A Hon, 1874. március (12. évfolyam, 50-74. szám)
1874-03-13 / 60. szám
Előfizetési felhívás. „A NO VXII dik évi folyamára előfizetési árak: Negyedévre...................6 frt Egy hóra........................g frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenntesítve tíz frtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krbkerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt dest, Ferencziek tere Athemeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. * Budapest, mart. 12. A pártalakulás. A Ha a koalitio czélja: a pénzügyi zavar tisztázása mellett a pártviszonyok egészségesebb alakulását előkészíteni, hogy a parlament szabadelvű és konzervatív pártokra szakadva, ezeknek akadálytalan parlamenti küzdelméből váltakozva kerüljön ki a többség és ebből a kormány, akkor sok egyébtől (pl. a közjogi kérdés jövőjétől) eltekintve, önként merül fel az a kérdés, hogy a jobboldal minden árnyalata miért követeli Sennyey bárónak azon kabinetbe lépését, melynek tagjai Grhyczy, Tisza és jobboldali szabadelvűek lennének? Mert az bizonyos, hogy a koalitió útján csak úgy képzelhető a pártalakulás előkészítése, ha mindazon párttöredékek, melyek egyesülnek a koalitionális minisztérium fentartására, azon (legjobb értelemben vett) ideiglenes közreműködés alatt, mely egy koalitió feladatául lesz kitűzve, annyira közelednek egymáshoz a jövő kérdéseire és politikai taktikájukra nézve is, hogy azután már egy pártot képezzenek. Minthogy pedig ez máskép nem képzelhető, mintha úgy a közjogi, mint a belpolitikai kérdésekre nézve egyetértésre jutnak, akár kölcsönös, akár egyoldalú concessiók útján: igen természetes, hogy ha épen a koalitionális kormányt támogát,w jaj Lljui, miktw nöik hadelvű pártot, teremteni, akkor szövetségesül nem lehet felvenni sem Sennyeyt, sem hiveit. Azonban épen az a jelenség, hogy a jobboldal részéről Sennyeyt be akarják vonni a koalitióba, azt mutatja, hogy nem a pártviszonyok tisztázása, nem az egészséges parlamenti élet megalapítása a czél; vagy ha ez, akkor arra helytelen, ellentétes eszközöket alkalmaznak. Mi azt hisszük, hogy e két eshetőség mindenike megvan, azzal a különbséggel, hogy a jobboldaliak egy pártot akarnak ^_ugyan alakítni a koalitionális pártból, de itt "is csak a jelen helyzetet és a kiegyezés fenntartását tartják szem előtt; tehát új elemekkel szaporítják ugyan pártjukat a balközépből, de annak egyátaljában nem akarnak szabadelvűbb színezetet és irányt adni a mostaninál, sőt ellenkezőleg Sennyeynek a kabinetbe vonása (ha sikerül) azt fogja jelenteni, hogy épen a konservatív iránynak fognak concessiókat kicsikarni a szabadelvűektől, a koalitió fentartásának ürügye alatt. A másik eshetőség a balközépiek részéről áll, kiknek czélja: a koalitió által szabadelvű pártcsoportozatot idézni elő, mert ez nem fog bekövetkezni a Senynyey töredék bevonása,a Lónyay-töredék kinnmaradása, az ellenzéken maradó szabad elvűek tekinteten kívül hagyása következtében. Tudjuk mi az ellenvetés. »Most elsősorban a pártok fegyverszünetére és a legtehetségesebb embereknek egy kormányban való közreműködésére van szükség; tehát meg kell becsülni, igénybe kell venni Sennyeyt is, miután reá és töredékére annál nagyobb szükség van, mert a Lónyay-töredék és a baloldali szabadelvűek antikoaditionális iránya, a többség képzését azon elemekből teszi szükségessé, melyek koalitióra ajánlkoznak.« De épen ez ellenvetésben látjuk mi igazolva azon aggodalmunkat, hogy pillanatnyi sikerért, mely legjobb esetben az államháztartás rendezésében nyilvánulhat (melyet koalitió nélkül is el lehet érni, akár egy baloldali kormánynyal, akár a jobboldal és középpárt egyesülésével) a koalitió alatt lesz épen megrontva az egészséges pártfejlődés és a kormányzás szabadelvű szelleme és iránya, mi nem mindig csak törvényhozási reactióban nyilvánul, hanem, míg erre kerülne a sor, a kormány elnézései, törvénymagyarázása, kormányzási szelleme is előkészítheti erre a tért épen azon idő alatt, mely alatt a törvényhozás teljes figyelme a szabadelvűségtől távol álló pénzügyi vagy közigazgatási reformokra szorítkozik. Mert, a koalitionális mozgalmon kívül eső (noha mi azt állítjuk, hogy azzal szoros összefüggésben lévő) körülmények miatt kerüljenek bár egy kormányban és egy pártban össze a szabadelvű elemek a konzervatívokkal, már el van tévesztve a czél az egészséges pártviszonyok fejlődésére nézve, mert ez alatt épen a szabadelvű és konzervatív elemek természetszerű különválását értjük, nem pedig egy pártban egyesülését. Ha tehát a koalitionális kormánynakcionalisták által hirdetett két czél, a pártok közti fegyverszünet és a szabadelvű párt alakítása sem lesz elérve, sőt ezzel épen ellenkező irányban fogunk — visszafelé menni. Ezeket a koalitionális párt elemeinek és kormányának belfejlődésére és következményeire nézve állítottuk és eltekintettünk azon szabadelvű elemek működésétől, melyeket meggyőződésük a koalitiótól távol tart. Mérpedig ezeket is tekintetbe kell venni, mégpedig a koalitionalisták szempontjából: akár lesz a kabinetben Sennyey, akár nem. Milyen elemek maradnak a koalitión kívül? Szabadelvűek (lónyaysták és balközépiek) és radikálisok, tehát azt akarják elérni, hogy a koaalitionális kormányból teremtsenek szabadelvű pártot és mégis az ellenzék is tisztán szabadelvűekből fog állani. Legfölebb hozzájuk azon esetben sorakoznának (de nem csatlakoznának) a conservativok, ha vagy a koalitionális kormány alakításával, vagy annak működésével nem lesznek megelégedve, mi bekövetkezhetik és ez még a coalitio dicséretére válnék; de a czél, az egészséges pártfejlődés így sem lenne elérve. Hát még ha benn lesznek a konservativok , hogyan fog Sennyey szabadelvű pártot teremteni? Ezt meg nem fejté nekünk még egy koalitionalista sem! Vagy ha ez sem czél, akkor miért mondják, hogy e czélért kell elveinket elaltatni ? A „HON“ TÁRCZÁJA. Képviselői körök. Három ízben nyílt alkalmam a németországi képviselőkkel érintkezhetni. Egyszer Braun barátom vendégszerető házánál, aztán a külügyminiszter estélyén, végre az országházban. Michaelis, Kapp Frigyes, Lasker, Benningsen, Dorn Sándor, Kardoff, gróf Pethusy Hue, Krüger, Stefan, Müller, Weicher és többek, kiknek részint Braun, részint az alelnök Friedenthal szíveskedett bemutatni, nyilván kimutatott előszeretettel tudakozódtak hazai ügyeinkről s hasonló nyíltsággal világosítottak fel a németországi politikai helyzet iránt. Megjegyzendő, hogy Friedenthal, a ház alelnöke maga is egy Magyarországon etablirozott szeszfinomító gyár tulajdonosa, s Stefan főpostaigazgató, magyar hölgyet lir nőül, Tamala úrnőt, Müllernél Stuttgardban tartózkodott Vidacs menekült korában. Bismarck estélyén ugyanazon termek vannak nyitva, miket már a kihallgatáson láttam; egyszerű bútorzat, egy nagy asztalon a díszalbumok, miket a herczeg ajándékba kapott, a társaság kilencz tized része férfi, ultramontánok, papok, internationalisták, elsassiak nincsenek jelen, annál több katona, egész sor érdemrendekkel mellén ; a polgári osztály legtöbb tagjának is mindenféle rendszalag a gomblyukában. Sajátszerű érzés »rámmagyaremberre« nézve egy ilyen társaságban lenni, ahol mindenki fel van érdemrendezve s azt tudni, hogy az érdemrendek mind valóban meg vannak érdemelve, havezmezőn, vagy polgári pályán a hazának tett szolgálatok által. Otthon ez nem tesz rám ilyen hatást. Az egymással beszélgető csoportok közt kedélyesen jár a házi ur maga, félfejjel kimagasodva a tömeg közül s már nem tehetek róla, de még egyszer előjön a nagy fekete kutya levelemben, mert az is ott jár-kel a csoportok között, mindenkinek ismerőse s egészen a helyzet magaslatán látszik állani, mert folyton a társalgó teremben marad, minden bufferlátogatási utógondolatok nélkül. Lám a miniszternek még a kutyája sem speculál provisiora ! Amiről a német képviselők velem beszélgettek, az bizony nem vonatkozott a magyarországi pártkérdésekre: a mi válságunk oly csekélység, amivel odakünn nem sokat törődnek. Az iránt mindenki meg van nyugodva, hogy Magyarország elég erős saját magán segíteni, hogy lételéért többé küzdenie nem szükséges, hogy belbajait egészséges természete majd kiheveri. Pénzügyi hitelünk sincs ott úgy megingatva, mint hiszszük. Hanem a mi iránt kivétel nélkül minden német képviselő egyforma érdekkel tudakozódik , az Magyarország állásfoglalása az ultramontanismus törekvéseivel szemben. Hja, ez Németországnak a jelenlegi legnagyobb veszedelme. Három erős fractio szövetkezett, hogy a német egységet darabokra törje: a nemzetiségi, a papi és a socialista pártok. Azok között vezérpárt az ultramontán, a többi csak eszköz ennek a kezében. S ezekkel szemben a liberális hazafias pártnak, mely most a kormány körül csoportosul, csak három-ötödrésznyi többsége van: a fakéziózus ellenzék két-ötödrészre nőtt fel. Annyit rövid idő alatt is tapasztaltam Németországon, hogy hazánkat még részfinancziái sem áztatják el a német irányadó közvélemény előtt, sem a conventionatus rágalmazások, hanem ha egy hibás valláspolitikai áramlatba találunk belejutni, azzal eljátszhatjuk minden hitelünket Németországon, még a pénzügyi hitelünket is. Szentpéter kulcsai kinyithatják a mennyországot, de a berlini wertheim pénztárakat ugyan nem. A március 2-iki országos ülés még compactabb képét mutatta fel a pártok közötti küzdelemnek. A karzatok már kora reggel tömve voltak, s csak képviselői jegy mellett tudtam egy zugba bejutni. A hallgatóság végig várja az ülést s ép oly csendesen ülnek helyeiken a képviselők. Nincs nyüzsgés, koszolódás, népvándorlás — az ülés alatt, mint nálunk. Nem beszélget szomszéd szomszédjával nem kell az elnöknek a tagokat instálni, fenyegetni, hogy hallgassák ki a szónokát; pedig az (egy elszászi pap) kegyetlen tronfokat szór ellenfelei szeme közé: azok hallgatják nyugodtan, mintha köbül volnának, csak egy-egy corális »bravo« kiáltás azokról a jobboldali padokról, ahol egy csoport képviselő pap ül, kiséri itt-ott a szónoklatot. S aztán jön a másik : ismétli ugyanazon kíméletlen támadásokat: hagyják beszélni, néha egy rövid »haha!« jelezi a szabadelvű zömderültségét.« Végre aztán előáll maga Bismark s visszafizeti a kapottakat, oly goromba öreg pénzzel, amilyet nálunk soha sem osztogatott még miniszter. S jól áll a kedvesnek ! Kicsinyben — comoedia volna ez a küzdelem, de ilyen nagyban fölséges dráma! A berlini magyarok. Még egy kedves emléket kell följegyeznem utamból. A berlini magyarokat. Legelöl kell megemlítenem a jó öreg fiút, Kertbenyt. A sajátságos eredeti alakot, kit Petőfi kigunyolt, Pákh Albert kiparódiázott, s aztán mind a kettő megszeretett, ki Magyarországon a német elemet s aztán Németországon a magyar elemet verte a közönség fejébe, visszakapva a saját fejéhez mind a kettőt; ki mauer-utezai diogenesi odújában az ismerethalmaz, memoirirodalom és encyclopaediai ismeretek kincseit őrzi, naponkint tizenhat órát dolgozik s irói existentiát nem tud magának kivívni; a ki Petőfit az enthusaismus erőhatalmával vitte be az európai olvasó közönség minden könyvtárába, ki a magyar irodalom érdekében küzd, fárad, levelez a fél Európával s kit mi ezért kinevetünk; egy-egy szót hibás fordításaiból kikapunk, azon a végtelenig elnyargalunk; a kit itthon szidnak, kitagadnak, s otthona a magyar nemzet kultusza martyrjának ismernek; ki az egész világnak adós, s kinek viszont adósa az egész világ; barátja és kedveltje Európa leghirhedettebb celebritásainak, és a mellett egy elhagyatott, elfeledett lény; ki majd szidja, majd bámulja a németet, a poroszt és Berlint, s kit Berlin megvendégel, mikor szidatik, s éhenkalatja, mikor bámultatok általa; a kit szeretnek azok, a kiknek tartozik s a kire haragszanak azok, a kik tartoznak neki : a meghasonlott energia mintaképe! — Ő az, a ki egész Berlinben (többet mondok: egész Európában) minden embert ismer, aki a magyart szereti. Már akár magyar bort, akár magyar irodalmat, akár magyar emigránsokat. Berlinben nyolcvan olyan családdal ismertetett meg egy hét alatt, ahol a magyar irodalomnak kiváló helye van a házi könyvtárban, s még egy hosszú lajstromot dugott a zsebembe, akiket mind meg kell majd egyszer keresni vagy levélben, vagy személyesen. Wallner Ferencz után neki köszönhetni a legjobban a német kiadók érdeklődését a magyar irodalom iránt. Különös az, hogy minket magyarokat, kik idehaza oly nehezen férünk meg egymással, kik egy országházban hét pártra szakadunk, egy irodalomban tizenhét újságszerte veszekedünk; ha hárman együtt vagyunk, négyféle véleményt képviselünk; a külföld levegője egyszerre milyen hirtelen egyesít. A legelsők, akik fölkerestek Berlinben, irodalmi ellenfeleim voltak, a »Lloyd« és a »Neue Freie Presse« magyarhoni levelezői, baráti szolgálataikat szívesen felajánlva ittlétem alatt, s Láng pályatársam, ki a berlini egyetemet frequentálja s a berlini magyar egyletnek elnöke. A berlini magyar egylet egy este barátságos lakomát rendezett számomra, melyen mintegy száz magyar került össze e messzeeső idegen városból: ifjak és vének, gazdag vállalkozók és szegény iparosok, tanulók és kézművesek, művészek és déli hölgyek.És volt a nemzetiszín zászlókkal díszített teremben magyar kedv, Rákóczy induló, csárdás, magyar áldomások, és igazi magyar borok, az itteni magyarok nagylelkű maccanása Hoffman (hadseregi szállitmányos) bőkezűségéből,kinek déli szép leánya szép hangzású magyar felköszöntéssel fogadott. Ez az est volt legérzékenyebb öröme Berlinben léteznek. A nagyok kedvezései tán hideg elbizakodottságot növelhettek volna lelkemben; de ez a kis hazám kicsiny embereinek ragaszkodása hozzám, magukhoz hasonlóhoz visszatérített a földre. Berlini napjaimat életem fényszakának jegyezhetem föl. Mennyi szívesség 1 Mennyi fény 1 Mily nemzeti nagyság túl ily fényes út a dicsőséghez . . . ... És én alig várom, hogy ismét mehessek haza, az én kicsiny, — szegény, — pártszakgatta, — rokontalan, — szeretett hazámba, ahol minden ellenségem s minden jó barátom tart már a kezében egy ostort, a mivel rám üssön. Tartom. Egy angol tüdős ási egyházi kérdésről. Newman, ki Angliában az egyházpolitikai kérdésekben első rangú tekintély, a »Fortnightly Review« februári füzetében »Organized Priesthood« czimű czikkében az egyház és állam viszonyának vizsgálatában oly szempontokat emel ki, melyeket szükségesnek tartunk olvasóinkkal megesmertetni. Európa öt államában áll tényleg harczban az állam az egyházzal: Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Francziaországban és Izlandban. Ez a »szervezett papság« által van intézve, mely a hébereknél ép úgy, mint a keresztyéneknél a »vallásos formák« és a »törvény betűinek« szolgálatába szegődve, elveszti fejlődési, erkölcsi erejét, önczélokat tűz ki és »imperiumot in imperio« képez. Ezzel szemben a lelkiismereti szabadságot és szabad egyházat érvényesíteni akarni, állami közbelépés, ellenőrzés nélküli képtelenség. Az a harcz, mely Németországban foly az egyház és állam közt »ellenállhatlan« küzdelem, épen mint a rabszolga felszabadítás Amerikában. A csalhatatlan pápa minden szabad ember fejére átkot mondott ki. Győzedelmeskedett a jezsuita párt a pápai udvarban. És most a római kúria azt hiszi, hogy a szabadelvű politika, főleg protestáns államokban, az egyháznak meg fogja adni azt az archimedesi pontot, melyből a világot kiforgatja sarkaiból. Amint a katholika egyházat felszabadná a szabadelvű politika Angliában: a katholikus papság az ír népet azonnal az állam ellen fordította. Azt mondják, hogy ők csak vallásuk szabad gyakorlatát kivánják , pedig ők minden nem katholikusnak megtagadják e jogot. Nem kell e szép jelszó által elvakíttatni engedni magunkat. A bug az utasok megfojtását teszi hitezikkelylyé; de nem engedik meg vallásának szabad gyakorlatát. — A katholikus a nőket akaratjok ellen zárja zárdába — ez is hitezikk, melynek szabad gyakorlatát tűrni nem kell. De a vallás szabad gyakorlatát Angliában is csak arra használta fel a katholikus papság, hogy sok vagyont, pénzt gyűjtsön saját czéljaira hívei közt, és feltűnő nagy számmal szaporodtak a katholika egyházak az utóbbi negyven év alatt az angol szigeten. A politikában felhasználták az ír ellenszenvet az angol ministerek ellen, sőt a magas egyházhoz tartozó tory pártot is megzsebelték politikai működése közben. A Maynooth alap megnövekedett és nem a parlament vagy Peer Robert akarata szerint, hanem az egyház által választott czélokra használtatott fel. Közelebbről keletkezett a tisztán katholikus egyetem eszméje, mely kizárólag papi vezetés / 60. szám. XII. évfolyam. Reggeli átadás. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 3 hónapra........................................6 írta kr. 6 hónapra ........ 12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéséért felülfizető, negyedévenkint . . . 1 » — * Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a heselán napjától szánattatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1874. Péntek, mart. 1 . Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet, A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HÍISZMETÉSEIi szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. — Barta Béla a kir. Ítélőtábla birája, ki a magánjogi törvénykönyvnek a dologi jogot foglaló rész kidolgozásával volt megbízva, mint a »Jogt. Közlöny« sajnálattal értesül, e megbízatásáról lemondott. Valószínű ennélfogva, hogy az azzal szoros kapcsolatban levő telekkönyvi rendtartás kidolgozásával megbízott szakférfiú fog a törvénykönyv ama részének kidolgozásával is megbizatni, nehogy a folyamatban levő munkálat fenakadást szenvedjen. — A szász képviselők a Deákkörből kiléptek! E nagy fontosságú dolgot a »Pesti Napló« így adja elő: »A mai nap legérdekesbbbe a szász országgyűlési képviselők strikeja. A Deákkör elnökével ugyanis Gáll József, Dörr Samu, Dékáni Gusztáv, Trauschenfels Emil és Dékáni Károly képviselők azt tudatták, hogy a Deákkörnek, Kapp Gusztáv Mangesius Károly, Kasper Mihály és Sachsenheim Albert képviselők pedig azt, hogy a Deákkörnek és pártnak megszűntek tagjai lenni. A kérdéses levelek mártius 10 és 11-ről keltek s részint egyszerűen a kilépést tudatják, részint a »megváltozott viszonyokkal« indokolják azt. Két képviselő levele német, Dékáni Károly pedig úgy írja alá magát, hogy »reichsrath.« A kilépett szász képviselők ezután valószínűleg csak a »szász klubnak« lesznek tagjai, mely különben mindig fennállt.« A »Napló« ebből a koalitio ügyére kedvező eredményt következtet. Ha a szászokra nem számítottak , akkor lehet igaza, de ha számítottak, a koalitio 22 szavazatot vesztett! — A válság. A mai nap, minthogy az már ténynek látszik, hogy Szlávy, ha nem is formálisan, de meg van bízva a kormány újraalakításával; úgy tetszik, hogy az alkudozások napja volt.Es^k azonban ^ ma alig értek^j^Jíránt maga a leendő^ Kormlinyetto^l^gStrapolásra jutott. Andrásy gróf kinek befolyása belügyeinkre (hiába tagadnék) nem jelentéktelen, ma Budapestre érkezett s a »Lloyd« szerint ő felsége által fogadtatott, a »Napló« szerint mind Tisza Kálmánnal, mind Sennyeyvel értekezett. A Lloyd továbbá igy ír: Szintén a délelőtt folyamán Szlávy miniszterelnöknek volt hosszabb kihallgatása ő felségénél, s azt hiszik, hogy a voltaképi akczió most meg fog kezdődni. Először arról van szó, vájjon a mai kabinet lemondása máris hivatalosan publikáltassék-e ? Mi határoztatok e részben, természetesen nincs előttünk tudva. De tudjuk, hogy több oldalon nyilvánult az az aggodalom, mily kellemetlen lenne az, ha a jelenlegi minisztérium elbocsátása publikáltatnék, s ha azután — az esetben, ha az új kabinet megalakulása mégis jelentékenyebb nehézségekre bukkan-nék-e, már elbocsátott minisztereket kellene az ügyek időleges tovább vezetésére újból felkérni. Azt hiszik tehát, Szlávy urat ma nem bízták meg még forma szerint az új minisztérium megalakításával, hanem csak arra hatalmazták fel, lépjen bizalmas érintkezésbe azokkal, akiknek a kabinetbe lépése kívánatosnak látszik. Eddigelély tárgyalások nem folytak, a koalíczióra nézve feltételek nem köttettek ki, s minden, a lata koaliczió kedvező vagy kedvezőtlen hangjairól mondatott, inkább egyéni reményeknek vagy aggodalmaknak, mint a tényeknek volt megfelelő. Így vázolják előttünk a dolgok jelen állását, s ennek helyessége mellett szól az a külső körülmény is, hogy — mihelyt a lemondás elfogadtatnék s az uj elnökminiszter kineveztetnék — a jelen minisztereknek minisztertanácsba kellene gyülniök, hogy ő felsége határozatát lemondási kérvényükre elfogadják, a mi tudtunkkal ma délig nem történt meg. Azon tárgyalásokra nézve, melyek a koalicziót illetendik, érdekesek a »Napló« következő észleletei, melyeket a Tisza-féle kihallgatás úgynevezett dementijével kapcsolatban közöl. Tisza Kálmán diskrét nyilatkozata után — így is — természetesen fennmarad a kérdés, hogy mit mondott ő a királynak, mi körül forognak a föltételek a coalitionális minisztérium megalkotásánál. E részben ujjmutatásul szolgálhat a »P. Lt.« mai czikke. E szerint annak idején, ha a tíz évi quóta határideje lejár, ezzel egyetemben föltehető volna az osztrák fél irányában a kérdés : vájjon nem lehetne-e jobb módozatokat találni a közösügyi kérdések tárgyalására. Laptársunk megjegyzi, hogy a közösügyek tárgyalására ma fennálló törvényes megállapodások nem örök időkre szóló dogmák, s azt sejteti, hogy mindkét részről, a Deákpárt részéről is elfogadható volna az, hogy e tárgyalások megindíttassanak, s a coalitionális kormány a közjogi kérdésre vonatkozó e kikötés mellett megalakulhatna. Természetes, hogy a magyar kormánynak nemcsak azt kellene kérdeznie az osztrák féltől, hogy nem volna-e található jobb módozat, hanem ajánlani is kellene olyasmit, a mit jobbnak talál. — Különben nem akarunk most e kérdés tüzetes tárgyalásába belebocsátkozni; előttünk világos az, hogy ha a coalitionális minisztérium az oly tárgyalások folyamában jön létre, melyekben Deák, gróf Andrássy s a kiegyezési mű alapitói vesznek részt s melyekhez a korona járul, e minisztérium nem veszélyeztetheti a közjogi alapot. Sennyey magatartására nézve közöljük a »Magyar Állam« következő sorait, megjegyezvén, hogy egyátalán nem tudjuk, mennyire hivatott s jogosult képviselője e laptársunk a báró nézeteinek. A »M. Á.« igy ir. A coalitió experimentuma igen valószínű. Szlávy-Ghiczy-Tisza pártvezérek fogják megalkotni a kormányt. Sennyey, gróf Zichy Nándor stb. stb. tudják, mit vár tőlök az ország és különösen a keresztény s hazafenntartó álláspont hívei. »Durate et ZUS Saját paitie«'1’^&tUSeCUndIS tg TV. Intotarvt liftrinr■*» 1 mii Dm Hír r~Ttf\ vagy holnap reggel lejö Andrásy Gyula gróf és Sennyeynek még egy nagy ostromot kellene kiállania, de — ha csak nagyon nem csalódunk— Andrásy sem fog édesebb dalt zenghetni, mint közlönyei zengtek Sennyey megnyerésére! Elég dudás lesz ott egy csárdában, csak azok férjenek meg szépen. Elnökül ismét Szlávyt, belügyérül Tisza Kálmánt, igazságügyérül Ghyczy Kálmánt emlegetik és hogy a Kálmánok mind együtt legyenek, a pénzügyet Széll Kálmánra bízzák. Kilépni csak Pauler fogna, maradna ellenben Trefort mostani távozásával, Szapáry és Zichy grófok, valamint Szende is. Több államtitkár uj egyéniségekkel váltatnék fel. Az uj kormány csak a jövő héten mutatná be magát. A műipar mint nemzetünk fenmaradásának tényezője. (Két közlemény.) I. A múlt alkalommal, midőn e helyütt össze voltunk gyűlve, az egyik tisztelt felolvasó egy műiparágat tüntetett fel, melyben a magyar műképesség régente nemcsak korának műalakításaival lépést tudott tartani, hanem az illető ipart, vagy mondjuk művészetet, önállólag is tovább fejlesztette, nemcsak egyenrangú műveket alkotott az akkor divatos technikákban, hanem önálló technikát is teremtett , u. m. a magyar románczot. Ma e műképességet nem találjuk többé, a magyar ötvösség rég nagyhírű művészete eltűnt, és csak a legújabb időben kezdte azt egy buzgó ezeg ismét feléleszteni. De e sajnos jelenség, melyet az ötvösségnél látunk, nem áll egészen elszigetelten: az agyagiparban, fémművekben, fafaragásban, s azon műiparágakban, melyek az öltözék díszítését tűzik czélul, hasonló hanyatlás észlelhető; a magyar müszlés és alakító képesség a legtöbb iparágban annyira hanyatlott, hogy a lejebb szállásnak majdnem netovábbját érte el. De nemcsak az alakító képesség veszett el, hanem még annak öntudata is, hogy a magyar alakító erő és ízlés a használati tárgyak eszményítésére képes lehet. Kiveszett a műérzék, mely még a legműveletlenebb népeknél is megvan, — azon ösrtönszerü kényszer érzete, melynek ellenállhatlan hatása alatt még a csendes tenger vad szigetlakója is szépíteni, díszíteni igyekszik először is saját személyét, azután használati tárgyait, oly módon, hogy például testét tetovirozza, fegyvereire, evezőjére és más használati tárgyaira eszméit jelölő alakításokat vés vagy fest. Sőt — miután minden írás a végletekig szokott űzetni — az alak- és szinnélküli eszmétlenség itt sem állapodott meg . . . Jön egy kor, melyben a magyar szellem erényt csinál minden szép alakításnak teljes száműzéséből ... És ezen sivárság behatol még azon eszmekörbe is, melynek tulajdonkép a kedély, képzelet és költészet eszményítő világának kell lenni, a vallásba. A szó speciális értelmében vett magyar templomok rideg, színtelen és alaktalan puszta fehér falaiban ez irányt megtestesülve látjuk. E falak közül száműzve volt nem csak az emberi szép és szellemi diszítő és szépítő képességnek minden műve, hanem még a zene is . . . Nem akarjuk az irányt vádolni, hanem egyszerűen tényeket constatálunk. És e tények sok mindent felfoghatóvá tesznek, amit különben alig lehetne megmagyaráznunk ! . . . Meglehet, hogy eme rideg puritanizmus, melyet a magyar szellem magára erőszakolt, más fontosabbnak látszó czélok érdekében előnyös, sőt szükséges volt; meglehet, hogy azon szellemi és harczi küzdelmekre, melyek közt megállanunk kellett, csak a környű játsziság megvetése s eldobásával lettünk képesek; meglehet, hogy azon viszonyok közt, melyek közt a magyar nemzet akkor élt, ama szigorú 1-----_______________ . ■ És ha 0,7, ípv van, akkor bizonyára dicsérnünk kell elődeink belátását, amennyiben bölcsen meg tudták választani azon eszközöket, melyek által képessé tették a nemzetet az akkori küzdelmek közötti megállásra és fenmaradásra.... De mai nap a viszonyok egészen megváltoztak.Ha tehát mi, a jelenleg élő nemzedék, ugyanazon erre akarunk érdemesülni, melyet elődeinktől nincs jogTnr^uiTC^ie^sfini^nekimk természetesen azon eszközöket kell megragadnulTR7-melyek a világ j e-1 e n 1 e g i haladási iránya mellett jur^o-^jje alkalmasak nemzetünk életképessé tételére és előbbre vitelére .... És ezen eszközök között kiváló helyet foglal el az eszményizett ipar vagyis a műipar. Hogy azon jelentőséget, melylyel a műipar az ipari művészet, a modern államok életében bír, kellőleg méltányolhassuk, szükséges, hogy egy futó tekintetet vessünk a jelenkor haladási irányán uralkodó irányelvekre és azon művelődési czélzatokra, melyek felé az emberiség »a történelem logikájának« vaskövetkezetességű hatalma által ragadtatik. A történelem logicájának hatalma által! Sajátságos hatalom ez bizonyára. Benne élünk mindnyájan, ránk nehezedik egész súlyával és egész éltető erejével, mint a levegő, és mégsem érezzük e súlyt, ez éltető erőt, ép úgy mint a levegőét .... Senk