A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)

1874-03-13 / 60. szám

Előfizetési felhívás. „A N­­O V­XII dik évi folyamára e­lőfizetési árak: Negyedévre...................6 frt Egy hóra........................g frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenn­tesítve tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krb­­kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt dest, Ferencziek­ tere Athemeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala.­ * Budapest, mart. 12. A pártalakulás. A Ha a koalitio czélja: a pénzügyi za­var tisztázása mellett a pártviszonyok egész­ségesebb alakulását előkészíteni, hogy a par­lament szabadelvű és konzervatív pártokra szakadva, ezeknek akadálytalan parlamenti küzdelméből váltakozva kerüljön ki a több­ség és ebből a kormány, akkor sok egyébtől (pl. a közjogi kérdés jövőjétől) eltekintve, ön­ként merül fel az a kérdés, hogy a jobboldal minden árnyalata miért követeli Sennyey bárónak azon kabinetbe lépését, melynek tagjai Grhyczy, Tisza és jobboldali szabad­elvűek lennének? Mert az bizonyos, hogy a koalitió útján csak úgy képzelhető a pártalakulás előkészítése, ha mindazon párt­töredékek, melyek egyesülnek a koali­­tionális minisztérium fentartására, azon (leg­jobb értelemben vett) ideiglenes közreműkö­dés alatt, mely egy koalitió feladatául lesz kitűzve, annyira közelednek egymáshoz a jövő kérdéseire és politikai taktikájukra nézve is, hogy azután már egy pártot képez­zenek. Minthogy pedig ez máskép nem kép­zelhető, mintha úgy a közjogi, mint a belpo­litikai kérdésekre nézve egyetértésre jutnak, akár kölcsönös, akár egyoldalú concessiók útján: igen természetes, hogy ha épen a koalitionális kormányt tá­mog­át,w jaj­ Ll­­jui, miktw nöik hadelvű pártot, teremteni, akkor szövetsége­sül nem lehet felvenni sem Sennyeyt, sem hiveit. Azonban épen az a jelenség, hogy a jobboldal részéről Sennyeyt be akarják vonni a koalitióba, azt mutatja, hogy nem a pártviszonyok tisztázása, nem az egészséges parlamenti élet megalapítása a czél; vagy ha ez, akkor arra helytelen, ellentétes eszközö­ket alkalmaznak. Mi azt hisszük, hogy e két eshetőség mindenike megvan, azzal a különbséggel, hogy a jobboldaliak egy pártot akarnak ^_ugyan alakítni a koalitionális pártból, de itt­­ "is csak a jelen helyzetet és a kiegyezés fenn­tartását tartják szem előtt; tehát új elemekkel szaporítják ugyan pártjukat a balközépből, de annak egyátaljában nem akarnak s­z­ab­a­d­­el­vűbb színezetet és irányt adni a mostani­nál, sőt ellenkezőleg Sennyeynek a kabinetbe vonása (ha sikerül) azt fogja jelenteni, hogy épen a konservatív iránynak fognak conces­­siókat kicsikarni a szabadelvűektől, a koali­­­tió fentartásának ürügye alatt. A másik eshe­tőség a balközépiek részéről áll, kiknek czél­ja: a koalitió által szabadelvű pártcsoportoza­­tot idézni elő, mert ez nem fog bekövetkezni a Senynyey töredék bevonása,a Lónyay-töredék kinnmaradása, az ellenzéken maradó szabad elvűek tekinteten kívül hagyása következ­tében. Tudjuk mi az ellenvetés. »Most elsősor­ban a pártok fegyverszünetére és a legtehet­ségesebb embereknek egy kormányban való közreműködésére van szükség; tehát meg kell becsülni, igénybe kell venni Sennyeyt is, miután reá és töredékére annál nagyobb szükség van, mert a Lónyay-töredék és a baloldali szabadelvűek a­n­t­i­k­o­a­d­i­t­i­o­n­á­­lis iránya, a többség képzését azon elemek­ből teszi szükségessé, melyek koalitióra ajánl­koznak.« De épen ez ellenvetésben látjuk mi igazolva azon aggodalmunkat, hogy pillanat­nyi sikerért, mely legjobb esetben az állam­­háztartás rendezésében nyilvánulhat (melyet koalitió nélkül is el lehet érni, akár egy bal­oldali kormánynyal, akár a jobboldal és kö­zéppárt egyesülésével) a koalitió alatt lesz épen megrontva az egészséges pártfejlődés és a kormányzás szabadelvű szelleme és iránya, mi nem mindig csak törvényhozási reactió­­ban nyilvánul, hanem, míg erre kerülne a sor, a kormány elnézései, törvénymagyará­­zása, kormányzási szelleme is előkészítheti erre a tért épen azon idő alatt, mely alatt a törvényhozás teljes figyelme a szabad­­elvűségtől távol álló pénzügyi vagy közi­gazgatási reformokra szorítkozik. Mert, a koalitionális mozgalmon kívül eső (noha mi azt állítjuk, hogy azzal szoros összefüg­gésben lévő) körülmények miatt kerüljenek bár egy kormányban és egy pártban össze a szabadelvű elemek a konzervatívokkal, már el van tévesztve a czél az egészséges párt­­viszonyok fejlődésére nézve, mert ez alatt épen a szabadelvű és konzervatív ele­mek természetszerű különválását értjük, nem pedig egy pártban egyesülését. Ha tehát a koalitionális kormánynak­cionalisták által hirdetett két czél, a pártok közti fegyverszünet és a szabadelvű párt ala­kítása sem lesz elérve, sőt ezzel épen ellen­kező irányban fogunk — visszafelé menni. Ezeket a koalitionális párt elemeinek és kormányának belfejlődésére és követ­kezményeire nézve állítottuk és eltekintet­tünk azon szabadelvű elemek működésétől, melyeket meggyőződésük a koalitiótól távol tart. Mér­pedig ezeket is tekintetbe kell venni, még­pedig a koalitionalisták szempontjából: akár lesz a kabinetben Sennyey, akár nem. Milyen elemek maradnak a koalitión kívül? Szabadelvűek (lónyaysták és balközépiek) és radikálisok, tehát azt akarják elérni, hogy a koaalitionális kormányból teremtsenek sza­badelvű pártot és mégis az ellenzék is tisztán szabadelvűekből fog állani. Legfölebb hozzájuk azon esetben sorakoznának (de nem csatlakoznának) a conservativok, ha vagy a koalitionális kormány alakításával, vagy an­nak működésével nem lesznek megelégedve, mi bekövetkezhetik és ez még a coalitio di­cséretére válnék; de a czél, az egészséges pártfejlődés így sem lenne elérve. Hát még ha benn lesznek a konservativok , hogyan fog Sennyey szabadelvű pártot teremteni? Ezt meg nem fejté nekünk még egy koalitio­­nalista sem! Vagy ha ez sem czél, akkor miért mond­ják, hogy e czélért kell elveinket elal­tatni ? A „HON“ TÁRCZÁJA. Képviselői körök. Három ízben nyílt alkalmam a németországi képviselőkkel érintkezhetni. Egyszer Braun barátom vendégszerető házánál, aztán a külügyminiszter es­télyén, végre az országházban. Michaelis, Kapp Fri­gyes, Lasker, Benningsen, Dorn Sándor, Kardoff, gróf Pethusy Hue, Krüger, Stefan, Müller, Weicher és többek, kiknek részint Braun, részint az alelnök Friedenthal szíveskedett bemutatni, nyilván kimuta­tott előszeretettel tudakozódtak hazai ügyeinkről s hasonló nyíltsággal világosítottak fel a németországi politikai helyzet iránt. Megjegyzendő, hogy Friedenthal, a ház alelnöke maga is egy Magyarországon etablirozott szeszfino­­mító gyár tulajdonosa, s Stefan főpostaigazgató, ma­gyar hölgyet lir nőül, Tamala úrnőt, Müllernél Stuttgardban tartózkodott Vidacs menekült korában. Bismarck estélyén ugyanazon termek vannak nyitva, miket már a kihallgatáson láttam; egyszerű bútorzat, egy nagy asztalon a díszalbumok, miket a herczeg ajándékba kapott, a társaság kilencz tized része fér­fi, ultramontánok, papok, internationalisták, elsassiak nincsenek jelen, annál több katona, egész sor érdemrendekkel mellén ; a polgári osztály leg­több­ tagjának is mindenféle rendszalag a gomblyuká­ban. Sajátszerű érzés »rámmagyaremberre« nézve egy ilyen társaságban lenni, a­hol mindenki fel van érdemrendezve s azt tudni, hogy az érdem­rendek mind valóban meg vannak érde­melve, havezmezőn, vagy polgári pályán a h­a­­zának tett szolgálatok által. Ott­hon ez nem tesz rám ilyen hatást. Az egymással beszélgető csoportok közt kedé­lyesen jár a házi ur maga, félfejjel kimagasodva a tömeg közül s már nem tehetek róla, de még egy­szer előjön a nagy fekete kutya levelemben, mert az is ott jár-kel a csoportok között, mindenkinek isme­rőse s egészen a helyzet magaslatán látszik állani, mert folyton a társalgó teremben marad, minden bufferlátogatási utógondolatok nélkül. Lám a minisz­ternek még a kutyája sem speculál provisiora ! A­miről a német képviselők velem beszélget­tek, az bizony nem vonatkozott a magyarországi pártkérdésekre: a mi válságunk oly csekélység, a­mivel odakünn nem sokat törődnek. Az iránt min­denki meg van nyugodva, hogy Magyarország elég erős saját magán segíteni, hogy lételéért többé küz­denie nem szükséges, hogy belbajait egészséges ter­mészete majd kiheveri. Pénzügyi hitelünk sincs ott úgy megingatva, mint hiszszük. Hanem a mi iránt kivétel nélkül minden német képviselő egyforma érdekkel tudakozódik , az Magyarország ál­lás­foglalása az ultram­on­tanismus tö­rekvéseivel szemben. Hja, ez Németországnak a jelenlegi legnagyobb veszedelme. Három erős fractio szövetkezett, hogy a német egységet darabokra törje: a nemzetiségi, a papi és a socialista pártok. Azok között vezérpárt az ultramontán, a többi csak eszköz ennek a kezében. S ezekkel szemben a liberális hazafias pártnak, mely most a kormány körül csoportosul, csak három-ötöd­­résznyi többsége van: a fakéziózus ellenzék két-ötöd­­részre nőtt fel. Annyit rövid idő alatt is tapasztaltam Német­országon, hogy hazánkat még rész­financziái sem áz­tatják el a német irányadó közvélemény előtt, sem a conventionatus rágalmazások, hanem ha egy hibás valláspolitikai áramlatba találunk bele­jutni, azzal eljátszhatjuk minden hitelünket Német­országon, még a pénzügyi hitelünket is. S­z­e­n­t­p­é­­ter kulcsai kinyithatják a mennyországot, de a berlini wertheim pénztárakat ugyan nem. A március 2-iki országos ülés még compactabb képét mutatta fel a pártok közötti küzdelemnek. A karzatok már kora reggel tömve voltak, s csak kép­viselői jegy mellett tudtam egy zugba bejutni. A hall­gatóság végig várja az ülést s ép oly csendesen ülnek helyeiken a képviselők. Nincs nyüzsgés, koszolódás, népvándorlás — az ülés alatt, mint nálunk. Nem beszélget szomszéd szomszédjával nem kell az elnöknek a tagokat instálni, fenyegetni, hogy hallgassák ki a szónokát; pedig az (egy elszá­­szi pap) kegyetlen tronfokat szór ellenfelei szeme közé: azok hallgatják nyugodtan, mintha köbül vol­nának, csak egy-egy c­orális »bravo« kiáltás azok­ról a jobboldali padokról, a­hol egy csoport képvise­lő pap ül, kiséri itt-ott a szónoklatot. S aztán jön a másik : ismétli ugyanazon kíméletlen támadá­sokat: hagyják beszélni, néha egy rövid »haha!« je­lezi a szabadelvű zöm­­derültségét.« Végre aztán előáll maga Bismark s visszafizeti a kapottakat, oly goromba öreg pénzzel, a­milyet nálunk soha sem osztogatott még miniszter. S jól áll a kedvesnek ! Kicsinyben — comoedia volna ez a küzdelem, de ilyen nagyban fölséges dráma! A berlini magyarok. Még egy kedves emléket kell följegyeznem utamból. A berlini magyarokat. Legelöl kell megemlítenem a jó öreg fiút, Kert­­benyt. A sajátságos eredeti alakot, kit Petőfi kigu­­nyolt, Pákh Albert kiparódiázott, s aztán mind a kettő megszeretett, ki Magyarországon a német ele­met s aztán Németországon a magyar elemet verte a közönség fejébe, visszakapva a saját fejéhez mind a kettőt; ki mauer-utezai diogenesi odújában az is­merethalmaz, memoirirodalom és encyclopaediai is­meretek kincseit őrzi, naponkint tizenhat órát dolgo­zik s irói existentiát nem tud magának kivívni; a ki Petőfit az enthusaismus erőhatalmával vitte be az eu­rópai olvasó közönség minden könyvtárába, ki a ma­gyar irodalom érdekében küzd, fárad, levelez a fél Európával s kit mi ezért kinevetünk; egy-egy szót hibás fordításaiból kikapunk, azon a végtelenig el­nyargalunk; a kit itthon szidnak, kitagadnak, s otthona a magyar nemzet kultusza martyrjának ismernek; ki az egész világnak adós, s kinek vi­­szont adósa az egész világ; barátja és kedveltje Európa leghirhedettebb celebritásainak, és a mellett egy elhagyatott, elfeledett lény; ki majd szidja, majd bámulja a németet, a poroszt és Berlint, s kit Berlin megvendégel, mikor szidatik, s éhenkalatja, mikor bámultatok általa; a kit szeretnek azok, a kiknek tartozik s a kire haragszanak azok, a kik tartoznak neki : a meghasonlott energia mintaképe! — Ő az, a ki egész Berlinben (többet mondok: egész Euró­pában) minden embert ismer, a­ki a magyart sze­reti. Már akár magyar bort, akár magyar irodalmat, akár magyar emigránsokat. Berlinben n­y­o­l­c­­­­v­a­n olyan családdal ismertetett meg egy hét alatt, a­hol a magyar irodalomnak kiváló helye van a házi könyvtárban, s még egy hosszú lajstromot dugott a zsebembe, a­kiket mind meg kell majd egyszer ke­resni vagy levélben, vagy személyesen. Wallner Fe­rencz után neki köszönhetni a legjobban a német ki­adók érdeklődését a magyar irodalom iránt. Különös az, hogy minket magyarokat, kik ide­haza oly nehezen férünk meg egymással, kik egy országházban hét pártra szakadunk, egy irodalom­ban tizenhét újságszerte veszekedünk; ha hárman együtt vagyunk, négyféle véleményt képviselünk; a külföld levegője egyszerre milyen hirtelen egyesít. A legelsők, a­kik fölkerestek Berlinben, iro­dalmi ellenfeleim voltak, a »Lloyd« és a »Neue Freie Presse« magyarhoni levelezői, baráti szolgála­taikat szívesen felajánlva ittlétem alatt, s Láng pá­lyatársam, ki a berlini egyetemet frequentálja s a berlini magyar egyletnek elnöke. A berlini magyar egylet egy este barátságos lakomát rendezett számomra, melyen mintegy száz magyar került össze e messzeeső idegen városból: ifjak és vének, gazdag vállalkozók és szegény iparo­sok, tanulók és kézművesek, művészek és déli höl­­gyek.És volt a nemzetiszín zászlókkal díszített terem­ben magyar kedv, Rákóczy induló, csárdás, magyar áldomások, és igazi magyar borok, az itteni magya­rok nagylelkű maccanása Hoffman (hadseregi szál­­litmányos) bőkezűségéből,kinek déli szép leánya szép hangzású magyar felköszöntéssel fogadott. Ez az est volt legérzékenyebb öröme Berlinben léteznek. A nagyok kedvezései tán hideg elbizakodottságot nö­velhettek volna lelkemben; de ez a kis hazám kicsiny embereinek ragaszkodása hozzám, magukhoz hasonlóhoz visszatérített a földre. Berlini napjaimat életem fényszakának jegyez­hetem föl. Mennyi szívesség 1 Mennyi fény 1 Mily nemzeti nagyság­­ túl ily fényes út a dicsőséghez­­ . . . ... És én alig várom, hogy ismét mehessek haza, az én kicsiny, — szegény, — pártszakgatta, — rokontalan, — szeretett hazámba, a­hol minden el­lenségem s minden jó barátom tart már a kezében egy ostort, a mivel rám üssön. Tartom. Egy angol tüdős ási egyházi kérdésről. Newman, ki Angliában az egyházpolitikai kér­désekben első rangú tekintély, a »Fortnightly Re­view« februári füzetében »Organized Priest­hood« czimű czikkében az egyház és állam viszo­nyának vizsgálatában oly szempontokat emel ki, melyeket szükségesnek tartunk olvasóinkkal meges­mertetni. Európa öt államában áll tényleg harczban az állam az egyházzal: Olaszországban, Spanyolor­szágban, Németországban, Francziaországban és Iz­­landban. Ez a »szervezett papság« által van intézve, mely a hébereknél ép úgy, mint a keresztyéneknél a »vallásos formák« és a »törvény betűinek« szolgá­latába szegődve, elveszti fejlődési, erkölcsi erejét, önczélokat tűz ki és »imperiumot in imperio« képez. Ezzel szemben a lelkiismereti szabadságot és szabad egyházat érvényesíteni akarni, állami közbelépés, ellenőrzés nélküli képtelenség. Az a harcz, mely Németországban foly az egy­ház és állam közt »ellenállhatlan« küzdelem, épen mint a rabszolga felszabadítás Amerikában. A csal­hatatlan pápa minden szabad ember fejére átkot mondott ki. Győzedelmeskedett a jezsuita párt a pápai udvarban. És most a római kúria azt hiszi,­­ hogy a szabadelvű politika, főleg protestáns államok­ban, az egyháznak meg fogja adni azt az archimedesi pontot, melyből a világot kiforgatja sarkaiból. A­mint a kath­olika egyházat felszabadná a szabadelvű politika Angliában: a katholikus papság az ír népet azonnal az állam ellen fordította. Azt mondják, hogy ők csak vallásuk szabad gyakorlatát k­ivánják , pe­dig ők minden nem katholikusnak megtagadják e jogot. Nem kell e szép jelszó által elvakíttatni en­gedni magunkat. A b­ug az utasok megfojtását teszi hitezikkelylyé; de nem engedik meg vallá­sának szabad gyakorlatát. — A katholikus a nő­ket akaratjok ellen zárja zárdába — ez is hitezikk, melynek szabad gyakorlatát tűrni nem kell. De a vallás szabad gyakorlatát Angliában is csak arra használta fel a katholikus papság, hogy sok vagyont­, pénzt gyűjtsön saját czéljaira hí­vei közt, és feltűnő nagy számmal szaporodtak a katholika egyházak az utóbbi negyven év alatt az angol szigeten. A politikában felhasználták az ír el­lenszenvet az angol ministerek ellen, sőt a magas egyházhoz tartozó tory pártot is megzsebelték politikai működése közben. A Maynooth alap megnövekedett és nem a parlament vagy Peer Robert akarata sze­rint, hanem az egyház által választott czélokra hasz­náltatott fel. Közelebbről keletkezett a tisztán katho­likus egyetem eszméje, mely kizárólag papi vezetés / 60. szám. XII. évfolyam. Reggeli átadás. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra........................................6 írt­a kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizető, negyedévenkint . . . 1 » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a heselán­ napjától szánattatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1874. Péntek, mart. 1 . Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HÍISZMETÉSEIi szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. — Barta Béla a kir. Ítélőtábla birája, ki a magánjogi törvénykönyvnek a dologi jogot fog­laló rész kidolgozásával volt megbízva, mint a »Jogt. Közlöny« sajnálattal értesül, e megbízatásáról le­mondott. Valószínű ennélfogva, hogy az azzal szoros kapcsolatban levő telekkönyvi rendtartás kidolgozá­sával megbízott szakférfiú fog a törvénykönyv ama részének kidolgozásával is megbizatni, nehogy a fo­lyamatban levő munkálat fenakadást szenvedjen. — A szász képviselők a De­ákkörből kiléptek! E nagy fontosságú dolgot a »Pesti Napló« így adja elő: »A mai nap legérdekesb­bb­e a szász országgyű­lési képviselők strike­ja. A Deákkör elnökével ugyanis Gáll József, Dörr Samu, Dékáni Gusztáv, Trau­­schenfels Emil és Dékáni Károly képviselők azt tu­datták, hogy a Deákkörnek,­­ Kapp Gusztáv Man­­gesius Károly, Kasper Mihály és Sachsenheim Al­bert képviselők pedig azt, hogy a Deákkörnek és pártnak megszűntek tagjai lenni. A kérdéses levelek mártius 10 és 11-ről keltek s részint egyszerűen a kilépést tudatják, részint a »megváltozott viszonyokkal« indokolják azt. Két képviselő levele német, Dékáni Károly pedig úgy írja­ alá magát, hogy »reichsrath.« A kilépett szász képviselők ezután valószínű­­leg csak a »szász klubnak« lesznek tagjai, mely kü­lönben mindig fennállt.« A »Napló« ebből a koalitio ügyére kedvező eredményt következtet. Ha a szászokra nem szá­mítottak , akkor lehet igaza, de ha számítottak, a koalitio 22 szavazatot vesztett! — A válság. A mai nap, minthogy az már ténynek látszik, hogy Szlávy, ha nem is formá­lisan, de meg van bízva a kormány újraalakításával; úgy tetszik, hogy az alkudozások napja vol­t.­­Es^k azonban ^ ma alig értek^j^Jíránt maga a leendő^ Kormlinyetto^l^gStrapolásra­ jutott. Andrásy gróf kinek befolyása belügyeinkre (hiába tagadnék) nem jelentéktelen, ma Budapestre érkezett s a »Lloyd« szerint ő felsége által fogadtatott, a »Napló« szerint mind Tisza Kálmánnal, mind Sennyeyvel érteke­zett. A Lloyd továbbá igy ír: Szintén a délelőtt folyamán Szlávy miniszter­­elnöknek volt hosszabb kihallgatása ő felségénél, s azt hiszik, hogy a voltaképi akczió most meg fog kezdődni. Először arról van szó, vájjon a mai kabi­net lemondása már­is hivatalosan publikáltassék-e ? Mi határoztatok e részben, természetesen nincs előt­tünk tudva. De tudjuk, hogy több oldalon nyilvánult az az aggodalom, mily kellemetlen lenne az, ha a jelenlegi minisztérium elbocsátása publik­áltatnék, s ha azután — az esetben, ha az új kabinet megala­kulása mégis jelentékenyebb nehézségekre bukkan-­­­nék-e, már elbocsátott minisztereket kellene az ügyek időleges tovább vezetésére újból felkérni. Azt hiszik tehát, Szlávy urat ma nem bízták meg még forma szerint az új minisztérium megalakításával, hanem csak arra hatalmazták fel, lépjen bizalmas érintkezésbe azokkal, a­kiknek a kabinetbe lépése kívánatosnak látszik. Eddigelé­­ly tárgyalások nem folytak, a koalíczióra nézve feltételek nem köttet­tek ki, s minden, a lat­a koaliczió kedvező vagy kedvezőtlen h­angjairól mondatott, inkább egyéni reményeknek vagy aggodalmaknak, mint a tények­nek volt megfelelő. Így vázolják előttünk a dolgok jelen állását, s ennek helyessége mellett szól az a külső körülmény is, hogy — mihelyt a lemondás el­fogadtatnék s az uj elnökminiszter kineveztetnék — a jelen minisztereknek minisztertanácsba kellene gyülniök, hogy ő felsége határozatát lemondási kér­vényükre elfogadják, a mi tudtunkkal ma délig nem történt meg. Azon tárgyalásokra nézve, melyek a koalicziót illetendik, érdekesek a »Napló« következő észlele­tei, melyeket a Tisza-féle kihallgatás úgynevezett dementijével kapcsolatban közöl. Tisza Kálmán diskrét nyilatkozata után — így is — természetesen fennmarad a kérdés, hogy mit mondott ő a királynak, mi körül forognak a föltéte­lek a coalitionális minisztérium megalkotásánál. E részben ujjmutatásul szolgálhat a »P. Lt.« mai czik­­ke. E szerint annak idején, ha a tíz évi quóta határ­ideje lejár, ezzel egyetemben föltehető volna az osztrák fél irányában a kérdés : vájjon nem lehetne-e jobb módozatokat találni a közösügyi kérdések tár­gyalására. Laptársunk megjegyzi, hogy a közös­ügyek tárgyalására ma fennálló törvényes megálla­podások nem örök időkre szóló dogmák, s azt sejte­ti, hogy mindkét részről, a Deákpárt részéről is el­fogadható volna az, hogy e tárgyalások megindít­­tassanak, s a coalitionális kormány a közjogi kér­désre vonatkozó e kikötés mellett megalakulhatna. Természetes, hogy a magyar kormánynak nemcsak azt kellene kérdeznie az osztrák féltől, hogy nem volna-e található jobb módozat, hanem ajánlani is kellene olyasmit, a mit jobbnak talál. — Különben nem akarunk most e kérdés tüzetes­ tár­gyalásába belebocsátkozni; előttünk világos az, hogy ha a coalitionális minisztérium az oly tárgya­lások folyamában jön létre, melyekben Deák, gróf Andrássy s a kiegyezési mű alapitói vesznek részt s melyekhez a korona járul, e minisztérium nem ve­szélyeztetheti a közjogi alapot. Sennyey magatartására nézve közöljük a »Ma­gyar­ Állam« következő sorait, megjegyezvén, hogy egyátalán nem tudjuk, mennyire hivatott s jogosult képviselője e laptársunk a báró nézeteinek. A »M. Á.« igy ir. A coalitió experimentuma igen valószínű. Szlávy-Ghiczy-Tisza pártvezérek fogják megalkotni a kormányt. Sennyey, gróf Zichy Nándor stb. stb. tudják, mit vár tőlök az ország és különösen a ke­resztény s hazafenntartó álláspont hívei. »Durate et ZUS Saját paitie«'1’^&tU­SeCUndIS tg T­V. Intotarvt liftrinr­­■*» 1 mii Dm Hír r~Ttf\ vagy hol­nap reggel lejö Andrásy Gyula gróf és Sennyeynek még egy nagy ostromot kellene kiállania, de — ha csak nagyon nem csalódunk— Andrásy sem fog éde­sebb dalt zenghetni, mint közlönyei zengtek Sennyey megnyerésére! Elég dudás lesz ott egy csárdában, csak azok férjenek meg szépen. Elnökül ismét Szlá­­vyt, belügyérül Tisza Kálmánt, igazságügyérül Ghy­­czy Kálmánt emlegetik és hogy a Kálmánok mind együtt legyenek, a pénzügyet Széll Kálmánra bíz­zák. Kilépni csak Pauler fogna, maradna ellenben Trefort mostani távozásával, Szapáry és Zichy gró­fok, valamint Szende is. Több államtitkár uj egyéni­ségekkel váltatnék fel. Az uj kormány csak a jövő héten mutatná be magát. A mű­ipar mint nemzetünk fenmara­­dásának tényezője. (Két közlemény.) I. A múlt alkalommal, midőn e helyütt össze vol­tunk gyűlve, az egyik tisztelt felolvasó egy műipar­ágat tüntetett fel, melyben a magyar műké­­pesség régente nemcsak korának műalakításaival lépést tudott tartani, hanem az illető ipart, vagy­­ mondjuk művészetet, önállólag is tovább fejlesztette, nemcsak egyenrangú műveket alkotott az akkor di­vatos technikákban, hanem önálló technikát is terem­tett , u. m. a magyar románczot. Ma e műképességet nem találjuk többé, a ma­gyar ötvösség rég nagyhírű művészete eltűnt, és csak a legújabb időben kezdte azt egy buzgó ezeg ismét feléleszteni. De e sajnos jelenség, melyet az ötvösségnél látunk, nem áll egészen elszigetelten: az agyagipar­ban, fémművekben, fafaragásban, s azon műipar­­ágakban, melyek az öltözék díszítését tűzik czélul, hasonló hanyatlás észlelhető; a magyar müszlés és alakító képesség a legtöbb iparágban annyira ha­nyatlott, hogy a lejebb szállásnak majdnem neto­vábbját érte el. De nemcsak az alakító képesség veszett el, ha­nem még annak öntudata is, hogy a magyar alakító erő és ízlés a használati tárgyak eszményíté­sére képes lehet. Kiveszett a műérzék, mely még a legműveletlenebb népeknél is megvan, — azon ösr­­tönszerü kényszer érzete, melynek ellenállhatlan ha­tása alatt még a csendes tenger vad szigetlakója is szépíteni, díszíteni igyekszik először is saját szemé­lyét, azután használati tárgyait, oly módon, hogy pél­dául testét tetovirozza, fegyvereire, evezőjére és más használati tárgyaira eszméit jelölő alakításokat vés vagy fest. Sőt — miután minden írás a végletekig szo­kott űzetni — az alak- és szinnélküli eszmétlenség itt sem állapodott meg . . . Jön egy kor, melyben a magyar szellem erényt csinál minden szép alakítás­nak teljes száműzéséből ... És ezen sivárság be­hatol még azon eszmekörbe is, melynek tulajdonkép a kedély, képzelet és költészet eszményítő világának kell lenni, a vallásba. A szó speciális értelmében vett magyar templomok rideg, színtelen és alaktalan puszta fehér falaiban ez irányt megtestesülve látjuk. E falak kö­zül száműzve volt nem csak az emberi szép és szel­lemi diszítő és szépítő képességnek minden műve, hanem még a zene is . . . Nem akarjuk az irányt vádolni, hanem egy­szerűen tényeket constatálunk. És e tények sok mindent felfoghatóvá tesznek, amit különben alig le­hetne megmagyaráznunk ! . . . Meglehet, hogy eme rideg puritanizmus, me­lyet a magyar szellem magára erőszakolt, más fon­tosabbnak látszó czélok érdekében előnyös, sőt szük­séges volt; meglehet, hogy azon szellemi és harczi küzdelmekre, melyek közt megállanunk kellett, csak a környű játsziság megvetése s eldobásával lettünk képesek; meglehet, hogy azon viszonyok közt, me­lyek közt a magyar nemzet akkor élt, ama szigorú 1-----_______________ . ■ És ha­ 0,7, íp­v van, akkor bizonyára dicsérnünk kell elődeink belátását, amennyiben bölcsen meg tud­ták választani azon eszközöket, melyek által képessé tették a nemzetet az akkori küzdelmek közötti meg­állásra és fenmaradásra.... De mai nap a viszonyok egészen megváltoz­­tak.Ha tehát mi, a jelenleg élő nemzedék, ugyanazon erre akarunk érdemesülni, melyet elődeinktől nincs jogTnr^uiTC^ie^sfini^nekimk természetesen azon eszközöket kell megragadnulTR7-melyek a világ j e-1 e n 1 e g i haladási iránya mellett jur^o-^jje alkalmasak nemzetünk életképessé tételére és előbbre vitelére .... És ezen eszközök között kiváló helyet foglal el az eszményizett ipar vagyis a műipar. Hogy azon jelentőséget, melylyel a műipar az ipari művészet, a modern államok éle­tében bír, kellőleg méltányolhassuk, szükséges, hogy egy futó tekintetet­­ vessünk a jelenkor haladási irá­nyán uralkodó irányelvekre és azon művelődési czél­­zatokra, melyek felé az emberiség »a történelem logikájának« vaskövetkezetességű hatalma által ra­­gadtatik. A történelem logicájának hatalma által! Saját­ságos hatalom ez bizonyára. Benne élünk mindnyá­jan, ránk nehezedik egész súlyával és egész éltető erejével, mint a levegő, és mégsem érezzük e súlyt, ez éltető erőt, ép úgy mint a levegőét .... Senk

Next