A Hon, 1877. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1877-01-05 / 4. szám
fr Előfizetési felhívás. Olimát X_A7-iik évfolyamára. Lapunk az 1877-ik évben XV-ik évfolyamába lépett. Súlyos és változó körülmények közt tudtuk kiérdemelni és megtartani a nagy közönség bizalmát. Ez lesz törekvésünk ezentúl is, azon sokkal súlyosabb és változóbb körülmények daczára, melyek közt élünk és melyek jövőben hazánkat fenyegetik. Őszintén szabadelvűek, és a biztos, alkotmányos haladás emberei vagyunk és maradunk mindig. Politikánkat a haza érdeke, és soha nem kockáztatandó alkotmánya, haladása vezérlendő mindig. Nem tetszelgünk senkinek ; a nemzet valódi érdekeinek akarunk szolgálni híven, határozottan, őszintén. Hogy lapunk minden oldalról jól legyen értesülve, gyors és pontos tudósításokat hozzon ma végre, mint eddig, úgy ezentúl sem sajnáljuk sem a lelkiismeretes buzgalmat, sem a költséget. Olvasó közönségünk támogatása biztosít, képesít arra, hogy igényeinek lehetőleg megfeleljünk. Lapunk tárczájában folytatni fogjuk Jókai Mór »Egy az Isten« czímű regényét, s az esti lap számára már kész egy fölötte érdekes angol és egy franczia regény. Ezeken kívül színházi bírálat és tanulmányok fogják a tárcza változatosságát emelni. Rendkívüli lapokat adunk mindaddig, mig az események megkövetelik. Félévre . . . Negyedévre Egy hóra . . Az esti kiadás postai különküldéséért fe kifizetés évnegyedenkint................................. Előfizetésre ÜST Külön előfizetési íveket nem küldünk szét, postai utalványokat kérünk használni,melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerülnek. Az előfizetések a »HON« kiadó hivatala czím alatt Budapest,Ferencziek tere, Athenaeum-épület küldendők. Előfizetőinket abban a kedvezményben részesítjük, hogy Jókai Mór »Forradalom alatt irt művei« czimü diszkötésű kötetet, melynek bolti ára 5 frt, megrendelésre 2 forintért megküldjük. A »Hon« kiadóhivatala. 12 frt 6 frt 2 frt 1 frt 4. szám, IV. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1877. Péntek, jan. 5. Szerkeszzttési iroda, Barátok-tere, Atheraeum épült. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint Elítfietési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra............................................̇ írt — ki 6 hónapra................................ 12 » » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként ... 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, jan. 4. Legroszabb esetben. Az osztrákok, illetőleg most még csak a bank emberei és lapjai egészen más alternatívát állítanak föl a bankkérdésben, mint amilyent fölállított a magyar kormány. Ez azt mondja : vagy a dualisztikus bank vagy önálló magyar bank kényszerforgalommal, azok azt mondják, hogy vagy az osztrák bank további uralma — az igazgatóság egy kis módosításával és a jegyforgalom egy részének Magyarországnak ígéretével, vagy a valutarendezés és csak ezután a magyar önálló bank , hogy e két eshetőség visszautasítása után , Magyarország fizetésképtelenségét tüntessék föl rémképnek. Mondanunk sem kell, hogy két ily különböző alapon fölállított alternatívából a logika semmiféle szabálya segedelmével conclusióra jutni nem lehet. Ha tehát a bankkérdésben kiegyezést akarnak létesítni , akkor vagy az alternatívákat kell módosítni vagy egyik félnek kell a másikét elfogadni. És bármily őszinte jóakarattal akarjuk is a kiegyezést, kénytelenek vagyunk ismételni, hogy alternatívánkat sem elejteni, sem fölcserélni, sem lényegében módosítani nem tudjuk. Másfelől az osztrák álláspont egyik ajánlatát Magyarországra nézve épen olyan elfogadhatatlannak tartjuk, amily kivihetetlen az egész monarchiára nézve a másik. Ennek okait elégszer fejtegettük, azt hiszszük, hogy nemcsak Magyarországon, de a monarchiában sem találunk két szakembert sem, ki ha komolyan megkérdeztetnék : mikor lesz meg az a magyar bank, melyet most a valutarendezésről föltételeznek? azt ne mondja, hogy egy fél- vagy talán egy egész évtized alatt semmi esetre sem. Ha tehát ettől föltételezik a magyar bank létesíthetését , akkor jobb, ha őszintén beszélnek és kérik az osztrák bank kiváltságának 5—10 évre való meghosszabbítását, amiért mindenik törvényhozáshoz már régen lehetett volna folyamodni, ha egyátalában lett volna kilátás, hogy ez így elfogadtatik — Magyarország részéről. Akkor nem lett volna bankkérdés és maga az a tény, hogy az osztrákok soha sem fogták föl azt így eddig, bizonyítja a terv absurditását. Márpedig az a terv, melyet az osztrák bank emberei terjesztenek , egy új kiadása az osztrák bank kiváltságának, ennek egységes igazgatósága, ennek korlátlan centralistikus hatalma az érczalap, jegyforgalom, hitelengedélyezés, kamatpolitika fölött semmiben sem változnék az által, hogy lenne 12 magyarországi igazgatósági tag vagy meg lenne ígérve Magyarországnak, hogy megkapja a jegyforgalom harmincz százalékát, ha az igazgatóság ennek szükségét belátja ; mert az ő belátásának senki más ura nem lehet , és iz a helyzet semmiben sem változnék ; mert most is jöhet olyan bona hozája az osztrák bank igazgatóságának, hogy magyarországi fiókjainak utalványozza jegyforgalma 30 százalékát. Mi bizony nem vagyunk szerelmesek a dualisztikus bank eszméjébe, elfogadtuk azt, mint fivnedienst a kibontakozásra, printe, minimumot igényeink ideiglenes kielégítésére , mert ha egyszer rendezve van a valuta, akkor nem kérdés többé az önálló magyar bank, sőt csinálhat olyant Csehország és Morvaország ép úgy, mint most akár Ausztria egymaga. Sőt annak a dualisztikus banknak külső szervezetéhez , banktechnikai (hogy ezen ominosus kifejezéssel éljünk) felosztásához, beosztásához nem is ragaszkodunk ; tessék helyébe kartellbankokat vagy egy más szervezetű dualisztikus bankot ajánlani, tessék a jegyforgalom összege és fedezete iránt, az igazgatóságok vagy választmány összeállítására nézve más, jobb tervet ajánlani, mely a hitelszükségeknek vagy üzletsoliditásnak, ha kell, a jegyegységnek és valutaérdekeknek jobban megfelelő örömmel bocsátkozunk bírálatába, sőt alkalmilag, tisztán a banktudomány és praxis szempontjából, a régi vagy új tervekhez mi is tudunk javításokat proponálni. És ha tisztán hitelügyi, bankpolitikai szempontból fognák fel az osztrákok a dolgot, csakis ilyen szempontból kellene, hogy harczoljanak a dualisztikus bankterv ellen, s ekkor könynyen segíthetnénk mi is nekik, javítni azt. De épen azt bizonyítja, hogy ők csinálnak politikai kérdést belőle, mert harczolnak egyenesen a dualisztikus eszme ellen, el nem fogadhatják a két igazgatóságot, pedig ezek hatásköre a bankpolitikába nem vág, és a hitelengedélyezésre több garanciát nyújtanak, mint egyes fiókok; harczolnak a választmány magyarországi tagjai ellen, mintha a részvényesek által való kétfokú választás nem nyújtana elég biztosítékot arra, hogy bárkik legyenek azok, a bank érdekeit fogják előmozdítani; irtóznak attól az eszmétől, hogy az érczalap egy része Budapestre vitessék, pedig, míg kényszerforgalom van, épp úgy pecsét alatt áll az itt, mint ott, a bankigazgatóságokra nézve hozzáférhetlenné lévén téve és ha a kényszerforgalom megszűnik, és úgy rendelkezik a fölött minden egyes ember, ki jegyet praesentál, mint akár a központi választmány. Tehát az osztrákok fő kifogásait sehol bankügyi érvekkel támogatni nem lehet, azok mindenütt politikai háttérből indulnak ki. Márpedig nekünk, épen hitelügyi érdekeink megvédése parancsolja, hogy vagy ne fogadjunk el semmi közösséget ez ügyben , vagy csak olyant, mely legalább legégetőbb szükségeinket kielégíti — ezért kell nekünk külön igazgatóság, ezért befolyás a központi vezetésbe, ezért a jegyforgalomnak legalább harmincz százaléka, ezért az érczalap egy része, mely utóbbi, kényszerforgalom alatt — elismerjük — inkább csak morális, mint reális biztosíték. Ezért mondjuk, hogy a bankterv e négy főpontja képezi reánk nézve a lényegest; ezt »lemorzsolni« nem engedjük; ha ezeket elfogadják, alkuszunk, különben nem. És ha nem alkuszunk, ne gondolják, hogy fizetésképtelenek leszünk, ne gondolják, hogy csak a bukás várakozik reánk. Magyarország bankjegyforgalma oly haszonnal jár, hogy kényszerforgalom mellett is, (sőt még inkább) elvállalji, *- LulM Ukozó, vagy ha ezekkel nem sikerülne a bankalapítás, lehet államjegyet nyomni vagy állambankot is alapítani. Jó üzlet és higgadt pénzügyi politikával, mindez kár nélkül megtehető. Sőt vigyázzanak Bécsben, mert ha fizetéseinket beszüntetni kellene, azt kénytelenek lennénk épen azon kiadásokkal kezdeni, melyek Ausztriát érdeklik. De biztosíthatjuk az osztrákokat, hogy erre nálunk nem gondol senki, hanem egész lelkiismeretességgel fognák teljesítni kötelességünket, még azok iránt is akik szeretnének, propter certum quomam , fizetésképtelenséggel rémízgetni minket. És arról is biztosíthatunk mindenkit, amit illet, hogy nem csak a Tiszakormány nagy többsége ragaszkodik ez állásponthoz , hanem nincs sem a parlamentben, sem azon kívül párt, mely ennél tovább menve, kevesebbet is keresztül vinni is képes lenne. Még az eddigi concessiókra is a Tisza-kormány morális ereje kelle, és hogy hiú dicsekvést mondani ne láttassunk: őszintén felszólíthatjuk akár Sennyeyt és pártját, akár a független szabadelvűeket: akarnának vagy tudnának-e ennél tovább menni és egy osztr. banktervet keresztül vinni akár ezen, akár más parlamenten ? Azt hiszszük nem. Mert annak, ki erre vállalkoznék, számolnia kellene nem csak az ország közvéleményével, de egy oly ellenzékkel is, melyben Tisza és pártja is helyet foglalna. Mert ennek erkölcsi kötelessége volt addig menni a concessiókban, a mig az ország érdekeit azokkal megegyezőknek tartá, ez a monarchia és haza iránti lelkiismeretbeli kötelesség volt; csak gyengét ragad el a hatalom és többség; az erőset épen a legkellemetlenebb kötelességek teljesítésére hajtja, így tett a Tisza-kormány és pártja. De épen azért kötelességük ezeknek azonnal állást foglalni az oppositióban és küzdeni egész erővel, mihelyest valaki a concessiókban az ország érdekein túl akar menni. Akkor elhallgatniok nem szabad, mert ez erkölcsi cinkosságukat jelentené. És szeretnék látni azt a kormányt, mely ezen vagy más parlamenten, most egyhamar, megmérkőznék egy ilyen ellenzékkel! Olyan nincs. Jó lesz ezt is megfontolni. — A belügyminiszter valamennyi közigazgatási bizottsághoz a következő kérdést intézte : Várjon a közigazgatási bizottságok államhivatalnok tagjainak, nevezetesen a királyi államépítészeti hivatalt ellátó mérnöknek, a tanfelügyelőnek, a királyi ügyésznek és a posta- és távirdai igazgatónak ki van hivatva helyettest rendelni az esetre, ha őkakadályozva vannak a közigazgatási bizottságban való megjelenésben ? s várjon a kirendelt helyettesek minden ügyben avagy pedig csak a saját szakkörüket illető tárgyakban bírnak-e szólás- és szavazati joggal ? Erre nézve a m. kir. minisztertanács megállapodása alapján tudomás végett értesíti a belügyminiszter a közigazgatási bizottságot, hogy a törvény szerint határozott kijelentése, részint egyes rendelkezéseinek analógiájához képest, a királyi adófelügyelőt kivéve, ki a törvény kivételes intézkedése szerint maga gondoskodik helyetteséről, a közigazgatási bizottság többi államhivatalnok tagjainak, u. m. a kir. államépítészeti hivatalt vezető mérnöknek, a tanfelügyelőnek, a kir. ügyésznek és a posta- és távirdai igazgatónak helyettesét csakis az illető szakminiszter nevezheti ki, ezen helyetteseknek azonban a közigazgatási bizottságban csakis az esetben van szólási és szavazati joguk, ha az, kit helyettesíteni hivatvák, távol van és csak saját szakkörükhöz tartozó ügyekben, a melyek-ben, mint eioaacif szerepemen, onpenx ertexven, nogy az 1876. VI. t. ez. 55. fjának a kir. ügyészek helyettesítésére vonatkozó külön rendelkezése a fentebbiek által nem érintetik. A „HON” TÁRCZÁJA Lesage. (Rogeard előadása.) A komoly dolgokról a mullatatóra, Montesquieuről Lesagera tért át Rogeard. Lesage a franczia vígjáték és regényirodalom egyik megteremtője és a franczia szellemnek egy nagy veszélytől való megmentője volt. A 18-ik század kezdetén a franczia irodalmat megrontással fenyegető az úgynevezett »szép szellem« vagy szellemesség, a belle esprit, mely a középszerű és kistehetségek uralmával, jön uralkodóvá. Ez alá sülyesztette volna az irodalmat, ha attól meg nem szabadítja három tényező. Először: néhány nagy szellem keletkezése, mint Montesquies, Buffon, Voltaire; másodszor: némely írónak a 17-ik század nagy irodalmához való hagyományos ragaszkodása ; harmadszor: a közszellem, a »mindenki« szelleme, mely a filosófia és kritika uralmának tört utat. Ezek menték meg a 18 ik század irodalmát a sülyedéstől, a józan eszet a belle esprittől és ez lett e század dicsősége. Lesage e tényezők közül a másodikhoz tartozik. Ő a 17-ik század nagy irodalmához hagyományos hűséggel ragaszkodik. Születésére, művei jellemére, irályára nézve különben is e századhoz tartozik , csak művei jelentek meg a 18-dik században. Alain René Lesage 1668-ban született a Bretagneban, Rhuys félszigeten, egy ügyvéd fia volt, de 14 éves korában már árvaságra jutott, és gyámja kis vagyonát elpazarolta, tehát szegény volt; mint ilyen végezte tanulmányait Vannesban a jezsuitáknál és azután az adóbérlőknél nyert alantas foglalkozást. Ezek nagy szerepet játszanak életében és műveiben. Ezek, a 14-ik század óta gyűlölve voltak a franczia nép által , mintegy hatvanan bírták bérbe egész Francziaország adóját fix összegben és e czimen 2—3 akkora összeget behajtottak a népen. Ezért, főleg a 18-ik században, midőn visszaélésük tetőpontra hágott, gyűlölet tárgyai voltak. És Lesage, ki őket közelről tanulmányozta, színműveiben gúnytárgyává tette őket. Csakhamar elhagyta állását és Párisba ment jogot, filosófiát hallgatni, hol D an ch e t utján sok ismeretséget köt, fordít görög írókból, Lyon abbé utján pedig a spanyol irodalommal ismerkedik meg és ebből fordít vagy dolgoz át szabadon igen sokat. Átalában meg lehet jegyezni, hogy a franczia irodalom a különböző századokban különböző külbefolyások alá került. A 16-dik században egészen az olasz irodalom hatása alatt van ; a 17-dik században a spanyol irodalom jut befolyásra, a 18-dik században pedig angol befolyás kerül felül. Csak azzal a különbséggel, hogy míg a 17-dik században a külbefolyás inkább a formára hat, a 18 dikban az angol irodalomból inkább csak a filosófiai és politikai eszméket veszik át. Lesage : a Corneille által is használt bányát, a spanyol irodalmat használta fel; sőt azt mondják, hogy Lyon abbétól, ki ez irodalomba bevezette, kapott egy kéziratban levő spanyol írót és ettől kölcsönözte volna az ő »Gil Blas«-át. Lesage 25 éves korában egy magas rangú nővel köt szívviszonyt, ki, mint mondják, vagyonát is megosztá vele. Már ez nem hihető, mert ő birt azzal a makacs, breton büszkeséggel, mely meg nem alázza magát. Három gyermeke volt, kettő közülök színész lett. Egyik fia Boulogne sur Marneban nagyon jó kedélyű kanonokká lön, ki jól élt, ösmerte az irodalmat és vénségére atyja is nála húzta meg magát. Nagyobbik fia, Montmenil tehetséges színész volt és atyja vígjátékaiban kitűnően játszott. Úgy, hogy Lesage 20 évig harczolt a színészet ellen, ellensége volt fiának is, hogy ez színéssszé lön, de egy barátja rábeszélte, hogy nézze meg egyszer fia játékát. Elment épen az ő darabja, a »Turcaret« előadására és oly jól személyesítő azt fia, hogy vele kibékült. De máskülönben: ő kizárólag 20 évig a St. Martin és Russelle-utczai piaczi színházaknak dolgozott, Fuselier és Dorneval segítségével, bohózatokat, vaudeville-féléket, több mint kétszáz darabot, melyekben sok szellem, sok epigramm, sok verve van és némelyik egy-egy valódi vígjáték vagy vaudeville csiráját hordá magában. "úgy, hogy a mostani párisi Varietée és Gymmnase repertoirja megalapítójának , kezdeményezőjének Lesaget lehet tekinteni. Vénségére süketté lön és halcsövet használt, »hogy megértse az okos embereket,« és »ne hallja az ostobákat,« mint ahogy mondta. Élte vége felé észlelhető volt rajta az a különös jelenség, hogy szellemi ereje a nappal emelkedett és szállott, úgy, hogy délben volt ő teljes ura szellemi erejének. Szegényen elhagyottan halt meg. Első színirodalmi kísérletei nem voltak szerencsések. Átültette Lopez de Vega több darabját, felhasználta a különböző írók alakjait, jeleneteit, de ezeket oly jól fűzte össze, úgy olvaszta össze, hogy jól mondá egyik kritikusa, »tőle elvenni valamit nem lehet.« Lopez de Vegából 2 vaskos kötetet ültetett át francziába, olasz fordításai már ennyire nem sikerültek. Színpadi győzelmet csak két művével aratot »C h r i spin, rival de son maitre« és »Tur caret«-val, »Chrispint« egy másik darabjával egyszerre adták, és az a különös eset fordult elő, hogy ez teljesen megbukott, amaz roppant nagy tapsot aratott. Még különösebb az, hogy ugyan a darabot néhány nappal azelőtt az udvarnál is előadták, hanem épen ellenkező eredménynyel: »Chrispin« bukott meg és a másik darab tetszett. Pedig a közönség kritikája helyesebb volt. »Chrispin« valóban jó mű; két urasági inas cselszövényével foglalkozik az, a mint uraikat házasítani akarják, és midőn a két szolga uráról beszél, nagyon sikerült párbeszéd fejlődik ki köztük, melyben az egyik urát pazarlásáért, kicsapongásaiért dicsőíti, a másik megrójja az övét, hogy apró dolgaiba is beleelegyedik és igy még bankrottá teszi őtét ellenőrzésével. Ekkor lép elő Orone és tanácsolja nekik, hogy hasznosítsák üzérszellemüket a pénzügyeknél. Lesage mindig visszatér az adószedők ostorozására. De különösen ennek van szentelve legjobb színműve: a »Turcaret.« Ebben a darabban mindenki csaló és egyszersmind megcsalatott, Turcaret csalja az államot, megcsalja nejét, kit vidéken hagy, hogy Párisban egy bárónőnek udvaroljon, ez megcsalja őt, sőt neje is az alatt egy marquis udvarlását fogadja. Cselekvés a darabban nincs, sőt becsületes ember sem. És ez a mű két főhibája. Az egész csak erkölcsfestést, gonosz szellemeket tár föl; de midőn nem tünteti föl ezek mellett a jót, csak nevetségessé, de nem utálat, megvetés tárgyává teszi a bűnt. Pedig egy darab morálját ez méri meg. Lehet abban vastagon festve a bűn, föltárva az erkölcstelenség is; de ha bűnhődik ez és győzedelmeskedik a jó, az igaz, akkor a darab hatása morális, máskülönben csak iorális és pedig annál inkább, minél vonzóbb. És Lesage színművében a legbecsületesebb a marquis és ez is mindig rezeg. De van e darabban egy párbeszéd az adóbérlő és az ő mindenese Rafle között, mely föltárta ezek összes visszaéléseit. Ebben van elbeszélve, hogy hogyan használják a pénzt vesztegetésre, hogyan csinálnak állást a pártfogoltaknak és fizettetnek azoknak háromszoros fizetést, hogy vesznek be magánosoktól pénzt spekuláczióra, hogy lopnak a hivatalnokok, mennyi tétezik fére a beszedett pénzből és mindezt Rafle épen Turcaret kedvesénél, a bárónénál adja elő annak, kikérve minden egyes esetre utasításait, azonban végre még egy utasítást kér Rafle: Turceret felesége megérkezett titkon Párisba és követelé 15 hó óta elmaradt évpénzét. »Meg kell szabadulni ettől az asszonytól, fizetni kell!« — mondá Turcaret. Ez a darab szelleme. Turcarett előadása nehézségekbe ütközött a nagy színészek cselszövénye miatt, kik Lesagenak hadat üzentek azért, hogy a piaczi színházaknak nagy lendületet adott támogatásával. A régensnek kell közbevetni magát, hogy a színészek és pénzemberek szövetsége legyőzessék és a darab előadásra kerüljön; de már az előtt megindult volt a harcz Lesage és a burgundi palota színészei között. Azelőtt utasíták vissza »Tontine« czímű darabját és egy másikat, melyet az alatt az ürügy alatt vetettek vissza, hogy Sz. Márton napról húsvétig kis darabokat előadni nem szoktak. A harcz később— mint látandjuk — szenvedélyessé lön. Lesage prózai művei közül kettő nevezetes, a »Dabe brit eux« és a »GilBlas.« Nagy vonásokban társadalmi rajz mind a kettő és az első műben már feltalálható a második csirája, a minthogy igen sok nagy írótól ugyanazon eszme hatása alatt több mű jö létre, mig egészen kifejlődik az egy remek műben. Egy Moliere »Precieuses redicules«-je csiráját képezi a »Femmes savantes«-nak. A»Diable boiteux«-ben egy tanuló kiszabadít egy üvegbe dugott ördögöt és ez háládatosságból, egy bűvtükör segedelmével feltárja előtte egész Madrid társadalmi viszonyait. Láthatni, hogy a város minden részében mi történik; megnézik az egész várost — belülről eljutnak a börtönig, a bolondok házáig, ahol az ördög azt a megjegyzést teszi, »hogy nem minden bolond van bezárva« és erre a fejezetre van írva, hogy »ez kimeríthetlen«. Mint láthatjuk, itt az ördög egészen jó fiú. »Gil Blas« Francziaországban a legnépszerűbb regény. Aki három regényt olvasott, az már olvasta »Telemaque«-ot, »Pál és Virgini«-ot és Gil Blast, aki csak kettőt is olvasott, az bizonyára olvasta a két utóbbit és aki egyet olvasott, az bizonyára »Gil Blas«-t olvasta. Ez egy szemle a franczia társadalom minden (akkori) vétke és nevetséges oldala fölött. Cselekvény kevés van benne. A hős : Gil Blas középszerű jellem , átmegy minden befolyáson, sok átalakuláson és épen azért, mert nem nagy hős és nem szent, hanem mint közönséges ember van elénk rajzolva, amint küzd az élet mindenféle nehézségével a szolgai állástól fel az alminiszterségig, lesz korrumpált és korrumpáló, de mindig azzal a jó szándékkal, hogy az első kedvező alkalommal jóvá tesz mindent — épen ezért mindenkivel közös e jellem, mindenki talál benne valamit, ami az ő viszonyainak és jellemének felel meg : úgy, hogy ez a mindennapi élet tapasztalás könyve és ha azt, a könyv árán, megszerezhetjük, igen olcsón szereztük meg. De kifejezi Lesage e műben saját egyéni nézeteit is, így egyik fejezetben elítéli a klassikus irodalmat, ő m a klassikus , mert nem szeret semmi tekintélyt, szabályt, czímet, ezért nem engedi magát beválasztatni az akadémiába, ezért nem szereti a burgundi palota nagyképű színészeit; ő mindenben a Adakozás a dévai magy. kir. reáliskolai segésző egyesület számára: Győrből Meiszner Ernő a Bába-társulati mérnökök részéről beküldött hozzánk 10 frtot Budapestről: Pethő Gyula 2 » Ide számítva a már kimutatott 37 frtot, begyült eddig szerkesztőségünknél e nemzeti és jótékony czélra összesen: 49 frt. — Érdekes vallomásokat tesz a belgrádi félhivatalos »Isztok«, mely a török alkotmány proklamálását csak játéknak tartja, melylyel a ravasz, csak látszatni szerető törökök port akarnak szórni a diplomába szemébe Az »ifju-török reformátor, a frakkos és kettyűs oroszfalós Midhát pasa azonban aligha éri el czélját, mert az európai diplomába azon hazug alkotmányosdiságnak nem ad már hitelt, s a török hazugságok által el nem ámíttatja magát. Ignatieff nem azért ment a conferentiára, hogy tréfát űzzön: Szavjet pasa elnöksége s a constitutió kihirdetése pedig nem egyéb tréfás játéknál. Midhát nagyvezér, ki még a kifejezéseiben is Fuádot copírozza, számításában nagyban fog csalódni. Az [Oroszország- és törökországi, ellentétek nem egyenlíthetők ki. Oroszország az occupátiót akarja, Midhát Törökországa ezt nem akarja megengedni. A döntő események a küszöbön állanak! A török alkotmányról. Végre előttünk van a török alkotmány teljes szövege s elmondhatjuk , hogy így összességében sem rontja le a hatást, melyet az eddigi kivonatos ismertetések bizonyára minden olvasóra gyakoroltak, hogy t. i. a török alkotmány átalában és nagyjában nyugateurópai színvonalon áll. A legszebb elvek, melyeket az újabb kor vívmányaiként ismerünk, melyeket a nyugati nemzetek és államok életében megvalósulva látunk, kifejezést nyernek s proclamáltatnak a török alkotmányban is. Egyéni, vallási, társulati, sajtó- és tanszabadság, robot és tortúra megszüntetése, törvény előtti egyenlőség, bírói függetlenség és elmozduhatlanság, képviseleti rendszer miniszteri felelősséggel stb. — mind oly princzipiumok, melyeket a kor már megérlelt — úgy látszik — Törökország számára is. A rokonszenves fogadtatás legalább, melyben a törökök az új alkotmányt részesítették, ezt látszik bizonyítani. Más kérdés aztán az, hogy a gyakorlatban képesek lesznek-e ingadozás nélkül mozogni az ottománok az újonan teremtett alkotmányos formák között. Kétségkívül egy bizonyos ideig terjedő átmeneti korszakban ez nehezen fog menni, de az a tény, hogy Törökországban nemcsak senki nem revoltált az alkotmányban kimondott elvek ellen, sőt a nép örömrivalyva fogadta azt, — Szovjet pasa pedig nem minden büszkeség és malitiosus czélzás nélkül azt jegyzé meg Ignatieff előtt, hogy »uraim, mi alkotmányosak vagyunk,« — tagadhatatlanul nagy haladásnak a jele. De az elvek csak kimondva vannak s azok formába öntése, részletes körülirása külön speciális törvényeknek van föntartva. És 1--------------At nek inaugurálja az alkotmány, így a bírósági szervezetről, államhivatalnokok képessége és alkalmazhatóságáról, adókivetés és kezelésről, a miniszterek vád alá helyezéséről és az ily esetekben követendő eljárásról, hivatalnokok és bírák nyugdíjazásáról, a képviselőház tagjainak megválasztásáról, a tartományi közigazgatásról és szervezésről stb. Mindezekre nézve az ifjú török constitutió speciális törvények alkotását rendeli el, melyek a majdan összeülendő török törvényhozás teendőit képezendik, ha ugyan az események erőszakos menete, nevezetesen egy támadó háború Moszkoország részéről meg nem hiusítja, vagy hosszabb időre lehetetlenné nem teszi Törökországnak, hogy tényleg is az alkotmányos államok sorába lépjen s átültesse az életbe is azt, mit az alkotmányban kimondott. A fentebb jelzett elvek kimondása mellett, melyekről el kell ismernünk, hogy a mai kor színvonalán állanak, vannak aztán egyes vonások a török alkotmányban, melyek