, melyet a szerző nem tisztelt meg személyes látogatásával ? Legnehezebb feladat volt ezt a képet innen a királyi várból kijuttatni a külvilágba. A kép öt láb széles, és négy láb magas volt, azt nem lehet eldugni. A király a reggeli órákban dolgozott, mikor más napokon sétányát szokta tenni, s oly óvatos volt, hogy még az olajfesték szagot sem lehetett megérezni rajta, s festőszobáját sohasem feledte nyitva. Annyit azonban tudott, hogy a 4800 kenyérpusztító közül, akik udvari személyzetét képezik, egyetlen egyet sem talál, akire rábízhasson egy olyan titkot, amit el „nem“ árulni már magában felségsértés. No nem igaz ? Hiszen akármelyik udvaroncz- nak azt fogja mondani,hogy »nézd, itt én festettem egy képet, eredj, vidd el, tedd ki a műzárlatba, hadd hallom, mit mondanak róla ?“ hát nincs olyan elvetemedett jacobinus, aki ő felségét ki tegye annak az esélynek, hogy a hírlapok szemtől szemébe fitymáló gorombaságokat mondjanak neki, hanem annál inkább kötelességének tartandja valamennyi műbirálót eleve suttyomban figyelmeztetni, hogy ime itt van egy festmény, amelyhez úgy közelítsen minden kritikus, nehogy felségsértést találjon rajta elkövetni. A király e mű bevégezte utáni reggel ismét lement sétálni a várkertbe, de nem tudott e tárgyban semmi kisegítő tanácsot adni magának. így jár az ember, mikor háromszázhuszonhat belső titkos tanácsosa van ! Akkor nem kap tanácsot mikor kellene. Amint a kertre nyíló ajtón ismét vissza akart térni a várpalotába, az ott őrt álló katona útját állta. „Mi a jelszó ?“ A király végig nézte az őrt. Magas, nyúlánk, ideges ifjú volt; a közkatonák azon időbeli egyenruhája, kávébarna frakk, elöl magyaros zsinórzattal (dualisticus uniformis), feszesen állt erőteljes termetén, homlokát takarta a fekete sisak sárgaréz tarajjal, s fehér-veres-zöld kétfejű sassal az ernyője fölött. Az őr, szuronyát védmozdulatra fogva, állt az ajtó küszöbén. — Nem ismer ön engem? — kérdező a király. „A jelszót!“ ismétlé az őr változatlan arccal. A király aztán megmondta a jelszót. Arra az őr tisztelgett , utat nyitott a király előtt. A király még egyszer jól végig nézett rajta. Rögtön odaszent azon ezred parancsnokához szárnysegéde által, hogy azt a katonát, aki ma reggel 5 órától 7-ig a várkertre nyíló ajtónál őrt állt, küldjék föl hozzá, mihelyt föl lesz a szolgálat alól szabadulva. A parancs sietve hajtatott végre. A király meghagyta, hogy azonnal tudósítsák, ha a katona megérkezett, s reggelijét hagyta félbe, midőn jelenték, hogy itt van. Eltávolított mindenkit elfogadási terméből, midőn a közkatonát maga elé bebocsáttatá. Odament egészen közel a belépő elé s sokáig nézett élesen ez arczba. Ifjú, komoly és szelíd arcz volt ez, szine barnás, alig színezett ott, hol az ifjúság rózsái szoktak nyitni; határozott, merész kifejezést adó orrában kétfelé váló selymes fekete szakáll; ajkai nemes metszésüek és teltek, a felső ajk fölvetett, szemei nagyok, világlók, feketék, erős, sűrü szemöldök alatt. — Vegye ön le sisakját, szólt neki a király. — Katonarend . . . mormoga a közember. — Feloldom alóla. A közvitéz levette érez lövegét. Homlokát akarta látni a király. A homlok az, amire az emberi jellem titkai vannak felírva: a homlok tud legtöbbet beszélni. S ez a homlok nagyon jól egészíti ki az arcot. Egy valódi Mózes-fő állt a király előtt, kétfelé omló sűrü hajával, izom teljes nagy széles homlokával. Csak a fénysugár szarvak hiányzottak róla. Talán még azok is megjőnek. — Mi önnek a neve ? Kérdezé a király. — Tatrányi Dávid. — Zsidó ? — Nem. Székelyföldi magyar. — Azért lehet zsidó. Vannak a székely földön magyarok, kik a szombatot tartják meg, kik a keresztelést nem az atya, fiú, szentlélek, hanem az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevében végezik; böjtöt és munkaszünetet tartanak zsidó szokás szerint; az új évet a zsidó új év napjától számítják és neveiket az ó-szövetségből veszik csupán, s ezért minden felekezettel üldözve vannak. Ön nem a „szombatos“-ok közül való? Az ifjú még halaványabb lett. Halk, mély, csaknem zúgó hangja volt: zengő suttogás. — Ha mondanám, hogy az vagyok, nem volnék az, mert ők titkot nem mondanak ki. — De én önnek legfőbb bírája vagyok, szólt a király szigorúan, ki előtt senkinek titokkal nem szabad birni. — Igaz, szólt az ifjú, de egyúttal legfőbb egyházfőméinek a gyónás titkát nem szabad elárulni. Gyóntam. Igaz. • — A szombatosoknak két kiváló erényük van, monda a király. Az egyik az igazmondás, a másik a titoktartás. Midőn utamat állta ön, tudta, hogy mit tesz? — Tudtam, amit a törvény parancsol. — S ha én önt erőszakkal megtámadtam volna, meglőtt volna ön ? — Meg. — És ha önnek saját édesapja jött volna eléje, hogy ajtómon bejöjjön,meglőtte volna azt? Az ifjú nagyot sóhajtott. — Meg. — Pedig a szombatosoknak tiltja a hit az emberölést. — De az ország törvénye páran esői még a hitnek is. A király hosszan nézett az ifjú arczába. Látta, hogy a zsinóros kizsegben (katonaposztó) nem közönséges lélek lakik. — Helyesen tett ön. Én önt ki fogom tüntetni a magaviseletéért. Hallja ön, minő kitüntetést gondoltam ki az ön számára. Egy megbízást akarok önnek adni, amit végre kell önnek hajtani, a nélkül, hogy megtudná valaki, hogy a megbízást tőlem kapta. Egy udvaron szomnak, egy cselédemnek nem szabad felőle neszt se fogni. — Parancsoljon velem felséged. — A feladat nehéz. Egy öt láb hosszú, négy láb magas olajfestményt kell innen a várból kiszállítani, azt az országos műtárlatba elvinni, kiállítani anélkül, hogy valaki megtudná, hogy a kép honnan került oda ? azt el kell adni igazi értéke szerint, s azért hozzám elhozni, anélkül, hogy tudná a vevő, kinek a kezébe jutott a vételár? Ért ön engem? A közvitéz arczán sajátszerű világosság látszott átderengeni. — Mindent értek. A király arcza kezdett elpirulni. A művész hevülése volt az. — Hogy fog ön hozzá ? — Nagyon egyszerű az. Felséged nekem megmondta, minő széles és magas a kép. Felséged maga szabadalmat adott a hazai művészeknek, hogy festményeiket, miket el akarnak adni, legelőször idehozhassák,s az udvari képtárban állíthassák fel. Ami azután nem talál tetszésre, az a festőnek visszaadatik. Én a legközelebbi napon, mikor a katonai szolgálat alól szabad vagyok s polgári öltönyt viselek, egy hasonló nagyságú festményt hozok ide. Az ki lesz téve az udvari képtárban. E képnek a rámájáról felséged, mikor egyedül marad, leveszi a festett vásznat, a másik festményt ráilleszti s annak a tetejébe ismét az én silány festményemet, a mit s harmadnapra szépen visszavihetek. — Nagyon helyes, nagyon helyes ! mondá a király. Annyira örült ennek a megoldásnak, hogy szinte elfeledkezek róla, hogy alattvalói legutolsójával, egy közkatonával áll szemben. — Elmehet ön! mondá neki. Azután belépő szárnysegédének kiadta a parancsot, miszerint az imént elfogadott közvitéz, Tatrányi Dávid, ki ma reggel a királyt, mint őt, feltartóztatá, s addig be nem bocsátá, mig a jelszót nem mondta, e tettéért a hadsor előtt nyilvánosan felolvasott napiparancsban megdicsértessék. Harmadnap ott volt a király műve az országos műzárlatban. És aztán egy hétig nem beszéltek a lapok másról, mint erről a képről. Mindenki el volt ragadtatva általa. Tünemény volt az eredetiség, új iskola. Sokan feltalálták benne a jóslatszer mysticus jelentést. Mindenki elismeri a compositió genialitását. Különösen az állatalakban eltalált nagyszerű mozzanat valami nem mindennapi művészi erőrül tanúskodott. A technicát itt amott megrótták benne, de az általános hatás minden bírálót egyaránt feltüzelt. És aztán találgatták a művész kilétét. Ki rejtőzik az álnév alatt? „Polgár Vazul!“ Ha keresték volna a Vazul név görög massát „Bazil“, annak az értelméből megtudhatták volna. (Király.) A király két napig olyan mohón olvasta a hírlapokat, mint akármely művész. A hetedik napon azt olvasta, hogy a kiállított mű megvétetett, mégpedig azon az áron, amelyet a művész megbízottja kért érte. Ki vette meg ? az még egyelőre titok. Ah! A király milyen kiváncsi volt rá, hogy menynyit adtak hát a festményéért ? Hogy menynyit ért hát a király, mikor korona nincs a fején, — csupán koszom ? (Folytatása következik.) Mai számunkhoz egy ív van csatolva. Felhívás! A „Népkör“ folyó hó 8-án d. e. 10 órakor saját helyiségében (Hotel Orient, Kerepesi út 18. sz. 2-ik emelet) közgyűlést tart. Kérem a tagokat, hogy minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Jókai Mór, elnök. — A baloldali kör vasárnap f. h. 8 án d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A baloldali kör szombaton este tartott értekezletén a hadseregés honvédség lőszükségletének kiállításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. — A képviselőház Vl-ik osztálya dec. 8-án vasárnap d. e. 11 órakor ülést tart. Tárgyal: a hadjutalék megállapítására, s egyéb a véderőre vonatkozó törvényjavaslatok. A II-ik osztály is ugyan e tárgyban ugyanakkor ülést tart. — A képviselőház VIII. bíráló bizottsága a vághujhelyi képviselő-választás ellen beadott kérvényt f. hó 12-én — csütörtökön — d. n. 4 órakor fogja az I. osztály helyiségében tárgyalni. — Az V. osztály tegnap a nyilvános ülés után tárgyalás alá vette a kiszolgált altisztek alkalmazásáról a magyar korona országaira eső hadi utalóknak a határőrvidék egy részének polgárositása folytán megállapításáról, illetőleg az 1872. III. t. czikk módosításáról, és a magyar állam területén kiegészítendő lovas ezredek felemelt békeállományának fedezéséről szóló törvényjavaslatokat és a 15-ös honvédelmi bizottság erre vonatkozó jelentéseit. Az osztály a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslatban következő módosításokat tett: A 3. § szövegébe, hol az állomások betöltéséről van szó, közbe szavazott „hasonló minősítvény mellett“ egyéb kérelmezők fölött elsőbbségi jog biztosíttatik. A 4. §-ba hol azon államhivatalok soroltatnak fel, melyeknél az altisztek alkalmazandók, fölvétettek még a járásbíróságok. A 4 és 5 § különben egygyé olvaszta ott. Végre mint új 20. § nak következő szöveg vétetett föl a javaslatba : „Az alkalmazott altisztek jogi szolgálati tekintetben az illető hivatalok, társulatok stb. más hasonló állami alkalmazottjaival egyenlő bánásmódban részesítendők.“ A hadjutalékról szóló törvényjavaslat címe akként módosíttatott, hogy a „magyar korona országaira“ szavak helyett tétetett „a magyar állam területére eső stb. a törvényjavaslat többi része a bizottság jelentése szerint fogadtatott el. A magyar állam területén kiegészítendő lovas ezredek fölemelt békeállományának fedezéséről szóló tvjavaslat elfogadtatott. A 3. §-nál, amely ekkél szól: „Az önként nem jelentkezett tartalékosok tényleges szolgálatban beleegyezésük nélkül egy évnél tovább nem tarthatók“.— az osztály előadója a központi bizottságban azon kérdés intézésére utasíttatott, hogy a 3. §-ban jelzett kedvezmény szándékoltatik-e az eddig ily szolgálatban tettleg alkalmazottakra is kiterjesztetni. — Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma a nyilvános ülés után rögtön összeült, hogy a képviselőház által függőben hagyott és új szövegezés végett hozzá utasított fővárosok rendezéséről szóló törvényjavaslat 103-dik §-át tárgyalás alá vegye. A bizottság elvileg a következő szövegben állapodott meg: „Amennyiben az 1870. 10. t. czikkben részint országos kölcsön, részint az úgynevezett fővárosi alap terhére határozottan megjelölt vállalatok és beruházásokon kivül