A Hon, 1875. május (13. évfolyam, 99-121. szám)

1875-05-12 / 107. szám

s képviselőházat megkérdezte s annak jóváhagyását kikérte volna. Én ebben a parlamenti szabályok meg­sértését, a törvényhozás ellenőrzési hatalmának ki­játszását s oly esetet látok, mely a miniszter felesség­­re vonatását indikálja. Három hónappal később. Simonyi Ernő. A vasúttársulatok 90 mil­lió forintnyi követeléssel állnak elő. Az összeg iránt­­azonban alkudni,, sőt abból tetemes mennyiséget le­engedni készek. És most előáll a közlekedésügyi mi­niszter s felhatalmazást kér a háztól, hogy e társula­tokkal alkuba ereszkedhessek s az állam által megtérí­tendő követelést megállapíthassa. Hát hallott már valaha ilyet a világ ? Miért nem alkudott meg a mi­niszter saját szakállára ? Mit szükséges ehhez a tör­vényhozás előleges jóváhagyását lekötni? Szerin­tem a miniszternek soha sem szabad megijedni a felelősségtől.* H­o­­­f­i Ignácz. Hogy eshetett az meg, hogy a vasuttársulatok 42 milliónyi követeléssel állnak elő s aztán alku utján leszállnak a követetelésükkel 6 millióra ? S ismét egy másik vasút 15 milliót követel s megalkuszik 4 millióban ? Hol itt a ratió ? Hol itt a logika ? I­s­­­ó­c­z­y Győző: Furcsa, hogy ezt Helfi nem tudja kitalálni. Az egésznek az egyszerű ma­gyarázata az, hogy azok az illetők­­— zsidók. * Megírtuk volt e lapokban, hogy a kereskedel­mi törvénykönyvnek van egy fejezete, mely nagyon hiányos : a kiadói üzletről szóló fejezet. Lám, az a fejezet arról se provideál, hogy sen­ki akarata ellen kiadó ne kényszerüljön lenni. Most már tulajdonítsa a tisztelt ház magának, hogy a tör­vénynek ezt a hézagát fölhasználják ellene. Íme Máriássy Béla, a szélsőjobboldali ellen­zék financzkapac­itása írt egyszer egy könyvet, mely­nek czíme, ha jól emlékszünk, ilyenforma lehetett: »Eszmék az államháztartás rendezéséről.« Ez a nagyon becses könyv ott hevert valamely raktárban a moly és egér nagy gyönyörűségére. Ven­ni, nem vette senki, az ördögnek sem kellett. Már most hogy segít Máriássy Béla úr ezen a kalamitáson ? Hát úgy, hogy minden kínálkozó alka­lommal elmond e könyvből egy csomót az országgyű­lésen. Mint képviselői beszéd aztán a könyv szép las­sacskán bele­kerül a hírlapokba, nem különben egész terjedelmében az országgyűlési naplóba, az ország kiadja a maga költségén s a veszendőnek indult mun­ka végre is forgalomba jön. Ez aztán az élelmesség ! És még Pulszky Fe­­rencz azt meri vetni a szemére, hogy nem practicus ember!* Pulszky ma — ex puncto : muzeum — bemu­tatott egy nagyszerű munkálatot, melyben a legna­gyobb tudományos apparátussal, bonyodalmas ma­­thematikai formulákkal van bebizonyítva, hogy a víz, ha forralják, hát befagy. Ezt Pulszky, mint múzeumba való curiosumot hozta elő. Pedig ez nem unicum. II. Frigyes porosz király egyszer nagy pályadí­jat tűzött ki arra a kérdésre, hogy mért nehezebb a döglött hal az eleven halnál ? A világ legnagyobb természettudósai pályáztak a kérdés megfejtésénél. Egyik különb érvekkel bi­zonyította be, mint a másik, hogy ezért meg ezért. A bíráló bizottság nagy zavarban volt, hogy melyiknek ítélje oda a pályadíjat? Végre kimentette őket a zavarból a király. — Hát, uraim, — úgymond — nem volna-e jó, mielőtt a pályadijat odaítélnék, megkísértemi, vál­jon az eleven hal csakugyan könnyebb-e a dög­löttnél ? Hoztak egy eleven halat s megmérték. Aztán agyonütötték s megint megmérték. Kisült, hogy ele­ven korában a hal nehezebb volt, mint dög­lött korában. — No persze, hogy így van — mondák a tudó­sok, — nagyon természetes, hogy döglött korában könnyebb, mert hát kiszállt belőle — a lelke. Tors Kálmán. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése május 11. Az esti lapunkban közlöttek után felszólal Hollán Ernő.Emlékeztet, hogy 67-ben, mikor Mikóhoz a vasútépítési rendszer tekintetében kérdés intéztetett, ő a gazdaságos, olcsó rendszer mellett nyilatkozott s ettől csak később, személyváltozás után történt a drágább rendszerhez áttérés. Legtávo­ságharczairól ily lélekölő, kárhozatos tanok becse­­pegtetésével, lelkét akará megmérgezni ? ! Ezek után a tisztelt olvasó is jól láthatja: kivel van nékem dolgom, ki védi ellenemben a jezsuitákat! S ugyanezért, oly íróval szemben, ki hazája történel­mét ekként torzítja el, és hamisítja meg, mint az idé­zett példák bizonyítják, fölmentene engem a további vitatkozástól. De én ez egyszer még, szívesen teszek kivételt Frankl ur irányában. Fraknói úr a nagy­szombati rendház u. n. »his­tória domus«-át, évkönyveit hozza föl ellenemben védenczei oltalmára; tehát oly kútfőt, melynek használatára csak ő van feljogosítva, de előlem az el volt és el van zárva. Azonban ő nagylelkűleg felajánlja nekem megtekintésre, az ő, F­r­a­k­n­ó­i kivonatait. Köszönjük, nem kérünk belőlük. A fen­tebbi idézetek után kellő fogalma lehet a­z. olvasó­nak Fraknói úr e kivonatainak is; történelmi hitelességéről, hűségéről. És másként is, a jezsuiták ama jegyzeteiket »pro domo« írták, te­hát könyvük elfogulatlan forrásai épen nem te­kinthető. De mégis, lássuk, mit írnak benne a fennforgó tárgyról ? Azt, hogy Bercsényi igen buzgó katholikus volt, a­ki őket is, egykori tanárait, a­hol csak lehetett, protegálta. Ezt én nálok nélkül is jól tudtam, és értekezé­semben nyilván, több ízben hangsúlyoztam. Engem Bercsényi ismeretére se Fraknói úr, se jezsuitái ne oktassanak! írják továbbá, hogy páter Bohus,­ Szomolány­­i tér visszatértekor nem a zárdába, de a város­parancs­nokhoz szállott, és hogy Bercsényi nyomozó biztosa Labsánszky, aug. 24-kén este a jezsuitáknál vacsoráit Váljék egészségére! A mérgezésről a jezsuita­ napló, — természe­tesen — mélyen hallgat. De valamit mégis elárul akaratlanul. Megtudjuk ugyanis belőle, hogy páter Bohus a papnöveldében aligazgató volt, és hogy augusztus második felében e hivatalától Berzeviczy házfőnök által elmozdíttatott. E körül­mény két indokból érdemel figyelmet. Először, mert kezünkbe adja annak kulcsát, mint juthatott Bohus a mérgezési szándék titkának birtokába? T. i. aligazgatói állásánál fogva azon né­hány előkelő jezsuita közé számláltatott a pá­ter rector által, a kikkel ennek a terv iránt szükség­kép tanácskoznia kellett, — mert hisz a merényletet egyedül egy magára végrehajthatni Berzeviczy alig remélhető! És fontos másodszor, mert Bo­hus aligazgatói állásától való elmozdításának okát (a­melyről Fraknói hallgat) megtudjuk, ha az időt, melyben ez történt, egybevetjük a mérgezési terv fölfedezésével, s illetőleg Bercsé­nyinek általam közlött leveleivel. Bercsényi ugyan­is határozottan írja, hogy Berzeviczy, Bohust, miután ez a mérgezést ellenzette, a terv elárulá­­sától v­a­lóféltében fogattad; Íme, tehát nem önként következik-e, hogy ugyanezen okért mozdítá el őt ugyanekkor aligazgatói hivatalá­tól is ? Fűzzük tovább a következtetést, így lévén a dolog, minthogy a jezsuiták szerzetük szabályainál fogva mindent »par ordre« szoktak cselekedni,­­ tehát Berzeviczynek is a mérgezésre kétségkívül fel­sőbb erdere volt, mely mástól természetszerűleg nem jöhetett, mint főnöke, az osztrák provinci­al­i­s­t­a­­, a­ki viszont a szintén jezsuita páter M­e­­n­e­g­att­i, Leopold császár mindenható gyóntatója czélzatainak hódolt. Imé, a Fraknói által olyannyira tagadott udvari és rendkormányi eredete a mérgezési tervnek, a­melynek bizonyítására, ha kell, több adatot is felhozhatok. Én nem »lojalitásból« se nem »naiv­­s­á­g«-b­ó­l, hanem értekezésem történelmi’, alapjául közöltem Bercsényi mindazon leveleit, melyek a mérgezési tervről szólanak. Bár Fraknói úr is ezt tette volna saját jezsuita­ adataival, — talán még egyebet is kiböngészhetnénk belőlök! Különben, még az is igen szép, és kedvelt jezsui­táit gyönyörűen jellemző adat, a mi páter Cselesnek Bécsbe és Rómába írogatott és Bercsényi által felfogott, s a páternek szeme közé vágott leveleiről szól, a mely levelek még a túlbuzgó katholikus Ber­csényit is annyira felháborították, hogy a jezsuitákat mindgyárt öt é­v múlva irgalom nélkül kikergettette az országból. A mérgezésről gyanús páter Berzeviczy is e kiűzöttek között volt. De Fraknói Berzeviczynek vé­delmére és dicsőítésére felhozza, hogy O­c­s­k­a­y ez­redes meg akará őt Nagyszombatban marasztalni. Tudja-e Fraknói úr — kérdezem — ki volt ez az Ocskay? Megmondom. Ocskay László, — előbb b. Ebergényi cs. kir. ezredében huszár-altiszt, a Rajna mellett átszökött a francziákhoz, s XIV. Lajos test­­őrségébe állott. Onnét azonban — mert fegyelmezett csapat volt, melyben rabolnia nem lehetett­­— csak­hamar meg visszaszökött a császáriakhoz. Ezektől egy csapat lóval és lovassal azután haza illant a Rajna mellől Magyarországba, s itt holmi pusz­tai katonákkal formális martalócz-életet foly­tatott, Rákóczinak Lengyelországból bejöttéig. — Ekkor életbe ment, hozzá csatlakozott, kuruczczá lett. De 1708-ban,a trencsényi szerencsétlen ütközet után, ezen urát is elárulta: ezredét a császáriak kelepczé­­jébe vezető. Most, másfél éven át harczolt saj­át ha­zája, előbbi bajtársai ellen,­­ mígnem 1710. új év napján az érsek-újvári kuruczok által el­fogatván , méltó büntetésül sok árulásáért, az újvári piaczon, a katonaság zajos követelésére, saját lovásza által feje vétetett. íme, ez az ember volt a famozus páter Berze­viczy és a jezsuiták protectora ! Teljesen méltó vé­­denczeihez. Legyen büszke reá Fraknói úr! Hogy Berzeviczy tettéért Bercsényi az egész jezsuita rendre meg nem neheztelt, az, — az ő igen buzgó katholikus voltát s jezsuita­ kedvelé­sét ismerve, — nagyon természetes; hisz e rend egy másik tagjának, Bohusnak, az ellene tervezett me­rénylet fölfedezéséért viszont — hálával tarto­zott ! E két ellentét kiegyenlítő egymást lelkében, a­mi a dolognak az ő egyéniségét érdeklő részét illeti, hanem a­mi aztán az ország érdekét illette , ott Bercsényi, a határozott hazafi­ jellem, már kérlelhetetlen volt! Megmutatja ezt a jezsuitákat sújtó szécsényi Vl-ik articulushozatalá­­n­a­k és a páter Cseles föntebb érintett históriájának példája. Hogy pedig az idézett törvényczikk megalko­tásához az első határozott impulzust az általam nap­fényre hozott mérgezési tervezet adta, azt Bercsényi 1704. augusztus 29-én írt levele czáfolhat­­lanul bizonyítja. És ez a fő, előttem ugyanis elettől fogva az a czél lebegett, hogy egy nevezetes törvényczikkely keletke­zésének történetét világítsam meg a­da­t­a­i­m­m­a­l, és ezt el is értem. Az,hogy a kétség­telenül létezett mérgezési szándék vagy terv,­­mert positív ténynek, sőt még csak kísérletnek sem neveztem soha magam is) mennyire haladt elő, és mily stádiumban volt már fölfedezésekor ? — a dolog lényegére nézve mellékes kérdés, bár a bot­­rányhajhászókat az ügynek ez a része talán még inkább érdekelheti. Azonban tőlem távol esik a botrányhajhászat még a jezsuiták ellenében is, a­kikről készséggel elismertem czikkemben, hogy »becsületükre legyen mondva, voltak köztük bár gyéren, jó magyarok is.« És ezzel befejezem választételemet. A t. közön­ség tudni fogja a fentebbiek után, mint ítéljen köz­tem és Fraknói-Frankl Vilmos ur között. Különben, Tisztelendő Barátomnak, ellenem in­tézett két rendbeli támadásáért, részemről őszintén megboc­sátok, jól tudván, hogy az ő és kedvelt jezsui­táinak hirhedett proverbiumja szerint : »a czél szentesíti az eszközöket.« Tehát sok szerencsét a­­ kanonokság­­hoz!*) Thaly Kálmán. *) E czikk közlése tárgyhalmaz miatt késett. Szerk. labbról sem akar bírálatot m­ondani a felett, vájjon az első nézet volt-e helyesebb vagy a második, sőt hajlandó azt mondani, hogy a második nézet volt a helyesebb, mely az eredeti szabványterveket meg­változtatta, csupán azt az egyet kívánja kijelenteni, hogy ha a kormánynak eredeti megállapításához ké­pest a későbbi változtatás következtében, több munka teljesítése vált szükségessé­, ezt nem csak közönséges jogi fogalmak, de az engedélyokmányok világos ha­tározatai szerint is az állam tartozik megtéríteni. Ha pedig ennek a substratumát veszszük és azt kérdjük, váljon ebből az államra kár háramlott-e vagy sem? ezt határozottan meri állítani, hogy ebből kár az ál­lamra nem háramlott. Elemezi ezután, hogy a detailprojektekban a generalprojektektól mindig van eltérés ,s ezért az állami közegeket kárhoztatni nem lehet. Ép igy nem lehet a »casus fortuities« s a »vis major« folytán be­állt módosulások s több kiadásért ezeket okolni. A harmadik czim, miből most több kiadások keretnek : a forgalmi eszközök szaporodása. Ennek oka az, hogy eleve senki nem lehetett tisztában az iránt, minő dimensiókat fog a for­galom ölteni, s sej­teni sem lehetett, hogy egyik-másik állomáson mek­kora lesz a szem­ély­, mekkora az áru­forga­lom. Most már mindebben adatok vannak ren­delkezésre. Visszautasítja ezután a vádat, mely­­lyel Pulszky a vasutügyért a múlt kormányokat illette. Igaz, hogy nagy a teher, mit a vasutak czi­­mén viselünk, de az ország e részben elannyira elha­nyagolt állapotán segíteni kellett. Még ma is 3 — 4 száz mértföld kellene, hogy szomszédainkhoz képest arányban legyünk. Utalva arra, hogy a nagy inves­­titió a kitűzött határidőre elkészült s a most szóban forgó felhatalmazás által az összes igényelt elintéztet­ek , kéri a javaslat elfogadtatását. (Élénk helyeslés a középen.) Hedry Ernő Pulszkyval szemben megjegyzi, hogy a volt kormányok hibái épen nem biztatók ar­ra, hogy a felhatalmazás megadassák. A forgalmi eszközök szaporítását csak a vasutak csoportosítása után javasolja. Ellene szavaz a javaslatnak. (He­lyeslés.) Horváth Gyula eláll a szótól. Körmen­dy Sándor szerint a szabadelvű párt által benyújtott javaslatok épen nem szabadelvűek, sőt absolutisztikus törekvés látszik belőlük. A régi kormányoktól szokva voltunk mindenhez , de a bal­oldalból eredt kormánytól ez váratlan. Ezek után kezdi érteni, miért nem akarnak a miniszteri padok­ról programmot adni, mert nem mernek adni, szem­ben az új választásokkal. (Szélről: Igaz!) De egy­szersmind azért is, mert nincs programmjuk, mert a programoihoz elv kell. De van programúi a programm­­talanságban is, s bizonyára az, hogy ha bármily több­ség fog is alakulni a jövő országgyűlésen, a jelenlegi minisztérium képesítse magát azon többség irányá­ban is. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés.) Gubody Sándor : Valóban nem irigyli a köz­lekedési miniszter helyzetét, ha meg­kapja ezt a fel­hatalmazást. Sajnálja, mert ha van valaki e házban, a­ki irányában tisztelettel viseltetik, úgy ő az és épen azért, mert feltétlen bizalma van részrehajlat­­lanságában, tiszta c­aracterében, munkásságában, nagyon félti, hogy a hitevesztett közvélemény szep­lőtelen jellemére szennyfoltokat fog fecskendezni, bár­mi kedvező feltételek alatt egyezzék is ki a XIX-ik század jelen sötét korszakában, melyben a pénzaristo­­cratia hatalmától az individuális érdeket átalános törvények nem képesek oltalmazni. A­ki tüzetesen foglalkozott a vasúti kérdések­kel és néha-néha bepillantott annak ügyeibe, az tudja, hogy a Magyarországra átplántált biablonszerű rendelkezési intézkedések, kiszámított fogások miké­pen mennek a vasutaknál, a ki tudja, hogy vagy a consortiumnak 3 tagból álló triumvirátusa, a­mely áll az építőből, az építés ellenőrzésére felfogadott fő­mérnökből és az igazgatótanács, vagyis annak vezér­igazgatójából, hogy azok mi chabrus­ gescheftelést űznek, melynek levét utoljára a keresztyének, vagyis a szegény részvénytársulat, vagy az állam iszsza meg, az igen könyen az ilyen veszélyes s"milliókra rugó köve­telések elintézését nem örömest bízza bárkire, legyen az bár a legfedhetetlenebb egyén is. Mindezektől fogva nem fogadja el a javaslatot. Lázár Ádám eláll a szótól. Az előadó szintén­ Apponyi Albert gróf , eléggé tisztázva látja a kérdést a forgalmi eszköz szaporítására nézve s csak a felhatalmazásról szól. Erre nézve így nyilat­kozik : A kiindulási pont ennél annak meghatáro­zása , hogy mind­két alternatíva közt állunk. Az egyik alternatíva az, hogy azért, mert a törvényja­vaslatban említett vasutak valamelyikénél talán elő fog fordulhatni azon eset, hogy bizonyos rögtön teendő intézkedés lesz szükséges, adassék a kormány­nak az ezen vasutaknál fennforgó minden ügyek ren­dezésére átalános felhatalmazás. A másik alterna­tíva az, hogy ezen felhatalmazást meg ne adjuk és ha azon esetek, a­melyek lehetősége végett a felha­talmazás kéretik, csakugyan be találnának állni, a kormány saját felelősségére intézkedjék. Én t. hát, és elvtársaim ez utóbbi eljárást tartják a Parlamen­tarismus elveivel összeegyeztethetőbbnek. Mert te­hát én azt hiszem, hogy a Parlamentarismus lényegét igen egyoldalúlag fognék fel, ha azt egyedül a többség ural­kodásaként definiálnék. (Helyeslés a szélső balolda­lon .) a Parlamentarismus egyszersmind és talán fő­leg a szabad discussió kormánya. (Helyeslés a szélső balon.) Már­pedig átalános meghatalmazások által, még ha azok szükségesek is, mindig azon visszásság­gal járó intézkedés létetik, hogy bizonyos tárgyakra nézve a szabad discussiót, ha nem is tétetik egé­szen lehetetlenné, de mindenesetre nagyon megnehe­­zíttetik. (Helyeslés a szélső­jobboldalon.) Ezen szem­pontból miután constatálva lett, a discussió folytán, hogy az álalános felhatalmazásnak kényszerítő szük­ségessége nem mutatható ki, az alkotmányosság nor­mális kerékvágásában véljük megoldandónak ezen kérdést; véljük megoldandónak annál inkább, mert az ország hitelére nézve sokkal kisebb bajnak tartjuk azt, ha bizonyos egyes kérdések megoldásában némi késedelem történik, mintha azok megoldása és az azokban elkövetett hibák felderítése az illetékes fó­rumtól elvonatik. Ez azon nagy principiális momen­tum, melynek alapján én­­. elvtársaimmal együtt ezen tvjavaslatot meg nem szavazhatom. (Helyeslés a szélső jobbon s szélső balon.) Föltétezik ezután a kérdés s a ház név szerinti szavazás útján 119 szóval 49 ellen mellőzi a javas­latot. Elnök: E szerint átalánosságban elfogadtat­ván a törvényjavaslat, a holnap 10 órakor kezdődő ülésben részletes tárgyalása fog következni a tör­vényjavaslatnak ; ezután a már tárgyalásra kitűzött tótmegyer-surányi, surány-nyitrai és arad-kőrösvölgyi vasutakra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása; végre, ha az idő engedi, a gazdasági bizottság két je­lentése Németh Ádám, Szalay Ignácz és Bojtor End­re folyamodványai tárgyában. Ezzel az ülést bezárom. Ülés vége 2 óra 15 perczkor. Főrendiház ülése. Elnök : Majláth ; jegyzők : Zichy, Nyáry, Károlyi György gr. benyújtja az állandó pénzügyi bizottság jelentését a budget tár­gyában. Felolvastatik s a holnapi ülés napirendjére tűzetik. Tombor Iván képviselőházi jegyző áthozza a külföldi dohányért fizetendő engedélyi illetékről,­­— a fémjelzési törvény és szabályok módosításáról, — a budapesti áru- és értéktőzsde iratai és ítéletei bé­lyegilletékéről, — az 1874. XIV. t. sz. alapján fel­vett államkölcsönről, — az Olaszországgal kötött consulsági egyezményről,­­— a nyilvános közintézetek és a nyilvános óvodák tanitóinak nyugdíjazásáról, özvegyeik és árváik gyámolitásáról szóló és ö cs. és apostoli kir. felsége által legkegyelmesebben sz­é­­tesitett és a képviselőházban kihirdetett tvczikkeket hasonló kihirdetés czéljából ; — továbbá a közsé­gek rendezéséről szóló 1874: XVIII. t. sz. némely szakaszainak módositásáról szóló s a képviselőház által végleg elfogadott törvényjavaslatot alkotmá­nyos tárgyalás és szives h­ozzájárulás czéljából; vég­re a zárszámadási bizottságnak az 1871. zárszáma­dásokról szóló jelentése, valamint ugyane bizottság­nak az 1869. vasúti kölcsönre vonatkozó jelentése tárgyában, nem különben az első fokú kir. bíróságok újjászervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában a főrendiház által hozott határozatra vonatkozó hatá­rozatait a képviselőháznak, valamint a kereskedel­mi törvényköny némely szakaszain a főrendiház által tett módosítások elfogadásáról szóló üzenetét a kép­­viselőháznak az illető jegyzőkönyvi kivonatokkal együtt. A szentesített javaslatok kihirdettetnek, a tör­vényjavaslatok az illető bizottságokhoz,­­ az első folyamodású törvényszékekről szóló javaslat a köz­jogi biz.­hoz utasíttatik, hogy mielőbb adjon jelen­tést, mely még beadása napján tárgyaltatni fog. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén, az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnap tíz órakor. Budapesti tavaszi lóverseny. —­ Harmadik nap. —• A mai verseny megzavarta az első és második szép összhangját. A­mennyivel fokozódott az érdek az elsőhöz képest a másodikon, annyival, ha nem többel csökkent az a harmadik napon. Az égbolt bo­rult volt és délután már gyenge esőzés keletkezett, mely a közönséget még idejekorán visszatartóztatha­­tá. Jelen volt Coburg herczeg nejével, Edelsheim- Gyulay b. és neje, Széli, Simonyi és ’Wenckheim mi­niszterek stb. I. Batthányi-Hunyady dij 100 arany. Táv. 1 angol mértföld. 5 bejelentett ló közül futott 3 : Springer b. »Chipie«-je, Henckel H. gróf »Pourveyor«-ja és Lichtenstein János hg* »Hohe­­nau«-ja. »Pourveyor« vezet, követi »Chipie« és »Ho­henau.« A futam végén »Hohenau« előkerül és győz. »Pourveyor« második. II. gr. Kár­o­l­y­i-t­ét ver­s­en­y 1575 frt és a további aláírások. Táv 21 ’■ h­ang. mrtf. 7 bej­elentett ló közül fut Springer G. br. Seraphinja, dr Wesselényi B. Prince Parisja és Baltazzi A. Lady Patronesse. A versenyzők az első körülfutásnál a kör. sorrendben vannak: Lady Patroness az élen, Seraphin utolsó. A második körülfutásnál Prince Paris lesz az első és Lady Patronessel erősen versenyez. A kanyarulatnál Seraphin nagy erőfeszítéssel előszökik és nyer. Lady Patronesse utolsó. III. Ivadék-versenydíj 1000 forint. 17 bejelentett ló közül csak k­é­t ló fut: Blaskovics E. Corvinja és gr. Tarnovszky J. Przedswitje. Cor­vin hátramarad és versenyképtelen lesz, mire lo­vasa föladja a küzdelmet. Przedswit tehát vetélytársa nélkül érkezik be a nyerponthoz. IV. N­á­k­ó­d­ij, kapcsolatban az o­s­t­o­r-d­i­j­j­a 1­50 arany és az ostor. 5 bejelentett közül br Wesselényi B. Belle Hellenéje, ifj. gr. Al­­mássy Kálmán Villámja, lovasa Harkányi I., gróf Majthényi I. Turcoja, és Gr. Forgách László Firefly, lovasa gr. Esterházy L. Firefly vezet, követi Turco, ezt Belle Helene, Villám utolsó. Ezen sorrendben tart a futam a kanyarulatig, hol Turco első lesz és nyer. Firefly még második sem lehetett, mert közel a nyerponthoz Belle Helene hátrahagyja. V. N­a­g­y a k a d­á l­y-v­e­r­s­e­n­y, 1200 frt. Távira 3 .,/s ang. mrfld, 13 bejelentett ló közül 7 ver­senyez. Ezeket vezeti Black Flag (gr. Szapáry J. tu­lajdona, lovasa gr. Batthyányi E.) követi Szapáry Iván Cendrillon lován, Irrlicht (gr. Kinsky O. tál.) és gr. Festetics Taszilo Brigandja; kis távolban Hubertus (Richardson W. tál.) és gr. Sztáray I. Rubiconja. Black Flag megtartja a vezetést az utolsó körülfutá­­sig; itt Cendrillon megelőzi, és Irrlicht mint első, emez mint második. Az utolsó akadálynál Brigand legyőzi a többit és a sor élére kerül. Brigand első a nyerpontnál, Hubertus második. VI. Vigasz-verseny. Handicap 500 frt. Táv: háromnegyed mértföld. 3 bejelentett ló kö­zül az egyik visszalép. A két versenyző közül gróf Forgách László Oncle Tomja lesz a győztes. VII. Akadályverseny 500 frt. Táv: 2 és fél mértf. A bejelentett lovak közül egy sem lépett vissza. A következő sorrendben indultak : Idalia (gr. Szapáry I. túl.), La Marjolaine (gr. Lónyai B. túl.) Reseda (br. Waecker-Gotter­tub). A nyerpontra el­sőnek beérkezik Idahia, utána Reseda. Csak jóval ké­sőbb érkezik be La Marjolaine, a díjat mindazáltal ez nyeri, mert a másik kettő nem futott a szabály­szerű pályán. A verseny fél 7 óra után ért véget. KÜLÖNFÉLÉK. — Az alagút korlátját talán mégis csak kap. A belügyminiszter elvetette az alagút társulatnak a főváros azon határozata ellen beadott felfolyamodványát, melylyel az alagúton szerencsét­lenség kikerülése végett korlát felállítását rendelte el. Egyúttal felhívta a várost, hogy az ottani közleke­dés akadálytalan eszközlése végett rendszabályokat alkosson, melyben a terhes kocsik közlekedése és a szarvasmarhák falkákban való hajtására kiváló figye­lem fordítandó. — A magyar tisztviselők or­szágos egyesülete 1. május hó 20. tartja közgyűlését, miről midőn a t. ez. tagtárs urak érte­­sittetnek, egyúttal figyelmeztetnek ezennel, miszerint netaláni indítványaikat f. hó 16-áig az egyesület el­nökségéhez (Wurm utcza 2. sz.) beküldeni és ne mu­­laszszák. — A magyar tisztviselők orszá­gos egyesülete máj. 20-án a zugligetben tavaszi mu­latságot rendez. — Az orsz. jegyzői értekezlet Budapesten fog f. év augustus hava második felében megtartatni. Ezen értekezleten megjelenhetnek: a) azon községi jegyző mindenik szolgabirói kerületből, kit választás által kartársai ezen küldetéssel meg­tisztelnek. Mindenik szolgabirói kerületben összegyü­lekeznek tehát a jegyzők és követjüket megválaszt­ják ; b) az olyan helyeken, hol két jegyző működik, legyen a főjegyző köteles Budapesten az értekezle­ten megjelenni; c) az országnak minden jegyző-egye­sületének elnökei; d) végre mindazon jegyzők, kik önként az értekezleten részt vesznek, szólási és sza­vazási joggal bírnak. A kerületek megválasztott kép­viselői kötelesek az illető szolgabíró által láttamozott választási jegyzőkönyvet Budapesten felmutatni. Az értekezlet előmunkálatait Mohaupt Mihály bizott­sági elnök megbízásából Ompolyi a »Magyar jegyző« szerkesztője fogja vezetni. — Az állatkert, mint halljuk, legköze­lebb két szép példány tigrisnek jut birtokába. Eze­ket Batthányi Elemér gr. hozta magával Indiából s adja ajándékul az állatkertnek. — A h­á­z­i­ i­p­a­r-eg­y­es­ü­l­e­t­ebe 13-án, csütörtök d. u. 3 órakor a megyeház nagy termében közgyűlést tart. Napirendje: a szervező bizottság ál­tal szerkezteti alapszabályok tárgyalása és egyéb in­dítványok. — B. Sennyey Pál. — A budai széllövőhelyen el­követett puffogatás mostani helyén a környék lakosságának már több mint tűrhetetlen, ezért a főváros már régebben egy bizottságot küldött ki e tárgyban, hogy a lövő társulattal egyezkedjék a lövőhelynek máshova tétele iránt. A lövőhely 2460 négyszög­ölnyi területen fekszik, s a lövőtársulat azt kívánja, hogy ha a főváros azt akarja, hogy a lövő­hely onnan eltétessék, akkor adjon a helyett a váro­son kívül egy hasonló nagyságú telket, s arra épít­tesse fel saját költségén azon épületeket, melyek a társulat mostani telkén állanak. Az e tárgyban ki­küldött bizottság e feltételeket elfogadhatóknak tartja s az új lövőhely költségvetését és építési pro­­grammját legközelebb elő fogja terjeszteni.­­— A gazdasszonyegyesület má­­jus 22-én tavaszi mulatságot rendez a Margitszigeten és gyermekünnepélyt a szomszédos kis szigeten. A lady patronesse tisztét Blaskovich Miklósné Edels­­bacher Marianna asszony vállalta el. Rendezékül a következő urakat nyerte meg gr. Bissingen Ernő, ifj. Bánó József, Erdélyi Béla, gr. Festetich Kálmán, Igmándy Aladár, Jankovich Aladár, Karácson La­jos, Kende Tibor, br. Laffert Antal, Lonovich Gyu­la, gr. Pejacsevich Tivadar, br. Révay Gyula, Suhaj­­da István, gr. Vay Tibor, Woletz Miklós.­­Mint halljuk, a választmányi tagok, köztük első sorban Hollán Ernőné, máris tömérdek jegyet adtak el is­­meréseiknek és nagyban buzgólkodnak, hogy ez ál­tal is egy nagy lépéssel közeledjenek nemei­ czéljuk­­hoz, hogy t. i. hatvan helyett száz árvát láthassanak el és nevelhessenek a Damjanich-utczában fekvő ár­vaházukban. — A gyermek menedékhely vá­lasztmánya ma d. e. elnöke gróf Károlyi Edéné la­kásán tanácskozást tartott, egy pünkösd hétfőjén a menedék javára tartandó közmulatság rendezése iránt a melyre Stuwer, ismert bécsi pirotechnikus is lejön, fényes tűzijátékot rendezendő. A mulatság az állat­kertben fog megtartatni, a melyre nézve a szükséges megállapodások a­ tanácskozásban szintén résztvett állatkerti igazgatóval megtörténtek. — P­o 1 a kikötő városban Küzdy Albert buzgósága folytán egy magyar olvasó kör alakult leginkább az ott időző magyar tengerészek köréből. A kör ideiglenes elnökévé Nagy Dénes, igazgatófel­ügyelő s pénztárnokává Küzdy Albert választatott meg. Az alakuló közgyűlés folyó év ápril 1-én tarta­tott meg. A derék körnek virágzását szivünkből óhajtjuk.« — A dél magyar­országi régé­szeti és történelmi társulat évi közgyűlése f.­lió 26-kán Temesvárit lesz, mely alkalommal Ormós Zsigmond elnök erdélyi régészeti körútjáról fog ér­tekezni. — Templomépités. A vallásügym­i­­niszter értesíti a fővárost, hogy hajlandó a ferenczvá­­rosi templom kiépítésére még szükséges 20,000 frtot kieszközölni, de előbb meg kívánja tekinteni az épít­kezésre vonatkozó kimutatásokat. Egyidejűleg külö­nös figyelmébe ajánlja a fővárosnak, mint patrónus­­nak, hogy a Terézvárosban csak egyetlen katholikus templom van, mely az ottani nagyszámú hívek befo­gadására elégtelen és szükségesnek mutatkozik a su­gárút környékén egy új templom építése. — Eltűnt gyermek. Pulimpil Ferencz 11 éves gyermeke f. hó 4-én szülei által a lipótvárosi községi iskolába küldetett és ez idő óta nem tért haza. A ki valamit tud felőle, legyen szives magyar utcza 11. sz. a. lakó szüleit értesíteni.­­ A margitszigeti nagy szál­loda mellett tegnap este 11-1 9 óra tájban egy gaz­dátlan kalap és kabát találtatott. A kabát zsebében 31 kr és 3 drb. névjegy volt, mely utóbbiak kiderí­tették, hogy R­ó­z­s­a á­g­i Márton reál- és kereske­delmi tanár, 1848 9-iki honvédfőhadnagy tulajdonát képezik. A névjegyek hátlapjára trónnal fel volt írva, hogy az illető öngyilkossá akar lenni; nejétől érzé­kenyen elbúcsúzik és öngyilkossági szándékát azzal indokolja, hogy váltója a magy­­ari, takarék- és hi­telegyesület által nem prolongáltatott. Valószínűleg ki is vitte Rózsaági szerencsétlen szándékát, mert lakásán ez ideig nem mutatkozott. — A halászok. Spanyolországnak meg vannak a maga carlistái, Angliának h­ome-roule-istái, Magyarországnak nemzetiségei, Budapest fővárosá­nak pedig a maga­s halászai. E békés foglalkozású nép, melyről, ha ex officio nem az volna teendője, hogy vizet zavarjon, el se hinné az ember, hogy ké­pes erre. E nép csinál legtöbb izgágát a fővárosnak. Tudvalevőleg a kőpartok közötti halászatjogot a fő­város bérbe adta nekik valami csekély összegért, ők azonban hivatkozva mindenféle szabadalmakra és ki­váltságokra, még eddig egyszer sem fizették le a partbért szó nélkül, előbb mindig ki kellett velük veszekedni. Mikor aztán látták, hogy Inában min­den, a partbért a főváros mégis csak megveszi raj­tuk, akkor fogták magukat, összesúgtak és egy egé­szen új módot találtak ki a fizetés alól való kibúvás­ra. Ugyanis az idén, mikor felszólították őket a fize­tésre, folyamodványt adtak be a hatósághoz, hogy engedtessék el nekik a partner. Ebben eddig még semmi különös nincs, annál kevésbé, mivel ez minden évben így történt, hanem a folyamodvány mellé egy másik kérelmet is csatoltak, azt t. i., hogy mivel úgy is remélhető, hogy az ő igazságos kérel­mük teljesíttetik, addig is, míg a folyamodvány elin­­téztetik, engedjék őket a kőpartok közt ingyen ha­lászni. Természetesen arra számítanak, hogy a fővá­rosi gyors ügykezelés mellett, míg a folyamodvány a három fórumon keresztül megy, akkorra ez az eszten­dő letelik s a jövő évben beadandó folyamodványuk­ban már majd a szok­ásra is hivatkozhatnak a partbér elengedése tárgyában. A partbeosztó bizott­ság azonban átlátott a hálón és kimondá, hogy előbb csak fizessék meg a halász urak az esedékes partbért, azután majd úgy folyamodjanak a jövő évi­nek elengedéséért. — Rabló czigányok. K.-Tarjánban f. hó 3-án éjjel rablók törtek be Nilgus Márton gaz­da házába és elvittek mindent, a­mi kezük ügyébe esett. A tetteseket, mint a »Nagyvárad« közli, más­nap kora reggel elfogták. A kirabolt gazda, atyja és násza kiséretében, kocsira ült a rablókat üldözni. A gyanú a K.-Tarján közelében tanyát ütött czigányok­­ra esett, kik már akkor tovább vándoroltak. Sok ku­­tatás után a bikácsi erdő alatt a czigányokat utolér­ték az üldözők, rögtön a szekerek kutatásához fog­tak és Nilgus Márton csakhamar egy vánkost talált, melyet elloptak. Midőn a czigányok észrevették, hogy gaztettük fel van fedezve, hat közülök azonnal futásnak eredt a bikácsi erdő felé. A nyomozók kifog­ták lovaikat s miután a szökevények a harmadszori megállj szóra sem álltak meg, Nilgus Márton, kinél duplacsövű fegyver volt, utánuk lőtt azon reményben, hogy talán így könnyebben megadják magukat. A szökevények erre nem figyelve, tovább futottak, te­hát lóháton üldözték. Négyet közülök sikerült el­fogni , ezek midőn észrevették, hogy a futás már mit sem használ, késsel akarták maguk védeni, de a fegyver láttára felhagytak a védelemmel. Azonnal be is vallották, hogy ők voltak a tettesek, de a két főczinkos, kik revolverrel vannak felfegyverkezve, nincs közöttük. A négy rabló a k.­tarjáni községhá­zához szállittatott. A vidéken ki van hirdetve a sta­tárium. I­rodalom. — »Ireg régibb nyelv a magyar« czim alatt Táncsics Mihály egy nagyobb mű­vet dolgozott ki, melynek hozzánk beküldött tartal­ma 102 §-t s mintegy 700 lapot helyez kilátásba. Ezen mű egyes fejezetei az ABC szerint az egyes be­tűkön kezdődő szavakról szólanak. Szerző szerint leginkább bizonyító erővel bírnak a magyar nyelv régiségére nézve a következő szavak: szem, szent, szaba (sabaeismus), Sanscrit, szénaár (sennaar), mező­­pad (mezopotamia) stb. Művének kezdetén bebizo­nyítani törekszik, hogy a nyelvek egy törzsről ágaz­tak ki s végül tagadja a sémi, árjai s uralaltáji nyelv­családokról szóló tan igazságát. Az agg Táncsics, ki ezen tévedések hosszú sorozatába egészen beleélte magát s művének minden betűjét orthodox buzga­lommal igaznak tartja, az utolsó szakasznak ezen jellemző czimet adta: »Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak; — sokan lesznek majd olyanok, kik magukat tudósoknak, feljogosítottaknak érzik teletorokkal kiabálhatni, hogy : minő képtelen­ség, minő őrültség állításom a­nélkül, hogy mun­kámba csak bele is tekintenének; de kevesen lesznek olyanok, kik alaposoknak látszó ellenvetéseket te­hessenek ; olyan pedig senki sem fog találkozni, ki e munkám tartalmának lényegét megc­áfolhatná.« . . . Az érdemes agg ezen reményét mi természetesen

Next