A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)
1875-03-02 / 49. szám
49. szám. XIII. évfolyam. Kiadó-Hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írta ki. 6 hónapra...........................................12 »— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás: A HON“ X illdik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon» kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. ss Reggeli kiadas. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, mart. 1. Budapest, mart. 1. Az uj kormány alakulása, hosszú fáradalmak után, végbement. A kormány tagjai a két törzspárt értekezletein külön előadták a kormányprogrammot. E programúi olyan, melyet el nem fogadni akár az egyik pártnak, akár a másiknak lehetetlen. A hazára nézve üdvös siker attól függ, hogy egyesül-e a két törzspárt egy tömör egésszé, arra a czélra, hogy e programm tételeit megvalósítani őszintén törekedjék ? E programm létesítéséhez erő kell, több erő, mint amennyit egyes embereknek ész és jóakarat megadhat. Ezen erőt csupán a még most két párt együttes közreműködése adhatja meg a kormánynak. Mindezeket, elhisszük, hogy a megelőzött kormányok is óhajtották létesíteni, de törekvésüket gátolta előbb a pártok közötti elvharczban ébrentartott létfenntartási küzdelem, később még a saját pártjukban is kifejlett belviszály. Ha az új kormány mindkettőtől megszabadultan léphet a tettek mezejére, feladatának fele útját már megtette. Bitonságának érzete sok tevékenységre teendő képessé. A nagy terhekhez, miket el is vállalt, nagy segéderőre fog találni. Az egyesült szabadelvű pártban egy természetes szövetségesét találandja, melyet nem szétágazó nézetekből toborzott össze a magánérdek, hanem összetart mögötte a haza és szabadelvűség minden érdeke. A mellett, amidőn a szélsőjobboldali elemeket magából kiválni kényszeríti, megszabadul egy, a régibb kormányokat sokszor feszélyezett, szövetségestől , míg másfelől a baloldalt elfoglaló ellenzék részéről ildomosabb, mérsékeltebb modorra számíthat, mint a minővel elődei találkoztak. A többi azután attól függ, hogy minő eréllyel kezdi meg és folytatja kitűzött feladatait ? A jelen kormányt a múltak magasztalói (candatores temporis acti) elődeinél gyöngébbnek tartják. — Ez a szerencséje. — Alábbra becsültetni előzetesen — sokkal jobb mint túlbecsültetni. S ha úgy volna is, sokkal több sikert várhatunk oly gyönge kormányférfiaktól, akik egymást értik és bensőleg egy czélra működnek, mint bármilyen erős kormány férfiaktól, akiknek mindegyike a másik ellen dolgozik s egymás alkotását lerontani törekszik, s csak külsőleg tartozik össze. Egy laptársunk Simplicius kormányának nevezendi el (holnapi vezérczikkében, a mint halljuk) az uj kormányt (megalakulása napjáról : mart. 2 dikáról). Az életet tűrni kell , de valljuk meg, hogy sokkal kisebb veszedelem egy kormánynál az, ha Simplicius, mint az, ha Duplicius vagy pláne Triplicius volna. Egyébiránt láttunk mink már hadnagyokból vált tábornokok által győzelmet kivivatni — ott, ahol a hadsereg maga győzni való volt. Részünkről a kormány programmját üdvözöljük; a kormányt majd üdvözölni fogjuk, mikor azt végrehajtotta. E munkához erővel, akarattal és áldozattal járulni hazafiúi kötelességnek tartjuk, s legyen az akár a kormány, akár a hazafiak tömege, mely e kötelességet szeme elől bármikor eltéveszti, arra komolyan és ébren figyelmeztetni egyiket úgy, mint a másikat el nem mulasztandjuk. —A »Közérdek« írja: Az új kabinet egyik első törvényjavaslata, melyet a képviselőházban elő fog terjeszteni, — mint halljuk — az országgyűlési ülésszaknak három évről öt évre való meghosszabbítására vonatkozó törvényjavaslat leend.« Ez merő koholmány. Pártmozgalom. Új ellenzék alakulását jelentik a lapok. A »Reform« írja: Azon jobboldaliak, kik az uj kormánypárthoz nem szegődnek, a Hungária nagy termében rendezett gyűlésre elmenni nem szándékoznak. Egy új jobboldal alakítására sűrűn folynak az értekezletek és pedig úgy a konzervatívok közt, mint a volt Deák-párt független elemei között. Az értekezletek eredménye alighanem az újtól való elkülönzésre fog vinni. Reméljük, hogy e mozgalom folytán az egészséges pártalakulás parlamentünkben és az országban nem sokáig fog magára váratni.« Nagyon különös a »Pesti Napló« magatartása. Elmondja, hogy az uj kabinet tagjai nem érik fel a régi tagjait »erős« voltukra nézve és azután így elmélkedik : »Amint a kabinet ma előttünk áll, az majdnem azon benyomást teszi ránk, mintha Tisza minden kívánna lenni: belügyi s közlekedési miniszter szintúgy, mint a többi ressortok nagy részének képviselője. Nem tesszük ezt fel róla. Igaz, hogy ő minden kérdésben adott irányt a baloldalnak. De hogy más dolog az ellenzés, s más a pozitív alkotás a kormányzat minden ágában : e felett Tisza Kálmán bizonyára nem lesz csalódásban. Valószínű, hogy Tisza Kálmán is kezdetben másként képzelte magának az alakítandó kormányt. Amint azonban meggyőződött terveinek valósíthatlanságáról, nagy határozottsággal azon irányzatot követő, hogy átmeneti ideiglenes kormányt alkosson — átmenetit egy erősebb véglegesre. Nekünk úgy látszik, hogy a választások utánra van fenntartva minden : a programm életbeléptetése, a végleges kormányalkotás s mindaz, ami ezzel összefügg. Fog-e Tiszának ily kormányalkotása sikerülni, az kétséges. Csakis úgy sikerülhet, ha Tisza Kálmán jövőre több súlyt fektet a Deákpárt sympathiáira, mint amennyit a kormányalakítás körül fektetni látszott.« Ebben az okoskodásban nemcsak sok az esetlenség, de igen mai apropos is az, mert ítélni egy kormány erejéről előlegesen nem lehet. És megjósolni azt, hogy Tisza mit fog tenni, mire képes, nem egyéb, mint levegőbe beszélés. Az egész csak a bizalmatlanság terjesztésére van kiszámítva és ez nem lovagiasság. Ami pedig a »Napló« azon ffigyelmeztetését illeti, hogy Tisza miképviselje magát ezentúl a Deákpárttal szemben, az egyenesen ügyetlenség, ha nem inpertinentia. Mert a Deákpárt tagjai közzül többen vonakodtak állást foglalni, és nemcsak Tisza tarta a bukott miminiszterek közzül többet mellőzendőnek, hanem a Deákpárt nagy része is; Ghyczy pedig fel volt szólítva tárczavállalásra, és nem Tisza oka annak, ha tárczát nem vállalt. Figyelmeztetjük a »Naplót« hogy a mozgalmat eddig pártoló — most az iránt bizalmatlanságot tünteti, nem járja, — hogy a pártmozgalomhoz még egy adattal járuljunk, idézzük a »Híradó« következő hírét: »Az országgyűlési 48-as és függetlenségi pártfractiók tagjai között néhány nap óta rövid idő múlva megindítandó országos agitatióra vonatkozó értekezletek tartatnak. Csakis azt várják, hogy az új kormány bemutassa magát a képviselőházban a mozgalmat országszerte egyesülten megindítják a Tisza- Wenckheim minisztérium ellen, természetesen, vonatkozással a küszöbön lévő választásokra.« Budapest, iö o Kedd, martins SaerkeRBtési iroda t Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlgény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. A baloldali körből. A baloldali kör ma esti ülésén mintegy 100 képviselő lehetett jelen, kik az egyenként megjelenő három minisztert Tiszát, Simonyit és Péchyt lelkesült éljenekkel fogadták. A kör elnöke Várady Gábor megnyitván az ülést, mindenek előtt két levelet olvastat fel,a melyek egyikében Ragályi István a kör tagjai közül való kilépését, másikában pedig Ivánka Imre abba belépését jelenti. A kör mindkét értesítést tudomásul veszi. Ezután hangos éljenzés közben kel fel Tisza Kálmán kijelentvén, hogy miután a közelebbi napokban történtekről a kör tagjai amúgy is értesülve vannak, ő igen röviden csakis arra fog szorítkozni, melyekben a kijelölt kormány tagjai egymás között megállapodtak. Mindenek előtt arra kéri a helyzet nehézségeinek tekormány-párt képviselőtársait, hogy a helyzet nehézségeinek _ . _ _ • 1», n A A4* a! A».nl i 4X1 » Al» w. a /* Ar» A Ar T A vA A 1 Akintetbe vételével ítéljék meg az ő és társai által elért eredményeket. A dolog e pillanatban befejezettnek amúgy sem tekinthető, mert az ő és társai adióba lépése csakis attól függ, ha készek-e képviselő társai szándéklataikat teljes erejökkel támogatni. A helyzetből megítélhető, hogy az új kormány fényes ígéreteket egyelőre nem tehet :az, amit a miniszterelnök annak programmjáról elő fog terjeszteni, röviden a következőkben foglalható össze : Az államháztartásban a rend helyreállítása, s a fennálló rendseor keretében is mindazon megtakarítás eszközlése, mi az államiság veszélye nélkül lehetséges. A közigazgatás, törvényhozás és igazságszolgáltatás reformja s az összhang megállapítása az ország kormányzatának úgy a központban, mint annak alsóbb ágazataiban. A perrendtartásnak, csőd- és fegyelmi eljárásoknak stb. olcsóbbá és jobbá tétele. A vasúti rendszer megjavítása, rendszeresítése a kisebb vasutak összevonása által, — a tariffa-kérdés megoldása, s a vasúti garancia terhének lehető leszállítása. A közmunkaügy rendezése és az ez által eszközlendő megtakarítások. Lehető fokozása az állami jövedelmeknek az adók emelése nélkül, különösen a csalások és az állam megkárosításának meggátlása által. A vasutak, bányák, vas- és gyárműveknek részint bérbeadása által, valamint az erdők czélszerű kezelése által is az állam jövedelmének emelése. A hatósági domesticának helyreállítása, mely míg egyfelől az önkormányzatnak főigénye, másfelől a takarékossági szellemet lesz érvényre juttatandó. A vám- és kereskedelmi szerződés előnyeinek felhasználása az ország javára addig is, míg az előkészítendő revízió megtörténik. Haladéktalan megindítása a bankkérdés megoldásának, melyhez föltétlen jogát a nemzetnek senki sem vonhatja kétségbe. Különösen a 153 milliós kölcsön tekintetéből, de különösen is az államjavak eladásának előkészítése. Az új kormány kímélni fogja az adófizetőket , de ha mindezen megtakarítások és erőfeszítések az ország financziáinak teljes rendezésére nem lennének elegendők , akkor igenis hivatkozni fog a nemzet áldozatkészségére. Ezek szerinte a legégetőbb kérdések , de vannak még mások is, mind a törvényhozás, mind az igazságszolgáltatás és közigazgatás körül, melyek megoldása az ország jobb pénzügyi helyzetétől és a táhozás idejétől függ. Ő újból is kifejezi azon nézetét, hogy a pártok hazafias kötelessége akcióba lépni, de egyszersmind azt is, hogy ő és kijelölt minisztertársai csak akkor éreznek magukban erőt és érzik a kötelesség kényszerét, ha azok, kikkel eddig együtt haladtak és küzdöttek, az alakulandó kormányt támogatni fogják. Megvallja azt is őszintén, hogy az eddigi kormányoknál követelőbb a támogatás tekintetében, mert azok a lanyha támogatás mellett csak inkább tengődtek, míg ő együttes működést kíván úgy a politikai, mint a sociális téren, mert csak ettől várhatja a sikert. E többszörösen éljenzésekkel félbeszakított és általános helyesléssel kísért beszéd után Móricz Pál szólalt fel, a párt köszönetét és elismerését fejezvén ki Tisza Kálmán iránt, ki a párt tagjaival a közelebbi nehéz napokban is folytonosan fenntartá összeköttetését és a legnagyobb nyíltsággal járt el. Teljes megnyugvását fejezi ki az uj miniszterek egyénei iránt is, részéről ajánlja legmelegebb támogatását. Kijelenti azonban, hogy az uj zászló körüli egyesülés még csak fele útján van s egy tömör párt létrejötte csak úgy eszközölhető, ha mindkét részről igazi magyar nyíltsággal és utógondolat nélkül történik a közeledés. E szerint a két külön kör fenntartását teljes lehetetlennek tartja. Visszatérve a kormány programrajára, csak annyit jegyez meg, hogy annak egy része, igaz, nem új, de a közjogi kérdésekkel szoros összefüggésben álló vám- és bankügynek a programba felvétele nta mindkettő igen nagy vívmányt képez. Az uj átalakításban csak egyetlen sajnálatost lát, hogy e kör tisztelt elnöke, kinek fényes tehetségei, hazafisága és szeplőtlen becsületessége minden barátja előtt első helyen áll, az uj kormányban részt nem vett. Tisza Kálmán, mint beszédéből kihagyottat, tér vissza ugyan e tárgyra, hogy Wenckheim miniszterelnök megbízásából is igyekezett Várady Gábort az igazságügyi tárcza elvállalására rábírni, és csupán ennek azon határozott kijelentésére, hogy egészségének megrongáltsága és családi viszonyai miatt a kormányba be nem léphet, — hajolt meg a sajnálatos kényszernek. Ezután még többen nyilatkoztak, mindannyian az új kormány és annak programmja támogatására. Dobsa Lajos nagyszabású hazafiui ténynek állítja Tisza és társainak adióba lépését és programjuknak támogatását lelke teljes meggyőződéséből ígéri. Domahidy Ferencz ugyanezt fejezi ki az összes leendő kormány iránt ; annak programmját nagy vívmánynak tekinti s azért hálás köszönetet indítványoz. Erélyes támogatást ajánl s élteti az uj kormányt. Beniczky Gyula, bár aggályai voltak, mint a coalitió, mint egy annak alapján alakulandó kormány iránt, s ma is aggodalmai vannak az iránt, hogy a csikuralom szét nem robbantatott és a hibás rendszer megjavítása s a nagy hatalmú állásról lemondás helyett még eddig csak a volt gyenge kormány megbuktatása éretett el, bizván Tiszának hazafisága és fényes tehetségeiben, azt mindaddig a legnagyobb eréllyel támogatni ígéri, míg a siker be nem következik vagy annak lehetetlensége ki nem tűnik. Jókai Mór üdvözli úgy Tisza elmondott programmját, mint az annak alapján létrejövendő kormányt. Hivatkozva Beniczky beszédére, azt állítja, hogy az, mi most történt, nem coalitió, hanem oly transactió, amelyben e párt elvei és kívánalmai jutottak érvényre. E programaiban ép azon elvek foglaltatnak, melyekért ő évek óta küzd, mind a parlamentben, mind az irodalom terén. Ő tehát az új kormányt minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja, mert azt hiszi, hogy az elvek győzelmét csakis az biztosítja, ha egy erős elvi párt létezik a kormány háta mögött szemben a magánérdekekkel, melyeknek az eddigi kormányok annyi áldozatot hoztak. (Éljenzés) Támogatni fogja még a népszerűtlen kérdésekben is, mert eddig például hazafiúi erénynek tartatott az állam érdekeinek kijátszása, de jövőre nem szabad megcsalni még a financzot sem. (Derültség). De nemcsak az elvekért, — de azért is támogatja a kormányt, — mert meg van győződve, hogy ez az utolsó parlamenti kormány Magyarországon, mely után nem következtetik egyéb, csak nemzeti absolutismus vagy centralparlament. Ismétli, hogy a Tisza által elmondott programaiban elvei vannak megtestesülve: az ő és e párt elvei, mert szerinte e párt képezi a jövő zömét. Vonatkozva a dlubbkérdésre, kívánja a teljes társadalmi egyesülést is, mert be kell oda mennie, a pártnak nemcsak politikai vezetés czéljából, hanem teljes jóhiszeműsége bebizonyításául is, eltávoztatván minden gyanúsítást és eltávoztatva minden aggodalmat. Nemcsak a volt párt, de a haza iránti kötelesség, hogy a jelen kormány támogatására egy nagy szabadelvű párt alakuljon, mert egyenként gyöngék vagyunk, együtt válunk erőssé. (Élénk éljenzés.) Ragályi Gyula lelke egész mélyéből ígéri az uj kormány támogatását s a volt pártvezérnek követését, ványát.A clubbot illetőleg elfogadja Móricz indítTisza Kálmán forró köszönetét fejezi ki azért, hogy még azok is, kiknek aggályai voltak, jelenben oly hö ragaszkodást fejeztek ki. De szerinte a sociális téren is együtt kell maradniok az egyesülteknek, mert a különl félremagyarázásokra adhatna okot. Szerinte a miniszterek kinevezése és praesentálása után egy közös conferentiának kell tartani semleges téren és azután egy clubbá egyesülni. Boér Antal azon meggyőződését fejezi ki, hogy egész Erdély egyesülni fog Tisza zászlója alatt. Tóth Kálmán indítványt nyújt be, hogy a párt feloszlása előtt tegyen közös nyilatkozatot a félreértések kikerülése végett, de ezen indítványát Tisza azon ellenvetésére, hogy az oly nyilatkozatoknak a helyi körülményekhez képest kell szerkesztve lenniök, visszavonja. Szontagh Pál szintén ígéri az új kormánynak teljes erejével való támogatását és egy együttes szabadelvű kör felállítása mellett nyilatkozik. Még Éder István levele olvastatik fel, melyben kinyilatkoztatja, hogy a pártot mindenben, mint eddig, úgy ezután is követni fogja. Várady Gábor (elnök) közhatározatként kimondja : a párt egyhangúlag kijelenti, hogy a programmot, amelyet Tisza Kálmán főbb vonásaiban körvonalazott, magáénak is ismeri, és kész a kormányt, mely e programm megvalósítására törekszik, egyesült erővel támogatni. Kijelenti továbbá a párt, hogy a most megalakulandó kormány iránt osztatlan teljes bizalommal viseltetik. Végül kijelenti a párt, hogy mint ilyen külön pártértekezletet többé tartani nem fog, mihelyt a két A „HON“ TARCZAJA. Rogeard Hugo Victorról. (Előadás a de Gerando-Teleky grófnő termében.) Minthogy Rogeard eddigi előadásában legtöbb előszeretet tanúsított Hugo Victor iránt, kit »az egész világ« költőjének nevezett, hallgatóságának figyelmét kelté fel, midőn tegnap kijelenté, hogy Hugóval akar foglalkozni. Sem egyes műveinek bonczolásába, sem részletes irodalmi- vagy életrajzba nem bocsátkozhatik egy előadásban, mint mondá, hanem csak madárröptiben akar átfutni Hugo életének némely, nem egészen helyesen indokolt mozzanatain és főbb műveinek jellemzésén. Az ember bizonyos felindulást érez, melynek nem annyira bája, mint bámulása van, midőn egy meredek hegyet mász meg, melynek kanyargó utjain virágok, madárdal, rohanó ár, mélységek, szakadások1 váltakozva ejtik bámulatba és rémülésbe, és a mint emelkedik, szebb és szebb kilátások nyílnak fel előtte, mig a tetőn egészen uj látkör fogadja — igy van az ember Hugo műveivel. Az ő életében is fő, túlnyomó befolyással van az anya. Apja tábornok, anyja pedig vendéei nő, tehát a régi monarchia hive és vallásos nő volt, így Hugóra már kis korában nagy hatást gyakorolt az a két irány, mely Francziaország felett e században küzd: a bonapartismus és legtimismus , hogy aztán férfi korában állandóan a harmadik nagy mozgalom bajnokává szegődjék és forradalmárrá legyen. Gyermekkorában anyja szigorú, tudományos nevelést ad neki. Már ekkor három körülmény gyakorol rá erős befolyást és teszi úgyszólván költővé. Laharpie tábornok, üldözés elől, hozzájuk menekül, de feladat van, kivégeztetik. Ő adott a gyermeknek leczkéket és igy tragikus esetekeá igen nagy hatást gyakorolt. Kisérte, mint kis gyermek, atyját, Olaszországba és Spanyolországba, és ez országok bájos vidékei felkelték költői tehetségét, lyrai költeményein, valamint »Ruy Blas«-on meglátszik ezek hatása. Harmadik körülmény az, hogy egy házban lakott a Fouchez leánnyal és a gyermekkori játszótársak közt, mikor felserdültek mély szerelem fejlődött ki, de az ifjú, szegénysége miatt, nem számíthatott a leány kezére. Versekben közlekedett vele és e verseit később ki is adta. Már 13 éves korában irt egy tragoediát és két lyrai verset, 15 éves korában pedig pályázott az akadémiánál, mely pályaművében maga elmondja korát ; de a jutalmat, bár műve feltűnést okozott, nem kapta ki, hanem egy évre rá Toulouseban három pályadíjt nyert a »jeux floreaux« pályázaton. Ekkor még egészen a klassikus oskola hatása alatt áll, vallásos és monarchikus, úgy, hogy »IV. Henrik«-ével, valamint XVIII. Lajos visszajövetele alkalmának üdvözletére irt művével, felkelte a monarchia figyelmét is, bárha azon vád, hogy ettől életjáradékot fogadott el, alaptalanul éri őt irányáért. Az ő pensiójára, melyet később, midőn megnevelni akarták, visszautasított, épen egy nemes tette szolgáltatott akalmat. Ugyanis egy Dél’homme nevű fiatalember, a legitimista monarchia elleni összeesküvésben résztvétel miatt elítéltetett. Hugo írt egyenesen anyjának, hogy küldje hozzá fiát, mert ő annyira legitimista, hogy semmi gyanút sem fog kelteni, ha nála lesz. A levelet postára tette, így juttott az XVIII. Lajos kezébe, ki, midőn elolvasta, azt mondta, ennek a fiatal embernek szive van, adjanak neki pensiót. Mikor a restauratió megbukik, ő feltétlenül csatlakozik a júliusi monarchiához. Felmaradt egy levele a »Globe«-ban »A fiatal Francziaországhoz« intézve, melyet St. Beuve oly ügyesen kommentált, melyben a szabadelvűség ügyéhez csatlakozik. Hugo e változásait sokszor szemére vetik neki, pedig ez természetes fejlődés volt és nem önzésből, nem aljas indokokból történt, hanem mindig tiszta meggyőződésből. Különben általában megjegyzendő, hogy a romantikus oskola bölcsője, Francziaországban monarchikus talajon ringott. Devigné, St. Beuve, a két Deschamps, Giraud, Soumet (a félromantikusok) monarchisták voltak, de egészen téves állítás az, hogy ők a kzépkori kormányformákat és társadalmi rendszereket szerették volna, vagy költészetükben igyekeztek volna érvényesíteni. Igen, a romantikusok szerették a középkor nemzeti költészetét, azt tárták és használták fel,mint új forrást, a költészet számára. De politikai részével épen nem rokonszenveztek. Azután Hugó megalapítja a romantikus iskolát és annak közlönye »La muse francaise« lesz. A harcz a klassicusok ellen leginkább a drámai irodalom terén indul meg és e tekintetben főleg Marion Delorme, Ruy Bias, Hernani és Borgia Lucretia voltak Hugo hatalmas fegyverei és egyszersmind győzelmének eszközei. Csakugyan valóságos harcz és lázadás, forradalom volt az, melyet ő megindított. Maga adja elő e forradalmat »Contemplation«-jainak egyik részében, melyben »Bizonyos vádra felel « Elmondja, hogy ő fellázitá a szavakat, ezek közt a válaszfalakat vonta le, nincs többé senatusi és polgári nyelv, levonta a rímek bastilleját, fegyverre szóbta a szavakat, megcsinálta ezek közt az 1793-iki forradalmat, kitűzte a vörös sipkát — a klassikusok le voltak győzve, kiknek csak egy hibájuk volt, ami halál. A szenvedélyek erőteljes kifejezése, a nyelv kicsapongó szabadsága, féktelen ereje jellemzi ez irányt. És a romatikusok nem kis érdeme az, hogy nem csak az irodalmi köröket, de úgyszólván az egész társadalmat belevonták küzdelmükbe. Hernáni elő- adásánál a Bem tetszést nyilvánitóra’rámondák »akadémikus, ki kell lökni,« »meg kell ölni« és bármi kis szó vagy kifejezés jellemzé a darabban a romantikusok törekvését, vagy irányát, az zajos tapsokat aratott, úgy hogy gyakran a, nem épen illetékes, romantikusok a közönségben, félre értettek egy-egy szót és megtapsolák — mert romantikus; a kifejezésekre azt mondták »Nem értem, de szép« és tapsolák. Ekkor (1832) adja ki Hugo ifjúkori költeményeit is. Lyrai műveinek érdemét vonják legkevesebbe! kétségbe; ezek mindenikének megvan valami általános jellemvonása. »Ódái és Balladái« vallásos színezetűek, monarchikus érzelmeket árulnak el; az »Orientales«-ban már kifejezései, képei ragadnak meg, az eszmék nem annyira, mint az irályi arabeskek szépek. A »Chants du Crepuscule«-ben a kétely fejeztetik ki; korunk a félhomály kora, az egyik nap, a régi rendszer napja lement, most várják az újat; »a Rayons et Ombres« és »Contemplations«-ban vallási és politikai nézeteiben beállott változások vannak megmagyarázva. Politikai életében 1848. uj fordulatot jelező, ki legitimista és a júliusi monarchia alatt Francziaország pairje volt — határozottan csatlakozik a köztársasági párthoz. De, hogy az a fordulat nem állott be ily hirtelen nála, bizonyítja az, hogy az 1832-iki lázongások alkalmából maradt fenn két levele, melyekben nem csak republikánus, de forradalmi érzelmeket árul el. A lázadók befogottak, Armand Carrel tiltakozni akart ez ellen és ez ügyben hozzáirt, ő azt mondja, csatlakozik hozzá és ha még négy ember lesz, ő lesz az ötödik, segít, hogy a foglyokat kiszabadítsák. Másik levelében pedig hitét fejezi ki, hogy »a köztársaság fogja a mi ősz fürteinket megkoszorúzni.« A köztársaság hamarább bekövetkezett.« Régebben a költő hivatását úgy fogták fel, mint a zenészét, képesnek hitték bármely hangon danolni, anélkül, hogy saját érzelmeit fejeznék ki. Lebrun és társai ilyen költők voltak. De Hugo átéli, átérzi azt, amit ír, ezért van annyi égő szenvedés és szenvedély kifejezve költeményeiben. Ez magyarázza meg a »L’annee terrible« erőteljességét is, mely költeménye inkább satyra, mint lyrai mű. Míg a »Contemplatio«-k egy másik darabjában maga magyarázza, indokolja a politikai hitvallásában beállott változást, midőn egy öreg marquisnak szemére veti, hogy régi eszméihez ragaszkodék és dicsőíti a forradalmat. Szóval Hugó lyraja — egészen őt magát fejezi ki. Hugo 1848-ban képviselő volt, és mint szónok is különleges jelleggel bír. Vehemens és mégis uralkodik magán, irálya, erős kifejezései, nagy szavai, képei előfordulnak beszédeiben is. Midőn a nemzetgyűlésen ostromolja az egész ház, nem akarják meghallgatni, sőt az elnök is hagyja a zajt növekedni, ekkor ehez fordul, »vén gonosztevőnek« mondja, miért nem állítja, a rendet helyre. Hugo drámai műveinek általános jellemvonása az, hogy azokban az ellentétek küzdelmét fejezi ki. Sokszor két egyénben küzd a két ellentét, mint Ruy Blasban, Hernaniban , de sokszor ugyanazon személyben összpontosítja azt, mint pl. Borgia Lucretiában, kiben a szépség és bűn mellett van egy nemes érzelem, és ez az anyai érzelem , mely bűneit expiálja. Sokszor szemére vetik Hugónak azt is, hogy igen könnyen kiengeszteli az erkölcsi világrenddel a bűnt, de Rogeard Hugónak igazat ad, annyira hiszi az erény hatalmát. Regényeiben sem tagadja meg Hugo magát, már a »Bug Jargal«-ban tudja a gyűlölő szenvedélyt drastikusan festeni; a »Notre dame de Paris« általánosan ismert műve a »Nyomorultak,« »Tenger munkásai,« »Nevető ember« és»1793« is közkézen forognak. Ezek közzül a »Nyomorultak«-nak volt legnagyobb hatása, mit Rogeard abból magyaráz meg, hogy vannak művek, melyek bírnak azzal a kettős előnnyel, hogy épen akkor jelennek meg, midőn a bennök foglalt eszmék foglalkoztatják a közvéleményt és ez eszméket tovább fejtik ; tehát a társadalmi hatást előmozdítják. Ilyen mű volt a reakczióra nézve a »Genie du Christianisme« ; ilyen mű volt Sue Jenő »Misteres de Paris«-a, a socialistikus és politikai eszmékre, a»Girondiak története.«az 1848-ki forradalomra nézve és ilyen mű a »Nyomorultak« a társadalmi bajokra nézve. A »Századok legendáját« megítélni nem lehet; mert az egy nagy trilógianak első része, a regények közzül is: »A nevető ember« és »1793« egy trilógia két első részét képezik, az első a restauratiót, a második a demokrácziát tárgyalja, harmadiknak jó a monarchia, ez még nincs megírva. Hugo azoknak, kik a postasiával vádolják, azt szokta elerni, hogy ő nem apostata,hanem apóstól. Különben átalakulásait mindenütt meg lehet érteni műveiben, a természetes fejlődés folyama szerint. Vádolják spekuláczióval is, pedig adakozó, bőkezű; és ha jól megfizetteti magát a kiadókkal, csak azon sok írótársát boszulja meg, kik éhen haltak, míg műveikkel kiadójukat gazdagíták; a sokszor szemére vetett nagy reklámokat pedig kiadói csinálják, ez nem az ő hibája. Sokszor megrótják Hugóban azt, hogy magánéletében és levelezéseiben is szereti a hízelgő, bombaszikus nagy szavakat. Ez igaz, de ő nagy dolgokkal foglalkozik és ezekbe beleéli magát — kifejezései ezért nem egyszerűk, családiasak. A fiatal, kezdő költőt, azonnal »költőjé«-nek nevezi, a bonapartismus ellen küzdő tanuló homlokán látja a lángot. Mindez túlzás, de megmagyarázható túlzás. De amiben páratlan Hugo, az az érzelmek festése. Szerelmet, anyai, atyai érzelmet senki sem tud oly erőteljesen kifejezni mint ő. Legsikerültebben rajzolja az anyai érzelmeket. A klassikusok is sokat foglalkoznak ezzel, sőt fenséggel, magasztossággal tudják azt rajzolni, így Racine »Clitemnestra«-ja megragadja az embert. De ezek a kifejezéseket keresik, van bennök valami hideg, közvetlenséggel nem bíró pompa. Nem ilyen Hugónál Esmeralda anyja vagy Borgia Lucretia. Ezek őrjöngnek, féktelen szenvedésükben féktelen szavakat használnak, borzalmat fejeznek ki meg nem válogatott szavakban. És e tekintetben a görögökhez hasonlít Hugo. Philoktet sebeit tárja fel a közönségnek, Hekuba hörög, dühöng. Ez a közvetlenség. Igaz, hogy túlzással. Sőt Hugo még a nagyanyai érzelmet is így festi. A »Chatiment«-ban a nagyanya, leánya és 8 éves kis unokája halála felett megrázó bensőségge vonja számon hóhérait. írja le a gyermek tátongó sebeit, a gyermek ártatlanságának és általa okozott szülő örömöknek gyengéd vonásai mellett. Hugo felett még ítéletet mondani nem lehet, mert művei és működése befejezetlen, csak »bámulva és lefegyverezve kell szemlélni remekműveinek elvonulását.« így végzé Rogeard előadását. Hegedűs Sándor.