A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)

1875-05-22 / 115. szám

115. szám. XII­. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szombat, május 22 Kiadó-hivatal * Barátok­ tere, Athenaeum -épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra .................................................. frt — kr. ,­ 6 hónapra.......................................12 * — » Az esti kiadás postai különküldéséért _ ^ felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik­­, min­denkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda,­ Barátok­ tere, Athenaeum-épl­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 22. Budapest, május 22. A képviselőház mai ülésének elejét is­mét interpellácziók vették igénybe. Lázár, Miletics, Stanesku egymásután emelkedtek föl, úgy hogy erős aggály volt, hogy a ház kitűzött napirendjét ma csa­k nagy erőfeszítés mellett végezheti el. Pedig az ülés elején trz elnök holnap­u­­­anra hivatalosan bejelentette az országgyű­lés feloszlatását, a­mit a miniszterelnök kirá­lyi biztosi minőségben fog eszközölni. A mo­dalitások iránt a h­áz (egy órára kitűzött)zárt ülése van hivatva intézkedni. (Lásd alább.) Az ülés végtelensége iránt fölmerült ag­gályok azonban csakhamar eloszolta­k. Tisza felelt Mileticsnek, Wenckheim felelt egy ré­gibb interpelláczióra s a napirend azután gyorsan haladt. A keleti vasút ügyében Soms­­sich Pál tette meg az ismert indítványt, hogy a kérdés a kormányhoz utasíttassék. A ház rövid vita után egy­hangúlag el­fogadta azt; a naszódvidéki erdők ügye kö­vetkezett ezután . Széli indítványozá, hogy a jelentés egyszerűen a kormányhoz utasittas­sék, jelentéstétel végett. Azután Miletics viszonválaszát hallgatta meg a ház, melyet Tisza feleletére adott s az­után együtt maradt, zárt ülésre. Tisza egy rövid replikája után, melyet a ház nagy tet­széssel fogadott, a miniszter válaszát az egész ház - a szélsőbal is — tudomásul vette, és ezzel a legközelebbi ülés hétfőre tűzetvén ki — az ülés véget ért. A zárt ülésről lásd »Pótlék« rovatunkat. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke, a ház utolsó ülésén hosszabb visszapillantás­ban emlékezend meg a jelen országgyűlés működéséről. Nem lehetetlen, hogy ez utolsó ülés a mai lesz. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Jóváhagyván a horvát-slavonországi törvény­székeknek és járásbíróságoknak személyzeti létszá­mát, a rendszeresített illetményekkel kinevezem: elnökökké: Zágrábban Schmidt Ferencz, a zágrábmegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Eszé­ken Macsvanszky Pál, a verőczemegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Belovárott, lovag Schönholz Fe­­rencz, a belovármegyei törvényszék ideiglenes elnö­két ; Varasdon Paicsics Sándor, a varasdmegyei tör­vényszék ideiglenes elnlökét; Vukovárott Grnaz Ist­ván, a pozsegamegyei törvényszék első osztályú ide­iglenes ülnökét; és Pozsegán vojnoveczi Szakács Bertalan, a zágráb megyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét; ülnökökké: a zágrábi törvényszékhez, magasb illetményekkel: Femenics György; — Zlatarovics György; — Szává Ede ; — Jakcsin Ede; — Bak­­say Sándor és Kljucsecz György, első osztályú ülnö­­nököket; — alsóbb illetményekkel: Molnár György, a báni tábla tanácsjegyzőjét; — Suskovics Emil, másod osztályú ülnököt, megbizván őt egyúttal az állam­ügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél és Tompa János, Zágráb város biráját; a varasdi törvényszékhez, magas­ illetmények­kel : Pump Ede, az országos kormány titkárát; Ur­­bany József, első osztályú ülnököt; és Sztrazsimir János, másod osztályú ülnököt, alsóbb illetményekkel; Cebocs György és Bi­­racs Pál, másod osztályú ülnököket, ez utóbbit meg­bizván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen tör­vényszéknél ; — a belovári törvényszékhez , magasabb illetmé­nyekkel ; Baics Mátyás és Hochsteier Antal, másod­­­osztályú ülnököket, alsóbb illetményekkel; Szahuljak János, lovag Tarbuk Ede, másod osztályú ülnököket, ez utóbbit megbizván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél, és Novics Butbimot, a pozsegai törvényszékhez , magasabb illetmé­nyekkel : Milankovics Dávid, első oszt. ülnököt és Szavics Mihály, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel: Mihalics Ede és Sulyok Sándor másod osztályú ülnököket, megbizván ezen utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen­­ törvényszéknél: az eszéki törvényszékhez, magasb illetmények­kel : Predoevics Miklós, másodosztályú ülnököt, alsóbb illetményekkel: Kralj István, Maksi­­movics János és Urica Pál, másodosztályú ülnököket Ittlinger Lipót, szolgabirót és Markovics Lajos, ta­nácsjegyzőt és államügyészi helyettest, megbízván ez utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél, a vukovári törvényszéknél, magasb illettmé­­nyekkel: Kuvarac Lázár, elsőosztályú ülnököt és dr. Koics Konstantin, másod oszt. ülnököt; alsóbb illetményekkel: Hergesics Lajos, Mrak Mátyás és Albrecht János, másod osztályú ülnökö­ket, megbizván ez utóbbit egyszersmind az állam­ügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél; továbbá járásbirákká , magasb illetményekkel: Zengre: Pintarics Mór, szolgabirót; Csubárra : Be­­losevics Lajos, Il­od osztályú törvényszéki ülnököt; Delniczére: Slajmer Nándor, szolgabirót; Károlyvá­­rosra: Kranjcsics György, szolgabirót; Piszaroviná­­ra: Mikec Leonidas, II-od osztályú törvényszéki ül­nököt ; Szamoborra: Buljan Ferencz, szolgabirót; Goricára: Matakovics Antal, II-od osztályú törvény­­széki ülnököt; Pregradára: Novák Győző, szolgabi­rót ; Klanjecre: Jakopovics Albert, szolgabirót; Kra­­pinára: Vrabcsevics Milan, szolgabirót; Kőrösre: Unfogel József, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Gyurgyevácra: Crnkovics Miklós, szolgabirót; Csáz­­mára: Vadjon Ferencz, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Nasicára: lovag Thierry Alajos, szolgabi­rót ; Djakovárra: Janosics János, szolgabirót; Sídre : Vukovics György, szolgabirót; Rumára: Mladjeno­­vics József, szolgabirót; alsóbb illetményekkel: Bukarica: Vodvarka Vla­­doj szolgabirót; Cirkvenicára: Pannan Gyula, szolga­­bírót; Jaszkára: Zipak Sándor szolgabirót; Sziszekre: Csegetek Ferencz, városi tanácsost; Szt-Iván-Zeliná­­ra:Janda Erneszt, járásbirót; Zlatárra Crljenak Vilmos, járásbirót; Sztubikára: Leder György, szol­­gabirósegédet; Ivanecre: Veber Nándor, szolgabirót; Kapronczára: Gregorcsics Henrik, j­árásbirót; Ga­­resnicára: Urbán Alajos, járásbirót; Grubisnopoljé­­ra: Vranicsan Antal, járásbirót; Daruvárra: dr. Bé­nák Károly, szolgabirót; Verőczére: Turelli József, városbirót; Szlatinára: Szalopek Tamás, szolgabirót; Miholjácra: Georgievics Pál, törvényszéki tanács­jegyzőt ; Ilokra: Setinac Ferencz, törvényszéki ta­nácsjegyzőt ; és szegre: Joanovics Péter, szolgabirói segédet; végül: Egersdorfer Kálmán, báni táblai tanácsjegyzőt, a horvát-szlavén hétszemélyes táblá­hoz tanács- és elnöki jegyzővé. Kelt Bécsben, 1875. évi május hó 17-én. Ferencz József, s. k. Gróf Peja­­csevics Péter, s. k. Mazuranic Iván, s. k. A svájczi nép holnap, május 23-án fog szavazni két nevezetes szövetségi törvény felett, melyek a polgári házasság-laj­stromok és polgárok politikai szavazatjogára vonatkoznak. Az ultramontánok és ultra au­­tonomisták, mint ezelőtt hetekkel is jeleztük volt, nagy izgatást vittek végbe az említett törvények leszavaztatására, elvetésére, mind­­azáltal liberális körökben biztosnak tartják az említett törvények elfogadását, melyek az­tán a tavalyi fuj alkotmánynak, mely fölött 1874. ápril 19-én volt a népszavazás, befeje­zését és betetőzését fogják képezni. A franczia alkotmányi póttörvényjavaslatok egyikét ma reggeli lapunkban közöltük, a másik a senatorok­ választásáról szól és így hangzik: »1. ez. A köztársasági elnöknek legalább hat héttel előbb kelt rendelete megállapítja a napot, melyben a senatorok megválasztatnak, valamint azt is, melyben a községi tanácsok küldöttei választandók meg. A senatorok és delegátusok választása között legalább egy havi időköznek kell lenni. 2. ez. Minden községi tanács választ egy dele­gátust. A választás vita nélkül, titkos szavazással és általános többséggel ejtetik meg. Szavazatok egyen­lősége esetében a korosabb jelölt tekintetik megvá­lasztottnak. A maire nem tagja a községi tanácsnak, elnököl, de nem szavaz. Ugyanazon napon és módon egy póttag is választatik, ki a delegátust el nem fo­gadás, vagy akadályoztatása esetében helyettesíti. 3. ez. Oly községekben, melyekben létezik mu­­nicipális bizottság, a polgárok felhivandók új községi tanács választására, mely a 2. cz.-ben előírt módon választja meg a delegátust és a póttagot 4. ez. Ha a delegátus nem volt jelen a válasz­táson, megválasztatásáról értesíti őt a maire 24 óra alatt. A delegátus öt nap alatt tartozik nyilatkozni az iránt, hogy elfogadja-e a választást. Visszautasí­tás vagy hallgatás esetén a póttag által helyette­­sittetik. A „HON“ TÁRCZÁJA. FLAJAKAIDE. irta: Sand George (59. folytatás.) Esperance elnémult s állva maradt, nem tudva szabad-e részesnek lennie e különös játékban. — Felelj hát, szólt Roger, vállaimnál fogva leültetni igyekezvén. Tetszik a grófnak kávé ? — Tehát az ön szerepét vegyem föl ? — Azt­ felelj mint én felelnék, s mindenekfe­­lett tegezz. — Ha csak ez kell! adj hát kávét. — Íme uram, itt van! szólt Roger, a kávéházi pinczérek hanghordozásával. — Nem igy kell, felelt nevetve Esperance. Én azt mondtam volna: Tessék uram. — Igazad van. Tessék uram! De fogadd hát el e csészét, melyet átadok. — És ön? — Mondd, és te. — Jól van! És te ? — A gróf úr engem nem hivott meg, hogy ül­jek mellé, szólt Roger. — Meghívlak tehát, felelt Gaston. Végre vala­­hára csak elég tán e komédia ? Föl akart kelni, de Roger visszatartá, jobbjára ült s így szólt hozzá : — Asztalhoz s igyunk ? — Csészéinkkel ? — Mindegy akármivel, dobd el ezeket, szólt lerántván keztyüit s a tüzbe vetvén azokat. Most ime egyenlők vagyunk, csakhogy én fiatalabb vagyok. Be­széljünk hát mint két jó barát. Bocsánatot kérek tő­led, hogy a szolgát játszattam veled ; ez azért volt, hogy kipróbáljam barátságodat s jó szivedet — A próba édes volt, szólt Esperance s én nem óhajtok mást, csak hogy folytathassam azt. — Az igen könnyű, felelt Roger ; mindkettőnk az is lesz s szolga is ; egymást szolgáljuk. — Ha önnek ma este ez a szeszélye, én bele­nyugszom, szólt Esperance, jobban megindulva mint a­hogy játszani akart; nekem nincs jogom mást kér­ni , de e játékot nem lenne tanácsos tanuk előtt ját­szani. — S miért nem ? — Mert azt mondanák, hogy ön nem tudja fenntartani méltóságát, rólam pedig, hogy nem tu­dom azt tisztelni. — Aho­l neked ily előítéleteid vannak, neked, kit én bölcsésznek véltem ? — Nekem nincsenek előítéleteim, de meghó­dolok a törvénynek, melyet mások előítéletei szab­nak elénk. — Okosan, de ha a nevelési s becsületbeli egyenlőségen kívül, pedig kizárólag ezekre kellene súlyt helyezni, még születési és vagyonbeli egyenlő­ség is van köztünk ? — Az meglehet, felelt Esperance, mert én ta­lált gyermek vagyok, de ön azt nem tudhatja, s én sem. Ön találomra egy nagy család sarjának sejt, a­mi nem valószínű, mert anyám parasztnő, s atyámról mit sem tudok. — Anyád parasztnő? Ugyanúgy! Hisz nem ismered. — Engedelmet kérek, sokszor láttam. — S a neve.. — A neve: anyám. Nem ismerem más néven. — S hol lakik ? — Azt sem tudom. — Soha sem kérdezted tőle... — Soha nem akartam semmit tudni. Roger egy perc­ig elmélázott. — Paraszt­nő, szólt azután , föl lehet öltözni parasztruhába. S atyád él-e ? — Nem tudom. — S nem gondolod, hogy mi... rokonok lehetünk. — Nem, soha eszembe sem jutott, felelt Espe­rance nyílt hangon, s nem is hiszem. — És ha én hinném, én ? — Ön sem bizonyíthatná be. — Ki tudja, ha segítenél egy kevéssé .. .Kér­dezd meg emlékeidet. Nem emlékszel rá, hogy volt egy dajkád, kinek neve... — Oh! soha nem tudtam; a legkevesebb nyo­ma sem maradt emlékezetemben. — Ki hozott ide ? — Még csak nem is sejtem, mert soha senki sem tudta megmondani. — Nekem azt mondták, hogy ezt oly valaki té­vé, a­kit te jól ismersz , Károly úr! — Úgy ? nekem soha sem mondták. — Hívd be, majd kikérdezzük. — Nem, szólt Esperance erélylyel, én nem akarom. — S miért nem ? — Mert mit sem akarok tudni magam felől, mondtam önnek, hogy születésem anyám titka, és megtiltom, hogy azt csak érintsék is! — De ha én érinteni akarom, a te érdekedben s az övében ? — Önnek nincs joga eber gróf úr. — Nincs ? még akkor sem, ha egy nagy név, s nagy vagyon visszaállításáról lenne szó ? — Még ha életemről lenne is szó ? — De ha Karolina forogna kérdésében ? — Még akkor sem! Nem, én nem akarom, ne mondjon nekem semmit, ne beszéljünk többé soha ró­lam, s most engedjen visszavonulnom. — Nem, hallgass még rám. Ha arról lenne szó, hogy anyád a lehető legnagyobb örömben része­süljön, a­mi érheti még az életben, mely miattad rá nézve véghetlen szenvedés volt. — Anyám már nem szenved s nem fog szeved­­ni miattam. — Csalódol, szenved, a­hányszor el kell tőled válnia. Boldogsága lenne az, ha melletted élhetne, s te nem akarsz segélyemre lenni abban, hogy e bol­dogságot lehetővé tegyem ? — Hogy segíthetnék én önnek? szólt Gaston felindulva s megzavarva. — Úgy, ha nem rejted el előlem, a­mit tudsz. — Gróf úr, ön hiába falgat, becsületemre es­küszöm, hogy én semmit nem tudok. — Hazudsz! Kiálta Roger, Esperance két ke­zét kezében tartván. Legalább annyit kell tudnod, hogy anyánk ugyanaz! — Gaston elpirult, majd elsápadt, fölkelt, hogy távozzék, majd összerogyott, így szólván: Irgalmas ég, Roger úr, mindez nem igaz; ki mondhatta önek ezt? — Oly valaki, a ki tudta; azon ember, ki föl­nevelt ; tanítóm, barátom, egy becsületes ember: Fer­­ras abbé ! E fölfedezés villámütéskép hatott rám. El­vesztem fejemet, s hirtelen beléptem, igy kiáltva. — Az lehetetlen; a gróf úr csak vaktában fogja ezt rá, azt hívén, hogy igy tudja ki az igazat. Becsületes ember nem árulhatja el az ön szüleinek bizalmát. Ferras úr nem mondta önnek ezt! — Úgy! úgy! szólt Roger, gyilkos gúny­nyal tekintve rám, s te, becsületes ember, te az ajtónál hallgatózol ? Íme ezt még nem tudtam, s ez megerő­sít az eszmében, hogy te képes voltál rettentő sokat hazudni összevissza előttem. (Folytatása következik.) 5. ez. A delegátus és póttag választásáról föl­vett jegyzőkönyv azonnal a praefekthez terjesztetik föl. A jegyzőkönyvbe foglandók a választás szabá­lyossága ellen netalán emelt kifogások. Annak má­solata a mairei hivatal kapujára függesztendő. — A község minden választója tiltakozást intézhet egye­nesen a praefekthez a választás szabályossága ellen. 6. ez. A delegátus és póttag választásai ellen intézett kifogások a praefekturai tanács által dön­tetnek el. A delegatus, kinek választása, mivel nem felel meg a törvény által kikötött feltételeknek, vagy forma­hiba miatt megsemmisíttetett, a póttag által helyettesittetik. — A delegátus és póttag választásai­nak megsemmisítése esetében a községi tanács uj vá­lasztásokhoz fog a praefekt rendelete által kitűzött napon. 7. ez. A senatorok megválasztása előtt leg­alább 8 nappal a praefekt a megyei választók névso­rát közzéteszi betűrendben. Egy választó sem bírhat egynél több szavazattal. 8. ez. Képviselők, a megyei fő- és a kerületi tanácsok tagjai a választói névsorba írandók és részt vesznek a választásban. 9. ez. Algier mind a három megyéjében a vá­lasztási testület áll: 1. képviselőkből, 2. a főtanács franczia tagjaiból, 3. minden községi tanács franczia tagjai által a községi franczia választók sorából választott delegátusokból. 10. sz. A választási testület elnöke az illető megyei székhely törvényszéki elnöke ; segédletét ké­pezi az ülés megnyitásán jelenlevő két legidősebb és két legfiatalabb választó. Az ily módon alakult elnök­ségi bureau a választók közül választ egy jegyzőt. 11. ez. A bureau felosztja a választókat betű­rendes szavazó osztályokra, melyek legalább száz választót foglalnak magukban. Az nevezi ki az osz­tályok elnökeit és jegyzőit. Az dönt a választás folya­mán ne­tán felmerülhető nehézségek fölött, nevezete­sen a választó névsorba való beírás, vagy onnan való kitörlés felett, a­melyek fölött mind az által végleg csak a praefekturai tanács dönt. 12. ez. Az első szavazás reggeli 8 órakor kezdő­dik és délben ér véget,a második 2 órakor veszi kezde­tét és 4 órakor végződik ; a harmadik, ha erre is szükség volna, 6 órakor nyílik meg és 8-kor ér véget. A szavazatokat a bureau számítja össze és az ered­ményt még az­nap a választási testület elnöke hir­deti ki. 13. ez. A két első szavazási szak alatt senki sem lehet senatorrá, ha csak 1. nem kapta a beadott sza­vazatok absolut többségét, 2. oly számú szavazatot, mely megfelel a berit választók egy negyedének. Harmadszori szavazásnál elegendő a relatív többség is és egyenlő szavazat esetében a korosabb tekinte­tik megválasztottnak. 14. ez. Minden delegátusai elfogadható ok nélkül nem vett részt valamennyi szavazásban, vagy akadá­lyoztatása esetén nem értesítette a póttagot, 50 frank pénzbírságra ítéltetik a megyei székhely polgári bírósága által. Ugyanezen bünte­tés éri a póttagot, ha idejekorán és szabályszerű­­leg értesíttetvén, nem vett részt a választásban. 15. ez. Minden megvesztegetési kí­sérlet, vagy oly törekvés, melynek czélja a vá­lasztót befolyásolni, vagy azt arra bírni, hogy ne szavazzon három havi fogsággal és 50—500 frank pénzbírsággal, vagy e két büntetésnek csak egyikével büntettetik. 16. ez. Megválaszthatok a senatusba azon me­gyékben, hol functiokat folytatják, vagy már hat hónap óta nem folytatják: 1. praefektek, főtanácsi titkárok és alpraefektek. 2. az ügyvédi kamarák és törvényszékek tagjai. 3. a kincstári főpénztárnokok és főadószedők. 17. cz. Ha valamely megye senatorainak száma halál vagy lemondás következtében felényire olvad le, az 3 hó alatt kiegészítendő. 18. cz. A nemzetgyűlés által választandó sena­torok választása lajstrom szavazással és nyilvános ülésben történik, általános többséggel. Mielőtt a nem­zetgyűlés a választáshoz fogna, egy bizottságot nevez ki, mely a jelöltek névsorát terjeszti elő. E névsor a választandó senatorok összes száma felénél többre terjed. A nemzetgyűlés választhat olyanokat is, kik nincsenek felvéve a névsorba. 19. A senatus tagjai ugyanazon díjakat húzzák mint a képviselőház tagjai. 20. A senatus választásánál a választási tör­vény minden intézkedése alkalmazható, mely nem el­lenkezik a jelen törvény intézkedéseivel.­ E pótjavaslatokról ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy azok egészben megnyer­ték a republikánusok tetszését s maga Gam­be­t­t­a oda nyilatkozott volna, hogy min­den utógondolat és habozás nélkül elfogadta­tásuk mellett fog szavazni. — Vidéki pártmozgalmak. Ud­varhelyszék választó polgáraihoz. T­isza­Elnök: Ghyczy, jegyzők Wächter, Huszár. A miniszterek közül jelen vannak: Wenck­heim, Széll, Tisza, Perczel, Péchy, Trefort. Wächter Frigyes jegyző olvassa a múlt ülés jegyző­könyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : Hivatalosan értesittettem a miniszter­­elnök úr által, hogy ő csász. és apostoli kir. fölsége legmagasabb meghagyásából a magyar országgyűlés jelenlegi utolsó ülésszaka folyó hó 24-én fog bere­­kesztetni, minek foganatosításával kir. biztosi minő­ségben a miniszterelnök legkegyelmesebben megbi­­zatott. Fel vagyok híva a miniszterelnök úr által, hogy ezen értesítést a t. háznak tudomására juttassam. Ennek következtében vagyok bátor kérni a t. házat, hogy a mai napra kitűzött tárgyaknak tárgyalását 1 óra tájban befejezvén, azután az ülés zárt üléssé vál­­toztattassék. (Helyeslés.) Bemutatja ezután Tordamegye kérvényét az erdélyi gazd.­egylet kérvényének pártolása mellett, Sopronmegye kérv. a választási törvény módositása iránt, Aradváros kérvényét hazai iparunk magyarí­tása iránt, Tordamegye s város feliratát a tordai törvényszék pártolása iránt. Fogaras vidék közönsége az iránt folyamodik a házhoz, hogy miután a Máday Sándor helyébe meg­ejtendő választásra nézve a jelenlegi országgyűlés tartama már elegendő időt nem nyújt, maradjon a képviselő választása a jövő országgyűlés folyamára. (Helyeslés.) Madarász József felhívja az elnökséget, hogy Szigetvárott is rendelje el a 24-ére kitűzött válasz­tás elhalasztását. Tisza Kálmán ezt azzal egészíti ki, hogy ne csak ezen, hanem minden kerülettel, melynek man­dátuma üres, táviratilag tudattassék, hogy fölösleges a választás. (Helyeslés.) Elnök: Szombathelyi Gy. Komárom megye udvardi választó kerületének képviselője a kataszter­hez neveztetvén ki, képviselői állásáról lemond. Már tegnap beadta lemondását, de én elhalasztottam a be­jelentést, mert tegnap még új választást kellett volna elrendelni, míg most a lemondás csak tudomásul vé­tetik. (Helyeslés.) Lázár Ádám a tárczavári, szelistyei stb. bir­tokviszonyok dolgában interpellálja az igazságügy­­minisztert. Kiadatik a miniszternek. Miletics Szvetozár a belügyminiszterhez in­­terpellácziót intéz az egyesületi jog szabályozása tárgyában kiadott rendelet iránt. Az egyesülési jogot szóló emberi alapjognak tartja, s e téren csak egy szabályt tart követendőnek, azt, hogy min­den szabad, a­mi törvényileg nincs tiltva. S azért sé­relmesnek találja a belügyminiszter rendeletét, külö­nösen nemzetiségi szempontból. Különösen kiemeli e részben azon pontot, mely megtiltja a nemzeti czim használatát. Emlékeztet arra, hogy náluk »nemzeti« az egy­ház »nemzetiek« az alapok s mindezeknél fogva kéri a belügyminisztert, nem szándékozik-e hatályon kí­vül helyezni a rendelet e részeit, s a jövő országgyű­lés elé egy teljes szabadságon nyugvó egyesülési tör­vényt nyújtani be ? Az interpelláló kiadatik a miniszternek. Stanesku Imre az állami rend fentartását felülről és alulról hangsúlyozza; emlékeztet a szegedi országgyűlés által 1849-ben adott nemzetiségi kon­­czessziókra, melyek a maiaknál sokkal jelentőseb­bek ; kijelenti azonban, hogy nagyon meg lenne elé­gedve, ha ezek, az 1868-ik nemzetiségi törvénybe fog­lalt konczessiók, respektáltatnak. Ezt ígérte egy ma­gán­alkalommal a belügyminiszter is, s ő azt hiszi, ha ez megtörténik, az összes nemzetiségek ki lesznek elé­gítve. Kérdi ezután az igazságügyminisztert, szándé­kozik-e a törvényszékeknél az illető vidékek nemzeti­ségei nyelvének használatát engedélyezni, illetőleg a törvény idevonatkozó rendeleteinek eleget tenni. (Bal­ról közbeszólás : Nem!) Beszédét így végzi: Ha önök nem tartják e kérelmet teljesíthetőnek, ha önök nem vélik a törvény szavait kötelezőnek, ha nem akarnak bennünket, a haza bár más nyelvű, de azért édes gyermekeit, magukkal egyenjogúaknak tekinteni, hanem mostoha fiákul akarnak velünk el­bánni , ám tegyék ezt nyíltan, ne álarcz alatt, s az a képviselő, aki helyeselte,hogy a törvény kívánalmainak ne tétessék elég, bírjon bátorsággal s lépjen a ház elé egy törvényjavaslattal, melynek egyetlen szaka­sza igy hangozzék: Az 1868. XLIV. t. sz. 1. §-ban foglalt nemzetiségi alapjogok érvénye hatályon kívül helyeztetik. Szontagh Pál. »Be is fogom terjeszteni. Helyeslések. Miletics, Polyt és Papp György zajosan éljeneznek és tapsolnak. (Hosszas zaj.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik az igazság­ügyminiszter úrnak. Tisza Kálmán, T. hát! Megvallom, a tegnapi napon azt hittem, hogy már alig néhány nap lévén hátra az országgyűlésből, az interpellácziókkal nem lesz több teendőnk és különösen nem gondoltam vol­na,hogy ily későn, majdnem az utolsó nap adassék be egy interpelláczió oly tárgyra vonatkozólag, mely több, mint két hét óta mindenki előtt ismeretes lé­vén, lett volna alkalom rá előbb is interpellálni. Azon­ban a dolog fontosságánál fogva most is kész vagyok rá azonnal felelni. (Halljuk !) Miletics képviselő úr interpellácziójában azon körrendeletét támadja meg, melyet az egyleti ügyek­re vonatkozólag f­­dő elején kiadtam ; megtámadja pedig két irányban. Először megtámadja mint olyat, mely átalában megszorítja az egyesületi jogot, a­mi pedig hatáskörömön kívül esett; másodszor megtá­madja, mint olyat, mely sérelmes a nemzetiségekre nézve, a­melynek éle a nem magyar ajkú nemzetisé­gek ellen van intézve mint a­mely a nemzetiségi törvénybe ütközik. A­mi az elsőt illeti, határozottan merem nyil­vánítani, bár ez kártékony lehet,rám nézve azok sze­mében, kik rendeletemet helyeslik, hogy azon ren­deletben prec­íze összefoglaltan vannak kimondva azon elvek, a­melyek szerint az egyletekkel szemben a belügyminisztérium eddig is eljárt. Egyetlen egy újítás van benne, ami bizonynyal nem megszorítása az egyleti jognak és ez az, hogy ha 40 nap alatt nem történik a minisztérium részéről észrevétel a fölter­jesztett alapszabályokra, — az egyletek működésüket megkezdhetik. Ez — gondolom — nem megszorítása­­az egyleti jognak. Hogy a szerintem is helyes elveket összefoglalva körrendeletben kiadtam, azt tettem azért, mert én legalább abból indulok ki, hogy a­míg valamely ügy, mely a közigazgatás terén gyakran, mondhatnám na­ponta előfordul, a törvényhozás által szabályozva nin­csen, sokkal jobb, sokkal helyesebb, hogy mindenki az egész országban tudhassa, hogy minő elvek sze­rint fog a kormány eljárni, mert akkor egyrészről nem lehet kegyelmet osztogatni — az egyiknek meg­engedtetvén, a mi a másiknak megtagadtatik, s mert más felöl mindenki tudhatja, hogy milyen korlátok között minő modorban kelljen megindulni, hogy minden fenakadás nélkül az általa követelt czélt el­érhesse. (Helyeslés.) A rendelet utolsó pontja feltartja az államnak felügyeleti jogát és én részemről azt hiszen, hogy mi­dőn ezen jognak, a­melylyel élni minden kormány­nak, nemcsak nálunk, hanem mindenütt széles­ e vi­lágon egy­formán kötelessége, midőn ezen jog föntar­­tását egyenesen és határozottan kimondottam, de szo­rítottam ugyanakkor határozottan két esetre, értem a feloszlatás jogát — szorítottam az államellenes törek­vésekre és az egyletek vagyonának hűtlen kezelésére , akkor engedelmet kérek, nem hiszem, hogy ezen ren­delet Magyarország bármely ajkú és nemzetiségű lakói ellen is lehetett volna in concreto intézve. Le­het, hogy az egyes emberekre nézve sérelmes, tartoz­zanak azok bármely nemzetiséghez (Élénk helyeslés), de nincs Magyarországon oly nemzetiség, mely meg­érdemelné, hogy valaki ráfogja, hogy ezen szabály ellene van intézve. (Élénk helyeslés.) A­mi továbbá a 2-dik részt illeti, a t. képviselő úr azt mondja, hogy az ellenkezik az 1868. évi 44. t. ez. 26. §-ával, mely megengedi, hogy alakíthassanak a művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskede­lem előmozdítására szolgáló intézeteket, csak az ál­­lamtörvény szabta felügyelet alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállhassanak, és összeálván szabályokat alkothassanak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhassanak, pénzalapot gyűjthessenek, és azt ugyan az államkormány fel­ügyelete alatt nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelően kezelhessék. Én­­. képviselőház határozottan és kereken ta­gadom, hogy azon rendelet ezen §-sal a legkisebb összeütközésbe jönne. Mindazt, a­mit ezen törvény mond, teljes jogukban van megtenni, s nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelőleg az igy alakult egyesületeket, társulatokat kezelni; ennek eltiltásá­ról rendeletemben egy betű sincs. A t. képv. ur baja az, úgy látom, és emlékez­tetem a t. házat, hogy ez az 1868. törvény keletkezé­sétől óta fennálló kérdés, hogy ő neki nem elég a nemzetiségi név: ő nemzetet akar. Nem új tehát, nem az én rendeletem szülte Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése máj. 22-én a hadelvű párthoz« csatlakozott udvarhelyszéki volt »balközép« és volt »Deák-párt« i. é. június hó 1-ső napján, d. e. 10 órakor, Sz. Udvarhelyen, a »Kolozs­vár városához« czimzett vendéglő termében­ ala­kuló közös gyűlést tartanak. Van szeren­csénk felkérni Udvarhelyszék mindazon választó­pol­gárait, kik a »szabadelvű párthoz« csatlakozni akar­nak, hogy ezen gyűlésre szíveskedjenek megjelenni. Sz. Udvarhelyt május 19-én Gálffi Ferencz, K. Horváth János, P­á­l­f­y Dénes, Szentki­rályi Árpád, S­z­ő­c­s Márton, Török Pál.

Next