A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-05 / 29. szám

Buda-Pest, 1873. Szerda, febr. 5. 29. szám­. XI. évfolyam. jsxassesu Reggeli kiadás. Szerk­esztési Iroda­­ Barátok-fera, Athenaeum-ípb­let 1. emelet. A lap szellemi részét illető’ minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadlóh­ivatal: Bsráfok-tere, Athenaeum-épület földszint. Elfiflíd­ísl­elij: Postán küldve, vagy Budapesten hizhol hordva reggeli és esti kiadás együtt: l Hónapra..............................2 frt — kr. 5 hónapra.............................. 6 „ _ 6 hónapra..............................12 . — „ Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felillfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Efz­rátok­ tere, Athenaeum épület) küldendők. Előfizetési felhívás Xl-nik’évi folyamára. Előfizetési árak: Negyedévre ... 6 » Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfize­tésre a postai utalványokat kérjük használni, me­lyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések, a „Hon ki­­adóhivatala“ czím alatt Pest, Ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala, Buda-Pest, február 4. A belügyminiszter költségvetése. A pénzügyi bizottságnak a költségve­tésre vonatkozó javaslatai, azon kisszerű­­ségben nagv fiasco után, melyet a Ló­­nyay-töredék álliberalizmusa szenvedett, úgy látszik, tetemesebb módosítások nél­kül át fognak menni. Nem is csoda, hi­szen a pénzügyi bizottság e költségve­tésnek mind­eme megtámadó pontjai sa­­játlag csak ismétlése és pedig nem is túl­ságosan gyöngéd ismétlése az ellenzék többször ismételt sürgetései és követelé­sének. Hanem még az általános jelentés leg­főbb pontja is, — a közigazgatásra vo­natkozó t. i. — tulajdonkép azon nagy angias­ akolba tartozik, mely, mint a rész­letes viták tárgya, első helyen kerül a ház bírálata alá, a belügyminiszter költsé­gvetésébe. Komolyan sajnáljuk, hogy a­mint hall­juk, a belügyminiszter betegsége miatt a tárgyalásokban részt nem vehet, mert hi­tünk szerint, mint a pénzügyminiszter az általános vita közben, ha gazdag tapasz­talatokra nem is, de legalább azon meg­győződésre tehetne szert, hogy alig van ember az országban s annak képviselő­házában, ki a belkormányzattal meg len­ne elégedve; — szeretjük hinni, hogy ő maga sem, mert csakis ez esetben le­het reményünk e téren is a javulásra. A közigazgatás összes rend­szere, melynek ez ideig mint egy ro­­szul kigondolt és kivitt gépnek egyetlen kereke sem vág össze, gyökeres reformot igényel; a kormány és hatóságok közötti összefüggés — daczára az ugyancsak megszorító hatósági törvényeknek oly lazán van körülírva, hogy a belügymi­niszter, mint a nógrádi és udvarhelysz­ki, legközelebbről a krasznai esetek bizonyít­ják, a miniszter kibúvhat a törvény iránti felelősség alól mikor akar s beavatkozha­­tik, midőn saját hatalmi köre vagy párt­ja érdeke követeli, mihelyt neki tetszik. Ez utóbbira a választási mozgalmak nyúj­tanak százszoros példát és tanúságot. Igaz, hogy e bajon írott törvények ne­hezen is fognak segíthetni, de ha a kor­mány eljut azon meggyőződésre, hogy az eddig követett út nem jó , hogy az a köz­vélemény eljátszására vezet, a hiányos törvények mellett is jobb útra térhet s akkor a törvény hiányai is azonnal ki lesznek javítva, mert hibás mér­leggel is lehet igazságo­san mérni. A közigazgatási rovat sorai között tá­tong még az országnak számos sebe. Ott van még mindig Erdély különleges vá­lasztási, közigazgatási és rendészeti viszo­nya ; a Királyföld megoldatlan kérdése; egy pár absurd közigazgatási hatóság át­alakítása, melyekre az illetők részéről a kezdeményezést már rég meg kellett vol­na tétetnie; ott vannak a még folyvást h­ánykodásban lévő szerb viszonyok. Nem tudjuk, sokan vannak e velünk egy véleményben, de mi azt hisszük, hogy van a belügyminiszter rovatában egy nagyfontosságú egész szak, mely még a közigazgatási viszonyoknál is jobban el van hanyagolva. Értjük a közrendészeti ügyet. A közigazgatásnak megvan­nak szervtelen kinövései, de legalább megvannak olyan, milyen orgánumai, el­lenben ha közrendészeti ügynek, szerény nézetünk szerint, még értéke sincs meg. A közrendészet még emberét sem találta meg, ki e viszonyokról gondolkozzék vagy épen komoly tanulmány tárgyává te­­gye. Ott van például a közegészség­­ü­g­y- Van ugyan egy közegészségi­ ta­nács, s olvastuk is azt a kis füzetet, me­lyet annak titkára működéséről közrebo­csátott, — de az, bármily hosszú czímé­­vel i­s dicsekszik a titkár úrnak, nem egyéb szegénységi bizonyít­ványnál. Mi tettünk statistikai összehasonlításo­kat, nem ugyan saját országunk adatai­val, — mert ezek nem létez­nek — de az európai államok között. De amazokból és abból, mi hírlapi és tár­sadalmi után hazánkat illetőleg tudomá­sunkra jutott, merjük állítani, hogy az ügy legfölebb a Dunafejedelemségekben van annyira elhanyagolva, mint ná­lunk. Hazánkban minden járvány úgy szól­va állandó tanyát vert. A székelyföldön a roncsoló toroklob, a Hegyalján a cholera a legbotrányosabb adatokat tünteti föl; hegyi vidékeken a legborzasztóbb nemi betegségek dúlnak. Ott van végre a himlő, melynek meggát­­lására, bár az egész országot elárasztotta, még annyit sem tettek, hogy friss anyagról gondoskodtak volna, és így ki tudja, a rész régi anyag beoltása által nem épen a kóranyagot propagálták-e tovább. A mar­havész is évtizedeken át mondhatni meg­­öröködött az országban. Itt van a szegény­ ügy, melyről alig gondoskodik valaki ; a 1 e 1 e n e­z ügy, mely sem az állam, sem a társadalom emberi érzelmeihez meg nem találta az utat; a munkás kérdés, melyben megtorlásról ugyan gondoskodik, de a baj orvoslatáról nem. A közerkölcsiség ügye úgy lát­szik szintén nem képezi tárgyát sem a belügyminisztérium gondoskodásának , pedig merjük állítani, hogy e részben a nyugati civilisátiót, ha túl nem szárnyal­tuk, legalább is utólértüük. Kísértse csak meg a kormány legalább annyira tanulmányozni ez ügyeket, hogy statistikai összeállítások alapján legalább a helyzetről fogalmat szerezhessen, s mi meg vagyunk győződve, hogy megdöb­bentő kép előtt fog állani egy oly ország­ban, melynek lakossága amúgy is apa­dóban van ; hol sem a személyt keltő óv­intézkedések, sem a vagyont egy orszá­gos kötelező biztosítás nem védelmezi. Ekkor önmagától reá jön mind a ve­szély nagyságának érzetére, mind azon in­tézkedések czélszerűségére, melyek a bajt elhárítni vagy legalább mérsékelni ké­pesek. Akkor például reá jön, hogy a fővá­rosi játékbarlangokat hasztalanul üldözi, míg az állami kis lottó játékot, mely a legszegényebb néposztályt embertelen számarányok szerint fosztja ki, el nem törli. Akkor reá­jön, hogy a dohány egyedáruság első­sorban azért megszün­tetendő, mert az ország iránti kötelezett­ség megszűnésének s a csempészetnek főforrását képezi. Reá­jön, hogy a czim­­borság, melyet 67 óta protegál, úgy a relativ szegénységnek, mint az ebből eredő demoralisationak egyik fő kútfeje. Akkor belátja, hogy azon szédel­­gési vágynak, mely a nemzetnek csaknem minden társadalmi osztályát megvesztegette, fő oka azon hanyagul vét­kes ellenőrzésben található föl, melylyel a pénztársulatok és vállalatoknál eddigi eljárását jellemzi. Egyelőre nem kívánunk egyebet, mint tanulmányokat e téren, hadd legyen legalább nemzetnek és kormány­nak egyaránt fogalma a nemzet közegész­­ségi és közerkölcsiségi viszonyairól. Ha ez meglesz, az orvoslat módját sem lesz nehéz megtalálni. P. Szathmáry Károly. — A baloldali kör szerdán f. h. 5-kén d. u. 5 órakor értekezletet tart. — Az osztrák választási re­formjavaslat ellen a szlovénok is kérvényeztek. Kérvényükben a jelenlegi osztrák kormány által követett utat az államra nézve veszélyesnek mondják s kérik ő felségét, hogy korona­tanácsába oly férfiakat hivjon meg, kik az egyenjogusitás elvének alapján Ausztria népei közt az óhajtott békét létesíteni képesek lesznek. — Csehországban febr. 2-ika Rimán folyt le; még a hirdetett népgyűlsek sem tartattak meg . . . Pastur­unt montes. •—A Deákpárt ma este 6 órakor tartott értekezletén a költségvetés részletes tárgyalásá­val foglalkozott. A codificationális bizottság költségvetésére nézve hosszabb eszmecsere után az értekezlet abban állapodott meg , hogy a pénzügyi bizottság javaslata fogadtatik el. Szóltak ez ügyben Deák, Gorove, Pulszky Ágost­, Szilágyi Dezső, Pólya József, Csáky Ti­vadar gr. stb. Ezután a horvát-szlavén miniszté­rium költségvetése került tárgyalás alá; erre nézve Miskatovics, Pejacsevich miniszter és Széll Kálmán felszólalása után szintén a pénzügyi bizottság javaslata fogadta­­tik el. A belügyminiszérium költségvetésére nézve hosszabb eszmecsere fejlődött.­ Pólya József azon kérdésére, váljon ildo­mos­t a párt egyes tagjának, ha egyes kezelé­sekre észrevételei vannak, ezeknek kifejezést adni. Deák és Sennyey felszólalásai után abban történt megállapodás,hogy ez kinek-kinek belátásától és a tárgy fontosságától tétetik füg­gővé, a nyilatkozás szabadsága nem korlátolha­­tik. E kérdéshez még Csáky Tivadar gr., Justh J. és Zichy Antal szóltak. A költségvetés részletes tárgyalása holnap folyta­ttatik. — A Deákpárt holnap febr. 5-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A „HOB“ TÁRCZAIA. A jövő század regénye. Nyolca kötetben. Irta Jókai M­ó­r. Első rész. Az örök harcz. Második kötet. (39. Folytatás.) Egy országgyűlés a XX-ik században. A Parlamentarismus intézménye is megköve­telte a korszerű javítmányokat, mik az országház technikai berendezésénél mindjárt szembetűnnek. A roppant kiterjedésű országház mind az alsó­mind a felsőháznak helyet ad; az alsóház gyűlés­terme a két alsó, a felsőházé a két felső emele­tet foglalja el, a mellékszobák hozzákapcsolásá­val. A felsőház terme felülről az üvegtetőn át kapja a világítást, az alatta levő alsóházi terem azután, minthogy a világosság a felsőházon ke­resztül hozzá nem hathat (hony suit, qui mai y pense) sajátszerű világító készülékkel bír. Ez a Drummond-féle mész fény,mely egy világoskék átlátszó petmnet laptól mérsékelve egészen az ég­bolt kellemes világosságát terjeszti ide lenn, a­nélkül, hogy, mint a gázvilágítás, egyúttal a hő­­séget is szaporítaná a teremben. Télen a te­remnek a falait melegítik át, s nyáron mes­terséges jégkészítő gépek vannak alkalmazva, mik a hőséget mérséklik; két vegytani készü­lék pedig folytonosan működik a teremben, mik közül az egyik előnyt termel elő, s azt a terem­ben szétosztja, a másik pedig a teremben meg­szaporodott szénenyt szürköli le s csinál a szó­noklatok legéből sohawatert. Az alsóház terme ekként van berendezve. Ajtó sehol a termen nincs. Horizontális bejá­rások nem léteznek. Minden­­ képviselő csupán verticális után jut a helyéhez. Egy sülyesztő gép emeli fel, vagy szállítja le őket, egyszer saját tetszésük, másszor az elnök kívánsága szerint. Ez utóbbi eset fordulván elő, a házszabályok ér­telmében 1-ör ha az elnök az ülést feloszlatja, a­midőn egy lábnyomásra egyszerre az egész kép­viselőtestület alászáll, m­ár ha az elnök szava­zásra bocsátja a kérdést, a­midőn is minden villanycsengetyűt mozgásba hozva, a ház buf­­fetjében, társalgó és olvasó termeiben, dolgozó szobáiban, fürdőiben és alvótermeiben, concert­­salonjában és téli kertjében, üzletszobájában és dohányzójában mulató,dolgozó, tanuló,étkező, és szunnyadozó tisztelt képviselőket figyelmez­teti, hogy kiki a helyén teremjen, mert szavazás lesz, s akkor két perc­ múlva, az elnöki asztalon levő klaviatúrán, a távollevő képviselők billen­tyűit megnyomva, azoknak a székei vagy meg­telve, vagy üresen felemelkednek. A­ki nincs a helyén, az többé nem jut a szavazáshoz. Szavazás után az üres székek ismét visszasülyesztetnek. Mivelhogy minden képviselői szék egyúttal 1 időszámláló gép is, azok egy óraművel vannak összekötve, mely legpontosabban kimutatja min­den napról, hogy melyik képviselő mennyi időt töltött a helyén; a hónap végén ez óraszámra összeszámittatik s a resultans óraszámra az ösz­­szes képviselőház havidija felosztatik,a „negleeta pénzek“ a szorgalmas jelenlevők örömére for­dulnak. , Tudniillik,hogy az ülés permanens. Éjjel nap­pal szakadatlan foly. —■' Tizenkét elnök van. Mindegyik két óra hosszat praesideál. Hat el­nök a magyar szónoklatok számára, melyek reggeli 8 órától esti 8-ig tartanak, a másik hat a német, tót, román, orosz, cyrill és latin belül délszláv szónokok számára, ez utóbbiak ké­pesített külön gyorsírászati osztályokkal. (Mi­után sem egy elnöktől, sem egy gyorsírótól nem lehet azt kívánni, hogy az országban egyenjogú­­sított nyelvek mindegyikét tökéletesen értse.) A tanácskozás rendje aztán ez : Félóra van adva minden szónoknak, a ki magát szónoklásra feljegyeztette. — Rendkívüli esetekben joga van a háznak a napot negyed­órákra is felosztani. Ezek a félórák ki vannak tűzve s mind a szónok, mind a hallgatóság pon­tosan tudhatja, mikor következik melyikre a sor? Fél óra alatt sok okos dolgot el lehet mon­dani. A­ki hosszabbra eresztette az exposeeját, az végtagjainak kárbamenetelével tér meg; mi­velhogy minden szónok a szószékről beszélhet csak, s amint feje felett az óra üt, az utolsó ka­lapácsütésnél a szószék vele együtt lesülyed s odalenn már a másik szónok lép fel rá. Még azon felül az az intézmény is behoza­tott, hogy minden szónok tartozik megfizetni azt a költséget, a­mibe szónoklatának nyomdai sokszorosítása kerül, először az országgyűlési naplóban, másodszor a hivatalos lapban. Egy ol­dalnál kevesebb nem számíttatik. Minden közbe­szólás egy oldalnak számítatik. A­ki közbeszól, fizet. Ha pedig a nevezetesebb szónokok, kik a klubbok vezérelőadói, pártjuk megbízásából hosszabb beszédet akarnak tartani, aziránt több egyetértő tag csoportosulásával kiegyezhetnek, s ezt az elnöknek bejelenthetik. Az ilyen párt­vezérek szónoklatainak nyomdai költségét a megbízó párt fizeti meg. Ha sok tagból áll a párt, egyre kevés jut, hanem ha például csak két tagból áll, akkor bizony egyszer az egyik fizet a másikért, másszor a másik az egyikért. A­ki pártmegbízás nélkül beszél, maga fizet. Tudnivaló pedig, hogy a parlamentáris élet fejlődése nyomán a pártok is nagyon megszapo­rodnak. A két fő párt, az actio és transactio pártja számos klubbokra oszlik fel ismét s azok elő­ször is, mint közjogi politikai klubbok a köny­­nyebb felismertetés végett mind számokkal látták el magukat, mely számok egyúttal igen szellemdús symbolisticával magának a pártnak a politikai hitvallását foglalják magukban. Kezdjük a szélső jobbon. „15-ös párt.“ A Nóta Rakocziana esztende­jéről nevezve magát. Legcsökönösebb absolu­­tisták. „96-os párt.“ Az előjogok és kiváltságok védelmezője, mind az osztrákok, mind a de­­mocraták ellen. Dátuma az 1796-iki alkotmány. „67-es párt“. Az 1867-iki alkotmány védői. „1000 es párt“ .A katholikus conservativek, kik az 1000-ik évben megkoronázott Szent Ist­ván király alkotmányát vették fel számképen. „72-es párt.“ A politikai indifferensek, kik fődolognak tartják az ország anyagi előhaladá­­sát s mellékesnek minden közjogi vitát. Dátu­mukat az 1872-iki iparosszövetség és reformpárt keletkeztéből vették át — ismeretlen körülmé­­nyü hagyományok nyomán. „63-as párt“ erdélyi szászok és románok, kik ragaszkodnak az 1863-iki ootrogált alkot­mányhoz , melynek külön Erdély kell Magyar­­ország nélkül; ezután a „48-as párt“ melynek magyar ki­rály kell, osztrák császár nélkül; továbbá a „22 es párt“ datálva az 1222-iki arany bullától, melynek olyan király kell, a­ki­nek mi parancsolunk, végre a 49-es párt“ — ezek republicá­­nusok. S ezek az arithmeticus titulaturák igen czél­­szerűek. A reactionarius pártot senki sem nevezheti annak, mert ő azt mondja, hogy ő csak „tizen­­ötös.“Az elszakadni akarót senki sem szidalmaz­hatja hazaárulónak, mert ő csak „hatvanhármas“ , a republicanust nem vonhatja senki kérdőre felségellenes szándékokért, mert ő csak „49-es.“ Hanem ezek csak politikai pártok. Vannak azután mindenféle klubbok a képviselőházban, a­mik viszont összevissza minden párt­ árnyalatból csoportosulnak; mikor érdekeik kerülnek sző­nyegre, akkor a közös ellenség ellen egyszerre összetömörülnek , külön táborokra oszlanak s barátaik érdekét az ellenpártokban is előmoz­dítják. Van iparos szövetség, bankárconsortium,­­ földbirtokosok, kereskedők ligája. Külön csoport a katonai és honvédi képvise­lőké. Erős phalanx a hivatalviselő honatyáké. Más zugban tanácskoznak a katholikus papi képviselők , másban a tanárok és protestáns lel­készek. Végül vannak külön vidékeknek is összetartó klubbjai. Erdély­, Horvátország, a felvidék, a románság a Királyföld méltá­i megkívánják, hogy külön csoportosulást képezhessenek. S legeslegvégül a társas élet megszokásai sze­rint külön tartanak össze a képviselőház sportér­műnei, táblabírái, filiszterei és tudósai. Még ez sem elég. A­mint az országgyűlés a múlt század végén kimondta a nők egyenjogúsítását, azóta a pesti női klubbok, in recognitionem juris dominalis, minden országgyűlésre megválasztatnak valahol egy nőt képviselőnek, s az ott ül a jobb centrum első padjában. Legszorgalmasabban jelenlevő, legtöbbször felszólaló, legtöbbet jegyző tagja az országgyűlésnek. Ez védi a női jogokat. Egynél többet azért nem választatnak meg, nehogy ellent mondjanak egymásnak, így legalább a női részen el van kerülve az átkos pártszakadás. Természetesen női gyorsírók és női reporterek is vannak már az országgyűlésen, de még min­dig csak kivételképen, valamint női doktorok, medicináé et juris, sőt női tanárok és első folya­­modású bírák is. Ez mind nem eléggé megtisz­tult fogalom még. Kell rá az utol­s ötven év a régi rosz világból, hogy egészen megülepedjék. A nő egyenjogusítás még csak most; édes, ha nem iszszuk, mig kétszer le nem lesz fejtve. (Folytatása következik.) gun .,ubí, ■■WMeaawMBzzai—b—i—Hwhy A mai ülésből. A­ki azt hiszi, hogy nálunk a nagy hordere­jű, fontos elvi viták rabolják el a legtöbb időt a törvényhozástól, a­kik elhitték a jobboldali la­pok örökös jajveszékelésének azt az ürügyét, hogy a baloldal az, mely a sürgős reformokat törvényerőre emelkedni nem engedi oly gyor­san, mint azt az ország érdeke megkívánná, arra igen kívánatos dolog lett volna, ha a mai országos ülésen ott lesz vala. Megtanulhatta vol­na legalább, hogy egészen másutt van a hiba, egészen más az, a­mi a dolgok gyors mér­etét késlelteti. Van nekünk igen sok okos és bölcs emberünk. Több talán, mint a­mennyi egy ily kis országot a cultura jelen aránya szerint megillet. Azok töviről hegyire értik a maguk tárgyát, mint akár csak valami egyetemi tanár. Hanem hát vala­mit tudni és aztán azt mással közleni tudni: egészen különböző két dolog. Hiszen már egye­temi professoraink nem egyszer lettek annak a támadásnak kitéve, hogy oly­­tankönyveket ad­nak az ifjúság kezébe, a­miket mintha sanszkrit­­ból fordított volna valami kontár diák robotban. Desperátusan, érthetlenül és m oly nyakatekert magyarsággal vannak írva, hogy az egészséges nyelvérzékű tanuló háromszor csapja a falhoz a könyvet, mire egy §-ból valamennyire kibön­gészheti, hogy annak írója körülbelül mit akart mondani. Az embernek ilyenkor mindig eszébe jut az a disztchon: „Drága Kőnek, Wenczel, bizonyis­ten nem te magyar vagy.“ Miután pedig a törvényhozási pályára készü­lő új nemzedéknek az ily kicsavart magyarság­gal tanító emberek kezén kell keresztül menni, mi­csoda aztán, ha ennek a kéznek a nyoma meglátszik az, ifjú törvényhozókon a beszélnek aztán ki per longum et latum összevisza hadar­va vénasszonyos bőbeszédűséggel tücsköt-boga­­rat, á la Kautz, ki pedig minden megérthetősé­­get kizáró tömörséggel á la Pauler stb. Megtanuljuk a tantárgyat, de nem magyar­ul tanuljuk meg azt, a nyelv az, amit az ország­házban majd minden szónok kínpadra feszít. Beszélhet ő aztán nagy hangon, sok gestussal, hosszadalmasan, a­mi haszna, ha eget verő gon­dolatait senki sem érti meg? Vagy ha érti is, hát félreérti. Az csak annyi, mintha a falaknak be­szélt volna. Most már túl vagyunk azon az időn, amikor okosnak tartottunk valakit azért, mert meg nem értettük. Sőt inkább megköveteljük min­den képviselőtől, hogy ha nem tud is valami so­kat, de amit tud,­­ azt úgy adja elő, hogy azt megérthessük, de félre ne érthessük. Három hét óta másodszor történik már, hogy tárgyalás alá került beterjesztés több órai vita után visszaküldetik a beterjesztő bizottsághoz, új szövegezés végett. A beterjesztéshez, melyet pártkülönbség és kivétel nélkül az egész képviselőház pártolt, két módosítvány adatott be. Másfél órai vita után feltette az elnök a kérdést, hogy kik pártolják a pénzügyi bizottság előterjesztését az eredeti szerkezetben ? Felállt a képviselők egy harmad­része. Aztán feltétetett a második kérdés: kik pártolják az első módosítással? Felkelt a ház­nak megint egy harmadrésze. Végre jött a har­madik kérdés: kik pártolják a másik módosí­tással? Ekkor felkelt a harmadik harmadrész. Summa summarum tehát, felkelt az elfoga­dás mellett az egész ház, mert három har­madrész­e egy egész. S ezért még­sem emel­kedhetett határozattá semmi, mert minden egy­harmadrészt leszavazta a másik kettő. Ennél­fogva egy elvileg mindenki által pártolt javaslat elbukott volna, ha az elnök heves tiltakozások daczára is fel nem teszi a kérdést, hogy a javas­lat új szövegezés végett a pénzügyi bizottsághoz visszautasítandó-e, vagy már most megbukott­­nak tekintendő ? Az első mellett szavazott aztán 123 — az egész baloldal s néhányan a jobbról, — kellene 120 a jobboldalról. És ez mind azért történt, mert az előterjesztés érthetlenül, hibásan volt fogalmazva. Magyar nyelvmesterek kaphatók minden is­kolai igazgatónál. A mai ülés mind ilyen apró félreértések pro- és contra magyarázgatásával tölt el. Mindenki kapacitálta a szomszédját, hogy­­ hiszen ezt így nem pedig amúgy kell érteni s volt általános zsongás, mint a méhkasban, a méhek termelő munkássága nélkül. Fontosabb momentumot csak az Éber Nándor beszéde képezett az ülés elején. Érdekes volt látni, mikor a szónok hangsúlyozta, hogy az ál­lamtitkárokat állandósítani kell, hogy akkor Zeyk Károly belügym. államtitkár, Fest Gyula keresk. volt államtitkár, Csemeghy, Nehrebecz­­ky és a hivatalnoksereg minő kézzel lábbal igye­kezett kifejezni helyeslését. — S mikor aztán a szóló hozzá­tette, hogy az ekép Állandósított ál­lamtitkár ne legyen politikai államtitkár,­­ mert hiszen arra való a miniszer, s így az államtitkár administráljon, de ne lehessen képviselő; egy­szerre, hogy eleresztette fülét farkát valamennyi, mintha csak leforrázták volna. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése febr. 4. Az esti lapunkban közlött tudósítás befejezése után következett a 8-ik határozati javaslat, mely így hangzik:

Next