A Hon, 1874. október (12. évfolyam, 224-250. szám)

1874-10-01 / 224. szám

s azok felett az egyleti jegy­vizsgáló bizottság dönt; fel­­folyamodásokat végérvényesen a közgyűléshez való fellebbezés kizárásával a recurs bizottság intéz el. 13. §. Az állandó egyleti jegyeken kívül az ügy­viteli igazgatóság külföldi vasút-igazgatóságok tag­jainak az egyleti közgyűlésre 3 hétig érvényes ideig­lenes jegyeket is adhat ki. 14. §. E szabályzat 1875. jan. 1-jén lép életbe. Horvátország közigazgatásának reformja. A Horvátország közigazgatásának szervezésé­ről szóló törvényjavaslat, mely ő felsége előleges jó­váhagyásával ellátva Zágrábban megérkezett, igy szól : 1. §. A közigazgatás a törvénykezéstől teljesen elkülönítendő. (A bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény 2ik szakasza.) 2. §. A közigazgatás élén a bán, illetőleg a kormányzat belügyi osztályának főnöke (1869. H. t. ez. 5. és 10. §§) áll. 3. §. A horvát és szlavón királyság területe nyolcz megyére osztatik fel, melyek székhelyei: Zág­ráb, Fiume, Kőrös, Varasd, Belovár, Eszék, Pozsega és Vukovár; minden megye közigazgatási kerületek­re (alispánságok) oszlik fel. A megyék esetleges kikerekítése, valamint az alispánságok területi kiterjedésének, ezek székhelyei­nek meghatározása a kormány által rendeleti úton történik. 4. §. A közigazgatási hatóságot első­sorban az alispánságok, azután a városi municipiumok, másod­fokon az országos kormány a belügyi osztály , a vallás- és közoktatási ügyekre vonatkozólag a vallás- és közoktatási kormányzati osztály által gya­korolja. 5. §. A közigazgatás körébe tartoznak azon ügyek, melyek a belügyi s illetőleg vallás- és közok­tatási kormányzati osztálynak tartják fenn, vagy jö­vőre törvény által ezekhez utaltatnak; továbbá a magyar-horvát közös kormány azon ügyei, melyek elintézésével az 1868. I. t. sz. 24. és 45. §§-ai értel­mében a kir. horvát-szlavon kormány és annak kö­zegei bizattak meg. 6. §. Az alispánságok igazgatása Zágráb, Fiu­me, Körös, Varasd, Belovár, Eszék, Pozsega és Vu­kovár székhelyeken az illető megyék főispánjait illeti; a többiek élén alispánok állanak. Az előbbiek első osztályú, az utóbbiak másodosztályú alispán- Bstgok. A főispánok egyúttal a megyében levő többi alispánságok felett is gyakorolják a főfelügyeletet. A fő- és az alispánok, mint az illető hatóságok elnökei mellé a közigazgatási szükségleteknek szi­gorúan megfelelő fogalmazó- és segéd­személyzet adatik. A hivatalszemélyzet, valamint a közigazgatási hivatalnokok szolgálati fokozatai, fizetései s más il­letményei a mellékelt jegyzékben vannak kimutatva. 7. §. A főispánt a bán előterjesztésére őfelsége a király nevezi ki. Az alispánt, valamint az egész fogalmazó- és szakszemélyzetet a főispán előterjesz­tésére a bán nevezi ki, és pedig korlátozás nélkül az illető megye hivatalnokaira, vagy folyamodóira. Az iroda- és szolgaszemélyzet kinevezése az illető alis­­pánság elnöke által történik. Az alispánok, valamint a fogalmazó és szak­hivatalnokok kinevezését rendszerint a pályázati hir­detésnek kell megelőznie, a segéd- és szolgaszemély­zet kinevezését illetőleg a fennálló külön szabályok érvényesek. Az előírt szolgálati esküt a fő- és alispánok a bán, esetleg helyettese előtt teszik le ; az alispánság többi hivatalnokai ellenben a fő- illetőleg az alispán előtt. 8. §. A fő-, illetőleg az alispánt akadályozása vagy távolléte esetén, vagy ha az állás nincs betöltve, ha a bán mást nem határoz, az illető alispánságnak rangsorozatban legidősbb fogalmazó hivatalnoka képviseli, ki ez esetben elöljárója összes jogait és kötelességeit átveszi, a saját felelőssége alatt gya­korolja. 9. §. A megyei hivatalnokok a főispántól kezd­­ve mindvégig, továbbá a községi jegyzők és pénztár­nokok, a­míg szolgálatban állanak, országgyűlési kép­viselői mandátumot el nem fogadhatnak. 10. §: A főispánok virilis joga a horvát-szlavén országgyűlésen, valamint a közös országgyűlés főren­diházában ezen törvény által nem érintetik. 11. §. Az irodai és egyéb átlagosan számítható kiadások fedezésére az illető alispánságok főnökeinek aránylagos átlag utalványozandó, melyről ők minden évben a kormánynak számolni tartoznak. 12. §. Az alispánságok hatáskörébe tartoznak: 1. Mindazon ügyek, melyeket a létező szabá­lyok szerint a kerületi hivatalok és megyék akár el­ső, akár másodfokulag intéztek el, a mennyiben azok ezen törvény 14 és 18-ik §§ ai által az alispánsági és megye-közgyűlésekhez nem utasittatnak. 2. Mindazon ügyek, melyek elintézésével azok az 1868. 1.1. sz. alapján, vagy a k. országos kormány vagy a közös horvát-magyar kormány által megho­zatnak. 13. §. Minden alispánságban annak egész köz­­igazgatási területéből képviselet szervezendő. Ezen képviseletek szervezését és az azok által tartandó közgyűléseket illetőleg az 1870. XVII. t. sz. 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11,12, 13, 14, 16, 17, 18, 19, 20, 21. és 22-ik §§ ai érvényesek a következő eltéré­sekkel : a) az említett törvény 5-ik szakaszában c) alatt említett megyei hivatalnokok megszűnnek a közgyű­lés valóságos tagjai lenni, s a megyei hivatalnokokra nézve ezen szakasznak csak utolsó kikezdése marad érvényben; b) ugyanezen törvény 20-ik szakasza úgy értel­mezendő, hogy az elnök köteles az absolut többség akaratát határozatul kimondani; c) főispán helyett mindenütt az illető alispán­ság főnöke, illetőleg annak helyettese értendő (6 és 8. §§d); végre d) »közigazgatási választmány« helyett »alis­pánság« teendő. 14. §. Az alispánságok­­gyűlésének hatáskörébe tartozn­ak : 1. az 1870. XVII. t. ez. 3. §. h) alatt emlitett ügyek; 2. azon ügyek, melyek az 1870. XVI. t. ez. 2 és 16-ik szakaszai 2­ 5-ik pontjáig bezárólag, továbbá, melyek ugyanezen törvényc­ikk 48, 49 és 50-ik sza­kaszai, illetőleg a határőrvidéki községi szervezet 18. és 19 pontja és 21. §-a értelmében annak polgá­rosított részére vonatkozólag és a megyéknek tartat­tak fenn; 3. a saját közigazgatási terület, két, vagy több községe között felmerülő vitás kérdések, vagy ezek természetes hatáskörébe tartozó ügyek elintézése, a­mennyiben nem tartoznak a törvényszék elé; továbbá a természetes közigazgatási hatáskör oly ügyei, me­lyek több politikai község érdekét érintik,ha jogi ter­mészetük nem vitás. 4. A községek igazgatása, azok hatásköre, úgy­szintén az alispánságok kormányzata feletti ellen­őrzés. Ezen jogának gyakorlatában a gyűlés jogosítva van egyes esetekben, úgy az illető községtől, vala­mint az alispánság főnökétől a szükséges felvilágosí­tásokat követelni s a tényállásra való tekintettel, vagy fennforgó baj elhárítása czéljából panaszt, ille­tőleg felterjesztést intézni az alispánsághoz, esetleg a kormányhoz; 5. a megyei közgyűlésekbe képviselők vá­lasztása ; 6. az említett, s az alispánságok befolyásá­nak, illetőleg elintézésének fenntartott ügyeken kivül a fő, illetőleg az alispán vagy ennek helyettese az 1870. XVII. t. ez. 3-ik §. k) 1) és m) alatt emli­tett ügyeket is esetről esetre ezen gyűlések tárgya­lása alá bocsáthatja, a nélkül azonban, hogy ezáltal azon joga és kötelessége, hogy ezen ügyeket a tör­vény értelmében saját felelőssége alatt intézhesse el, csorbát szenvedjen. 15. §. Minden megyében évenkint egyszer és pedig tart. folyamában közgyűlés tartandó, mely a megye területéhez tartozó alispánságok képviselői­ből és a virilistákból áll. Ezen képviselők az illető képviseletek által (14. §. 5 p.) kebelükből három évre választatnak és pedig számra nézve hat. Ugyanennyi választatik min­den alispánság részéről. Ezen választások minden harmadik évben az alispánság augusztus havában tartandó közgyűléésn történnek. || Hogyan foganatosítandó ezen képviselők első választása, az a jelen törvény átmeneti intézkedései 2. pont lit. b. állapítja meg. A virilis szavazat a megyei bizottsági gy ülése­ken a megye csak azon lakosait illeti, kik e jogot a horvát-szlavén országgyűlésben is bírják. A választott tagokat az úti és élelmi költsé­gekért megfelelő kárpótlás illeti, melyet a kikülden­dő gyűlés fog meghatározni s a politikai községek közt repartiálni. 16. §. A megyegyűlésen a főispán, akadályo­zása esetén a megyének a bán által erre kijelölendő egyik alispánja elnököl. 17. §. A megyegyülés összehívására és veze­tésére, valamint a hozzá utasított ügyek tárgyalásá­nál követendő eljárásra nézve az 1870. XVIII. t. ez. ide vonatkozó határozatai érvényesek. 18. §. A megyegyülések hatáskörébe tar­tozik . 1. Az 1870. XVIII. t. sz. 3. §-ában l­t b-ben felsorolt ügyek. 2. Olyan két vagy három politikai község ter­mészetes hatáskörébe tartozó vitás, de nem törvény­szék elé való ügyek eldöntése, melyek az illető megye két vagy több alispánságának területén vannak; to­vábbá a természetes hatáskörbe eső olyan ügyek el­döntése, melyek több ilyen község, alispánság vagy az egész megye érdekeit érintik,habár nem vitás ter­mészetűek. 19. §. Az alispánságok, vagy alispáni és megyei gyűlések intézményei, döntvényei és határozatai ellen az illető feleknek, vagy érdekletteknek a dönt­vény, vagy határozat kihirdetése, vagy kézbesítése után nyolcz nap alatt joguk van az országos kor­mányhoz felfolyamodni, e folyamodást az alispánság­­nál írásban kell beterjeszteni vagy jegyzőkönyvbe ve­­zetni. A ma napok, midőn az illető felfolyamodás vagy panasz esetleg a postán szállíttatik, a fentebbi határ­időbe nem számíttatnak. 20. §: A megyei közigazgatás az évi előirány­­zatban megállapított költségeinek és szükségleteinek fedezésére, az országos költségvetésben dotatio lesz kijelölve. 21. §- Mindaz, a­mi a törvényben akár első, akár második instantiában nem a megyékhez, illető­leg az alispánságokhoz vagy megyei gyűlésekhez van utasítva, az országos kormányt illeti, valamint a má­sod, illetőleg harmadfolyamodású panaszok elintézé­se ; végül őt illeti a főfelügyelet a megyék s a megyei gyűlések egyetemes igazgatása fölött és pedig ez utóbbira nézve az 1870. XVIII. t. sz. 46. §. értel­mében. 22. §. Azon időt, midőn az e törvényben életbe­léptetendő alispánságok megalakittatnak, külön ren­delet határozza meg. 23. §. Azon törvények és rendeletek, melyek és a mennyiben a jelen törvénynyel ellentétben állanak, eltöröltetnek s elvesztik érvényöket. 24. §. A jelen törvény végrehajtásával a bán bizatik meg. A közegészség érdekében. 11. A templomok és templomlátogatásnak múlt czikkünkben emlitett s több fel nem sorolt káros volta régóta ismeretes és csodálkoznunk kell afelett, hogy az egészségtan ez irányban — nem csak nálunk, hol oly elhagyatott árvaságban sintődik, de még másutt sem sokat törődött. A régi templomokat illetőleg nem sokat lehetne már javítni rajtuk, de mégis igen üdvös dolog volna, ha a kicsiny ablakok megnagyobbittatnának, és minden reggel szorgalma­tosan kinyitogattatnának, hogy friss levegő s nap­világ hasson be; környékéről az árnyat adó s nyir­kosságot teremtő fák más alkalmasabb helyre ültettet­­nének, a padozat fakoc­kákkal rakatnék ki, a bejá­ratok pedig a külső hidegtől megvédetnének, s télen pedig fűtés alkalmaztatnék. Ez utóbbira jég vagy gőzfűtés a legalkalmasabb lenne — mint pl. a szín­házakban. Ezen kívül a templomokat rendesen és szorgalmasan kellene tisztogatni, s egyátalán nem tűrni, hogy bennök romlott levegő legyen. A­mi a templom hideg volta elleni privát intézkedést illeti, azon sok helyen úgy segitnek a vén asszonyok, hogy melegített téglát, meleg vízzel telt fazokat stb. visznek magukkal s azokat teszik ma­uk alá. Magától értetődik, hogy a templomokban vagy azok alatt sírboltok egyátalában meg nem tűrendők. Új templomok építésénél mindazon tekintete­ket szem előtt kellene tartani, a­miket az egészség­tan megkövetel azon nagyobb helyiségeket illetőleg hol sok ember szokott összegyü­lekezni, s mely irány­ban az egészségtani szabályokra a tapasztalat vezet­te az embereket. Tehát szabad téren kell a templo­mokat építeni, lehetőleg félre­esőleg azonban az ut­­czai zajtól és gyáraktól; az építésre jó száraz anya­gok alkalmazandók, az ablakok nagyok, a padozat kideszkázott, és czélszerű fűtésről gondoskodva le­gyen. Magától értetődik, hogy úgy legyen építve hogy a szónok s hallgatói érdekében jó akusztikája legyen. — Az utczai lárma ellen sok helyt azon el­járást hozták be, hogy istentisztelet alatt minden templom előtt csak lépést szabad hajtani, s ez irány­ban figyelmeztető táblák vannak felállítva. H­a mindezek daczára is a levegő a kívánatos kellékeknek meg nem felelne, akkor mesterséges szel­lőztetés alkalmazandó, mely legczélirányosabban a fűtéssel hozható összeköttetésbe. A szellőztetésnek , ha a templom tömve van, az istentisztelet alatt is történnie kell, a nélkül azonban hogy légvonat okoz­­tassék. Még a templomi székek ajtók s ablakoknak ólomtartalmú festékekkel befestése is káros hatású lehet, ha az évszak nem különösen meleg s a temp­lomnak nincs jó szellőztetése. Ezen sorokban vázlatosan feltüntettük, hogy közegészségi tekintetekben a templomok építésénél is minő követelményeket kell szem előtt tartani. S az újabban épült templomok legtöbbnyire már többé kevésbé meg is felelnek ezeknek. De szólanunk kell azon egyházi egynémely szertartásról, melyek a templomokban végeztetnek, név szerint az ú­r­v­a­­csorája és a keresztelésről, melyek ellen egészségtani tekintetből nem szabad fel nem említenünk,hogy ezeknél oly körülmények fordulhat­nak elő, melyek sok szerencsétlenséget okoztak és okozhatnak. Úrvacsorájánál könnyen megfogható ez, ha rágondolunk, hogy a legkülönfélébb emberek ajkai egy és ugyanazon kehelyt érintik. Hallgatunk arról, hogy ez után állítólag mérgezésnek is esett volna áldozatul a magába szállt s bűnbocsánat jelké­pét élvező, mint a­hogy az Mark: Die Lehre von den Giften czimű munkájának 42-ik lapján s Grüner Almanach für verzte 1783. 82-ik lapján olvasható. Hanem sokkal többet mondhatni a keresz­­telésről. A már említett Fran így nyilatkozik: Az újszülöttek iránti gondoskodás megköveteli, hogy a keresztelésnél azon eljárás, mely a kisded egész­ségére helyrehozhatóan káros lehet, teljesen mellőz­­tessék. Az, hogy a kisded hideg télben, vagy hűvös őszi s tavaszi időjárásban vagy a forró nyári napon a templomba vitetik s ott keresztvízre tartatik, a kisded egészségére ép oly nagy károkat hozhat, mint annak egészen hideg vízzel való keresztelése. Az, hogy a megkeresztelt gyermeket meg nem törlik és szárítják azon balhiedelem miatt, hogy a keresztelő víz letörlése által a keresztség szentsége megsértet­nék, és ily káros. Grüner beszéli, hogy egy csekély mérvű kiütésekkel bíró gyermek, minő kiütések az egész világon elő szoktak fordulni a kisdedeknél, csakhamar a megkeresztelés után a kiütések eltűnése mellett el kezdett sírni,görcsöket kapott s néhány óra alatt elhalt. Ezért nem ártana s egyátalán nem volna feles­leges törvényileg gondoskodni arról, hogy a tem­plomban való keresztelés csak kedvező körülmények közt, és semmi esetre sem hideg, hanem csak langyos vízzel engedtessék meg, és pedig nyáron a gyer­meknek legalább 4, télen pedig csak 8 hetes ko­rában. Mit szóljunk az erőszakos keresztelésekhez? Tudunk több esetet, hogy a nazarénusok, ezen a hat­vanas években nagy mozgalmat keltett új vallási ra­jongók — kiknek egyik hitágazatuk többek közt, hogy a keresztelésnek, vagy bemerít­tetésnek — mint ő náluk dívik —csakis akkor van értelme, ha az il­lető felavatandó elég észszel bír arra, hogy felfogni képes e magasztos szertartás jelképi fontosságát. Vélekedésünk szerint a vallás szertartásainak a mai felvilágosodott században nem szabad föláldoz­nunk a közegészség ügyét. S bár jól tudjuk, hogy a tárgy, melyet megpendítünk, oly darázs fészek, mely­be nyúlni épen azok, kiknek legelső­sorban nem­csak hatalmuk, de kötelességük lenne, vagy nem elég bátrak, vagy pedig még az akarat is hiányzik náluk. Pedig ha a templomokat s szertartásokat, me­lyek közül még futólag csak a bucsújárásokat említ­jük, mint melyek nemcsak közegészségi, de sok eset­ben közerkölcsiségi tekintetekből is kifogásolhatók, a közegészségügy rendezésénél oly teljességgel mel­lőzni fogják, mint mellőzi azt az országos közegész­ségügyi tanács által készített törvényjavaslat, nem tarthatjuk kielégítőnek a törvényt a közegészség ér­dekében. Túl kell mai világban már tenni magunkat a hitfelekezetiség előítéletein, s magasabb szempont kell, hogy lebegjen előttünk akkor, midőn hazánk elhagyatott közegészségügyét rendezni akarjuk. Azért is jelenleg a sok közül csak egy­ tárgy kö­rül tett észrevételeinket és nézetünket ajánljuk a törvényhozó testület tagjainak a közegészségügyről alkotandó törvény hozásánál, becses figyelmükbe a közegészség érdekében! A e s k u l á p. A Kisfaludy társasá­g ülése. A Kisfaludy-társaság ma este tartá első ülését a szünidők után. Elnök Gyula Pál később Toldy Ferencz. Tagok összesen 12, közönség ke­vés számmal. A mai első ülésre kitűzött tárgyak közül első volt P­u­­­s­z­k­y Ferencznek ily czimű­ értekezése: »Két középkori olasz művész Magyar­­ország viszonyairól.« A két művész egyike Andrea dei Ferucci vagy másként Andrea di Fiesole hires szobrász volt a maga idejében. Legjelesebb szobrai a Szt.-Jakab egyházban Pistor­­iában ma is láthatók. Fiesole az akkori magyar király rendeletére márvány medenczéket faragott, mintegy korabeli krónika írja, s 1517 körül egy nagy márvány síremléket készített minden valószínűség szerint Bakács Tamás bíborn­ok számára. A másik művész Aristotele Fiovan­­t­i sokkal érdekesebb alak, művész és tudós, foglal­kozására pedig mérnök és építész. Ennek életéről az adatokat Malagora Károly bolognai tudós tanártól kapta. Fiovanti valódi ezermester volt, s ügyesen ki­vitt találmányai becsületére válnának korunkban is bármely amerikainak. Nevezetesen két dűlőfélben levő tornyot Olaszországban kiegyenesített, az igaz, hogy az egyik csakhamar azután összeomlott. — De hát nem is tarthatott örökké. Továbbá egy templo­mot, mely roskadozó félben volt, de életveszély nél­kül szétszedni nem lehetett, egy ügyes gerendázat al­kalmazása által emberáldozat nélkül szétszedett stb. A második tárgy egy Horác-fordítás volt Csalomjaitól. Csalomjai az epistolák I. könyvé­nek 1. epistoláját fordította le az eredeti mérték megtartása mellett, könnyen folyó, csinos nyelvezet­tel. Toldy ajánlja a kiadásra. Ezután Dalmady olvas fel 3 verset: »A haran­gok zúgnak, búgnak,« »Az ifjúkori dal« és »A ra­bok meséje.« A versek csendes nyugodt hangulatuk­kal semmiben sem különböznek Dalmady egyéb mű­veitől. Tóth Kálmán, Popovics Döme szerb költőtől olvas fel egy hosszabb költeményt a szerző saját fordításában. A költemény czíme: »Lázár fejedelem és Milicza királynő.« Továbbá öt szerb népdalt Popovics fordításá­ban s ugyancsak két verset Popovicstól a szerző for­dításában. A versek közül az első ér legtöbbet. Popo­vics a magyar nyelvet kitűnően kezeli, verselésére Szász Károly azt jegyezte meg, hogy »jobban tud verselni mint mi!« Ezután az elnök bejelenti, hogy a »József főher­­czeg utazása« czimű könyvecskének két példányát József főherczegnek átnyújtották, mit az köszönettel fogadott Felolvastatik ezután a bírálat Moliérenek egy névtelen által fordított vígjátékára. A bírálók Szász Károly és Toldy István nem egyeztek meg a fordításra vonatkozó véleményeikben. Szász Ká­roly a fordítást átalában nyereségnek tartja iro­dalmunkra nézve, de részleteiben nem. A vígjáték rímes versben van fordítva, rímelése azonban igen egyenetlen, néhol ugyanis a rímek kitűnőek, míg máshol egészen pongyolák. Toldy a fordítást nem tartja ki­adandónak. Az erre támadt vitában végre azon indítvány fogadtatott el, hogy a darab a fordítónak átdolgozás végett adassák vissza. A folyó ügyek közül megemlítjük még, hogy az elhalt visegrádi plébános Viktorin József a társaságnak 100 forintot hagyományozott, mi köszö­nettel tudomásul vétetik. — Maszlaghy Ferencz a »Vidéken« czimű könyvet ajándékoz a társulatnak, mit hasonlóképen köszönettel fogadnak. KÜLFÖLD A török birodalomból — hetek óta érkező — minden­­tudósítások telték fegy­verkezési hírekkel. A birodalom minden pont­ján, de különösen Bosznia, Szerbia és Montenegro határszélein szak­a­datlanok a készülődések. A nagy­vezér személyesen vizsgálja meg a megerősített vá­rosokat s rendelkezik új erődök építése iránt, hogy a védelem az egész vonalon teljes lehessen. Bámulatos gyorsasággal szerzik be az ágyukat, tűs fegyvereket és a golyószóró lövegeket. Egy tudó­sító szerint a két év óta Törökországnak eladott K­r­u­p­p-ü­gyak száma a 700-at meghaladja s még 230 most újonnan van megrendelve. Biztosan állítják, hogy ez utóbbiak beszállítására három havi határidő tűzetett ki. De nem csak a nagyvezér ily buzgó s a fize­tésre nem csak a budgetre támaszkodik. Maga Va­lide Sultana egyenes érintkezésbe teszi magát az ágyú , más fegyvernemek gyám­okaival é­s magán­pénztárából fizeti őket. A csapatöszpontosítások megkezdődnek. Ez­úttal nem Szerbia, hanem Bolgárország s kiválóan Románia határai szomszédságukban. Az összes had­köteles fiatalság fegyver alá szállíttatott. Egyébiránt ennek a nyitját az alábbiakban ta­láljuk. Ugyanis a belgrádi »Vidovdan« kon­stantinápolyi levelezője szerint Romániában nagyban készülnek a hadi gyakorlatok­­ra, melyen 25000 rendes és 10000 nemzeti katona­ság vesz részt. Nikola montenegrói fejedelmet is oda várják f. hó végére, s fogadására a legnagyobb ké­születeket teszik, mert »vajvodái« és »szerdárjai« is követik őt ez útjában. A román hadgyakorlatokra Szerbiából és Görögországból is érkeznek katona­vendégek. Mindezen katona hírek — a harczias szellemű stambuli levelező szerint — a török császár minisz­tereire kínos benyomással vannak,különösen a nagy­vezér lát azokban a törökökre nézve felette komoly dolgokat a keleti keresztyén államok szövetségét. — Hogy a porta három-négy oldalról való megtáma­dás esetében kellemetlen helyzetbe kerülne — az kétségtelen. Adja az ég — így kiált fel közle — hogy a keresztény népek kormányai az utóbbi tíz évi tapasztalatokból tanultak legyen valamit. Oroszországban van jelenleg két erős ellentétes vándorlási áramlat: Dél­­oroszországban kifelé az Amerikába tömegesen köl­tözködő német gyarmatosok között és másik befelé a birodalom észak-nyugati határszélein a régi Lengyel­­ország határaiban grodno, kovno, vilno s podoliai kormánykerületekben, a­hol az európai bevándorlók, főképen németek, telepednek le. Ez utóbbi gyarma­­tosítási mozgalom ellen a »Golos« azon kifogást te­szi, hogy minden terv és rendszer nélkül, úgy szólva, suttomban megy végbe, s emlékeztetve Il­ik Katalin messzelátó politikájára, mely szerint a bevándorló idegen gyarmatosokat egyedül a nyugati határszél­től messze eső vidékeken volt szabad befogadni, ab­beli aggodalmának ad helyet, hogy miután az oro­szok száz év alatt ezen idegeneket sem voltak képe­sek az orosz nemzettel amalgamizálni s velők az új hazát megkedveltetni, a nyugati határtartományok­­­ban jelenleg sűrű sorokban képződött gyarmatokból idővel igen kényelmetlen békés idegen hódítás nőhet ki. Reméli azonban, hogy ezen telepítvényesek nem fognak élvezni különféle kiváltságokat azon ország rovására a melybe kincseket jöttek keresni. A »Moskovskija Viedomosti« hálás elismerést fejez ki az orosz diplomácziának a Franczia és Oroszország között folyó évi ápril hó 1-én kötött szerződés által az orosz kereskedelmi tengerészet­nek tett nagy szolgálatokért. Szerinte minden orosz elolvasván a most említett kereskedelmi szerző­dés feltételeit, ki lesz elégítve hazafias érzületében, mert többet alig lehetett várni. De ez alkalommal el nem mulasztja azon megjegyzést tenni, hogy az úgy­nevezett orosz kereskedelmi tengerészet még nem létezik. Hol van nálunk, — kérdi a lap — azon honi hajóraj, mely hasznára fordíthatná a szerződés­ben neki biztosított előnyöket ? Létezik ez ugyan a valóságban, de számra és minőségére nézve olyan-e, a­milyennek, a szerződés gondoskodása után ítélve, kellene lennie, s megérdemli-e az »orosz nemzeti ke­reskedelmi hajósereg« csattanós elnevezését? Van nálunk bőségben és kitűnő hajóépítési faanyag, de milyen maga az építés ? Mi kíméletlenül pusztítjuk a hajóépítésre alkalmas fát szolgáltató erdeinket, de honi hajógyárak, hajóépítők elégtelensége miatt a kivágott fa potom árért idegen hajórajok javára fordíttatik. Az orosz lobogót viselő hajók többnyire külföldön épültek és szereltettek fel, a rajtuk szolgá­ló legénység gyakran idegenekből áll, sőt a hajók tulajdonosai is nem benszülött oroszok, hanem kül­földi alattvalók s legjobb esetben orosz tulajdonosok birtokos társai.« S több effélét mond, felhíva a kor­mány figyelmét egy független, valóban orosz nemzeti hajóraj alakítására. KÜLÖNFÉLÉK — Kisfaludy Károly emlékszob­rára vonatkozólag a következő sorokat vettük: Három évvel ezelőtt történt, hogy Lovászpatonán több fiatal ember egy Kisfaludy Károlynak születés­helyén, Téten, fölállítandó szobor javára színi elő­adást és tánczvigalmat rendezett. Az eredményezett összeg — mintegy 80 főt — illető szoborbizottság nem létezvén, egyszerűen letéteményeztetett a pápai takarékpénztárba. Most tehát várnunk kellene, mig­­yen akad néhány befolyásosabb egyén, kik nem res­­tellik Kisfaludy emlékének azt a fáradságot szen­telni, hogy a pénz kezelését és befolyásuknál fogva annak gyarapítását magukra vállalják. Azonban ez nem az egyedüli e czélra bejött összeg. A derék té­tiek még a katonaiak előtt rendeztek e czélból bált és szinelőadást. A dolgok természetes menete tehát az lenne, ha a t. téti rendezők megnevezvén a helyet, hol pénzüket — valószínűleg gazdagon — kamato­­sítják, a katonai pénz is hozzá csatoltassék. Fölké­rem tehát nagyon tisztelt téti ügybarátainkat, szí­veskednének hírlap útján e kérelmemet teljesíteni, miáltal egyúttal némi obscurus insinuatiókat, melyek könnyen hivőknél netán hitelre találtak, a saját és az ügy érdekében nyilvánosan megczáfolnák és visz­­szautasitanák. Lövinger Gyula: — A honvédegyletek közpon­ti választmányának benyújtott kérel­meinél fogva a magyarországi vasúti és hajózási tár­sulatok a folyó évi october 6-án tartandó országos honvédgyűlésre Aradra utazó honvédeknek, az igaz­gatóságoknak bemutatott és kellőleg kiállított iga­zolványa mellett következő árkedvezmény engedé­lyeztetett. Az osztrák állam, mohács-pécsi, kassa­­oderbergi, m. kir. állami, észak-keleti, alföld-fiumei, magyar-keleti és az első erdélyi vasutaknál a máso­dik osztályért a 3-ik hely ára, a harmadikért a 2-ik árának fele­­fizetendő. A magyar-nyugati és pécs­­barcsi­ vasutaknál 50 százalék elengedést adtak. A cs. kir. szab. déli, első magyar-gácsországi és tisza­­vidéki és arad-temesvári vasút 33'/1'A elengedést ad. A vágvölgyi vasútnál az ezüst árkeletet nem ért­ve másod osztályban 18 krral, harmadosztályban 12 krral személy és mértföldenként fog felszámittatni. Az első cs. kir. szab. dunagőzhajózási­­ társaság ha­jóin az első helyen utazók a 2-dik hely egész árát,­ a második helyen utazók az első hely fele árát fizetik. Ezen árkedvezmény oda- és vissza engedélyeztetett és pedig oct. 1-től 10-ig. Felkéretnek tehát ezen hon­védegylet tagjai, kik még a szükségelt igazolványnyal ellátva nincsenek, hogy e végett Krivácsy József ez­redeshez (molnár-utcza 31) forduljanak. — A nőipartanodába a beiratások naponként 9—12 és 3—6 közt történnek. Felvétet­nek oly nőnövendékek, kik 12 évet betöltöttek s a tel­jes népiskolai folyamról vagy a polgári iskola meg­felelő szakaszáról bizonyítványt képesek felmutatni, avagy a felvételi vizsgát letették. Tandíj havonként 2 ft. Felnőttek számára nyelvekből, könyvvitelből, váltóisméből s egyes iparágakból külön folyamok is rendeztetnek. A beiratások helye: Üllői út 1. sz. H emelet. — A nőipartanodát fenntartó buzgó nőipar­­egylet legközelebbi vasárnap a svábhegyi Eötvös-féle villában szüreti ünnepélyt fog rendezni tombolával s tánczmulatsággal egybekapcsolva, mely­ről később még megemlékezünk. Renz circus igaz­gató is megígérte az egyletnek, hogy javára egy elő­adást fog rendezni, azonban adott szavát később egé­szen indokolatlanul visszavonta.­­ Strampfer budapesti német színháza csődbe jutott. Strampfer színház­igazgató, mint lapunkban említve volt, díszelőadást kívánt rendezni a német vasúti igazgatók tiszteleté­re, kik most a fővárosban időznek. A ma estére ter­vezett dísz­előadás azonban elmarad, mert a szín­igazgató időközben csődbejutott. Midőn a vasúti köz­gyűlésen ma délben Fournier elnök erről a tagokat értesíti, azok annyira különösnek találták ez esetet, midőn egy színigazgató ingyenes előadásra hívja meg őket, és ők a belépti jegyeket megfizetni készek — s a színház még­is megbukik, — hogy az értesí­tést hangos kaczajjal fogadták. — Ritka csodabo­gná­r. Ki nem hi­szi, olvassa el a szent »Magyar Állam« mai számá­ban mely lap — mellesleg mondva — általában jobb humoristikus lap a »Mátyás deák«-nál, ott megta­lálhatja a következő sorokat: »Figyelmeztetés. A kö­zelgő iskolaév kezdetén van szerencsém t. paptársa­imat arra figyelmeztetni, miszerint az általam magya­rított Meg-féle »Hitelemző Tanítások a népiskolák alsó osztályai számára« czimű munkából még vagy 60 példány áll rendelkezésemre, melyeket egyen­­kint három végzendő sz. miseért (ad intentionem dantis) egyszerű levelezési lapon megrendelhetnek. Esztergom 1874. sept. 28. Far­kas Sándor leánytanodai hitelemző.« Kell-e en­nél fényesebb bizonyíték, hogy a kath. papok nem materialisták, de nem is e világba valók ? » Az északi sark utazók a bécsi földrajzi társulat ülésén. A cs. k. osztrák földrajzi társulat Bécsben sept. 29-ki gyűlésen, melyen Payer és Weyprecht felol­vasásokat tartottak útjukról, a tudomány barátai és a tudvágyó fiatalság nagy számmal jelentek meg. Esti 7 órakor jelent meg Payer vadász főhadnagyi ruhában, Weyprecht, Orel és Brosch pedig tengeré­szeti egyenruhásokban, és dr. Kepes honvéd egyenruhában. Ott volt az osztrák miniszter körül Unger, Stremayr, Lasser, Koller közös hadügyér, és előde Kuhn báró.­­ A kathedra homlokzatán a Ferencz­ József földről Payer által készített földab­rosz volt látható. Nem so­kára megérkezett R­u­­d­o­l­f koronaörökös is, ki polgári ruhát viselt s mint egy bécsi lap írja, az utóbbi időben észrevehe­­tőleg megnőtt és megtestesedett. A korona örökös, kit Rainer főherczeg üdvözlött és fogadott, azonnal Payer és Weyprecht felé fordult, kezet nyújtott nekik, aztán barátságos beszélgetésbe eresz­kedett velük. Ugyanezt tette Kepes, Orel, Brosch­al. — A jelenlevők helyet foglalván, a geogr. társu­lat elnöke, Hauer lovag rövid üdvözlő beszédé­ben tett indítványa folytán a jelenlevők felállással fejezték ki üdvözletüket a sark­vidéki utazók iránt, mondá többi között az elnök, hogy e társulat tette meg a kezdeményezést a sark vidéki utazás véghez­vitelére s a czélt Wilczek gróf nemes pártfogása és a bécsi polgárság támogatása által sikerült is elérnie.’Ezután Weyprecht tartott felolvasást az expeditio útjáról. Mondá, hogy nem tudományos készültséggel szerkesztett felolvasás, erre az utazók­nak még eddig idejök sem volt; vázolta aztán az utazást kezdetétől fogva végig — többnyire már is­mert részletességekkel s azért e felolvasást bátran mellőzhetjük is, miután ismert dolgokat tartalmaz, hanem közöljük az alábbiakban Payer felolvasá­sát, ki mindjárt felolvasása elején mondá, hogy a »F­e­r­e­n­c­z­ J­ó­z­s­e­f föld« alkatát, természe­tét és sajátságait fogja vázolni. — Payer így szólt: »A Wilczek-sziget tán a legsivárabb földrész a föld hátán, de reánk mégis e föld, melyre először léptünk, oly rendkívül drága volt. Wilczek-földnek neveztük el elismerésül az expeditio anyagi és szel­lemi támogatása iránt. (Élénk tetszés és taps a kö­zönség részéről.) Hogy magunknak meggyőződést szerezhessünk az iránt, hogy vájjon e föld magas he­gyekből áll-e, vájjon continenssel vagy pedig sziget­­complexummal van dolgunk, északra szánkautazást kellett tennünk. Én Orellel, a tiroliakkal és néhány matrózzal, meg három kutyával északnak indultunk egy nagy szánkán, mely 16 mázsával volt terhelve. Három utazást tettünk e föld felfedezésére és pedig mártius közepétől május 4-ig; az első és utolsó észak­nyugatnak, a középső pedig egyenesen északnak volt irányozva. Ez utazások ama föld megismeréséhez vezettek, mely itt (a földabroszra mutatva) vastag vonásokban és minden igény nélkül a pontosságra föl van jegyezve. A mi a föld jellegét illeti, habár erre bizonyítékokat szerezhettünk volna, a Spitzbergen­­csoport jellegét látszik viselni továbbra is észak-nyu­gat felé. Daczára e hasonlatosságnak topographiai te­kintetben, geológiai szempontból még is­merő ellentét­ben áll azzal s Grönland északkeleti részével egyezik. Azon körülmény, hogy én részt vettem a német észak­sarki expeditióban is, lehetővé tette, hogy e hasonla­tosságot az első pillanatra észre vegyem. Mindenütt ugyanazon kőzet, a dolorit volt elterjedve ha­talmas, nagy, fékmentes rétegekben, melyek Abyssi­­niára emlékeztettek. A hegység magassága igen vál­tozó; északnyugatra 5000, északra 1000, 3000 lábra emelkednek. Megemlítésre méltó egy gletscher, mely meredek oldalának hossza mintegy 15 német mér­föld. Itt azon feltűnő körülményre is lettünk figyel­mesekké,hogy minél ritkábban találtunk eddig jég he­gyekre,itt annál sűrűbben ötlöttek szemeinkbe,neveze­tesen az Ausztria-öbölben volt sok ilyen. Áramlatot e vidéken nem vettünk észre, kivéve egyszer észak felé s ugy látszik, hogy a hegyek is korszakonkint északra vonulnak. A föld tenyészete végtelenül csekély, s hogy mily kevés mérvben létezhetik az áramlat, mu­tatja az is, hogy itt csak szerfölött kevés vizen úszó fát találtunk, holott Spitzbergenben és Novaja-Seml­­jában egész halmazokra van összerakva. Az első szánkautazás északnyugati irányban történt. Magas gletscherek lettek megmászva és kifürkészve. Roppant hideg volt, a légmérséklet 40. R. szállt alá s ettől nem keveset kellett kiállanunk. Ez utazás alatt egy ritka természeti tüneményre találtunk. A föld egé­szen különbözőnek bizonyult be azoktól, melyek a sarkvidékeken valaha láttattak. Nem hasonlított az sem Grönland, sem Spitzbergen , sem Novaja- Semljához: ezek barna colorittal bírnak, míg itt minden hófehér és ezüst csillogása volt.­­ A második kirándulás a Hohenlohe-sziget

Next