A Hon, 1874. április (12. évfolyam, 75-99. szám)
1874-04-17 / 88. szám
llát nálunk? A legkeresztyénibb és legkatholikusabb államok nagy részben szakítottak, vagy mint Spanyolország, folytonos küzdelemben állanak a papuralom túlkapásaival. Francziaország már évtizedek előtt saecularisálta az egyházi javakat, Olaszország szemeink előtt rázta le lánczait; a kis Románia pár nap alatt vitte át ugyanazt; Németország most nyirbálja körül a törvénynyel és államhatalommal szemben nagyon is merész röpülésnek indult szárnyakat; e megtépett tollú madarak aztán játszák a martyrt, bár kevés sikerrel, mert míg a tépett szárnyú sas sajnálatot ébreszt, s a mesebeli szajkó esete szánalmas nevetésre indít. Sógorszomszédunk, a Habsburgok spanyol ágának, majd a Rudolfok és Lipótok hazájában már évek előtt behozta a polgári házasságot s állást foglalt törvényhozása legutóbbi ülésein az ecclesia militanssal szemben, mely ez utóbbiak vereségével végződött. Hát nálunk ? A Bethlenek, Bocskaiak, Rákócziak hazájában, hol a másfélszázados nemzeti harcz mindig együtt hordá zászlóin a lelkiismereti szabadság nagy elvét a polgári szabadságéval; hol még a Habsburg - házbeli királyné (Mária) is már Lutherrel állott levelezésben; nálunk hol egy történelmi és társadalmi múlt e kérdésekben oly állandó és közös egyetértést tanúsít, hogy évtizedeken keresztül katholikusok védték a protestánsok jogait a törvényhozásban; nálunk a számanélküli felekezet országában, hol a polgár és ember egyéni szabadsága a teljes és föltétlen jogegyenlőséget oly föltétlenül követeli; nálunk Magyarországon, hol közművelődési, nemzetiségi, társadalmi és politikai érdekek oly föltétlenül követelik e téren a reformok keresztülvitelét, mikor történik meg az első lépés? Nem tartozunk a radikálisok azon fajtája közé, kik elvont eszmények után indulnak, kik azt mondják »fiat justitia et pereat patria; még nagyobb megrázkódásnak sem örömest teszszük ki ezt a szegény országot, melynek még most is sok ellensége van s melyet épen e »nervus rerum gerendarum«-ra, pénzügyeire nézve, oly mélyre rántott alá a közelebbi évek rész gazdálkodása; azt is komolyan latravetettük, vájjon az uj küzdelemből származó haszon egyensúlyban áll-e azon kétségkívül itt is áldozatokkal járható küzdelemmel, mely amúgy is sok tekintetben sülyedv, társadalmi életünknek kétségkívül kedvezőtlen irányban adhat újabb lökéseket. Azt is tudjuk, hogy a hypokriták és aggályoskodók, ha ez ügyek szóba jönnek, azt szokták kérdeni, nincs-e egyéb baja ennek a szegény országnak, hogy egy újabb megpróbáltatásnak vettessék újra alá? Mindezt megfontoltuk s meglehet, hogy ha a magyar kafibalikus főpapság hav ifiasabbnak mutatta volna magát, mint szolgaian hódolónak, sőt nem egyszer erőszakosnak, sőt az állam és törvények megtámadójának, ha a kormány megtett volna legalább annyit, mennyit az ország tekintélye s a polgári művelődés és szabadság létfeltételei legalább elsősorban követelnek, talán magunk is azt mondjuk: még várhatunk vele. De ez érintett hibákon kívül oly nagy veszélyű tényezőket látunk hazánk sorsára befolyást gyakorolni, hogy az ezek által fenyegető veszélyek, a küzdelemből származhatókat ma már százszorosan fölülmúlják. Ott van mindjárt törvényhozásunk megbénított helyzete a felsőház középkori szerkezete miatt. Lehet e várnunk törvényhozásunktól szabadelvű reformokat bármely irányban akkor, midőn a nemzet képviseletének akarata oly ítélőszék felülvizsgálása alá kerül, melynek létszáma akárhányszor felét sem teszi ugyanazon testület egyházi és világi ultramontán elemeinek? Hiszen elég lenne nem egy alkalommal magának a magyar püspöki karnak bevonulnia, hogy többségét a méltóságos főrendeknél érvényesítse. Ott vannak egy jövő képviselőválasztás nem örvendetes kilátásai. Mi kell egyéb a nagymértékben elszegényített s még nagyobb mértékben demorálisak és politikai hitében megingatott népnél, mint az, hogy a roppant anyagi erővel rendelkező főpapság mérhetlen jövedelemforrásait fölhasználja. Az Ausztriában már behozott polgári házasság, ez államhoz közelségünknek és sokszoros viszonyainknál fogva, néhány év alatt társadalmunk még létező tisztességesebb viszonyait dúlhatja fel s magát a törvény tudóst habozóvá teszi a helyes ítélet érvényesítésében. Az egyházi kar ellenszenve, sőt tényleges ellenállása, közoktatási törvényeinkkel szemben, mig egyfelől az állam tekintélyét s a törvény iránti tisztelet szentségét fenyegeti, másfelől közművelődési viszonyainkat támadja meg s még amúgy is kiskorú községeinket küzdelemre állítja a felekezeti buzgalommal és túlbuzgósággal; a józan értelmet a vallás álszine alatt megtámadja s hazánk fejlődését félszázaddal vetheti hátra. Az is valószínű, sőt már nagy részben be is következett, hogy a papi szolgaság más országokból kiszorított sötét apostolai hazánk hálás és meg nem óvott talajára menekülnek, s míg mint magány nevelők épen a a nemzet legvagyonosabbjainak fiatal nemzedékét rontják meg nemcsak szabadelvűség, hanem nemzetiség és hazaszeretet, szempontjából is: collegiumaikban egész fiatal nemzedéket corrumpálnak nemcsak ezen tekintetek, hanem a mindent külsőségekben kereső , a tettetés mesterségére utasított nevelés elvei és gyakorlata által. Sőt jelei vannak (Tanulmányok a börtön-ügy terén. Irta Tóth Mór egri kir. ügyész. Ára lfj. Strafreform und Gefangnisvereine in Ungarn ein Vortrag gehalten in der □ »zur Grossmuth« von Dr Ludwig Rosenberg ára 30 kr.) (Gy. A.) A börtön-reform ügye újabban igen élénk irodalmi mozgalomra adott alkalmat hazánkban. Pulszky és Taufer, Rese Ensel Sándor s a fémnczímzett két szerző művei e tekintetben különös figyelmet is érdemelnek. Jelenleg mi csak e két utóbbi munkára vonatkozunk, feltéve, hogy azon nagy mozgalmat, mely külföldön s különösen a negyvenes években hazánkban is megindult, olvasóink legalább fővonásaikban már eléggé ismerik. Mindenek előtt a két művet jellemezzük egy pár szóban. Tóth Mór puritán censtralista s empirista. Közönynyel, sőt csaknem megvetéssel beszél a börtönügy érdekében Howe ideje óta felállított elméletekről, nem is tárgyalja a philadelphiai, auburni, genfi s izlandi rendszereket, csak a létező megyei, illetőleg már jelenleg királyi ügyészi börtönök belreformjáról s kezelések szigorúsbításáról szól, habár végül mégis az ír rendszer mellett nyilatkozik. Rosenberg ellenben a szabadkőművesek sajátságos bőbeszédűségével s idealismusával csaknem folytonosan az általános elméletek körében marad s a gyakorlati kivitelre igen kevés gondot fordít. Mindamellett mindkét más haznos s figyelemre méltó irodalmi jelenség. Tóth Mór sok oly érdekes részletet, hazai viszonyainkra vonatkozó megbecsülhetlen észrevételt közöl, hogy ha választanunk kellene, a két mű közt a pálmát kétségkivül neki ítélnénk, másrészt azonban Rosenberg műve sokkal tágabb látkörű s hangja lelkesítőbb. Óhajtjuk hogy mindkettőnek hatása legyen, előbbinek a kormány, utóbbinak a társadalomban, különösen aj szabadkőmiveseknél, kik reá érnének végre a sok üres »páholybeszéd« után komolyabb munkára is. Mi részünkről határozottan az izlandi rendszer pártfogói közé tartozunk s ennélfogva csak örvendünk rajta, hogy a két szerző is lényegileg ezen rendszer mellett nyilatkozik s azt igyekeznek, habár szerintünk még nem elég világosan, megmagyarázni. E rendszer lényege abban áll, hogy a bűnös kezdetben teljesen elkülönítve tartatik, hogy az önmagába térésre alkalma legyen, később azonban fokonként — javulása módozataihoz képest — nagyobb szabadságot nyer, de úgy, hogy nemcsak munkaképessége, de önérzete, sőt társadalmi fogalmai ismeretei is gyarapodjanak, azaz, e rendszer határozott lélektani elvek alapján igyekszik a megbotlott embert a külső körülmények egyesitett behatása segélyével fokonként jó polgárrá tenni. Az emberi társadalomtól elzárt s a lelki és testi egyedüliség őrületkeltő kínjainak bizonyos fokig kitett bűnös fokonként egy kis község polgára leend, hol némileg saját birtokán csaknem önállóan dolgozik, szerez s takarékoskodik, hol a rendőri főfelügyelet már inkább barátságos utasítássá változik s a hajdani bűnösök mint buzgó földművelők, iparosok a hazának már is hasznos polgáraivá lettek. Hazánkban, hol az alföldön annyi munkás kézre van szükség, hol az államnak még jelenleg is terjedelmes birtokai vannak, az ily javult foglyokból alakult munkástelepekre nemzetgazdászati szempontból is nagy szükség van. A külföldi börtönreformok tudvalevőleg hazánkban meg eddig nem tudtak gyökeret verni. Balassagyarmaton van eddig az egyedüli modern magyar fegyház s a nagyváradi és nagykanizsainál létettek némi nagyobb reformok, máskülönben a többi intézetekben, még a nagy váczi, illavai, marianostrai stb. állami fegyházakban is a tudomány által rég elitélt közös börtönrendszer van divatban s a megyei fogházakban (még magában a fővárosban is) az erkölcstelenség s betegségek fészkei. Azon dögvészes hely, melyet Szigligeti a »két pisztoly«-ban rajzol, még ma sem tartozik a múlt emlékei közé, nem, itt a főváros városházánál bűnre tanítják az apró vétségekért, rendőri kihágásokért bezárt gyakran becsületes egyéneket s disznóólnál piszkosabb földalatti helyiségekbe dobják a műveletlen s müvelt egyéneket egyaránt. — A közös fogház mételyezte meg nem egyszer a vizsgálat alatt lévő becsületes polgárok gondolkozásmódját, e közös fogház tette lehetetlenné nem egy száz egyénnek, hogy a fogházból kimenekülve ismét becsületes polgár lehessen. S nem csak ebben áll a mi börtöneink hiánya. Tóth adatai szerint a 102 darab magyar királyi ügyészségi börtön legfelebb 7 ezer egyént képes magába foglalni, holott rendesen több mint 10 ezer van letartóztatva természetesen az egészség rovására, sőt egyrészt élete veszélyeztetésével. Van oly hely, hol tisztán egy pár megyei hivatalnok kényelmes lakása kedvéért a szűk börtönből irodának fogtak el egyes szobákat s 90 rab helyére 150-et zsúfoltak össze, mint a heringeket. Még nagyobb a visszaélés az étkezésnél, mely valóban példátlan egészségrontó s magán speculatiora használtatik fel. Magyarországon a rabok még lehető becsületérzésének teljes eltiprásával nyilvános utczai munkákat végeztetnek velük, oktatásokra — a papok unalmas s legtöbbnyire igen tapintatlanul csak szitkozódva moralisáló praedikatioin kivül — semmit sem gondolnak, s midőn kiszabadulnak a börtönből, nem jut senkinek eszébe, hogy őket munkaadás vagy más nemű segély által gyámolitsa. Ki vannak dobva a nagy világba s csaknem újólag kényszerítve arra, hogy lopjanak, raboljanak, hogy a »becsületes« emberek társaságát, mely csak büntetni tud, de magához felemelni nem, annak is, hogy az egykor megtollászott ma ellenségeknek tekintsék. Thát e hiányokon kivül kibárnak szárnyai nőnek még a családi életnek még, hogy■ ».börtönfelügyelők^anyagi érdekei .Vi it ,,, .v • . . 1 ükre használtak fel a szegény bűnösök s rokonaik állegtitkosabb szentélyeiben is mint egykorij társ sürgeti) hogy a h*a8/0Iltalan naplopó börtön_ megvesztegető hatásukat gyakorolni. / .... .... E veszélyeknek — melyekhez még sokat szólhatnánk, egyike is elég arra, hogy a küzdelemből származható kisebbel szembeszállani ne késlekedjünk, annyival is inkább, mivel e küzdelem esélyei tekintetében a jelennél kedvezőbb korszak számunkra alig nyílik, mert a veszély egyre nagyobb mérvet ölt, az illetők merészsége a halogatás által növekedik s utoljára hatalma egész súlyát reánk vetheti. Mindezek után, mi alig hisszük, hogy az egyházat is érintő állami és reformkérdések választás utánra odázhatók volnának, s ha a kormányban komoly jóakarat és hazafiasság van : kell, hogy még a törvényhozási folyam alatt behozassanak legalább azon törvényjavaslatok, melyek már részint munkában, bizottságok előtt, részint a ház által ma évek óta sürgetve vannak, mint a teljes felezeti egyenlőség és vallásszabadság, a kötelező polgári házasság, az alapítványok alapok s végre a főrendi házat illető javaslatok. Ezekre nézve valóban »periculum móra.« P. Szathmáry Károly, örök helyett katonák alkalmaztassanak A magyar börtönügy reformját Rosenberg szabadkőművesi álláspontjához képest társadalmi uton akarja elintéztetni általa úgynevezett fogházegyletek által. Ezen egyletek teendői közé számítja ő többek közt a foglyok taníttatásáról, táplálásáról, ruházatáról, foglalkozásáról, betegségben ápolásáról gondoskodást s főkép azt, hogy a foglyok családját s a kiszabadult fogolyt anyagilag is gyámolitsák. E két utóbbi teendő kétségkívül a társadalom feladata s igen helyes, ha ezerből a tervezett egyletek országsszerte megalakulnak, azonban nézetünk szerint sokkal helyesebb Tóth nézete, ki elsősorban a belreformokat tárgyalja s azokat az állam által akarja létesittetni. Ő ugyanis egy ambuláns bizottságot óhajtana a magyar börtönök ügyének megvizsgálása végett kineveztetni s mint legsürgősebb reformokat a következőket ajánlja : 1. Egyes zárkák (magánosok számára elkülönített börtönök) előállítása. 2. A dologház és közmunka rendezése (főkép az iparágak meghonosítását ajánlja) 3. A házi élelmezés behozatala. 4. A fogház felügyelők fizetésének felemelése s a fogházőrök (jelenleg 1358 személy) katonákkal helyettesítése, mi az államnak több mint 300 ezer forint évi hasznot nyújtana. 5. A börtönhelyiségek egészségessé tétele s fűtésre nézve legalább a kívülről fűtés behozatala. 6. Erkölcsi és iskolai tanítás rendszeresítése, börtönkönyvtár létesítése. 7. A vizsgálati rendszer s az ezzel összefüggő vizsgálati fogság rendezése. Részletes reformjavaslataiban szerző igen humánus nézeteket is vall, követeli, hogy az államügyész a rabokat naponként meglátogatva, magán ügyeik elintézésére is vállalkozzék s kiszabadultakor ismét személyesen beszélgessen vele s útiköltséggel láttassa el stb. A két tervjavaslat szépen kiegészíti magát, mert bármily kétségtelen is ezen ügyben az állam s az egyes törvényhatóságok kötelessége, ezen nagy kérdés a társadalom élénk s tevékeny részvéte nélkül meg nem oldható. Társadalmunk e tekintetben még a legnyomorultabb elfogultság fokán áll. E sorok írójának volt alkalma tapasztalni mily ellenszenvet költött fel egy országos nőegylet néhány tagjában csak azon eszme is, hogy a mária nostrai börtönből kiszabadult nők munkaszerzését előmozdítsák avagy hogy a foglyok munkáinak piaczot szerezzenek. Ezen elfogultság kiirtása nem egy huszonnégy óra műve. De épen azért helytelenítjük Rosenberg azon felfogását is, hogy ezen ügyben kizárólag működő s épen »Gefängnissvereine«-knak nevezett egyletek alakuljanak. A név is visszautassít sokakat. Hassunk oda minden humanistikus, ipar érdekeket képviselő s különösen jótékony nőegyleteknél, hogy ezen ügyet kiváló figyelmekre méltasák, működjünk közre a sajtóban s közéletben, hogy e nagy fontosságú ügy minél inkább a közfigyelem tárgyává változzék. A tudomány jelen álláspontján lehetetlen többé józan eszű embernek a bűnt tisztán szabad akaratból eredőnek tekinteni, lehetetlen azt állítani, hogy bármely szigorú büntetés gyökeresen elrettentő hatással bírjon s visszariaszsza az embereket a bűntettektől. A társadalmi élet gyökeres átalakítása s nem a büntető törvények jósága vagy roszasága néptelenítik meg a börtönöket. S a társadalmi élet ezen átalakítása tekintetében egyik legfontosabb lépés a börtönöknek nevelőleg javító intézetekké változtatása. A műveletlen durva porkoláb helyét paedagogiai tapintattal biró műveit egyénnek kell elfoglaló büntetés zord helyére oly nevelő intézetnek ma, kell lépnie, melyre a volt fogoly egykor hálásan tekintsen vissza s melyet a közvélemény nem szükséges résznak, hanem az államgépezet egyik lényeges kiegészítő részének tekintsen. Ezen eszmébe emelkedik fel műve végén a különben empirikus gondolkozásmódú Tóth Mór is, midőn — talán irodalmunkban legelőször — indítványt s pedig a gyakorlati részletekig formulázott indítványt tesz egy ifjúsági javító fogház alapítására. »Budapesthez 3 órányira a Duna balpartján az államnak nagy terjedelmű épületei és a körül egy kis földbirtoka van, melyek valamikor sóraktárak s tiszti lakók voltak, most azonban a kis tornyos kápolnával közepén üresen elhagyatva állanak.« Ezen épületben s ezen helyen óhajtana szerző egy 500 tagból álló 14—20 éves ifjú javítására czélzó intézet felállítását, melyben az erkölcsi viszony szerint hat osztályba akarja osztani a növendékeket s a fogházat kerítő 100 hold területű földön akarja őket a gazdálkodás minden nemében oktatni. A füredi szeretetház, melyet Molnár Aladár buzgalma már is tekintélyes intézetté emelt, a társadalom kellő gyámolítása mellett e hiányt pótolhatná, óhajtandó azonban, hogy legalább a nagyobb állami börtönök alakíttassanak át ily javító intézetekké, míg a megyei fogházaknak reformja elérkeznék. S ezen állami működés mellett szükséges volna a társadalmi mozgalom a foglyok családjai s a kiszabadultak felsegélyezése érdekében, úgyszintén az irodalmi működés. Nem egyoldalúlag, nem tisztán a fejlettebb külföldi példák után kell nálunk e reformot megkezdeni, hanem minden irányban. Eötvös Lukács javaslatai s Tóth szerényebb indítványai között nagy a különbség, de helytelen volna e kérdésben pártharcot kezdeni meg. Mindkét irány jogosult s mindkét irányban működni kell úgy az államnak, mint a társadalomnak. Ezen ügy nem jogi, nem is tisztán emberbaráti kérdés, az állam léte, fejlődésünk biztosítása lényegesen összefügg ezen ügygyel. Mi őszintén örvendünk, hogy e kérdések újból napirendre kerültek s bizonnyal nem rajtunk fog múlni, ha ezen eszmék iránt hanyatlani fog a buzgalom s megvalósításuk ad graecas calendas halasztatik. — De ne legyen igy! A börtönreform kérdéséhez. KÜLÖNFÉLÉK — A svájcziaknak mondott köszönet. A magyarországi cholera árvák és szükölködők segélyezésére alakult svájczi bizottságnak Winterthurban az alulirt egyletek a következő nyílt köszönetét mondják : Alulirt egyletek és intézetek a sajtó utján is kívánják hálás köszönetüket nyilvánítani azon nemes adakozásokért, melyeket a svájczi közönség a hazánkat ért mindenféle csapások által sújtott szegényei és árvái javára gyűjtött s melyeknek a nemes adakozók czélzata szerinti lelkiismeretes és czélszerű felhasználásáról gondoskodni fogunk. Ezen köszönetnyilvánítás ugyan mindazon számos svájczi lakosoknak szól, kik gyűjtések rendezése s bizottságok alakitása által több nagyobb s kisebb városokban, emberszeretetüknek és hazánk iránti rokonszenvüknek legfényesebb jelét adták; de különösen a Winterthuri bizottsághoz s nevezett város és vidék lakosaihoz intézzük köszönetünket, mivel Winterthur volt ez emberbaráti szép mű kezdeményezője. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a rokonszenv emberszerető ténye, mely a múlt évben sok súlyos csapástól látogatott hazánk iránt nyilvánult, mindnyájunk hálás emlékezetében sokáig élni fog. Budapest, april havában. A pesti nőegylet elnöksége: Bohus-Szögyény Antonia, Kochmeister Karolina választmányi tag. A cholera árvaház elnöksége: Tisza Ilona, sz. gr. Degenfeld-Schomberg, Szathmáry Károly egyleti titkár. Az orsz. magyar, iparegyesület igazgatósága: Mudrony Samu igazgató. A balatonfüredi szeretetház elnöksége :Molnár Aladár orsz. képviselő. A prot. orsz. árvaház elnöksége: Kochmeister Frigyes. A debreczeni nőegylet elnöksége: gr. Bethlen-Mikó Róza, Révész Bálint jegyző. A debreczeni szegényápolda nevében Kovács Lajos, sz. k. Debreczen város polgármestere. A Petőfi szobor bizottság ma délután értekezletet tartott Izsó öszutczai műtermében. A teremben ki volt állítva az ismert Izsó-féle Petőfi szobor. A mintát minden jelen volt — összesen vagy 10-en — dicsérték, kifogás csak annyi volt hogy a haja tán egy kissé nagyon is nagy, meg a melle talán túlságosan is domború, stb. A kritikusokat Izsó avval nyugtatta meg, hogy a nagy minta készítésénél recensióikat mindenesetre figyelembe fogja venni. A bizottság Izsó azon kérdésére, hogy várjon ez jóváhagyja-e a művet, s megbizza-e a másik, tulajdonképeni minta e készítésével, egyhangúlag igennel válaszolt s egyszersmind elhatározta, hogy a bizottság tegyen lépéseket a városnál az iránt, hogy adassék Izsónak, ha csak ideiglenesen is, egy telek, ahol ez egy nagyobb, felülről világítható, műtermet építtethessen, a nagy szoborminta elkészítésére, miután a mostani műteremben semmi esetre sem lehet elkészíteni. Ezután még fölkéri a bizottság Izsót, hogy minél előbb terjesszen be egy költségtervezetet, hogy, miután a szobor felállítására szükséges összeg úgy sincs még mind együtt — tudja magát a bizottság a további gyűjtések miként és mily mérvben való eszközlésénél mihez tartani. — Az iparossrédek vagyonának zár alá vétele. Az ipartörvény értelmében annak életbeléptétől számítandó 3 hó alatt minden ezéb megszűnt, s ha további fél év alatt valamely ezéh ipartársulattá alakul, a törvény a megszűnt ezéh vagyonát ezen ipartársulatra ruházza, ellenkező esetben azt rendeli, hogy a ezéh testület vagyona a ezéh közgyűlése által közhasznú iparczélokra adományozandó, s ha a gyűlés ily határozatot hozni nem akarna, a társulati vagyonnak iparczélokra fordítása iránt a törvényhatóság határoz. Budapest ezedtestületei közül 36 ipartársulattá alakult, 100-nál több pedig sem nem alakult, s a vagyon iránt nem határozott, sem végre a hatóság felszólításának, hogy 1873. decz. végéig az iránt nyilatkozzanak, kivánnak-e ipartársulatot alkotni vagy sem, meg nem feleltek. E végső határidő óta újabb 4 hónap folyt le A fővárosi tanács tehát mai ülésében elhatározta, hogy május 15-éig újabb határidő kitűzése után, az addig ipartársulatokká nem alakult ezéhek vagyonát zár alá véteti, a ezéhmestereket számadástételre szorítja, s a ezéhek vagyona felett határozand. A ezéhek történetére fényt vető számos adat fog, reméljük, ez alkalommal napfényre kerülni, s az uj iparmuzeumot is nem egy becses tárgygyal lehet majd gazdagítani. — A posta és távirda tisztekre rá lévén tukmálva az egyenruha és látván, hogy az alól el nem menekülnek, legalább a szigorú rendelet egyik pontjának megváltoztatásán munkálkodnak. Ez ügyben a magyarországi távirdatisztek nevében a budapesti főállomás tisztikarának küldöttsége ma nyújtott át Bartal György keresk. miniszternek egy kérvényt, melyben az egyenruhának hivatalon kívüli szabad de nem kötelezett hordhatását kérték. A miniszter megígérte, hogy kivánatukat, a mennyire tehetségében áll, legnagyobb örömmel fogja teljesíteni. — Kerületi esküdtekké lépvén elő Fabinyi János és id. Ludvigh János pótesküdtek, (előbbi a VI., ez a VII. kerületben) a tanács mai ülésében tették le a hivatalos esküt. —Kiadó hivatala részére a fővárosi tanács egészen új kezelési rendszert fogadott el, melyet Rupp Imre tanácsnok dolgozott ki, s mely legközelebb fog életbe léptettetni. — A regale adó összeírását, mely egyúttal ellenőrzési összeírás gyanánt szolgál, vájjon nem gyakoroltatik-e a regale-jog engedély nélkül, a tanács még e hóban végrehajtatni rendelte. — A pesti sorozás eredményeiről a következő részletesebb értesítést nyertük : A sorozás tegnapelőtt fejeztetett be. Összes hadjutalék 320 egyén volt a közös hadseregre nézve. Múlt évi utóállításokból és önkéntes besorozásokból keletkezett előleg 122 egyén. Az első korosztályból 214 egyén soroztatott a közös hadseregbe, a póttartalékba pedig az első és másodikból összesen 125. A honvédség a 2-ik és 3-ik korosztályúakból 80 egyénnel szaporodott. Érdekes a sorozásra meg nem jelentek száma. Az első korosztályból ugyanis távol maradtak 271-en, a 2-ikból 109 en, és a 3-ikból 74-en. E számok feltűnő nagysága könnyebben magyarázható, ha levonatik azoké, kik időközben elhunytak, de a lajstromokból az állításig nem voltak törölhetők, továbbá a távollevő iparos és kereskedő ifjaké, úgy hogy a tisztán vétkes szándékból elmaradtak száma 70—80-ra redukálható. — Az ebadó felemelésének ügye a legközelebb tartandó fővárosi közgyűlésre első tárgynak tűzetett ki. Nem annyira az ebadó felemelése, mint arányosítása, illetőleg czélszerűbb kivetési módja fog tárgyaltatni, s ez iránt a pénzügyi s gazdasági bizottság, valamint a tanács is külön javaslatot fognak beterjeszteni, melylyel ez adónemnek a III-ik kerületre (Ó-Budára) való kiterjesztése, mint ahol eddig nem létezett, természetesen szintén összefügg. —A köztisztaság ügy kezelésének decentralisatiója tárgyában kidolgozott javaslatot a tanács mai ülésében tárgyalván változatlanul elfogadta s a legközelebbi közgyűlés elé fogja terjeszteni. — Népesedési mozgalom Budapesten. A lefolyt — ápril 5-től ápril 11-dikig terjedő — héten élve született 260 gyermek, elhalt 302 személy; a halálozások tehát 33 esettel múlják felül a születéseket. — Az élve szülöttek közt volt 177 törvényes, 92 törvénytelen; nemre nézve 144 fiú, 125 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 11 törvényes , 3 törvénytelen. — A halottak közt volt 146 férfi, 138 nő, egy éven aluli gyermek 94. Élve szülöttek vallás szerint igy oszlanak meg : katholikus 202, ágostai 11, helvét 8, görög n. e. 1, zsidó 47. — Nevezetesebb halálokok: Veleszületett gyengeség és alkathiba 20, agykérlák 11, rángások 20, croup 1, roncsoló toroklob 2, kökhurut 3, derme és állgörcs 5, kanyaró — , vörheny 3, orbáncz —, himlő 17, bélhurut 19, typhus 4, tüdő- és mellhártyalob 27, hashártyalob 1, vízkór 3, rák 1, tüdőgümő 67, gyermekágyi bajok 1, agybüdös 4, agykór 4. — A halálozások kerületek szerint : I-ső kerületben 29; II. 23; III. 18; IV. 14; V. 14; VI. 30; VII. 31; VIII. 4*; IX. 24; X. 4; kórházakban 72. — »Triebin betegséget konstatáltak a fővárosi kórházak egyikében két betegen«; e hirt kürtölte ki egy helybeli német lap mely hir most az ország kárára be fogja járni a külföldi sajtót- A cáfolatról pedig aligha fognak tudomást venni melyet ma a tiszti főorvos dr. Patrubány hozzánk beküldött, és mely igy szól: A Rókus kórházban állítólag trichinosisban szenvedő betegekről hozott közleményt, tekintve e kérdésnek közegészségi, de egyúttal fontos nemzetgazdászati horderejét, addig is, míg a hivatalos és az ügyállás felderítésére megtett intézkedések alapján nyilatkozhatnám, kötelességemnek ismerem a t. közönséget arról értesíteni, hogy az említett esetekben az eddigi górcsövi vizsgálat trichináki jelenlétét nem mutatta ki. D. Patrubány tiszti főorvos. — Uj szemétlerakodó helyek. A középitési bizottmány uj szemétlerakodó helyekül a krisztinavárosi temető északnyugati csúcsa közelében, a Laszlovszky vámház és a katonai temető közötti gödröket, a III. kerületben a Holczspach-féle téglavetők melletti gödröket; az újpesti út mellett az Angyalföldön az aszfalt társulat telepének közelében, a kőbányai úton a fegyvergyár irányában fekvő városi homokos szántóföldeket, végre a soroksári út közelében a városi homokbányákat jelölte ki. A kerepes ut mellett jelenleg használt szemétlerakódót azonnal megszüntetendőül javasolta, s e helyett az üllői és soroksári ut közt fekvő úgynevezett kis sertés tavat jelölte ki. A tanács mai ülésében tárgyaltatván a kérdés, minthogy a kis sertés tó valaha nádas volt, melyben az öregebb urak fiatalabb éveikben vadkacsára vadásztak, s igen mély fekvésű, hol alig ásónyomra felbugygyan a víz, észrevételek merültek fel, vájjon a szemetet, mint terveztetik, 3—4 lábnyi mélységű árkokban betemetni lehet-e ? E részben vizsgálat rendeltetett el, a többi kijelölt szemétlerakodó helyek tekintetében a kerületi elöljáróságok véleményét kéri ki a tanács. Az utczai szemétnek és trágyának értékesítése kérdésében pedig véleményadásra Fuchs Emil főkertész hivatott fel. Az utczák öntözésére nézve a tanács elfogadta azon javaslatot, hogy a lovak által vontatott vizhordó locsoló kocsik mellőztessenek, s mint nagyobb városokban régóta szokás, könnyű kézikocsik alkalmazását határozta el, melylyek dobja körül hosszú csövek vannak tekerve, s ezeknek a vizvezetéki zárósapokkal összeköttetése által eszközöltessék az utczák locsoltatása. A kivitelre nézve Wein János vízműigazgató fog véleményadással megbizatni. A kolera árvák felsegélésére Jász-Berényben f. hó 8-án zártkörű tánczvigalom rendeztetett. A közönség részvéte nem felelt ugyan meg a jótékony czél érdekében jogosult várakozásnak, de a jelen voltak fesztelen kedélyessége kedves mulatsággá emelték azt. A magyar mérnök- és építész-egyet ápril 18-án (szombaton) esti 6 órakor az egylet helyiségeiben (régi Lloyd-épület, a Duna felőli oldalon, II. emelet) egyetemes szakülést tart. Tárgya: 1) Ludwig Gyula ismerteti a bécsi köztárlaton kiállítva volt hid-szerkezeteket. 2) Éltető Elek ismerteti a koppenhágai kikötőben Burmeister és Wain által épített új szerkezetű csapóhidat. — Szerencsétlenség. Puchner Imre 11 éves fiú, a régi zenélő órához czimzett vendéglős fia, ma délután Tétényben volt, hogy onnan a kocsissal bort hozzanak. Visszajövetelkor a fiú a kocsis mellett ült és vigyázatlanságból leesett a szekérről, mielőtt a kocsis észrevehette volna. A kerék mellén ment keresztül és szivét összezúzta. Rögtön meghalt. — Öngyilkossági kísérlet. Beermann Mária soproni születésű 18 éves varrónő ma reggel a vadászutot a 6. számú házban gyufáról lekaparván a villát, annak oldatával kísérletet tett megmérgezésére. A megivott adag csekély lévén, a gyorsan érkezett orvosi segély a leány állapotát veszélyen kivül helyezé. Az önmérgezési kísérlet oka nem tudatik. — Tolvajlás. Schwarcz Márton, kecskeméti születésű 18 éves volt péklegény lakást bérelt szegény embereknél, rövid ideig ott tartózkodott, s amint alkalom nyílt, meglopva a szállásadókat tovább állt. Három helyen követett el ily módon lopást. Első ízben 60 frtot ezüstben, második helyen 20 forintot s egy arany gyűrűt, a harmadikról meg épen 130 frtot vitt magával. Az összehangzó leírás nyomán a rendőrségnek rövid idő alatt nyomára jönni sikerült, minthogy Schwarcz M. a télen szülte lopás miatt 6 heti börtönt állott ki. Midőn elfogták, egy hamisított munkakönyv is találtatott birtokában. Több nap előtt egy fiatal suhancz Singer testvérekre czimzett 2 csomagot a postán kicsalt. A tettes a 14 éves Weisz Jakab személyében nyomoztatott ki, ki Singer testvéreknél mint tanoncz volt alkalmazva, de rosz magaviselet miatt általuk elbocsáttatott. A nagyreményű ifjú a két csomagot már elárusitá, de a vevőknél feltaláltatván, a károsult czégnek kiszolgáltattak. Weisz Jakab a fenyitő törvényszéknek fog kiszolgáltatni. .. A gazdaközönséget érdekő igen előnyös, javított uj szalmatüzelési kisérlet fog tartatni e hó 22-én 4 és 6 óra között Fehér Miklós mezőgazdasági gépüzletében »Köztelek« (orsz. magy gazd. egyesület) üllői után, melyhez az érdekeltek tisztelettel meghivatnak. Tanegy. — Dr. Heinrich Gusztávtól a következő felvilágosító sorokat kaptuk : Nagy csodálkozással olvasom épen a »Hon« tegnapi esti lapjában, hogy a »szintén akkor (t. i. egyidejűleg a miniszter úrral) magánügyben Lipcsében volt Dr. Heinrich magával vitte ugyan a tantervet, de a legbefolyásosabb tanárok, különösen Ziller távolléte miatt, arról nem tanácskozhatott.« Nem tartom magamat oly nagy férfiúnak, hogy szükségesnek találnám minden reám vonatkozó itt-ott a sajtóban felmerülő hír megcáfolását. De minthogy ez esetben csekélységem országos ügygyel van összeköttetésbe hozva, engedje meg a t. szerkesztő úr kinyilatkoztatnom, hogy én csakis magánügyben, t. i. Lipcsében tanuló öcsém meglátogatására voltam Németországban; hogy nem vittem magammal semmit mást mint pénzt, mivel a a Kárpátokon túl sem él ingyen az ember; hogy Ziller és más igen befolyásos tanárok Lipcsében voltak ugyan, de én azokat meg nem látogattam, mert nem értem reá, öcsém ügyeivel lévén elfoglalva. Különben is az a meggyőződésem, hogy hazánk tanügyének rendezésében és szervezésében nagyon furcsán tenénk, ha a külföldre mennénk tanácsot kérni, még nem is tekintve azon körülményt, hogy épen én ez ügyekben a lehető legszerényebb szerepet játszom. — Uj módszerü világtörténelmi tanykönyvet irt s ad ki Neumann Soma komáromi tanitó.Módszere lényege a chhronologiai csoportosítás, melyre nézve szerző a »Népnevelők lapjá«-ban graphikus mellékletekkel ellátott mutatványokat is közölt. Kétségségtelen, hogy ily után a nevek s számok megtanulása tetemesen meg van könnyítve s talán itt-ott a gyermek emlékező tehetségének más tekintetben is szolgálunk, mind a mellett e módszer veszélyeit lehetetlen hallgatással mellőznünk. A névszám igen lényegtelen a történelemben, s a helyett — már a kisgyermekeknél is — lehetőleg a művelődési fejlődés törvényeinek megismertetésére kell fősúlyt fektetni, míg szerző — mint a mutatványokból láttuk — igen sok hasztalan királynevet s számot hajlandó felsorolni s lehetőleg csak egy irányban chronologialag teljes képet akart nyújtani. Ha a lényegest lényegtelentől élesen meg fogja különböztetni s minden felesleges had krónika s diplomatiai ballast mellőzésével a nemzetek belfejlődése s hanyatlásának ismertetését megkönnyíteni fogja.