A Hon, 1875. március (13. évfolyam, 48-72. szám)

1875-03-02 / 49. szám

49. szám. XIII. évfolyam. K­iad­ó-Hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 írt­a ki. 6 hónapra...........................................12 »­­— » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év fogysán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás: A HON“ X ill­dik évi folyamára. Előfizetési árak:Egy hóra 12 frt 6 frt 2 frt Külön előfizetési iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmen­tesítve tiz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon» kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziek­­ tere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. ss Reggeli kiadas. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, mart. 1. Budapest, mart. 1. Az uj kormány alakulása, hosszú fára­dalmak után, végbement. A kormány tagjai a két törzspárt értekezletein külön előadták a kormány­programmot. E programúi olyan, melyet el nem fogadni akár az egyik pártnak, akár a másiknak lehetetlen. A hazára nézve üdvös siker attól függ, hogy egyesül-e a két törzspárt egy tömör egés­szé, arra a czélra, hogy e programm tételeit megvalósítani őszintén törekedjék ? E programm létesítésé­hez erő kell, több erő, mint a­mennyit egyes embereknek ész és jóakarat megadhat. Ezen erőt csupán a még most két párt együttes közreműködése adhatja meg a kormánynak. Mindezeket, elhis­szük, hogy a megelőzött kormányok is óhajtották létesíteni, de törek­vésüket gátolta előbb a pártok közötti elv­­harczban ébrentartott létfenntartási küzdelem, később még a saját pártjukban is kifejlett belviszály. Ha az új kormány mindkettőtől megszabadultan léphet a tettek mezejére, fel­adatának fele útját már megtette. Bitonságának érzete sok tevékenységre teendő képessé. A nagy terhekhez, miket el is vállalt, nagy segéderőre fog találni. Az egyesült szabadelvű pártban egy ter­mészetes szövetségesét találandja, melyet nem szétágazó nézetekből toborzott össze a ma­gánérdek, hanem összetart mögötte a haza és szabadelvűség minden érdeke. A mellett, a­midőn a szélsőjobboldali elemeket magából kiválni kényszeríti, megszabadul egy, a ré­gibb kormányokat sokszor feszélyezett, szö­vetségestől , míg másfelől a baloldalt elfoglaló ellenzék részéről ildomosabb, mérsékeltebb modorra számíthat, mint a minővel elődei ta­lálkoztak. A többi azután attól függ, hogy minő erél­lyel kezdi meg és folytatja kitűzött fel­adatait ? A jelen kormányt a múltak magasztalói (candatores temporis acti) elődeinél gyön­gébbnek tartják. — Ez a szerencséje. — Alábbra becsültetni előzetesen — sokkal jobb mint túlbecsültetni. S ha úgy volna is, sokkal több sikert várhatunk oly gyönge kormány­férfiaktól, a­kik egymást értik és bensőleg egy czélra működnek, mint bármilyen erős kormány férfiaktól, a­kiknek mindegyike a másik ellen dolgozik s egymás alkotását leron­tani törekszik, s csak külsőleg tartozik össze. Egy laptársunk Simplicius kormányá­nak nevezendi el (holnapi vezérczikkében, a mint halljuk) az uj kormányt (megalakulása napjáról : mart. 2­ dikáról). Az életet tűrni kell , de valljuk meg, hogy sokkal kisebb ve­szedelem egy kormánynál az, ha Simplicius, mint az, ha Duplicius vagy pláne Triplicius volna. Egyébiránt láttunk mink már hadnagyok­ból vált tábornokok által győzelmet kivivat­­ni­­ — ott, a­hol a hadsereg maga győzni való volt. Részünkről a kormány programmját üd­vözöljük; a kormányt majd üdvözölni fogjuk, mikor azt végrehajtotta. E munkához erővel, akarattal és áldozattal járulni hazafiúi köte­lességnek tartjuk, s legyen az akár a kormány, akár a hazafiak tömege, mely e kötelességet szeme elől bármikor eltéveszti, arra komo­lyan és ébren figyelmeztetni egyiket úgy, mint a másikat el nem mulasztandjuk.­­ —A »Közérdek« írja: Az új kabinet egyik első törvényjavaslata, melyet a képviselőházban elő fog terjeszteni, — mint halljuk — az országgyűlési ülésszaknak három évről öt évre való meghosszab­bítására vonatkozó törvényjavaslat leend.« Ez merő koholmány. Pártmozgalom. Új ellenzék alakulását jelentik a lapok. A »Reform« írja: Azon jobboldaliak, kik az uj kormánypárthoz nem szegődnek, a Hungária nagy termében rende­zett gyűlésre elmenni nem szándékoznak. Egy új jobboldal alakítására sűrűn folynak az értekezletek és pedig úgy a konzervatívok közt, mint a volt Deák-párt független elemei között. Az érte­kezletek eredménye aligha­nem az új­tól való elkülönzésre fog vinni. Reméljük, hogy e mozgalom folytán az egészséges pártalakulás parla­mentünkben és az országban nem sokáig fog magára váratni.« Nagyon különös a »Pesti Napló« magatar­tása. Elmondja, hogy az uj kabinet tagjai nem érik fel a régi tagjait »e­r­ő­s« voltukra nézve és azután így elmélkedik : »A­mint a kabinet ma előttünk áll, az majd­nem azon benyomást teszi ránk, mintha Tisza minden kívánna lenni: belügyi s közlekedési miniszter szint­úgy, mint a többi ressortok nagy részének képvi­selője. Nem tes­szük ezt fel róla. Igaz, hogy ő min­den kérdésben adott irányt a baloldalnak. De hogy más dolog az ellenzés, s más a pozitív alkotás a kor­mányzat minden ágában : e felett Tisza Kálmán bi­zonyára nem lesz csalódásban. Valószínű, hogy Tisza Kálmán is kezdetben másként képzelte magának az alakítandó kormányt. A­mint azonban meggyőződött terveinek valósíthat­­lanságáról, nagy határozottsággal azon irányzatot követő, hogy átmeneti ideiglenes kormányt alkosson — átmenetit egy erősebb véglegesre. Nekünk úgy látszik, hogy a választások utánra van fenntartva minden : a programm életbeléptetése, a végleges kor­mányalkotás s mindaz, a­mi ezzel összefügg. Fog-e Tiszának ily kormányalkotása sikerülni, az kétséges. Csakis úgy sikerülhet, ha Tisza Kálmán jövőre több súlyt fektet a Deákpárt sympathiáira, mint a­mennyit a kormány­alakítás körül fektetni látszott.« Ebben az okoskodásban nemcsak sok az eset­lenség, de igen mai a­propos is az, mert ítélni egy kormány erejéről előlegesen nem lehet. És megjósolni azt, hogy Tisza mit fog tenni, mire képes, nem egyéb, mint levegőbe beszélés. Az egész csak a bizalmatlanság terjesztésére van kiszámítva és ez­­ nem lovagiasság. A­mi pedig a »Napló« azon ffigyel­­meztetését illeti, hogy Tisza mikép­viselje magát ezentúl a Deákpárttal szemben, az egyenesen ügyet­lenség, ha nem inpertinentia. Mert a Deákpárt tagjai közzül többen vonakodtak állást foglalni, és nemcsak Tisza tarta a bukott mi­miniszterek közzül többet mellőzendőnek, hanem a Deákpárt nagy része is; Ghyczy pedig fel volt szó­lítva tárczavállalásra, és nem Tisza oka annak, ha tárczát nem vállalt. Figyelmeztetjük a »Naplót« hogy a mozgal­mat eddig pártoló — most az iránt bizalmatlanságot tünteti, nem járja, — hogy a pártmozgalomhoz még egy adattal járuljunk, idézzük a »Híradó« következő hírét: »Az országgyűlési 48-as és függetlenségi párt­­fractiók tagjai között néhány nap óta rövid idő múlva megindítandó országos agitatióra vonatkozó értekezletek tartatnak. Csakis azt várják, hogy az új kormány bemutassa magát a képviselőházban a moz­galmat országszerte egyesülten megindítják a Tisza- Wenckheim minisztérium ellen, természetesen, vo­natkozással a küszöbön lévő választásokra.« Budapest, iö­ o Kedd, martins SaerkeRBtési iroda t Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közl­gény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. A baloldali körből. A baloldali kör ma esti ülésén mint­egy 100 képviselő lehetett jelen, kik az egyenként megjelenő három minisztert Tiszát, Simonyit és P­é­c­h­y­t lelkesült éljenekkel fogadták. A kör elnöke V­á­r­a­d­y Gábor megnyitván az ülést, mindenek előtt két levelet olvastat fel,­a me­lyek egyikében Ragályi István a kör tagjai közül való kilépését, másikában pedig Ivánka Imre abba belépését jelenti. A kör mindkét értesí­tést tudomásul veszi. Ezután hangos éljenzés közben kel fel T­i­­s­z­a Kálmán kijelentvén, hogy miután a közelebbi napokban történtekről a kör tagjai amúgy is érte­sülve vannak, ő igen röviden csakis arra fog szorít­kozni, melyekben a kijelölt kormány tagjai egymás között megállapodtak. Mindenek előtt arra kéri a helyzet nehézségeinek t­e­kormány-párt­ képviselőtársait, hogy a helyzet nehézségeinek _ . _ _ • 1», n A A4* a! A».nl i 4X1 » Al» w. a /* Ar» A Ar­ T A vA A 1 A­kintetbe vételével ítéljék meg az ő és társai által elért eredményeket. A dolog e pillanatban befeje­zettnek amúgy sem tekinthető, mert az ő és társai ad­ióba lépése csakis attól függ, ha készek-e képvise­lő társai szándéklataikat teljes erejökkel támogatni. A helyzetből megítélhető, hogy az új kormány fényes ígéreteket egyelőre nem tehet :az, a­mit a mi­niszterelnök annak programmjáról elő fog terjeszteni, röviden a következőkben foglalható össze : Az államháztartásban a rend helyreállítása, s a fennálló rendseor keretében is mindazon megtaka­rítás eszközlése, mi az államiság veszélye nélkül le­hetséges. A közigazgatás, törvényhozás és igazságszol­gáltatás reformja s az összhang megállapítása az or­­­­szág kormányzatának úgy a központban, mint annak alsóbb ágazataiban. A perrendtartásnak, csőd- és fegyelmi eljárá­soknak stb. olcsóbbá és jobbá tétele. A vasúti rendszer megjavítása, rendszeresítése a kisebb vasutak összevonása által, — a tariffa-kér­­dés megoldása, s a vasúti garancia terhének lehető leszállítása. A közmunkaügy rendezése és az ez által esz­­közlendő megtakarítások. Lehető fokozása az állami jövedelmeknek az adók emelése nélkül, különösen a csalások és az ál­lam megkárosításának meggátlása által. A vasutak, bányák, vas- és gyárműveknek ré­szint bérbeadása által, valamint az erdők czélszerű kezelése által is az állam jövedelmének emelése. A hatósági domesticának helyreállítása, mely míg egyfelől az önkormányzatnak főigénye, másfe­lől a takarékossági szellemet lesz érvényre jutta­­­­tandó. A vám- és kereskedelmi szerződés előnyeinek felhasználása az ország javára addig is, míg az elő­­készítendő revízió megtörténik. Haladéktalan megindítása a bankkérdés megoldásának, melyhez föltétlen jogát a nemzetnek senki sem vonhatja kétségbe. Különösen a 153 milliós kölcsön tekintetéből, de különösen is az államjavak eladásának előké­szítése. Az új kormány kímélni fogja az adófizetőket , de ha mindezen megtakarítások és erőfeszítések az ország financziáinak teljes rendezésére nem lennének elegendők , akkor igenis hivatkozni fog a nemzet áldozatkészségére. Ezek szerinte a legégetőbb kérdések , de van­nak még mások is, mind a törvényhozás, mind az igazságszolgáltatás és közigazgatás körül, melyek megoldása az ország jobb pénzügyi helyzetétől és a táhozás idejétől függ. Ő újból is kifejezi azon nézetét, hogy a pártok hazafias kötelessége akcióba lépni, de egyszersmind azt is, hogy ő és kijelölt minisztertársai csak akkor éreznek magukban erőt és érzik a kötelesség kény­szerét, ha azok, kikkel eddig együtt haladtak és küzdöttek, az alakulandó kormányt támogatni fog­ják. Megvallja azt is őszintén, hogy az eddigi kor­mányoknál követelőbb a támogatás tekintetében, mert azok a lanyha támogatás mellett csak inkább tengődtek, míg ő együttes működést kíván úgy a po­litikai, mint a sociális téren, mert csak ettől várhatja a sikert. E többszörösen éljenzésekkel félbeszakított és általános helyesléssel kísért beszéd után Móricz Pál szólalt fel, a párt köszönetét és elismerését fejezvén ki Tisza Kálmán iránt, ki a párt tagjaival a közelebbi nehéz napokban is folyto­nosan fenntartá összeköttetését és a legnagyobb nyíltsággal járt el. Teljes megnyugvását fejezi ki az uj miniszterek egyénei iránt is, részéről ajánlja leg­melegebb támogatását. Kijelenti azonban, hogy az uj zászló körüli egyesülés még csak fele útján van s egy tömör párt létrejötte csak úgy eszközölhető, ha mind­két részről igazi magyar nyíltsággal és utógondolat nélkül történik a közeledés. E szerint a két külön kör fenntartását teljes lehetetlennek tartja. Visszatérve a kormány programrajára, csak annyit jegyez meg, hogy annak egy része, igaz, nem új, de a közjogi kérdésekkel szoros összefüggésben álló vám- és bankügynek a progra­mba felvétele nt­a mindkettő igen nagy vívmányt képez. Az uj átala­kításban csak egyetlen sajnálatost lát, hogy e kör tisztelt elnöke, kinek fényes tehetségei, hazafisága és szeplőtlen becsületessége minden barátja előtt első helyen áll, az uj kormányban részt nem vett. Tisza Kálmán, mint beszédéből kihagyot­tat, tér vissza ugyan e tárgyra, hogy Wenckheim mi­niszterelnök megbízásából is igyekezett Várady Gá­bort az igazságügyi tárcza elvállalására rábírni, és csupán ennek azon határozott kijelentésére, hogy egészségének megrongáltsága és családi viszonyai miatt a kormányba be nem léphet, — hajolt meg a sajnálatos kényszernek. Ezután még többen nyilatkoztak, mindannyian az új kormány és annak programmja támogatására. Dobsa Lajos nagyszabású hazafiui ténynek állítja Tisza és társainak ad­ióba lépését és pro­gram­juknak támogatását lelke teljes meggyőződé­séből ígéri. Domahidy Ferencz ugyanezt fejezi ki az összes leendő kormány iránt ; annak programmját nagy vívmánynak tekinti s azért hálás köszönetet indítványoz. Erélyes támogatást ajánl s élteti az uj kormányt. Beniczky Gyula, bár aggályai voltak, mint a coalitió, mint egy annak alapján alakulandó kormány iránt, s ma is aggodalmai vannak az iránt, hogy a csikuralom szét nem robbantatott és a hibás rendszer megjavítása s a nagy hatalmú állásról le­mondás helyett még eddig csak a volt gyenge kor­mány megbuktatása éretett el, bizván Tiszának ha­­zafisága és fényes tehetségeiben, azt mindaddig a leg­nagyobb erél­lyel támogatni ígéri, míg a siker be nem következik vagy annak lehetetlensége ki nem tűnik. Jókai Mór üdvözli úgy Tisza elmondott programmját, mint az annak alapján létrejövendő kormányt. Hivatkozva Beniczky beszédére, azt ál­lítja, hogy az, mi most történt, nem coalitió, hanem oly transactió, a­melyben e párt elvei és kívánalmai jutottak érvényre. E programaiban ép azon elvek foglaltatnak, melyekért ő évek óta küzd, mind a par­lamentben, mind az irodalom terén. Ő tehát az új kormányt minden rendelkezésére álló eszközzel tá­mogatni fogja, mert azt hiszi, hogy az elvek győzel­mét csak­is az biztosítja, ha egy erős elvi párt léte­zik a kormány háta mögött szemben a magánérde­kekkel, melyeknek az eddigi kormányok annyi áldo­zatot hoztak. (Éljenzés) Támogatni fogja még a népszerűtlen kérdések­ben is, mert eddig például hazafiúi erénynek tartatott az állam érdekeinek kijátszása, de jövőre nem sza­bad megcsalni még a financzot sem. (Derültség). De nemcsak az elvekért, — de azért is támogatja a kor­mányt, — mert meg van győződve, hogy ez az utolsó parlamenti kormány Magyarországon, mely után nem következtetik egyéb, csak nemzeti absolutismus vagy centralparlament. Ismétli, hogy a Tisza által elmondott pro­gramaiban elvei vannak megtestesülve: az ő és e párt elvei, mert szerinte e párt képezi a jövő zömét. Vo­natkozva a dlubbkérdésre, kívánja a teljes társadal­mi egyesülést is, mert be kell oda mennie, a pártnak nemcsak politikai vezetés czéljából, hanem teljes jó­hiszeműsége bebizonyításául is, eltávoztatván minden gyanúsítást és eltávoztatva minden aggodalmat. Nemcsak a volt párt, de a haza iránti köteles­ség, hogy a jelen kormány támogatására egy nagy szabadelvű párt alakuljon, mert egyenként gyöngék vagyunk, együtt válunk erőssé. (Élénk éljenzés.) Ragályi Gyula lelke egész mélyéből ígéri az uj kormány támogatását s a volt pártvezérnek kö­vetését, ványát.A clubbot illetőleg elfogadja Móricz indít­Tisza Kálmán forró köszönetét fejezi ki azért, hogy még azok is, kiknek aggályai voltak, je­lenben oly hö ragaszkodást fejeztek ki. De szerinte a sociális téren is együtt kell maradniok az egyesültek­nek, mert a különl­­ félremagyarázásokra adhatna okot. Szerinte a miniszterek kinevezése és praesentá­­lása után egy közös conferentiának kell tartani sem­leges téren és azután egy clubbá egyesülni. B­o­é­r Antal azon meggyőződését fejezi ki, hogy egész Erdély egyesülni fog Tisza zászlója alatt. Tóth Kálmán indítványt nyújt be, hogy a párt feloszlása előtt tegyen közös nyilatkozatot a félreértések kikerülése végett, de ezen indítványát Tisza azon ellenvetésére, hogy az oly nyilatkozatok­nak a helyi körülményekhez képest kell szerkesztve lenniök,­­ visszavonja. Szontagh Pál szintén ígéri az új kor­mánynak teljes erejével való támogatását és egy együttes szabadelvű kör felállítása mellett nyilat­kozik. Még É­d­e­r István levele olvasta­tik fel, melyben kinyilatkoztatja, hogy a pártot mindenben, mint ed­dig, úgy ezután is követni fogja. Várady Gábor (elnök) közhatározat­ként kimondja : a párt egyhangúlag kije­lenti, hogy a programmot, a­melyet Tisza Kálmán főbb vonásaiban körvonalazott, magáénak is ismeri, és kész a kormányt, mely e programm megvalósítá­sára törekszik, egyesült erővel támogatni. Kijelenti továbbá a párt, hogy a most megala­kulandó kormány iránt osztatlan teljes bizalommal viseltetik. Végül kijelenti a párt, hogy mint ilyen külön pártértekezletet többé tartani nem fog, mihelyt a két A „HON“ TARCZAJA. Rogeard Hugo Victorról. (Előadás a de Gerando-Teleky grófnő termében.) Minthogy Rogeard eddigi előadásában legtöbb előszeretet tanúsított Hugo Victor iránt, kit »az egész világ« költőjének nevezett, hallgatóságának figyelmét kelté fel, midőn tegnap kijelenté, hogy Hu­góval akar foglalkozni. Sem egyes műveinek bonczo­­lásába, sem részletes irodalmi- vagy életrajzba nem bocsátkozhatik egy előadásban, mint mondá, hanem csak madárröptiben­ akar átfutni Hugo életének né­mely, nem egészen helyesen indokolt mozzanatain és főbb műveinek jellemzésén. Az ember bizonyos felin­dulást érez, melynek nem­ annyira bája, mint bámulása van, midőn egy meredek hegyet mász meg, mely­nek kanyargó utjain virágok, madárdal, rohanó ár, mélységek, szakadások1 váltakozva ejtik bámulatba és rémülésbe, és a mint emelkedik, szebb és szebb ki­látások nyílnak fel előtte, mig a tetőn egészen uj látkör fogadja — igy van az ember Hugo műveivel. Az ő életében is fő, túlnyomó befolyással van az anya. Apja tábornok, anyja pedig vendéei nő, te­hát a régi monarchia hive és vallásos nő volt, így Hugóra már kis korában nagy hatást gyakorolt az a két irány, mely Francziaország felett e században küzd: a bonapartismus és legtimismus , hogy aztán férfi korában állandóan a harmadik nagy mozgalom bajnokává szegődjék és forradalmárrá legyen. Gyer­mekkorában anyja szigorú, tudományos nevelést ad neki. Már ekkor három körülmény gyakorol rá erős befolyást és teszi úgyszólván költővé. Laharpie tá­bornok, üldözés elől, hozzájuk­ menekül, de feladat van, kivégeztetik. Ő adott a gyermeknek leczkéket és igy tragikus esete­keá igen nagy hatást gyakorolt. Ki­sérte, mint kis gyermek, atyját, Olaszországba és Spanyolországba, és ez országok bájos vidékei fel­kelték költői tehetségét, lyrai költeményein, valamint »Ruy Blas«-on meglátszik ezek hatása. Harmadik körülmény az, hogy egy házban lakott a Fouchez le­án­nyal és a gyermekkori játszótársak közt, mi­kor felserdültek mély szerelem­ fejlődött ki, de az ifjú, szegénysége miatt, nem számíthatott a leány kezére. Versekben közlekedett vele és e verseit ké­sőbb ki is adta. Már 13 éves korában irt egy tragoediát és két lyrai verset, 15 éves korában pedig pályázott az aka­démiánál, mely pályaművében maga elmondja ko­rát ; de a jutalmat, bár műve feltűnést okozott, nem kapta ki, hanem egy évre rá Toulouseban három pályadíjt nyert a »jeux floreaux« pályázaton. Ekkor még egészen a klassikus oskola hatása alatt áll, val­lásos és monarchikus, úgy, hogy »IV. Henrik«-ével, valamint XVIII.­ Lajos visszajövetele alkalmának üdvözletére irt művével, felkelte a monarchia figyel­mét is, bárha azon vád, hogy ettől életjáradékot fogadott el, alaptalanul éri őt irányáért. Az ő pensió­­jára, melyet később, midőn megnevelni akarták, visszautasított, épen egy nemes tette szolgáltatott akalmat. Ugyanis egy Dél’homme nevű fiatal­ember, a legitimista monarchia elleni összeesküvésben részt­­vétel miatt elítéltetett. Hugo írt egyenesen anyjának, hogy küldje hozzá fiát, mert ő annyira legitimista, hogy semmi gyanút sem fog kelteni, ha nála lesz. A levelet postára tette, így juttott az XVIII. Lajos kezébe, ki, midőn elolvasta, azt mondta, ennek a fiatal embernek szive van, adjanak neki pensiót. Mikor a restauratió megbukik, ő feltétlenül csatlakozik a júliusi monarchiához. Felmaradt egy levele a »Globe«-ban »A fiatal Francziaországhoz« intézve, melyet St. Beuve oly ügyesen kommentált, melyben a szabadelvűség ügyéhez csatlakozik. Hugo e változásait sokszor szemére vetik neki, pedig ez természetes fejlődés volt és nem önzésből, nem aljas indokokból történt, hanem mindig tiszta meggyőző­désből. Különben általában megjegyzendő, hogy a ro­­mantikus oskola bölcsője, Francziaországban monar­chikus talajon ringott. Devigné, St. Beuve, a két Deschamps, Giraud, Soumet (a félromantikusok) monarchisták voltak, de egészen téves állítás az, hogy ők a k­zépkori kormányformákat és társadal­mi rendszereket szerették volna, vagy költészetükben igyekeztek volna érvényesíteni. Igen, a romantikusok szerették a középkor nemzeti költészetét, azt tárták és használták fel,mint új forrást, a költészet számára. De politikai részével épen nem rokonszenveztek. Azután Hugó megalapítja a romantikus isko­lát és annak közlönye »La muse francaise« lesz. A harcz a klassicusok ellen leginkább a drámai iroda­lom terén indul meg és e tekintetben főleg Marion Delorme, Ruy Bias, Hernani és Borgia Lucretia vol­tak Hugo hatalmas fegyverei és egyszersmind győ­zelmének eszközei. Csakugyan valóságos harcz és lá­zadás, forradalom volt az, melyet ő megindított. Ma­ga adja elő e forradalmat »Contemplation«-jainak egyik részében, melyben »Bizonyos vádra felel « El­mondja, hogy ő fellázitá a szavakat, ezek közt a vá­laszfalakat vonta le, nincs többé senatusi és polgári nyelv, levonta a rímek bastilleját, fegyverre szób­ta a szavakat, megcsinálta ezek közt az 1793-iki forra­dalmat, kitűzte a vörös sipkát — a klassikusok le voltak győzve, kiknek csak egy hibájuk volt, a­m­i halál. A szenvedélyek erőteljes kifejezése, a nyelv­­ kicsapongó szabadsága, féktelen ereje jellemzi ez irányt. És a romatikusok nem kis érdeme az, hogy nem csak az irodalmi köröket, de úgyszólván az egész­­ társadalmat bele­vonták küzdelmükbe. Hernáni elő-­­ adásánál a Bem tetszést nyilvánitóra’rámondák »aka­démikus, ki kell lökni,« »meg kell ölni« és bármi kis­­ szó vagy kifejezés jellemzé a darabban a romantiku­­­­sok törekvését, vagy irányát, az zajos tapsokat ara­tott, úgy hogy gyakran a, nem épen illetékes, roman­tikusok a közönségben, félre értettek egy-egy szót és megtapsolák — mert romantikus; a kifejezésekre azt mondták »Nem értem, de szép« és tapsolák. Ekkor (1832) adja ki Hugo ifjúkori költemé­nyeit is. Lyrai műveinek érdemét vonják legkeveseb­be­! kétségbe; ezek mindenikének megvan valami általános jellemvonása. »Ódái és Balladái« vallásos színezetűek, monarchikus érzelmeket árulnak el; az »Orientales«-ban már kifejezései, képei ragadnak meg, az eszmék nem annyira, mint az irályi arabeskek szépek. A »Chants du Crepuscule«-ben a kétely fe­jeztetik ki; korunk a félhomály kora, az egyik nap, a régi rendszer napja lement, most várják az újat; »a Rayons et Ombres« és »Contemplations«-ban vallási és politikai nézeteiben beállott változások vannak megmagyarázva. Politikai életében 1848. uj fordulatot jelez­­ő, ki legitimista és a júliusi monarchia alatt Franczia­ország pairje volt — határozottan csatlakozik a köz­­társasági párthoz. De, hogy az a fordulat nem állott be ily hirtelen nála, bizon­yítja az, hogy az 1832-iki lá­zongások alkalmából maradt fenn két levele, melyek­ben nem csak republikánus, de forradalmi érzelme­ket árul el. A lázadók befogottak, Armand Carrel tiltakozni akart ez ellen és ez ügyben hozzáirt, ő azt mondja, csatlakozik hozzá és ha még négy em­ber lesz, ő lesz az ötödik, segít, hogy a foglyokat kiszabadítsák. Másik levelében pedig hitét fejezi ki, hogy »a köztársaság fogja a mi ősz fürteinket megko­szorúzni.« A köztársaság hamarább bekövetkezett.« Régebben a költő hivatását úgy fogták fel, mint a zenészét, képesnek hitték bármely hangon danolni, a­nélkül, hogy saját érzelmeit fejeznék ki. Lebrun és társai ilyen költők voltak. De Hugo átéli, átérzi azt, a­mit ír, ezért van annyi égő szenvedés és szenvedély kifejezve költeményeiben. Ez magya­rázza meg a »L’annee terrible« erőteljességét is, mely költeménye inkább satyra, mint lyrai mű. Míg a »Contemplatio«-k egy másik darabjában maga magyarázza, indokolja a politikai hitvallásában beál­lott változást, midőn egy öreg marquisnak szemére veti, hogy régi eszméihez ragaszkodék és dicsőíti a forradalmat. Szóval Hugó lyraja — egészen őt ma­gát fejezi ki. Hugo 1848-ban képviselő volt, és mint szónok is különleges jelleggel bír. Vehemens és mégis ural­kodik magán, irálya, erős kifejezései, nagy szavai, képei előfordulnak beszédeiben is. Midőn a nemzet­gyűlésen ostromolja az egész ház, nem akarják meg­hallgatni, sőt az elnök is hagyja a zajt növekedni, ekkor ehez fordul, »vén gonosztevőnek« mondja, miért nem állítja, a rendet helyre. Hugo drámai műveinek általános jellemvo­nása az, hogy azokban az ellentétek küzdelmét fe­jezi ki. Sokszor két egyénben küzd a két ellentét, mint Ruy Blasban, Hernaniban , de sokszor ugyan­azon személyben összpontosítja azt, mint pl. Borgia Lucretiában, kiben a szépség és bűn mellett van egy nemes érzelem, és ez az anyai érzelem , mely bűneit expiálja. Sokszor szemére vetik Hugónak azt is, hogy igen könnyen kiengeszteli az erkölcsi világ­renddel a bűnt, de Rogeard Hugónak igazat ad, an­­­nyira hiszi az erény hatalmát. Regényeiben sem tagadja meg Hugo magát, már a »Bug Jargal«-ban tudja a gyűlölő szenve­délyt drastikusan festeni; a »Notre dame de Paris« általánosan ismert műve a »Nyomorultak,« »Tenger munkásai,« »Nevető ember« és»1793« is közkézen fo­rognak. Ezek közzül a »Nyomorultak«-nak volt legna­gyobb hatása, mit Rogeard abból magyaráz meg, hogy vannak művek, melyek bírnak azzal a kettős előn­nyel, hogy épen akkor jelennek meg, midőn a bennök foglalt eszmék foglalkoztatják a közvéle­ményt és ez eszméket tovább fejtik ; tehát a társa­dalmi hatást előmozdítják. Ilyen mű volt a reakczió­­ra nézve a »Genie du Christianisme« ; ilyen mű volt Sue Jenő »Misteres de Paris«-a, a socialistikus és poli­tikai eszmékre, a»Girondiak története.«az 1848-ki for­radalomra nézve és ilyen mű a »Nyomorultak« a tár­sadalmi bajokra nézve. A »Századok legendáját« megítélni nem lehet; mert az egy nagy trilógianak első része, a regények közzül is: »A nevető ember« és »1793« egy trilógia két első részét képezik, az első a restauratiót, a második a demokrácziát tárgyalja, harmadiknak jó­­ a monarchia, ez még nincs megírva. Hugo azoknak, kik a postasiával vádolják, azt szokta elerni, hogy ő nem apostata,­­hanem apóstól. Különben átalakulásait mindenütt meg lehet érteni műveiben, a természetes fejlődés folyama szerint. Vádolják spekuláczióval is, pedig adakozó, bőkezű; és ha jól megfizetteti magát a kiadókkal, csak azon sok írótársát boszulja meg, kik éhen haltak, míg műveikkel kiadójukat gazdagíták; a sokszor szemére vetett nagy reklámokat pedig kiadói csinálják, ez nem az ő hibája. Sokszor megrótják Hugóban azt, hogy magán­életében és levelezéseiben is szereti a hízelgő, bom­­baszikus nagy szavakat. Ez igaz, de ő nagy dolgok­kal foglalkozik és ezekbe bele­éli magát — kifejezé­sei ezért nem egyszerűk, családiasak. A fiatal, kezdő költőt, azonnal »költőjé«-nek nevezi, a bonapartis­mus ellen küzdő tanuló homlokán látja a lán­got. Mindez túlzás, de­­ megmagyarázható túlzás. De a­miben páratlan Hugo, az az érzelmek festése. Szerelmet, anyai, atyai érzelmet senki sem tud oly erőteljesen kifejezni mint ő. Legsikerültebben rajzolja az anyai érzelmeket. A klassikusok is sokat foglalkoznak ezzel, sőt fenséggel, magasztossággal tudják azt rajzolni, így Racine »Clitemnestra«-ja megragadja az embert. De ezek a kifejezéseket ke­resik, van bennök valami hideg, közvetlenséggel nem bíró pompa. Nem ilyen Hugónál Esmeralda anyja vagy Borgia Lucretia. Ezek őrjöngnek, féktelen szen­vedésükben féktelen szavakat használnak, borzalmat fejeznek ki meg nem válogatott szavakban. És e te­kintetben a görögökhez hasonlít Hugo. Philoktet se­beit tárja fel a közönségnek, Hekuba hörög, dühöng. Ez a közvetlenség. Igaz, hogy túlzással. Sőt Hugo még a nagyanyai érzelmet is így festi. A »Chatiment«-ban a nagy­anya, leánya és 8 éves kis unokája halála felett megrázó bensőség­­ge vonja számon hóhérait. írja le a gyermek tá­tongó sebeit, a gyermek ártatlanságának és általa okozott szülő örömöknek gyengéd vonásai mellett. Hugo felett még ítéletet mondani nem lehet, mert művei és működése befejezetlen, csak »bámulva és lefegyverezve kell szemlélni remek­műveinek elvo­nulását.« így végzé Rogeard előadását. Hegedűs Sándor.

Next