A Hon, 1874. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)
1874-09-15 / 210. szám
210. szám, XII. évfolyam. Kisulla hi viltál : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési kk.j: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz torova reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra........................................... 6 írta kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogtján minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Reggeli kiadás. _____ Budapest, 1874. Kedd, szeptember 15 Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. vsaaassaBí■ POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK Szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás A NO VXII-dik évi folyamára. Félévre Előfizetési árak: Egy hóra . . . fit ' Külön előfizetési íveket nem küldünk azét. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala, Budapest, szeptember 14 Az ajánlott adóreformról. Tagadhatatlan, hogy mostani jövedelmi és személy kereseti adónk sem az adót,és igazságos alapelvének, sem czímeknek meg nem felelnek , mert a jövedelmi adó, nem jövedelmet, hanem nyers bevételt adóztat meg , a személyes kereseti adó pedig épen nincs tekintettel a keresetre, hanem az alsóbb osztályokban (első osztály) egyszerűen fejadót képez változatlan összegben; a felsőbb, vagyonosabb osztályokban (2-ik osztály) részben pótadót a többi adókhoz, mégpedig nem is az alaphoz, hanem az adóösszeghez mérve, részben pedig fejadót a családtagokra két, (a jövedelemhez vagy keresethez nem mért) változatlan fokozatban. Jövedelmi adónknak hibái közé tartozik, hogy : adómentes minimumot az ipari és más kereseti foglalkozások után élő osztályoknak nem ad, csak a tőkepénzesnek (315 forint értékben); osztályozása nem igazságos, mert a gyárt és a kézi ipart, a honoratior osztályt és a kereskedőt, a haszonbérlőt és a részvénytársulatot ép úgy egy osztály, egyenlő alap és adókulcs szerint adóztatja meg, mint ahogy a másik osztályba minden közös magánhivatalnokot, írót, tanárt és minden szolgálati viszonyban levő személyt egyesít. A különböző alapok közt purifikáczióról szó sincs, az adókulcs az első és harmadik osztályban (tőkepénz) egyenlő, a második osztályban levő különböző tőkével és költséggel dolgozó, kisebb, nagyobb mérvű anyagi és szellemi munkát igénybe vevő keresetágakra, más , — de maga az osztályra nézve egyenlő és fokozatos. Az ilyen adó nem jövedelmi adó, mert nem a jövedelemnek felel meg, nem kereseti adó, mert nem kereseti ágak szerint oszlik fel. Hibáit csak két körülmény javítja — az adószázaléknak aránylag mérsékelt mértéke és az alapok kitudásánál az eltitkolásra mutatkozó tág tér. Mert ha csakugyan sújtaná ez adó mindazt, amire a törvény kiszabja és oly arányban, amelyben kiméri — tökéletes anomáliákat, tőkeveszteséget, munkaelnyomást idézne elő társadalmi és közgazdasági viszonyainkban. Egy törvénynek elítélésére semmi sem kell egyéb, mint az, hogy csak úgy elviselhető és igazságos , ha kijátszatik. Ilyen a mi jövedelmi adónk. A személyes kereseti adó még roszabb, mert amennyiben a többi adóhoz pótlék, ezek igazságtalan arányát növeli, amennyiben feladó, tökéletesen igazságtalan és elítélt teherviselés. E két adó helyett az osztrák javaslat egy kereseti adót ajánl, mely inkább osztályadónak lenne nevezhető és így annak hibáival bír. Ha a javaslat alapeszméjét fogadja el a magyar kormány, akkor a két adó alá tartozó keresetágak három osztályban adóznának. Az elsőbe tartoznának a részvénytársulatok. Tehát ez osztályozással minden részvény és nyilvános számadással járó társulat, levonás nélkül, egyenlő alapon, egyenlő kulcscsal adóznék. Ezzel a mi adóviszonyaink nem javulnának, mert nálunk most is így van. Pedig ez roszul van, úgy közgazdasági, mint adózási szempontból, mert ép úgy van gazdasági, gép bank kereskedelmi, mint építészeti, bányászati és irodalmi részvény vagy nyilvános számadással bíró társulat. Ezekben nagyon különböző haszonnal és tőkével, munkával és biztonsággal vagy kockázattal dolgozik a vállalkozó — ezeket egyenlően adóztatni kár az adózás és veszedelem a közgazdaság szempontjából. Második osztályba teszi az osztrák javaslat a többi kereseti vállalatokat és foglalkozásokat, felállít 150 frt adómentességet, sőt némi purifikációt is, mert az adómentes öszszegen felül is a gyári és kereskedelmi vállalatnál 15, minden egyéb üzletnél és foglalkozásnál 30 százalékot von le az adóalapból, mielőtt azt adóztatná. Tekintve az adómentes minimumot, és a megkísérlett, de elhibázott purifikácziót — ez osztályozás roszabb még a mi törvényünk osztályozásánál is. Mert a gyári és kézi ipart, kereskedelmet és honoratior foglalkozásokat ez is összefogja ugyan, ami mindkettőnek közös hibája, de a mi törvényünk legalább nem rontja meg azzal az egyenlőtlen adóalapot még jobban, mivel az osztrák javaslat hogy t.i. a kereskedőnél ép akkora levonást enged, mint a gyárosnál, másfelől minden többi foglalkozásnál hasonlóan egyenlő mértéket használ az adómentes százalék levonásában; tehát különböző mérvben veszi igénybe az alapokat. Továbbá nálunk a vallomásokkal és a jövedelem meghatározásánál alkalmazott minimummal eszköz van adva a polgároknak adóterheiknek jövedelmeikhez mérésére ez az osztrák javaslatban nincs. A harmadik osztályba az osztrák javaslat azt teszi, mi nálunk a második osztályban van: a hivatali és szolgálati személyzetet. De itt már határozottan roszabb a mi törvényünknél , mert a fizetést nem azon lassú (bár hibás) fokozatban terheli adóval, melyben a mi törvényünk, midőn a 100 frt és 6000 forint közt legalább az arithmetikai fokozatot — úgy ahogy —megtartja, hanem az első 1000 frtig egyenlően 20 százalékot, másodiknál 40, harmadik és többi ezernél 60 százalékot vesz a fizetésből adó alá; tehát, itt a fokozat még annyi arányossággal sem bír, mint nálunk; és hamarább (már 3 ezernél) megszakad növekedése, noha előnye az, hogy kisebb, habár nem arányos teherrel jár az alsóbb hivatalnokokra nézve, mint a mi adónk. Azonban annál súlyosabb lenne az, azon osztályokra nézve, melyek nálunk most, csupán személyes kereseti adó alá esnek, mert ■■■■■■■■■HBBHHnViaEBanBKBnBaBMBHBHBnEBni a munkásoknak is ez arányban kellene adózniok. Igaz, hogy a fix fejadó roszabb, mert igazságtalanabb, mint a kereset arányában fizetendő adó; de, hogy a munkás és szolgaszemélyzet egyenmértékben adózzék a bank hivatalnokkal vagy részvénytársulati ügynökkel, ez az osztó igazsággal meg nem egyezik. Ezekből kitűnik első czikkemben felállott tételeim igazsága, hogy t. i. az osztrák avaslat osztályozása roszabb, mint a mi törvényünké ; tehát behozatala visszaesés és nem haladás lenne; alapja helytelen, mert a kereseti ágakat mesterségesen csoportosítja és teszi a legkülönbözőbb jövedelmi forrásokat egyenlő adóalappá és e mellett személyes kereseti adónkat ép úgy nem reformálná, mint jövedelmi adónkat, sőt inkább, mindkettőt igazságtalanabbá tenné úgy alapjára, mint mértékére nézve. Ezért nem ajánlhatjuk a kormánynak e javaslatot és ha behozná (mint kire jár) abban nem reformot, hanem deformot látnánk. Csak két eszme van, mit a javaslatból használni lehet, de egészen más alapon és arányban: az egyik az adóminimum, a másik az adóalap purifikációja. Hogy e két eszmét miként lehetne felhasználni, hogy jövedelmi és személyes kereseti adónkat mikép lehetne összeolvasztani, arról írok máskor, mikor szabadságot veszek magamnak a tervbe vett általános jövedelmi adóról is elmondani igénytelen nézeteimet. H. S. — A honvédelmi minisztérium és főparancsnokság közt fenforgó viszály, vagy amint Szende miniszter úr nevezi, nézetkülönbség jellemzésére a következő adat, is szolgálhat felvilágosításul . Miután a közös hadsereg részére az oktatási, gyakorlati és szolgálati szabályzatok, nem különben a harctéri szolgálat gyökeres átalakításon mentek keresztül s az uj szabályzatok a közös hadsereg számára részben márkihirdettettek is, nem szenvedhet kétséget,hogy azok az 1868 :41. t. sz. értelmében, mely azt mondja: »A szolgálat és gyakorlat szabályai a honvédségnél a sor hadéival egyenlők« a honvédsereg számára is kötelezőkké fognak tétetni. Az idő rövidsége, vagy más előttünk ismeretlen ok miatt, azonban az új munkálatok eddigelég magyar hivatalos kiadásban meg nem jelentek,a honvédcsapatoknak meg nem küldettek. Ennek daczára a főparancsnokság az őszi gyakorlatokat előkészítő egyik parancsában, a ministérium tudta és hite nélkül s mint mondják, nem kis meglepetésére, egyszerűen azt találta elrendelendőnek, hogy az ez idei őszi fegyvergyakorlatoknál az új szabályzatok alkalmazandók. Ezen rendelet kiadására, mely alakilag törvényellenes, anyagilag czélszerűtlen és elhamarkodott, mint hírlik, a főparancsnokságot azon nézete indítá, hogy a honvéd tisztek úgy is mind tudnak németül, majd megszerzik a német szabályzatokat.« De a honvédelmi ministériumnál nem alusznak, meggyőzte a főparancsnokságot a dolog elhibázott voltáról, mire a parancs ama pontja szépen vissza is vonatott. És mégis — ki hinné? találkoztak parancsnokságok, melyek — nem tudjuk a főparancsnokság ujabbi rendelete folytán, vagy anélkül, — az új harcrtéri szolgálat némely részeit az őszi fegyvergyakorlatoknál alkalmazandóknak rendelték el, holott azonkívül hogy törvénytelen, administratív tekintetben ismerő képtelenség egy önálló ország külön szervezettel bíró hadseregére nézve valamely, más hadsereg szabályait kötelezővé tenni, mielőtt azok még saját nyelvére lefordítva, számára kihirdetve s neki megküldve lettek volna. Hasonló eljárás nem vezethet másra mint zűrzavarra, egyenlőtlenségre a gyakorló téren, eszmezavarra a fejekben és ingadozásra a j ellemekben. A párisi spanyol követ, Don Vega y Armijo e hó 11-én nyújtotta át megbízó levelét Mac Mahon tanagynak, mely alkalommal e rövidke beszédet intézte a franczia köztársaság elnökéhez: »Serrano tanagy, de la Torre herczeg, Spanyolország végrehajtó hatalmának elnöke (tehát nem »a spanyol köztársaság elnöke«) megbizott, hogy átnyújtsam excládnak a levelet, mely engem excládnál Spanyolország rendkívüli és teljhatalmú követi minőségben megerősít. Élénk elégtételemül szolgál, hogy a hivatalos viszonylatok helyreállítását láthatom a két ország között s remélem, hogy ez egyetértés véget fog vetni a harcznak, mely a francziaországgal határos spanyol tartományokban dúl. Miután a hatalmak elismerték a spanyol kormányt s az elismerés bevégzett ténynyé lett, szeretem hinni, hogy a spanyol kormány a segédeszközök által, melyekkel Spanyolország rendelkezik, képes lesz biztosítni a békét, mely a spanyol nép legforróbb, legjogosultabb kívánságának tárgyát képezi. A béke meg fogja hozni jelenleg a polgárháború borzalmaitól fölzavart Spanyolországnak a fölvirágzást, mely a franczia népnek is sok tekintetben érdekében áll. Nagyon szerencsésnek érezném magamat elnök úr, ha eleget téve a spanyol nemzet óhajainak, képes lennék előmozdítani és megszilárdítni a jó viszonylatokat, melyek Franczia és Spanyolország között mindig fen kell hogy álljanak.« Ezek után átnyújtván a megbízó levelet, Mac-Mahon így felelt katonás rövidséggel: »Meglehet ön győződve, követ az, hogy óhajtom a két ország közötti jó viszonylatok helyreállítását. Mindig óhajtottam Spanyolország jóllétét, mely ugy az európai hatalmak, mint és kivált Francziaország érdekében áll. Legyen meggyőződve, hogy részemről hivatása teljesítésére mindig a legjobb akaratú támogatásban fog részesülni.« — A moldovai oláhok betöréséről a »Reform« következő két levelet közli: Csik-Szereda, September 11. A moldvai oláhok ez évben már harmadszor törnek be Csikszék határába, s e miatt nagy az izgatottság az egész székben. A kérdéses havas, melyet erőszakkal akarnak az oláhok elfoglalni, már 48 előtt is határvillongás tárgya volt, melyet a székely ezredeknek fegyverrel kellett megvédeni. Az idén már júliusban és augusztusban is törtek be oláh kaszások, s a havason legelő marhákat az őrző pásztorokkal együtt magukkal vitték.A pásztorok közt volt egy honvéd is, s ezt a faluja váltotta ki pénzért a moldvaiak kezéből, s a kormány még nem tett semmit, hogy elégtételt kérjen a határsértésért. Most September 8-án törtek be a moldvaiak, mégpedig ezúttal fegyveres erő támogatása mellett, mert rendes katonaság csinált csatárláncot a havason, hogy így az oláh kaszások félelem nélkül és minden megtámadás ellen biztosan kaszálhassák a Csíkszék határához tartozó havas füvet. Az oláh katonaságot egy ezredes vezényli. A csíki alispán, tudomást szerezvén ez erőszakos határsértésről, táviratilag kérte föl a belügyminisztert, hogy az épen őszi gyakorlaton levő 26-ik honvédzászlóaljat rendeltesse ki a honvédelmi miniszter által a nevezett havasra, hogy az erőszakkal betörőket erőszakkal verje vissza. Az egész szék várja az elégtételt, s valószínű, hogy a 600 főből álló honvédzászlóaljnak csak a megjelenése is megtisztítaná a havast az erőszakos és határsértő oláh katonáktól és kaszásoktól. Még eddig a minisztérium semmi intézkedést sem tett. Egy másik tudósító ezeket írja: Csik-Szereda, szeptember 12. A moldva-oláhországi kormány már több alkalommal sértette meg Magyarország keleti határait, és a magyar kormány diplomácziai után orvoslást és védelmet egyszer sem eszközölhetett ki. A A „HON“ TÁRCZÁJA. A az o t. A. távirda mai tudósításai között ha nem is egészen váratlanul, de mégis meglepetve olvastuk a hírt, hogy Guizot, Francziaország legnevezetesebb férfiainak egyike tegnap meghalt. Betegsége már hetek óta volt hirdetve, azonban újabb időben gyakran hallatszott, miszerint e betegség jobbra fordult s a hírneves államférfin s iró élete legalább egy időre veszélyeztetve nincs.A mai távirat meghazudtolta e hirt s a hirneves francziát ma már csak századunk panteonjában találhatjuk fel. Guizot élete s működése jelentékeny helyet képvisel csaknem folytonosan a francziák jelen századának történetében. Az államférfiú egyik főtényező volt abban, hogy a modern conservativ irány a restauratio alatt s utánra oly igen megerősödött, a tekintélyes iró német eszméket s német gondolkozásmódot csepegtetett be olvasóiba s a férfiú a protestáns buzgóságot s orthodoxiát nagy tekintélye által még némileg feleleveníteni látszott ama modern »Babel«ben, melyet az orthodoxok a pokol világi képének szoktak tekinteni s melyben ő, a hires exminister, még pár év előtt is ezer s ezer embert tudott a templomokba s vallásos gyülekezetekbe vonzani. Guizot Ferencz Péter Vilmos 1787-ben oct. 4-én Nimesban született protestáns szülőktől. Atyját 1794-ben lefejezték s anyja Genfbe menekült, hol fiát oktattatta. 1805-ben tértek ismét vissza s itt fejezte be az ifjú Guizot jogi tanulmányait. 1807-ben Stapfernél, a svájczi consulnál házi nevelő lett s itt ismerkedett meg a német irodalom s bölcsészettel. 1812-ben a Sorbonneban az újabb történelem tanára lett, s csakhamar ezután, Roger-Collerd ajánlatára, XVII. Lajos kinevezte a belügyminisztériumnál államtitkárrá. Guizot már akkor határozottan conservativ irányú volt s Napoleon visszatérésekor a trónvesztett királylyal együtt Genfben fenekült s ismét velök tért vissza. Hűsége s csakhamar kitűnt irodalmi képessége folytán egymás után igen tekintélyes állami hivatalokat viselt s részben tanárkodott is. Irodalmi működésének első jelentékenyebb emléke »Du gouvernement représentatif et de l’etat actual de France« (Paris, 1816), melyben mintegy programmot is nyújt politikai conservativ, vagy jobban mondva doctrinár nézeteiről, a mennyiben némely szabadabb eszméket elfogad, de csak elvben s létesüléseket a körülményektől akarja függővé tétetni. Ezen szellemben Van szerkesztve »De moyent de gouvernement et d’ opposition dans l’ état actuel de la France« (1821), melyben a tekintély elvét nagy ügyességgel zsákmányolta ki. Nyilvános politikai szereplése különösen 1828. óta kezdődik, midőn Lisieuxban képviselővé választatott. 1830-ban már ideiglenesen közoktatásügyi miniszterré lett s 1832-ben Thiersels Broglieval egy tekintélyes kabinetet alkotott, melyben neki jelentékeny szerepe volt. Ezen kabinet uralkodása alatt négy esztendeig sok hasznos intézkedést tett a közoktatásügy felvirágzására, másrészt azonban rendkívüli merev ragaszkodása eszméihez s hideg büszkesége által nagy kárt okozott. Megbukása után 1837-ben heves ellenzékivé lett s a veszedelmes inmoralis coalitio«-ba lépett elleneivel, a nélkül, hogy conservativ nézeteit megtagadta volna, sőt inkább folyton azzal vádolta a kormányt,, hogy a tekintély elvét igyekszik gyengíteni. 1840. elején Londonba küldetett követként, s midőn itt valóságos politikai fiascot csinált, a mennyiben a keleti kérdés egészen Francziaország ellenére dőlt el, még ezen év végén visszatért Párisba s ott a megbukott Thiers kormány helyére a minisztériumba lépett , most külügyminiszter lett. A juliusi kormány minden minisztériuma közt ez tartott legtovább, azonban ezen minisztérium volt az, mely Guizot jó hírnevét s tekintélyét valósággal tönkre tette. Guizot, habár magán jellemének tisztaságát soha senki sem vonta kétségbe, a politikai téren a legszélsőbb határig ragadtatta magát, spionok, bérencz irók felhasználásától sem irtózott. 1848-ban az ideiglenes kormány ezen eljárása miatt felségsértésért perbe is fogatta s Guizotnak Londonba kellett szöknie. Ezzel ki volt mondva felette a politikai halál. A törvényszék felmentette ugyan s ő rögtön vissza- tért Párisba, képviselői állást szerzett s minden áron újólag igyekezett magát érvényesíteni, azonban sikertelenül. A két királyi család egyeztetése körül forogtak gondolatai s e czélból követett el mindent, mit a politika megkövetel. Napóleon trónralépte utolsó reményeit is meghiúsította. 1870-ben az álliberalismus korszakában még egy kis hatalomra látszott vergődni s újabb időben ismét törekedett a köztársaság romjain a királyság felállítására közreműködni , azonban mindezen tettei csak árnyak, s pedig, mondjuk ki őszintén, sötét árnyak ezen államférfin életében. Talán senki sem volt Napoleon mellett, ki a politikai morált Francziaországban oly annyira lesülyesztette volna, mint ő. Nem is mint államférfin, hanem mint író lett ő nevezetessé s mint ilyen marad fenn emléke. Önálló eszméket nem teremtett ugyan, de egyes művei, mint a »Histoire de la civilisation en Europe« (Páris 1845 s többször) s »Histoire de la revolution d'Angleterre« (2 köt. Paris 1827—28.) mely utóbbi magyar nyelven is megjelent, maradandó becsnek. A harminczas években Cousins Villemainnal együtt uralkodott az akadémián s csaknem az egész franczia tudományos irodalmon. Műveit bölcselmi hajlam, az általánosságok nagy előszeretete s e mellett hatásos kifejezések gyakori használata jellemzi, azonban másrészt az eszmegazdagságot s bizonyos jellemet nem lehet tőle megtagadnunk. Magyar nyelven a fennemlített művön kívül Washington élete s egyes apróbb tanulmányai jelentek meg. Nagyobb történelmi műveit »Collection des memoires relatif à l’ histoire d’ Angleterre« (26 köt. Páris 1823 . köv.) »Histoire générale de la civilisation en France« (4 köt. Páris 1845.) »Vie, correspondance et écrits de Washington« (6 köt. Páris 1839—40.) szakférfiak nyilatkozata szerint kevés objectivitással s még kevesebb kritikával vannak írva. Legbecsesebb talán a fentebb említett két művön kívül önéletrajza, mely »Mémoires pour servir à l’ histoire de mon temps« czim alatt 1858— 65-ig két kötetben jelent meg. Ha az írót s államférfiút összehasonlítjuk az egyszerű, előkelő s hatásos phrasisai daczára hideg szónokkal s a puritán kálomista jelleggel, mely a francziák között csaknem példátlan volt s »kálomista pápa« találó gúnynévre vezette őt: előttünk áll a nevezetes e férfiú egész képe. Nem első rangú genies teremtő szellem, nem magasról áttekintő politikai vezérférfiú, hanem középszerű kitartó keménynyakú férfi volt ő, kinek előítéletei s ódon politikai meggyőződése sok kárt s veszedelmet hoztak azon nemzetre, mely kénytelen mégis elismerni, hogy irodalmi tekintetben jelesebbjei közé tartozik. Nyugodjék békével! A művészet, vallás és a természet Olaszországban. Irta: Cante’ar Emil. (28. Folytatás.) A Vatican istene. Az akadályok, melyek a szabadság elébe gördülhettek, főleg Pius udvarában és udvaronczaiban voltak. IX. Pius szabadságkisérletei tehát akadályokba ütköztek, holott reactionarius törekvései támogatásra találtak. A jezsuiták kik harczra szövetkeztek ellene a halálig, magukat parancsainak vetették alá s körülfogták trónját. Az európai reactió, mely nem tudta neki megbocsátni 1847. és 1848-ki nagy politikáját, eszméinek s lelkiismeretének vezetését ő reá bízta. A pápa végre a szent szövetség káplánja lett. De ambitiója nagyobb volt ennyholly dogmákat felállítni, az egyház isteni eszméinek forrását gyarapitni, a hívek kegyeletefi-ráhi tatát felcsigázni, első elődei példájára k&tzsijiatcdjafc Hosszahivni az egyház fölébe egy bMOSájgafe lelkiismeretek fölött ory^ptéryforftbsoljlt&mast alkotni törekedett, nwljtfe ttpJegymi példa ftjöultbá®? éss me*ilyet, a j8V8fee»/Mtílüßlöi igöie)idssí»*?sev9a lodge».Az egyház terén ily győzelemmel akarta IX. Pius helyreütni és kárpótolni a kudarcot, melyet politikai téren szenvedett. De hogy e győzelmet kivívhassa, IX. Piusnak meg kellett erősítni a vallási eszméket a század szellemében, mert ennek körén kívül nem élhetnek az eszmék. Olaszországban egy jeles iheológiai iskola állott fenn, mely oda törekedett, hogy összhangba hozza a vallást az észszel, a gondviselést a szabadsággal, az újkori demokráciát az ókori pápassággal, a természet törvényét a kinyilatkoztatott törvénynyel, szövői a katholicismust a haladással. Egy oly nagy tehetségű pap, mint szent Tamás, ki tehetségéhez hasonló lelkesedéssel birt, oly theokratikus° testület iránt, mely erkölcsi erőkkel és vallási eszmék segélyével kormányozza a világot, az egyház sebeit könyök és zokogás között festette le. A nép elkülönítése a papságtól egy holt nyelv által, melyet a papság beszél; a vallási társulat elszigeteltsége, mely társulat akkor virágzott, midőn az általános szavazatjog s a szabad társulás tartották fenn; a szolgaiság a polgári hatósággal szemben, mely a keresztény szellemet fölfelé a zsarnokság, fefelé a vazallság eszközévé aljasitotta; a papság konoksága, melylyel lelkiismeretét az uj eszmék világossága és eszét az uj társadalmi átalakulások felfogására elzárta; mindezen mélyre ható bajait az egyháznak bámulatra méltóan' felfogta s azoknak kifejezést adott, ugyhogy'Fang- , ja elhatott a pápai udvarig, mely ’'M]önben?›Tně lig *“al' siket volt a modern szellem-hangjá-jráfit “7 Bj!’: í;í p [¦ ni /19711 15 gól Egy másik, az elsőnéli$élüket&&’é n litikusabb pap, ki ni Jóizre felelt a ,fl°k zeti állapotából;hogy-ffeCítíT emberi^Várö'dí miS?4*1 Síí nyévé: tegye. Na hun .Stórihftó ae pw4s V?r • a katholicizmus 'áltdfititfm közönséges, n^m^csak által, a mi benne isteni,imnení az által is:Já'hii béíine rpfi**Sf emberi: az evangéliumi feitfa és a matléni jellem l£r°“r nyegj eg egyek s az egyház küonszakadását a szállítód inkább a papság magaviseletének mint a forrailju ínaai fiom.zavaros eszméinek tulajdonította. Az egyház ba?*nálD . jóit tehát erélyes •ÖN^ertel ' bíVÓ3Mfil°Mlhát, ‘' Sxífoljn szüks ddal .jmenai vitsííwanoo .íaiormotor asíisiííisatiííe »II srgoi ■ i uíszeiihkel orvosolni múl hí égrte a világi rími alfeint a jftfiMfflÉB egyházi ?II sraoosilíttetmis .fofía finn" . A difriii diplomatizálás azt eredményezte, hogy a keleti szomszéd vakmerőbben kezdi megtámadni határaink... Jelen évi aug. hó elején a moldovai fegyveres katonaság egy kapitány vezérlete alatt átjött Csikszék törvényhatóságának területére és a nemzetközi jog világos megsértésével elfogott két— saját ősi birtokát mivelő — székelyt, magával harczolván őket Bákóig és az illetőknek 40 drh aranyukba került, hogy haza szabadultak a rabságból. A magyar kormány erről hivatalosan értesíttetett, de eredménytelenül. Folyó szeptember hó 7-én újólag bejött mintegy 500—600 fegyveres moldvai katona, egy ezredes vezérlete alatt Csikszék törvényhatóságának területére; a csíki székely lakosoknak több száz hadra rugó birtokát, melyről a kormány az adót irgalom nélkül fölhajtja, elfoglalja, s fegyveres védelem alatt a szénát készíti, és Oláhországba behordja. Erről is a kormány táviratilag azonnal értesíttetett. Nagy az ingerültség és rémület a csíki székelyek közt, de fegyver nélkül védtelen és lehangoltan tűri az ősi birtokának ily módon való vakmerő megrablását. Valóban szomorú, hogy az adózó magyar honpolgár az állam részéről birtokának védelmében nem részesül, s ha személyesen megy megtámadott birtokának védelmére, idegen hatalom rabságába jut! — A közös hadsereg nagy gyakorlatai végökhöz közelednek. A király alig érkezett meg Brandeis mellől, már is Bruck mellett táboroz, hova tegnap I. Edelsheim Gyulay megérkezett. József főherczeget is várják, miután szemlét tartott az egész országban a magyar honvédség fölött, mielőtt annak a harczképességét az uralkodónak bemutatná. A honvédség nagy harczi gyakorlatai Bicskénél és Arad mellett lesznek s az előjelekből szólva nincs okunk félni, hogy kudarczot vallunk honvédeinkkel. Érdekes az Alföld egy tudósítása, egy 49-ki vörös sipkás tollából, melyből átveszszük a következőket. »Hogy honvédségünk harczképes állapota kiállja a bírálatot, arról az itt Boros Jenőn állomásozó honvédcsapatoknál meggyőződtem. A borosjenői honvéd lovasosztály — hat és nyolczadik század — valóban megfelel a magyar Imszár névnek; sokkal többször csalódott politikus vagyok s reményeimet annyiszor tarolta le a valóság, hogy meg lehet győződve. szerkesztő úr, miszerint egyhamar nem hagyom magam elragadtatni; figyelemmel kisérem az 1-ső behívás napjától a lovak állapotát , a legénység harczászati kiképzését, a gyakorlatok minden mozzanatát s biztosan állíthatom, hogy ezen osztály megfelel a legmerészebb várakozásnak. A gyalogságnál (12. honvédzászlóalj) szinte látszik a szorgalom, a katonai kiképzés nyoma, de tekintve az anyag gyengébb állapotát, (a zászlóalj mind románokból áll), nem oly nagy az eredmény, de biztosan hiszem, hogy a gyakorlatok végén e zászalj harczképessége is tökéletesen elérve lesz. Folyó hó 5-én Pongrácz tábornok két. parancsnok és Hauszer ezredes dandárparancsnok tartott szigorú szemle-vizsgálatot s teljes megelégedését nyilvánitá minden tekintetben. II. hó 6-án József főherczeg honvéd főparancsnok érkezett körünkbe Kisjenőről, s miután a lakása előtt fölállított diszszázadot megszemlélte s miután a polgári hatóságokat fogadta volna, a huszárosztály fölött tartott szemlét; a századokkal egyes szakaszonként, azután században s végre osztályban nem csak gyakorlati mozdulatokat, de egész harczászati fölállításokat s azok megoldását vitetett véghez. Mondhatom, még nem láttam ilyen frisen mozgó huszárcsapatot s oly határozott s oly pontos gyakorlati kivitelt, mint itt. A lovag melyek alig 12 napja vannak bent a melyek azelőtt a békés polgárok takarmányait oly nyugodtan szálliták, mint valami szilaj mének repítik keresztül a velük egy időn behívott huszárokat... Gyönyörű látvány volt és a nézőközönség megelégedve hagyta el a csatatért; ő fensége fülünk hallatára fejezte ki az osztályparancsnoknak Marialaky századosnak tökéletes és teljes megelégedését, melyet kiérdemelni minden magyar huszár büszkeségének tartja. A gabnavám eltörlése iránt folytatott alkudozások menetét a P. N. a következőkben adja elő: