A Hon, 1874. május (12. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-05 / 103. szám

103. szám. XII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1874. Kedd, május 5. Kia­dó-hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ás sti kiadás együtt: 8 hónapra........................................6 frt — Er. 6 hónapra........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseírt felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó elslő napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda , Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet A. lap szellemi részét illető minden közlemény A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok» * tere. Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A HL O X“ Xll-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Negyedévre...................6 frt Egy hóra....................1 2 frt SV* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmena­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krb­­kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala, czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „BON“ kiadóhivatala. Budapest, május 4. Az első évnegyed pénzügyei. Figyelemmel kell kisérnünk az állam­pénztári kimutatásokat, mert főleg mostani pénzviszonyaink és gazdasági bajaink közt, nagy fontosságú dolog államjövedelmeink és kiadásaink alakulása, aránya a sanyarú vi­szonyok hatása alatt. A folyó évi első ne­gyedről megjelent állampénztári kimutatá­sokból arról győződtünk meg, hogy tényle­ges bevételeink 24.959.120 forintra mentek, tehát másfél millióval növekedtek a tavali első negyed bevételeihez mérten, sőt ugyan­ennyivel haladják meg az 1872. év megfelelő időszakának jövedelmeit is; de bár, a rész év daczára, megnyugtató körülménynek te­kintjük is ezt, azonnal elsötétül a kép, ha megtudjuk, hogy tényleges kiadásaink e ne­gyedben csaknem két akkorára , vagyis: 49.336.7­78 forintra mentek, tehát kölcsön vett pénzből 24 milliónál többet kell­ merí­tenünk deficitünk fedezésére már ez első ne­gyedben, holott 1872 ben csak (!) 15 millió, 1873-ban 16 millió volt ez idő alatt a defi­cit. Ez bizonyítja azt, hogy kiadásaink arány­talan növekedésében van háztartásunk baja. Igaz, hogy bevételnek is 12 és fél mil­lióval volt több előirányozva, tehát az ered­mény csak 70 százalékát adta meg az elő­irányzatnak , de az előirányzat és tényleges bevétel közti különbség minden évben leg­nagyobb az első negyedben volt. Mert ha az idén az évi előirányzatnak nem 25, hanem csak 16 százaléka jött be az első negyedben, 1873-ban is csak 19, 1872-ben pedig 17 százalék jött be az első negyedben az egész évi eredményből. Azonban kiadásaink 10 millió százezer forinttal rúgtak többre ez első negyedben, mint taval, míg a tavali kiadás csak egy millióval haladta meg az 1872-kit. Miből fedeztük a csaknem 25 millióra menő deficitet? A 76 milliós kölcsönből. De minthogy ebből már taval 33 milliót költünk el, így a folyó év három utolsó negyede de­ficitjeinek fedezésére (84-es árfolyam szerint) alig maradt 6 milliónál több. Pedig ha a de­ficit azon arányban növekedik, melyben az első negyedben mutatkozott, akkor nem az előirányzott 32 és fél millió, hanem 80—90 millió defic­ittel fogjuk az évet bezárni. Azon­ban ez a szerencsétlenség, reméljük,még a mos­tani jövedelmi kiadási arányok megmaradása mellett sem ér el, mert jövedelmeinknek 9 szá­zaléka maradt ki az első negyedben, miről, a múlt évi arányokból ítélve, reméljük, hogy később legalább részben bejön és kiadásaink­nak az előirányzat szerint is leróttuk 25 százalékát (pedig megtakarításnak is van helye) holott taval az első negyedben csak 20 százalékot fizettünk volt le és csak 1872- ben róttunk volt le ez idő alatt 25 százalékot. Legnagyobb változást ez arányban egy­felől a jövedelem 30 százalékának kimaradá­sa, másfelől a kiadásoknak a tavak­hoz mért­­ten 20 százalékkal (10 millióval) való szapo­rodása okozza. Ez utóbbi tekintetben a közös kiadások növekedése okozott változást, mert összes kö­zös kiadásaink fejében 1873-ban 15.789,961 forinttal 26 százalékot róttunk le az első ne­gyedben ; míg az idén e czimen 1.821,862 forinttal volt több kiadásunk, mit a pénzügy­­miniszter azzal indokol, hogy a­­ hadügymi­niszter rendelkezésére aránylag több bocsát­tatott, mert a Skene-consortium biztosítékát kelle visszafizetni. De ha a kész felszerelési tárgyakban le­tett biztosítékot í­g­y váltjuk meg , akkor a jövő évi budgetből kellene törölni az ennek megfelelő összeget, miután a készletet felhasz­nálni lehet, ha az a biztosítéki zár alól szaba­dul. Ajánljuk e körülményt delegátusaink figyelmébe. A másik lényeges változást kiadásaink növekedésében — adósságaink kamata okoz­ta , mert tavai az első negyedben e czímen történt kiadás csak a másik negyedben volt kimutatva, az idén pedig több mint 4 millió ment el (a taval nem létezett kölcsönök miatt is) kamat fejében. A közmunkaügy minisztere is 1 millió 700 ezer forinttal költött az idén többet, mint a tavasi első negyedben; ne­künk ebben csak az feltűnő, hogy tudtunk­­kal nem ínségi munkák, hanem halasztható kiadások okozták e költség növekedését. A­mi az egyes bevételi ágakat illeti: ezek közt fő figyelmet az egyenes adókra kell fordítanunk. Ezekből az első negyedben 10.812.435 forint folyt be, tehát, az évi elő­irányzat negyede mögött 6 és fél millióval maradt az eredmény, a­mi 600/­ deficit. Pedig már a pénzügyi bizottság 9 mil­liót törölt a kormány előirányzatából ! És mégis az idén több folyt be e czimen , mint taval­y megfelelő idő alatt, mert 1873- ban 10,687,000, 1872-ben 10,680,000 forint folyt be az egyenes adókból az első negyed­ben ; tehát az emelkedés nemcsak folytonos , de fokozatos is, mert a tavaly 7 ezer forinttal szemben, az idén 125 ezer forinttal emelke­dett az egyenes adók jövedelme. Vagyis: né­pünk a rész év daczára, ennyivel fizetett töb­bet, de az eredmény mégis óriási deficitet tüntet fel. Ez nem az adózók hibája. Egyéb­iránt az eredmény azért is kedvezőtlen , mert az első negyedben az egyenes adóknak csak 15 százaléka jött be, holott ugyanezen idő alatt taval 16, és két év előtt 17 százalék folyt volt be. A fogyasztási adókból befolyt 2,879,525 forint, de ez 327 ezerrel kedvezőtlenebb a tavali eredménynél , mi a fogyasztási ké­pesség apadását és úgy bizonyíthatja, mint a hátralékok növelkedését. Az eredmény az elő­irányzat 21%-ka, mi kevéssel áll hátrább a múlt évek arányánál. Felemlítésre méltó az, hogy a dohányból 2,936,451 forint jövedel­münk volt, a­mi a tavali eredményt 1,073,784 forinttal haladja meg és az előirányzat 18 százalékát teszi, holott a legközelebbi két év alatt csak 15 százalék jött volt be az első év­negyedben. Azonban a sójövedékből már csak 1,700,000 forint bevételünk volt a múlt negyedben, mi 134,517 forinttal kevesebb, mint a tavali eredmény, és ez ép oly aggasztó körülmény, mint ez, hogy nyomorúságunk daczára lottóból 457 ezer forint bevételünk volt, mi a tavali eredményt 133 ezer forint­tal haladja meg, mert ez a 40%-nyi emelke­dés a demoralisatió növekedését mutatja. Mindent egybe fogva: jövedelmeink a múlt évhez képest 6 százalékkal növekedtek, de az előirányzat mögött 30 százalékkal maradtak el és az első negyed deficitje 24 millió 377 ezer forint volt; úgy, hogy a kö­zelebbi három évnegyed deficitjei fedezetére csak 6 milliót hagyott a 76 milliós kölcsön­ből, noha kiadásaink 75 százaléka még fe­dezetlen, a­mi arra enged következtetni, hogy fedezetlen deficitünk eddig nem is sejtett nagy összeg lesz! H. S. — A baloldali kör kedden f. hó 5-dik napján d. u. 5 órakor értekezletet tart. — Andrássynak válaszjegy­­zéke az osztrák püspökökhöz intézett pápai körleve­let, — mint a P. L.-nak távirják Bécsből — főbb pont­jaiban túlzónak jelenti ki. A császári kormány egy­házi törvényei csak természetes következménye az időszerüleg megkezdett iránynak, de a pápa körle­velét a császári kormány nem tarthatja alkalmas­nak a netán bekövetkezhető kellemetlenségek elhá­rítására. Legyen a szent­szék meggyőződve, hogy e törvények nem foglalnak el vele szemben ellenséges állást, sem jogait vallási dolgokban meg nem szorít­ják, hanem egyedül csak anyagi kérdéseket szabá­lyoznak, jelesen mellőzik a birodalmi törvényhozás körébe vágó szerző­déseket. A jegyzék hangja egyéb­iránt mérsékelt.­­ A magyar delegáczió hadügyi bizottságá­nak azon albizottsága, mely az építkezésekre vonat­kozó czimek felülbírálásával s a hitelmaradványok elhalasztásával volt megbizva, elkészült munkálatá­val s az előadó, Pólya József, már a jelentést is be­fejezte. Az albizottság a rendes költségvetésből a XVI. czimet tárgyalta, a­melynek elintézését közöl­tük. A rendkívüli költségvetésben a XXXVI. feje­zetre nézve a bizottság,következő javaslatokat tesz : A X. czímnél: »Épületek, erődítményi építke­zések : 1. tétel. A Cattaronál épülő Trinita várműre előirányzott több kiadás, 50,000 frt; továbbá 2. tétel. Az eszéki ezredlaktanya kiépítésére előirányzott 40,000 frt. és 3. tétel. A linczi utász-laktanya restaurálására előirányzott 10,000 frt levonás nélkül meg­szavazandó. A 4. tétel. A 2. és 3. számú szin istállóra való átalakítására Theresienstadtban 12,000 forinttal, to­vábbá 5. tétel a strassi főnevelde átalakításának foly­tatására fölvett 55,000 frt, és 6. tétel a theresienstatti élelmezési épület át­alakítására fölvett 42,000 forint egészen törlendő lenne. A 7. tétel a kastély-laktanya helyreállítása Nagyváradon 9600 írttal, és a 8. tétel, egy szárnyfödél építése tüzérségi járművek számára, Laibachban 600 írttal levonás nélkül meg lenne szavazandó. A 9. tételt (elkülönítési helyiségek helyreigazí­tása Temesvárit 6300 frt) az albizottság töröltetni indítványozza, szintúgy a 10. tételül a gubacsi hatá­ron levő tüzér­telep közelében a közlekedés helyreál­lítására fölvett 10,000 frtot. All. tételt (a Bécsújhely közelében fekvő fő vegyműhely tágítása gyuzsinor készítése okáért, 8000 frt) levonás nélkül megszavazandónak tartja. A 12. tételt (egy második lakhely építése az utászati hadszeri tartalék részére Prágában 40,000 frt,) s a 13. tételt (az élelmezési hivatali lakbástyák ki­szárítása Temesvárt 13,000 frt) a bizottság töröl­tetni indítványozza. Ellenben megszavaztatni indítványozza a 14. tételt (a pozsonyi magtár helyreállítására 50,000 frt) s a 15. tételt (az eszéki magtár helyreállítására 13,000 frt.) Végre a 16. tételt­­a meidingi födött lovarda építésének több szükséglete, 40,000 frt, töröltetni ajánlja, így a X. czimnél egészben 146,000 frtot meg­szavaztatni és 230,000 frtot töröltetni ajánl. A XI. czimben (Műszaki gyakorló terek, lö­völdék és uszodák megvétele és helyreállítása) a kö­vetkezőket ajánlja a bizottság. 1. tétel alatt (kézi lőfegyver-gyakorlatokra szolgáló lövöldékre és műszaki gyakorlati terekre való szükséglet 100,000 frt) 66,000 frt a 2. tétel, uszodákra való szükséglet 71,000 frt, egészen törlendő lesz, így e XI. czim alatt a bizottság 34,000 frtot ajánl megszavazásra, 137,000 frtot pedig töröltetni javasol. A XII. czimnél (megtérítések és kárpótlások) a bizottság javaslatai következők: 1. tétel. Moravetz Ferencz kárpótlása Triestben 4000 frt, törlendő. 2. tétel. A budai helyőrségi kóroda építőjének kárpótlása 30,000 frt, ebből 10,000 frt törlendő. A XII. czim alatt tehát megszavaztatnék 20 ezer frt, töröltetnék 14,000 frt. A XII. czimnél, első építési részletek, a bi­zottság javaslatai a következők: 1. tétel. A mülersdorfi fegyintézet részbeni át és új építése 85,000 frt, továbbá 2. tétel. (A hadi iskola-helyiségek tágítása Bécsben 45,000 frt) végre a 3. tételt (a műszaki csapatok szolgálati helyi­ségeinek tágítása Bécsben 45,000 frt) a bizottság tö­röltetni véli, így a XIII. czimet a bizottság egészen töröl­tetni véli. A XIV. czímnél (második építési részletek) az 1. tételt (az érsekújvári lovas laktanya építé­sének folytatása 50,000 frt) s a 2. tételt (a tüzérségi lőhely berendezése Felix­dorf közelében 100,000 ft) a bizottság levonás nélkül megszavazandónak tartja. A 3. tételt (a bécsi állat­gyógyintézet építke­zései 60,000 frt) ellenben töröltetni véli-A XIV. czimnél meg lenne tehát szavazandó 150,000 frt, töröltetnék 60,000 frt. A XV. czim alatt negyedik építési részletekre 1. tételkép fölvett prze­­mysli erődítés folytatása 200,000 frttal az albizottság nézete szerint egészen törlendő lenne. A XVI. tételnél (ötödik építési részletek) a bi­zottság javaslatai következők : 1. tétel A szent-hegy erődítésének folytatása Olmütz mellett, 110,000 frt törlendő, mert már két erőd készen van, a harmadik építése pedig elha­lasztható. 2. tétel. Az igmándi erőd kiépítése Komárom mellett 250,000 frt (utolsó részlet) megszavazandó. 3. tétel: A gyalogsági és tüzérségi laktanya építésének folytatása Pólában 100,000 frt, és a 4. tétel (a gyalogsági laktanya építésének foly­tatása Krakóban 100,000 frt megszavazandó. A XVI. czimrél tehát a bizottság 450,000 frtot megszavaztatni, 110,000 ftot pedig töröltetni ajánl. A XXXVI. czimnél a bizottság által javaslatba ho­zott összes törlés 926,300 frtra rúg. A hitelmaradvá­nyokra nézve a bizottság a kormány javaslatát el­fogadta.­­ A magyar delegáczió had­ügyi albizotsága tegnap egy öt óra hosz­­szat ülésezett. A kormány részéről jelen voltak Kuln, Orczy, Benedek, Früh, Neuheuser, Borovicska, Be­cher, Steiner, Alker és Csák. A bizottság folytatta tanácskozását a rendkí­vüli szükséglet egyes czimei felett. A 3. czimnél (ruházat és szerelet) az 1. tételnél könnyű gyalogsági ásókra, főzőedényekre stb. 150,000 frt, s a 2. tétel alatt tábori sátrak beszer­zésére 50,000 frt megszavaztatott. A 4-czimben (lovassági csapatok felszerelése) a lovasság felszerelésére, vaspályás pusztító és robba­nó­szerekkel fölvett 10,000 frt töröltetett. A 5. czimben (egyéb szükségletek és beszerzé­sek) a nyomtatványokra fölvett 15,000 frt tö­röltetett. A 6. czim (a műszaki és katonai bizottság szük­séglete 6134 frt), s a VII. czim (a méterrendszerü új mértékek beszer­zése 122.000 frt levonás nélkül megszavaztatott. A VIII. czim (lovak beszerzése), s a IX. czim (fölszerelési pótdíjra és ruhaátalányra való szükség­let, mert azok a rendes költségvetés IX. czimével függenek össze, függőben hagyattak. A következő czimekre nézve az ötös albizott­ság előadója (lásd félebb) tette meg javaslatait, me­lyek azonban nem szavaztattak meg változatlanul. A X. czim 1, 2. és­ 3. tétele levonás nélkül meg­szavaztatott, a 4, 5. és 6. tételek töröltettek, a 7. és 8. megszavaztatott. A 9. töröltetett. A 10. tételből 4000 frt töröltetni javasoltatik. A 11. tétel levonás nélkül megszavazásra ajánltatik. A 12, 13, 14, 15 tétel megszavaztatik, a 16-ik ellenben töröltetik. A hadügyi bizottság így e czim alatt 177,000 frt ajánl megszavaztatni, 199,000 pedig töröltetni. A XI. czim alatt a bizottság 34,000 frtot ajánl megszavaztatni,137,000 frtot töröltetni. A XII. czim­nél is az albizottság fenebb közlött javaslatai fogad­tattak el. Következik a XIII czim. A tárgyalás ma este folytattatott. Bilbao felszabadítása. (Sz. Gy.) Mióta Spanyolországban ádáz harczot viv a felvilágosult korszellem a sötét középkorral, a népszabadság zsarnok absolu­­tismussal, a köztársaság az­­isteni jog, a Bourbonok monarchiájával, a haladás és fej­lődés szelleme a megcsökönösült legitimitás­sal , szóval a carlismussal, a kedvezőbb, ör­­vendetesebb hírek nem villanyozták fel új életre a már-már teljes kimerültségbe sül­­lyedt, az anarchiától széttépett spanyol nem­zetet, mint melyeket legújabban a szélrózsa minden irányában megvitt a villany­sodrony. A köztársaság fegyverei a mart. 25, 26 és 27-ki csaták óta, tehát egy hónapi szervezke­dés, készülődés és a teendő hadműveletek titokban tartása után kiverték a karlistákat legfontosabb s bevehetetleneknek híresztelt hadállásaikból: San Pedro de Abanto, San Fuente, San Julianóból és Baldamesből. — Serrano és Concha tábornagyok hadseregeik­kel győzelmesen bevonultak Biscaya főváro­sába, hatalmukba vették az északi harcrtér kulcsát: Bilbaot, melyet a karlista barbárok már rég óta ostromzár alá fogtak s egy részét össze is bombázták, összerombolták. De hisz a karlisták nyomait úgy is mindenütt pusz­tulás , romlás , felforgatás, ínség és nyo­mor jelezték. Azonban a hősi város ki­tartása, a megfogyatkozott élelmi­szerek, a ló- és patkány húsevés mellett sem is­mert lankadást. A győzelem annál szebb, annál dicsőbb lett.­­ A köztársaság had­ereje megtörve a karlisták vas gyűrűjét, mely­be Bilbaot szorították, kezet fogott a város védsergével és hősi lakosságával, minek kö­vetkeztében a »sötétség huhogó baglyai« Bilbao falai alól fel a hegységek közé, a va­donokba űzettek, mint mely hozzájok sokkal illőbb tartózkodási hely. A republikánus fegyverek csillogása, zaja és dörgése elriasz­totta a ragadozó madarakat a béretek szikla­­odúiba. Mindezen események — mert való­ban azoknak lehet nevezni — május 1-én és 2-án mentek végbe. A szabadság ügyének tavasza szétűzte az absolutizmus zord telét,­a havasi tetőkre. Vajha e tavaszi előjel meg­hozná egész Spanyolországra nézve a szabad­ság nyári melegét, éltető verőfényét. Nem akarjuk túlbecsülni a respublika ügyének fényes e diadalát.Önmagunkat s olva­sóinkat ámítanók, ha azt hinnők, hogy Bilbao­­nak az ostromzár alól felszabadításával immár végleg meg van semmisítve a karlismus. Tud­juk, hogy ezután nem annyira hadjárat, mint inkább hajtóvadászat következik, és sok áldo­zatra, meg sok erőfeszítésre van szükség, míg a vad el lesz ejtve, mert Don Carlos bandái mindinkább oly hadműveleti terré­numra lépnek, minő volt Észak-Ameriká­­ban a modoc-indiánoké. Tudják ezt igen jól a szabadság harczosainak vezérei s a spa­nyol kormány is, ezért nem bizakodtak el szerencséjükben, a­mit eléggé tanusít az is, hogy Bilbao fölszabadítása után azonnal be­­szólította az összes 19 éveseket hadiszolgá­latra. A véres dráma tovább folytatására sziá­miznak tehát a republikánus táborban is. És ez örvendetes jelenség, a­mennyiben azt mu­tatja, hogy a spanyol kormány komolyan fogja fel a helyzetet s nem elégszik meg a fél sikerrel, hanem a koronként kivívott eredmények mind nagyobb erélyre és tetterő­re ösztönzik. Ebben látjuk mi egyedül zálo­gát annak, hogy a köztársaság fegyverei végre is győzedelmeskedni fognak a jograbló legitimitás felett.­­ Másfelől lehetlen el nem ismernünk a május 2­­­3-ai események nagy jelentőségét, mert míg egyrészről önbizalmat öntenek a spanyol nemzetbe, mely látja, hogy kétség­­beejtően zilált viszonyai mellett is 50,000 jól felszerelt harczost és 100 ágyút volt ké­pes szembe állítni a lázadások legpiszkosab­­bikával,­­ más részről nem csak csüggeteg­­séget, levertséget keltenek Don Carlos tábo­rában (távirataink már is jelentik, hogy a karlisták kezdenek feloszladozni) hanem bizonyára oly csapást mértek a Bour­bonok legitimitása ügyére s az egész reactió­­ra, mely ezzel szoros kapcsolatban van, hogy egy ehez hasonló második csapás okvetlenül semmivé teendi »V.Henrik« és »VII.Károly« légvárait. Az a Don Carlos, ki ezelőtt pár évvel egy maroknyi kalandor kíséretében tűzte ki a lázadás zászlóját, ma már annyira ment volt, hogy még ő is minisztereket nevezett ki, kormányt alkotott, s e kormány ott állott, hogy Spanyolország legnagyobb csúfjára és szégyenére kölcsönt kössön külföldön mint államok szoktak. De a circumspectus banká­roknak volt annyi eszük, hogy nem dobták ki a milliókat egy rongy liliomért, hanem felelték a tett ajánlatokra, hogy »azt a kölcsön-szerző­­dést majd csak Bilbaoban írjuk alá.« Persze Bilbao felszabadítása által füstbe ment a köl­csön . Don Carlos ezután is csak arra lesz utal­va, hogy »szeretett alattvalói« alól még a szal­mazsákot is kihúzassa a hadi költségek fede­zésére, mert ha bőven és pontosan nem fizeti »vitézeit,« — azok bizony — minden »lel­kesedés« mellett — úgy ott hagyják a fa­képnél, mint a gondolat. Még van ugyan Don Carlosnak egy kutforrása, honnan pénzt meríthet s ez a kikopott Bourbon rokonok, kik a »jó napokban« gondoskod­tak a hét sovány esztendőre valóról is, meg egyes gazdag párthivek pénztára, de ez sem a bibliai vénasszony olajos kor­sója. Don Carlos Bilbaoban akará magát meg­koronáztatni. Ennek is vége. A pápa megáldá az ő fegyvereit, de úgy látszik , hogy azon ajkakon, melyek annyi átkot szórtak már a világra, az áldás is átokká lesz. Nem is vál­toztathat semmiféle pápai áldás szentté egy alapjában gonosz, bűnös ügyet, ha mindjárt „legitimitásának hívják is ezt az ügyet. Az a lázadás, melynek feje Don Carlos, nem a szabadság, nem a jog nevében és ügyé­ért, hanem a zsarnokság, elnyomás, hatalom-­ uralomvágy és a legvastagabb önzés érde­kében pusztít, tehát nem jogosult. Jogosult csak az a forradalom, mely a szabadság és jog érdekében folytattatik. Az,hogy Don Carlos ősei a spanyol trónon ültek, sem isten, sem ember előtt fel nem jogosítja arra, hogy bandái­val a spanyol nemzetre törjön, azt pusztítsa és nyomorba döntse. Az a Spanyolország semmi­féle fejedelem tulajdon­jogának nem képez­te és nem képezi tárgyát. Felette önmaga a nemzet rendelkezik s a spanyol nemzetnek száz és egy oka volt lerázni magáról a Bour­bonokat s jogával élt , midőn ezt tette. Ha egyes ember teszi azt , a mit Don Carlos Spanyolországban harminczezred ma­gával mivel, azt minden nemzet büntető jo­gában erőszakos rablásnak, vagy rablási kí­sérletnek nevezik. Avagy tán joga van ezt tenni Don Carlos és társainak ? Hol van meg­írva ez a jog ? Ma már a 19. században — az érdeklet­teken kívül — senki sem meri a »legitimitás« köpenyével takarni az élet, szabadság és tu­lajdon ellen intézett égbe kiáltó bűnös meré­­nyeket. Az ily fajta legitimitásra mért Bilbao felszabadítása egy halálos csapást. A legiti­mitás, mint feje zúzott kigyó, még vonaglani fog egy ideig. De napjai meg vannak szám­lálva. A közmunkatanács. A fővárosi közmunkák tanácsa a következő nyilatkozat fölvételéért keresett meg bennünket: Tisztelt szerkesztőség! Vagyok bátor felkérni a tisztelt szerkesztőséget, lenne szíves az itt követ­kező megjegyzéseket becses lapjába felvenni: A »Hop.« 99-ik számában megjelent egy czikk : »A fővárosi közmunkák tanácsá­nak megszüntetésérő­l« Nem tartjuk feladatunknak ez alkalommal ez eszmét illetőleg vi­tatkozásba bocsájtkozni, — de kötelességünknek is­merjük az illető czikkírót figyelmeztetni arra, mi­szerint oly vádakkal illeti a közmunkák tanácsát, melyek mint alaptalanok félre­vezetik a közvé­leményt. A fővárosi közmunkák tanácsa ellen felhozott vádak a következők: 1- er. »A vállalatok kiadásában sze­rencsétlen volt« s erre azután bizonyíté­kul fölhozza, hogy a sugárúti vállalat már harmad­szor kért halasztást. Megjegyezzük,hogy ez állítás teljesen alaptalan, részint mert eddigelé legalább az nem bizonyult be, hogy a sugárúti vállalat szerencsétlen volt, mert a sugárút létesíése körül annyi történt, a­mennyi, tekintve a viszonyokat és körülményeket, két rövid év alatt csak történhetett; ha czikkiró megtekintené a sugárutat s összehasonlítaná a jelen állapotot a két év előtti állapottal, kénytelen volna maga is bevallani, hogy állítása nem felel meg a tényleges állapotnak. Az sem való, hogy a sugárúti vállalat harmadszor kér halasztást, mert az eredeti szerződés nyomán a múlt évben kitört pénzválság következ­tében most kért a vállalat először halasztást. E te­kintetben a fővárosi közmunkák tanácsának 1873-ik évi jelentésére utalok, a­hol e kért és megadott ha­lasztás ügye részletesen le van irva. 2- szor. »Lassú volt, mert a váczi úti körutat három éven át sem ké­­szítette el félig, holott a város a kerepesi utat két hó alatt készí­tette el.« Hogy a város a kerepesi utat két hó alatt készítette-e el vagy sem, arra válaszolni nem tartom magamat hivatottnak, de kötelességem a felebb emlitett állítása ellenében fölhozni azt, hogy a közmunkák tanácsa a váczi és országutat London városától a rostély utczáig az 1872. és 1873-iki években, s igy tehát nem három, hanem két év alatt készítette el. A kerepesi uton s a vászi- és or­szágúton végbe vitt műszaki munkálatok közötti kü­lönbségre, az út hosszúságát, szélességét, a közbeeső tér nagyságát s a munkálatok nehézségeit illetőleg részletesen nem­ is szándékozom figyelmeztetni az il­lető czikkírót, mert azok után miket ő fölhoz, pártat­lanságra úgy sem tarthatok számot. 3- or. Magyar se volt, vállalko­zóit idegen országokban kereste s­­bizonyos a köztisztaságot illető hirdetményei a váczi úti boule­vard­o­n angol nyelven vannak eliratozva.« E ráfogásokkal szemben, melyek által a ma­gyarságot s a hazai vállalkozókat akarja czikkb­e a fővárosi közmunkák tanácsa ellen felingerelni, — egyszerűen csak ide iktatom mindazon vállalkozók neveit, a­kikkel a közmunkák tanácsa szerződési vi­szonyban áll, ugyanis : 1) kőműves munkákra: Dörschng Antal, Budapesten. 2) kövezési » Hirsch Sebestyén, » 3) faültetési » Frischer Sándor, » 4) trachy­­ kő szállításra [^Jenfrld Károly » 5) tört kavics » Mayer József » 6) Duna kavics » Discher József » 7) kőnemü csövek száll. Siegfried Lőwe » 8) lámpa karok és osz­lopok szállítására. Ganz öntöde » 9) öntött vas » Schlick öntöde » 10) iszap vedrek száll. Held János »

Next