A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-14 / 247. szám
európai diplomáciának bebizonyítni békeszeretetét, az által, ha e feltételeket nem utasítja egyszerűen vissza, mint tévé annyi javaslattal, mely a porta részéről jött. Törökország annyira megy lojalitásában, hogy e feltételeket nem is mint kategórikus és visszavonhatlan pontozatokat állítja fel, hanem mint kívánságait adja elő. Lehetetlen, hogy egyszer már a hatalmak is hasonló lojalitással ne fogadják Törökország intenzióit. Nincs is kétség benne, hogy a hatalmak azon része, (ide számítjuk elsősorban monarchiánkat), mely őszintén és komolyan törekszik a béke helyreállítására, belátja, hogy ama török »kívánságok« a béke érdekében fölötte szükségesek. Csak ott, hol a harcz elhúzódását kívánják, lehet szó ama »kívánságok« visszautasításáról. Értjük itt Oroszországot és Szerbiát. De ha öt hatalom összetart s ha Szerbiában erélyes pressiót gyakorol, engedni fognak ezen részről is. — Csak hogy nagyon kétes, váljon elérhető e öt hatalomnak együttes eljárása Oroszországgal szemben. Ha nem érhető el, ha tisztességes garantiák nélkül akarják kierőszakolni a fegyverszünetet, ha Oroszország nem enged és nem áll rá a feltételekre , akkor vagy a fegyverszünet nem jö létre, vagy ha létre jön, azzal a hatalmak nem végeztek egyebet egy új sisiphusi munkánál, melynek az európai béke adja meg az árát. Sz. Gy. A beszállásolási törvényjavaslat. Azon fontos javaslat részleteire nézve, mely a katonák szállásolási ügyét lesz hivatva rendezni, a következőket írják nekünk : A katonáknak az egyes polgároknál eddig divatozó beszállásolása, minden nyilvános teher közt A budapesti egyetem. in. Az egyes karok közt utoljára van felemlítve a jogi kar, mely, mint fentebb is említek, igen hiányos s alig két lapra terjedő jelentést adott be, indokolván ezen hanyagságot azzal, hogy szakintézetei s gyűjteményei nincsenek, s hogy az egyes tanszakok csoportosítása s a szigorlatokra s vizsgálatokra vonatkozó óhajaik az 1874 — 75-ik évben kelt szabályrendeletek alkotásánál figyelembe vétetnek s szén szabályrendeletek még sokkal rövidebb idő óta vannak hatályban, sem hogy azokról megjegyzéseket tehetnének.Mindez kétségkívül igaz, azonban a bölcsészeti kar elméleti tantárgyainak előadói oly sok érdekes részletet közöltek nyolcz év alatt tett tapasztalataikból, miszerint valóban sajnálnunk lehet, hogy a kar az egyes tanároknak nem nyújtotta meg a módot, hogy ezen irányban óhajaikat elmondják s úgy a miniszter, mint a közönség azokról lehető tiszta képet szerezzen. A jogi kar összesen három pontot emel ki, mint a melyek által az utolsó nyolcz év alatt észlelhető haladást jelezheti. Ezek : 1. Tanárai s tanulói folyton növekvő száma. 1866—67-ben csak nyolcz rendes s hat magántanár volt, 1874 —75-ben már 16 rendes s 7 magántanár. Különösen kiemelendő e tekintetben, hogy az úgynevezett specziálkollégiumok száma folytonosan nagyban szaporodik. A hallgatóság száma 1867—68-ban 1119 volt, most 1300—1400 közt ingadozik s e szám a jogakadémiák tanrendjének az egyetemével azonosítása után sem mutat változást. 2. A tanárok tudományos tevékenysége. Erről azonban a jelentés csak átalánosságban emlékszik meg, holott részletes felsorolás sem lett volna fölösleges. 3. A tanulók előmenetele. Kitűnik ez abból, hogy az ösztöndíjas jogtanulók száma 83—101 közt ingadozik, hogy évenként 160—200 tanuló menthető fel szorgalma és előmenetele alapján, — hogy mig 1868—69-ben csak 33 egyén avattatott jogtudorrá, most több mint 60, hogy évenkint 6—10 jogtanuló nyer pályadijakat, s hogy végül a leczkelátogatásokban is szorgalmasak. Ennyi, a mit a jogi karról megtudunk. Az egyes tanárok működéséről, a jogi s államtudományi tanok külön választásának nagy kérdéséről, netán szük- séges új tanszékekről, a bölcsészeti, történeti stb. segédtudományok beillesztéséről nem tudunk meg semmit, valamint arról sem, hogy az utóbbi nyolc év alatt történt tudományos haladás miben áll s különösen minő tanszékek rendszereztettek újabban, minő nem kötelezett előadások látogattatnak leginkább, s hogy tétettek-e intézkedések jogi seminárium vagy bármely más czím alatt gyakorló intézetek létesítésére ? A miniszter teljesen elérte ezen jelentés közlése által azt, hogy annak hiányosságáért a felelősség magát a kárt éri, azonban mi úgy hiszszük, hogy ezen hiányok pótlását meg kellett volna kísérteni, annyival inkább, mert arra elegendő idő volt azóta. De menjünk tovább. A miniszteri jelentés második része azon változásokat sorolja elő, melyek nem az egyes karokat illetik. Ezen változások adatait nem az egyetem, hanem maga a minisztérium (amint tudjuk, Szász Károly miniszteri tanácsos, mint rendkívüli munkát) állította össze. Ezen rész négy fejezetre oszlik, az első a tanulmányi rendben történt változásokat, a második a középdanadai tanárképző intézetet, a harmadik az egyetemi tanszékek és a tanárok létszámában történt gyarapodást, a negyedik az egyetemi új építkezéseket tárgyalja. Az elsőt, mint amelyről már átalános vázlatunkban elmondtuk a legszükségesebbeket, ezennel mellőzzük. A középtanodai tanárképző intézet tudvalevőleg 1870. máj. 3-kán kibocsátott rendelettel léptetett életbe. 1870 decz. 5-én kezdte meg működését. Igazgatója eleinte Dr. Nékám Sándor, későbben Bartal Antal lett. Az első évben 18 rendes s 17 rendkivüli tag volt benne. Az 1873/4-ki tanév kezdetével a tudomány- és műegyetemek kebelében fenálló két képezde egyesittetett s ezóta három szakosztályból áll u. m. nyelvészet történelmi, mennyiségtan - természettudományi és nevelés - oktatástani szakosztályból. Az első szakosztályban 3, a másodikban 5 csoport van. A rendes tanulók 400 frtnyi dijat húznak. A képezdei tanárok száma összesen 23. 1873/1-ben volt 24 rendes, 56 rendkivüli hallgató, ezenkívül 40-en az előkészítő tanfolyamamban voltak. 1874/3-ben volt 19 rendes, 55 rendkivüli hallgató, az előkészítő tanfolyamot 57-en látogatták. A tanárképezdei tanfolyamot ez évben 11-en végezték be s ki is léptek az intézetből. A tanári személyzet szaporodását a jelentés krarok szerint terjeszti elő. A többször említett nyolcz év alatt e szerint a következő új tanárok neveztettek ki : 1. A jogi és államtudományi karnál Kerkápoly Károly a politikai tudományok, dr. Lechner Ágost a magyar közjog, dr. Hajnik Imre az egyetemes és hazai jogtörténelem tanszékére , dr. Schnierer Aladár a büntetőjog parallel tanszékére helyettes tanárul, egyúttal az észjog és a jog- és államtudományi encyclopaedia, dr. Herczeg Mihály a polgári törvényhozás, egyszersmind a magyar magánjog, dr. Sághy Gyula az osztrák polgári jog, egyszersmind az egyházi és római jog parallel tanszékére, dr. Pulszky Ágoston az észjog, és a jog- és államtudományi encyclopaedia tanszékére, dr. Vécsey Tamás a római jog parallel tanszékére. 2. Az orvosi karnál dr. Korányi Frigyes a gyakorlati belgyógyászat tanárává, dr. Balogh Kálmán a gyógyszertan tanárává, dr. Bókas János a gyermekgyógyászat rendszeresített tanszékére, dr. Scheuthauer a kórboncttanra, dr. Fodor József a közegézségtanra, dr. Hausmann Ferencz a hasonszenvészet rendkívül tanárává, dr. Poór Imre a bőrbetegségekre, dr. Navratil Imre a gégetükrészetre, dr. Bakody Tivadar a különös kór- és hasonszenvi gyógytan rendkivüli tanárává, dr. Plósz Pál az élet- és kórvagytanra s végül dr. Mihálkovich Géza a fejlődéstanra. 3. A bölcsészeti karnál a római kláss. phil. rendes tanárává Szepesy Imre, a felsőbb neveléstanra Lubrich Ágost, az aesthetikára dr. Greguss Ágost, az összehasonlító földrajzra dr. Hunfalvy János, a keleti nyelvekre Vámbéry Ármin, a növénytanra dr. Jurányi Lajos, a magyar történelem párhuzamos tanszékére Salamon Ferencz, az altáji összehasonlító nyelvészetre dr. Budenz József, a felsőbb természettanra dr. B. Eötvös Lóránt, a műtörténelemre dr. Henszlmann Imre, ez indogerman összehasonlító nyelvészet rendkivüli tanárává dr. Mayr Aurél neveztetett ki. Végül dr. Hatala Péter volt theologiai tanár a sémi philologia tanszékére a bölcsészeti karba helyeztetett át. Ezen névsor elég ügyesen palástolja azon üzelmet, mely a régibb időben kortes ezélokból folytattatok s mely különösen a jogi karnál oly sok fölösleges tanszéknek megteremtője lett, — de nem is akarjuk e kérdést jelenleg szellőztetni. Sok kitűnő férfiú jött be ez után egyetemünkhöz s e rendszer, habár az ország pénztára terhére, átlagvéve mégis egyetemünk emelkedésére szolgált. Hátra van még — s ezzel fejezzük be legközelebb ezen érdekes jelentés ismeretessé — az építkezésekről s fölszerelésekről szóló tudósítás védhetetlen alkalmatlanságánál fogva a legtürhetlenebb s azért legnyomasztóbb. A monarchia két kormánya e terben segítendő vagy ennek megszüntetésére módot nyújtandó, egyetértőleg a közös had- és pénzügyminiszterekkel, az országgyűlésnek még ezen ülésszak alatt benyújtandó javaslatot dolgoztatott ki, mely az egyes katonai egyének vagy csapatok által támasztható, de az illetékszabályban gyökerező szállás és térhely átengedése iránti követelés jogainak, másrészt a községek és házbirtokosok részéről a teljesítés kötelességének hatását s a méltányosabb kártalanítás mérvét megszabja. A törvényjavaslat 20 §-ból álló első fejezetében az átalános meghatározásokat tartalmazza. Ebben elmondatik, mi az állandó és ideiglenes, továbbá az együttes vagy egyenkénti beszállásolás , minő a szabályszerűen épített és berendezett laktanya, s a fióklaktanya , melyek a beszállásolás tárgyai, melyek a mentességi esetek, a katonaság által miként teljesítendő a követelés, és a község által miként teljesítendő az átengedés, melyek felebbezések, a tisztek, legénység, lovak stb. az egyes szállásadó által más helyiségben és városrészben saját költségén elhelyezhetők-e ; az egyenkénti beszállásolásnál a katonáknak egy hónap eltelte után máshoz átszállásoltatása iránt támasztható követelésnek melyek az alakszerűségei ; a laktanyában markotányosok mily korlátozás közt tarthatók ; továbbá intézkedik a laktanyák adómentessége s a hatóság által fizetendő téritmények eszközlése felől. Az állandó beszállásolásról szóló és összesen 17 §.-t (21—37. §.) magában foglaló különös meghatározásokat tartalmazó második fejezet ő felsége által 1870-dik évben helyben hagyott állandó békeelhelyezés foganatosításáról és az elhelyezés változásáról akként rendelkezik, hogy katonai részről netán elkövethető önkény meggátlása végett minden ebeli intézkedésre nézve a honvédelmi miniszter beleegyezése megkívántatik, a honvédségre nézve pedig a honv. miniszter egyedül intézkedik. Az állandó beszállásolás, amennyiben a szükséges térhelyekre elegendő állami laktanyák nem léteznének, az egész ország terhe lévén, ennek arányosabb elosztása, illetőleg a katonát tartó községek s egyesek kártalanítása iránt, az országgyűlés külön fog rendelkezni (hihetőleg a vármegyék házipénztárairól szóló törvény által.) Havi pénzélvezetében álló katonai egyének, amennyiben részükre a katonai igazgatás által természetben lakás rendelkezésükre nem adatik, az illetékszerű lakpénzt élvezendik, hogy a bérlést maguk eszközöljék. Kivételnek vagyis a lakásnak a község részéről természetben átengedésének csak ott van helye, hol az illető katonai egyén lakást egyátalán nem kaphatna bérbe. Az altisztek és a legénység tiszta fekhelyet, a világítást és fűtést a laktulajdonostól nyerik, kinek tüzét a főzésre használhatják. Ha a tulajdonos szegénysége miatt a tűzhely és főzőedények a katonai igazgatás által adatnak, a hálópénzből bizonyos rész levonatik. A lovak részére lámpással s egyéb szerelvénynyel ellátott istállók adandók rendelkezésre. A szükséges férhelyek a községi elöljáróságtól a szokásos bérleti határidőben előre követelendők. A község által rendelkezésre bocsátott, de a katonaság által nem használt térhelyekért teljes térítés adandó, de a térhelyről a katonaság rendelkezhetik. Havi pénz élvezetében lévő katonai egyének lakásaiért a térítés ezeknek lakilletőségeik és a községeknek lakbér-osztályzatuk szerint történik. E végből a tényleges lakbérek 5 évről 5 évre vegyes bizottságok által fognak kipuhatoltatni, s az átlag meghatároztatni, valamint a községek a bérek magassága szerint osztályozták». Az osztályok száma jelenleg még nincsen meghatározva, mert a puhatolást már kész munkálatok a monarchia két kormánya és a közös miniszterek küldötteiből alakulandó vegyes bizottság által még megvizsgálva nincsenek s az osztályozás tervezete el nem készittethetett. Eddig elé 8 osztályzat áll fen. A törvény egyik fő czélja, hogy a katonaság laktanyákba jusson s hogy ilyenek építésére a kedv előmozditassék. A magánháznál beszállásolandó katona után a háló krajcrár tehát nem javittatik, hanem ott, hol szabályszerűen berendezett laktanya (instruktionsmüssige Kasserne) adatik rendelkezésre, minden fej és nap, és éjjel után 6 krnyi fióklaktanyákban (Schemal oder Noth Kassernen) pedig minden fej után 35/, 0 kr. fog térítésül adatni. A ló után rendes laktanyában 37/, 0 kr., fióklaktanyában 22/10 kr. lészen fizetve. A törvény hatálya alatt laktanyául átengedett épületekért, és pedig szabályszerűen újra helyreállított épületért 15 évig egészen újonnan épült házért 20 évig biztosíttatik a fentebb említett térítés. Minden épület, épületrész, bútor, felszerelés gyakorlótér stb. a katonaság részéről csak leltár mellett vétethetik át. A jó karban tartás a tulajdonos kötelessége, de ha e tárgyak a katonaság által visszaadatnának , az elhasználásból származó kopást betudva, oly karban adandók vissza, mint amilyenben átvétettek. A kárért, kivéve a véletlen esetből, elhasználásból stb. támadtat, a katonai igazgatás felelős s a térítés kötelezettsége alól csak azon esetben mentethetik fel, ha be tudja bizonyítani, hogy a kár más oly egyén által követtetett el, kinek vétkéért nem felelős, vagy az a tulajdonost terheli. Ha a község valamely épületet laktanyául átengedett, a lakosság házaiban lévő férhelyek, beszállásolások egészen igénybe vehetők, mert a laktanya férhelyeinek megfelelő mennyiség nélkül hagyandó. Az ideiglenes vagy átkelő beszállásolást illető különös meghatározásokról szóló 3-ik fejezet 18. §. (38—54) foglal magában, melyek szerint a csak egyes községeket érő természetbeni terheknek valamely pótfizetés által könyítése felől gondoskodni (házi pénztári törvény) az országyűlés van hivatva. Az átkelő katonaság számára az átkelő útvonalak a déli és háló állomások meghatározandók, amit a közös hadügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg eszközlend. A törvényhatóságok szűkebb vagy bővebb (több szomszédos községből alakítandó) beszállásolási köröket fognak szervezni, mely utóbbiak és pedig bizonyos sorrend szerint csak akkor veendők igénybe, ha a szűkebb kör nem elégséges az átkelő egymástól el nem maradható katonaság befogadására. A szállás mennyiség követelésének alapját az utazási okmány (Marsh Document) képezi, melynek adatai, nagyobb csapat vonulásánál legalább 24 órával érkezés előtt a közigazgatási beadvány által a községgel tudatandók. Kisebb csapatmozgalmaknál elég a község elöljáróinak a szálláskészítő általi tudósítása. A katonaság köteles a község által kijelölt és a törvényben megszabott mérvű szállást a tartozékokkal együtt elfogadni, azonban a parancsnoknak nem szabad oly követelést támasztani, mely az utazási okmány határain túl terjed. Csak sürgős esetekben szabad az osztályparancsnoknak a község előleges értesítése nélkül, ettől , de az utazási okmány előmutatása mellett szállást és élelmezést törvényes mennyiségben követelni. Havipénzt élvezők nejei és gyermekei a férj vagy atya lakását együttesen élvezik, és fejszámuk szerint részükre elegendő bútor is adandó. Ha hivatalos áthelyezés vagy állomáscsere következtében a családtagok a férj és apától elválva különk kénytelenek utazni, részükre a szállás és bútorok kellő arányban szintén átengedendők. Az átkelő tiszt szobájáért fűtésével és bútorzatával együtt egy nap és éj után, vagy csak egy éj után, és pedig : a. az első 2. és 3-ik lakbér osztályzatba tartozó községekben 35 kr. b. a 4., 5. és 6-ik lakbér osztályzatba tartozó községekben 26 kr. c. a többi osztályzatba tartozó községben 14 kr. fizettetik kártalanitásképen. Ugyanennyi fizettetik netán szükséges irodákért, iskola-őrbetegszobákért, raktárakért, börtönökért stb. A családtagok után szükségelt bútortöbbletért az a) ponttal jelzett esetben 7 kr, a b) pont szerint 5 kr, a c) pont szerint 3 krajcrár fizettetik minden fej után. Hasonló, de az illettekhez aránylagos ellátásban részesülnek az altisztek családtagjai is. Csapatöszpontosításoknál az alomszalmáról a katonai igazgatás gondoskodik. A trágya annak marad, ki az istállót átengedte. Ha szalma helyett falevél vagy egyéb helyszokásos pótanyag szolgáltatik alomul, az istállópénzen felül csak fél krajczár, különben egy krajezár adatik egy ló és egy nap után. A tiszthelyettesről lefelé a legénység részére kiszolgáltatandó déli ebédért, a honvédelmi miniszter által a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg pedig a törvényhatóságok adatai alapján évenként meghatározandó térítési összeg, mely a lefolyt évben dívott 0,42 kilogram marhahús (nyomtaték nélkül) átlagos árának megfelel, fizettetik. Öt tized áron aluli töredékek figyelembe vétetnek, azonban az ennél magasabb töredékek öt tizedül számítandók. Budapest, Pozsony, Kassa, Temesvár, Nagyszeben, Kolozsvár, Zágráb és Fiume részére az átlag összeg külön állapíttatik meg. Időszaki fegyvergyakorlatoknál és csapatösszpontosításoknál, fasátorokban (Barak) átengedett térhelyért ugyanazon térítés adatik, mint a fióklaktanyákért. Kalauzok és küldönctök az odamenet és viszszajövetel minden mértföldje után 200 kvnyi díjt nyernek. A térítési összeg ha a katonaság csak néhány napig időzik a községben, az elöljárónak vagy szállásmesternek az eltávozás előtt, hosszabb időzésnél pedig minden ötödik napon bélyegtelen átvételi és ellennyugtatványok mellett fizettetik. A gyakorló-, lő-, torna-, lovagló-, terek, fürdőhelyek, valamint a lóusztatók átengedése iránti határozatokat rendező, két §-ból (55 — 56) álló negyedik fejezet szerint az illető térhelyi sat. tulajdon vagy használati jog, ha a barátságos egyesség nem sikerül a közigazgatási hatóságok által (azért hogy az eljárás gyorsabb legyen, mintha a hosszadalmas, bírói itt követtetnék) eszközlendő kisajátítás útján történik. Bármely földterület akadálytalanul használtathatik, de a művelt földek kímélendők. A fegyvergyakorlatok és összpontosítás bevégezte után a valóban okozott haszonveszteség, a földtulajdonos jelenlétében és fölesketett becslők alkalmazásával, vegyes bizottság által azonnal megállapítandó és az esedékes teljes térítés a katonai igazgatás által, ha lehet barátságos egyezség mellett, de mindenesetre kifizetendő. A még hátralevő 5. §. (57 — 61.) átmeneti s a törvény végrehajtása felőli intézkedéseket tartalmaz. A törvényjavaslathoz függelékek is csatolják. Az első kimutatás a havi fizetést élvező katonai személyeknek az állandó beszállásolásnál járó szállás illetményeit (a tartozékokkal együtt) tünteti elő. A második kimutatás a legénységnek az állandó beszállásolásnál illetékszerű térhelyeiről, s az istállókról, valamint a tartozékokról szól. A harmadik kimutatás az állandó beszálásolásnál a csapatok számára megkivántató iroda, iskolaőr, felügyelői, börtöni, pénztári, szobaraktárak, kocsiszín és műhely férhelyeket, és ezek berendezését tüntetik elő. A negyedik kimutatás az állandó beszállásolásnál, a beteg katonák elhelyezésére és ápolására megkivántató térhelyekről és egyéb tartozékokról szól. Az ötödik kimutatás a katonaszemélyeknek kellő beszállásolásnál járó szállás illetékeit és tartozékait mutatja ki. A hatodik a csapatok kiképzésére megkivántató gyakorló terek, nagyságait tünteti ki ágasra, erre nézve a vélemények eltérők. Némelyek azt hiszik, hogy ez védelmi czélból történt, míg mások azon nézetben vannak, hogy oda engedtek lehullani mindenféle rondaságot, mig az végre az épület padlatát elérte. Azután az egészet megégették. Ilyeneknek is akadtak hazánkban sok helyütt a nyomára, különösen a Tisza mentében lévő halmokat tekintik ilyeneknek. Valamennyi magyarországi leletet a rézkor jellemzi, jeléül annak, hogy nálunk tulajdonképeni bronzkor nem volt, minek oka azon körülményben rejlik, hogy Magyarország nem hazája az ónnak, ami a bronz előállításához okvetlenül szükséges volt. Ehhez hasonlót csak Irzlandról jegyezhetni fel. Hazánkon kívül a svájczi múzeumban található a legtöbb rézeszköz. Ez azonban onnan van, minthogy tudvalevőleg hazánkból igen sokat vittek oda. Hozzánk az ón csak csere útján jutott. Hogy mit adtak ennek helyébe, erre nézve eltérők a nézetek. Igen közel fekszik a föltevés, hogy opált v. pedig aranyat, még pedig ez utóbbit Erdély bányáiból, melyeket már akkor ismertek. Hogy itt csakugyan készítettek bronzeszközöket arról tanúskodik az erzsébethfalvi lelet, ahol is több mint 100 darab bronz sarlót találtak. Azonban a hajdúböszörményi leletben előforduló tárgyakról, mint hogy azok kovácsmunkák, melyeknek nyomát itt különben nem találhatni, bizton lehet állítani, hogy azok idehozattak. Jellemző azon körülmény, hogy a régi kardok markolatai meglepőleg kicsinyek, ami arra enged következtetni, hogy a bronzkori ember keze sokkal kisebb volt, mint a maié. Ezen sajátság különben a czigányoknál is tapasztalható. Ugyanis egy férfi czigány keze nem nagyobb, mint egy kisasszony finom bársony keze. A hallgatóság zajos éljenzéssel vett búcsút a tudós előadótól: Weinberger S. Ferencz. A harmadikba úgy gondolom a Barborianum- Protocollumbeli Benkő-féle 105 levél és — ha adható lesz — Sepsi Laczkó Máté Krónikája. A többikről még most bizonyost nem írhatok. Úgy hiszem, ezekbe nem ütközik össze munkásságunk. Ha igen, tudassa velem tisztelt barátom. Én is megköszönöm, ha ön vállalata következő kötetei tartalmáról engem értesítene. Teleky munkái egy részének erdélyiek általi kiadását Magyarország — dúsgazdag aristocrátai vájjon nem vennék-e érzékenyen, nem tartanák őket megszégyenitőnek ? Hát oly kimondhatlanul hasznos és tevékeny munkáját a magyar irodalomnak, azon nemes igyekvésben, minő Toldy műveinek egy csomóban megszerezhetése, mi a magyar irodalomnak valódi disze lenne, nem tartják-e kötelességüknek elősegítni azon végtelenbe terjedő birtokok urai, kik ezekből száz meg százezereket költenek nem Magyarország javára ? Azonban erről majd többet. A tavaszon kissé fölrándulok Pest felé és tovább akkor — ha személyesen nem találkozhatnánk — önhöz tisztelt barátom e tárgyban bizonyosat —szán ohajtatott — írandók. Kutásaim folytán birtokomba jött Illésházynak egy hazafiasan keserű imája 1607-ből — hogy ha talán ez — mit alig hiszek — ön előtt ismeretlen lenne, szívesen kérem velem tudatni, hogy ez esetben megküldhessem e kétségkivül önnek is kedves őskori maradványt.« Jó helyre fordult Kazinczy, midőn Toldy munkának nemeslelküleg tervezett kiadása iránt Mikónál zörgetett . Halljuk a nemes gróf 1856. decz. 11-ki levelét : »Utósó levelem önhöz — szinte szégyenlem kimondani ■— ez év febr. 4-től ment volt el ; ápril vége tájáról történelmi kútfő gyűjteményem II. kötete volt általam megküldve. Kapta-e kérem? Vagy tán mindenik eltévedt? Említett levelem egyik főbb pontja a Toldy művei kiadására vonatkozott, mely tárgyban, Bécsbe menetemkor önnel Pesten találkozva, bővebben értekezni remény lettem.. . . Nem történt meg, ön jószágán mulatott. Nem is írtam — Ígéretem ellenére — Muzeum-ügyünkkel más egyesületi dolgokkal elfoglaltságom miatt. Teszem most. Ön 1. évi január 19 én kelt levele szerint a fölszámíthatlan érdemű Toldy műveinek kiadásán dolgozik s egy kötetet ingyen szándékszik kiállitani. Én nem is merem megkisérteni hazámfiainál — kiknek jelenleg minden erejét s szűk filléreit színházunk, egyesületeink, legújabban pedig Múzeumunk megalapítása teljesen igénybe veszik — e czélra zörgetni ; de csekély magamat nem foszthatom meg azon örömtől, hogy oly kedves barátomnak, mint ön, oly derék, oly fáradhatlan és termékeny mukásságú tudósunk irányábani hazafias és baráti segédkezésében gyönge erőm szerént részt ne vegyek. Bátor vagyok azért — tisztelt barátom — nevezett páratlan érdemű tudósunk művei kiadhatásának némi elősegítése végett 400 pártot oly bizalmas kéréssel ide zárni, hogy iránta az illető egyátalában ne értesüljön, sem pedig nevem ez incidensből sehol nyilván meg ne említtessék. Használja ön fel annak érdekében, kit én és az egész két hon jobbjai méltán és osztatlanul tisztelnek, de ön, irányában a barátság legszentebb kötelességét a legnemesb módon gyakorolja. Ámbár Kazinczy, úgy látszik, Toldy munkáira nézve némileg számított Mikó anyagi támogatására, mégis meg volt lepve, midőn az oly gyorsan, és oly gyöngéden nyujtatott. Midőn Excád — irja 1856 végén — oly nemesen gyöngéd, oly magasztos adománya — mert adni vajmi könnyű, a mikéntben van a rejtelem — egy kegyencz óhajtásom létesülését sietteti , nem is képzelte Exczád, hogy cselekvése, más egyéb tekinteteknél fogva is a legnemesebben alkalmazott jótétemény. — Exczád keble érti a kebel nyelvét, s érteni fogja ez eszmében az áldást, mit a bölcs szentlelkü adományozónak én, egy harmadik, mondok, egyelőre. — Igenis, egyelőre. — Mert ne tartson Exczád attól, hogy az ily tetteket ott is úgy kürtöljem, mint szokás : de hogy annak, idejében föl ne dicsekedjem a befejezett mű egyik fő — s kétségen kivül legnemesebben áldozó — alkotójával , attól sem Exczád parancsa, sem parancsa iránti készségem nem bizándnak eltiltani. — A mely órában Exczád levelét vevém, írtam Toldynak ismételve sürgetésemet : szerződjék nevemre a nyomdászszál s adja sajtó alá az I. kötetet, elmondván (elhallgatva az okot) hogy legkisebb késlelkedése engem compromittál. — Ő nekem ajándékozá volt munkái egész csomóját, én azon föltétellel fogadtam el, hogy ő viszont tőlem az összes Auflage-ot vegye ajándékban, s a delicat ember talán ezért késett eddig is a nyomtatás megkezdésével. — Excrád érteni fogja cselekvésemet. Abafi Lajos. A természettudományi estély október 13-án. A tegnap esti felolvasással kezdette meg a természettudományi társulat 4 havi szünet után nagy népszerűségnek és látogatásnak örvendő estélyeit. A napilapok közölték pár nappal ezelőtt, hogy ez alkalommal Pulszky Ferencz fog a magyarországi ősleletekről felolvasni, s így a helyek már jó előre elfoglaltattak. Pulszky mindenekelőtt előadó, hogy igen nehéz meghatározni azt, hogy hol van a régészet és a természettudomány közötti határ, s így nincs mit csodálkozni azon, hogy ő a régész, a természettudományi estély alkalmával tart felolvasást. Áttérve a tárgyra, szokott szellemes modorában, elmondja, hogy midőn még a Duna és Tisza partjain a mamuth-k rhinocerosok legeltek, Francziország és Angliában, ahol akkor körülbelül lapplandi clima lehetett, már emberek éltek, amiről az abdevillei és angliai barlangleletek tanúskodnak. Előadó továbbá, hogy a régészet mint tudomány még igen fiatal. Sok helyütt még nincs meg iránta a kellő érdeklődés. Nálunk először a baráthegyi barlangban létetett Majláth Béla ily czélu ásatásokat 1870-ben. A természettudományi társulat folytatta ez ásatásokat. Ezen ásatások, valamint később b. Nyáry Jenő által eszközölt ásatások alkalmával talált tárgyak a bronzkorba tartoznak. Ezeket követi az úgynevezett csiszolt kőkorszak (Neolith kor), mely korból való eszközök, mindenütt találhatók Európában. Az e korban élt emberek már a földmiveléssel is foglalkoztak, de hogy mi módon művelték ezek földeiket, azt a régészet nem derítheti ki. Ebben azonban segítik a régészt ama tudós utazók, akik oly helyen jártak, ahol még csak a legközelebb múlt időben is a kőkorban éltek az emberek. így például a polynesiai szigetek felfedezése alkalmával azt találták, hogy az ottani emberek kőeszközöket használtak. Áttért ezután a czölöpépitményekre, melyeket leginkább a Svájczban találnak, ahol is azok elpusztítását, a tudósok ellenségnek tulajdonítják. Czölöpépitményeket Magyarországon is találtak és pedig a Fertő-tavában akadt ilyennek gr. Széchenyi B. a nyomára. Ez építmények hasonlítanak az Olaszországban gyakran előfordult úgy nevezett terra mare-hez. Ezek szintén czölöpre a földtől ölnyi magasra emelt épületek. Hogy miért emeltettek ezek oly ma KÜLÖNFÉLÉK. — Deák Ferencz emlékszobrára újabban a mezőtúri takarékpénztár részéről vettünk 22 frtot. Ehhez hozzájárultak : a mezőtúri takarékpénztár 10 frttal, Lepsényi István 10 írttal s Lövinger Adolf 2 frttal. — Eddigi gyűjtésünk tehát 653 ft 65 kr, 164 frank, egy ezüst huszas, 2 kolozsvári lövöldei s két erdélyi földtehermentesitési kötvény. — Az orsz. m. kertipar egyesület átvizsgált alapszabályai nyomán október 15-én d. u. 4 órakor az első orsz. takarékpénztár nagytermében Budapesten tartandó közgyűlésén megalakul és teendőit berendezendi, mire nézve a hazai kertészet érdekeltjei részvétét kéri az elnökség. Az összes magyarországi protestáns superintendensek,számra tizenegyen, találkoznak a jövő vasárnap Budapesten, tanácskozandók b. Baldácsy Antal ajánlata ügyében, ki 26,000 holdnyi birtokát, mérsékelt évdijért átengedni hajlandó az összes magyarországi protestáns egyházaknak. A magyar protestánsok összes főpapjai ezúttal gyűlnek először egybe egyetemes tanácskozásra. A zürichi »Magyar Egyesület« olvasóhelyisége jelenleg a »Hungária« kávéház épületében, Marktgasse 9. szám alatt van, hol minden átutazó hazánkfiát kedves vendég gyanánt fogadja az egyesület. Broncs István, helyettes jegyző. — Farkasvadászat a Bodrogközön. October elsején dr. Sennyey Lajos páczini birtokában érdekes kis vadászat tartatott. Az nap délután indult a báró, fia és tisztei kíséretében 60, hajtóval egy nagyobb részt kiszáradt nádas meghajtására,amelyben a pásztorok jelentése szerint több ízben farkasok mutatkoztak. A vadászok egy kis erdőnek álltak, háttal egy sorban elvonulva, míg a hajtók a nádast körülállván, megkezdték a hajtást; csakhamar ki is bukkantak a farkasok itt-ott a bozótból, a vadászoknak tartván, kik csakugyan három darabot le is lőttek, három pedig erősen megsebesülve a nádasba menekült. Egyet a báró maga ejtett el, egyet fia egy tiszttel együtt, egyet egy kerülő. Az elvesztett három darabot is biztosan meglelik, de aznap késő lévén már, keresésükre indulni nem lehetett. A hajtók állítása szerint kettő hátra egy oldalra tört ki s igy a hajtásban levő farkasok száma 9-re tehető. Egy megsebzett farkas a földön heverve mardosva védte magát, mig vasvillával agyonszurták ; ordítása messze elhallatszott. Az egész kis vadászat nem tartott másfél órát. — Jótékonyság Bozó Pál sziráki nagybirtokos a szegényes viszonyok közt levő hésizgyörki református anyaegyház felsegitésére 500 frtot kézbesített Sipos Pál, pestmegyei ref. főesperes és fóthi lelkésznek. — Számos hely üresedett meg a főváros számvevőségi hivatalában, üresedésbe jött ugyanis egy 2-ik számfejtő állás 1600 frt évi javadalmazással, egy számfejtősegédi állás (1380 esetleg 1300, vagy 1220 frt évi javadalmazással, egy pénztári tiszti állás (1100 esetleg 980 frt évi javadalmazással) egy 400 frtos gyakornoki, továbbá az igtató hivatalnál egy 980 frtos lajstromozó, a gyámpénztárnál és statisztikai hivatalnál egy-egy 400 frtos gyakornoki, végre a mérnöki hivatalnál egy 660 frtos évi javadalmazású kőfelügyelői állás. A folyamodásokat a tanács igtatójában nov. 15-ig kell beadni. A hivatalos lap annak idején bővebb értesítést nyújt. — Igazolványok a kerületi esküdtek számára. Gyakran megtörtént egy-egy hivatalból kiküldött két esküdttel, hogy ha igénybe kellett vennie rendőri segélyt, az illető rendőri közeg a felhívásnak vonakodott eleget tenni s a segélyt legtöbbször megtagadta. Ezen kellemetlenség elhárítása czéljából a keresküdtek most igazolványnyal vannak ellátva, mely Thaisz Elek főkapitány s Kammermayer polgármester által van láttamozva, s melynek felmutatására minden rendőrközeg s egyéb hivatattal egyén engedelmeskedni tartozik, illetve a felhívásnak eleget tenni. — Thiers báróné. Abból az alkalomból, hogy Disraeli kineveztetett Beaconsfield lorddá, Thiers egy történetkét mondott el, mely vele és Guizot val megtörtént, midőn Lajos Fülöp alatt együtt voltak a minisztériumban, melynek Mortier marsall, trevizói herczeg volt elnöke. Thiers így adta elő : Az első minisztertanácsi ülések egyikén, melyen a király elnökölt, a marsall egész udvariasan azt kérdé tőlem : »Hogyan van Thiers báróné ?« — »Kitünően marsall !« válaszolom én, »de ő nem báróné.« — »Ne mondja«, mondá a marsall, »én azt hivem . . .« — Két vagy három nap múlva ugyanez volt beszédük. —■ »Hogyan van a báróné ?« — »Köszönöm, marsall, nem nagyon meg fog örvendeni, hogy ön megemlékezett róla, de ő még mindig nem báróné.« — Mire Treviso herczege igy szólt : »Ez bámulatos !« — E pillanatban fölkelt Guizot, ki velem szembe ült és szokott komolyságával, de türelmetlenül igen hangosan ezeket mondá a marsallnak : »Herczeg ! ha Thiers és én valamit adnánk a czimekre, herczegek lennénk.« — A király e jelenet fölött nagyot nevetett, és e pillanattól fogva többé nem tudakozódott a marsall Thiersné után. — Óriási felrobbantás. A new-yorki kikötőt Long-Island-Lunddal összekötő szűk átjáróban, vagyis az úgynevezett pokolkapuban volt szirtes zátony felrobbantásáról most következő részleteket közük. Az illető akna felrobbantása szept. 24-én as