A Hon, 1874. június (12. évfolyam, 124-147. szám)
1874-06-26 / 145. szám
145. szám. Xtt évfolyam. Mindó-hivatal:I Barátok tere, Athenaeum-épület földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es sti kiadás együtt: 5 hónapra........................................6 frt — kr. 6 hónapra . . ...... 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 55 Előfizetési felhívás A HON XII-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . Negyedévre Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésipostai utalványokat kérjük használni, melyek bérmenetesitve tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala, a Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, június 25. Hogy veszítjük el a talajt lábunk alól? A Gyenge kormány többet árthat egy országnak, mint bármilyen más kormány. Legalább mi ezt kezdjük tapasztalni minden lépten, nyomon. Ha csak azon jog és érdekmegszorításokat, befolyás-csökkenést vesszük is tekintetbe, melynek a közös ügyek alapján alá voltunk vetve a Bittó kormány rövid uralma alatt, kétségtelennek fog bebizonyulni, hogy alkotmányos életünk és befolyásunk talajt nem nyer, hanem folytonosan veszít. Valahányszor valami közös ügyes kérdés merül fel, melyben érdekelve vagyunk és melynek megoldása csak akkor válhatik hasznunkra, ha legalább a törvény keretén belül van kormányunknak kellő befolyása, biztosak lehetünk, hogy a rövidebbet húzzuk. Igaz ugyan, hogy már ennek lehetősége, sőt maga az a tény, hogy megmaradt önállásunkat és érdekeinket is nem a törvény, hanem a változó bécsi hangulat és a még változóbb kormányi befolyás védelmezi, tarthatatlannak tünteti fel a mostani állapotot, de még szomorúbb színben tűnik az fel a kormány gyengesége és ügyetlensége miatt. Hogy már az előbbi kormányok alatt sokat vesztettünk a közös ügyek alapján maradt önállásunkból, annak bizonyításául csak azt a régi vitás pontot emeljük ki, hogy az 1867. 12. törvényczikk szó szerinti szavai ellenére enyészett el a magyar hadsereg eszméje. De újabban: a Bittó kormány alatt egész rendszerességgel veszítjük el az árállást is, a közös ügyekre való befolyást is. Gondoskodnak erről minisztereink két után. Először nem igényelnek (vagy talán nem nyernek) semmi befolyást a közös ügyek menetére, sőt valósággal ignorálni szeretik azokat. Másodszor: épen e gyengeségből származó hibájukat még egy roszabb ténnyel takarják be; t. i. mulasztásaik és befolyásvesztésük palástolására igyekeznek a dolgot úgy tüntetni fel, hogy a hiba nem bennük, hanem a törvényben és az intézményekben van. Természetes, hogy ezzel saját alapjukat, a kiegyezési törvényt ítélik el még a jobboldaliak előtt is, és e tekintetben az ellenzéknek igazat adnak; de azért, még a mostani alapon sem fogadhatjuk el mentségeiket; sőt határozottan állítjuk, hogy rontják magát az alapot. Csak három esetet említek fel ez állításom bizonyítására. Midőn a közös budget tárgyalása alkalmával kérdezte Tisza Kálmán Bittót, hogy felhasználta-e befolyását az ország érdekeinek védelmére, a közös budget leszállítására ? Bittó azt mondta, hogy a közös kormány és delegátió hatáskörébe vágni nem akar. Pedig az 1867-iki törvény világosan mondja, hogy a közös budgetet a közös kormány a monarchia két felének kormányai részvétével készíti el: mi involválja először a magyar miniszter azon felelősségét a közös budgetért, melyet Bittó a közös kormány felelősségének leple alatt kijátszott, és másodszor, a magyar kormány folytonos befolyását a közös budgetre, míg az vfgfoep .mcgpm.vaoTM «incs. Bittó ezt is feladta , mert csak előleges hozzászólásra magyarázta a kormány ez ügyben érvényes egész befolyását. Itt tehát befolyást és tért vesztünk nagy anyagi kárunkra — kormányunk gyengesége miatt. Közelebbről a Kuhn-féle eset merült fel: ez nevezetes változás a közös kormányban és lehet hogy fordulatot képez a monarchia és haznk politikai állásában. A mi kormányunk meg sem kérdeztetek, hanem akkor tudta meg a dolgot, mikor a — publikum ép úgy, mint az, ámulva, bámulva, Bittó — a fejedelmi jog mellé bújva, visszautasított minden felelősséget és befolyási igényt ez ügyben. Ha ezt csak 1871-iki állásunkhoz mérjük, mikor a magyar kormány feje még az osztrák kormány változásra is döntő befolyása aljbírt, (még a kellő határon is túl) vagy eszünkbe jut, hogy 1868-ban Kuhn állását, John bukását magyar befolyásnak köszönete — akkor ki fog tűnni, hogy mennyit vesztettünk befolyásunkból: úgy jogi, mint tényleges szempontból, mert az előzmények a kvetkezmények adtt jogai és ez ellen nehezebb talajt megőrizni. Most jó a harmadik eset: a hadi felszerelés kérdése. Bartal miniszter, Horn interpellációjára, azt válaszolta, hogy ő még azt sem tudta tegnapelőttig, hogy a delegátiók előtt kijelenté Kuhn, miszerint a hadi felszerelésben a szabad verseny, illetőleg a hazai kisipar igényeinek lehetőleg eleget tesz, sőt azt állítja, hogy ő ez ügyben a hadügyminisztertől mit sem követelhet, mert a törvény ez ügyet kizárólag erre bízza. Mind a két állítás nagy hiba, mert amit a delegátiók határoznak és amire a közös kormány magát közös ügyben kötelezi, annak foganatosítását a magyar kormánynak kell követelnie és ellenőrizni, ha csak a közös ügyekben minden érdekünket védelem nélkül hagyni nem akarjuk. A törvény ezt nem tiltja, sőt annak természetes következménye épen ez. És ha a magyar kormány még e kötelességét is elhanyagolja a közös törvény ürügye alatt, akkor oly értelmet ad ennek, amely nem létezik, mert úgy magyarázza azt, hogy nekünk még azt sincs jogunk követelni, ami a delegátiók által kikötve és a közös kormány által elfogadva volt. Hiba, egyenesen a Bartal hibája az, hogy ő a delegatioban ez ügyben folyt tárgyalásokról tudomással nem bírt, mert ha a ressortjába eső dolgokban sem kíséri figyelemmel az ország érdekeiben történt dolgokat, akkor egyenesen kötelességét mulasztja el, és ha ennek, a hadifelszerelés kérdésében az lesz következménye, hogy a hazai iparosokkal önkényesen, szűkmarkúan bánik el az új közös hadügyminiszter, mert azokat a kormány nem támogatá, — akkor a kárért Bartal lesz okolható, mert ő mulasztá el idejében és kellő mérvben effektuálni a delegátió követeléseit, a közös kormány elvállalt kötelezettségeit — hazánk érdekében. Itt nem a törvény hibás, hanem a miniszter , nem az intézmény vonta meg befolyásunkat és koczkáztató érdekeinket — hanem a kormány. Ezekből kitűnik, miben fizetjük meg a gyenge kormány árát — nagyon drágán! — Koller, az új közös hadügyminiszter, a következő elnöki iratot intézett a minisztérium osztályfőnökeihez és tanácsosaihoz : »A császár ő felsége legfelsőbb parancsa folytán a közös hadügyminisztérium átvételére fölhivatva, teljesen tudatában vagyok ezen állás nehézségeinek. A mint előbbi kettős hivatásom kötelességei, mint a cseh királyság helytartójáé s mint főhadparancsnoké, minden közeg leghatékonyabb támogatását tették szükségessé, úgy mostani feladatom sikeres megoldásához is minden erő összeműködésére s a legvégsőig megfeszített gyümölcsöző tevékenységre van szükségem. Ha ezt megtalálom, amint szívesen fölteszem, komoly akadályok bizonyára nem fognak közös törekvéseink elé tolulni; hadsereg-reform jelentékeny, tisztelt elődeimtől: John és Kuhn báró táborszernagy uraktól megvalósított mélyen ható korszerű munkája már megvan, tartsuk fenn azt és fejezzük be ami még hiányzik, hogy a hadsereg, amin é Ausztria becsületére már gyakran volt, úgy ezután is a birodalom és a trón megbízható támasza, megingathatatlan védgátja legyen. A miniszteri tanácsosok és osztályfőnök urak hatáskörükben tekintettel a nagy egészre szíveskedjenek alapossággal és őszinteséggel megjelölni az eszközöket és utakat, melyek a még ránk váró feladatok és kérdések sikerdús megoldásához vezetnek. Amit mi a minisztérium körében dolgozunk és határozunk, bármire vonatkozzék is, sohase jusson idő előtt közhírré, sőt inkább kell, hogy a hivatalbeli titok legszigorúbb megőrzésében mintaképe legyünk a hadseregnek. Jogot és törvényt szem előtt tartva — időszerűtlen, az összeséget kárositó elnézést és személyes tekinteteket kerülve — egyesüljünk azon föltevésben, hogy legjobb tehetségünk szerint császár ő felsége várakozásának a birodalom és a hadsereg üdvére a leglelkiismeretesebben megfeleljünk. Bécs, 1874.Jim OS. Koller lovassági tábornok.« Ez első hivatalos iratában Koller báró semmiféle alkotmányos érzületet nem tanúsít, pedig már itt helye lenne annak, mert ha említi a hadsereg és »Ausztria« becsületét, nem lenne szabad megfeledkeznie arról sem, hogy alkotmány is van, és, hogy »Ausztria,« mint »birodalom« nem létezik, hanem van az alkotmányos »osztrák és magyar monarchia«— ez a hivatalos czim, melyet legalább a miniszternek tudni és alkalmaznia kellene. Feltűnő rendőri színezete van annak is, hogy hivatalnokainak leginkább a tervek titkolását közi szivére, ennél fontosabb és sürgősebb dolgot nem lát Nem akarunk következtetéseinkben messzibb menni, csak azt jegyezzük meg, hogy Koller ez első hivatalos irata, nem jó szó. — Szerb congressusi választás. A pakraczi congressusi választókerületben Zabrdac Péter, a »szabadelvű nemzeti párt jelöltje győzedelmeskedett Kusevics Szvetozár (volt szerémi főispán) fölött, ki 73 szavazatból csak 13 szavazatot kapott, harmadik felolvasásnál szándékoznak megbuktatni azt. De mi reméljük, hogy erre kevesen lesznek. — A polgári házasság behozatalának elmaradása egy talpraesett czikket provokál a Neue fr. Presse részéről; közöljük belőle a következőket: Igazuk lenne-e csakugyan azon pessimistáknak, akik azt állítják, hogy a kötelező polgári házasság magyarországi behozatala ugyanazon hatalmaknak esett áldozatul, melyek ez intézmény életbeléptetését nálunk is eddig megakadályozták ? A látszat fájdalom, nagyon e mellett szól. Egy népszónok legszabadabb elvű szólamaival, szállt síkra csak pár héttel is ezelőtt a magyar igazságügyi kultusminiszter a kötelező polgári házasság rögtöni behozatala mellett, s egyik közülök a leghatározottabban kijelentette azt is, hogy az átalán nyilvánult népakaratnak nincs honnét ellenmondástól tartania. Akkor még mertek kormánykörökben így beszélni, mert hisz a nemrég lefolyt válság idejéből tudva volt, hogy az ellenzék fejének legfelsőbb helyen a kötelező polgári házasság behozatala megígértetett azon esetre, ha ő a kormányba lép. Nagy nap előtt a kormánypadokról még mi aggály sem nyilatkozott, midőn a parlament elnöke a bizottsági jelentést napirendre tűzte............Alig hangzott el Budapesten az utolsó szó a polgári házasságról, híre jön onnét, hogy a magyar minszterelnököt egy bécsi távirat készté a tárcsa-kérdésnek koczkáztatására. E verzió oly sokat jelentő, s mégis oly könnyen érthető. Nincs okunk sem hinni benne, sem hitetlenül fogadni. Ahol a tények logikus összefüggése hiányzik, ott rögtön helyet foglal a konjektur. Egy bizonyos: Magyarország egy reménynyel szegényebb s kormánya megkovácsolta az első szeget saját koporsójához.« — A székely értekezlet elfogadta 4—81/4 óráig húzódott beható és részletes tárgyalás után az egylet alapszabályait, mit a szöveg végleges megállapítása után fogunk ismertetni. A további teendőkre a következő határozati javaslat fogadtatott el: Tekintve a székely művelődési és közgazdasági egylet szervezésének hasznos és sürgős voltát, mondja ki az értekezlet, hogy a székely művelődési és közgazdasági egylet alapszabályait tárgyalván, a belügyminiszerhez megerősítés végett rögtön felterjeszti, hogy az egylet megalakulásáig a fővárosban egy huszonöt tagú szervező bizottságot állít fel,melyet a szervezés és megalakulás vezetésére, az alapszabályok és az indokolásul szolgáló bizottsági jelentés kinyomatására, a megalakulásig teendő költségeknek aláírás útján való fedezésére és az alapszabályok megerősítése után tartandó első közgyűlés összehívására, a székely törvényhatóságok területén való szervezés és megalakulás vezetésével megbízott több biztos kiküldésére felhatalmazza. A tagok tiz uj tagnak a 15 ös bizottsághoz csatlásával megválasztattak. Mikes János gr. Kálnoky Pál gr. Nemes Nándor gr., Bakcsi Ferencz, Jakab Elek, Getző János stb. lőnek megválasztva. Az incompatibilitási törvény tárgyában azt hallja az »Ung. Corr.« hogy ellenzői a Apróságok. Ha a »Reform«-nak jó dolga van, a jégre megy tánczolni. Moly esett a szembe, hogy oly sokáig kipofozatlanul maradt s most ide kínálja a hátát, hogy segítsünk rajta, az isten szerelméért. Ha csakugyan oly kegyetlenek lennénk, a minőknek mai czikkében feltüntet, nem hallgatnánk könyörgésére. Hagynék futni szegényt, hadd ennék meg azok a bogarak, amiket Greguss az uj Petőfi kiadásból kitörült. De hát az embernek megesik a szive a szerencsétlenen, s undorral ugyan, de rá szánja magát a samaritánus munkára. Legyen meg neki az ő kedve szerint.* Mikor Lónyayt oly csúfosan kiugratták vala, mikor még a »vacsora-párt« in floribus vacsoráit — akkor kellett volna megnézni ezt a csodabogarat mely magát a Deákpárt orgánumaként gerálta. Soha még lap, mely elvből foglalt ellenzéki állást a kormánnyal és az azt támogató többséggel szemben, oly rut támadási modorra nem vetemedett, mint ez a par excellence deákpárti lap. Kedvteléssel turkált pártja szemetjében, s egyenkint vette elő a Lónyay bukásában ludasnak hitt párthiveit, hogy azokon minden tisztességes színezetet bemázoljon. Hajhászta a botrányokat, kutatott a kulisszák mögött s publicuma elé tálalt mindent, kritika és válogatás nélkül, ami alkalmasnak tetszett előtte azok kisebbítésére, kik abban a gyanúban állottak előtte,hogy a portáli partentum nagyságának valamiben ártottak vagy árthatnak. Oly otromba szemérmetlenséggel űzte a személyes politikát, aminőre minálunk még soha sem volt példa. Amit az ellenzéki lapok tisztesség okáért resteltel* fAl Loaní támadásaikban, az a »Reform «-ban mohó kürtösökre talált. Emellett időközönkint, anélkül, hogy ok lett volna rá, indicálva látták felborogatni, hogy ők ezt mind ingyen teszik. Anno Szlávy, oly sokra vitték az opposicíót, hogy már-már rettegni kezdtünk a gondolattól, hogy egészen beletalálják magukat új szerepükbe, s komoly veszélyt láttunk az elvi ellenzékre nézve a tüneményben, ha ilyen szövetséges csatlakozik hozzá. Időközben, nem tudjuk, a »Krach« miatt-e, vagy más okból ? Lónyay gróf mosolygó arcza az »Alföld« felé fordult. A mór megtette kötelességét, de nem volt kézzel fogható láttatja, s igy a mór megkapta a »laufpass j-t. Lassanként kezd visszavonulni elhagyott csigaházába s mi megszabadultunk a lidércznyomástól, mely közeledésével ijesztgetett s ma abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy újra szemben találjuk magunkkal, s örömmel látjuk, mily megsemmisítő collectiv csapást intéz az ellenzéki journalistikára.* Konkolyan nagyon nehéz válaszolni arra a »Magyar Államba« illő káromkodásra, melyet a »Reform« ma a fejünkre zúdít. De azt az egyet mégis szeretnék komolyan megkérdeni: hogyan tetszünk a »Reform«-nak jobban, ugye, mint akkor álltunk, mikor minden harmadik negyedik sorában azt vetette szemünkre, hogy minden reformtörekvést meghiúsítunk a közjogi alap folytonos és egységes bolygatása által ? vagy pedig úgy, ahogy most, töredékekre szakadva állunk, s egyikünk másikunk még építeni is segít, daczára annak, hogy az épület állan Budapest, 1874, Péntek, junius 26. Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét élető minden kSllomás, a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől folytatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barit ktere, Athenaeum-épület) küldendők. dóságában semmi hite? Szeretnék tudni, hogy e szerinte, két rész közül, melyiket tartja kisebbnek az országra. Akkor legalább bizonyosabban tudnók,hogy az a nagyobb. * Aztán még egyet. Elismeréssel constatáljuk, hogy támadásának mily alkalmas incidenst választott. Azt állítja, ugyanis, hogy mi ellenzéki hírlapírók és képviselők, kik egymásnak dühös ellenségei, beteges ambitiók mártírjai, megemésztetlen ismeretek által túlterhelt, megromlott elmék vagyunk, kik pl. a polgári házasságról nem tudunk többet, mint azt, hogy a papok haragusznak rá; hogy mi, kik magában tehetetlen, egység nélkül coaleált, erkölcsben és értelemben fogyatékos, galibacsinálásra hajló massza vagyunk, kik sem egymásban, sem magunkban nem bízunk, kik a bányán vagyunk, annyifelé húzunk, kik évek óta útjában állunk a természetes pártalakulásnak, merő tagadással egy helyre czövekelve állunk;mi ellenzékiek lehetetlenné teszünk minden haladást. i.. És mindennek elmondására azt az alkalmat és okot választja a »Reform«, hogy mi, ellenzék, megtámadtuk a kormányt és a többséget a polgári házasság napirendre már kitűzött tárgyalásának elhalasztása miatt. Soha állítása bebizonyítására nyomosb és szellemesebb argumentumot nem találhatott volna. * Befejezésül még fölemlítjük, hogy a »Reform« a nemzeti szinü ellenzék színeiből a »Honinak a zöldet kegyes kiosztani. »Mint friss kaszavágás után — úgymond, —úgy esnek (a »Hon«) hasábjain minden reggel a rendek.« Lehet, hogy igaz. De az is igaz, hogy még nem volt isten teremtése, mely e zöld rendeken oly mohó delicziával rágódott volna, mint a »Reform.« Azért hát ne is essék kétségbe, mert ha mi, vandál ellenzék, elpusztítjuk is a hazát — a »Reform« azért nem vész el éhen, — mig fü terem. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése jan. 25. Lapunk tegnap esti tudósítását Csanády felszólalásánál hagytuk volt el. Csanády Sándor meg van győződve, hogy a haza érdeke kívánja a képviselőház függetlenségét. Erkévynek azt feleli, hogy igenis a bérlőket megvesztegetheti a kormány ígéretekkel és engedékenységgel Somsichnak, hogy itt nem vidéki érdekek, hanem az országos érdek képviselőinek kell ülniök. Máriássy Béla hosszabban bizonyítgatja, hogy a bérlők igenis függök a kormánytól. Beszédét a következő tetszéssel fogadott passussal végzi: Engedelmet kérek, hogy figyelmeztessem a t. házat egyre és ez a parlamentarismust fenyegető veszély. A parlamentarismust nem fenyegeti többé a reactió. A reactio a parlamentarismusnak a falra festett ördöge, attól senki sem fél. A parlamentarismust fenyegeti maga az önérdek uralma. (Igaz balfelől) a clique uralom, mely a nemzet uralmának helyébe lép. A clique uralom pedig csak úgy formálódik, ha azok, kik a parlamentnek urai és vezetői, összekötik érdekeiket a nemzet érdekével és aláhelyezik a nemzet érdekét saját érdekeknek. (Élénk helyeslés balfelől). Minthogy én a parlamentarismusnak barátja vagyok, ezen oknál fogva e pontot meghagyni kérem. (Élénk helyeslés.) Csernátony Lajos a felhozott érvek közül egyedül Wahrmanét tartja figyelemre méltónak, ki a régebben kötött bérletek bérlőit ki akarja venni az incompatibilitás alól; azt hiszi, hogy ki lehetne mondani, hogy ha bérhátralékban nincs, akkor az ilyenek választhatók. Zsedényi Ede azon indokból, hogy a bérlőknek állandó nyílt szerződéseik vannak s a kormányról csak nem lehet föltételezni, hogy pártérdekből alkudozzanak és korteskedjenek. (Eölkiáltások: De föltesszük) Somsich indítványára szavaz. Irányi Dániel: Azt, hogy az állami bérlő nem független a kormányból, azt hiszi nem kell bizonyítani. Wahrmannal szemben azt állítja, hogy nincs visszaható ereje ezen törvénynek. Ha azt mondanék, hogy azon képviselők is, akik már meg vannak választva, akik e házban ülnek és bérlők, azonnal a törvény szentesítésével veszítsék el helyeiket, akkor igenis igazságtalanságot követnénk el és a törvénynek visszaható erőt tulajdonítanánk. De ezen törvény csak a jövő országgyűléstől veszi erejét; mindenkinek szabad fellépni jelöltképen vagy nem lépni fel, és azon egynéhány bérlő kedvéért rontsuk meg mi a törvénynek sanctióját, én azt egyáltalában nem tartom az ország érdekében állónak. (Helyeslés balfelöl.) Máriássy Kálmán, kijelenti, hogy a szerkezetre szavaz. Ő nem abból indul ki, mintha a függetlenség a bérlettől, vagy concessiótól függne, mert ez erkölcsi tulajdon, hanem fő momentumnak tartja a közvélemény kielégítését. Erre a ház többsége elfogadja az eredeti szövegezést, Vidliczkay, Somsich, Waldmann és Péchy javaslatait pedig elejti. Tavaszi Endre következetesség kedvéért a b) ponthoz azon toldalékot ajánlja, hogy kizárassanak azok is, kiktől a kormány bérel földet vagy házat. Ez eszmét pártolja Csanády és Hedry, ellenben Almássy Sándor és Szederkényi Nándor azt hiszik, hogy ez indítvány csak arra való, hogy a törvény ad absurdum vitessék. Ugyanily véleményben van az előadó Horváth Lajos is, miért e javaslat elvetését kéri, — ez meg is történik. Olvastatik a c) pont, mely ekként szól: Nem választható: c) a kormánnyal szerződési viszonyban álló vállalkozó, amennyiben a vállalat esetleges nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve. Nem értetnek ide a közkereseti társaságok és intézetek részvényesei, ha a társaság, vagy intézet a vállalattól függetlenül, vagy azt megelőzőleg alakult, és szabályszerűleg bejegyeeztetett; továbbá a királyi értékkel (pretium regale) terhelt postaállomások birtokosai. Paczolay János felszólal e pont utolsó tétele ellen, miután ő úgy van meggyőződve, hogy a királyi értékkel megterhelt postaállomás birtokosa és mások között semmi különbség nincsen. Itt csak az a különbség, hogy a kormány visszaadja azt a pénzt, melyet tőlük biztosítékul vett. Azért indítványozza, hogy a c) pontból e tétel kihagyassék. Horn Ede: Az első bekezdést nem fogadhatja el, mert nem érti, mit jelentsen az, hogy »ez oly vállalat, mely esetleg nyereséggel vagy veszteséggel van összekötve.« Hiszen ilyen vállalat szerinte nem létezik. A második tételt sem fogadhatja el, mivel a részvényeseket kizárni képtelenségnek tartja. Például felhozza az entrepotkat, melyek nehezen fognak nyereséget hajtani s csak hazafiságból fog mindenki egy pár részvényt venni, de azért lehetetlen, hogy a kormánnyal e társulat összeköttetésben ne legyen. Ezek szerint a következő módosítványt ajánlja: »A c) pont így volna szövegezendő: a kormánnyal szerződési viszonyban álló vállalkozók, a királyi értékkel (pretium regale) terhelt postaállomások birtokosai kivételével.« Horváth Lajos előadó : A mi Paczolay János indítványát illeti, hogy t. i. e szavak »továbbá a királyi értékkel — pretium regale — terhelt postaállomások birtokosai«; — kihagyassanak, vagyis, hogy ezek is incompatibilisek legyenek, a bizottsági jelentés indokolására utal, t. i. azon körülményre, hogy ezen postaállomások birtokosai azoknak egyszersmind tulajdonosai is; ezeket tehát ép e körülmény miatt képtelenné tenni arra, hogy esetleg képviselők legyenek, megvallom, nem tartom megegyezőnek az osztó igazsággal. Azon kedvezmények reájuk ki nem terjedhetnek, melyeket a képviselő úr kijelöl. Azon szerződésnek, mely köztök és az állam közt fennáll, helyettesítés vagyis postakezelők által eleget tehetnek. Nem tagadja azonban, hogy ezek is részesíttetnek azon kedvezményekben, melyeket kiemelt és melyekben más postamesterek részesíttethetnek, de ezen viszony nem alterálhatja azon fontos kérdést, hogy magának a tulajdonjognak vállálása forog itt szóban. Horn Edével szemben állítja, hogy a bizottság engedékenyebb akart lenni mint é s a humán társulatokon kívül az olyanokat sem akarta kizárni, melyek ideiglenes természetűek vagy csak esetleg válhatnak nyereségesekké. Fennhagyta a bizottság azt is, hogy az incompatibilitás új vállalatoknál esetről esetre mondassék ki. Nem bánja különben, ha a Horn által idézett tétel kihagyatik is. Erre a többség szavazással elfogadja a c) pont eredeti szövegét. Következik a d) pont tárgyalása, mely így szól: d) a kormánnyal szerződés alapján állandó vagy tartós üzleti viszonyban álló pénzintézet, vagy a kormánnyal a e) pontban körülirt vállalatra nézve szerződési viszonyban álló társulat elnöke, igazgatója, igazgatótanácsosa, jogtanácsosa és hivatalnoka. E szabály ki nem terjed a magy. földhitelintézet igazgatóságára. Szederkényi Nándor. Miután tudvalevő dolog, hogy a magyar földhitelintézet a kormánnyal állandó összeköttetésben van, nem látja a kivételnek helyét s azért az utolsó bekezdést kihagyatni kéri. Paczolay János is hasonló értelemben szólal föl, mert miután az intézet állandó üzleti viszonyban áll a kormánnyal, megalázónak tartja a kivételt, mert amazok is lehetnek oly becsületes emberek, mint ennek elnöke és tanácsosai. Tisza Kálmán. Eltérőleg az előtte szólóktól, a § ezen részét, mely a földhitelintézetre vonatkozik, meghagyatni kéri;őt nem vezeti az az indok, mintha más intézetek igazgatóit, elnökeit, kevésbé tartaná tisztességes, becsületes embereknek, mint a földhitelintézetét ; de vezeti az, hogy igazságosak csak úgy lehetünk, ha egyenlő helyzetre nézve állítunk egyenlő szabályt. (Helyeslés.) De minőn a helyzet nem egyenlő, akkor egyenlő szabályt alkalmazni nem igazságos. (Helyeslés.) A többi pénzintézetek, mint Paczolay megjegyezte, nyerészkedő vállalatok, és midőn a magyar földhitelintézet nem nyerészkedő vállalat, mert ott soha senki, semmi körülmények között se kisebb, se nagyobb osztalékot nem kapott; midőn maga a helyzet ily különböző, akkor egyforma szabállyal mérni nem lehet. Igenis hasonló intézetekre hasonló szabályt kell alkalmazni, és ha lesz még egy hasonló intézet, ki kell terjeszteni a kivételt arra is. De ő biztosítani meri a t. házat, hogy olyan intézet, mint a magyar földhitelintézet, mely alakulási viszonyainak köszöni, hogy úgy alakult, amint alakult, azaz oly intézet, amely nyereség kilátása nélkül soha többé alakulni nem fog. (Helyeslés: Úgy van.) Midőn tehát ezen intézet ilyen kiváló helyzetben van, legyünk igazságosak, azaz, különböztessük meg a kivételes állást, melyben ezen intézet van, másokétól, és ne akarjuk azon szabályt alkalmazni, amely másokra alkalmazható. Ajánlja a szöveg megtartását. (Helyeslés.) Simonyi Ernőt Tisza Kálmán érvelése nem győzte meg, mert más intézetnél sem a tanács a nyerészkedő, hanem maga az intézet. Ő az »állandó és tartós« jelzőt is kihagyandónak véli a kormánnyal összeköttetés mellől, mert az igen tág kaput nyitna visszaélésekre. Ezek ellenében tehát megteszi indítványát. Pulszky Ágost újból is kifejezi csodálkozását azon ellentét fölött, hogy míg a hivatalnokokra az incompatibilitást a legszigorúbban alkalmazzák, s ez elvet nem követik a vállalkozókkal, üzérekkel szemben. Hibáztatja, hogy a bérlők és bérbeadók között különbség van téve s hogy kivétetik a magyar földhitelintézet, mely ha nyerészkedésre nincs alapítva, úgy is kivételt képez. Véleménye szerint tehá ezen kikezdés mindenesetre kihagyandó és az előző kikezdésben azon szó elé »pénzintézet« a »nyereség« szó volna iktatandó. Ebből természetesen mindaz következnék, amit az ilyen szövegezésből mint consequential helyesen következtetni lehet. Móricz Pál: Sem a Simonyi Ernő, sem Paczolay János, sem az előtte szóló Pulszky Ágoston nézeteit egészen nem oszthatja. Simonyi Ernő azon feltevésből indult ki, hogy az igazgatókat nem illeti a nyeremény-osztalék, mert az alapítók és a részvényesek közt osztatik meg. Ő azonban azt mondja, hogy amaz intézeteknél igenis illeti az igazgatótanácsosokat a tantéme, és ez a különbség van épen a magyar földhitelintézet és a többi intézet között. A másik t. i. Pulszky felteszi azt, hogy a magyar földhitelintézet meg fogja alapszabályait változtatni, és a nyereséget isten tudja, mennyire fokozni. Ő azonban azt mondja, hogy nem azt fogja tenni, hanem a forgalom nagyobbodásánál a kamatlábat fogja leszállítani. (Általános helyeslés.) Ez azon intézetnek természetes hivatása, ez is egyik oka, amiért a kormánnyal üzleti összeköttetésbe nem lép. És akkor,