A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)
1874-10-01 / 224. szám
s azok felett az egyleti jegyvizsgáló bizottság dönt; felfolyamodásokat végérvényesen a közgyűléshez való fellebbezés kizárásával a recurs bizottság intéz el. 13. §. Az állandó egyleti jegyeken kívül az ügyviteli igazgatóság külföldi vasút-igazgatóságok tagjainak az egyleti közgyűlésre 3 hétig érvényes ideiglenes jegyeket is adhat ki. 14. §. E szabályzat 1875. jan. 1-jén lép életbe. Horvátország közigazgatásának reformja. A Horvátország közigazgatásának szervezéséről szóló törvényjavaslat, mely ő felsége előleges jóváhagyásával ellátva Zágrábban megérkezett, igy szól : 1. §. A közigazgatás a törvénykezéstől teljesen elkülönítendő. (A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 2ik szakasza.) 2. §. A közigazgatás élén a bán, illetőleg a kormányzat belügyi osztályának főnöke (1869. H. t. ez. 5. és 10. §§) áll. 3. §. A horvát és szlavón királyság területe nyolcz megyére osztatik fel, melyek székhelyei: Zágráb, Fiume, Kőrös, Varasd, Belovár, Eszék, Pozsega és Vukovár; minden megye közigazgatási kerületekre (alispánságok) oszlik fel. A megyék esetleges kikerekítése, valamint az alispánságok területi kiterjedésének, ezek székhelyeinek meghatározása a kormány által rendeleti úton történik. 4. §. A közigazgatási hatóságot elsősorban az alispánságok, azután a városi municipiumok, másodfokon az országos kormány a belügyi osztály , a vallás- és közoktatási ügyekre vonatkozólag a vallás- és közoktatási kormányzati osztály által gyakorolja. 5. §. A közigazgatás körébe tartoznak azon ügyek, melyek a belügyi s illetőleg vallás- és közoktatási kormányzati osztálynak tartják fenn, vagy jövőre törvény által ezekhez utaltatnak; továbbá a magyar-horvát közös kormány azon ügyei, melyek elintézésével az 1868. I. t. sz. 24. és 45. §§-ai értelmében a kir. horvát-szlavon kormány és annak közegei bizattak meg. 6. §. Az alispánságok igazgatása Zágráb, Fiume, Körös, Varasd, Belovár, Eszék, Pozsega és Vukovár székhelyeken az illető megyék főispánjait illeti; a többiek élén alispánok állanak. Az előbbiek első osztályú, az utóbbiak másodosztályú alispán- Bstgok. A főispánok egyúttal a megyében levő többi alispánságok felett is gyakorolják a főfelügyeletet. A fő- és az alispánok, mint az illető hatóságok elnökei mellé a közigazgatási szükségleteknek szigorúan megfelelő fogalmazó- és segédszemélyzet adatik. A hivatalszemélyzet, valamint a közigazgatási hivatalnokok szolgálati fokozatai, fizetései s más illetményei a mellékelt jegyzékben vannak kimutatva. 7. §. A főispánt a bán előterjesztésére őfelsége a király nevezi ki. Az alispánt, valamint az egész fogalmazó- és szakszemélyzetet a főispán előterjesztésére a bán nevezi ki, és pedig korlátozás nélkül az illető megye hivatalnokaira, vagy folyamodóira. Az iroda- és szolgaszemélyzet kinevezése az illető alispánság elnöke által történik. Az alispánok, valamint a fogalmazó és szakhivatalnokok kinevezését rendszerint a pályázati hirdetésnek kell megelőznie, a segéd- és szolgaszemélyzet kinevezését illetőleg a fennálló külön szabályok érvényesek. Az előírt szolgálati esküt a fő- és alispánok a bán, esetleg helyettese előtt teszik le ; az alispánság többi hivatalnokai ellenben a fő- illetőleg az alispán előtt. 8. §. A fő-, illetőleg az alispánt akadályozása vagy távolléte esetén, vagy ha az állás nincs betöltve, ha a bán mást nem határoz, az illető alispánságnak rangsorozatban legidősbb fogalmazó hivatalnoka képviseli, ki ez esetben elöljárója összes jogait és kötelességeit átveszi, a saját felelőssége alatt gyakorolja. 9. §. A megyei hivatalnokok a főispántól kezdve mindvégig, továbbá a községi jegyzők és pénztárnokok, amíg szolgálatban állanak, országgyűlési képviselői mandátumot el nem fogadhatnak. 10. §: A főispánok virilis joga a horvát-szlavén országgyűlésen, valamint a közös országgyűlés főrendiházában ezen törvény által nem érintetik. 11. §. Az irodai és egyéb átlagosan számítható kiadások fedezésére az illető alispánságok főnökeinek aránylagos átlag utalványozandó, melyről ők minden évben a kormánynak számolni tartoznak. 12. §. Az alispánságok hatáskörébe tartoznak: 1. Mindazon ügyek, melyeket a létező szabályok szerint a kerületi hivatalok és megyék akár első, akár másodfokulag intéztek el, a mennyiben azok ezen törvény 14 és 18-ik §§ ai által az alispánsági és megye-közgyűlésekhez nem utasittatnak. 2. Mindazon ügyek, melyek elintézésével azok az 1868. 1.1. sz. alapján, vagy a k. országos kormány vagy a közös horvát-magyar kormány által meghozatnak. 13. §. Minden alispánságban annak egész közigazgatási területéből képviselet szervezendő. Ezen képviseletek szervezését és az azok által tartandó közgyűléseket illetőleg az 1870. XVII. t. sz. 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11,12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21. és 22-ik §§ ai érvényesek a következő eltérésekkel : a) az említett törvény 5-ik szakaszában c) alatt említett megyei hivatalnokok megszűnnek a közgyűlés valóságos tagjai lenni, s a megyei hivatalnokokra nézve ezen szakasznak csak utolsó kikezdése marad érvényben; b) ugyanezen törvény 20-ik szakasza úgy értelmezendő, hogy az elnök köteles az absolut többség akaratát határozatul kimondani; c) főispán helyett mindenütt az illető alispánság főnöke, illetőleg annak helyettese értendő (6 és 8. §§d); végre d) »közigazgatási választmány« helyett »alispánság« teendő. 14. §. Az alispánságokgyűlésének hatáskörébe tartoznak : 1. az 1870. XVII. t. ez. 3. §. h) alatt emlitett ügyek; 2. azon ügyek, melyek az 1870. XVI. t. ez. 2 és 16-ik szakaszai 2 5-ik pontjáig bezárólag, továbbá, melyek ugyanezen törvénycikk 48, 49 és 50-ik szakaszai, illetőleg a határőrvidéki községi szervezet 18. és 19 pontja és 21. §-a értelmében annak polgárosított részére vonatkozólag és a megyéknek tartattak fenn; 3. a saját közigazgatási terület, két, vagy több községe között felmerülő vitás kérdések, vagy ezek természetes hatáskörébe tartozó ügyek elintézése, amennyiben nem tartoznak a törvényszék elé; továbbá a természetes közigazgatási hatáskör oly ügyei, melyek több politikai község érdekét érintik,ha jogi természetük nem vitás. 4. A községek igazgatása, azok hatásköre, úgyszintén az alispánságok kormányzata feletti ellenőrzés. Ezen jogának gyakorlatában a gyűlés jogosítva van egyes esetekben, úgy az illető községtől, valamint az alispánság főnökétől a szükséges felvilágosításokat követelni s a tényállásra való tekintettel, vagy fennforgó baj elhárítása czéljából panaszt, illetőleg felterjesztést intézni az alispánsághoz, esetleg a kormányhoz; 5. a megyei közgyűlésekbe képviselők választása ; 6. az említett, s az alispánságok befolyásának, illetőleg elintézésének fenntartott ügyeken kivül a fő, illetőleg az alispán vagy ennek helyettese az 1870. XVII. t. ez. 3-ik §. k) 1) és m) alatt emlitett ügyeket is esetről esetre ezen gyűlések tárgyalása alá bocsáthatja, a nélkül azonban, hogy ezáltal azon joga és kötelessége, hogy ezen ügyeket a törvény értelmében saját felelőssége alatt intézhesse el, csorbát szenvedjen. 15. §. Minden megyében évenkint egyszer és pedig tart. folyamában közgyűlés tartandó, mely a megye területéhez tartozó alispánságok képviselőiből és a virilistákból áll. Ezen képviselők az illető képviseletek által (14. §. 5 p.) kebelükből három évre választatnak és pedig számra nézve hat. Ugyanennyi választatik minden alispánság részéről. Ezen választások minden harmadik évben az alispánság augusztus havában tartandó közgyűléésn történnek. || Hogyan foganatosítandó ezen képviselők első választása, az a jelen törvény átmeneti intézkedései 2. pont lit. b. állapítja meg. A virilis szavazat a megyei bizottsági gy üléseken a megye csak azon lakosait illeti, kik e jogot a horvát-szlavén országgyűlésben is bírják. A választott tagokat az úti és élelmi költségekért megfelelő kárpótlás illeti, melyet a kiküldendő gyűlés fog meghatározni s a politikai községek közt repartiálni. 16. §. A megyegyűlésen a főispán, akadályozása esetén a megyének a bán által erre kijelölendő egyik alispánja elnököl. 17. §. A megyegyülés összehívására és vezetésére, valamint a hozzá utasított ügyek tárgyalásánál követendő eljárásra nézve az 1870. XVIII. t. ez. ide vonatkozó határozatai érvényesek. 18. §. A megyegyülések hatáskörébe tartozik . 1. Az 1870. XVIII. t. sz. 3. §-ában lt b-ben felsorolt ügyek. 2. Olyan két vagy három politikai község természetes hatáskörébe tartozó vitás, de nem törvényszék elé való ügyek eldöntése, melyek az illető megye két vagy több alispánságának területén vannak; továbbá a természetes hatáskörbe eső olyan ügyek eldöntése, melyek több ilyen község, alispánság vagy az egész megye érdekeit érintik,habár nem vitás természetűek. 19. §. Az alispánságok, vagy alispáni és megyei gyűlések intézményei, döntvényei és határozatai ellen az illető feleknek, vagy érdekletteknek a döntvény, vagy határozat kihirdetése, vagy kézbesítése után nyolcz nap alatt joguk van az országos kormányhoz felfolyamodni, e folyamodást az alispánságnál írásban kell beterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe vezetni. A ma napok, midőn az illető felfolyamodás vagy panasz esetleg a postán szállíttatik, a fentebbi határidőbe nem számíttatnak. 20. §: A megyei közigazgatás az évi előirányzatban megállapított költségeinek és szükségleteinek fedezésére, az országos költségvetésben dotatio lesz kijelölve. 21. §- Mindaz, ami a törvényben akár első, akár második instantiában nem a megyékhez, illetőleg az alispánságokhoz vagy megyei gyűlésekhez van utasítva, az országos kormányt illeti, valamint a másod, illetőleg harmadfolyamodású panaszok elintézése ; végül őt illeti a főfelügyelet a megyék s a megyei gyűlések egyetemes igazgatása fölött és pedig ez utóbbira nézve az 1870. XVIII. t. sz. 46. §. értelmében. 22. §. Azon időt, midőn az e törvényben életbeléptetendő alispánságok megalakittatnak, külön rendelet határozza meg. 23. §. Azon törvények és rendeletek, melyek és a mennyiben a jelen törvénynyel ellentétben állanak, eltöröltetnek s elvesztik érvényöket. 24. §. A jelen törvény végrehajtásával a bán bizatik meg. A közegészség érdekében. 11. A templomok és templomlátogatásnak múlt czikkünkben emlitett s több fel nem sorolt káros volta régóta ismeretes és csodálkoznunk kell afelett, hogy az egészségtan ez irányban — nem csak nálunk, hol oly elhagyatott árvaságban sintődik, de még másutt sem sokat törődött. A régi templomokat illetőleg nem sokat lehetne már javítni rajtuk, de mégis igen üdvös dolog volna, ha a kicsiny ablakok megnagyobbittatnának, és minden reggel szorgalmatosan kinyitogattatnának, hogy friss levegő s napvilág hasson be; környékéről az árnyat adó s nyirkosságot teremtő fák más alkalmasabb helyre ültettetnének, a padozat fakockákkal rakatnék ki, a bejáratok pedig a külső hidegtől megvédetnének, s télen pedig fűtés alkalmaztatnék. Ez utóbbira jég vagy gőzfűtés a legalkalmasabb lenne — mint pl. a színházakban. Ezen kívül a templomokat rendesen és szorgalmasan kellene tisztogatni, s egyátalán nem tűrni, hogy bennök romlott levegő legyen. Ami a templom hideg volta elleni privát intézkedést illeti, azon sok helyen úgy segitnek a vén asszonyok, hogy melegített téglát, meleg vízzel telt fazokat stb. visznek magukkal s azokat teszik mauk alá. Magától értetődik, hogy a templomokban vagy azok alatt sírboltok egyátalában meg nem tűrendők. Új templomok építésénél mindazon tekinteteket szem előtt kellene tartani, amiket az egészségtan megkövetel azon nagyobb helyiségeket illetőleg hol sok ember szokott összegyülekezni, s mely irányban az egészségtani szabályokra a tapasztalat vezette az embereket. Tehát szabad téren kell a templomokat építeni, lehetőleg félreesőleg azonban az utczai zajtól és gyáraktól; az építésre jó száraz anyagok alkalmazandók, az ablakok nagyok, a padozat kideszkázott, és czélszerű fűtésről gondoskodva legyen. Magától értetődik, hogy úgy legyen építve hogy a szónok s hallgatói érdekében jó akusztikája legyen. — Az utczai lárma ellen sok helyt azon eljárást hozták be, hogy istentisztelet alatt minden templom előtt csak lépést szabad hajtani, s ez irányban figyelmeztető táblák vannak felállítva. Ha mindezek daczára is a levegő a kívánatos kellékeknek meg nem felelne, akkor mesterséges szellőztetés alkalmazandó, mely legczélirányosabban a fűtéssel hozható összeköttetésbe. A szellőztetésnek , ha a templom tömve van, az istentisztelet alatt is történnie kell, a nélkül azonban hogy légvonat okoztassék. Még a templomi székek ajtók s ablakoknak ólomtartalmú festékekkel befestése is káros hatású lehet, ha az évszak nem különösen meleg s a templomnak nincs jó szellőztetése. Ezen sorokban vázlatosan feltüntettük, hogy közegészségi tekintetekben a templomok építésénél is minő követelményeket kell szem előtt tartani. S az újabban épült templomok legtöbbnyire már többé kevésbé meg is felelnek ezeknek. De szólanunk kell azon egyházi egynémely szertartásról, melyek a templomokban végeztetnek, név szerint az úrvacsorája és a keresztelésről, melyek ellen egészségtani tekintetből nem szabad fel nem említenünk,hogy ezeknél oly körülmények fordulhatnak elő, melyek sok szerencsétlenséget okoztak és okozhatnak. Úrvacsorájánál könnyen megfogható ez, ha rágondolunk, hogy a legkülönfélébb emberek ajkai egy és ugyanazon kehelyt érintik. Hallgatunk arról, hogy ez után állítólag mérgezésnek is esett volna áldozatul a magába szállt s bűnbocsánat jelképét élvező, mint ahogy az Mark: Die Lehre von den Giften czimű munkájának 42-ik lapján s Grüner Almanach für verzte 1783. 82-ik lapján olvasható. Hanem sokkal többet mondhatni a keresztelésről. A már említett Fran így nyilatkozik: Az újszülöttek iránti gondoskodás megköveteli, hogy a keresztelésnél azon eljárás, mely a kisded egészségére helyrehozhatóan káros lehet, teljesen mellőztessék. Az, hogy a kisded hideg télben, vagy hűvös őszi s tavaszi időjárásban vagy a forró nyári napon a templomba vitetik s ott keresztvízre tartatik, a kisded egészségére ép oly nagy károkat hozhat, mint annak egészen hideg vízzel való keresztelése. Az, hogy a megkeresztelt gyermeket meg nem törlik és szárítják azon balhiedelem miatt, hogy a keresztelő víz letörlése által a keresztség szentsége megsértetnék, és ily káros. Grüner beszéli, hogy egy csekély mérvű kiütésekkel bíró gyermek, minő kiütések az egész világon elő szoktak fordulni a kisdedeknél, csakhamar a megkeresztelés után a kiütések eltűnése mellett el kezdett sírni,görcsöket kapott s néhány óra alatt elhalt. Ezért nem ártana s egyátalán nem volna felesleges törvényileg gondoskodni arról, hogy a templomban való keresztelés csak kedvező körülmények közt, és semmi esetre sem hideg, hanem csak langyos vízzel engedtessék meg, és pedig nyáron a gyermeknek legalább 4, télen pedig csak 8 hetes korában. Mit szóljunk az erőszakos keresztelésekhez? Tudunk több esetet, hogy a nazarénusok, ezen a hatvanas években nagy mozgalmat keltett új vallási rajongók — kiknek egyik hitágazatuk többek közt, hogy a keresztelésnek, vagy bemeríttetésnek — mint ő náluk dívik —csakis akkor van értelme, ha az illető felavatandó elég észszel bír arra, hogy felfogni képes e magasztos szertartás jelképi fontosságát. Vélekedésünk szerint a vallás szertartásainak a mai felvilágosodott században nem szabad föláldoznunk a közegészség ügyét. S bár jól tudjuk, hogy a tárgy, melyet megpendítünk, oly darázs fészek, melybe nyúlni épen azok, kiknek legelsősorban nemcsak hatalmuk, de kötelességük lenne, vagy nem elég bátrak, vagy pedig még az akarat is hiányzik náluk. Pedig ha a templomokat s szertartásokat, melyek közül még futólag csak a bucsújárásokat említjük, mint melyek nemcsak közegészségi, de sok esetben közerkölcsiségi tekintetekből is kifogásolhatók, a közegészségügy rendezésénél oly teljességgel mellőzni fogják, mint mellőzi azt az országos közegészségügyi tanács által készített törvényjavaslat, nem tarthatjuk kielégítőnek a törvényt a közegészség érdekében. Túl kell mai világban már tenni magunkat a hitfelekezetiség előítéletein, s magasabb szempont kell, hogy lebegjen előttünk akkor, midőn hazánk elhagyatott közegészségügyét rendezni akarjuk. Azért is jelenleg a sok közül csak egy tárgy körül tett észrevételeinket és nézetünket ajánljuk a törvényhozó testület tagjainak a közegészségügyről alkotandó törvény hozásánál, becses figyelmükbe a közegészség érdekében! A e s k u l á p. A Kisfaludy társaság ülése. A Kisfaludy-társaság ma este tartá első ülését a szünidők után. Elnök Gyula Pál később Toldy Ferencz. Tagok összesen 12, közönség kevés számmal. A mai első ülésre kitűzött tárgyak közül első volt Puszky Ferencznek ily czimű értekezése: »Két középkori olasz művész Magyarország viszonyairól.« A két művész egyike Andrea dei Ferucci vagy másként Andrea di Fiesole hires szobrász volt a maga idejében. Legjelesebb szobrai a Szt.-Jakab egyházban Pistoriában ma is láthatók. Fiesole az akkori magyar király rendeletére márvány medenczéket faragott, mintegy korabeli krónika írja, s 1517 körül egy nagy márvány síremléket készített minden valószínűség szerint Bakács Tamás bíbornok számára. A másik művész Aristotele Fiovanti sokkal érdekesebb alak, művész és tudós, foglalkozására pedig mérnök és építész. Ennek életéről az adatokat Malagora Károly bolognai tudós tanártól kapta. Fiovanti valódi ezermester volt, s ügyesen kivitt találmányai becsületére válnának korunkban is bármely amerikainak. Nevezetesen két dűlőfélben levő tornyot Olaszországban kiegyenesített, az igaz, hogy az egyik csakhamar azután összeomlott. — De hát nem is tarthatott örökké. Továbbá egy templomot, mely roskadozó félben volt, de életveszély nélkül szétszedni nem lehetett, egy ügyes gerendázat alkalmazása által emberáldozat nélkül szétszedett stb. A második tárgy egy Horác-fordítás volt Csalomjaitól. Csalomjai az epistolák I. könyvének 1. epistoláját fordította le az eredeti mérték megtartása mellett, könnyen folyó, csinos nyelvezettel. Toldy ajánlja a kiadásra. Ezután Dalmady olvas fel 3 verset: »A harangok zúgnak, búgnak,« »Az ifjúkori dal« és »A rabok meséje.« A versek csendes nyugodt hangulatukkal semmiben sem különböznek Dalmady egyéb műveitől. Tóth Kálmán, Popovics Döme szerb költőtől olvas fel egy hosszabb költeményt a szerző saját fordításában. A költemény czíme: »Lázár fejedelem és Milicza királynő.« Továbbá öt szerb népdalt Popovics fordításában s ugyancsak két verset Popovicstól a szerző fordításában. A versek közül az első ér legtöbbet. Popovics a magyar nyelvet kitűnően kezeli, verselésére Szász Károly azt jegyezte meg, hogy »jobban tud verselni mint mi!« Ezután az elnök bejelenti, hogy a »József főherczeg utazása« czimű könyvecskének két példányát József főherczegnek átnyújtották, mit az köszönettel fogadott Felolvastatik ezután a bírálat Moliérenek egy névtelen által fordított vígjátékára. A bírálók Szász Károly és Toldy István nem egyeztek meg a fordításra vonatkozó véleményeikben. Szász Károly a fordítást átalában nyereségnek tartja irodalmunkra nézve, de részleteiben nem. A vígjáték rímes versben van fordítva, rímelése azonban igen egyenetlen, néhol ugyanis a rímek kitűnőek, míg máshol egészen pongyolák. Toldy a fordítást nem tartja kiadandónak. Az erre támadt vitában végre azon indítvány fogadtatott el, hogy a darab a fordítónak átdolgozás végett adassák vissza. A folyó ügyek közül megemlítjük még, hogy az elhalt visegrádi plébános Viktorin József a társaságnak 100 forintot hagyományozott, mi köszönettel tudomásul vétetik. — Maszlaghy Ferencz a »Vidéken« czimű könyvet ajándékoz a társulatnak, mit hasonlóképen köszönettel fogadnak. KÜLFÖLD A török birodalomból — hetek óta érkező — mindentudósítások telték fegyverkezési hírekkel. A birodalom minden pontján, de különösen Bosznia, Szerbia és Montenegro határszélein szakadatlanok a készülődések. A nagyvezér személyesen vizsgálja meg a megerősített városokat s rendelkezik új erődök építése iránt, hogy a védelem az egész vonalon teljes lehessen. Bámulatos gyorsasággal szerzik be az ágyukat, tűs fegyvereket és a golyószóró lövegeket. Egy tudósító szerint a két év óta Törökországnak eladott Krupp-ügyak száma a 700-at meghaladja s még 230 most újonnan van megrendelve. Biztosan állítják, hogy ez utóbbiak beszállítására három havi határidő tűzetett ki. De nem csak a nagyvezér ily buzgó s a fizetésre nem csak a budgetre támaszkodik. Maga Valide Sultana egyenes érintkezésbe teszi magát az ágyú , más fegyvernemek gyámokaival és magánpénztárából fizeti őket. A csapatöszpontosítások megkezdődnek. Ezúttal nem Szerbia, hanem Bolgárország s kiválóan Románia határai szomszédságukban. Az összes hadköteles fiatalság fegyver alá szállíttatott. Egyébiránt ennek a nyitját az alábbiakban találjuk. Ugyanis a belgrádi »Vidovdan« konstantinápolyi levelezője szerint Romániában nagyban készülnek a hadi gyakorlatokra, melyen 25000 rendes és 10000 nemzeti katonaság vesz részt. Nikola montenegrói fejedelmet is oda várják f. hó végére, s fogadására a legnagyobb készületeket teszik, mert »vajvodái« és »szerdárjai« is követik őt ez útjában. A román hadgyakorlatokra Szerbiából és Görögországból is érkeznek katonavendégek. Mindezen katona hírek — a harczias szellemű stambuli levelező szerint — a török császár minisztereire kínos benyomással vannak,különösen a nagyvezér lát azokban a törökökre nézve felette komoly dolgokat a keleti keresztyén államok szövetségét. — Hogy a porta három-négy oldalról való megtámadás esetében kellemetlen helyzetbe kerülne — az kétségtelen. Adja az ég — így kiált fel közle — hogy a keresztény népek kormányai az utóbbi tíz évi tapasztalatokból tanultak legyen valamit. Oroszországban van jelenleg két erős ellentétes vándorlási áramlat: Déloroszországban kifelé az Amerikába tömegesen költözködő német gyarmatosok között és másik befelé a birodalom észak-nyugati határszélein a régi Lengyelország határaiban grodno, kovno, vilno s podoliai kormánykerületekben, ahol az európai bevándorlók, főképen németek, telepednek le. Ez utóbbi gyarmatosítási mozgalom ellen a »Golos« azon kifogást teszi, hogy minden terv és rendszer nélkül, úgy szólva, suttomban megy végbe, s emlékeztetve Ilik Katalin messzelátó politikájára, mely szerint a bevándorló idegen gyarmatosokat egyedül a nyugati határszéltől messze eső vidékeken volt szabad befogadni, abbeli aggodalmának ad helyet, hogy miután az oroszok száz év alatt ezen idegeneket sem voltak képesek az orosz nemzettel amalgamizálni s velők az új hazát megkedveltetni, a nyugati határtartományokban jelenleg sűrű sorokban képződött gyarmatokból idővel igen kényelmetlen békés idegen hódítás nőhet ki. Reméli azonban, hogy ezen telepítvényesek nem fognak élvezni különféle kiváltságokat azon ország rovására a melybe kincseket jöttek keresni. A »Moskovskija Viedomosti« hálás elismerést fejez ki az orosz diplomácziának a Franczia és Oroszország között folyó évi ápril hó 1-én kötött szerződés által az orosz kereskedelmi tengerészetnek tett nagy szolgálatokért. Szerinte minden orosz elolvasván a most említett kereskedelmi szerződés feltételeit, ki lesz elégítve hazafias érzületében, mert többet alig lehetett várni. De ez alkalommal el nem mulasztja azon megjegyzést tenni, hogy az úgynevezett orosz kereskedelmi tengerészet még nem létezik. Hol van nálunk, — kérdi a lap — azon honi hajóraj, mely hasznára fordíthatná a szerződésben neki biztosított előnyöket ? Létezik ez ugyan a valóságban, de számra és minőségére nézve olyan-e, amilyennek, a szerződés gondoskodása után ítélve, kellene lennie, s megérdemli-e az »orosz nemzeti kereskedelmi hajósereg« csattanós elnevezését? Van nálunk bőségben és kitűnő hajóépítési faanyag, de milyen maga az építés ? Mi kíméletlenül pusztítjuk a hajóépítésre alkalmas fát szolgáltató erdeinket, de honi hajógyárak, hajóépítők elégtelensége miatt a kivágott fa potom árért idegen hajórajok javára fordíttatik. Az orosz lobogót viselő hajók többnyire külföldön épültek és szereltettek fel, a rajtuk szolgáló legénység gyakran idegenekből áll, sőt a hajók tulajdonosai is nem benszülött oroszok, hanem külföldi alattvalók s legjobb esetben orosz tulajdonosok birtokos társai.« S több effélét mond, felhíva a kormány figyelmét egy független, valóban orosz nemzeti hajóraj alakítására. KÜLÖNFÉLÉK — Kisfaludy Károly emlékszobrára vonatkozólag a következő sorokat vettük: Három évvel ezelőtt történt, hogy Lovászpatonán több fiatal ember egy Kisfaludy Károlynak születéshelyén, Téten, fölállítandó szobor javára színi előadást és tánczvigalmat rendezett. Az eredményezett összeg — mintegy 80 főt — illető szoborbizottság nem létezvén, egyszerűen letéteményeztetett a pápai takarékpénztárba. Most tehát várnunk kellene, migyen akad néhány befolyásosabb egyén, kik nem restellik Kisfaludy emlékének azt a fáradságot szentelni, hogy a pénz kezelését és befolyásuknál fogva annak gyarapítását magukra vállalják. Azonban ez nem az egyedüli e czélra bejött összeg. A derék tétiek még a katonaiak előtt rendeztek e czélból bált és szinelőadást. A dolgok természetes menete tehát az lenne, ha a t. téti rendezők megnevezvén a helyet, hol pénzüket — valószínűleg gazdagon — kamatosítják, a katonai pénz is hozzá csatoltassék. Fölkérem tehát nagyon tisztelt téti ügybarátainkat, szíveskednének hírlap útján e kérelmemet teljesíteni, miáltal egyúttal némi obscurus insinuatiókat, melyek könnyen hivőknél netán hitelre találtak, a saját és az ügy érdekében nyilvánosan megczáfolnák és viszszautasitanák. Lövinger Gyula: — A honvédegyletek központi választmányának benyújtott kérelmeinél fogva a magyarországi vasúti és hajózási társulatok a folyó évi october 6-án tartandó országos honvédgyűlésre Aradra utazó honvédeknek, az igazgatóságoknak bemutatott és kellőleg kiállított igazolványa mellett következő árkedvezmény engedélyeztetett. Az osztrák állam, mohács-pécsi, kassaoderbergi, m. kir. állami, észak-keleti, alföld-fiumei, magyar-keleti és az első erdélyi vasutaknál a második osztályért a 3-ik hely ára, a harmadikért a 2-ik árának felefizetendő. A magyar-nyugati és pécsbarcsi vasutaknál 50 százalék elengedést adtak. A cs. kir. szab. déli, első magyar-gácsországi és tiszavidéki és arad-temesvári vasút 33'/1'A elengedést ad. A vágvölgyi vasútnál az ezüst árkeletet nem értve másod osztályban 18 krral, harmadosztályban 12 krral személy és mértföldenként fog felszámittatni. Az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási társaság hajóin az első helyen utazók a 2-dik hely egész árát, a második helyen utazók az első hely fele árát fizetik. Ezen árkedvezmény oda- és vissza engedélyeztetett és pedig oct. 1-től 10-ig. Felkéretnek tehát ezen honvédegylet tagjai, kik még a szükségelt igazolványnyal ellátva nincsenek, hogy e végett Krivácsy József ezredeshez (molnár-utcza 31) forduljanak. — A nőipartanodába a beiratások naponként 9—12 és 3—6 közt történnek. Felvétetnek oly nőnövendékek, kik 12 évet betöltöttek s a teljes népiskolai folyamról vagy a polgári iskola megfelelő szakaszáról bizonyítványt képesek felmutatni, avagy a felvételi vizsgát letették. Tandíj havonként 2 ft. Felnőttek számára nyelvekből, könyvvitelből, váltóisméből s egyes iparágakból külön folyamok is rendeztetnek. A beiratások helye: Üllői út 1. sz. H emelet. — A nőipartanodát fenntartó buzgó nőiparegylet legközelebbi vasárnap a svábhegyi Eötvös-féle villában szüreti ünnepélyt fog rendezni tombolával s tánczmulatsággal egybekapcsolva, melyről később még megemlékezünk. Renz circus igazgató is megígérte az egyletnek, hogy javára egy előadást fog rendezni, azonban adott szavát később egészen indokolatlanul visszavonta. Strampfer budapesti német színháza csődbe jutott. Strampfer színházigazgató, mint lapunkban említve volt, díszelőadást kívánt rendezni a német vasúti igazgatók tiszteletére, kik most a fővárosban időznek. A ma estére tervezett díszelőadás azonban elmarad, mert a színigazgató időközben csődbejutott. Midőn a vasúti közgyűlésen ma délben Fournier elnök erről a tagokat értesíti, azok annyira különösnek találták ez esetet, midőn egy színigazgató ingyenes előadásra hívja meg őket, és ők a belépti jegyeket megfizetni készek — s a színház mégis megbukik, — hogy az értesítést hangos kaczajjal fogadták. — Ritka csodabognár. Ki nem hiszi, olvassa el a szent »Magyar Állam« mai számában mely lap — mellesleg mondva — általában jobb humoristikus lap a »Mátyás deák«-nál, ott megtalálhatja a következő sorokat: »Figyelmeztetés. A közelgő iskolaév kezdetén van szerencsém t. paptársaimat arra figyelmeztetni, miszerint az általam magyarított Meg-féle »Hitelemző Tanítások a népiskolák alsó osztályai számára« czimű munkából még vagy 60 példány áll rendelkezésemre, melyeket egyenkint három végzendő sz. miseért (ad intentionem dantis) egyszerű levelezési lapon megrendelhetnek. Esztergom 1874. sept. 28. Farkas Sándor leánytanodai hitelemző.« Kell-e ennél fényesebb bizonyíték, hogy a kath. papok nem materialisták, de nem is e világba valók ? » Az északi sark utazók a bécsi földrajzi társulat ülésén. A cs. k. osztrák földrajzi társulat Bécsben sept. 29-ki gyűlésen, melyen Payer és Weyprecht felolvasásokat tartottak útjukról, a tudomány barátai és a tudvágyó fiatalság nagy számmal jelentek meg. Esti 7 órakor jelent meg Payer vadász főhadnagyi ruhában, Weyprecht, Orel és Brosch pedig tengerészeti egyenruhásokban, és dr. Kepes honvéd egyenruhában. Ott volt az osztrák miniszter körül Unger, Stremayr, Lasser, Koller közös hadügyér, és előde Kuhn báró. A kathedra homlokzatán a Ferencz József földről Payer által készített földabrosz volt látható. Nem sokára megérkezett Rudolf koronaörökös is, ki polgári ruhát viselt s mint egy bécsi lap írja, az utóbbi időben észrevehetőleg megnőtt és megtestesedett. A korona örökös, kit Rainer főherczeg üdvözlött és fogadott, azonnal Payer és Weyprecht felé fordult, kezet nyújtott nekik, aztán barátságos beszélgetésbe ereszkedett velük. Ugyanezt tette Kepes, Orel, Broschal. — A jelenlevők helyet foglalván, a geogr. társulat elnöke, Hauer lovag rövid üdvözlő beszédében tett indítványa folytán a jelenlevők felállással fejezték ki üdvözletüket a sarkvidéki utazók iránt, mondá többi között az elnök, hogy e társulat tette meg a kezdeményezést a sark vidéki utazás véghezvitelére s a czélt Wilczek gróf nemes pártfogása és a bécsi polgárság támogatása által sikerült is elérnie.’Ezután Weyprecht tartott felolvasást az expeditio útjáról. Mondá, hogy nem tudományos készültséggel szerkesztett felolvasás, erre az utazóknak még eddig idejök sem volt; vázolta aztán az utazást kezdetétől fogva végig — többnyire már ismert részletességekkel s azért e felolvasást bátran mellőzhetjük is, miután ismert dolgokat tartalmaz, hanem közöljük az alábbiakban Payer felolvasását, ki mindjárt felolvasása elején mondá, hogy a »Ferencz József föld« alkatát, természetét és sajátságait fogja vázolni. — Payer így szólt: »A Wilczek-sziget tán a legsivárabb földrész a föld hátán, de reánk mégis e föld, melyre először léptünk, oly rendkívül drága volt. Wilczek-földnek neveztük el elismerésül az expeditio anyagi és szellemi támogatása iránt. (Élénk tetszés és taps a közönség részéről.) Hogy magunknak meggyőződést szerezhessünk az iránt, hogy vájjon e föld magas hegyekből áll-e, vájjon continenssel vagy pedig szigetcomplexummal van dolgunk, északra szánkautazást kellett tennünk. Én Orellel, a tiroliakkal és néhány matrózzal, meg három kutyával északnak indultunk egy nagy szánkán, mely 16 mázsával volt terhelve. Három utazást tettünk e föld felfedezésére és pedig mártius közepétől május 4-ig; az első és utolsó északnyugatnak, a középső pedig egyenesen északnak volt irányozva. Ez utazások ama föld megismeréséhez vezettek, mely itt (a földabroszra mutatva) vastag vonásokban és minden igény nélkül a pontosságra föl van jegyezve. A mi a föld jellegét illeti, habár erre bizonyítékokat szerezhettünk volna, a Spitzbergencsoport jellegét látszik viselni továbbra is észak-nyugat felé. Daczára e hasonlatosságnak topographiai tekintetben, geológiai szempontból még ismerő ellentétben áll azzal s Grönland északkeleti részével egyezik. Azon körülmény, hogy én részt vettem a német északsarki expeditióban is, lehetővé tette, hogy e hasonlatosságot az első pillanatra észre vegyem. Mindenütt ugyanazon kőzet, a dolorit volt elterjedve hatalmas, nagy, fékmentes rétegekben, melyek Abyssiniára emlékeztettek. A hegység magassága igen változó; északnyugatra 5000, északra 1000, 3000 lábra emelkednek. Megemlítésre méltó egy gletscher, mely meredek oldalának hossza mintegy 15 német mérföld. Itt azon feltűnő körülményre is lettünk figyelmesekké,hogy minél ritkábban találtunk eddig jég hegyekre,itt annál sűrűbben ötlöttek szemeinkbe,nevezetesen az Ausztria-öbölben volt sok ilyen. Áramlatot e vidéken nem vettünk észre, kivéve egyszer észak felé s ugy látszik, hogy a hegyek is korszakonkint északra vonulnak. A föld tenyészete végtelenül csekély, s hogy mily kevés mérvben létezhetik az áramlat, mutatja az is, hogy itt csak szerfölött kevés vizen úszó fát találtunk, holott Spitzbergenben és Novaja-Semljában egész halmazokra van összerakva. Az első szánkautazás északnyugati irányban történt. Magas gletscherek lettek megmászva és kifürkészve. Roppant hideg volt, a légmérséklet 40. R. szállt alá s ettől nem keveset kellett kiállanunk. Ez utazás alatt egy ritka természeti tüneményre találtunk. A föld egészen különbözőnek bizonyult be azoktól, melyek a sarkvidékeken valaha láttattak. Nem hasonlított az sem Grönland, sem Spitzbergen , sem Novaja- Semljához: ezek barna colorittal bírnak, míg itt minden hófehér és ezüst csillogása volt. A második kirándulás a Hohenlohe-sziget