A Hon, 1874. június (12. évfolyam, 124-147. szám)

1874-06-26 / 145. szám

145. szám. Xtt évfolyam. Mindó-hivatal:I Barátok­ tere, Athenaeum-ép­ület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 5 hónapra........................................6 frt — kr. 6 hónapra . . ...... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. 55 Előfizetési felhívás A HON XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . Negyedévre Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetési­­postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmene­tesitve tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők.­­ A „HON“ kiadóhivatala, a Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, június 25. Hogy veszítjük el a talajt lábunk alól? A Gyenge kormány többet árthat egy országnak, mint bármilyen más kormány. Leg­alább mi ezt­ kezdjük tapasztalni minden lépten, nyomon. Ha csak azon jog és érdekmegszorí­­tásokat, befolyás-csökkenést vesszük is tekin­tetbe, melynek a közös ügyek alapján alá vol­tunk vetve a Bittó kormány rövid uralma alatt, kétségtelennek fog bebizonyulni, hogy alkotmányos életünk és befolyásunk talajt nem nyer, hanem folytonosan veszít. Vala­hányszor valami közös ügyes kérdés merül fel, melyben érdekelve vagyunk és melynek megoldása csak akkor válhatik hasznunkra, ha legalább a törvény keretén belül van kor­mányunknak kellő befolyása, biztosak lehe­tünk, hogy a rövidebbet húzzuk. Igaz ugyan, hogy már ennek lehetősége, sőt maga az a tény, hogy megmaradt önállásunkat és érdekeinket is nem a törvény, hanem a változó bécsi hangulat és a még változóbb kormányi befolyás védelmezi, tarthatatlan­nak tünteti fel a mostani állapotot, de még szomorúbb színben tűnik az fel a kormány gyengesége és ügyetlensége miatt. Hogy már az előbbi kormányok alatt sokat vesztettünk a közös ügyek alapján ma­radt önállásunkból, annak bizony­ításául csak azt a régi vitás pontot emeljük ki, hogy az 1867. 12. törvényczikk szó szerinti sza­vai ellenére enyészett el a magyar had­sereg eszméje. De újabban: a Bittó kormány alatt egész rendszerességgel veszítjük el az árállást is, a közös ügyekre való befolyást is. Gondoskodnak erről minisztereink két után. Először nem igényelnek (vagy talán nem nyernek) semmi befolyást a közös ügyek me­netére, sőt valósággal ignorálni szeretik azo­kat. Másodszor: épen e gyengeségből szár­mazó hibájukat még egy roszabb tén­nyel takarják be; t. i. mulasztásaik és befolyás­vesztésük palástolására igyekeznek a dolgot úgy tüntetni fel, hogy a hiba nem bennük, hanem a törvényben és az intézményekben van. Természetes, hogy ezzel saját alapjukat, a kiegyezési törvényt ítélik el még a jobbol­daliak előtt is, és e tekintetben az ellenzék­nek igazat adnak; de azért, még a mostani alapon sem fogadhatjuk el mentségeiket; sőt határozottan állítjuk, hogy rontják magát az alapot. Csak három esetet említek fel ez állítá­som bizonyítására. Midőn a közös budget tárgyalása alkal­mával kérdezte Tisza Kálmán Bittót, hogy felhasználta-e befoly­ását az ország érdekeinek védelmére, a közös budget leszállítására ? Bit­tó azt mondta, hogy a közös kormány és de­­legátió hatáskörébe vágni nem akar. Pedig az 1867-iki törvény világosan mondja, hogy a közös budgetet a közös kormány a monarchia két felének kormányai részvétével készíti el: mi involválja először a magyar miniszter azon felelősségét a közös budgetért, melyet Bittó a közös kormány felelősségének leple alatt kijátszott, és másodszor, a magyar kormány folytonos befolyását a közös bud­­getre, míg az vfgfoep .mcgpm.vaoTM «incs. Bit­tó ezt is feladta , mert csak előleges hozzá­szólásra magyarázta a kormány ez ügyben érvényes egész befolyását. Itt tehát befolyást és tért vesztünk nagy anyagi kárunkra — kormányunk gyengesége miatt. Közelebbről a Kuhn-féle eset merült fel: ez nevezetes változás a közös kormányban és lehet hogy fordulatot képez a monarchia és ha­znk politikai állásában. A mi kormá­nyunk meg sem kérdeztetek, hanem akkor tudta meg a dolgot, mikor a — publikum ép úgy, mint az, ámulva, bámulva, Bittó — a fejedelmi jog mellé bújva, visszautasított min­den felelősséget és befolyási igényt ez ügy­ben. Ha ezt csak 1871-iki állásunkhoz mér­jük, mikor a magyar kormány feje még az osztrák kormány változásra is döntő befo­lyása aljbírt, (még a kellő határon is túl) vagy eszünkbe jut, hogy 1868-ban Kuhn állását, John bukását magyar befolyásnak köszön­ete — akkor ki fog tűnni, hogy mennyit vesztettünk befolyásunkból: úgy jogi, mint tényleges szempontból, mert az előzmények a kvetkezménye­k adtt­ jogai és ez ellen neh­ezebb talajt megőrizni. Most jó a harmadik eset: a hadi felsze­relés kérdése. Bartal miniszter, Horn interpellá­­ciój­ára, azt válaszolta, hogy ő még azt sem tud­ta tegnapelőttig, hogy a delegátiók előtt ki­jelenté Kuhn, miszerint a hadi felszerelésben a szabad verseny, illetőleg a hazai kis­ipar igényeinek lehetőleg eleget tesz, sőt azt állít­ja, hogy ő ez ügyben a hadügyminisztertől mit sem követelhet, mert a törvény ez ügyet kizárólag erre bízza. Mind a két állítás nagy hiba, mert a­mit a delegátiók határoznak és a­mire a közös kormány magát közös ügyben kötelezi, an­nak foganatosítását a magyar kormánynak kell követelnie és ellenőrizni, ha csak a kö­zös ügyekben minden érdekünket védelem nélkül hagyni nem akarjuk. A törvény ezt nem tiltja, sőt annak természetes kö­vetkezménye épen ez. És ha a magyar kormány még e kötelességét is elhanyagolja­­ a közös törvény ürügye alatt, akkor oly értelmet ad ennek, a­mely nem létezik, mert úgy magyarázza azt, hogy nekünk még azt sincs jogunk követelni, a­mi a delegátiók ál­tal kikötve és a közös kormány által elfogad­va volt. Hiba, egyenesen a Bartal hibája az, hogy ő a delegatioban ez ügyben folyt tárgya­lásokról tudomással nem bírt, mert ha a res­­sortjába eső dolgokban sem kíséri figyelem­mel az ország érdekeiben történt dolgokat, akkor egyenesen kötelességét mulaszt­ja el, és ha ennek, a hadifelszerelés kér­désében az lesz következménye, hogy a hazai iparosokkal önkényesen, szűk­markúan bánik el az új közös hadügyminiszter, mert azokat a kormány nem támogatá, — akkor a kár­ért Bartal lesz okolható, mert ő mulasztá el idejében és kellő mérvben effektuálni a delegátió követeléseit, a közös kormány el­vállalt kötelezettségeit — hazánk érdekében. Itt nem a törvény hibás, hanem a mi­niszter , nem az intézmény vonta meg befolyá­sunkat és koczkáztató érdekeinket — hanem a kormány. Ezekből kitűnik, miben fizetjük meg a gyenge kormány árát — nagyon drágán! — Koller, az új közös hadügy­miniszter, a következő elnöki iratot intézett a minisztérium osztályfőnökeihez és tanácsosaihoz : »A császár ő felsége legfelsőbb parancsa folytán a közös hadügyminisztérium átvételére fölhivatva, tel­jesen tudatában vagyok ezen állás nehézsé­geinek. A mint előbbi kettős hivatásom köteles­ségei, mint a cseh királyság helytartójáé s mint fő­­hadparancsnoké, minden közeg leghatékonyabb tá­mogatását tették szükségessé, úgy mostani felada­tom sikeres megoldásához is minden erő összemű­­ködésére s a legvégsőig megfeszített gyümölcsöző te­vékenységre van szükségem. Ha ezt megtalálom, a­mint szívesen fölteszem, komoly akadályok bizonyára nem fognak közös tö­rekvéseink elé tolulni; hadsereg-reform jelentékeny, tisztelt elődeimtől: Joh­n és Kuhn báró táborszernagy uraktól megvalósított mélyen ható korszerű munkája már megvan, tartsuk fenn azt és fejezzük be a­mi még hiányzik, hogy a hadsereg, a­m­i­n é Ausz­tria becsületére már gyakran volt, úgy ezután is a birodalom és a trón megbízható támasza, megingathatatlan védgátja legyen. A miniszteri tanácsosok és osztály­főnök urak hatáskörükben tekintettel a nagy egész­re szíveskedjenek alapossággal és őszinteséggel megjelölni az eszközöket és utakat, melyek a még ránk váró feladatok és kérdések sikerdús megoldásá­hoz vezetnek. A­mit mi a minisztérium körében dolgozunk és határozunk, bármire vonatkozzék is, sohase jus­son idő előtt közhírré, sőt inkább kell, hogy a hivatalbeli titok leg­szigorúbb megőrzésében minta­képe legyünk a hadseregnek. Jo­got és törvényt szem előtt tartva — időszerűtlen, az összeséget kárositó elnézést és személyes tekinteteket kerülve — egyesüljünk azon föltevésben, hogy leg­jobb tehetségünk szerint császár ő felsége várako­zásának a birodalom és a hadsereg üdvére a leglelkiis­­mer­etesebben megfeleljünk. Bécs, 1­874.Jim OS. Kol­ler lovassági tábornok.« Ez első hivatalos iratában Koller báró sem­miféle alkotmányos érzületet nem tanúsít, pedig már itt helye lenne annak, mert ha említi a hadsereg és »Ausztria« becsületét, nem lenne szabad megfeled­keznie arról sem, hogy alkotmány is van, és, hogy »Ausztria,« mint »birodalom« nem létezik, hanem van az alkotmányos »osztrák és ma­gyar monarchia«— ez a hivatalos czim, me­lyet legalább a miniszternek tudni és alkalmaznia kellene. Feltűnő rendőri színezete van annak is, hogy hivatalnokainak leginkább a tervek titkolását közi szivére, ennél fontosabb és sürgősebb dolgot nem lát Nem akarunk következtetéseinkben messzibb menni, csak azt jegyezzük meg, hogy Koller ez első hivata­los irata, nem j­ó s­z­ó. — Szerb congressusi válasz­tás. A pakraczi congressusi választó­kerület­ben Zab­r­dac Péter, a »szabadelvű nem­zeti párt jelöltje győzedelmeskedett Kusevics Szvetozár (volt szerémi főispán) fölött, ki 73 szavazatból csak 13 szavazatot kapott, harmadik felolvasásnál szándékoznak megbuktatni azt. De mi reméljük, hogy erre­­ kevesen lesznek. — A polgári házasság behozata­lának elmaradása egy talpraesett czikket provo­kál a Neue fr. Presse részéről; közöljük belőle a következőket: Igazuk lenne-e csakugyan azon pes­­simistáknak, a­kik azt állítják, hogy a kötelező pol­gári házasság magyarországi behozatala ugyanazon hatalmaknak esett áldozatul, melyek ez intézmény életbeléptetését nálunk is eddig megakadályozták ? A látszat fájdalom, nagyon e mellett szól. Egy nép­szónok legszabadabb elvű szólamaival, szállt síkra csak pár héttel is ez­előtt a magyar igazságügy­­i kultusminiszter a kötelező polgári házasság rögtöni behozatala mellett, s egyik közülök a leghatározot­tabban kijelentette azt is, hogy az átalán nyilvánult népakaratnak nincs honnét ellenmondástól tartania. Akkor még mertek kormánykörökben így beszélni, mert hisz a nem­rég lefolyt válság idejéből tudva volt, hogy az ellenzék fejének legfelsőbb helyen a kötelező polgári házasság behozatala megígértetett azon esetre, ha ő a kormányba lép. Nagy nap előtt a kormány­padokról még mi aggály sem nyilatkozott, midőn a parlament elnöke a bizottsági jelentést napirendre tűzte............Alig hangzott el Budapes­ten az utolsó szó a polgári házasságról, híre jön onnét, hogy a magyar minszterelnököt egy bécsi távirat készté a tárcsa-kérdésnek koczkáztatására. E ver­zió oly sokat jelentő, s mégis oly könnyen érthető. Nincs okunk sem hinni benne, sem hitetlenül fogad­ni. A­hol a tények logikus összefüggése hiányzik, ott rögtön helyet foglal a konjektur­. Egy bizonyos: Magyarország egy reménynyel szegényebb s kor­mánya megkovácsolta az első szeget saját koporsó­jához.« — A székely értekezlet elfo­gadta 4—81/4 óráig húzódott beható és részletes tár­gyalás után az egylet alapszabályait, mit a szöveg végleges megállapítása után fogunk ismertetni. A to­vábbi teendőkre a következő határozati javaslat fo­gadtatott el: Tekintve a székely művelődési és közgazdasági egylet szervezésének hasznos és sürgős voltát, mondja ki az értekezlet, hogy a székely művelődési és köz­­gazdasági egylet alapszabályait tárgyalván, a belügy­­miniszerhez megerősítés végett rögtön felterjeszti, hogy az egylet megalakulásáig a fővárosban egy huszon­öt tagú szervező bizottságot állít fel,melyet a szervezés és megalakulás vezetésére, az alapszabá­lyok és az indokolásul szolgáló bizottsági jelentés kinyomatására, a megalakulásig teendő költségeknek aláírás útján való fedezésére és az alapszabályok megerősítése után tartandó első közgyűlés összehí­vására, a székely törvényhatóságok területén való szervezés és megalakulás vezetésével megbízott több biztos kiküldésére felhatalmazza. A tagok tiz uj tagnak a 15 ös bizottsághoz csatlásával megválasztattak. Mikes János gr. Kál­­noky Pál gr. Nemes Nándor gr., Bakcsi Ferencz, Jakab Elek, Getző János stb. lőnek megválasztva. Az incompatibilitási törvény tár­gyában azt hallja az »Ung. Corr.« hogy ellenzői a Apróságok. Ha a »Reform«-nak jó dolga van, a jégre megy tánczolni. Moly esett a szem­be, hogy oly sokáig kipofo­­zatlanul maradt s most ide kínálja a hátát, hogy se­gítsünk rajta, az isten szerelméért. Ha csakugyan oly kegyetlenek lennénk, a mi­nőknek mai czikkében feltüntet, nem hallgatnánk könyörgésére. Hagynék futni szegényt, hadd ennék meg azok a bogarak, a­miket Greguss az uj Petőfi kiadásból kitörült. De hát az embernek megesik a szive a szerencsétlenen, s undorral ugyan, de rá szánja magát a samaritánus munkára. Legyen meg neki az­­ ő kedve szerint.* Mikor Lónyayt oly csúfosan kiugratták vala, mikor még a »vacsora-párt« in floribus vacsoráit — akkor kellett volna megnézni ezt a csodabogarat mely magát a Deákpárt orgánumaként gerálta.­ Soha még lap, mely elvből foglalt ellenzéki állást a kormán­nyal és az azt támogató többséggel szemben, oly rut támadási modorra nem vetemedett, mint ez a par excellence deákpárti lap. Kedvteléssel turkált pártja szemetjében, s egyenkint vette elő a Lónyay bukásában ludasnak hitt párthiveit, hogy azokon minden tisztességes színezetet bemázoljon. Ha­jhászta a botrányokat, kutatott a kulis­szák mö­­gött s publicuma elé tálalt mindent, kritika és válo­gatás nélkül, a­mi alkalmasnak tetszett előtte azok ki­sebbítésére, kik abban a gyanúban állottak előtte,hogy a portáli partentum nagyságának valamiben ártot­tak vagy árthatnak. Oly otromba szemérmetlen­séggel űzte a személyes politikát, aminőre minálunk még soha sem volt példa. Amit az ellenzéki lapok tisztesség okáért resteltel* fAl Loaní támadásaikban, az a »Reform «-ban mohó kürtösökre talált. Emellett időközönkint, a­nélkül, hogy ok lett volna rá, indi­­cálva látták felborogatni, hogy ők ezt mind ingyen teszik. Anno Szlávy, oly sokra vitték az opposicíót, hogy már-már rettegni kezdtünk a gondolattól, hogy egészen beletalálják magukat új szerepükbe, s ko­moly veszélyt láttunk az elvi ellenzékre nézve a tüneményben, ha ilyen szövetséges csatlakozik hozzá. Időközben, nem tudjuk, a »Krach« miatt-e, vagy más okból ? Lónyay gróf mosolygó arcza az »Alföld« felé fordult. A mór megtette kötelességét, de nem volt kézzel fogható láttatja, s igy a mór meg­kapta a »laufpass­ j-t. Lassanként kezd visszavonulni elhagyott csigaházába s mi megszabadultunk a li­­dércznyomástól, mely közeledésével ijesztgetett s ma abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy újra szemben találjuk magunkkal, s örömmel látjuk, mily megsemmisítő collectiv csapást intéz az ellenzéki journalistikára.* Konkolyan nagyon nehéz válaszolni arra a »Magyar Államba« illő káromkodásra, melyet a »Re­form« ma a fejünkre zúdít. De azt az egyet még­is szeretnék komolyan megkérdeni: hogyan tetszünk a »Reform«-nak jobban, ugy­e, mint akkor álltunk, mikor minden harmadik negyedik sorában azt ve­tette szemünkre, hogy minden reformtörekvést meg­hiúsítunk a közjogi alap folytonos és egységes boly­gatása által ? vagy pedig úgy, a­hogy most, töredé­kekre szakadva állunk, s egyikünk másikunk még építeni is segít, daczára annak, hogy az épület állan­ Budapest, 1874, Péntek, junius 26. Szerkesztési iroda­i Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét élető minden kSllomás, a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől foly­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barit k­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. dóságában semmi hite? Szeretnék tudni, hogy e szerinte, két rész közül, melyiket tartja kisebbnek az országra. Akkor legalább bizonyosabban tudnók,­­hogy az a nagyobb.­­ * Aztán még egyet. Elismeréssel constatáljuk, hogy támadásának mily alkalmas incidenst választott. Azt állítja, ugyanis, hogy mi ellenzéki hírlap­írók és képviselők, kik egymásnak dühös ellenségei, beteges ambitiók mártírjai, megemésztetlen ismere­tek által túlterhelt, megromlott elmék vagyunk, kik pl. a polgári házasságról nem tudunk többet, mint azt, hogy a papok haragusznak rá; hogy mi, kik ma­gában tehetetlen, egység nélkül coaleált, erkölcsben és értelemben fogyatékos, galibacsinálásra hajló massza vagyunk, kik sem egymásban, sem magunkban nem bízunk, kik a bányán vagyunk, annyifelé hú­zunk, kik évek óta útjában állunk a természetes párt­alakulásnak, merő tagadással egy helyre czövekelve állunk;mi ellenzékiek lehetetlenné teszünk minden haladást­. i.. És mindennek elmondására azt az alkalmat és okot választja a »Reform«, hogy mi, ellenzék, meg­támadtuk a kormányt és a többsé­get a polgári házasság napirendre már kitűzött tárgyalásának elha­lasztása miatt. Soha állítása bebizonyítására nyomosb és szel­lemesebb argumentumot nem találhatott volna. * Befejezésül még fölemlítjük, hogy a »Reform« a nemzeti szinü ellenzék színeiből a »Honi­nak a zöldet kegyes kiosztani. »Mint friss kaszavágás után — úgymond, —­­úgy esnek (a »Hon«) hasábjain minden reggel a rendek.« Lehet, hogy igaz. De az is igaz, hogy még nem volt isten teremtése, mely e zöld rendeken oly mohó delicziával rágódott volna, mint a »Reform.« Azért hát ne is essék kétségbe, mert ha mi, vandál ellen­zék, elpusztítjuk is a hazát — a »Reform« azért nem vész el éhen, — mig fü terem. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 25. Lapunk tegnap esti tudósítását Csanády felszó­lalásánál hagytuk volt el. Csanády Sándor meg van győződve, hogy a haza érdeke kívánja a képviselőház függetlenségét. Erkévynek azt feleli, hogy igenis a bérlőket meg­­­­vesztegetheti a kormány ígéretekkel és engedékeny­séggel­­ Somsich­nak, hogy itt nem vidéki érdekek, hanem az országos érdek képviselőinek kell ülniök. Máriássy Béla hosszabban bizonyítgatja, hogy a bérlők igenis függök a kormánytól. Be­szédét a következő tetszéssel fogadott passussal végzi: Engedelmet kérek, hogy figyelmeztessem a t. házat egyre és ez a parlamentarismust fenyegető ve­szély. A parlamentarismust nem fenyegeti többé a reactió. A reactio a parlamentarismusnak a falra festett ördöge, attól senki sem fél. A parlamentarismust fe­nyegeti maga az önérdek uralma. (Igaz balfelől) a clique uralom, mely a nemzet uralmának helyébe lép. A clique uralom pedig csak úgy formálódik, ha azok, kik a parlamentnek urai és vezetői, összekötik érde­keiket a nemzet érdekével és aláhelyezik a nemzet érdekét saját érdekeknek. (Élénk helyeslés balfelől). Minthogy én a parlamentarismusnak barátja vagyok, ezen oknál fogva e pontot meghagyni kérem. (Élénk helyeslés.) Csernátony Lajos a felhozott érvek közül egyedül Wahrmanét tartja figyelemre méltónak, ki a régebben kötött bérletek bérlőit ki akarja venni az incompatibilitás alól; azt hiszi, hogy ki lehetne mon­dani, hogy ha bérhátralékban nincs, akkor az ilyenek választhatók. Zsedényi Ede azon indokból, hogy a bérlők­nek állandó nyílt szerződéseik vannak s a kormány­ról csak nem lehet föltételezni, hogy pártérdekből alkudozzanak és korteskedjenek. (Eölkiáltások: De föltesszük) Somsich indítványára szavaz. Irányi Dániel: Azt, hogy az állami bérlő nem független a kormányból, azt hiszi nem kell bizonyí­tani. Wahrmannal szemben azt állítja, hogy nincs visszaható ereje ezen törvénynek. Ha azt mondanék, hogy azon képviselők is, a­kik már meg vannak vá­lasztva, a­kik e házban ülnek és bérlők, azonnal a törvény szentesítésével veszítsék el helyeiket, akkor igenis igazságtalanságot követnénk el és a törvény­nek visszaható erőt tulajdonítanánk. De ezen törvény csak a jövő országgyűléstől veszi erejét; mindenkinek szabad fellépni jelöltképen vagy nem lépni fel, és azon egynéhány bérlő kedvéért rontsuk meg mi a törvénynek sanctióját, én azt egyáltalában nem tar­tom az ország érdekében állónak. (Helyeslés bal­felöl.) Máriássy Kálmán, kijelenti, hogy a szerkezet­re szavaz. Ő nem abból indul ki, mintha a független­ség a bérlettől, vagy concessiótól függne, mert ez er­kölcsi tulajdon, hanem fő momentumnak tartja a köz­vélemény kielégítését. Erre a ház többsége elfogadja az eredeti szö­vegezést, Vidliczkay, Somsich, Waldmann és Péchy javaslatait pedig elejti. Tavaszi Endre következetesség kedvéért a b) ponthoz azon toldalékot ajánlja, hogy kizárassa­­nak azok is, kiktől a kormány bérel földet vagy házat. Ez eszmét pártolja Csanády és Hedry, ellen­ben Almássy Sándor és Szederkényi Nándor azt hi­szik, hogy ez indítvány csak arra való, hogy a tör­vény ad absurdum vitessék. Ugyanily véleményben van az előadó Horváth Lajos is, miért e javaslat elvetését kéri, — ez meg is történik. Olvastatik a c) pont, mely ekként szól: Nem választható: c) a kormán­nyal szerződési viszonyban álló vállal­kozó, a­mennyiben a vállalat esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve. Nem értetnek ide a közkereseti társaságok és inté­zetek részvényesei, ha a társaság, vagy intézet a válla­lattól függetlenül, vagy azt megelőzőleg alakult, és sza­bályszerűl­eg bejegyeeztetett; továbbá a királyi értékkel (pretium regale) terhelt postaállomások birtokosai. Paczolay János felszólal e pont utolsó tétele ellen, miután ő úgy van meggyőződve, hogy a kirá­lyi értékkel megterhelt postaállomás birtokosa és má­sok között semmi különbség nincsen. Itt csak az a különbség, hogy a kormány visszaadja azt a pénzt, melyet tőlük biztosítékul vett. Azért indítványozza, hogy a c) pontból e tétel kihagyassék. Horn Ede: Az első bekezdést nem fogadhatja el, mert nem érti, mit jelentsen az, hogy »ez oly válla­lat, mely esetleg nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve.« Hiszen ilyen vállalat szerinte nem léte­zik. A második tételt sem fogadhatja el, mivel a rész­vényeseket kizárni képtelenségnek tartja. Például felhozza az entrepotkat, melyek nehezen fognak nye­reséget hajtani s csak hazafiságból fog mindenki egy pár részvényt venni, de azért lehetetlen, hogy a kor­­mán­nyal e társulat összeköttetésben ne legyen. Ezek szerint a következő módosítványt ajánlja: »A c) pont így volna szövegezendő: a kormán­­­nyal szerződési viszonyban álló vállalkozók, a kirá­lyi értékkel (pretium regale) terhelt postaállomá­sok birtokosai kivételével.« Horváth Lajos előadó : A mi Paczolay Já­nos indítványát illeti, hogy t. i. e szavak »továbbá a királyi értékkel — pretium regale — terhelt posta­­állomások birtokosai«; — kihagyassanak, vagyis, hogy ezek is incompatibilisek legyenek, a bizottsági jelentés indokolására utal, t. i. azon körülményre, hogy ezen postaállomások birtokosai azoknak egy­szersmind tulajdonosai is; ezeket tehát ép e körül­mény miatt képtelenné tenni arra, hogy esetleg kép­viselők legyenek, megvallom, nem tartom megegye­zőnek az osztó igazsággal. Azon kedvezmények re­ájuk ki nem terjedhetnek, melyeket a képviselő úr kijelöl. Azon szerződésnek, mely köztök és az állam közt fennáll, helyettesítés vagyis postakezelők által eleget tehetnek. Nem tagadja azonban, hogy ezek is részesíttetnek azon kedvezményekben, melyeket kiemelt és melyekben más postamesterek részesíttet­­hetnek, de ezen viszony nem­ alterálhatja azon fontos kérdést, hogy magának a tulajdonjognak vállálása forog itt szóban. Horn Edével szemben állítja, hogy a bizottság engedékenyebb akart lenni mint é s a humán társu­latokon kívül az olyanokat sem akarta kizárni, me­lyek ideiglenes természetűek vagy csak esetleg vál­hatnak nyereségesekké. Fennhagyta a bizottság azt is, hogy az incompatibilitás új vállalatoknál esetről esetre mondassék ki. Nem bánja különben, ha a Horn által idézett tétel kihagyatik is. Erre a többség szavazással elfogadja a c) pont eredeti szövegét. Következik a d) pont tárgyalása, mely így szól: d) a kormán­nyal szerződés alapján állandó vagy tartós üzleti viszonyban álló pénzintézet, vagy a kor­mán­nyal a e) pontban körülirt vállalatra nézve szerző­dési viszonyban álló társulat elnöke, igazgatója, igazgató­tanácsosa, jogtanácsosa és hivatalnoka. E szabály ki ne­m terjed a magy. földhitelintéze­t igazgatóságára. Szederkényi Nándor. Miután tudvalevő do­log, hogy a magyar földhitelintézet a kormán­nyal állandó összeköttetésben van,­­ nem látja a kivé­telnek helyét s azért az utolsó bekezdést kihagyatni kéri. Paczolay János is hasonló értelemben szólal föl, mert miután az intézet állandó üzleti viszony­ban áll a kormán­nyal, megalázónak tartja a kivé­telt, mert amazok is lehetnek oly becsületes embe­rek, mint ennek elnöke és tanácsosai. Tisza Kálmán. Eltérőleg az előtte szólóktól, a §­ ezen részét, mely a földhitelintézetre vonatkozik, meghagyatni kéri;őt nem vezeti az az indok, mintha más intézetek igazgatóit, elnökeit, kevésbé tartaná tisztességes, becsületes embereknek, mint a földhi­telintézetét ; de vezeti az, hogy igazságosak csak úgy lehetünk, ha egyenlő helyzetre nézve állítunk egyen­lő szabályt. (Helyeslés.) De minőn a helyzet nem egyenlő, akkor egyenlő szabályt alkalmazni nem igazságos. (Helyeslés.) A többi pénzintézetek, mint Paczolay megjegyezte, nyerészkedő vállalatok, és mi­dőn a magyar földhitelintézet nem nyerészkedő vál­lalat, mert ott soha senki, semmi körülmények kö­zött se kisebb, se nagyobb osztalékot nem kapott; midőn maga a helyzet ily különböző, akkor egyfor­ma szabál­lyal mérni nem lehet. Igen­is hasonló in­tézetekre hasonló szabályt kell alkalmazni, és ha lesz még egy hasonló intézet, ki kell terjeszteni a kivételt arra is. De ő biztosítani meri a t. házat, hogy olyan intézet, mint a magyar földhitelintézet, mely alakulási viszonyainak köszöni, hogy úgy alakult, a­mint alakult, azaz oly intézet, a­mely nyereség kilá­tása nélkül soha többé alakulni nem fog. (Helyeslés: Úgy van.) Midőn tehát ezen intézet ilyen kiváló hely­zetben van, legyünk igazságosak, azaz, különböztes­sük meg a kivételes állást, melyben ezen intézet van, másokétól, és ne akarjuk azon szabályt alkalmazni, a­mely másokra alkalmazható. Ajánlja a szöveg meg­tartását. (Helyeslés.) Simonyi Ernőt Tisza Kálmán érvelése nem győzte meg, mert más intézetnél sem a tanács a nye­részkedő, hanem maga az intézet. Ő az »állandó és tartós« jelzőt is kihagyandó­­nak véli a kormán­nyal összeköttetés mellől, mert az igen tág kaput nyitna visszaélésekre. Ezek ellenében tehát megteszi indítványát. Pulszky Ágost újból is kifejezi csodálkozását azon ellentét fölött, hogy míg a hivatalnokokra az incompatibilitást a legszigorúbban alkalmazzák, s ez elvet nem követik a vállalkozókkal, üzérekkel szemben. Hibáztatja, hogy a bérlők és bérbeadók között különbség van téve s hogy kivétetik a magyar földhitelintézet, mely ha nyerészkedésre nincs ala­pítva, úgy is kivételt képez. Véleménye szerint tehá ezen kikezdés mindenesetre kihagyandó és az előző kikezdésben azon szó elé »pénzintézet« a »nyereség« szó volna iktatandó. Ebből természetesen mindaz következnék, a­mit az ilyen szövegezésből mint con­sequential helyesen következtetni lehet. Móricz Pál: Sem a Simonyi Ernő, sem Pa­czolay János, sem az előtte szóló Pulszky Ágoston nézeteit egészen nem oszthatja. Simonyi Ernő azon feltevésből indult ki, hogy az igazgatókat nem illeti a nyeremény-osztalék, mert az alapítók és a részvé­nyesek közt osztatik meg. Ő azonban azt mondja, hogy amaz intézeteknél igenis illeti az igazgatótaná­csosokat a tant­éme, és ez a különbség van épen a magyar földhitelintézet és a többi intézet között. A másik t. i. Pulszky felteszi azt, hogy a magyar föld­hitelintézet meg fogja alapszabályait változtatni, és a nyereséget isten tudja, mennyire fokozni. Ő azon­ban azt mondja, hogy nem azt fogja tenni, hanem a forgalom nagyobbodásánál a kamatlábat fogja le­szállítani. (Általános helyeslés.) Ez azon intézetnek természetes hivatása, ez is egyik oka, a­miért a kor­mán­nyal üzleti összeköttetésbe nem lép. És akkor,

Next