A Hon, 1873. március (11. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-10 / 57. szám

57. szám. IX. évfolyam. Esti kiadás. Buda-Pest, 1873. Hétfő. mart. 10 kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-építlet földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................... . 6 frt — lír. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első­ napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el, kéziratok nem adatnak vissza. h­irdetések szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budape­st, március 16. Budapest, márt. 10. A képviselőház mai ülésén folytattatott a pénzügyminisztter költségvetése, ezt m­­egelő­­zölteg a benyújtott interpellációk, kérvények s határozati javaslatok hosszabb időt vettek igénybe. A pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásában a miniszter késznek nyilatko­zott — Horn egy határozati javaslatához ké­pest — az állam­i jövedelmekről évnegyeden­­ként kimutatást tenni közzé ; a tárgyalás kü­lönben elég gyorsan haladt. A mai ülésen megjelent a conservativ tábor új acquisitiója s régi bajnoka, Bartal György is, kit a régi collegialitás emlékű szí­vélyes fogadtatásban részesített a ház minden­ben oldalán. A „Reform“ által közzétett bank­ü­g­y­i okmányokból a „P. Napló“ következő tanulságot von­ le . E közleményekből— írja a „P. N.“—agy nagy titoknak is jöttünk tudomására. Az ország, mely a tárgyalások titkaival nem volt ismerős, mindig azt hitte, hogy L­­ó­n­y­a­y pénzügyminiszter úr ,a­z­o­n f­á­r­a­d­o­z­i­k, h­o­g­y mindazon aka­dályokat, melyek az önálló ma­gyar bank felállításának útjában állanak, elhárítsa. Azt hitte, hogy czélja sem más, mint az országot a bécsi nemzeti bank kezéből akár egyezséggel, akár szakítással kiszaba­dítani. Most már tudjuk, hogy L­ó­n­y­a­y Ú­r, míg pénzügyminiszter volt, e czélra soha egy lépést nem tett, és soha­­egy szót papírra n­e­m­ vetett. Még akkor sem, mikor a bécsi bank maga követelte, hogy ad­ói a magyar törvényhozás elé hozassanak. A román nemzeti bizott­ság a Királyföldön lakó értelmiséghez kö­vetkező felhívást intézte: Miután a némely román által proclamált pas­­sivitás következtében a királyföldön lakó népünk védelmezők nélkül maradt a törvényhozó testület­ben, s minthogy rövid idő alatt tárgyalás alá jönnek Magyarország képviselőházában a királyföldi muni­­cipiumok ügyei, a­melyek behatóan illetik az ezen földön lakó románok érdekeit, kényteleneknek érez­zük magunkat, ezen ügyek tárgyalása czéljából egy értekezletet kezdeményezni, mely értekezlet 1. évi márczius 13. fogna tartatni N.-Szebenben, s melyre barátságosa­n meghívjuk a királyföldi municipiumo­­kon lakó inteligens románokat. Czélja lesz egy felirat szerkesztése, mely a ma­gas magy. kir. kormányt és Magyarország törvény­hozó testületét értesítse a mi közös érdekeink felöl. N.-Szeben, 1873. febr. 28. A nemzeti bizottság dr. Bord­a János által. Az osztrák képviselőház thai, hétfői ülésében a választási reform-tör­vény második része, a választási rend, melyet az alkotmánybizottság szombati ülésében vál­tozatlanul elfogadott — kerül tárgyalás alá s valószínüleg vita nélkül fog elfogadtatni. Az urak háza holnap tart ülést, melyben a választási reform­-javaslat első föl­­olvasásra kerül s egy huszonegy tagból álló bizottsághoz utasittatik. A lengyelek magatartása Galicziában jó benyomást gyakorolt. A kra­­kói „Czas“ bécsi levelezője azt írja, hogy a lengyelek nem térnek többé vissza a reichsrathba. Az „Annuaire Militaire“ szerint a fi­a lét­ezi­k­ hadsreg következő elemekből és lét­számból áll: 1) Gyalogsági 126 sorezred, 4 zugv ezred­, 1 idegen ezred, 8 tur­ko ezred, 30 vadászzászlóalj, 3 zászlóalj könnyű afrikai gyalogság. 2) Lovassági: 12 karaszk­ ez­red, 20 dragonyos ezred, 14 vadász ezred, 10 huszárezred, 4 afrikai vadászezred, 3 spabi ezred. 8) Tüzérség: 31 ezred. Mi a hadsereg tisztjeit illeti, van jelenleg 5 tábornagy (Baraguey d’ Hilliers, Camrobert, Mac-Mahon, Bazain és Leboeuf); osztálytábornokok , tényleges szolgálatban 119, a tartaléknál 80; dandártábornokok tényleges szolgálatban 21­1, a tartaléknál 1­695 — összesen 581 tábornok. A táborkar 35 ezr­edesből, 49 alez­redesből, 120 őrnagyból, 280 századosból és 49 hadnagyból — összesen 533 tisztből áll. A gyalogságnak van 138 ezredese, 209 alezredese , 795 zászlóaljparancsnoka, 4325 századosa, 3232 főhadnagya és 4551 hadnagya . összesen 13.250 tisztje van. A lovasság 67 ezredessel, 87 alezre­dessel , 331 őrnagygyal, 1124 századossal, 818 főhadnagygyal és 1477 hadnagygyal -­­összesen 3904 tiszttel bír. A tüzérségnél van 63 ezredes, 81 alezredes, 286 őrnagy, 574 első és 290 má­sodosztályú százados , 526 főhadnagy és 262 hadnagy — összesen 2082 tiszt. A gensdarmeriele ezredessel, 22 alezredessel, 105 őrnagygyal, 323 száza­dossal, 253 főhadnagygyal, és 141 hadnagy­gyal — összesen 859 tiszttel rendelkezik. A műszaki csapatoknál 769, a szekerészetnél 334 ,­s így az összes franczia hadseregben 22,534 tiszt van. A franczia nemzetgyűlés eddigi tárgyalásában már addig haladt, hogy elfo­gadta a 30-as bizottság törvényjavaslatának két első czikkelyét. Thiers vétójogának megszavazásánál Belcastel indítvá­nyozó, hogy e vet. Soha se terjesztessék ki az alaptörvényekre. Támogatták őt ebben Gavardie és Baragnon, de a nemzetgyűlés nem fogadta el a javaslatot. Poroszországban újra nagy vihart keltett a poseni érsek , Ledochows­­k­y gróf egy újabb körlevele, melyet köze­lebb (febr. 27.) a megyéjebeli hittanárokhoz intézett, kötelezvén őket, hogy a hittanítást nem, mint egy kormányi rendelet nekik újab­ban meghagyta, tém­et, hanem lengyel nyelven eszközöljék. Az érsek rendelete így hangzik: „1. Az általam reátok ruházott Ganoid küldetés következtében meg van nektek engedve, hogy az iskolai fiatalságot minden osztályban tanitsátok a vallásra és pedig azon nyelven, melyen azt eddig tettétek, azaz, a tanítványok többségének ar,ya nyelvém 2. Ha azon intézetekben, melyekben ti a val­­lásoktatást lengyel nyelven eszközlitek, kisebb szá­mú németül beszélő tanítványok Vannak, ezeket e missió alapján anyanyelv­ükön,az­az németül, mint ez eddig is történt, oktathatjátok. 3. Miután a lengyel fiatalság, ha magasabb in­tézetekbe lépett, már annyira elsajátította a némete nyelvet, hogy megerőltetés nélkül hallgathatja a né­met előadást; miután ez intézetek tanulóinak már volt alkalmuk a vallástan több tételeit elsajátítni; miután végül az érettségi vizsga letételére, mely már ötöst német nyelven történik, okvetlenül szükséges a gyakorlat e tekintethez­, ezeknél kijelentem, hogy nektek további intézkedésig, s mig e kórnak sajná­latos és a lelkiismereti szabadságot korlátozó iránya meg nem szűnik, melyet isten segítségével mielőbb remélünk, megengedtetik, hogy husvéttól kezdve elő­adástok tárgyát tanítványaitokkal német nyelven közöljétek — az első és második gymnasiumi osz­tályban.“ — Pest megye ma délelőtt 10 órakor gyűlést tartott a virilisek névsorának megálla­pítása végett. Beöthy Lajos alispán megnyitván az ülést, felolvastatott az igazoló bizottság jelentése, melyben a bizottság előadja, hogy az adóhivatal csak nagyon későn és hiányosan késltse meg a legtöbb adót fizetők névsorát. Kihagyott oly neveket is, kik­ről a bizottság bizonyosan tudja, hogy a legtöbb adófizetők közé tartoznak, ezeket a bizottság fel­vette, de meglehet, hogy mások kimaradtak. Az igazoló bizottságnak alig maradt ideje, hogy e név­sort tüzetesen megállapíthassa e­ a alaposan tárgyal­hassa. Az összeállítást el nem halasztható, mert a közgyűlés a küszöbön van, s ekkorra a névsornak készen kell lenni. Jankovics Miklós indítvá­nyozta, írjon a megye a minisztériumhoz, hogy az adóhivatal jövőre hasonló hanyagsága elő ne fordul­jon. Ráday Gedeon indítványozza, hogy az egész névsor elvettessék és törvénytelennek nyilváníttas­­sék. A közgyűlés Ráday indítványát elvetette, a Jankovicsét pedig elfogadta. Ezután az egyes nevek tárgyalása és a névsor megállapításába bocsátkoztak.­­ A baloldali kör tegnap esti (márczius 9.) értekezletén a pénzügyi bizottságnak a hitelmű­veletekre vonatkozó jelentése általánosságban elfo­gadtatott. Ezután a pénzügyminiszeri költségvetés részletei tárgyaltattak, melyében a közép­minőségű ds­­ohány és szivar — valamint a só árára nézve tör­téntek nyomósabb észrevételek. “ A vasúti bizottság a vasúti há­lózatra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta tegnap, különösen nemzetgazdasági s vasúti-politikai szem­pontból. Hozzá­szólt ahoz a bizottság minden tagja, s általában a vasutak irányára nézve, több kevesebb eltéréseket kivéve, ellenkező nézet nem volt. T­i­­s­z­a miniszter részletes előadása után szólt D­á­n­i­­e­l Pál s különösen a kikinda-pancsovai összekötte­tést hangsúlyozta. K­és­mi­c­k­­y Gábor & S­zent­­p­á­l­y kiválóan a zimony-budapesti s aztán a já­nai vonal kiépitését­ tartják mindenek felett sürgősnek. Házmán az északi tengernek Fiuméval összeköttetését látná helyes vasúti combinatiónak , Is­észt Imre ezen pályáknál a keleti kereskedés biztosítását, a pályák compensatiojának eszméjét, hogy a jövedelmezetlen pályák jövedelmezőkkel egyesíttessenek, s végre a tarifa szabályozására egy hatásos lépést lát ezen pályák valósításában. Paczo­­lay a Kánolyváros sziszeki vonal megszerzését is óhajtaná. Muz­slay a vonalakat államköltségen óhajtaná létesíteni, ha a különbözet nem igen nagy , ugyszinte Petrovai Péchy gr. nem óhajt­ több vasutat, mint mennyit m­ár a törvény biztosít financiális okok­ból. Salamon Lajos elfogadja a javaslatot. A tárgyalás a pénzügyi bizottsággal együttesen fog folytattatni. A belügyminiszterré lett Szapáry Gyula gróf helyett jegyzőnek Szentpály Jenő választatott.­­ A házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottság vasárnap reggel 9 órától d. u­. 1-ig tartott ülésében folytatta tanácskozásait, és némi módosításokkal, bevégezte a szavazásra vonatkozó rész tárgyalását. Mindjárt elején a 135. §-nál a c­o­ture kérdése függőbe hagyatott, a ma 0 órakor tar­tandó ülésre. Jelentékenyt változtatás történt a 145. 145. és­ 150. § nál. A 141. §-ban a név szerinti sza­vazást nem 20 hanem 30 tag kérheti. A 145. §-ban, a választásokra nézve az mondatik ki, hogy a vá­lasztások a jegyzők választásának (22. §.) kivételé­vel mindig titkos szavazással történnek. A 150. §. eleje, hol a ház által elvetett indítványokról van szó , így módosíttatott: a ház által elvetett vagy meg i­s hal­adott indítvány stb. Ugyanazon ülésszak­­ alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az ipar művészeti iránya és az ipar­­múzeumok. Mudrony Soma felolvasása az országos magyar iparegyesületben. (Első közlemény.) Uraim! Engedjék meg, hogy becses figyelmü­ket egy oly intézmény számára vegyem igénybe, mely még alig egy negyed évszázada, hogy az emberi­ség művelődési történetében mint szereplő tényező be­lépett, mely azonban már ezen rövid idő alatt is bá­mulatos eredményeket hozott létre a műipar terén, s a­mely —­ ha minden jel nem csal — bizonyára még sokkal nagyobb jövőre van hivatva. Az­­i­p­a­r­m­ú­z­e­u­m­o­k­r­ó­l kívánok szólani, melyeknek tanulmányozása a múlt nyáron tett kör­utazásom tárgyát képezte. E körutam alkalmával az európai nevezetesebb iparmúzeumokat egyenként megszemléltem.— Meglá­togattam név szerint a bécsi, berlini, stuttgarti, párisi és londoni ilynemű gyűjteményeket. Mindazáltal nem szándékozom önöket a látottak részletes elősorolásá­­val fárasztani, mivel úgyis tudom, hogy sokan van­nak, kik egyik másik általam látogatott intézetet vagy valamennyit ép oly jól ismerik, mint én, ha­nem inkább tanulmányaim általános eredményét, az egész intézmény lényegéről való felfogásomat kí­vánnám közölni, különös tekintettel azon intézetre, melyet hazánk számára régóta tervezünk, s melynek életbeléptetésére is több irányban előkészületek tör­téntek. Kétségtelen, hogy ezer meg ezer ember van, m­ég az iparosok körében is, akik hideg közönynyel, vagy legfeljebb a kíváncsiság határán belől maradó érdekeltséggel haladnak végig azon termeken, hol a különféle ipari érdekű tárgyak összegyűjtve és kiál­lítva vannak. De lelkesedni az iparmúzeum intézmé­nye felett csak kevesen tudnak. Pedig ez intézmény teljes mértékben megérdemli, hogy érte lelkesül­jünk . . Ez intézményben egy nagy eszme van meg­testesítve, egyike azon szellemi hatalmaknak, me­lyek az emberiség haladási történetében észrevét­lenül fölmerülnek, a társadalom gondolkozását mind jobban áthatják, a haladási törekvéseknek irányt ad­­nak és midőn már a köztudatban úgy­szólván hússá és vérré váltak, uralkodni kezdenek a­­­korszellem felett és a történetet alakítják. Ezek azon eszmék melyeket hazánk egyik legnagyobb fia, a k­o­r uralkodó eszméinek nevezett. Századunk egyik oly uralkodó eszméje az is, melynek az iparmúzeumi intézmény tényezője és egyszersmind tényezettje, kifolyása és egyszersmind term­tője. Köztudomású, hogy nemcsak a jelenkorban, hanem a legrégibb idők óta szüntelen oda irányult az emberiség törekvése, hogy az emberi szellemet és munkaerőt a természet által szolgáltatott durva anyag felett uralomra emelje. E küzdelem története azonos a czivilisatio tör­ténetével. Csak nem igen régen volt, hogy az ipar fejlődése és a szabad verseny érvényre emelkedése folytán oly jelenségek kezdtek mutatkozni a nagy iparos államokban, főleg Angliában, melyek az embe­riség minden őszinte barátját komoly aggodalom­nba ejthették. Azt láttuk ugyanis, hogy a gyárszerű ter­melés mindenütt ellenállhatlan súlylyal kezdett nehe­zedni a kézműiparra. Sokan már-már a legszomo­­rúbb jövőt kezdték jósolni az egyéni munkaerőnek. Azt mondogatták, hogy ha a megkezdett irányban halad az iparfejlődés, a tömeges gyártás lesz egye­düli uralkodó a földön; a kézművesek gyári munká­sokká fognak sülyedni, ezzel karöltve az iparos kö­zéposztály elenyészik, és mély, áthidalhatatlan sza­kadás támad az iparos munkaadó gyárosok és a munkások osztálya között; a munkás soha, vagy csak rendkívüli esetekben juthat majd azon szerencsés helyzetbe, hogy önálló gyárossá váljék, mivel ahhoz nagy tőke kell, és ezt szereznie nem lesz alkalma. De még itt sem állapodott meg a jövőbe vetett szo­morú kilátásokról elkeserített jóslók Cassandra-szava. A világ piac­ain az angol ipar uralkodott majdnem ki­zárólagos hatalommal. Már jogosultnak látszott a kilá­tás, hogy ez uralom súlya nemcsak csökkenni nem fog, hanem évtizedről-évtizedre érezhetőbbé lesz. Az el­lenállhatlan verseny minden más ország iparát el fogja nyomni; Anglia lesz a világ műhelye, és a többi or­szág csupán arra való lesz, hogy a nyers­anyagokat szolgáltassa, és az Angliában gyártott czikkeket fo­gyassza. Mindezek valóban nagyon szomorú kilátások valának. Ha telj­esültek volna, az ipar fejlődése az emberiségre nézve nem áldás, hanem átok leendett. Képzelhető, milyen képe lenne a világnak, ha az ipar terén a tömeges gyártás lenne egyedül uralkodó. Az egyén magasabb művészeti képességei a gyári kapta­­szerűség özönében elfojtva, a munkás a gyáros tőke­­hatalmába hajtva, az iparos középosztály kétfelé sza­kítva, a kisebb rész a gyárosok közzé emelve, a túl­nyomó nagyobb rész az önállótlan munkások töme­gébe elvegyítve! De e szomorú kilátás nem teljesült; nem telje­sült, mert közbelépett az újkornak azon uralkodó eszméje, melyről az imént szóltunk, s mely egészen más irányt adott az ipar fejlődésének, s ez eszme: a szépművészet alkalmazása az iparra. Ha az iparmúzeumi intézmény keletkezési tör­ténetét elő akarjuk adni, mindenekelőtt ezen eszmé­nek (melyet műipari eszmének nevezhetünk) főbb fejlődési mozzanatait kell megérintenünk, más­felől pedig meg­emlékeznünk azon legrégibb állandó ipargyűjteményről, mely az iparmúzeumi intézmény­nek bizonyos tekintetben mintán­ szolgált, t. i. a pá­risi „Conservatoir des arts et métiers“­­ről, mely tulajdonképen nem iparmúzeum Ugyan e szó valódi értelmében, de azzal sok tekintetben ana­lóg. E kettő ugyanis, u. m. az iparra alkalma­zott szépművészet eszméje, és a Con­­servatoir des arts et métiersben rejlő eszme volt úgy­szólván szülője az első ipar­múzeum­nak, a londoni Southkensingtoni múzeum­nak, mely azután valamennyi többi iparmúzeum­­nak példányul vett, de eddig sehol utol nem ért min­tául szolgált. a­ Szóljunk először az iparra alkalmazott szépmű­­vészet eszméjéről. Mindenki előtt ismeretes tény, hogy ez eszme nem uj. (Vajmi kevés uj van a nap alatt!) A közép­korban és még később is egész a rideg rationalismus koráig ezen eszme nem csak mint testetlen „ige , hanem teljes valóságában megtestesülve élt és virág­zott. E korban minden kiváló iparos legfőbb ambitiója volt,hogy­ művész legyen.Az ezen korból ránk maradt építészeti remekművek, egyházi és házi szerek, fara­gott munkák, arany és ezüst művek, agyag és por­­czelán tárgyak, bútorok és fegyverek, öltönyök és ékszerek, mind arról tanúskodnak, hogy az akkori iparosok mily lankadatlan buzgalommal és mily bá­mulatos sikerrel igyekeztek megérdemelni a „mes­ter“ nevet, mely egyaránt művészt és iparost jelen­tett, és melyet elejteni és mellőzni legkevésbé kor­szerű épen most, midőn a művészet ismét kezet nyújt az iparosnak. Az újabb korban azonban a művészet és ipar egymástól elvált és­­egymástól mindinkább eltávo­zott, és e századnak majdnem közepéig jóformán el is volt felejtve a régi összetartozandóság- tudata. Jó­formán csak egy ország volt, hol az érintkezés bár lazán de mindig fentartatott, sőt egyes „sajátságos álmodozó“ által folyton tápláltatott. Ez ország­ Fran­ciaország, mely ennélfogva bátran tekinthető az ipar mai magasabb irányának szülőföldjéül. Hossza­dalmas volna egyenként felsorolni azon intézkedése­ket, melyek ez irányban Francziaország részéről lé­tettek, s melyek azt eredményezték, hogy Franczia­­ország finomabb ízlésével a divatvilág irányadó­ja lett és maradt a legújabb időkig. Egész áta­­lánosságban csak azt említjük meg, hogy az úgy nevezhető műipari törekvéseknek három föté­­nyezője volt: a nemzeti később királyi és császári gobelin és por­cellán gyárak, — az ipari rajzoktatás, — és a műiparki­­állítások. — Francziaország sohasem hódolt meg a manchesteri tanoknak, melyek az absolut szabad­versenynél magasabb szempontot nem ismernek, és mindenfelé azt követelték, hogy az állam minden­nemű iparral hagyjon fel. Francziaország mindig fentartotta említett gyárait, természetesen nem finan­­cziális szempontból, nem a végett, hogy azok jöve­delméből gazdagodjék, hanem főleg a végett, hogy az azokban tenyésző műipari csemeték a művésziet­­len kor önző ridegségében el ne maradjanak. — A rajzoktatásban is Francziaország fentartotta a „jog­folytonosságot“ a művészet aranykorával, a közép­korral. Hanem mindezeknél fontosabb a harmadik tényező, a műkiállítások intézménye, mely az új iránynak közvetlen előzménye volt. Országgyűlési tudósítások. A képviselőházi ülése mart. IO. Elnök Bittó István, jegyzők: Mihályi Péter Szeniczey Ödön Kiss Miklós. A miniszterek közü­l jelen vannak: Pauler Ti­vadar, Kerkapoly Károly Trefort Ágost Zichy Jó­zsef gr. Szeniczey Ödön olvassa a múlt ülés jegyző­könyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy gróf Szapáry Gyula tisza­­abádi képviselőségéről — belügyminiszterré történt kinevezése folytán — lemond, a kerület új választás megtartására szólíttatik föl; jelenti továbbá, hogy Bartal György kővárvidéki kis nyiresi várkerületben­ megválasztott képviselő benyújtotta megbizó leve­lét. (Éljenzés jobbról.) Benyújtja ezenfölül Privigye város kérvényét a törvényhatóságok költségeinek fe­dezése iránt. Várady Gábor magánkérvényt nyújt be, 1848-ban szenvedett károk megtérítése iránt. Vidacs János Pestmegye Kórós községének kérvényét nyújtja be, a Dunaszabályozás iránt. Hoffmann Pál hat­ javaslatot nyújt be maga és több társa nevében a vallásalapok megválasztá­sára egy külön bizottság megválasztása iránt. Trefort Ágost közoktatási miniszter kéri a határozati javaslat akkori tárgyalását, midőn Ghyczy és Csiky ugyane tárgyú hat­ javaslata fog tárgyal­tatni. Buda Sándor kikelvén az ellen, hogy a mi­niszerek hónapokon át vonakodnak felelni egyes in­­terpellátiókra, megújítja négy hónappal ezelőtt az erdélyi vas-, kőszén- és rézbányák állítólagos eladá­sára nézve tett interpellátiójá­t. Kerkapoly Károly: Azért nem felelt előbb e kérdésre, mert jobbnak látta, hogy az a költség­­vetés keretében idéztethessék el. A bányák eladá­sáról nincs szó, hanem arról, hogy a kezelés elvo­­rlassék az államtól, mely a bureaukból alig kezelheti annyi haszonhal e bányákat, mint mennyit bérbe­adás által nyerhet. (Iíelyeslés.) Buda Sándor nincs megelégedve a válaszszal, m­ert a miniszter azt már előbb is megadhatta v­olna. Főn tartja magának később javaslatot tennni. Buksi és Bódog három törvényjavaslatot nyújt be és pedig az italmérési jog szabályozásáról az országgyűlési képviselők napi díjairól, s a tulaj­donjog korlátlanságát gátló örökösödési szabályok megszüntetéséről. Ki fognak nyomatni és Szét­­osztatni. Pauler Tivadar magán­kérvényt nyújt be. Jókai Mór egy interpellátiót intéz az igazság­ügyminiszterhez, mely egy tudomására jutott esetre vonatkozik. Egy körmöczi hivatalnok adósa lett egy ugyan ottani polgárnak, ez ama­zt bepöröltette, az adósság megítélhetett, az illető azonban időközben áthelyeztette magát Lembergbe, s ott az 1798-ai okt. 5-ről kelt pátenssé hivatkozván — a hivatalnokok fizetése lefoglalhatlannak tekintetvén, a körmöczi bí­róság ítélete nem hajtatott végre. Ezért a következő interpellátiót adja be. Van-e tudomása a t. igazságügyminiszer úrnak arról, hogy az osztrák hatóságok a m­agyar bíróság elmarasztaló ítéletét nem hajtják végre az olyan osz­trák hivatalnok-adósok ellenében, kiknek fizetési képességének egyedül hivatalnoki fizetésük szolgál alapul, az 1798-ik oct. 25-ikki cs. pátensre hivatkozva, mely a hivatalnokok fizetését lefoglalhatlannak nyi­latkoztatja. Miután pedig a m. polgári perrendtartás 8-dik czime II. , 398. és 399-ik §§-ai szerint a magyar tisztviselők és hivatalnokok egész fizetése (300 frt levonásával) adósság miatt lefoglalható és igy az osztrák hitelezők a magyar hivatalnokok ellenében mindenkor, a magyar hitelezők pedig az osztrák hi­vatalnokok ellenében soha sem nyernek kielégítést: szándékozik-e a t.- miniszer úr e balhelyzeten ,és mi módon segíteni s az igazságos reciprocitást érvényre juttatni. Pauler Tivadar: A nemzetközi jog ismert szabványai szerint az idegen államok kötelesek vég­rehajtani egymás ítéleteit, azonban a végrehajtás módozataira nézve mindenütt az illető államokban meghatározott módus szerint történik. Az ellenkező túlságos beavatkozás lenne az egyes államok, törvény­hozási jogkörébe, s Magyarország és oly kevéssé egyezhetnék bele a perrendtartás­ erre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásába, mint Ausztria. Ezért legnagyobb sajnálatára bár, Az iránt jobbítást nem ígérhet. Jókay Mór nem ért egyet a válaszszal, s nem nyugodhatik meg a miniszter magyarázatában. Pa­píron igen szép az, hogy egyik állam ne legyen a másik tok­ozására befolyással, de csakis papíron. Mert semmiféle jognak s így a nemzetközi jognak sem lehet a bitorló védelmére szánva lennie, már­pe­dig itt csakugyan arról van szó, hogy egy teljes jo­­gában levő hitelező kijátszassék az adós által. Mi ma-­­ holnap azon helyzetben leszünk, hogy körül vagyunk Vevő államokkal, melyek Ítéleteinket végre nem A nagyszámú igazságügyérek nem tudja melyi­kéhez már több ily tárgy­beli interpellatio intéztetett ő is intézett egyet az Ítéleteknek Bosniában való vég­rehajtása iránt s a minister válaszában a végrehaj­­­­tást ott is, s más országokra nézve is megtagadható­­nak mondta. Ez nincs rendén Ausztriában, különö­sen a keleti tartományokra nézve, könnyen megta­lálták e kérdés kolumbuszojását: azt mondták, a mi fejedelmünk czimében ben van Bosnia és Szerbia fe­­delmének is czime, hogy tehát a törvénykezési dol­gokban­ ne történjék ily sok huzavona, ne tekintsük az ott kelt ítéleteket külföldieknek, s azóta nincs baj. Ő nem mondja, hogy a mi állapotaink javítá­sánál ugyan e modust kövessék, hanem elvégre kell — bár hogyan is — ez állapotokon segíteni, hogy ne folyton vagy minket üssön az osztrák, vagy mi üttessünk az osztrák által. (Helyeslés.) A ház a választ erre tudomásul veszi. Molnár Antal benyujtja a kérvényi bizottság jelentését. Ki fog nyomatni s szombatra napirendre tűzetni. Következik azután a napirend, a pénzügymi­niszter költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Az ülés e részéről reggeli lapunkban értesítünk. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti ügyvédi egylet márczius 16-án délután 3 órakor az egylet helyisé­geiben, Úri utcza 8. szám alatt rendes évi közgyű­lését tartja. — Napirendje ez: Jelentés a lefolyt évi működésről; szavazatszedő bizottság kiküldése és az egyleti tisztikar és választmány választása; az 1872. évi számadások feletti határozat és három számvizs­gáló választása; az 1873. évi költségvetés megálla­pítása; az egyleti közlöny iránti intézkedés; az egy­leti kezelést tárgyazó netáni indítványok. — Bésán József b. Duna-Szekcsőről, múlt hó 15-én Bécsben maghalt. Vagyonának legnagyobb részét a tudósító hallomása szerint jótékony ezélű közintézetekre hagyta névszerinti a magyar Akadé­miának negyven­ezer, a pesti árvaháznak ötezer, a pesti és váczi Vakok intézeteinek egyenként 5—5 ezer forint és a duna­szekcsői rom. kath. templom­nak ezüst értékeket stb. De tetemes vagyonának legnagyobb részét a pesti egyetemben tanuló szegé­nyebb sorsú növendékek segélyezésére hagyomá­nyozta. Áldás legyen emlékén. — Az országos kisdedvédegylet központi bizottságának tegnap délben tartott nagy­gyűlése igen látogatott volt s sok örvendetes dolgot volt alkalmunk hallani az uj egylet működéséről. Az alapszabályok már meg vannak erősítve, sőt ki is nyomatva s az egyes szakosztályok élénken kezdték meg működésöket, melyről P. Szathmáry Károly titkár részletes jelentést olvasott fel. Ezen jelentésen kívül is sok­as­­ fontos ügy határoztatok el. A kisded­óvodákat terjesztő egyesületet felszólították az egye­sülésre s mint halljuk, rövid idő alatt a két egylet , s talán m­ég az alapnevelők országos egyesülete is egybe fog olvadni ezen új egyesülettel. A statisti­­kai is paedagogiai osztály egy rövid utasítást dolgo­zott ki a vidéki kisdedóvodák s gyermekkertek ala­kítása s szervezésére vonatkozólag s később ugyan­ezen tárgyban egy terjedelmes emlékiratot is fog ki­bocsátani. Ugyanezen osztály fog gondoskodni a tankönyvek felől is s még ezen ülésből egy felhívást küldött szét a népnevelési tanfelügyelőkhöz, hogy a létező kisdedóvodákról szóló adatokat beküldjék. Pest város hatósága ezen gyűlésből fel fog szólíttatni, hogy a már régebben közgyűlésileg megígért 12 telket a kisdedóvodákra jelölje ki. A­ budapesti Frö­­bel nőegylet, egyike a legtekintélyesebb hasonczélú egyleteknek, szintén felajánlotta barátságos közre­működését­­ az országos egyletnek. Végül a va­gyoni állapotokról történt intézkedés, melyek közül csak azt jegyezzük fel, hogy gr. Telekyné­ és Vad­­nayné több fővárosi takarékpénztártól jelentékeny összegeket nyertek az egylet javára. — Mennyire német város Sop­ron városa, mutatja a következő lapstatistika: ösz­­szesen jár posta útján 1309 újságpéldány. Ezek kö­zül 995 német, 297 magyar és 17 más nyelvű. Ha hozzászámítjuk az ott helyben megjelenő két lapnak házhoz hordott példányait (a Sopron 97, s az „Oeden­­burger Nachrichten“ körülbelül 200 példányát), ak­­kor­ e szám 1597-re emelkedik. A magyar lapok kö­zül jár a Budapesti Közlöny 17, Hon 16, Pesti Napló 16, Borsszemjankó 16, Magyarország és Nagyvilág 12, Néptanítók lapja 34 példányban. A német lapok közül legolvasottabb a Neue Freie Presse (!), mely­ből 101, s a Fremdenblatt, melyből 97 példány érke­zik oda. — A kecskeméti ház végre még is felépül! Sok huzavona után Kecskeméten tegnap aláírták az építkezési szerződést, melynek értelmé­ben az újonnan építendő diszes III emeletes bérház Lechner és Prnczmann jó nevű pesti építé­szek tervei szerint és vezetések mellett jövő 1874 évi augustus 1-én Kecskemét város közönségének ké­szen át­adandó. A régi ház lebontásához már hozzá­fogtak.

Next