A Hon, 1873. április (11. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-21 / 91. szám
91. széna. XL évfolyam Kiadóhivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Esűűzetés kiklij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt —kr. 6 hónapra....................................._ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. « Esd feladás. Ilala-Pegj 1873. Hétfői, ápril 21. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minőért közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak visszaHON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Bariatoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, ápril 21. Budapest, apr. 21. A fővárosi ellenzék küldöttsége tegnap kérvényt nyújtott át a belügyminiszer helyettesének. A kérvényben a budapesti ellenzék a fővárosi 30-as szervező bizottság azon, törvénybe ütköző határozatának, mely az írni-olvasni tudás meghatározásánál formális vizsgákat kíván meg s ez által a visszaéléseknek tág tért engedő megváltoztatását, illetőleg megsemmisítését kéri. A 30-as szervező bizottság azt is elvül fogadta el, hogy a census alapjául fölvett adó befizetett legyen. Ez egyenesen törvényellenes s a fővárosi ellenzék ezen határozat megsemmisítését is követeli. A küldöttséget, a miniszter nem lévén a fővárosban, Groisz osztálytanácsos, ki jelenleg az államtitkári teendőkkel van megbízva — fogadta s elismervén a kérvényben fölhozottak helyességét. Ígéretet tett, hogy a kérvényt a miniszter megérkezése után azonnal elő fogja terjeszteni. A küldöttség következő ellenzéki polgárokból állott: Horn Ede, Köhner Ignácz, Andaházy László, ifj. Csicsmanczai Pál és Hercz Miksa. A kérvényt ezenfelül Jókai Mór is aláírta. A királyföldi németek és a katb. szászok igen nagy része titkozni készül a szászok 12 pontja és a Tóth Vilmosjavaslata ellen, s csatlakozik a románok és magyarok programmjához. Ez iránt már javában folynak a királyföldön — értesülésünk szerint— az agitátiok. A delegatio tárgyalásainak folyamat befejezése az ügyek jelen állása szerint a következőkép fog alakulni. Holnap befejezi a magyar delegatio a pénzügyi albizottság jeentéseit a pénzügyministerium költségvetése s a zárszámadások tárgyában , holnapután kedden elintézi a tengerészeti költségvetést s ugyanazon ülésben meg fog választatni a hetes albizottság, mely az osztrák delegatio hason albizottságával az eltérések fölötti megegyezést előkészíti. Szerdán nem lenne már nyilvános ülés. E napon u. i. a főrendi tagok Pestre utaznak, hogy a f. hó 25-én tartandó főrendi ülésben, amelyben a költségvetés tárgyalása megkezdetik, megjelenhessenek. A főrendek elvégzik e héten a budgetet és jövő héten folytathatja a magyar delegativ nyilvános üléseit. Időközben a hadügyi albizottság tárgyalni fogja a hadügyminiszter újóbbi előterjesztéseit, nevezetesen a nemzetközi kiállítás alkalmából a bécsi helyőrség részére kért drágasági pótlék iránti előterjesztéseit. A legfontosabb azonban, mit az albizottság még e héten tárgyalni fog a Skeneféle szerződések megvitatására kiküldött enquete jelentése. Az albizottság e részbeni véleménye valószínűleg már a jövő hétfőn a delegatio plénuma elé fog kerülni. Az osztrák delegatiótól nem várhatni, egyhamar üzenetet , minthogy nyilvános üléseit, csak néhány nap múlva fogja megkezdeni. Miután tehát az összeegyeztető bizottság a legjobb esetben csak a jövő hét közepe felé kezdheti meg működését, és a differentiális pontok nem csekély számúak, sőt a közös szavazás esete is nagyon könynyen állhat elő, nincs mód, hogy a delegatiók május 5—6-ka előtt tárgyalásaikat befejezhessék. Az osztrák delegatió bizottságai egyébiránt szorgalmasan dolgoznak. A budget-bizottság szombati ülésében a hadügyminiszter rendkívüli költségvetését tárgyalta s azon jelentékenyebb törléseket tett, így különösen a legénység ruházatának javítására 300,000 helyett 200,000, a növekvő szükséglet kiegészítésére 190,000 helyett 100,000 főt szavaztatott meg, a katonai olvasókörök berendezésére előirányzott öszszeg pedig egészen töröltetett. Az építkezések cziménél jelentéktelenebb törlések történtek, az építkezésre szánt költségek harmadik részleténél azonban jelentékenyebb, ugyanis a krakói erődítésekre 400,000 frt helyett, melyet az előadó egészen töröltetni ajánlt, 200,000 forint ajánltatott megszavazásra. A strassburgi polgármester, mint annak idejében jeleztük volt, franczia érzelmei miatt ápr. 7-én fölmentetett állásától a német kormány által. Nevezett város tanácsának 33 tagja közül 28-an tiltakoztak ez eljárás ellen s kijelenték a kerületi elnöknek, hogy csak oly polgármestert fognak elismerni, ki egyszersmind a tanács választott tagja. Erre Ernsthausen kerületi elnök Back rendőrigazgatót nevezte ki polgármesternek és a tanácsot a következő rendelettel oszlatta fel: „Tekintve, hogy Strassburg város 33 tagú tanácsából 28-an kijentették nekem, hogy nem fognak más polgármestert elismerni, mint a ki tagja a tanácsnak ; tekintve , hogy e nyilatkozat ellenkezik az 1872. febr. 27-ki 1. és az 1855. május 5-ki 19-ik tvczikkel. Az 1855-ik május 5-iki 13-dik t. ez. alapján, mely felhatalmazza a praefektet, hogy a községtanácsot két hóra felfügeszsze; tekintve, hogy a felhozott törvényekben megállapított bizottság megalakítása a jelen pillanatban sok nehézséggel járna. Az 1872. törvény 4-dik §-a alapján, mely ily esetről gondoskodik, — rendelem a mint következik : 1. §. Strassburg város tanácsa két hóra felfüggesztődik. 2. §. Baek rendőrigazgatóra, mint rendkivüli biztosra a községtanács jogai és kötelességei átruháztatnak. Strassburg, april 15. 873. Alsó-Elsass elnöke Ernsthausen.“ Elsass - Lothringia igazgatásáról közelebb jelentést terjesztettek fel az illető elnökök a berlini kormányhoz. E jelentésből kitűnik, hogy a kormányzás politikai része, habár nehézséggel, de mégis könnyebben volt keresztülvihető, mint a pénzügyi. A békeszerződés által megállapított bizottság megkezdte működését, de roppant feladatát még eddig nem volt képes egészen megoldani, mert a kerületek, községek és egyesek 36 milliónyi követeléssel léptek fel Francziaország ellen és ez összeg roppant halmaz részletekre terjed ki. Francziaországnak a maga részéről hasonló összeg követelése van Elsass- Lothringia ellen. A bizottságnak eddig öszszesen 34,000 reclamatiót kellett letárgyalnia. Az optióra nézve előadja a jelentés, hogy Elsassből 37 , 377,Lothringiából pedig 50,148 személy lett francziává, és az 1872. octóberi 33,000 katonaköteles közül csak 7000 állott elő. A többi Francziaországba vándorolt ki. Spanyolországban újabb hivatalos adatok szerint a köztársasági csapatok Puycerda ostroma alkalmával 600 foglyot ejtettek Saballs bandáiból, kik, hogy a nép dühének áldozatul ne essenek, azonnal hajóra szállíttattak. A kormány hovatovább mind erélyesebben kezd fellépni a karlisták ellen. Barcellonában a conservatív párt azt határozta, hogy tartózkodni fog a szavazástól a máj. 10-ki Constituante választásoknál. A pápa egészségi állapotáról érkezett újabb hírek azt constatálják, hogy csúzos bántalmai már jó részt megszűntek s az orvosok megengedték, hogy szobáját is elhagyhassa. Mások szerint egészen felépült és látogatásokat fogad. Francziaországban közelebb hunyt el Dorian a sept. 4-ki kormány tagja. Derék, szabadelvű, szilárd és szeplőtlen jellemű ember volt, kit akkor, midőn a communisták octoberben elfoglalták a városházát és a kormány tagjait elfogva tárták , hogy rögtön itéletileg főbe lövessék, a legszélsőbb elemek is kímélni akartak; s maga Delescluze is, ki a „Reveil“-ban féktelenül dühöngött a „védelem kormányának“ tagjai ellen, Dorian közmunkaügyi miniszterről mindig a legnagyobb tisztelettel irt. A nyilvános pályára érett férfikorában lépett 1863-ban, mikor már szakadatlan munkásság és széllemnei gyára útján tekintélyes vagyonra tett szert. Benne mindenesetre egy tekintélyes tagot vesztett a köztársasági párt. Az ápril 27-re kiírt pótválasztások élénk mozgalmat keltettek az országban. E mozgalom központjául Remusat és Bárodét párisi jelöltsége tekintendő. Mindkét részről nagy az erély és küzdelem,de miután a mérsékelt köztárs párt tekintélyesebb tagjai is hozzá csatlakoztak és naponta felhívásokat bocsátnak szét az ő érdekében, továbbá, ha ide számítjuk azon eszközöket, melyek a kormány rendelkezésére állanak és melyeket Remusat érdekében felhasznál, — ez utóbbinak sok kilátása van a megválasztatásra. Az amerikai Egyesült Államok congressusa az 1872-iki ülésszakban, tekintettel a közelgő választásokra nagyobb takarékosság szempontjából 166 millió dollárt szavazott meg a kormánynak az 1873-ik június 30-ikán bevégződő financziális évre. Most már Grant újra megválasztatott, a nagy választásoknak vége, nincs tehát szükség oly nagy takarékosságra s igy a jövő évre 183 milliót szavazott meg a congressus. E felemelésből esik a congressus és kormányhivatalnokok napi dijainak és fizetésének felemelésére 1 millió, a tengerészetre 4, a hadseregre 9 milliósat. Pensylvania törvényhozása 1 millió dollárt szavazott meg Amerika függetlenségének százados emlékére Philadelphiában 1876-ban rendezendő kiállításra. Ezen kívül gyűjtések utján is nevezetes összegek gyűltek be s igy a pénzerőből ítélve, a kiállítás méltó lesz a négy köztársasághoz. A küldöttség szónoka az esztergomi érsek volt. A beszédet szószerint nem közölhetem, de körülbelül ezeket mondta, a mint úgy hallás után emlékezem. — „Felséges Király ősi szokása a magyar nemzetnek megosztani mindég azon érzelmeket, melyek felséges királyát, és annak legmagasabb családját érdeklik.. A családi örömhöz, melyet Felséged, szeretett leánya férjhezmenetelének alkalmával érez, járulni kívánt Magyarország is törvényesen egybegyült, főrendeinek és képviselőházának küldöttségei által. E Czéiból és ily megbízatással jelentünk meg Felséged legmagasabb színe előtt, fogadja kegyesen, hódolatunk zálogául tiszta szívből jövő jókivánatainkat.“ A küldöttség élénk éljenzésének lecsillapulta után ő Felsége következőleg válaszolt: „Őszinte jókivánatuk csak fokozza atyai szívem örömérzetét, nagyon köszönöm, megemlékezésüket, és e köszönetemet vigyék meg küldőiknek is.“ Ezután a küldöttség majd minden tagjával beszélt ő Felsége, különböző kérdéseket intézve hozzájuk. A küldöttség a királytól királyné ő Felségéhez ment, s minthogy nem is kellett a királyi lakból kimenni, gyalog haladtak végig az ősrégi burg tekervényes hosszú folyosóin. A terem, melyben a királyné a küldöttséget fogadta, virágokkal volt diszitve. Midőn beléptünk a királyné már ott állott az ajtóhoz közel egy márvány asztal mellett, minden fény, minden csillogó ékszer nélkül, és mégis a legnagyobb pompában, tündér szépségének bájoló pompájában. Úgy tetszett mintha nem is emberi,hanem egy régi alak lett volna oda lehelve, melyet a képzelet alkotott magának a női baj és szelídség felől. Vagy a szivjóság, és szívnemesség tündére vett volna magára emberi alakot. Sem képzelet, sem tündér nem űzte játékát velünk, Magyarország királynője áll előttünk, Erzsébet királyné. Sugár termetét ibolyaszin magas tunique folyta körül, lilaszin Szalaggal diszitve, szoknyája fehér selyem volt, lila és ibolya színnel oly gazdagon diszítve, hogy a fehérből alig látszott valami. Hajában nem viselt semmi ékszert, gazdag fürtjei, nem folytak ezúttal szabadon vállaira, hanem korona alakban voltak szép fejére feltéve. Sem karján, sem nyakán ékszer nem volt, minden ékszere egy egyszerű ibolya csokorból állott, melyet kebelén viselt. És az egyik virág olyan jól illett a másiknak kebelére! A küldöttség szónoka, itt is a prímás volt, kiemelte a királyné érdemeit, mint uralkodónénak hangsúlyozta rokonszenvét Magyarország iránt, és kifejezést adott Magyarország szerencsekivánatainak, és azon hű ragaszkodásnak, melylyel Magyarország szeretett királynéja iránt viseltetik. A királyné láthatólag meghatottan válaszolt, a legtisztább magyar kiejtésű hangján, az érzelem bensőségé rezgeti át. „Meg vagyok győződve — mondá — hogy jókívánságuk tiszta szívből jön, és hiszem, hogy szeretett leányom boldogságát igazán óhajtják, fogadják érte köszönetemet és adják át azt küldőiknek is.“ Oly szerényen, oly szelíden ejtette ki ezen szavakat, oly üde, rózsaszín pír bontotta arczát, hogy szinte hihetetlennek látszott, hogy nem ő a mennyasszony, hanem hogy neki olyan leánya van, akra már mennyasszony lehet. A küldöttség lelkes éljenzések között hagyta el a királyné termét. Gizella főherczegnő ugyanazon épületnek földszintjén lakik, melynek első emeletét a királyné foglalja el. Az ő szobája is virágokkal volt díszesítve, az egyik szegletben zongora állott. Ő is olyan egyszerűen volt öltözve, mint édesanyja, hamuszin ruha fekete csikókkal födte szűzies termetét, nyakában egy medaillont és arany órát viselt. A prímás, midőn Magyarország szerencsekívánatait átadta, megemlítette azt is, hogy a főherczegnőnek jutott a szép szerep, Bajorországnak visszaadni a kölcsönt, Bajorország már adott Magyarországnak egy Gizellát, első királyunk feleségét, mi most visszaadjuk Bajorországnak a kölcsönt, amennyi jót tett a Bajor Gizella Magyarországban, annyi jót fog tenni a mi Gizellánk is Bajorországban. - Legőszintébb, legtisztább szívből jövő szerencsekívánatunk kisérje minden lépését, és emlékezzék meg rólunk a távolban is. - - így fejezte be a prímás beszédét, melyet a küldöttség lelkes éljenzése követett. A herczegnő nagyon meg volt hatva, hangja a meghatottságtól remegett, de azért elég érthetően, és jó magyarsággal következően válaszolt: „Hálás köszönettel fogadom szíves megemlékezésüket, fogadják ezért legmélyebb köszönetemet, ígérem, hogy a távolból is mindig azt fogom kívánni, hogy az Isten szép hazájukat áldja meg.“ Oly minden szenvelgés nélkül, a legbensőbb egyszerűséggel, a legigazabb érzés hangján mondta el a herczegnő rokonszenves köszönetét, hogy még a leghidegebb, a legzárékózottabb szívet is megmozdította volna, szavait a küldöttség szive mélyéből éljenezte meg. Ha a gondviselés csak azon jókívánságokat, hallgatja is meg, melyeket a főherczegnő leányságának utolsó papjain kapott, bizonyára nagyon boldog lesz. Nagy György: Az országos küldöttség fogadtatása. (Eredeti tudósítás). Bécs ápril 19. Magyarország küldöttségét ő felsége a király délután 1 órakor, a királyné 3/42-kor és Gizella főherczegnő 2 órakor fogadta. A képviselő és főrendiház küldöttsége Wenkheim minister palotájában jött össze, és onnan együtt mentek a burgba először a királyhoz, majd a királyné és Gizella főherczegnőhöz. A mintegy 30 tagból álló küldöttség a királyi lak fényes termeiben nagyon szép látvány volt. A király huszártábornoki egyenruhát viselt, a terem, melyben a küldöttséget fogadta gazdagon aranyozott meg, szin ripsel volt behúzva. Az esküvő. (Eredeti levelezés.) Bécs, april 20. A nászünnepély véget ért; a 16 éves menyaszszony ma déli 12 órakor esküdött örök hűséget az Augustinusok templomának öliára előtt, s midőn e sorokat irom, már a gőz szárnyain repül ut hazája Bajorhon felé. Ma reggel már 9 órakor sűrű csoportban hullámoztak az emberek az Augusztinusok temploma körül. A templom ajtai csak 10 órakor nyittattak ki, belépni csak a meghívottaknak lehetett. A templom keskeny, alig 7 vagy 8 öl széles hosszú épület, egyik végében a főoltár, másik végében az orgona van. Az ilyen ünnepélyességekre a templom helyisége teljességgel nem alkalmas, mert hogy mi történik a főoltárnál, azt csak azok tudhatják, és láthatják, kik közvetlen közelében vannak. A jól láthatást még azon körülmény is akadályozta, hogy a napvilágot elzárták és gyertyákat gyújtottak és a gyertyák füstje olyan ködöt képezett, mely sem a látást, sem az ünnepély fényét elő nem mozdította. 12 óra után néhány perccel megszólalt a templomi zene, az udvar közeledtét jelentve. Az udvar a királyi várlak folyosóin végig, gyalog jött a templomba, a menetet apródok nyitották meg, de azután, hogy ki és milyen sorrendbe jött, azt pontosan leírni nem tudom, mert daczára annak, hogy emelvényen állottunk, a gyertyák füstje, és a távolság miatt kivenni nem tudtam. Csak annyit láttam, hogy a király osztrák tábornagyi, a vőlegény osztrák tüzér ezredesi egyenruhát viselt, mellén piros szalaggal. A menyasszony hosszú uszályos rózsaszín selyem ruhában volt, a legalább is három, vagy négy rős hosszúságú uszályt udvarhölgyei vittek. A királyné, ezüsttel áttört gyöngyszín ruhát viselt, fején gyémánt diadém és földig érő csipke fátyol, ruhájának uszálya talán még hosszabb volt, mint a menyaszszonyé is uszályát négy udvarhölgy vitte utánna. Az esketést Swarczenberg herczeg bibornok érsek végezte fényes segédlettel. A szertartás V42-re ért véget, és a menet a királyi várba ugyanazon sorrendben indult vissza, mint ahogy jött. Délután 3/4-kor hagyta el a főherczegnő őseinek lakát. A tavaszi nap vidáman mosolygott az égen, ha jövő életének jelképe volt ez, akkor nem fogja azt felhő borítani. Négy lovas nyitott hintóban édesanyja balján foglalt helyet, és kisírt szemei arról tanúskodtak, hogy neki is, — mint minden más leánynak — nagyon nehéz volt a megválás a szülői háztól. Utána a király jött bajor egyenruhában vejével, ezután a koronaörökös nevelőjével, szinte két lovas nyitott kocsiban. Az ünnepély tárgya eltávozott... a zajnak elnémult utolsó hangja is, és akik a különböző országok által megvoltak bízva, a királynak, királynénak, és a főherczegnőnek, a birodalom országai és népeinek szerencsekivánatait átadni, bevégeztek küldetéseket, eleget tettek kötelességüknek megbízóikkal szemben, és eleget az uralkodó iránt. De vétenénk az igazság, vétenénk küldőink sőt maga ellen a fejedelem ellen is, ha azt mondanék hogy Magyarország üdvözlő küldöttsége elégülten távozhatik Bécsből. Küldőinknek épen úgy mint a fejedelemnek őszintésséggel tartozunk, egyik részre éppen úgy mint a másikra, köteleségünk nyíltan kimondani az igazat, mert csak így értesülhet arról maga a fejedelem is, ami nem helyesen történik. A fejedelemre nem lehet panasza a küldöttségnek, a király, valamint a királyné és Gizella főherczegnő a legszívesebben fogadta Magyarország főrendi és képviselőházának küldöttségét. Az udvari szertartások sorrendjét nem a király vagy a királyné állapítja meg, arra való lenne a főudvarmester hivatalnokseregének egész hadával. Nem tudjuk magyar részről szólhatott-e bele valaki a főudvarmester dolgába vagy nem ? Ha szólhatott és a dolog mégis így ütött ki, akkor vétett hazájának méltósága ellen és szegénységi bizonyítványt adott ki alkotmányos érzelmeiről, ha pedig a főudvarmesternek magyar részről senki nem szólhatott, szólhatott volna és szólani kellet volna magának a királynak, aki ha főudvarmesterének tapintatlanságáról értesül, bizonyosan nem fogta volna a panaszt orvosolatlanul hagyni. Mert nem arról van itt a kérdés, hogy az országos küldöttség tagjai közül Péter vagy Pál jól lásson minden ceremóniát, hanem arról, hogy az állam, melyet a küldöttségek képviselnek milyen figyelmet érdemel. Alkotmányos államban a főhatalom nép és fejedelem között egyenlően van megosztva a fejedelem egyik, a népképviselet a hatalomnak másik részét alkotja. És ha a főudvarmester úr a fejedelemmel koordinált hatalom képviselőit, a semmit nem képviselő titkos tanácsosoknak és kamarásoknak alárendeli, csak azért, mert a régi spanyol udvari etiquette könyvében a souverain parlamentnek nincs rubrikája, és ha a változott időkhöz képest, ezen roszul értelmezett etiquettet átalakítani nem lehet, akkor nagyon kár a parlamentnek magát képviseltetni csak azért, hogy itt, mint a kamarások alárendeltje szerepeljen. Sajnáljuk, hogy az általános örömérzetet az elégületlenség hangjával kellett, megzavarnunk, sajnáljuk, de kötelességünknek is mertük ezt tenni és a kötelesség teljesítését — bár sokszor kellemetlenséggel járjon is — elmulasztani sem lefelé, sem felfelé senkinek nem szabad. Nagy György A magyar delegatió V. ülése. Bécs, ápril 19. A magyar delegatió szombati ülésének első része táviratilag lapunk vasárnapi számában már közölve volt. A külügyi bizottság jelentése részletes tárgyalás alapjául elfogadtatván, annak tárgyalása megkezdetik. Szögyény-Marich László olvassa a külügyi albizottság jelentésének átalános részét. Mérey Sándor osztálytanácsos szó a főérveket emeli ki, melyek a minisztériumot a hivatalnoki fizetések állandó fölemelésére indították. Az alsóbb rangú közös hivatalnokok — úgymond — csupán fizetéseikből a jelen viszonyok közt meg nem élhetnek s mellékkeresetre vannak utalva, de nem könynyen találkozik mindig oly mellékkereset, mely a hivataloskodással összefér s nem mindenki képes két egymástól egészen eltérő teendőt végezni. A napszám Bécsben — s már évek óta — ily tisztviviselőnek fizetésénél sokkal nagyobb; már pedig azt jogosan lehet kívánni, hogy ily hivatalnok legalább is a Bécsben dívó napszámmal felérő jövedelmet élvezzen. A középrangú hivatalnokok, a fogalmazók, titkárok, osztály- s miniszteri tanácsosok fizetései sem felelnek meg sem teendőiknek, sem állásuknak, legkevésbbé pedig a jelen drágasági viszonyoknak, h így könnyen magyarázható ezen mind gyakorabban előforduló eset, hogy hivatalnokok, kik már számos évek során át sikeresen szolgálnak s már magasabb állomást értek el, az államszolgálatot elhagyván más pályára fordulnak. De ezt kivált ügyes és sokoldalú műveltséggel biró egyének tehetik és épen ezeknek kilépte a legnagyobb veszteség az államszolgálatra nézve. Ami a legfőbb állomásokat, az osztályfőnöki és miniszteri állomásokat illeti: ezekkel egyrészt rendkívüli felelősség, másrészt a képviselettel járó nevezetes költségek vannak összekötve s nem tartja különösen parlamentáris tekintetből kívánatosnak, hogy azon számos indokhoz, melyek a miniszterség elvállalására az elhatározást nehézzé teszik, még a fizetés elégtelensége járuljon. Ezek után az albizottság jelentése ellen, mely a fizetésemelést nem tartja megszavazandónak, polemizál s hangsúlyozza, hogy az államra sokkal nagyobb, sokkal érezhetőbb következményekkel járó czél háromos az 50.000 frt kiadás, mint ennek megtakarítása által. Beszédét így végzi: Azon nagyszerű lendület, mely évtizedek óta a szellemi és anyagi élet minden, viszonyait felforgatta, felemelte egyszersmind az összes javak értékét is; drágább lett a munka, drágább a pénztőke, de legdrágább a szellemi tőke. Ezt megszerezni az állam részére, nem csak minden alkotmányos testületnek, sőt minden honpolgárnak érdekében áll. S ha a törvényhozások feladatuk helyes felfogása mellett az oktatásra, tehát a szellemi tőke gyarapítására milliomokat áldoznak, akkor talán nem czélszerűtlen, sokkal kisebb összeget az államszolgálat szellemi emelésére szentelni. Sem itt, sem ott nem fognak rögtön mutatkozni oly biztosan, amily bizonyos, másrészt az hogy a mesterségesen leszállított munkabér idővel leszállítja a munkának nem csak árát, de bérértékét is. Ha mentve lesz az alsóbb rangú hivatalnok az életfenntartás gondjaitól, ha a magasabb rangú hivatalnok anyagi helyzete olyan lesz, aminő az észbeli munka sikerességére szükséges, akkor más követelések is fognak létezhetni a hivatalnokok irányában, s akkor a fiatal talentumok, melyek most az államszolgálattól vonakodnak, újra fognak azon pályára fordulni, amelyen maguknak biztosított állást szerezvén, egyszersmind a hazát is szolgálják. Ily szempontból véve merem állítani, hogy a kérdéses többlet nem meddő kiadás, hanem úgyszólván befektetés, sőt megtakarítás, és megtakarítás nem elvont, hanem szószerinti számokban kifejthető értelemben, mert azon összegek, melyek kitűnő administrate által meggazdálkodhatók,sokkal fölülmúlják azon összeget, mely itten kéretik. Mindezen indokoknál fogva kéri a magasabb illetmények megszavazását. (Élénk tetszés). Éber Nándor általános észrevételeket kíván a külügyi politikára nézve tenni, s azt hiszi, hogy a fizetések fölemelése, mely csak az egyes czímeknél szavazandó meg, még nem lehet a vita tárgya. Szögyényi László előadó: Két elvi kérdés foglaltatik az albizottság jelentésének általános részében : a vöröskönyv és a fizetések fölemelésének kérdése. E fölött az általános vitában lenne leghelyesebb nyilatkozni. (Helyeslés.) Éber Nándor a legnagyobb megelégedéssel fogadhatja, hogy a monarchia külügyi viszonyai oly szerencsés állapoton vannak, hogy azokhoz úgyszólván szó sem fér. Ami az albizottság jelentésében foglalt azon nézetet illeti, hogy a vörös könyvbe csak a bevégzett kérdésekre vonatkozó okmányok vétethetnek fel czélszerűen, megjegyzi, hogy a vörös könyv egyike azon intézményeknek, melyeket jobb volna megszüntetni, mint tovább fentartani, mert csak szinét nyújtja azon ellenőrzésnek, melyre a közösügyi bizottságok hivatva vannak. Francziaországban, hol a corps legislativ működési köre annyira korlátolva volt, a sárga könyv, mely a szabad nézetnyilvánításnak tág tért adott, s némi kárpótlást látszott nyújtani az initiativa korlátolt jogáért, természetes, hogy vívmánynak tekintetett, de nálunk, hol a bizottságoknak joga van bármely tárgyra nézve kérdést intézni a kormányhoz, s attól felvilágosítást kérni, a külpolitikai okmányok periodikus közzététele legalább is felesleges A vörös könyvnek hivatása volna a delegatiót tájékoztatni a külügyi viszonyok felől, erre azonban szóló nézete szerint a dolog természeténél fogva nem alkalmas, amint ezt a tapasztalás eléggé bebizonyította. Sokkal szélszműbbnek tartaná ennélfogva, ha mint ez Angliában szokás, a delegatió s a külügyminiszter megtartaná saját initiatiáló jogát az általa szükségesnek tartott, vagy a delegatiók által kívánt okmányok előterjesztése tekintetében. Ezek után egy nagy fontosságú kérdést kíván szóló megpendíteni a keleti vasúti összeköttetés ügyét. Ezen vasút európai fontosságú kérdés, melyben monarchiánk úgyszólván közvetítő szerepet van hivatva játszani kelet és nyűgat közt. A mi érdekünk az, hogy, két tengerhez jussunk : a fekete tengerhez, mely Ázsiával, s a görög tengerrel, mely Indiával hoz bennünket összeköttetésbe ! Ezen érdek Európa érdeke is. A vasúti összeköttetések tárgyában már 6 éve folynak a tárgyalások a szomszéd kormányok közt, de eddig még nem vezettek eredményre. Nincs szándéka e tekintetben a váltott levelezés előterjesztését kívánni, csak arra kéri a külügyminisztert, adjon felvilágítást az iránt, van-e remény, hogy a vasúti összekötő pontok Törökország, Szerbia és Romániával a legközelebbi időben megállapittathatnak. (Helyeslés.) Zsedényi Ede: a külügyi albizottságnak a vörös könyv szerkesztésére vonatkozó véleményét el nem fogadja s a vörös könyv szerkesztését a külügyminiszter belátására bízza. Azután következő fölvilágosítást kér a külügyminisztertől: Miután az osztr-magyar monarchia kereskedelmi érdekeinek védelmére egyik legfontosabb kérdés e keleti csatlakozás, melylyel némi kapcsolatba látszik lenni Anglia és India közt Pesten keresztül Konstantinápolyba és onnét Bagdad felé létesíthető vasúti összeköttetés, azt kérdi, várjon a külügyminisztérium megindította-e már a tárgyalásokat Szerbia és illetőleg Törökország kormányával azon határpont iránt, hol a szerbiai vasút csatlakoznék a magyar vasúthoz; továbbá, miután a román kamarák 150.000 frankot szavaztak meg az ottani kormány részére, hogy a magyarországgal is jelesen a Vulkán, Vöröstorony, Predeal és ojtozi vonalak összeköttetését tanulmányozza, adhat-e a miniszer e tekintetben határozottabb felvilágosítást s egyszersmind azon megnyugtatást, hogy közös monarchiánknak ezen keleti tartományokkal szemben jelen politikai viszonyai olyanok, melyek a kérdéses tárgyalásoknak, bár a jövőre senki bizonyosan nem számíthat — ez idő szerint kedvező kilátást igérnek-e ? (Helyeslés.) Andrássy Gyula gróf külügyminiszter: Méltóztassanak megengedni, hogy egyszerre nyilatkozhassam, miután már a szólásra jelentkezők mind előadták nézeteiket. Szécsen Antal gr. megjegyzi,hogy a delegációknak ellenőrzési joga nem a vörös könyv következménye, hanem a törvény rendeletének kifolyása; s e jog épen azért mert alapját a törvényben leli, sem nem gyengítethetik, sem nem öregbíttethetik a vörös könyv alakja iránti határozathozatal által. Az albizottság javaslatba hozott indítványával csak