A Hon, 1873. október (11. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-22 / 243. szám

Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................................6 frt — ikz. 6 hónapra........................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első*napjától számittatik. Esti kiadás. 248. szám. XI. évfolyam. Budapest, 1878. Szerda, oct. 22. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők, Budapest, October 22. Budapest, oct. 22. Bécsből arról értesítik a „Reformot,“ hogy november első napjaiban az udvar Budára jön, s huzamosabb ideig fog itt mulatni. Úgy írják nekünk, hogy ekkor Andrásy gróf is lejön s olyformán számítja, hogy három hónapig a magyar fővárosban lesz, az udvartartás és a külügyek vezetése is innen fog intéztetni. A miniszterelnök még nem tért haza Bécsből s alkalmasint nem is jön előbb, mig a német császr el nem távozik. Az „Ellenőr«-ben olvassuk a következő örvendetes hírt: “3 A honvéd körök megnyugtatása végett írhatjuk, hogy az őszi előléptetéseket nem fogják áthelyezésekkel megzavarni, miután a közös hadsereg tiszti karában úgy sincs meg az arány a magyar és osztrák elem között, mely Magyarországot hadjutalékánál fogva megilletné. Ez aránynak fenállását pedig már magának a hadseregnek közös természete is kívánatossá tenné. Sajnos, hogy a dolog nincs így, de ezentúl legalább fenn akarják tartani a lehetőséget, hogy így lehessen. Valóban itt az ideje, hogy a kormánymegsokalta, ami e téren történt. Honvédségünk jövője volt a koczkán, ha az előbbi „áthelyező“ rendszer tovább is követtetik. A „Jogtudományi Közlöny bővebb értesülést közöl a kodifikáczionális munkálatokról. Adjuk ez értesülést egész terjedelmében. A magánjogi törvénykönyv kidolgozásával megbízott szakférfiak e hó elején gyakori tanácskozásokig a követendő főbb elvek iránt jutottak megállapodásra. Dr. Győri Elek az általános rész szövegezésével is meg lön bízva, melynek alapjául tudvalevőleg az igazságügyi miniszer által a kir. ítélőtáblának Hoffmann javaslatára vonatkozó tervezete lett kijelölve. Hogy e szövegezés nem állhat pusztán csak fogalmazásban, arról az illetők már a fentebb említett tanácskozásokban meggyőződtek. Sajnáljuk hogy az igazságügyminiszer úr a kir. ítélőtáblának tervezetét legalább a szaklapok útján nyilvánosságra nem hozta. Az előmunkálatok ily jelentékeny tényezője mindenesetre megérdemelné annak közzétételét s tanulmányozását. Az egyéb törvényjavaslatok fölött pedig az igazságügy-minister úr által összehívott szakférfiak időszakonként folytatják tanácskozásaikat. A fizetési rendeletekről szóló törvényjavaslat, melynek kidolgozásával Eötvös Károly képviselő volt megbízva,— amennyiben alkalmunk volt a tervezettel megismerkedni, egy igen lényeges pontban eltér az e hó elején osztrák országban életbe lépett hasonnemű törvénytől. Ez eltérés abban áll, hogy az ellenmondás magán a kézbesítési ivén történhetik, és így egy külön új beadvány, annak újbóli igtatása és elintézése, szóval az egész gépezet újbóli mozgásba hozatala megkíméltetik. Az eljárás ezen egyszerűsített neme tudomásunk szerint csak Hamburgban honos, és az osztrák gyakorlati jogászok is immár annak elfogadását sürgetik. Sajnáljuk, hogy az igazságügyi miniszter úr e tervezetet sem közlé a szaklapokkal és illetőleg azok útján a szakközönséggel. Mi legalább üdvösebbnek tartanék a tervezeteknek, semmint az alkotott törvények hiányainak kimutatását. A kisebb — bagatell — perekről szóló törvényjavaslatot dr. Suhajda legfeitélőszéki bíró úr szerkeszté, ki nagyban és egészben az osztrák törvényt fogadá el alapul. A pertárgy értéke 25 irtot meg nem haladhat. A bírói illetőség a járásbíróság. Az eljárás közvetlenségre és szóbeliségre van alapítva. Érdemleges ítéletek ellen bizonyos esetekben csak semmiségi panasz engedtetik, de felebbezés nem. Felebbezésnek csak bizonyos közbenszóló végzések ellen adatik hely. Az igazi, mm. e javaslatot sem közlé a szaklapokkal A polgári perrendtartás módosítását czélzó javaslat Babos Kálmán semmitőszéki bíró dolgozta. Ez legterjedelmesebb és kiterjed a bírói illetőségre, a szavatosságra, a sommás eljárás gyökeres átalakítására, a kézbesítésre, a felebbvitelre, a hagyatéki eljárásra s általában a perrendtartásnak mindazon szakaszaira, melyeket a gyakorlati élet egy vagy más irányban hiányosaknak bizonyított be. Az igazságügyminiszter e dolgozatot sem közlé, noha nint érvényben levő törvénynek módosítását célzó javaslat üdvös eszmecserét keltene. Reméljük azonban, hogy legközelebb mégis leend alkalmunk a tervezett lényegesebb módosításokat közölhetni. Végül még megemlítjük, hogy Apáthi kereskedelmi törvénykönyvi tervezete felett is megkezdettek a tanácskozások a keresk.minisztérium kebelében. A tegnapelőtt megejtett osztrák választások eredményét következőkben foglalhatjuk össze: — Bé c sbe n: Brestel, Glaser, Kuranda, Mayrhofer, Suess, Umlauft, Stendel, Kopp, dr. Schrank, dr. Krnavetter, dr. Hoffer választattak meg. A Landstrassen , Dittes és Kopp közt új választás lesz. A többi alsóausztriai városokban megválasztattak : Perger, Wedl, Ofner, Furtmüller, polgármester, Dinstl. Felső - Ausztria városaiban: dr. Gross, Weiche báró, Wiekhoft, Göllerich; még két választás eredménye ismeretlen. A csehországi városokban : Fürst,Bareuther, Thomas, Thenner, kerületi főnök: Banhaus, Richter, Haldwich Claudi, Wolfrum, Meissler, Klier, Klepsch, Liebig, Seidemann,Kardasch, Stöhr, mind alkotmányhű. Dr. Rieger, dr. Klaudi, Kleyst, Lobkowitzky, Gregr, Oliva, dr. Pyrsch, Pilscher, ellenzékiek. Még 8 választás eredménye nem tudatik. Stájerországban : Kübeck, Seidl alkotmányhívek. Hermann, Rainer, Karion, Gudemis báró, Weinbandl, Bärenfehd, Clericalisok. Morvaországban: Fux, Chlumecky, miniszter, Oberleithner, Dr. Zaillner alkotmányfavek. Belcredi gróf, Mildschuh, Prazak, Ganzwohl, Weber, Schrom ellenzékiek. Bukovinában : Dr. Tomasczuk, K. Pino, Renney alkotmányhivek. Trieszti kereskedelmi kamarában: Teuschl alkotmányhű. Egerben a szűkebb választásnál Sandneralkotmánybű választatott meg. Francziaország mostani válságos helyzete az, mely leginkább foglalkoztatja a politikai világot. Ezért szükségesnek tartjuk itt a helyzetre vonatkozó újabb mozzanatokat részletesebben jelezni. Távirataink között említve volt, hogy a franczia jobboldal közzé tette a napokban programmát, melylyel a zavarosban halászni akar. E program it igy hangzik : »A válság közepett, melyben annyi megpróbáltatás után állunk, annyi bizonytalanság és veszély között, — a nemzetgyűlés különböző töredékei már tudatták az országgal azt, amit gondolnak és akarnak. Részünkről mi is kötelességet vélünk teljesíteni azáltal, hogy megmondjuk az országnak, hogy mit gondolunk és akarunk. Mi minden időben az ország áldozatkész szolgái voltunk. A háború fájdalmas emlékei ezt fennen hangoztatják. Midőn a nemzet szerencsétlenségei kiállása után a becsületes emberekhez fordult kérve őket, hogy egyesüljenek a caesarismus és a demagógia ellen, a mi feleltünk felhívására. Bordeuxban hozzájárultunk a mostani kormány alakításához, de a nélkül, hogy a jövőnek praejudikáltunk volna, főleg azt kívánva tőle, hogy tartsa fenn a rendet és a közbiztonságot és egyesülve a nagy conservativ párttal, kövessen conservativ politikát. Amit kívántunk tőle az első naptól kezdve, azt kívánjuk ma is és fogjuk kívánni ezután is anélkül, hogy megfeledkeznénk az eszélyről és a békülékeny szellemről, melyet nekünk a körülmények komolysága parancsol. Hívek maradtunk mindig a nekünk adott mandátumhoz, folytonos törekvéseink tárgya az volt, hogy megóvjuk az országot új catastropháktól, előmozdítsuk jóllétét és biztosítsuk jövőjét. Egy praeclarius békét fentartani a felszínen, igen kevés volna. Egy nagy nemzet nem élhet napról-napra, örökösen kitéve az események fordulatainak és az előrelátatlan meglepetéseknek: szükséges, hogy jövőjét biztosítsa és annak ura legyen. Kötelességünk megmondani Francziaországnak, hogy szerintünk miként vethet véget, isten segítségével, a szerencsétlenségnek és miként nyerheti vissza szövetségek útján ama rangot, mely őt Európában megilleti. Mi a monarchiát az ország természetes kormányának tartjuk, a monarchia alatt pedig értjük a hagyományos és örökletes monarchiát Ez alkotta Francziaországot és ez adott neki századokon át állandóságot és nagyságot. 1789-ben maga haladt a reformok élén ; 1814-ben megalapította a szabadságot s ezzel egyidejűleg megóvta a terület sérthetlenségét. Ezeket köszönhetjük a monarchiának — ily emlékek és remények lelkesitnek minket midőn a conservativek közötti unióra törekszünk. Egy örökletes, képviseleti, alkotmányos monarchia biztosítja az országnak azt, hogy saját ügyei vezetésében interveniáljon — s ezenkívül a miniszteri felelősség által biztosít minden szükséges (!) szabadságot: politikai, polgári és vallási szabadságot; a törvény előtti egyenlőséget; mindenkinek szabad hozzájuttatását minden hivatalra, méltóságra; biztosítja a munkásosztályok sorsának békés és folytonos javítását. Ez azon monarchia, melyet mi akarunk. Egyébiránt annyira tisztelve országunkat, mint a hogy szeretjük, nem várunk egyebet, mint a nemzet megbizottainak szabadon nyilvánított szavazatát. — Február, 17. 1872.« Ezzel kapcsolatosan a most közlött programm aláíróihoz, mint a jobb közép declaratiója, a következő levél intéztetett: »Köszönjük a közleményt, melyben részeltettek és szerencséseknek érezzük magunkat csatlakozhatni a hazafiság amaz érzelmeihez, melyek önöket azon fontos lépésre bírták, melyet velünk közöltek. Mi egyesültünk, hogy véghez vihessük közösen a béke és a társadalmi consolidatio művét s e tekintetben mi is elmondjuk önökkel, hogy »nem várunk egyebet, mint a nemzet megbízottainak szádon nyilvánított akaratát.« Valamint önök, úgy mi is hozzájárultunk a mostani kormány alkotásához. Amit akkor követeltünk tőle, azt követeljük most is. Mi tiszteljük ama collegáink érzeményeit és reményeit, kik a conservatív köztársasághoz csatlakoznak, de másfelől azt hiszszük, hogy jogunk és kötelességünk ki is mondani meggyőződésünket, mely a tapasztaláson alapul és hazán legmagasabb érdekei által van sugalmazva. Mi is emlékeztetjük az országot azon szolgálatokra, melyeket tett és még tehet az alkotmányos monarchia, melynek önök helyesen mutatták ki alapjait, melyeket önök öszhangzatba igyekeztek hozni a régi és a modern Francziaországgal. Mi is azt tanácsoljuk Francziaországnak, hogy ez után keresse üdvét, midőn az alkotmányi megoldások órája ütni fog.“ Chambord gróf udvari közlönye, az »Union« a salzburgi alkudozások alkalmából a következő nevezetes sorokat írja: a Ki kell jelentenünk, hogy a salzburgi értekezlet után az utolsó félreértések is, melyek Chambord gróf és Francziaország között fennállottak, ki vannak egyenlítve. Chambord gróf, rendithetlenül állván a nemzeti jog terén, melynek traditióit eddig is erélyesen tartotta fenn, a nemzetgyűlés szemében elvének teljes felségében és integritásában tűnik fel, mely, mint mindig mondottuk, oly csodálatos módon egyezteti ki a király jogát a nemzet jogaival mely az előbbiekből az utóbbiak hathatós biztosítékát alkotja. Engedményekről szó sem lehet. Szükséges joggal bírni, hogy feltételeket lehessen szabni, hogy így azon képesség éressék el, melynek alapján engedni, vagy octrogálni lehet. Az idegen földön levő Chambord gróf semmit sem enged, és nem ocrogál semmit, mert nem tűz ki semmit. És mi hozzá teszszük, hogy azon napon, midőn ő Francziaország királya lesz, nem fog kelleni sem áldozatokat hoznia, sem pedig követelnie. Mert itt ,is van valami magasabb, mint a király akarata, a nemzetgyűlés kívánsága és a pártok törvénye , és ez a monarchikus jog, mely a királynak, és az országnak egyetértése : a királynak, a ki uralkodik és kormányoz, és az országnak, mely szabadon nyilvánítja kívánságait. Ez alapokon fog megköttetni az új unió-szerződés a királylyal és az országgal. Mint tudjuk, a jobboldali bureux-k a napokban értekezletet tartottak a restauratio kérdésében. Ez értekezletnek, melyről különben már szó volt lapunkban, jegyzőkönyvét következőleg ismerteti: „Changarnier tbk. volt az első, ki szót emelt, örömének adva kiterjezést a fölött, hogy a Chambord gróffal Salzburgban folytatott alkudozások oly szerencsés véget értek. Hangsulyozá, hogy a jobboldal és a jobbközép egyetértésén fordul meg most minden, hogy eléressenek a restaurationális tervek. Chesneborg aztán előadta a beszélgetés pontjait, melyet ő Chambord gróffal folytatott Audiffret-Pasquier hg. kiemelé, hogy Chambord grama nyilatkozata után, hogy fen fog tartani minden szabadságot, melyek az alkotmányosság alapjait képezik, nem lehet már többé ellenzéket alkotni a restauratio tervezetével szemben, mely a nemzetgyűlés összeülésekor fog beterjesztetni. A nemzetgyűlés mielőbbi összehívásának opportunus volta felett igen élénk eszmecsere fejlett ki, de a kérdés igen kényes lévén, nem hozatott e felett semmi határozat; abban még megállapodás történt, hogy ha a kormány és többség ez irányban kedvező magatartást fog mutatni, oct. 23-án az állandó bizottságban indítvány fog tétetni, hogy a nemzetgyűlés oct. 27-én hivassék egybe. A „Birzev, Viedomosti“ közölve Vámbéri által a londoni »Times«-ban a chivai rabok helyzetére vonatkozólag közzétett csikkét, elismeréssel látja, hogy a magyar utazó egy idő óta igazságosabb lett Oroszország iránt, de ez alkalommal azt veti szemére, hogy Közép-Ázsiára vonatkozó művei hibás helyrajzi és történelmi adatok folytán, kételyeket kezdenek támasztani, s Sceylornak — volt moszkvai angol consulnak — a londoni »Atheneum«-ban megjelent értekezései szerint kétség merül fel az iránt is, hogy volt-e valaha Vámbéri Buhharában. A „Moskov. Viedom.“ szerint Oroszország és Chiva között a béke következő feltételek alatt köttetett meg: Az Amu-Darja jobb partján fekvő összes chivai birtokok, az ezen fólyam torkolatával együtt egészen Taddyk ágáig Oroszországhoz csatoltatnak. A folyam ezen ágától a határvonal Urga hegyfokáig terjed, s Uszty-Urt déli lejtőségén futva, az Amu régi medrénél végződik. Kungrand és Kuna-Urgence városok ezentúl is a chivai bán birtokában maradnak. Hadi kárpótlás fejében Chiva Oroszországnak 2.200.000 rubelt fizetni köteleztedt, és pedig tekintettel a chivai kincstár szegény állapotára, 20 évi határidő alatt olyképen, hogy a hátralevő részletekről 5 °/o-nyi kamat fizetendő. Orosz alattvalók szabadon űzhetnek kereskedést Chivában, s a zsaket — vámilleték — fizetésétől mentesek. Chiva magát Oroszország hűbéresének fogja vallani. A lap ezen feltételeket a mindkét oldalú béke és nyugalom szempontjából igen kielégítőknek találja, mert ezeknek következtében Oroszország Chiva fővárosától most már csak körülbelül 60 versztnyi távolságban fekszik, s az Amu-Darja jobb partján állomásozó orosz helyőrségek puszta fenyegetése, hogy az öntözési rendszert elrontják, elégséges lesz, a chivai népet folytonos hódolati viszonyban tartani. Más hírek szerint Kaufman Iánok Chivából kivonulása alkalmával a dán rendelkezésére, ki ötét 10 versztnyi távolságra kisérte, s tőle látszólag barátságos szívélyességgel bucaut vett. — tekintélyének és a rendnek fenntartása czéljából, 19 (valószínűleg chivai öntetű) ágyút és 500 puskát hagyott hátra. A „HON“ TÁRCZÁJA. Meghalt lelkek. Satyrikus kor rajz. Irta Grogfol Miklós. Ötödik fejezet. (Folytatás.) Az asztalon négy teríték volt. A negyedik helyre gyorsan megjelent egy biztosan meg nem mondható asszony vagy kisasszony, rokon vagy társalkodónő, egy harminczas lény, főkötő nélkül s tarka ruhában. Vannak személyek, kik a világon nem úgy szerepelnek, mint önálló lények, hanem mint pontok vagy foltok más lényeken. Mindig ugyanazon helyen ülnek, fejük meg nem mozdul, csaknem bútorként lehet őket tekinteni, s azt hiszszük, hogy születésök óta fel sem nyitották szájukát, habár a női szobában vagy a kamarában az ellenkezőről könnyen meg lehet győződni. »A szcsi ma igen kitűnő, kedvesem« mondá Sabakowics egy pár tányérral kikanalazva s egy óriási darabot maga elé véve azon ételből, melyet ezen káposztalevessel egyszerre szoktak feltálalni s mely báránybélből, velőből, lábból s dárás kásából áll. »Ilyet nem kap a városban« mondá Csicsikovhoz fordulva »ott, az isten tudja, mit tálalnak fel önnek.« »A kormányzónak azonban kitűnő asztala van« mondá Csicsikov. »De tudja-e, miből készitik ott az étkeket? Őrizkednék abból enni.« »Afelett nem ítélhetek, de a disznószelet s a kéken főzött halak kitűnők voltak.« »Csak úgy tetszett önnek. Tudom, hogy a piaczon veszik. Az átkozott szakács, ki egy francziánál tanult, macskát vesz, lehúzza bőrét s felteszi azt asztalra, mint nyulat!« »Pfui! miket beszélsz össze« mondá a házinő. »Nem az én hibám, kedvesem, hogy úgy történik náluk. Mindaz, mit a mi Abulánk a kutyák elé vet, ott a levesbe tétetik.« »De ily dolgokat mindig az asztalnál mondani el« felelé Sabakowics neje. »Mintha magam tenném ezt? Azonban szabadon kimondom, hogy ezen rútságokat utálom. Ha a békát czukorral készítenék is el, nem venném számba, és oly kevéssé, mint az osztrigákat, tudom, mihez hasonlítanak. Tessék, báránypecsenye« mondá Csicsikovhoz fordulva »ez nem vagdalék, minőket az úri konyhákban készítenek oly húsból, mely négy napig állott a piaczon ! Mindezt a német s franczia doctorok gondolták ki, kik mindent diétával s éhséggel akarnak gyógyítani. Fel kellene őket akasztani rendeleteikkel együtt! Azt hiszik, hogy a mi gyomrunk is oly vékonyfolyású német természetű, mint az övék! Ez egyátalában nem áll, mindez üres rágalom . . .« Sabakowics itt egyúttal fejét is megrázta. „Fecsegnek műveltségről, felvilágosodásról; az egész felvilágosodás csak...! Majd oly szavat mondtam, melyet nem illik asztalnál kimondani. Nálam másként áll a dolog. Ha disznófélét akarok, tegyék fel az egész disznót az asztalra, épen igy a julival vagy a libával. Inkább csak két tál ételt eszem, de abból annyit, mennyi nekem tetszik.« Sabakowics szavait tettel is megerősítette. Tányérára legalább egy fél bárány gerinczet vett ki s mielőtt észrevehették volna, a csonton kivül nem maradt semmi s azt is megnyalta s megrágta. »Úgy van« gondolá Csicsikov »ez úgy beszél, mint gondolkozik.« »Nálam nem úgy van, mint ama Pluskinnál« mondá Sabakovics megtörölve kezeit az asztalkendővel »kinek nyolczszáz jobbágya van s rosszabbul él, mint a mi disznó pásztorunk!« »Kicsoda ezen Pluskin?« kérdé Csicsikov. »Egy gazember« felelé Sabakowics »Oly fösvény, hogy még képzeletben sem lehet nagyobbat teremteni. A gályarabok jobban élnek, mint ő: minden ember ében hal nála.« »Valóban ?« kérdé résztvetőleg Csicsikov »Csakugyan oly sok ember hal meg nála?« »Úgy hullanak el, mint a legyek.« »Mint a legyek ? szabad kérdenem, messze lakik öntöl?“ »Csak öt verstnyi távolban.« „Csak öt verstnyire!“ kiálta fel Csicsikov kissé dobogni érezvén szivét »Vájjon jobbra vagy balra fekszik birtoka azon falujától?« »Tanácslom önnek, hogy még csak az utat se tudakolja meg ezen kutyához. Inkább lehet kimenteni, ha valamely illetlen helyre megyünk, mint hozzá.« »Nem azért kérdeztem, hanem mert a helyismeret érdekel általában.« A báránygerincz után töltött pastetum következett, melyek mindenike tányérnagyságu volt; azután jött egy pulyka, mely egy kis bornyu nagyságú volt s rizzsel, aprózott májjal, tojásokkal s más jóizű dologgal volt betöltve. Ezzel az ebédnek vége volt. Az asztaltól felállva Csicsikov legalább egy paddal nehezebbnek érezte magát. A vendégszobában kis asztalokon már mindennemű befőtt gyümölcs állott, melyeket azonban sem a vendég, sem a háziúr nem érintett meg s a háziasszony csakhamar elvitte, hogy a legközelebbi alkalomra félretegye. A háziasszony távollétét felhasználva Sabakowicshoz fordult Csicsikov, ki egy karos székbe vetve magát kissé hosszasan lélekzett, száját többször kinyitotta s csak érthetetlen szavakat mondott. »Önnel egy kis üzletről kellene beszélgetnem« mondá Csicsikov. »Még egy kis mézbe főtt gyümölcsöt hoztam« mondá az asszony más kis tányérokkal visszatérve. »Azután, azután« mondá Sabakowics »Menj szobádba, kincsem, én és Iwanowics Pál leteszszük ruháinkat s kissé pihenni fogunk. A háziasszony rögtön ajánlkozott, hogy pár párnát hozat be de Sabakowics mondá: »Nem szükséges, a karos székekben is pihenhetünk.« A háziasszony elment. Sabakovics kissé előre vetette fejét s kész volt meghallgatni az ügyet. Csicsikov kissé távolról kezdte, beszélt az orosz császárságról általában, különös dicsérettel említette fel nagy kiterjedését, elmondá, hogy még a régi római birodalom sem volt ilyen nagy s hogy a külföldiek is méltán csodálják. Sabakovics folytonosan előre nyújtott nyakkal hallgatta. Végre eljutott Csicsikov odáig, hogy ezen birodalom törvényei szerint, melyek dicsőségével semmit sem lehet összehasonlítani a lélekszámlálásba felvett lelkek még ha befejezték is életüket uj számlálás felvételéig élőknek tekintetnek s azért az újonnan szülöttek csak az uj számláláskor vétetnek fel. Mindez azért történik, hogy az illető hivataloknak ne alkalmatlankodjanak kisszerű s haszontalan kutatásokkal, hogy a különben is complicált kormányzási rendszer még complicáltabb ne legyen .... Sabakowics mindezt előbbeni helyzetében hallgatta végig. Különben ezen szabály kétségbevonhatlan jogossága daczára néha kissé alkalmatlan a földbirtokosoknak, amennyiben kötelezi őket, hogy a nem létezőkért csak úgy fizessenek adót, mint az élőkért s hogy ő különös tiszteletből iránta kész ezen teher egy részét tényleg átvenni. A főtárgyra nézve Csicsikov igen óvatosan fejezte ki magát, soha sem szólt meghalt lelkekről, hanem csak nem létezőkről, életeket bevégzettekről stb. Sabakovics az egyszer felvett helyzetében maradt mindvégig s azczán legkisebb változás sem látszott. Úgy tetszett, mintha egészen élettelen volna mint egy csontváz vagy oly vastag héjjal bevonva, úgyhogy mindaz, mi belsejében, volt felszínén legkevésbé sem látszott meg. »És igy! . . . .« mondá Csicsikov némi szorongással várva a felelet. »Meghalt lelkekre van önnek szüksége ? kérdé Sabakowics igen nyugodtan a legkisebb csodálkozás nélkül, mintha gabonáról vagy más áruról volna szó. »Igen« mondá Csicsikov s a kifejezést szelídítve hozzátette: »nem létezőkre.« »Valószínűleg lesz néhány, miért nem . . . .« mondá Sabakovics. »Ez esetben kétségkívül kellemes volna megszabadulnia tőlök ?« »Igen, kész vagyok eladni« mondá Sabakovics, aki már észrevette, hogy a vevőnek valami előnye van. »Az ördögbe« gondolá Csicsikov »ez nagyon hamar kész! Minő arért, ha szabad kérdenem, jó lehet ily tárgynál valamely árt megállapítani igen különös . . . .« »Hogy ne kérjek sokat, egyért csak száz rubelt kérek!« mondá Sabakovics. »Száz rubelt!“ kiállá Csicsikov száját feltárva s szemébe oly mereven nézve, mintha bizonytalan volna felőle, hogy jól hallott-e, vagy hogy Sabakokowics nyelve, nehéz természete szerint, hibás szót mondott ki. »Tehát drágának találja?« kérdé Sabakowics s hozzá téve: »Mit igér ön ?“ »Mit ígérek? Vagy csalódtunk vagy félreértett engem vagy el is feledte a sajátképi társalgási tárgyat. Részemről azt hiszem, ha kezem szivemre teszem, hogy egy lélekért 80 kopek nem megvetendő összeg.« »Nyolcvan kopek!« «Véleményem szerint többet nem érnek!« »De hiszen én nem adok el rongyokat!« »De azt is be kell vallania, hogy nem embereket.« »Ön tehát azt hiszi, hogy bolond vagyok, hogy önnek 80 képekért egy beírt lelket adjak el?« »Kérem csak: ezen lelkek már rég meghaltak s csak üres, elvesző hangok maradt meg. De hogy ne vesztegessünk sok szót, másfél rubelt adok egyért, egy képeket sem többet.« »Szégyenlje magát, ily összeget kimondani! Miért alkudjunk, mondja meg a valódi árt!« »Többet nem adhatok, Simonovics Mihály, s becsületemre nem adhatok; ami egyszer lehetetlen, az lehetetlen, azonban mégis egy fél rubelt teszek darabjához.» »Miért a fösvénység? Az valóban nem drága. Más gazember még megcsalja Önt s kivetett dolgokat ad önnek, de nem lelkeket; nálam mind kitűnő lélek, vagy iparosok, vagy derék földművelők. Lássa csak a kocsigyáros Michejewet! ő csak is ruganyos kocsikat készített. S nem, mint a Moskvaiak, csak pillanatra készitve, nem, tartósakat s jókat; maga fényezte s kárpitozta ki őket!« Csicsikov kinyitotta száját, hogy megjegyezze, miszerint Michejew neki már nem készíthet kocsikat ; de Sabakowics beszédes lett s tovább folytatá: »S Pista, az ács? Fejemet teszem rá, hogy oly paraszt sehol sincs. Minő óriási erejű! Hossza 3 arsins 2 hüvelyk volt. Ha a gárdában szolgál, a legszebb katona lett volna.« Csicsikov ismét akart valamit mondani Pista nem létezéséről, de Sabakovics már benne volt a beszédárban, a szó szakadatlanul ömlött ajkáról, csak hallgatni kellett. »S Milusin, a téglaégető. Ahol akarta, ott állította fel a kemenezét. S Telabtnikov Maxim, a csizmadia alig szúrta keresztül az árt s egy pár csizma már készen állott s minő csizmák, s azonkívül soha egy cseppet sem ivott. S Jeremias ez mindenek felett volt, Moskvába ment kereskedni s 500 rubelt fizetett örökségi adóba. Ezeket nevezem embereknek ! Ilyeneket nem ad el önnek Pluskin.« »Engedje meg azonban« mondá végül Csicsikov csodálkozva végtelen bőbeszédűségén »miért számolja fel sajátságaikat, midőn már nincsenek, hiszen ők már meghaltak s a holttesttel a kerítést lehet támasztani, mondja a példabeszéd.« »Igen, meghaltak« mondá Sabakowics mintegy magához jőve s emlékezve, hogy már valóban meghaltak, de csakhamar hozzátéve: »De azt sem kell elfeledni, hogy az úgynevezett élők sem érnek sokat, minő emberek ezek? Legyek, semmi más.« »De még élnek, az önéi azonban csak phantasia képek.« »Egyátalában nem phantasia képek! Mondom önnek, hogy Michejewhez hasonló embereket soha sem talál; oly gép, mely a szobában egyenest nem állhat, phantasia kép ? S vállaiban oly sok erő volt, mint a legerősebb lóban; szeretném tudni, vájjon hol található ily phantasia kép!« Ez utolsó szavakat már Bagration és Kolokotroni képéhez fordulva mondá, miként a gyorsan beszélőknél gyakran megtörténik, hogy valaki egy esetleg odajött, ha szinte ismeretlen harmadikhoz fordul, kitől sem feleletet, sem nézetet, sem megerősítést nem várhat s akire mégis úgy néz, mintha közvetítésre kérné fel: az első pillanatban kissé megzavart idegen határozatlan, várjon beavatkozzék-e az ismeretlen tárgyba avagy az illendőség kedvéért félre álljon és hallgasson. (Folytatása következik.) A honvédségi Ludovika-akadémia szervezete. Ő felsége még i. é. September hóban kelt elhatározásával a m. kir. honvédelmi ministernek a honvédségi Ludovika akadémia ideiglenes szervezetének és szabályzatának megváltoztatására vonatkozó előterjesztését jóváhagyta. Ezen új s most már véglegesen megállapított szervezetből közöljük a »B.« után a következőket. A Ludovika-akadémiában három tanfolyam állíttatik föl és pedig 1. előkészítő tanfolyam, melybe egyelőre 250 honvéd rendeltetik be, kik 8 heti újonezoktatás után csapatparancsnokságuk által a tisztté képzésre alkalmasaknak nyilváníttatnak és a gymnasium vagy reáltanoda első négy osztályát jó eredménynyel bevégezték, vagy pedig az előírt felvételi vizsgát sikerrel letették. Az ezen tanfolyamban előadandó tantárgyak következők. A) Katonai tantárgyak: a) katonai irálytan ; b) a honvédség szervezete és gazdászati keze-