A Hon, 1873. március (11. évfolyam, 50-74. szám)
1873-03-10 / 57. szám
57. szám. IX. évfolyam. Esti kiadás. Buda-Pest, 1873. Hétfő. mart. 10 kiadó-hivatal s Barátok-tere, Athenaeum-építlet földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................... . 6 frt — lír. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, kéziratok nem adatnak vissza. hirdetések szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, március 16. Budapest, márt. 10. A képviselőház mai ülésén folytattatott a pénzügyminisztter költségvetése, ezt megelőzölteg a benyújtott interpellációk, kérvények s határozati javaslatok hosszabb időt vettek igénybe. A pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásában a miniszter késznek nyilatkozott — Horn egy határozati javaslatához képest — az állami jövedelmekről évnegyedenként kimutatást tenni közzé ; a tárgyalás különben elég gyorsan haladt. A mai ülésen megjelent a conservativ tábor új acquisitiója s régi bajnoka, Bartal György is, kit a régi collegialitás emlékű szívélyes fogadtatásban részesített a ház mindenben oldalán. A „Reform“ által közzétett bankügyi okmányokból a „P. Napló“ következő tanulságot von le . E közleményekből— írja a „P. N.“—agy nagy titoknak is jöttünk tudomására. Az ország, mely a tárgyalások titkaival nem volt ismerős, mindig azt hitte, hogy Lónyay pénzügyminiszter úr ,azon fáradozik, hogy mindazon akadályokat, melyek az önálló magyar bank felállításának útjában állanak, elhárítsa. Azt hitte, hogy czélja sem más, mint az országot a bécsi nemzeti bank kezéből akár egyezséggel, akár szakítással kiszabadítani. Most már tudjuk, hogy Lónyay Úr, míg pénzügyminiszter volt, e czélra soha egy lépést nem tett, és sohaegy szót papírra nem vetett. Még akkor sem, mikor a bécsi bank maga követelte, hogy adói a magyar törvényhozás elé hozassanak. A román nemzeti bizottság a Királyföldön lakó értelmiséghez következő felhívást intézte: Miután a némely román által proclamált passivitás következtében a királyföldön lakó népünk védelmezők nélkül maradt a törvényhozó testületben, s minthogy rövid idő alatt tárgyalás alá jönnek Magyarország képviselőházában a királyföldi municipiumok ügyei, amelyek behatóan illetik az ezen földön lakó románok érdekeit, kényteleneknek érezzük magunkat, ezen ügyek tárgyalása czéljából egy értekezletet kezdeményezni, mely értekezlet 1. évi márczius 13. fogna tartatni N.-Szebenben, s melyre barátságosan meghívjuk a királyföldi municipiumokon lakó inteligens románokat. Czélja lesz egy felirat szerkesztése, mely a magas magy. kir. kormányt és Magyarország törvényhozó testületét értesítse a mi közös érdekeink felöl. N.-Szeben, 1873. febr. 28. A nemzeti bizottság dr. Borda János által. Az osztrák képviselőház thai, hétfői ülésében a választási reform-törvény második része, a választási rend, melyet az alkotmánybizottság szombati ülésében változatlanul elfogadott — kerül tárgyalás alá s valószínüleg vita nélkül fog elfogadtatni. Az urak háza holnap tart ülést, melyben a választási reform-javaslat első fölolvasásra kerül s egy huszonegy tagból álló bizottsághoz utasittatik. A lengyelek magatartása Galicziában jó benyomást gyakorolt. A krakói „Czas“ bécsi levelezője azt írja, hogy a lengyelek nem térnek többé vissza a reichsrathba. Az „Annuaire Militaire“ szerint a fia létezik hadsreg következő elemekből és létszámból áll: 1) Gyalogsági 126 sorezred, 4 zugv ezred, 1 idegen ezred, 8 turko ezred, 30 vadászzászlóalj, 3 zászlóalj könnyű afrikai gyalogság. 2) Lovassági: 12 karaszk ezred, 20 dragonyos ezred, 14 vadász ezred, 10 huszárezred, 4 afrikai vadászezred, 3 spabi ezred. 8) Tüzérség: 31 ezred. Mi a hadsereg tisztjeit illeti, van jelenleg 5 tábornagy (Baraguey d’ Hilliers, Camrobert, Mac-Mahon, Bazain és Leboeuf); osztálytábornokok , tényleges szolgálatban 119, a tartaléknál 80; dandártábornokok tényleges szolgálatban 211, a tartaléknál 1695 — összesen 581 tábornok. A táborkar 35 ezredesből, 49 alezredesből, 120 őrnagyból, 280 századosból és 49 hadnagyból — összesen 533 tisztből áll. A gyalogságnak van 138 ezredese, 209 alezredese , 795 zászlóaljparancsnoka, 4325 századosa, 3232 főhadnagya és 4551 hadnagya . összesen 13.250 tisztje van. A lovasság 67 ezredessel, 87 alezredessel , 331 őrnagygyal, 1124 századossal, 818 főhadnagygyal és 1477 hadnagygyal -összesen 3904 tiszttel bír. A tüzérségnél van 63 ezredes, 81 alezredes, 286 őrnagy, 574 első és 290 másodosztályú százados , 526 főhadnagy és 262 hadnagy — összesen 2082 tiszt. A gensdarmeriele ezredessel, 22 alezredessel, 105 őrnagygyal, 323 századossal, 253 főhadnagygyal, és 141 hadnagygyal — összesen 859 tiszttel rendelkezik. A műszaki csapatoknál 769, a szekerészetnél 334 ,s így az összes franczia hadseregben 22,534 tiszt van. A franczia nemzetgyűlés eddigi tárgyalásában már addig haladt, hogy elfogadta a 30-as bizottság törvényjavaslatának két első czikkelyét. Thiers vétójogának megszavazásánál Belcastel indítványozó, hogy e vet. Soha se terjesztessék ki az alaptörvényekre. Támogatták őt ebben Gavardie és Baragnon, de a nemzetgyűlés nem fogadta el a javaslatot. Poroszországban újra nagy vihart keltett a poseni érsek , Ledochowsky gróf egy újabb körlevele, melyet közelebb (febr. 27.) a megyéjebeli hittanárokhoz intézett, kötelezvén őket, hogy a hittanítást nem, mint egy kormányi rendelet nekik újabban meghagyta, témet, hanem lengyel nyelven eszközöljék. Az érsek rendelete így hangzik: „1. Az általam reátok ruházott Ganoid küldetés következtében meg van nektek engedve, hogy az iskolai fiatalságot minden osztályban tanitsátok a vallásra és pedig azon nyelven, melyen azt eddig tettétek, azaz, a tanítványok többségének ar,ya nyelvém 2. Ha azon intézetekben, melyekben ti a vallásoktatást lengyel nyelven eszközlitek, kisebb számú németül beszélő tanítványok Vannak, ezeket e missió alapján anyanyelvükön,azaz németül, mint ez eddig is történt, oktathatjátok. 3. Miután a lengyel fiatalság, ha magasabb intézetekbe lépett, már annyira elsajátította a némete nyelvet, hogy megerőltetés nélkül hallgathatja a német előadást; miután ez intézetek tanulóinak már volt alkalmuk a vallástan több tételeit elsajátítni; miután végül az érettségi vizsga letételére, mely már ötöst német nyelven történik, okvetlenül szükséges a gyakorlat e tekintethez, ezeknél kijelentem, hogy nektek további intézkedésig, s mig e kórnak sajnálatos és a lelkiismereti szabadságot korlátozó iránya meg nem szűnik, melyet isten segítségével mielőbb remélünk, megengedtetik, hogy husvéttól kezdve előadástok tárgyát tanítványaitokkal német nyelven közöljétek — az első és második gymnasiumi osztályban.“ — Pest megye ma délelőtt 10 órakor gyűlést tartott a virilisek névsorának megállapítása végett. Beöthy Lajos alispán megnyitván az ülést, felolvastatott az igazoló bizottság jelentése, melyben a bizottság előadja, hogy az adóhivatal csak nagyon későn és hiányosan késltse meg a legtöbb adót fizetők névsorát. Kihagyott oly neveket is, kikről a bizottság bizonyosan tudja, hogy a legtöbb adófizetők közé tartoznak, ezeket a bizottság felvette, de meglehet, hogy mások kimaradtak. Az igazoló bizottságnak alig maradt ideje, hogy e névsort tüzetesen megállapíthassa e a alaposan tárgyalhassa. Az összeállítást el nem halasztható, mert a közgyűlés a küszöbön van, s ekkorra a névsornak készen kell lenni. Jankovics Miklós indítványozta, írjon a megye a minisztériumhoz, hogy az adóhivatal jövőre hasonló hanyagsága elő ne forduljon. Ráday Gedeon indítványozza, hogy az egész névsor elvettessék és törvénytelennek nyilváníttassék. A közgyűlés Ráday indítványát elvetette, a Jankovicsét pedig elfogadta. Ezután az egyes nevek tárgyalása és a névsor megállapításába bocsátkoztak. A baloldali kör tegnap esti (márczius 9.) értekezletén a pénzügyi bizottságnak a hitelműveletekre vonatkozó jelentése általánosságban elfogadtatott. Ezután a pénzügyminiszeri költségvetés részletei tárgyaltattak, melyében a középminőségű dsohány és szivar — valamint a só árára nézve történtek nyomósabb észrevételek. “ A vasúti bizottság a vasúti hálózatra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalta tegnap, különösen nemzetgazdasági s vasúti-politikai szempontból. Hozzászólt ahoz a bizottság minden tagja, s általában a vasutak irányára nézve, több kevesebb eltéréseket kivéve, ellenkező nézet nem volt. Tisza miniszter részletes előadása után szólt Dániel Pál s különösen a kikinda-pancsovai összeköttetést hangsúlyozta. Késmicky Gábor & Szentpály kiválóan a zimony-budapesti s aztán a jánai vonal kiépitését tartják mindenek felett sürgősnek. Házmán az északi tengernek Fiuméval összeköttetését látná helyes vasúti combinatiónak , Isészt Imre ezen pályáknál a keleti kereskedés biztosítását, a pályák compensatiojának eszméjét, hogy a jövedelmezetlen pályák jövedelmezőkkel egyesíttessenek, s végre a tarifa szabályozására egy hatásos lépést lát ezen pályák valósításában. Paczolay a Kánolyváros sziszeki vonal megszerzését is óhajtaná. Muzslay a vonalakat államköltségen óhajtaná létesíteni, ha a különbözet nem igen nagy , ugyszinte Petrovai Péchy gr. nem óhajt több vasutat, mint mennyit már a törvény biztosít financiális okokból. Salamon Lajos elfogadja a javaslatot. A tárgyalás a pénzügyi bizottsággal együttesen fog folytattatni. A belügyminiszterré lett Szapáry Gyula gróf helyett jegyzőnek Szentpály Jenő választatott. A házszabályok átvizsgálására kiküldött bizottság vasárnap reggel 9 órától d. u. 1-ig tartott ülésében folytatta tanácskozásait, és némi módosításokkal, bevégezte a szavazásra vonatkozó rész tárgyalását. Mindjárt elején a 135. §-nál a coture kérdése függőbe hagyatott, a ma 0 órakor tartandó ülésre. Jelentékenyt változtatás történt a 145. 145. és 150. § nál. A 141. §-ban a név szerinti szavazást nem 20 hanem 30 tag kérheti. A 145. §-ban, a választásokra nézve az mondatik ki, hogy a választások a jegyzők választásának (22. §.) kivételével mindig titkos szavazással történnek. A 150. §. eleje, hol a ház által elvetett indítványokról van szó , így módosíttatott: a ház által elvetett vagy meg is haladott indítvány stb. Ugyanazon ülésszak alatt többé tanácskozás alá nem kerülhet. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az ipar művészeti iránya és az iparmúzeumok. Mudrony Soma felolvasása az országos magyar iparegyesületben. (Első közlemény.) Uraim! Engedjék meg, hogy becses figyelmüket egy oly intézmény számára vegyem igénybe, mely még alig egy negyed évszázada, hogy az emberiség művelődési történetében mint szereplő tényező belépett, mely azonban már ezen rövid idő alatt is bámulatos eredményeket hozott létre a műipar terén, s amely — ha minden jel nem csal — bizonyára még sokkal nagyobb jövőre van hivatva. Aziparmúzeumokról kívánok szólani, melyeknek tanulmányozása a múlt nyáron tett körutazásom tárgyát képezte. E körutam alkalmával az európai nevezetesebb iparmúzeumokat egyenként megszemléltem.— Meglátogattam név szerint a bécsi, berlini, stuttgarti, párisi és londoni ilynemű gyűjteményeket. Mindazáltal nem szándékozom önöket a látottak részletes elősorolásával fárasztani, mivel úgyis tudom, hogy sokan vannak, kik egyik másik általam látogatott intézetet vagy valamennyit ép oly jól ismerik, mint én, hanem inkább tanulmányaim általános eredményét, az egész intézmény lényegéről való felfogásomat kívánnám közölni, különös tekintettel azon intézetre, melyet hazánk számára régóta tervezünk, s melynek életbeléptetésére is több irányban előkészületek történtek. Kétségtelen, hogy ezer meg ezer ember van, még az iparosok körében is, akik hideg közönynyel, vagy legfeljebb a kíváncsiság határán belől maradó érdekeltséggel haladnak végig azon termeken, hol a különféle ipari érdekű tárgyak összegyűjtve és kiállítva vannak. De lelkesedni az iparmúzeum intézménye felett csak kevesen tudnak. Pedig ez intézmény teljes mértékben megérdemli, hogy érte lelkesüljünk . . Ez intézményben egy nagy eszme van megtestesítve, egyike azon szellemi hatalmaknak, melyek az emberiség haladási történetében észrevétlenül fölmerülnek, a társadalom gondolkozását mind jobban áthatják, a haladási törekvéseknek irányt adnak és midőn már a köztudatban úgyszólván hússá és vérré váltak, uralkodni kezdenek akorszellem felett és a történetet alakítják. Ezek azon eszmék melyeket hazánk egyik legnagyobb fia, a kor uralkodó eszméinek nevezett. Századunk egyik oly uralkodó eszméje az is, melynek az iparmúzeumi intézmény tényezője és egyszersmind tényezettje, kifolyása és egyszersmind termtője. Köztudomású, hogy nemcsak a jelenkorban, hanem a legrégibb idők óta szüntelen oda irányult az emberiség törekvése, hogy az emberi szellemet és munkaerőt a természet által szolgáltatott durva anyag felett uralomra emelje. E küzdelem története azonos a czivilisatio történetével. Csak nem igen régen volt, hogy az ipar fejlődése és a szabad verseny érvényre emelkedése folytán oly jelenségek kezdtek mutatkozni a nagy iparos államokban, főleg Angliában, melyek az emberiség minden őszinte barátját komoly aggodalomnba ejthették. Azt láttuk ugyanis, hogy a gyárszerű termelés mindenütt ellenállhatlan súlylyal kezdett nehezedni a kézműiparra. Sokan már-már a legszomorúbb jövőt kezdték jósolni az egyéni munkaerőnek. Azt mondogatták, hogy ha a megkezdett irányban halad az iparfejlődés, a tömeges gyártás lesz egyedüli uralkodó a földön; a kézművesek gyári munkásokká fognak sülyedni, ezzel karöltve az iparos középosztály elenyészik, és mély, áthidalhatatlan szakadás támad az iparos munkaadó gyárosok és a munkások osztálya között; a munkás soha, vagy csak rendkívüli esetekben juthat majd azon szerencsés helyzetbe, hogy önálló gyárossá váljék, mivel ahhoz nagy tőke kell, és ezt szereznie nem lesz alkalma. De még itt sem állapodott meg a jövőbe vetett szomorú kilátásokról elkeserített jóslók Cassandra-szava. A világ piacain az angol ipar uralkodott majdnem kizárólagos hatalommal. Már jogosultnak látszott a kilátás, hogy ez uralom súlya nemcsak csökkenni nem fog, hanem évtizedről-évtizedre érezhetőbbé lesz. Az ellenállhatlan verseny minden más ország iparát el fogja nyomni; Anglia lesz a világ műhelye, és a többi ország csupán arra való lesz, hogy a nyersanyagokat szolgáltassa, és az Angliában gyártott czikkeket fogyassza. Mindezek valóban nagyon szomorú kilátások valának. Ha teljesültek volna, az ipar fejlődése az emberiségre nézve nem áldás, hanem átok leendett. Képzelhető, milyen képe lenne a világnak, ha az ipar terén a tömeges gyártás lenne egyedül uralkodó. Az egyén magasabb művészeti képességei a gyári kaptaszerűség özönében elfojtva, a munkás a gyáros tőkehatalmába hajtva, az iparos középosztály kétfelé szakítva, a kisebb rész a gyárosok közzé emelve, a túlnyomó nagyobb rész az önállótlan munkások tömegébe elvegyítve! De e szomorú kilátás nem teljesült; nem teljesült, mert közbelépett az újkornak azon uralkodó eszméje, melyről az imént szóltunk, s mely egészen más irányt adott az ipar fejlődésének, s ez eszme: a szépművészet alkalmazása az iparra. Ha az iparmúzeumi intézmény keletkezési történetét elő akarjuk adni, mindenekelőtt ezen eszmének (melyet műipari eszmének nevezhetünk) főbb fejlődési mozzanatait kell megérintenünk, másfelől pedig megemlékeznünk azon legrégibb állandó ipargyűjteményről, mely az iparmúzeumi intézménynek bizonyos tekintetben mintán szolgált, t. i. a párisi „Conservatoir des arts et métiers“ről, mely tulajdonképen nem iparmúzeum Ugyan e szó valódi értelmében, de azzal sok tekintetben analóg. E kettő ugyanis, u. m. az iparra alkalmazott szépművészet eszméje, és a Conservatoir des arts et métiersben rejlő eszme volt úgyszólván szülője az első iparmúzeumnak, a londoni Southkensingtoni múzeumnak, mely azután valamennyi többi iparmúzeumnak példányul vett, de eddig sehol utol nem ért mintául szolgált. a Szóljunk először az iparra alkalmazott szépművészet eszméjéről. Mindenki előtt ismeretes tény, hogy ez eszme nem uj. (Vajmi kevés uj van a nap alatt!) A középkorban és még később is egész a rideg rationalismus koráig ezen eszme nem csak mint testetlen „ige , hanem teljes valóságában megtestesülve élt és virágzott. E korban minden kiváló iparos legfőbb ambitiója volt,hogy művész legyen.Az ezen korból ránk maradt építészeti remekművek, egyházi és házi szerek, faragott munkák, arany és ezüst művek, agyag és porczelán tárgyak, bútorok és fegyverek, öltönyök és ékszerek, mind arról tanúskodnak, hogy az akkori iparosok mily lankadatlan buzgalommal és mily bámulatos sikerrel igyekeztek megérdemelni a „mester“ nevet, mely egyaránt művészt és iparost jelentett, és melyet elejteni és mellőzni legkevésbé korszerű épen most, midőn a művészet ismét kezet nyújt az iparosnak. Az újabb korban azonban a művészet és ipar egymástól elvált ésegymástól mindinkább eltávozott, és e századnak majdnem közepéig jóformán el is volt felejtve a régi összetartozandóság- tudata. Jóformán csak egy ország volt, hol az érintkezés bár lazán de mindig fentartatott, sőt egyes „sajátságos álmodozó“ által folyton tápláltatott. Ez ország Franciaország, mely ennélfogva bátran tekinthető az ipar mai magasabb irányának szülőföldjéül. Hosszadalmas volna egyenként felsorolni azon intézkedéseket, melyek ez irányban Francziaország részéről létettek, s melyek azt eredményezték, hogy Francziaország finomabb ízlésével a divatvilág irányadója lett és maradt a legújabb időkig. Egész átalánosságban csak azt említjük meg, hogy az úgy nevezhető műipari törekvéseknek három fötényezője volt: a nemzeti később királyi és császári gobelin és porcellán gyárak, — az ipari rajzoktatás, — és a műiparkiállítások. — Francziaország sohasem hódolt meg a manchesteri tanoknak, melyek az absolut szabadversenynél magasabb szempontot nem ismernek, és mindenfelé azt követelték, hogy az állam mindennemű iparral hagyjon fel. Francziaország mindig fentartotta említett gyárait, természetesen nem financziális szempontból, nem a végett, hogy azok jövedelméből gazdagodjék, hanem főleg a végett, hogy az azokban tenyésző műipari csemeték a művészietlen kor önző ridegségében el ne maradjanak. — A rajzoktatásban is Francziaország fentartotta a „jogfolytonosságot“ a művészet aranykorával, a középkorral. Hanem mindezeknél fontosabb a harmadik tényező, a műkiállítások intézménye, mely az új iránynak közvetlen előzménye volt. Országgyűlési tudósítások. A képviselőházi ülése mart. IO. Elnök Bittó István, jegyzők: Mihályi Péter Szeniczey Ödön Kiss Miklós. A miniszterek közül jelen vannak: Pauler Tivadar, Kerkapoly Károly Trefort Ágost Zichy József gr. Szeniczey Ödön olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy gróf Szapáry Gyula tiszaabádi képviselőségéről — belügyminiszterré történt kinevezése folytán — lemond, a kerület új választás megtartására szólíttatik föl; jelenti továbbá, hogy Bartal György kővárvidéki kis nyiresi várkerületben megválasztott képviselő benyújtotta megbizó levelét. (Éljenzés jobbról.) Benyújtja ezenfölül Privigye város kérvényét a törvényhatóságok költségeinek fedezése iránt. Várady Gábor magánkérvényt nyújt be, 1848-ban szenvedett károk megtérítése iránt. Vidacs János Pestmegye Kórós községének kérvényét nyújtja be, a Dunaszabályozás iránt. Hoffmann Pál hat javaslatot nyújt be maga és több társa nevében a vallásalapok megválasztására egy külön bizottság megválasztása iránt. Trefort Ágost közoktatási miniszter kéri a határozati javaslat akkori tárgyalását, midőn Ghyczy és Csiky ugyane tárgyú hat javaslata fog tárgyaltatni. Buda Sándor kikelvén az ellen, hogy a miniszerek hónapokon át vonakodnak felelni egyes interpellátiókra, megújítja négy hónappal ezelőtt az erdélyi vas-, kőszén- és rézbányák állítólagos eladására nézve tett interpellátióját. Kerkapoly Károly: Azért nem felelt előbb e kérdésre, mert jobbnak látta, hogy az a költségvetés keretében idéztethessék el. A bányák eladásáról nincs szó, hanem arról, hogy a kezelés elvorlassék az államtól, mely a bureaukból alig kezelheti annyi haszonhal e bányákat, mint mennyit bérbeadás által nyerhet. (Iíelyeslés.) Buda Sándor nincs megelégedve a válaszszal, mert a miniszter azt már előbb is megadhatta volna. Főn tartja magának később javaslatot tennni. Buksi és Bódog három törvényjavaslatot nyújt be és pedig az italmérési jog szabályozásáról az országgyűlési képviselők napi díjairól, s a tulajdonjog korlátlanságát gátló örökösödési szabályok megszüntetéséről. Ki fognak nyomatni és Szétosztatni. Pauler Tivadar magánkérvényt nyújt be. Jókai Mór egy interpellátiót intéz az igazságügyminiszterhez, mely egy tudomására jutott esetre vonatkozik. Egy körmöczi hivatalnok adósa lett egy ugyan ottani polgárnak, ez amazt bepöröltette, az adósság megítélhetett, az illető azonban időközben áthelyeztette magát Lembergbe, s ott az 1798-ai okt. 5-ről kelt pátenssé hivatkozván — a hivatalnokok fizetése lefoglalhatlannak tekintetvén, a körmöczi bíróság ítélete nem hajtatott végre. Ezért a következő interpellátiót adja be. Van-e tudomása a t. igazságügyminiszer úrnak arról, hogy az osztrák hatóságok a magyar bíróság elmarasztaló ítéletét nem hajtják végre az olyan osztrák hivatalnok-adósok ellenében, kiknek fizetési képességének egyedül hivatalnoki fizetésük szolgál alapul, az 1798-ik oct. 25-ikki cs. pátensre hivatkozva, mely a hivatalnokok fizetését lefoglalhatlannak nyilatkoztatja. Miután pedig a m. polgári perrendtartás 8-dik czime II. , 398. és 399-ik §§-ai szerint a magyar tisztviselők és hivatalnokok egész fizetése (300 frt levonásával) adósság miatt lefoglalható és igy az osztrák hitelezők a magyar hivatalnokok ellenében mindenkor, a magyar hitelezők pedig az osztrák hivatalnokok ellenében soha sem nyernek kielégítést: szándékozik-e a t.- miniszer úr e balhelyzeten ,és mi módon segíteni s az igazságos reciprocitást érvényre juttatni. Pauler Tivadar: A nemzetközi jog ismert szabványai szerint az idegen államok kötelesek végrehajtani egymás ítéleteit, azonban a végrehajtás módozataira nézve mindenütt az illető államokban meghatározott módus szerint történik. Az ellenkező túlságos beavatkozás lenne az egyes államok, törvényhozási jogkörébe, s Magyarország és oly kevéssé egyezhetnék bele a perrendtartás erre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatásába, mint Ausztria. Ezért legnagyobb sajnálatára bár, Az iránt jobbítást nem ígérhet. Jókay Mór nem ért egyet a válaszszal, s nem nyugodhatik meg a miniszter magyarázatában. Papíron igen szép az, hogy egyik állam ne legyen a másik tokozására befolyással, de csakis papíron. Mert semmiféle jognak s így a nemzetközi jognak sem lehet a bitorló védelmére szánva lennie, márpedig itt csakugyan arról van szó, hogy egy teljes jogában levő hitelező kijátszassék az adós által. Mi ma- holnap azon helyzetben leszünk, hogy körül vagyunk Vevő államokkal, melyek Ítéleteinket végre nem A nagyszámú igazságügyérek nem tudja melyikéhez már több ily tárgybeli interpellatio intéztetett ő is intézett egyet az Ítéleteknek Bosniában való végrehajtása iránt s a minister válaszában a végrehajtást ott is, s más országokra nézve is megtagadhatónak mondta. Ez nincs rendén Ausztriában, különösen a keleti tartományokra nézve, könnyen megtalálták e kérdés kolumbuszojását: azt mondták, a mi fejedelmünk czimében ben van Bosnia és Szerbia fedelmének is czime, hogy tehát a törvénykezési dolgokban ne történjék ily sok huzavona, ne tekintsük az ott kelt ítéleteket külföldieknek, s azóta nincs baj. Ő nem mondja, hogy a mi állapotaink javításánál ugyan e modust kövessék, hanem elvégre kell — bár hogyan is — ez állapotokon segíteni, hogy ne folyton vagy minket üssön az osztrák, vagy mi üttessünk az osztrák által. (Helyeslés.) A ház a választ erre tudomásul veszi. Molnár Antal benyujtja a kérvényi bizottság jelentését. Ki fog nyomatni s szombatra napirendre tűzetni. Következik azután a napirend, a pénzügyminiszter költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Az ülés e részéről reggeli lapunkban értesítünk. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti ügyvédi egylet márczius 16-án délután 3 órakor az egylet helyiségeiben, Úri utcza 8. szám alatt rendes évi közgyűlését tartja. — Napirendje ez: Jelentés a lefolyt évi működésről; szavazatszedő bizottság kiküldése és az egyleti tisztikar és választmány választása; az 1872. évi számadások feletti határozat és három számvizsgáló választása; az 1873. évi költségvetés megállapítása; az egyleti közlöny iránti intézkedés; az egyleti kezelést tárgyazó netáni indítványok. — Bésán József b. Duna-Szekcsőről, múlt hó 15-én Bécsben maghalt. Vagyonának legnagyobb részét a tudósító hallomása szerint jótékony ezélű közintézetekre hagyta névszerinti a magyar Akadémiának negyvenezer, a pesti árvaháznak ötezer, a pesti és váczi Vakok intézeteinek egyenként 5—5 ezer forint és a dunaszekcsői rom. kath. templomnak ezüst értékeket stb. De tetemes vagyonának legnagyobb részét a pesti egyetemben tanuló szegényebb sorsú növendékek segélyezésére hagyományozta. Áldás legyen emlékén. — Az országos kisdedvédegylet központi bizottságának tegnap délben tartott nagygyűlése igen látogatott volt s sok örvendetes dolgot volt alkalmunk hallani az uj egylet működéséről. Az alapszabályok már meg vannak erősítve, sőt ki is nyomatva s az egyes szakosztályok élénken kezdték meg működésöket, melyről P. Szathmáry Károly titkár részletes jelentést olvasott fel. Ezen jelentésen kívül is sokas fontos ügy határoztatok el. A kisdedóvodákat terjesztő egyesületet felszólították az egyesülésre s mint halljuk, rövid idő alatt a két egylet , s talán még az alapnevelők országos egyesülete is egybe fog olvadni ezen új egyesülettel. A statistikai is paedagogiai osztály egy rövid utasítást dolgozott ki a vidéki kisdedóvodák s gyermekkertek alakítása s szervezésére vonatkozólag s később ugyanezen tárgyban egy terjedelmes emlékiratot is fog kibocsátani. Ugyanezen osztály fog gondoskodni a tankönyvek felől is s még ezen ülésből egy felhívást küldött szét a népnevelési tanfelügyelőkhöz, hogy a létező kisdedóvodákról szóló adatokat beküldjék. Pest város hatósága ezen gyűlésből fel fog szólíttatni, hogy a már régebben közgyűlésileg megígért 12 telket a kisdedóvodákra jelölje ki. A budapesti Fröbel nőegylet, egyike a legtekintélyesebb hasonczélú egyleteknek, szintén felajánlotta barátságos közreműködését az országos egyletnek. Végül a vagyoni állapotokról történt intézkedés, melyek közül csak azt jegyezzük fel, hogy gr. Telekyné és Vadnayné több fővárosi takarékpénztártól jelentékeny összegeket nyertek az egylet javára. — Mennyire német város Sopron városa, mutatja a következő lapstatistika: öszszesen jár posta útján 1309 újságpéldány. Ezek közül 995 német, 297 magyar és 17 más nyelvű. Ha hozzászámítjuk az ott helyben megjelenő két lapnak házhoz hordott példányait (a Sopron 97, s az „Oedenburger Nachrichten“ körülbelül 200 példányát), akkor e szám 1597-re emelkedik. A magyar lapok közül jár a Budapesti Közlöny 17, Hon 16, Pesti Napló 16, Borsszemjankó 16, Magyarország és Nagyvilág 12, Néptanítók lapja 34 példányban. A német lapok közül legolvasottabb a Neue Freie Presse (!), melyből 101, s a Fremdenblatt, melyből 97 példány érkezik oda. — A kecskeméti ház végre még is felépül! Sok huzavona után Kecskeméten tegnap aláírták az építkezési szerződést, melynek értelmében az újonnan építendő diszes III emeletes bérház Lechner és Prnczmann jó nevű pesti építészek tervei szerint és vezetések mellett jövő 1874 évi augustus 1-én Kecskemét város közönségének készen átadandó. A régi ház lebontásához már hozzáfogtak.