A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1876-04-08 / 82. szám

82. szám, XIV. évfolyam. Ki.'idő'hivatal : Barátok­ tere, Ath­enaeum­-épü­let földszint. Előtt get Isi­e 11­­: Postán küdve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . ............................ 6 írt­a ki 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai kü­lönküldéseért félül fizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó első napjától számittatik. *i :«folyior,u .­g. Reggel­iadás. Budapest, 1876. Szombat, ápril 8. Szerlu-Mztéssi iroda­i Barátok-tere, Ath­enaeum-épü­let. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogad­tatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Barátok­­tere, Athenaeum-épület) küldendők. 99-A* ZEZQIfcT (mim * N XL-d­ik évi folyamára. itési ár Félévre . . . . , 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmen­tesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba ke­rül. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Budapest, ápril 7. A közös budget és a függő kérdések. Bécs, april 3. Ma jön végleg megállapítva a jövő évi közös budget. Mi természetesebb, minthogy az egész ország, sőt az egész monarchia e te­kintetben csak egyet kíván: legyen az minél kisebb. Meglátszott ez a két kormány e pont­ban való egyetértésén is, mit fájdalom, nem tapasztaltunk az 1875-iki budget összeállítá­sánál, mely, ha a magyar kormány nagyobb támogatásban részesül, valószínűleg kisebb lett volna. De most a recriminatiónak, leg­alább ez ügyben, nincs helye. A jövő évi ki­adások előirányzata nem nagyobb, hanem valamivel kisebb lesz az ideinél. Igaz, hogy ez még nem sok, sőt tekintettel főleg hazánk anyagi viszonyaira, annál kevésbé elég, mert ez még nem biztosít arról, hogy qvótánk is kisebb lesz, vagy legalább nem lesz nagyobb mint 18­96-ban, mert a közös vámjövedelem apadhat és így a fedezet kisebbedése növel­heti a hiányt. Habár talán a sok isten­csapás már csak megszűnik valamikor, de mégis ez eshetőségre is el kell készülve lennünk. Azon­ban maradjunk most a fedezet ismeretlen számainál: bárony fontos körülmény forog most fenn (a nemzetközi forgalmon kívül) mely lényeges változásokat idézhet elő a kö­zös budget fedezetében és átalában a közös budgetben. Egyik, ami e tekintetben a legki­sebb jelentőségű: a trieszti »Lloyd« társulat ügye. E tengeri hajózási vállalat a közös bud­­getből nyer 1 700,000 forint subventiót, te­hát ehhez Magyarország tsbfc «*».««,v­ogy félmil­lióval járól. E társulat közvetíti a keleti ten­geri kereskedést és postát. Hivatva lenne új piaczokat nyitni, illetőleg tartani meg a monar­chia forgalmának , de e tekintetben hivatását nagyon egyoldalúan fogta fel. Csak Triesztnek szolgált, Fiumét egészen elhanyagolta, tariftá­­jával a kereskedelmet elő nem mozdítá és magát túlszárnyaltatni engedé a »Messagerie« és más vállalatok által. Ezen kívül csakis angol kőszenet fogyaszt, tehát sem a hazai ipart, sem a forgalmat elő nem mozdítja. In­kább lokális­ mint nemzetközi vállalat. Ha így marad, nem érdemli meg a subventiót — főleg magyar részről. Minthogy pedig szerző­dése — a vámszerződéssel együtt az idén le­jár : jövő évre e kiadás és e vállalat adója a fedezetben más alakot fog ölteni (ha ugyanis a vállalat reformálható és érdekeinknek meg­felelővé tehető lesz) vagy az ellenkező esetben egészen elesik az. A másik nagy kérdés, ha a vámközös­ség fennmarad, a közös vámjövedelem foko­zásának kérdése. Ezt a közös kormány is sürgeti, de különben is, a fináncz vámok esz­méje a magyar és osztrák kormány által is előtérbe van tolva; természetes, hogy ez két dolgot feltételez: először, hogy a vámközös­ség fenntartassék, másodszor, hogy a fináncz törölni valót keresni és találni. H. S. Gyűjtünk az árvízkárosztók részére. A nálunk visszamaró összegből átadtunk a belügyminisztériumnak 20­ frtot, a fővárosnak 60 irtot, 50 frankot, 1 ezüst faért és 1 húszast. Maradt pénztárunkban 45 kr. Ehheu jobban járultak : Fok-Szabadiból vett gyűjtés 10 ft 51 kr.­­".­Perkátáról vett gyűjtés 70 » 30 » m. állam­vasút fiumei ál­lomás tisztviselői gyűjtést Ágota Jánosné Nagy-Sze­benből Imrei János lőcsei reáltanár P. F. Sz. Udvarhelyről Kuszán Sándor Czeglédről Szakáll Kálmán gyűjtése Abaúj-Szepsiből Az »Igazmondó« gyűjtése Árvay asszonyság gyűjtése Hozzáadva ehhez a már ki­mutatott 8 nyugtatott 28 » 40 » 4 * 6 » 4 » 1 » 20 22 8 60 kr. 50 » 27 » 4226 » 55 » 5 arany, 50 frank aranyban, 2 ez. tallér, 2 ez. frt s 3 húszast. Begyű­lt eddig nálunk­­402 ft 13 kr, 5 arany, 50 frank aranyban, 2 2 ez. tallér, 2 ez. ft s 3 húszas. Jelenleg van pénztárukban 176 frt 3 kr. Az ápril 2-iki számunkban és a titelb közölt gyűjtések részletezését szombati esti lapunkban teszszük közzé. . — A képviselőház ápr.8-kán szombaton d. 11 órakor ülést tart. .. — A főrendiház április 8-án déli 18 órakor ülést tart. — S­z e­r­b országból. A »Correspon­dence hongroisé«-nak táviratozzák apr. 6-ról. A skup zsina bizottsága, melynek feladata volt őrködni a szerb kormány fölött, »közjóléti bizottmánynyá« ala­kult át. E bizottság sürgeti a kormányt, fogjon a kezdeményezés művéhez, s szállja meg a határ straté­giai pontjait. Zách tábornok, a táborkar feje, ugyan e nézeten van. Biztosra fogják, hogy e pillanat kedve-Szambád'*, ucid­ ?til judo­ij -------------«—;— lehetetlenné tenné a török erők egyesítését a szerb határon. Hitelesen állítják, hogy Milán herczeg el van határozva eltávozni Belgrádból s visszavonulni Szerbország közepébe, azon nyilvánvaló czélból, hogy elvonja magát a hatalmak képviselőinek befolyása alól. Az »Augsburger Allgemeine Zeitung« — mely a szerb kormány köréből veszi levelezéseit — szintén közöl egy belgrádi levelet, mely a háború kitörését igen rövid idő alatt bekövetkezendőnek mondja. — A h­er­c­z­eg­o­vin­ai b­é­keért­e­kez­le­te­k­h­e­z.Mint Raguzából a »Pol. Corr.« jelentik, két nappal ezelőtt Suttorinában összegyűltek Zubci, Ban­­jani, Budine, Gacko, Nevesinje, Suma és Piva vojvodái, és pedig név szerint : Trisko, Vukalovich, Bacevic S­i­m­o, Bajo, G­j­u­r­i­s­i­c, Bogdan Z­i­m­u­n­i­c, Pop R­a­d­o­v­i­c, Melentin P­e­r­o­v­i­c és az utolsó pilla­natban Lotsitza Lázár és húsz kiváló alvezér kisé­­retében, kik a felkelés déli vidékeiről jöttek. E vezére­ket 50 felfegyverkezett felkelő kisérte. Megérkezésük napján csak maguk közt értekeztek; csak este felé je­lentkezett náluk egy orosz ügynök , Bozidar W­e­s­se­li­c­z­k­y, ki Gortsakoff meghatalmazottjaként iga­zolta magát. A felkelőket rendkívül érdekelte a Wes­­seliczky által az orosz kormány részéről hozott üze­vámok iránt az egyezség létrejöjjön, sőt még ezen kívül, a jövedelemfokozás szempontjá­ból, egyik alapkövetelés az, hogy a vámok valóban fokozzák a jövedelmet, az­az se oly csekélyek és oly tárgyakra vetve ne legatiókra, e tekintetbl az a szigorú köteles-­ ség ne háramlanék, ha még a leszállított előirányzati összegek­ se elégedjenek meg, hanem - elismerve a kormány érdemét a­ törlésekben, melyekkel Coller báró követelék legyenek, hogy ne jövedelmezzenek, se oly sejt, és terveit leszállító— igyekezzenek méi mOffOflob hAlfT­ n —­­ A . /i ............­ . ... ° ' magasak, hogy a forgalmat csökkentsék, a fogyasztást drágitsák, vagy épen a nemzet­közi szerződések létrejöttét­­akadályozzák, a­­­mi miatt elvesztenénk sok külföldi piac­ot és repressáliókat vonnánk magunkra. Ezekből kitűnik, hogy mily bonyolult, fontos kérdések forognak itt fenn, és hogy a pénzügyi szempontok mennyi közgazdasági, sőt nemzetközi érdekkel állanak kapcso­latban. De, mint már volt alkalmunk felemlíte­­a közös jövedelmek fokozása szempontjá­ól, még a fogyasztási adók közössé tétele f­ölmerült. Ez nagy szó. Tisztán pénzügys­zempontból, Magyarország 13, Ausztria 59—1­0 milliójáról van itt szó. Ehhez véve a 12 15 milliónyi közös vámjövedelmet, melyet a mostani forgalom mellett lehet 8—10 millió­val fokozni, 84—98 milliónak az illető or­szágok parlamenti ellenőrzése alól való kivonásáról és egy oly fedezet megterem­téséről van itt szó, melylyel ha a közös kor­mány rendelkeznék, oly könnyen bánnék a delegácziókkal, mintha azoknak alárendelve sem lenne. Tudom én, hogy az alkotmányos ellenőrzést, sőt pénzmegtagadást így is lehet­ne gyakorolni, és a kiadásokkal szemben is lehetne alkalmazni a kellő szigort, de mikor indirekt forrásokat utalványozni és nem krajczáronként előterem­teni, kivetni kell a fedezetet, sem­­miféle alkotmányos testület (még kevésbé az előirányzatot készítő kormány) nem gya­korolja azt a szigort, melyet gyakorol akkor, mikor saját zsebéből kell előszedni a kraj­­czárokat. Már csak e szempontból (melyben egye­sül a takarékosság és alkotmányos ellenőrzés érdeke) sem pártolhatnék ezt az eszmét. Hát még az új közös ügy iránti ellenszenv és a fogyasztási adók törvényhozásának érdeke mennyire ellenzi ezt.­­ De e szempontok fejtegetése most nem Calki Chartorn A harmadik, és legfontosabb kérdés: megmarad e a vámközösség vagy nem, mert ha megszűnik ez, megszűnik a közös jövede­lem és az egész quota fedezéséről magunknak kell gondoskodni. Igaz, hogy az osztrákok ezt lehetetlennek tartják, azt állítják, hogy a vámjövedelem közössége örökre ki van mondva. Hivatkoznak a kiegyezési törvényre. Igaz, hogy a közös költségek fedezetéül már az 1867. 12. törvényczikk említi a vámot. De miután a vámközösség fenn vagy fenn nem tartása mindaddig nyilt kérdés volt, mig az 1867. 16. törvényczikk létre nem jött, igy az ezen törvényben kiszabott 10 év leteltével, ha újabb egyezség létre nem jő, szabad kezet nyerünk a vámban és akkor nem marad közös vámjövedelem ; tehát nem lesz közös fedezet, de azért quóta tarto­zásunkat pontosan lerójuk. Ezekből kitűnik, hogy mennyi kérdés forog fenn a közös budget fedezete fölött, tg­az latban Hát a kiadások! Még nem ösmerjü­k az összegekér­t de azt Teszszük, hogy a monarchia egyik fele sem áll oly fényesen, anyagi szem-­­pontból, hogy a május 9-én összeülendő ház nem csak pénzügyi, de közgazdasági és, net­t azért felszólították az ügynököt, hogy rögtön politikai kérdésekkel áll az most, kapcso­ nyilatkozzék. Az orosz ügynök erre kijelentette, hogy a czár a legkomolyabban azt tanácsolja a felkelők­nek, hogy békét kössenek s a szultán által megígért reformokat elfogadják. A felkelővezéreket kezdetben lehangolta ezen üzenet, végül azonban kijelentették, hogy komolyan fognak e kérdés fölött tanácskozni. Azon ko­m­olyság és határozottság, melylyel a­ deh orosz ügynök ezen nyilatkozatot tette, azon reményt kelti fel, hogy végre a béke műve mégis sikerülni fog. E­közben Dalmáciában a zárai helytartóság egy újabb rendelete hirdettetett ki, mely szerint a felkelőkkel való minden közlekedés szigorúan tilta­­tik a határon túl, s tiltatik egyszersmind nekik élelmi­szereket és ruházatot szolgáltatni. A trebinjei osztrák-magyar alconsul, V­erce­­v­i­c­h a felkelő­ vezérek megérkezését követő napon szintén Suttorinába érkezett, hogy az alkudozásokat a felkelőkkel megkezdje. A felkelők azonban ki­jelentették, hogy kizárólag R­o­d­i­c­h-csal akarnak ez ügyben értekezni. N­i­k­s­i­c erőd élelmezése még mindig nagy nehézségekbe ütközik, daczára annak, hogy a felke­lők beleegyeztek az erőd élelmezésébe Az élelmi­sze­rek ugyanis még mindig Bisanában vannak, s a törö­kök nem képesek azokat vontató állatok és kocsik hiányában Niksicbe szállítani. Mint mondják, Ragusában egy társaság van alakulóban, mely a visszatérő menekültek számára telkeket akar vásár­olni. A szükséges tőke terv sze­rint 10,000 drb 100 frtos részvények által szerez­tetnék be, s ezen összeg a felkelők által amorti­­záltatnék. Nagyon kétséges, vájjon a terv sikerülni fog-e ? A zágrábi »Obzor« Rodics tábornoknak a törökök és a felkelők közötti közvetítő szereplése alkalmából azt kérdi, ki által lett nevezett Rodics a fegyverszünet megkötésére felhíva és meghatalmaz­va. Más részről azonban a fegyverszünet arról győzi meg az »Obz.« czikkíróját, hogy a nemzetközi jog szerint a fegyverszünet által a felkelők hadviselő félnek ismertetik el; ennélfogva Pavlovics és Petko­­vics és csapatjaik többé már nem lázadók, hanem jogegyenlők a törökökkel, s Petkovics és Pavlovics jogegyenlők Mukb­ar basával, mert ők a herczegovi­­nai hadakozó hatóságnak tábornokai. A felkelésnek békés után leendő kiegyenlítésére vonatkozó minden kisérletet hiába­valónak tart. A török nem ígérhet semmit, mert nem tarthat meg semmit. A reformok megadása ismeretlen valami a törökök előtt. Az adónak elengedése, a leégett házaknak felépítése — hiábavaló ígéretek akkor, midőn a szegény török szelvényeit sem válthatja be. A fellekelőknek nincs mitől félniök; a törököt senki sem támogatja többé anyagilag; ígéreteire és szavaira nem ad senki sem­mit. A felkelők bízva saját erejükben, bátran kivív­hatják szabadságukat. — A__ma folyó tárgyalásokról sü­r­­gönyzik a »Test ! Lloydnak« B­é­c­s­b­ő­l. A ma­gyar szakértőket ma reggel 9 órakor az összes itt időző magyar miniszterek fogadták. Az értekezlet 10 órakor kezdődött az osztrák kereskedelmi minisz­tériumban s jelen volttak: a két kereskedelmi mi­niszter, a két előadó s a szakértők. Először is a gyap­­juneműek ügyét tárgyalták, s a magyar szakértők y:-----tim­iyvilprrisan, hog­v az eddigi iparnak. A tárgyalás, a két miniszter elnökleje hugi igen nyugodtan s higgadtan foly és a megegyezés s kiegyenlítés várható. A mai tárgyalásokról estig a következő jelenté­seket vettük: Béca, ápr. 7. (A »Hon« eredeti távirata.) A miniszterek Auerspergnél tanácskoztak. A katona­­beszállásolásról szóló javaslat alapja az, hogy azt a hadügyminiszter fizeti, de a költségmegtérítés fel­emeltetik. E javaslat tárgyalását a hadügyminiszter és a két honvédelmi miniszter folytatja. A többi mi­niszterek Andrássy elnöklete alatt fogják a vám­ügyet tárgyalni.­­ A szakértők kihallgatása megtörtént, az osz­trákok erős védvámosokat hívtak. Bépp. apr. 7. (A »Budapester Corr.« távirata.) A tárgyalás a kereskedelmi minisztériumban 10 órá­tól esti 4-ig tartott: résztvettek Simonyi, Chlumetz­­ky miniszterek, Matlekovics, Salmen, Bazant és Wag­ner osztálytanácsosok , továbbá az osztrák szakér­tők : Strakosch a gyapjúra, Dumba a szérnára, Redlhammer és Brei a gyapotra, s végül a négy bu­dapesti szakértő. A szakférfiak, mindegyik saját, s­zakmájából, elmondák véleményüket. Határozatok természetesen nem hozattak, hanem az osztály­tanácsok, a­mint a szakértők kihallgatása bevégződik, az ügyet újból megbeszélendik. A magyar részről előterjesztett ada­tok helyességét, melyek különben Ausztriából ered­nek, a szakértők mind elismerték. A katonabeszállásolási javaslat fölött a tanács­kozás a hadügyminiszternél 3 óra hosszat tartott. A terjedelmes javaslatnak csak azon pontjai tárgyaltat­tak, melyeket illetőleg differencziák forognak fen. Ma csak néhány pontot intéztek el s a tárgyalások foly­tatása holnapután következik. A hadügyminisztériumban most a költségvetést állítják össze újból a közös minisztertanácsi határo­zatnak megfelelőleg. Az összes követelés, mely ere­detileg 6­­­2 millió plust mutatott föl, valamivel keve­sebb lesz, mint az idénre megszavazott összeg. A bankkérdésben eddig semmi konkrét terve­zet nincs előterjesztve. Bécs. apr. 7. (A »Pester Corr.« távirata.) Az Experfsse a kereskedelmi minisztériumban 10 és fél órától 3 és fél óráig tartott. 1 óráig a gyapjúárukról tanácskoztak. Magyarországot két derék kereskedő Deutsch és Messinger képviseli. Ausztria csupán Strakosch brü­nni gyárost állította elő, úgy hogy a bécsi nagy­­kereskedők fölkérték a magyar szakértőket, hogy az osztrák kereskedelem érdekeit is képviseljék. Az 1868. évi be- és kivitel statisztikai adataira támaszkodva, s a gyártáshoz behozott segédanyagok statiszkájára utalva, a magyar szakértők azon állítás ellen küzdöttek, mintha a gyári termények behozata­la csökkent, s a külföldi concurrentia az osztrák ipart károsította volna. A gyapotsirak fölötti tanácskozásnál Brüll és Pollák budapesti szakértőkkel három osztrák gyá­ros Dumba, Redlhammer és Treu állottak szem­ben. A küzdelem itt ugyanaz volt. Az eredmény csak a két fél minisztereinek és szakhivatalnokainak behatóbb informálásában állhatott. Az értekezlet után a magyar miniszterek és szakértők Wenckheimnál gyűltek össze.­­ A exper­tise ma bezáratott. A két fél miniszterei és Koller közös hadügy­miniszter közt folytatott tanácskozásban, több órai értekezés után a Szende miniszter által beterjesztett ügyek elintéztettek. — Holnap Andrássy elnöklete alatt közös miniszteri conferentiák tartatnak. A „HON“ TÁRCAJA. Az aranyozott kor* Amerikai regény. írták Twain Mark fo Warner Károly Dudley. XXL FEJEZET. (34. Folytatás.) A két lány jó barát lett kezdettől fogva. Ruth­anulmány tárgyát képezte Alicera nézve, ő előtt e­gészen ismeretlen nevelés teremtménye volt, annyira gyermek némely dolgokban, és annyira asszony má­ikban; és Ruth viszont, meg kell vallani, szemügyre lévén Alicet néha nagy komoly szürke szemeivel, csodálkozott azon, hogy mi lehet e leány életczélja, s várjon akar-e valaha másként élni, mint a­hogy ,m­i látja. Mert Ruth alig képzelhette az életet más­­ként, mint úgy, hogy az valamely bevégzett mű elké­szítésére legyen szentelve, és nem volt kétsége az iránt, hogy a­mi őt magát illeti, elvégre minden az általa kiválasztott életpályához fog alkalmazkodni. »Így hát ismered Sterling Fülöpöt ?« mondá Ruth egy nap, midőn a lányok varrásuk mellett ül­tek. Ruth soha nem hímezett, és csak akkor varrt, ha nem kerülhette el. A jó lélek ! »Óh igen, mi régi barátok vagyunk. Fülöp gyakran eljött Fallkillbe, mialatt a collegiumba járt. Egy ízben elbocsátották egy félévre ide.« »Elbocsátották ?« »Igen, valami csíny miatt kicsapták a colle­­giumból. Ő nagy kegyben állott itt. Apa és ő pom­pásan megbarátkoztak egymással. Apa azt mondta, hogy Fülöp tele van bolondsággal, és hogy az mind­untalan ki-ki tör belőle, de fejedelmi jó fiú, és ember válik majd belőle valamikor.« »Gondolod, hogy csapodár volt ?« »Soha nem gondoltam arra, vájjon az volt-e vagy sem«, viszont­ Alice feltekintve. »Feltételezem, hogy mindig szerelmes volt egyik-másik lányba, a­hogy az iskolás fiúk szoktak lenni. Engem szokott volt olykor-olykor titkaiba avatni, és rémitőn el volt csüggedve.« »Mért fordult hozzád ?« folytatá Ruth, »te nála fiatalabb voltál.« »Azt igazán nem tudom. Jó hosszú ideig volt ő a mi házunknál. Egyszer egy mulatság alkalmával a tó mellett Millie húgomat megmente a vízbefulás­­tól, és mi mindnyájan szívesen láttuk őt nálunk. Ta­lán azt gondolta, hogy miután megmente az egyik testvért, a másik segítsen rajta az ő zavarában. Nem tudom.« Tényleg úgy volt a dolog, hogy Alice olyan volt, a­ki mindenkiben bizalmat keltett, mert soha nem árult el senkit, és cserében bő rokonszenvvel szolgált. Vannak szemének, kiket mindnyájan isme­rünk, s kikhez az emberi bizodalom, a szívfájdalmak bajai oly természetesen özönlenek, mint a folyam a csendes tengerbe. Ez a történet nem szól Fallkillről, sem a Mon­tague családról, bár mindkettő érdemes lenne e megtiszteltetésre, és ezen elbeszélésben nem térhe­tünk el, hogy hosszan foglalkozzunk­­ velük. Ha az olvasó meglátogatja a várost, kétségkívül megmutat­ják neki a Montague házat, hol Ruth lakott, a me­zőn átvezető ösvényt, melyen a tanintézetbe járt, és a tisztes kápolnát megrepedt harangjával. A helység kis társaságában igen szerették a quaker-lánykát, és semmiféle jelentékenyebb össze­jövetel vagy kéjkirándulás nem volt teljes, ha ő nem volt jelen. Volt valami ezen szinteg átlátszó és mégis mély jellemben, abban a gyermeki vigságban és öröm­ben, melyet a vele levők társaságában talált és ab­ban, hogy gyakran úgy elmélyedt önmagába, a­mi sohá elfeledhetlenné tette volna őt ott, ha későbbi események nem juttatták volna is emlékezetbe. Alice meglepetésére Ruth oly kedvteléssel neki adta magát a kis városi mulatságoknak, a­mi idegen­­szerűnek tetszhetett nála, ki magas indokokból a ko­moly hivatásnak szentelte életét. Alice eléggé sze­rette a társaságot, gondola, de ezen nem volt semmi vonzó Fallkillben, sem itt azon figyelmetességben, melylyel e társaságban a jólnevelt fiatal emberek részéről találkozni lehetett. Egészen más színben tűnhetett fel a dolog Ruth előtt, mert ő eleinte kí­váncsisággal fogadta annak gyönyöreit, aztán érdek­lődéssel és később állandó odaadással, a­mit ő róla senki fel nem tételezett volna. Összejövetelek, mulat­ságok, csónakversenyek, séták a holdvilágnál, kirán­dulások dióverésre októberben az erdőbe. Alice ki­jelente, hogy ez a mértéktelenkedés valóságos örvénye. Ruth előszeretete, melyet nem igen titkolt, kedves fiatal emberek társasága iránt, kik üres dolgokat fecsegtek, alkalmat adott Alicenak végnélküli incsel­­kedésre. »Úgy tekinted őket, mint ,tanulmány tárgya­kat­, kedves ?« szokta kérdezni. És Ruth a legvidámabban nevetett, és aztán ismét kijózanodott. Arra gondolt tán, várjon ismeri-e önmagát. Ha egy réczét nevelnének fel a Sahara kellő kö­zepében, kétségkívül tudna úszni, ha a Nílusra vinnék Bizonyára nem mondta volna senki, mikor Ruth elhagyta Philadelphiát, hogy annyira és oly boldogan neki adja magát ez életmódnak, mely oly kevéssé volt egyező azzal, a­mi után vágyódni vélt. De senki nem mondhatja meg, mit teend egy nő bi­zonyos körülmények között. Az ok, a­miért beszélj­ . Íróink rendszerint tévesen írják le a nők cselekedeit, abban található, hogy ők azt tétetik velük, amit egy más nőnél adott körülmények között tenni láttak. És ebben nagyot hibáznak, mert egy nő soha nem tesz azt, a­mit már más megtett előtte. Ez a bizonytalan­ság teszi a nőket, regénytárgyul felvéve őket, oly ér­dekesekké önmaguk és mások előtt. Midőn előbbre haladt az évszak, és eljött a tél, Ruth nem nagyon tüntette ki magát mint növendék a tanintézetben, mely körülmény látszólag nem na­gyon aggasztó őt, s kedvtelését sem csökkenté a bensejében feltámadt új adományban. XXII. FEJEZET. ■ Wohl giebt es im Leben kein süsseres Glück, Als der Liebe Geständniss im Liebchens Blick; Wohl giebt es im Leben nicht höhere Lust, Als Freuden der Liebe an übender Brust. Dem hat nie das Leben freundlich begegnet, Den nicht die Weihe der Liebe gesegnet. Doch der Liebe Glück, so himmlisch, so schön, Kann nie ohne Glauben an Tugend bestehn.« Körner. »O ke aloha ka mea i oi aku ka maikai mamua o kaumeki poi a me ka ipukaia.« A tél közepén a Montague házat és az ifjú hölgyek barátait rendkivül érdeklő dolog adta elő magát. Vala pedig ez két fiatalembernek megérkezése nyugatról a Sassacus szállodába. Szokás New-Englandban indus neveket adni a vendéglőknek, nem azért, mintha a megboldogult megsiratott vadon lakói valami különös tehetséggel birtak volna a vendégfogadóság iránt, hanem mivel a harczias név imponált a jámbor utasnak, ki ott a fedél alatt menhelyet keresett, és mivel őt hálára kö­telező a nemes és un­ias pinczér iránt, a­zért megen­­gedte, hogy le nem nyúzott fejbőrrel távozhassák. A két fiatal ember nem volt sem tanintézeti növendék, sem élettani felolvasó, sem életbiztosítási ügynök, mely három foglalatosságon túlmenni sehogy sem tudott a szállodai személyzet, midőn »Sterling Fülöp és Brierly Henrik, Missouri«, neveket olvasó, a vendégek névlajstromán. Ők elég csinos ifjak való­nak, az bizonyos, megbámulták az által, hogy sokat voltak szabad ég alatt, s oly fesztelen nagy urias modor látszott meg rajtuk, mely a vendéglő főpin­­czérét is csaknem alázatossá tette. És ez valóban Brierly urat csakhamar nagy birtokok tulajdonosá­nak tekinti, mint a­kinek rengeteg jövedelmei lehet­nek. Harry úgy mellesleg említést tett nyugati vasúti befektetésekről, szállítási üzletről, s az indiánok te­rületén keresztül alsó Californiába menő vonalról, a­mi arra volt számítva, hogy legkisebb szavát is nagy figyelemre méltassák. »Önöknek kedves városuk s a legkényelmesebb kinézésű vendéglőjük van, melynek New-Yorkon ki­vül tán nincs is párja« , szólt Harry a vendéglőshöz; »mi itt maradnánk pár napra, ha ön tévés szobákat bocsáthatna rendelkezésünkre.« Hány rendszerint minden dologból a legjobbat kapta, akárhova ment, mint az ily fajta ifjak ezt rendszerint kicsinálhatják maguknak ebben az em­berhez alkalmazkodó világban. Fülöp egészen meg lett volna elégedve kevésbé költséges lakással is, ha Harry bőkezűségének ily dolgokban nem lehetett ellentállni. (Folytatása következik.) A bü­n­tetőjavaslat tárgyalása. Az igazságügyi bizottság m­ai ülésében foly­tatta a büntető tör­vény­szék javaslatnak, illetőleg a szabadságbüntetési rendszernél azon indítvány tárgyalását, hogy a bűntetteknél a fegyház és bör­tön kétféle büntetése helyett csak fegyház alkalmaz­­tassék.­­Juhász a fegyház és börtönbüntetés közt nem lát a javaslat szerint semmi jelentékeny különb­séget. A szabadságbü­ntetés egész rendszere tökéle­tesen egyenlő mindkettőnél, s a különbség feállítása ennél fogva nem tekinthető indokoltnak. Nem indo­kolják ezt a tényleges viszonyok sem, miután jelen­leg tulajdonképeni kerületi börtöneink nincsenek. Chorin indítványára szavaz. P­e r­s­z­e 1 miniszter a büntetés igazságos­«UVWMV»­ *”*r * —■*­­ "* OV­W ' * ’ szükségesnek, maguk sem menekülhetnek annak szükségétől, hogy alkalmazásnál fokozatok legyenek, s így végeredményben csak oda jutnak, hogy, név nélkül bár, de középső büntető nemet állítnak fel. A súlyos­ bűnösök legnagyobb része eddig nálunk a fegyházakban állta ki büntetését, s ez reájuk a leg­­súlyosb hatással volt, úgy hogy mindent elkövettek, csakhogy meneküljenek a rettegett fegyházakba való szállítástól. Az egységes felosztás mellett a bizottság kénytelen lenne, hogy igazságos büntetéseket álla­pítson meg, vagy nagyon leszállítná a fegyház­bün­tetés időtartamát, vagy súlyos­ jogsértéseket is vét­ségekké declarálni. Az igazság és méltányosság ér­zetének repugnálna az, hogy pl. a 8—10 hóra elitélt egyén ugyanazon intézetben volna kénytelen kiszen­vedni büntetését, mint a 15 évre vagy egész életére elitélt. A törvényjavaslat nem állít fel semmi újat s nincs rendszer, mely oly rövid idő alatt keresztül­vihető volna, mint ez, mely az államnak is legkisebb megterheltetésével jár. Kéri a javaslat felosztásának elfogadását. H­o­d­o­s­s­y elfogadja a büntettek büntetésének kettős felosztását, mert ez is egy eszköz a büntetések individualizálására, minek üdvös voltát senki se ta­gadhatja, s mert a büntettek közt a közös elnevezés daczára benső különbségek léteznek. Elfogadja azért is, mert a magánelzárás a mi viszonyaink közt egy ideig átalánosan nem lesz keresztülvihető, s nézete szerint a börtönöknél, a fogházaknál tetemesen res­­tringálandó lesz az, mi aztán a büntetések minőségét tetemesen megkülönböztetendi a fegyházakéitól. P­a­u­­­e­r előadó e kérdést csak a czélszerítő

Next