A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)
1875-05-22 / 115. szám
115. szám. XII. évfolyam. Esti kiadás. Budapest, 1875. Szombat, május 22 Kiadó-hivatal * Barátok tere, Athenaeum -épület földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra .................................................. frt — kr. , 6 hónapra.......................................12 * — » Az esti kiadás postai különküldéséért _ ^ felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik, mindenkor a hó első napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztési iroda, Barátok tere, Athenaeum-épllet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 22. Budapest, május 22. A képviselőház mai ülésének elejét ismét interpellácziók vették igénybe. Lázár, Miletics, Stanesku egymásután emelkedtek föl, úgy hogy erős aggály volt, hogy a ház kitűzött napirendjét ma csak nagy erőfeszítés mellett végezheti el. Pedig az ülés elején trz elnök holnapuanra hivatalosan bejelentette az országgyűlés feloszlatását, amit a miniszterelnök királyi biztosi minőségben fog eszközölni. A modalitások iránt a ház (egy órára kitűzött)zárt ülése van hivatva intézkedni. (Lásd alább.) Az ülés végtelensége iránt fölmerült aggályok azonban csakhamar eloszoltak. Tisza felelt Mileticsnek, Wenckheim felelt egy régibb interpelláczióra s a napirend azután gyorsan haladt. A keleti vasút ügyében Somssich Pál tette meg az ismert indítványt, hogy a kérdés a kormányhoz utasíttassék. A ház rövid vita után egyhangúlag elfogadta azt; a naszódvidéki erdők ügye következett ezután . Széli indítványozá, hogy a jelentés egyszerűen a kormányhoz utasittassék, jelentéstétel végett. Azután Miletics viszonválaszát hallgatta meg a ház, melyet Tisza feleletére adott s azután együtt maradt, zárt ülésre. Tisza egy rövid replikája után, melyet a ház nagy tetszéssel fogadott, a miniszter válaszát az egész ház - a szélsőbal is — tudomásul vette, és ezzel a legközelebbi ülés hétfőre tűzetvén ki — az ülés véget ért. A zárt ülésről lásd »Pótlék« rovatunkat. Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke, a ház utolsó ülésén hosszabb visszapillantásban emlékezend meg a jelen országgyűlés működéséről. Nem lehetetlen, hogy ez utolsó ülés a mai lesz. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Jóváhagyván a horvát-slavonországi törvényszékeknek és járásbíróságoknak személyzeti létszámát, a rendszeresített illetményekkel kinevezem: elnökökké: Zágrábban Schmidt Ferencz, a zágrábmegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Eszéken Macsvanszky Pál, a verőczemegyei törvényszék ideiglenes elnökét; Belovárott, lovag Schönholz Ferencz, a belovármegyei törvényszék ideiglenes elnökét ; Varasdon Paicsics Sándor, a varasdmegyei törvényszék ideiglenes elnlökét; Vukovárott Grnaz István, a pozsegamegyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét; és Pozsegán vojnoveczi Szakács Bertalan, a zágráb megyei törvényszék első osztályú ideiglenes ülnökét; ülnökökké: a zágrábi törvényszékhez, magasb illetményekkel: Femenics György; — Zlatarovics György; — Szává Ede ; — Jakcsin Ede; — Baksay Sándor és Kljucsecz György, első osztályú ülnönököket; — alsóbb illetményekkel: Molnár György, a báni tábla tanácsjegyzőjét; — Suskovics Emil, másod osztályú ülnököt, megbizván őt egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél és Tompa János, Zágráb város biráját; a varasdi törvényszékhez, magas illetményekkel : Pump Ede, az országos kormány titkárát; Urbany József, első osztályú ülnököt; és Sztrazsimir János, másod osztályú ülnököt, alsóbb illetményekkel; Cebocs György és Biracs Pál, másod osztályú ülnököket, ez utóbbit megbizván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél ; — a belovári törvényszékhez , magasabb illetményekkel ; Baics Mátyás és Hochsteier Antal, másodosztályú ülnököket, alsóbb illetményekkel; Szahuljak János, lovag Tarbuk Ede, másod osztályú ülnököket, ez utóbbit megbizván egyúttal az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél, és Novics Butbimot, a pozsegai törvényszékhez , magasabb illetményekkel : Milankovics Dávid, első oszt. ülnököt és Szavics Mihály, másod osztályú ülnököt; alsóbb illetményekkel: Mihalics Ede és Sulyok Sándor másod osztályú ülnököket, megbizván ezen utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél: az eszéki törvényszékhez, magasb illetményekkel : Predoevics Miklós, másodosztályú ülnököt, alsóbb illetményekkel: Kralj István, Maksimovics János és Urica Pál, másodosztályú ülnököket Ittlinger Lipót, szolgabirót és Markovics Lajos, tanácsjegyzőt és államügyészi helyettest, megbízván ez utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél, a vukovári törvényszéknél, magasb illettményekkel: Kuvarac Lázár, elsőosztályú ülnököt és dr. Koics Konstantin, másod oszt. ülnököt; alsóbb illetményekkel: Hergesics Lajos, Mrak Mátyás és Albrecht János, másod osztályú ülnököket, megbizván ez utóbbit egyszersmind az államügyészi teendőkkel ezen törvényszéknél; továbbá járásbirákká , magasb illetményekkel: Zengre: Pintarics Mór, szolgabirót; Csubárra : Belosevics Lajos, Ilod osztályú törvényszéki ülnököt; Delniczére: Slajmer Nándor, szolgabirót; Károlyvárosra: Kranjcsics György, szolgabirót; Piszarovinára: Mikec Leonidas, II-od osztályú törvényszéki ülnököt ; Szamoborra: Buljan Ferencz, szolgabirót; Goricára: Matakovics Antal, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Pregradára: Novák Győző, szolgabirót ; Klanjecre: Jakopovics Albert, szolgabirót; Krapinára: Vrabcsevics Milan, szolgabirót; Kőrösre: Unfogel József, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Gyurgyevácra: Crnkovics Miklós, szolgabirót; Csázmára: Vadjon Ferencz, II-od osztályú törvényszéki ülnököt; Nasicára: lovag Thierry Alajos, szolgabirót ; Djakovárra: Janosics János, szolgabirót; Sídre : Vukovics György, szolgabirót; Rumára: Mladjenovics József, szolgabirót; alsóbb illetményekkel: Bukarica: Vodvarka Vladoj szolgabirót; Cirkvenicára: Pannan Gyula, szolgabírót; Jaszkára: Zipak Sándor szolgabirót; Sziszekre: Csegetek Ferencz, városi tanácsost; Szt-Iván-Zelinára:Janda Erneszt, járásbirót; Zlatárra Crljenak Vilmos, járásbirót; Sztubikára: Leder György, szolgabirósegédet; Ivanecre: Veber Nándor, szolgabirót; Kapronczára: Gregorcsics Henrik, járásbirót; Garesnicára: Urbán Alajos, járásbirót; Grubisnopoljéra: Vranicsan Antal, járásbirót; Daruvárra: dr. Bénák Károly, szolgabirót; Verőczére: Turelli József, városbirót; Szlatinára: Szalopek Tamás, szolgabirót; Miholjácra: Georgievics Pál, törvényszéki tanácsjegyzőt ; Ilokra: Setinac Ferencz, törvényszéki tanácsjegyzőt ; és szegre: Joanovics Péter, szolgabirói segédet; végül: Egersdorfer Kálmán, báni táblai tanácsjegyzőt, a horvát-szlavén hétszemélyes táblához tanács- és elnöki jegyzővé. Kelt Bécsben, 1875. évi május hó 17-én. Ferencz József, s. k. Gróf Pejacsevics Péter, s. k. Mazuranic Iván, s. k. A svájczi nép holnap, május 23-án fog szavazni két nevezetes szövetségi törvény felett, melyek a polgári házasság-lajstromok és polgárok politikai szavazatjogára vonatkoznak. Az ultramontánok és ultra autonomisták, mint ezelőtt hetekkel is jeleztük volt, nagy izgatást vittek végbe az említett törvények leszavaztatására, elvetésére, mindazáltal liberális körökben biztosnak tartják az említett törvények elfogadását, melyek aztán a tavalyi fuj alkotmánynak, mely fölött 1874. ápril 19-én volt a népszavazás, befejezését és betetőzését fogják képezni. A franczia alkotmányi póttörvényjavaslatok egyikét ma reggeli lapunkban közöltük, a másik a senatorok választásáról szól és így hangzik: »1. ez. A köztársasági elnöknek legalább hat héttel előbb kelt rendelete megállapítja a napot, melyben a senatorok megválasztatnak, valamint azt is, melyben a községi tanácsok küldöttei választandók meg. A senatorok és delegátusok választása között legalább egy havi időköznek kell lenni. 2. ez. Minden községi tanács választ egy delegátust. A választás vita nélkül, titkos szavazással és általános többséggel ejtetik meg. Szavazatok egyenlősége esetében a korosabb jelölt tekintetik megválasztottnak. A maire nem tagja a községi tanácsnak, elnököl, de nem szavaz. Ugyanazon napon és módon egy póttag is választatik, ki a delegátust el nem fogadás, vagy akadályoztatása esetében helyettesíti. 3. ez. Oly községekben, melyekben létezik municipális bizottság, a polgárok felhivandók új községi tanács választására, mely a 2. cz.-ben előírt módon választja meg a delegátust és a póttagot 4. ez. Ha a delegátus nem volt jelen a választáson, megválasztatásáról értesíti őt a maire 24 óra alatt. A delegátus öt nap alatt tartozik nyilatkozni az iránt, hogy elfogadja-e a választást. Visszautasítás vagy hallgatás esetén a póttag által helyettesittetik. A „HON“ TÁRCZÁJA. FLAJAKAIDE. irta: Sand George (59. folytatás.) Esperance elnémult s állva maradt, nem tudva szabad-e részesnek lennie e különös játékban. — Felelj hát, szólt Roger, vállaimnál fogva leültetni igyekezvén. Tetszik a grófnak kávé ? — Tehát az ön szerepét vegyem föl ? — Azt felelj mint én felelnék, s mindenekfelett tegezz. — Ha csak ez kell! adj hát kávét. — Íme uram, itt van! szólt Roger, a kávéházi pinczérek hanghordozásával. — Nem igy kell, felelt nevetve Esperance. Én azt mondtam volna: Tessék uram. — Igazad van. Tessék uram! De fogadd hát el e csészét, melyet átadok. — És ön? — Mondd, és te. — Jól van! És te ? — A gróf úr engem nem hivott meg, hogy üljek mellé, szólt Roger. — Meghívlak tehát, felelt Gaston. Végre valahára csak elég tán e komédia ? Föl akart kelni, de Roger visszatartá, jobbjára ült s így szólt hozzá : — Asztalhoz s igyunk ? — Csészéinkkel ? — Mindegy akármivel, dobd el ezeket, szólt lerántván keztyüit s a tüzbe vetvén azokat. Most ime egyenlők vagyunk, csakhogy én fiatalabb vagyok. Beszéljünk hát mint két jó barát. Bocsánatot kérek tőled, hogy a szolgát játszattam veled ; ez azért volt, hogy kipróbáljam barátságodat s jó szivedet — A próba édes volt, szólt Esperance s én nem óhajtok mást, csak hogy folytathassam azt. — Az igen könnyű, felelt Roger ; mindkettőnk az is lesz s szolga is ; egymást szolgáljuk. — Ha önnek ma este ez a szeszélye, én belenyugszom, szólt Esperance, jobban megindulva mint ahogy játszani akart; nekem nincs jogom mást kérni , de e játékot nem lenne tanácsos tanuk előtt játszani. — S miért nem ? — Mert azt mondanák, hogy ön nem tudja fenntartani méltóságát, rólam pedig, hogy nem tudom azt tisztelni. — Ahol neked ily előítéleteid vannak, neked, kit én bölcsésznek véltem ? — Nekem nincsenek előítéleteim, de meghódolok a törvénynek, melyet mások előítéletei szabnak elénk. — Okosan, de ha a nevelési s becsületbeli egyenlőségen kívül, pedig kizárólag ezekre kellene súlyt helyezni, még születési és vagyonbeli egyenlőség is van köztünk ? — Az meglehet, felelt Esperance, mert én talált gyermek vagyok, de ön azt nem tudhatja, s én sem. Ön találomra egy nagy család sarjának sejt, ami nem valószínű, mert anyám parasztnő, s atyámról mit sem tudok. — Anyád parasztnő? Ugyanúgy! Hisz nem ismered. — Engedelmet kérek, sokszor láttam. — S a neve.. — A neve: anyám. Nem ismerem más néven. — S hol lakik ? — Azt sem tudom. — Soha sem kérdezted tőle... — Soha nem akartam semmit tudni. Roger egy percig elmélázott. — Parasztnő, szólt azután , föl lehet öltözni parasztruhába. S atyád él-e ? — Nem tudom. — S nem gondolod, hogy mi... rokonok lehetünk. — Nem, soha eszembe sem jutott, felelt Esperance nyílt hangon, s nem is hiszem. — És ha én hinném, én ? — Ön sem bizonyíthatná be. — Ki tudja, ha segítenél egy kevéssé .. .Kérdezd meg emlékeidet. Nem emlékszel rá, hogy volt egy dajkád, kinek neve... — Oh! soha nem tudtam; a legkevesebb nyoma sem maradt emlékezetemben. — Ki hozott ide ? — Még csak nem is sejtem, mert soha senki sem tudta megmondani. — Nekem azt mondták, hogy ezt oly valaki tévé, akit te jól ismersz , Károly úr! — Úgy ? nekem soha sem mondták. — Hívd be, majd kikérdezzük. — Nem, szólt Esperance erélylyel, én nem akarom. — S miért nem ? — Mert mit sem akarok tudni magam felől, mondtam önnek, hogy születésem anyám titka, és megtiltom, hogy azt csak érintsék is! — De ha én érinteni akarom, a te érdekedben s az övében ? — Önnek nincs joga eber gróf úr. — Nincs ? még akkor sem, ha egy nagy név, s nagy vagyon visszaállításáról lenne szó ? — Még ha életemről lenne is szó ? — De ha Karolina forogna kérdésében ? — Még akkor sem! Nem, én nem akarom, ne mondjon nekem semmit, ne beszéljünk többé soha rólam, s most engedjen visszavonulnom. — Nem, hallgass még rám. Ha arról lenne szó, hogy anyád a lehető legnagyobb örömben részesüljön, ami érheti még az életben, mely miattad rá nézve véghetlen szenvedés volt. — Anyám már nem szenved s nem fog szevedni miattam. — Csalódol, szenved, ahányszor el kell tőled válnia. Boldogsága lenne az, ha melletted élhetne, s te nem akarsz segélyemre lenni abban, hogy e boldogságot lehetővé tegyem ? — Hogy segíthetnék én önnek? szólt Gaston felindulva s megzavarva. — Úgy, ha nem rejted el előlem, amit tudsz. — Gróf úr, ön hiába falgat, becsületemre esküszöm, hogy én semmit nem tudok. — Hazudsz! Kiálta Roger, Esperance két kezét kezében tartván. Legalább annyit kell tudnod, hogy anyánk ugyanaz! — Gaston elpirult, majd elsápadt, fölkelt, hogy távozzék, majd összerogyott, így szólván: Irgalmas ég, Roger úr, mindez nem igaz; ki mondhatta önek ezt? — Oly valaki, a ki tudta; azon ember, ki fölnevelt ; tanítóm, barátom, egy becsületes ember: Ferras abbé ! E fölfedezés villámütéskép hatott rám. Elvesztem fejemet, s hirtelen beléptem, igy kiáltva. — Az lehetetlen; a gróf úr csak vaktában fogja ezt rá, azt hívén, hogy igy tudja ki az igazat. Becsületes ember nem árulhatja el az ön szüleinek bizalmát. Ferras úr nem mondta önnek ezt! — Úgy! úgy! szólt Roger, gyilkos gúnynyal tekintve rám, s te, becsületes ember, te az ajtónál hallgatózol ? Íme ezt még nem tudtam, s ez megerősít az eszmében, hogy te képes voltál rettentő sokat hazudni összevissza előttem. (Folytatása következik.) 5. ez. A delegátus és póttag választásáról fölvett jegyzőkönyv azonnal a praefekthez terjesztetik föl. A jegyzőkönyvbe foglandók a választás szabályossága ellen netalán emelt kifogások. Annak másolata a mairei hivatal kapujára függesztendő. — A község minden választója tiltakozást intézhet egyenesen a praefekthez a választás szabályossága ellen. 6. ez. A delegátus és póttag választásai ellen intézett kifogások a praefekturai tanács által döntetnek el. A delegatus, kinek választása, mivel nem felel meg a törvény által kikötött feltételeknek, vagy formahiba miatt megsemmisíttetett, a póttag által helyettesittetik. — A delegátus és póttag választásainak megsemmisítése esetében a községi tanács uj választásokhoz fog a praefekt rendelete által kitűzött napon. 7. ez. A senatorok megválasztása előtt legalább 8 nappal a praefekt a megyei választók névsorát közzéteszi betűrendben. Egy választó sem bírhat egynél több szavazattal. 8. ez. Képviselők, a megyei fő- és a kerületi tanácsok tagjai a választói névsorba írandók és részt vesznek a választásban. 9. ez. Algier mind a három megyéjében a választási testület áll: 1. képviselőkből, 2. a főtanács franczia tagjaiból, 3. minden községi tanács franczia tagjai által a községi franczia választók sorából választott delegátusokból. 10. sz. A választási testület elnöke az illető megyei székhely törvényszéki elnöke ; segédletét képezi az ülés megnyitásán jelenlevő két legidősebb és két legfiatalabb választó. Az ily módon alakult elnökségi bureau a választók közül választ egy jegyzőt. 11. ez. A bureau felosztja a választókat betűrendes szavazó osztályokra, melyek legalább száz választót foglalnak magukban. Az nevezi ki az osztályok elnökeit és jegyzőit. Az dönt a választás folyamán netán felmerülhető nehézségek fölött, nevezetesen a választó névsorba való beírás, vagy onnan való kitörlés felett, amelyek fölött mind az által végleg csak a praefekturai tanács dönt. 12. ez. Az első szavazás reggeli 8 órakor kezdődik és délben ér véget,a második 2 órakor veszi kezdetét és 4 órakor végződik ; a harmadik, ha erre is szükség volna, 6 órakor nyílik meg és 8-kor ér véget. A szavazatokat a bureau számítja össze és az eredményt még aznap a választási testület elnöke hirdeti ki. 13. ez. A két első szavazási szak alatt senki sem lehet senatorrá, ha csak 1. nem kapta a beadott szavazatok absolut többségét, 2. oly számú szavazatot, mely megfelel a berit választók egy negyedének. Harmadszori szavazásnál elegendő a relatív többség is és egyenlő szavazat esetében a korosabb tekintetik megválasztottnak. 14. ez. Minden delegátusai elfogadható ok nélkül nem vett részt valamennyi szavazásban, vagy akadályoztatása esetén nem értesítette a póttagot, 50 frank pénzbírságra ítéltetik a megyei székhely polgári bírósága által. Ugyanezen büntetés éri a póttagot, ha idejekorán és szabályszerűleg értesíttetvén, nem vett részt a választásban. 15. ez. Minden megvesztegetési kísérlet, vagy oly törekvés, melynek czélja a választót befolyásolni, vagy azt arra bírni, hogy ne szavazzon három havi fogsággal és 50—500 frank pénzbírsággal, vagy e két büntetésnek csak egyikével büntettetik. 16. ez. Megválaszthatok a senatusba azon megyékben, hol functiokat folytatják, vagy már hat hónap óta nem folytatják: 1. praefektek, főtanácsi titkárok és alpraefektek. 2. az ügyvédi kamarák és törvényszékek tagjai. 3. a kincstári főpénztárnokok és főadószedők. 17. cz. Ha valamely megye senatorainak száma halál vagy lemondás következtében felényire olvad le, az 3 hó alatt kiegészítendő. 18. cz. A nemzetgyűlés által választandó senatorok választása lajstrom szavazással és nyilvános ülésben történik, általános többséggel. Mielőtt a nemzetgyűlés a választáshoz fogna, egy bizottságot nevez ki, mely a jelöltek névsorát terjeszti elő. E névsor a választandó senatorok összes száma felénél többre terjed. A nemzetgyűlés választhat olyanokat is, kik nincsenek felvéve a névsorba. 19. A senatus tagjai ugyanazon díjakat húzzák mint a képviselőház tagjai. 20. A senatus választásánál a választási törvény minden intézkedése alkalmazható, mely nem ellenkezik a jelen törvény intézkedéseivel. E pótjavaslatokról ezúttal csak annyit jegyzünk meg, hogy azok egészben megnyerték a republikánusok tetszését s maga Gambetta oda nyilatkozott volna, hogy minden utógondolat és habozás nélkül elfogadtatásuk mellett fog szavazni. — Vidéki pártmozgalmak. Udvarhelyszék választó polgáraihoz. TiszaElnök: Ghyczy, jegyzők Wächter, Huszár. A miniszterek közül jelen vannak: Wenckheim, Széll, Tisza, Perczel, Péchy, Trefort. Wächter Frigyes jegyző olvassa a múlt ülés jegyzőkönyvét, mely észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök : Hivatalosan értesittettem a miniszterelnök úr által, hogy ő csász. és apostoli kir. fölsége legmagasabb meghagyásából a magyar országgyűlés jelenlegi utolsó ülésszaka folyó hó 24-én fog berekesztetni, minek foganatosításával kir. biztosi minőségben a miniszterelnök legkegyelmesebben megbizatott. Fel vagyok híva a miniszterelnök úr által, hogy ezen értesítést a t. háznak tudomására juttassam. Ennek következtében vagyok bátor kérni a t. házat, hogy a mai napra kitűzött tárgyaknak tárgyalását 1 óra tájban befejezvén, azután az ülés zárt üléssé változtattassék. (Helyeslés.) Bemutatja ezután Tordamegye kérvényét az erdélyi gazd.egylet kérvényének pártolása mellett, Sopronmegye kérv. a választási törvény módositása iránt, Aradváros kérvényét hazai iparunk magyarítása iránt, Tordamegye s város feliratát a tordai törvényszék pártolása iránt. Fogaras vidék közönsége az iránt folyamodik a házhoz, hogy miután a Máday Sándor helyébe megejtendő választásra nézve a jelenlegi országgyűlés tartama már elegendő időt nem nyújt, maradjon a képviselő választása a jövő országgyűlés folyamára. (Helyeslés.) Madarász József felhívja az elnökséget, hogy Szigetvárott is rendelje el a 24-ére kitűzött választás elhalasztását. Tisza Kálmán ezt azzal egészíti ki, hogy ne csak ezen, hanem minden kerülettel, melynek mandátuma üres, táviratilag tudattassék, hogy fölösleges a választás. (Helyeslés.) Elnök: Szombathelyi Gy. Komárom megye udvardi választó kerületének képviselője a kataszterhez neveztetvén ki, képviselői állásáról lemond. Már tegnap beadta lemondását, de én elhalasztottam a bejelentést, mert tegnap még új választást kellett volna elrendelni, míg most a lemondás csak tudomásul vétetik. (Helyeslés.) Lázár Ádám a tárczavári, szelistyei stb. birtokviszonyok dolgában interpellálja az igazságügyminisztert. Kiadatik a miniszternek. Miletics Szvetozár a belügyminiszterhez interpellácziót intéz az egyesületi jog szabályozása tárgyában kiadott rendelet iránt. Az egyesülési jogot szóló emberi alapjognak tartja, s e téren csak egy szabályt tart követendőnek, azt, hogy minden szabad, ami törvényileg nincs tiltva. S azért sérelmesnek találja a belügyminiszter rendeletét, különösen nemzetiségi szempontból. Különösen kiemeli e részben azon pontot, mely megtiltja a nemzeti czim használatát. Emlékeztet arra, hogy náluk »nemzeti« az egyház »nemzetiek« az alapok s mindezeknél fogva kéri a belügyminisztert, nem szándékozik-e hatályon kívül helyezni a rendelet e részeit, s a jövő országgyűlés elé egy teljes szabadságon nyugvó egyesülési törvényt nyújtani be ? Az interpelláló kiadatik a miniszternek. Stanesku Imre az állami rend fentartását felülről és alulról hangsúlyozza; emlékeztet a szegedi országgyűlés által 1849-ben adott nemzetiségi konczessziókra, melyek a maiaknál sokkal jelentősebbek ; kijelenti azonban, hogy nagyon meg lenne elégedve, ha ezek, az 1868-ik nemzetiségi törvénybe foglalt konczessiók, respektáltatnak. Ezt ígérte egy magánalkalommal a belügyminiszter is, s ő azt hiszi, ha ez megtörténik, az összes nemzetiségek ki lesznek elégítve. Kérdi ezután az igazságügyminisztert, szándékozik-e a törvényszékeknél az illető vidékek nemzetiségei nyelvének használatát engedélyezni, illetőleg a törvény idevonatkozó rendeleteinek eleget tenni. (Balról közbeszólás : Nem!) Beszédét így végzi: Ha önök nem tartják e kérelmet teljesíthetőnek, ha önök nem vélik a törvény szavait kötelezőnek, ha nem akarnak bennünket, a haza bár más nyelvű, de azért édes gyermekeit, magukkal egyenjogúaknak tekinteni, hanem mostoha fiákul akarnak velünk elbánni , ám tegyék ezt nyíltan, ne álarcz alatt, s az a képviselő, aki helyeselte,hogy a törvény kívánalmainak ne tétessék elég, bírjon bátorsággal s lépjen a ház elé egy törvényjavaslattal, melynek egyetlen szakasza igy hangozzék: Az 1868. XLIV. t. sz. 1. §-ban foglalt nemzetiségi alapjogok érvénye hatályon kívül helyeztetik. Szontagh Pál. »Be is fogom terjeszteni. Helyeslések. Miletics, Polyt és Papp György zajosan éljeneznek és tapsolnak. (Hosszas zaj.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik az igazságügyminiszter úrnak. Tisza Kálmán, T. hát! Megvallom, a tegnapi napon azt hittem, hogy már alig néhány nap lévén hátra az országgyűlésből, az interpellácziókkal nem lesz több teendőnk és különösen nem gondoltam volna,hogy ily későn, majdnem az utolsó nap adassék be egy interpelláczió oly tárgyra vonatkozólag, mely több, mint két hét óta mindenki előtt ismeretes lévén, lett volna alkalom rá előbb is interpellálni. Azonban a dolog fontosságánál fogva most is kész vagyok rá azonnal felelni. (Halljuk !) Miletics képviselő úr interpellácziójában azon körrendeletét támadja meg, melyet az egyleti ügyekre vonatkozólag fdő elején kiadtam ; megtámadja pedig két irányban. Először megtámadja mint olyat, mely átalában megszorítja az egyesületi jogot, ami pedig hatáskörömön kívül esett; másodszor megtámadja, mint olyat, mely sérelmes a nemzetiségekre nézve, amelynek éle a nem magyar ajkú nemzetiségek ellen van intézve mint amely a nemzetiségi törvénybe ütközik. Ami az elsőt illeti, határozottan merem nyilvánítani, bár ez kártékony lehet,rám nézve azok szemében, kik rendeletemet helyeslik, hogy azon rendeletben precíze összefoglaltan vannak kimondva azon elvek, amelyek szerint az egyletekkel szemben a belügyminisztérium eddig is eljárt. Egyetlen egy újítás van benne, ami bizonynyal nem megszorítása az egyleti jognak és ez az, hogy ha 40 nap alatt nem történik a minisztérium részéről észrevétel a fölterjesztett alapszabályokra, — az egyletek működésüket megkezdhetik. Ez — gondolom — nem megszorításaaz egyleti jognak. Hogy a szerintem is helyes elveket összefoglalva körrendeletben kiadtam, azt tettem azért, mert én legalább abból indulok ki, hogy amíg valamely ügy, mely a közigazgatás terén gyakran, mondhatnám naponta előfordul, a törvényhozás által szabályozva nincsen, sokkal jobb, sokkal helyesebb, hogy mindenki az egész országban tudhassa, hogy minő elvek szerint fog a kormány eljárni, mert akkor egyrészről nem lehet kegyelmet osztogatni — az egyiknek megengedtetvén, a mi a másiknak megtagadtatik, s mert más felöl mindenki tudhatja, hogy milyen korlátok között minő modorban kelljen megindulni, hogy minden fenakadás nélkül az általa követelt czélt elérhesse. (Helyeslés.) A rendelet utolsó pontja feltartja az államnak felügyeleti jogát és én részemről azt hiszen, hogy midőn ezen jognak, amelylyel élni minden kormánynak, nemcsak nálunk, hanem mindenütt széles e világon egyformán kötelessége, midőn ezen jog föntartását egyenesen és határozottan kimondottam, de szorítottam ugyanakkor határozottan két esetre, értem a feloszlatás jogát — szorítottam az államellenes törekvésekre és az egyletek vagyonának hűtlen kezelésére , akkor engedelmet kérek, nem hiszem, hogy ezen rendelet Magyarország bármely ajkú és nemzetiségű lakói ellen is lehetett volna in concreto intézve. Lehet, hogy az egyes emberekre nézve sérelmes, tartozzanak azok bármely nemzetiséghez (Élénk helyeslés), de nincs Magyarországon oly nemzetiség, mely megérdemelné, hogy valaki ráfogja, hogy ezen szabály ellene van intézve. (Élénk helyeslés.) Ami továbbá a 2-dik részt illeti, a t. képviselő úr azt mondja, hogy az ellenkezik az 1868. évi 44. t. ez. 26. §-ával, mely megengedi, hogy alakíthassanak a művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló intézeteket, csak az államtörvény szabta felügyelet alatt társulatokba vagy egyletekbe összeállhassanak, és összeálván szabályokat alkothassanak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhassanak, pénzalapot gyűjthessenek, és azt ugyan az államkormány felügyelete alatt nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelően kezelhessék. Én. képviselőház határozottan és kereken tagadom, hogy azon rendelet ezen §-sal a legkisebb összeütközésbe jönne. Mindazt, amit ezen törvény mond, teljes jogukban van megtenni, s nemzetiségi törvényes igényeiknek megfelelőleg az igy alakult egyesületeket, társulatokat kezelni; ennek eltiltásáról rendeletemben egy betű sincs. A t. képv. ur baja az, úgy látom, és emlékeztetem a t. házat, hogy ez az 1868. törvény keletkezésétől óta fennálló kérdés, hogy ő neki nem elég a nemzetiségi név: ő nemzetet akar. Nem új tehát, nem az én rendeletem szülte Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése máj. 22-én a hadelvű párthoz« csatlakozott udvarhelyszéki volt »balközép« és volt »Deák-párt« i. é. június hó 1-ső napján, d. e. 10 órakor, Sz. Udvarhelyen, a »Kolozsvár városához« czimzett vendéglő termében alakuló közös gyűlést tartanak. Van szerencsénk felkérni Udvarhelyszék mindazon választópolgárait, kik a »szabadelvű párthoz« csatlakozni akarnak, hogy ezen gyűlésre szíveskedjenek megjelenni. Sz. Udvarhelyt május 19-én Gálffi Ferencz, K. Horváth János, Pálfy Dénes, Szentkirályi Árpád, Szőcs Márton, Török Pál.