A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)
1875-05-12 / 107. szám
s képviselőházat megkérdezte s annak jóváhagyását kikérte volna. Én ebben a parlamenti szabályok megsértését, a törvényhozás ellenőrzési hatalmának kijátszását s oly esetet látok, mely a miniszter felességre vonatását indikálja. Három hónappal később. Simonyi Ernő. A vasúttársulatok 90 millió forintnyi követeléssel állnak elő. Az összeg irántazonban alkudni,, sőt abból tetemes mennyiséget leengedni készek. És most előáll a közlekedésügyi miniszter s felhatalmazást kér a háztól, hogy e társulatokkal alkuba ereszkedhessek s az állam által megtérítendő követelést megállapíthassa. Hát hallott már valaha ilyet a világ ? Miért nem alkudott meg a miniszter saját szakállára ? Mit szükséges ehhez a törvényhozás előleges jóváhagyását lekötni? Szerintem a miniszternek soha sem szabad megijedni a felelősségtől.* Hofi Ignácz. Hogy eshetett az meg, hogy a vasuttársulatok 42 milliónyi követeléssel állnak elő s aztán alku utján leszállnak a követetelésükkel 6 millióra ? S ismét egy másik vasút 15 milliót követel s megalkuszik 4 millióban ? Hol itt a ratió ? Hol itt a logika ? Isóczy Győző: Furcsa, hogy ezt Helfi nem tudja kitalálni. Az egésznek az egyszerű magyarázata az, hogy azok az illetők— zsidók. * Megírtuk volt e lapokban, hogy a kereskedelmi törvénykönyvnek van egy fejezete, mely nagyon hiányos : a kiadói üzletről szóló fejezet. Lám, az a fejezet arról se provideál, hogy senki akarata ellen kiadó ne kényszerüljön lenni. Most már tulajdonítsa a tisztelt ház magának, hogy a törvénynek ezt a hézagát fölhasználják ellene. Íme Máriássy Béla, a szélsőjobboldali ellenzék financzkapacitása írt egyszer egy könyvet, melynek czíme, ha jól emlékszünk, ilyenforma lehetett: »Eszmék az államháztartás rendezéséről.« Ez a nagyon becses könyv ott hevert valamely raktárban a moly és egér nagy gyönyörűségére. Venni, nem vette senki, az ördögnek sem kellett. Már most hogy segít Máriássy Béla úr ezen a kalamitáson ? Hát úgy, hogy minden kínálkozó alkalommal elmond e könyvből egy csomót az országgyűlésen. Mint képviselői beszéd aztán a könyv szép lassacskán belekerül a hírlapokba, nem különben egész terjedelmében az országgyűlési naplóba, az ország kiadja a maga költségén s a veszendőnek indult munka végre is forgalomba jön. Ez aztán az élelmesség ! És még Pulszky Ferencz azt meri vetni a szemére, hogy nem practicus ember!* Pulszky ma — ex puncto : muzeum — bemutatott egy nagyszerű munkálatot, melyben a legnagyobb tudományos apparátussal, bonyodalmas mathematikai formulákkal van bebizonyítva, hogy a víz, ha forralják, hát befagy. Ezt Pulszky, mint múzeumba való curiosumot hozta elő. Pedig ez nem unicum. II. Frigyes porosz király egyszer nagy pályadíjat tűzött ki arra a kérdésre, hogy mért nehezebb a döglött hal az eleven halnál ? A világ legnagyobb természettudósai pályáztak a kérdés megfejtésénél. Egyik különb érvekkel bizonyította be, mint a másik, hogy ezért meg ezért. A bíráló bizottság nagy zavarban volt, hogy melyiknek ítélje oda a pályadíjat? Végre kimentette őket a zavarból a király. — Hát, uraim, — úgymond — nem volna-e jó, mielőtt a pályadijat odaítélnék, megkísértemi, váljon az eleven hal csakugyan könnyebb-e a döglöttnél ? Hoztak egy eleven halat s megmérték. Aztán agyonütötték s megint megmérték. Kisült, hogy eleven korában a hal nehezebb volt, mint döglött korában. — No persze, hogy így van — mondák a tudósok, — nagyon természetes, hogy döglött korában könnyebb, mert hát kiszállt belőle — a lelke. Tors Kálmán. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 11. Az esti lapunkban közlöttek után felszólal Hollán Ernő.Emlékeztet, hogy 67-ben, mikor Mikóhoz a vasútépítési rendszer tekintetében kérdés intéztetett, ő a gazdaságos, olcsó rendszer mellett nyilatkozott s ettől csak később, személyváltozás után történt a drágább rendszerhez áttérés. Legtávoságharczairól ily lélekölő, kárhozatos tanok becsepegtetésével, lelkét akará megmérgezni ? ! Ezek után a tisztelt olvasó is jól láthatja: kivel van nékem dolgom, ki védi ellenemben a jezsuitákat! S ugyanezért, oly íróval szemben, ki hazája történelmét ekként torzítja el, és hamisítja meg, mint az idézett példák bizonyítják, fölmentene engem a további vitatkozástól. De én ez egyszer még, szívesen teszek kivételt Frankl ur irányában. Fraknói úr a nagyszombati rendház u. n. »história domus«-át, évkönyveit hozza föl ellenemben védenczei oltalmára; tehát oly kútfőt, melynek használatára csak ő van feljogosítva, de előlem az el volt és el van zárva. Azonban ő nagylelkűleg felajánlja nekem megtekintésre, az ő, Fraknói kivonatait. Köszönjük, nem kérünk belőlük. A fentebbi idézetek után kellő fogalma lehet az. olvasónak Fraknói úr e kivonatainak is; történelmi hitelességéről, hűségéről. És másként is, a jezsuiták ama jegyzeteiket »pro domo« írták, tehát könyvük elfogulatlan forrásai épen nem tekinthető. De mégis, lássuk, mit írnak benne a fennforgó tárgyról ? Azt, hogy Bercsényi igen buzgó katholikus volt, aki őket is, egykori tanárait, ahol csak lehetett, protegálta. Ezt én nálok nélkül is jól tudtam, és értekezésemben nyilván, több ízben hangsúlyoztam. Engem Bercsényi ismeretére se Fraknói úr, se jezsuitái ne oktassanak! írják továbbá, hogy páter Bohus, Szomolányi tér visszatértekor nem a zárdába, de a városparancsnokhoz szállott, és hogy Bercsényi nyomozó biztosa Labsánszky, aug. 24-kén este a jezsuitáknál vacsoráit Váljék egészségére! A mérgezésről a jezsuita napló, — természetesen — mélyen hallgat. De valamit mégis elárul akaratlanul. Megtudjuk ugyanis belőle, hogy páter Bohus a papnöveldében aligazgató volt, és hogy augusztus második felében e hivatalától Berzeviczy házfőnök által elmozdíttatott. E körülmény két indokból érdemel figyelmet. Először, mert kezünkbe adja annak kulcsát, mint juthatott Bohus a mérgezési szándék titkának birtokába? T. i. aligazgatói állásánál fogva azon néhány előkelő jezsuita közé számláltatott a páter rector által, a kikkel ennek a terv iránt szükségkép tanácskoznia kellett, — mert hisz a merényletet egyedül egy magára végrehajthatni Berzeviczy alig remélhető! És fontos másodszor, mert Bohus aligazgatói állásától való elmozdításának okát (amelyről Fraknói hallgat) megtudjuk, ha az időt, melyben ez történt, egybevetjük a mérgezési terv fölfedezésével, s illetőleg Bercsényinek általam közlött leveleivel. Bercsényi ugyanis határozottan írja, hogy Berzeviczy, Bohust, miután ez a mérgezést ellenzette, a terv elárulásától valóféltében fogattad; Íme, tehát nem önként következik-e, hogy ugyanezen okért mozdítá el őt ugyanekkor aligazgatói hivatalától is ? Fűzzük tovább a következtetést, így lévén a dolog, minthogy a jezsuiták szerzetük szabályainál fogva mindent »par ordre« szoktak cselekedni, tehát Berzeviczynek is a mérgezésre kétségkívül felsőbb erdere volt, mely mástól természetszerűleg nem jöhetett, mint főnöke, az osztrák provincialista, aki viszont a szintén jezsuita páter Menegatti, Leopold császár mindenható gyóntatója czélzatainak hódolt. Imé, a Fraknói által olyannyira tagadott udvari és rendkormányi eredete a mérgezési tervnek, amelynek bizonyítására, ha kell, több adatot is felhozhatok. Én nem »lojalitásból« se nem »naivság«-ból, hanem értekezésem történelmi’, alapjául közöltem Bercsényi mindazon leveleit, melyek a mérgezési tervről szólanak. Bár Fraknói úr is ezt tette volna saját jezsuita adataival, — talán még egyebet is kiböngészhetnénk belőlök! Különben, még az is igen szép, és kedvelt jezsuitáit gyönyörűen jellemző adat, a mi páter Cselesnek Bécsbe és Rómába írogatott és Bercsényi által felfogott, s a páternek szeme közé vágott leveleiről szól, a mely levelek még a túlbuzgó katholikus Bercsényit is annyira felháborították, hogy a jezsuitákat mindgyárt öt év múlva irgalom nélkül kikergettette az országból. A mérgezésről gyanús páter Berzeviczy is e kiűzöttek között volt. De Fraknói Berzeviczynek védelmére és dicsőítésére felhozza, hogy Ocskay ezredes meg akará őt Nagyszombatban marasztalni. Tudja-e Fraknói úr — kérdezem — ki volt ez az Ocskay? Megmondom. Ocskay László, — előbb b. Ebergényi cs. kir. ezredében huszár-altiszt, a Rajna mellett átszökött a francziákhoz, s XIV. Lajos testőrségébe állott. Onnét azonban — mert fegyelmezett csapat volt, melyben rabolnia nem lehetett— csakhamar meg visszaszökött a császáriakhoz. Ezektől egy csapat lóval és lovassal azután haza illant a Rajna mellől Magyarországba, s itt holmi pusztai katonákkal formális martalócz-életet folytatott, Rákóczinak Lengyelországból bejöttéig. — Ekkor életbe ment, hozzá csatlakozott, kuruczczá lett. De 1708-ban,a trencsényi szerencsétlen ütközet után, ezen urát is elárulta: ezredét a császáriak kelepczéjébe vezető. Most, másfél éven át harczolt saját hazája, előbbi bajtársai ellen, mígnem 1710. új év napján az érsek-újvári kuruczok által elfogatván , méltó büntetésül sok árulásáért, az újvári piaczon, a katonaság zajos követelésére, saját lovásza által feje vétetett. íme, ez az ember volt a famozus páter Berzeviczy és a jezsuiták protectora ! Teljesen méltó védenczeihez. Legyen büszke reá Fraknói úr! Hogy Berzeviczy tettéért Bercsényi az egész jezsuita rendre meg nem neheztelt, az, — az ő igen buzgó katholikus voltát s jezsuita kedvelését ismerve, — nagyon természetes; hisz e rend egy másik tagjának, Bohusnak, az ellene tervezett merénylet fölfedezéséért viszont — hálával tartozott ! E két ellentét kiegyenlítő egymást lelkében, ami a dolognak az ő egyéniségét érdeklő részét illeti, hanem ami aztán az ország érdekét illette , ott Bercsényi, a határozott hazafi jellem, már kérlelhetetlen volt! Megmutatja ezt a jezsuitákat sújtó szécsényi Vl-ik articulushozatalának és a páter Cseles föntebb érintett históriájának példája. Hogy pedig az idézett törvényczikk megalkotásához az első határozott impulzust az általam napfényre hozott mérgezési tervezet adta, azt Bercsényi 1704. augusztus 29-én írt levele czáfolhatlanul bizonyítja. És ez a fő, előttem ugyanis elettől fogva az a czél lebegett, hogy egy nevezetes törvényczikkely keletkezésének történetét világítsam meg adataimmal, és ezt el is értem. Az,hogy a kétségtelenül létezett mérgezési szándék vagy terv,mert positív ténynek, sőt még csak kísérletnek sem neveztem soha magam is) mennyire haladt elő, és mily stádiumban volt már fölfedezésekor ? — a dolog lényegére nézve mellékes kérdés, bár a botrányhajhászókat az ügynek ez a része talán még inkább érdekelheti. Azonban tőlem távol esik a botrányhajhászat még a jezsuiták ellenében is, akikről készséggel elismertem czikkemben, hogy »becsületükre legyen mondva, voltak köztük bár gyéren, jó magyarok is.« És ezzel befejezem választételemet. A t. közönség tudni fogja a fentebbiek után, mint ítéljen köztem és Fraknói-Frankl Vilmos ur között. Különben, Tisztelendő Barátomnak, ellenem intézett két rendbeli támadásáért, részemről őszintén megbocsátok, jól tudván, hogy az ő és kedvelt jezsuitáinak hirhedett proverbiumja szerint : »a czél szentesíti az eszközöket.« Tehát sok szerencsét a kanonoksághoz!*) Thaly Kálmán. *) E czikk közlése tárgyhalmaz miatt késett. Szerk. labbról sem akar bírálatot mondani a felett, vájjon az első nézet volt-e helyesebb vagy a második, sőt hajlandó azt mondani, hogy a második nézet volt a helyesebb, mely az eredeti szabványterveket megváltoztatta, csupán azt az egyet kívánja kijelenteni, hogy ha a kormánynak eredeti megállapításához képest a későbbi változtatás következtében, több munka teljesítése vált szükségessé, ezt nem csak közönséges jogi fogalmak, de az engedélyokmányok világos határozatai szerint is az állam tartozik megtéríteni. Ha pedig ennek a substratumát veszszük és azt kérdjük, váljon ebből az államra kár háramlott-e vagy sem? ezt határozottan meri állítani, hogy ebből kár az államra nem háramlott. Elemezi ezután, hogy a detailprojektekban a generalprojektektól mindig van eltérés ,s ezért az állami közegeket kárhoztatni nem lehet. Ép igy nem lehet a »casus fortuities« s a »vis major« folytán beállt módosulások s több kiadásért ezeket okolni. A harmadik czim, miből most több kiadások keretnek : a forgalmi eszközök szaporodása. Ennek oka az, hogy eleve senki nem lehetett tisztában az iránt, minő dimensiókat fog a forgalom ölteni, s sejteni sem lehetett, hogy egyik-másik állomáson mekkora lesz a személy, mekkora az áruforgalom. Most már mindebben adatok vannak rendelkezésre. Visszautasítja ezután a vádat, melylyel Pulszky a vasutügyért a múlt kormányokat illette. Igaz, hogy nagy a teher, mit a vasutak czimén viselünk, de az ország e részben elannyira elhanyagolt állapotán segíteni kellett. Még ma is 3 — 4 száz mértföld kellene, hogy szomszédainkhoz képest arányban legyünk. Utalva arra, hogy a nagy investitió a kitűzött határidőre elkészült s a most szóban forgó felhatalmazás által az összes igényelt elintéztetek , kéri a javaslat elfogadtatását. (Élénk helyeslés a középen.) Hedry Ernő Pulszkyval szemben megjegyzi, hogy a volt kormányok hibái épen nem biztatók arra, hogy a felhatalmazás megadassák. A forgalmi eszközök szaporítását csak a vasutak csoportosítása után javasolja. Ellene szavaz a javaslatnak. (Helyeslés.) Horváth Gyula eláll a szótól. Körmendy Sándor szerint a szabadelvű párt által benyújtott javaslatok épen nem szabadelvűek, sőt absolutisztikus törekvés látszik belőlük. A régi kormányoktól szokva voltunk mindenhez , de a baloldalból eredt kormánytól ez váratlan. Ezek után kezdi érteni, miért nem akarnak a miniszteri padokról programmot adni, mert nem mernek adni, szemben az új választásokkal. (Szélről: Igaz!) De egyszersmind azért is, mert nincs programmjuk, mert a programoihoz elv kell. De van programúi a programmtalanságban is, s bizonyára az, hogy ha bármily többség fog is alakulni a jövő országgyűlésen, a jelenlegi minisztérium képesítse magát azon többség irányában is. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés.) Gubody Sándor : Valóban nem irigyli a közlekedési miniszter helyzetét, ha megkapja ezt a felhatalmazást. Sajnálja, mert ha van valaki e házban, aki irányában tisztelettel viseltetik, úgy ő az és épen azért, mert feltétlen bizalma van részrehajlatlanságában, tiszta caracterében, munkásságában, nagyon félti, hogy a hitevesztett közvélemény szeplőtelen jellemére szennyfoltokat fog fecskendezni, bármi kedvező feltételek alatt egyezzék is ki a XIX-ik század jelen sötét korszakában, melyben a pénzaristocratia hatalmától az individuális érdeket átalános törvények nem képesek oltalmazni. Aki tüzetesen foglalkozott a vasúti kérdésekkel és néha-néha bepillantott annak ügyeibe, az tudja, hogy a Magyarországra átplántált biablonszerű rendelkezési intézkedések, kiszámított fogások miképen mennek a vasutaknál, a ki tudja, hogy vagy a consortiumnak 3 tagból álló triumvirátusa, amely áll az építőből, az építés ellenőrzésére felfogadott főmérnökből és az igazgatótanács, vagyis annak vezérigazgatójából, hogy azok mi chabrus gescheftelést űznek, melynek levét utoljára a keresztyének, vagyis a szegény részvénytársulat, vagy az állam iszsza meg, az igen könyen az ilyen veszélyes s"milliókra rugó követelések elintézését nem örömest bízza bárkire, legyen az bár a legfedhetetlenebb egyén is. Mindezektől fogva nem fogadja el a javaslatot. Lázár Ádám eláll a szótól. Az előadó szintén Apponyi Albert gróf , eléggé tisztázva látja a kérdést a forgalmi eszköz szaporítására nézve s csak a felhatalmazásról szól. Erre nézve így nyilatkozik : A kiindulási pont ennél annak meghatározása , hogy mindkét alternatíva közt állunk. Az egyik alternatíva az, hogy azért, mert a törvényjavaslatban említett vasutak valamelyikénél talán elő fog fordulhatni azon eset, hogy bizonyos rögtön teendő intézkedés lesz szükséges, adassék a kormánynak az ezen vasutaknál fennforgó minden ügyek rendezésére átalános felhatalmazás. A másik alternatíva az, hogy ezen felhatalmazást meg ne adjuk és ha azon esetek, amelyek lehetősége végett a felhatalmazás kéretik, csakugyan be találnának állni, a kormány saját felelősségére intézkedjék. Én t. hát, és elvtársaim ez utóbbi eljárást tartják a Parlamentarismus elveivel összeegyeztethetőbbnek. Mert tehát én azt hiszem, hogy a Parlamentarismus lényegét igen egyoldalúlag fognék fel, ha azt egyedül a többség uralkodásaként definiálnék. (Helyeslés a szélső baloldalon .) a Parlamentarismus egyszersmind és talán főleg a szabad discussió kormánya. (Helyeslés a szélső balon.) Márpedig átalános meghatalmazások által, még ha azok szükségesek is, mindig azon visszássággal járó intézkedés létetik, hogy bizonyos tárgyakra nézve a szabad discussiót, ha nem is tétetik egészen lehetetlenné, de mindenesetre nagyon megnehezíttetik. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Ezen szempontból miután constatálva lett, a discussió folytán, hogy az álalános felhatalmazásnak kényszerítő szükségessége nem mutatható ki, az alkotmányosság normális kerékvágásában véljük megoldandónak ezen kérdést; véljük megoldandónak annál inkább, mert az ország hitelére nézve sokkal kisebb bajnak tartjuk azt, ha bizonyos egyes kérdések megoldásában némi késedelem történik, mintha azok megoldása és az azokban elkövetett hibák felderítése az illetékes fórumtól elvonatik. Ez azon nagy principiális momentum, melynek alapján én. elvtársaimmal együtt ezen tvjavaslatot meg nem szavazhatom. (Helyeslés a szélső jobbon s szélső balon.) Föltétezik ezután a kérdés s a ház név szerinti szavazás útján 119 szóval 49 ellen mellőzi a javaslatot. Elnök: E szerint átalánosságban elfogadtatván a törvényjavaslat, a holnap 10 órakor kezdődő ülésben részletes tárgyalása fog következni a törvényjavaslatnak ; ezután a már tárgyalásra kitűzött tótmegyer-surányi, surány-nyitrai és arad-kőrösvölgyi vasutakra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása; végre, ha az idő engedi, a gazdasági bizottság két jelentése Németh Ádám, Szalay Ignácz és Bojtor Endre folyamodványai tárgyában. Ezzel az ülést bezárom. Ülés vége 2 óra 15 perczkor. Főrendiház ülése. Elnök : Majláth ; jegyzők : Zichy, Nyáry, Károlyi György gr. benyújtja az állandó pénzügyi bizottság jelentését a budget tárgyában. Felolvastatik s a holnapi ülés napirendjére tűzetik. Tombor Iván képviselőházi jegyző áthozza a külföldi dohányért fizetendő engedélyi illetékről,— a fémjelzési törvény és szabályok módosításáról, — a budapesti áru- és értéktőzsde iratai és ítéletei bélyegilletékéről, — az 1874. XIV. t. sz. alapján felvett államkölcsönről, — az Olaszországgal kötött consulsági egyezményről,— a nyilvános közintézetek és a nyilvános óvodák tanitóinak nyugdíjazásáról, özvegyeik és árváik gyámolitásáról szóló és ö cs. és apostoli kir. felsége által legkegyelmesebben szétesitett és a képviselőházban kihirdetett tvczikkeket hasonló kihirdetés czéljából ; — továbbá a községek rendezéséről szóló 1874: XVIII. t. sz. némely szakaszainak módositásáról szóló s a képviselőház által végleg elfogadott törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából; végre a zárszámadási bizottságnak az 1871. zárszámadásokról szóló jelentése, valamint ugyane bizottságnak az 1869. vasúti kölcsönre vonatkozó jelentése tárgyában, nem különben az első fokú kir. bíróságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában a főrendiház által hozott határozatra vonatkozó határozatait a képviselőháznak, valamint a kereskedelmi törvényköny némely szakaszain a főrendiház által tett módosítások elfogadásáról szóló üzenetét a képviselőháznak az illető jegyzőkönyvi kivonatokkal együtt. A szentesített javaslatok kihirdettetnek, a törvényjavaslatok az illető bizottságokhoz, az első folyamodású törvényszékekről szóló javaslat a közjogi biz.hoz utasíttatik, hogy mielőbb adjon jelentést, mely még beadása napján tárgyaltatni fog. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap tíz órakor. Budapesti tavaszi lóverseny. — Harmadik nap. —• A mai verseny megzavarta az első és második szép összhangját. Amennyivel fokozódott az érdek az elsőhöz képest a másodikon, annyival, ha nem többel csökkent az a harmadik napon. Az égbolt borult volt és délután már gyenge esőzés keletkezett, mely a közönséget még idejekorán visszatartóztathatá. Jelen volt Coburg herczeg nejével, Edelsheim- Gyulay b. és neje, Széli, Simonyi és ’Wenckheim miniszterek stb. I. Batthányi-Hunyady dij 100 arany. Táv. 1 angol mértföld. 5 bejelentett ló közül futott 3 : Springer b. »Chipie«-je, Henckel H. gróf »Pourveyor«-ja és Lichtenstein János hg* »Hohenau«-ja. »Pourveyor« vezet, követi »Chipie« és »Hohenau.« A futam végén »Hohenau« előkerül és győz. »Pourveyor« második. II. gr. Károlyi-tét verseny 1575 frt és a további aláírások. Táv 21 ’■ hang. mrtf. 7 bejelentett ló közül fut Springer G. br. Seraphinja, dr Wesselényi B. Prince Parisja és Baltazzi A. Lady Patronesse. A versenyzők az első körülfutásnál a kör. sorrendben vannak: Lady Patroness az élen, Seraphin utolsó. A második körülfutásnál Prince Paris lesz az első és Lady Patronessel erősen versenyez. A kanyarulatnál Seraphin nagy erőfeszítéssel előszökik és nyer. Lady Patronesse utolsó. III. Ivadék-versenydíj 1000 forint. 17 bejelentett ló közül csak két ló fut: Blaskovics E. Corvinja és gr. Tarnovszky J. Przedswitje. Corvin hátramarad és versenyképtelen lesz, mire lovasa föladja a küzdelmet. Przedswit tehát vetélytársa nélkül érkezik be a nyerponthoz. IV. Nákódij, kapcsolatban az ostor-dijja 150 arany és az ostor. 5 bejelentett közül br Wesselényi B. Belle Hellenéje, ifj. gr. Almássy Kálmán Villámja, lovasa Harkányi I., gróf Majthényi I. Turcoja, és Gr. Forgách László Firefly, lovasa gr. Esterházy L. Firefly vezet, követi Turco, ezt Belle Helene, Villám utolsó. Ezen sorrendben tart a futam a kanyarulatig, hol Turco első lesz és nyer. Firefly még második sem lehetett, mert közel a nyerponthoz Belle Helene hátrahagyja. V. Nagy a k a dá ly-verseny, 1200 frt. Távira 3 .,/s ang. mrfld, 13 bejelentett ló közül 7 versenyez. Ezeket vezeti Black Flag (gr. Szapáry J. tulajdona, lovasa gr. Batthyányi E.) követi Szapáry Iván Cendrillon lován, Irrlicht (gr. Kinsky O. tál.) és gr. Festetics Taszilo Brigandja; kis távolban Hubertus (Richardson W. tál.) és gr. Sztáray I. Rubiconja. Black Flag megtartja a vezetést az utolsó körülfutásig; itt Cendrillon megelőzi, és Irrlicht mint első, emez mint második. Az utolsó akadálynál Brigand legyőzi a többit és a sor élére kerül. Brigand első a nyerpontnál, Hubertus második. VI. Vigasz-verseny. Handicap 500 frt. Táv: háromnegyed mértföld. 3 bejelentett ló közül az egyik visszalép. A két versenyző közül gróf Forgách László Oncle Tomja lesz a győztes. VII. Akadályverseny 500 frt. Táv: 2 és fél mértf. A bejelentett lovak közül egy sem lépett vissza. A következő sorrendben indultak : Idalia (gr. Szapáry I. túl.), La Marjolaine (gr. Lónyai B. túl.) Reseda (br. Waecker-Gottertub). A nyerpontra elsőnek beérkezik Idahia, utána Reseda. Csak jóval később érkezik be La Marjolaine, a díjat mindazáltal ez nyeri, mert a másik kettő nem futott a szabályszerű pályán. A verseny fél 7 óra után ért véget. KÜLÖNFÉLÉK. — Az alagút korlátját talán mégis csak kap. A belügyminiszter elvetette az alagút társulatnak a főváros azon határozata ellen beadott felfolyamodványát, melylyel az alagúton szerencsétlenség kikerülése végett korlát felállítását rendelte el. Egyúttal felhívta a várost, hogy az ottani közlekedés akadálytalan eszközlése végett rendszabályokat alkosson, melyben a terhes kocsik közlekedése és a szarvasmarhák falkákban való hajtására kiváló figyelem fordítandó. — A magyar tisztviselők országos egyesülete 1. május hó 20. tartja közgyűlését, miről midőn a t. ez. tagtárs urak értesittetnek, egyúttal figyelmeztetnek ezennel, miszerint netaláni indítványaikat f. hó 16-áig az egyesület elnökségéhez (Wurm utcza 2. sz.) beküldeni és ne mulaszszák. — A magyar tisztviselők országos egyesülete máj. 20-án a zugligetben tavaszi mulatságot rendez. — Az orsz. jegyzői értekezlet Budapesten fog f. év augustus hava második felében megtartatni. Ezen értekezleten megjelenhetnek: a) azon községi jegyző mindenik szolgabirói kerületből, kit választás által kartársai ezen küldetéssel megtisztelnek. Mindenik szolgabirói kerületben összegyülekeznek tehát a jegyzők és követjüket megválasztják ; b) az olyan helyeken, hol két jegyző működik, legyen a főjegyző köteles Budapesten az értekezleten megjelenni; c) az országnak minden jegyző-egyesületének elnökei; d) végre mindazon jegyzők, kik önként az értekezleten részt vesznek, szólási és szavazási joggal bírnak. A kerületek megválasztott képviselői kötelesek az illető szolgabíró által láttamozott választási jegyzőkönyvet Budapesten felmutatni. Az értekezlet előmunkálatait Mohaupt Mihály bizottsági elnök megbízásából Ompolyi a »Magyar jegyző« szerkesztője fogja vezetni. — Az állatkert, mint halljuk, legközelebb két szép példány tigrisnek jut birtokába. Ezeket Batthányi Elemér gr. hozta magával Indiából s adja ajándékul az állatkertnek. — A házi ipar-egyesületebe 13-án, csütörtök d. u. 3 órakor a megyeház nagy termében közgyűlést tart. Napirendje: a szervező bizottság által szerkezteti alapszabályok tárgyalása és egyéb indítványok. — B. Sennyey Pál. — A budai széllövőhelyen elkövetett puffogatás mostani helyén a környék lakosságának már több mint tűrhetetlen, ezért a főváros már régebben egy bizottságot küldött ki e tárgyban, hogy a lövő társulattal egyezkedjék a lövőhelynek máshova tétele iránt. A lövőhely 2460 négyszögölnyi területen fekszik, s a lövőtársulat azt kívánja, hogy ha a főváros azt akarja, hogy a lövőhely onnan eltétessék, akkor adjon a helyett a városon kívül egy hasonló nagyságú telket, s arra építtesse fel saját költségén azon épületeket, melyek a társulat mostani telkén állanak. Az e tárgyban kiküldött bizottság e feltételeket elfogadhatóknak tartja s az új lövőhely költségvetését és építési programmját legközelebb elő fogja terjeszteni.— A gazdasszonyegyesület május 22-én tavaszi mulatságot rendez a Margitszigeten és gyermekünnepélyt a szomszédos kis szigeten. A lady patronesse tisztét Blaskovich Miklósné Edelsbacher Marianna asszony vállalta el. Rendezékül a következő urakat nyerte meg gr. Bissingen Ernő, ifj. Bánó József, Erdélyi Béla, gr. Festetich Kálmán, Igmándy Aladár, Jankovich Aladár, Karácson Lajos, Kende Tibor, br. Laffert Antal, Lonovich Gyula, gr. Pejacsevich Tivadar, br. Révay Gyula, Suhajda István, gr. Vay Tibor, Woletz Miklós.Mint halljuk, a választmányi tagok, köztük első sorban Hollán Ernőné, máris tömérdek jegyet adtak el ismeréseiknek és nagyban buzgólkodnak, hogy ez által is egy nagy lépéssel közeledjenek nemei czéljukhoz, hogy t. i. hatvan helyett száz árvát láthassanak el és nevelhessenek a Damjanich-utczában fekvő árvaházukban. — A gyermek menedékhely választmánya ma d. e. elnöke gróf Károlyi Edéné lakásán tanácskozást tartott, egy pünkösd hétfőjén a menedék javára tartandó közmulatság rendezése iránt a melyre Stuwer, ismert bécsi pirotechnikus is lejön, fényes tűzijátékot rendezendő. A mulatság az állatkertben fog megtartatni, a melyre nézve a szükséges megállapodások a tanácskozásban szintén résztvett állatkerti igazgatóval megtörténtek. — Po 1 a kikötő városban Küzdy Albert buzgósága folytán egy magyar olvasó kör alakult leginkább az ott időző magyar tengerészek köréből. A kör ideiglenes elnökévé Nagy Dénes, igazgatófelügyelő s pénztárnokává Küzdy Albert választatott meg. Az alakuló közgyűlés folyó év ápril 1-én tartatott meg. A derék körnek virágzását szivünkből óhajtjuk.« — A dél magyarországi régészeti és történelmi társulat évi közgyűlése f.lió 26-kán Temesvárit lesz, mely alkalommal Ormós Zsigmond elnök erdélyi régészeti körútjáról fog értekezni. — Templomépités. A vallásügyminiszter értesíti a fővárost, hogy hajlandó a ferenczvárosi templom kiépítésére még szükséges 20,000 frtot kieszközölni, de előbb meg kívánja tekinteni az építkezésre vonatkozó kimutatásokat. Egyidejűleg különös figyelmébe ajánlja a fővárosnak, mint patrónusnak, hogy a Terézvárosban csak egyetlen katholikus templom van, mely az ottani nagyszámú hívek befogadására elégtelen és szükségesnek mutatkozik a sugárút környékén egy új templom építése. — Eltűnt gyermek. Pulimpil Ferencz 11 éves gyermeke f. hó 4-én szülei által a lipótvárosi községi iskolába küldetett és ez idő óta nem tért haza. A ki valamit tud felőle, legyen szives magyar utcza 11. sz. a. lakó szüleit értesíteni. A margitszigeti nagy szálloda mellett tegnap este 11-1 9 óra tájban egy gazdátlan kalap és kabát találtatott. A kabát zsebében 31 kr és 3 drb. névjegy volt, mely utóbbiak kiderítették, hogy Rózsa ági Márton reál- és kereskedelmi tanár, 1848 9-iki honvédfőhadnagy tulajdonát képezik. A névjegyek hátlapjára trónnal fel volt írva, hogy az illető öngyilkossá akar lenni; nejétől érzékenyen elbúcsúzik és öngyilkossági szándékát azzal indokolja, hogy váltója a magyari, takarék- és hitelegyesület által nem prolongáltatott. Valószínűleg ki is vitte Rózsaági szerencsétlen szándékát, mert lakásán ez ideig nem mutatkozott. — A halászok. Spanyolországnak meg vannak a maga carlistái, Angliának home-roule-istái, Magyarországnak nemzetiségei, Budapest fővárosának pedig a magas halászai. E békés foglalkozású nép, melyről, ha ex officio nem az volna teendője, hogy vizet zavarjon, el se hinné az ember, hogy képes erre. E nép csinál legtöbb izgágát a fővárosnak. Tudvalevőleg a kőpartok közötti halászatjogot a főváros bérbe adta nekik valami csekély összegért, ők azonban hivatkozva mindenféle szabadalmakra és kiváltságokra, még eddig egyszer sem fizették le a partbért szó nélkül, előbb mindig ki kellett velük veszekedni. Mikor aztán látták, hogy Inában minden, a partbért a főváros mégis csak megveszi rajtuk, akkor fogták magukat, összesúgtak és egy egészen új módot találtak ki a fizetés alól való kibúvásra. Ugyanis az idén, mikor felszólították őket a fizetésre, folyamodványt adtak be a hatósághoz, hogy engedtessék el nekik a partner. Ebben eddig még semmi különös nincs, annál kevésbé, mivel ez minden évben így történt, hanem a folyamodvány mellé egy másik kérelmet is csatoltak, azt t. i., hogy mivel úgy is remélhető, hogy az ő igazságos kérelmük teljesíttetik, addig is, míg a folyamodvány elintéztetik, engedjék őket a kőpartok közt ingyen halászni. Természetesen arra számítanak, hogy a fővárosi gyors ügykezelés mellett, míg a folyamodvány a három fórumon keresztül megy, akkorra ez az esztendő letelik s a jövő évben beadandó folyamodványukban már majd a szokásra is hivatkozhatnak a partbér elengedése tárgyában. A partbeosztó bizottság azonban átlátott a hálón és kimondá, hogy előbb csak fizessék meg a halász urak az esedékes partbért, azután majd úgy folyamodjanak a jövő évinek elengedéséért. — Rabló czigányok. K.-Tarjánban f. hó 3-án éjjel rablók törtek be Nilgus Márton gazda házába és elvittek mindent, ami kezük ügyébe esett. A tetteseket, mint a »Nagyvárad« közli, másnap kora reggel elfogták. A kirabolt gazda, atyja és násza kiséretében, kocsira ült a rablókat üldözni. A gyanú a K.-Tarján közelében tanyát ütött czigányokra esett, kik már akkor tovább vándoroltak. Sok kutatás után a bikácsi erdő alatt a czigányokat utolérték az üldözők, rögtön a szekerek kutatásához fogtak és Nilgus Márton csakhamar egy vánkost talált, melyet elloptak. Midőn a czigányok észrevették, hogy gaztettük fel van fedezve, hat közülök azonnal futásnak eredt a bikácsi erdő felé. A nyomozók kifogták lovaikat s miután a szökevények a harmadszori megállj szóra sem álltak meg, Nilgus Márton, kinél duplacsövű fegyver volt, utánuk lőtt azon reményben, hogy talán így könnyebben megadják magukat. A szökevények erre nem figyelve, tovább futottak, tehát lóháton üldözték. Négyet közülök sikerült elfogni , ezek midőn észrevették, hogy a futás már mit sem használ, késsel akarták maguk védeni, de a fegyver láttára felhagytak a védelemmel. Azonnal be is vallották, hogy ők voltak a tettesek, de a két főczinkos, kik revolverrel vannak felfegyverkezve, nincs közöttük. A négy rabló a k.tarjáni községházához szállittatott. A vidéken ki van hirdetve a statárium. Irodalom. — »Ireg régibb nyelv a magyar« czim alatt Táncsics Mihály egy nagyobb művet dolgozott ki, melynek hozzánk beküldött tartalma 102 §-t s mintegy 700 lapot helyez kilátásba. Ezen mű egyes fejezetei az ABC szerint az egyes betűkön kezdődő szavakról szólanak. Szerző szerint leginkább bizonyító erővel bírnak a magyar nyelv régiségére nézve a következő szavak: szem, szent, szaba (sabaeismus), Sanscrit, szénaár (sennaar), mezőpad (mezopotamia) stb. Művének kezdetén bebizonyítani törekszik, hogy a nyelvek egy törzsről ágaztak ki s végül tagadja a sémi, árjai s uralaltáji nyelvcsaládokról szóló tan igazságát. Az agg Táncsics, ki ezen tévedések hosszú sorozatába egészen beleélte magát s művének minden betűjét orthodox buzgalommal igaznak tartja, az utolsó szakasznak ezen jellemző czimet adta: »Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak; — sokan lesznek majd olyanok, kik magukat tudósoknak, feljogosítottaknak érzik teletorokkal kiabálhatni, hogy : minő képtelenség, minő őrültség állításom anélkül, hogy munkámba csak bele is tekintenének; de kevesen lesznek olyanok, kik alaposoknak látszó ellenvetéseket tehessenek ; olyan pedig senki sem fog találkozni, ki e munkám tartalmának lényegét megcáfolhatná.« . . . Az érdemes agg ezen reményét mi természetesen