A Hon, 1873. november (11. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-11 / 259. szám
b) mellőztetnék a felebbtítélileg hozott ítéletek a végzéseknek úgyszólván 2-szeres kihirdetése ; és c) a bíróságok mindhárom fokozatának fentartása esetében is, a helybenhagyott elsőbírói ítélet a jóváhagyólagos kihirdetéstől számítólag nyolcz napok alatt végrehajthatóvá válna; a megváltoztatott első birói ítélet pedig azonnal fél és a felebbviteli határidőn belül harmad birói eldöntés alá jutna, a harmadbirói ítélet pedig a kimondás és kihirdetéstől és nem két fórumhoz jutás s még azutáni kihirdetéstől számitó ág lépne jogerőre. Ekként nem lenne szükséges az első folyamodásu bíróval közölni minden felebbviteli ítéletet s az elsőfolyamodásu biró nem lenne köteles minden felsőbb birói ítéletet kihirdetni, erre végzést hozni, azt kézbesitteteni ss a kihirdetés felől külön jegyzőkönyveket fölvenni. Már ez magában az állam részére, a munkaapadás folytán, tetemes jogkezelési költséget, a felek javára feles kézbesítési költséget takarítana meg, és közelebb vinne a törvénykezési eeponómia elvéhez. A felebbviteli bíróságok szervezetének a fenálló törvénykezési elvek szerinti módosítását az új törvénykezési rendtartásra tett, vagy teendő előkészületek és nem alterálhatják. Nem, mert e módosítás inkább megközelíti a jövőbeni organisatio alapját képezendő elveket, de az új törvénykezési rendtartás életbeléptetése oly huzamos időt fog igénybe venni, hogy azt bevárni, egyetlen egy körülmény sem indokolja. Amidőn tehát, a gyakorlatból merített tapasztalataink nyomán a módosítás mellett fölszólalunk, egy alkalmilag szólunk az első folyamodású bíróságok szervezetéről. Nem tekintve, hogy a királyhágón túl s inneni járásbíróságok közt, az örökösödési eljárásra vonatkozólag és a királyi törvényszékek közt, a bűnvádi eljárást illetőleg, a bírói hatáskör és az illetőség tekintetében lényeges eltérések mutatkoznak, s így az unió igazságszolgáltatási szempontból még mindig megtestesítetlen ige, azt sem tekintve, hogy a közigazgatási hatóságok közvetett befolyására, jelesül: a mezei rendőri, úrbéri, tagosítási és arányosítási ügyeket érdekelve, nincsen meg a kellő tekintet, az első folyamodású bírósági szervezetnek főhiányát nem lehet figyelmen kívül hagynunk. E főhiba az árvaügyeknél nyilvánul,melyek bár az igazságszolgáltatás alkatrészeihez tartoznak, azonban az azok kezelésével, sőt statutárius szabályozáséval felruházott municipiumok illetőségére tekintet nélkül osztattak be , s az albíróságok hatásköre alá. Ezekre nézve — a helyes alapú igazgatás fogalma szerint — nem lehet a területi és a népességi számarányt elfogadnunk kiindulási alapul, hanem irányadó: a megyék, székek, vidékek és kerületek municipális jogköre. Az egyéni szabadság ugyanis főképen azon társadalmi associatiokban nyilvánul, melyeket ezen municipiumok, mint jogszemélyek, jogi testületek képeznek, és képviselnek. Ebből kiindulva, jogpolitikai szempontból helytelen ily jogi testületeknek merőben beolvasztása, s idegen törvényhatóságok alá rendelése — a mint ez — hogy többet föl ne hozzunk, történt Aranyosszékkel, s a jászkun kerületeknél. Hanem a törvényszékek beosztásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az ily municipiumok szolgáljanak terület kikerekítési és kiindulási alapul. Ha egyes községek ki is vétetnének, ez nem lenne a testületi jogra magára vonatkozó elvi sérelem, s ha municipális jogszempontból is oda csatoltatnak a kivett községek, hová törvénykezésileg beosztatnak, az e szerinti beosztás összhangzatot eredményezne az igazgatási ágak e kiváló két nemében. E községekhez sorozhatók a megyei hatóság alóli exemptiók folytán helyhatósági kiváltságot nyert városok is, miután ezek kivételt képeztek és képeznek, s amúgy is lehetség tekintetbe jönnek a székhelyek meghatározásánál. De az őstársadalmi szerkezettel birt municipiumok, mint ilyenek, annál kevésbé eshetnek ki számitás és tekintet alól, minél kétségtelenebb, hogy ép ezeknél nyilvánul leginkább a hazánkban érvényes szokás, és önszabályzati jogbani eltérés. A törvényhozás tehát, midőn f. é végével lejáró két év betelte után az 1871. XXXI. t. ez. 6 és 7. szakaszaiban fennhagyott jogát effectuálandja — igénytelen nézetünk szerint —csak akkor jár el helyesen: a) Hahogy, sommás perekben, a felebbviteli bíróságoknál is behozza a szóbeliséget; b) ha megszünteti a királyhágón innen és túli első folyamodású bíróságok közt fennálló különbségeket, s a telekkönyvi hatóságnak a járásbíróságokra egyátalán átruházásával elejti a létező kiváltságokat, és a decentralisatio útját evvel is előkészíti, és ha c) a törvényszékek területi beosztásánál az önálló municipiumok árvaügyi hatáskörének tekintetbe vételét megrendeli. Végre, ha d) az ekénti szervezeti módosításokat nem tekinti definitum quidnek, hanem a végleges organisatiót a törvénykezési eljárásban fölveendő új irányelvek foganatba vételének tartja fenn. Hogyan képzeljük ezt a végleges organisation alkalmilag elmondjuk ebbeli igénytelen nézetünket. Váradi György: értékpapírok és a kötvénykészlet után 8.394.696 frt 23,a kr. 71 f a % kamatmegtérítés az engedélyezett és egyéb vasutak, és a margitszigeti híd építési és felügyeleti költségei után 211.151 frt 11 kr. A forgalomban lévő államvasutak és gyárak tiszta jövedelme 4.801.758 frt 72 kr. Állampótlék az azokba befektetett tőke után járó 7/a/*/• kamat és törlesztési járadék fedezésére 3.450.682 frt 72 kr. Árfolyamnyereség a fémpénz és értékkészletek után 1.651.777 frt 09 kr. Nyereményt nagyvárad-kolozsvári vasút eladásából igazgatósági költség fejében 42.410 frt 73 kr. összesen 18,552.472 frt 59 */* kr. Hozzá a kölcsönkötvények értékesítéséből befolyt összeg 68,969.178 frt 92 kr. összeg 87,521.650 frt 69 kr. IV. A kölcsön kiadásai: 1. Tőketörlesztési járadék ezüstben 1.958.400 forint. 2. Kamatjáradék ezüstben 18.965,520 frt. 3. Felpénz kötvénybeváltás után 282,064 56 kr. 4. Felpénz szelvénybeváltás után 3.157,820 frt 32 V0 kr., 5. Árfolyamkülönbség a kötvény- és szelvénybeváltásra beszerzett külföldi értékek után 222,878 93 V2 kr. 6. Jutalékok kötvény- és szelvény-beváltás után 81,408 frt 981/7kr. 7. Jutalékok a beszerzett fémpénzek és külföldi értékek után 29,162 frt 32*/2 kr. 8 Jutalékok a készpénz és értékek kezeléséért 466,716 fr 751/* kr. 9. Sorsolási, posta, hirdetési és egyéb kisebb kiadások 39,478 frt 38 kr. 10. Járadékok a pénzügyministeri hitelműveleti osztály és számvevőség költségeihez 17,000 frt. 11. Kárpótlás a kasaa-oderbergi vasút abós eperjesi szakasza áthelyezéséért 100,000 frt. összesen 25,320,450 frt 26 ,2 kr. Marad befektetésre készpénzben 62,201,200 frt 42^2 kr. V. A kölcsön befektetése az illetékes ministerium által készített kimutatások szerint: a) Forgalomnak 1872. év végéig átadott vasutakba és a gyárakba: 1. Magyar északi vasút 11.019,964 frt 33 kr. 2. Hatvan-miskolczi vasút 8.010,462 frt 21/2 kr. 3. Zákány-zágrábi vasút 7.199,735 frt 7 kr. 4. Salgótarján-zólyomi vasút 8.276,611 frt 16 kr. 5. Miskolcz-bánrévei vasút 1.936,197 frt 77 kr. 6. Hatvani indóház vasút 767,785 frt 95 kr. 7. Zólyom-ruttkai vasút 12.453,735 frt 79 V2 kr. 8. Füses abony-egri 634,614 frt 88 kr. Együtt 50.299,409 ft 98 kr. 9. Gyárak 1.118,444 frt. b) 1872. év végén még épülőben volt vasutakba : 1. Károlyváros-fiumei vasút 12.204,761 frt 93 krajczár. 2. Hatvan-szolnoki vasút 2.584,530 frt 85 kr. 3. Zólyom-beszterczebányai vasút 103,693 frt 19 kr. 4. Fiumei indóház 1.200,895 frt 64 kr. összes befektetés 67.511,732 frt 59 kr. Az annuitás kimutatása: 5°/« kamat és V* V« tőketörlesztési járadék 50 éven át, félévi részletekben 1868. jul. 1-étől 1918. év január 1-ig évenkint 4.650,000 frt. és költségek fejében u. m.: Vs */• beváltási jutalék 23,250 frt. Sorsolási, hirdetési, posta és egyéb kisebb kiadások V» °/o 0 2325 frt. Jutalék külföldi értékek beszerzéséért a fentebbi járadék félösszege után V* '/» 20 350 frt. Árfolyam különbözet a külföldi beváltásoknál a franczia értékhez képest a fentebbi járadék negyedrésze után 1% 11,625 forint; összesen ezüstben 4.707,550 frt, vagyis a kölcsönkötvények értékesítéséből befolyt 58.365,558 frt 73 kr, ezüstösszeg után 8,07 %. Budapesten, 1872. dec. 31-én. Magyar kir. hitelszámvevőség: Petkó, a. k., Kőréti s. k. Végjelentés a magyar vasúti kölcsön állapotáról és hovaforditásáról 1872 re. 1. A kölcsön álladéka. Az 1867. évi XIII. törvényczikk 7. § a alapján kiállított kölcsönkötvények a kincstár által már egészen forgalomba bocsáttattak, illetőleg elárusittattak, u. m.: múlt év végéig 668.857 darab 80.262,840 frt névértékben; 1872.évben 40,523 darab 4.862,760 frt névértékben Együtt az összes kiállított kölcsönkötvények összege 709,380 darab 85.125,600 forint névértékben. Ezekből már visszaváltatott, illetőleg törlesztetett, u. m. 1871. év végéig 10,859 darab 1.303,080 frt névértékben, 1872. évben, 3,249 darab 389,880 frt névértékben, összesen 14,108 darab 1.692,960 frt névértékben. Mint államadósság még érvényben fenmaradt 1872. év végével 695,272 darab 8,1.432,640 frt névértékben, még pedig , mint kamatozó államadósság 693,060 darab 83.167,200 frt névértékben, és mint kamatozatlan államadósság a 2-ik melléklet szerint 2212 darab 265.440 frt névértékben. II. A kölcsön értékesítése 1868-tól fogva 1872 végéig összesen az összes kölcsön-kötvényekért 709.380 darab 85.125.000 frt névértékben, nevezetesen 61.481.428 frt 76 kr ezüstben vagyis bankértékben 72.669.273 frt 751/1 kr. Ebből levonván a kölcsön valósítása alkalmával felmerült költségeket az 1870. évi jelentés szerint, marad tiszta bevétel, az összes kölcsön-kötvények értékesítéséből 709.380 darab 85.125.600 frt névértékben 58.365.558 frt 73 kr ezüstben vagyis 68.969.178 frt 091/* kr. bankértékben. III. A kölcsön gyümölcsözése. famátok, gyümölcsözőleg elhelyezett pénzek. A magy. tud. akadémia második osztályának ülése. Budapest, nov. 10-kén. A mai ülésre igen érdekes előadások voltak bejelentve. B. Nyáry Albert levelező tag olvasta fel legelőször székfoglaló értekezését „Magyarország erkölcsi és műveltségi viszonyai a XV. század utolsó és a XVI. első negyedében a Hyppolit-codexek alapján“ czim alatt s mi akadémiánkban ritkaság előszó nélkül. A XV-ik század végén a régi alakok , társadalmi viszonyok megváltoztak hazánkban is, a görög műveltség ide is behatolt, sőt Mátyás Magyarországot az új műveltség egyik központjává tette. Rómán s Flórenczen kívül nem volt hely, hol annyi műkincs lett volna összegyűjtve, mint itt. Ezen elhaladás azonban csak a lázas megerőltetés eredménye volt , csakhamar Mátyás halála után megszűnt minden. Már 1493-ban elégnek tartották a papi hivatalra, ha az elemi ismeretekben némi jártasságuk volt. A városi élet csak a német ajkúaknál fordult elő, az ország nagy részében városuk alig volt s az ország városa alig volt oly nagy, mint Eger jelenleg s ez utóbbinak alig volt ezer lakosa. Pozsony, Sopron csinos városok voltak, az előbbinek ■ Nagybányának kövezetje volt s ezért külön vám szedetett. Toronyórák sem voltak ritkaságok a városokban. A legtöbb városban faházak voltak német stylban építve. A német szellemet még a török támadása sem szüntette meg. Az olasz nemzetiségi elem leghamarább szűnt meg. A német nemzetiség egyes városokban elkülönítve volt, még az akkor csaknem tiszta magyar Pest s Pozsonyban. A tisztán német bányavárosokban magyar vagy tót polgár nem lehet s a birtokjogi viszonyok is ezen elv által határoztatak meg. Buda felső városában a lakás igen drága volt, de az alsó városban földszintes elhagyott épületek voltak vidéki bérekkel. Az urak a lakókat gyakran felhasználták istálókul. A legjobb kályha ára akkor 100 frt körül volt. Üvegablakok igen ritkák voltak, még az érsekeknél ís vászonablakok voltak. A nagy urak ablakaiban, udvarain, a várak folyosóin éjjel-nappal fáklyák s csillárok égtek. Mátyásnak Hyppolitnál tett látogatása alkalmával 1 mázas 25 mt gyertya, 3 mázsa olaj, 300 fáklya fogyasztatott el. Az olaj mázsája 73 frank volt. Némely iparágak, pl. müfametszet, kárpitozás igen ki volt fejlődve. Az ülőhelyek zsákokkal voltak kitömve, vagy szőnyegekkel terítettek be. Nélkülözhetlen részt képeztek a szőnyegek. Falfestés is nagyon el volt terjedve, külön mesterek is akadtak. Különösen a zöld scinober s átalában a rikító színeket szerették. Külön stylt azonban biztosan nem lehet megállapítani, bár valószínű, miután még a legnémetebb városok is magyar ipart s magyar díszleteket készítettek. Magas értelemben vett magyar művészet akkor nem létezett, Mátyás is csak olasz művészeket pártolt. Csak két magyar festő neve maradt fenn: Pannónias András és Lippi Fülöp, kiknek azonban szintén külföldre kellett vándorolniok. Budán czímerfestők voltak, kik különösen a zászlóczimerek festésében a németalföldi iskolát követték. A költészet buskomor volt, itt is voltak czigánykoldusokhoz hasonló minnesüingerek, zeneszerekben az egyházi zenét kivéve — igen nagy hiány volt. Egyházi zenével, sőt orgonakészítéssel is csak papok foglalkoztak. Az orgonaművészek igen tisztelt állást foglaltak, jeleslegei csakhamar főpapok lettek. Különösen kedvesek voltak a kobzok és trombiták, az előbbiek különösen a népzenét képezték. A czigányzenészek csak a kobzot ismerték, vonóeszközöket nem. Mátyás és neje a zenészetet is nagyon pártolták s külön elsőrangú zenekart tartottak. Előadó rendkívüli érdekes s akadémiánkban, fájdalom ritkán hallott művelődés-történelmi értekezését mellbaja miatt végig nem olvashatta. Toldy az értekezés végén mintegy kiigazításul felemlíti, hogy a pálosoknak volt már Budán akadémiája s zenénk is jobban ki volt fejlődve, mint előadó állítá. A régi melódiák gyönyörűek voltak, a lant s hegedű is divatban volt. Különben ő is elismeri,hogy ő má ritka gazdag új adatokban. Horvát Lippi olaszságát vitatta, de összetéveszti Fra Filippo Lippivel. Az érdekes értekezés után az örökké mosolygó Wenzel Gusztáv adott elő egy évek óta gyűjtött életrajzi tanulmányt Stibor vajdáról. Hosszú s unalmas bevezetés után, a pártviszályok s más átalános rajzokból kiemelkedett Stibor vajda alakja, kiről azonban történeti adatok alig maradtak fenn. Mednyánszky kutatott először ezen irányban. Stibor vajda születési évét nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Nagy Lajosnál apród volt s hozzá s utódaihoz tény s tarithatlanul ragaszkodott. A velenczei s bolgár háborúban magát kitüntette. Lajos halálakor 25—30 éves lehetett. Ez időben a lengyelekkel diplomatiai szerepet vitt. Innen kezdődik országos szereplése. Máriával ő is el volt fogva. Zsigmond kiszabadította őt s csakhamar fényesen jutalmaztatott meg. 1388- ban pozsonyi főispán volt, több várral birt, köztük Pozsony s Beczkóval. Különösen mint katona tüntette ki magát. 1395-ben Mária halála után nyerte az erdélyi vajdaságot, de a mellett pozsonyi gróf is volt. A nikapolyi csatában részt vett, utánna ismételve több csatában vett részt s mint erdélyi vajda igen erélyesen működött. 1402-ben hivatalától felmentetett, hogy a nyugoti részeket megvédje, de a czimet megtartotta s 1410-től fogva ismét vajda lett haláláig, mely 1414 nyarán következett be. Halála ismert regéjéről nem nyilatkozik. Krakkóban temettetett el. Stibor mintegy 30 uradalmat szerzett s ezért a Vágvölgy urának is neveztetett. Előadó őt kora legnagyobb hadvezérei s diplomatái közé akarja soroztatni. Nem hiányzott ugyan jellemében az árnyék sem, különösen a magyar honszeretet s kedélyesség jellegével nem birt s ezért népszerűtlen volt. Különben nézetünk szerint előadó Stibor jellemét igen előítéletesen fogta föl, mi részünkről az örökös eltérések közt csak mellékesen emilizett s ingadozó adatai után sem tudtuk őt másként képzelni, mint kissé szemtelen s tányérnyaló parvenüenek. Utolsó előadás volt s már 7 óra után, Szilágyi Ferencz értekezése fia Sándor által felolvastatva, melyben az »erdélyi vallásügyi jogviszonyok 18-ik századbeli történelmére« vonatkozó három munkája, azokból közlött rövid vázlatokban, volt ismertetve. E három monographia saját czimük szerint: 1. Közlemények az erdélyi róm. katholikus egyházi történetből a 18-ik században. 2. A nagy-szebeni reformátusok imaháza és a jezsuiták. 3. Gr. Bánffy Dénesné és leánya. Az első műben az erdélyi jezsuitákat illető első szakaszban fel van hozva, hogy a nevezett szerzet eltörlése a mondott országban 1773. sept. 18-án kelt s a guberniumhoz intézett kir. leirat által lett végrehajtva, mely rendelet szerint, mivel a szerzetnél oly irományok és jegyzetek is lehetnek, melyek csupán egyes tagok erkölcsére és fegyelmére vonatkoznak, ez iratoknak közzétételéből eredhető botrányok eltávoztatásáért mindazoknak elégetése parancsoltatott. Említve van továbbá e szakaszban azon adat is, hogy a jezsuiták alatt álló kolozsvári akadémia egyik törvénye szerint, az ifjaknak tiltva volt elmenni a nyilvános látványokra, színházi előadásokra, s a gonosztevők kivégeztetésére, kivéve azon esetet, ha azok eretnekek volnának. A második szakaszban az 1556-ban országos végzés erejénél fogva eltörült erdélyi katholikus püspökségnek 1715-ben december 11-án kelt kir. rendelet, tehát egyoldalú kormányi intézkedés útján helyreállítása, illetőleg újraalapítása van elmondva, s a kinevezett püspök, Martonffi György 1718-ban a karok és rendek kijelölési jogainak mellőzésével, erdélyi kormányszéki tanácsosnak is kineveztetett, a mit méltán alkotmányos nagy sérelemnek lehet mondani. Ily sérelmek követtettek el a templomépítések s áttérések alkalmával. Jellemző az is, hogy 1774. évben július 26-án kelt udvari rendelet szerint bizonyos esetekben a római katholicus egyháztól elszakadás bűnéért halállal is lehetett lakolni. A második és egy nagy-szebeni eseményt illető munka a mondott városbeli reformátusok imaházi ügyét adja elő. E hitsorsosok ugyanis, midőn a szatmári béke után Nagy-Szeben lett egy darabig Erdély fővárosa, s igy a különböző dicasteriumok székhelye, — templomuk ott nem lévén, isteni tiszteleteket hol egyik, hol másik református mágnás szálláson tartották. E bajon segitni akarván, 1759-ben a mészárosutczában a® úgynevezett segesvárszéki házat kibérelték, melynek felső emeletét akarták imaházzá étalakitni. A jezsuiták azonban a dologról értesülvén, azt az esztergomi érsekség útján az udvarnak feljelentették, s annak következtében, az akkori viszonyokat kiválólag jellemző tárgyalások után, Mária Therézia királyné az erdélyi udvari kanczellária véleményéhez képest a felérintett ház kibérlésére vonatkozó szerződést politikai úton megsemmisítette, s így a református főurak folyamodásukra tagadó választ kaptak, valamint a dologban húsz év múlva megújított s az udvarhoz benyújtott kérésüket sem nyerték meg. Mária Therézia királynő halála után II. József császár alatt a kérdéses ügy jobbra fordult, s a reformátusok 1786-ban a tudva lévő házat örök áron megvásárolván, annak helyén a ma is birtokukban lévő templomukat építették. A harmadik munkában végre azon bebeházó családi dráma van előadva, midőn gr. Bánffi Dénes gr. Bánffi Györgynek, az osztrák korszakban Erdély első kormányzójának unokája, ki b. Barcsai Ágnest gazdag s fényes örökségéért nőül vette, de mint nagy mértékben pazarló s adósságot csináló ember, miután majd minden jószágát elvesztegette, Mária Therézia kegyének s pártfogásának megnyeréséért 1755-ben katholizált, s két fiát: Györgyöt és Dénest is magával azon egyházba átvitte. Ezeken kivül volt egy leánya is Agnes, kit hasonlóképen katholikává akart téritni, de azt a maga református hitéhez erősen ragaszkodó édes anya az erdélyi törvények értelmében is egyáltalában meg nem engedte s ez erőszakosan ragadtatott el stb. A három munkában előforduló, s részint külön függelékben addig legnagyobb részben egészen ismeretlen 34 okmányt szerző különböző bécsi levéltárakban gyűjtötte össze és másolta le. Ülés vége */1 8-kor. Miután emlitett határozatok meggyőződésem szerint politikai hitvallásomban kifejtett elveimtől eltérők, és az utat, melyet a pártnak jövőbeni eljárására e határozatok kijelöltek, véleményem szerint elveink érvényesítésére czélva vezetőnek nem tartom, s nem követhetem, — szilárdul ragaszkodva eddigi politikai álláspontomhoz s megmaradva a balközép párt tagja, — magam és a tisztelt kör iránti kötelességemnek ismerem kijelenteni, miszerint a folyó hó 7-én elfogadott határozatok után magamat a kör tagjául tovább nem tekinthetem. Kiváló tisztelettel maradtam. Budapest nover. 10-én Máriássy Andor orsz. képv. — Levél a »Hon szerkesztőségéhez — Szíveskedjék becses lapjának legközelebbi számában az ide mellékelt levelet, melyet ma intéztem a baloldali kör elnökéhez, közzétenni. — Máriássy Andor. Tisztelt elnök ur! Tegnap érkezve a fővárosba a folyó hó 7 én tartott értekezlet határozatairól csak a mai napon értesültem. KÜLÖNFÉLÉK. — Tisztújítási mozgalom. A főváros IV. és V. kerülete ma délelőtt tartott értekezletén elnök jelenti, hogy eddig 7 kerület pártolja a főmérnök választása elhalasztására tett indítványt. Holnap meg fognak választatni a közgyűlésben a bíráló és igazoló bizottmányok, továbbá a columnalis hivatalnokokra szintén holnap fog történni a választás Szerdán az aljegyzők s alügyészek első cathegoriája fog választásra jönni. Az aljegyzők preliminált létszáma összesen 23, ezekből lesz 13 tanács és 10 kerületi jegyző. Az értekezlet a következő tizenegyet jelölte ki egyelőre, a többiek jelölését esti értekezletre halasztá aljegyzőkké jelöltetnek: Andreánszky, Horváth János, Mega, Weichardt, Barth László, Biró, Csendíts, Kun Gyula, Rózsa, Sipőcz, Viola. Tiszti alügyészeknek kijelöltettek szavazás útján Balassovits, Toldy, Végh és Kovács. A józsefváros bizottsági tagjai értekezletet tartottak november 10-ikén a jegyző választások tárgyában. Vita tárgyát képezte azon a kérdés, váljon osztályonként vagy együttesen történjék-e a kijelölés a tanácsjegyzőkre vonatkozólag. Miután a központi bizottság a kijelöléssel nem akarta a kerületi tanácskozmányokat megelőzni s a közgyűlésen elsősorban az első osztályú jegyzők fognak megválasztatni, az értekezlet is abban állapodott meg, hogy csupán a három első osztályú jegyzőkre történjék a kijelölés. Legtöbb szavazatot nyertek : Andreanszki, Horváth János és Viola. Ezek mellett az első osztályú jegyzőségre legtöbb szavazatot nyertek Mega, Kun Gyula, Kovács István és Barth László. Az ügyészségre Kovács, Röszler és Balassovics nyertek legtöbb szavazatot, mellettük Toldi István és Koncz közt oszoltak meg a szavazatok. A másodosztályú jegyzőválasztás tárgyában nov. 11-kén d. u. 5 órakor tartanak a kerület bizottsági tagjai értekezletet. — Hadkötelesek összeírása Pesten. Az 1854. 1853. és 1852-ik években született ifjaknak, kik az 1874. évi állításra fölhivott három korosztályt képezik, összeírása f. évi nov. 1-től 30-ig fog eszközöltetni; a városi tanács fölhívja az illetőket, hogy az összeírás czéljából ez idő alatt megjelenjenek a tanácsi népszámlálási hivatalnál. Ez alkalommal nyújtandók be egyúttal a hadkötelezettség vagy tényleges szolgálat alóli fölmentéshez szükségelt okmányok is. A sorshúzás a jövő év jan. 15-én fog megtörténni. Akik nem pesti illetékességűek, arra tétetnek figyelmessé, hogy haladéktalanul folyamodjanak a honossági helyük hatóságához, hogy engedtessék meg nekik a tartózkodási helysorozó bizottsága előtt intézni el ügyeiket. — „A pápai jogász segélyegylet e hót ikén tartá választó közgyűlését, mely választás alkalmával hivatalnokokul következő joghallgatók választottak meg: Elnök Berki Antal, alelnök Szokoli Ignácz, főjegyző Márkus László, aljegyző Tarczi László, pénztárnok Benkő Károly, ellenőr Konkoli Thege Béla.“ — Az egri káptalan nagyprépostja Lévay Sándor felszentelt püspök vasárnap hajnali 4 órakor rohamos szívbántalom következtében élete 65-dik évében meghalt. Az elhunyt a hadiuralom alatt hazafisága által tündökölt, és sok ellenséget szerzett magának magatartásával. Ezt nem tudták neki megbocsátani, és — nem mi mondjuk, hanem a deákpárti Lloyd — noha egyike volt a legidősebb kanonokoknak, és noha kiváló tehetségű volt, nem tudott megyés püspökké lenni, bár köztudomás szerint az utóbbi években ismételten állt elő üresedés a püspöki székekben. Ezt az öreg úr nagyon szivére vette és sok részben siettette halálát. Béke hamvaira! — Versenykocsi és vasút közt. A »Magyar Polgár« egy előfizetője fogadást ajánl a keleti vasút igazgatóságának, holy négy lovával, melyek közül a legfiatalabbik 15 esztendős, egyszerre indulva el Kolozsvárról a vonattal, egy órával hamarabb lesz Déván. A fogadást ajánló a tétet duplán tartja. — A magyarhoni földtani társulat nov. 12-én d. n. 5 órakor a m. akadémia palotájában, a rendes ülésteremben szakgyülést tart. Tárgyak : dr. Wartha Vincze : bécsi világkiállításon vett csiszolatoknak bemutatása s megismertetése a polariscoppal együtt; Kókán János : Az árpádi kövületgyüjtés eredménye; Stürzenbaum József: A turmalin egy uj leshelye Magyarországban. — A „magyar kis pipa” vendéglő éttermében a népszínház javára id. Karikás Mihály által felállított persselyben October hó folytán begyült 1 ft bankjegy, 14 ft ezüst pénzben, s 5 ft rézpénzben azaz összesen 20 ft húsz forint. Ez öszszeget ifj. Karikása Mihálytól átvettük. — Debreczeni czivisek. Oláh György, szobrász, kinek képeztetését Debreczen városa hat éven át nevezetes anyagi támogatással előmozdította, letelepedett szülővárosában. Hasonlót még magyar városról nem hallottunk, de e rövid hírben foglalt tény egyike azon mozzanatoknak, amelyek kétségtelenül mutatják, hogy alföldünk híres városának hatósága mennyire felfogja hivatását, mily buzgón mozdítja elő a művelődést. Ezen városi közönség, amely egy szobrászt kiképeztet, nagy áldozatokat hoz az iskolaügy körül; díszes színházat építtet s színházát évenkint mintegy 12 ezer forinttal subventionálja. Hatóság és közönség versenyt haladnak itt a művelődés terjesztésében. A debreczeniek hozták tetemes áldozattal létre emlékkertjöket; ők a Csokonai- és a debreczeni honvéd-emléket. Ha Debreczen tovább is így halad, rövid idő múlva igen kiváló műveltségű város lesz, amit annál biztosabban remélhetünk, mert mint nagyobbrészt jól vezetett s virágzó ipar- és pénzintézetei mutatják, e téren is szédelgéstől ment szelíd vállalkozás jellemzi a debreczenieket. — Minél több czivisz Magyarországnak. — Vámbérynak czáfolója. New- Yorkból okt. 22-ki kelettel következő levelet veszszük: A »Newyork Sun« mai száma közöl egy czikket, mely a magyar olvasó közönséget bizonyára érdekelni fogja. Közlöm itt szóról szóra: »Mr. Eugene Schuyler,— egyike azon kevés amerikainak, ki az orosz nyelvet tökéletesen bírja, s kit a Jale-i collegium a bölcsész tudor diplomával ajándékozott meg, augusztus 12 én Turkestán szivében, hírneves Bokhara városban volt. Bokhara ritkán látogattatik meg európaiak által, a Khán uradalmának még mindeddig sikerült a keresztény Európai utasokat távol tartani, Schuyler ott tartózkodása is csak az oroszok khivai vállalata óta válván lehetővé. Valószínűleg nemsokára prakticus földrajzi értéke lesz azonban, ha ő továbbra is, s mint látszik, sikerrel támadja meg ama világhírű bekharai utas , Vámbéry Ármin állításait. — Ez ismeretes magyar kutató azt mondja többek közt, hogy „Dervish« álarcz alatt utazta be Bekharát. Kalandja leírásához csatolja a Khán birodalmának hosszas történetét. Schuyler a helyszínéről mindkettőt teljesen értéktelennek nyilatkoztatja. »Én még mindig kétségbe vonom azt, hogy Vámbéry volt-e itt. Az ellenmondások oly gyakoriak és oly szembeötlők, hogy azok el nem követtethetnének egy szemtanú által.“ Például V. egy terjedelmes erdőséget talált Bokhara és Samarkand között. Ha bizhatunk honfiak (Schuyler) szavaiban, ott nemcsak hogy erdőség nincsen hanem az ország e része lapály s egy kerttel hasonlítható össze. Samarkandban van egy hires kő, a bennszülöttek által kéktash-nak keresztelve, melyen Timpur trónja állott. Vámbéry ezt kék és zöld kőnek nevezi ámbár tény, hogy világos szürke márvány, azonkívül a magyar utas által nyert mértékek kétszer nagyobbnak tüntetik fel. Hanem a legnevetségesebb hibát ott csinálja, hol Közép Ázsia kövér farkú juhairól beszél. E cikkben azt mondja, hogy sokszor a fark hossza és súlya oly nagy, hogy kerekekkel kell támogatni, hogy egy egyszerű juhból 800-1100 font faggyút nyernek. „Én ezt elolvastam tegnap néhány bokharai barátomnak — természetesen azok legnagyobb mulatságára, a véget érni nem akaró nevetés közt«, — mondja Schuyler. Annyi tény, hogy a fennemlitett juh-fajta, farkkal nem is bir, a zsir mind a törzsben lévén s hogy a kerék - mese csak ismétlése Herodotus — egy erre vonatkozó költeményének. Vámbéry kisázsiai története hasonló ellenmondások által veszti értékét. Mr. Schuyler továbbá azt is mondja, hogy az orosz utasok nagyobb része, kiknek volt elég alkalmuk ama földrészt beutazni és kikutatni, mind megegyezik abban, hogy Vámbéry soha sem volt ott.“ A „Sun“ egyszersmind azon reményt fejezi ki, hogy nem sokára érdekes dolgokat fogunk hallani ama megtámadott (assailed) magyartól. Rajta tehát, lássuk a választ. Honfi üdvözlettel Litzenstätter József 21. Wallst by city. — Meghiúsult rablás. Egyik külvárosi lebujbán, mely megbélyegzett csavargók találkozási helye, pár nap előtt egész haditanácsot tartottak e jó madarak a legközelebbi teendők felől. A rablási művelet első helyéül a soroksári út végén magában álló s Reisz tulajdonát képező szeszgyár és pálinkamérés szemeltetett ki. Elhatározták, hogy pénteken éjjel betörnek oda, s először az istállóban a kocsist némítják el. A szerepeket is kiosztották a legbátrabbaknak s a találkozó helyül egy közeli terebélyes fát jelöltek ki. A kapitányságnál azonban valaki besúgta az egész tervet, s pénteken este a veszélyeztetett hely körül biztosok jelentek meg. Legelőször Juszkó Pált és Patolay Sándort fogták el, később pedig a fa tövében egy guggoló alakot pillantottak meg, ki a felszólításra is mozdulatlan maradt. Ekkor a biztosok a levegőbe lőtték pisztolyaikat, várva, várjon a jó madár nem fogja-e viszonozni a lövést. De mivel ez nem következett be, megrohanták. Egy nagy késsel védte magát, de lefegyverezték. Balásy Andrást ismerték fel benne, a legveszedelmesebb betörők egyikét, ki be is vallotta, hogy a rablási kísérlet fejes volt. Három nagy konyhakést találtak nála, melyek tőrökké voltak köszörülve. — Hol vagyunk a határidő leteltével? Az első erdélyi vasuttársulat okt. 29-én tartott tanácsülésében a főigazgatóság előterjesztésére, miszerint a kormány meghagyása folytán már a jövő 1874. jan. 1-től kezdve a belkezelésnél is a magyar nyelv alkalmazandó, miután daczára az e részbeni fáradozásoknak, nem volt lehetséges az összes személyzetet oly módon előállítani, hogy mindnyájan a magyar nyelv szükséges jártasságával bírnának, határozatott: 1.) hogy ezentúl csakis oly egyének vétessenek fel a szolgálatba, kik a magyar nyelvet teljesen birják; 2) hogy azon egyének, kik a magyar nyelvet vagy nem, vagy csak elégtelenül birják, komolyan utasíttassanak annak mielőbbi teljes mértékben elsajátítására; 3) az alárendelt közegekkel a hivatalos érintkezés, tekintettel a forgalom biztonságára, egyelőre magyar-német nyelven eszközöltessék, s az erre netán szükséges erők megszereztessenek, végre 4) minden a közönség elé kerülő nyomtatványok és iratok, nem különben a társulati könyvek magyar vagy magyar-német nyelven szerkesztessenek. — A többi vasút társulat-bizonyára még ennyire sincs. — Válasz. A »Hon« 257-dik számában egy nyilatkozat jelent meg a tanár épezdei Olvasókönyv szerkesztőjétől, melyben alulírottak mint a »Történeti Pótfüzet« szerkesztőjét (csak egyik) szerény compilatiojának kiírásáról e szavakkal vádolja: Az új munka jó nagy részében nem egyéb, mint a néhány hét előtt megjelent „Magyar Olvasókönyv“ középiaodai használatra. A tanárképezde gymnasiumának tankönyve“ czímű munka történeti részeinek szószerinti lenyomata, még a véletlen sajtóhibáké is.„ Eddig terjed a vád, azután jön egy kis piszkolódás és ráfogás. Válaszom a következő: A miniszteri rendelet következtében Priscus, Anonymus, Kézai és Márk barát krónikáiból kelle összeállítanunk a hunmagyar mondát s erre Thierry megtekintése mellett Szabó Károly fordítását használtuk, ha tehát valaki reclamálhatna, az épen a derék Szabó Károly volna, kit a nyilatkozó úr is nyelve simításával, különösen a sok állapotjegyző feloldásával és egy pár adat megtoldásával kiirt. Többire biztosan állíthatom, hogy a hunmonda két szerkesztője (én nem voltam közöttük) talán csak látásból, vagy még úgy sem ismerte Kleinmann úr könyvét, s hogy a tőlem kapott krónikákból dolgoztak. Ennek bebizonyítására még egy pár maculaturával is szolgálhatok. A mi hunmondánk részletesebb is mint a Tanárképezdei Olvasókönyve s Toldy Ferencz felosztása szerint készült. Csak mikor nyomda alá rendeztem a kéziratot és egy pár fejezet összeállítását hiányosnak találtam, vettem át azokat Kl. úr könyvéből, mit a pár nap alatt megjelenő Olvasókönyv (melynek lenyomata a Pótfüzet) már kész előszavában fog megjegyezve találni. Különben mennyivel tökéletesebb a mi könyvünk, már azon siker is mutatja, hogy KI. behozott könyve mellé itt-ott a Tört. Pótfüzetet is megrendelni szándékoznak, vagy mint épen most tudósittatom, KI. munkáját visszaadaták és helyébe a vizndet rendelték meg. Bodnár Zsigmond: Tanügy. — Horváth Mór pacsii szolgabírónak Simon József pötrétei tanítóval történt Scandalosus ügye nov. 4-én került a zalamegyei közgyűlésen szőnyegre. A dolog annyira érdekelt mindenkit, hogy már a megelőző napon kérdezősködtek az ügyrendről, meg lévén győződve arról, hogy a bukott mágnás tudatlanság és örökölt kényuri büszkeségből elkövetett oktalan eljárásáért ha mással nem is, de avval mindenesetre lakolni fog, hogy árendák birtokára béresei közé helyeztetik vissza. De nem igy történt ez! A megyeiek, ügyrend kezelői jónak találták az ügyet egy oly tárgygyal megelőzni, melyben egy behajtott ló játszta a főszerepet; s midőn a tek. bizottmány e tárgy meghurczolásában tökéletesen kifáradt, némelyik pedig ebédre távoztak, úgy délután */* 1 óra-