A Hon, 1875. február (13. évfolyam, 25-48. szám)
1875-02-20 / 41. szám
41. szám. XIII. évfolyam, iiadó-hivatal s Barátok tere, Athenaeum épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: S hónapra.................................6 fit — kr. á hónapra ..............................13»«— » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Esti kiadás. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, febr. 20- Budapest, február 20 Azon eltérés, mely lapunk mai reggeli számának a tegnapi nyolczas konferencziáról közlött két tudósításában nyilatkozott, meglátszik a sajtó más közegeinek nyilatkozatain is s nagyjában úgy magyarázható, hogy az értekezlet eredményét a részt vettek közül többen eltérőleg fogták fel. Melyik a helyes, nem vitatjuk. Tény, hogy a fedezet kérdésére, illetőleg az adóemelésre nézve a vélemények nem egyeztettek össze azon fontossághoz képest, amit e kérdésnek tulajdonítónak ítélhető az értekezlet eredménye, vagy eredménytelen volta is meg. A deákpárti lapok — ezt konstatáljuk — nem tekintik a tárgyalást meghiúsultnak s az ő felségének ez alapon teendő jelentésre nézve azt jósolják, hogy az a pártegyesülésnek, 8 ily irányban kinevezendő kormánynak kedvező leend. Ez azt jelenti, hogy a Deákpárt nem ragaszkodik úgy az adóemelés okvetlen voltához, mint azt a nyolczas konferenczia jobboldali tagjai hangsúlyozák. — Fölemlítjük, hogy ő felsége Budapestre érkezését vasárnapra várják. A »Lloyd« czikkéből közöljük a következőket : A fedezet kérdésére nézve határozott nyilatkozat nem volt a tárgyalás végén, csak átalánosságban fejezték ki a nézetet, hogy az újjá alakítandó kabinetnek sikerülni fog a fedezetre nézve egyetértést hozni létre. Gorove javaslata, hogy még egy értekezlet tartassék, azon megjegyzéssel utasíttatott vissza,hogy ily nemű tanácskozásra szükség többé nincs. Ez eszmecsere után a miniszterelnökkel szemben, ki a tanácskozás végén újra megjelent, konstatálták, hogy az egybegyült párttagok saját személyükre nézve azon meggyőződésben vannak, hogy a két nagy párt közt semmi oly elvi eltérés nincs, ami egyesülésüket akadályozná. Ez értelemben fog Bittó ő felségének jelentést tenni. A legelső lépés ezután az, hogy ő felsége kiszemelt emberét megbízza a kormány megalakításával, s az új kabinetnek marad fentartva, a pártok újjáalakulását foganatosítani. A »Lloyd« ezután konstatálja, hogy jelenleg csak a kezdet kezdetén vagyunk, s hogy a megoldás siettetését minden érdek parancsolja. Mint érdekes jelenséget, közöljük a »Közérdek« itt következő noticeát: Mint jó forrásból értesíttetünk, a Deák-párt azon árnyalatában, mely leginkább gróf Lónyay személye körül csoportosul, élénk discussiók tárgyát képezi az, hogy az uj kormány alakításánál leghelyesebb volna Bittó Istvánt megbízni a kabinet alakítással, kinek személyével a Lónyay-árnyalat mindig rokonszenvezett. Illetékes forrásból e hírhez, melynek nyomaira több lap czikkében is ráakadtunk, azon közleményt kapjuk, hogy az, amennyiben Bittó személyével van összeköttetésben, nélkülöz minden alapot. Bittó e szerint semminő kabinetben nem akar részt venni, s így a Lónyay-féle kombináczióban sem részes. Fölemlítjük itt még azt a reakcziót, mely a pártegyesülés ellen — nem tudjuk, teljesen budapesti körök befolyása nélkül-e — a vidéken s pedig jobboldali körökben jelentkezik. A »Kelet« ma ide érkezett száma id. gr. Teleky Domokos tollából hoz egy határozott ily irányú czikket, melynek vége bejelenti egy Erdélyben e czélból tartandó tágabb körű értekezlet alkalmas időben való összehívását. Még csak egy dologra akarunk reflektálni. A szélső ellenzék közlönye ma ismételten foglalkozik lapunkkal s a közben oly megjegyzéseket tesz, melyeket nem hagyhatunk szó nélkül. A „Ilon“ mellett évtizedes múltja áll, mely intenezioinak becsületességét, politikájának határozottságát, s elveiben tartósságát kétségkívül dokumentálja. Ennek védelmére hat oly alappal szemben, mely daczára saját háza üvegfedelü voltának, reánk hajigálja a »zsibvásáros korrupczio« vádját: szavunk nincs s nem lesz. De e lap tényeket is idéz s emleget a »Hon« állás változtatására az önálló magyar vámterület s a nemzeti bankkérdésben. Ez állásváltoztatás egyenesen nem igaz. E kérdések, melyeket a »Hon« évek hosszú során át vitatott s terjesztett, ép úgy nézetei most is a »Hon«-nak, mint bármikor, s az »Egyetértés«, melynek egyik »fő«munkatársa a közjogi törvények egyoldalú megváltoztatását vitatja, a másik a kétoldalú kötés következményeivel számol, nem fog mutatni lapunk e tárgyú nyilatkozataiban egy betűt sem, mely megközelítené az Ő nagyhangú következetességének eltéréseit. —Ennyit egyezet mindenkorra az ily vádaskodásra. A franczia senatusi javaslat sorsára vonatkozólag azt jelzik a legújabb hírek, hogy a balközép, jobbközép és a Lavergne csoport küldöttei már megállapodásra jutottak annak bizonyos pontjai felett. Miután Mac Mahon lemondott azon neki adni szándékolt jogról, hogy a senatus tagjainak egy részét ő nevezze ki, a három árnyalat képviselői által elfogadott közvetítő javaslat oda megy ki, hogy a képviselőház 75 elmozdutlatlan senatort nevezzen ki, vagy jobban mondva válasszon a többi 225 senatort pedig a megyei főtanácsok válasszák, úgy hogy minden megyére essék kétkét senator. A bal- és szélsőbal eziránt még nem határozott. De az a vélemény van elterjedve, hogy e pártok is csatlakozni fognak a jelzett megállapodáshoz, csakis az alsóház által választandó senatorok elmozduthatlansága talál ellenzésre. A jobboldalmk is egy része csatlakozott a jobbközéphez — a bonapartismustól való félelmében. Ha ez így megy, kétségtelen, hogy a senatusi javaslat nemsokára törvénnyé lesz emelve — ha csak meg nem szállja a pártokat ismét, mint annyiszor eddig, az egyenetlenség és viszálykodás szelleme. Az angol alsóházban kijelentés Israeli csütörtökön a John Mitchel megválasztatásának érvénytelenségére vonatkozó indítványt, melyet tegnapi szemlénkben jeleztünk. Egy izlandi képviselő a discussio elnapolását indítványoza, hogy Mitchel párthívei értekezhetésre időt nyerjenek. Hartington, Forster és Lowe liberálisok a mellett emeltek szót, hogy Disraeli indítványa egy bizottsághoz utasíttassék. — Disraeli pedig a tárgyalás azonnali fölvételét sürgette, hogy ezáltal a ház tekintélye megóva legyen. Erre aztán a vita elnapolása iránti indítvány 269 szóval 102 ellen elvettetett, úgyszintén a bizottsághoz való utasításra vonatkozó indítvány is —• végül elfogadtatott Disraeli indítványa, melynek alapján Mitchel képviselővé választatása érvénytelennek mondatott ki. Alfonz elismertetvén királynak a hatalmak egy része által, uj képviselőket nevezett ki különböző kabinetekhez; igy Londonba Roncest, Szt.-Pétervárra Bedmart, Rómába Coellort, Berlinbe Merryt, Haagába Arekolart, Bécsbe Tétuan herczeget. A szerb szkupceiia közelebbi üléseiben figyelemre méltó indítványok téteztek, így az egyik az alkotmány megváltoztatására vonatkozik; egy másiknak czélja a közoktatást kötelezővé és a tanítókat nyugdijképesekké tenni. Végül egy harmadik a kolostori javak eladására vonatkozik s a kolostorok számát 5-re leszállitás czélozza, melyekben a még meglevő barátok éltök fogytáig meghúzhassák magokat. ___A „HON“ TÁRCZÁJA. Jókai Mórhoz. — Születése napja 50-ik ünnepén. — ..........áldom azt az Istened, Kezd el újra, kezd el azt az öt vénét! Hazám koszorúsa 1 mestere a szónak Petőfi. Hallgasd meg te egyszer, a mit neked szólnak. Czigánynak is kerül olyan napja egyszer, Amikor ő járja, s másnál van a hangszer. A püspök is hallgat olyan misét, ahol Maga ül a nyáj közt, a káplán meg papol . Száll a vezérség is néha trombitásra, A vezér meg harczol jó közember számba’, Öregbiró dolga száll a kisbiróra : Rektor hivatala a harangozóra. Kezemben a hangszer, — nem nevezem lantnak, Mert a mit te pengetsz, mi neve lesz annak ? (Nehéz elmondani mindig a bőgőnek, Milyen hangja van az első hegedűnek ?) Jó magyar hegedűs ! — hol termett a fája, Honnan vetted a húrt meg a vonót fája ? Ki tanított téged az isteni dalra ? Hogy egyszerre sírunk, nevetünk is rajta. Hol lested el titkát az édes beszédnek, Melyen szerelmesid, hőseid beszélnek ? — Minden, ami kedves, benne vagyon abba’. Ringó bölcső mellett így mesél a dajka, így zokog az ifjú pásztor furulyája, így zendül az erdőn vihar orgonája, így susog a szellő délibábos rónán, így viharzik végig a hatalmas orkán, Igyen dördül meg a csata-ágyú hangja, így hallik a pusztán a falu harangja .. . — Feltámasztott hősök jönnek elé sorba, Hiába zárták el hármas koporsóba : Félre fut a hullám — felpattan a zára : Köztünk járnak-kelnek a költő szavára. Leomlott paloták, eltemetett népek Régi fényben állnak, dicsőségben élnek ; Hogyan mentek harczba ? — Hogyan ültek sorba ? — Ellenséget vérbe, bubánatot borba Hogyan temettek el ? — hogyan áldozának Fehér paripával a hadak urának ? Hogy tudsz helyről, korról oly szépen mesélni, Hogy az ember inkább abban kíván élni; Hol van ennyi szin, — hogy a szív is keresse: Melyiket kívánja, melyiket szeresse ? — Cserhalomnál élni ? — meghalni Sajónál ? Hunyadinál járni ? — vagy inkább fiánál ? Erdély hegyei közt — Erdély fénykorában Magyar tánczot járni Bethlen udvarában ? — Vad törököt űzni, kuruczhadat gyűjtve, Feloldozni, a mi rabszijjra volt fűzve ? Vagy a csöndesebb kor kivánatosb ennél: Vendéglátó gazda meleg tűzhelyénél, Szép leány a háznál, jó bor a pohárba, Belekeveredni az atyafiságba? Milyen erkölcs, szokás éliné e népet, Jó magyar barátság, igaz nemes élet — Vagy érdekesebb az ébredő kor lelke Elavult eszmékkel háborúra kelve ? Dologra kelt népség — emelkedő város — Igazi történet — mesével határos: Hogyan sülyedtünk el annyi hős erénnyel ? Hogyan maradtunk fönn annyi pártos bűnnel ? Hogyan nyertünk csatát tenger ellenségen? Hogyan nem okultunk súlyos vereségen ? Hogyan forditá el tőlünk az Ur arczát, Mikor nem nézhette a testvérek harczát ? Ínségünkben hogyan fordult hozzánk újból, Hogyan támasztott fel háromszor a sírból ? ... .. . Egy nemzet élete, öröme és vétke, Egy tündéri álom : száz történetkéle Elmesélve, mondva — igy zengette Dávid Édes hárfa mellett öröm-zsolozsmáit, így kesergett — égő könnyeket eresztvén Jremiás egykor, Jeruzsálem vesztén. Jól esik a könyv, édes lesz a bánat, Mely tégedet hallva sziveinkbe támad: Permetező felhő napsugáros égen, Felvidámulás a síró nevetésen ! Leteszem a hangszert — rezeg a húr rajta; Ezernyi érzelem ezerfelé hajtja ... Minek tévedezzen a hang tengerében ? Nagy tisztesség vagyon a mély csöndességben. Csepreghy Ferencz. Budapest, 1875. Szombat, február 20. Szerkesztési korl. : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athennettó-épület) küldendők. A budapesti ügyvédi kamara alakuló gyűlése. Budapest, febr. 20. A budapesti ügyvédi kamara alakuló közgyűlése ma délelőtt 9 órakor tartatott. A pesti királyi törvényszék elnöke Sárkány József a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Tekintetes ügyvédi kamara! Az 1874-ik évi XXXIV. t. czikkben a pesti k. törvényszék elnökére ruházott kötelességnél fogva van szerencsém Uraim ! Önök díszes körében megjelenni, hogy az immár hatályba lépett hazai ügyvédi rendtartás végrehajtása tekintetéből, a »budapesti ügyvédi kamarának« általam mai napra egybehívott alakuló gyűlését megnyissam. Midőn ezen reám nézve megtisztelő feladatot teljesítem, üdvözlöm Önöket Uraim! azon testvéri rokonérzettel, melyet önök magasztos hivatása iránt, úgyis mint a budapesti ügyvédi karnak egy időben én is igénytelen tagja, — úgy is mint biró, keblemben táplálok, s üdvözlöm önöket azon hazafiui örömmel, melyet e régen, s óhajtva várt törvény hatályba lépte felett én is érezek. — És joggal mert: Nevezetes, és következményeiben kétségkívül nagy horderejű mozzanatot képez e törvény hazai jogéletükben, — nemcsak azért, — mert törvényhozásunk ez alkotása, egy színvonalon áll a külföldi jogállamok hasonló intézményeivel, — mellyekért egykor egy Mittermayer, egy Feuerbach, egy Bernier felkent szellemek egész hatalmával küzdöttek, hanem nevezetes e törvény főleg azért is, mert e törvény alkotásánál a magyar törvényhozás, az ügyvédi hivatás magasztos rendeltetésének bölcs felfogásában, határozottan szakított azon iránnyal, mely ide vonatkozó régibb törvényeinken félreismeretlenül keresztül vonul. Egy történeti visszapillantás, egy tárgyilagos párhuzam felállítása az 1874. XXXIV. t. cz. és ide vonatkozó régibb törvényeink között, meggyőző bizonyítékát fogja képezni ez állításnak. Ha Corpus jurisunknak az ügyvédekre vonatkozó rendelkezéseit tekintjük, azon törvényeket, melyek p. o. Mátyás VI. decretuma 7. 69. czikkeiben, az 1563, 1567, 1574, 1609, 1649, 1723-ki országgyűlés czikkelyeiben foglaltatnak, ha tekintjük a »planum tabulare« ide vonatkozó döntvényeit, — azt tapasztalhatjuk, hogy ez intézkedések úgyszólván egy kis fenyitő codexet képeznek. Aggodalmat ébresztő bizalmatlanság, Cátói szigor jellemzi azokat, az ügyvédek minden képzelhető visszaélései ellen irányozva, — kötelességek és büntetések hosszú sorozatát képezik azok, — de az ügyvédi magasabb érdekek, — az ügyvédek jogainak biztosítása iránt a felekkel és bíróságokkal szemben, — e törvényekben vajmi kevés gondoskodást találunk. Még a jelen század elején is ez irány vezérelte a törvényhozást. Hogy csak egyet említsek. — Az 1827-ki országgyűlés, mely az ügyvédi állapotok rendezésével tüzetessebben szándélozott foglalkozni, egy országos bizottságot küldött ki e tárgyban. —Ez országos küldötségnek munkálata, — még minmindég a korábbi irányban haladott sőt úgy azon álláspont tekintetében, — melyből az ügyvédi hivatást megítéli, mint azon büntetések tekintetében, mellyeket minden képzelhető visszaélésekre gondos minutiositással javaslatba hoz, — úgyszólván még inkább egyoldalú, még inkább rigorosusabb mint a korábbi ide vonatkozó törvényes intézkedések. Amilly jellemző e munkálat hazai jogéletünk történetében, éppen olly emlékezetes, — és megérdemli, hogy e helyütt, ez ünnepélyes alkalommal felemlittessék, — azon memorandum — melly ezen országos küldöttségi munkálat felett és ellenében, — éppen a pesti ügyvédi kar jelesljei által szerkesztetett, s mely a hazai ügyvédi kar érdekében a felébredt önérzetnek oly nemes és meleg kifejezést adott, s mely már akkor öntudatos eréllyel hangsúlyozta a testületi szellem önbecsülést és bizalmat teremtő erkölcsi hatalmát. Íme uraim! már 1827-ben zászlóvivője és előharczosa volt a fővárosi ügyvédi kar azon egészséges irányelveknek, melyeknek érvényesítése által jutottak a külföldi jogállamok ügyvédi testületei azon terintélyes állás magaslatára, mely az ügyvédi hivatást a jogszolgáltatás terén méltán megilleti. És Uraim ! a fővárosi ügyvédi testületnek ezen nemes törekvése itt meg nem szűnt; ugyancsak a fővárosi ügyvédi kar volt az, mely a legújabb időben is minden módot és alkalmat megragadott a testületi szellem ébresztésére, nemesbítésére, s az erkölcsi solidaritás eszméjének érvényesítésére. Amit évtizedek hosszú sora nem tudott megérlelni, amit nem lehetett még az időben a törvényhozás terén diadalra juttatni, megkísértette azt társulati téren megközelíteni. Ily módon, s ily nemes törekvésből keletkezett 1865 ben a »budapesti ügyvédi egylet« s utána az országban több ügyvédi egyletek, melyeknek czéljuk volt a tudományos mivelődésen kívül, az ügyvédi állás magasztos érdekeinek felkarolása, a testületi szellem és tekintély ébresztése, megóvása. Az 1874. XXXIV. t. ez. fényes tanúságot tesz s immár arról, hogy a társadalmi téren érvényesített ezen nemes törekvések, nem voltak terméketlen és hiú kísérletek, hanem voltak észlelői, előkészítői a helyes irány diadalának, azon irány diadalának, mely az tet adott.1874. XXXIV. törvényezikkeknek éleÉs itt engedjék meg uraim nekem, — a ki egykor szinte szerencsés voltam önök díszes testületének igénytelen tagja lehetni, s a ki szinte egyik szegény de buzgó munkása voltam ez eszmék érvényesítésének, — hogy hálás örömömet fejezhessem ki a felett, hogy az isteni gondviselés megengedte, ma már azon törvénynek végrehajtásában működhetni, melly 1865 nov. 4. csak mint sejtelem lebegett előttem, midőn az időben egy összejövetelünk alkalmával a »budapesti ügyvédi egyletet« inditványozni, még pedig önök szives és általános helyeslése közt indítványozni — szerencsés voltam. Az akkori sejtelem, — akkori óhajtásunk ime valósult! Az 1874 ik törvényhozás bölcs előrelátással és méltánylattal érvényesítette egy részről azt, hogy az ügyvédi jeles állást csak alapos készültségű és jellemes férfiak foglalhassák el, más részről érvényesítette azt, hogy az ügyvéd magasztos hivatásában minden körülmények között teljes önállósággal járhasson el, — és mindenek felett érvényesítette az önkormányzati jogot, a függetlenség létfeltételét akkor, midőn az ügvédi testület legszentebb érdekeinek, és tekintélyének megóvását az erkölcsi solidaritás alapjára fektetve, az ügyvédi kamara saját kezeibe tette le. És most uraim! midőn Önök e percmben ama nagy érdekek kezelése és megőrzésére az ügyvédi kamara választmányi megalakítását eszközölni fogják, — engedjék meg hogy önöknek e munkához szívem mélyéből szerencsét és isten áldását kívánjam. Ezzel a »budapesti ügyvédi kamara« alakuló gyűlését megnyitottunk jelentem ki. Sárkány ezután bejelenti, hogy a törvény által rábízott teendőknek ezzel eleget tett. Az igazolványokat átnézte, a névsort a szavazásra összeállította, most tehát a gyűlést korelnök megválasztására hívja fel. Korelnökül közfelkiáltás útján Verhovszky ügyvéd választatott meg, ki a következő szavakkal foglalta el az elnöki széket : Mélyen tisztelt kartársak ! Én lévén megbízva az imént a mélyen tisztelt Sárkány József ur a méltósága által oly jeles beszéddel megnyitott gyűlés korelnökségével, tisztemhez képest és a törvény értelmében jegyzőkké kinevezem Siegmund Vilmos és Polonyi Géza urakat. Polónyi a napirendre térés előtt felolvassa a törvény ide vágó szakaszát. Ezután a gyűlés napirendre tér. Napirenden egyedül a választás lévén, ennek eszközöltetésére szavazatszedő bizottság neveztetik ki Gelléri Sándor elnöklete alatt a következő tagokkal: Martin Imre, Szedenits János, Baintner Imre, Ullmann Sándor, Morzsányi Károly, Bercelly György, Oszvald Sándor, Grünwald Róbert, Gruber József, Janik Ferencz, Novák Sándor, Kugler János, Kühnel Ignácz, Krajcsik Ferencz, Lövik Gusztáv, Szlávy Olivér és Murinyi Endre. A szavazatok bezárólag ma délutáni egy óráig adhatók be s a szavazás eredménye f. hó 22-én délután 4 órakor a gyűlés mostani helyén fog kihirdettetni. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, febr. 18 án. Az ülés alelnök báró Podmaniczky Frigyes által délután 4 órakor megnyittatván, következő ügyek vetettek tárgyalás alá és pedig elsősorban a sugárút további kiépítésének kérdése. Szem előtt tartva ugyanis, miszerint a sugárúti építő társulat a fennálló pótszerződés 2-ik pontja értelmében, az ezen szerződés létrejötte előtt már kiépített X. és XVI. csoport, valamint a nyolczszögtéren épített házakon kívül, két év leforgása alatt azaz 1876. év május 1-ig legalább is még további tíz ház kiépítésére köteleztetett, felszólittatott nevezett társulat ezen kötelezettség teljesíthetése czéljából a társulat azon előmunkálatok és előintézkedések bejelentésére, melyek által következő jelentést terjesztő elő , hogy a tettleg 4, részben már lakott, részben tető alatt levő , 44., 49., 70. és 74. számú házakon kívül, a XVII. csoport két háza 64 és 66. sz. a. fog felépülni, nem különben a XXI. csoport 78., 80. sz. a. két telke, s a XXIII. csoport 5 telke, azonkivül a nagymező és váczi ut között 2 ház : 12 és 33. sz. a. az intézet által, 3 ház pedig : 2., 27. és 42. sz. alatt egyes birtokosok által fog kiépíttetni. Ezen összesen 15 háznál, ha egyik vagy másik tökéletesen el sem készülne, — az építkezés okvetlen annyira fog haladni, hogy a sugárutra néző homlokzat elkészülvén — a telkek előtti járda szabad leend. Ezen építkezések, amennyiben ezek nem maga a vállalat által foganatosíttatnának — szerződésileg biztosítvák, valamint egyéb új építkezések megindítása is reménylhető. A tanács ezen jelentést, amennyiben az az elvállalt kötelezettségeknek tökéletesen megfelel, örvendetes tudomásul vette. A sugárútnak a váczi körút betorkolása helyén két ötkarú nagy lámpa felállítása szándékoltatván, a felállítási helyeknek meghatározása vézetett tárgyalás alá. Miután azonban az elágazó vélemények folytán ez ügy körül határozott megállapodás nem jöhe FLAMABAIVBE, irta: Sand George (10. folytatás.) XX. Május 15-én — 1841-en — éjjel érte a grófné az első fájdalmakat, s én postakocsin siettem Orleansba a szülészért s a dajkáért. Csak egy mértföldet kellett mennem; de az is halálosan hosszúnak tetszett előttem. A Loire, melynek partjain haladtam, rakonczátlanul hánykódott medrében s azzal fenyegetett, hogy elvágja utamat, ha soká találok késni a városban. Az előtte való napokon esett; az ég fekete, a szél metsző volt. A kocsis sebes vágtatva haladott, s az orvos egy perez alatt utrakész volt. De visszautasitá a postakocsit, azt mondván, hogy jobban ismeri az utat mint mi, s saját kocsiján indult el. Én a dajkát keresni mentem, aki a peremben midőn el kelle hagynia gyermekét, hogy azt egy barátnőjére bízza, nagyon sírt. Kénytelen voltam komoran reá szólni, hogy siettessem, s azután haladéktalanul megindultam vele Lévines felé. A nap közel volt, midőn a szürkület homályánál megláttam a park nagy fáit, a melyeknek lábait a folyam sárga habjai mosták. Szivem elszorult, fáztam. E kocsis, ki dühvel verte a Loiretól megijedt lovait; e nő, ki oldalamon sirt; e kastély, mely annyi más fájdalmas jelenetnek leendett színhelye . . ., mindez oly szomoritó volt s én reszketék, mint valami bűntettes. Az orvos előttünk érkezett meg, s a gyermek már megszületett. A grófné egy panaszhangot sem hallatott. A gróf alig akarta hinni, hogy már minden megtörtént. Megmutatták neki fiát, meg sem nézte, nem is érinté. Ép oly nyugodtnak látszott, amilyen izgatott voltam én. — Minden jól megy, szólt félre vonva engem. Nagyon jól számítottam e tájt a vízáradásra, s íme akkora következett be, mely fölülmúlja reményeimet. A réten át már a parkba nyomul. Holnap a dajka a gyermekkel ez oldalon fog sétálni. Kell, hogy lássák oda menni, hogy ne lássák visszajönni. Értesz ? — Hova rejtsem hát ? — Tulajdon lakosztályomba, ahova a folyosón át vezetheted. Az a fő, hogy ne lássák. Majd elvonom a figyelmet. Éjjel egy kocsi fog várni. Te fölülsz arra a gyermekkel s a dajkával, s délre hajtatsz, a nélkül, hogy bárhol megállnál; azonban várj. A mennyire lehet kevéssé akarom tragikussá tenni a dolgot. Hívd ide az orvost. Az orvos megjelent, s midőn dicsérte a grófné bátorságát s jó kedvét: — Orvos ur, igy szólt a gróf, ne higyjen e jó kedvben. A grófné igen ideges s nagyon szenvedélyes. Igyekezzék rábírni, hogy nyugodjék s ne lássa a gyermeket néhány óra előtt. Az orvos kötelességének hitte hozzájárulni ez elővigyázatos rendszabályhoz. A grófné nem akart aludni. A gróf biztatta, azt mondván, hogy ez szükséges. Erre látni akarta gyermekét. Oly kedvesen panaszkodott, hogy miért nem hagyják neki magának szoptatni gyermekét, s azután azért, hogy még a dajkát sem mutatták meg neki. A gróf kényszerítve látta magát beleszólni a dologba s száraz, parancsoló hangján beszélt neki. Ő szót fogadott, bezárkózott Júliával, s a kimerültség által legyőzve csakhamar elaludt. E közben az árvíz egyre terjedt, az orvos nem mert útnak indulni. A partmenti parasztok kétségbe voltak esve, s marháikat és bútoraikat igyekeztek megmenteni. A kastélyban,noha mi veszélytől sem lehetett tartani s noha már hozzá voltak szoktatva az ily szomorú látványhoz, mégis igen szomorúak s izgatottak voltak; az asszonyok féltek vagy jajgattak azon nagy romlás felett, mely előre láthatólag bekövetkezendő volt. Délután egy óra felé a gróf a rétet ment megtekinteni, mely a viz s a föveny hatalmas áradata által már majdnem el volt borítva; egyszersmind azt mondá, hogy már eltüntethetném a dajkát s a gyermeket. Az eső nem esett, sőt egy-egy halvány napsugár is megvilágitá a tájt. A gróf azt akarta, hogy a dajka a rét felé menjen s azon tájon ejtsen el egy kendőt s valami a gyermekhez tartozó tárgyat s azután jöjjön velem s én rejtsem el. Erre lármát kellett volna ütnöm, óvintézkedések történtek volna, hogy a grófné ne tudjon meg semmit. Az ez esemény követte zavarban kellett volna nekem a gyermekkel s a dajkával útnak erednem, a nélkül hogy bárki meglátna, s azon ürügy alatt, hogy keresésükre indulok. A gróf mindent pontosan előre kiszámított, de engem nagy ijedtség fogott el s megtagadtam a cselekvést. — Gróf ura kiáltok, látom, hogy ön a leglényegesb dologban ki akar engem játszani, daczára ígéreteinek, törvény ellen akar cselekedni. Okvetlenül be kell a gyermeket mutatni a községi hatóságnak, kell, hogy önmagáénak ismerje el; mindez okvetlenül szükséges ; különben ön bűnvádi keresetnek, vádnak, s fogságnak teszi ki magát. — Tudom, felelt. S kiteszem magam mindennek ! S te ellenszegülsz ? ■— Ellenszegülök, gróf ur. Semmi törvényellenesség, ez jelszavam, úgy szólva állásomnál fogva ismervén a törvényt, menthetlen lennék, ha kijátszani engedném. A gróf valami jelentékeny összegről szólt, mit szerezhetnék, de látva, hogy csak megsért, anélkül, hogy meggőzne, engedett. — Tehát a grófné meglátja fiát, szólt! Azt akartam, az ő érdekében, hogy ne legyen ideje hozzá szoknia, de mert te félsz ? ... — Félek megölni a grófnét, kiáltok, s ha ki kell mondanom, egyébtől nem félek. Egy perezre elcsöndesült, s azután különös hangon így szólt hozzám: — Hozzák ide fiamat! Engedelmeskedtem e váratlan parancsnak s nem mertem kérdezősködni. A dajka behozta a fiút. — Hagyjátok nálam, szólt hozzánk a gróf, s vonuljatok vissza. A dajka megijedt s ösztönszerüleg kebléhez szokta a kisdedet. — Nem értettetek ? kérdé hidegen a gróf. Tegye a gyermeket ágyamra s csak akkor jöjjön vissza, ha csöngetek. Eltávoztunk, de én az ajtónál maradtam: fülem az ajtóra, szemem a kulcslyukra illesztem. Én is féltettem e szerencsétlen apró teremtményt. El voltam határozva védni őt anélkül, hogy gondolatommal magamban is alakot öltetni mertem volna. S ekkor oly bizarr dolgot láttam, mely kételkedést keltett bennem uram eszének józan volta iránt. (Folytatása következik.)