A Hon, 1875. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1875-01-13 / 9. szám
azokkal megismerkedhessék , de nézete szerint ezáltal az általános tárgyalás nem fogna kikerültetni. Tisza Kálmán legkorrektebbnek azt tartaná, ha együttesen nyújtatnának be. Sennyey Pál b. mindenekelőtt az általános budgettárgyalás befejezését tartja bevárandónak. A bizottságiak mindenekelőtt abban kell megállapodnia, hogy akarja e és mikor tárgyalásra kitűzetni. Tisza K. Sennyey utóbbi nézetét helyesli. El kell határozni, várjon tanulmányozás vagy tárgyalás végett terjesztetik-e be. Ghyczy K.: Ha be van terjesztve, a tárgyalás felvétele fölött a ház többsége van hivatva határozni. Mindenesetre a korábbi tárgyalást szeretné, mert az az államkincstárra nézve is haszonnal járna, miután ezen adók májusban is csak akkor válhatnának behajthatókká, ha azok még januárban szentesíttethetnének. Tisza ismétli az együttes beterjesztést. Lukács: A pénzügyi eredmény tekintetéből a kész javaslatokat be kívánja nyújtani. Azt hiszi, hogy erre a bizottság kötelezve is van. Szontagh P. felemlíti, hogy már a tanácskozások elején többen azon nézetet hangsúlyozták, hogy a javaslatok a költségvetés kiadási részének tárgyalása előtt föl ne vétessenek az adójavaslatok. Szintén az együttes beterjesztés mellett nyilatkozik. Szávy elnök azt állítja, hogy ez beszéd tárgyát képezte ugyan, de e tekintetben határozat nem hozatott. Sennyey P. K. véleménye szintén az, hogy a hitelesítés után e javaslatokat be kell nyújtani a házhoz, a bizottság azonban jelentésében javasolhatja a háznak, hogy együttesen vétessenek tárgyalás alá. Paczolay ismétli, hogy a bizottság elhatározta, hogy ajavaslatok együttesen terjesztessenek a ház elé. Eak úgy emlékszik, hogy az együttes tárgyalásra nézve csakugyan nyilatkozott a bizottság, a bejelentést különben szerinte sem lehet megtagadni. Lónyay M. gr. saját véleményét szintén a budgettől teszi függővé, a beterjesztést nem ellenzi. Az érv a benyújtásra különben már úgyis elesett, amennyiben a bizottság már előbb kész volt két javaslatot külön nem nyújtotta be. Mocsáry szintén csak az együttes benyújtás mellett van. Szlávy elnök a szavazást indítványozza e kérdés fölött s azt Sennyey véleménye értelmében felteszi. A többség a benyújtás mellett dönt, a ház tanulmányozhatásának indoka tekintetbevételével. Ezután tárgyalás alá kerül a kereseti adóról szóló törvényjavaslat. Lónyay tájékozást óhajt az iránt, hogy nem lehetne-e egy általános jövedelmi adót behozni. Ghyczy K. azt hiszi, hogy e törvényjavaslat nem gátolja az általános jövedelmi adó behozatalát. Lónyay óhajtaná, hogy a pénzügyminiszter ez iránt legalább annyi felvilágosítást adna tájékozásul, amennyit a pénzügyi bizottságnak adott. Ghycz y K. megjegyzi, hogy az átalános jövedelmi adó szabványait lehet ehez képest módosítani az elfogadás után is, egyébiránt ha a bizottság kívánja, a holnapi ülésben erre nézve felvilágosítást adana. Irányi D. szintén azon nézeten van, hogy nem szerénytelenség, ha a bizottság felvilágosítást kér. Kautz Gy. is helyesnek tartja, hogy előleges értesítést kérjen a bizottság. Az átalános jövedelmi adóra nézve a hírlapokból nem bírt eligazodni és az sem tudja, vajjon nem személyes kereseti adó lesz-e az, vagy tán hozadékils adó lesz. Ennélfogva maga is felvilágosítást kíván, ha az nem most adatik is meg. Paczolay J. ragaszkodik ahhoz, hogy a miniszter az átalános jövedelmi adóról szólójavaslatot előterjeszsze. G h v c. 7. v "Kálmán miflhibfte ism éri hnjrv 07 a holnapi ülésen. Egyébiránt azt hiszi, hogy az csak tájékozásul fog szolgálni. Tisza Kálmán szintén kívánja az előterjesztést és épen csak azért, hogy a bizottság tájékozva lehessen. Sennyey Pál b. azon indítványára, hogy míg az előterjesztés megtörténik, a tárgyalás fölfüggesztessék, az ülés 7 óra után véget ér. A jövő ülés holnap d. u. 5 órakor lesz. A szellemi tulajdonjog megóvására irányzott törvény tervezete. — Az »írók és művészek társasága« által kiküldött bizottság előadójának szövegezése szerint. I. írói tulajdonjog. (Vége.) f) Eljárás. 26. §. A kártalanítási igény feletti határozat, valamint a jelen törvényben megállapított büntetések kimondása, végre az utánnyomott példányok, utánnyomó készülékek stb. elkobzása a rendes bíróságok hatásköréhez tartozik. Az elkobzás bűnvádi utón szintúgy kérhető, mint polgári utón kereshető. 27. §. A bírói eljárás nem hivatalból, hanem csak az érdekeiben sértett félnek keresetére indítandó meg. A büntetés követelésétől e büntetést kimondó bírói határozat kihirdetéséig, a panaszló fél viszszaléphet. 28. §. Az utánnyomás ellen keresetet indítani mindenkinek joga van, kinek szerzői vagy kiadói joga a jogtalan többszörösítés által csorbítva vagy veszélyeztetve van. A már közzétett műveknél mindaddig, mig ellenkezője be nem bizonyittatik, az tartandó szerzőnek, ki a 11. §. 1., 2. p. szerint a mű szerzőjéül van megnevezve. Névtelenül vagy álnév alatt megjelent műveknél a kiadó, s ha ez megnevezve nincs, a bizományos van jogosítva a szerzői igények védelmére. A művön megnevezett kiadó minden más bizonyíték nélkül is a névtelen vagy álnevű író jogutódának tekintetik. 29. §. Az utánnyomás megtorlására indított perekben a bíró, anélkül, hogy a bizonyítékok joghatányára alkotott szabályokhoz lenne kötve, a büntetést a tényálladékok, a tárgyalásból merített szabad meggyőződése szerint állapíthatja meg. 30. §. Ha a műszaki kérdések eldöntésétől függ az utánnyomás tényálladékának, a kár s az illetéktelen haszon összegének megállapítása, a bírónak jogában áll szakértőket alkalmazni. 31. §. Magyarország nagyobb városaiban tudósokból, írókból, könyvárusokból, nyomdászokból s más alkalmas egyénekből szakértő egyletek alakítandók, melyek a biró által elébek terjesztett kérdésekre véleményt kötelesek adni. A szakértő egyletek jogosítva vannak az érdekeltek kívánatéra vitás kártalanítási igények s az elkobzás körül (18—21. §.) választott bíróságok gyanánt eljárni. 32. §. A szakértő egyletek, mint választott bíróságok ítélete ellen felebbezésnek nincs helye. A rendes biróságok ítélete ellen felebbezés akereskedelmi főtörvényszék felállításáig) a m. kir. curiának váltófeltörvényszéki osztályához történik. g) Elévülés. 33. §. Az utánnyomás megtorlására, az ez által okozott kár megtérítésére s az illetéktelen haszon visszaadására emelhető igények iránt a kereseti jog három év alatt évül el. Az elévülés azon nappal kezdődik, melyen az utányomott példányok terjesztése megindult. 34. §. Az utánnyomott példányok terjesztésének megtorlására szolgáló, s az e terjesztés által okozott kár megtérítése iránti kereset joga szintén három év alatt évül el. Az elévülés ideje a terjesztés napjától számítandó. 35. §. Az utánnyomás és az utánnyomott példányok terjesztése nem büntetendő, ha a panasz emelésére jogosított elmulasztja panaszát beadni, vagy a tettes személyét megjelölni három hónap alatt, azon időtől számítva, hogy a vétség tudomására jutott. 36. §. Az utánnyomott példányok és utánnyomó készülékek megsemmisítésére, illetőleg elkobzására mindaddig nyújtható be panasz, míg ily példányok vagy készülékek léteznek. 37. §. A 7 §. a) alatt jelzett azon szabálynak áthágása, hogy a forrás vagy szerző nevének megjelölése elmaradt, három hó alatt évül el Az elévülés azon nappal kezdődik, melyen az ily példányok terjesztése kezdődött. 38. §. Az elévülésre fennálló szabályok határozzák meg, mely cselekmények szakítják félbe az elévülést. A büntető eljárás megindítása nem szakítja félbe a kártérítési igény elévülését, valamint a kártérítési igény pörös érvényesítése sem szakítja meg a büntető eljárás elévülését. II. Képzőművészeti stb. tárgyak. 39. §. A rajzoló vagy idomító művészet (ars graphica vei plastica) körébe eső művek sokasitására alkotóik kizáró joggal birnak. Ily művek szerzői, azok örökösei, vagy jogutódai mindazon jogokkal birnak, melyek az íróknak tulajdonitvák. Az ő beleegyezésük nélkül készült bármely sokasitás — történjék az akár utánképzés, akár erőművészet utján — tiltott utánnyomásnak tekintendő. 40. §. A műtárgy jogos utánképzése ugyanazon oltalomban részesül, mint az eredeti mű. Az ebből származó jogok érvényesítése az utánképzőt illeti. Jogtalan utánképzés sokasítása esetében e jogérvényesítés is az eredeti mű szerzőjét illeti. 41. §. Egyes másolat készítése a szerző engedelme nélkül tiltott utánnyomásnak veendő, ha a mű még a szerző tulajdona és nincs törvényszerű után sokasitva. 42. §. Az hogy a sokasitás az utánzott műtől nagyságban különbözik, vagy lényegtelen eltérésekkel bír, vagy más műeljárás utján állíttatott elő, vagy csak az eredeti mű egy részére terjed, a tiltott utánnyomás tényén nem változtat. 43. §. Ellenben nem tenkintendő tiltott utánnyomás gyanánt: a) ha egy műtárgy egy másiknak előállítására használtatik, és az így készült mű a használt műtől oly lényegesen különbözik, hogy az önálló műnek tekinthető ; b) ha idomított mű rajzolásban, vagy megfordítva : rajzmű idomításban utánoztatik; c) ha műtárgy utánképzése irodalmi műbe vétetik fel, — amennyiben az utóbbi képezi a főtárgyat s az utánképzés csak a szöveg magyarázatául használtatik. d) nyilvános helyeken maradandólag felállított emlékművek utánképzése. 44. §. Műtárgyaknak iparkészítményekbeni utánzása , valamint ipartárgyak utánzása s sokasítása nem esnek jelen törvény rendeletei alá. 45. §. Ha a műtárgy más tulajdonába bocsáttatik át, az által még nincs átengedve annak sokadithatása is. lőt illeti a sokasitási jog. A tulajdonos nem köteles a műtárgyat szerzőjének sokasitás végett átengedni. Mindezen esetekben eltérő külön megállapodás nincs kizárva. 46. §: Fényképezés vagy más hasonló eljárás utján készült művek s utánképzések, ha műtárgyaknak tekinthetők, mindazon törvényes oltalomban részesítvék, mint más műtárgyak. A 46. §. 39—42. s a 43. §. a) b) pontjai kiterjesztettek : építészei, csillagászati, természettudományi, hely-, föld-, vizleirati ügy más hasonló rajzokra és utánképzésekre, habár nem lennének is műtárgyak.in. Zeneszerzeménnyek. 47. §.Az 1—5. és 8—52. §§-ban foglalt határozatok a szerzőnek zeneszerzemények többszörösítése iránti kizárólagos jogára is kiterjednek. 48. §. Utánnyomásnak tekintetnek a zeneműnek a szerző engedélye nélkül kiadott minden oly átdolgozatai, melyek önálló szerzeményeknek nem tekinthetők, nevezetesen valamely zenemű kivonatai, egyes vagy több zeneműszerre vagy hangra történt átdolgozatai, avagy egy művészilegfeldolgozott egységes zenemű egyes dallamainak lenyomatai. 49. §. Utánnyomatnak nem tekintetnek: egy már megjelent zenemű egyes helyeinek idézése, megjelent kisebb zenealkotásoknak önálló tudományos műbe vagy zeneiskolai czélokra szánt gyüteményes művekbe történt fölvétele, föltéve, hogy a szerző vagy a felhasznált forrás megneveztetett, ellenesetben a 24. § ban foglalt határozat lépvén érvénybe. 50. §. Utánnyomatnak nem tekintetik : egy már megjelent irodalmi műnek a czélból való felhasználása, hogy zenemű szövegéül szolgáljon, amenynyiben a szöveg a zenekísérettel együttesen nyomatott ki. Kivételnek az oly szövegek, melyek lényegesen megzenésítés czéljából szereztettek, névszerint dalművek és oratóriumok számára szolgáló szövegek. Ilynemű szövegek csak szerzőjük engedelmével nyomathatók ki a zeneszerzeménynyel együttesen. A szövegnek zenekiséret nélkül kinyomatásához a szerző vagy jogutódja engedélye szükséges. 51. §. A szakértői egyletek, melyek a 31. §. szerint a zeneművek utánnyomása körül felmerült kérdésekben véleményt adni vannak hivatva, zeneszerzőkből, zeneértőkből és zeneművek kiadóiból alkotandók. IV. Drámai müvek, zenemüvek és zenésitett drámai müvek nyilvános előadása. 52. §. Drámai mű, zenemű vagy zenésitett drámai mű nyilvános előadatásának joga a szerzőt és annak jogutódait illeti. Drámai és zenésitett drámai müvek tekintetében közönyös, vajon azok nyomtatásban stb. nyilvánosságra jutottak-e. Nyomtatásban megjelent zeneművek a szerző beleegyezése nélkül nyilvánosan előadhatók, ha a szerző a mű czímlapján vagy a mű élén a nyilvános előadatás jogát fenn nem tartotta. A drámai mű jogszerű fordítója a mű fordításának nyilvános előadatása tekintetében ugyanazon oltalomban részesül, mint a szerző. Az eredeti mű jogellenes fordításának (6. §.) vagy jogellenes feldolgozásának nyilvános előadatása tilos. 53. §. Több szerző esetében a nyilvános előadáshoz valamennyi szerző engedélye szükséges. Zeneműveknél, melyek szövegre készültek, ide értve a zenésített drámai műveket is, elegendő a zeneszerző engedélye. 54. §. A nyilvános előadatásra vonatkozó kizárólagos jog tartama tekintetében a 8—17. §§. határozatai az irányadók. Névtelenül és álnév alatt szerzett művek, melyek első nyilvános előadatásuk alkalmával nyomtatásban még nem jöttek nyilvánosságra, első jogszerű előadatásuk után számított harmincz évi tartamra, hátrahagyott művek a szerző halálától számított harmincz évi tartamra részesülnek a jogellenes előadatás elleni oltalomban. 55. §. Oly drámai művek, zenemüvek, és zenésített drámai művek szerzőjének, melyek műszakilag még nem sokasíttattak, de nyilvánosan már előadattak, az védelmeztetik, ki az előadást jelentő közleményben szerzőnek jeleztetett. 56. §. Aki drámai müvet, zeneművet, vagy zenésített drámai művet teljesen vagy jelentéktelen változtatásokkal jogellenesen nyilvános előadásra hoz, köteles a szerzőt vagy annak jogutódait kártalanítani, s azonfelül a 18. és 23. §- ban meghatározott bírsággal sujtatik. A jogellenes előadás okozójára 20. §. nyer alkalmazást, olyképen, hogy a kártalanítási összeg mérve az 57. §. szerint szabandó meg. 57. §. A jogosult számára az 56. §. esetében nyújtandó kártalanítási összeg az előadásokból befolyt összes jövedelem tekintet nélkül az arra fordított költségekre. Ha a mű más művekkel együtt adatott elő, akkor a körülményekhez képest az aránylag megfelelő összeg szabandó meg kárpótlási összegül. Ha a bevétel ki nem deríthető, vagy egyátalában nem volt, a kárpótlás összegét a bíró legjobb belátása szerint állapítja meg. Ha az előadató nem vétkes, saját haszna mértékében tartozik a szerző iránt kárpótlással. 58. § A 26—42. §§. határoztai a drámai művek, zeneművek és zenésített drámai művek előadatása tekintetében is érvényesek. V. Általános határozatok. 50. §. E törvény 18 . . év ... hó . .. napján lép életbe. 60. §. A jelen törvény kiterjed mindazon irodalmi, rajztani, zene-, és drámai művekre, melyek e törvény életbeléptének ideje után jelentek meg. Az e törvény érvénybelépte idejében létező példányok, melyeknek előállítása eddigelé meg volt engedve, ezentúl is terjeszthetők, még ha előállításuk a jelen törvény által tiltva lenne is. Úgyszintén az e törvény életbelépte idejében fennlevő, jogszerű készülékek, mint szedés, lemezek, kövek, stereotyp-öntvények stb. továbbá is használhatók. A jelen törvény életbelépte idején már megkezdett, de még be nem fejezett többszörösítés, ha eddigelé törvényszerűleg történt, befejezhető. 61. §. A jelen törvény a belföldi szerzők valamennyi művére kiterjed, tekintet nélkül arra: a belvagy külföldön jelent-e meg. Külföldi szerzőknek magyarországi kiadóknál megjelent művei szinte e törvény oltalma alatt állanak. Az Ofenheim-per. (Bécs jan. 12.) A tegnapi tárgyalás folyamának vége felé vádlott arra kérte az elnököt, függesztené fel rövid időre az ülést, mert igen felingerelte a közte és az államügyész közt végbement »kissé heves« szóváltás. Ez az egész jelenet következőleg folyt le : arról az 550,000 írtról volt szó, mely összegről Brassey lemondott, ha megkapja a vasúti munkálatokat. Vádlott e számláról beszélve és az elu | ¡| » ft 1 1 • 1 m « % 1 • 1 — »szabószámlához. — Vádlott szavait rögtön félbeszakítá az államügyész a következő szavakkal : Úgy találom, hogy e hasonlat nagyon lascivus. — Vádlott: Én nem szóltam önhöz, államügyész úr és kikérek magamnak ily megtámadásokat. — Államügyész: Ismétlem, hogy a kifejezés nagyon lascivus volt. — Vádlott (hevesen fölpattanva): Ön még színével sem bir a jogosultságnak, hogy igy megtámadjon. — Elnök: Mérsékelje önmagát. — Vádlott: Jól van tehát, hallgatok, én vagyok a vádlott, de istenemre, más helyen nem tűrnék el ily támadást. A mai ülést elnök 1/2 10 órakor megnyitván, felolvastatik a vád 5. pontja, melyben azzal vádoltatik Ofenheim, hogy miután a társulat átvette Brasseytől a forgalmi eszközök beszerzését, az igazgatótanács több tagjának azt a valótlan vallomást tette, hogy több gyáros és literáns neki 3°/» provisiót, 42,495 frt összegben ígért, de ő nem szándékozik azt a maga személye számára átvenni, hanem a társulat czéljaira akarja fordítni. Ez által arra bírta az igazgatótanácsot, hogy ez az összeget az ő rendelkezésére bocsátotta s vádlottnak Liskovecz Ferencz név alatt az összeg ki is fizettetett. Vádlott erre azt feleli, hogy e vádpontot csak az által lehetett fölállítni, hogy mások a valódi tényállást elferdítették. A 3 °/C -os provisió a szállítási üzletnél teljesen jogosult, mert egy igazgatótanácsi határozat alapján engedtetett meg. „Egy remunaratióban épen semmi rendkívüli sincs. Ő tehát ezt, miután a társulat is beleegyezett, szívesen elfogadta. Ilyesmi minden vasútnál előfordul. Elnök Vétetett-e föl az illető igazgatótanácsi határozatról jegyzőkönyv? — Vádlott: Nem. Ilyesmit nem szokás jegyzőkönyvbe iktatni. Elnök figyelmeztet amaz ellenmondásokra, melyek vádlottnak az elővizsgálat alkalmával és most tett nyilatkozatai között létezik. Vádlott e tekintetben részletes felvilágosításokat ad, mire az elnök így felel: Ez ellentétben áll Siegl gyáros vallomásával, ki azt mondja, hogy önnek nemcsak nem ígért semmit, de azt adja elő, hogy megcsalatott. — Vádlott: E kifejezés ellen kénytelen vagyok a leghatározottabban tiltakozni. Siegl bizonyos fizetést követelt oly mozdonyokra szóló iparjegyeiért, melyek Oláhországba voltak szánva, hol pedig a patent nem érvényes. Itt ismét heves összetűzés fejlődik vádlott és az államügyész között. A Tárgyalás folyamában kijelenti vádlott, hogy Siegl azon állítása ellen, mintha vádlott által megcsalatott volna, máshol fog keresni orvoslást. Következik azon vádpont tárgyalása, mely szerint Ofenheim a 42.495 irtot Liskovecz Ferencz név alatt magának utalványoztatta és kifizettette. Ezen ügy élénk vitát támaszt, melyben az államügyész a vádlevél minden állítását fenntartja. Államügyész: Vádlott ez ügyben egyenesen rászedte az igazgatótanácsot. Azt az összeget nem ajánlották neki a fabrikánsok, hanem ő követelte tőlök; az igazgatótanácsnak pedig azért adta elő valótlanul a dolgot, hogy az összeg neki adassék. E föltevés annál igazoltabbnak látszik, mert az igazgatótanács illető határozataira vonatkozólag hiányzik minden okmány. — E kérdés hosszas szóvitát és eszmecserét kelt a titkos jegyzőkönyvek, hiányos könyvvezetés és okmány megőrzésről a lembergczernoviczi vasútnál. Elnök: Még egyszer konstatálni akarom, hogy a gyámokok kijelentették, miszerint ők nem ajánlották föl az illető összeget, hanem ön követelte azt tőlök és a mondottak után nem térek többé viszsza e tárgyra. A VIDÉK. A vajdahunyadi vár építésére nézve vidékről a következő érdekes sorokat veszszük: A »Hon« e hó első számában megjelent czikkíróinak és továbbá mindazoknak, a kik a hunyadi vár iránt érdeklődnek, szolgáljon megnyugvásul, hogy több hazai lapban tett a vár építkezése elleni felszólalások nem a vár restaurációja ellen, hanem restaurátora ellen voltak intézve. Az országgyűlés pénzügyi bizottsága, valamint a minisztérium is az értelemben intézkedett, legyenek meggyőződve, hogy sem az országház, sem a minisztérium nem akarja az ország kárára az épület fődíszét az enyészetnek átengedni, sőt mint bizonyost mondhatom, hogy mindazon dolgok iránt, amelyek érdekében most történt a felszólalás, a minisztérium már régebben intézkedett. A »Krach előtt vett köntös« hasonlata szép, de ide csupán azért alkalmazható, mivel most az építkezés vezetősége távoztával csakugyan elmaradt a sok czifraság, amely a vár magasztos jellegének csak ártalmára volt és amely rettentő összegeket nyelt el eddig, és továbbá is igényelt volna , amit a következő számokkal könnyen átláthat mindenki. Schulcz Ferencz, a vajdahunyadi vár helyreállítására régészeti szempontból előirányzott 250,000 forintot, lakhatóvá tételére belső felszerelés nélkül 150,000 forintot, összesen tehát 400,000 irtot. Steindl Imre pedig 1874-ben József főherczeg előtt tett nyilatkozatában, már midőn 291.000 Ftot beleépített, előirányzott a vár régészeti szempontbóli fenntartására 800 ezer frtot, lakhatóvá tételére pedig egy és fél milliót, ezen felül előre nem látható esetekre pedig 200.000 frtot. Mindenki átláthatja tehát a hajmeresztő különbséget (Annál feltűnőbb, hogy most némelyek tudni akarják, hogy 38.000 frt mindenre elég lett volna.) Különben a közmondás azt tartja »Nem az a bolond a ki a hét kenyeret megeszi, hanem a ki adja«. Ami a vár jövőjét illeti úgy tudjuk és hiszszük, hogy a kiépítés meglesz. Az építkezők több elismerését illetőleg elismerem én is, hogy e részben elmulasztás történt, amennyiben már legalább két évvel ezelőtt kellett volna, s nem most, a várépítkezés összes személyzetét bő elismerés mellett elbocsátani, mert akkor a hunyadi vár alkalmasint már kész volna és nem volna semmi elrontva az épületen. A részletekbe bocsátkozni úgy hiszem elég alkalmat fog nyújtani Steindl Imre a mérnök- és építész egyletben igért előadása, amelyben az ellene felhozott vádakra felelni igért.« Paulinyi Tóth Vilmos a »Národnie noviny« lap élén értesité Turócz Sz.Mártonból artól Matica tagjait, hogy Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos a Maticában megjelenvén, a Matica tagjainak névsorát s a gyűlések és tanácskozmányok jegyzőkönyveit téritvény mellett átvette. Ez értesítésnek általános és különös jelentősége van. Általános jelentőség vonatkozik a Matica azon tagjaira, kik nyílt tagjai voltak a panslavismusnak s kiknek ekép mintegy hivatalosan adatik tudomására a közlött eset. Különös jelentőséggel azonban azokra bir a fenti értesítés, kik voltak ugyan tagjai a Maticának, gyámolították, dédelgették is azt pénzeikkel — de csak titokban, neveiket czélszerűségi szempontokból jónak látták nyilvánosságra nem hozatni, hogy ők az életben magyarokut tartatva, a pansláv érdekben annál inkább dolgozhassanak. E jelentés az ilyenekre nézve egy intés, hogy amint lehet, simítsák eljárásaikat. Sok tekintetből nagyon jó lenne, ha ama névsor a lapokban közöltetnék, hadd ismerné meg a közönség e denevér-jellemeket, hadd lenne beigazolva a gyanú, mely sok kétes magyarsága iránt nem ok nélkül támadott. A névsor e szempontból való közlése nem lenne felesleges. De ha ez nem történik is meg, a kormány meg____~_ar.ll i *1 1 ____ 1 f !• ___. 1 ^ ___A_______i. Rí tött e hazában, s hogy itt volt a legfőbb idő a miniszterelődök mulasztásait helyre hozni. De a további eljárásra nézve is jó lesz e névsort figyelemben tartani, különösen, ha abban egy-két lutheránus superintended neve is benn lenne foglalva,hogy tudja magát bizonyos ügyekben tájékozni. A tót hírlapirodalom a múlt 1874-ik évben e közlönyökből állott: Narodnie Noviny, Hovenskie, noviny, Národny Alasnik (nemzeti híradó), Katolicke Noviny, Cirkenni Lifty, Karatel, Obzor, Orol, Katolicka skola, Letopis matice slovenszky, Priatel ludu, Barásek, Svornost. E lapok közül csak az utóbbi volt hazafias érzelmű, panszlávellenes. KÜLÖNFÉLÉK. — A király arczképe. Ő felsége jelenleg Than Mórral természet után festeti arczképét. A kép térdkép lesz és ő felségét tábori huszáregyenruhában ábrázolandja. Ez arczképét a király emlékül gróf Esterházynak szánja, a kinek a múlt évi táborozás alkalmával Tatán vendége volt. A képzőművészeti társulat kiállításában már rendbehozták a fűtési készületeket, s a termeket már huzamosabb idő óta fűtik. Újabban képeket Barabás és Somogyi Dániel állítottak ki. Barabás képe nagy mű, mely életnagyságban egész alakban »füvésző tanulót« ábrázol. Somogyi pedig egy tájképet állított ki. — A nemzeti kaszinó rendes évi közgyűlését f. hó 31-ikén déli 12 órakor tartja. — Iparunk emelkedéséhez. A pesti közúti vaspálya társaság egy mühelylyel bir, a melyben eddig csak a szükséges igazítások eszközöltettek. Újabban kisérletképen egy vagyon teljes elkészítését próbálták meg. A kísérlet fényesen sikerült. Nem is közönséges, hanem pompás szalonkocsit készítettek, amelynek minden része magyar munkások kezeiből került ki, és úgy kitűnő dísze, mint gyakorlatias szerkezete által a magyar-osztrák vaspályák legszebb udvari szalon-kocsijaival diadalmasan kiállhatja a versenyt. — Rendőri hírek. Tűz támadt ma éjjel 2 és 3 óra között a 3 koronás utczai 17-ik sz. alatti ház egyik szobájában. A roppant füst következtében a szobában háló néhány gyermek felébredt s kétségbeesett kiáltásukra a szülök is. A zajra egybecsődült házbelieknek sikerült a tüzet, mielőtt tetemes kárt okozott volna, eloltani. Kirabolt villa. Weisz M. A. újpesti uton fekvő villájából, melyben a téli időszakban senki sem lakik, minden ágyneműt, konyha- és más edényeket stb. ehitt. A bútorokat nem bántották. Az újpesti út környéke nélkülöz minden rendőri őrizetet. — A fővárosi ipar szakbizottság üléséből. Miután a városi hatóság az ipartörvény 5. §-a értelmében jogosítva van a nevezett szakaszban meghatározott iparágakra rendőri, egészségügyi és erkölcsiségi szempontból bizonyos szabályokat alkotni, a városi tanács e czélból egy albizottságot küldött ki, melynek munkálata az iparszakbizottság tegnap esti ülésén tárgyalás alá vézetett. Ez ülésben csak 3 pontja a munkálatnak lett elintézve, éspedig a) pontja, mely vendégfogadók, kávéházak és kávémérésekre, b) pontja, mely a zsibárusokra és c) pontja, mely a zálogkölcsönintézetekre vonatkozik. Az a) pontra nézve határoztatott, miszerint az abban elősorolt iparosok a rájuk vonatkozó rendőri szabályrendeleteket különösen a záróra, zene és kéjhölgyekre nézve ezentúl is szem előtt tartsák. A második, vagyis b) pont tekintetében határoztatott, hogy a városi tanács ezentúl is jogosítva teend azon utczákat és tereket megállapítani, melye-ken a zsibárusok üzletet tarthatnak. Ami a tárgyalt 3-ik pontot illeti, a jogügyi bizottság előleges véleményét kivánja az iparszakbizottság kikérni, nehogy a magyar magánjognak fennálló rendeleteivel összeütköző határozatot hozott. A »pesti népbank« csődjében érdekeltek, különösen a betevők,tegnap a vigadó épületben gyűlést tartottak. A fölött tanakodtak, hogy mit kellene tenni arra nézve, hogy e csőd minél előbb véget érjen, illetőleg, hogy a betevők s más hitelezők minél előbb valamihez jussanak. Elnökül Jámbor Ede ügyvéd választatott. Több szónok hangsúlyozta, hogy mit sem tudnak arról, miszerint valami nevezetesebb történnék arra nézve, hogy e csőd, melyben ezer még ezer szegény család vagyona nagyrészben legnagyobb részével érdekelve van, lebonyolíttassék. Felemlíttetett több helybeli és bécsi csődügy, amelyek roppant bonyodalmuk daczára aránylag rövid idő alatt véget értek. Felhozták, hogy a bécsi Wechslerbank csődje 40 millió passivával alig több mint 112 év alatt be lett fejezve. A népbank csődje mintegy 2 éve tart, s még csak kilátás sincs arra, hogy egyhamar véget érjen. A sok gravamen daczára nem sokat lehetett határozni. A határozat mindössze annyi volt, miszerint felkérik a törvényszéket, hogy intézkedjék Guba elhunyt választmányi tag helyett másnak választása iránt. Megfogják sürgetni, ha szükség lesz rá, a tömeggondnokot, választmányt és pelügyelőt. Azt is hangsúlyozták, hogy az ügy természete és a csődrendtartás is sokban akadálya annak, hogy az ügy eddig előbbre nem haladhatott. — R e g é ny. A toulosei másodbíróság előtt a napokban következő szerelmi viszony ért véget. Henri Gayrand d’Auriton marquis beleszeretett egy Bouscant Blanka nevű fiatal, szegény, de igen kedves és szép polgárleányba. El akarta venni, de az összeránczolt szemöldökű, szigorú mama , a marquisnő ellene szegült s keményen rárivalgott fiára, hogy szakítsa félbe e viszonyt, mely nem fér össze társadalmi állásával. A fiatal marquisban azonban nagyobb volt a szerelem, mint az anyja iránti engedelmesség. Csak az alkalomra várt, hogy czéljához jusson. Egy napon a marquisné eltávozott sauveterrei kastélyából. Ezt a fiú arra használta föl, hogy kedvesével és 5 tanúval ünnepiesen öltözve a templomba ment. A pap épen végzé a misét s áldást akart adni híveire, midőn a szerelmes pár az oltár zsámolyához térdelt. A pap össze is adta őket. Erre bevonultak a sekrestyébe, de a papnak csak ott ötlött eszébe, hogy azok, kiket a házasság kötelékével összefűzött, tán nem is teljes korúak, ha minthogy nem is voltak azok. Vonakodott tehát őket bejegyezni a házassági lajstromba. A fiatal marquis azonban nem sokat gondolt a dologgal, kocsiba ültető menyasszonyát, a kastélyba hajtatott és ott hatalmas lakomát csapott. A lakoma legjavában folyt, midőn betoppant a mama. Lett aztán »ne mulass«. — Ki jobbra, ki balra menekült. Az ügy mint mondók, bíróság elébe került, mely a házasságot érvénytelennek és semmisnek jelentette ki. — Hogy a szerelmes pár mit mondott erre, felebbezte-e és hová az ítéletet ? — arról hallgat a krónika. — Annyi bizonyos, hogy rosz idők járnak a szerelmesekre: hiú, nagyra vágyó, összeránczolt szemöldökű mamák, aztán törvényszék ! — Prózai világ! — A Debreczen gőzhajó, mely — amint annak idején lapunk is említé, hirtelen ott rekedt a Duna közepében a jég közt, már két hét óta kétszáz ember szabadítási erőlködéseinek volt tárgya. A munkások, a szorongatott járművön segítendők, nagy fáradtsággal és türelemmel csatornát vágtak számára a jégtorlaszokon keresztül, és e csatorna már-már a lánczhidat érte el, midőn ma egy hirtelen víznyomás következtében a jég állása egyszerre megváltozott, s az említett csatornát, két heti megteszi-IaU --- ..b.i n-rt/haAnyót, Q7Annál bontották el, úgy hogy a csatorna egész hosszában csak ittott látható a Duna víze. A jégtorlaszok oly váratlanul lepték meg az épen ott munkálkodókat, hogy ezek maguk is veszélyben forogtak s csak nagy bajjal menekülhettek a partokra, honnét ezeren és ezeren nézték az érdekes és sajátszerű látványt. A »Debreczen« már most jég megindulása előtt aligha fog megszabadulni jeges börtönéből. — A keleti vasút főkönyvvivőjének elfogatását már tegnap jelentettük. Az elfogatás részleteiről ezeket olvassuk: Bot 11k vezérigazgató arról értesült, hogy Pope (ez a főkönyvvivő neve) pénzesleveleket kapott Weisztől, ki azóta le lett tartóztatva, mert a hamisított szelvényeken túladni próbált. Újabban még az is észleltetett, hogy a már beváltott szelvényekből, melyeket beváltás után eltenni szokás, vagy 14.000 frt ára hiányzik. A vezérigazgató tegnap magához hivatta a főkönyvvivőt, ki eleinte tagadni akart, de midőn a vezérigazgató megjegyezte neki, hogy a hamisításban való részvétele már be van bizonyítva, összerogyott és kényezve elrebegte vallomását. A vezérigazgató erre kijelente neki, hogy írjon levelet nejéhez, azután át fog adatni a fenyítőtörvényszéknek. Pope kények közt csak azt kérte, engedjék meg neki, hogy nejét és kisded gyermekét viszontláthassa. Bottlik úr ez eredményt azonnal bejelentette Vay bárónak, a társulat elnökének és néhány igazgató-tanácsosnak, mire elhatároztatott, hogy Pope átadatik a fénylőtörvényszéknek. Ez tegnap délben meg is történt. Pope 19 éven át működött mint főkönyvvivő, előbb a tiszavidéki, majd az első erdélyi, 6 év óta pedig a keleti vasútnál, hol évi fizetése 4 200 frtra rúgott, úgy, hogy halála esetére a társulat 2000 frtnyi évi nyugdíjjal tartozott volna özvegyének. Pope neje csak 20 éves, 3 év előtt egy helybeli leányintézet igazgatónéja volt, ekkor ajánlat tétetett neki, hogy vállalja el József főherczeg gyermekeinek neveltetését, de ő Pepéhez ment nőül. A házasságból egy gyermek született. — A budapesti állat- és növényhonosító társaság jegyzőkönyvi és nyílt köszönetét fejezi ki Petz Ármin budapesti műkertésznek az általa az állatkertben dij nélkül eszközölt jelentékeny kerti munkálatokért, és a parkozáshoz szükséges tervezet elkészítéséért. Az igazgatóság. — Halálozás. Szapáry István gr., Pestmegye főispánja, Szapáry László altábornagy, dr. Wenkheim Lászlóné szül. szapáry Franciska szomorodottan jelentik atyjuk Szapárt, mura-szombathi és szécsi-szigethi Szapáry Ferencz gr. halálát A 71-ik évében elhunytnak tetemei Nagy-Abonyból az alberti irsai családi sírboltban fognak eltakarittatni. — Postai rablás. Szarvasról azt távirják a »Ref.«-nak, hogy vasárnapon délután 3 óra tájban Szarvas és Mezőtúr között a szarvasi postáslegényt meggyilkolták s a postai küldeményt elrabolták. A magyar földrajzi társulat január 21-én d. u. öt órakor az akadémia hetiüléstermében rendes évi közgyűlését tartja. Tárgyai: jelentés az 1874-ik évi földrajzi felfedezésekről. Vámbéry Ármintól ; titkári jelentés a társulat 1874. évi működéséről ; pénztárnoki jelentés ; indítványok ; választások. — III. Napoleon halálának évfordulóját (jan. 9.) ezúttal is megülték Parisban, melynek legtöbb templomában gyászisteni tisztelet tartatott. Legnagyobb volt a gyászoló bonapartista közönség a szt. Ágoston templomában, hol a párt több emberei: Matild herczegnő, Murat, Mouchy, Roucher, Béthi, Durny, Cassagnac, Lagnerronniére, Casablanca sat. voltak jelen. Izabella exkirályné, ki különben a Napoleon-család minden gyászában