A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)

1875-02-24 / 44. szám

em van e parlamenti reformeszínéknek egy másik categóriája, mel­lyel nem állnak szemben e nehézségek. A képviselők díjazását értjük. Néhány év óta — igaz, hogy helytele­nül — túlságosan magasra emelkedtek a parlamentáris gépezet költségei. Ötszázezer év budget előirányzat mellett felül költött a két ház a tizenkétszázezren, s az e fölötti megütő­­dés abban nyilvánult, hogy számtalan helyről kezdték emlegetni a napi­díj megszünteté­sének ajánlatos voltát? Röpiratokban, hírla­pokban talált szót először e gondolat, majd azonban hangot öltött a törvényhozásban is és Sennyey meg Lónyay programmbeszédének — habár álczázott alakban — nem jelenték­telen passzusát képezi. A dolgok természete hozza magával, hogy az ily jellegű javaslatok ellen a képvi­selők részéről igen kényes dolog felszó­­l­ni. Csak ennek tulajdonítható, hogy e terv még a budgetvita folyamán meg nem kapta liberális részről a maga erőteljes válaszát. Ara, ha a képviselők hallgatnak is, a sajtónak nem szabad hallgatnia. Nem azon pár forintról van itt szó, mel­­lyel néhány képviselő szegényebb, s az or­szág gazdagabb lehetne; egyenesen egy nagy elv megsértése forog itt szóban, a momentán viszonyok nyomása alatt az ország intelligen­­cziájára akarnak itt erőszakolni egy legna­gyobb m­értékben igazságtalan, plutokratikus s a tényleges viszonyoknak meg nem felelő elvet, mely a törvényhozói minősítettséget — ellenére a törvénynek, ellenére a korszellem­nek, ellenére a józan észnek — a nagy va­gyon birtokához köti. Kétségtelen , népszerűbb dolog most minden ilynemű kiadás ellen beszélni. Hisz az adóemelés rémképeitől borzadó közérzület hozsannát kiált minden oly tervnek, mely szinleg megtakarítást mutat. S a­mint helyes is, hogy első­sorban a megtakarítások terén kell állami háztartásunk rendbehozásának eszközeit keresni, úgy másrészt a legnagyobb mérvben lenne az helytelen, hogy erre való törekvésünk közben a legnagyobb érdekeket tévesztenők szem elől. S minden olynemű terv — egy igen nagy elv megsértése lenne. A múlt évek parlamenti működésének van egy nagy eredménye: az inkompatibili­tás. »Nagy« eredménynek bízvást nevezhető , nem lesz soha azoknak, kik létrehozásában részesek voltak, oka megtagadni e részessé­get. De mindamellett vannak hátrányai : sok munkaképes egyént, sok szakértelmet, megannyi — eshetőleg nemes és nagy törek­vést — kiszorít az a törvényhozás teréről. Ám a törvényhozás függetlensége nagy és szent követelmény s annak meg kelle hozni ez áldozatot, mely esetleg itt-ott tehet kárt, de egészben véve minél gyökeresb, annál ál­talánosabb hasznú. Azonban ha most megkoronáznók e mű­vet a képviselői díjazás eltörlésével vagy ne­vetséges alacsony fokra szállításával, örökre száműznők a törvényhozásból a szakértelmet, a dilettantismusra első­sorban hajlandó nagy vagyon játékszeréül dobnák oda a nép kép­viselését, jogosulatlanul korlátoznék a válasz­tás szabadságát, s állami intézményeink közé — melyek sorában máris Róma legkorum­­páltabb időszakára emlékeztetve foglal helyet a virilizmus — behoznók ennek egy­ méltó, csakhogy még vészterhesebb párját. Sajátos viszonyaink kétszeresen helyte­len gyanánt tüntetik föl az ily terveket. An­­­nyiszor volt elmondva már, hogy szinte unal­mas közhel­lyé vált már, hogy legnagyobb bajunk egy erőteljes középosztály hiánya. Pedig nem is annyira hiányzik ez osztály ná­lunk, mint a­mennyire nem érvénye­sülhet. Nyíltan szólva: azért nem érvé­nyesülhet, mert a középosztály, melynek első sajátossága az értelmes műveltség, nem va­gyonos elemekből képződik nálunk. Meg kell nézni akármely megye székhelyét, góczpont­­jait, az annyit gáncsolt ügyvédi, orvosi, ta­nári, mérnöki, papi, lelkészi, tanítói stb. kar­ban mennyi eszes, értelmes, tanult és müvelt egyénre akadunk; olyanokra, kik nagy sze­repre lennének hivatva a közügyek terén is. A nepotizmus s a virilis intézmény ki­szorítja őket a megyéből. A nemesek arany­korából örö­lött vármegyei hagyomány min­denütt néhány család közt osztja föl a me­gyét, s a „latam­ereknek” nem jut csak a hulladék, ha ugyan már eléggé meg vannak törve, hogy azt felszedjék. Ezért lesz a magyar megyei élet , ezért átalános a reá való gáncs. Mert nem áll — legtöbb helyütt nem áll — a megyék sorsát intézők értelmi s képzettségi szinvonala azoké­­val egy vonalon, a kik intézkedéseik hátrá­nyos voltát első sorban érzik s megbirálják. S most — a czikkünk elején jelzett irányzat egyenesen s kizárólag csak arra szol­gálna, hogy ez állapotok fenntartassanak, sőt fejlesztessenek. A magyar, művelt, tanult, szorgalmas, de vagyontalan értelmiségnek, mely ma első­sorban támasza a társadalmi érdekek fejlesztésének, erőihez képest az iro­­dalompártolásnak, s befolyásához képest túl­ságos mérvben minden nagy s nemes törek­vésnek : ez osztály megsemmisítését, az őt megillető szerepre való emelkedés lehetetlen­né tételét jelentené azaz irányzat. Hiszen törvényhozásunkban úgyis na­gyon sok az értelem. Nincs-e benne képvisel­ve a bocskoros nemestől a mandátumát ma itt, holnap amott pénzen vásárló bankárig mindennemű »vagyon« eléggé? még inkább ilyenek kizárólagos otthonává kell tenni a házat ? Igaz ugyan, hogy törvényhozásunk egy sokat jelzett mételye — a napidíjak le­­foglaltatása — épen nem kizárólag a szegény képviselők betegsége, hanem vegyést részesül abban »nagyvagyonos« és proletár; igaz más­részt, hogy ha van a nemzetnek még életerős osztálya, melytől várhat, úgy az intelligen­­cziának az a része az, melynek törvényhozási hivatottságát örök időkre, beczikkelyeztetni szeretnék némelyek, de hát most a konzer­vatív eszmék idejét éljük s Magyarországon úgy látszik a konzervatív eszmék sorába tar­­tozik — hizelegni a nép rósz szenvedé­lyeinek. A nép, mely az öt forintos napidij élve­zőjét egy kánaáni boldogságban nyakig für­dő valakinek képzeli, itt-ott fel is ülhet az ily jelszavaknak, de ott, a­hol az eszmékkel, a politikai, s társadalmi élet fejlődésének szükségleteivel számolnak, ott, his­szü­k, az ily irányzat nem kelt mást, mint a­mit jelez­ni akarnak e sorok is, hideg visszautasítást. A VIDÉK. Csongrád m­egye legutóbbi közgyűlésén Szen­tes város ínségesei számára kért kölcsön is felme­rült. Szentes város képviselőtestülete ezen kölcsönért a jótállást nem szavazta meg ; mindamellett­­ Stam­mer Sándor alispán indítványozta, hogy a szükségelt kölcsönt rendelje meg a megye, s ha Szentes képvi­selőtestülete érettebb megfontolás után tán újra tár­gyalva ez ügyet, a jótállást elfogadná, az esetben az anélkül is csekély összeg — mintegy 3500 frt — szol­­gáltassék ki Szentes város ezt igénylő ínségeseinek, ellen esetben adassék vissza a kormánynak. Mind­szent és Szegvár részére, minthogy ezek képviselői a jótállást elfogadták, minden ellenvetés nélkül adas­sék ki a kívánt összeg. Végre elnök föltevén a kér­dést : akarja e a közgyűlés az egész összeg 22,583 frt 13 krért a felelősséget, beleértve a Szentesnek adandó kölcsönt is, elvállalni ? 48 igennel, 14 tag pedig nemmel szavazott, s így Szentes város ínsége­sei is nolle veile részeltetnek, ha ugyan ismét a ha­tóság el nem üti azt tőlük. A győri Ügyvédi kamara f. hó 15-én ala­kult meg. Elnöknek Nagy Endre, helyettes elnöknek Nagy Antal, titkárnak dr. Belczay Elek, ügyvédnek Egerváry József, pénztárnoknak Szentmihály Sándor választattak meg Beadatott 111 szavazat. Az ügy­rend kidolgozása a választmányra bízatott. A dunántúli ev. egyházkerület Bony­hádon tartott közgyűlés által az egyházi főjegyzőre beérkezett szavazatok felbontására és számbavételére k.küldött választmány, f. febr. 14-én járt el megbiza­­tásában. Beérkezett összesen 160 szavazat, melyből nyert: Ritter István 100, Trsztyénszky Gyula 17, Horváth Sándor 11, Poszvék Sándor 10 szavazatot, a többi szavazatok egyesek közt megoszoltak, egy gyülekezet pedig nem szavazott. E szerint az egyház­kerület egyházi főjegyzőjéül általános szavazattöbb­séggel Ritter István lelkész választatott meg, ki hivatalát a legközelebb Pápán tartandó egyházkerü­leti gyűlésen fogja elfoglalni. Szeged városa közgyűlésén Dobos Miklós azon érdekes indítványt tette, hogy a közigazgatási költségek a közgazdaságiaktól különíttessenek el.Ezen indítvány egy bizottsághoz tétetett el s még elvi sza­vazat sem történt felette, azonban érdekesnek tartot­tuk felemlíteni s indítványozó alapos beszédéből ki­­veszszük a következő pontokat. Indítványom lényegé­ben a következő: Mondja ki a t. közgyűlés, miszerint a pótadóval csak a municzipális költségeket fedezi, minden egyéb jövedelem a város anyagi és szellemi emelésére fordíttatik ; fenntartja azonban a t. közgyű­lés magának, hogy némely közhasznúké mindig meg­nevezendő eszmét a pótadó terhére is valósíthasson. Mivel pedig a városnál a tisztviselők teendői összeve­­gyítnek és annak elválasztása csak elméletileg léte­síthető, küldessék ki egy bizottmány, mely a költsé­gek elkülönítése tárgyában a május havi közgyűlésre jelentést adjon. Ezt indítványozván, azon elvből indu­lok ki, miszerint minden hatóságnak joga van pót­adót csak akkor vetni ki, ha jövedelmeiből a költsé­geket nem fedezheti. Én azt hiszem, hogy Szeged városa ezen jogá­val nagyon szerényen él akkor, ha minden jövedel­mét a város anyagi és szellemi fölvirágozására ál­dozza. Indítványom szellemében való határozatot ki­mondani önfenntartásunk iránti kötelességünk is pa­rancsolja, mert ha tovább is haladunk, nemcsak a la­kosság erejét merítendjük ki, hanem az adóalapot is, a­midőn aztán a város élete lenne megakasztva.Ezen megakasztás egy város életében halál. Tudom, sőt érzem én magam is azt a vágyat, hogy városunkat minél előbb szeretném előbbre vinni és más előrehaladt városok színvonalára emelni; de azt is tudom, hogy századok mulasztását rögtön pó­tolni lehetetlen, és végül Aesopusnak helyzetünkre illő meséjét is ismerem. T. közgyűlés! 400 ezer írtra haladó évi jöve­delemmel egy kis rendszer mellett tekintélyes lépést lehet tenni a haladás terén és ha én némi tekintet­ben még pótadóemelést is megengedek, azt hiszem, senki rám nem foghatja azt, hogy a várost a hala­dásban megakadályozni kívánom, hanem igen­is ezé­­lom csak a veszél­lyel járó rohamos haladást lassít­ni. Tudom, hogy a városnak gazdasági és köz­­igazgatási költségei vannak, tudom azt is, hogy a városnak magasabb érdeket is szükséges szemei előtt tartani, miáltal némely kölségektől nem sza­badulhat meg; épen azért a városi gazdászat nem hasonlítható össze a szoros értelembe vett magán­­gazdászattal. De tudom azt is, hogy ha egy gazdá­szat, melyben évenkint költségelőirányzat terjeszte­tik elő, a rendes és nem mellőzhető kiadásokat a mellőzhetőktől külön nem választja, az­az : normal budgetet meg nem állapít, ott folytonos ingadozás áll be. Normal budgetet megállapítani pedig ott, hol a közigazgatási költségek a közgazdászatiaktól el nem különíttetnek, nem lehet. Szomorú bizonyítékot nyújt nekem erre nézve az idei országos költségvetés fölött való tárgyalás. Ott fenn az államháztartás helyreállítására okvetle­nül szükségesnek tartják a normal budgetet. Nem akarom azt mondani, hogy mi már ott­ vagyunk, a­hol az ország van, de az bizonyos, ha normal budge­tet meg nem állapítunk, hogy oda jutunk és nekünk annál szomorúbb lesz sorsunk, mert midőn az ország pénzügyének helyreállításán fáradozni tartozunk,raj­tunk senki sem fog segíteni. (Mozgás.) Van indítványomnak egy pontja, melyre fősúlyt fektetek, ez pedig az, hogy fenntartandónak vélem a közgyűlésnek azon jogát, miszerint némely közhasznú czélra vagy eszmének megvalósítására pótadót is szavazhasson meg. Az indítvány ezen pontja megsemmisíteni lát­szik annak valódi czélját, de mégis fenntartandónak vélem, mert ez által alkalmat akarok nyújtani a ta­nácskozó testületnek, hogy midőn a pótadó terhébe szavaz, akkor concret alakban legyen előtte az, mire megszavazza és midőn végrehajtatott, látván hasz­nosságát, új áldozatokra lelkesüljön. De akarom egyszersmind az indítványozót is arra bírni, hogy indítványának hasznát ne csak érezze, hanem értse is és másokkal is megértesse. Végül, ha valósíttatott, valamint ő, úgy máso nyerjenek öntudatukban ju­talmat, a közönség pedig megnyugvást, hogy nem haszontalan dologra adta az összeget. Van még egy érv, a miért e pontot fenntartatni kívánom. Általános a panasz, hogy a város közéleté­ben fordul elő sok olyan, a­mi mellőzhetlen és nincs rá költség. Azt hiszem, ha elkülöníttetik a költség és csak a municipális kiadások fedeztetnek pótadó út­ján, nem lesz nehéz rábírni a közönséget arra, hogy rendelkezési alap képeztessék, melyet előre nem lá­tott szükségletekre kéznél lehetne tartani. Nagy tervek vannak előttünk, melyeket csak pénzzel lehet valósítani ; pénzünk nem lévén, kényte­lenek vagyunk a költségeket kölcsön útján fedezni. Nem mondok mást, csak a vár kisajátítását. (Moz­gás,­ de tán nem árt arról is gondolkozni, hogy a magyar nemzet fennállásának ezredéves fordulója nems­okára bekövetkezik. Azt hiszem, a községe versenyezni fognak ezen nemzeti ünnepély minél nagyszerűbben leendő megtartásában és tán Szeged városa sem fog hátramaradni. Azon meggyőző­désben vagyok, hogy legnagyobb szégyen lenne az, ha ezen ünnepélyt kölcsönpénzből tartanók meg. (Mozgás.) Ezek azon indokok, a­melyek alapján én mul­­hatlanul szükségesnek tartom a költségelkülönítést és a municipális költségeknek minden körülmények közt pótadó útján való fedezését. ben oly gazdag közgazdasági állapotát, mint Petőfi *Magyarország«-ban. Mig egyfelől boldog lakóid Megfulnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalállal Megy sirba sok szegény fiad ! Ugyanily erélyes vonásokban tárul fel előt­tünk a magyar nemességnek időszerűtlen, kiváltságos állapota, melyet sehol sem találunk jobban oly kevés vonásokban vázolva, mint »a magyar nemes«-ben, melyben a többiek közt olvassuk: Munkátlanság csak az élet. Van életem, mert henyélek A paraszté a dolog................ Jól készítsd, paraszt az utat, Mert hisz a te lovad vontat. Csak nem járhatok gyalog . . . Tán a tudománynak éljek ? A tudósok mind szegények Nem írok, nem olvasok . . . Milyen jó, hogy nem adózok. Gazdaságom van, de nem sok­­ van adósságom, de sok . . . Mit törődöm a hazával ? A hazának száz hajával ? Majd elmúlnak a bajok. Én magyar nemes vagyok. Hogy Petőfi, a nép embere, a nép felszabadí­­tása mellett küzdött; hogy még a függetlenségi harc­ kitörése előtt is némi socialisticus eszmék mel­lett lelkesül (nem említve természetesen későbbi köl­teményeit) oly viszonyok közt, milyenek hazánkban a 44-es esztendők után fejlődtek, a midőn az ország java, s főkép az ellenzék az általános közteherviselés elvét írta fel zászlajára, nagyon is természetes. Ily felfogásból magyarázható meg a gazdagság ellen nyi­latkozó ellenszenv, mely a »palota és kunyhó« költe­ményében található. Vagy nem az ujabbkori socialis­­ták nyelvén hangzanak-e következő sorok: Mért vagy oly kevély te palota ? Uradnak fényében kevélykedel ? Azért van rajta gyémánt, hogy szive mezítelenséget takarja el. Avagy nem Marx és Lassalle szavai jutnak-e emlékezetünkbe, mikor ugyanezen költeményben ol­vassuk : S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik ? Ott, hol a héja a kis madarakat, Mit szétszakít, melynek vérén hizik. A socialista prófétát halljuk azután vigasz­talóig, mint jövendöl a negyedik rendnek jobb sorsot: Ne féljetek szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő. Ha múlt és jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. Határozottan communisticus nézetek szólnak »a XIX. század költőiből«, midőn a jövő czélt tün­teti fel: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig, addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küzködni kell. A nép jogát illetőleg a sociális eszmék keresz­tülvitelét leginkább békés uton szeretné, de vissza nem riad az erőszakos intézkedéstől s ezért figyel­meztetőig szól »Misera plebs contribuens«-ében: Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad A békés reform terér’e int »a nemzetgyűléshez« irt versében is. Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy uj hazát, a hol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. Nem gyönyörű közgazdasági programm-e ez egy reformországgyűlés számára! Nem helyes útja-e ez a sociális kérdés békés kiegyenlítésének. De folytas­suk kutatásainkat s hagyjuk a politikai élettel na­­gyon is összefüggésben álló reformtörekvéseket. Vá­­­­laszunk záradékul egy practicus ágat, vegyük a köz­lekedésügyeket. Az alföld hatalmas megéneklője jól is­merte az alföldi utakat, illetőleg az »úttalanság« ot­tani állapotját. Statistikai adatoknál is fényesebb illustrációját találjuk ezen állapotnak »utazás az al­földön« czimü versében. Minő z ut I .... de vajon út ez ? Vagy fekete kovász talán ? • • • • • • Ne dögönyözze kend csikóit, Ne dögönyözze kend, kocsis, Fölérünk Pestre, ott leszünk tán Má­r az Ítéletnapon is. Nemcsak hazánk útjainak helyes ismerete, de a közlekedési ügy legújabb fejlődése, a vasutak te­kintetében határozottan helyes álláspontot foglal el, még közgazdasági értekezésben sem olvashatni szeb­ben jellemző vonásokat, mint melyeket Petőfi »vas­úton« mond, Tenger­ két részén körül ; Közepében lelkem fürdik .... ! A madár röpült csak eddig, Most az ember is röpül! Nyilsebes gondolatunk, Későn indulánk utánad, De sarkantyuzd paripádat Mert elérünk, elhagyunk! Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok ! Hadd fussák be a világot Mint a testet az erek, Ezek a föld erei, Bennök árad a műveltség, Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei. De száz szónak is egy a vége, Petőfi jeles nem­zetgazda.........És igy ha akarod nyájas olvasó sor­ban előveheted költőinket, mert hidd el, ha Petőfi, a népies iskola feje, már ily sok közgazdasági eszmével teli, mennyit találhatsz még egy Vörösmartyban, egy Kazinczyban s más jeleseinkben.........Lettek volna költőink görögök vagy rómaiak, kétséget sem szenved, hogy sok német szobatudós munkájában már a közgazdasági írók sorában díszelegnének, így azonban csak magyarok és csak magyar ember ol­vasta őket. A magyar ember pedig, hál Istennek,még ilyféle stibtilitásokkal nem szokott foglalkozni. Matlekovits, KÜLFÖLD. Spanyolországban jóformán kezdi felütni fejét a reactió. Alfonz kormánya egy ren­delettel érvényen kívül helyezte a polgári házas­sági törvénynek azon toldalékét, mely a köztársaság alatt jött létre s mely szerint a papok és apáczák, ha elhagyják hitöket és más vallásra térnek, polgári házasságra léphetnek. Ezen toldalék alapján a köz­társaság alatt 12 volt p­a­p és két apácza lépett polg. házasságra Alfonz kormányának rendelete most — visszahatólag érvényteleneknek jelenti ki a már kötött házasságokat. A bonapartisták tüntetésekre ké­szülnek ismét. Az »Indep­­helge« párisi tudósítója írja, hogy L­u­l­u vagy májusban, vagy áprilban egy manifestummal fog fellépni. Roucher és a paduai herczeg ápril 14-én utaznak Chislehurstba, valószínűleg, hogy a manifestum­ot fogalmazzák és mintegy családi értekezletet tartsanak. (Májusban 15-én.) I. Napoleon és Eugenia, aprilban pedig III. Napóleon (10-én) és Hortensio (20-án) született. E napok valamelyikét használandják fel a császárság melletti tüntetésre. Szerbia és Románia kereskedelmi szerződési jogáról s a különféle nagy­hatalmak e tárgyban elfoglalt álláspontjáról beszélve, az »Ad. Viest.« constatálja, hogy ez ügyben a közvetlenül ér­dekelt tősszomszédok: Ausztria-Magyar­­ország és Oroszország a fejedelemségek részén állanak, Anglia a portának fogja pártját, Olaszország nem igen avatkozik a keleti ügyekbe s Francziaország látszólag ro­­konszenvei viseltetik a dunai fejedelemségek nem csak kereskedelmi, de politikai jogainak szé­le­s­b­í­t­é­s­e i­ránt is. Germania pedig igyekszik az orosz és osztrák-magyar birodalommal szorosabb barátságos viszonyokat fenntartani, de úgy látszik, Angliával is hasonló jó viszonyban sze­retne lenni. De Germsniának, a keleti ügyek mosta­ni állása mellett, akarva nem akarva, nyiltan kell valakinek pártját fogni, és vagy Oroszországgal és A­usztria-Magy­arországgal karöltve mennie, vagy Anglia és a porta követeléseinek javára nyilat­koznia. Hogy hasonló dilemmfiLól k­ibozatal­oz­zék, Németország, hir szerint, a közvetítő szerepet vállalta magára. Diplomatiai képviselője R­a­d­o­­v­i­t­z Péter várra megy, hogy megkísértse az Anglia és Oroszország közötti hidegebb viszonynak meg­szüntetését. De miért ment Radovicz Pétervárra és nem inkább Londonba, az talány. Oroszország nem törekszik egyeduruságra sem a balkáni félszigeten,sem Ázsiában, és sehol sem kívánja Angolország verseny­zésének feltétel­­it korlátozni. S mégis Angolország tiltakozik egy orosz vasútnak építése ellen Perzsiá­ban, elősegíti szövetségesét, Syr Alit, Herat meghó­dításánál, melynek Oroszországgal barátságban ál­lott uralkodója hitszegés folytán Kabulban tartatik fogságban,­­ és különösen ellenállást mutat az Oroszország által kezdeményezett brüsseli értekezlet ügyében. Következőleg nem Oroszország, hanem An­glia részéről jönnek az okok »az elhidegülésre« és így a közvetítő német diplomácziának kellene főké­pen oly eszközök feltalálásáról s gondoskodni, melyek az elégületlen Angolországot megnyugtatnák. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti egyetemi ifjú­ság a bukovinai magyarok javára több budai ur­­hölgy közreműködésével műkedvelői színi előadást r­ndez a budai várszínházban. A rendezést Víz­vári Gyula úr vállalta magára, kinek neve kezes­kedik a kitűnő rendezésről. Az ifjúság körében e nemes mozgalmat előre is üdvözöljük, az előadás napjáról és az előadandó darabokról közelebb többet.­­ A korcsolyaegylet közgyűlé­sén elhatározta, hogy az állandó csarnokot a városli­geti tó mellett felépiti. Az e czélra szükséges 40,000 frt 800 darab 50 frtos részvény kibocsátásával fog fedeztetni. A részvények, melyek után kamat nem jár, 20 év alatt kisorsoltatnak, úgy hogy ez idő lefor­gása alatt minden aláíró a befizetett összeget vissza­kapja s egyszersmind azon előnyben is részesül, hogy 20 éven keresztül az egylet tagjául tekintetik és minden külön fizetés nélkül a tagokat alapszabály­­szerűleg megillető összes jogokat fogja élvezni. A kisorsolás a teljes befizetést követő év rendes közgyű­lése előtt 14 nappal az e czélra tartandó választmá­nyi ülésen veendi kezdetét és ily módon minden év­ben fog eszközöltetni, a kisorsolt részjegyek pedig a közgyűlés után azonnal beváltatnak. Az aláírt rész­jegyek után 20 % részlet vagyis 10 frt minden rész­jegy után azonnal az aláíráshoz, a hátralék pedig az építési terv hatósági jóváhagyása után 10 % -nyi, az­az 5 frt havi részletekben fog befizettetni. Hogy to­vábbá több részjegynek egy kézben való egyesítése lehetségessé tétessék,a választmány megengedhetőnek határozta, hogy az alapszabályok 4. §-ában előírt fel­tételek eltartása mellett a részjegyek más nevére irattathassanak. Ily átruházás azonban a korcsolyá­­zási idény tartama alatt nem eszközöltethetik. Alá­írások elfogadtatnak az egyleti irodában ivad alatt a városligeti csarnokban, azon túl a városi irodában, Deák utcza 5. sz. a. — Az akadémia történeti bi­zottsága, mint halljuk, azon tervvel fog fellépni az akadémia elé, hogy a bizottság által kiadott dol­gozatok, különösen a rendkívül becses »Monumenta regni Hungáriáé« több ezerre menő padláson heverő köteteit olcsó áron os­sza szét a történetbúvárok, tan­intézetek s tanárok között. Ezen indítvány igen he­lyes és óhajtanék, hogy a többi kiadványokra nézve is ugyanezen elv fogadtatnék el. Mindenesetre nagy kár, hogy az akadémia kiadványai a raktárban fel­halmozva használatlanul hevernek s egyes taninté­zetek, melyek ingyen nem kaphatták s a jelenlegi árákon megszerezni nem voltak képesek, mindeddig hozzá nem juthattak. — A nagy zenekari hangver­senyek böjti sorozatát Richter János holnap (szerdán,) f. hó 24-én esti 7 órakor nyitja meg. Műsora a következő nagyérdekű művekből áll: M<­hul »vadász nyitánya« Liszt »Mignon«-a, énekli Hauk Minnie k. a. Wagner »Walkürök lovaglása«, Schu­mann egy nyitánya. — A székely művelődési és köz­­gazdasági egylet intéző választmánya teg­nap a kéjpviselőház egyik termében Hajós János elnöklete alatt ülést tartott. Az elnöki jelentésből fölemlítjük mindenek előtt, hogy a kibocsátott alá­írási ívekből beérkezett 60—70, melyekből kitűnik, hogy a létesülő egylet iránt az érdeklődés, ha még nem is a kívánt sikerrel, de máris örvendetesen kezd érvényesülni. Eddig 9 alapító tag jelentkezett, köz­tük a minden nemes ügynél jelen levő Haj­n­a­l­d Lajos kát. érsek, M­i­k­ó Imre gr. s többen. Öröm­mel constatáltatott, hogy az egylethez való csatlako­zás eddig a székely községeknél a legnagyobb, s e te­kintetben Háromszék jár elől buzdító példával, hol Kálnoky Dénes gr. dicsérendő fáradozása foly­tán 36 község és sok magános lépett az egylet tag­­jai közzé. A székely­ség egyéb részeiben az ered­mény még biztosan meg nem határozható, minthogy az aláírási ívek nem érkeztek be. A választmány az elnök jelentését tudomásul vevén, azon kívánságának adott kifejezést, hogy az eddigi aláírók lajtstroma a hírlapokban közöltessék s az elnökség újabban is forduljon különösen a székely székek főkirály bírái­­hhoz és alispánaihoz az ügynek előmozdítására köz­reműködésüket kikérendő. Ezenkívül szükségesnek véli a választmány külön fölkérni az erdélyrészi há­rom püspökséget; az erdélyi és székely nagyobb csa­ládokat ; a magyarországi főpapságot; a hazai pénz­intézeteket, kik jótékonysági hajlamuknak más irány­ban és számtalan­ tanujelét advák, — a székely­ ég­nek fennmaradása, erősödése s különösen a hazában való megtartása sem képezend kisebb czélt, a­me­lyért némi áldozatkészséget az összmagyarság érde­kében is készek ne lennének tanúsítani. Végül elnök az eddig begyűlt pénzekről számadását mutatta be, melyek takarékpénztárban vannak elhelyezve. A vá­lasztmány az alapítványi természetű pénzek elhelye­zésére nézve elhatározta, hogy azok földhitelintézeti kötvényekbe fektetessenek, a többire nézve helyben­­hagyatott a takarékpénztári kezelés. Felhozatott még egy alakuló nagygyűlésnek valamely nagyobb szé­kely városban a nyár folytán való megtartása. A vá­lasztmány elvileg elfogadta az indítványt, de az idő és hely meghatározását a márcziusban tartandó vár ülésnek tartotta fel. — A lugosi püspöknek Mihá­lyi Victornak püspökké való fölszentelése, mint Balázsfalváról értesítenek, f. hó 14-én történt meg. A fölszentelés tényét V­a­n­c­s­a János gyu­lafehérvári gör. kath. metropolita érsek végezte Ol­­teanu János nagyváradi és Pável Mihály szamosuj­­vári gör. kath. püspökök segédkezése, továbbá az érseki főkáptalan összes tagjainak, valamint a lugosi és nagyváradi püspöki káptalanok által kiküldött kanonok segédlete mellett. A lugosi egyházmegyét Moldnván nagyprépost­, Pap J_i £ VIn..apát ÉS Papp Péter hátszegi püspöki helyettes képviselték. Húsz év óta ez az első eset, hogy Balázsfalva falai közt látta a gyulafehérvári érseki tartomány püspökeit. Az egy­házi szertartás bevégezte után a meti’opolita érsek által adott mintegy 100 terítékü díszebéd egyesítette a messze vidékről oda jött vendégeket. A felszentelt püspök 2—3 hét múlva fogja székhelyét Lugoson elfoglalni. — Játékosok. Hogy milyen nagy ös­­­szegeket fektetnek Budapesten sorsjegyekbe, mutatja st7nn onn moo «rarflingg+fircu­laf, Q lílftly D­'fc­lát-PKÍk. Van itt egyebek között — írja a »M. Híradó« — egy sorsjegy-társulat, a­mely magát betüről-betűre »grand fortune« társulatnak nevezi. Öt éve áll fenn ezen társulat: a tagok egyenkint 200 frtot fizettek be évenkint és ’ 100-an vannak-e szerencsepró hálók. Eddig 100 ezer frtot fizettek be. Van török, német, magyar, talán spanyol és tatár sorsjegyük is. Török sorsjegyük nettó 100 magyar vagy 200. A társaság most feloszlik és az eredmény az, hogy két kis nye­remény daczára egy-egy tag 60 frt veszteséggel reti­­rál. Nem egy sorsjegyet ugyan's jónal drágábban vettek, mint a­mennyi értéket most képviselnek. — Ú­j építkezések. Az enyhébb idő beálltával a váczi körúton több nagyobbszerű építke­zés indul meg, mint a Stein Náthán, Neuwelt Ármin, a pesti épitő társaság, házai. A pesti épitő társaság 3 házat építtet. — Szobatűz. A fszövetség utczában 18. sz. a. tegnap éji 11 órakor eddig ki nem magyará­zott módon tűz ütött ki egyik szobában, mely oly mérvet öltött, hogy plafondja átégett A kerepesi uti tűzoltó tanyáról odasietett tűzoltók a továbbégetést meggátolták. Két gerenda odaégett. A Murillo ellopott képe csak­ugyan napfényre került Newyorkban, hol azt egy német mű­árus két spanyoltól (tehát a tolvajok nem angolok voltak) 250 dollárért vásárolta meg. A spa­nyol consul a képet megszerezte s ismét Sevillába szándékozik küldeni. Sajnos, hogy a kép s különösen sz. Antal feje a fára göngyölés alkalmával teteme­sen megsérült. — Az országos nőiparegylet elnökségéhez a bajail­ak­ pénztár 10 frtot s Nyitra vá­rosa 6 frtot küldtek adakozásképen. Gr. Hadik Bé­­láné 50 frttos alapítványát 100 ftra emelte. Uj tago­kat bejelentettek: De Gerandó Antonia által gróf Dégenfeld Gusztávné, szül. gr. Karácsonyi Melánie, gr Teleky Gézáné szül. Muraty Irén, gr. Degenfeld Mária, gr. Teleky Miksáné. — A budapesti ügyvédi kama­rán­a­k f. hó 20-án és folytatólag f. hó 22-én tar­tott alakuló közgyűlésén a megválasztandó hat pót­tag közül csak négy tekinthető érvényszerűen megvá­lasztottnak, miért is a hiányzó két póttag meg­választása czéljából február 28-án d. e. 10 órakor a budapesti ügyvédi egylet helyiségeiben (IV. kerület, Koronaherczeg utcza 8. sz.) újabb közgyűlés tartozik, melyre a budapesti ügyvédi kamara alakuló közgyű­lésére jelentkezett összes tagok hivatalosak. — A fővárosi iparosok köré­ben (hatvani­ utcza 2.) csütörtökön, február 25-én esti 71/» órakor dr. D­u­d­i­t­s M­i­k­l­ó­s ur az »életmentésről, különös tekintettel a brüsseli élet­mentők társulatának 1876. évben tartandó nemzet­közi kiállítás és kongressusra,« felolvasást tart, me­lyen nemtagok is részt vehetnek. — Rendőri hírek. A Seydsrheim mű­­kertésznél Szondy-utcza 19. sz. a. szolgálatban álló Stegl Ferencz kertészlegényt és idején falopáson ér­ték. Ez most gyanút támasztott ellene, hogy az utób­bi időben történt lopásokban is ő a bűnös. A Holetz János csomagoló egy itteni szállítónál gazdája által 60 írttal a m. kir. államvaspályához küldetett, ahol egy szállítmányt kellett volna átvennie. Holetz né­hány óra múlva jajgatva és siránkozva jött urához, azt állítván, hogy a pénzt elvesztette. Holetz — a­ki szenvedélyes kártyás — a kapitányság által felelős­ségre vonatott.­­— Ma délelőtt fél 11-kor a kerepesi után saját vigyázatlansága folytán elgázoltatott Pu­­kintska Pál utczaseprő, miközben nehéz sérüléseket szenvedett. Aléltan a Rókusba szállították. — Simák András s József, továbbá Vábik Mária 10—12 éves gyermekek a felső Dunasoron 421. sz. a lakó Stad-

Next