A Hon, 1876. június (14. évfolyam, 126-148. szám)
1876-06-03 / 128. szám
u.128. szám. ATV, évfolyam. Reggeli kiadás: r» Kiadó-Hivata 1 . Barátok tere, Athenaeum épület földszint Előfizetési elíj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................. irt ki. 6 hónapra.......................................... » Az esti kiadás postai különküldéséért fenifizetés negyedévenkint ... » » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1876. Szombat, jun. Szerkesztési iroda s Barátok tere, Athenaeum-épitsi A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás HITA XIV-dik évi folyamára. Félévre................... 12 frt Negyedévre ... 6 frt Egy havi .... 2 frt Eletidtó: Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre postai utalványokat kérünk használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON* kiadó hivatala czim alatt Budapest, Ferencziek tere Athenaeum-épület küldendők. A »HON* kiadó hivatala. Budapest, június 2. A legutóbbi vasúti javaslat. Valószínűleg, az elnapolás előtt fogja a képviselőház azt a két törvényjavaslatot tárgyalni, melyek a keleti vasútra vonatkoznak ; egyik a mostani vonalak megvételéről szól, a másik a brassó-tömösi csatlakozás kiépítésére hatalmazza fel a minisztériumot: mind a kettő, tagadhatatlan, az állam újabb terheltetésével jár, de oly átalános szükségérzetből, illetőleg a törvény és érdekünk oly szoros követelményeiből foly mindenik,hogy habozni elfogadásuk fölött nem is lehet. Ez által jut a magyar állam az első oly vasút birtokába, mely egyenes nemzetközi összeköttetést képez, mégpedig azon irányban, melyre kereskedelmünknek okvetetlen fordulnia kell, ha extensivitásban nyerni akar. Vasútpolitikánk újabb vívmányai tagadhatatlanul közelismerésre találtak, mert azon a téren, melyen legtöbb bonyodalom és ezzel kapcsolatban hitelünkre, forgalmunkra legtöbb veszedelem volt, legtöbb történt arra, hogy forgalmi és hitelérdekeink megmentessenek. Az a kölcsön, melynek felosztásáról és felhasználásáról szóló szerződést mai számunkban közöltük, iíz vasúttársulatunkat mente meg a válságtól és túlterheltetés nélkül tette életképessé anélkül, hogy az állam direkt terheltetésével járna ez; valóban, ha a rentekölcsön előlegül erre fordíttatik, ha segédeszközt nyújt a keleti vasút megszerzésére, a legjobban lesz felhasználva , mert sokkal nagyobb tőkéket ment meg és hitelünk, forgalmunk életérdekeit óvja meg. Ehhez járul a tariftapolitika reformja, melyet csak lehetővé téve, de még biztosítva egyátalában nem látunk a közelebbről létrejött kartell által ; a végre, hogy a magyar állam dominálja forgalmi vonalain a tariftát, szükséges egyfelől törvényhozási intézkedés a kormány jogkörének megszabására, mert az engedélyokmányok különbözősége és ezek különböző magyarázata csak a kartellt tünteték fel alkalmas eszköznek a forgalom könnyítésére és az államérdekek némi megóvására De szükséges mindenekfelett az, hogy az állam önálló nemzetközi vonalak birtokában legyen és ne legyen kénytelen idegen pályáktól kieszközölni némileg a magyar termények számára a versenyképességet. Noha szó sem fér ahhoz, hogy mi e tekintetben mindig hátrányban leszünk, és hogy ha az osztrák vasutak, ha a Dunagőzhajó társulat és a dél-német pályák is, a távolság daczára, versenyképessé teszik, sőt előnybe helyezik a mi terményeinkkel szemben, az orosz és román terményeket, ez a forgalmi vállalatok természetében van, mely azt követeli, hogy minél több forgalmat vonudjanak magukhoz, úgy annyira, hogy ha a magyar állam kiépíti a keleti csatlakozást, ha az egész forgalmat kezébe veszi is, választania kell azon alternatíva közt, hogy vagy vasutai nem fognak szállítmányt kapni, a galicziai és dunai forgalom mellett, vagy neki is versenyeznie kell a keleti szállítmányoknak adandó kedvezményekben a többivel és ekkor azon szemrehányásoknak teszi ki magát, hogy az ország versenyképességét rontja. Pedig bármennyire paradoxonnak látszik, épen e verseny által fog javulni egyfelől tarifa-ügyünk és másfelől versenyképességünk; amaz úgy, hogy az állam a közvetett, illetőleg belföldi forgalom érdekében hatni fog legalább a differentiális tariffák abnormitásainak enyhítésére; tehető ez, anélkül, hogy a nemzetközi forgalomnak adandó kedvezmények megszűnnének, mert a transitot lehet előmozdítani, anélkül, hogy a belforgalom vagy kivitel rontatnék. Igaz, hogy a nemzetközi piacokon mégis hátrányban leszünk, de ezt sem a forgalom elvágásával, sem a vasutak elhanyagolásával meg nem akadályozhatjuk ; míg megfordítva, úgy az államnak, mint magánosoknak jelentékeny hasznot biztosítunk, ha a transitó kereskedést saját vonalainkra tereljük — és a keleti piaczokkal közvetlen összeköttetésbe lépünk. És másfelől, ha egyszer kivertük fejünkből azt a superált gondolatot, hogy mi vagyunk Európa éléskamrája, ha a kereskedelem és ipar terén iparkodunk visszahódítani azt a tért, melyet a világ minden irányában fejlődő nemzetközi versenyben a nyers terményekben vesztünk , akkor hasznunkra válik a keleti csatlakozás, különben nem. Az a vaslogika, mely hajt a vasutak építésére, ösztönöz a nemzetközi összeköttetések biztosítására, az fog, meglehet válsággal, meg lehet anélkül, de okvetetlenül arra kényszerülni, hogy nemzetgazdaságunk szervezetét megváltoztassuk. És bármit beszélnek, ezt nem nemzetközi szerződésekkel vagy vámpolitikával lehet és kell biztosítani; itt a közvetett faktorok csak erőveszteséggel idézhetik elő azt, mit a közvetlen példa, vezetés és cselekvés természetes úton teremt és biztosít. Igen kérlelhetlen törvény az, mely leszorít a nyers termények kizárólagos termeléséről, legalább a nemzetközi forgalom egy részében, nincs az a vasúti vagy vámpolitika, mely a külföld piaczainak parancsoljon és más országok forgalmát föltartóztassa; sőt magában az országban is, ha csak tökéletesen isolálni magunkat nem akarjuk, már az első vasút építése óta bizonyos, hogy nem lehet semmiféle akadálylyal a külföldi versenyt megakadályozni. Itt csak az állam és társadalom egyesült erejével való fejlődés, cselekvés tehet képessé arra, hogy a nemzetközi összeköttetés jav jvunkra váljék, hogy legyen mit kivinnünk azon piaczokra, melyek közvetlenül előttünk vannak és a keleti csatlakozással közelebb jőnek hozzánk. A csatlakozás 1878 közepéig ténynyé válik, az állam maga eszközli azt, igen helyesen, hogy a keleti forgalom egészen kezében legyen. Erre készülnünk kell, hogy tudjunk vinni Romániának gazdasági és gyári iparczikkeket, mert, hogy az hozni fogja nyers terményeit, az kétségtelen. A kis brassó tömösi vonal kiépítésére az 1874-ben Romániával kötött vasúti szerződéssel vagyunk kötelezve, ennek 46 millióra menő költségéből egy millió a folyó évre esik és ezt a kormány állami ingó vagyon eladásából akarja fedezni. Mi szerettük volna, ha az egész költségfedezeti módja előre tudható lenne, hogy tájékozva legyünk a fedezetről. Különben is, az ingóságok értékesítése nagyon prekarius dolog, sokszor csak veszteséggel történhetnek meg, ha okvetetlenül be kellene következnie. Abnban azon tényt, hogy a keleti összeköttetés végre valahára létrejő és azt a szerencsés kombinácziót, hogy azt maga az állam, egy birtokába kerülő nemzetközi vonal kiegészítésére építi, csak üdvözölhetjük ! — Muraköz egyházi visszacsatolása érdekében tegnap conferencziát tartottak az érdekelt egyházfők. Ezen értekezleten a zágrábi s diakóvári érsekek is részt vettek s a prímás elnökök. A conferenczia lényeges eredménye az lett, hogy miután az elválasztás következtében úgy a szombathelyi, mint a horvátországi egyházmegyékben a stallumok száma s az igazgatási költségek változást szenvednek, az érdekelt egyházmegyék felhivatnak, hogy erre vonatkozólag észrevételeiket s indokolt javaslataikat mielőbb terjeszszék be. — Az orosz nagykövet az utóbbi két nap alatt folytonosan dolgozik; s mig a többi nagykövetek Budapest nevezetességeit, szépségeit szemlélgetik, addig Novikov feltűnően visszavonultan dolgozik szobájában, hova Andrássy grófon, Hoffmann oszt. tanácsoson s udvari küldönczökön kívül ki sem mehet be. A nagykövetnek ezen folytonos munkálkodása kapcsolatban van a legközelebb végbement török trónváltozással, mely a diplomaták eddigi terveit mind halomra döntötte, s azok helyett újakat kell alkotniok. Az orosz követ egyike azoknak, kiket a váratlan török trónváltozás rendkívül meglepettDélután Hoffmann nála volt s több órát töltött ott. Holnap a nagykövet Bécsbe utazik. ■— A német nagykövet és titkárja a ma esti vonattal Bécsbe utaznak. — A szabadelvű párt ma esti értekezletét Gorove elnök megnyitván, folytattatott a törvényhatóságok kikerekítéséről szóló tvjavaslat tárgyalása. A tárgyalás megkezdése előtt Horánszky Nándor a jegyzőkönyvben kimondatni kívánja, hogy Heves-Szolnok megyére vonatkozólag az utóbbi értekezlet Szolnokot fogadta el határozatilag székhelyül. Elnöke kijelentést megerősíti. Megkezdetvén a tárgyalás Szomjas József Szabolcs megye érdekében szólal fel, s a Hajdúmegye részére e megyéből elszakított területért Szatmár megyének néhány beszögellő községét és Bereg megyéből Namény városának Szabolcshoz csatoltatását kéré ; ez irányban módosítást nyújtván be. Az értekezlet megmarad előbbi álláspontja mellett, azonban az indítvány benyújtásátnem ellenzi. Következik ajavaslat 2. §-ának tárgyalása, melynél Máriássy Sándor szólal fel, indítványt nyújtván be az iránt, hogy a 16 szepesi város választási censusára vonatkozólag egyenlő kedvezményben részesüljön a királyföldi városokéval, melyeknek eddigi választási jogait a törvény érintetlenül hagyja. Bánó József melegen pártolja az indítványt, különösen ezen városok értelmiségének befolyását és vagyonosságát emelvén ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy a szepesi városok helyzete e tekintetben nem egyenlő a királyföldi városokéval, amennyiben ezekben a most létező census hagyatott meg, míg az indítványozó a szepesi városoknál a census megszorítását, tehát változtatását kívánja, minek ő sem indítványozása, sem védelmezésére nem hajlandó. Az értekezlet erre megtartja a §. szövegét, de nincs kifogása az indítvány benyújtása ellen. Ajavaslat 4. §-a változatlanul elfogadtatik. Az 5-ik §-nál, mely a minisztert a kikerekített tvhatóságok határainak az érdekeltek meghallgatásával való megállapítására hatalmazza fel. Tisza Kálmán mint elnök azon módosítást kívánja beigtattatni, hogy ezen megállapítás még ezen év folytán hajtassék végre. Ez elfogadtatott, valamint a tvjavaslat többi szakaszai is, s ezzel az értekezlet eloszlott. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma d. u. 5. órakor tartott ülésében folytatta a békebíróságról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Folytattatott a 24. §. fölötti vita. Teeszky előadó ajánlja, hogy a békebíró hatásköre rendszerint az egész közigazgatási járásra terjedjen ki. Schmausz ugyanazt pártolja. Hammersberg ismétli múltkori indítváványát, hogy a békebíró területi hatáskörét esetről esetre a törvényhatóság szabja meg. Horváth Lajos, Marsovszky és Bokros az előadó javaslatát pártolván, az elfogadtatik. 25. § Teleszky fölöslegesnek tartja a főváros kivételével a városoknak több békebírói járásra való felosztását. A bizottság megtartja a szöveget. 26 §.-nál elfogadtatik, hogy a községi bíróság illetékességébe utalt ügyek kizárólag azon bírósághoz tartoznak. 27. §. változatlanul elfogadtatik. 28. §. Horváth Lajos szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi és cselédtörvény szabványainak figyelembe vételével újabban alapíttassék meg a tárgyi illetékesség. Hammersperg miután ott, ahol más békebíró nem lesz, bizottság határozata folytán a járásbíró ítélend a kisebb ügyekben is, s miután kimondatott, hogy a városi békebíráknak jogvégzett egyéneknek kell lenniök, a békebirói eljárást 100 főig kívánja kiterjesztetni. Teleszky statistikai adatok alapján elegendőnek tartja, ha a bagatell eljárás maximuma 50 írtban állapíttatik meg. Csemeghy Ausztriára hivatkozva, hol nagyobb személyes garantiák mellett is előbb csak 25 írtig, utóbb 50 írtig terjesztették ki a bagatell eljárást, nálunk merész kísérletnek tartaná magasabb összegig menni. Persze 1 min. nem tartja szükségesnek, hogy a járásbiráktól oly nagy része teendőjöknek vétessék el. Horváth Lajos : a békebirák igen el volnának halmozva, ha 50 írton felül mennénk. A 28., 29. és 30. § ok helyett más szöveget kíván, melyben a perrendtartásra való hivatkozás helyett pontonkint és részletesen soroltassanak elő mindazon ügyek, melyek a békebírói eljárás alá tartoznak. Bokros Horváth indítványát pártolja. A bizottság a szövegezésre nézve Horváth indítványát fogadja el, megtartva az 50 frt maximumot. 31. §: Szilágyi a közs. bíró hatáskörét csak 12 írtig állapítaná meg. Hammersberg 30 írtig terjesztené ki. Bokros 10 írtot is elégnek tart. Horváth Lajos nagyközségben 20 írtig, kis községben 10 írtig állapítaná meg a községi biró illetőségét. A többség a községi birók competentiáját átalában 15 írtig állapítja meg. 32. §. Hammersberg épen a mezei károknál tartja legszükségesebbnek, hogy azoknak helyben a községben legyen bírája, mert e károk most épen a biró távolsága miatt sokkal gyakoriabbak, mint azelőtt voltak. Azért a községi birák competentiáját a mezei rendőri ügyekre is ki kell terjeszteni, azon kivétellel, hogy a kárvallottnak legyen joga vagy a szomszédos község bírójánál vagy a szolgabírónál tenni panaszát. Schmausz és Teleszky ellenzik ezen indítványt. A többség Horváth Lajos indítványára kiterjeszti a községi bíró illetékességét a mezei rendőri követelésekre is azon kivétellel, hogy a károsodottnak jogában álljon a községi biró mellőzésével a járásbiró elé vinni követelését. A 33. és 34. §§-ok elfogadtatnak 35. §. elfogadtatik. 36. §-ban a szolgabiró helyett a járásbiró létetik. 37. § -nál, Teleszky indítványára elhatároztatik, hogy a bírói érdekeltség esetei a törvényben elősorolandók. Továbbá, hogy ily érdekeltség esetében felperes választhat a szomszédos hasonkörű békebírák között. 38 §-nál Szilágyi csak az ingyenes nem jog végzett békebíráknak engedné meg, hogy a bonyolódottabb ügyeket a járásbiró elé utasíthassák. A bizottság Horváth Lajos indítványára az egész @-t kihagyja. Jövő ülés holnap d. u. 5 órakor. A „HON“ TÁRCZÁJA. Az aranyozott kor. Amerikai regény. írták Twain Márk és Warner Károly Dudley. (71. Folytatás.) XLIX. FEJEZET. Co.inne aaő.incTa.io, no He naflo.iro: ó.iecny.io n CKpbLlOCB. iMofére ipa eiye na.« »Aki ije ofereli oübé.« »Kőszénre akadtunk!« így hangzott a sátor ajtaján a felvillanyozó hír, mely Fülöpöt éjnek idején álmából felrezzenté, s pillanat alatt minden álmot lerázott testéről. »Mi! Hol van ? Mikor ? Kőszén ? Mutassa. Milyen minőségű?« Ilyenféle kérdésekben fakadt ki Fülöp, mialatt hirtelen felöltözködött »Harry fiam, ébredjél. Jön a kőszén-vonat. A rétegre akadtunk? Lássuk hát!« A bánya járó feltarta lámpását és egy fekete morzsát kézbesített Fülöpnek. Nem lehetett kétség a dologban, kemény, fényes anthracit volt az, s felszíne úgy ragyogott a világosságban, mint a fényezett aczél. Gyémántnak soha nem volt oly ragyogása Fülöp szemében. Harry magán kívül volt. De Fülöp veleszületett elővigyázata e szavakban lelt kifejezést: »Noss Róbert, hát megbízik ön tökéletesen e dologban?« »Micsoda , hogy bizonyos vagyok-e abban, hogy ez kőszén?« »Ok nem, bizonyos-e a felől, hogy ez a főtelep ?« »No, hiszen igen, mi annak tartjuk.« »Mindjárt kezdettől fogva ?« »Nem mondhatnám éppen, hogy mindjárt elejétől fogva ezt véltük. Nem, eleinte nem hittük. A legtöbb jel meg volt, de nem mind, nem mindnyája, így hát gondoltuk, kissé megtapogatjuk.« »Nos ?« »A réteg meglehetősen vastag, és úgy néz ki, mintha a fő ér lenne — mintha a fő érnek kellene lenni. Aztán kissé lefelé mentünk, s az egész idő alatt jobban mutatott.« »Mikor akadtak rá ?« »Tíz óra tájban.« »Úgy hát mintegy négy óráig tapogatództak ?« »Igen négy óránál valamivel tovább vájtak lefelé.« »Attól tartok, hogy négy óra alatt nem nagyon mélyre haladhattak le — lehetséges volt-e ez ?« »Oh igen, egy nagy rakást kihánytunk, csak vágtuk és hánytuk ki.« »No ez valóban jól biztat, igazán — de a hiányzó előjelek .« »Jobb szeretnék, természetesen, Sterling úr, ha feltalálnék azokat, de én már nem egy jól kitartó bányát láttam nélkülök is feltárni.« »No, az is mond valamit.« »Igen, ott van például az Unió-, az Alabama- és a Black Mohawk tárna — csupa jó egészséges bányák, mint ön tudja — mind éppen olyan volt, mint ez itt, mikor ráakadtunk.« »Na, kezdem könnyebbnek érezni a szívemet Hiszem, hogy megtaláltuk a telepet. Emlékszem, hogy mit hallottam Black Mohawkról.« »Bátorságot veszek magamnak megjegyezni, hogy én elhiszem ezt, s hogy a többiek is úgy vannak vele. Csupa régi munkások ezen ágban.« »Jöjj, Harry, menjünk fel, tekintsük meg a dolgot, csak megnyugvásképen.« Egy félóra múlva viszszatértek önelégülten és boldogan. Már nem alhattak többet ez éjszakán. Pipára gyújtottak, egy darab kőszenet az asztalra tettek s azt úgyszólván gondolataik és eszmecseréjük mágnesévé tették. »Természetes,« szólt Harry, »most egy oldaltárnát fogunk kezdeni s vassíneket húzunk fel a hegyre.« , »Igen, most már nem fog nagy fáradságba kerülni a pénzt rá megszerezni. Már holnap eladhatnak egy szép kerek összegért. Ilyen kőszén, nem is egészen egy mérföldnyire a vasúti állomástól, ez nem csekélység. Szeretném tudni, vájjon Bolton úr inkább eladni vagy a bányát művelni lesz-e hajlandó.« »Oh, művelni,« szólt Harry, »valószínűleg az egész hegy kőszén már, miután ezt elérted.« »De végre mégis kisülhet, hogy csak egy kis réteg,« vélekedek Fülöp. »De az is meglehet, hogy a főér, fogadok, hogy lesz negyven láb vastag. Mondtam én neked mindjárt, megláttam a dolgot, mihelyt a szememet rávetettem.« Fülöp legközelebbi gondolata volt barátainak írni és nekik hírül adni a szerencsét. Bolton úrnak egy rövid üzletszerű levelet írt, olyan nyugodtan, ahogy csak képes volt, hogy kitűnő minőségű kőszenet találtak, de nem mondhatják még meg biztosan, hogy milyen nagy és mély a széntelep. A kutatás még tovább foly. Fülöp Ruthnak is írt, de ámbár e levél tüzes lehetett, nem az égő anthracint hevétől volt tüzes. Nem volt szüksége mesterséges melegre, tollát felheríteni és erélyét meggyújtani, midőn leült, hogy Ruthnak írjon. De be kell vallani, hogy a szavak soha nem jöttek oly könnyen előbb, s ő egy egész órán át képzelődését szabadon engedte ide-oda csapongni. Midőn Ruth ezt olvasá, csodálkozott, vájjon a fiú nem veszté-e el eszét. És csak akkor fedezte fel derültségének okát, midőn az utóirathoz ért: »U. i. Kőszenet találtunk.« Az újság nem jöhetett volna Boltonnak jobb időben. Soha előbb nem volt oly nehéz szorultságban. Egy tuczat terve, melyet a kezében tartott s melynek mindenikéből nagy vagyont lehetett volna csinálni, mind elfonyadt s mindenik csak még valamivel több pénzt igényelt, hogy a befektetett tőkét meg lehessen menteni. Nem volt egy darab jószága sem, mely ne lett volna jelzáloggal terhelve. Még az a darab vadon föld, melyen Fülöp dolgozott, is jelzáloggal volt terhelve, s melynek nem volt nagyobb piaczi ára, mint a mennyi kölcsönért le volt kötve. Korán haza jött az nap , szokás szerint levertem »Attól félek,« mondá nejének, »hogy kénytelenek leszünk eladni házunkat. Nem bánnám magam- ért, de érted és a gyermekekért.« »Ez még a legkisebb szerencsétlenség,« szólt Bolton asszony vidáman, »ha kitisztázhatod magad az adósságoktól és az aggodalomtól, mely felemészt téged , mi megélhetünk akárhol. Tudod, hogy soha sem voltunk boldogabbak, mint mikor sokkal szerényebb tűzhelyünk volt.« »A dolog úgy áll, Margit, hogy az a Bigler Small-féle ügy éppen akkor maradt a nyakamon, mikor már egy unciával sem bírtam el több terhet. Azzal egy újabb hibát követtek el. Tudnom kellett volna, hogy az leendő vége. S a csalók vagy bolondok, nem is tudom, minek nevezzem őket, háromszor akkora összeggel befontok, mint amennyi az eredeti kötelezvényben volt. A biztosíték a kezemben van, de ez jóformán semmit sem ér nekem. Nincs pénzem, hogy valamit csinálhassak a szerződéssel. Ruth ezen szomorú brit nagy meglepetés nélkül ballá. Régótától érezte ő, hogy vulkán felett élnek, mely bármely órában kitörhet. Atyjától élénk észt s mindenre vállalkozni kész bátorságot örökölt, de kevés volt benne azon vérmes véralkatból, mely elvakit a nehézségek és lehető rész kimenetel előtt. Kevés bizodalma volt azon sokféle tervek iránt már a gyermek korától kezdve, melyek atyját zavarából ki, és nagy vagyonra segitni lettek volna hivatva, és mikor idősebb lett, csodálkozott azon, hogy még csak annyira is jól mennek a dolgaik , hogy mentek, és hogy mindnyájan tönkre nem jutottak a sok fényes tervek közepette. Ő csak egy nő volt. A világ üzleti jóllétének mily nagy része pusztán a hitel és üzérkedés bugyboréka, egyik terv elősegítvén a másikat, a felszínen úszni, mely nem jobb nálánál, s az egésznek ki kell menni semmire és zűrzavarrá változni, mihelyt a serény elme, mely azokat létrehozta, nem talál többé tanácsot, vagy mihelyt valamely véletlen hirtelen panicot okoz. »Tán én leszek még valaha a család fenntartója« szólt Ruth, némi vidámsággal. »Ha a városban egy kis házba hurczolkodunk, megengedik nekem, hogy a kapura egy kis ezéget kitétessek: DR. BOLTON RUTH ? Dr. Longstriet asszonynak, tudod, nagy jövedelme van.« »Ki fogja megfizetni a czég költségeit Ruth?« kérdé Bolton. Egy szolga belépett a délutáni postával az irodából. Bolton ur némán átvette leveleit s félt azokat felbontani. Jól tudta, hogy mi foglaltatik bennök — újabb nehézségek, erősebb sürgetés pénz után. »Oh, itt van egy Fülöptől. Szegény fiú, úgy fogom érezni csalódását, mint saját balszerencsémet. Nehéz azt elviselni, mikor az ember még fiatal.« Felbonta a levelet és olvasá. Olvasás közben arcza felderült, és a könnyebbüléstől egy olyat sóhajtott, hogy Bolton asszony és Ruth egyszerre felkiáltottak. »Olvassátok ezt!« kiáltó, »Fülöp kőszénre akadt.« A világ megváltozott egy pillanat alatt. Egy rövid, rövidke mondat előidézte ezt. Nem volt többé zavar. Fülöp kőszenet talált. Ez segélyt jelentett. Ez gazdagságot jelentett. Nagy teher esett le a szívükről. És az egész család hangulata mint egy varázshatalomtól felemelkedett. Jó pénz! Szép pénz ördöge, mily varázsló vagy te! Ruth érezte, hogy ő a háztartásban most már nem nagy jelentőséggel bír, miután Fülöp kőszenet talált, és tán nem volt szomorú, hogy ezt érezte. Bolton úr tíz évvel fiatalabb volt másnap reggel. Bement a városba s megmutatá levelét a tőzsdén. Olyan hir volt ez, melyet barátai örömest meghallgattak. Uj érdekkel viseltettek iránta. Ha a hir meglesz erősítve, Bolton úr megint magasra emelkedhetik. Nem lesz semmi nehézség, megszerezni mindazt a pénzt, amire szüksége van. A pénzpiacz felényire sem látszott oly szorongatónak, mint az előtte való nap volt. Bolton úr igen kellemesen tölté a napot irodájában, s hazamenet uj terveket forgatott elméjében s más régi terveinek kivitelére gondolt, melyeket pénzhiány miatt volt kénytelen elejteni. A napot Fülöp is nem kisebb izgatottságban tölte el. Amint megvirradt, Fülöp postára vitt levelével a hír is elment Iliumba, hogy kőszenet találtak, és nagyon korán kiváncsi nézők jöttek, hogy saját szemükkel láthassák ezt. (Folytatása következik ) A török trónválság és ami azzal összefügg. A mai táviratok sok érdekest tartalmaznak. V. Murád trónralépte már hivatalosan notifikáltatott, eddigi hírek szerint még csak Mac Mahonnak és ha még meg nem történt volna, notifikálva lesz a többi hatalmaknak is mielőbb. Az európai hangulatot visszatükröző sajtóból, ítélve a hatalmak minden nehézség nélkül elismerendik az új szultánt. — Ebben nem is lehet kétség. Hiszen ha egy III. Napóleon, ha a most spanyol trónon ülő »XII-ik Alexibus« elismertetett, nem lehet megvonni azt az elismerést Murádtól. Tehát eddig sem a török fővárosban, sem a török birodalom más részében ellenmozgalom nem merült fel s a trónváltozás hivatalos notifikációjának semmi sem állotta útját. Két igen nevezetes és fontos hír az, hogy Francziaország kitöröltette aláírását a berlini Gortsakoff -féle memorandum alól és arra törekszik, hogy Murádot a reformok önkéntes megadására indítsa. A másik az, hogy Bismarck egészen nem hajlandó teljesen »enyagirozni« magát az orosz politika mellett. E két hírrel teljesen quadra! Disraelinek az angol alsóházban tegnap tett azon nyilatkozata, hogy »a berlini memorandum nem közöltetett még hivatalosan a portával s ennek közlése nem is lesz szükséges.« Ezekből látható, hogy Gortsakoff memoranduma a szambuli események által superálva van és mindjobban háttérbe szorittatik. Európa nyugatán most vagy határozottan ellenszólnak a memorandumnak, vagy lényegesen módosítni akarják, vagy épen elvetendőnek tartják egészen, szabad kezet hagyva az új uralkodónak a reformok megvalósításában, vagy végül agyon