A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)

1874-09-15 / 210. szám

210. szám, XII. évfolyam. Kisulla­ hi viltál : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési kk­.j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz toro­va reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................................... 6 írt­a kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különkü­ldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttat­ik. Reggeli kiadás. _____ Budapest, 1874. Kedd, szeptember 15 Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. vsaaassaBí■ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A N­­O V­XII-dik évi folyamára. Félévre Előfizetési árak: Egy hóra . . . fit ' Külön előfizetési íveket nem küldünk azét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­ tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala, Budapest, szeptember 14 Az ajánlott adóreformról. Tagadhatatlan, hogy mostani jövedelmi és személy kereseti adónk sem az adót,és igaz­ságos alapelvének, sem czímeknek meg nem felelnek , mert a jövedelmi adó, nem jövedel­met, hanem nyers bevételt adóztat m­eg , a személyes kereseti adó pedig épen nincs te­kintettel a keresetre, hanem az alsóbb osztá­lyokban (első osztály) egyszerűen fejadót ké­­pez­ változat­lan összegben; a felsőbb, vagyo­nosabb osztályokban (2-ik osztály) részben pótadót a többi adókhoz, még­pedig nem is az alaphoz, hanem az adóösszeghez mérve, rész­ben pedig fejadót a családtagokra két, (a jö­vedelemhez vagy keresethez nem mért) válto­zatlan fokozatban. Jövedelmi adónknak hibái közé tarto­zik, hogy : adómentes minimumot az ipari és más ker­eseti foglalkozások után élő osz­tályoknak nem ad, csak a tőkepénzesnek (315 forint értékben); osztályozása nem igazságos, mert a gyárt és a kézi ipart, a ho­­noratior osztályt és a kereskedőt, a haszon­bérlőt és a részvénytársulatot ép úgy egy osz­tály, egyenlő alap és adókulcs szerint adóz­tatja meg, mint a­hogy a másik osztályba minden köz­ös magánhivatalnokot, írót, ta­nárt és minden szolgálati viszonyban levő személyt egyesít. A különböző alapok közt purifikáczióról szó sincs, az adókulcs az első és harmadik osztályban (tőkepénz) egyenlő, a második osztályban levő különböző tőkével és költséggel dolgozó, kisebb, nagyobb mér­vű anyagi és szellemi munkát igénybe vevő keresetágakra, más , — de maga az osztályra nézve egyenlő és fokozatos. Az ilyen adó nem jövedelmi adó, mert nem a jövedelemnek felel meg, nem kereseti adó, mert nem kereseti ágak szerint oszlik fel. Hibáit csak két körülmény javítja — az adószázaléknak a­r­ánylag mérsékelt mértéke és az alapok kitudásánál az eltitkolásra mutatkozó tág tér. Mert ha csak­ugyan sújtaná ez adó mindazt, a­mire a tör­vény kiszabja és oly arányban, a­melyben kiméri — tökéletes anomáliákat, tőkeveszte­séget, munkaelnyomást idézne elő társadalmi és közgazdasági viszonyainkban. Egy törvénynek elítélésére semmi sem kell egyéb, mint az, hogy csak úgy elvisel­hető és igazságos , ha kijátszatik. Ilyen a mi jövedelmi adónk. A személyes kereseti adó még roszabb, mert a­mennyiben a többi adóhoz pótlék, ezek igazságtalan arányát növeli, a­mennyi­ben feladó, tökéletesen igazságtalan és elítélt teherviselés. E két adó helyett az osztrák javaslat egy kereseti adót ajánl, mely inkább osztály­adónak lenne nevezhető és így annak hibái­val bír. Ha a javaslat alapeszméjét fogadja el a magyar kormány, akkor a két adó alá tartozó keresetágak három osztályban adóz­nának. Az elsőbe tartoznának a részvénytár­sulatok. Tehát ez osztályozással minden rész­vény és nyilvános számadással járó társu­lat, levonás nélkül, egyenlő alapon, egyenlő kulcscsal adóznék. Ezzel a mi adóviszonyaink nem javulnának, mert nálunk most is így van. Pedig ez roszul van, úgy közgazdasági, mint adózási szempontból, mert ép úgy van gaz­dasági­, gép bank kereskedelmi, mint építé­szeti, bányászati és irodalmi részvény vagy nyilvános számadással bíró társulat. Ezekben nagyon különböző haszonnal és tőkével, mun­kával és biztonsággal vagy koc­kázattal dol­­gozik a vállalkozó — ezeket egyenlően adóz­tatni kár az adózás és veszedelem a közgaz­daság szempontjából. Második osztályba teszi az osztrák ja­vaslat a többi kereseti vállalatokat és foglal­kozásokat, felállít 150 frt adómentességet, sőt némi purifikác­iót is, mert az adómentes ösz­­szegen felül is a gyári és kereskedelmi válla­latnál 15, minden egyéb üzletnél és foglalko­zásnál 30 százalékot von le az adóalapból, mielőtt azt adóztatná. Tekintve az adómentes minimumot, és a megkísérlett, de elhibázott purifikácziót — ez osztályozás roszabb még a mi törvé­nyünk osztályozásánál is. Mert a gyári és kézi ipart, kereskedelmet és honoratior fog­lalkozásokat ez is össze­fogja ugyan, a­mi mindkettőnek közös hibája, de a mi törvé­nyünk legalább nem rontja meg azzal az egyenlőtlen adóalapot még jobban, mivel az osztrák javaslat hogy t.i. a kereskedőnél ép ak­kora levonást enged, mint a gyárosnál, más­felől minden többi foglalkozásnál hasonlóan egyenlő mértéket használ az adómentes százalék levonásában; tehát külön­böző mérvben veszi igénybe az alapok­at. Továbbá nálunk a vallomásokkal és a jövede­lem meghatározásánál alkalmazott minimum­mal eszköz van adva a polgároknak adóterheik­­nek jövedelmeikhez mérésére ez az osztrák ja­vaslatban nincs. A harmadik osztályba az osz­trák javaslat azt teszi, mi nálunk a második osztályban van: a hivatali és szolgálati sze­mélyzetet. De itt már határozottan roszabb a mi törvényünknél , mert a fizetést nem azon lassú (bár hibás) fokozatban terheli adóval, melyben a mi törvényünk, midőn a 100 frt és 6000 forint közt legalább az arithmetikai foko­zatot — úgy a­hogy —megtartja, hanem az első 1000 frtig egyenlően 20 százalékot, másodiknál 40, harmadik és többi ezernél 60 százalékot vesz a fizetésből adó alá; tehát, itt a fokozat még annyi arányossággal sem bír, mint nálunk; és hamarább (már 3 ezernél) megszakad növekedése, noha előnye az, hogy kisebb, habár nem arányos tehe­rrel jár az alsóbb hivatalnokokra nézve, mint a mi adónk. Azonban annál súlyosabb lenne az, azon osztályokra nézve, melyek nálunk most, csu­­­­pán személyes kereseti adó alá esnek, mert ■■■■■■■■■HBBHHnViaEBanBKBnBaBMBHBHBnEBni a munkásoknak is ez arányban kellene adóz­­niok. Igaz, hogy a fix fej­adó roszabb, mert igazságtalanabb, mint a kereset arányában fizetendő adó; de, hogy a munkás és szolga­­személyzet egyenmértékben adózzék a bank hivatalnokkal vagy részvénytársulati ügy­nökkel, ez az osztó igazsággal meg nem egyezik. Ezekből kitűnik első czikkemben feláll­­­ott tételeim igazsága, hogy t. i. az osztrák avaslat osztályozása roszabb, mint a mi tör­vényünké ; tehát behozatala visszaesés és nem haladás lenne; alapja helytelen, mert a kere­seti ágakat mesterségesen csoportosítja és te­szi a legkülönbözőbb jövedelmi forrásokat egyenlő adóalappá és e mellett szemé­lyes kereseti adónkat ép úgy nem reformál­ná, mint jövedelmi adónkat, sőt inkább, mind­kettőt igazságtalanabbá tenné úgy alapjára, mint mértékére nézve. Ezért nem ajánlhatjuk a kormánynak e javaslatot és ha behozná (mint kire jár) abban nem reformot, hanem deformot látnánk. Csak két eszme van, mit a javaslatból használni lehet, de egészen más alapon és arányban: az egyik az adóminimum, a má­sik az adóalap purifikác­iója. Hogy e két eszmét miként lehetne felhasználni, hogy jö­vedelmi és személyes kereseti adónkat mikép lehetne összeolvasztani, arról írok máskor, mikor szabadságot veszek magamnak a terv­be vett általános jövedelmi adóról is elmon­dani igénytelen nézeteimet. H. S. — A honvédelmi minisztérium és főparancsnokság közt fenforgó viszály, vagy a­mint Szende miniszter úr nevezi, nézetkülönbség jellemzésére a következő adat, is szolgálhat felvilágo­sításul . Miután a közös hadsereg részére az oktatási, gyakorlati és szolgálati szabályzatok, nem különben a h­arc­téri szolgálat gyökeres átalakításon mentek keresztül s az uj szabályzatok a közös hadsereg szá­mára részben már­­kihirdettettek is, nem szenvedhet kétséget,hogy azok az 1868 :41. t. sz. értelmében, mely azt mondja: »A szolgálat és gyakorlat szabályai a honvédségnél a sor hadéival egyenlők« a honvédsereg számára is kötelezőkké fognak tétetni. Az idő rövid­sége, vagy más előttünk ismeretlen ok miatt, azonban az új munkálatok eddigelég magyar hivatalos kiadás­ban meg nem jelentek,a honvédcsapatoknak meg nem küldettek. Ennek daczára a főparancsnokság az őszi gyakorlatokat előkészítő egyik parancsában, a minis­­térium tudta és hite nélkül s mint mondják, nem kis meglepetésére, egyszerűen azt találta elrendelendő­­nek, hogy az ez idei őszi fegyver­gyakorlatoknál az új szabályzatok alkalmazandók. Ezen rendelet kiadására, mely alakilag törvényellenes, anyagilag czélszerűtlen és elhamarkodott, mint hírlik, a főparancsnokságot azon nézete indítá, hogy a honvéd tisztek úgy is mind tudnak németül, majd megszerzik a német sza­bályzatokat.« De a honvédelmi ministériumnál nem alusznak, meggyőzte a főparancsnokságot a dolog elhibázott voltáról, mire a parancs ama pontja szé­pen vissza is vonatott. És mégis — ki hinné? talál­koztak parancsnokságok, melyek — nem tudjuk a főparancsnokság ujabbi rendelete folytán, vagy anél­kül, — az új harcrtéri szolgálat némely részeit az őszi fegyvergyakorlatoknál alkalmazandóknak rendelték el, holott azonkívül hogy törvénytelen, ad­ministratív tekintetben is­merő képtelenség egy ön­álló ország külön szervezettel bíró hadseregére nézve valamely, más hadsereg szabályait kötelezővé tenni, mielőtt azok még saját nyelvére lefordítva, számára kihirdetve s neki megküldve lettek volna. Hasonló eljárás nem vezethet másra mint zűr­zavarra, egyenlőtlenségre a gyakorló téren, eszme­zavarra a fejekben és ingadozásra a j ellem­ekben.­­ A párisi spanyol követ, Don Vega y Armijo e hó 11-én nyújtotta át megbízó le­velét Mac Mahon tanagynak, mely alkalommal e rövidke beszédet intézte a franczia köztársaság elnökéhez: »Serrano tanagy, de la Torre herczeg, Spa­nyolország végrehajtó hatalmának el­nöke (tehát nem »a spanyol köztársaság elnöke«) megbizott, hogy átnyújtsam excládnak a levelet, mely engem excládnál Spanyolország rendkívüli és teljhatalmú követi minőségben megerősít. Élénk elégtételemül szolgál, hogy a hivatalos viszonylatok helyreállítását láthatom a két ország között s remé­lem, hogy ez egyetértés véget fog vetni a harcznak, mely a francziaországgal határos spanyol tartomá­­n­yokban dúl. Miután a hatalmak elismerték a spa­nyol kormányt s az elismerés bevégzett ténynyé lett, szeretem hinni, hogy a spanyol kormány a segédesz­közök által, melyekkel Spanyolország rendelkezik, képes lesz biztosítni a békét, mely a spanyol nép legforróbb, legjogosultabb kívánságának tárgyát ké­pezi. A béke meg fogja hozni jelenleg a polgárhá­ború borzalmaitól fölzavart Spanyolországnak a föl­virágzást, mely a franczia népnek is sok tekintetben érdekében áll. Nagyon szerencsésnek érezném maga­mat elnök úr, ha eleget téve a spanyol nemzet óha­jainak, képes lennék előmozdítani és megszilárdítni a jó viszonylatokat, melyek Franczia­ és Spanyolor­szág között mindig fen kell hogy álljanak.« Ezek után átnyújtván a megbízó levelet, Mac-Mahon így felelt katonás rövidséggel: »Meglehet ön győződve, követ az, hogy óhajtom a két or­szág közötti jó viszonylatok helyreállítását. Mindig óhajtottam Spanyolország jóllétét, mely ugy az európai hatalmak, mint és kivált Francziaország érdekében áll. Legyen meggyőződve, hogy részemről hivatása teljesítésére mindig a legjobb akaratú tá­mogatásban fog részesülni.« — A moldovai oláhok betöréséről a »Reform« következő két levelet közli: Csik-Szereda, September 11. A moldvai oláhok ez évben már harmadszor tör­nek be Csikszék határába, s e miatt nagy az izga­tottság az egész székben. A kérdéses havas, melyet erőszakkal akarnak az oláhok elfoglalni, már 48 előtt is határvillongás tárgya volt, melyet a székely ezre­­deknek fegyverrel kellett megvédeni. Az idén már júliusban és augusztusban is törtek be oláh kaszások, s a havason legelő marhákat az őrző pásztorokkal egy­ütt magukkal vitték.A pásztorok közt volt egy hon­véd is, s ezt a faluja váltotta ki pénzért a moldvaiak kezéből, s a kormány még nem tett semmit, hogy elégtételt kérjen a határsértésért. Most September 8-án törtek be a moldvaiak, még­pedig ezúttal fegy­veres erő támogatása mellett, mert rendes katonaság csinált csatárlánc­ot a havason, hogy így az oláh kaszások félelem nélkül és minden megtámadás ellen biztosan kaszálhassák a Csíkszék határához tartozó havas füvet. Az oláh katonaságot egy ezredes ve­zényli. A csíki alispán, tudomást szerezvén ez erő­szakos határsértésről, táviratilag kérte föl a belügy­minisztert, hogy az épen őszi gyakorlaton levő 26-ik honvédzászlóaljat rendeltesse ki a honvédelmi mi­niszter által a nevezett havasra, hogy az erőszakkal betörőket erőszakkal verje vissza. Az egész szék várja az elégtételt, s valószínű, hogy a 600 főből álló honvédzászlóaljnak csak a megjelenése is megtisztí­taná a havast az erőszakos és határsértő oláh kato­náktól és kaszásoktól. Még eddig a minisztérium semmi intézkedést sem tett. Egy másik tudósító ezeket írja: Csik-Szereda, szeptember 12. A moldva-oláhországi kormány már több alkalommal sértette meg Magyarország keleti határait, és a magyar kormány diplomácziai után or­voslást és védelmet egyszer sem eszközölhetett ki. A A „HON“ TÁRCZÁJA. A a­­­z o t. A. távirda mai tudósításai között ha nem is egészen váratlanul, de mégis meglepetve olvastuk a hírt, hogy Guizot, Francziaország legnevezetesebb férfiainak egyike tegnap meghalt. Betegsége már he­tek óta volt hirdetve, azonban újabb időben gyakran hallatszott, miszerint e betegség jobbra fordult s a hírneves államférfin s iró élete legalább egy időre ve­szélyeztetve nincs.A­ mai távirat meghazudtolta e hirt s a hirneves francziát ma már csak századunk pan­teonjában találhatjuk fel. Guizot élete s működése jelentékeny helyet kép­visel csaknem folytonosan a francziák jelen századá­nak történetében. Az áll­am­férfiú egyik főtényező volt abban, hogy a modern conservativ irány a restaura­­tio alatt s utánra oly igen megerősödött, a tekinté­lyes iró német eszméket s német gondolkozásmódot csepegtetett be olvasóiba s a férfiú a protestáns buz­­góságot s orthodoxiát nagy tekintélye által még né­mileg feleleveníteni látszott ama modern »Babel«­­ben, melyet az orthodoxok a pokol világi képének szoktak tekinteni s melyben ő, a hires exminister, még pár év előtt is ezer s ezer­ embert tudott a templo­mokba s vallásos gyülekezetekbe vonzani. Guizot Ferencz Péter Vilmos 1787-ben oct. 4-én Nimesban született protestáns szülőktől. Atyját 1794-ben lefejezték s anyja Genfbe menekült, hol fiát oktattatta. 1805-ben tértek ismét vissza s itt fe­jezte be az ifjú Guizot jogi tanulmányait. 1807-ben Stapfernél, a svájczi consulnál házi nevelő lett s itt ismerkedett meg a német irodalom s bölcsészettel. 1812-ben a Sorbonneban az újabb történelem tanára lett, s csakhamar ezután, Roger-Collerd ajánlatára, XVII. Lajos kinevezte a belügyminisztériumnál ál­lamtitkárrá. Guizot már akkor határozottan conser­vativ irányú volt s Napoleon visszatérésekor a trón­vesztett királylyal együtt Genfbe­n fenekült s ismét velök tért vissza. Hűsége s csakhamar kitűnt irodal­­­mi képessége folytán egymás után igen tekintélyes állami hivatalokat viselt s részben tanárkodott is. Irodalmi működésének első jelentékenyebb emléke »Du gouvernement représentatif et de l’etat actual de France« (Paris, 1816), melyben mintegy programmot is nyújt politikai conservativ, vagy jobban mondva doctrinár nézeteiről, a mennyiben némely szabadabb eszméket elfogad, de csak elvben s létesüléseket a körülményektől akarja függővé tétetni. Ezen szel­lemben Van szerkesztve »De moyent de gouverne­ment et d’ opposition dans l’ état actuel de la France« (1821), melyben a tekintély elvét nagy ügyességgel zsákmányolta ki. Nyilvános politikai szereplése különösen 1828.­ óta kezdődik, midőn Lisieuxban képviselővé válasz­tatott. 1830-ban már ideiglenesen közoktatás­ügyi miniszterré lett s 1832-ben Thiers­el­s Broglieval egy tekintélyes kabinetet alkotott, melyben neki jelenté­keny szerepe volt. Ezen kabinet uralkodása alatt négy esztendeig sok hasznos intézkedést tett a közok­tatásügy felvirágzására, másrészt azonban rendkívüli merev ragaszkodása eszméihez s hideg büszkesége által nagy kárt okozott. Megbukása után 1837-ben heves ellenzékivé lett s a veszedelmes inmoralis coali­­tio«-ba lépett elleneivel, a nélkül, hogy conservativ nézeteit megtagadta volna, sőt inkább folyton azzal vádolta a kormányt,, hogy a tekintély elvét igyekszik gyengíteni. 1840. elején Londonba küldetett követ­ként, s midőn itt valóságos politikai fiascot csinált, a mennyiben a keleti kérdés egészen Francziaország ellenére dőlt el, még ezen év végén visszatért Párisba s ott a megbukott Thiers kormány helyére a minisz­tériumba lépett , most külügyminiszter lett. A juliusi kormány minden minisztériuma közt ez tartott leg­tovább, azonban ezen minisztérium volt az, mely Guizot jó hír­nevét s tekintélyét valósággal tönkre tette. Guizot, habár magán jellemének tisztaságát soha senki sem vonta kétségbe, a politikai téren a legszélsőbb határig ragadtatta magát, spionok, bé­­rencz irók felhasználásától sem irtózott. 1848-ban az ideiglenes kormány ezen eljárása miatt felségsértés­ért perbe is fogatta s Guizotnak Londonba kellett szöknie. Ezzel ki volt mondva felette a politikai halál.­­ A törvényszék felmentette ugyan s ő rögtön vissza-­­ tért Párisba, képviselői állást szerzett s minden áron­­ újólag igyekezett magát érvényesíteni, azonban si­kertelenül. A két királyi család egyeztetése körül forogtak gondolatai s e czélból követett el mindent, mit a politika megkövetel. Napóleon trónralépte utolsó reményeit is meghiúsította. 1870-ben az ál­­liberalismus korszakában még egy kis hatalomra látszott vergődni s újabb időben ismét törekedett a köztársaság romjain a királyság felállítására közre­működni , azonban mindezen tettei csak árnyak, s pedig, mondjuk ki őszintén, sötét árnyak ezen állam­férfin életében. Talán senki sem volt Napoleon mel­lett, ki a politikai morált Francziaországban oly annyira lesülyesztette volna, mint ő. Nem is mint államférfin, hanem mint író lett ő nevezetessé s mint ilyen marad fenn emléke. Önálló eszméket nem teremtett ugyan, de egyes művei, mint a »Histoire de la civilisation en Europe« (Páris 1845 s többször) s »Histoire de la revolution d'Angleter­­re« (2 köt. Paris 1827—28.) mely utóbbi magyar nyelven is megjelent, maradandó becsnek. A harmin­­czas években Cousin­s Villemainnal együtt uralko­dott az akadémián s csaknem az egész franczia tudo­mányos irodalmon. Műveit bölcselm­i hajlam, az általánosságok nagy előszeretete s e mellett hatásos kifejezések gyakori használata jellemzi, azonban másrészt az eszmegaz­dagságot s bizonyos jellemet nem lehet tőle megta­gadnunk. Magyar nyelven a fennemlített művön kí­vül Washington élete s egyes apróbb tanulmányai jelentek meg. Nagyobb történelmi műveit »Collec­tion des memoires relatif à l’ histoire d’ Angleterre« (26 köt. Páris 1823 . köv.) »Histoire générale de la civilisation en France« (4 köt. Páris 1845.) »Vie, correspondance et écrits de Washington« (6 köt. Páris 1839—40.) szakférfiak nyilatkozata szerint ke­vés objectivitással s még kevesebb kritikával van­nak írva. Legbecsesebb talán a fentebb említett két művön kívül önéletrajza, mely »Mémoires pour ser­­vir à l’ histoire de mon temps« czim alatt 1858— 65-ig két kötetben jelent meg. Ha az írót s államférfiút összehasonlítjuk az egyszerű, előkelő s hatásos phrasisai daczára hideg szónokkal s a puritán kálomista jelleggel, mely a francziák között csaknem példátlan volt s »kálomis­ta pápa« találó gúnynévre vezette őt: előttünk áll a nevezetes e férfiú egész képe. Nem első rangú ge­nie­s teremtő szellem, nem magasról áttekintő poli­tikai vezérférfiú, hanem középszerű kitartó kemény­­nyakú férfi volt ő, kinek előítéletei s ódon politikai meggyőződése sok kárt s veszedelmet hoztak azon nemzetre, mely kénytelen mégis elismerni, hogy iro­dalmi tekintetben jelesebbjei közé tartozik. Nyugod­jék békével! A művészet, vallás és a természet Olaszországban. Irta: Cante’ar Emil. (28. Folytatás.) A Vatican istene. Az akadályok, melyek a szabadság elébe gör­dülhettek, főleg Pius udvarában és udvaronczaiban voltak. IX. Pius szabadságkisérletei tehát akadá­lyokba ütköztek, holott reactionarius törekvései tá­mogatásra találtak. A jezsuiták kik harczra szövet­keztek ellene a halálig, magukat parancsainak ve­tették alá s körülfogták trónját. Az európai reactió, mely nem tudta neki megbocsátni 1847. és 1848-ki nagy politikáját, eszméinek s lelkiismeretének veze­tését ő reá bízta. A pápa végre a szent szövetség káplánja lett. De ambitiója nagyobb volt ennyholly dogmákat felállítni, az egyház isteni eszméinek for­­rását gyarapitni, a hívek kegy­ele­tefi-ráhi tatát felcsi­gázni, első elődei példájára k&tzsijiatcdjafc Hosszahivni az egyház fölébe egy bMOSájgafe lelkiis­meretek fölött ory^ptéryforftbsoljlt&mast alkotni tö­rekedett, nwljtfe ttpJegymi példa ftjöultbá®? éss me*i­lyet, a j8V8fee»/Mtílüßlöi igöie)idssí»*?sev9a lodge».­Az egyház terén ily győzelemmel akarta IX. Pius helyreütni és kárpótolni a kudarc­ot, melyet politikai téren szenvedett. De hogy e győzelmet ki­vívhassa, IX. Piusnak meg kellett erősítni a vallási eszméket a század szellemében, mert ennek körén kívül nem élhetnek az eszmék. Olaszországban egy jeles iheológiai iskola állott fenn, mely oda töreke­dett, hogy összhangba hozza a vallást az észszel, a gondviselést a szabadsággal, az újkori demok­ráciát az ó­kori pápassággal, a természet törvé­nyét a kinyilatkoztatott törvénynyel, szövői a katholicismust a haladással. Egy oly nagy te­hetségű pap, mint szent Tamás, ki tehetségéhez hasonló lelkesedéssel birt, oly theokratikus° tes­tület iránt, mely erkölcsi erőkkel és vallási eszmék segélyével kormányozza a világot, az egyház sebeit könyök és zokogás között festette le. A nép elkülö­nítése a papságtól egy holt nyelv által, melyet a pap­ság beszél; a vallási társulat elszigeteltsége, mely társulat akkor virágzott, midőn az általános szava­­­zatjog s a szabad társulás tartották fenn; a szolgai­­ság a polgári hatósággal szemben, mely a keresztény szellemet fölfelé a zsarnokság, fefelé a vazallság esz­közévé aljasitotta; a papság konoksága, melylyel lel­kiismeretét az uj eszmék világossága és eszét az uj társadalmi átalakulások felfogására elzárta; mindezen­­ mélyre ható bajait az egyháznak bámulatra méltóan' felfogta s azoknak kifejezést adott, ugy­­hogy'Fang- , ja elhatott a pápai udvarig, mely ’'M]önben?›Tně lig *“al' siket volt a modern szellem-hangjá-jráfit “7 Bj!’: í;í p [¦ ni /19711 15 gól Egy másik, az elsőnéli$élüket&&’é n litikusabb pap, ki ni Jói­zre felelt a ,fl°k zeti állapotából;­­hogy-ffeCítíT emberi^Várö'dí miS?4*1 Síí nyévé: tegye. N­­a hun .Stórihftó ae pw4s V?r • a­ katholicizm­us 'áltdfititfm közönséges, n^m^csak­­ által, a mi benne isteni,imnení az által is:Já'hii béíine rpfi**Sf emberi: az evangéliumi feitfa és a matléni jellem l£r°“r nyegj eg egyek s az egyház kü­onszakadását a száll­­ítód inkább a papság magaviseletének m­int a forrailju ínaai fiom.zavaros eszméinek tulajdonította. Az egyház ba?*nálD . jóit tehát erélyes •ÖN^ertel ' bíVÓ3Mfil°Mlhát, ‘' Sxífoljn szüks ddal .jmenai­ vitsííwanoo .íaiorm­otor asíisiííisatiííe »II srgoi ■ i uíszeiihkel orvosolni múl hí égrte a világi rími alfeint a jftfiMfflÉB egyházi ?II srao­osilí­­ttet­­m­is .fofía finn" . A difriii diplomatizálás azt eredményezte, hogy a keleti szom­széd vakmerőbben kezdi megtámadni határaink..­. Jelen évi aug. hó elején a moldovai fegyveres kato­naság egy kapitány vezérlete alatt átjött Csikszék törvényhatóságának területére és a nemzetközi jog világos megsértésével elfogott két­­— saját ősi birto­kát mivelő — székelyt, magával harczolván őket Bá­­kóig és az illetőknek 40 drh aranyukba került, hogy haza szabadultak a rabságból. A magyar kormány erről hivatalosan értesíttetett, de eredménytelenül. Folyó szeptember hó 7-én újólag bejött mintegy 500—600 fegyveres moldvai katona, egy ezredes ve­­zérlete alatt Csikszék törvényhatóságának területére; a csíki székely lakosoknak több száz ha­dra rugó birtokát, melyről a kormány az adót irgalom nélkül fölhajtja, elfoglalja, s fegyveres védelem alatt a szé­nát készíti, és Oláhországba behordja. Erről is a kormány táviratilag azonnal értesíttetett. Nagy az ingerültség és rémület a csíki széke­lyek közt, de fegyver nélkül védtelen és lehangoltan tűri az ősi birtokának ily módon való vakmerő meg­­rablását. Valóban szomorú, hogy az adózó magyar honpolgár az állam részéről birtokának védelmében nem részesül, s ha személyesen megy megtámadott birtokának védelmére, idegen hatalom rabságába jut! — A közös hadsereg nagy gyakor­latai végökhöz közelednek. A király alig érkezett meg Brandeis mellől, már is Bruck mellett táboroz, hova tegnap I. Edelsheim Gyulay megérkezett. Jó­zsef főherczeget is várják, miután szemlét tartott az egész országban a magyar honvédség fölött, mielőtt annak a harczképességét az uralkodónak bemutatná. A honvédség nagy harczi gyakorlatai Bicskénél és Arad mellett lesznek s az előjelekből szólva nincs okunk félni, hogy kudarczot vallunk honvédeinkkel. Érdekes az Alföld egy tudósítása, egy 49-ki vörös sipkás tollából, melyből átveszszük a következőket. »Hogy honvédségünk harczképes állapota ki­állja a bírálatot, arról az itt Boros Jenőn állomásozó honvédcsapatoknál meggyőződtem. A borosjenői honvéd lovasosztály — hat és nyolczadik század — valóban megfelel a magyar Imszár névnek; sokkal többször csalódott politikus vagyok s reményeimet annyiszor tarolta le a való­ság, hogy meg lehet győződve­­. szerkesztő úr, mi­szerint egyhamar nem hagyom magam elragadtatni; figyelemmel kisérem az 1-ső behívás napjától a lo­vak állapotát , a legénység harczászati kiképzését, a gyakorlatok minden mozzanatát s biztosan állít­hatom, hogy ezen osztály megfelel a legmerészebb várakozásnak. A gyalogságnál (12. honvédzászlóalj) szinte látszik a szorgalom, a katonai kiképzés nyoma, de tekintve az anyag gyengébb állapotát, (a zászlóalj mind románokból áll), nem oly nagy az eredmény, de biztosan hiszem, hogy a gyakorlatok végén e zász­­alj harczképessége is tökéletesen elérve lesz. Folyó hó 5-én Pongrácz tábornok két. parancs­nok és Hauszer ezredes dandárparancsnok tartott szigorú szemle-vizsgálatot s teljes megelégedését nyilvánitá minden tekintetben. I­I. hó 6-án József főherczeg honvéd főparancsnok érkezett körünkbe Kisjenőről, s miután a lakása előtt fölállított disz­­századot megszemlélte s miután a polgári hatóságo­kat fogadta volna, a huszárosztály fölött tartott szemlét; a századokkal egyes szakaszonként, azután században s végre osztályban nem csak gyakorlati mozdulatokat, de egész harczászati fölállításokat s azok megoldását vitetett véghez. Mondhatom, még nem láttam ilyen frisen mozgó huszárcsapatot s oly határozott s oly pontos gyakorlati kivitelt, mint itt. A lovag melyek alig 12 napja vannak bent a melyek azelőtt a békés polgárok takarmányait oly nyugodtan szálliták, mint valami szilaj mének repí­tik keresztül a velük egy időn behívott huszárokat... Gyönyörű látvány volt és a nézőközönség meg­elégedve hagyta el a csatatért; ő fensége fülünk hal­latára fejezte ki az osztályparancsnoknak Marialaky századosnak tökéletes és teljes megelégedését, me­lyet kiérdemelni minden magyar huszár büszkeségé­nek tartja.­­ A gabnavám eltörlése iránt folytatott alkudozások menetét a P. N. a következők­ben adja elő:

Next