A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)
1874-03-23 / 69. szám
69. szám. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Kedd, mart. 24. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és úti kiadás együtt: 5 hónapra........................................ 6 frt — kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is* mindenkor a hó első napjátólszámittatik. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok tere, Athenaeum-épület I. emelet. A lap szellemi részét illető minden költemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás. A HONE Xll-dik évi folyamára. . . . Félévre..............................12 frá ! árak! Negyedévre...........................6 frt Egy hóra..............................7 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenntesitve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krbkerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt fest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON ” kiadóhivatala. Budapest, mart. 23. Az új kormány beköszöntője. Bittó miniszterelnök bemutatta ma a kormány tagjait és jellemző annak, nem Programmát, hanem csak állását. Beszéde elején egy visszapillantást vetett a válság keletkezésére és lefolyására, igyekezvén történészi tárgyilagosságra és pontosságra; de ez neki nem épen sikerült. — Mert midőn azt mondá, hogy a parlamenti válságot nem csupán »személyes súrlódások«, hanem a rohamos beruházások és a pénzügyi és közgazdasági válság idézték elő; mert ezek megingaták a többség »önbizalmát« , akkor nem mondá el a válság valódi okait, mert nem csak a beruházások és a külső nemzetgazdasági válság idézték elő a pártválságot , hanem a többség hét évi gondatlan pazarló politikája miatt közvetlenül támadt bajok orvoslatának szüksége és e kérdés megoldási módozatai által feltámasztott pártszakadások. Ghyczy ez eredmény miatt alakított középpártot, a coalitió eszméje e miatt keletkezett és a jobboldal szakadozottsága is ebben leli nemesebb magyarázatát, noha nagy szerepe van abban azon »személyes súrlódásoknak« is, melyeknek befolyását Bittó, részrehajlóan tagadta. Hogy ő a coalitió megbukását is »fájdalommal« említi fel és a meghiúsulást »erősebb oknak« tulajdonítja, mint milyen az azt létrehozni szándékozó »jóakarat« volt, ebben a jobboldali merev álláspontnak oly palástolása van, mely nekünk tetszik ugyan, de a coalitionalistáknak aligha fog tetszeni, miután amaz „erős ok® hangsúlyozása — a további kísérletek kizárását is jelzi. Ami a kormány »állását« illeti, erre nézve Bittó azt mondja, hogy kettős feladata van: az államháztartás rendezésére szükséges pénzügyi kérdések megoldása és minden oly kérdés elkerülése, mely az erre irányozott aciót a kormányban, vagy a parlamentben akadályozná — véleményeltérés következtében. A feladat első részére semmi kifogásunk nincs, sőt a Bittó által kért »közreműködés « a pénzügyi feladatok helyes irányban való megoldására, a balközép részéről hiányozni nem fog. De a reformkérdések »kerülgetése« aligha fog czélra vezetni, mert a kormányzás rendes menetében is felmerülhet elég kérdés, melyet ha nem is azonnal megoldani, de azzal szemben határozott állást foglalni minden kormánynak kell. Másfelől a pénzügyi kérdésekkel összefüggésben: pl. cultusbudgetnél, a világi oktatás budgetjénél, vallási alapítványoknál , igazságügyi és közigazgatási terveknél is Számtalan kérdés fog felmerülni, melyekre nézve a kormánynak egyetértésre kell jutnia és a parlament előtt is állást kell foglalnia, ha általában kormányozni akar és a törvényhozás működését megakasztani nem akarja. Egyébiránt most e felett vitatkozni még korai lenne: „várjuk be a kormányt a tettek mezején, mint Tisza Kálmán mondá: addig legyünk várakozó »állásában. Ez fog megfelelni leginkább a kormány most jellemzett »állásának.« Ami a mai ülés két incidensét, Irányi tiltakozását és Simonyi felszólalását illeti ezekre — fájdalommal — kell azt a megjegyzést tennünk , hogy nem voltak helyén. Mert, hogy Andrássy gróf kivel beszélget és mit, ez magán dolog, ehez a parlamentnek semmi köze. Ha a Bittó kabinet alakítására befolyását hivatalos alakban használta volna fel, akkor lett volna Irányi felszólalása helyén, s akkor meg lehet győződve, támogatásra talál nálunk is. De az ily felszólalásnak csak hallomásra kell alapulnia, és így erre parlamenti actiót alapítani nem lehet, mert a felszólaló kap egy tagadó választ és a dolgot tovább elé sem hozhatja. Ez nem óvszer és nem garantia. Simonyi már nemcsak a kormányt, de Tisza Kálmánt, a magánembert, is feleletre akarta a parlamentben vonni azért hogy egy magánkihallgatáson mit mondott a királynak. Márpedig akár hiteles, akár nem, lapunk ez ügyben hozott és inkriminált közleménye: kétségtelen az, hogy a magánembrek bárkivel és így a királyyal folytatott társalgása is soha parlamenti fel. A baloldali kör tegnap esti (márt. 23.) értekezletén az elnök s esetleg alelnök választás kérdése jövén szóba, a kör elnökül Várady Gábort, alelnökül Tisza Lászlót jelöli ki. A delegációkba választás s illetőleg a választatás és elfogadás kérdéseit illetőleg, a párt megmarad eddigi gyakorlatánál és régi határozatánál, mely e kérdéseket nyiltanul hagyja fenn, szólalás tárgya nem lehet. Ha Simonyinak nem tetszik valakinek egyéni nézete, rójja azt meg lapjában, vagy kérjen audientiát a királynál és mondjon azzal ellenkező nézetet , de oly tárgyakat, melyek a parlament elé nem tartoznak, mert ellenőrzés alá nem jöhetnek magánjellegük miatt, oda ne hozzon. Ha pedig szükségét látta annak, hogy a parlamenten kívül történtek miatt gyanúsítottnak vélt pártja védelmére a parlamentben szólaljon fel, akkor egy Simonyi Ernő akárhány módját meg tudja találni annak, hogy ezt alkalmas alakban, minden resensus felköltése nélkül is megtehesse. — Bittó István elnökminiszter s Géczy Kálmán pénzügyér mint a »Reform« írja : a legközelebbi napok valamelyikén Bécsbe utaznak föl, részt veendők a delegácziók elé terjesztendő közösügyi költségvetés végleges megállapítása fölötti tárgyalásokban. Ugyancsak e lapban olvassuk, hogy »A delegáczióválasztásra is készülnek a pártok. Nevezetesen az ellenzéki árnyalatok — a 48-as párt kivételével — mind részt akarnak venni a jövő delegáczióban, még a Mocsáry-töredék is. Az alsóház által választandó 40 delegátus között, ha az ellenzékből is fognak a delegácziókba választani — számarány szerint a Deák-pártból választandó 28, a középpártból 2, a balközépből 9 és a Mocsáry-árnyalatból egy delegátus. Megállapodások a választásra és a személyekre nézve még nem történtek.« A honvédelmi miniszteri palota építése iránti törvényjavaslatot a honvédelmi miniszter talán még ma vagy holnap fogja az országgyűlés elé terjeszteni, miután erre a legfelsőbb engedélyt megkapta. Az építési tőke a Ludoviceum alapjából fogna kölcsön vétetni, oly módon, hogy azon évi bér összeg, mely a honvédelmi költségvetést jelenleg a hivatali helyiségek, valamint a miniszter és az államtitkár lakbére fejében terheli, a kör- CEOn 6°/6-os kamatait fedezné, és magát a kölcsönt is 32 év alatt törlesztené. A Ludoviceum tehát jövedelmében időközben sem veszít, 32 év alatt a kölcsön adott tőkét teljesen visszakapja, míg másfelől ezen idő után az említett hivatali helyiségi és lakbérek után mostan évenként felvett összegek a honvédelmi költségvetésből el fognak tűnni, míg a minisztériumnak már egy-két év múlva oly épülete lesz,mely úgy az ország méltóságának, valamint a szolgálati érdekeknek is jobban fog megfelelni mint a mostani elhelyezés, midőn a minisztérium egymástól távol eső több épületben van, ami az ügymenetet lassítja, munkaidőt rabol, a rendnek érdekeivel is ellenkezik, de még avval a hátránynyal is jár, hogy a háztulajdonosok, a bérletet bármikor felmondhatják vagy felemelhetik, aminek egyike vagy másika a 32 két év alatt előbb-utóbb okvetlen megtörténnék. Átalán nem lehet előnyösnek nevezni azon állapotot, hogy legtöbb minisztériumunk csak bérben lakik, ami eltekintve a nem csekély financiális hátrányoktól, egész kormányzatunknak valami ideiglenes és improvisált jelleget ad és így mindenesetre örvendetes, hogy ez állapot legalább a honvédelmi minisztériumra nézve, éspedig az ország minden terheltetése nélkül, sőt financiális előnyére is, megszűnik. A Deákpárt ma esti 6 órakor értekezletet tartván, annak megnyitása után Bittó István miniszterelnök bemutatá az újonnan alakult minisztériumot. Az értekezlet lelkes és hosszas éljenzése után, a kormányelnök jelenti, hogy a kormány programmjának vázolásába ezúttal nem bocsátkozik, miután a részletes programmot közelebbről szándékozik előterjeszteni. Ezután Ghyczy Kálmán emelt szót, s elmondván,hogy a lelépett miniszterelnök által tárcavállalásra szólíttatván fel, azt nem fogadható el, nem fogadta el pedig nem azért mintha a lemondott miniszterelnök iránt ellenszenvvel viseltetnék, sőt ellenkezőleg, annak igen nagy tisztelője, házafiságát és önfeláldozó buzgóságát nagyrabecsüli, de azon hitben volt, hogy a coalicio Szlávy lemondása után lehetségessé válik, hogy Ő Felsége a coalitio iránt máskép határozhat, s ezen lehetőséget nem akarta kormányba lépése által kockáztatni. Szlávy lemondása után ő felsége Bittót bízván meg kabinet alakítással, ez őt újból felszólítá, felszólítása aggályait nyilvánítá azon nehézségre nézve, hogy ő, ki minisztertársaival nem egy kérdésben szembeszállott, azokkal most teljes solidaritásra lépjen, s elmondá, hogy ez iránt fenn kellene tartania azon jogot, hogy erre vonatkozólag egyszer mindenkorra nyilatkozatot tehessen. Ezután ő felsége által tárczavállalására szóllittatván fel, kötelességének vélte ő felsége előtt is kijelentenie aggályait. De ő felsége mindezek mellett is kormányba lépését kívánván, elfogadta a pénzügyi tárcát. Elvállalta pedig azon meggyőződésben, hogy Magyarország pénzügyi helyzete veszélyeztetve lévén, ennek rendezése az első feladat, s ennek rendezése után a többi kérdés megoldása is lehetővé válhatik. Engedett tehát a hazafi kötelesség parancsszavának. A pénzügyek rendezése lévén első és fő feladat, főgondját erre forditandja — úgymond továbbá — s ez veendi igénybe egész idejét. Ha azonban némely kérdésben nézeteltérés lesz közte és minisztertársai közt, véleményének kifejezésében oly módon fog eljárni, mely az egyetértést ne háborítsa és hogy általa a közügyek, s a haza érdekei ne szenvedjenek. A lelkes éljenzés elhangzása után Barta György miniszter szólalt fel, s előre bocsátván, hogy régibb baráti tudják, hogy őt személyes ambitio nem vezette soha, sem önerejének túlbecsülése nem vitte, sem túlszerénység nem gátja a tárcza elfogadásában, hanem egyenesen azon indok bírta rá, melyet itt az utóbbi napokban Lipthay Béla b. hangoztatott, mely szerint önfeláldozás kell, s hazafi kötelesség parancsolja azt, hogy akikhez felszólítás intéztetik, azok vissza ne vonuljanak. Nem a pénzügyi,hanem a politikai, a parlamentáris válság fenyegető legveszélyesebben a hazát, melyből egyesült akarat és összetartás kivezeti az országot. Tárczáját készületlenül, de munkásság és buzgóság szilárd törekvésével veszi át, s kéri a párt támogatását. Zichy József gróf mint közlekedési miniszter mutatja be magát, s megköszönvén az eddigi támogatást, melyben a párt a kereskedelmi tárcza vezetésében részesité, melyre eddigi törekvése s előkészületei irányozva voltak, az uj téren, melyre lépett, azmt oly meleg támogatásra kéri a pártot. — »A vámügy és Magyarország közgazdaságának újjászervezése« czim alatt egy tartalmas mű jelent meg, melyet Mudrony Soma az orsz. m. iparegyesület igazgatója irt. E mű — mint szerző előszavában mondja — az orsz. m. iparegyesület tárgyalásából vette kiindulását. A szakosztályoktól az egylet igazgatója azon megbízást vette, hogy megállapodásaik indokolására részletes jelentést dolgozzon, mely azután az összes szakízületek nélkül a közlekedési tárca főosztályok egyetemes bírálata alá lesz terjesztendő. De miután a tárgy nagyon terjedelmes és miután előrelátható, hogy ez ügy a közelebbi jövőben a közvélemény általános érdekeltségét fogja igénybe venni, szerző jobbnak látta az anyagot nem száraz jelentés alakjában, hanem oly alakban dolgozni fel, mely a kevésbé szakértőkre nézve is könnyebben átérthető, és felfogható. A mű 19 fejezetből áll: 1. Bevezető rész : Magyarország vámügyi történelmének rövid ismertetése. 2. Döntő hordereje van-e a vámterületnek az államalakulásra? 3. A vámkérdés elsősorban pénzügyi kérdés. 4—6. A vámközösség pénzügyi következményei: a) javíthatlan adórendszer, b) adóforrásaink pusztulása. 7 — 10. A vámközösség nemzetgazdasági következményei. A pénz folytonos kiözönlése. Nemzetgazdaságunk bajain csak külön területen folytatott czélszerű vámpolitika segíthet. Nemzetgazdasági következmények tekintettel az áruforgalomra, vasútügyre, iparra és földmivelésre. 11. Lehet-e a helyzetet fukar pénzügyi politika által javítani ?12. A vámterület elkülönítése és a követendő vámpolitika elvei. 13. Javaslott vámjaink pénzügyi eredményei. 14.A javaslott vámrendszer nemzetgazdasági hatása: kereskedés. 15. Mezőgazdaság. 16. Ipar. 17. Fontosabb iparágak. 18. Fogyasztási viszonyok. Általános vagyonosodás. 19. Átmeneti intézkedések. Ausztria netaláni ellenzése. Zárszó. A ma Aigner bizománya. Ára 1 forint fzetését, mert azon meggyőződésben élt, hogy vannak pillanatok, melyekben áldozathozatalát senki sem tagadhatja meg, és remélte, hogy a párt jövőre sem vonja meg becses támogatását. A múlt öröksége a bajok, de meg van győződve arról, hogy áldozatkészség és kitartás elhárítja azokat. Mindkét beszédet lelkes éljenzés kisérvén Zsedényi emelt szót s különös megelégedéssel üdvözöljük — úgymond — e párt kebelében a t. minisztériumot a kormányzat terén és annál nyíltabb őszinteséggel, mennyivel erősebb azon meggyőződés, hogy azt egyszersmind a takarékos államháztartás terén üdvözölhetjük, mi, kik egyenként és együttesen mellőzhetlen kötelességünknek valljuk az államháztartás szigorú rendezését és ezáltal a megrendített közhitel helyreállítását. Tessék a minisztériumnak azon meggyőződést táplálni, hogy mindazok erősen tévedtek,kik e pártnak a volt minisztérium több javaslatának tárgyalásánál felmerült szétágazó nézetei kutforrását személyes indokokban vagy érdekekben kereszték; e hamis vádat az egész párt nevében visszautasítom, mely hazáját sokkal jobban szereti minden egyébnél, fontosabb előtte az ország boldogsága és jóléte, és épen mivel azt az államháztartásnak a volt minisztérium alatt előidézett felbomlása által veszélyeztetve látta, ez eljárás iránti aggodalmai kifejezésére kénytelen volt. Annál melegebben üdvözöljük az új minisztériumot, ismerjük tagjainak különösen a pénzügyminiszternek azon hazafias érzését,melylyel e nehéz válságban épen a pénzügyi gazdálkodás terén ajánlotta fel általunk nagyrabecsült közreműködését. Legyen a minisztérium mindig iszápja a józan államháztartásnak és e párt erős és egyesült lesz tántoríthatlan támogatásában. (Éljenzés.) Ezután az elnök kijelentvén, hogy holnap a ház elnökének választása lesz napirenden, az értekezlet egyhangúlag Perczel Bélát jelölte ki közkiáltással ez elnöki székre. A delegatio tagjainak kijelölése kérdésében abban történt megállapodás,hogy kérdés intéztetik a balközéphez : szándékszik-e részt venni a delegációban s azután történik meg a kijelölés, mire az értekezlet véget ért, napivá hangolására. Hiszen kérem, még az az ülés is jegyzőkönyv felolvasással kezdődik, amelynek nincsen más tárgya, mint holmi budget-megállapítás vagy más efféle lappália. Pedig hát a közönség és maga a ház olyan reménynyel gyűlt ide a mai szent napon, mintha a teljes magyar díszbe öltözött új minisztérium bevonulása az országházba legalább is lóháton történnék, legelöl párducz-kaczagánynyal az uj honalapító deli Árpád.... A régi nagyok széjjel szórva, messze feküsznek egymástól, mintha sohasem tartoztak volna együvé. Lehetetlen köztük minden contactus. Kerkapoly ott ül Zsedényi tövében, szemben az elnöki székkel és nem eszik czukrot. Gorove a kereskedelmi szék közelében őrizte meg hagyományos helyét, ki tudja minő számítással? Horváth Boldizsár egy jobbcentrumi széknek képezi a flügelmannját, Lónyay szinte egy szék szélén örvendez, ha egy-egy minisztertársa bolondokat beszél. Szlávy a Deák-Csengery-Horváth Mihály-Pulszky-pad mögé vonul, de ott sem érzi magát teljes biztonságban s igyekszik mentül kisebbnek látszani, mig Festetics György, az egykori rendjelminiszter ott két szakállfehérlik a főrendi karzaton. Háromezer tengeri mértföld vagyon mindegyik között. Azonban felolvastatik ő fülségének kegyelmes levele, melyben tudtára adja a képviselőháznak, hogy a saját kérelmére fölmentett Szlávy helyére Bittó neveztetett ki miniszterelnökül. Tiszteletteljes csend a felolvasás alatt s annak végével — ugyanaz a csend. Bittó kineveztetésének hírét éljenzéssel üdvözölni elmulasztja a ház, persze merő tiszteletből. Aztán felolvastatik a részben újból megerősített, részben újonnan kinevezett miniszterek névsora. Ghyczy nevének említésénél olyatén éljenzés hallatszik a jobb oldalon, melynek jellemzésére nincs találó magyar kifejezés. A német úgy mondja, hogy »behaglich.« Aztán jönnek az uj miniszterelnök nunciumai. Végre Kovács Laczi marokra fogja fringiáját, az ajtó kitárul s bevonul rajta legelől az uj honalapító — Bittó István. Semmi sincs rajta Árpádból, csak a kaczagány. Utána jönnek a többi ministerek, gondosan összeválogatva nagyság szerint: Pauler, Trefort, Pejacsevics, azután a középtermetüek, Szapáry, Zichy, Bartal; — aztán végül a nagyok: Szende Béla és Ghyczy, ekkér buktatván meg azt a német közmondást: »és kommt selten was Besseres nach.« Most az »ártatlan kíváncsiság« kedvéért le kellene írnom Pejacsevics gazdag ezüst mentelánczát, Szapáry ragyogó aranygombjait, Bartal fekete zománcza kardövét, Bittó csatijait és Ghyczy szigorú fekete öltözetét. Azonban a »Hon« ép oly kevéssé lévén divatlap, mint amily kevéssé divat a leirandó öltözet: egyenesen ott folytatom, hogy az uj kormány, Előkisklynek tagjai. Közait,ő Lyosyt, a naelotVialt Ki va u mindenütt, Bartalt a jobboldalon hosszasan megéljenezték, elfoglalván a ministeri helyeket, állva várta végét Bittó beköszöntő beszédének. Bittó beszédének egy nagy érdemét kell registrálnunk; szépen tisztán volt leírva két példányban. Az egyiket maga elé terjeszté, a másikat a mögötte ülő háznagy ragadta hatalmába. Ekkér állása előtrül is hátulról is biztosítva lévén, elkezdé a beszédet saját magának és a jóakaratu hallgatóságnak őszinte szivszorongása közt. Mert hát elnök korában hozzá volt szokva, hogy semmit se mondjon a maga fejiről s azt is papírról mondta, azért a reményteljes kezdő nem csoda ha elfogult s hosszas epedő pillantásokat vetett az előtte fekvő beszédre. Persze elnök korában az effélék, mint a házszabályokba ütközők miatt sokszor inte meg atyailag Mileticset. No de sebaj, a lámpaláz fényes nappal is sokat kiment, hanem jövendőre jó lenne, ha a tisztelt ház Kovács Laczi számára egy olyan gömbölyű fabódéról gondoskodnék, a minő a színpadok elején látható, mert így nagyon rosznak bizonyult az acustika, mely iránt Bittó, beszéde végeztével, nem is mulasztotta el közölni megjegyzéseit a háznagygyal. Hogy mit mondott Bittó ? az nem tartozik ebbe a czikkbe, mely csak a külső képet kívánja vázolni. Breviter beszélt 63 kiváltképen confuse. Akközben kezeit dörzsölte, mintha mosná, holott ez a pilátusi gestus szerény véleményünk szerint nem annyira a beköszöntő, mint inkább a búcsúbeszédnél van helyén. Mikor azt mondta, hogy a kormány változást nem személyes súrlódás idézte elő, Lónyay fájdalmas pillantást vetett Kemény Gáborra. (ugyanarra, kit a »Reform« miniszternek candidált, de mely Kemény miniszterül nagyon puhának találtatott.) Mikor pedig arra helyre jutott, hogy a »kabinetbe két, kiváltképen pedig egy nagy tehetséget sikerült megnyerni«. Ghyczy, aki addig halványan, mozdulatlanul állott mellette, csöndesen, kelletlenül kezdte ingatni a fejét, mintha mondaná: »Íme a miniszteri szék kellemetlenségei.« A miniszterelnök erre még inkább belebonyolódott rövid beszédébe. Ha az a Kovács Laczi ebben a pillanatban tréfából valami furcsát súg neki, nem mernénk rá fogadni, hogy utána nem mondja. A beszéd végeztével Perczel Béla mondott valamit az elnöki széken. Hogy mit, azt az ember nem tudhatja, mert akkora bajusza van, hogy minden szavát elnyeli. Jeles elnöki tulajdonság. Azután felállt Irányi. Az elnök csodálkozva kérdi tőle, hogy mit akar. »Hát beszélni.« »De mit beszélni?« »Azt majd meg méltóztatik hallani.« »De hát a tárgyhoz beszélni ?« »Persze ahhoz beszélni!« »No akkor mindjárt utána nézek, nem tiltják-e az ilyesmit a házszabályok.« Kisül, hogy tiltják. De az elnök jó ember, holnap véglegesen is meg fogják választani, azért hát megengedi a szót Irányinak. Irányi után feláll Simonyi Ernő. Elnök csenget. »Kérem képviselő urat, mit akar.« »Beszélni.« »De mit beszélni? Tárgyhoz beszélni? Akkor jól van. Szeretném azonban a házszabályokba fölvétetni, hogy máskor a szónokok méltóztassanak beszédeiket velem előlegesen közölni, hogy megítélhessem, a tárgyhoz lesznek-e beszélve. Mindez azonban csak privát discursus, sőt részben csak csengettyű és taglejtéssel kifejezett mondatok, — az országgyűlési napló ezekről nem fog tudni semmit, így hamisítják meg a történelmet ! Azután szól Tisza, utána megint Simonyi. Elnök csenget. »Képviselő úr mit akar ?« »Beszélni« stb. stb. da capo al fine. Zámory Kálmán feláll.. Elnök csenget. »Mit tetszik akarni.« »Kérvényt beadni.« »Az nincs napirenden.« »De van.« »Ha a tisztelt ház megengedi.« Zámory bead egy kérvényt, illetőleg ellen kérvényt, melyben 31 ember épen az ellenkezőjét kéri annak, Ghyczy állása. A Ghyczy Kálmán állása a Bittó minisztériumban oly fontos, úgy a minisztérium lételére és irányára, mint parlamenti életünkre nézve, hogy e tekintetben semmi kételynek fenmaradni nem szabad. Épen azért kell tisztába jőnünk azon kikötés természetére és fontosságára nézve, melyben körvonalazni akarta Ghyczy állását a Bittó minisztériumban és felelősségét a parlamenttel és országgal szemben. Ő azt mondja, hogy annyi gondot ad neki a pénzügyminiszteri tárca, hogy nem lesz ideje a kormányzás többi ágaira és többi minisztertársainak működésére is figyelemmel lenni, tehát azokért erkölcsileg felelős nem lehet, solidaritást miniszter társaival nem vállal. Ezt a kikötést egyéni szempontból felfogni és indokolni lehet. Mert egy oly skrupulosus ember, mint Ghyczy, oly sok teendővel, mennyit a pénzügyminiszteri tárca most bárkinek ad, kétségen kívül inkább túlhalmozva lesz, hogysem ideje legyen, arra is, hogy ez még más ügyekkel is foglalkozhassa. Másfelől azért is indokolható Ghyczy egyéni szempontjából e kikötés, mert oly kabinetbe lép, melynek régi tagjaitól lényeges elvi kérdésekben téér el, kiknek eddig elkövetett hibáit ostorozta és most fennforgó terveit (pl. a vármegye kikerekítés, egyházpolitikai és igazságügyi reformok tekintetében) részben nyilvánosan roszalta, részben elveinél fogva roroszalni fogná, az újonnan belépett Bartallal szemben pedig már a priori bizalmatlan lehet, nem ,auyjukra az ő vezetésére bízott kereskedelmi ügyekben (mert ebben Bartalról — fájdalom — senki sem tud semmit) mint a kormányzás általános szellemére is szavazattal biró conservativ hajlamainál fogva. Mert a kormányzás mindennapi teendői nyomják rá egy kormányra a szabadelvűségi vagy conservativ bélyeget és ez a minisztertanácsban egyenlő szavazattal bíró miniszterek mindenikétől függ. De részben épen ezen érvek, melyek Ghyczy egyéni szempontját igazolják: támasztanak bennünk aggodalmakat, sőt jogosának fel kifogásra Ghyczy kikötése ellen — parlamentáris és országos szempontokból. Mert az 1848-as törvény nem azért mondá ki a minisztérium felelősségét, hogy az csak az egyes szakmák vezetőinek egyéni és szakszerű felelősségére daraboltassék fel, miután az egyes intézkedések egy összefüggő egészet, egy kormányrendéért és szellemet alkotnak és e láthatatlan, de nagy politikai tényező működésének irányáról csak az esetben bír biztosítékkal a parlament, ha mindenik miniszter solidaritást vállal azért és sem oly kormány tagja nem lesz, melynek irányáért és szelleméért felelősséget ön lelkiismerete és a közvélemény, előtt nem vállalhat, sem azon esetben, ha egy kormány tagjává lesz, le nem mond azon jogról és kötelességről, hogy szavával és befolyásával a kormány általános irányára és minden egyes politikai (nem szakbavágó) intézkedéseire úgy folyjon be, hogy lelkiismerete és felelőssége kielégítve legyen. E tekintetben a Bittó-kabinetben van épen Ghyczynek nagy szerepe és e szerepre nagy jogosultsága. Mert, mint egy jobboldali lap bevallja , e kabinet Atlasa Ghyczy, nélküle talán létre sem jön vala, vagy ha létrejött volna, még annyi biztosítékkal sem bírna az életképességre, mint most. Továbbá a Bittó - kabinet többi tagjai sem elég bizalmat maguk iránt kelteni, sem elég biztosítékot nyújtani a kormányzásnak legalább szabadelvű irányban való tartására nem képesek, ellenkezőleg, az utóbbi szempontból bizalmatlanságot, gyanút támasztanak maguk iránt. Tehát Ghyczy van hivatva arra, hogy a parlament és ország igényeit e tekintetben az új kormány irányában kielégítse , vagy legalább kielégíteni igyekezzék. De erre csak akkor lesz képes, ha nem zárkózik bureaujába, hanem azon befolyást, melyet tehetsége és a kabinetet fentartó állása neki még fán nyújt, arra használja fel, hogy a szükséges intézkedések czélszerűek, szabadelvűek legyenek, a kormányzás általános szelleme pedig, addig is még tovább haladhatnánk, megfeleljen nemzetiségi és . Az ij minisztérium első föllépte. (Országgyűlési karczolat.) Ünnepélyes alkalommal be kellene vonatni az országgyűlés terem falait drapériákkal, a karzatok fölé baldachinokat húzni, a polgári erényt jutalmazó cserkoszorúkat és guirlandeokat alkalmazni közbeközbe, míg az országház külön ez alkalomra berendezett asztalán két kandeláber égne. Mert micsoda inconvenientia az, hogy mikor az országos delnek mind megjelennek teljes számmal és teljes díszben, mikor a mennyi püspök, tábornok, mágnás és Kecskeméthy Aurél van a világon, az mind oda gyűl a főrendi karzatra, mikor a képviselő urak közül még Károlyi Ede, meg Degenfeld Guszti is megjelennek s csak kevésbé múlik, hogy Dedinszky is meg nem jelent, mikor a Sándorutcza terve van remény- és várakozásteljes publikummal s az a néhány ezer ember, aki az országházban és körülre egybegyült s az a néhány millió, aki bele nem fért, mind egy pontra szegezi tekintetét s rendkívül ünnepélyes hangulatban lesi a történendőket , ugyanakkor Perczel, még pedig nem is Móricz, hanem csak Béla, felmászik a csengetyühöz s azzal nyitja meg az ülést, hogy »tessék felolvasni a múlt ülés jegyzőkönyvét.« Hát kell ennél hidegebb zuhany a pillanat fontossága által felmagasztosult kel lehűtésére s a köznapin felülemelkedett hangjának újra hétközmit ugyanaz a 31 ember egy-két hét előtt beadott kérvényében kért. Az ülést befejezi Miletics. Elnök csenget. »Mit akar képviselő úr ?« »Interpellálni.« »Nem lehet.« »Hogy ne lehetne.« »Tessék holnapra halasztani.« »Nem lehet,holnapra van már készen egy — másik.« S a rettenthetlen Miletics elmondja interpellációját a Kosztics Lázár házának. Senki más nem figyelvén. — Az elnök nagyon meg van elégedve magával. A ház is így ért véget a Bittó-kabinet bemutatása. Tors Kálmán.