A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-05 / 29. szám
Buda-Pest, 1873. Szerda, febr. 5. 29. szám. XI. évfolyam. jsxassesu Reggeli kiadás. Szerkesztési Iroda Barátok-fera, Athenaeum-ípblet 1. emelet. A lap szellemi részét illető’ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadlóhivatal: Bsráfok-tere, Athenaeum-épület földszint. Elfiflídíslelij: Postán küldve, vagy Budapesten hizhol hordva reggeli és esti kiadás együtt: l Hónapra..............................2 frt — kr. 5 hónapra.............................. 6 „ _ 6 hónapra..............................12 . — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felillfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Efzrátok tere, Athenaeum épület) küldendők. Előfizetési felhívás Xl-nik’évi folyamára. Előfizetési árak: Negyedévre ... 6 » Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések, a „Hon kiadóhivatala“ czím alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala, Buda-Pest, február 4. A belügyminiszter költségvetése. A pénzügyi bizottságnak a költségvetésre vonatkozó javaslatai, azon kisszerűségben nagv fiasco után, melyet a Lónyay-töredék álliberalizmusa szenvedett, úgy látszik, tetemesebb módosítások nélkül át fognak menni. Nem is csoda, hiszen a pénzügyi bizottság e költségvetésnek mindeme megtámadó pontjai sajátlag csak ismétlése és pedig nem is túlságosan gyöngéd ismétlése az ellenzék többször ismételt sürgetései és követelésének. Hanem még az általános jelentés legfőbb pontja is, — a közigazgatásra vonatkozó t. i. — tulajdonkép azon nagy angias akolba tartozik, mely, mint a részletes viták tárgya, első helyen kerül a ház bírálata alá, a belügyminiszter költségvetésébe. Komolyan sajnáljuk, hogy amint halljuk, a belügyminiszter betegsége miatt a tárgyalásokban részt nem vehet, mert hitünk szerint, mint a pénzügyminiszter az általános vita közben, ha gazdag tapasztalatokra nem is, de legalább azon meggyőződésre tehetne szert, hogy alig van ember az országban s annak képviselőházában, ki a belkormányzattal meg lenne elégedve; — szeretjük hinni, hogy ő maga sem, mert csakis ez esetben lehet reményünk e téren is a javulásra. A közigazgatás összes rendszere, melynek ez ideig mint egy roszul kigondolt és kivitt gépnek egyetlen kereke sem vág össze, gyökeres reformot igényel; a kormány és hatóságok közötti összefüggés — daczára az ugyancsak megszorító hatósági törvényeknek oly lazán van körülírva, hogy a belügyminiszter, mint a nógrádi és udvarhelyszki, legközelebbről a krasznai esetek bizonyítják, a miniszter kibúvhat a törvény iránti felelősség alól mikor akar s beavatkozhatik, midőn saját hatalmi köre vagy pártja érdeke követeli, mihelyt neki tetszik. Ez utóbbira a választási mozgalmak nyújtanak százszoros példát és tanúságot. Igaz, hogy e bajon írott törvények nehezen is fognak segíthetni, de ha a kormány eljut azon meggyőződésre, hogy az eddig követett út nem jó , hogy az a közvélemény eljátszására vezet, a hiányos törvények mellett is jobb útra térhet s akkor a törvény hiányai is azonnal ki lesznek javítva, mert hibás mérleggel is lehet igazságosan mérni. A közigazgatási rovat sorai között tátong még az országnak számos sebe. Ott van még mindig Erdély különleges választási, közigazgatási és rendészeti viszonya ; a Királyföld megoldatlan kérdése; egy pár absurd közigazgatási hatóság átalakítása, melyekre az illetők részéről a kezdeményezést már rég meg kellett volna tétetnie; ott vannak a még folyvást hánykodásban lévő szerb viszonyok. Nem tudjuk, sokan vannak e velünk egy véleményben, de mi azt hisszük, hogy van a belügyminiszter rovatában egy nagyfontosságú egész szak, mely még a közigazgatási viszonyoknál is jobban el van hanyagolva. Értjük a közrendészeti ügyet. A közigazgatásnak megvannak szervtelen kinövései, de legalább megvannak olyan, milyen orgánumai, ellenben ha közrendészeti ügynek, szerény nézetünk szerint, még értéke sincs meg. A közrendészet még emberét sem találta meg, ki e viszonyokról gondolkozzék vagy épen komoly tanulmány tárgyává tegye. Ott van például a közegészségügy- Van ugyan egy közegészségi tanács, s olvastuk is azt a kis füzetet, melyet annak titkára működéséről közrebocsátott, — de az, bármily hosszú czímével is dicsekszik a titkár úrnak, nem egyéb szegénységi bizonyítványnál. Mi tettünk statistikai összehasonlításokat, nem ugyan saját országunk adataival, — mert ezek nem léteznek — de az európai államok között. De amazokból és abból, mi hírlapi és társadalmi után hazánkat illetőleg tudomásunkra jutott, merjük állítani, hogy az ügy legfölebb a Dunafejedelemségekben van annyira elhanyagolva, mint nálunk. Hazánkban minden járvány úgy szólva állandó tanyát vert. A székelyföldön a roncsoló toroklob, a Hegyalján a cholera a legbotrányosabb adatokat tünteti föl; hegyi vidékeken a legborzasztóbb nemi betegségek dúlnak. Ott van végre a himlő, melynek meggátlására, bár az egész országot elárasztotta, még annyit sem tettek, hogy friss anyagról gondoskodtak volna, és így ki tudja, a rész régi anyag beoltása által nem épen a kóranyagot propagálták-e tovább. A marhavész is évtizedeken át mondhatni megöröködött az országban. Itt van a szegény ügy, melyről alig gondoskodik valaki ; a 1 e 1 e n ez ügy, mely sem az állam, sem a társadalom emberi érzelmeihez meg nem találta az utat; a munkás kérdés, melyben megtorlásról ugyan gondoskodik, de a baj orvoslatáról nem. A közerkölcsiség ügye úgy látszik szintén nem képezi tárgyát sem a belügyminisztérium gondoskodásának , pedig merjük állítani, hogy e részben a nyugati civilisátiót, ha túl nem szárnyaltuk, legalább is utólértüük. Kísértse csak meg a kormány legalább annyira tanulmányozni ez ügyeket, hogy statistikai összeállítások alapján legalább a helyzetről fogalmat szerezhessen, s mi meg vagyunk győződve, hogy megdöbbentő kép előtt fog állani egy oly országban, melynek lakossága amúgy is apadóban van ; hol sem a személyt keltő óvintézkedések, sem a vagyont egy országos kötelező biztosítás nem védelmezi. Ekkor önmagától reá jön mind a veszély nagyságának érzetére, mind azon intézkedések czélszerűségére, melyek a bajt elhárítni vagy legalább mérsékelni képesek. Akkor például reá jön, hogy a fővárosi játékbarlangokat hasztalanul üldözi, míg az állami kis lottó játékot, mely a legszegényebb néposztályt embertelen számarányok szerint fosztja ki, el nem törli. Akkor reájön, hogy a dohány egyedáruság elsősorban azért megszüntetendő, mert az ország iránti kötelezettség megszűnésének s a csempészetnek főforrását képezi. Reájön, hogy a czimborság, melyet 67 óta protegál, úgy a relativ szegénységnek, mint az ebből eredő demoralisationak egyik fő kútfeje. Akkor belátja, hogy azon szédelgési vágynak, mely a nemzetnek csaknem minden társadalmi osztályát megvesztegette, fő oka azon hanyagul vétkes ellenőrzésben található föl, melylyel a pénztársulatok és vállalatoknál eddigi eljárását jellemzi. Egyelőre nem kívánunk egyebet, mint tanulmányokat e téren, hadd legyen legalább nemzetnek és kormánynak egyaránt fogalma a nemzet közegészségi és közerkölcsiségi viszonyairól. Ha ez meglesz, az orvoslat módját sem lesz nehéz megtalálni. P. Szathmáry Károly. — A baloldali kör szerdán f. h. 5-kén d. u. 5 órakor értekezletet tart. — Az osztrák választási reformjavaslat ellen a szlovénok is kérvényeztek. Kérvényükben a jelenlegi osztrák kormány által követett utat az államra nézve veszélyesnek mondják s kérik ő felségét, hogy koronatanácsába oly férfiakat hivjon meg, kik az egyenjogusitás elvének alapján Ausztria népei közt az óhajtott békét létesíteni képesek lesznek. — Csehországban febr. 2-ika Rimán folyt le; még a hirdetett népgyűlsek sem tartattak meg . . . Pasturunt montes. •—A Deákpárt ma este 6 órakor tartott értekezletén a költségvetés részletes tárgyalásával foglalkozott. A codificationális bizottság költségvetésére nézve hosszabb eszmecsere után az értekezlet abban állapodott meg , hogy a pénzügyi bizottság javaslata fogadtatik el. Szóltak ez ügyben Deák, Gorove, Pulszky Ágost, Szilágyi Dezső, Pólya József, Csáky Tivadar gr. stb. Ezután a horvát-szlavén minisztérium költségvetése került tárgyalás alá; erre nézve Miskatovics, Pejacsevich miniszter és Széll Kálmán felszólalása után szintén a pénzügyi bizottság javaslata fogadtatik el. A belügyminiszérium költségvetésére nézve hosszabb eszmecsere fejlődött. Pólya József azon kérdésére, váljon ildomost a párt egyes tagjának, ha egyes kezelésekre észrevételei vannak, ezeknek kifejezést adni. Deák és Sennyey felszólalásai után abban történt megállapodás,hogy ez kinek-kinek belátásától és a tárgy fontosságától tétetik függővé, a nyilatkozás szabadsága nem korlátolhatik. E kérdéshez még Csáky Tivadar gr., Justh J. és Zichy Antal szóltak. A költségvetés részletes tárgyalása holnap folytattatik. — A Deákpárt holnap febr. 5-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A „HOB“ TÁRCZAIA. A jövő század regénye. Nyolca kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök harcz. Második kötet. (39. Folytatás.) Egy országgyűlés a XX-ik században. A Parlamentarismus intézménye is megkövetelte a korszerű javítmányokat, mik az országház technikai berendezésénél mindjárt szembetűnnek. A roppant kiterjedésű országház mind az alsómind a felsőháznak helyet ad; az alsóház gyűlésterme a két alsó, a felsőházé a két felső emeletet foglalja el, a mellékszobák hozzákapcsolásával. A felsőház terme felülről az üvegtetőn át kapja a világítást, az alatta levő alsóházi terem azután, minthogy a világosság a felsőházon keresztül hozzá nem hathat (hony suit, qui mai y pense) sajátszerű világító készülékkel bír. Ez a Drummond-féle mész fény,mely egy világoskék átlátszó petmnet laptól mérsékelve egészen az égbolt kellemes világosságát terjeszti ide lenn, anélkül, hogy, mint a gázvilágítás, egyúttal a hőséget is szaporítaná a teremben. Télen a teremnek a falait melegítik át, s nyáron mesterséges jégkészítő gépek vannak alkalmazva, mik a hőséget mérséklik; két vegytani készülék pedig folytonosan működik a teremben, mik közül az egyik előnyt termel elő, s azt a teremben szétosztja, a másik pedig a teremben megszaporodott szénenyt szürköli le s csinál a szónoklatok legéből sohawatert. Az alsóház terme ekként van berendezve. Ajtó sehol a termen nincs. Horizontális bejárások nem léteznek. Minden képviselő csupán verticális után jut a helyéhez. Egy sülyesztő gép emeli fel, vagy szállítja le őket, egyszer saját tetszésük, másszor az elnök kívánsága szerint. Ez utóbbi eset fordulván elő, a házszabályok értelmében 1-ör ha az elnök az ülést feloszlatja, amidőn egy lábnyomásra egyszerre az egész képviselőtestület alászáll, már ha az elnök szavazásra bocsátja a kérdést, amidőn is minden villanycsengetyűt mozgásba hozva, a ház buffetjében, társalgó és olvasó termeiben, dolgozó szobáiban, fürdőiben és alvótermeiben, concertsalonjában és téli kertjében, üzletszobájában és dohányzójában mulató,dolgozó, tanuló,étkező, és szunnyadozó tisztelt képviselőket figyelmezteti, hogy kiki a helyén teremjen, mert szavazás lesz, s akkor két perc múlva, az elnöki asztalon levő klaviatúrán, a távollevő képviselők billentyűit megnyomva, azoknak a székei vagy megtelve, vagy üresen felemelkednek. Aki nincs a helyén, az többé nem jut a szavazáshoz. Szavazás után az üres székek ismét visszasülyesztetnek. Mivelhogy minden képviselői szék egyúttal 1 időszámláló gép is, azok egy óraművel vannak összekötve, mely legpontosabban kimutatja minden napról, hogy melyik képviselő mennyi időt töltött a helyén; a hónap végén ez óraszámra összeszámittatik s a resultans óraszámra az öszszes képviselőház havidija felosztatik,a „negleeta pénzek“ a szorgalmas jelenlevők örömére fordulnak. , Tudniillik,hogy az ülés permanens. Éjjel nappal szakadatlan foly. —■' Tizenkét elnök van. Mindegyik két óra hosszat praesideál. Hat elnök a magyar szónoklatok számára, melyek reggeli 8 órától esti 8-ig tartanak, a másik hat a német, tót, román, orosz, cyrill és latin belül délszláv szónokok számára, ez utóbbiak képesített külön gyorsírászati osztályokkal. (Miután sem egy elnöktől, sem egy gyorsírótól nem lehet azt kívánni, hogy az országban egyenjogúsított nyelvek mindegyikét tökéletesen értse.) A tanácskozás rendje aztán ez : Félóra van adva minden szónoknak, a ki magát szónoklásra feljegyeztette. — Rendkívüli esetekben joga van a háznak a napot negyedórákra is felosztani. Ezek a félórák ki vannak tűzve s mind a szónok, mind a hallgatóság pontosan tudhatja, mikor következik melyikre a sor? Fél óra alatt sok okos dolgot el lehet mondani. Aki hosszabbra eresztette az exposeeját, az végtagjainak kárbamenetelével tér meg; mivelhogy minden szónok a szószékről beszélhet csak, s amint feje felett az óra üt, az utolsó kalapácsütésnél a szószék vele együtt lesülyed s odalenn már a másik szónok lép fel rá. Még azon felül az az intézmény is behozatott, hogy minden szónok tartozik megfizetni azt a költséget, amibe szónoklatának nyomdai sokszorosítása kerül, először az országgyűlési naplóban, másodszor a hivatalos lapban. Egy oldalnál kevesebb nem számíttatik. Minden közbeszólás egy oldalnak számítatik. Aki közbeszól, fizet. Ha pedig a nevezetesebb szónokok, kik a klubbok vezérelőadói, pártjuk megbízásából hosszabb beszédet akarnak tartani, aziránt több egyetértő tag csoportosulásával kiegyezhetnek, s ezt az elnöknek bejelenthetik. Az ilyen pártvezérek szónoklatainak nyomdai költségét a megbízó párt fizeti meg. Ha sok tagból áll a párt, egyre kevés jut, hanem ha például csak két tagból áll, akkor bizony egyszer az egyik fizet a másikért, másszor a másik az egyikért. Aki pártmegbízás nélkül beszél, maga fizet. Tudnivaló pedig, hogy a parlamentáris élet fejlődése nyomán a pártok is nagyon megszaporodnak. A két fő párt, az actio és transactio pártja számos klubbokra oszlik fel ismét s azok először is, mint közjogi politikai klubbok a könynyebb felismertetés végett mind számokkal látták el magukat, mely számok egyúttal igen szellemdús symbolisticával magának a pártnak a politikai hitvallását foglalják magukban. Kezdjük a szélső jobbon. „15-ös párt.“ A Nóta Rakocziana esztendejéről nevezve magát. Legcsökönösebb absolutisták. „96-os párt.“ Az előjogok és kiváltságok védelmezője, mind az osztrákok, mind a democraták ellen. Dátuma az 1796-iki alkotmány. „67-es párt“. Az 1867-iki alkotmány védői. „1000 es párt“ .A katholikus conservativek, kik az 1000-ik évben megkoronázott Szent István király alkotmányát vették fel számképen. „72-es párt.“ A politikai indifferensek, kik fődolognak tartják az ország anyagi előhaladását s mellékesnek minden közjogi vitát. Dátumukat az 1872-iki iparosszövetség és reformpárt keletkeztéből vették át — ismeretlen körülményü hagyományok nyomán. „63-as párt“ erdélyi szászok és románok, kik ragaszkodnak az 1863-iki ootrogált alkotmányhoz , melynek külön Erdély kell Magyarország nélkül; ezután a „48-as párt“ melynek magyar király kell, osztrák császár nélkül; továbbá a „22 es párt“ datálva az 1222-iki arany bullától, melynek olyan király kell, akinek mi parancsolunk, végre a 49-es párt“ — ezek republicánusok. S ezek az arithmeticus titulaturák igen czélszerűek. A reactionarius pártot senki sem nevezheti annak, mert ő azt mondja, hogy ő csak „tizenötös.“Az elszakadni akarót senki sem szidalmazhatja hazaárulónak, mert ő csak „hatvanhármas“ , a republicanust nem vonhatja senki kérdőre felségellenes szándékokért, mert ő csak „49-es.“ Hanem ezek csak politikai pártok. Vannak azután mindenféle klubbok a képviselőházban, amik viszont összevissza minden párt árnyalatból csoportosulnak; mikor érdekeik kerülnek szőnyegre, akkor a közös ellenség ellen egyszerre összetömörülnek , külön táborokra oszlanak s barátaik érdekét az ellenpártokban is előmozdítják. Van iparos szövetség, bankárconsortium, földbirtokosok, kereskedők ligája. Külön csoport a katonai és honvédi képviselőké. Erős phalanx a hivatalviselő honatyáké. Más zugban tanácskoznak a katholikus papi képviselők , másban a tanárok és protestáns lelkészek. Végül vannak külön vidékeknek is összetartó klubbjai. Erdély, Horvátország, a felvidék, a románság a Királyföld méltái megkívánják, hogy külön csoportosulást képezhessenek. S legeslegvégül a társas élet megszokásai szerint külön tartanak össze a képviselőház sportérműnei, táblabírái, filiszterei és tudósai. Még ez sem elég. Amint az országgyűlés a múlt század végén kimondta a nők egyenjogúsítását, azóta a pesti női klubbok, in recognitionem juris dominalis, minden országgyűlésre megválasztatnak valahol egy nőt képviselőnek, s az ott ül a jobb centrum első padjában. Legszorgalmasabban jelenlevő, legtöbbször felszólaló, legtöbbet jegyző tagja az országgyűlésnek. Ez védi a női jogokat. Egynél többet azért nem választatnak meg, nehogy ellent mondjanak egymásnak, így legalább a női részen el van kerülve az átkos pártszakadás. Természetesen női gyorsírók és női reporterek is vannak már az országgyűlésen, de még mindig csak kivételképen, valamint női doktorok, medicináé et juris, sőt női tanárok és első folyamodású bírák is. Ez mind nem eléggé megtisztult fogalom még. Kell rá az utols ötven év a régi rosz világból, hogy egészen megülepedjék. A nő egyenjogusítás még csak most; édes, ha nem iszszuk, mig kétszer le nem lesz fejtve. (Folytatása következik.) gun .,ubí, ■■WMeaawMBzzai—b—i—Hwhy A mai ülésből. Aki azt hiszi, hogy nálunk a nagy horderejű, fontos elvi viták rabolják el a legtöbb időt a törvényhozástól, akik elhitték a jobboldali lapok örökös jajveszékelésének azt az ürügyét, hogy a baloldal az, mely a sürgős reformokat törvényerőre emelkedni nem engedi oly gyorsan, mint azt az ország érdeke megkívánná, arra igen kívánatos dolog lett volna, ha a mai országos ülésen ott lesz vala. Megtanulhatta volna legalább, hogy egészen másutt van a hiba, egészen más az, ami a dolgok gyors méretét késlelteti. Van nekünk igen sok okos és bölcs emberünk. Több talán, mint amennyi egy ily kis országot a cultura jelen aránya szerint megillet. Azok töviről hegyire értik a maguk tárgyát, mint akár csak valami egyetemi tanár. Hanem hát valamit tudni és aztán azt mással közleni tudni: egészen különböző két dolog. Hiszen már egyetemi professoraink nem egyszer lettek annak a támadásnak kitéve, hogy olytankönyveket adnak az ifjúság kezébe, amiket mintha sanszkritból fordított volna valami kontár diák robotban. Desperátusan, érthetlenül és m oly nyakatekert magyarsággal vannak írva, hogy az egészséges nyelvérzékű tanuló háromszor csapja a falhoz a könyvet, mire egy §-ból valamennyire kiböngészheti, hogy annak írója körülbelül mit akart mondani. Az embernek ilyenkor mindig eszébe jut az a disztchon: „Drága Kőnek, Wenczel, bizonyisten nem te magyar vagy.“ Miután pedig a törvényhozási pályára készülő új nemzedéknek az ily kicsavart magyarsággal tanító emberek kezén kell keresztül menni, micsoda aztán, ha ennek a kéznek a nyoma meglátszik az, ifjú törvényhozókon a beszélnek aztán ki per longum et latum összevisza hadarva vénasszonyos bőbeszédűséggel tücsköt-bogarat, á la Kautz, ki pedig minden megérthetőséget kizáró tömörséggel á la Pauler stb. Megtanuljuk a tantárgyat, de nem magyarul tanuljuk meg azt, a nyelv az, amit az országházban majd minden szónok kínpadra feszít. Beszélhet ő aztán nagy hangon, sok gestussal, hosszadalmasan, ami haszna, ha eget verő gondolatait senki sem érti meg? Vagy ha érti is, hát félreérti. Az csak annyi, mintha a falaknak beszélt volna. Most már túl vagyunk azon az időn, amikor okosnak tartottunk valakit azért, mert meg nem értettük. Sőt inkább megköveteljük minden képviselőtől, hogy ha nem tud is valami sokat, de amit tud, azt úgy adja elő, hogy azt megérthessük, de félre ne érthessük. Három hét óta másodszor történik már, hogy tárgyalás alá került beterjesztés több órai vita után visszaküldetik a beterjesztő bizottsághoz, új szövegezés végett. A beterjesztéshez, melyet pártkülönbség és kivétel nélkül az egész képviselőház pártolt, két módosítvány adatott be. Másfél órai vita után feltette az elnök a kérdést, hogy kik pártolják a pénzügyi bizottság előterjesztését az eredeti szerkezetben ? Felállt a képviselők egy harmadrésze. Aztán feltétetett a második kérdés: kik pártolják az első módosítással? Felkelt a háznak megint egy harmadrésze. Végre jött a harmadik kérdés: kik pártolják a másik módosítással? Ekkor felkelt a harmadik harmadrész. Summa summarum tehát, felkelt az elfogadás mellett az egész ház, mert három harmadrésze egy egész. S ezért mégsem emelkedhetett határozattá semmi, mert minden egyharmadrészt leszavazta a másik kettő. Ennélfogva egy elvileg mindenki által pártolt javaslat elbukott volna, ha az elnök heves tiltakozások daczára is fel nem teszi a kérdést, hogy a javaslat új szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasítandó-e, vagy már most megbukottnak tekintendő ? Az első mellett szavazott aztán 123 — az egész baloldal s néhányan a jobbról, — kellene 120 a jobboldalról. És ez mind azért történt, mert az előterjesztés érthetlenül, hibásan volt fogalmazva. Magyar nyelvmesterek kaphatók minden iskolai igazgatónál. A mai ülés mind ilyen apró félreértések pro- és contra magyarázgatásával tölt el. Mindenki kapacitálta a szomszédját, hogy hiszen ezt így nem pedig amúgy kell érteni s volt általános zsongás, mint a méhkasban, a méhek termelő munkássága nélkül. Fontosabb momentumot csak az Éber Nándor beszéde képezett az ülés elején. Érdekes volt látni, mikor a szónok hangsúlyozta, hogy az államtitkárokat állandósítani kell, hogy akkor Zeyk Károly belügym. államtitkár, Fest Gyula keresk. volt államtitkár, Csemeghy, Nehrebeczky és a hivatalnoksereg minő kézzel lábbal igyekezett kifejezni helyeslését. — S mikor aztán a szóló hozzátette, hogy az ekép Állandósított államtitkár ne legyen politikai államtitkár, mert hiszen arra való a miniszer, s így az államtitkár administráljon, de ne lehessen képviselő; egyszerre, hogy eleresztette fülét farkát valamennyi, mintha csak leforrázták volna. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése febr. 4. Az esti lapunkban közlött tudósítás befejezése után következett a 8-ik határozati javaslat, mely így hangzik: