A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)
1875-02-24 / 44. szám
em van e parlamenti reformeszínéknek egy másik categóriája, mellyel nem állnak szemben e nehézségek. A képviselők díjazását értjük. Néhány év óta — igaz, hogy helytelenül — túlságosan magasra emelkedtek a parlamentáris gépezet költségei. Ötszázezer év budget előirányzat mellett felül költött a két ház a tizenkétszázezren, s az e fölötti megütődés abban nyilvánult, hogy számtalan helyről kezdték emlegetni a napidíj megszüntetésének ajánlatos voltát? Röpiratokban, hírlapokban talált szót először e gondolat, majd azonban hangot öltött a törvényhozásban is és Sennyey meg Lónyay programmbeszédének — habár álczázott alakban — nem jelentéktelen passzusát képezi. A dolgok természete hozza magával, hogy az ily jellegű javaslatok ellen a képviselők részéről igen kényes dolog felszólni. Csak ennek tulajdonítható, hogy e terv még a budgetvita folyamán meg nem kapta liberális részről a maga erőteljes válaszát. Ara, ha a képviselők hallgatnak is, a sajtónak nem szabad hallgatnia. Nem azon pár forintról van itt szó, mellyel néhány képviselő szegényebb, s az ország gazdagabb lehetne; egyenesen egy nagy elv megsértése forog itt szóban, a momentán viszonyok nyomása alatt az ország intelligencziájára akarnak itt erőszakolni egy legnagyobb mértékben igazságtalan, plutokratikus s a tényleges viszonyoknak meg nem felelő elvet, mely a törvényhozói minősítettséget — ellenére a törvénynek, ellenére a korszellemnek, ellenére a józan észnek — a nagy vagyon birtokához köti. Kétségtelen , népszerűbb dolog most minden ilynemű kiadás ellen beszélni. Hisz az adóemelés rémképeitől borzadó közérzület hozsannát kiált minden oly tervnek, mely szinleg megtakarítást mutat. S amint helyes is, hogy elsősorban a megtakarítások terén kell állami háztartásunk rendbehozásának eszközeit keresni, úgy másrészt a legnagyobb mérvben lenne az helytelen, hogy erre való törekvésünk közben a legnagyobb érdekeket tévesztenők szem elől. S minden olynemű terv — egy igen nagy elv megsértése lenne. A múlt évek parlamenti működésének van egy nagy eredménye: az inkompatibilitás. »Nagy« eredménynek bízvást nevezhető , nem lesz soha azoknak, kik létrehozásában részesek voltak, oka megtagadni e részességet. De mindamellett vannak hátrányai : sok munkaképes egyént, sok szakértelmet, megannyi — eshetőleg nemes és nagy törekvést — kiszorít az a törvényhozás teréről. Ám a törvényhozás függetlensége nagy és szent követelmény s annak meg kelle hozni ez áldozatot, mely esetleg itt-ott tehet kárt, de egészben véve minél gyökeresb, annál általánosabb hasznú. Azonban ha most megkoronáznók e művet a képviselői díjazás eltörlésével vagy nevetséges alacsony fokra szállításával, örökre száműznők a törvényhozásból a szakértelmet, a dilettantismusra elsősorban hajlandó nagy vagyon játékszeréül dobnák oda a nép képviselését, jogosulatlanul korlátoznék a választás szabadságát, s állami intézményeink közé — melyek sorában máris Róma legkorumpáltabb időszakára emlékeztetve foglal helyet a virilizmus — behoznók ennek egy méltó, csakhogy még vészterhesebb párját. Sajátos viszonyaink kétszeresen helytelen gyanánt tüntetik föl az ily terveket. Annyiszor volt elmondva már, hogy szinte unalmas közhellyé vált már, hogy legnagyobb bajunk egy erőteljes középosztály hiánya. Pedig nem is annyira hiányzik ez osztály nálunk, mint amennyire nem érvényesülhet. Nyíltan szólva: azért nem érvényesülhet, mert a középosztály, melynek első sajátossága az értelmes műveltség, nem vagyonos elemekből képződik nálunk. Meg kell nézni akármely megye székhelyét, góczpontjait, az annyit gáncsolt ügyvédi, orvosi, tanári, mérnöki, papi, lelkészi, tanítói stb. karban mennyi eszes, értelmes, tanult és müvelt egyénre akadunk; olyanokra, kik nagy szerepre lennének hivatva a közügyek terén is. A nepotizmus s a virilis intézmény kiszorítja őket a megyéből. A nemesek aranykorából örölött vármegyei hagyomány mindenütt néhány család közt osztja föl a megyét, s a „latamereknek” nem jut csak a hulladék, ha ugyan már eléggé meg vannak törve, hogy azt felszedjék. Ezért lesz a magyar megyei élet , ezért átalános a reá való gáncs. Mert nem áll — legtöbb helyütt nem áll — a megyék sorsát intézők értelmi s képzettségi szinvonala azokéval egy vonalon, a kik intézkedéseik hátrányos voltát első sorban érzik s megbirálják. S most — a czikkünk elején jelzett irányzat egyenesen s kizárólag csak arra szolgálna, hogy ez állapotok fenntartassanak, sőt fejlesztessenek. A magyar, művelt, tanult, szorgalmas, de vagyontalan értelmiségnek, mely ma elsősorban támasza a társadalmi érdekek fejlesztésének, erőihez képest az irodalompártolásnak, s befolyásához képest túlságos mérvben minden nagy s nemes törekvésnek : ez osztály megsemmisítését, az őt megillető szerepre való emelkedés lehetetlenné tételét jelentené azaz irányzat. Hiszen törvényhozásunkban úgyis nagyon sok az értelem. Nincs-e benne képviselve a bocskoros nemestől a mandátumát ma itt, holnap amott pénzen vásárló bankárig mindennemű »vagyon« eléggé? még inkább ilyenek kizárólagos otthonává kell tenni a házat ? Igaz ugyan, hogy törvényhozásunk egy sokat jelzett mételye — a napidíjak lefoglaltatása — épen nem kizárólag a szegény képviselők betegsége, hanem vegyést részesül abban »nagyvagyonos« és proletár; igaz másrészt, hogy ha van a nemzetnek még életerős osztálya, melytől várhat, úgy az intelligencziának az a része az, melynek törvényhozási hivatottságát örök időkre, beczikkelyeztetni szeretnék némelyek, de hát most a konzervatív eszmék idejét éljük s Magyarországon úgy látszik a konzervatív eszmék sorába tartozik — hizelegni a nép rósz szenvedélyeinek. A nép, mely az öt forintos napidij élvezőjét egy kánaáni boldogságban nyakig fürdő valakinek képzeli, itt-ott fel is ülhet az ily jelszavaknak, de ott, ahol az eszmékkel, a politikai, s társadalmi élet fejlődésének szükségleteivel számolnak, ott, hisszük, az ily irányzat nem kelt mást, mint amit jelezni akarnak e sorok is, hideg visszautasítást. A VIDÉK. Csongrád megye legutóbbi közgyűlésén Szentes város ínségesei számára kért kölcsön is felmerült. Szentes város képviselőtestülete ezen kölcsönért a jótállást nem szavazta meg ; mindamellett Stammer Sándor alispán indítványozta, hogy a szükségelt kölcsönt rendelje meg a megye, s ha Szentes képviselőtestülete érettebb megfontolás után tán újra tárgyalva ez ügyet, a jótállást elfogadná, az esetben az anélkül is csekély összeg — mintegy 3500 frt — szolgáltassék ki Szentes város ezt igénylő ínségeseinek, ellen esetben adassék vissza a kormánynak. Mindszent és Szegvár részére, minthogy ezek képviselői a jótállást elfogadták, minden ellenvetés nélkül adassék ki a kívánt összeg. Végre elnök föltevén a kérdést : akarja e a közgyűlés az egész összeg 22,583 frt 13 krért a felelősséget, beleértve a Szentesnek adandó kölcsönt is, elvállalni ? 48 igennel, 14 tag pedig nemmel szavazott, s így Szentes város ínségesei is nolle veile részeltetnek, ha ugyan ismét a hatóság el nem üti azt tőlük. A győri Ügyvédi kamara f. hó 15-én alakult meg. Elnöknek Nagy Endre, helyettes elnöknek Nagy Antal, titkárnak dr. Belczay Elek, ügyvédnek Egerváry József, pénztárnoknak Szentmihály Sándor választattak meg Beadatott 111 szavazat. Az ügyrend kidolgozása a választmányra bízatott. A dunántúli ev. egyházkerület Bonyhádon tartott közgyűlés által az egyházi főjegyzőre beérkezett szavazatok felbontására és számbavételére k.küldött választmány, f. febr. 14-én járt el megbizatásában. Beérkezett összesen 160 szavazat, melyből nyert: Ritter István 100, Trsztyénszky Gyula 17, Horváth Sándor 11, Poszvék Sándor 10 szavazatot, a többi szavazatok egyesek közt megoszoltak, egy gyülekezet pedig nem szavazott. E szerint az egyházkerület egyházi főjegyzőjéül általános szavazattöbbséggel Ritter István lelkész választatott meg, ki hivatalát a legközelebb Pápán tartandó egyházkerületi gyűlésen fogja elfoglalni. Szeged városa közgyűlésén Dobos Miklós azon érdekes indítványt tette, hogy a közigazgatási költségek a közgazdaságiaktól különíttessenek el.Ezen indítvány egy bizottsághoz tétetett el s még elvi szavazat sem történt felette, azonban érdekesnek tartottuk felemlíteni s indítványozó alapos beszédéből kiveszszük a következő pontokat. Indítványom lényegében a következő: Mondja ki a t. közgyűlés, miszerint a pótadóval csak a municzipális költségeket fedezi, minden egyéb jövedelem a város anyagi és szellemi emelésére fordíttatik ; fenntartja azonban a t. közgyűlés magának, hogy némely közhasznúké mindig megnevezendő eszmét a pótadó terhére is valósíthasson. Mivel pedig a városnál a tisztviselők teendői összevegyítnek és annak elválasztása csak elméletileg létesíthető, küldessék ki egy bizottmány, mely a költségek elkülönítése tárgyában a május havi közgyűlésre jelentést adjon. Ezt indítványozván, azon elvből indulok ki, miszerint minden hatóságnak joga van pótadót csak akkor vetni ki, ha jövedelmeiből a költségeket nem fedezheti. Én azt hiszem, hogy Szeged városa ezen jogával nagyon szerényen él akkor, ha minden jövedelmét a város anyagi és szellemi fölvirágozására áldozza. Indítványom szellemében való határozatot kimondani önfenntartásunk iránti kötelességünk is parancsolja, mert ha tovább is haladunk, nemcsak a lakosság erejét merítendjük ki, hanem az adóalapot is, amidőn aztán a város élete lenne megakasztva.Ezen megakasztás egy város életében halál. Tudom, sőt érzem én magam is azt a vágyat, hogy városunkat minél előbb szeretném előbbre vinni és más előrehaladt városok színvonalára emelni; de azt is tudom, hogy századok mulasztását rögtön pótolni lehetetlen, és végül Aesopusnak helyzetünkre illő meséjét is ismerem. T. közgyűlés! 400 ezer írtra haladó évi jövedelemmel egy kis rendszer mellett tekintélyes lépést lehet tenni a haladás terén és ha én némi tekintetben még pótadóemelést is megengedek, azt hiszem, senki rám nem foghatja azt, hogy a várost a haladásban megakadályozni kívánom, hanem igenis ezélom csak a veszéllyel járó rohamos haladást lassítni. Tudom, hogy a városnak gazdasági és közigazgatási költségei vannak, tudom azt is, hogy a városnak magasabb érdeket is szükséges szemei előtt tartani, miáltal némely kölségektől nem szabadulhat meg; épen azért a városi gazdászat nem hasonlítható össze a szoros értelembe vett magángazdászattal. De tudom azt is, hogy ha egy gazdászat, melyben évenkint költségelőirányzat terjesztetik elő, a rendes és nem mellőzhető kiadásokat a mellőzhetőktől külön nem választja, azaz : normal budgetet meg nem állapít, ott folytonos ingadozás áll be. Normal budgetet megállapítani pedig ott, hol a közigazgatási költségek a közgazdászatiaktól el nem különíttetnek, nem lehet. Szomorú bizonyítékot nyújt nekem erre nézve az idei országos költségvetés fölött való tárgyalás. Ott fenn az államháztartás helyreállítására okvetlenül szükségesnek tartják a normal budgetet. Nem akarom azt mondani, hogy mi már ott vagyunk, ahol az ország van, de az bizonyos, ha normal budgetet meg nem állapítunk, hogy oda jutunk és nekünk annál szomorúbb lesz sorsunk, mert midőn az ország pénzügyének helyreállításán fáradozni tartozunk,rajtunk senki sem fog segíteni. (Mozgás.) Van indítványomnak egy pontja, melyre fősúlyt fektetek, ez pedig az, hogy fenntartandónak vélem a közgyűlésnek azon jogát, miszerint némely közhasznú czélra vagy eszmének megvalósítására pótadót is szavazhasson meg. Az indítvány ezen pontja megsemmisíteni látszik annak valódi czélját, de mégis fenntartandónak vélem, mert ez által alkalmat akarok nyújtani a tanácskozó testületnek, hogy midőn a pótadó terhébe szavaz, akkor concret alakban legyen előtte az, mire megszavazza és midőn végrehajtatott, látván hasznosságát, új áldozatokra lelkesüljön. De akarom egyszersmind az indítványozót is arra bírni, hogy indítványának hasznát ne csak érezze, hanem értse is és másokkal is megértesse. Végül, ha valósíttatott, valamint ő, úgy máso nyerjenek öntudatukban jutalmat, a közönség pedig megnyugvást, hogy nem haszontalan dologra adta az összeget. Van még egy érv, a miért e pontot fenntartatni kívánom. Általános a panasz, hogy a város közéletében fordul elő sok olyan, ami mellőzhetlen és nincs rá költség. Azt hiszem, ha elkülöníttetik a költség és csak a municipális kiadások fedeztetnek pótadó útján, nem lesz nehéz rábírni a közönséget arra, hogy rendelkezési alap képeztessék, melyet előre nem látott szükségletekre kéznél lehetne tartani. Nagy tervek vannak előttünk, melyeket csak pénzzel lehet valósítani ; pénzünk nem lévén, kénytelenek vagyunk a költségeket kölcsön útján fedezni. Nem mondok mást, csak a vár kisajátítását. (Mozgás, de tán nem árt arról is gondolkozni, hogy a magyar nemzet fennállásának ezredéves fordulója nemsokára bekövetkezik. Azt hiszem, a községe versenyezni fognak ezen nemzeti ünnepély minél nagyszerűbben leendő megtartásában és tán Szeged városa sem fog hátramaradni. Azon meggyőződésben vagyok, hogy legnagyobb szégyen lenne az, ha ezen ünnepélyt kölcsönpénzből tartanók meg. (Mozgás.) Ezek azon indokok, amelyek alapján én mulhatlanul szükségesnek tartom a költségelkülönítést és a municipális költségeknek minden körülmények közt pótadó útján való fedezését. ben oly gazdag közgazdasági állapotát, mint Petőfi *Magyarország«-ban. Mig egyfelől boldog lakóid Megfulnak a bőség miatt: Hát másfelől meg éhhalállal Megy sirba sok szegény fiad ! Ugyanily erélyes vonásokban tárul fel előttünk a magyar nemességnek időszerűtlen, kiváltságos állapota, melyet sehol sem találunk jobban oly kevés vonásokban vázolva, mint »a magyar nemes«-ben, melyben a többiek közt olvassuk: Munkátlanság csak az élet. Van életem, mert henyélek A paraszté a dolog................ Jól készítsd, paraszt az utat, Mert hisz a te lovad vontat. Csak nem járhatok gyalog . . . Tán a tudománynak éljek ? A tudósok mind szegények Nem írok, nem olvasok . . . Milyen jó, hogy nem adózok. Gazdaságom van, de nem sok van adósságom, de sok . . . Mit törődöm a hazával ? A hazának száz hajával ? Majd elmúlnak a bajok. Én magyar nemes vagyok. Hogy Petőfi, a nép embere, a nép felszabadítása mellett küzdött; hogy még a függetlenségi harc kitörése előtt is némi socialisticus eszmék mellett lelkesül (nem említve természetesen későbbi költeményeit) oly viszonyok közt, milyenek hazánkban a 44-es esztendők után fejlődtek, a midőn az ország java, s főkép az ellenzék az általános közteherviselés elvét írta fel zászlajára, nagyon is természetes. Ily felfogásból magyarázható meg a gazdagság ellen nyilatkozó ellenszenv, mely a »palota és kunyhó« költeményében található. Vagy nem az ujabbkori socialisták nyelvén hangzanak-e következő sorok: Mért vagy oly kevély te palota ? Uradnak fényében kevélykedel ? Azért van rajta gyémánt, hogy szive mezítelenséget takarja el. Avagy nem Marx és Lassalle szavai jutnak-e emlékezetünkbe, mikor ugyanezen költeményben olvassuk : S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik ? Ott, hol a héja a kis madarakat, Mit szétszakít, melynek vérén hizik. A socialista prófétát halljuk azután vigasztalóig, mint jövendöl a negyedik rendnek jobb sorsot: Ne féljetek szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő. Ha múlt és jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. Határozottan communisticus nézetek szólnak »a XIX. század költőiből«, midőn a jövő czélt tünteti fel: Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig, addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küzködni kell. A nép jogát illetőleg a sociális eszmék keresztülvitelét leginkább békés uton szeretné, de vissza nem riad az erőszakos intézkedéstől s ezért figyelmeztetőig szól »Misera plebs contribuens«-ében: Még kér a nép, most adjatok neki! Vagy nem tudjátok mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad A békés reform terér’e int »a nemzetgyűléshez« irt versében is. Egy uj hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok, Egy uj hazát, a hol ne legyenek Kiváltságok kevély nagy tornyai, Sötét barlangok, denevértanyák. Egy uj hazát, hol minden szögletig Eljusson a nap s tiszta levegő, Hogy minden ember lásson s ép legyen. Nem gyönyörű közgazdasági programm-e ez egy reformországgyűlés számára! Nem helyes útja-e ez a sociális kérdés békés kiegyenlítésének. De folytassuk kutatásainkat s hagyjuk a politikai élettel nagyon is összefüggésben álló reformtörekvéseket. Válaszunk záradékul egy practicus ágat, vegyük a közlekedésügyeket. Az alföld hatalmas megéneklője jól ismerte az alföldi utakat, illetőleg az »úttalanság« ottani állapotját. Statistikai adatoknál is fényesebb illustrációját találjuk ezen állapotnak »utazás az alföldön« czimü versében. Minő z ut I .... de vajon út ez ? Vagy fekete kovász talán ? • • • • • • Ne dögönyözze kend csikóit, Ne dögönyözze kend, kocsis, Fölérünk Pestre, ott leszünk tán Már az Ítéletnapon is. Nemcsak hazánk útjainak helyes ismerete, de a közlekedési ügy legújabb fejlődése, a vasutak tekintetében határozottan helyes álláspontot foglal el, még közgazdasági értekezésben sem olvashatni szebben jellemző vonásokat, mint melyeket Petőfi »vasúton« mond, Tenger két részén körül ; Közepében lelkem fürdik .... ! A madár röpült csak eddig, Most az ember is röpül! Nyilsebes gondolatunk, Későn indulánk utánad, De sarkantyuzd paripádat Mert elérünk, elhagyunk! Száz vasutat, ezeret! Csináljatok, csináljatok ! Hadd fussák be a világot Mint a testet az erek, Ezek a föld erei, Bennök árad a műveltség, Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei. De száz szónak is egy a vége, Petőfi jeles nemzetgazda.........És igy ha akarod nyájas olvasó sorban előveheted költőinket, mert hidd el, ha Petőfi, a népies iskola feje, már ily sok közgazdasági eszmével teli, mennyit találhatsz még egy Vörösmartyban, egy Kazinczyban s más jeleseinkben.........Lettek volna költőink görögök vagy rómaiak, kétséget sem szenved, hogy sok német szobatudós munkájában már a közgazdasági írók sorában díszelegnének, így azonban csak magyarok és csak magyar ember olvasta őket. A magyar ember pedig, hál Istennek,még ilyféle stibtilitásokkal nem szokott foglalkozni. Matlekovits, KÜLFÖLD. Spanyolországban jóformán kezdi felütni fejét a reactió. Alfonz kormánya egy rendelettel érvényen kívül helyezte a polgári házassági törvénynek azon toldalékét, mely a köztársaság alatt jött létre s mely szerint a papok és apáczák, ha elhagyják hitöket és más vallásra térnek, polgári házasságra léphetnek. Ezen toldalék alapján a köztársaság alatt 12 volt pap és két apácza lépett polg. házasságra Alfonz kormányának rendelete most — visszahatólag érvényteleneknek jelenti ki a már kötött házasságokat. A bonapartisták tüntetésekre készülnek ismét. Az »Indephelge« párisi tudósítója írja, hogy Lulu vagy májusban, vagy áprilban egy manifestummal fog fellépni. Roucher és a paduai herczeg ápril 14-én utaznak Chislehurstba, valószínűleg, hogy a manifestumot fogalmazzák és mintegy családi értekezletet tartsanak. (Májusban 15-én.) I. Napoleon és Eugenia, aprilban pedig III. Napóleon (10-én) és Hortensio (20-án) született. E napok valamelyikét használandják fel a császárság melletti tüntetésre. Szerbia és Románia kereskedelmi szerződési jogáról s a különféle nagyhatalmak e tárgyban elfoglalt álláspontjáról beszélve, az »Ad. Viest.« constatálja, hogy ez ügyben a közvetlenül érdekelt tősszomszédok: Ausztria-Magyarország és Oroszország a fejedelemségek részén állanak, Anglia a portának fogja pártját, Olaszország nem igen avatkozik a keleti ügyekbe s Francziaország látszólag rokonszenvei viseltetik a dunai fejedelemségek nem csak kereskedelmi, de politikai jogainak szélesbítése iránt is. Germania pedig igyekszik az orosz és osztrák-magyar birodalommal szorosabb barátságos viszonyokat fenntartani, de úgy látszik, Angliával is hasonló jó viszonyban szeretne lenni. De Germsniának, a keleti ügyek mostani állása mellett, akarva nem akarva, nyiltan kell valakinek pártját fogni, és vagy Oroszországgal és Ausztria-Magyarországgal karöltve mennie, vagy Anglia és a porta követeléseinek javára nyilatkoznia. Hogy hasonló dilemmfiLól kibozatalozzék, Németország, hir szerint, a közvetítő szerepet vállalta magára. Diplomatiai képviselője Radovitz Péter várra megy, hogy megkísértse az Anglia és Oroszország közötti hidegebb viszonynak megszüntetését. De miért ment Radovicz Pétervárra és nem inkább Londonba, az talány. Oroszország nem törekszik egyeduruságra sem a balkáni félszigeten,sem Ázsiában, és sehol sem kívánja Angolország versenyzésének feltételit korlátozni. S mégis Angolország tiltakozik egy orosz vasútnak építése ellen Perzsiában, elősegíti szövetségesét, Syr Alit, Herat meghódításánál, melynek Oroszországgal barátságban állott uralkodója hitszegés folytán Kabulban tartatik fogságban, és különösen ellenállást mutat az Oroszország által kezdeményezett brüsseli értekezlet ügyében. Következőleg nem Oroszország, hanem Anglia részéről jönnek az okok »az elhidegülésre« és így a közvetítő német diplomácziának kellene főképen oly eszközök feltalálásáról s gondoskodni, melyek az elégületlen Angolországot megnyugtatnák. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti egyetemi ifjúság a bukovinai magyarok javára több budai urhölgy közreműködésével műkedvelői színi előadást rndez a budai várszínházban. A rendezést Vízvári Gyula úr vállalta magára, kinek neve kezeskedik a kitűnő rendezésről. Az ifjúság körében e nemes mozgalmat előre is üdvözöljük, az előadás napjáról és az előadandó darabokról közelebb többet. A korcsolyaegylet közgyűlésén elhatározta, hogy az állandó csarnokot a városligeti tó mellett felépiti. Az e czélra szükséges 40,000 frt 800 darab 50 frtos részvény kibocsátásával fog fedeztetni. A részvények, melyek után kamat nem jár, 20 év alatt kisorsoltatnak, úgy hogy ez idő leforgása alatt minden aláíró a befizetett összeget visszakapja s egyszersmind azon előnyben is részesül, hogy 20 éven keresztül az egylet tagjául tekintetik és minden külön fizetés nélkül a tagokat alapszabályszerűleg megillető összes jogokat fogja élvezni. A kisorsolás a teljes befizetést követő év rendes közgyűlése előtt 14 nappal az e czélra tartandó választmányi ülésen veendi kezdetét és ily módon minden évben fog eszközöltetni, a kisorsolt részjegyek pedig a közgyűlés után azonnal beváltatnak. Az aláírt részjegyek után 20 % részlet vagyis 10 frt minden részjegy után azonnal az aláíráshoz, a hátralék pedig az építési terv hatósági jóváhagyása után 10 % -nyi, azaz 5 frt havi részletekben fog befizettetni. Hogy továbbá több részjegynek egy kézben való egyesítése lehetségessé tétessék,a választmány megengedhetőnek határozta, hogy az alapszabályok 4. §-ában előírt feltételek eltartása mellett a részjegyek más nevére irattathassanak. Ily átruházás azonban a korcsolyázási idény tartama alatt nem eszközöltethetik. Aláírások elfogadtatnak az egyleti irodában ivad alatt a városligeti csarnokban, azon túl a városi irodában, Deák utcza 5. sz. a. — Az akadémia történeti bizottsága, mint halljuk, azon tervvel fog fellépni az akadémia elé, hogy a bizottság által kiadott dolgozatok, különösen a rendkívül becses »Monumenta regni Hungáriáé« több ezerre menő padláson heverő köteteit olcsó áron ossza szét a történetbúvárok, tanintézetek s tanárok között. Ezen indítvány igen helyes és óhajtanék, hogy a többi kiadványokra nézve is ugyanezen elv fogadtatnék el. Mindenesetre nagy kár, hogy az akadémia kiadványai a raktárban felhalmozva használatlanul hevernek s egyes tanintézetek, melyek ingyen nem kaphatták s a jelenlegi árákon megszerezni nem voltak képesek, mindeddig hozzá nem juthattak. — A nagy zenekari hangversenyek böjti sorozatát Richter János holnap (szerdán,) f. hó 24-én esti 7 órakor nyitja meg. Műsora a következő nagyérdekű művekből áll: M<hul »vadász nyitánya« Liszt »Mignon«-a, énekli Hauk Minnie k. a. Wagner »Walkürök lovaglása«, Schumann egy nyitánya. — A székely művelődési és közgazdasági egylet intéző választmánya tegnap a kéjpviselőház egyik termében Hajós János elnöklete alatt ülést tartott. Az elnöki jelentésből fölemlítjük mindenek előtt, hogy a kibocsátott aláírási ívekből beérkezett 60—70, melyekből kitűnik, hogy a létesülő egylet iránt az érdeklődés, ha még nem is a kívánt sikerrel, de máris örvendetesen kezd érvényesülni. Eddig 9 alapító tag jelentkezett, köztük a minden nemes ügynél jelen levő Hajnald Lajos kát. érsek, Mikó Imre gr. s többen. Örömmel constatáltatott, hogy az egylethez való csatlakozás eddig a székely községeknél a legnagyobb, s e tekintetben Háromszék jár elől buzdító példával, hol Kálnoky Dénes gr. dicsérendő fáradozása folytán 36 község és sok magános lépett az egylet tagjai közzé. A székelység egyéb részeiben az eredmény még biztosan meg nem határozható, minthogy az aláírási ívek nem érkeztek be. A választmány az elnök jelentését tudomásul vevén, azon kívánságának adott kifejezést, hogy az eddigi aláírók lajtstroma a hírlapokban közöltessék s az elnökség újabban is forduljon különösen a székely székek főkirály bíráihhoz és alispánaihoz az ügynek előmozdítására közreműködésüket kikérendő. Ezenkívül szükségesnek véli a választmány külön fölkérni az erdélyrészi három püspökséget; az erdélyi és székely nagyobb családokat ; a magyarországi főpapságot; a hazai pénzintézeteket, kik jótékonysági hajlamuknak más irányban és számtalan tanujelét advák, — a székely égnek fennmaradása, erősödése s különösen a hazában való megtartása sem képezend kisebb czélt, amelyért némi áldozatkészséget az összmagyarság érdekében is készek ne lennének tanúsítani. Végül elnök az eddig begyűlt pénzekről számadását mutatta be, melyek takarékpénztárban vannak elhelyezve. A választmány az alapítványi természetű pénzek elhelyezésére nézve elhatározta, hogy azok földhitelintézeti kötvényekbe fektetessenek, a többire nézve helybenhagyatott a takarékpénztári kezelés. Felhozatott még egy alakuló nagygyűlésnek valamely nagyobb székely városban a nyár folytán való megtartása. A választmány elvileg elfogadta az indítványt, de az idő és hely meghatározását a márcziusban tartandó vár ülésnek tartotta fel. — A lugosi püspöknek Mihályi Victornak püspökké való fölszentelése, mint Balázsfalváról értesítenek, f. hó 14-én történt meg. A fölszentelés tényét Vancsa János gyulafehérvári gör. kath. metropolita érsek végezte Olteanu János nagyváradi és Pável Mihály szamosujvári gör. kath. püspökök segédkezése, továbbá az érseki főkáptalan összes tagjainak, valamint a lugosi és nagyváradi püspöki káptalanok által kiküldött kanonok segédlete mellett. A lugosi egyházmegyét Moldnván nagyprépost, Pap J_i £ VIn..apát ÉS Papp Péter hátszegi püspöki helyettes képviselték. Húsz év óta ez az első eset, hogy Balázsfalva falai közt látta a gyulafehérvári érseki tartomány püspökeit. Az egyházi szertartás bevégezte után a meti’opolita érsek által adott mintegy 100 terítékü díszebéd egyesítette a messze vidékről oda jött vendégeket. A felszentelt püspök 2—3 hét múlva fogja székhelyét Lugoson elfoglalni. — Játékosok. Hogy milyen nagy összegeket fektetnek Budapesten sorsjegyekbe, mutatja st7nn onn moo «rarflingg+firculaf, Q lílftly D'fclát-PKÍk. Van itt egyebek között — írja a »M. Híradó« — egy sorsjegy-társulat, amely magát betüről-betűre »grand fortune« társulatnak nevezi. Öt éve áll fenn ezen társulat: a tagok egyenkint 200 frtot fizettek be évenkint és ’ 100-an vannak-e szerencsepró hálók. Eddig 100 ezer frtot fizettek be. Van török, német, magyar, talán spanyol és tatár sorsjegyük is. Török sorsjegyük nettó 100 magyar vagy 200. A társaság most feloszlik és az eredmény az, hogy két kis nyeremény daczára egy-egy tag 60 frt veszteséggel retirál. Nem egy sorsjegyet ugyan's jónal drágábban vettek, mint amennyi értéket most képviselnek. — Új építkezések. Az enyhébb idő beálltával a váczi körúton több nagyobbszerű építkezés indul meg, mint a Stein Náthán, Neuwelt Ármin, a pesti épitő társaság, házai. A pesti épitő társaság 3 házat építtet. — Szobatűz. A fszövetség utczában 18. sz. a. tegnap éji 11 órakor eddig ki nem magyarázott módon tűz ütött ki egyik szobában, mely oly mérvet öltött, hogy plafondja átégett A kerepesi uti tűzoltó tanyáról odasietett tűzoltók a továbbégetést meggátolták. Két gerenda odaégett. A Murillo ellopott képe csakugyan napfényre került Newyorkban, hol azt egy német műárus két spanyoltól (tehát a tolvajok nem angolok voltak) 250 dollárért vásárolta meg. A spanyol consul a képet megszerezte s ismét Sevillába szándékozik küldeni. Sajnos, hogy a kép s különösen sz. Antal feje a fára göngyölés alkalmával tetemesen megsérült. — Az országos nőiparegylet elnökségéhez a bajailak pénztár 10 frtot s Nyitra városa 6 frtot küldtek adakozásképen. Gr. Hadik Béláné 50 frttos alapítványát 100 ftra emelte. Uj tagokat bejelentettek: De Gerandó Antonia által gróf Dégenfeld Gusztávné, szül. gr. Karácsonyi Melánie, gr Teleky Gézáné szül. Muraty Irén, gr. Degenfeld Mária, gr. Teleky Miksáné. — A budapesti ügyvédi kamarának f. hó 20-án és folytatólag f. hó 22-én tartott alakuló közgyűlésén a megválasztandó hat póttag közül csak négy tekinthető érvényszerűen megválasztottnak, miért is a hiányzó két póttag megválasztása czéljából február 28-án d. e. 10 órakor a budapesti ügyvédi egylet helyiségeiben (IV. kerület, Koronaherczeg utcza 8. sz.) újabb közgyűlés tartozik, melyre a budapesti ügyvédi kamara alakuló közgyűlésére jelentkezett összes tagok hivatalosak. — A fővárosi iparosok körében (hatvani utcza 2.) csütörtökön, február 25-én esti 71/» órakor dr. Dudits Miklós ur az »életmentésről, különös tekintettel a brüsseli életmentők társulatának 1876. évben tartandó nemzetközi kiállítás és kongressusra,« felolvasást tart, melyen nemtagok is részt vehetnek. — Rendőri hírek. A Seydsrheim műkertésznél Szondy-utcza 19. sz. a. szolgálatban álló Stegl Ferencz kertészlegényt és idején falopáson érték. Ez most gyanút támasztott ellene, hogy az utóbbi időben történt lopásokban is ő a bűnös. A Holetz János csomagoló egy itteni szállítónál gazdája által 60 írttal a m. kir. államvaspályához küldetett, ahol egy szállítmányt kellett volna átvennie. Holetz néhány óra múlva jajgatva és siránkozva jött urához, azt állítván, hogy a pénzt elvesztette. Holetz — aki szenvedélyes kártyás — a kapitányság által felelősségre vonatott.— Ma délelőtt fél 11-kor a kerepesi után saját vigyázatlansága folytán elgázoltatott Pukintska Pál utczaseprő, miközben nehéz sérüléseket szenvedett. Aléltan a Rókusba szállították. — Simák András s József, továbbá Vábik Mária 10—12 éves gyermekek a felső Dunasoron 421. sz. a lakó Stad-