A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 73-98. szám)
1875-04-01 / 73. szám
73. Sk..n. XIII. jam. Kiadóhivatal: Barát-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra......................................3 ht — ír. 6 hónapra......................................12 » — » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés negyedévenkint ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napon történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Reggeli kiadás. Budapest, 1875. Csütörtök, ápril 1. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás: „A NO »“ évi folyamára Előfizetési árak: Félévre . . Negyedévre Egy hóra . 12 frt 6 frt 2 frt gagSz" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tiz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon« kiadóhivatala czim alatt Pest, Ferencziektere Athenaeum-épület küldendők. A »Hon« kiadóhivatala. 11u.mmh .wiw fiwfinwrich, Budapest, mart. 31-A főváros és a belügyminiszter. A A belügyminiszternek a főváros hatóságához intézett leiratát, melyben annak az új javadalmi díjjegyzék tárgyában válaszol, oly, világosnak és határozottnak, a törvény követelményének annyira megfelelőnek tartok, hogy ahoz kommentárt fűzni sem akarunk noha elismerjük, hogy több oly fontos kérdést érint, melyeket a törvény keretén kívül vitatni kell és lehet. De több laptársunk jónak látta, hol alattomban, hol nyiltan a miniszter rendeletét megtámadni és igy kénytelenek vagyunk a törvény és a forgalom érdekében ép úgy, mint az önkormányzati pénzügy szempontjából a tárgy érdeméhez egy pár megjegyzést csatolni. A fővárosi törvényhatóság javadalmi ijjegyzékében több lényeges változtatást ír, melyek közül némelyek a forgalomra tűzve könnyebbítést, mások súlyosbítást urmaznak, vagyis ezek által, hol a fogyasz, hol a forgalmi adót módosítá. E módosik alapján rendező budgetét és többféle elődéskötésbe bocsátkozott. A fővárosi tör■ 4. § a szól a felsőbb megerősítést igényl.atározatokról, melyek, ha a felterjesztés számítva 40 nap alatt a kormány részéről evás alá nem jönnek, megerősittetnek fenek. itt a clausulát szerették volna a dijjegyen is alkalmazni, tehát, minthogy a felárs óta (a kormányválság miatt) 40 nap a., pure et simple életbe akarák azt léptni. Ez tévedés, mert minden illeték, helypénz stb. szedése nemcsak határozat tárgya, hanem a kormány részéről engedélyt isltételez: a törvény 10. §-a értelmébenhez tehát nem elég a vétő hiánya, hanem távozott beleegyezés, engedélyezés 11. A »Pesti Napló« felállít egy embert (ő mondja meg gondolatját) ki úgy okosdik, hogy az illeték is a budget keretében és a budget a 40 nap alatt érvényesüle új határozatok közzé tartozik. Ez ellen az nagy kifogásunk, hogy eltekintve a törvény világos szavaitól, melyek engedélyt követelnek meg ez ügyben , a már elhatározott (és engedélynyeréstől feltételezett) díjjegyzék bejöhet ugyan a budgetbe, de ennek alakjában, mint annak kiegészítő részére és mint 40 nap múlva kifogás alá nem eshető határozatra sem lenne alkalmazható ez okoskodás , mert a budgetet a város csak tíz nap óta tárgyalta le ; lehet, hogy már föl van terjesztve; de ha erre alkalmazzuk is a záros határidőt, az még nem telt el. E budget fedezete is (az említett díjjegyzék, tehát még e felfogás szerint is megtámadható a miniszter által. Hogy a főváros budgetje’megzavartatik, hogy a megkötött szerződések felbontandók — az sajnos ugyan, de ezért nem a törvényt megtartó minisztert, hanem a kormányválságot és a fővárosi hatóság elhamarkodását kell okolni. Emelkedjünk még magasabb szempontra. Az önkormányzati budget-jog mindenesetre szabályozandó, de bármikép oldassék is ez meg, és a házipénztár bármely alapra legyen is fektetve : soha, semmiféle körülmények között nem engedhető meg az, hogy mindaz, mi a fogyasztás és forgalom megadóztatásával összeköttetésben áll, az önkormányzat tetszésére legyen bízva, vagy csakis a kormány (könnyen elmulasztható) vétójától legyen felfüggesztve. Mert, hogy itt mennyire szükséges a leglelkiismeretesb és legrészletesebb vizsgálódás úgy országos, mint önkormányzati szempontból, fényesen bizonyítja maga a fővárosi statistikai hivatal főnöke , ki egyik művében kérlelhetlen, hiteles adatokkal bizonyítja be azt, hogy a fővárosi gabnakereskedelem rohamos hanyatlásának (és ezzel szemben Győr kereskedelmi emelkedésének) egyik fő oka a fővárosi kövezetvám. Olykényes ügy minden illeték, hogy a ki adó képes az ország forgalmának egészen más irányt adni. Tehát ezt egy könnyedén, tisztán házi szempontból egy város sem intézheti el. Volt szó már Udvarhely és vidékének hasonló kérdés miatti konfliktusáról. Sőt maga a főváros is belátta a kereskedelmi enquette folytán ez ügyben tévedését; igyekszik is azt jóvá tenni. Ki lehetne mutatni, hogy vidéki forgalmunkra és piaci viszonyainkra mily nagy hatással van egy kis vám-, vagy helypénz. Mindezt az önkormányzatra úgy bízni, hogy ha a kormány 40 nap alatt a hibát észre nem veszi, az jóvá tehető sokáig ne legyen — országos baj lenne. Vegyük szemügyre még a fogyasztás érdekét. Ézen az új fővárosi díjtételekben is több fogyasztási tárgyon történt könnyebbítés, mások a régi vagy még nagyobb adó alá vonattak, míg a vitás pontok egyikében Tisza épen a tűzifa, és Budán az épületanyagok súlyoabb megterheltetését akadályozta meg. Mindez az egész nagy fogyasztó közönséget érdekli, sőt befolyással van az élet- és piaci árviszonyokra és a városok emelkedésére vagy hanyatlására is ; imagában rejtheti a pauperizmus terjesztését, a fogyasztási tárgyak felcserélését, roszabbulását, a megélhetés megnehezítését és az egészségügyi viszonyok módosulását. Mindez országos szempont, tehát mindaddig, míg a törvény az önkormányzati adóalapot és százalékot pontosan meg nem szabja, azokat esetről esetre kell a kormánynak megvizsgálni, és az önkormányzat felterjesztésére, elhatározni. Tehát nemcsak a törvény betűjének , de a józan politika és nemzetgazdasági követelményeinek is eleget tett Tisza, midőn kifogásait érvényesíti. Természetes, hogy az önkormányzat ellenei (a »Pester Lloyd« és »Ungarischer Lloyd«) bizonyos önelégültséggel úgy szeretnék ezt feltüntetni, mintha a municipális Tisza az önkormányzat ellen harczolna. E harcz a törvény és közérdek mellett, azok megsértése ellen van, hogy a valódi önkormányzat azokkal összeütközésben ne legyen, mert ez árt neki. A szabadelvű párt Dia esti értekezletét Gorove elnök megnyitván, bemutatá azon iratokat, melyek az utóbbi értekezlet óta a párthoz érkezik, ilyenek a bécsi magyar ifjúság üdvözlő felirata, mely igy hangzik : »Mélyen tisztelt honatyák ! A bécsi tudomány- és műegyetem magyar ifjúsága csatlakozva azon hazafiakhoz, kik a pártegyesülés nagy eseményét eszközölték, örömteljes ovatióval ünnepelte meg ezt, folyó hó márczius 9-én lelkes öszszejövetelt tartott, hogy az országgyűlési szabadelvű párt alakulása fölötti örömének és üdvkivonatainak szintén kifejezést adjon és szellemi jelenlétének megszilárdítására egymásnak kezet nyújtottak. Üdvözöljük a kormányférfiakat, kik a válságos helyzet súlya alatt szeretett hazánknak egy szebb és jobb jövőt derütni vállalkoztak. Szívünktől kívánjuk, hogy törekvéseiket méltó siker koronázza! Őszinte ragaszkodásunk és hazafias örömünk jeléül. Bécs, 1875. márcz. hó 9-én A párt ezt örömteljes tudomásul vette. Ezután bemutatá elnök a jobboldali ellenzékhez csatlakozott volt deákpárti képviselők következő átiratát: »Igen, elnök úr! A parlamenti pártok alakulása folytán a volt Deákpártnak és balközépnek egységes kormánypárttá lett egyesülésével szemben alólirattak független állást foglaltak és meggyőződésöket követve, a báró Sennyey Pál által f. hó 3-án jelzett álláspontra helyezkedvén, külön párttá alakultak. Ezen eltérő pártállásuk folytán alólirottak a fentemlitett alapon egyesült országgyűlési szabadelvű párt körévé alakított eddigi Deákkörnek tagjai ezentúl nem lehetnek. E szerint van szerencsénk a t. körelnökséget kilépésünkről értesíteni. Midőn ezt teszszük,egyszersmind kérjük t. képviselőtársainkat, kikhez e sorok intézvék, szíveskedjenek minket baráti jóindulatukban és collegialis rokonszenvükben ezentúl is részesíteni, mely érzelmek szívélyes viszonzásáról őket teljes őszinteséggel biztosíthatjuk. Fogadja. elnök úr őszinte tiszteletünk biztosítását, melylyel maradtunk (Következnek az aláírások) b. Sennyey Pál, Lipthay Béla, Kubinyi Árpád, Kondorossy György, Kardos Kálmán, Földváry János, Mihalovich Károly, Molnár Pál, Hedry Ernő, Ibrányi Lajos, gr. Károlyi Gyula, Hoffmann Pál, gr. Apponyi Albert, Tarnóczy Béla, Kazinczy István, Ocskay István, gr. Bestetich Pál, gr. Zichy Imre, b. Vécsey József, gr. Bánffy György, gr. Hunyady László, Palkovics Károly, Késmárky Károly, Szögyény László, Lipovniczky Sándor, Máday Sándor, Diwald Adolf, gr. Csáky Gyula, Máriássy Béla, Batthyány Zsigmond, Justh Kálmán, Karuch József, Őri Jenő, Boltizsár József, Ürményi Miksa, Szentmiklósy Pál, Goda Béla, Beöthy Ákos, gr. Teleki Sándor. A párt tudomásul vevén e levelet, Tisza Kálmán indítványára megbízza az elnökséget, hogy e szívélyes levélre hasonló választ intézzen. Tudomásul vétetett, továbbá a maros-ludasi társalkodó üdvözlő sürgönye, valamint a zsombolyai kerület németajkú választóinak üdvözlő felirata, melyet 103 an írtak alá. Ezután tárgyalás alá került a néptanítók nyugdíjazásáról szólójavaslat, melyet a párt Trefort miniszter, Zichy Antal és Molnár Aladár nyilatkozatai után elfogadott. Simonyi Lajos b. miniszter jelenti, hogy közelebbről bemutatja a kereskedelmi codexet s annak külön bizottsághoz való utasítását kéri Elfogadtatik. Tisza Kálmán belügyminiszter arra kéri a pártot, hogy a színházi bérházra vonatkozójavaslatot az osztályokhoz utasítsa. Ez elfogadtatván, Ghyczy Kálmán a képviselőház elnöke figyelmezteti a pártot, hogy a legközelebbi ülésben több bizottságba tagok választandók, mire az értekezlet véget ért. A »Pester Lloyd« érdemlegesen nem felel tegnapi vezérczikkünkre, csak ígéri a választ. Állunk elébe. Azonban csak úgy mellékesen megtámad minket, hogy a pártfusiót eddig elleneztük, azért ő küzdött és mégis azzal vádoljuk, hogy azt támadja meg. Különös , de úgy van. A pártfusiót elleneztük, míg a kellő biztosítékokkal, a szabadelvűség érdekeinek megfelelően létre nem jöhet. És most épen azért pártoljuk azt. A »Lloyd« pedig most, mikor meg van, kockáztatja azzal, hogy újabb, épen az ellentétes elemekkel való kombinácziót akar. Igaz, hogy ő ártatlannak mutatja magát és azt mondja, hogy ezzel a pártegyesülést nem kockáztatja, de aki ismeri a viszonyokat, az kételkedni fog ebben. Azon vádat, hogy a fehető eltéréseket előtérbe hozzuk — egyszerűen azzal utasítjuk vissza, hogy azokat maga Sennyey jelző budget-beszédében. A „Lloyd“ azt állítja, hogy a szabadelvű párt nem nyilatkozott a közigazgatási hivatalnokok kinevezése tárgyában; tehát nevében nem mondhatjuk azt, hogy a választási rendszer mellett van, sőt tud egyes kitűnőségeket a volt Deákpártból,kik ellene vannak. Igaza van, de mi nem a többség nevében és nem egyesekről, hanem a magunk nevében a többségről általában állítók azt,hogy az önkormányzati hivatalnokok választása mege 11 van. És, hogy ez áll, arról a »Lloyd« meglehet győ z „HON“ TÁRCZÁJA. Az élet komédiásai. Regény. Irta Jókai Mór. Első rész. „Napoleon öcsém.“ Amit két leány beszél egymás közt. — Te, Lívia , én azt hiszem, hogy mi mind a ketten megőszülünk, amíg ez az oltárszőnyeg elkészül. — Nehéz mintát választottunk. Az »á la Gobelin« hímzés időt kíván. — Vagy férjhez vesznek bennünket odáig. — De ha már elkezdtük, be kell fejeznünk. — Te, Lívia, én nem engedem, hogy te férjhez menj addig, amíg én leány vagyok. — Nem, herczegnő. — Csakhogy már egyszer egy »nem«-et is hallok tőled, ámbár ez is csak körülírása az »igen«nek. Tudod, hogy te vagy oka annak, hogy én olyan kiállhatatlan vagyok ? — Nem tudok sem az egyikről, sem a másikról. — Azáltal, hogy mindig velem vagy, úgy elkényeztettél, hogy más asszonyi teremtést el nem bi-rok tűrni magam körül. Én a fiatal leányokat mind igen rútaknak találom. Egyedül te vagy szép. — Szép, ha egyedül vagyok. — Ne csavard el a szavamat! Eszményi szépség vagy, ha mondom. Koromfekete haj, s hozzá sötétkék szemek. Egy országot lehet beszaladni, amíg hasonlót talál valaki. Ez a mindig mosolyra álló finom ajk, ami még ha haragot akar kifejezni, akkor is csak egy változatát adja a mosolynak, s aztán e gyönyörű tiszta fehér homlok. Ok milyen jól teszik ezek a többi hölgyek, hogy a hajukat á la kanászbojtár lehúzzák a homlokukra s eltakarják azt az egyetlen bájt, a mit még egyik nő is szépnek talál a másikon. A te homlokod engem mindig nagyanyám imakönyvére emlékeztet, a minek elefántcsont tábláját áhítattal szoktam megcsókolni, pedig nem értem, ami benne van , mert latinul van; de tudom, hogy az mind szentírás. — Csak a herczegnő jó szive találja mindezt rajtam. — Azért is szeretlek magasztalni, mert ez az egy tárgy az, amivel fel tudlak ingerelni, hogy nekem ellentmondj. Ezzel az egygyel tudom mindig, hogy megharagszalak. S milyen jó vagy még akkor is, amikor haragszol! Nem használod fel a fegyvert, amivel boszut állhatnál rajtam. Nem dicsérsz vissza. Más leány azt sipogná: »Óh mi vagyok én a herczegnőhöz képest !« Hah! szeretnék tűt szúrni a nyelvébe annak, aki azt mondja szemembe, hogy szép vagyok. Hiszen tudom, hogy az vagyok, van tükröm, van szemem, látom magamat. Termetem magas, sugár, szoborszerű; vállaim, karjaim gömbölyűek. Vonásaim szabályosak, a rezszínem fehér és piros, ajkaim teltek, fogsorom fehér és rendes, szemeim nem kicsinyek, van bennük elég kevélység és tűz ; hajam leeresztve térdemig betakar, s aranyat játszik nap nélkül is. Ez csak elég szépség. De ha én nem tetszem magamnak! — Ugyan mi az, ami a herczegnőnek nem tetszik magán ? — Hát legelőször is ez a termet. Mi szükség volt nekem ilyen magasra felnyúlnom. Szobrász-mintaképnek növekszem-e ? Minden embernek a feje fölött látok el. Más nőnek zsámolyra kell felállni, ha beszélni akar velem. Mért nem vagyok inkább alacsony, hajlékony, eleven mozdulatú ? Aztán nem nézhetem a hajamat undorodás nélkül. Miért szőke ? Lenne inkább véres! De ha már a szemem fekete, miért nem fekete a hajam is ? Kedvem volna pert indítani a gondviselés ellen, hogy ha már szőke hajat adott, miért nem adott hozzá legalább kék szemeket ? — A herczegnő úgy járhatna ezzel a perével a gonviselés ellen, mint Fallenbein Pompeia baronesse. — Haha! Ezt jól találtad, Lívia. Ez csak ugyan csodálatos egy jelenség. Egy fiatal leány, akinek az egyik szeme kék, a másik meg fekete. — S hozzá a haja se nem szőke, se nem fekete, se nem veres, hanem fehér. — Csak távolból látszik fehérnek és lámpafénynél , úgy hogy az ember azt hinné, egy fiatal leány, aki ősz, vagy albina, vagy rococo parókát visel, de közelről látva és nappal, van rajta valami halavány színezete a szőkeségnek: olyan ezüstszőke. Hogy rajongják körül a férfiak, ha látnád ? Mindenki őrjöng utána. De én azért mégsem szeretnék Ballenbein Pompejával arczet, hajat és szemeket cserélni. Nekem eltűrhetetlen volna az a gondolat, hogy rajtam valami felemás legyen. Hogy mikor valaki a szemembe néz közelről, soha se tudja meg rólam, hogy ki vagyok ? Mert közelről csak az egyik szemébe lehet az embernek egyszerre nézni, félté , hogy a ránéző nem kancsal. S mikor Pompeia kék szemébe néz az ember, derült, nyílt, őszinte kedélyt lát benne; ha pedig abba a másik szemébe néz, abba a feketébe: ravasz, csalfa, csábító szellem ül abban. Egyik szemével vonz, másikkal eltaszít. A haja is oly csalárd. Távolról nézve szentes matrónáé. Közelrül nézve a Loreley baja. — Én ettől a leánytól félek ! Kedélye megigéz, meghódít Az első találkozásunknál »te és te« lettünk egymással. Felvillanyoz, ha beszélek vele. Kénytelen vagyok jó kedvű lenni, ha együtt vagyunk. Irigykedem rá. Megszólom értte, hogy oly dévaj, csélcsap. Kaczér s magamban évődöm, hogy mért nem tudok én olyan lenni. Mikor legutóbb elváltunk egymástól, megcsókolta a szememet. Ez a szemem azóta mindig ég. Jer, tedd rá te az ajkadat, csókold le róla azt a varázst, vagy azt a mérget, vagy nem tudom, mit hagyott ott. Az meggyógyít majd. — A herczegnő túlbecsül engem. — Nem Lívia. A te kedves ajkad sokszor meggyógyított már engem, egy okos, szelíd szóval, néha egy hallgató mosolygással, amit én megértek. Nem az te rajtad a szépség, amit szemmel lehet látni, hanem az a te gyémánt kedélyed. Akit csak nemünkön levő teremtést ismerek, az mind »asszony« a szó legroszabb értelmében ; egyedül te vagy az, ami a »nő« fogalmában eszményi. Türelmes vagy mint egy angyal, szenvedni mosolyogva tudó, mint egy hitvértanu, gondoskodó, mint egy jó anya, hűséges, mint egy feleség, engedelmes, mint egy gyermek ; pedig az, akire ennyi jóságot pazarolsz, rád nézve se nem férj, se nem gyermek, se nem szülő, — csak egy barátnő. — Oh herczegnő, hadd csókoljam kezét. Jó hitves, jó gyermek, jó szülő nagy kincs a földön; de ritkább kincs mindanynyinál egy jó barátnő. S ön nekem bizonyára az volt: gyermekkorom óta. — De hát mért nincsenek ezek a jó indulatok az én szivemben, amik a tiedben. — Azok az én sorsomhoz való tulajdonok, herczegtő. Az ön helyzetében gyöngeségek volnának azok, nem erények. Önnek más tulajdonai vannak. — S azok is eszményei egy nőnek. — Tudom, Lívia. S ha testi szépségemről nem szeretek magasztalást hallani, úgy még kevésbbé érint kellemesen, ha lelki tökélyeimről vesz valaki tudomást. Én mindazzal, amit érzek, tudok; a mi szívemben van, amit tanultam, ami hajlamom, szenvedélyem , elégedetlen vagyok. Én nem szeretem magamat! (Folytatása következik.)ződve, illetőleg meg fog győződni akkor, mikor a dolog szóba fog jönni, különben: nichts für Ungut! — Képviselőválasztás. Perczel Béla igazságügy minisztert a bonyhádi kerület ma egyhangúlag képviselővé választá. — Egy katonai hang a király velenczei útjáról. Annak bizonyítékául, hogy mily rokonszenvvel kisérik a király ez útját még a katonai körökben is, érdemesnek látjuk át*s venni a »XWehrzig.« következő sorait: »Valóban népünkben és hadsergünkben hiányzik minden keserűség a dolgoknak az Alpokon túl valófejlemények fölött s ma már a legőszintébb óhajokat tápláljuk az egyesült Olaszország jólléte iránt. Hisz a természettől ezen annyira megáldott országot oly körülmények között hagytuk el, melyek öntudatunknak és becsületünknek helyes elégtételt nyújtanak. Másfelől a házi tűzhelynél a napi munka műhelyében szemléltük azt az értelmes, munkás, tevékeny és példás, lángoló, eget ostromló kaszaszeretettől áthatott népet. Ha ezen, nemes tulajdonokban tündöklő néppel szemben némelykor a csillogó pengével állottunk, soha sem tévesztettük szem elől kitűnő tulajdonait ama nagy olasz nemzetnek, melyet ma, miután a veszély megszűnt, nagyrabecsülésünkről és legmelegebb rokonszenvünkről biztosítunk. E béke részünkről bizonyára becsületes szándékból jó és őszinte s ha Olaszországban is osztják a kibékülés és békeszeretet emez érzelmeit, akkor a viszálynak utolsó csirája is el van fojtva.« A belgrádi hivatalos »Szrbszke Navine« egy, márczius hó 25-dik napjáról kelt fejedelmi iratot (ukázt) tesz közzé, melynél fogva az 1873/4. számadási évről szóló költségvetésnek hatálya érvényessége (a nemzetgyűlésnek feloszlatása alkalmából) a folyó 1874/5 költségvetési évre is kiterjesztetik, úgy azonban,hogy abból kihagyandó mindaz, ami határozottan bizonyos szükségletek fedezésére rendeltetvén, ugyanazok már fedeztettek.« — Az újvidéki »Szrbszki Narod« a szerb szkupzsina feloszlatását a belgrádi kormány dicséretreméltó tettének nevezi. A sok rendetlenség és kihágások mellett ideje volt egyszer már e lépést megtennie. Adja ég — igy kiált fel a lap — hogy majszerb fejedelemségi nép az átok köveit szórja azon méltatlan fiai fejére, kik az összes szerb népet a trón s egész Európa előtt meggyalázták. A Vidéki pártmozgalmak letenyei választó kerület 1. évi mártius hó 25-én tartotta meg szabadelvű pártalakulási értekezletét, s a kerület minden községeinek elöljárói, úgy értelmisége meg lévén hiva; e mellett azonban mintegy 5—600 választó is megjelent s az értekezlet egyhangúlag általános lelkesedéssel éltette és fogadta el a szabadelvű pártot, elhatároztatott, hogy uj minisztériumunknak önzéstelen bizalom szavaztassák, és hogy üdvözlő nyilatkozat fejeztessék ki hazánk mindazon választókerülete iránt, melyek már a letenyei kerületet a szabadelvű párt megalakítása tekintetében megelőzték. Bizalom szavaztatott azon országos képviselő uraknak, akik már az országos szabadelvű párt zászlója alá sorakoztak. Ekként a szabadelvű párt megalakulása s annak, úgy a párt élén lévő kormánynak támogatására a választókerület magát lelkesedve elhatározta s az értekezletre meghivatott Remete Géza országgyűlési képviselő úr is megjelent, s ő is előadta, miszerint az országos szabadelvű pártnak tagjává, lett, amely nyilatkozatot a választókerület által hangos éljenzéssel fogadtatott, s neki általános bizalom szavasztatott. Nagybányáról írják nekünk: A Deák- és balpárt elnökei a mai napra a választókerület választási joggal bíró polgárait értekezletre megkíván, a nagy számban megjelent közönség egyhangúlag a »szabadelvű párt« nevezete alatti egyesülését kimondta, és ez ekként megalakult párt szervezkedvén, elnökeit s bizottsági tagjait megválasztá. Nagybányáról is, valamint több más helyről is a jövő képviselőválasztáson fölléptetendő új jelöltekről beszélnek hozzánk érkező levelek. Az ily kijelölések megbízhatóságát nehéz megítélni azon távolból, amelyben a központ az egyes vidékekhez van. Jól tennék t, vidéki elvtársaink, ha a képviselőjelölés tárgyában a fővárosi sajtó közreműködését csak akkor vennék igénybe, midőn a jelöltek személye iránt az illető vidékek pártköre megállapodott s igy az illető lap biztos lehet arról, hogy nem szolgál oly intencziók ellen, a melyek mellett szeretne hatni. A szerkesztőség. A király utja. (Sz. Gy.) Nincs egészen tiz éve annak, hogy az események hatalma sarkalatos változást vitt végbe Európa térképén és politikai constellatióján. Az előtt »Ausztria« hegemóniát gyakorolt Németországban s a régi német császárság hagyományai és tendentiái nyomán elfoglalva tartó Lombardiát és Velenczét, hogy ezáltal biztosítsa befolyását Olaszországban is. Más szavakkal azon rendszer volt ez, mely a külhatalmi állásból és terjeszkedésből akart erőt meríten arra, hogy »Ausztria« befelé is megszilárduljon. Tudjuk, hogy e külhatalmi állásból alakult colossus minő nyomasztó súlylyal nehezedett ránk, elfojtva minden szabadabb lélekzetet. De ez állapot nem tarthatott soká : önsúlya alatt kellett, hogy összeroskadjon. Az események : egyfelől Sadova, másfelől Magenta, Solferino és Custozza megfordították a létezett rendszert. Az olasz egységi áramlat Florenczen, Nápolyon, Velencén, Milánón és Rómán át, a német Schleswig-Holsteinon, Sadován és Sedanon át czéljainak határáig ért. Ausztria szomszédságában, és szeme láttára a német és olasz két hatalmas nemzeti egység pyramisa emelkedett föl, melyekkel daczolni többé nem lehetett, melyeket mint bevégzett, tényt el kellett ismerni. Változott tehát, lényegesen változott a helyzet, változni kellett, lényegesen változni a rendszernek is. Az absolut uralom előfeltételeivel lassanként, fokozatosan eltűnvén, felvirradt az alkotmányos élet és szabadság hajnala. Az osztrák-magyar monarchia tehát arra lett utalva, hogy saját belső erejének gyarapításában és fejlesztésében keresse feltételét befolyásának kifelé. Ezzel inaugurálva lett a kibékülés és feledés politikája úgy befelé, mint kifelé. A belpolitikában az ellentétesen megváltozott rendszer hatásait egyfelől az oszták örökös tartományok alkotmányos állásában, másfelől a 67-ki kiegyezésben, a király megkoronáztatásában és 48— 49-ki honvédeinknek a koronás fejedelem általi kitüntetésében láttuk és tapasztaltuk. — A külpolitikában is a kibékülés és feledés irányát láttuk követni. A berlini találkozás még szívélyes, baráti viszonyt hozott létre Ferencz József és Vilmos között, akik ezelőtt ellenségekként álltak egymással szemben, a két szomszéd állam viszonylataiban is barátságos szövetséget létesített, a pétervári látogatás pedig eloszlatta a „félreértéseket” az orosz és osztrák-magyar politikából. Kétségkívül sok lelki küzdelemre, sok önmegtagadásra volt szüksége az immár alkotmányos fejedelemnek, hogy teljesen szakítva a múlttal, annak emlékeivel, hogy azokat megtagadva beletalálja magát az új helyzetbe s meghozza részéről az áldozatokat, melyeket a helyzet követel. Ez, emberileg tekintve, nem kis feladat. És meg kell vallani, hogy a király férfiasan, önmegtagadással és egy alkotmányos uralkodóhoz méltólag felelt meg feladatának. Ezért annál inkább számíthat, minden honpolgár őszinte hálájára és ragaszkodására, mert ő is őszintén, legálisan és tartalékgondolat nélkül tette meg azt, amit tett. A kibékülés és feledés politikájának követését, egy nemes, őszinte és nagylelkű elhatározást látunk mi a király részéről azon útban is, melyre épen holnap indul s melyre nemcsak a magyar, de az összes európai közvélemény helyeslő és rokonszenves érzülete kiséri. Jövő hétfőn fog Velenczében baráti jobbot szorítni Ferencz József s Victor