A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-08 / 82. szám
82. szám, XIV. évfolyam. Ki.'idő'hivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előtt get Isie 11: Postán küdve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . ............................ 6 írta ki 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéseért félül fizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. *i :«folyior,u .g. Reggeliadás. Budapest, 1876. Szombat, ápril 8. Szerlu-Mztéssi irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. 99-A* ZEZQIfcT (mim * N XL-dik évi folyamára. itési ár Félévre . . . . , 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Budapest, ápril 7. A közös budget és a függő kérdések. Bécs, april 3. Ma jön végleg megállapítva a jövő évi közös budget. Mi természetesebb, minthogy az egész ország, sőt az egész monarchia e tekintetben csak egyet kíván: legyen az minél kisebb. Meglátszott ez a két kormány e pontban való egyetértésén is, mit fájdalom, nem tapasztaltunk az 1875-iki budget összeállításánál, mely, ha a magyar kormány nagyobb támogatásban részesül, valószínűleg kisebb lett volna. De most a recriminatiónak, legalább ez ügyben, nincs helye. A jövő évi kiadások előirányzata nem nagyobb, hanem valamivel kisebb lesz az ideinél. Igaz, hogy ez még nem sok, sőt tekintettel főleg hazánk anyagi viszonyaira, annál kevésbé elég, mert ez még nem biztosít arról, hogy qvótánk is kisebb lesz, vagy legalább nem lesz nagyobb mint 1896-ban, mert a közös vámjövedelem apadhat és így a fedezet kisebbedése növelheti a hiányt. Habár talán a sok istencsapás már csak megszűnik valamikor, de mégis ez eshetőségre is el kell készülve lennünk. Azonban maradjunk most a fedezet ismeretlen számainál: bárony fontos körülmény forog most fenn (a nemzetközi forgalmon kívül) mely lényeges változásokat idézhet elő a közös budget fedezetében és átalában a közös budgetben. Egyik, ami e tekintetben a legkisebb jelentőségű: a trieszti »Lloyd« társulat ügye. E tengeri hajózási vállalat a közös budgetből nyer 1 700,000 forint subventiót, tehát ehhez Magyarország tsbfc «*».««,vogy félmillióval járól. E társulat közvetíti a keleti tengeri kereskedést és postát. Hivatva lenne új piaczokat nyitni, illetőleg tartani meg a monarchia forgalmának , de e tekintetben hivatását nagyon egyoldalúan fogta fel. Csak Triesztnek szolgált, Fiumét egészen elhanyagolta, tariftájával a kereskedelmet elő nem mozdítá és magát túlszárnyaltatni engedé a »Messagerie« és más vállalatok által. Ezen kívül csakis angol kőszenet fogyaszt, tehát sem a hazai ipart, sem a forgalmat elő nem mozdítja. Inkább lokális mint nemzetközi vállalat. Ha így marad, nem érdemli meg a subventiót — főleg magyar részről. Minthogy pedig szerződése — a vámszerződéssel együtt az idén lejár : jövő évre e kiadás és e vállalat adója a fedezetben más alakot fog ölteni (ha ugyanis a vállalat reformálható és érdekeinknek megfelelővé tehető lesz) vagy az ellenkező esetben egészen elesik az. A másik nagy kérdés, ha a vámközösség fennmarad, a közös vámjövedelem fokozásának kérdése. Ezt a közös kormány is sürgeti, de különben is, a fináncz vámok eszméje a magyar és osztrák kormány által is előtérbe van tolva; természetes, hogy ez két dolgot feltételez: először, hogy a vámközösség fenntartassék, másodszor, hogy a fináncz törölni valót keresni és találni. H. S. Gyűjtünk az árvízkárosztók részére. A nálunk visszamaró összegből átadtunk a belügyminisztériumnak 20 frtot, a fővárosnak 60 irtot, 50 frankot, 1 ezüst faért és 1 húszast. Maradt pénztárunkban 45 kr. Ehheu jobban járultak : Fok-Szabadiból vett gyűjtés 10 ft 51 kr.".Perkátáról vett gyűjtés 70 » 30 » m. államvasút fiumei állomás tisztviselői gyűjtést Ágota Jánosné Nagy-Szebenből Imrei János lőcsei reáltanár P. F. Sz. Udvarhelyről Kuszán Sándor Czeglédről Szakáll Kálmán gyűjtése Abaúj-Szepsiből Az »Igazmondó« gyűjtése Árvay asszonyság gyűjtése Hozzáadva ehhez a már kimutatott 8 nyugtatott 28 » 40 » 4 * 6 » 4 » 1 » 20 22 8 60 kr. 50 » 27 » 4226 » 55 » 5 arany, 50 frank aranyban, 2 ez. tallér, 2 ez. frt s 3 húszast. Begyűlt eddig nálunk402 ft 13 kr, 5 arany, 50 frank aranyban, 2 2 ez. tallér, 2 ez. ft s 3 húszas. Jelenleg van pénztárukban 176 frt 3 kr. Az ápril 2-iki számunkban és a titelb közölt gyűjtések részletezését szombati esti lapunkban teszszük közzé. . — A képviselőház ápr.8-kán szombaton d. 11 órakor ülést tart. .. — A főrendiház április 8-án déli 18 órakor ülést tart. — Sz erb országból. A »Correspondence hongroisé«-nak táviratozzák apr. 6-ról. A skup zsina bizottsága, melynek feladata volt őrködni a szerb kormány fölött, »közjóléti bizottmánynyá« alakult át. E bizottság sürgeti a kormányt, fogjon a kezdeményezés művéhez, s szállja meg a határ stratégiai pontjait. Zách tábornok, a táborkar feje, ugyan e nézeten van. Biztosra fogják, hogy e pillanat kedve-Szambád'*, ucid ?til judoij -------------«—;— lehetetlenné tenné a török erők egyesítését a szerb határon. Hitelesen állítják, hogy Milán herczeg el van határozva eltávozni Belgrádból s visszavonulni Szerbország közepébe, azon nyilvánvaló czélból, hogy elvonja magát a hatalmak képviselőinek befolyása alól. Az »Augsburger Allgemeine Zeitung« — mely a szerb kormány köréből veszi levelezéseit — szintén közöl egy belgrádi levelet, mely a háború kitörését igen rövid idő alatt bekövetkezendőnek mondja. — A herczegovinai békeértekezletekhez.Mint Raguzából a »Pol. Corr.« jelentik, két nappal ezelőtt Suttorinában összegyűltek Zubci, Banjani, Budine, Gacko, Nevesinje, Suma és Piva vojvodái, és pedig név szerint : Trisko, Vukalovich, Bacevic Simo, Bajo, Gjurisic, Bogdan Zimunic, Pop Radovic, Melentin Perovic és az utolsó pillanatban Lotsitza Lázár és húsz kiváló alvezér kiséretében, kik a felkelés déli vidékeiről jöttek. E vezéreket 50 felfegyverkezett felkelő kisérte. Megérkezésük napján csak maguk közt értekeztek; csak este felé jelentkezett náluk egy orosz ügynök , Bozidar Wesseliczky, ki Gortsakoff meghatalmazottjaként igazolta magát. A felkelőket rendkívül érdekelte a Wesseliczky által az orosz kormány részéről hozott üzevámok iránt az egyezség létrejöjjön, sőt még ezen kívül, a jövedelemfokozás szempontjából, egyik alapkövetelés az, hogy a vámok valóban fokozzák a jövedelmet, azaz se oly csekélyek és oly tárgyakra vetve ne legatiókra, e tekintetbl az a szigorú köteles- ség ne háramlanék, ha még a leszállított előirányzati összegek se elégedjenek meg, hanem - elismerve a kormány érdemét a törlésekben, melyekkel Coller báró követelék legyenek, hogy ne jövedelmezzenek, se oly sejt, és terveit leszállító— igyekezzenek méi mOffOflob hAlfT n — A . /i ............ . ... ° ' magasak, hogy a forgalmat csökkentsék, a fogyasztást drágitsák, vagy épen a nemzetközi szerződések létrejöttétakadályozzák, ami miatt elvesztenénk sok külföldi piacot és repressáliókat vonnánk magunkra. Ezekből kitűnik, hogy mily bonyolult, fontos kérdések forognak itt fenn, és hogy a pénzügyi szempontok mennyi közgazdasági, sőt nemzetközi érdekkel állanak kapcsolatban. De, mint már volt alkalmunk felemlítea közös jövedelmek fokozása szempontjáól, még a fogyasztási adók közössé tétele fölmerült. Ez nagy szó. Tisztán pénzügyszempontból, Magyarország 13, Ausztria 59—10 milliójáról van itt szó. Ehhez véve a 12 15 milliónyi közös vámjövedelmet, melyet a mostani forgalom mellett lehet 8—10 millióval fokozni, 84—98 milliónak az illető országok parlamenti ellenőrzése alól való kivonásáról és egy oly fedezet megteremtéséről van itt szó, melylyel ha a közös kormány rendelkeznék, oly könnyen bánnék a delegácziókkal, mintha azoknak alárendelve sem lenne. Tudom én, hogy az alkotmányos ellenőrzést, sőt pénzmegtagadást így is lehetne gyakorolni, és a kiadásokkal szemben is lehetne alkalmazni a kellő szigort, de mikor indirekt forrásokat utalványozni és nem krajczáronként előteremteni, kivetni kell a fedezetet, semmiféle alkotmányos testület (még kevésbé az előirányzatot készítő kormány) nem gyakorolja azt a szigort, melyet gyakorol akkor, mikor saját zsebéből kell előszedni a krajczárokat. Már csak e szempontból (melyben egyesül a takarékosság és alkotmányos ellenőrzés érdeke) sem pártolhatnék ezt az eszmét. Hát még az új közös ügy iránti ellenszenv és a fogyasztási adók törvényhozásának érdeke mennyire ellenzi ezt. De e szempontok fejtegetése most nem Calki Chartorn A harmadik, és legfontosabb kérdés: megmarad e a vámközösség vagy nem, mert ha megszűnik ez, megszűnik a közös jövedelem és az egész quota fedezéséről magunknak kell gondoskodni. Igaz, hogy az osztrákok ezt lehetetlennek tartják, azt állítják, hogy a vámjövedelem közössége örökre ki van mondva. Hivatkoznak a kiegyezési törvényre. Igaz, hogy a közös költségek fedezetéül már az 1867. 12. törvényczikk említi a vámot. De miután a vámközösség fenn vagy fenn nem tartása mindaddig nyilt kérdés volt, mig az 1867. 16. törvényczikk létre nem jött, igy az ezen törvényben kiszabott 10 év leteltével, ha újabb egyezség létre nem jő, szabad kezet nyerünk a vámban és akkor nem marad közös vámjövedelem ; tehát nem lesz közös fedezet, de azért quóta tartozásunkat pontosan lerójuk. Ezekből kitűnik, hogy mennyi kérdés forog fenn a közös budget fedezete fölött, tgaz latban Hát a kiadások! Még nem ösmerjük az összegekért de azt Teszszük, hogy a monarchia egyik fele sem áll oly fényesen, anyagi szem-pontból, hogy a május 9-én összeülendő ház nem csak pénzügyi, de közgazdasági és, nett azért felszólították az ügynököt, hogy rögtön politikai kérdésekkel áll az most, kapcso nyilatkozzék. Az orosz ügynök erre kijelentette, hogy a czár a legkomolyabban azt tanácsolja a felkelőknek, hogy békét kössenek s a szultán által megígért reformokat elfogadják. A felkelővezéreket kezdetben lehangolta ezen üzenet, végül azonban kijelentették, hogy komolyan fognak e kérdés fölött tanácskozni. Azon komolyság és határozottság, melylyel a deh orosz ügynök ezen nyilatkozatot tette, azon reményt kelti fel, hogy végre a béke műve mégis sikerülni fog. Eközben Dalmáciában a zárai helytartóság egy újabb rendelete hirdettetett ki, mely szerint a felkelőkkel való minden közlekedés szigorúan tiltatik a határon túl, s tiltatik egyszersmind nekik élelmiszereket és ruházatot szolgáltatni. A trebinjei osztrák-magyar alconsul, Vercevich a felkelő vezérek megérkezését követő napon szintén Suttorinába érkezett, hogy az alkudozásokat a felkelőkkel megkezdje. A felkelők azonban kijelentették, hogy kizárólag Rodich-csal akarnak ez ügyben értekezni. Niksic erőd élelmezése még mindig nagy nehézségekbe ütközik, daczára annak, hogy a felkelők beleegyeztek az erőd élelmezésébe Az élelmiszerek ugyanis még mindig Bisanában vannak, s a törökök nem képesek azokat vontató állatok és kocsik hiányában Niksicbe szállítani. Mint mondják, Ragusában egy társaság van alakulóban, mely a visszatérő menekültek számára telkeket akar vásárolni. A szükséges tőke terv szerint 10,000 drb 100 frtos részvények által szereztetnék be, s ezen összeg a felkelők által amortizáltatnék. Nagyon kétséges, vájjon a terv sikerülni fog-e ? A zágrábi »Obzor« Rodics tábornoknak a törökök és a felkelők közötti közvetítő szereplése alkalmából azt kérdi, ki által lett nevezett Rodics a fegyverszünet megkötésére felhíva és meghatalmazva. Más részről azonban a fegyverszünet arról győzi meg az »Obz.« czikkíróját, hogy a nemzetközi jog szerint a fegyverszünet által a felkelők hadviselő félnek ismertetik el; ennélfogva Pavlovics és Petkovics és csapatjaik többé már nem lázadók, hanem jogegyenlők a törökökkel, s Petkovics és Pavlovics jogegyenlők Mukbar basával, mert ők a herczegovinai hadakozó hatóságnak tábornokai. A felkelésnek békés után leendő kiegyenlítésére vonatkozó minden kisérletet hiábavalónak tart. A török nem ígérhet semmit, mert nem tarthat meg semmit. A reformok megadása ismeretlen valami a törökök előtt. Az adónak elengedése, a leégett házaknak felépítése — hiábavaló ígéretek akkor, midőn a szegény török szelvényeit sem válthatja be. A fellekelőknek nincs mitől félniök; a törököt senki sem támogatja többé anyagilag; ígéreteire és szavaira nem ad senki semmit. A felkelők bízva saját erejükben, bátran kivívhatják szabadságukat. — A__ma folyó tárgyalásokról sürgönyzik a »Test ! Lloydnak« Bécsből. A magyar szakértőket ma reggel 9 órakor az összes itt időző magyar miniszterek fogadták. Az értekezlet 10 órakor kezdődött az osztrák kereskedelmi minisztériumban s jelen volttak: a két kereskedelmi miniszter, a két előadó s a szakértők. Először is a gyapjuneműek ügyét tárgyalták, s a magyar szakértők y:-----timiyvilprrisan, hogv az eddigi iparnak. A tárgyalás, a két miniszter elnökleje hugi igen nyugodtan s higgadtan foly és a megegyezés s kiegyenlítés várható. A mai tárgyalásokról estig a következő jelentéseket vettük: Béca, ápr. 7. (A »Hon« eredeti távirata.) A miniszterek Auerspergnél tanácskoztak. A katonabeszállásolásról szóló javaslat alapja az, hogy azt a hadügyminiszter fizeti, de a költségmegtérítés felemeltetik. E javaslat tárgyalását a hadügyminiszter és a két honvédelmi miniszter folytatja. A többi miniszterek Andrássy elnöklete alatt fogják a vámügyet tárgyalni. A szakértők kihallgatása megtörtént, az osztrákok erős védvámosokat hívtak. Bépp. apr. 7. (A »Budapester Corr.« távirata.) A tárgyalás a kereskedelmi minisztériumban 10 órától esti 4-ig tartott: résztvettek Simonyi, Chlumetzky miniszterek, Matlekovics, Salmen, Bazant és Wagner osztálytanácsosok , továbbá az osztrák szakértők : Strakosch a gyapjúra, Dumba a szérnára, Redlhammer és Brei a gyapotra, s végül a négy budapesti szakértő. A szakférfiak, mindegyik saját, szakmájából, elmondák véleményüket. Határozatok természetesen nem hozattak, hanem az osztálytanácsok, amint a szakértők kihallgatása bevégződik, az ügyet újból megbeszélendik. A magyar részről előterjesztett adatok helyességét, melyek különben Ausztriából erednek, a szakértők mind elismerték. A katonabeszállásolási javaslat fölött a tanácskozás a hadügyminiszternél 3 óra hosszat tartott. A terjedelmes javaslatnak csak azon pontjai tárgyaltattak, melyeket illetőleg differencziák forognak fen. Ma csak néhány pontot intéztek el s a tárgyalások folytatása holnapután következik. A hadügyminisztériumban most a költségvetést állítják össze újból a közös minisztertanácsi határozatnak megfelelőleg. Az összes követelés, mely eredetileg 62 millió plust mutatott föl, valamivel kevesebb lesz, mint az idénre megszavazott összeg. A bankkérdésben eddig semmi konkrét tervezet nincs előterjesztve. Bécs. apr. 7. (A »Pester Corr.« távirata.) Az Experfsse a kereskedelmi minisztériumban 10 és fél órától 3 és fél óráig tartott. 1 óráig a gyapjúárukról tanácskoztak. Magyarországot két derék kereskedő Deutsch és Messinger képviseli. Ausztria csupán Strakosch brünni gyárost állította elő, úgy hogy a bécsi nagykereskedők fölkérték a magyar szakértőket, hogy az osztrák kereskedelem érdekeit is képviseljék. Az 1868. évi be- és kivitel statisztikai adataira támaszkodva, s a gyártáshoz behozott segédanyagok statiszkájára utalva, a magyar szakértők azon állítás ellen küzdöttek, mintha a gyári termények behozatala csökkent, s a külföldi concurrentia az osztrák ipart károsította volna. A gyapotsirak fölötti tanácskozásnál Brüll és Pollák budapesti szakértőkkel három osztrák gyáros Dumba, Redlhammer és Treu állottak szemben. A küzdelem itt ugyanaz volt. Az eredmény csak a két fél minisztereinek és szakhivatalnokainak behatóbb informálásában állhatott. Az értekezlet után a magyar miniszterek és szakértők Wenckheimnál gyűltek össze. A expertise ma bezáratott. A két fél miniszterei és Koller közös hadügyminiszter közt folytatott tanácskozásban, több órai értekezés után a Szende miniszter által beterjesztett ügyek elintéztettek. — Holnap Andrássy elnöklete alatt közös miniszteri conferentiák tartatnak. A „HON“ TÁRCAJA. Az aranyozott kor* Amerikai regény. írták Twain Mark fo Warner Károly Dudley. XXL FEJEZET. (34. Folytatás.) A két lány jó barát lett kezdettől fogva. Ruthanulmány tárgyát képezte Alicera nézve, ő előtt egészen ismeretlen nevelés teremtménye volt, annyira gyermek némely dolgokban, és annyira asszony máikban; és Ruth viszont, meg kell vallani, szemügyre lévén Alicet néha nagy komoly szürke szemeivel, csodálkozott azon, hogy mi lehet e leány életczélja, s várjon akar-e valaha másként élni, mint ahogy ,mi látja. Mert Ruth alig képzelhette az életet másként, mint úgy, hogy az valamely bevégzett mű elkészítésére legyen szentelve, és nem volt kétsége az iránt, hogy ami őt magát illeti, elvégre minden az általa kiválasztott életpályához fog alkalmazkodni. »Így hát ismered Sterling Fülöpöt ?« mondá Ruth egy nap, midőn a lányok varrásuk mellett ültek. Ruth soha nem hímezett, és csak akkor varrt, ha nem kerülhette el. A jó lélek ! »Óh igen, mi régi barátok vagyunk. Fülöp gyakran eljött Fallkillbe, mialatt a collegiumba járt. Egy ízben elbocsátották egy félévre ide.« »Elbocsátották ?« »Igen, valami csíny miatt kicsapták a collegiumból. Ő nagy kegyben állott itt. Apa és ő pompásan megbarátkoztak egymással. Apa azt mondta, hogy Fülöp tele van bolondsággal, és hogy az minduntalan ki-ki tör belőle, de fejedelmi jó fiú, és ember válik majd belőle valamikor.« »Gondolod, hogy csapodár volt ?« »Soha nem gondoltam arra, vájjon az volt-e vagy sem«, viszont Alice feltekintve. »Feltételezem, hogy mindig szerelmes volt egyik-másik lányba, ahogy az iskolás fiúk szoktak lenni. Engem szokott volt olykor-olykor titkaiba avatni, és rémitőn el volt csüggedve.« »Mért fordult hozzád ?« folytatá Ruth, »te nála fiatalabb voltál.« »Azt igazán nem tudom. Jó hosszú ideig volt ő a mi házunknál. Egyszer egy mulatság alkalmával a tó mellett Millie húgomat megmente a vízbefulástól, és mi mindnyájan szívesen láttuk őt nálunk. Talán azt gondolta, hogy miután megmente az egyik testvért, a másik segítsen rajta az ő zavarában. Nem tudom.« Tényleg úgy volt a dolog, hogy Alice olyan volt, aki mindenkiben bizalmat keltett, mert soha nem árult el senkit, és cserében bő rokonszenvvel szolgált. Vannak szemének, kiket mindnyájan ismerünk, s kikhez az emberi bizodalom, a szívfájdalmak bajai oly természetesen özönlenek, mint a folyam a csendes tengerbe. Ez a történet nem szól Fallkillről, sem a Montague családról, bár mindkettő érdemes lenne e megtiszteltetésre, és ezen elbeszélésben nem térhetünk el, hogy hosszan foglalkozzunk velük. Ha az olvasó meglátogatja a várost, kétségkívül megmutatják neki a Montague házat, hol Ruth lakott, a mezőn átvezető ösvényt, melyen a tanintézetbe járt, és a tisztes kápolnát megrepedt harangjával. A helység kis társaságában igen szerették a quaker-lánykát, és semmiféle jelentékenyebb összejövetel vagy kéjkirándulás nem volt teljes, ha ő nem volt jelen. Volt valami ezen szinteg átlátszó és mégis mély jellemben, abban a gyermeki vigságban és örömben, melyet a vele levők társaságában talált és abban, hogy gyakran úgy elmélyedt önmagába, ami sohá elfeledhetlenné tette volna őt ott, ha későbbi események nem juttatták volna is emlékezetbe. Alice meglepetésére Ruth oly kedvteléssel neki adta magát a kis városi mulatságoknak, ami idegenszerűnek tetszhetett nála, ki magas indokokból a komoly hivatásnak szentelte életét. Alice eléggé szerette a társaságot, gondola, de ezen nem volt semmi vonzó Fallkillben, sem itt azon figyelmetességben, melylyel e társaságban a jólnevelt fiatal emberek részéről találkozni lehetett. Egészen más színben tűnhetett fel a dolog Ruth előtt, mert ő eleinte kíváncsisággal fogadta annak gyönyöreit, aztán érdeklődéssel és később állandó odaadással, amit ő róla senki fel nem tételezett volna. Összejövetelek, mulatságok, csónakversenyek, séták a holdvilágnál, kirándulások dióverésre októberben az erdőbe. Alice kijelente, hogy ez a mértéktelenkedés valóságos örvénye. Ruth előszeretete, melyet nem igen titkolt, kedves fiatal emberek társasága iránt, kik üres dolgokat fecsegtek, alkalmat adott Alicenak végnélküli incselkedésre. »Úgy tekinted őket, mint ,tanulmány tárgyakat, kedves ?« szokta kérdezni. És Ruth a legvidámabban nevetett, és aztán ismét kijózanodott. Arra gondolt tán, várjon ismeri-e önmagát. Ha egy réczét nevelnének fel a Sahara kellő közepében, kétségkívül tudna úszni, ha a Nílusra vinnék Bizonyára nem mondta volna senki, mikor Ruth elhagyta Philadelphiát, hogy annyira és oly boldogan neki adja magát ez életmódnak, mely oly kevéssé volt egyező azzal, ami után vágyódni vélt. De senki nem mondhatja meg, mit teend egy nő bizonyos körülmények között. Az ok, amiért beszélj . Íróink rendszerint tévesen írják le a nők cselekedeit, abban található, hogy ők azt tétetik velük, amit egy más nőnél adott körülmények között tenni láttak. És ebben nagyot hibáznak, mert egy nő soha nem tesz azt, amit már más megtett előtte. Ez a bizonytalanság teszi a nőket, regénytárgyul felvéve őket, oly érdekesekké önmaguk és mások előtt. Midőn előbbre haladt az évszak, és eljött a tél, Ruth nem nagyon tüntette ki magát mint növendék a tanintézetben, mely körülmény látszólag nem nagyon aggasztó őt, s kedvtelését sem csökkenté a bensejében feltámadt új adományban. XXII. FEJEZET. ■ Wohl giebt es im Leben kein süsseres Glück, Als der Liebe Geständniss im Liebchens Blick; Wohl giebt es im Leben nicht höhere Lust, Als Freuden der Liebe an übender Brust. Dem hat nie das Leben freundlich begegnet, Den nicht die Weihe der Liebe gesegnet. Doch der Liebe Glück, so himmlisch, so schön, Kann nie ohne Glauben an Tugend bestehn.« Körner. »O ke aloha ka mea i oi aku ka maikai mamua o kaumeki poi a me ka ipukaia.« A tél közepén a Montague házat és az ifjú hölgyek barátait rendkivül érdeklő dolog adta elő magát. Vala pedig ez két fiatalembernek megérkezése nyugatról a Sassacus szállodába. Szokás New-Englandban indus neveket adni a vendéglőknek, nem azért, mintha a megboldogult megsiratott vadon lakói valami különös tehetséggel birtak volna a vendégfogadóság iránt, hanem mivel a harczias név imponált a jámbor utasnak, ki ott a fedél alatt menhelyet keresett, és mivel őt hálára kötelező a nemes és unias pinczér iránt, azért megengedte, hogy le nem nyúzott fejbőrrel távozhassák. A két fiatal ember nem volt sem tanintézeti növendék, sem élettani felolvasó, sem életbiztosítási ügynök, mely három foglalatosságon túlmenni sehogy sem tudott a szállodai személyzet, midőn »Sterling Fülöp és Brierly Henrik, Missouri«, neveket olvasó, a vendégek névlajstromán. Ők elég csinos ifjak valónak, az bizonyos, megbámulták az által, hogy sokat voltak szabad ég alatt, s oly fesztelen nagy urias modor látszott meg rajtuk, mely a vendéglő főpinczérét is csaknem alázatossá tette. És ez valóban Brierly urat csakhamar nagy birtokok tulajdonosának tekinti, mint akinek rengeteg jövedelmei lehetnek. Harry úgy mellesleg említést tett nyugati vasúti befektetésekről, szállítási üzletről, s az indiánok területén keresztül alsó Californiába menő vonalról, ami arra volt számítva, hogy legkisebb szavát is nagy figyelemre méltassák. »Önöknek kedves városuk s a legkényelmesebb kinézésű vendéglőjük van, melynek New-Yorkon kivül tán nincs is párja« , szólt Harry a vendéglőshöz; »mi itt maradnánk pár napra, ha ön tévés szobákat bocsáthatna rendelkezésünkre.« Hány rendszerint minden dologból a legjobbat kapta, akárhova ment, mint az ily fajta ifjak ezt rendszerint kicsinálhatják maguknak ebben az emberhez alkalmazkodó világban. Fülöp egészen meg lett volna elégedve kevésbé költséges lakással is, ha Harry bőkezűségének ily dolgokban nem lehetett ellentállni. (Folytatása következik.) A büntetőjavaslat tárgyalása. Az igazságügyi bizottság mai ülésében folytatta a büntető törvényszék javaslatnak, illetőleg a szabadságbüntetési rendszernél azon indítvány tárgyalását, hogy a bűntetteknél a fegyház és börtön kétféle büntetése helyett csak fegyház alkalmaztassék.Juhász a fegyház és börtönbüntetés közt nem lát a javaslat szerint semmi jelentékeny különbséget. A szabadságbüntetés egész rendszere tökéletesen egyenlő mindkettőnél, s a különbség feállítása ennél fogva nem tekinthető indokoltnak. Nem indokolják ezt a tényleges viszonyok sem, miután jelenleg tulajdonképeni kerületi börtöneink nincsenek. Chorin indítványára szavaz. Pe rsze 1 miniszter a büntetés igazságos«UVWMV» *”*r * —■* "* OVW ' * ’ szükségesnek, maguk sem menekülhetnek annak szükségétől, hogy alkalmazásnál fokozatok legyenek, s így végeredményben csak oda jutnak, hogy, név nélkül bár, de középső büntető nemet állítnak fel. A súlyos bűnösök legnagyobb része eddig nálunk a fegyházakban állta ki büntetését, s ez reájuk a legsúlyosb hatással volt, úgy hogy mindent elkövettek, csakhogy meneküljenek a rettegett fegyházakba való szállítástól. Az egységes felosztás mellett a bizottság kénytelen lenne, hogy igazságos büntetéseket állapítson meg, vagy nagyon leszállítná a fegyházbüntetés időtartamát, vagy súlyos jogsértéseket is vétségekké declarálni. Az igazság és méltányosság érzetének repugnálna az, hogy pl. a 8—10 hóra elitélt egyén ugyanazon intézetben volna kénytelen kiszenvedni büntetését, mint a 15 évre vagy egész életére elitélt. A törvényjavaslat nem állít fel semmi újat s nincs rendszer, mely oly rövid idő alatt keresztülvihető volna, mint ez, mely az államnak is legkisebb megterheltetésével jár. Kéri a javaslat felosztásának elfogadását. Hodossy elfogadja a büntettek büntetésének kettős felosztását, mert ez is egy eszköz a büntetések individualizálására, minek üdvös voltát senki se tagadhatja, s mert a büntettek közt a közös elnevezés daczára benső különbségek léteznek. Elfogadja azért is, mert a magánelzárás a mi viszonyaink közt egy ideig átalánosan nem lesz keresztülvihető, s nézete szerint a börtönöknél, a fogházaknál tetemesen restringálandó lesz az, mi aztán a büntetések minőségét tetemesen megkülönböztetendi a fegyházakéitól. Pauer előadó e kérdést csak a czélszerítő