A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-12 / 9. szám

kormányzati személyzet apasztásán .Meny­nyi ebből a való? nem tudhatjuk. De annyi igaz, hogy ez a munka az egész minisztérium öt heti munkáját föl nem emészthette. Többet pedig ennél, arra nézve, hogy a kormány serényen dolgozik, legjobb barátai se tudnak bizonyítékul felhozni. A­merre csak tekintünk, mindenütt csak fennakadt munkát, félbeszakadt ter­veket, merev stagnációt s növekedő zűr­zavart látunk. A sokat hangoztatott „jó közigazgatás“ nem kecsegtet megszülem­­lésével. A községi törvény nincsen vég­rehajtva, se ki, se be vagyunk vele, mint a kapufélia. Pedig ha törvény, még ha nem tökéletes is, legyen foganatosítva. Ezt kívánja az állami rend, ezt kívánja a törvények iránti tisztelet. Elég szomorú, hogy a majoritás által hozott törvények végrehajtását az ellenzék kénytelen sür­getni. Hasonlókép állunk a népoktatásról szó­ló törvénynyel is, vagy tán még roszab­­bul. Egy hatalmas, nagy részt kitűnő te­hetségekből álló testület létetett e törvény végrehajtásának ellenőrévé. De mit tehet az, mi eredményt mutathatnak fel a buz­gó tanfelügyelők az arra hivatott közegek támogatása nélkül? Általános a panasz országszerte a nép vonakodása felett a gyermekek iskoláztatásáról. Jól tudjuk, hogy ennek elhanyagolása megölő be­tűnk, felvirágoztatása nemzeti nagy létünk alapköve lehet. S veszszük még­is oly közönynyel, mintha isten tudja, minő csekélységről lenne szó. A bankkérdésen kívül, melyhez min­den kigondolható pénzügyi calámítás csat­­lakozik, itt van vasutaink bonyolult kér­dése. Pénzügyminiszterünk levett kalap­pal járul irántuk a pénzemberek ajtajá­hoz alázatosan könyörögni, hogy vele al­kudozásba ereszkedni méltóztassanak. Ez nem az az út, mely a kormány, de kivált a nemzet hitelének megszilárdításához vezet. A felekezeti kérdések megoldatlanul lógnak a levegőben. A katholikus autonó­mia ügye nyugszik ; az állam és egyház közti viszony megoldására nem gondol senki; a püspökök büntetlenül hirdetge­­tik a pápai tévmentesség államellenes ta­nát ; a zsidók congressusi­­üléseik eloszlá­sa óta két táborba szakadva állanak egy­mással szemben s képeznek idegen testet a nemzet testében, várva a kötelező pol­gári házasság behozatalát, mely őket ve­lünk egygyé tegye s a magyar nemzetet egy életre való, munkabíró és gazdag elemmel erősbítse. A codificatió előhaladásáról nem hal­lunk semmit. Pedig ez nagy kiadásába kerül az országnak évenként, nem is szá­mítva azon tömérdek kárt,melyet egy prae­­cis magánjog hiánya a nemzet egyesei­nek okoz. Erdély pacificatiója juridictionalis és közigazgatási tekintetben oly messze van még, hogy előhozni is alig merészeljük. A honvédségnek csataképes hadsereg­gé alakítását odadobtuk a pium deside­­riumok közzé. Marad a közös hadsereg pótcsapatának, ágyutöltelékének. Ezek pedig csak a legfőbb kérdések, hol marad még a többi ezer meg ezer. Igaza van a „Pesti Napló”nak: igye­kezzék a kormány, hogy midőn számot adand a nemzet színe előtt, munkálkodá­sa eredményeid mutathasson egyéb érde­met is, mint épen csak azt az egy proble­­maticusat, hogy­­ az adót fölemelte. Törs Kálmán: Jász­kun kerületek felirata, az országgyűlési naplók, jegyzőkönyvek és irományoknak tör­vényhatóságok részére leendő megküldése iránt. Heves és Külső Szolnok megyék felirata, mely­ben az országgyűlési nyomtatványokat a tör­vényhatóságoknak megküldetni kéri. Pancsova város felirata, melyben tisztviselőinek fizetését továbbr­a is az állam által kéri fedeztetni. Arad szab. kir. város felirata, melyben a szab. királyi városok költségeinek egy részét az­­ állam által kéri fedeztetni. Nagy Kikinda kerület felirata, a közjegyzői intézmények behozatala,a perrend­tartás egyszerűsítése, és a végrehajtók eljárásá­nak megszorítása iránt. Nagy Kikinda kerület felirata, melyben az országgyűlési nyomtatvá­nyokat megküldeni kéri. Eperjes város felirata, melyben a kir. városok közigazgatási, árva és gyámi kiadásait az állam által kéri fedeztetni. Kézsmárk város felirata a kir. városok közigaz­gatási és gyámi kiadásainak az állam által leen­dő fedezése iránt. Kézsmárk város felirata, melyben a németországból ki­tiltott jezsuitáknak Magya­r­­szágban való letelepedését tör­­vényh­ozás útján megakadályoztatni kéri. Zarándmegye felirata a virilis intézmény megszüntetése iránt. Zarándmegye felirata,mely­ben az országgyűlési nyomtatványokat a tör­vényhatóságok részére megküldetni kéri. Za­rándmegye felirata, melyben a leltárak felvéte­lére a községi jegyzőket feljogosittatni kéri. — Hunyadmegye felirata, melyben Hunyadmegye Almás és György járásait a dévai királyi tör­vényszék kerületéhez csatoltatni kéri. Tolna­megye felirata, melyben a községi bírákat, 60 ftot meg nem haladó keresetekben bíráskodással felruháztatni kérik. Somogy megye felirata a ka­tona beszállásolási ügy rendezése iránt.Pozsony­­megye pártolja Nógrád megye felterjesztését a bánya törvényjavaslat módosítása tárgyában. Mindezen feliratok a kérvényi bizottsághoz uta­­síttatnak. Végre bejelentő elnök, hogy Máday Sándor Fogaras vidék felső kerületében, dr. Teleky Sándor fogaras vidék alsó kerületében és Dr. Mándics Tivadar Bácsmegye palánkai kerületé­ben megválasztott képviselők megbízó leveleiket beadták. Ki fognak adatni az állandó igazoló bizottságnak. Kabos Elek közép Szolnok megye Tasnád kerü­leti képv. ellen kérvény adatott be, miután azon­ban a kérvény szabályszerű 30 nap letelte után két nappal érkezett, azt visszautasítottam. (He­lyeslés balfelől) egyszersmind Kabos Elek, a végleg igazolt képviselők sorába igtattatik. (Él­jenzés a baloldalon.) Végre benyújtja elnök az elnöki előterjesz­tést az 1872. deczember végéig beadott és füg­gőben marad összes interpellátiók, határozati és törvényjavaslatok, valamint egyéb ministeri előterjesztések iránt. Ki fog nyomatni és a képviselők közt kiosz­tatni.Földváry Mihály benyújtja Pest megye úgy­nevezett „Sárköz vidékének“ kérvényét, mely­nek lakosai kérik a képviselőházat, hogy víz­művek úgy alkottassanak, hogy általuk ők is, ne csak a túlpartiak, védve legyenek. Kiadatik a kérv. bizottságnak. Németh Albert miután elég biztosítékot nyert az iránt, hogy Hódmezővásárhely és Baja a magyar ipar és intelligencia eme két fő-főszék­­helye, önálló tvhatósággá emeltetik, ez iránt be­adott határozati javaslatát visszavonja. Tóth Vilmos kijelenti, hogy a két város szabad királyi várossá tétele iránt legközelebb benyújtja tvjavaslatát. Kondorossy György magán­kérvényt nyújt be. Orbán Balázs a következő interpellációt in­tézi a belügyminiszerhez: 1- szer. Van e tudomása arról, hogy Székely- Udvarhely városában a kormány engedélye alapján jelen év kezdetén behozott kövezet vám a közlekedés igen nagy akadályára van, főleg azért, mert nemcsak azok adóztatnak meg, kik e városba eladásra visznek valamely áru­czikket, hanem azok is, kik meg sem állva e városon átutaznak, mi tekintve azt, hogy egész esik és Udvarhelyszék felvidékének kizárólag fakeres­­kedésből élő népe Udvarhely városán­ként­télen átvonulni, ezeknek roppant megterheltetésével van egybekötve, mig Udvarhelyszék alvidéki népe is e városon felül eső havasainál saját hasz­nálatra hozott tűzifájáért is kétszeresen vámol­taik meg. 2- szer. Van e tudomása arról, a parajdi sóak­nára menő szekerek szintén ily megadóztatás alá esnek, mi­által Erdély lakóinak negyedrésze rész utak miatt bajosan megközelíthető s külön­ben is drága sójának beszerzésében gátoltatik, 3- szor. Van e tudomása arról, hogy Udvarhely városa addig is három féle vámot, szemét vámot, termény és marhavásár vámot szedett, minek jö­vedelméből kész kövezetét könnyen kiigazíthat­ta, annyival inkább, mert kövezete indokából minden átcsinálástól mentesítve volt, s ekként az Erdély negyed részét megadóztató ezen új ne­gyedik vámból oly jövedelmet huzond, a­mely­nek vételére illetéktelen, s a­mely nem csak a közlekedésre hat,zsibbasztólag, hanem a legsze­gényebb nép megélhetésének módját nehezíti nagymérvben meg. Ha van ezekről tudomása, szándékozik-e múlt év szeptember 27-én 23309 szám alatt kiadott kövezetvám szedési engedélyét visszanni, s ha­tályon kívül helyezni, vagy legalább akként intézkedni, hogy a Székely-Udvarhely városán, csak átmenők, s ott semmit el nem árusítók ezen igazságtalan vám fizetésétől fölmentesse­nek. Csernátony Lajos a következő kérdést intézi a kormány­elnökhöz. A képviselőház tagjainak megválasztásáról szóló törvény módosítására már a múlt ország­gyűlésen egy törvényjavaslatot terjesztvén elő az akkori kabinet; ez pedig — úgy a tárgy fon­tossága, mint a parlament komolysága iránti te­kintetből — beható, részletes, kimerítő tanács­kozás igényeltetvén, kérdem az igen t. kor­mány­t, szándékozik-e az 1848. t. ez. hiányainak kijavítására törvényjavaslatot terjeszteni a kép­viselő­ház elé, s ha igen, mikor véli azt megteen­dőnek, hogy a kellő időben s nem elkésett és si­­etséges modorban kerülhessen napirendre a nagy horderejű feladat! Szlávy József miniszerelnök: T. ház ! Tisza képviselő úr interpellációjára azonnal van szeren­csém válaszolni,hogy a kormány ezen kérdések­kel igenis foglalkozik s mihelyt oly stádiumban lesznek a készülő törvényjavaslatok, hogy azok a ház elé lesznek terjeszthetők,az mégis fog tör­ Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 11-én. (Részletes tudósítás). Elnök: Bittó István. A kormány részéről je­len vannak: Szlávy József, Tóth Vilmos, Zichy József gr. Elnök: T. ház 1 A háznak határozata foly­tán a szünnapok utánni első ülés a mai napra lé­vén kitűzve, midőn az új év első ülését ezennel megnyitom, szívemből üdvözlöm a képviselő ura­kat és kérem, méltóztassanak ez időközben be­érkezett irományokat és jelentéseket meghall­gatni. 1s .A mai ülés jegyzőkönyvét Széll Kálmán fogja vezetni, a szólni kívánókat pedig Tombor Iván jegyzi fel. Bj"Mindenek előtt van szerencsém­ tudatni, hogy a miniszterelnök úrtól vett értesítés szerint ő felsége a királynő születés­napja alkalmából, ugyancsak ő felségeik a király és királyné az új év alkalmából, a képviselőház által nyilváni­­tott szerencse kivánatot legkegyesebb köszönet­tel fogadni méltóztattak. (Éljenzés). A főrendiház elnöksége megküldi az 1872. év vct. hónapban szentesített 14 rendbeli törv.-czikk eredeti példányainak az országos levéltárba he­lyezését tárgyazó elismervényét. A képviselőház levéltárába tétetik. A belügyminiszter átküldi az átira­­t, melyet a moldova-oláhországi követi kamra 1866-tól 1872-ig terjedő ülés­szakaira von­atkozó tárgyalási jegyzőkönyveit megküldi. A ház könyvtárába fognak elhelyeztetni.­­) Következő feliratok érkeztek: Bács-Bodrog megyék felirata közigazgatási költségeinek fe­dezésére szükségelt póthitel engedélyezése iránt. Heves és Külső Szolnok megyék felirata,melyben a belü­gyministerhez felterjesztett 1873. évi költ­­ségveté­snek helybenhagyását elrendeltetni kéri­ tenni. Egyébiránt biztosíthatom­­.képviselő urat hogy minden esetre oly időben fognak ezen tör­vényjavaslatok a ház elé terjesztetni, hogy kellő ideje maradjon a háznak annak megfontolására és tárgyalására (Helyeslés:Irányi Dániel közbe­szól : remény nem vesztegetések ellen is!) Elnök: T. ház! A mai ülés feladata lenne jövő üléseink napi­rendjének megállapítása. (Halljuk). Erre vonatkozólag bátor volnék javaslatba hozni a t. ház előtt, hogy mindenek előtt, talán ezen határozati javaslat tárgyalása tüzetnék na­pi­rendre, melyet Lónyay dr. a házszámadások megvizsgálása tárgyában terjesztett a ház elé. (Helyeslés) Ezután következnének azon honvé­delmi törvényjavaslatok, melyek az ünnepek előtt már napirendre voltak tűzve, de nem tár­gyaltattak és pedig ugyanazon sorrendben, mely­ben akkor kitűzve voltak. Nevezetessen: Először a kiszolgált altisztek alkalmazásáról, azután a hadsereg és honvédség lószükségleté­nek fedezéséről mozgósítás esetére. Ezen két rendbeli törvényjavaslat tárgyalása után, ha a t. háznak úgy tetszenék, a telepítvényi törvény függőben maradt 2—3 szakaszának tárgyalása következnék (Helyeslés) és midőn mindezen tár­gyak be lesznek fejezve, fog következni a költ­ségvetés tárgyalása (Helyeslés) Ha tehát ezt méltóztatnak elfogadni, akkor ily sorrendben fognak a tárgyak felvétetni (Elfogadj­uk). E sze­rint tehát a hétfői ülés napi­rendjét fogja képez­ni azon határozati javaslat tárgyalása , melyet Lónyai gróf adott be a háznak, ez után pedig az imént általam említett két törvényjavaslat, a mai ülésnek egyébb tárgya nem lévén a jövő ülés hétfőn 10 órakor leend. Ülés vége 11 óra 55 perczkor. A főváros rendezése. A 34-es bizottság ülése. Jan. 11-ikén. A főváros rendezésére kiküldött 34-es bizott­ság megalakulván, január 11-ikén tarta első ülését Széber Mihály elnöklete alatt. Mátyás Arisztid,mint a múlt idős körjegyzője, felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét, úgyszintén, G­ér­né­c­z­y Károly a múlt ülés alkalmával megválasztott rendes jegyző felolvasta az I. ren­des ülés jegyzőkönyvét, s mindkettő hitelesítet­tén, Kammermayer Károly jegyző je­lentést tesz a főváros rendezése tárgyalásánál kö­vetendő eljárás megállapítására kiküldött 5-ös bizottság munkálatáról. A bizottság a sokoldalú teendők rendszeres elintézése czéljából szüksé­gesnek tartja, hogy három albizottság al­akítas­­sék és pedig az első albizottság teendője volna­­ érvét kidolgozni: a választókerületek alakítá­sáról a fővárosnak közigazgatási kerületekbe osztásáról; a II-ik albizottság teendője tervet ké­szíteni a tiszti kar,­­ a szak-, segédkezelő-, és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről és a fizetések mennyiségéről; a III-ik albizottságé tervet készíteni a tanács által választandó tiszt­viselők választási módjáról és a közgyűlés ügy­rendéről. Az albizotság tehát egészen a 134-ik czikkre fektette a működés fősúlyát. S­z­é­h­e­r elnök azután körül­m­ény­esen elő­adja a jelentést, illetőleg az albizottság műkö­désének lényegét. A 134-ik czikken kívül a bi­zottság még a házszabályok készítésére is kiter­jesztő figyelmét, s azt is belevonta az albizott­ságok működési körébe.Széher felteszi a kérdést, vájjon helyesükbé az albizottság előterjesztését? Szentkirály Mór a törvény 134-ik czik­­kének b és c pontjait, mint leginkább egymás­hoz tartozót kívánja egybefoglalni — és egy bizottságra bízni. A b pontban a fővárosnak közigazgatási kerületekre való osztása foglalta­tik, a c pont a tiszti kar, a szak-, segédkezelő és szolgaszemélyzet létszámáról szól. Királyi Pál az albizottság által ajánlott felosztás mellett emel szót, s megnyugszik a három albizottság kiküldésében. Busbachnak sincs kifogása az albizottsági felosztás ellen. Máttyás leg­­czélszerűbbnek tartotta volna, ha az egész mun­kálatot egy albizottság intézte volna el, mert ezáltal sokkal egyöntetűbb lenne,mindazonáltal­ tekintve hogy az a munka nagyon sok és ter­helő volna, megnyugszik az albizottság által ajánlott felosztásban. A „házszabályok“ szer­kesztése felett később kellene határozni, miután az albizottság egyes működési köre megállapít­­tatott, mint azt az elnök javasolta. C­s­e­n­g­e­y Gusztávnak lényeges kifogásai vannak az albi­zottság javaslata ellen. A munkakört nem sze­retné megosztani,mert így az egyes albizottságok össze nem függő, sőt meglehet ellentétes úton fognának munkálkodni. Egy bizottságot javasol kiküldeni, meghagyván neki, hogy az a és b pontot mihamarább tárgyalja le, s csak azután bocsáttassanak a többi pontok tárgyalásához. Vécsey Sándor azt idővesztegetésnek tartja. A bizottság a részletes és meglehetősen hosszas vita után elfogadta, hogy az a és b pont kidol­gozása egy albizottságra bizassék. Ezután Gerlóczy eszmecserét provokált az árvaszék rendszeresítése felett. A törvénynek 9-ik pontja felett, melyben az árvaszékről van említés, keletkezett, a vita. Némelyek azt vél­ték, hogy külön árvaszék volna rendszeresí­tendő, mások pedig úgy magyarázták a pontot, hogy az csak a tanács egy mellékteendőjét ké­pezi. Máttyus Arisztid felvilágosítást ad­ván az ügy állásáról, előadta ugyanis, miszerint kimondatott az országgyűlésen, hogy az árva­ügyek a fővárosban, nem úgy intézendők el, mint a megyékben, hanem egy bizottság intézi el az ügyeket a tanács jóváhagyása mellett, mire aztán a vita is befejeztetett e tárgy fe­lett és a C pontra egy második albizottság kül­detett ki. Most vita keletkezett a házszabályok készí­tése felett, melyek szerint a közös közgyűlés ülés­rendjét és tárgyalásait folytatja. A házsza­bályok készítésének sürgőssége mellett felszó­lalt Andaházy, Simon, Gerlóczy,ajálva, hogy a harmadik albizottság a „házszabályok“ készítésével is megbizassék, hogy a közös köz­gyűlések megnyíltával legyenek kész házsza­bályok. Busbach és Radócza nem helye­selhetik, hogy a bizottság „házszabályok“ ké­szítésével foglalkozzék, sőt az utóbbi nem is tartja a teendőt a bizottság jogkörébe vágónak. A bizottság egyedül csak a 134 §-ban foglalt teendőkre szontkozhatik. Királyi Pál előadja hogy a bizottság alkothat házszabályokat, ha kedve tartja, s a közgyűlés feladata aztán ki­mondani, várjon elfogadja-e a 34-es bizottság jóakaratából készített házszabályoka­t; a „ház­szabályok készítésében competens fórum úgy is csak a közgyűlés lehet; miért dolgozzék tehát a bizottság más részére ? mikor olyannyi és nehéz munkát ad saját jogkörén belül álló ügyeinek elintézése is. Szentkirályi a második albi­zottságot kivánná felruházni azon teendővel, hogy jelölje ki azon akadályokat — ha netán vannak — melyek a három város egyesítése következtében a közös működés elé gördülnek, s készítsen tervet ez iránt, hogyan véli az aka­dályokat legczélszerűbben elintézni. Végh a házszabályok készítését akkorra kívánja halasztatni, mikor az albizottságok ki­szabott munkájukkal elkészültek. C­s­e­n­g­e­y Busbach indítványát pártolja, mely szerint a bizottság csak a 137. §. körén belül maradjon, eljárásában Stéher felvilágosításul előadja, hogy a bizottságnak sok teendője van hasonló természetű, mint a házszabályok alkotása, s ha mindig azt kérdik,várjon a 134 ik czikk keretén belül van-e, vagy nem, akkor a munkálkodás nem vezet czélhoz. A törvényszék czélja nem a betű, hanem a lényeg; lesz elég átmeneti intéz­kedés, melyről említés sem történik a törvény­ben, de okvetlen a 34-es bizottság hatáskörébe tartozik. Több példát hoz fel, melyekkel magya­rázatát támogatja, s szívére köti a bizottságnak, hogy az ügy szellemébe hasson, és ne aggályos­kodjék a törvény betűi felett. Seich határo­zottan a törvény rendelete mellett akar maradni, mert, ha e bizottság nagyobb munka körben mozog, mint minőt neki a törvény kiszab, akkor sohasem fog a bizottság a munkák halmazából kibontakozni. Királyi Pál a Szentkirályi Mór indítványát ajánlja elfogadásra. A bizottság elfogadta a javaslatot s e teendővel a harmadik albizottság lett megbízva. A 3 albizottság ajánlat útján következőleg alakult meg: I. albizottság: Ha­vas Ignácz , I­v­á­n­y­i Mihály , Mandl Ferencz, Molnár József, N­a­s­z­tl Mór, Preuszner József, Radocza János, Scheich Károly, Schweizer Adolf, és Vetsey Sándor; II albizottság: Andorffy Károly, Busbach Péter, Csengeri Endre, Ger­lóczy K., Harrer Pál, Kammermayer K. Ki­­r­á­l­y­i Pál, Máttyus Arisztid, Ország Sán­dor, Petrovits Szilárd, S­t­a­n­y­l J­ános, Szentkirályi Mór, Steiger Gyula, Ta­­vaszy Endre; III. albizottság•­ Andaházy László, Fromman Elek, Haris Sándor, Si­­m­o­n Flórent, T­a­t­a­y Adolf, Végh János, W­a­h­r­m­a­n Mór. Ezzel az ülés 7 órakor eloszlott. KÜLÖNFÉLÉK. — A dunai alsó hid helyét, mint már írtuk, a közmunkatanács megváltoztatta. Nem a mészáros utczából kiindulva a sárosfürdő déli része felé vezetve kívánja azt építtetni, hanem néhány száz öllel alább az u. n. Boráros téren, az új külső körút tengelyén a mostani malom­­utcza torkolatánál, honnan kiindulva a híd az úgynevezett Lágymányos telkekre vezetne. Ez újabb terv a fővárosi ügyekkel élénk érdeklő­déssel foglalkozó polgárság közt egész mozgal­mat tanúsított és a jövő városi közgyűlésen in­terpelláló tárgyává kívánják tenni. Indokaik a régi terv mellett többi közt ezek: A mészáros utcza körülbelül legfőbb érintkezési pontja három városrésznek,a négymillió költségen épült főváro­sba fogja vonni a kereskedelmi világot; az új tervvel Pest 3 városrészének érdekei feláldoz­­tatnak a lágymányosi telkekre tervezett „Kelen­föld“ városrésznek. Továbbá felhozzák, hogy mikor a fővámház területét kimérték, a hídfő számára is szép nagy térséget jelöltek ki, most azonban az új híd a soroksári utcza végére j­ön­ne , alig néhány 100 öl távolságra a tervezett másik vasúti összekötő hídtól. Megfoghatlannak tartják a dologban azt is, hogy mindezen válto­zott megállapodásokra nézve egy szóval sem kérdezték Pest városát, holott jelen esetben an­nak vitális érdekeiről lehet szó ; nem kérdezték meg a kereskedővilágot sem, szóval homlok­­egyenest ellentétbe helyezik magukat a főváros közvéleményével.­­ A magyar tudományos akadé­mia II. osztálya f. hó 13-án ülést tart. Tárgyai következők : Dr. Weszelovszky Károly mint ven­dég értekezése: „Statistikai tanulmányok ha­zánk közegészségi állapotai fölött.“ Folyó ügyek Osztály ülés után összes ülés lesz, a külföld számára tervezett „Akadémia Értesítő“ tárgyában. Frankl Vilmos b. osztálytitkár. — K­imutatás a pestvárosi közvágóhíd és m­arhavásártéren 1872. augustus 1-től decz. végéig behajtatott és levágatott szarvasmarhák­ról és a befolyt dijakról, és pedig behajtatott a vágóhídra nagy marhából 108 bika, 12,379 ökör, 526 bivaly, 7728 tehén, 7964 borjú, összesen 20,741 db. Aprómarhából 17,054 birka, 350 bárány, 6 kecske, összesen 17,410 db. Ezekből levágott, és pedig a nagymarhából összesen 20,708 db, a borjúból 7960 db, az aprómarhá­ból 17,295 db. Pénztári bevétel volt a közvágó­hídon 26,041 ft 48 kr, a marhavásáron 37,767 ft 20 kr, mindössze 63,808 ft 68 kr. A marha­vásárra hajtatott 1872 aug. 15-től decz. végéig 311 birka, 36,833 ökör, 2074 bivaly, 20,580 tehén, 217 tinó, 155 üsző, 5541 borjú, 42,487 ap­­r­ómarha.­­ A Niczkyféle játékbankban kom­­promitáltakat a fenyitőtörvényszék mind fel­menti, mert károsult panaszos ez ügyben nem jelentkezett, s igy a fenyitő eljárás megindítá­sára ok fen nem forgott. Ebből tehát az a tanul­ság hogy mindenki játszhat ott és úgy a mint neki tetszik. — Egy magyar tenoristá­ról írnak lel­kesedéssel az olasz lapok. Neve Szigethy Ede, melyet azonban az olaszok kedvéért Sigelli-vel cserélt föl. Múlt hó végén az „Afrikai nő "-ben lépett föl. Mantuában is roppant tetszés közt énekelt. — A szegények és vagyontalan betegek ellátási ügye. A belügymi­­niszer a szegényügy tárgyában körrendeletet intézett valamennyi törvényhatósághoz is. Eb­ben többek között a községi törvény alapján kimondja, hogy minden község tartozik a maga szegényeiről gondoskodni, a betegek ápolására nézve pedig azt rendeli, hogy amennyiben ezek vagy hozzátartozóik fizetésképtelenek, az ápo­lási költséget a község pénztára viseli, s csak nagyobb terheltetés mellett lehet a törvényható­ság és esetleg az állampénztár segélyét igénybe venni. Az idegen szegény betegek ápolási költ­ségeit pedig a község, az illetőségi községtől esetleg a külország hatóságától követelje. A ministérium ezen rendelete Pest városára nézve nagy fontossággal bír, a­mennyiben a Rókus­­kórházi kezelést alakilag teljesen megváltoztat­ja, azonfelül pedig a városra, mely két­harmad­részben vidékről a fővárosba jött betegeket kénytelen ápolni, anyagilag is, az eddiginél sok­kal nagyobb terhet ró. Első­sorban azonban az a kérdés, váljon ezen körrendelet, mely a köz­ségi törvényen alapul, Pest városára alkalmaz­ható-e vagy sem ? Erre megfelelt a városi jog­ügyi bizottság, mely ez irányban véleményezett-e hivatott fel. Azt mondja, hogy a községi tör­vény Pest városára nem alkalmazható, mert a törvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 ki XLII. t. sz. 1. §. már a községi törvény megho­zatala előtt kimondotta, hogy Buda-Pest váro­sok beiigazgatási szervezetére külön törvény fog rendelkezni. Ezen külön törvény időközben meghozatott, de ez nem mondja azt ki, hogy a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. t. sz. a fővárosra is kiterjesztetik, hanem 16. §-ában csupán azt mondja, hogy a fővárost a községi törvényből csupán annak a honpol­g­árok illető­ségét megállapító 6­-19 §§-ai kötelezik. Bizony­sága ez annak, hogy a községi törvénynek csak azon szakaszai bírnak a fővárosra hatáll­yal, melyeket a fővárosi törvény ilyeneküt kijelöl, miből következik, hogy a községi törvénynek a szegény és betegápolási ügyet illető része, s így a belügyministérium körrendelete is, a főváros­ra ki nem terjedhet, s ahol csak helytelenül in­­téztethetett. A jogügyi bizottmány tehát felké­retni javasolja a belügyminisztériumot, hogy ér­intett rendeletének Pest városára való alkalma­zását függeszsze fel, s a szegény és azzal egybe­függő kórházi ügy elrendezését is a szervezésre tartsa fen, a végleges megállapodást akkora ha­­laszsza, midőn a főváros hatósága rendes műkö­désben lévén, képes leszen ezen nagyfontosságú ügyet a kormánynyal együtt a kor kívánalmai szerint megoldani. — Zeneművek. Rózsavölgyi műkereske­­désében legújabban Liszt Ferencznek egy ki­tűnő zongora átirata jelent meg gr. Széchenyi Imrének egy magyar indulója felett. A 17 lapra terjedő műnek,mely a könnyebben játszhatók kö­zé tartozik, ára 1 írt. Ugyane kiadónál megje­lent hat népdal „Tihanyi viszhangok“ czimen. Zongorára átírta Alföldi Imre. — Táborszkynál Tisza Aladárnak egy csárdása jelent meg. C­zi­­me „Volt nekem egy daruszön­r paripám.“ Ara 60 kr. — A közlekedési minister felhívta Pest városát, hogy 1872. évi közmunka összeirást az eddig befolyt válság pénzek kimutatását és az ezen pénzek beszolgáltatását igazoló pénztá­ri nyugtát hozzá mielőbb küldje fel, s a külső jászberényi és öllői országutak jó karban tar­tásáról haladéktalanul intézkedjék, egyúttal kijelenti, hogy a nevezett utak kiépítésére és fentartására eddig befektetett pénzösszegek a városnak azért nem téríthetők meg, mert a fő­város a múlt évekről oly tetemes közmunka váltsággal van hátralékban, hogy annak behaj­tása után az országutakra tett kiadásait teljesen fedezheti. — Zsivány élet. Farkas Déniről, Erdély Rózsa Sándorjáról, ki most várja Maros-Vásár­helyen ítéletét, írja a „M. P.“ Egy alkalommal kirabolta a Kolosvárra igyekvő postakocsit, még pedig nevezetes összegik. Midőn elcsípték reá, kérdezték tőle, hogy hova tette a pénzt? „Egy nagyváradi zsidónak adtam oda“. — „De ki­nek?“ kérdé a viszgáló biró. „Egy magas veres­­szakállu zsidó az, de a nevét nem tudom.“ Erre nem volt más mit tenni, mint hogy összegyűjtöt­ték Nagyvárad minden magas 63 veresszakállu zsidóját. Azok iszonyúan megvoltak ijedve, mi­dőn szembesítették velök Farkas Bénit, mert ha valamelyket kitalálja választani, az bajosan ke­rüli ki a vizsgálat kelemetlenségeit. A zsidók rezsketve nézték a vakmerő rablót, ki roppant hidegvérrel, s még nagyobb lassúsággal fixírozta őket, némelyiket kétszer háromszor is elővette, nézegette a sarkától a füle hegyéig. „Nohát me­lyik volt ezek közül Béni ? kérdi a vizsgáló­bí­ró. Nagy későre, midőn már a zsidók majd elá­jultak a félelemtől, azt felelte, hogy egyik sem. ,,Már pedig itt van ám minden magas termetű és veresszakállú zsidó.“ „Hiszen kérem nem is nagy­váradi zsidó volt az “ “De hát aztán miért csinált bolondot a törvényszékből ?­ „Hát kérem csak reá akartam ezekre a zsidókra egy kicsit ijeszteni“ szól nevetve Béni, kinek őrizése mindig adott anyi gondot, mint ötven más rabnak, mert sokszor hihetetlen utakon szö­kött meg börtöneiből. — A cholera járvány a belügymi­­niszerhez jan. 11-én érkezett tudósítások szerint Abaúj megyében 73 községben merült fel, és a múlt évi dec­ember hó 25-i­g 31-éig az ápolás alatt maradt 180 beteghez újabban 411 járult az összes 591 betegből meggyógyult 241, meghalt 119, gyógykezelés alatt maradt 231; a járvány egész tartama alatt­­. i. múlt évi novem­ber 2-tól december 31-éig összesen megbetegült 1613, meggyógyult 852, meghalt 530, s további ápolás alatt maradt 231— 39, községben beteg többé nem maradt. — Fejérmegyében a cholera járvány 26 községben merült fel, és múlt évi deczember hó 21 — 31-éig az ápolás alatt 31 beteghez újabban 57 járult; az összes 98 betegből meggyógyult 40, meghalt 34, gyógy­kezelés alatt maradt 14, a járvány egész tartama alatt: t. i. múlt évi október hó 30-tól dec­ember hó 31-éig összesen megbetegült 514, meggyó­gyult 278, meghalt 222, további ápolás alatt pedig maradt 14; 25 községben beteg többé nem maradt; 14 községben pedig a járvány vég­képen megszűnt.­­Sáros megyében a cholera járvány 10 községben merült fel, és múlt évi deczember hó 30-tól folyó évi január hó 5-éig az ápolás alatt maradt 24 beteghez újabban 37 járult; az összes 61 betegből meggyógyult 16 meghalt 22, ápolás alatt maradt 23 ; a járvány egész tartama alatt t. i. múlt évi november hó 12-től folyó évi január hó 5-ig összesen megbe­tegült 214, meggyógyult 80,meghalt 111,­további ápolás alatt pedig 1; maradt 23. 1­4 községben cholerabeteg többé ápolás alatt nem maradt. Irodalom. — Horkai bácsi, az előnyösen ismert gyermekbarát, elemi iskolák s különösen gyer­­mekkertek számára egy kis természet­rajzot adott ki párbeszédben előadva, ke­délyes versekkel és dalokkal (M. Sziget. Ára 25 kr.) szerző gyermekek számára írott műveiből már egy egész kis könyvtár hagyta el a sajtot , még többet igér közrebocsátani. A jelenleg kezünk alatt levő mű is ily valódi gyermekke­­délylyel s előszeretettel írott mű, melynek mégta Folytatás a mellékleten.

Next