A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)

1876-10-14 / 247. szám

európai diplomáciának bebizonyítni békesze­­retetét, az által, ha e feltételeket nem utasít­ja egyszerűen vissza, mint tévé annyi javas­lattal, mely a porta részéről jött. Törökország annyira megy lojalitásá­ban, hogy e feltételeket nem is mint kategó­­rikus és visszavonhatlan pontozatokat állítja fel, hanem mint kívánságait adja elő. Lehe­tetlen, hogy egyszer már a hatalmak is ha­sonló lojalitással ne fogadják Törökország intenzióit. Nincs is kétség benne, hogy a hatal­mak azon része, (ide számítjuk első­sor­ban monarchiánkat), mely őszintén és komo­lyan törekszik a béke helyreállítására, belátja, hogy ama török »kívánságok« a béke érde­kében fölötte szükségesek. Csak ott, hol a harcz elhúzódását kívánják, lehet szó ama »kívánságok« visszautasításáról. Értjük itt Oroszországot és Szerbiát. De ha öt hatalom összetart s ha Szerbiában erélyes pressiót gyakorol, engedni fognak ezen részről is. — Csak hogy nagyon kétes, váljon elérhető e öt hatalomnak együttes eljárása Oroszországgal szemben. Ha nem érhető el, ha tisztességes garantiák nélkül akarják kierőszakolni a fegy­verszünetet, ha Oroszország nem enged és nem áll rá a feltételekre , akkor vagy a fegy­verszünet nem jö létre, vagy ha létre jön, azzal a hatalmak nem végeztek egyebet egy új sisiphusi munkánál, melynek az euró­pai béke adja meg az árát. Sz. Gy. A beszállásolási törvényjavaslat. Azon fontos javaslat részleteire nézve, mely a katonák szállásolási ügyét lesz hivatva rendezni, a következőket írják nekünk : A katonáknak az egyes polgároknál eddig di­­vatozó beszállásolása, minden nyilvános teher közt A budapesti egyetem. in. Az egyes karok közt utoljára van felemlítve a jogi k­a­r, mely, mint fentebb is említek, igen hiányos s alig két lapra terjedő jelentést adott be, indokolván ezen hanyagságot azzal, hogy szakintéze­tei s gyűjteményei nincsenek, s hogy az egyes tan­szakok csoportosítása s a szigorlatokra s vizsgála­tokra vonatkozó óhajaik az 1874 — 75-ik évben kelt szabályrendeletek alkotásánál figyelembe vétetnek s szén szabályrendeletek még sokkal rövidebb idő óta vannak hatályban, sem hogy azokról megjegyzéseket tehetnének.Mindez kétségkívül igaz, azonban a bölcsé­szeti kar elméleti tantárgyainak előadói oly sok érde­kes részletet közöltek nyolcz év alatt tett tapasztala­taikból, miszerint valóban sajnálnunk lehet, hogy a kar az egyes tanároknak nem nyújtotta meg a mó­dot, hogy ezen irányban óhajaikat elmondják s úgy a miniszter, mint a közönség azokról lehető tiszta képet szerezzen. A jogi kar összesen három pontot emel ki, mint a melyek által az utolsó nyolcz év alatt észlelhető ha­ladást jelezheti. Ezek : 1. Tanárai s tanulói folyton növekvő száma. 1866—67-ben csak nyolcz rendes s hat magántanár volt, 1874 —75-ben már 16 rendes s 7 magántanár. Különösen kiemelendő e tekintetben, hogy az úgy­nevezett specziálkollégiumok száma folytonosan nagy­ban szaporodik. A hallgatóság száma 1867—68-ban 1119 volt, most 1300—1400 közt ingadozik s e szám a jogakadémiák tanrendjének az egyetemével azono­sítása után sem mutat változást. 2. A tanárok tudományos tevékenysége. Erről azonban a jelentés csak átalánosságban emlékszik meg, holott részletes felsorolás sem lett volna fö­lösleges. 3. A tanulók előmenetele. Kitűnik ez abból, hogy az ösztöndíjas jogtanulók száma 83—101 közt ingadozik, hogy évenként 160—200 tanuló menthető fel szorgalma és előmenetele alapján, — hogy mig 1868—69-ben csak 33 egyén avattatott jogtudorrá, most több mint 60, hogy évenkint 6—10 jogtanuló nyer pályadijakat, s hogy végül a leczkelátogatások­­ban is szorgalmasak. Ennyi, a mit a jogi karról megtudunk. Az egyes tanárok működéséről, a jogi s államtudományi ta­nok külön választásának nagy kérdéséről, netán szük-­­ séges új tanszékekről, a bölcsészeti, történeti stb. se­géd­tudományok beillesztéséről nem tudunk meg sem­mit, valamint arról sem, hogy az utóbbi nyolc­ év alatt történt tudományos haladás miben áll s különösen minő tanszékek rendszereztettek újabban, minő nem kötelezett előadások látogattatnak legin­kább, s hogy tétettek-e intézkedések jogi seminárium vagy bármely más czím alatt gyakorló intézetek lé­tesítésére ? A miniszter teljesen elérte ezen jelentés köz­lése által azt, hogy annak hiányosságáért a felelősség magát a kárt éri, azonban mi úgy hiszszük, hogy ezen hiányok pótlását meg kellett volna kísérteni, annyi­val inkább, mert arra elegendő idő volt azóta. De menjünk tovább. A miniszteri jelentés második része azon vál­tozásokat sorolja elő, melyek nem az egyes karokat illetik. Ezen változások adatait nem az egyetem, ha­nem maga a minisztérium (a­mint tudjuk, Szász Károly miniszteri tanácsos, mint rendkívüli munkát) állította össze. Ezen rész négy fejezetre oszlik, az első a tanulmányi rendben történt változásokat, a második a középdanadai tanárképző intézetet, a har­madik az egyetemi tanszékek és a tanárok létszámá­ban történt gyarapodást, a negyedik az egyetemi új építkezéseket tárgyalja. Az elsőt, mint a­melyről már átalános vázlatunkban elmondtuk a legszükségeseb­beket, ezennel mellőzzük. A középtanodai tanár­képző inté­zet tudvalevőleg 1870. máj. 3-kán kibocsátott ren­delettel léptetett életbe. 1870 decz. 5-én kezdte meg működését. Igazgatója eleinte Dr. Nékám Sándor, későbben Bartal Antal lett. Az első évben 18 rendes s 17 rendkivüli tag volt benne. Az 1873/4-ki tanév kezdetével a tudomány- és műegyetemek kebelében fenálló két képezde egyesittetett s ez­óta három szak­osztályból áll u. m. nyelvészet történelmi, mennyiség­­tan - természettudományi és nevelés - oktatástani szakosztályból. Az első szakosztályban 3, a máso­dikban 5 csoport van. A rendes tanulók 400 frtnyi dijat húznak. A képezdei tanárok száma összesen 23. 1873/1-ben volt 24 rendes, 56 rendkivüli hallgató, ezenkívül 40-en az előkészítő tanfolyamamban­ vol­tak. 1874/3-ben volt 19 rendes, 55 rendkivüli hall­gató, az előkészítő tanfolyamot 57-en látogatták. A tanár­képezdei tanfolyamot ez évben 11-en végezték be s ki is léptek az intézetből. A tanári személyzet szaporodását a je­lentés krarok szerint terjeszti elő. A többször említett nyolcz év alatt e szerint a következő új tanárok ne­veztettek ki : 1. A jogi és államtudományi karnál Kerkápoly Károly a politikai tudományok, dr. Lech­­ner Ágost a magyar közjog, dr. Hajnik Imre az egyetemes és hazai jogtörténelem tanszékére , dr. Schnierer Aladár a büntetőjog parallel tanszékére helyettes tanárul, egyúttal az észjog és a jog- és ál­lamtudományi encyclopaedia, dr. Herczeg Mihály a polgári törvényhozás, egyszersmind a magyar ma­gánjog, dr. Sághy Gyula az osztrák polgári jog, egy­szersmind az egyházi és római jog parallel tanszéké­re, dr. Pulszky Ágoston az észjog, és a jog- és ál­lamtudományi encyclopaedia tanszékére, dr. Vécsey Tamás a római jog parallel tanszékére. 2. Az orvosi karnál dr. Korányi Frigyes a gyakorlati belgyógyászat tanárává, dr. Balogh Kálmán a gyógyszertan tanárává, dr. Bókas Já­nos a gyermekgyógyászat rendszeresített tanszékére, dr. Scheuthauer a kórboncttanra, dr. Fodor József a közegézségtanra, dr. Hausmann Ferencz a hasonszen­­vészet rendkívül tanárává, dr. Poór Imre a bőrbeteg­ségekre, dr. Navratil Imre a gégetükrészetre, dr. Bakody Tivadar a különös kór- és hasonszenvi gyógytan rendkivüli tanárává, dr. Plósz Pál az élet- és kórvagytanra s végül dr. Mihálkovich Géza a fej­lődéstanra. 3. A bölcsészeti karnál a római kláss. phil. rendes tanárává Szepesy Imre, a felsőbb neve­léstanra Lubrich Ágost, az aesthetikára dr. Greguss Ágost, az összehasonlító földrajzra dr. Hunfalvy Já­nos, a keleti nyelvekre Vámbéry Ármin, a növény­tanra dr. Jurányi Lajos, a magyar történelem párhu­zamos tanszékére Salamon Ferencz, az altáji össze­hasonlító nyelvészetre dr. Budenz József, a felsőbb természettanra dr. B. Eötvös Lóránt, a műtörténe­lemre dr. Henszlmann Imre, ez indogerman összeha­sonlító nyelvészet rendkivüli tanárává dr. Mayr Aurél neveztetett ki. Végül dr. Hatala Péter volt theologiai tanár a sémi philologia tanszékére a böl­csészeti karba helyeztetett át. Ezen névsor elég ügyesen palástolja azon üzel­­met, mely a régibb időben kortes ezélokból folytatta­tok s mely különösen a jogi karnál oly sok fölösle­ges tanszéknek megteremtője lett, — de nem is akar­juk e kérdést jelenleg szellőztetni. Sok kitűnő férfiú jött be ez után egyetemünkhöz s e rendszer, habár az ország pénztára terhére, átlagvéve mégis egyetemünk emelkedésére szolgált. Hátra van még — s ezzel fejezzük be legkö­zelebb ezen érdekes jelentés ismeretessé — az építke­zésekről s fölszerelésekről szóló tudósítás­ vé­dhetetlen alkalmatlanságánál fogva a legtürhetle­­nebb s azért legnyomasztóbb. A monarchia két kormánya e terben segítend­ő vagy ennek megszüntetésére módot nyújtandó, egyet­­értőleg a közös had- és pénzügyminiszterekkel, az or­szággyűlésnek még ezen ülésszak alatt benyújtandó ja­vaslatot dolgoztatott ki, mely az egyes katonai egyé­nek vagy csapatok által támasztható, de az illeték­­szabályban gyökerező szállás és térhely átengedése iránti követelés jogainak, másrészt a községek és házbirtokosok részéről a teljesítés kötelességének hatását s a méltányosabb kártalanítás mérvét meg­szabja. A törvényjavaslat 20 §-ból álló első fejezeté­­ben az átalános meghatározásokat tartalmazza. Eb­ben elmondatik, mi az állandó és ideiglenes, továbbá az együttes vagy egyenkénti beszállásolás , minő a szabályszerűen épített és berendezett laktanya, s a fióklaktanya , melyek a beszállásolás tárgyai, melyek a mentességi esetek, a katonaság által miként tel­jesítendő a követelés, és a község által miként teljesí­tendő az átengedés, melyek felebbezések, a tisztek, le­génység, lovak stb. az egyes szállásadó által más helyi­ségben és városrészben saját költségén elhelyezhe­­tők-e ; az egyenkénti beszállásolásnál a katonáknak egy hónap eltelte után máshoz átszállásoltatása iránt támasztható követelésnek melyek az alakszerűségei ; a laktanyában markotányosok mily korlátozás közt tarthatók ; továbbá intézkedik a laktanyák adómen­tessége s a hatóság által fizetendő téritmények esz­közlése felől. Az állandó beszállásolásról szóló és összesen 17 §.-t (21—37. §.) magában foglaló különös meg­határozásokat tartalmazó második fejezet ő felsége által 1870-dik évben helyben hagyott állandó béke­elhelyezés foganatosításáról és az elhelyezés változá­sáról akként rendelkezik, hogy katonai részről ne­tán elkövethető önkény meggátlása végett min­den ebeli intézkedésre nézve a honvédelmi miniszter beleegyezése megkívántatik, a honvédségre nézve pe­dig a honv. miniszter egyedül intézkedik. Az állandó beszállásolás, a­mennyiben a szük­séges térhelyekre elegendő állami laktanyák nem léteznének, az egész ország terhe lévén, ennek ará­nyosabb elosztása, illetőleg a katonát tartó községek s egyesek kártalanítása iránt, az országgyűlés külön fog rendelkezni (hihetőleg a vármegyék házipénztá­rairól szóló törvény által.) Havi pénzélvezetében álló katonai egyének, a­mennyiben részükre a katonai igazgatás által ter­mészetben lakás rendelkezésükre nem adatik, az illetékszerű lakpénzt élvezendik, hogy a bérlést ma­guk eszközöljék. Kivételnek vagyis a lakásnak a köz­ség részéről természetben átengedésének csak ott van helye, hol az illető katonai egyén lakást egyáta­­lán nem kaphatna bérbe. Az altisztek és a legénység tiszta fekhelyet, a világítást és fűtést a laktulajdonostól nyerik, kinek tüzét a főzésre használhatják. Ha a tulajdonos szegénysége miatt a tűzhely és főzőedények a katonai igazgatás által adatnak, a hálópénzből bizonyos rész levonatik. A lovak részére lámpással s egyéb szerelvény­nyel ellátott istállók adandók rendelkezésre. A szükséges férhelyek a községi elöljáróságtól a szokásos bérleti határidőben előre követelendők. A község által rendelkezésre bocsátott, de a katonaság által nem használt térhelyekért teljes té­rítés adandó, de a térhelyről a katonaság rendel­kezhetik. Havi pénz élvezetében lévő katonai egyének lakásaiért a térítés ezeknek lakilletőségeik és a köz­ségeknek lakbér-osztályzatuk szerint történik. E végből a tényleges lakbérek 5 évről 5 évre vegyes bizottságok által fognak kipuhatolta­tni, s az átlag meghatároztatni, valamint a községek a bérek magassága szerint osztályozták­». Az osztályok száma jelenleg még nincsen meg­határozva, mert a puhatolást már kész munkálatok a monarchia két kormánya és a közös miniszterek küldötteiből alakulandó vegyes bizottság által még megvizsgálva nincsenek s az osztályozás tervezete el nem készittethetett. Eddig elé 8 osztályzat áll fen. A törvény egyik fő czélja, hogy a katonaság laktanyákba jusson s hogy ilyenek építésére a kedv előmozditassék. A magánháznál beszállásolandó katona után a háló krajcrár tehát nem javittatik, hanem ott, hol szabályszerűen berendezett laktanya (instruktionsmüssige Kasserne) adatik rendelkezésre, minden fej és nap, és éjjel után 6 krnyi fióklakta­nyákban (Schemal oder Noth Kassernen) pedig min­den fej után 35/, 0 kr. fog térítésül adatni. A ló után rendes laktanyában 37/, 0 kr., fióklak­tanyában 22/10 kr. lészen fizetve. A törvény hatálya alatt laktanyául átengedett épületekért, és pedig szabályszerűen újra helyreállí­tott épületért 15 évig egészen újonnan épült házért 20 évig biztosíttatik a fentebb említett térítés. Minden épület, épületrész, bútor, felszerelés gyakorlótér stb. a katonaság részéről csak leltár mellett vétethetik át. A jó karban tartás a tulajdonos kötelessége, de ha e tárgyak a katonaság által visszaadatnának , az elhasználásból származó kopást betudva, oly kar­ban adandók vissza, mint a­milyenben átvétettek. A kárért, kivéve a véletlen esetből, elhaszná­lásból stb. támadtat, a katonai igazgatás felelős s a térítés kötelezettsége alól csak azon esetben mentet­hetik fel, ha be tudja bizonyítani, hogy a kár más oly egyén által követtetett el, kinek vétkéért nem fe­lelős, vagy az a tulajdonost terheli. Ha a község valamely épületet laktanyául át­engedett, a lakosság házaiban lévő férhelyek, beszál­lásolások egészen igénybe vehetők, mert a laktanya férhelyeinek megfelelő mennyiség nélkül hagyandó. Az ideiglenes vagy átkelő beszállásolást illető különös meghatározásokról szóló 3-ik fejezet 18. §. (38—54) foglal magában, melyek szerint a csak egyes községeket érő természetbeni terheknek vala­mely pótfizetés által könyítése felől gondoskodni (házi pénztári törvény) az orszá­­gyűlés van hivatva. Az átkelő katonaság számára az átkelő útvo­nalak a déli és háló állomások meghatározandók, a­mit a közös hadügyminiszter a honvédelmi miniszter­rel egyetértőleg eszközlend. A törvényhatóságok szűkebb vagy bővebb (több szomszédos községből alakítandó) beszállásolási körö­ket fognak szervezni, mely utóbbiak és pedig bizo­nyos sorrend szerint csak akkor veendők igénybe, ha a szűkebb kör nem elégséges az átkelő egymástól el nem maradható katonaság befogadására. A szállás mennyiség követelésének alapját az utazási okmány (Marsh­ Document) képezi, melynek adatai, nagyobb csapat vonulásánál legalább 24 órá­val érkezés előtt a közigazgatási beadvány által a községgel tudatandók. Kisebb csapatmozgalmaknál elég a község elöljáróinak a szálláskészítő általi tudósítása. A katonaság köteles a község által kijelölt és a törvényben megszabott mérvű szállást a tartozékok­kal együtt elfogadni, azonban a parancsnoknak nem szabad oly követelést támasztani, mely az utazási ok­mány határain túl terjed. Csak sürgős esetekben szabad az osztálypa­rancsnoknak a község előleges értesítése nélkül, et­től , de az utazási okmány előmutatása mellett szállást és élelmezést törvényes mennyiségben kö­vetelni. Havipénzt élvezők nejei és gyermekei a férj vagy atya lakását együttesen élvezik, és fejszámuk szerint részükre elegendő bútor is adandó. Ha hivatalos áthelyezés vagy állomás­csere kö­vetkeztében a családtagok a férj és apától elválva kü­­lönk kénytelenek utazni, részükre a szállás és búto­rok kellő arányban szintén átengedendők. Az átkelő tiszt szobájáért fűtésével és bútorza­tával együtt egy nap és éj után, vagy csak egy éj után, és pedig : a. az első 2. és 3-ik lakbér osztályzatba tartozó községekben 35 kr. b. a 4., 5. és 6-ik lakbér osztályzatba tartozó községekben 26 kr. c. a többi osztályzatba tartozó községben 14 kr. fizettetik kártalanitásképen. Ugyanennyi fizettetik netán szükséges irodák­ért, iskola-őrbetegszobákért, raktárakért, börtönök­ért stb. A családtagok után szükségelt bútortöbbletért az a) ponttal jelzett esetben 7 kr, a b) pont szerint 5 kr, a c) pont szerint 3 krajcrár fizettetik minden fej után. Hasonló, de az illettekhez aránylagos ellátásban részesülnek az altisztek családtagjai is. Csapatöszpontosításoknál az alomszalmáról a katonai igazgatás gondoskodik. A trágya annak marad, ki az istállót áten­gedte. Ha szalma helyett falevél vagy egyéb helyszo­kásos pótanyag szolgáltatik alomul, az istállópénzen felül csak fél krajczár, különben egy krajezár adatik egy ló és egy nap után. A tiszthelyettesről lefelé a legénység részére kiszolgáltatandó déli ebédért, a honvédelmi minisz­ter által a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg­­ pedig a törvényhatóságok adatai alapján évenként meghatározandó térítési összeg, mely a lefolyt évben dívott 0,42 kilogram marhahús (nyomtaték nélkül) átlagos árának megfelel, fizettetik. Öt tized áron aluli töredékek figyelembe vé­tetnek, azonban az ennél magasabb töredékek öt tizedül számítandók. Budapest, Pozsony, Kassa, Temesvár, Nagy­szeben, Kolozsvár, Zágráb és Fiume részére az átlag összeg külön állapíttatik meg. Időszaki fegyvergyakorlatoknál és csapatössz­­pontosításoknál, fasátorokban (Barak) átengedett térhelyért ugyanazon térítés adatik, mint a fióklak­tanyákért. Kalauzok és küldönctök az odamenet és visz­­szajövetel minden mértföldje után 200 kvnyi díjt nyernek. A térítési összeg ha a katonaság csak néhány napig időzik a községben, az elöljárónak vagy szállás­­mesternek az eltávozás előtt, hosszabb időzésnél pe­dig minden ötödik napon bélyegtelen átvételi és el­len­nyugtatványok mellett fizettetik. A gyakorló-, lő-, torna-, lovagló-, terek, fürdő­helyek, valamint a lóusztatók átengedése iránti hatá­rozatokat rendező, két §-ból (55 — 56) álló negyedik fejezet szerint az illető térhelyi sat. tulajdon vagy használati jog, ha a barátságos egyesség nem sike­rül a közigazgatási hatóságok által (azért hogy az eljárás gyorsabb legyen, mintha a hosszadalmas, bí­rói itt követtetnék) eszközlendő kisajátítás útján tör­ténik. Bármely földterület akadálytalanul használtat­­hatik, de a művelt földek kímélendők. A fegyvergyakorlatok és összpontosítás bevé­gezte után a valóban okozott haszonveszteség, a föld­­tulajdonos jelenlétében és fölesketett becslők alkal­mazásával, vegyes bizottság által azonnal megállapí­tandó és az esedékes teljes térítés a katonai igazga­tás által, ha lehet barátságos egyezség mellett, de mindenesetre kifizetendő. A még hátralevő 5. §. (57 — 61.) átmeneti s a törvény végrehajtása felőli intézkedéseket tartalmaz. A törvényjavaslathoz függelékek is csatolják. Az első kimutatás a havi fizetést élvező katonai sze­mélyeknek az állandó beszállásolásnál járó szállás illetményeit (a tartozékokkal együtt) tünteti elő. A második kimutatás a legénységnek az állandó beszállásolásnál illetékszerű térhelyeiről, s az istállók­ról, valamint a tartozékokról szól. A harmadik kimutatás az állandó beszáláso­­lásnál a csapatok számára megkivántató iroda, isko­la­őr, felügyelői, börtöni, pénztári, szobaraktárak, kocsiszín és műhely férhelyeket, és ezek berendezését tüntetik elő. A negyedik kimutatás az állandó beszálláso­­lásnál, a beteg katonák elhelyezésére és ápolására megkivántató térhelyekről és egyéb tartozékok­ról szól. Az ötödik kimutatás a katonaszemélyeknek kellő beszállásolásnál járó szállás illetékeit és tarto­zékait mutatja ki. A hatodik a csapatok kiképzésére megkivántató gy­akorló terek, nagyságait tünteti ki á­gasra, erre nézve a vélemények eltérők. Némelyek azt hiszik, hogy ez védelmi czélból történt, míg mások azon nézetben vannak, hogy oda engedtek lehullani minden­féle rondaságot, mig az végre az épület pad­­latát elérte. Azután az egészet megégették. Ilyenek­nek is akadtak hazánkban sok helyütt a nyomára, különösen a Tisza mentében lévő halmokat tekintik ilyeneknek. Valamennyi magyarországi leletet a rézkor jellemzi, jeléül annak, hogy nálunk tulajdonképeni bron­zkor nem volt, minek oka azon körülményben rejlik, hogy Magyarország nem hazája az ónnak, a­mi a bronz előállításához okvetlenül szükséges volt. Ehhez hasonlót csak Irzlandról jegyezhetni fel. Ha­zánkon kívül a svájczi múzeumban található a leg­több rézeszköz. Ez azonban onnan van, minthogy tudvalevőleg hazánkból igen sokat vittek oda. Hozzánk az ón csak csere útján jutott. Hogy mit adtak ennek helyébe, erre nézve eltérők a nézetek. Igen közel fekszik a föltevés, hogy opált v. pedig aranyat, még pedig ez utóbbit Erdély bányái­ból, melyeket már akkor ismertek. Hogy itt csak­ugyan készítettek bronzeszközöket arról tanúskodik az erzsébethfalvi lelet, a­hol is több mint 100 darab bronz sarlót találtak. Azonban a hajdúböszörményi leletben előforduló tárgyakról, mint hogy azok ko­vácsmunkák, melyeknek nyomát itt különben nem találhatni, bizton lehet állítani, hogy azok ideho­zattak. Jellemző azon körülmény, hogy a régi kardok markolatai meglepőleg kicsinyek­, a­mi arra enged következtetni, hogy a bronzkori ember keze sokkal kisebb volt, mint a maié. Ezen sajátság különben a czigányoknál is t­apasztalható. Ugyanis egy férfi czi­­gány keze nem nagyobb, mint egy kisasszony finom bársony keze. A hallgatóság zajos éljenzéssel vett búcsút a tudós előadótól: Weinberger S. Ferencz. A harmadikba úgy gondolom a Barborianum- Protocollumbeli Benkő-féle 105 levél és — ha adha­tó lesz — Sepsi Laczkó Máté Krónikája. A többik­­ről még most bizonyost nem írhatok. Úgy hiszem, ezekbe nem ütközik össze munkásságunk. Ha igen, tudassa velem tisztelt barátom. Én is meg­köszönöm, ha ön vállalata következő kötetei tartalmáról engem értesítene. Teleky munkái egy részének erdélyiek általi kiadását Magyarország — dúsgazdag aristocrátai vájjon nem vennék-e érzékenyen, nem tartanák őket megszégyenitőnek ? Hát oly kimondhatlanul hasznos és tevékeny munkáját a magyar irodalomnak, azon nemes igyekvésben, minő Toldy műveinek egy cso­móban megszerezhetése, mi a magyar irodalomnak valódi disze lenne, nem tartják-e kötelességüknek elősegítni azon végtelenbe terjedő birtokok urai, kik ezekből száz meg százezereket költenek nem Ma­gyarország javára ? Azonban erről majd többet. A tavaszon kissé fölrándulok Pest felé és tovább akkor — ha személyesen nem találkozhatnánk — önhöz tisztelt barátom e tárgyban bizonyosat —szán ohaj­­tatott — írandók. Kutásaim folytán birtokomba jött Illésházynak egy hazafiasan keserű imája 1607-ből — hogy ha talán ez — mit alig hiszek — ön előtt ismeretlen lenne, szívesen kérem velem tudatni, hogy ez eset­ben megküldhessem e kétségkivül önnek is kedves őskori maradványt.« Jó helyre fordult Kazinczy, midőn Toldy mun­kának nemeslelküleg tervezett kiadása iránt Mikó­­nál zörgetett . Halljuk a nemes gróf 1856. decz. 11-ki levelét : »Utósó levelem önhöz — szinte szégyenlem ki­mondani ■— ez év febr. 4-től ment volt el ; ápril vé­ge tájáról történelmi kútfő gyűjteményem II. kötete volt általam megküldve. Kapta-e kérem? Vagy tán mindenik eltévedt? Említett levelem egyik főbb pontja a Toldy mű­vei kiadására vonatkozott, mely tárgyban, Bécsbe menetemkor önnel Pesten találkozva, bővebben érte­kezni remény lettem.. . . Nem történt meg, ön jó­szágán mulatott. Nem is írtam — Ígéretem ellenére — Muzeum-ügyünkkel más egyesületi dolgokkal el­foglaltságom miatt. Teszem most. Ön 1. évi január 19 én kelt levele szerint a föl­­számíthatlan érdemű Toldy műveinek kiadásán dol­gozik s egy kötetet ingyen szándékszik kiállitani. Én nem is merem megkisérteni hazámfiainál — kik­nek jelenleg minden erejét s szűk filléreit színhá­zunk, egyesületeink, legújabban pedig Múzeumunk megalapítása teljesen igénybe veszik — e czélra zör­getni ; de csekély magamat nem foszthatom meg azon örömtől, hogy oly kedves barátomnak, mint ön, oly derék, oly fáradhatlan és termékeny mu­kásságú tudósunk irányábani hazafias és baráti segédkezésében gyönge erőm szerént részt ne vegyek. Bátor vagyok azért — tisztelt barátom — nevezett páratlan érde­mű tudósunk művei kiadhatásának némi elősegítése végett 400 pártot oly bizalmas kéréssel ide zárni, hogy iránta az illető egyátalában ne értesüljön, sem pedig nevem ez incidensből sehol nyilván meg ne említtessék. Használja ön fel annak érdekében, kit én és az egész két hon jobbjai méltán és osztatlanul tisz­telnek, de ön, irányában a barátság legszentebb köte­lességét a legnemesb módon gyakorolja. Ámbár Kazinczy, úgy látszik, Toldy munkáira nézve némileg számított Mikó anyagi támogatására, mégis meg volt lepve, midőn az oly gyorsan, és oly gyöngéden nyujtatott. Midőn Excád — irja 1856 végén — oly nemesen gyöngéd, oly magasztos adománya — mert adni vajmi könnyű, a mik­én­t­­b­e­n van a rejtelem — egy kegyencz óhajtásom léte­­sülését sietteti , nem is képzelte Exczád, hogy cselek­vése, más egyéb tekinteteknél fogva is a legnemeseb­ben alkalmazott jótétemény. — Exczád keble érti a kebel nyelvét, s érteni fogja ez eszmében az áldást, mit a bölcs­ szentlelkü adományozónak én, egy har­madik, mondok, egyelőre. — Igenis, egyelőre. — Mert ne tartson Exczád attól, hogy az ily tetteket ott is úgy kürtöljem, mint szokás : de hogy annak, idejében föl ne dicsekedjem a befejezett mű egyik fő — s kétségen kivül legnemesebben áldozó — alko­tójával , attól sem Exczád parancsa, sem parancsa iránti készségem nem bizándnak eltiltani. — A mely órában Exczád levelét vevém, írtam Toldynak ismé­telve sürgetésemet : szerződjék nevemre a nyomdász­­szál s adja sajtó alá az I. kötetet, elmondván (el­hallgatva az okot) hogy legkisebb késlelkedése en­gem compromittál. — Ő nekem ajándékozá volt munkái egész csomóját, én azon föltétellel fogad­tam el, hogy ő viszont tőlem az összes Auflage-ot vegye ajándékban, s a delicat ember talán ezért ké­sett eddig is a nyomtatás megkezdésével. — Excrád érteni fogja cselekvésemet. Abafi Lajos. A természettudományi estély október 13-án. A tegnap esti felolvasással kezdette meg a ter­mészettudományi társulat 4 havi szünet után nagy népszerűségnek és látogatásnak örvendő estélyeit. A napi­lapok közölték pár nappal ezelőtt, hogy ez al­kalommal Pulszky Ferencz fog a magyarországi ős­leletekről felolvasni, s így a helyek már jó előre el­foglaltattak. Pulszky mindenekelőtt előadó, hogy igen nehéz meghatározni azt, hogy hol van a régé­szet és a természettudomány közötti határ, s így nincs mit csodálkozni azon, hogy ő a régész, a ter­mészettudományi estély alkalmával tart felolvasást. Áttérve a tárgyra, szokott szellemes modorá­ban, elmondja, hogy midőn még a Duna és Tisza partjain a mamuth-k rhinocerosok legeltek, Fran­­cziország és Angliában, a­hol akkor körülbelül lapp­­landi clima lehetett, már emberek éltek, a­miről az abdevillei és angliai barlang­leletek tanúskodnak. Előadó továbbá, hogy a régészet mint tudomány még igen fiatal. Sok helyütt még nincs meg iránta a kellő érdeklődés. Nálunk először a baráthegyi bar­langban létetett Majláth Béla ily czélu ásatásokat 1870-ben. A természettudományi társulat folytatta ez ásatásokat. Ezen ásatások, valamint később b. Nyáry Jenő által eszközölt ásatások alkalmával talált tárgyak a bronzkorba tartoznak. Ezeket követi az úgynevezett csiszolt kőkorszak (Neolith kor), mely korból való eszközök, mindenütt találhatók Európában. Az e kor­ban élt emberek már a földmiveléssel is foglalkoztak, de hogy mi módon művelték ezek földeiket, azt a ré­gészet nem derítheti ki. Ebben azonban segítik a ré­gészt ama tudós utazók, a­kik oly helyen jártak, a­hol még csak a legközelebb múlt időben is a kőkor­ban éltek az emberek. így például a polynesiai szigetek felfedezése alkalmával azt találták, h­ogy az ottani emberek kő­eszközöket használtak. Áttért ezután a czölöpépitmé­­nyekre, melyeket leginkább a Svájczban találnak, a­hol is azok elpusztítását, a tudósok ellenségnek tu­lajdonítják. Czölöpépitményeket Magyarországon is találtak és pedig a Fertő-tavában akadt ilyennek gr. Széchenyi B. a nyomára. Ez építmények hasonlíta­nak az Olaszországban gyakran előfordult úgy neve­zett terra mare-hez. Ezek szintén czölöpre a földtől ölnyi magasra emelt épületek. Hogy miért emeltettek ezek oly ma­ KÜLÖNFÉLÉK. — Deák Ferencz emlékszobrára újabban a mezőtúri takarékpénztár részéről vettünk 22 frtot. Ehhez hozzájárultak : a mezőtúri takarék­­pénztár 10 frttal, Lepsényi István 10 írttal s Lövin­­ger Adolf 2 frttal. — Eddigi gyűjtésünk tehát 653 ft 65 kr, 164 frank, egy ezüst huszas, 2 kolozsvári lövöldei s két erdélyi földtehermentesitési kötvény. — Az orsz. m. kertipar egyesület át­vizsgált alapszabályai nyomán október 15-én d. u. 4 órakor az első orsz. takarékpénztár nagytermében Budapesten tartandó közgyűlésén megalakul és teen­dőit berendezendi, mire nézve a hazai kertészet ér­dekeltjei részvétét kéri az elnökség.­­ Az összes magyarországi protestáns superintendensek,szám­ra tizenegyen, találkoznak a jövő vasárnap Budapes­ten, tanácskozandók b. Baldácsy Antal ajánlata ügyében, ki 26,000 holdnyi birtokát, mérsékelt évdi­­jért átengedni hajlandó az összes magyarországi pro­testáns egyházaknak. A magyar protestánsok összes főpapjai ezúttal gyűlnek először egybe egyetemes ta­nácskozásra.­­ A zürichi »Magyar Egyesület« olvasóhelyisége jelenleg a »Hungária« kávéház épü­letében, Marktgasse 9. szám alatt van, hol minden átutazó hazánkfiát kedves vendég gyanánt fogadja az egyesület. Broncs István, helyettes jegyző. — Farkasvadászat a Bodrogkö­zön. October elsején dr. Sennyey Lajos páczini bir­tokában érdekes kis vadászat tartatott. Az nap dél­után indult a báró, fia és tisztei kíséretében 60, haj­tóval egy nagyobb részt kiszáradt nádas meghajtá­sára,a­melyben a pásztorok jelentése szerint több íz­ben farkasok mutatkoztak. A vadászok egy kis erdő­nek álltak, háttal egy sorban elvonulva, míg a haj­tók a nádast körülállván, megkezdték a hajtást; csakhamar ki is bukkantak a farkasok itt-ott a bo­zótból, a vadászoknak tartván, kik csakugyan három darabot le is lőttek, három pedig erősen megsebe­sülve a nádasba menekült. Egyet a báró maga ejtett el, egyet fia egy tiszttel együtt, egyet egy kerülő. Az el­vesztett három darabot is biztosan meglelik, de az­nap késő lévén már, keresésükre indulni nem lehetett. A hajtók állítása szerint kettő hátra egy oldalra tört ki s igy a hajtásban levő farkasok száma 9-re tehető. Egy megsebzett farkas a földön heverve mardosva védte magát, mig vasvillával agyonszurták ; ordítása messze elhallatszott. Az egész kis vadászat nem tar­tott másfél órát. — Jótékony­ság Bozó Pál sziráki nagy­­birtokos a szegényes viszonyok közt levő hésizgyörki református anyaegyház felsegitésére 500 frtot kéz­besített Sipos Pál, pestmegyei ref. főesperes és fóthi lelkésznek. — Számos hely üresedett meg a főváros számvevőségi hivatalában, üresedésbe jött ugyanis egy 2-ik számfejtő állás 1600 frt évi javadalmazással, egy számfejtősegédi állás (1380 esetleg 1300, vagy 1220 frt évi javadalmazással, egy pénztári tiszti állás (1100 esetleg 980 frt évi javadalmazással) egy 400 frtos gyakornoki, továbbá az igtató hivatalnál egy 980 frtos lajstromozó, a gyámpénztárnál és statiszti­kai hivatalnál egy-egy 400 frtos gyakornoki, végre a mérnöki hivatalnál egy 660 frtos évi javadalmazá­­sú kőfelügyelői állás. A folyamodásokat a tanács ig­­tatójában nov. 15-ig kell beadni. A hivatalos lap an­nak idején bővebb értesítést nyújt. — Igazolványok a kerületi esküd­tek számára. Gyakran megtörtént egy-egy hiva­talból kiküldött két­ esküdttel, hogy ha igénybe kel­lett vennie rendőri segélyt, az illető rendőri közeg a felhívásnak vonakodott eleget tenni s a segélyt leg­többször megtagadta. Ezen kellemetlenség elhárítása czéljából a ker­­esküdtek most igazolványn­yal van­nak ellátva, mely Thaisz Elek főkapitány s Kammer­­mayer polgármester által van láttamozva, s melynek felmutatására minden rendőrközeg s egyéb hiv­­atat­­tal egyén engedelmeskedni tartozik, illetve a felhí­vásnak eleget tenni. — Thiers báróné. Abból az alkalom­ból, hogy Disraeli kineveztetett Beaconsfield lorddá, Thiers egy történetkét mondott el, mely vele és Gui­zot val megtörtént, midőn Lajos Fülöp alatt együtt voltak a minisztériumban, melynek Mortier marsall, trevizói herczeg volt elnöke. Thiers így adta elő : Az első minisztertanácsi ülések egyikén, melyen a ki­rály elnökölt, a marsall egész udvariasan azt kérdé tőlem : »Hogyan van Thiers báróné ?« — »Kitünő­en marsall !« válaszolom én, »de ő nem báróné.« — »Ne mondja«, mondá a marsall, »én azt hivem . . .« — Két vagy három nap múlva ugyanez volt beszé­dük. —■ »Hogyan van a báróné ?« — »Köszönöm, marsall, nem nagyon meg fog örvendeni, hogy ön megemlékezett róla, de ő még mindig nem báróné.« — Mire Treviso herczege igy szólt : »Ez bámula­tos !« — E pillanatban fölkelt Guizot, ki velem szembe ült és szokott komolyságával, de türelmetle­nül igen hangosan ezeket mondá a marsallnak : »Her­czeg ! ha Thiers és én valamit adnánk a czimekre, herczegek lennénk.« — A király e jelenet fölött na­gyot nevetett, és e pillanattól fogva többé nem tu­dakozódott a marsall Thiersné után. — Óriási felrobbantás. A new-yorki kikötőt Long-Island-Lunddal összekötő szűk átjáró­ban, vagyis az úgynevezett pokolkapuban volt szirtes zátony felrobbantásáról most következő részleteket közük. Az illető akna felrobbantása szept. 24-én as

Next