A Hon, 1873. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1873-02-18 / 40. szám

mák megmaradtak. A hatóságok bástyafalai a kormány felé megnyíltak s most már az eddig körül­zárt hely nem önálló többi, hanem előre­tolt működési pontja a kormánynak. Uj eszmék, uj dolgok s teendők merültek fel alakulatlan zűrzavarban s mindezen uj dolgok hamarjában a régi formákba szorittattak. Igen, a régi formákba, mert sem a kormány, sem a hatóságok nem bírtak elég tudományos s, emelkedett nézetű egyénnel, kik az új követel­mények között a régi és új között fennálló ellen­tétet, folytonos tervszerű munkával kiegyenlít­hették volna. Nem volt tervező gondolata sen­kinek sem és nem is lehetett, mert eddig leg­alább úgy látszik, hogy ha a közigazgatás veze­tői közül megvolt is többeknél a gyakorlat és jóakarat, az erély és kitartás, de nem volt meg a magasabb szempontú vizsgáló és rendező erő, mit csak a tudományos képzettség adhat meg. A naturalisták serege, a routin emberei bír­hatnak praedilectióval valami forma vagy elv iránt, de, hacsak nem kiváló gennek, nem vár­hatunk tőlük reformot, mert tehetségük csak abból áll, hogy bizonyos formák között ügyesen s ha van tehetségük,eszesen is tudnak mozogni. A reform-eszmék máshol támadnak s a reform előkészítésének útja nem a régi bureaukból in­dul ki. Miről legközelebb. K.n. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése febr. 17. Az esti lapunkban közlött tudósítás befejezése után következett a közlekedési miniszter költ­ségvetésének folytatólagos tárgyalása. A követ­kező fejezet: kőutak fentartása. A kezelés ro­vatban személyes járandóságokra előirányozta­­tik 133,951 frt. Szentpály Jenő: A közlekedési politikában nevezetes változások szükségesek. Nézete sze­rint ezentúl nem annyira azon utakra fordítan­dó figyelem, a­melyek most parallel vezetnek, hanem a melyek vasutakhoz vezetnek, illetőleg a melyek vasutak által metszettnek keresztül. (Helyeslés). Nézetem szerint ez volna egyike leg­főbb teendőinknek. Mielőtt valamely irányban utakat akarunk építeni, szükségesnek tartja, hogy egészben is­merjük az utak hálózatát. (Helyeslés.) A­mi pedig az utak fentartására vonatkozik, erre nézve megjegyzi, hogy az államutak jó karban való fentartására törvényt hozni szükségesnek nem tart. Erre nem szükséges egyéb, mint pénz és helyes intézkedés. Különben legc­élszerűbb lenne valamennyi az országban lévő államuta­­kat államkezelés alá venni, mert az igen sok ideig nem tartandó fen, hogy az utak fentartására a közmunka természetben legyen leszolgálható; e részben tehát első­sorban egy közmunka tör­vény behozatala szükséges , mert alig van oly intézkedés e hazában, mely nagyobb munka pa­zarlással csak kevés eredményt képes felmutat­ni, mint ez. (Helyeslés.) Péchy Tamás: Szintén óhajtja a közmun­­katörvény behozatalát, hanem addig, míg ez életbe léphet, minthogy előre láthatólag a köz­munka készpénzben behajtása nem egy helyen nagy resensust, az egész ügy pedig ennek foly­tán halogatást fog szenvedni, szükséges a jelen rendszer bajain, ha palliative is, segíteni. Ilyen eszköz az, hogy a vasutak kényszeríttessenek az útépítő anyagok olcsóbb szállítására. Meg­­szavazza az összeget. Erre a ház is elfogadja a nevezett tételt. Ugyan e tételnél a dologi­­kiadások 6375 frtot tesznek, tavai volt 5485 frt. Megszavaztatik. A fentartás rovatában előirányoztatik — Ma­gyar és Horvátországra, összesen 4.687.674 frt. A pénzügyi bizottság 150.000 frt törlésével 4.533.674 frtot indítványoz megszavaztatni. Megszavaztatik.­­ Következik a fedezet, melyhez felszólal Molnár György . Mikó gróf az utak fentar­­tásáról ő felségéhez intézett jelentésében emlé­keztetett bizonyos alapokra, melyek kamatai évenkint 26.000 frtot tettek, s melyek akkor útépítésre fordittattak. Erre nézve kér felvilá­gosítást. Tisza Lajos: Tudomása szerint ez alapok az állampénztárba olvadtak. Majoros István : A bezdán-zombori államot dolgában szólal föl. Bácsmegye akkora, mint kevés nyugati birodalom, s még sincs egy jó útja sem; erre a kormány pénzt kapott, hogy kiépítse, még sem létetett egy kapavágást sem. A fedezet erre 4900 írtban — a következő részletezéssel: utak és hidak építési járuléka 2200, tavai 2438 volt; ócska anyag 2500 frt, tavai ugyanennyi volt, fűtermés eladásából 200 frt, tavai is ennyi volt — állapittatik meg. A következő fejezet: vizi utak és tengeri ki­kötők fentartása. 1. Rovat. Kezelés. Személyes járandóságok czimén (Magyar és Horvátországra együtt) 22.568 frt irányoztatik elő, a­mit a bizottság is megszavazni ajánl. Szluha Benedek a gemenczi útvonal álla­mivá tétele iránt nyújt be határozati javaslatot, mi azonban — nem e fejezethez tartozván — későbbre utasítttatik. A fentebbi tétel megszavaztatik, valamint megszavaztatik dologi kiadások czimén 19,654 frt, a„fentartás“ rovat alatt „folyókra és csator­nákra 338,371 frt, tengeri kikötőkre 41,000 frt; a fedezet összesesen ócska anyagok, fatermés, füzeseken okozott kár megtérítése s térkép ela­dás czimén 215 frt, tavai 175 ft volt. Következő fejezet: Nyugdijak. A központi igazgatásnál előirányoztatik 14,850, tavai 1175 (?) volt, államépítészeti hivataloknál 62,283, tavai 63,038 volt, at építésnél 13,016, tavai 11,153 volt, vízépítésnél 2,486, tavai 2,063 volt, összesen 92,635, tavai 77,431 volt. Mind­ez ösz­­szegek megszavaztatnak. Következik a rendkívüli szükséglet és fe­dezet. Éhez szót emel Helfy Ignácz : E rendkívüli rovat jaz, mely leginkább előidézte a nagy deficitet. A minisz­ter rosszul teszi, hogy­­a fölmerülő igen fontos kérdésekre nézve nem nyilatkozott. A dalmátiai vasút, az oláh-törökországi kapcsolat, s sok más, Péchy és Steiger által említett kérdés sürgetőn követelte volna a miniszteri választ. Ennél azon­ban nagyobb baj az, hogy a miniszter, és mi­kor a ház a kormánynyal és bizottsággal látszó­­lag egyet­értve nyilatkoztatja ki, hogy az általá­nos közlekedési hálózat tervének elkészülte előtt nem bocsátkozik új vasútépítkezésekbe, akkor a miniszter egy 180 mföldnyi vasútra vonatkozó törvényjavaslatot nyújt be. A Károlyvárra fiumei vasút ügye stagnál. Két év óta sürgeti a ház az erre nézve kötött szerződés bemutatását, ez azonban máig sem tör­tént meg. A fiumei kikötő munkálatokra hirde­tett pályázat eredményéről sem értesítette a há­zat a kormány. Ez alkalomból fölemlíti Ve­ro­­nesi Guiseppe esetét, kinek nevében ő nyúj­tott be kérvényt, de a kinek ügyében mi sem történt. Áttér a pesti hídépítési munkálatokra. Kikel az ellen, hogy a ház megkérdezése nélkül kezdték az első dunahíd építését, másodszor meg az ellen, hogy nem a vámház előtt kezdték, a­melyre már úgy is 5 milliót fordított az ország. E híddal is különben úgy lesz az ország, mint volt eddig minden vállalattal, hogy többe fog kerülni, mint a­mennyit előre mondanak , mert ő megvizsgálta az irodában letett terveket, s látta, hogy­ azok nem elegendő praecisek. Míg a hálózat terve be nincs nyújtva, semminő új út építését meg nem szavazza. (Helyeslés a szélső balról.) VidaCB János: minden józan észszel ellentét­ben látja, hogy előbb az első Dunahíd építtetik ki, holott Pest élelmezése stb. mind délről jő. Mulasztást követett el a minister akkor is, midőn a Bánátban nem eszközölt nagyobb közmunká­kat az ottani nyomor enyhítésére (Helyeslés szélső balról.) Tisza Lajos Helfynek válaszol. Az ő általa beterjesztett vasúti törvényjavaslatok mind olya­nok, melyek nélkül nem lehet a közlekedési há­­lózat, de lehetett, sőt be is kellett hát azokat ter­jeszteni a vasúthálózat megállapítása előtt is. Nem tartaná czélszerűnek, ha mint Helly akarja, minden szerződés a ház elé kerülne, mert a ház ideje nem győzné meg azok tárgyalását. Gio­­vani Veronese esete sokkal csekélyebb jelentő­ségű, minthogy a hosszas tárgyalást­­megérde­melné­ A margitszigeti hidat azért kellett a tör­vényhozás előleges megkér­de­z­ése nélkül épít­tetni megkezdetni, mert máskép egy teljes évet mulaszt a minister. A felső részen azért épít­tette a hidat, mert alól az összekötő vasút már építés alatt van, s a felsővel egyidejűleg elké­szül. (Helyeslés jobbról.) Következik ezután a részletezés tárgyalása. Útépítésre összesen 1.625.560 ft irányoztatik elő, tavai 1421043 frt volt. E czim részletezése kez­detik tárgyaltatni. A kömlöd-paksi útvonalra előirányoztatik 75.000 ft,­tavai 77.500 ft volt. Jankovics Miklós nem szavaz a tétel ellen, hanem kéri a minisztert, hogy ha máskor ily tételekre először irányoztatik elő, praecisirozza azt jobban, mert senki sem tudhatta, hogy a miniszter egy meglevő, s legfelebb csak javí­tandó államutat el akar hagyni, hgy a Duna egy régi medrén építtessen egy másikat, a­melyhez aztán, hogy a Duna árjának ki ne legyen téve, nagy védművek is kellenek. Különben megsza­vazza a tételt. Szeniczey Ödön. Az az ut messzebb van fél mértföldnél a Dunától s épen nem e miatt építtetnek a védelmévek. Jankovics jól tenné, ha mielőtt hosszadalmas előadásokat tart, igye­keznek a tényállással megismerkedni. (Helyesés jobbról.) Tisza Lajos megjegyzi, hogy ott nem volt államut, hanem megyei út. Jankovics a 71, 72. és 73-iki államköltségvetésből bizonyítja, hogy de bizony államut volt. A tétel erre megszavaztatik. A pest-zsimonyi államutra 45.000 főt irányoz­tatik elő, a Lacz­háza és Dunavecse közti út­rész kiépítésére. A pénzügyi bizottság, minthogy ez­­t az idén kezdetnék építtetni, s az ország pénz­ügyi helyzete újabb útvonalak építését most nem engedi, e tételt nem ajánlja megszavazásra. Földváry Mihály: A megye ez utat az ál­lam részére átengedte, reméli, hogy az állam eleget tesz kötelezettségeinek, s megépítteti ez utat. Tisza Lajos kijelenti, hogy elfogadja a p. u. bizottság véleményét. Jankovich Miklós csodálkozik ezen, mert a miniszter már szerződéseket is kötött ez út kié­­pítésére. Kéri a tétel megszavazását. A ház el­fogadja a pénzügyi bizottság véleményét s a té­tel töröltetik. A bezdán-zombori államutra 105,000 frt irá­nyoztatik elő és pedig uj tételkép 70,000 frt, a tavai fel nem használt összegből 35,000. Majoros István sürgeti , hogy az összeg csakugyan elvégre fölhasználtassék, mert az nincs rendjén, hogy a ház határozatait a kor­mány ne teljesítse. A tétel erre megszavaz­­tatik­ Megszavaztatik ezután a szombathely-pinka­fői államutnak Inczéd és Németszentmi­hály közti kiépítésére 43,300 frt; a mohács-varasdi államut befejezésére Nagy - Bajom helységhatárában 97,100, tavai 90,370 frt volt; a nagyszombat­krakkói államuton a Knyázsa és Árvaváralja közti szakasz kiépítésére 46,000, tavai volt 10 ezer; am. sziget-kirsibábai államutra 109,160 frt, tavai volt 100 ezer, az apahida-szászrégeni államutra 130,000, tavai ugyanennyi volt; a szeged-temesvár-szászszebesi államutra 65,000, tavai volt 24,870 frt; a nagyvárad-kolozsvár­­marosvásárhely-brassói államutra 15,000 forint, tavai mi sem volt. A héjasfalva-ghymesi államutra 200,000 frt irányoztatik elő ; a pénzügyi bizottság 130,000 frtot ajánl megszavazásra. Orbán Balázs azon kéréssel fordul a közle­­kedésügyi miniszterhez, hogy legyen ez útvonal műszaki vezetésére több figyelemmel, hogy el­kerülhető és ok nélküli munkák ne készüljenek, valamint arra is, hogy ha lehetséges, az utaknál a hazai munkaerő alkalmaztassák mert túlságos nagylelkűségnek tartja azt, midőn a mi népünk kezéből kivesszük a kenyeret, hogy azt másnak adjuk. Ezen jóakaratú figyelmeztetés után azok foganatosítása reményében megszavazza az elő­irányzott költséget. (Helyeslés.) Boér Antal amellett szólal föl, hogy e vonal lehetőleg a székelyföldön vonuljon át, s ne mel­­lőztessék a székelység szándékosan.” Tisza Lajos személyesen járt arra, s az el­lent­ezőről győződött meg, mint a­mit Orbán s Boér mondtak. A ház erre az összeget a p. n. bizottság véle­ménye szerint megszavazza. — Következik a nagykároly-csucsai államot 290,000 frt. A p. v. bizottság e tételt törlendőnek véli. Bocsánszky Adolf: Ez az Kraszna- és Kö­zép-Szolnok megyék életkérdése. Ez a vidék az, melynek érdekei mindig és mindenben mellőz­­tettek, a régibb időkben talán azért, mert mint „partium“ sem ide sem oda állandóan nem tar­tozott, jelenleg pedig Isten tudja miért. Ez a vidék az, melyen az állam segélyével két egy­másra helyezett kő sincsen, pedig adójával ez is ép úgy járult az ország legtávolabbi vidékein épített vas-, kő- és vízutak létesítéséhez, mint ép azon vidék, mely az ilyszerű építkezések köz­vetlen hasznát élvezte. A miniszer is e nézetben volt, hogy nem lehet tovább elhanyagolni, s ha a pénzügyi bizottság megtagadja, s ő most ebbe bele­nyugszik, teszi ezt csak azért, mert reméli, hogy a közlekedési hálózat elkészülte után ez itt is fel fog vétetni az államutak sorába. Paczolay János: Ha e megyének megsza­vazzuk, minden megyét följogosítunk ily kére­lemre. Nem szavazza meg az összeget Szathmáry Károly: A miniszer azt mond­ja, hogy az állam szempontjából ott vasutat kell építe­ni, azonban míg a vasút­­fölépülne, szüksé­gesnek tart bizonyos segélyt, a pénzügyi bizott­ság ellenben azt mondja, hogy az nem államut, tehát nem szavazza meg rá a segélyt, így tehát mi történik ? Nem lesz sem vasút, nem lesz sem államút, oly vidéken, mely legjobban meg van adóztatva, az egész országban, és mely az or­­szág terheit a legnagyobb mérvben viseli. Ő tehát a közlekedési miniszert újból és komolyan felkéri, nyilatkozzék, hogy miután vasútvonalak kiépítésére e vidéken közelebbről remény nin­csen, hajlandó lesz-e ezen vidék életkérdésére nézve annyi tekintettel lenni, hogy majd az ösz­­szes országra vonatkozó, részint vasút részint közutak hálózati tervnél ezen vidék érdekeit is­igyelembe vegye? Tisza Lajos kijelenti, hogy belenyugszik a p. v. bizottság véleményébe. Dobay Antal: Közép-Szolnok megyének sem kifelé, sem befelé semminő útja nincs. Hogy tehát honfiúi kötelességeiknek, családi kötelessé­geiknek megfelelhessenek Közép-Szolnok polgá­rai, mindenesetre nagyon óhajtandónak tartja, hogy a miniszer maradjon meg azon terve mel­lett, melyet előterjesztett a pénzügyi bizottság­hoz. Megszavazza a 40.000 frtot. Zsedényi Ede : Úgy is fel fog ez itt a vasút­hálózati tervbe vétetni. Nem szavazza meg az összeget. Lázár Ádám: Miután a rendes kiadások rovatában ittfentartás czime alatt a múlt évben megtakaritatott 150.000 frt, mely ki nem adás nem indokolt ugyan, midőn látja azonban, hogy ilyen országos érdekű vonalak elhanyagoltainak, ma ezen 40.000 írtnak a költségvetésbe leendő fölvételéhez annál inkább ragaszkodik, mivel maga a miniszter itt ismételve hangsúlyozza, hogy ezen előirányzat múlhatlanul szükséges. Deáky Lajos: Azon elllenvetés, hogy ezen vonalon vasút fog építetni,nem áll,mert az a kép­telenségek sorába tartozik. Azt mindenki tudja, hogy a csúcsai hegyen keresztül vasutat építeni nem lehet. De igen is lehet azon vonalon, me­lyet már Széchenyi az országos vasúthálózatba felvett, t. i. Nagy Károly, Zilah-Nyirsid felé az Egres-Almás és Radas pataka mentén. Megsza­vazza a 40.000 frtot. Papp György : A közlekedési ministerhez van egy kérdése.Az előtte szóllott képviselők kö­zül ketten a kérdést intézték a közlekedési mi­nisterhez, szándékozik-e a Nagy Károly — Csu­csai útvonalakat az általa közelebbről beterjesz­tendő országos kört hálózatba bevenni, mert mert noha ígérte, hogy a rendelkezésre álló ösz­­szegből ismét,mint a múlt esztendőben, segélyez­ni fogja ezen utat, tart tőle, hogy úgy járnak ők középszolnokiak, mint midőn az apa a mostoha anyára bízza két nejétől származott gyermeke közt a kenyér osztást, mert az t. i. az egész ke­nyeret saját gyermekeinek adja. Igaz, hogy 20, vagy 40 ezer frt adatott segélyképen ezen útnak helyreállítására, de egyúttal a t. kormány gr. Bánffy Béla akkori krasz­nai fő­ispánt bízta meg ezen összeg felhasználásával és ő ezt kizárólag Krasznamegye javára használta fel; pedig a Krasznamegyei utak még­is annyira mennyire járhatók voltak, míg ellenben a Tanástól­ Nagy­ Károlyig vezető út egyáltalán és teljesen jár­­hatlan. Erre elnök fölteszi a kérdést: a többség nem szavazza meg az összeget. Ülés vége 2 óra 10 perczkor. Holnap a tárgyalás folytattatik, orvosolhatók e hibák, végül megismerteti és megbírálja a F­ire­an által újabb időben föl­­fedezett segédeszközöket. H­u­n­y­a­d­y Jenő 1. tag bemutatta D­é­c­s­y .Sándor műegyetemi ta­nársegédnek : „A függvénytan némely problé­máiról szóló értekezését. Az­ értekezés tárgyát az m.-dimensiós függvények képezik, melyekre nézve szerző néhány képletet egyszerűsített. Értekezésének folyamában találkozik Abel egy képletével, melyet az korábban lehozott, és mely Décsynek egy különös esete, azután talál­kozik Se­brúdernek (Math. Ann. III. k.) értekezésével. Ezután zárt értekezlet tartatott. Nagy tud. akadémia. febr. 17. Az akadémia harmadik, mathematikai és természettudományi szakosztálya tartott ülést, S­­­o­c­z­e­k József elnöklete alatt. Az első fölolvasó J­urányi Lajos volt, ki a „Salvinia nateus spóráinak kifejlődésé­ről“ czímű értekezésével tartotta székfoglaló­ját. Értekező mindenekelőtt megjegyzi, hogy a növényvilág azon osztálya, melyhez a salvinia tartozik, már a régi időben is nagy figyelemre méltattatott, de a régibb búvárok téves ész­leletei és a spóra fejlődés­­téves magya­rázatai meghamisították a valódi tényállást. El­sorolja ezután mindazon botanikusokat, kik a salviniáról írtak és a tévelyt terjeszték; míg Schleider és Bischott a salvinia kifejlődése kö­rüli észleleteket helyes irányba terelték- Áttér­ve saját vizsgálatainak eredményére, előbb le­írja a salvinia natanst; ez vizi nö­vény és a viz fölüleletén úszik; két féle levelek­kel, melyek a viz fölött — és vizevelek, melyek gyökerekhez hasonlítanak és az a viz alatt fejlő­dését tanulmányozván, értekező számos gór­­csövi vizsgálat után ezen összetett és számos bonyodalommal fejlődő növény spóráinak át­változásait teljesen meghatározza. A második fölolvasó K­r­u­s­p­é­r István volt, értekezett a „comparatok“-ról. Ez érteke­zésből adjuk a következő kivonatot: A meter etalonok összehasonlításánál mindig azok különb­­sége méretik, melyet a milliméter ezredrésznyi fontossággal kell meghatározni. Ez a kismérték mikronnak neveztetik és körülbelül ötvenezer kisebb, mint a­mily tárgyat szabad szemmel meglátni lehetne. A hoszmértékek összehason­lításánál három mód szerint szokás eljárni, me­lyeknek elsejét német, másodikét f­r­a­n­­c­i­i­a módszernek nevezi. Az első szerint szer­kesztve van a bécsi Voigtländer és Le­­n­o­i­r-féle s a berlini Basse­l-féle kompara­tor, a második módszer szerint a párisi [G­am­­b­ey és Trescó — Dumonin féle, a harmadik Steinheil által alkalmaztatott. A Bassel-félénél a transversal, a Gambey- és Tresca-félénél a longitudinal mozgás használta­tott föl, azon czélból, hogy a mérő­szerek, me­lyek részint górcsövek és csavarparány-mérők, rés­int érzékeny emeltyűkből állanak és az etalonok végvonásai, vagy végoszlopai fölé he­lyeztetnek. Ezen készülékeket megismertetvén, értekező, azok taglalásánál a szerkezetekből ere­dő hibákra is kiterjeszkedik és előadja, miként KÜLÖNFÉLÉK. — A magyar honvédségi Ludovica Academiában, a katonai és polgári tanárok által, ez év folyama alatt, több katonai tudományos felolvasások fognak tartatni. Az első felolvasás folyó hó 18-án délutáni 5 órakor (az I-ső had­­apródi osztály tantermében), a második már­­czius 4-kén ugyanazon órában és helyiségben leend. — A budapesti magyar dalszín­ház ügyében a nemzeti színház igazgatója által gr. Lónyay Menyhért volt miniszterelnökhöz tett előterjesztése nyomtatásban megjelent. Az igaz­gató, azon érvek kifejtése után, melyek a dal­műnek a drámától elválasztását követelik, egy­úttal egy hathatós szert ajánl a művészet legma­gasabb czéljai elérésére. Nem kevesebb ez, mint hogy a színház »nemzeti« jellegéről tegyen le, és öltse fel a magyar királyi vagy udvari czímet. Érve mellette az,­­hogy a külföldi udvari szín­házak példája azt bizonyítja, hogy csak oly színház emelkedik jelentőségre, melyet a n­e­m­­zeti kegyelet és általános műszlés vagy a fejedelmek művészeti hajlamai tartanak fenn.« Ha tehát a »nemzeti kegyelet« emelő hatással van és miután színházunkat csakugyan ez léte­sítette és tartja fenn, hol veszi azt a logikát, hogy a Színházat udvarivá kell tenni? Végül az új dalszínház helyéül eddig kiszemelt hat pontot sorolja elő, úgymint a sugárút kezdete, a a Huszárféle ház helye, a régi színház-tér, az or­­szág-ut és hatvani utcza, valamint az újvilág-ut­­cza sarka, a Wodianer féle ház a szomszéd házcsoporttal és a Károly-laktanya hátsó része. Báró Orczy a két utóbbinak egyikét javasolja választani, és előterjesztéséhez 10 helyszínelési rajzot és az illető telkek értékét kimutató táblá­zatot csatolt. A nyomtatványhoz függelékül mel­lékelve van A nemzeti színház rendezője által a külföldi színházak viszonyairól tett jelentés egy része. — A szegedi báli tragoedia hőse nem szerelmi kétségbeesésből, hanem pénztári hiány folytán lett az öngyilkosság áldozata. A „Sz. H.“ újabb értesülése szerit ugyanis a gyá­szos tett előtt néhány nappal volt az illetőnek hivatalában, a gyors szállítmányok pénztárában vizsgálat, mely alkalommal 140 frt hiány mu­tatkozott. A vasúti állomásfőnök figyelmezteté a szokásos következményekre s a hiány megtérí­tésére 3 napi halasztást engedett, de arra alkal­masint képes nem lévén, oly föltűnő halállal ve­tett véget életének. Az illető novo Wo L. bévai születésű, 29 éves, rang nélkül quiétált huszártiszt ki az osztr­ államvaspályánál mintegy 5 hó óta volt szolgálatban, de sorsával elégületlen. Ked­ves társalgó volt, aki mulatságok alkalmával több órán át képes volt elmulattatni a társaságot Bosco-féle műmutatványokkal s tréfás események előadásával. A tánczvigalom alkalmával, reggeli 3 óra tájban, egy szünet alatt szintén fölszó­­tta­­tott, hogy mutasson valamit, mire azt mondó, majd ha a theát hozzák, olyat fog mutatni, mely mindenkit meg fog lepni. A thea alatt ismét tán­­czolni kezdtek, s alig hogy tánczosnőjét ele­resztő, oldalzsebéből egy pisztolyt vett elő s azt szivének irányozva elsütő. Ez volt a meglepő mutatvány. A szerencsétlen pénteken délután hunyt el. — Ismét a kard. Novotny Ferencz ze­nész a 38-ik gyalogsorezred zenekarában a nagymező-utczában 12. sz. a. lévő tánczhelyi­­ségben kihágást követett el és kénytelenek vol­tak őt eltávolítani. Erre kardot húzott, melylyel az orra előtt bezárt helyiség ajtaját vagdalta s az ajtón függő lámpát akarta leütni. A nagy zajra rendőr jött s a vitéz harerfit csendre in­tette. Novotny erre kardjával a rendőrnek ro­hant. Még idején kiütötték azonban kezéből s hoszas dulakodás után sikerült őt letartóztatni. — A Ludoviceum díszteremében d. u. 5 órakor tart nyilvános felolvasást Kápol­nai P. István százados-tanár „Az 1526-iki mohácsi hadjáratról,“ Takács tanár pe­dig a „hadjogról.“ — Érdekes esetet fog a pesti királyi törvényszék fenyitő ostálya holnap tartandó ülésében tárgyalás alá venni. Kiss Zsigmond és társai elleni kettős házassági bűnügyet. A tény­állás röviden következő: Kiss Zsigmond kecs­keméti lakos 1868 évi január 20-án házasságra lépett Farkas Zsuzsannával,­­minthogy azonban közöttük csakhamar viszály tört ki, Kiss Zsig­­mond elhagyta nejét és Sattler Juliánna nevű zsidó hajadont megismervén, ezzel Bécsbe ment, hol 1872. évben a szokásos szertartások alkal­mazásával a zsidó vallásra tért. Ezután Kiss Zsigmond visszament Kecskemétre s ott Sattler Ádámmal, Sattler Juliánna atyjával közölte abbeli szándékát, hogy Sattler Juliannát zsidó szertartások mellett nőül veszi, miután azonban a kecskeméti zsidó rabbinus, tudva, hogy Kiss nős, őket mindaddig összeesketni nem akarta, mig Kiss Zsigmond előbbi nejétől való elválását nem igazolja. Kiss Zsigmond Sattler Júliával Pestre jött s itt az áttérési bizonyítvány alapján, hol Kiss Zsigmond mint nőtlen figurái, a do­­hányutczai imolában egybekeltek. Ezen eset nem csak tárgyánál fogva érdekes, amennyiben e bűntény a ritkábbak közé tartozik, de itt azon kérdés is merül fel, hogy Kiss Zsigmondnak házassága első neje, Farkas Júliával nem szűnt-e meg érvényben lenni azáltal, hogy Kiss Zsig­mond a zsidó vallásra tért. Szent Lászlónak egy törvénye szerint keresztény zsidóval jogérvé­nyes házasságot nem köthet, kérdés tehát, hogy egy jogé­rvény­esen kötött házasság az egyik fél­nek zsidó hitre, tehát oly hitre térése által, a­mely hitbeli és keresztény között jogérvényes házasság nem létesülhet, nem semmisül-e meg ? Különben a tárgyalás folyamát és eredményét közölni fogjuk.­­ A soroksári út mellett ho­mokbányához vezető közlekedési útra, Szőke György és társai homokbánya bérlők a homok­szállítás könnyítése és gy­­orsítása végett síneket akarnak fektetni, s arra eng­délyt kér­tek a városi hatóságtól. Pichler Nán­d­r és Deutsch Mór szintén folyamodtak, hogy a va­­s említett utat vagy házilag állíttassa helyre vagy engedje meg nekik,­ hogy elkészíthessék saját költségükön, s ők a helyreállítási költséget majd apródonként beveszik a fuvarosoktól. A gazda­bizottság mindkét kérvényt kiadta a mérnöki hv­atalnak, azon utasítással, hogy Szitányi Izi­dor és Krettier Károly képviselőkkel adjanak véleményt, hogy a sínfektetés czélszerűen alkal­mazható-e ? — Az Eötvös-szoborra hirdetett pályázatról helyes megjegyzéseket tesz az ,,U. L.“ A bizottmány igen helytelenül a piedesz­­tálon kívül 4 láb magasságú szobrot kíván. Ez rendkívüli akadályt képez a pályázó szobrászok­ra nézve, mert így már nem terv­ modell, hanem valóságos szobrot kell szolgál­tatniok. Ily nagy szobrot nem lehet, mint a­hogy kisebb tervmo­­deleknél lehető, vázlatszerűleg kezelni, mert így a mű igen üres lévén, a legkedvezőtlenebb be­nyomást teszi. Ily nagy szoborért, mely a kész­kiadásokon kívül holnapokig tartó munkát vesz igénybe, 4000 frank még meghatározott biztos tiszteletdíjnak is igen csekély összeg, mint a legjelesebb pályázóra is bizonytalan pályadíj pedig nevetségesen kevés. Még nagyobb hibája a pályázati felhívásnak az, hogy nem kívánta­tik feltétlenül terv az egész emlékre, a pie­­desztül el is maradhat. Erre alig van másutt példa, mert világos, hogy az egész emléknek teljességében szépnek, öszhangzatosnak kell len­nie ; lehetnek a részek külön-külön szépek, de az egész igen ferde. Már saját tapasztalásunkból is okulhattunk volna. A Széchényi-emléknél a bi­zottmány Széchényi alakját elég jónak tartotta, s már az öntést is elrendelte, a midőn rájött, hogy az alakhoz illő piedesztált, a bizottmány minden jóakarata daczára másutt kell megren­delni, tehát a talapzatra külön volt kénytelen pályázatot hirdetni.­­ Az Eötvös-szobor bizott­mány az ügy érdekében bizonyosan meg fogja változtatni a pályázati feltételeket. A „D­un­kle b­i­­­d er“ czím alatt Boehm Hanna egy kitűnő árnykép rajzgyűjteményt ad ki Dunckernél Berlinben, melyből az első füze­­tét alkalmunk volt láthatni. E füzet 9 igen csi­nos illustratioból áll nagynevű költők műveinek egyes részleteihez. Egyik lapja Petőfinek „Esik, esik csak­ eső esik“ czimü költeményét illustrálja. A tiszta rajzon kívül gazdag phantasia s kitűnő gyöngédség s érzelemgazdagság jellemzik e gyüj­­temény egyes részeit. Az egész 99. lapból álló füzetekben fog megjelenni, melyek közül 3 ké­pez egy kötetet. — A világcsa­ság terjed a Józsefvá­rosban. A városi gazdasági bizottság mai ülésé­ben elhatároztatott, hogy a gólyautczában 19 olaj lámpát állítanak fel, s a mi fő, ki is vilá­gítják. — Szerencsés szerencsétlen­ség. Hevesmegye gy­öngyösi járás szolgabirá­­jánál több vendég lévén, egyik kocsira férfiak ültek föl. A kocsi egy tágas öblü (csordakút-féle) kút előtt állt, mely padlókkal volt fedve. A lo­vak a padlókon álltak. A­mint végre a kocsi tulajdonosa is föl akart ülni, s az egyik gyeplő­szárat megkapta, a lovak meg akartak indulni, a padló azonban alattuk e pillanatban besza­kadt, s mindkét ló a ku­ba zuhant. Szerencsére az istrángok elszakadtak. Különben az első ke­rekeivel egészen a kút szélén álló kocsi a rajta ülőkkel együtt beszakad, és menthetl­enül elvesz­nek, a minthogy a lovak el is vesztek. Most már az a kérdés, hogy ki a hibás: Kaszab szolgabiró-e, ki a kutat ily állapotban tartó, vagy azok, kik e­z ily állapotban levő kutnál sem tárták szük­séges dolognak a vigyázatot. Az eféle padlóval fedett, s a föld szinével egyenlő kutak, máskülönben is sok szerencsétlenséget okoztak már, s építésüket egyszerűen be kel­lene tiltani.­­ A házi szemétnek naponkénti kihordatását a tanács határozta el, köztisztasági szempontból, s a" gazd. bizottság felhivatott, hogy e tekintetben a bérlővel alkudozzék. A bi­zottság azonban azon nézetben van, hogy a bér­lő ezen kötelezettségének pontosan megfelelni nem képes, azonkívül ezen jól roszul teljesített kötelességért a hetenként 3-szori kihordatás 3-szoros árát kéri, a­mi minden háznál 8 ft kü­lönbséget tesz és így a szemétpénz illetéket aránytalan magasságra felszökteti. Czélszerűbb­­nek látja hát a bizottság, ha a házi szemét úgy mint eddig hetenkint 3-szor hordatnék ki.' l§j — Egy 3 mázsás sertés öt főt r i­n­t. (Beküldetett.) A napokban egy Pesten lakó asszonyság, Füzes-Abony mellett lakó ro­konától feldarabolt, és megtisztított sertést, mely közel három mázsát nyomott, — kapott ajándékba.—A sertés, mint „gyors szállítmány“ még kimúlásának napján vasútra tétetett és a harmadik napon Pestre meg is érkezett.(11-dikén feladatott, és 13-án Pesten volt.) Az illető asz­­szonyság kimegy tehát az indóházhoz, hogy a sertést haza szállitassa. Itt a sertész tudós fináncz és orvos urak megvizsgálták, szagolták, tapogat­ták , aztán kimondhatlan hivatalos authoritás­­sal bűzösnek nyilvánítók. Az ekképen dehones­­tált földi maradványt megbecsülik, s a közel száz­eteze zsirt tartalmazó szalonnát minden hozzá­­tartozandóival együtt, öt osztrák értékű forinttal kártérítik az illetőnek, és hogy hízott sertéshez jutni ez a legolcsóbb mód, azt magunk is elis­merjük. Van azonban e tárgyat illetőleg, egy pár szavunk az érdemes sertést szagoló küldött­séghez. Először is lehetségesnek tartják-e ők ma­guk, hogy téli időben a tisztán kimo­sott és besózott hús, másfél nap alatt erjedésbe mehessen? Másodszor pedig ha külö­nös szagló érzékükben bízva, leh­etséggé tudják is szagolni ezen lehetetlenséget, elhiszik-e egy­úttal ezt is, hogy 150 fontnyi szalonnát, ha nem egyébnek, de szekérkenőcsnek, meg ne vegye­nek 20 forintért? Harmadszor pedig : miért nem engedték meg, hogy az illető tulajdonos azon zsiradékot valami szappanosnak elad­hassa, Ds mért voltak oly kegyesek az illető tu­lajdonos beleegyezése, és akarata nélkül 5 fo­rintért odébb állíttatni ? Hova ? Kinek ? — Nem tudjuk, önké­nykedés-e, visszaélés-e, speculaczio-e ez ? vagy rendelettel történik ? — Már hiszen akár miből történik, de roszul történik, és a visz­­szaéléseknek végtelen sorozatára ad alkalmat, megtörténhetik pedig igen könnyen, hogy az illető vizsgáló urak, egyszer csak zsírból fog­nak házakat öntetni maguknak.— Fölhíjuk te­hát a városi hatóság figyelmét, ez ily visszaélé­sek meggátlására, vagy ha rendelet ? tehát a ren­delet javítására, vagy módosítására, mert azt

Next