A Hon, 1875. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1875-09-28 / 221. szám

állomásra folyamodott 86) kijelöltettek: Zsengery Samu, Hentaller Elma, Perlaky Vilma, Stern Samu, Dániel Gizella, Góth Janka, Rózsavölgyi Mari, Tol­­nafy Irén, Károlyi Klementin, Babits Janka, Remé­nyi Aranka, Schuster Emma, Büchl Matild, Csocs­­keri Mária, Hantaller Mária, Fürst Emma, Kram­­mer Gusztáv, Sterio Gabriella, Drumár Irma, Rónay Paula, Valló Mihály, Márky Ida,Illésy Aranka, Pas­ka Ferenczke, Singer Janka, Gyurkovics Béla, Hau­ser Sarolta, Wayond Béla, Vanyek Emilia, Szimiller Antal, Binthoffer Lajos, Göth Károly, Lobi Selma, Neiger Sándor, Bayer Hedvig, Kovácsy Mária, Petruss-Göndöcs Emma, Csonka Jozefa, Joannovics Katalin, Lorencz Mari és Radics Veronka. Egy igazgató tanítói állomásra ajánltatnak : Kafka Károly, Jenny József, Horváth Ignácz, Tanos Imre, Fuchs János és Schneller Jakab. A polgári iskoláknál 18 állo­másra 79-en pályáztak. Kijelöltetik : 1. Az első kér. polg. fiúiskolánál a magyar nyelv és történelem ren­des tanári állomására : Irmei Ferencz, Német Jó­zsef, Perényi Márton. 2. Az első kér. mennyiségtani segédtanári állomásra : Martinovits Ferencz, Néme­­thy Gyula, Kovalszky József, Schmidt Károly, Stiasny Pál. 3. Ugyanoda az éneksegédtanári ál­lomásra : Zólyomi János, Ivánfy Béla. 4. A 2-ik kir. polg. leányiskola a mennyiség- és természettani rendes­­tanári állomásra Horváth Miklós, Darvay Mór, Widder Hermina. 5. Ugyanoda r. rajztanári állomásra: Löschinger Zsigmond, Hochrein Lajos 6. Ugyanoda éneksegédtanárira: Erney (Engeszer) József, Bene Gyula. 7. A 3-ik kér. polg. fiúiskolánál magyarnyelvi r. tan. Tanos László, Perényi Márton, Udvarhelyi Gyula. 8. A 4-ik kér. leányisk. mennyi­­ségt. r. tan. Habothy Sándor, Horváth Miklós, Dar­vay Mór, Widder Hermina. 9. Ugyanoda németnyelv és tört. r. tanárságra: Mann Honor, Halász Gyula, Hentaller Elma. 10. 4-ik ugyanoda németnyelvt. r. tanárságra: Halász Gyula, Mann Honor, Hentaller Elma. 11. Ugyanoda r. rajztanárira: Hochrein La­jos, Löschinger Zsigmond. 12. A 6 ik kerül, polgári fiúiskolánál r. tört. tanárságra Tész János, Gulyás István, Borostyáni Sándor (Tavaszi, Csen­­gery s mások meleg ajánlata folytán betéve) és Schürger Ferencz. 13. Ugyanoda r. német tanár­ságra : Goll János, Lád Károly. 14. Ugyanoda meny­­nyiségtani rendes tanárságra: Hubacsek Alajos, Stiaszny Pál, Schmidt Sándor. 17. A 7-ik ker. le­ányiskolánál r. rajz és szépirási tanításra: Scherter Gyula. 16. Ugyanoda mennyiségtani r. tan: Wittin­­ger János, Altmann Jakab. 17. Ugyanoda énekse­géd tanárrá: Vajdafy Béla, Erney József. 18. Ugyanoda német nyelv s tört. r. tanárrá: Lád Ká­roly, Igó Ida. Ezen kijelölés után felmerült az ó­b­u­d­a­i zsidók azon kérelme, hogy a heti szünidő ott ne csütörtökön, hanem szombaton legyen. A kedélyek el nem keserítése végett ezen ügy egyelőre elodázta­tok, azonban azon kérelmük felett, hogy Ó-Budán az iskolákban minden zsidó ünnep megünnepeltessék, hosszas vita keletkezett, s daczára a zsidóknak az ó-budai iskolaszékkel kötött 1869-ks szerződésének, csak az engedtetik meg, hogy azon épületben legyen szünidő, hol szerződésszerűleg isteni tisztelet tar­­tatik. Ezen ügygyei összeköttetésben Baja Gergely felemlíti az ó­budai zugiskolák ügyét; elmondja, hogy habár a minisztérium s városi hatóság elrendelte azok beiratását,azok nemcsak nem zárattak be,hanem újból szaporodtak. A tanács felkéretik, hogy a kerületi elöljáróság ezen ügyben felelősségre vonassák,s egyút­tal Havas felszólalására felkéretik arra is, hogy új iskolák felállítása által igyekezzék a bajt elhárítani. Ezután — a tanácstagok legnagyobb részének eltávozása után — Grün József helyettes ta­nító hírhedt ügye tárgyaltatott. Ezen tanitó a tanács által megkövetelt próbatanitástól folytonosan vona­kodik s más tekintetben is kifogás alá esvén, a szak­bizottság által állomásától elmozdításra ítéltetett. Békey felszólalására ezután elhatároztatott, hogy a tanács az elemi szakbizottság véleményében megbízván, az elnökséget felhatalmazza, hogy ezen értelemben intézkedjék. Körmendy kőbányai tanító kérvénye áthelyezésére nézve Békeynek adatott át. Az iskolai s ifjúsági könyvtárakat illetőleg elhatározta­tott, hogy a tantestület könyvtára javára évenként 200 frt segély ajánltassék. Az orsz.nőképzőegyesület a nyilvánossági jog megadását a minisztériumnak ajánlja. A Grasser-Heimerle kereskedelmi iskolájukat rendes polgári iskolává akarják változtatni. Ezzel az ülés 7 órakor befejeztetett. A legkö­zelebbi ülés a jövő hóban tartatik meg. A Budapesten felállítandó állami fel­sőbb leányiskola program­­ja. Budapesten egy állami felsőbb leányiskola nyittatik meg 1875-ik évi október 20-án Ezen nyilvános tanintézet czélja: alkalmat nyújtani arra, hogy benne társadalmunk női tagjai nemük sajátlagossága és a társadalmi jelen viszo­nyok által feltételezett, de egyszersmind oly mérvű átalános műveltséget szerezhessenek, a­mely egy­felől élethivatásukra szükséges, és másfelől megfelel azon általános műveltségnek, melyet a férfiak saját életczéljaik érdekéből gymnasiumi és reáliskolai kö­zéptanodáinkban nyerhetnek. E czél elérésére, mind a tanrendszernek, a tan­folyamoknak s a tantervnek, a megállapításánál, mind az egész oktatás kezelésénél, mind a növendé­kek felvételénél a következő alapelvek szolgálnak irányadókul: 1. A nevelés, oktatás és tanítás, mind czélját, mind módszerét,, mind a tananyagot illetőleg a po­zitív életviszonyokhoz, és mindenek előtt, a női egyé­niséghez s ennek jogosult sajátlagosságaihoz alkal­mazott leend. 2. Mint nyilvános köziskolában a műveltség minden luxusa kerülendő, és csak taníttatik, a­minek ismeretére nem csupán egynéhány növendéknek, ha­nem átalános műveltségük érdekéből mindazoknak szükségük van, kik ezen tanintézetbe belépnek. E mellett a tantárgyakat s a tanítandó ismere­tek mennyiségét és mérvét illetőleg két szempont irányadó : 1­öz, hogy csak az és annyi taníttassék, a­mit és a mennyit az egyes tanfolyamokban a rendelke­zésre levő idő alatt s a növendékek előképzettsége szerint kellő alapossággal lehet tanítani ; m­or a fő czél nem az, hogy a tanulók különféle tantárgyakból sokféle ismeretet szerezzenek, hanem az, hogy a növendékek az egyes tanfolyamok bevé­­geztével egy bizonyos körű (vagy fokú) önmagában teljességet képező s részeiben összhangzó műveltsé­get nyerjenek, úgy, hogy ezen összhangzatos művelt­ségükből mint alapból majdan határozott életnéze­­tük és szellemi önállóságuk fejlődhessék ki. Az előadott főbb szempontokból vetettek fel — a legszükségesebbekre szorítkozva : — a tantár­gyak, szerkesztettek a tantervek s állapíttattak meg a tanfolyamok akként, hogy a növendékek, ha 6 éves korukban kezdik is az elemi iskola első osztályát­ ta­­nulni, mire 16-ik életévüket betöltik, a középtanodai­­nak nevezhető tanfolyamot is teljesen bevégezve lép­hessenek vagy közvetlenül ki az életbe, vagy felsőbb (paedagogiai) tanpályára. Ennélfogva a felsőbb leányiskolában két, u t. i. egy előkészítő és egy középiskolai tanfolyam nyittatik. I. Előkészítő tanfolyam. Az előkészítő tanfolyam két évig tart és két osztályból áll. Ez osztályok megfelelnek a törvény­ben rendelt elemi népiskola 5-ik és 6-ik osztályainak. Felvételnek az elemi iskola 4, illetőleg 5 osztá­lyát jó sikerrel elvégzett leányok (kik nem mutat­hatnak fel nyilvános intézet bizonyítványát, azok fel­vételi vizsgát kötelesek tenni.) Mindkét osztályban taníttatik: Hit-és erkölcs­tan, magyar nyelv, írás, olvasás, számtan, földrajz, magyar történet, terményrajz, természettan, ének, rajz és vele mértani ismeretek, testgyakorlás, női munkák és a német nyelv elemei. Mindez azon mértékben taníttatik, a­mint a kormány által kiadott tanterv a hat tanítóval ellá­tott elemi népiskolába rendeli, csupán azon eltérés­sel, hogy a női munkák és a német nyelv elemei is taníttatnak, hogy a mértan nem a számtannal, hanem a rajzzal összekapcsolva taníttatik, és hogy mind a két osztályban a hazai történet taníttatik, de a pol­gári jogok s kötelességek tanítása nélkül. Mindegyik osztályban a tanórák heti száma 28, melyből 2 óra testgyakorlat, 2 óra pedig a női munkákra esik. Egy osztályba legfölebb 35 tanuló vétetik fel. II. Középiskolai tanfolyam. A tanfolyam 4 évig tart és 4 egy-egy évig tar­tó osztályból áll. Szigorú felvételi vizsga mellett felvétetnek az elemi iskola hat osztályát, vagy a polgári iskola két alsó osztályát nyilvános intézetben, vagy magánta­nulással jó sikerrel végzett s legfölebb 13 éves le­ányok. Tanittatik: a) kötelezett rendes tantárgyal. a) Hit- és erkölcstan, a mennyire az illető felekezetből tanitó leend. b) Magyar nyelv és irodalom, c) Német nyelv és irodalom, d) Franczia nyelv és irodalom (a II-ik osztálytól kezdve heti 4 órán), e) Ének, f) Rajz s ezzel mértani ismeretek, g) Történet (az I. II. és III. osztályban világtörténet különös tekintet­tel a magyar történetre, a IV. osztályban ma­gyar történet, tekintettel a világtörténet egykorú nevezetesebb eseményeire heti 3 órán.) h) Földrajz (különösen a természeti), i) Természetrajz és vegy­tan. k) Természettan. 1) Számtan, m) Testgyakorlat (szabad gyakorlatok), n) Női munkák (kizárva az ú. n. luxus vagy névnapi munkákat). A kötelezett tanórák heti száma 30, melyből testgyakorlatra 2, női munkákra 3 óra fordittatik, s így a többi tárgyakra 25 óra marad. Az ének- és rajztanulás alól csak orvosi ren­deletre menthetők fel a növendékek. b) Rendkívüli tantárgyul tanítta­tik : az angol nyelv heti 3 órán. Az angol nyelvre tetszés szerint vállalkozhat­nak azon növendékek, kiknek a német nyelvben már jártasságuk van. Azonban, kik magukat egyszer be­íratták, azokra nézve az az egész tanfolyam tarta­mára kötelező, és csak teljes indokolt esetekben mentheti fel őket a tanári kar. Egy osztályban 35 növendéknél több nem vé­tetik fel. A szülők (illetőleg helyetteseik) minden 3 hó­napban értesíttetnek a növendékek előmeneteléről és magaviseletéről. Az 1871/e-iki tanévre megnyílik: a) az előkészítő tanfolyam első osztálya és b) a középiskolai tanfolyam első osztálya. A beiratások és felvételi vizsgák 1875. október 15-ikétől okt. 19-ig az intézet helyiségében (Pest, Erzsébet tér, Cziráky ház II. emelet) tartatnak. A tanítás okt. 20-án kezdődik. Növendékek csak a tanév kezdetén okt. 20-ig vétetnek fel. Tandíj féléves részletekben előre fizetendő, egy tanévre az előkészítő tanfolyamban 24 frt, a közép­iskolai tanfolyamban 40 frt. A 1875/6 ik tanévben tanítanak : 1. Stetina Róza kisasszony, az intézetben bent­lakó r. tanítónő. Tanít: az előkészítő osztályban: számtant, földrajzot, természetrajzot, természet­­tant, testgyakorlatot és női munkákat; a középisko­lai osztályban: a női munkákat és testgyakorlatot. Összesen heti 18 órán. E mellett mindkét osztályban a nevelést illető­leg segédkezik. 2. Károly György Hugó premontrei rendű, ed­dig a kassai gymnasiumban tanár, most az intézet r. tanára. Tanítja­ mindkét osztályban a katholicus növendékeknek hit- és erkölcstant, továbbá a magyar nyelvet s irodalmat és a történetet heti 16 órán. 3. Berecz Antal, a pesti ev. gymnasium rendes tanára. Tanítja a felsőbb osztályban a földrajzot, számtant, természetrajzot s természettant heti 8 órán. 4. Harrach József, a belvárosi reáliskola r. ta­nára. Tanítja­ mindkét osztályban a német nyelvet s irodalmat, heti 6 órán. 5. Landau Alajos, a Vl­ik ker. reáliskola r. tanára. Tanítja mindkét osztályban a rajzot és mér­tani ismereteket, heti 5 órán. 6. Káldy Gyula, a színi képezde r. tanára. Ta­nítja mindkét osztályban az éneket heti 4 órán. 7. Bosányi Edwards Ellen asszonyság. Tanítja az angol nyelvet heti 3 órán. Az igazgatói teendőkkel az 187­5/6. tanévre megbizatott Molnár Aladár ur. Budapesten, 1875. szept. 25-én. — A vallás­os közoktatási magyar kir. minisztériumtól. A népszínház bérbeadása. Bérleti szerződés, mely egy részről a budapesti magyar népszínház építő bizottsága mint bérbeadó, más részről Rákossy Jenő budapesti lakos mint bér­bevevő közt az alulírott napon és helyen következő­leg köttetett. I. A bérlet kezdete és tartalma. A budapesti magyar népszínházi bizottság bér­be adja, Rákossy Jenő budapesti lakos pedig bérbe veszi a Budapesten a józsefvárosi VIII-ik ke­rületben a Kerepesi­ ut, Bodzafa- és Népszínház utcza és az újonnan nyitandó körút közt fekvő, a népszín­házi bizottság által építtetett uj magyar népszínházát 1875. évi octóber 15-étől számítandó három egymás utáni évre a következő pontokban kikötött bérösz­­szegért és feltételek mellett. — Azon esetben, ha minden várakozáson kívül a színház 1. évi október hó 15-ig a bérlőnek teljesen elkészítve át nem adathat­nék, bérlő csak a tényleges átadás napjától számítva köteles bérösszeget fizetni és a bérleti 3 évi időtar­tam is csak azon naptól kezdődik, de azon bírsági összegek, melyek az építési vállalkozó ellen a, kikötött színház elkészítési, illetőleg átadási határidőnek meg nem tartása esetén kikötnék, a­mennyiben azok az építő vállalkozó ellen szerződés szerint érvényesíthe­tők, bérlőt illetendik,illetve az ezeknek behajthatá­­sáhozi jog — minden felelőség és kötelezettség nél­kül azonban — rá átruháztatik. Ellenben ez okból a színház elkésett átadásából semminemű kárkövete­lést a bizottság ellenében nem tehet. Hasonlóképen nem illeti a bérlőt semminemű kárpótlás vagy köve­telés, ha a színház bérleti időtartama alatt leégne avagy más módon létezni megszűnnék vagy használ­­hatlanná válnék, mely esetekben azonban jelen bérleti szerződés azonnal megszűnik. II. Bérösszeg. Az évi bérösszeg, melyet bérlő félévenként utó­lagosan és pedig minden október 15-dik és ápri 15-dik napján pontosan tartozand a népszínház bi­zottságának lefizetni 10000 frt az­az tiz­ezer forin­tot p­­ért­ tesz, és abból semmiféle czim vagy ürügy alatt elengedésnek vagy leszállításnak helye nem lehet. III. Leltár: Az uj népszínház a bérlőnek teljesen elkészítve úgy mint az a bizottság által az építő vállalkozótól átvétetni fog, továbbá a bizottság által készítetett felszerelés, díszletek és hozzátartozókkal adatik át leltár mellett, mely két példányban készítendő, szer­ződő felek által aláírandó és egy-egy példányban mind­kettőnek átadandó lesz, és bérlő a színház át­vételével és a leltár aláírásával minden ezen pontban említett és a leltározott tárgyaknak egészen uj álla­potban tett átvételét elismeri. A színpadnak jövőre szükségesnek mutatkozó fölszerelését, díszleteket stb. bérlő saját költségén eszközli. IV. Bérlő használati jogának határai. Bérlő a színházat semmi más mint csupán és egyedül színházi előadások és czélokra használhatja, és pedig oly módon, hogy : a) abban csakis, és kizárólag magyar nyelven tartathatnak rendes színi előadások, és pedig a tra­­gédiának, az úgynevezett classical daraboknak és magasabb nemű drámák és vígjátékoknak kizárásá­val, főleg népszínművek, bohózatok, kisebb vígjáté­kok, operettek és egyéb ezekhez hasonló táncz és ze­neművek. b) az előbbi alpontban megjelölt színi előadá­sokat tartozik a bérlők egész éven át, kivévén a nyári hónapokban, a népszínház felügyelő bizottsággal meg­állapítandó, legfeljebb 2 hóra terjedhető szünidőt, folytonosan oly módon megtartani, hogy hetenkint legalább is háromszor, és ezek közül okvetlen szom­baton és vasárnap előadást, és legalább is vasárnap okvetlenül népszínmű-előadást tartson. Ettől a elté­réshez bizottság beleegyezése szükséges. A hét többi négy napján előadások tartása, a bérlő tetszésétől függ. c) szabadságában álland bérlőnek a népszín­házát a magyar nemzeti színház operai előadásaira, úgy egyes külföldi opera- vagy más színi előadó tár­saságoknak vagy művészeknek, valamint hangverse­nyeknek a d) alatti megszorítással használatba adni, de mindig csak úgy, hogy az előző pontban kikötött három magyar népszínházi előadás és köztük okve­­tetlen a szombati, vasárnapi előadások változást ne szenvedjenek és okvetetten megtartassanak. Ezen használatba adás által a népszínházi bi­zottság semmiféle szerződési viszonyba a bérlő bér­lőivel nem lép, sőt ellenkezőleg a bérlő szerződési kötelezettségei ezen további kibérlés által változást nem szenvednek és bérlőinek minden ténye vagy mu­lasztásáért az általuk netán okozott károk vagy ron­gálásokért úgy a színházi bizottság mint hatóságok és egyesek irányában első­sorban a bérlő leend felelős. d) Ha a bérlő a színházat azon napokon, me­lyekre ezt tennie az előbbiek szerint szabad, oly tár­sulatoknak, vagy egyes művészeknek akarná bérbe adni, kik nem magyar nyelven fognának előadást tartani, az esetben tartozik előlegessen a színházi felügyelő bizottság engedélyét kikérni, és csak ennek elnyerésével adhatja át ily előadásokra a színházat. A bizottság jogosítva van az engedélyt minden indokolás nélkül megtagadni, és bérlőt­e miatt sem­miféle igény vagy követelés nem illetheti. V. Műsor. A bérlő tartozik lehetőleg eredeti darabokból alkotott műsort és lehetőleg legjobb és elegendő szá­mú személyzetet tartani, mely a fővárosi igényeknek és mindenesetre azon czélnak, hogy nyelvünk műve­lése és annak az idegen ajkú lakosok közt leendő terjesztése mellett a nép ízlését nemesítse és azt mu­lattatva hazafiságra, hazánk és nyelvünk szeretetére buzdítsa, megfeleljen, ez okból tartozik személyzeté­nek számát és névsorát valamint az abban időközben beállandó változásokat a bizottságnak azonnal beje­lenteni. A bizottság a műsor készítésébe és a színház műszaki vezetésébe nem avatkozik ugyan, de jogában áll oly daraboknak a műsorbeli letételét kívánni, il­letve előadását megtiltani, a­melyeket akár a közer­­kölcsiség akár politikai vagy egyéb viszonyok szem­pontjából káros vagy helytelennek tart. VI. Belépti dijak. A színházi belépti dijak vagy bérletek a bérlő által tartandó rendes színi előadásokon (IV. pont b.) a bi­zottság jóváhagyásával fognak előre megálla­­pitatni és a bérlőnek ezen, úgy megállapítandó be­lépti vagy bérleti díjakat emelni vagy változtatni a bizottság engedélye nélkül semmi szín alatt nem szabad. VII. Szolgaszemélyzet. Tartozik a bérlő a színi előadások alkalmával elegendő, a szinház közönség kényelmének megfelelő számú szolgaszemélyzetet tartani, és­pedig úgy, hogy ezen szolgaszemélyzet, különösen pedig okvet­len a portás, a kocsin jövő közönség szolgálatára, valamint a jegyszedők, a színházi nézőtéren és a kar­zatokon alkalmazott személyzet, a magyar nyelvet tökéletesen biró férfiakból álljon, kik közöl a por­tás és a színház nézőterében alkalmazottak csinos egyenruhával ellátandók csak kivételesen a páholy felnyitására, a ruhatárban és csemege vagy virág­áruló teremben szabad a magyar nyelvet szintén tel­jesen biró női szolgaszemélyzetet alkalmazni. Minden a bérlő által a népszínháznál alkal­mazott tisztviselő és szolgaszemélyzet, kik a közön­­séggel való érintkezésre utalva vannak, milyenek kü­lönösen a pénztárnokok, ellenőrök, jegyszedők és átalában az összes személyzet, a közönséggel szem­ben a legilledelmesebben és udvariasan tartoznak magukat viselni és bérlő köteles azokat, kik ezen szabály ellen vétenek, a bizottság kivonatára azonnal elbocsátani. Oly egyén, a­kinek a közönséggel érintkezni kell, ha a magyar nyelvet tökéletesen nem bírja, a színháznál semmi szín alatt nem alkalmazható. VIII. Színházi személyzet viselete. Bérlő köteles figyelni arra, hogy a működő személyzet a közerkölcsiséget és illedelmet, vala­mint a közönség iránti tiszteletet a színi előadá­sokban meg ne sértse, és tartozik ezen kikötés el­leni vétő ellen a színházi törvény rendeletei szerint eljárni. A zenészek a színi előadások alkalmával csak tisztességes sötét öltönyben jelenhetnek meg, és szo­rosan tiltva van felső ruháikat, fő­legei­ket, vagy hang­szereikéin kívül más egyéb tárgyakat a színházba be­­hozniuk. A színlapok és bérleti hirdetések csak­is a bér­lő által készítendő csinos rámákban tehetők ki, eze­ket, valamint egyebeket a színház falaira sem kivü­l, sem belül felakasztani nem szabad. Ugyan­csak ily rámákban a színházi helyárak a pénztárak előtt kifüggesztendők. IX. Világítás. Ünnepélyes alkalmakkor köteles a bérlő a nagy csillárt valamint minden a nézőtéren, folyosókon és a közönség használatára szolgáló helyiségekben al­kalmazott csillárokat és lámpákat és pedig egész erejű gáznyomással égve tartani, egyéb esetekben pe­dig a színházakban szokásos megfelelő világítást esz­közölni. A bizottság, ha az így kikötött világítást elég­telennek találná, bérlő elégséges nagyobb vi­lágításról gondoskodni tartozik. .­­. Fűtés és világítás. Tartozik a bérlő a színházi helyiségeket szük­ségnek megfelelőleg télen fűtetni, továbbá a berende­zett gépezettel szükséges szellőztetést legpontosab­ban eszközölni. XI. Közönség Iránti magatartás. Egyátalában a bérlő köteles mind maga meg­tartani, mind­összes személyzetével megtartatni nem csak a közönség iránt tartozó tiszteletet és illedel­met, a színi előadásokban a közönséggel való minden érintkezésben, de egyszersmind azon szabályokat és utasításokat is, melyeket a hatóság vagy a rendőrség, avagy a színház rendeltetése és érdekei tekintetéből a népszínházi felügyelői bizottság a bérlőnek átalá­ban vagy esetről-esetre adni fognak, és ezeknek meg­szegése egyértelműnek fog vétetni a szerződés pon­tos be nem tartásával. XII. Bérlő használata alól kivett helyiségek. Bérlő, mint már fentebb említtetett az egész színházat minden helyiségeivel és a bizottság által neki leltá­r mellett átadandó összes felszereléseivel átve­szi ugyan, és azokat ők és czélszerűen a színházi elő­adások czéljaira szabadon használhatja, de ezen sza­bad használata alól kivétetnek : a) Az udvari páholy és ahhoz tartozó helyisé­gek és fel­tárás, melyeket sem ki nem bérelhet, sem nem használhat, hanem a­melyek a legmagasabb ki­rályi udvar számára vannak kizárólag fenntartva. b) A Budapest főváros hatósága részére, az utóbbi és a népszínházi építő bizottság közt kötött szerződésben fentartott páholy. Ezen ingyenes páholyra, valamint ezen kívül egyes alkalmakkor más, a fővárosnak a napi árak le­fizetése mellett átengedendő páholyokra nézve bérlő a most említett szerződésbeli kikötéseket a főváros hatósága irányában megtartani köteles. c) Egy a színház épületében a bizottság által e czélra kijelölt terem, a bizottság ülései, tanácskozásai rendelkezésére. d) Ugyancsak a bizottság számára és rendelke­zésére egy páholy azon czélból, hogy a bizottság az ezen szerződés szerint jogában és kötelességében álló ellenőrködést és felügyeletet gyakorolhassa, úgy az épület és berendezés, valamint az előadások fölött. Az a) és b) alatti páholyok egymással szemben az első emeleten, a d) alatti pedig a földszinti pá­holysor baloldalán a fővárosi páholy alatt vannak. Ezen a bérlő szabad használata alól kivett pá­holyok és helyiségek nemcsak a bérlő által tartandó rendes vagy rendkívüli, hanem minden néven neve­zendő, bár­ki által, és bármi czélra tartandó előadá­sokra is ki vannak véve a bérlő vagy az ő bérlőinek rendelkezése és használata alól, és a mondott czé­lokra kivétel nélkül a bérleti idő egész tartalmára fenntartvák. XIII. Tilalom a helyiségeknek más czélokra leen­dő használata iránt. A színház helyiségei csupán és egyedül csak azon czélokra használhatók, a­melyekre berendezvék és az egyes helyiségek rendeltetési czélját megvál­toztatni és azokba oda nem való tárgyakat berakni, vagy elhelyezni, különösen pedig a padlásra rakni semmit nem szabad. XIV. Tilalom az épületen és fölszereléseken­ vál­toztatások iránt, s őrködés azok felett. Legszigorúbban tiltva van bérlőnek a színházi épületfelszerelés, berendezés, gépezetek, díszletek, szóval a neki átadott tárgyak átlagán, formáján vagy egyes részein változtatásokat, áthelye­zéseket, vagy átalakításokat eszközölni; ha bármi átalakításnak szüksége mutatkoznék, ezt csak­is a bizottság előle­­ges engedélye folytán, és általa megszabandó feltételek mellett fogja eszközölhetni. Egyátalán köteles bérlő a leglelkiismereteseb­ben és legszigorúbban őrködni a neki átadott szín­házi épület és hozzátartozóknak a berendezés, fel­szerelés, díszletek, gépezetek, víz- és gázvezetékek, gőzgépeknek, szóval minden egyes részeknek a leg­jobb karbani fenntartása, rongálások és károsodások elleni megrovása fölött, és e részben úgy saját mint személyzete, vagy bérlői és azok személyzetének min­den tettei vagy mulasztásaiért első­sorban és ezekkel együttesen felelős. (Vége következik.) Két viselünk, de nem kapunk nevelést, nem kapunk iskolát, ha valaki ilyesmit akarna, rögtön bezárnák és a fejével lakolna. 10. Ha a szultán útjain dolog van, a rajah 5— 6 napi távolságra megy el házától és dolgozik 8 na­pig kenyér és fizetés nélkül, a törökök pedig sza­badok. 11. Ha a török csapatok élelmi­szereinek to­vább szállítása végett lovakra van szükség, a zapit­­ek (török rendőrök) azonnal a faluban vannak, ki­ket a parasztok tartanak el és másnap lovakat és embereket 15—20 napi járó földre magukkal visz­nek élelem és díjazás nélkül. 12. Hogy követelhetünk mi igazságosságot a török törvényszékektől, ha azok feles számú vad tö­rökből s csak két keresztyénből vannak összetéve, mely utóbbiaknak kényszerből a legbecsületesebb ke­resztyén halálát is alá kell írni. 13. Ha egy szegény keresztyén munkára, vagy egyéb tartozás lerovására szállittatik föl és azt hozza föl mentségül, hogy nem mehet elfoglaltatása miatt, vagy mert házában beteg van, rögtön ott terem a rendőr és elveri, gyakran halálra. 14. Ha egy török emel panaszt a bíróságnál, rögtön elintéztetik; ha pedig a keresztyén teszi ezt, várhat a világ végéig s megvesztegetéshez kell folya­modnia, mely gyakran itt annyit ér, mint joga. 15. Biztonságról szó sem lehet a töröknél. 16. Ha meg jö az aga, első kötelessége gya­­lázni a keresztet, a szenteket, az oltárt, a templomot. 17. A török nem ismer határt az erőszakosko­dásban. Semail Aga Saricz, ki a stoláczi bíróság tag­ja, erőszakkal arra kényszerítette a szerencsétlen rájákat, hogy neki a kuzati mocsárt kiszárítsák és úgy intézte a dolgot, mintha a nép a szultán utain dol­goznék, és mind­ezt egy fillér munkadíj nélkül. De ezt nem csak ő teszi, hanem így cselekszik minden török. 18. Becsületesség a török kormányban nincs; mivel a hivatalnokok fizetése igen csekély, kénysze­rítve vannak mindenféle törvénytelenséget s erő­­szakoskodást elkövetni. 19. Semmi sem könnyebb a törököknek, mint a rajaht törvénytelenül elitélni, a per török nyelven vi­tetik, melyet a rajah nem ért, s ők azt tehetik, a mi épen nekik tetszik. 20. Varda-Glavica és Glavica Kozarica mel­lett volt egy mocsár, mely az ottani parasztoké volt. Ezt az ottani lakosok kiszárították és mivelni kezdték. Ekkor Mehemed basic Muj aga, Mehem­ed basic Mula Alia, Mehemed basic Ah­med aga, Grebo Dervis aga, Basanic Bég aga, Ciber Memis aga és Uskovic Mehemed törökök ezt az 1000 hold kiterje­désű mocsárt elvették tőlök. Magas és tisztelt urak! Európa ma már meg­változott s sok nemes és keresztyén császárt, királyt és herczeget lökött le trónjáról, s most a műveltség korában még mindig oly sokra nézitek a török bar­bárt ? Magas és tisztelt urak! Török korbács alatt nem élhetünk és nem akarunk élni. Mi emberek va­gyunk és nem barmok. Ha nem segíttek bennünket, nem is kényszeríthettek, hogy a rabszolgaságba visz­­szatérjünk. A török ígéreteknek többé nem hiszünk, s a mi a ti közbenjárástokat illeti, meg vagyunk győ­ződve, hogy azt a törökök mákszemnyire sem becsü­lik. Mi szabadságot akarunk, teljes és valódi szabad­ságot. Élve nem fogunk esni a törökök kezébe. Metkovics 1875. szept. 12.« KÜLFÖLD. A herczegovinai fölkeltik emlékirata, melyet a nemzetközi bizottsághoz intéztek Metko­­vicsban, így hangzik: »Tisztelt európai bizottság! Négy évszázad óta sanyarognak a rájá­k, a herczegovinai kereszté­nyek nyomorban és ínségben. Nem lévén képesek tovább eltűrni a török zsarnokságot, barbariz­must, üldözést, erőszakot és elnyomást, ez évben az összes rajá­k föltámadtak és fegyvert ragadtak, hogy végre a felvilágosodás 19. századában megmutassák Európának, hogy egész Európára nézve bűn és szé­gyen megengedni, hogy a török barbárság a szeren­csétlen szláv népet Herczegovinában elnyomja. Urak! Mi azt hallottuk, hogy uralkodóitok által azért lette­tek kiküldve, hogy bajainkat és annak okát megtud­ják, miért ragadtunk fegyvert. Íme hallják tehát a valódi okokat: 1. Kezdjük az agán. A szerencsétlen földmivelő ki az agától földet vesz bérbe, kénytelen azt megmű­velni, és az agának nem kevesebbet, mint a felét adni. Ha az aga meglátogatja a parasztot, a­mi évenként 3 —4-szer szokott történni, a paraszt köteles a magát, ennek embereit és marháit eltartani, mert ha nem verés és börtön vár reá. 2. A török birodalomban a tized bérbe adatik ki, de a bérlők egyetértve a hatóságokkal tiz any­­nyit vesznek föl és te, rájad, fizess, adj oda mindent aztán mehetsz panaszra. 3. Azonkívül köteles a sajnálatra méltó rájad adót, a harácsot, pestikát, és askairet fizetni. A barom összeírása ember­emlékezet óta a leg­nagyobb rendetlenséggel űzetik. A törökök az össze­­írók­ hitsorsosaikat kihagyják a számításból, hanem ha a kereszténynek 10 darab karma van, 30-at írnak föl, hogy a szerencsétlen fizessen az agának a legelő és takarmányért. Kinek panaszoljon a keresztény ? Az Alinak! Ki az ő bírója ? Az Ali! 5. Ha a keresztény a török által a biróságnál bepanaszoltatik, vagy ha ő panaszol föl egy törököt, elveszti jogát, ha nincs két török tanúja s e mellett meg börtönbe is vettetik. 6. A törökök erőszakkal viszik el leányainkat és nőinket és az izlámra áttérni kényszerítik. 7. Ha a keresztény egy török ellen tanúskodni mer, a szerencsétlen nem fog három napnál to­vább élni. 8. A törökök előtt papjaink, templomaink, ha­rangjaink és szent képeink egy borzalmat képeznek, melyeket nyilvánosan meggyaláznak és fiepiszkolnak. 9. Mi a szultánnak adót fizetünk, nehéz terhe- KÜLÖNFÉLÉK. ____ — A király ma reggel 6 óra XS1i perczkor é­r­­kezett Gödöllőre. Kevéssel a király oda­­érkezése ott már ott volt Péchy miniszter, Tolnay vezér­­­igazgató, a péczeli szolgabiró Ráday gróf és Szontágh rendőrbiztos. A király a jelenlevőkhez nehány­ba­­... 0. szót intézett. Ráday grófhoz igy szólt:­­»Örülök, hogy ismét itt vagyok; ma vadászatra, hol­nap pedig önökhöz megyek Péczelre a hadgyakorla­tok miatt és holnapután ismét elutazom.« Ezután a király az udvari termen keresztül a kijárathoz tar­tott, nyilt kocsiba ült, melyben a király mellett Men­­del báró főhadsegéd foglalt helyet. A többi hét ko­csit a király vendégei és kísérete foglalták el; az előbbiek között volt Lipót bajor herczeg is. A fő­­herczegek ezúttal nem jöttel el; Albrecht főherczeg gyöngélkedéssel mentette ki távollétét. A király­­n­é, ki ma utazott el Párisból, szept. 30-án, vagy október 1-én érkezik egyenesen Gödöllőre, anélkül, hogy­ Bécsben hosszasabban tartózkodjék­___ — A magya­r­ek’l­ejövetelek'et' ezredéves évfordulója só mód, hogy miként ünnepeltessék az meg, sokszor képezte már eszmecsere tárgyát magánkörökben úgy, mint ható­ságok előtt. Illő is, hogy foglalkozzunk vele, mert az idő lassan kint elközelg. Egy valamire való nemzet se mulasztja el, hogy történetének ily nevezetes ha­tárkövét, ha teheti, szilárdul meg ne jelölje. Sőt lát­juk a törekvést mindenfelé, a múlt sokkal kevésbé jelentékeny eseményeinek ez emlékezetben és kegye­letben megszilárdítása által is biztosítani a jövőt. Mi­dőn őseink bejöttének ezredéves emlékünnepe a fő­városi közgyűlésen utóször szóba jött, ott azzal ütöt­ték el a dolgot a bölcs városatyák, hogy hiszen még egy egész évtized van addig, korán van még arról gondolkodni, de nincs is praktikus értelme, mert — úgymond — annak a közgyűlésnek, mely ez ünnepet megülni hivatva lesz, a mostani közgyűlés nem köthe­ti meg a kezét. Ez a legkényelmesebb módja valamely kérdés elejtésének. Nem arról van szó, hogy tervet állapítsunk meg, melyen változtatni ne lehessen, ha­­nem hogy készüljünk előre e nagy emlékünnep meg­ülésére. Hogy a vezérszerepet játszó tvhatóságok, az ország fővárosa, vagy a kormány valamely közege te­gye-e meg a kezdeményező lépést, a felett ne vitázzunk Hivatott lesz reá, akármelyik teszi is meg. De gon­dolni már kell reá, mert ilyen ünnepet felfújni, im­provizálni nem lehet. Kell, hogy az egész ország ün­nepe legyen az, lelket emelő mi ránk, kik ez ország gyermekei vagyunk s nagyszerű a külföld szemében is. Inkább ne legyen, mint elsietett és kicsinyszerű volta miatt nevetséges legyen. Tehát valami eszmé­ben, ha csak in cludo is, meg kellene már állapod­nunk. Akkor aztán minden felmerülő terv ez eszme körül csoportosulna, annak nagyszerűségét igyekez­nék emelni s nem merülnének föl gomba­ módra a bizarrnál bizarrabb tervek, melyek nem valók egyéb­re, mint hogy elkoptassák az eszmét magát. Eddig is annyiféle tarka projectummal vagyunk elhalmozva, hogy ki sem tudunk okosodni belőle. Az egyik Pusz­ta-Szert akarja megvenni s ott épiteni valami kápol­nát a másik szent, Gellért hegyén kíván emelni egy magyar Walhallát, s most, mint értesülünk, bizonyos Illyés Dezső nevű egyén javaslatot tett a főv. tanács­nak, hogy 1883-ban, ezredéves fennállásunk emlé­kére egy nagyszerű »Árpád« emlékszobor állíttassák fel, e czélra külön egy nagyszerű köztér köralakban létesittessék, a kerepesi-ut, Rottenbiller-utcza és a temető-ut között, ezen tér »Árpádtér« -nek neveztes­sék el, közepén állíttassák fel a szobor, mely Árpá­dot lovon ülve ábrázolja s oly magas legyen, mint a körülötte levő legmagasabb házak bármelyike, hogy már messziről feltűnjék s mellette két oldalon két nagy szökőkút létesittessék. — Mi nem ajánljuk e tervek egyikét sem, hanem igen is ajánljuk azt, hogy

Next